36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 22. 23:16 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


A nap is rosszul tud sütni, mikor az embernek hétvégén korán kell kelnie, én se vagyok ezzel másképpen. Egy jó fél órán át tartó nyűglődés után felkaptam valami ruhát, majd összehánytam a dolgaim egy táskába és lebattyogtam a faluba dolgozni. Nem volt sok humorom hozzá, de már elvállaltam, akkor illett megcsinálni. Különben is, szétuntam a pofimat a kastélyban, Dávid sem volt sehol, biztos ma is tetovál valakit. Még Bognát se leltem meg, hogy segítsen a háziban, vagy megcsinálja helyettem, így le is voltam hangolva tökre, még a Cukorkaboltba nem értem. Ez a hely valahogy midennkit fel tud szerintem vidítani. Hátramentem lepakolni, hogy aztán egy baseballsapit a fejembe húzva elkezdjem összepakolni kis ládákba, ami kell kintre. Közben már állt odakint a limonádés stand, elvileg árulunk és nem leszek egedül, de ha igen, azt is tökre meg lehet oldani, azt hiszem.
Miután kipakoltam és egy adagot szépen kikevertem, a mágikusan megbűvölt jégkockákat is beledobáltam, hogy hűljön le, majd nagy mosollyal vártam a néniket és bácsikat. Ez volt a dolgom, bár még mindig iszonyatosan meleg és reggel volt. Legyezgettem is magam kicsit, mert napernyő ide vagy oda, nem fogott le túl sokat, nem nekem találták ki a mai napot úgy éreztem. Akkor meg pláne, mikor az egyik kettővel felettem járó fiú beesett és még el is fintorodott, hiába próbáltam kedves lenni. Feladtam, tuti volt valami a fogam között vagy a hajamban. Ez nem az én napom.
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. július 23. 11:28 | Link

Stella

Hát valahogy a mai naphoz nincsen semmi kedvem. Ez volt az első gondolatom, ahogy kinyitottam a szememet, és ez az érzés cseppet sem lett jobb, miután kibújtam a takaró alól. Gyorsan magamra kaptam pár göncöt, igen, nagyjából a szokásos hosszú pólót rövinadrággal, párszor végighúztam az ujjaimat a hajamban fésülködés gyanánt, és már loholtam is. Nem igazán figyeltem oda, amikor a faluba való kisegítő munkáról volt szó, sőt tulajdonképpen fel sem fogtam, hogy mire is bólintottam rá csak miután már késő volt. Limonádé árulás és én....nem éppen összeillő dolog. Eleve ki nem állhatom a limonádét, meg a vadidegenekkel való bájolgást sem kedvelem. De ha már ennyire megváltozott az életem akkor akár ki is próbálhatom, hátha a varázsvilágban nem olyan gáz az egész, mint a mugliknál.
- O-oké, hol is vagyok? - dünnyögtem magam elé, ahogy kicsit aggódva pillantgattam körbe az utcán. Bogolyfalvában eddig még nem voltam, és most is úgy loholtam, hogy oda se figyeltem mik vannak körülöttem. Rápillantottam a cetlimre, majd a házakra és rájöttem, hogy igen, túlmentem. Ráérősen visszafordultam hát, hiszen nagyon korán elindultam, nem kell sietnem és dúdolászva nézelődtem. Egy talárbolt, itt tanszerbolt ott, és ó csak nem?! Hangszerbolt! Szuper, na ide majd be kell mennem, ha már nem kell gályáznom. És igen, ott a Cukorkabolt. Most már észrevettem a tipikus csíkos napernyőt, és nem is igazán értem, hogy hogy mehettem el mellette. Egy lány a rögtönzött pult mögött, mire felvontam a szemöldökömet.
Mással együtt árulok? - kérdeztem magamtól és ismét átkoztam magam, amiért nem figyeltem oda, amikor erről az egészről szó volt. Bizonytalanul odamentem a standhoz, végigpillantottam a nagy kancsókon, a poharakon. Igen, tuti, hogy limonádé. Biztos, hogy jó helyen vagyok.
- Öhm, szia! Te, ööö, itt árulsz? - szólítottam meg a lányt. Biztos vele kell együtt árulnom, ha valami házak közti versenyről lenne szó, hogy az árul itt, aki előbb ér ide azt biztos kihangsúlyozták volna.
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 23. 15:03 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Álmosan pislogtam hatalmasakat, ahogy meredtem egy nagy láda citromra éppen. Ezt komolyan nekem kéne kicipelni? Mit csinálunk, ha megemelem magam? Azt ki fogja igazolni, ha nem tudok eljutni nemhogy ide, de órára sem. A mosdóról nem beszélve. Mondjuk nagy duzzogva rávettem magam és ki is vittem, ettől még nem éreztem sokkal jobban magam. Inkább a kis pult egyik részén szépen elfelezgettem a citromokat és elkezdtem kicsavarni, a már kész limonádék kancsóit meg a poharakkal előre toltam, hogy szépen látszanak majd. Így talán gond az nem lehet. Nem volt gondom azzal, ha egyedül kell valamit csinálni, de marhára el tudom magam unni, az meg senkinek nem hiányzik.
Néha felnéztem, hogy éppen jön-e valaki, ekkor egy négy éves forma kislány idetopogott pár sarlóval, amit a szülei adhattak neki, én pedig csináltam neki egy szép piros-rózsaszín színekben pompázó innivalót. Ő kiválasztott egy szívószálat, amit még beletűztem, hogy aztán leguggolva hozzá a kezébe is adjam egy nagy mosollyal. Nagyon szépen mosolygott és aztán el is sietett. Édesek, bírom a gyerekeket. Ettől még ez a nap egyelőre nem akart jobb lenni, vagyis ezt gondoltam,a míg fel nem tűnt a bolyongó lány. Párszor felé pillantottam, aztán mikor odajött és megszólított, valahogy úgy sejtettem, ő nem vásárolni jön.
- Helóka, igen. A cukorkaboltban dolgozom, miénk a stand. Segíthetek? - kérdeztem, ahogy jobban megnéztem, valószínűleg fiatalabb nálam, akkor is, ha nem nőttem túl nagyra és magasságban beférek az elsősök közé simán. Nem volt ismerős még, így előfordulhat, hogy nem is eridonos, de az szinte tuti, hogy diák. - Várj, kitalálom. Ha választhatnál a kékre adnád a voksod. Esetleg a lilára, igaz? - pillantottam az italok felé, ahogy két fél citromot a facsaróba tettem.
- Te vagy a másik, akit ide száműztek amúgy dolgozni? - kérdeztem meg végül elmosolyodva. Nem annyira tudom, hogy megy ez, de bent a hűvös boltban a cukrok között sokkal szívesebben dolgozik az ember, biztos ő is amellett döntene.
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. július 23. 18:17 | Link

Stella


Zavartan szemlélem a lányt, a standot, a boltot. Tényleg pont erre kellett nekem jelentkeznem? Hosszú lesz ez a nap! A lány mondjuk egész szimpatikusnak tűnik, bár az öltözéke az nekem kicsit merész. Árusításhoz viszont ideális, tuti sok srác fog sorba állni, csak hogy ő keverhessen nekik limonádét.
- Hátöö - hebegem a kérdésre, de nem jutok el odáig, hogy értelmesen válaszoljak, úgy meghökkenek a következő mondatától. Kék vagy lila?
- Mármint a limonádé? Hát, ha muszáj választani akkor inkább zöldes, és mojito-nak hívnám. Mentalevelekkel, napernyővel. - válaszolom és már keresem is a tekintetemmel a felsorolt kellékeket. Sajnos azonban nem látok még hasonlót sem. Közben megjelenik egy idősebb bácsi, aki boldogan vigyorogva várja ki, hogy megkapja a kék italát. Véletlennek tűnő mozdulattal persze hozzá is ér diáktársam kezéhez. Mosolyogva várom meg amíg elsántikál, majd rögtön csóválni is kezdem a fejem. Kizárt, hogy azért jött volna ide, mert szomjas lett volna.
- Igen, én jelentkeztem, nagyjából a tudtomon kívül. Juhász Laura, Navine, első évfolyam. – mutatkozom be, majd erőt veszek magamon és a pult másik oldalára megyek, elvégre ott lesz a helyem.  – Igazából sose csináltam még ilyet, mármint limonádé árusítást, és hogy őszinte legyek, nem is szeretem a limonádét. Koktélpárti vagyok inkább, abba sokféle variáció van, többféle ízvilág. – magyarázom miközben leszedem a csuklómról a karkötőimet, gyors mozdulattal összekötöm őket, é-s rögtönzött hajpántként felfogom vele a hajam. Bár engem nem zavarnak semmilyen munkában, mégsem hiszem hogy a leendő vásárlók nagyon örülnének, ha neadjisten a sok kristály hozzáérne az italuk valamelyik alkotóeleméhez.
- Oké, akkor te mint rangidős felsős tartassz egy rövid eligazítást, hogy mi, hogy legyen. Dolgozzak a kezed alá, vagy mindketten gyártjuk a limonádékat? – kérdezem, megpörgetve a kezembe a kést a vágódeszkán felkészülve a több kilónyi citrom felszeletésére. Rásandítok a lányra, igen, biztos, hogy idősebb, mint én, talán a felsőbb évfolyammal sem tévedtem.
- A különféle színek az ízt is változtatják, például a rózsaszín az epres limonádé? Dekorálunk is?
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 24. 01:39 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Ha jobban körbeforogtam volna a tükör előtt, rájöttem volna, hogy Sudden és apa is simán hazaküldött volna, hogy ruhát is vegyek fel. Pedig van rajtam, nem is áll rosszul, bár azért itt-ott még kezdhetnék magammal valamit, de azt hiszem ezt a sportolós meg koplalós dolgot nem nekem találták ki. Mindenesetre, ha másra nem is, arra igazán jó volt, hogy már két fiú is hagyott nekem borravalót, megéri ez a meló, csak igyekezni kell! Tuti nem az tetszett nekik sajnos, ahogy megszíneztem a limonádéjukat.
- Igen, az. Pedig olyan kéknek tűntél választásra. Amúgy van mentalevél, meg lime is… csak a lényeg nincs, tudod, kicsik vagyunk meg minden - vonogattam a vállam kicsit. Igazából én éltem volna egy tequila sunriset ha már ott tartunk, de ahhoz kéne a másodszemélyim és egy pub, ami van, de nem munkaidőmben adódik ilyen lehetőség. Szóval fújtattam egyet, hogy aztán tovább mondjam a magamét, remélve, hogy amúgy ez érdekli is a másikat. Az, hogy közben jött egy tapizós bácsi meg már meg sem lepett.
- Stella vagyok, Wittner. Az eridonba járok, és harmadikos vagyok, bár szerintem ezek tökre nem fontos - vontam meg a vállam mosolyogva. Sosem érdekelt az emberek hova tartoznak, vagy hova nem, ha jófejek voltak, barátkoztam, ha nem, akkor elkerültem őket, nem bonyolult. - Nem is kell, csak tudd eladni! Mármint ezt mondta a házvezető-helyettesed, mikor felvettek engem a boltba először. A koktélok meg jók, én is szeretek párat.
Sőt, néha túl sokat is kedvelek…. Egyszerre. Nem feltétlenül buksi és gyomorbarát dolog ez, de tudni kell másnap is nagylánynak lenni, vagyis nekem páran ezt mondták én meg igyekszem. Nem túl jó dolog ez, mégis csinálják az emberek én meg sodródom.
- Igazából csinálhatod te a töltögetést és a színezést-ízesítést, én meg bekeverem meg szeletelek, vagy vegyesen, egyikünk a citromot, másik a limeot és van narancs is. Miben vagy jobb? - érdeklődtem meg felé sandítva két szebb karika leszelése között. - Igen. Ha benézel a kis pult alá van két polc, a felsőn színek vannak sorban, a lila akkor jön ki, ha két csepp piros és két csepp kéket nyomsz a pohárba. És így tovább, alatta vannak átlátszó folyadékok, rá van írva az íz. Kérhetnek külön csak színeset, vagy csak ízeset, de akár együtt is.
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. július 25. 08:52 | Link

Stella


Bólogatva hallgatom az idősebb lány magyarázatát, miközben azon jár az agyam, hogy ugyan miért is tűntem én kéknek?
- Ja, nem is az alkoholos verzióját gondoltam árulni, de akkor simán kotyvaszthatunk rendhagyó limonádékat. - feleltem végül mosolyogva. - Az alkoholt amúgy sem szeretem, fura íze van.Amúgy, miért éppen kék? - kérdezem meg végül. A leglogikusabb ha esetleg az aurám miatt gondolna kéknek, bár általában az is inkább zöldes, semmint kék. Tudom, mert megnézettem.
- Ja bocsi Stella, csak tudod nemrég érkeztem. Mármint nem úgy értem, hogy még csak elsős vagyok, hanem szó szerint pár hete jöttem csak. Mivel az évfolyamtársaim és a tanáraim nem ismernek így megszoktam, hogy így mutatkozom be, hogy tudjanak hova tenni. Szüleim kicsit megkavarták a dolgokat, szóval nem tudtam korábban jönni. - hadarom el gyorsan, kicsit zavarban is vagyok. Stella rávilágított arra, hogy milyen bután is hangzik ez a teljes bemutatkozás. Már csak azt kellett volna hozzátennem hogy mugliivadék és ki is érdemeltem volna a külföldi mesékből jól ismert szamár feliratot.
Stella közben elmondja, hogy szerinte hogyan kéne csinálnunk a dolgot, majd megnéztem a kínálatot az ízesítések és színek terén. Hát, nem a legjobb.
- Majd kiderül, hogy miben vagyok a jobb. Szeletelni nem túl nehéz. Áá, sziasztok! Limonádét esetleg? Tudok speciálisat keverni, ami pont megfelel majd az ízléseteknek - szólítok meg két goth lányt, akik lefitymálóan nézik a pultot. Fogok két poharat, bele a sok jég, citrom, cukor, majd keresgélni kezdek a pult alatt. Látszólag, ugyanis amit keresek az nem a pultban van, hanem a zsebemben egy megfeketedett zacskóban. Beleszórok a fekete porból az italokba, jó alaposan megkeverem, citromkarikával díszítem és átadom a két lánynak. Egyértelműen tetszik nekik. Bár goth-oknál nehéz az örömöt megállapítani sok esetben, de ezeknek fülig ér a szájuk. Látszik, hogy csak divatból csinálják.
- Tyű! Borravalót is kaptam! - motyogom megdöbbenve miután elmentek. - Ja, ne aggódj, széntabletta volt porrá őrölve, azt tettem bele. - meg is mutatom a zacskót Stellának, győzödjön meg róla, ha szeretne.  Hogy ne unatkozzak a következő vendégig elkezdek szórakozni a gyümölcsökkel. A citrom héját forgácsba rendezem, a narancs karikákat kerékké alakítom, a lime-ot pedig spirálozom. Így vidámabban mutat.
- Gondolom nem használhatunk gyümölcsleveket...tényleg, sokan szoktak jönni? Mióta árusítasz itt? - teszek fel pár kérdést. Nagyon sok mindent szeretnék megtudni az idősebb lánytól, de nem akarom egyszerre elárasztani mindenfélével. Végülis, ráérünk egész nap.
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 25. 18:01 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


A szájacskám elhagyta egy meglepődött „ó” szócska, de ettől még csak legyintettem az egészre, kínosnak kéne legyen, ugye? Nem volt az, szerintem egyáltalán nem lényeges ma már, hogy valaki erre asszociál-e vagy másra. Sőt, igazság szerint engem nem hibáztathat senki! 16 vagyok, szeretek élni és élvezni is azt. Ez meg finom, vagy kevésbé jó dolgokkal is együtt jár. Mondjuk nekem a mojito nem a kedvencem, de mindenkinek lelke rajta.
- Az olyan nyugalmas, meg derűs is, ha az égre gondolunk, nem tudom. Csak ez ugrott be, mikor megláttalak - vontam meg vidáman a vállam, ahogy egy dobozt kissé a pult alá rugdostam, nem kell az már nekünk, így jó lesz ott. Közben igyekeztem megállni, hogy az ismét lefolpakkozott oldalamat vakargassam. Dávid azt nem mondta, hogy olyan lesz a tetkó, mint mikor leégek és le akarom tépni a bőröm mert ég és viszket. Kaptam rá kenőcsöt mondjuk, de ilyenre már nem volt reggel időm. Azért a szitakötőcske jól elvan ott oldalt, amúgy is takargatja a felsőm még éppen.
- Áh, értem, hidd el, elmúlik. Mikor én kezdtem itt is mindenki fura volt meg zizi és azt se tudtam, hogyan fogjak neki - meséltem nevetve, pedig nekem nem szoktak gondjaim lenni. Szeretem az embereket és ismerkedni is. - Ezekkel a szülőkkel csak a baj van, nekem nem kell bemutatni.
Persze igyekeztem viccesen előadni, de komolyan nekem leginkább a gondom volt a helyzeteimmel néha. Mint apa munkája vagy éppen anya új dolgai. Mindkettő valami mást keres, mint eddig csinált és szerintem ez nagyon nem jó, értem én, hogy felejtés meg hurrdurr, de akkor sem ők, én mondom. Ha külön is élnek sem.
- Valóban… Helóka - köszöntem én is, de mikor megnézve engem elfintorodott a lány inkább csak sóhajtva a citromszelésbe felejtkeztem. A szemem forgatása legalább most elmaradt, nem én tehetek róla, hogy ők a csúnyább és színtelenebb létet választották! Aztán arra figyelgettem, mit is csinál Laura - milyen vicces, hogy ez a neve, Dávid ki fog röhögni.
- Na, látod, megy ez, én is az előbb. Ami ilyen plusz nyugodtan tedd el, az teljesen saját. A bevétel után meg majd megkapjuk a napidíjat is - mondtam neki, mert ezt már tudtam, nem elsőre csináltam és igazából szerintem nem is utoljára, elég jó dolog. - Nem, sőt, elég menő, eszembe nem jutott volna - mondtam neki kicsit elgondolkodva, mondjuk az se, hogy fekete lötyit adjak ki, de ugye kinek s mi.
- Gyümölcslevet azt nem, de kaptunk ilyen ízesítőt, cukorpótló vagy mi, annak, akinek nem kell vagy nem szabad a cukrot, a szélső kancsó, aminek kék pöttyös mintája van, abban már olyat csináltam - mutattam is az italra, hogy aztán elkezdjem kipréselgetni a citromokat és két kiürült nagy dobozt magunk mögé húztam meg is paskolva. - Csüccs. Sokan szoktak lenni olyan négy körül, akkor van vége a hivatali munkaidőnek és erre mennek haza. Limonádét? Először, de februárban fánkot árultam, mikor nem volt olyan rossz idő, tudod, farsang… meg teát és kakaót is.
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. július 25. 20:23 | Link

Stella


Feltűnik, hogy megdöbbentettem Stellát, de igazából nem ő az első, aki meghökken azon, hogy nem szeretem az alkohol ízét. Mindig is csodabogár voltam a többiekhez képest, szóval már nagyon fel se veszem a dolgot. Lehet, hogy ha idősebb leszek akkor majd megkedvelem, ki tudja.
- A nyugalomról és derűről nekem a nyílt víz jut az eszembe, de az inkább zöldes kékes. Az ég az csak mostanában kezdett el foglalkoztatni, de csak ha a repüléshez van köze - válaszolom vigyorogva. Szóval nyugalmat árasztok, meg derűt, kafa. Jó tudni! Kíváncsi vagyok, hogy mi jutott volna az eszébe pár napja, amikor a gyengélkedőn szenvedtem a kezemmel. Valószínűleg a piros, a dühtől.
- Most már én is kezdek erre rájönni. Addig semmi gond nem volt velük, amíg ki nem derült, hogy boszorkány vagyok. De azóta valahogy teljesen megváltoztak. Nem csak arról van szó, hogy én változtam és másképp látom őket, hanem valahogy egy aranytojást tojó tyúknak néznek. - próbálom elmagyarázni dióhéjban a problémát vállvonogatva, ezzel jelezve, hogy nem igazán szeretném a napot ilyen lelombozó témákkal tönkretenni. - A varázsvilágot úgy-ahogy kezdem megszokni, egész jól érzem itt magam.
Továbbra is boldogan szemlélgetem a fura érméket a kezemben, ezekhez még mindig nem sikerült hozzászoknom, és kicsit félénken teszem zsebre azt hallván, hogy ez bizony teljesen az enyém. Tehát még pénzt is keresek ezzel az egésszel. Tényleg jó lett volna odafigyelnem azon az eligazításon.
- Eléggé adta magát, ha már a csajok is feketébe vannak, és látszólag az egész világgal bajuk van, akkor pont nekik való a fekete ital. Bár kicsit féltem tőle, hogy ettől függetlenül a fejemre öntik az egészet. Áh stevia? - kérdezem majd öntök ki egy kicsit a léből. ~Pfúj, ez tuti hogy nem az. Szegény cukrosok, kimaradnak a normális ízekből. ~
Egy darabig némán ácsorogva figyelem, ahogy pár céltalanul bolyongó emberke meg-megáll a kirakatoknál, de amikor egyértelművé válik, hogy ők bizony nem fognak tőlünk vásárolni leülök a felkínált dobozra.
- Gondolom karácsony táján meg puncsot és forralt bort lehet akkor itt árusítani. Hova valósi vagy amúgy? - folytatom a társalgást, miközben lázasan dolgozom, hogy összehozzak egy kancsónyit a narancsok levéből és húsából. Talán eléggé sűrű lesz ahhoz, hogy kétféle színű italt tudjak belőle keverni.
- Öhm már bocsi a tolakodásért, de jól vagy? Kicsit mintha féloldalasan mozognál. - kérdezem aggódva. Igaz, még csak most ismertem meg a lányt, nyilván semmi közöm hozzá, de mivel szimpatikus, így nem szeretném ha valami komoly baja lenne.
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 26. 13:49 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


- Igaz, arra is illik, de az többet háborog, mint az ég - legalábbis én így láttam, azt meg nem szeretem, alapvetően az a szürke, keserű idő is tök nyomasztó. Olyankor egész álló nap aludnék vagy nincs erőm bármit csinálni. Legutóbb is csak bementem z órákra, majd a délutánt átaludtam… a tesóm ágyában. Dávid nem is örült ennek, de az enyémről el kellett volna pakolni, ahhoz energia kell!
- Repülés? Csak simán, vagy téged is elrabolt a kviddics? - érdeklődtem vidáman, hogy aztán a dolgom is végezgessem közben a figyelmem elterelve a saját nyomoromról. A vakarózás minden, csak nem jó, igyekeztem is figyelmen kívül hagyni. Mondjuk, ha nagyon akarnék, találnék mást is, amiről éppen jó lenne letennem, de az egész életemben eddig nem volt példa rá, hogy ne maradt volna mégis a fejemben. Legyen tevékenység, tárgy, ötlet vagy személy ennek a tárgya.
- Jaj, nem igazán barátkoznak vele? Az enyémek se százasok, lehet ez valami követelmény, bár őnáluk ez nem volt gond. Apa itt is dolgozik a faluban, anya meg… ő ilyen utazgatós mostanság - vontam meg a vállam egyszerűen. Ment és élte az álmát, amit nagyon jól tett, korábban velünk, most egyedül élt a galériájának meg a művészetszerelmének, talán jót is tesz neki, ki tudja. Az aranytojást tojó tyúk elképzelésre azért elnevettem magam. - Nem másabb szerintem, vagyis én ebbe születtem, de én szeretem a muglikat meg a dolgaikat, van egy rakás jó dolog, amitől nem azt érzem, hogy megragadtunk a középkorban, mert lássuk be - mutattam körbe, hogy végül a fejemmel a kastélyra bökjek. Nem éppen olyan intézmény volt, amit a muglik nagyon engednének működni. Abban sem voltam biztos, hogy a vízvezetékek léteznek… vagy bármi.
- Úgy néztek ki, mint akik mennek ártatlan, pici kutyusokat áldozni… brrr… bizarr - borsódzott a bőröm ahogy összehúztam magam. Megesik, hogy ítélkezem, de azt is ki kell belőlem hozni és nekik sikerült a kisugárzásukkal, amik még a citromkarikát is elfonnyasztották a pulton. Mert mondom én, az bizony ők voltak! - Fogalmam sincs mi a neve, nekem is reggel mutatták, hogy van és hogyan kell használni. De tuti furi íze van, kóstolni még nem kóstoltam - mert én szeretem a cukrot. A hasam mérete néha árulkodik is róla mennyire, de legalább ettől még formában vagyok.
Közben egy újabb kancsót sikerült a kellő mennyiségű citrommal megtölteni így elkevertem a cukorral majd beledobáltam a gyümölcskarikákat és kockákat, éppen melyiket és milyenre vágtam. Csak a víz hiányzott.
- Igen, bár ahhoz már legalább 17 évesnek kell lenni, mert nem csak gyerekverziók vannak, és azt mi nem árulhatnánk, de csináltak ilyeneket is - bólogattam nagyokat. Ugyan nem voltunk villámok, de csak ketten jöttek, akiket gyorsan ki is szolgáltam egy kék epressel és egy fahéjas-narancsos piros itallal. Csak aztán csüccsentem a felállított papírdobozra kicsit nyújtózkodva.
- Hm? Ja… hát igen, minden oké, csak kicsit… olyan irritálció… mittudomén - javítottam, mert a szót nem sikerült kimondani - de pár nap és elmúlik. Van egy tetkóm, elég friss és az.
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. július 27. 16:14 | Link

Stella


- Szerintem mindkettő gyönyörű vihar idején. Van valami megmagyarázhatatlanul lélegzetelállító a vad tombolásban, a természet erejében. - felelem elmélázva. Már az idejét sem tudom, mikor láttam utoljára igazán vad gyönyörű vihart. Pár éve talán.
- Hm? - nos, igen, egy kicsit elgondolkodtam, szóval nem volt egyszerű egyrészt rájönni, hogy mit is mond Stella, másrészt meg normálisan megfogalmazni a választ. -Ja, csak úgy simán. Mindig is vágytam az egekbe, ez olyan emberi dolog. Vágyni a magasba, szabadon repülni, mint a madár. A muglik megoldásai nem éppen a legmegfelelőbbek erre, de a seprűlovaglás mintha jobban megfelelne az elképzeléseimnek. A kviddics egyenlőre egy borzalmasan fura kusza sport nekem, még nem jöttem rá mi a jó benne.
Figyelmem most egy új kuncsaft felé fordítom, szokatlanul helyes srác, csábos mosollyal, most komolyan?! Mi van ezzel a faluval meg iskolával, hogy ilyen sok helyes pasi jár errefelé? Ez valami felvételi követelmény? Szinte oda se figyelek arra, hogy mit is kavarok neki össze - valami narancsos fahéjas izét - annyira leköt a mosolya. Vigyorogva adom át neki az italt, ami egész tűrhetően néz ki, a kezembe teszi az érméket, meg se nézem őket csak zsebrevágom. Halk sóhajjal nézek utána, majd homlokráncolva térek vissza a valóságba, amiben Stella a szüleiről mesél.
- Nálunk a barátkozással nem volt baj, azonnal elfogadták a tényt, hogy egy-szem lányuk boszi. Tudok, ők muglik, természetgyógyászok, és most borzasztóan örülnek, mert úgy gondolják, hogy ez, mármint az én varázsképességeim, mindent megmagyaráznak. És hogy emiatt ők kevésbé lesznek különcök. - csóválom a fejemet, ahogy magyarázok. Őszintén szólva kétlem, hogy miattam lennének kevésbé furák. Főleg, mert nem áll szándékomban örök időkig velük élni, plusz szerintem előttem is épp eléggé furák voltak. Így meg hogy kiderült, hogy én boszi vagyok most még nehezebb lesz, mert titkolózniuk kell, hogy hol is vagyok, meg mit is tanulok. Nem, kétségkívül nem lesznek normálisabbak.
- Irritáló? - javítom ki automatikusan az idősebb lányt. - Jaa, friss tetkó. Nekem mondjuk nincs, de sejtem milyen érzés lehet. Na várj. - mondom, majd előkotrom a táskámat és keresgélni kezdek benne. Hamarosan kipakolok a pultra pár borvörös és fekete színű kristályt, viaszolt zsinórt és a kapcsokat. Gyors, gyakorlott mozdulatokkal karkötőt készítek belőle és Stellának nyújtom.
- Remélem jól saccoltam meg a csuklód méretét. Gránát és obszidián, ezek enyhítik majd a fájdalmat, segítik a gyorsabb bőrregenerációt, és megvédenek, hogy ne fertőződjön el. - az persze eszembe sem jut, hogy talán van erre egy egyszerű bűbáj, vagy valami bájital, hiába még mindig erősen élnek bennem azok a fránya mugli beidegződések.
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 29. 14:22 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Eléggé aranyos volt a lány, ahogy kifejtette ezt a vihardolgot. Én nem tudom miben voltam utoljára ennyire határozott elképzeléssel. Hiába érdekelnek a szép és tényleg lefestve akár képen akár szóban mesésnek tűnőek, nem mindig jött ez elő belőlem. Kicsit gyorsabb voltam, mint az életem. Olyan voltam, mint egy XP-n gépelő gyorsíró. Az XP az élet én meg a betűk, már lég 15 karakterrel előrébb voltam, mint a valóság. Kicsit néha leülhetnék talán.
- Áh, ez érthető. Szerintem elég menő dolog, én mondjuk tök utálom a buszozást, ahhoz képest mennyivel felszabadultabb és… kevésbé nyomorgó meg szagos mondjuk hoppanálni vagy repülni - közöltem igencsak lelkesen, de aztán a végére érve elém is kúszott a mugli közlekedés minden hátránya és egy kis fintor is kiült rám. Undi az egész. Izzadt emberek heringpartija, nem nekem találták ezt sem ki.
Közben viszonylag gyorsan készült az ital is a kezeim alatt, de még éppen fél szemmel volt időm felnézni a srácra, aki igen szépen mosolygott Laurára, még oldalba is böktem lazán a lányt vigyorogva, hogy aztán a citromkarikákba felejtkeztessem magam. Én aztán nem láttam semmit! Majd csak négyszemközt dereng utólag. Én jó barátnő szoktam lenni, akkor is, ha csak frissen megismert lánykákról van szó.
- Szerintem eléggé csinosnak tartott abból a borravalóból és mosolyból ítélve - jegyeztem meg kicsit nevetgélve is a dolgon, ahogy megint négy fül között voltunk a kis minipultban. Ami a családját illeti érdekes volt, bár az enyém mellett én senkiét nem mondanám nem olyannak. Mindenkié máshogy alakul, tuti nincs két egyforma se, én azért hajtottam volna inkább kicsit buggyant, de teljes bandára. De így alakult.
- Kicsit túlpörögték a dolgot, de legalább ők is boldogok ettől. Vannak, akiket kitagadnak érte… vallási okokból például. Van egy évfolyamtársam, akit a szülei szerint megszállt az ördög, azért tud ilyeneket - legyintettem is mert nem akartam tovább ragozni. Az ilyen szülőknek kórházban lenne a helye, mert valami nem klappol odafent. Velem se, de nálam inkább a tetkóm miatt, amire fény derült még így is. Nem titkoltam, csak nem is reklámoztam, így volt nyert a szitu általában.
- Igen, éget meg mint mikor tudod leégsz és hámlik - húztam el a szám, mert elég undin hangzik, de mindenkivel megesik általában. - Nekem se volt eddig, ez az első, ezt kaptam a tesómtól szülinapomra, ő csinálta - meséltem büszkén, hogy aztán nagy szemekkel figyeljem, mit is művel. Nem igen értettem hirtelen a kis bűvészkedését, de amíg csinálta, egy kedves néninek összedobtam egy klasszikus limonádét, amit meghálált borravaló helyett pár kedves szóval, aztán már ment is a dolgára. Nem mindenki teheti meg, hogy ad, de egy kérem és egy köszönöm sokat dob a dolgok, és az idősebbek ezt legalább ismerik.
- Ó, ez… csinoska, igen, úgy nézem - felvettem közben, elég aranyos dolog volt ez tőle. Nem mellesleg tudom milyen ilyeneket gyártani. Bár én nem a kövek miatt, hanem amúgy gyártok ékszereket. - Tényleg? Nem is tudtam, hogy ilyenekre jók. Vannak még ilyen trükkök?
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. július 30. 18:56 | Link

Stella



Buszozás, említi Stella. Nos, még nem szerzett túl sok tapasztalatot etéren, hogy meg tudja állapítani, hogy mennyire jó vagy rossz ez a fajta közlekedési módszer.
- Őszintén szólva akkor ültem először buszon, amikor idefelé jöttem. Tudod, nagyon kicsi a falunk, és mindenhova vagy gyalog vagy biciklivel közlekedtem. Úgyhogy nem igazán tudom, hogy milyen nyomorgós meg szagos a dolog. A hoppanálás az milyen? - kérdezem meg tőle. Eddig még senki sem tudta elmondani, hogy milyen is. Igaz, hogy idősebbeket még nem kérdeztem ezzel kapcsolatban, eddig. A másik rejtélyes dolog az a zsupszkulcs, vagy miaszösz. Majd talán egyszer azt is megtudom, hogy micsoda. Egyenlőre a repülés az nekem való dolog. A többi mugli tömegközlekedési eszközhöz meg nem hiszem, hogy sok szerencsém lenne mostanság. De talán nem is vesztek semmit.
- Engem??? Tényleg? Nem hiszem.- lepődök meg a kijelentésen, miszerint tetszettem a fiúnak. Az kizárt dolog! Nem igazán vagyok a fiúk esete, így meg hogy itt áll mellettem Stella, így meg pláne! Hiszen csak rá kell nézni az idősebb lányra, aztán meg rám, és máris egyértelmű, hogy ki jön be a fiúknak és ki nem.
- Inkább tagadtak volna ki. - dünnyögöm az orrom alatt hallva egy másik lány esetét. - Mármint sajnálom őt, de én valószínűleg jobban jártam volna.
Tetkó szülinapra? Háát, aki mazochista. Lehet, hogy egyszer nekem is lesz tetoválásom, de biztos nem azzal ajándékozom vagy ajándékoztatom meg magam. De jó tudni, hogy ilyen esetben majd kihez kell fordulni.
- Kedves tesód van! Szülinapi ajándék, fájdalommal megspékelve. És amúgy mit ábrázol? - nevetem el magam. Tovább nem nagyon tudom folytatni, mert megjelenik egy csapat kiskölyök, olyan 6-7 éves formák, és elkezdenek tülöngeni a standnál. Az egyik epreset kér, a másik málnásat, a harmadiknak mindegy csak ne legyen piros. Van aki ernyőt kér bele, van aki citromkarikát, sőt valami transzformátor vagy transzformersz díszt is kér bele egy morcos kisfiú. Csak úgy száguldozik a kés a citromokon, egy kis jégkocka ide, egy lime oda, készülnek az italok. A transzmiamanónál Stellára pillantok egy néma ~segíts~ sikítással. Elképzelésem sincs, hogy az mi is lehet. Valami fiúdolog, az biztos.
- Áh, nagyon sok mindenre jók. Lelkileg is helyre tudják tenni az embert, önbizalomhiány vagy szorongás esetén például. Mindegyik másra jó így lehet váltogatni mindig. És nem utolsósorban jól mutatnak. - felelem az ásványos témára. Remélem hasznos lesz neki is. A mágia elvileg erősít a hatásukon, legalábbis nekem az alvásgondjaim nyom nélkül eltűntek, amióta a varázsvilágba kerültem.
- Mondjuk biztos van erre valami kevésbé mugli megoldás is. Viszont van valami ami már egy ideje érdekel: szokott itt lenni ilyen buliszerű is? Tudod évnyitó vagy évzáró diákbuli amolyan dejó hogy ezt is túléltük meg ilyesmi? Vagy ez nem jellemző a varázslókra?
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 1. 15:52 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Miután felmerült a család kérdés, bennem az már kétséget sem vont maga után, hogy akkor tök jól ismer minden nyomorúságot ott, amit én is. Legyen szó a buszos heringpartiról, a vonatkésések csodáiról vagy éppen egy balatoni vízibiciklizésről. Jó, nyilván az nem fő közlekedési eszköz, de én oda meg vissza vagyok a minicsuszikért a hátán. Én minden percét ki szoktam egy bérlésnek használni. Annyira, hogy egyszer még a bikinim is elhagytam, márhogy a felső részét, szóval Dávid okossága nyomán - meg mert ez volt csak a bicón - fogta a nagy, szürke ragasztószalagot meg két valami szórólapot adott, fogjam magamhoz és körbetekert. Az egy elég menő, és levenni igen fájdalmas összeállítás volt. De igen egyedi!
- Ó, de fura. Vagyis én is kis helyről jövök, de sokat jártam be Pestre tesómmal is, meg később egyedül is. A hopp meg - vontam kicsit a vállamon - attól függ. Ha a poros-kandallósra gondolsz, akkor nem ajánlom, hogy nagyon beebédelj előtte. A másikhoz meg ha jól tudom 17 évesnek már lenni kell, addig csak mással csinálhatod. az is elég gyomormocorgató, de a legrosszabb a zsupszkulcs. Az hirtelen és nagyon megkavar. Van egy ismerősöm, aki majdnem úgy, ahogy volt bele akart pusztulni. - Csak forgott és forgott szerencsétlen a földön, miután kitette három napra visszamenőleg minden étkezését. Én meg röhögtem rajta és csapkodtam mint egy hattyú, mikor meregeti a szárnyait.
- Ühhüm, bizony - nagy vigyorral bólogattam, mert ezeknek a jeleknek a leolvasásában elég jó voltam. Nem véletlen stalkoltam a tesóm se annyit, mikor lányokkal beszélget, bár voltak, akik nem érdemelték meg azt a nézését.
- Hát, nem cserélnék egyikőtökkel se, magammal se néha - mondtam el is nevetve magam kicsit. A kitagadás kérdését szerintem mindenki máshogy látja, volt aki örült, olyan is, aki nem szerette, sőt, egyenesen rosszul volt a helyzettől. Én nem tudom, most is kicsit kirekesztődtem úgy éreztem. Legutóbb is mikor apát akartam meglátogatni, bent sem volt az irodában, anya lerázott, ha nem is teljesen szándékosan, de valami galériatúra miatt az új ismerősével én meg nem akartam zavarni. Most még Dávid nyakán se akartam annyira lógni, talán később.
- Hát, kiiicsit fájt, igen. De én kértem, szerettem volna, ő meg támogatott és segített - mert így is történt. Nem biztos, hogy testileg fel voltam erre készülve, de nem ez volt az első dolog az életemben, amin csak túl akartam esni és kész. De nem ment könnyen. Végül azonban minden könnycsepp megérte. Közben jöttek a törpék, én meg kiálltam a pult mellől, és leguggoltam hozzájuk, az egyikük éppen számolgatta a sarlóit. Én fogtam és eltetetettem a zsebébe és eltártam a karjaim, hogy öleljen meg. Tök cuki kisfiú volt. Aztán bedobtam az árat a borravalómból. Ő boldog én is az vagyok.
- Egy szitakötő van itt, oldalt - húztam picit feljebb az amúgy se nagy felsőm, hogy megmutassam az áttetsző fólián át, ami rám volt ragasztva körbe. Már nem volt piros a bőr, sőt, kívülről nem is tűnt frissnek, de én nem mertem most se leszedni, pedig már egy hetes! Majd leszedeti ma, ha találkozunk Dávid.
- Ezek elég jól hangzanak. Te hol jutsz ezekhez? Ékszernek tényleg nem utolsóak. Foglalkozok ilyennel és értek ehhez egy kicsit. Mármint az ékszerekhez - jegyeztem meg mosolyogva, ahogy forgattam párat a karomon lévő kis összeállításon. Talán még új ötletek is bekúsztak hirtelen a fejembe, ami jó dolog.
- Van, kaptam is egy ilyen gyógynövényes kenőcsöt, minden este meg reggel kell bedörzsölni, már nem sokáig lesz baj vele - legyintettem is, ahogy kitöltöttem pár pohárkát előre, hogy csak színezzük meg ízesítsük, ha megint jönne egy kisebb csapat.
- Szoooktak, mindkettő. Bár a közös nagy izék uncsik, tudod évnyitó meg záró, nem sok van benne. De a végzős bálok, a karácsonyi murival, vagy nyáron, na, azok adják. Meg ha már jó vagy surranásban, a megújult Pubban itt a faluban, is szoktak elég jók lenni. Az ilyen furi iszákos bácsik a Csárdába járnak, tőlük se kell félni.
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. augusztus 3. 17:28 | Link

Stella



Igen, az valahogy lerí Stelláról, hogy ő nem olyan elszigetelt élethez szokott, mint én . Bár nyilván, aki egy szem gyerek, azt nem nagyon engedik bele a vakvilágba. Főleg ha annyira irányítani, meg befolyásolni akarják, mint engem. Minden egyes nap minden egyes percével egyre jobban megvilágosul előttem, hogy mennyire nem normális helyzetben is éltem én.
- Egyke vagyok, nem nagyon engedtek el a szüleim. Meg, ők sem voltak soha fenn Pesten, szóval az, hogy én menjek, főleg egyedül szóba se jöhetett volna. Igaz, hogy soha nem is vágytam oda. Akkor már inkább valami vízpartra vagy erdőbe. Bár oda se gyakran jártunk. – válaszolom visszaemlékezve az egyetlen erdei kirándulásunkra, amikor is az első negyed órába anyukámnak kiment a bokája és végig siránkozott az egész úton, meg Apunak kellett cipelnie. Én meg mentem volna, néztem volna, de nem volt mit tenni, az első adandó alkalommal kijöttünk az erdei útról és indultunk haza, hogy a speciális büdös krémmel hetekig kenessük Anyu lábát, amíg meggyógyul. Soha többé nem engedett az erdő közelébe sem.
- Hát, egyik hopp-ot sem szeretném kipróbálni úgy igazán, se azt amit egyedül kell csinálni, se azt amit valaki mással. – válaszolom nagyokat kuncogva. Elég viccesen hangzott az, ahogy Stella megfogalmazta a dolgot. Értem én, hogy hogy gondolta, de akkor is mókásra sikerült.
- Uhh, az eléggé undorítóan és főleg borzalmasan hangzik. Szegény ismerősöd. Tehát akkor ha a zsupszkulcs kilőve, a hopp szintén, akkor mi marad? Seprű és a jól bevált mugli tömegközlekedés? – összegzem végül a hallottakat, miután sikerült a nevetőrohamomat leküzdeni és képes vagyok újra komolyan gondolkodni.
Stella bizonygatja, hogy bejöttem a fiúnak, hát továbbra sem hiszem el. Az a megszokott, hogy nekem tetszik valaki, aki észre se vesz. És a többi hímnemű se vesz észre, általában még beszélgetés, barátkozás céljából sem, nemhogy Úgy.  De, legalább kevesebb a figyelemelterelő dolog a szemem előtt lebegő fontos célokról, amik kezdtek megfogalmazódni előttem.
- Nya, nem is néz ki olyan rosszul a dolog. Mármint, a tetkó állapota, nem a minta maga. Az nagyon szép. Tesódnak jó a kézügyessége. Biztos híres festő, rajzoló vagy valami ilyesmi lesz. – felelem miután megkukkoltam a fájdalmas ajándék eredményét. Egy pillanatra elfog a vágy, hogy kijelentsem én is kérek valamilyen tetkót, majd elhessegetem a gondolatot. Talán majd később én is szerzek egyet, de nem most. Anyuék ki is térnének a hitükből ha meglátnák, és ó igen, meglátnák az tuti. Ha csináltatok hát olyan helyre, hogy ők is lássák! Nehogymár azt higgyék, hogy továbbra is úgy irányítgatnak, ahogy ők akarják. Na nem!
- Nem nehéz, ha egyszer természetgyógyászok a szüleid és olyan boltjuk van, ami telis tele van furábbnál furább dolgokkal, amik gyógyítanak. A legparább például egy vörös buddha szobor, ami esős időben zöld  könnyeket ereszt. Iszonyat jó a rossz szellemek és a reuma ellen. Ott kell lennie az ágyad mellett, vagyis pontosabban a fejed mellett, hogy onnan őrizzen az álmodban. – válaszolom – Természetesen csak akkor működik, ha el is hiszed. Amúgy csak egy rusnya kövér ijesztő szobor. De a kristályokat rendeljük. A környékünkön elég sokféle lelőhely van, mi is ki szoktunk nézni néha, hátha találunk valami különlegeset.
Persze Apum szerint ő találta meg az egyik valaha lelt legnagyobbat az egyik legritkábból, mondhatjuk, hogy hiszi a piszi.
- Igazából kezdem azt hinni, hogy a legtöbb, amit árulunk marhaság és a szüleim közönséges sarlatánok. Az is lehet, hogy ami tényleg működik az miattam működik. Az ásványokat leszámítva.  Szeretek velük foglalkozni, de nem hiszem, hogy ebből szeretnék megélni. Hobbinak viszont tökéletes.  – mondom bólogatva. Egy kis időre leköti a figyelmem az idős házaspár, akik megállnak előttünk. Szimpla, hagyományos régimódi limonádét kérnek. Lágyan mosolyogva figyelem őket, ahogy még ennyi év után is lerí róluk, hogy mennyire szeretik egymást. Csupa apró dolog árulkodik erről, egy-egy mozdulat, egy érintés, egy hangsúly, egy pillantás. Olyan jó ilyet látni. A bácsi homlokráncolva kezd el keresgélni, miután kitárgyalták, hogy a néni neki adta oda a tárcát, mert az ő talárjába nem tudná elrakni. A bácsi keresgél, keresgél, amíg meg nem fogom a kezét és el nem mondom neki, hogy hagyja, a ház ajándéka. Persze szabadkozik, de végül csak elfogadja, hogy nem kérek pénzt az italért. Ekkor jön a hálálkodások sora, majd távoznak.
- Olyan jó egy ilyen idős párt látni Mennyi év, mennyi esemény és még mindig kitartanak egymás mellett és szeretik egymást. – sóhajtom Stellának.  Lehuppanok a dobozra, kezd egyre melegebb lenni, szóval inkább nem álldogálok ha nem muszáj.
- Tehát, akkor elvileg az évzárós jön legközelebb? Öhm, amúgy, mi az a surranás? – ráncolom össze a szemöldököm.
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 9. 13:51 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Szeretem azokat az embereket, akik mások mint én, persze ha hasonlítunk sincs baj, de ők mindig újdonságot hordoznak, arra meg aztán nyitott fülek és száj vár nálam. Leginkább utóbbi, de ahogy látom őt nem annyira zavarja, hogy néha csak kiömlik egy rakás infó. Még rá is mosolyogtam, mikor mesélt a családjáról és egyszerre értettem meg, hogy miért élheti ő meg jónak ezt a sulit az otthonnal szemben és vontam magamban következtetést, hogy én mennyire tudnék értékelni még egy bogaras családot is éppen. Talán csak a megszokás teszi. Mikor kisebb voltam olyan jónak tűnt minden, aztán egyik nap hazaértem, ők kiabáltak és ez nem egyszeri alkalom lett.
- A vízpart jó! A Balatonon sem jártatok? Családi nyaraláson esetleg? Ha még nem, oda feltétlenül el kell majd jutnod, hidd el, nagyon szeretnéd. De amúgy itt a faluban is van egy nagy tó. Lehet benne néha fürdeni, szép a környezete, a stégen meg jó ücsörögni - vontam meg a vállam a kis helyismertetőm után. Nem nagyon tudtam, hogy mit fedezett itt eddig fel vagy mit sem, mondjuk az, hogy idáig eltalált, semmit nem jelent. a Fő utcza talán az egyik legegyszerűbb a vasút és a szökőkút után. Az egyiket hang a másikat távoli látvány után is megleli az ember, ide meg kérhetett segítséget is.
- Nem olyan vészes ám, mondjuk én is csak a kandallósat tolom néha a tesómmal. Vonatozni szoktam. Kényelmes, lehet aludni vagy bármit csinálni közben, és még talán a leggyorsabb mugli mód. Nem szívesen gyalogolnék haza vagy Pestre innen - közöltem el is nevetve magam, hogy lelegyintsem az egészet. HA arról van szó, mondjuk én le is biciklizem, de az nincs itt. Azt hiszem ideje lenne megérdeklődni apám, hogy van-e nála a faluban egy biciklinyi hely, akkor kéznél lenne. Bár most jól elvagyok azzal Dávidnál. Nem tudom, még mindig zavaros a mit csináljak meg mit nem része az egész életemnek.
- Vannak ugye a különleges vonataink és buszok! Viccesek, nagyon gyorsak, tértágítósak, így picik, de annyi hely van benne! Meg ugye vannak repülő járgányok is, bár azokhoz nekem se volt még szerencsém - gondolkodtam el egy pillanatra, amiből kizökkentett egy párocska. Egy rózsaszín és egy kék limonádét szerettek volna, aminek neki is álltam gyorsan. A lány nem értékelte, hogy a fiúra is rámosolyogtam, így csak egy sóhajjal átadtam a poharakat aztán a lenti dobozba csúsztattam az összeget, amit fizettek. Aztán valahogy a tetkómig jutottunk, amiről én elég szívesen mesélgettem.
- Nem, már ha minden igaz rég levehettem volna ezt róla, de amíg a bőröm ilyen nem akartam. Sok szűk rucim van, dörzsölné - húztam el kicsit a szám, de tudtam, hogy Dávid úgyis leszedeti este és elvesz minden ragasztót és fóliát, szóval ma utoljára. - Rajzol, itt tanul amúgy mestertanonc és művészeteket. Van egy tetoválószalonja, korábban kitanulta az ilyen varázstetkókat is, szóval a sajátjai mozognak, tök menő - meséltem lelkesen, ahogy elkényelmesedtem a dobozon nézelődve. Meleg van és azt hiszem ezt mások se tűrik jól. Volt egy kósza ötletem, ha vége ennek a pár órás szolgálatnak viszek mondjuk a hivatal felé, de ez nem jó ötlet.
- Hát iiigen, ez elég bizarr. És te hiszel ezekben? Mármint úgy igazán... - néztem rá kicsit kétkedően, ami nem is a köveknek szólt, inkább annak, ő mit gondol erről. Értem, hogy a szülei mire nevelhették, engem is próbáltak, mondjuk illemre, csak valami félrecsúszott. - De rájuk tuti rossz hatással lenne, ha kiderülne, hogy az erőd megmutatkozása miatt... adott egy szobor energiát mondjuk. Gondolom én - vontam picit a vállamon. Nem szoktam olyan mélyen ítélkezni, de a szülei így elmondás alapján olyannak tűntek, akik boldogan élnének ezzel a lehetőséggel. Lett egy élő energiabombájuk, aki képes a természetmágiás dolgaikat élni. Vagy hasonló. Közben megérkezik az idősebb néni és bácsi én meg csak csendesen mosolygok, még megkapják az italukat. Bár nem szabadna ilyeneket tennünk, de ahogy én a kisfiúval, úgy Laura is megteheti velük. Kaptunk elég borravalót, hogy ne legyen feltűnő senkinek. Egy kis jótett belefér igazán.
- Igen, láttad hogy nézett a nénire? Szeretném, ha én is öreg leszek és ráncos, rám is így nézzenek. De ez azt hiszem ritka - grimaszoltam kicsit, majd elkevergettem az egyik kancsóban megállt citromkarikákat. Közben meg meséltem a bulikról.
- Igen, elvileg a végzősökével egybekötve, de nem vagyok diákönkormányzatos, ők szervezik, ők tudják pontosan. Mondjuk az egyik barátnőm...háztársam... igazából a tesóm barátja, szóval ő az elnökhelyettes, biztos hamar megsúgják mikor várható. Szoktál amúgy ilyenekre járni? Bulik? Szórakozóhelyek? Házibanzáj?
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. augusztus 9. 21:08 | Link

Stella


Óvatos bűvészkedésbe kezdek a késsel, úgy döntöttem, hogy valami kis állatkát faragok a narancsból. Odahaza láttam ilyet a tévében, és nem tűnt túl nehéznek, hátha nekem is sikerül. Közben rá-rápillantok Stellára, jelezve, hogy azért figyelek ám rá is, ahogy felsorol jó pár helyet, amit érdemes megnézni. Érdeklődve hallgatom, bár egy kicsit elszorul a szívem. Jó, oké, nem is kicsit, nagyon. Családi nyaralás, pff, nekem olyanban nem volt szerencsém. Vagy szerencsém, hogy nem volt olyanunk. Kezdem úgy érezni, hogy az utóbbi.
- Nem, nem jártunk sehol sem. Egyszer mentünk el kirándulni, mert annyira erősködtem, de az sem sült el túl jól. Az életem nagyjából a suliból és a bolti kisegítésből állt. - válaszolom kissé vontatottan. A végén még elkezd sajnálni, hogy milyen sanyarú sorsom is volt, azt pedig nem nagyon nem szeretném.
- A faluba most jöttem le először, még nem igazán fedeztem fel semmit. Bár annyira nem töröm magam a tó miatt, nem tudok úszni. - mondom a narancs trancsírozása közben. Ebből bizony nem lesz állatka.
- Egy nagyon szép kertet fedeztem fel eddig ami a klubhelyiségünkből nyílik, de ott meg balul sült el a találkozásom egy növénnyel, szóval oda se mostanában megyek vissza. - osztom meg vele a kalandom rövidített változatát nevetve. Most már képes vagyok nevetni a dolgon, bár még azért nem gyógyultam meg rendesen. De már tudok fogni, igaz néha fáj, és néha görcs áll a kezembe, mint most is.
-Affene. - szisszenek fel, ahogy elvágom az ujjam a művészkedés közben. Gyorsan ledobom a kést a pultra, előkotrok egy zsepit, amit vérző pont köré tekerek, majd igyekszem minél előbb letakarítani a vágódeszkát, na meg a kést. Kétlem, hogy a vendégek szívesen vennék ha ilyen közegbe készülne az italuk. Az egésznek nem kerítek túl nagy feneket, értek már engem súlyosabb balesetek is.
- A vonatozás nekem is tetszett, de ez a tértágítós busz még jobban hangzik. Egyszer ki kell próbálnom! Aludni is lehet bennük? Mármint vannak ágyak is? - kérdezem érdeklődve, bár kicsit halkan, mert a szerelmespár még nem távolodott el túlságosan. Belemerültek a másik limonádéjába, meg a Drágám és Édesem és Cukorborsóm és egyéb borzalmas jelzők áradatába. Kicsit fintorogva is nézek rájuk, annyira giccses az ilyen.
~Ki gondolta volna~gondolom, amikor Stella azt ecseteli, hogy főleg szűk ruhái vannak. Erre valahogy rájöttem, bár inkább nem mondok rá semmit, nehogy véletlenül megbántsam vele.
- A mozgó tetkók tök jók lehetnek. Nagyon tetszik, hogy itt minden kép mozog, bár néha elég szemtelen dolgokat tudnak mondani. - mosolyodom el, ahogy visszaemlékszem a legutóbbi ilyen esetre. Egy portré kerek perec közölte velem, hogy cirkuszban van a helyem, annyira viccesen nézek ki. Hát nem édes?!
- Hát, jó kérdés. - hökkenek meg a kérdésén. Hiszek-e a természetgyógyászatos dolgokba. Őszintén szólva néha magam sem tudom. - Hát tudod, abba nevelkedtem, hogy ez az egész működik, elfogadtam ezt a tényt, nem kérdőjeleztem meg. Bár egész eddig úgy tudtam, hogy nincsenek boszorkányok, és tessék. Jobban belegondolva, van, ami tényleg működik, és van ami marhaság. De rengeteg a hiszékeny ember, akiket könnyű rászedni. És sajnos sok ilyet rá is szedtünk. - felelem némi gondolkodás után. Én személy szerint mindig igyekeztem az illetőt valamelyest kielemezve neki készült ékszert csinálni, ott a szeme előtt. Ha nem sikerült nagyon a személyisége mélyére látnom, akkor inkább általánosabb köveket használtam, amik kárt nem okozhatnak, bármilyen is legyen. Hálistennek sokáig nem agyalhattam ezen az idős pár miatt, és mire elmentek már el is felejtettem a témát. Bólogatva hallgatom Stellát, mondanom sem kell, hogy azt bizony én is nagyon szeretném. A bulis értekezése hallatán viszont hangos hahotába kezdek, egy darabig megszólalni sem tudok, annyira rázkódok a nevetéstől.
- Azok alapján, amit eddig elmeséltem, szerinted én voltam valaha buliba? Ez jó! Te aztán tudod, hogy nevettesd meg a másikat! - felelem még mindig kacagva. - Nem, még nem voltam ilyenen. Mesélj, mi volt a legdurvább bulis kalandod?
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 13. 22:40 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Kicsit talán furán nézegettem a citromfacsarót, ahogy hallgattam a lán szavait. Nekem ez nagyon furcsa volt és mindentől eltekintve, talán több is annál. Semmi kikapcsolódás? Nekem tökre hihetetlen volt. Még mikor fasírtban is volt anyám meg apám, legalább egyikükkel lenéztünk a Balatonra, vagy Dáviddal. Esetleg barátokkal kikönyörögtem egy fél napot, azaz egy egészet az oda meg vissza vonattal. Persze ez nem régen volt, előtte túl kicsi lettem volna szerintük, más kérdés.
- És sosem hiányzott? Vagyis... nem tud gondolom, ha nem tudod annyira milyen, de nem volt..tudod, kíváncsiság? Érdeklődés? Vágy?
Persze, ha ő vette rá őket arra az egyre is, valamennyire tudom a választ, de utána bele lehet ebbe törődni? Hogyan? Azt hiszem nagyobb fejtörés nekem ez, mint a matek, de komolyan. Nekem valahogy be nem tud állni a szám, meg kicsit talán hisztis is vagyok, ha azt nézzük, ahogy mások jellemeznek. Szerintem félreértenek, ez csak azért történik újra meg újra, mert megtehetem, hogy harcoljak a magam ügyéért. Akkor is, ha egy táskáról van szó, meg akkor is, ha egy hosszú hétvégéről valamelyik strandon.
- Áh, értem. Hát, ha majd kedved is lesz, érdemes körülnézni, vannak szép részei, nem csak a tó - mosolyodtam el, ahogy a citrom levét a kancsóba öntöttem, majd a narancsot kezdtem facsarni, ahogy két évfolyamtársam felénk integetett. Az egyik lánynak én javasoltam, hogy festesse vissza a szőke haját barnára, annyira jól áll neki! És ő is imádja, így van ez rendjén.
- Egy növénnyel? Mit csinált? - kérdeztem kíváncsian, hogy aztán az egyelőre utolsó kancsónyi italt is beízesítsem és hűtsem a bűvölt jégkockákkal. Leheveredtem a dobozra, amit közel húztam, aztán csak nézelődtem az utcácskán. Még láttam a kisfiúkat, akik az előbb jártak itt labdázni, aztán két kisebb lányt faágakkal párbajosat játszani, majd az idős párt. Fura volt ez a falu, néha mennyi benne az élet, máskor meg olyan kihalt, csendes és unalmas. Közben persze a lányra figyeltem, komolyan érdekelt, mi van a házukban, mai ilyen veszélyes. Itt vagyok már három éve, de még nem ismerem ki magam a saját házunkban sem, a kastély meg akkora, tuti van még, ahol sosem jártam.
- Aucs - grimaszoltam összehúzva a szemöldökeim, aztán egyből a szoknyám hátsó mini zsebében kotorásztam, mert tudom, hogy van zsepim és valahol talán ragtapim is. Az előbbi meg is lett a lány felé nyújtottam, törölgesse le, mert a citrom bizony nagyon fogja csípni. Bár a nagyim szerint az tisztítja is a sebet, meg a só. Szerintem meg ezek kínzóeszközök. - Áh, megvan, tessék - húztam végül diadalittasan elő a rózsaszín, csillogó tapaszt és átnyújtottam neki, hogy aztán az asztal alatti mosogatnivalós gyűjtő lavort kijjebb segítve bele tudja tenni a dolgokat.
- Igen, olyasmi, mint az ilyen kabinos vonatok, csak... gyors és viccesen közlekedik néha. Egyszer az egyiken nagy kanyarban átkerültem a szembelévő ágyba - nevettem el magam, mert ugyan mókás, de én voltam a hibás igazából. Kapaszkodni kellett volna! De ilyen az élet, közben kisimítottam pár gyűrődést a szoknyámból, és ahogy üldögéltem kicsit lóbáltam a lábaim nézegetve az italfestékeket. Elgondolkodtam, ha mégis vinnék valamilyen fajtát, milyen is legyen. De éppen időben néztem fel, hogy ne kelljen bután visszakérdezzek.
- Igen, szeretnek pletykálni, kötekedni, meg kíváncsiak is hozzá. Néha túl hangosak is - tettem még hozzá pár dolgot a meglátásaihoz. Persze ez ilyen, első nap már felvilágosítottak, hogy ez csak rosszabb lehet és örüljek, hogy nem éppen lázadásuk van. Azt nem is szeretném megélni. Bár a csendes büntetésre kíváncsi lennék. Vajon meddig bírják szó nélkül, sértetten?
- Értem, azt szokták mondani a bogyikra is, hogy placebo. Mármint mikor sokat fájt kiskoromban a hasam és akartam rá gyógyszert, mint utólag kiderült, néha csak szőlőcukrot kaptam, és mégis jobb lett mert elhittem hogy majd hat, pihentem és... ennyi - vontam meg a vállam. Nem ítélkeztem én senki felett, aki elhisz valamit, azzal, ha szerencse miatt is, de előbb-utóbb történhet tényleg a tárgyhoz köthetően bármi. Szerencse, gyógyulás, megbocsátás, öröm vagy akármi. Nem vagyok szakértő. Ellenben a bulikkal!
- Jó, hát sose lehet tudni, lehet jól titkolod és a bulikirálynő címre pályázol a környéken - nevettem vele végül, de nem volt ebben semmi rossz szándékú vagy gúny, bárki az lehet, ami szeretne. Én is lehetek még hercegnő, a világon több országban is királyi család van és vannak férfiak. Miért is ne? - Huh, ez nehéz! Mire gondolsz? Legcikibb? Legvadabb? Legfélelmetesebb? Sok dolog volt rövid idő alatt, nem is dicsértek meg...
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. augusztus 18. 15:22 | Link

Stella



Stella kérdése erősen elgondolkodtat, hiányzott vajon az hogy társaságba járjak? Hiányzott-e az, hogy normális életet éljek? Egész eddig nem. Nem is nagyon tudtam a különbséget a kettő között. Vagy legalábbis úgy gondoltam hogy nincs is különbség.
- Nem igazán tűnt fel, hogy bármibe is hiányt szenvednék. Az az ominózus erdős kaland se nagyon maradt meg a fejemben. Annyira emlékszem, hogy elmentünk és ahogy beértünk a fák közé az ösvényre anyum lába megadta magát. Arra emlékszem, ahogy apumnak kell őt cipelnie, és végig siránkozzák az egész utat haza. Azt a következtetést vontam le, hogy a kirándulgatás veszélyes. Illetve tőlük távol lennem veszélyes. Így eszembe se jutott, hogy esetleg suli után az osztálytársaimmal elmenjek valahova. - felelem neki még mindig erősen gondolkodva. Valami mintha birizgálná az elmémet, azt suttogva, hogy ez így nincs rendben, van itt valami a háttérben, amire már nem emlékszem de fontos. Talán ha jobban beilleszkedtem ide, akkor megpróbálok utánajárni a dolognak. Vagy hagyom a fenébe, majd még meglátom.
- Jaj ne érts félre, a tóval semmi bajom, csak bele nem megyek. Amúgy szeretem a vízpartot, mármint képeken meg filmeken mindig szimpatikus volt. - oszlatom el a félreértését. Tényleg, oké hogy van az a tó ott, majd ha kedvem lesz a gaz után felfedezni bármit is akkor majd megkukkolom. Nem kötelező bemenni. - Bár, egy kicsit tartok attól, hogy nem olyan lesz, mint ahogy elképzelem.
Némán figyelem Stella mozdulatait miközben egy adag jégkockával játszadozom a tenyeremben. Vicces, hogy nem olvad el és állandóan hűs és hideg marad tőle minden. Ez nagyon kéne a mugli világba! Az idősebb lányt persze érdekli, hogy is történt az az ominózus eset, gondoltam, hogy így lesz.
- Eldugta a pálcámat, ami kirepült a kezemből egy félresikerült bűbáj hatására, majd pofátlan módon megtámadta a kezemet és összevissza szurkálta, amikor ki akartam szedni alóla. - mesélem el szépítés nélkül a dolgot. Hiába, nem vagyok valami túl jó a gyakorlati varázslatokból, az elmélet az jobban megy, ahhoz sok esetben csak fenék kell meg jó emlékezet. Érdekes módon képes vagyok bárhol és bármikor eltévedni, még az ezerszer végigjárt utakon is, de amit az egyéb dolgokat gond nélkül megjegyzem. - Szinte rögtön el is kezdett dagadni az egész, szédültem, az egyik pillanatban nem hallottam, a másikban nem láttam. Mókás volt lejutni a gyengélkedőre. Ha nem segít egy háztárs biztos nem is sikerült volna. A gyógyító persze hamar helyrerakott, de mondta, hogy még sokáig nem úgy fog működni a kezem, mint kellene. Na meg hogy gőze sincs, hogy hogy is került az a növény be az iskolába, ugyanis tudtával ilyen veszélyes maximum a növényházba lehet, ahol meg a tanár felügyel rá mindig.
Nem nagyon gondolkoztam el azon, hogy vajon tényleg hogyan, sőt még azon se, hogy esetleg jelentenem kellene-e a dolgot. Örültem, hogy megúsztam az egészet ennyivel és hogy már jobban vagyok. Bár, ahogy elnézem a rózsaszín, és ráadásul csillogó ragtapaszt, hát inkább nyúlnék bele abba a gazba még egyszer. De Stella csak segíteni akar, nem bánthatom meg azzal, hogy nem fogadom el a ragtapit. Vagy hogy ne adj isten szörnyülködve közöljem vele hogy hova ragassza azt a cuki darabot. Biccentek neki egyet hát egy mosoly kíséretében, többre nem igazán futja, főleg mivel a narancs leve kicsit csíp, bár nem vészesen, majd ráragasztom a sebre és felmutatom az eredményt. Egy hős vagyok.
- Köszi a tapaszt. Na és az a másik ágy a buszon legalább foglalt volt valaki által? - kérdezem a leghamiskásabb vigyoromat elővéve. Valahogy úgy érzem a történetnek ez a lényege, vagyis ott van a poén elásva, hogy nem egy üres ágyra huppant bele véletlenül a sajátjából. Gyorsan fel is jegyeztem magamnak, hogy ha valaha ilyen járgányra kerülök, akkor még fekve is kapaszkodni fogok.
- Igen, az emberi elme félelmetes. Bármit képes elhitetni a szervezeteddel, ha elég erősen szugerálod magadba. Vagyis, szinte bármit. Nem hiszem hogy ha azt mondogatnád, hogy tudok repülni, tudok repülni akkor tényleg tudnál mindenféle segéddolog vagy varázslat nélkül. De például én akármikor be tudok lázasodni, ha elkezdem mondogatni magamnak a dolgot. - amit Stella elmondott az teljesen átlagos és normális dolog. Tudja, hogy a gyógyszer hat rá, és ha azt hiszi, hogy azt kapja a szervezet képes ténylegesen meggyógyítani a dolgot azt hivén, hogy segítséget kapott hozzá. Sajnos ezt is kihasználjuk rendesen Apuékkal.
-Bulikirálynő? Én? Na az mókás lenne! - felelem kacagva a pultnak támaszkodva. - Akkor mondogathatnám, hogy nincs egy menő rongyom se, amit felvegyek és még igaz is lenne. Amúgy meg, valahogy így sorban. De kezdheted a legemlékezetesebbel is, hogy milyen értelemben az már rád van bízva. - mosolygok tovább, aztán hirtelen beugrik valami, amit biztos hogy nem mernék senkitől se megkérdezni. De Stella eléggé lazának tűnik, és kétlem, hogy kiakadna tőle, úgyhogy veszek egy nagy levegőt és belevágok.
- Öhm amúgy itt állandóan kötelező itt lenni, vagy teszem azt hétvégén ki lehet innen osonni? Teszem azt megnézni azt az alvós buszt. - kérdezem lehalkítva a hangomat azért. Ha tilos az ilyesmi, akkor ne legyen fültanúja más annak, hogy egy elsős szinte azonnal szabályszegésen agyal.
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 4. 17:57 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


- Hát, ez is egy biztonság, én eléggé merészen tettem sokszor az estém mások kezébe, bizalommal. Hidd el, jobb ez így, nem mindenki tudja megtenni anélkül, hogy ne sérüljön - vontam párat a vállamon még beszéltem. Ebben nem volt most semmi képletes, tényleg jártam el például az erdőkbe kirándulni osztállyal is, de valahogy sose lett úgy vége, hogy valaki ne törje el valamiét. A tanítók szerint mert nem bírtunk magunkkal, szerintem meg tévednek.
Őt hallgatva valahogy nem hangzott annyira bulinak a családi nyaralás dolog, így nem is hibáztattam azért, mert nem volt annyira lelkes hiányoló. Amúgy se kéne ilyeneket tennem, ezért is kérdezek, mielőtt csak úgy ítélkezem, sokkal okosabb dolog és már régen megtanultam. Nem is igazán tudom mi lenne velem, ha a helyében lettem volna, ha így növök fel. Lehet most bármilyen szomorú a helyzet nem tudnék megválni a tesós léttől, az otthontól, a nagy beszélgetésektől, vagy bármitől, amit együtt csináltunk. Nem kellett ehhez elmenni vagy drága helyekben gondolkodni. Egy vasárnapi kártyaparti is pont olyan jó volt. Dávid tanított meg csalni a römiben, Gergő meg arra, hogy ez nem helyes, legalább legyen pókerarcom. Anya meg Apa pedig... szerintem végig tudták és egy kicsit hagyták is. Ma már biztos vagyok benne, ha nem hagyná senki, akkor is széjjel meg össze nyerném magam bármiben. Tények, volt időm gyakorolgatni, sokat lógtam fiúkkal meg a tesóval, ha nem is akarta.
- Áh, értem. Hát, ha a stég felé mész, az elég szép és biztonságos is. Semmi varázslatos növény meg állat, még elég kellemes illatok is szoktak arra terjengeni, de még nem jöttem rá, honnan ered - gondolkodtam el picit próbálva rájönni, mihez is hasonlít. Olyan kellemes, nem gyümölcsös, de biztos valami virág. De nem ismerős, vagy nem tűnt fel. Hm. Talán egyszer kiderül. - Szerintem nincs okod rá, mármint biztosan nem egy Miami beach - tártam el a kezeim még a szám is elhúzva egy pillanatra, hogy hát ez van, még nem léptünk kontinenst. - De szerintem ez em von le semmit belőle. Amúgy reggel érdemes, szerintem ez a naplemente cucc túlértékelt a napfelkeltéhez képest.
Nem mintha én úsznék a nyálban, meg bármikor, bárkivel éltem volna ilyet, igazából a randis dolgok is megkerültek, mint a leprásokat, minden csak megtörtént, vagy beültünk és felesbe vettünk jegyeket meg McMenüt. Mikor fiúkkal vagyok nem játszom a tűzzel egy Happymeal kérésével, de mindig fáj érte a szívem. Egyszer megpróbáltam és ki lettem nem kicsit gúnyolva.
- Iiiih - sziszegtem fájdalmas grimasszal, hallani se szebb, mint gondolom megélni lehetett. Még jó, hogy nálunk semmi emberevő meg bántó gaz nincs az eridonban. Nem is tudom mit csinálnék, ha valahonnan előszednének egyet. Végleg kicuccolnék Dávidhoz. Mármint olyan... ide többet nem jövök vissza módon. Inkább kelek fél ötkor és berobogok az első vonattal.
- Semmi ijesztgetés, de ebben a suliban leginkább semmi nem normális, ezt a gyógyító is tudja. Pár éve boszorkányüldözés volt, azt mesélték. Mármint tényleg, azt beszélik, hogy akinek volt képessége bántották, meg elvették tőle, mert rájuk akarták kenni a suli hibáit - bizarr módon kirázott a hideg, örülök hogy se ilyen gondom, se nem voltam itt. Mindenesetre ha legenda, ha nem, elgondolkodtatóak azok, hog beszélnek itt mindenfélét. Levitásokról, akik robbantgatnak, rellonosokról, akik szülnek, navinésekről a tiltott...növényeikkel. Rólunk bele se gondolok mit!
- IGEN. Természetesen az volt, hogy is ne lett volna - sóhajtottam drámaian még a kézfejem is a homlokomhoz emelve. - Egy néni volt rajta olyan kilencven és a halál között. Én jobban megijedtem, ez tuti.
A buszos kalandom nem azok közé tartozott, amit csak úgy mesélgetek ide meg oda, mégis már rég kint volt, mire feltűnt volna mennyire jól elvagyok Laurával. Tényleg kedves és rendes csajnak tűnt, örültem, hogy ma őt fogtam ki...kollégának.
- Ezt már nekem is mondták. Régebben, olyan negyedikes vagy ötödikes voltam az általánosban, mikor doga volt, anyu szerint "suliundoritiszem" volt akarattal. Hasfájással, hányingerrel és szintén lázzal. Sose hitte el, hogy ez komoly dolog - csóváltam a fejem, mintha nem értenék egyet a felnőttek dolgaival, pedig volt rációja. Tényleg megesett, hogy elég volt nagyon arra koncentrálnom, hogy én nem akarok sehova menni, vagy inkább máshova. Olyan is volt. Aludtam ezért télen fehérneműben nyitott ablaknál. Bevált, vagyis a betegség része. DE két hétig nem volt sehova, szóval eh.
- Ki tudja mi az álmod! - Én hittem, ha valakinek ez, majd megoldja hogy valóra is váljon. - Azt a rongyot megoldhatjuk, csak keress meg a következő buli előtt - kacsintottam rá, és komolyan is gondoltam a dolgot. Én örülök, ha szebbé varázsolhatok embereket egy-egy ruhával, mint gondolják.
- Huh, a legcikibb egyértelműen az volt, mikor véletlenül a tesóm kezét fogtam meg a fiú helyett, akit éppen megismertem - nevettem el magam, mert nem kívánom senkinek azt a nézést amit én és a srác is kapott Dávidtól. Mondjuk örüljön, hogy nem a csávó volt! - De a legemlékezetesebb az talán a 15. szülinapom volt, pont attól, hogy arra nem igazán emlékszem, olyan gyorsan történt a barátnőimmel, de megfürödtünk éjjel egy varázsszökőkútban. Na miből tudom hogy varázs? a vizétől három napig varázslattal is eltüntethetetlen zöld foltjaim lettek.
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. szeptember 12. 08:56 | Link

Stella



Kicsit kétkedve hallgatom Stella szavait, miközben feldíszítek egy kék italt. Tény, hogy igaza van egy bizonyos értelemben, de úgy érzem, hogy az azért nem normális dolog, ahogy én eddig éltem. Persze ez eddig eszembe se jutott, hiszen annyira természetes volt. Mondani mindenesetre nem mondok semmit, nyilván tudja ő is, hogy mennyire gáz azért ez így, teljesen felesleges kihangsúlyozni. Az a lényeg, hogy annak már vége, itt vagyok, és végre lesznek izgalmas kalandok az életemben.
- Az állatokkal nincs bajom, bár a növényekkel se, csak ne támadjanak meg. Ez mondjuk úgy általában mindenre igaz. Tök mindegy mi az, hagyjon békén és én is békénhagyom őt. - felelem mosolyogva. Az állatokat mindig is jobban kedveltem, bár semmi tapasztalatom nincs velük. Abszolút semmi. Még a szúnyogok is messze kerültek, ami nem olyan nagy baj jobban belegondolva. - A stég jól hangzik, lehet, hogy ha nem túl későn végzünk itt akkor elmegyek és megnézem. Hátha rájövök az illat forrására is. Én inkább naplemente párti vagyok amúgy. - jegyzem meg, majd félbehagyom a gondolatot, amíg kiszolgálok egy eléggé kiöltözött nőt. Kissé lekezelően bánik velem, és persze, hogy nem ad borravalót. Sőt, alig akarja a teljes árat kifizetni a limonádéért. Az ilyenek minek vesznek egy bódéból italt? Nem is értem. Egy ilyen elegáns nőnek inkább valami szalonba, vagy valami inasos étteremben vagy hasonlóban van a helye, ahol mindenki boldogan ugrálja körbe. Ahogy távozik látom, hogy fintorog az italt kortyolgatva. Lehet, hogy nem is szereti a limonádét.
- Arisztokraták - dünnyögöm fejcsóválva, majd észbe kapok, hogy félbehagytam valamit. - Ja, szóval a naplemente. Nincs bajom a napfelkeltével sem, meg a korán keléssel sem, csak valahogy az olyan nem is tudom. A naplemente egy kicsit olyan szomorú. Véget ér a nap, a színei is ezt jelzik. Gyönyörű kombinációban adja tudtunkra az ég, hogy egy kicsit meghal a világ, és beköszönt az éjszaka, a sötétség. A napfelkelte az olyan vidám, már-már túláradóan is az.
Hát ez sem lett túl értelmes megfogalmazás. Most biztos totál idiótának néz Stella, hogy nekem jobban bejön a szomorú, mint a vidám. A romantikus vonzatát egyiknek sem nézem, az nem is nagyon érdekel, hogy miket költenek bele az emberek.
- Arra kezdek rájönni, hogy a normálisság az messze elkerüli ezt a helyet. De na ne már! Boszorkányüldözés egy boszorkányiskolában? Ez azért eléggé röhejes dolog. Meg hát itt mindenkinek van képessége, az egész sulit le akarták csukni? Vagy csak bizonyos képességekre mentek rá? - csóválom a fejem felháborodva. Ez azért még a furábbnál is furább. Lehet, hogy ez megszokott errefelé, vagy ki tudja. Kénytelen leszek még jobban hozzászokni ehhez a világhoz, na meg a fura dolgaihoz, hogy ne lepődjek meg semmin se.
- Á, egy néni. - legyintek lemondóan, majd huncut vigyorral folytatom. - Ha legalább valami helyes srác lett volna! Akkor sokkal mókásabb lett volna az ágyfoglalásod.
Persze szerintem így is mókás a dolog, de biztos vagyok benne, hogy Stella sokkal jobban szórakozott volna, ha nem egy vén banya ölében köt ki. Bár lehet, hogy tévedek és nem ennyire közvetlen az ellenkező nemmel. Na nem mintha az ő hibája lenne ha véletlenül nekik esik, vagy rájuk.
- Pedig a "suliundoritisz" az eléggé komoly dolog. - elmosolyodok a szóhasználatra, tetszik a kifejezés. Találó és mókás. - Szerintem minden gyereknek van, és nem csak akkor, amikor dogát kell írni. Tuti, hogy a szüleinknek is volt, szóval nem kéne úgy lebecsülniük a dolgot. És nem engedte, hogy otthon maradj? - kérdeztem vissza érdeklődve. Kicsit talán magam is meglepődöm, de tényleg érdekel, hogy Stellával mi minden történt, meg hogy s mint. A szokásos udvariassági köröket már rég lefutottuk, és tessék, még mindig beszélgetek vele. Ez se túl gyakori, vagyis, ez se volt túl gyakori nálam. Vidám és szórakoztató lány. Ezzel a bulikirálynős gondolatával meg pláne megnevettet. El se tudom magam képzelni egy bulin, se normális ruhában, se báliban.
- Hát, azt nem tudom, hogy mi az álmom, de ilyen bálkirálynős, hercegkisasszonyos vágyaim nincsenek. Mindenesetre már várom, hogy legyen egy buli, hogy megtudjam hogy szórakoznak önfeledten a diáktársaim. - egy ilyen eseményből tuti, hogy jó sztorik tudnak kisülni. Bár biztos, hogy vannak olyanok akiknek a bulizási szokásaira nem vagyok kíváncsi, meg olyanok is, akikből ki se nézném, hogy tudnak egyáltalán olyat. Jobban belegondolva magamról sem hiszem, hogy nagy bulizó lennék, de persze tévedhetek. Végülis egész idáig azt mondogattam, hogy boszorkányok nincsenek, erre tessék. Nem hogy vannak, de még én is az vagyok.
Felnevetek, ahogy hallgatom Stella történetét. Az biztos tényleg elég ciki lehetett. De lehetett volna rosszabb is.
- Örüljön, hogy csak megfogtad a kezét. Sötétbe ki tudja, akár meg is csókolhattad volna. Na az eléggé pfúj lett volna. Osztálytársam járt így, bár neki nővére van. - vigyorodom el. Tehát jól gondoltam, nem egy visszahúzódó típus fiútéren sem Stella. Mondjuk aki ilyen jól néz, annál ez nem is csoda. A varázsszökőkúton viszont megdöbbenek. Nem azon, hogy létezik, hanem hogy ilyen módon működik. Micsoda hülyeség! És ha véletlenül beleesik az ember? És beleiszik? Azzal mi lesz?
- Az igen! Tehát a varázsszökőkútakkal jó lesz vigyázni. Még jó, hogy nem ittál bele, akkor ki tudja, lehet hogy békává változtál volna. Szándékosan ilyenre volt csinálva, vagy valaki megbűvölte vajon? - teszem fel a költői kérdést. Igazából teljesen mindegy, a sztori így is, úgy is jó, érdekes. Valahogy akármit is mesél Stella a fura kalandjairól nem az az érzés fog el, hogy na innen el le kell lépni, mert veszélyes hely, vagy hasonló. Inkább kíváncsivá tesz, szinte már-már szeretném kipróbálni a dolgokat. A szökőkutat mondjuk pont nem, azt inkább kihagynám.
- Biztos jól mutattál zöldbe - teszem még hozzá kuncogva, majd összefoglalom az eddigiek alapján a "diagnózist". - Szóval téged folyton megtalálnak a fura, szokatlan vagy vicces helyzetek. Vagy éppen te őket. Aki a közeledben van, vagy jóban veled az garantáltan nem unatkozik. Jó lesz téged szem előtt tartanom.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza