Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Az ablakon beszűrődő fény egyenesen az ágyról lelógó arcomra sütött. Kis idő kellett hozzá, hogy két nagy sóhaj közepette feltápászkodjak, és lassan az ablakhoz vánszorogjak. Odakint minden fényes volt és vidám, nem úgy, mint itt, a szobámban. A srácok szokás szerint elmentek, nekik legalább van programjuk, én meg addig őriztem a házat. Akkor az az elvetemült gondolat kerített hatalmába, hogy menjek le a faluba, kicsit kiszellőztetni a kócos fejemet. Először elvetettem az ötletem, majd kicsit végiggondoltam, s így rájöttem, hogy ami tény, az tény, kell a friss levegő, a másik meg, hogy lehet út közben történik velem valami, összefutok valakivel, aztán első látásra ding, aztán elszökünk az erdőben és összeházasodunk. Jesszus, a fantáziálás ekkora szarkazmussal és fantáziával már veszélyes. A hatalmas, rövidújjú ingem és a szűk farmerem mellé még magamra aggattam pár medált és függőt, végül a hátamra csaptam a hátizsákom, és hűséges barátomat, a gitáromat. Jó szokásomhoz híven a cipő valahogy lemaradt. És minden a terv szerint haladt, botorkáltam, poroszkáltam, emberek jöttek velem szembe, de nem is nagyon figyeltem rájük, és ők sem rám. Illetve két, nálam kicsivel magasabb, és már látszatra is jóval nagyobb önbizalommal rendelkező srác már messziről elég lenéző tekintetekkel díjaztak, s amikor már csak pár méter volt köztünk, az egyikük megszólalt.
- Nézd már, a csóró barmot, cipőre se telik. - súgta oda haverjának, de persze úgy, hogy én is tökéletesen halljam.
- Az ilyennek nem is kell, biztos akkora buzi, hogy leolvad róla. -így a másik, ezen jót röhögtek, én pedig igyekeztem elhagyni őket. Valamiért úgy éreztem, hogy mindenképp vissza kell vágnom (Matt ballépései, 64. fejezet) s visszanézve a vállam mögül, odaböktem.
- Ez aztán b***ott eredeti volt, jár a taps! - tapsoltam is kicsit, ha örüljön a retardált fejük. Ám 5 lépés sem telt bele, az egyik utánam jött, megragadtam a karom, és visszarántott.
- Még nem végeztem te kis porbafingó!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=723132#post723132][b]Isaac Matthew Philips - 2018.05.13. 08:53[/b][/url]

Az ablakon beszűrődő fény egyenesen az ágyról lelógó arcomra sütött. Kis idő kellett hozzá, hogy két nagy sóhaj közepette feltápászkodjak, és lassan az ablakhoz vánszorogjak. Odakint minden fényes volt és vidám, nem úgy, mint itt, a szobámban. A srácok szokás szerint elmentek, nekik legalább van programjuk, én meg addig őriztem a házat. Akkor az az elvetemült gondolat kerített hatalmába, hogy menjek le a faluba, kicsit kiszellőztetni a kócos fejemet. Először elvetettem az ötletem, majd kicsit végiggondoltam, s így rájöttem, hogy ami tény, az tény, kell a friss levegő, a másik meg, hogy lehet út közben történik velem valami, összefutok valakivel, aztán első látásra ding, aztán elszökünk az erdőben és összeházasodunk. Jesszus, a fantáziálás ekkora szarkazmussal és fantáziával már veszélyes. A hatalmas, rövidújjú ingem és a szűk farmerem mellé még magamra aggattam pár medált és függőt, végül a hátamra csaptam a hátizsákom, és hűséges barátomat, a gitáromat. Jó szokásomhoz híven a cipő valahogy lemaradt. És minden a terv szerint haladt, botorkáltam, poroszkáltam, emberek jöttek velem szembe, de nem is nagyon figyeltem rájük, és ők sem rám. Illetve két, nálam kicsivel magasabb, és már látszatra is jóval nagyobb önbizalommal rendelkező srác már messziről elég lenéző tekintetekkel díjaztak, s amikor már csak pár méter volt köztünk, az egyikük megszólalt.
- Nézd már, a csóró barmot, cipőre se telik. - súgta oda haverjának, de persze úgy, hogy én is tökéletesen halljam.
- Az ilyennek nem is kell, biztos akkora buzi, hogy leolvad róla. -így a másik, ezen jót röhögtek, én pedig igyekeztem elhagyni őket. Valamiért úgy éreztem, hogy mindenképp vissza kell vágnom (Matt ballépései, 64. fejezet) s visszanézve a vállam mögül, odaböktem.
- Ez aztán b***ott eredeti volt, jár a taps! - tapsoltam is kicsit, ha örüljön a retardált fejük. Ám 5 lépés sem telt bele, az egyik utánam jött, megragadtam a karom, és visszarántott.
- Még nem végeztem te kis porbafingó!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=723140#post723140][b]Alexander Duval - 2018.05.13. 09:51[/b][/url]

Isaac

A hajnalt az utcán vészeltem át, miután láttam, hogy az anyám milyen tökéletesen el van az új családjával. Az új, jól öltözött férjével és a karjában tartott kicsivel, az én kis húgommal, akit még csak nem is láthattam. Hiába volt bennem indíttatás, hogy bekopogjak hozzájuk, végül a tornácon megtorpantam, és az utolsó pillanatban visszavonulót fújtam. Távolból fürkésztem csak, ahogy felszelték a vacsorát és jókedvűen elfogyasztották az ételt a szépen megterített asztalról.
Hiányzott. Még sem ronthattam rájuk csak úgy, nem tolakodhattam be az életébe, hisz ő másokat választott helyettem. Helyettünk. Emiatt kóvályogtam egész éjszaka az utcán, bejárva a közeli parkot, pihentetve tekintetem a közeli tó felszínének fodrozódásán, ahol olykor izgett-mozgott a Hold, s hol elfolyt, hol teljes egészében megmutatta alakját.
A hűvösebb éjszakát követően szinte áldás volt, ahogy a Nap sugarai melengették a bőrömet, s ahogy enyhült az idő, úgy már nekem sem kellett összefont karokkal gubbasztani az egyik pad tövében.
Felegyenesedve indultam tovább, s az útközben talált, félig már elhasznált bűzrudat felemeltem a földről, majd a számba illesztve, rágyújtottam, hogy kicsit pöfékelhessek.
Nem mondom, szívtam már jobbat is apám készletéből, de azért ez sem volt olyan rossz. Már éppen a végére értem, el is dobtam a leégett szálat, hogy cipőm orrával dörgöljem a macskakövekhez, amikor észrevettem, hogy egy ismerős srácot rángatni kezdett két másik. S ugyan nem voltam egy jótevő virágszál, látva hogy ketten támadtak egy ellen, máris úgy éreztem, hogy tennem kell valamit.
Emiatt megszaporázva a  lépteimet, beértem őket, és megragadva a támadó karját, rántottam egyet a karján, amivel fogva tartotta az ismerős képű gyereket.
-    Engedd őt el! Mit ártott nektek, hogy ketten mentek egy ellen? – haragosan fúrtam pillantásom a tekintetébe, majd az ismerős srác felé fordultam. – Jól vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=723164#post723164][b]Isaac Matthew Philips - 2018.05.13. 15:47[/b][/url]

Tipikus. Havonta egyszer mozdulok ki, és akkor is történik valami nem egészen pozitív. Itt, a bagolykőben teljesen elszoktam a negatív kommentektől, beszólásoktól, mióta varázslók között élek, nyugtom van. Egészen mostanáig. Amikor arra gondoltam, hogy legalább történni fog majd valami, nem egészen így gondoltam. Szóval ott álltam, egy nekem elég kedvezőtlen szituációban, ahol két srác körbe vett, az egyik pedig a kivarrt, de vékony karomat szorongatta. Rózsás, nem?
- Kopj le, izomagy! - reagáltam arra, hogy rángatni kezdett.
- De nagy a pofája kis buzinak! -vetett elém, majd a cinkos társára nézett - Töröljük le a vigyort a fejéről!
Ezen a ponton már fel voltam készülve, hogy meg kell majd védenem magam, már el is kezdtem volna kiszabadítanom magam, amikor egy harmadik srác is becsatlakozott, de ő, legnagyobb szerencsémre, jó szándékkel érkezett, legalább is irányomba. Mindhárman rá néztünk, én pedig már épp válaszolni készültem az állapotomra vonatkozó kérdésére, ám a kezemet fogva tartó egyén gyorsabb volt, mint én:
- Mit pofázol? Kopj le, baromarc! - Úgy éreztem, itt jött el az én időm, s minden erőmet össze szedve, összeszorított öklömmel gyomron találtam az erőszaktevőt, aki egy fájdalmas nyögés után összegörnyedt, a karom pedig kiszabadult. A haverja egyből a segítségére sietett, de gondolom, a következő lépése az lesz, hogy már csak bosszúból is átrendezi az arcomat.
- Szerintem fussunk! - szóltam, de a válaszát már nem mertem megvárni, de reméltem, hogy viszi a lapot és időben kereket old velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=723580#post723580][b]Alexander Duval - 2018.05.20. 16:19[/b][/url]