34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2018. május 13. 08:53 | Link

Alexander Duval
Soundtrack



Az ablakon beszűrődő fény egyenesen az ágyról lelógó arcomra sütött. Kis idő kellett hozzá, hogy két nagy sóhaj közepette feltápászkodjak, és lassan az ablakhoz vánszorogjak. Odakint minden fényes volt és vidám, nem úgy, mint itt, a szobámban. A srácok szokás szerint elmentek, nekik legalább van programjuk, én meg addig őriztem a házat. Akkor az az elvetemült gondolat kerített hatalmába, hogy menjek le a faluba, kicsit kiszellőztetni a kócos fejemet. Először elvetettem az ötletem, majd kicsit végiggondoltam, s így rájöttem, hogy ami tény, az tény, kell a friss levegő, a másik meg, hogy lehet út közben történik velem valami, összefutok valakivel, aztán első látásra ding, aztán elszökünk az erdőben és összeházasodunk. Jesszus, a fantáziálás ekkora szarkazmussal és fantáziával már veszélyes. A hatalmas, rövidújjú ingem és a szűk farmerem mellé még magamra aggattam pár medált és függőt, végül a hátamra csaptam a hátizsákom, és hűséges barátomat, a gitáromat. Jó szokásomhoz híven a cipő valahogy lemaradt. És minden a terv szerint haladt, botorkáltam, poroszkáltam, emberek jöttek velem szembe, de nem is nagyon figyeltem rájük, és ők sem rám. Illetve két, nálam kicsivel magasabb, és már látszatra is jóval nagyobb önbizalommal rendelkező srác már messziről elég lenéző tekintetekkel díjaztak, s amikor már csak pár méter volt köztünk, az egyikük megszólalt.
- Nézd már, a csóró barmot, cipőre se telik. - súgta oda haverjának, de persze úgy, hogy én is tökéletesen halljam.
- Az ilyennek nem is kell, biztos akkora buzi, hogy leolvad róla. -így a másik, ezen jót röhögtek, én pedig igyekeztem elhagyni őket. Valamiért úgy éreztem, hogy mindenképp vissza kell vágnom (Matt ballépései, 64. fejezet) s visszanézve a vállam mögül, odaböktem.
- Ez aztán b***ott eredeti volt, jár a taps! - tapsoltam is kicsit, ha örüljön a retardált fejük. Ám 5 lépés sem telt bele, az egyik utánam jött, megragadtam a karom, és visszarántott.
- Még nem végeztem te kis porbafingó!
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2018. május 13. 10:05
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Alexander Duval
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 11
Írta: 2018. május 13. 09:51 | Link

Isaac

A hajnalt az utcán vészeltem át, miután láttam, hogy az anyám milyen tökéletesen el van az új családjával. Az új, jól öltözött férjével és a karjában tartott kicsivel, az én kis húgommal, akit még csak nem is láthattam. Hiába volt bennem indíttatás, hogy bekopogjak hozzájuk, végül a tornácon megtorpantam, és az utolsó pillanatban visszavonulót fújtam. Távolból fürkésztem csak, ahogy felszelték a vacsorát és jókedvűen elfogyasztották az ételt a szépen megterített asztalról.
Hiányzott. Még sem ronthattam rájuk csak úgy, nem tolakodhattam be az életébe, hisz ő másokat választott helyettem. Helyettünk. Emiatt kóvályogtam egész éjszaka az utcán, bejárva a közeli parkot, pihentetve tekintetem a közeli tó felszínének fodrozódásán, ahol olykor izgett-mozgott a Hold, s hol elfolyt, hol teljes egészében megmutatta alakját.
A hűvösebb éjszakát követően szinte áldás volt, ahogy a Nap sugarai melengették a bőrömet, s ahogy enyhült az idő, úgy már nekem sem kellett összefont karokkal gubbasztani az egyik pad tövében.
Felegyenesedve indultam tovább, s az útközben talált, félig már elhasznált bűzrudat felemeltem a földről, majd a számba illesztve, rágyújtottam, hogy kicsit pöfékelhessek.
Nem mondom, szívtam már jobbat is apám készletéből, de azért ez sem volt olyan rossz. Már éppen a végére értem, el is dobtam a leégett szálat, hogy cipőm orrával dörgöljem a macskakövekhez, amikor észrevettem, hogy egy ismerős srácot rángatni kezdett két másik. S ugyan nem voltam egy jótevő virágszál, látva hogy ketten támadtak egy ellen, máris úgy éreztem, hogy tennem kell valamit.
Emiatt megszaporázva a  lépteimet, beértem őket, és megragadva a támadó karját, rántottam egyet a karján, amivel fogva tartotta az ismerős képű gyereket.
-    Engedd őt el! Mit ártott nektek, hogy ketten mentek egy ellen? – haragosan fúrtam pillantásom a tekintetébe, majd az ismerős srác felé fordultam. – Jól vagy?
Utoljára módosította:Alexander Duval, 2018. május 13. 09:52
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2018. május 13. 15:47 | Link

Alexander Duval
Soundtrack


Tipikus. Havonta egyszer mozdulok ki, és akkor is történik valami nem egészen pozitív. Itt, a bagolykőben teljesen elszoktam a negatív kommentektől, beszólásoktól, mióta varázslók között élek, nyugtom van. Egészen mostanáig. Amikor arra gondoltam, hogy legalább történni fog majd valami, nem egészen így gondoltam. Szóval ott álltam, egy nekem elég kedvezőtlen szituációban, ahol két srác körbe vett, az egyik pedig a kivarrt, de vékony karomat szorongatta. Rózsás, nem?
- Kopj le, izomagy! - reagáltam arra, hogy rángatni kezdett.
- De nagy a pofája kis buzinak! -vetett elém, majd a cinkos társára nézett - Töröljük le a vigyort a fejéről!
Ezen a ponton már fel voltam készülve, hogy meg kell majd védenem magam, már el is kezdtem volna kiszabadítanom magam, amikor egy harmadik srác is becsatlakozott, de ő, legnagyobb szerencsémre, jó szándékkel érkezett, legalább is irányomba. Mindhárman rá néztünk, én pedig már épp válaszolni készültem az állapotomra vonatkozó kérdésére, ám a kezemet fogva tartó egyén gyorsabb volt, mint én:
- Mit pofázol? Kopj le, baromarc! - Úgy éreztem, itt jött el az én időm, s minden erőmet össze szedve, összeszorított öklömmel gyomron találtam az erőszaktevőt, aki egy fájdalmas nyögés után összegörnyedt, a karom pedig kiszabadult. A haverja egyből a segítségére sietett, de gondolom, a következő lépése az lesz, hogy már csak bosszúból is átrendezi az arcomat.
- Szerintem fussunk! - szóltam, de a válaszát már nem mertem megvárni, de reméltem, hogy viszi a lapot és időben kereket old velem.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2018. június 19. 21:08
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Alexander Duval
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 11
Írta: 2018. május 20. 16:19 | Link

Isaac

- Arra várhatsz, addig ugyanis el nem megyek, míg nem veszed le a kezed erről a srácról! - eszem ágában sem volt elmenni, és magára hagyni a gyereket, akit egyszerre ketten támadtak be. Az ezt követő események azonban hirtelen megleptek, mert nem számítottam arra, hogy Isaac majd veszi a bátorságot és jól behúz ennek a nagyszájúnak. A meglepettséget követően már csak arra lettem figyelmes, hogy eltorzul a másik srác feje a dühtől, s kabátja alá nyúl. Emiatt rosszat sejtettem, s jobbnak láttam hallgatni a másik srácra.
- Szerintem is! - biccentettem, és a következő pillanatban már szedtem a lábaimat egymás után, hogy elmeneküljünk a jó néhány évvel idősebb tagok elől. Szó szerint loholtam, a két támadó jó ideig követett bennünket, hallani lehetett lépteik zaját, végül aztán, ahogy az egyik utcasarokbnál sikerült elkanyarodnunk, úgy tűnt, mintha sikerült volna lerázni őket.
- Huh, ez elég meredek volt. Szerintem a pálcáját akarta előrántani, simán kinézném belőle - jegyeztem meg, miközben térdeimre támaszkodva fújtam ki a levegőt, aztán felegyenesedve a srácra pillantottam.
- Amúgy nagyon ismerősnek tűnsz, te is itt tanulsz a suliban, nem? Alex vagyok. Alex Duval - kezemet nyújtottam a bemutatkozáshoz.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza