Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Nyálkás, hűvös idő van, de pont jó ahhoz, hogy kicsit felfrissítsem az agyam egy kiadós séta közben, amit bizony én most fogok megtenni, ebben az időben, valahol elcsászkálva az utcákon. Régen nem mozdultam ki már a vackomból, és talán ennek nem csak az az oka, hogy ilyen pocsék az időjárás. Sőt, biztos, hogy nem, de ez nem tartozik senki másra sem.
Néha még visszavágyom a kastélyba, a meleg kis szobámba, a többiek mellé, a párnáim és plüsseim közé, hogy egy könyvvel, meg egy bögre pillecukros forró csokival töltsem az egész estét.
De nem, nekem most kint kell kószálni, elhaladva a boltok előtt, de megakadva az egyiknél. A kirakat tele van talárokkal, és iskolai holmikkal, elvégre is, a szezonja van, így, hogy végre elkezdődött újra a tanítás, és minden más is ott fent.
Csak elképzelem, ahogy a kirakat a szobámmá, majd a régi klubhelyiségemmé válik, és csak mosolygok, ahogy a kandallóban ropog a tűz, a fa illata száll, és közben...
Esik a fejemre a hó? Ez vicces, így a lehető legjobb. De csak nekem, addig, míg el nem szalad a figyelmem, és az illúzió, ami a havat eredményezte, szertefoszlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=711590#post711590][b]Böröczky Zoé - 2018.01.12. 05:17[/b][/url]

Nyálkás, hűvös idő van, de pont jó ahhoz, hogy kicsit felfrissítsem az agyam egy kiadós séta közben, amit bizony én most fogok megtenni, ebben az időben, valahol elcsászkálva az utcákon. Régen nem mozdultam ki már a vackomból, és talán ennek nem csak az az oka, hogy ilyen pocsék az időjárás. Sőt, biztos, hogy nem, de ez nem tartozik senki másra sem.
Néha még visszavágyom a kastélyba, a meleg kis szobámba, a többiek mellé, a párnáim és plüsseim közé, hogy egy könyvvel, meg egy bögre pillecukros forró csokival töltsem az egész estét.
De nem, nekem most kint kell kószálni, elhaladva a boltok előtt, de megakadva az egyiknél. A kirakat tele van talárokkal, és iskolai holmikkal, elvégre is, a szezonja van, így, hogy végre elkezdődött újra a tanítás, és minden más is ott fent.
Csak elképzelem, ahogy a kirakat a szobámmá, majd a régi klubhelyiségemmé válik, és csak mosolygok, ahogy a kandallóban ropog a tűz, a fa illata száll, és közben...
Esik a fejemre a hó? Ez vicces, így a lehető legjobb. De csak nekem, addig, míg el nem szalad a figyelmem, és az illúzió, ami a havat eredményezte, szertefoszlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=713443#post713443][b]Lewy Bojarski - 2018.02.03. 03:51[/b][/url]

Nem tudtam volna megmagyarázni, hogy mit kerestem a Fő utczán akkor és ott. Annyi biztos, hogy egy doboz Bee Happyt le kellett passzolnom a cukorkaboltba, mert Lucával ezt beszéltük meg. Nem tudom, hogy merült fel egyáltalán az ötlet, de ha már leegyeztettük, akkor megért legalább egy próbát, nem?
Az idő borzalmas volt, a kis üzeltből kilépve ki is rázott a hideg, így viszonylag hamar be is gomboltam a kabátomat, az összes létező gombbal. Még az is megfordult a fejemben, hol felejthettem el a sálamat, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a hiúságom és a csalóka napfény beszéltek rá, hogy otthon is maradhat a plusz ruhadarab.
Most már csak minél messzebb akartam kerülni a falutól, hogy haza hoppanálhassak a lányokhoz, mikor megütötte a fülemet a lány nevetése és kissé furcsállva pillantottam arra. Pár pillanat ugyan kellett, de tudtam, hogy ki az, az egyetemen párszor beszélgettünk, amikor még bejártam, persze.
- Látom azért a hangulat nem rossz - jegyeztem meg, miközben intésre emeltem a kezemet. Hogy mikor torpantam meg, azt nem tudom pontosan, de valamikor sikerült.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=715300#post715300][b]Böröczky Zoé - 2018.03.01. 18:49[/b][/url]

Túlságosan elmerengek a gondolataimban ahhoz, hogy bármi is érdekeljen, főleg nem az, hogy bárki bármi rossz szót akarna rám tenni. Mondjuk nem is tesz, de hát azért csak amiatt ismerem fel, mert az egésznek vége. Kicsit ironikus, nem? Vigyorgok, mintha újra tizenhét lennék, pont annyi, mint amikor idekerültem, vagyis valahogy úgy, de nem is ez a lényeg, és még az is ismerős, hogy ki szól hozzám, bár elsőre nem ugrik be, hogy honnan, úgyhogy kénytelen vagyok elgondolkodni rajta egy icipicit.
- Hát valamikor olyat is kell.
Igazából mindegy is, miért teszem ezt, amit, meg az is, hogy minden álcám lehullt, de nem is érdekel. Pár éve még sírva menekültem volna a szobámba, és telesírtam volna a párnám, de ma már nem. Szocializálódás...
- Mi járatban erre?
Csak annyit tudok róla, hogy egyetemre jár, vagyis ez az utolsó információm felőle, úgyhogy igazi rejtély, hogy mi is történik vagy nem történik, amiért itt van. Rólam meg mindenki tudja, hogy itt élek, meg itt az unokahúgom, a bolt, meg minden, a szüleimet leszámítva.
Teszek néhány lépést felé, bár a távolságot megtartom, az még megmaradt, de közben kezdem visszahúzni magam köré a falamat, hogy normális legyek, a mellkasomtól kiindulva egészen a fejem búbjáig, és a nagy lábujjam végéig, meg a kezem kisujjának hegyéig. Ha mázlim van, ez a kis botlásom fel sem tűnt neki. Ha pechem, akkor minden észrevehető volt.