36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2017. október 23. 16:34 | Link

Adam Kensington
Még egy kicsit előrébb, vizsgaidőszak után

Végzett a vizsgáival. Mi több, gyaníthatóan át is ment rajtuk. Mármint nem két lábbal tiporva, mint azt már sokszor és tüzetesen elképzelte hajnali kettő felé még tankönyvet olvasva, hanem sikeresen teljesítette őket. Az utolsó vizsgájáról kiszédelegve, csapzottan és félig öntudatlanul támolygott az ágya felé, hogy ő most aztán istenesen kialussza magát, ha törik, ha szakad - ez mondjuk messze nem ment ilyen egyszerűen -, de másnap késő délutánra azért felébredt, és.. és rászakadt a semmittevés ideje, az érzésé, hogy egyrészt az összes tankönyvet tűzre, most azonnal, másrészt meg az, hogy ez nem csak egy sima vizsgaidőszak volt - van olyan egyáltalán? -, hanem a záróvizsga ideje, érted, szabad, szabad, SZABAAAAD...!!! Ennek örömére végigtántorogta a kastélyt, majd amikor már felébredt és megfésülködött, akkor pedig a falu következett. Végigtáncikálta a Fő utczát nagy boldogságában, és most egy padon kucorog és figyeli az esti jövés-menést. Boldogan, gondtalanul, nagyon könnyű aggyal (természetesen az összes tudás huss, eltűnt. majd megdolgozik érte megint). Olyan problémák, hogy most mégis mi legyen, neki kell eldöntenie, hogyan tovább, egyelőre még nem érték el a zen állapotát. Ücsörög a padon ronda, görnyedt háttal és törökülésben, és nézi, ahogy mások járnak-kelnek előtte. Jelen pillanatban igazán nagyon elégedett úgy mindennel, és nem pánikol, nincs kisebbségérzete, és nem is mérges, és olyan gyakorlatilag sosincs. Úgyhogy ssssh, hadd élvezze ki, amíg tart.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2017. október 23. 23:33 | Link

Rozsos  Anna
este | egy padon | x

Gondolataimba merülve sétálok a faluban. Az imént tértem be a Kins&Kensbe, ahol átbeszéltem pár dolgot Ilosvai úrral. De nem ez az, amiről elmélkedem. Bár lehet, ez is ott száguldozik valahol a fejemben a számtalan más mellett. Mindig ez van. Elárasztanak a gondolatok, hömpölyögve az elmémben. Egy ideig hagyom szabad folyásukat, aztán megelégelem és kikapcsolok mindent. Kezdek is lassacskán eljutni erre a pontra. Persze, az egyetlen, ami igazán ellazít, az a vér. Ám már rég nem sanyargatom magam azzal, hogy akár csak felmerüljön bennem, hogy magamhoz vegyek ilyenkor belőle. Hiszen pont ilyenkor lenne a legveszélyesebb. Amikor nem az egészségem érdekében iszom, hanem azért, hogy kiüssem magam. Hogy ne tudjak semmiről. Hogy ne érdekeljen semmi.
Szerencsére megpillantok egy kedves ismerőst. Ez kellemesen eltereli a figyelmem. Kikapcsolja az agyam ezer és egy hangját. Magabiztosan veszem az irányt a navinés felé. Hosszú, -bakancsosságomat teljesen meghazudtolóan-  könnyű lépteimmel hamar ott vagyok nála. Nemes egyszerűséggel helyet foglalok mellette a padon.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2017. október 24. 15:59 | Link

Adam Kensington

A kis navinés annyira elmerült a.. nos, az egészen biztos, hogy nem a gondolataiban; mi, hogy még dolgoztassa az agyát, ugyan, kérlek. Az agya rég valamelyik útszéli kocsmában hempereg tökrészegen, amihez egy záróvizsga után minden joga meg is van. A kis navinés többi része azonban itt maradt, és gondolattalanul csak úgy van. Úgy nagyon nem vsz észre semmit; azt se, hogy ebből öreguras hátfájás lesz, ha valaki nem szól rá, és mért szólna rá; azt se, hogy egy kisgyerek nemrég odajött megbámulni - szerencsére csak azt, ennyi erővel egy fél nyalókát is beledughatott volna a kis navinés hajába, azt se vette volna észre -, azt meg pláne nem, hogy egyetlenegy barátja feltűnésmentesen leült mellé. Amúgy se könnyű észrevenni, ha nem akarja. És a kis navinés amúgy se lenne képes olyasmire, hogy meglepődés meg megijedés, ahhoz többek között agy is kéne. Nem mllesleg meg, egyiket se nagyon szokta csinálni Adam társaságában. Minek.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2017. október 24. 23:08 | Link

Rozsos  Anna
este | egy padon | x

Valóban nem könnyű engem észrevenni az éj sötétjében. Színeim -sápadt bőröm kivételével- beleolvadnak, illatom egyáltalán nincsen, hangom meg még annyi sem, ahogy jelenlétem se sok. Főleg, ha nem akarom. Mitől tűnnék hát fel? Attól, hogy egy baljós, égimeszelő alak vagyok? Ugyan már. Mit tesz az egy magafajta kis navinésnek? Szinte megszokott már. Lehetnék akár az árnyéka. Furcsán néznének rá mondjuk az emberek egy ilyen árnyékkel. De szerintem az se tűnne fel neki. Most is furcsán néznek rá néha. Meg amúgy sem nagyon törődik a környezetével, ahogy ismerem. Vagyis törődne talán, csak azt se nagyon tudja, mivel kell meg hogyan. Elvarázsolt, együgyű egy teremtés. Azonban mindezt egy pillanatig sem rosszindulatúan mondom. Sőt. Kifejezetten üdítő színfolt tud lenni a sok túlbonyolított halandó között.
- Hogyan tovább? - kérdezem csöndes, duruzsolóan mély hangomon.
- Maradsz a Bagolykőben? - pontosítok kicsit. Szavaim egészen úgy csengenek, mintha eddig is beszélgettünk volna és én csak új témát vetnék fel. Említette nem olyan rég egy találkozásunkkor, hogy vizsgázik és hogy végzős. Ha nem tette volna, fogalmam sem lenne, egyáltalán hanyadikos. Nem nagyon törődöm én ezekkel a dolgokkal. Viszont az igenis érdekes, hogy elmegy, vagy itt lesz-e a közelben. Mindegy, hogy azért, mert bukott, vagy mert mestertanoncnak áll.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2017. október 28. 13:17 | Link

Adam Kensington

Nos, igen, ez találó leírása a kis navinésnek. Egyszerű, mint az egyszeregy, buta, mint a tök, rosszindulatú és hisztis, de legalább igyekszik kedves lenni, ha már egyszer olyan, amilyen. Ilyen ember is kell, nem? Nem..?

(De mindegy is, mert okosabb már nem lesz, érettebb se, úgyhogy tökmindegy. Ez van. Ezt kell szeretni.)

 - Ó. Fogalmam sincs. - gondolkozik el a kérdésen, mert ez eddig eszébe se jutott. De tényleg nem is gondolt erre még. Pedig valamit kezdenie kell ezután is... így pillanatnyilag nem lát maga előtt semmi jövőképet sem, akármennyire erőlteti is az agyát, de javára szóljon, hogy nem este kil4enckor kell ilyesmiről dönteni, még mindig kicsit fáradtan. Vagy ha mégis, az se változtat sokat; így is, úgy is a legkisebb ellenállás felé fog mozdulni, azaz marad majd az iskolában. Kiválaszt valamit, aminek jól csengő neve van, és kész. További pár évig megint nem kell majd azzal törődnie, mit is kezdjen magával. Ő így csinálja. Mert, mint mondám, buta is meg életképtelen is. Ez van.

 - Gondolom, majd maradok az iskolában. Mármint, mi egyebet csináljak? - von vállat tanácstalanul, de nagyon nem is érdekli a dolog. Lesz, ami lesz. Felelősségteljes jövőtervezés? Hű, az nagyon felnőttesen hangzik, van egy tábla csokid meg egy könyved inkább..?

Azt szereti, hogy tényleg képesek úgy zökkenőmentesen beszélgetéseket folytatni, hogy közben hetekig nem is találkoznak. Meg hogy nem kell úgy tennie, mintha értene bármihez is. Adam ismeri a képességeit. Többek között a képességét arra, hogy úgy örüljön mint egy gyerek a legkisebb dolgoknak is, egyszerűen azért, mert még gyerek is.

 - De képzeld el, átmentem az összes vizsgán! Ebben majdnem biztos vagyok! Hát ki gondolta volna? - az se lehetne nagyobb hír számára, mintha egybetartanák a karácsonyt, a húsvétot meg a születésnapját. Ő most kérlek, büszke magára. Tekintve, hogy egyszer bukott is, teljesen jogosan az, tegyük hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2017. október 29. 20:26 | Link

Rozsos  Anna
este | egy padon | x

Hajlamosak az emberek mindenkit kategóriákba szorítani. Még azok is, akik egyébként elvileg nyílt gondolkodók. Nem tehetnek róla, így nevelkedtek, ezt szívták magukba a társadalomból, amelyben élnek. Ami igazán nagy baj az az, ha ezek a besorolások megakadályozzák őket abban, hogy az egyént nézzék. Vegyük azt az esetet, hogy valaki mondjuk buta. Az emberek azt mondják, ez baj. Ha valaki buta, az kevesebb. Pedig a szellemi képesség ugyanolyan velünk született tulajdonság, mint akármi más. Nem tehetünk róla és nem igazán tehetünk ellene. Érdekes, mennyien hirdetik azt, hogy nem szabad valakit azért büntetni, amiről nem tehet, de ha egy buta emberrel találkoznak, akkor ennél a jelzőnél már nem is látnak tovább. Elkönyvelik, leírják. Ezzel pedig végtelen sok jótól fosztják meg magukat. Hiszen senki sem csak egy tulajdonságra korlátozódik. Főleg, hogy minden azon múlik, mihez kezd az adottságaival. Mi baj van tehát egy buta emberrel, aki érdeklődő, kedves és meg sem próbál okosnak látszani? Szerintem az ég egy adta világon semmi. Kell ilyen ember is. Igen, kell.
Kicsit megemelem a szemöldököm. Hiszen azért így a tanév végén már lehetne róla fogalma, miként folytatja tovább. Nem kellenek komplett tervek, csak úgy valami. De ha jól értem, neki még annyi sincs. Sebaj. Majd lesz.
- Gratulálok - bólintok, a sikeres(nek vélt) vizsgáiról hallva. Ha ennyire biztos benne, hogy így bejelenti nekem, akkor valószínűleg így is van. Ha meg nem, akkor sem az én elhamarkodott elismerésemen múlik majd.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2017. október 30. 18:10 | Link

Adam Kensington

 - Ugye? Köszönöm! - örömködik itt fülig érő szájjal, mert, nos, ez egy húzós vizsgaidőszak volt, és ő megdolgozott a reménybeli továbbjutásért, sőt, olyannyira megdolgozott érte, hogy arra, hogy mit is kezdjen utána, se ideje, se energiája nem maradt.
 
 - De tényleg, szerinted mit csináljak? - néz tétován a másikra. Persze, ő tudja jól, hogy Adamnek sincs se ideje, se energiája ezzel foglalkozni, csak kíváncsi a véleményére. Nagyra tartja a barátja minden megnyilvánulását, a teljesen jogosan várható vállrándítást is. Így a semmiből elérakták a nagy problémát, hogy valamihez kezdenie kell, és ez akkora nagy probléma, hogy gyorsan áthárítja másra.  Az sokkal egyszerűbb. Ha mások gondolkodnak helyetted. Pláne, ha azok a mások okosabbak is nálad. (De mivel okosabbak is,nem biztos, hogy vállalják, és akkor megint ott vagy, ahol a part szakad.)
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2017. november 2. 20:42 | Link

Rozsos  Anna
este | egy padon | x

A nagy kérdések, a fontos pillanatok. Általában a legátlagosabbnak tűnő helyeken dőlnek el a legnagyobb dolgok. Akár egy közönséges padon egy mágusfalu közepén. Noha az üldögélő párosunk koránt sem átlagos, azonban olyan természetességgel létezünk egymás mellett, hogy ezt az eseményt viszont nyugodtan nevezhetjük mindennapinak. Mégis annyira mélyreható beszélgetések mehetnek most köztünk végbe, amelyek mindent megváltoztathatnak. Vagy nem.
- Elképzelésem sincs - adom meg belsőmből fakadó, őszinte válaszomat. Még annak sem szolgálnék ilyesmiben tanáccsal, akiről pontosan tudom, mik érdeklik és miben jó. Hogy szolgálhatnék hát tanáccsal a kis navinésnek, akiről igazából fogalmam sincs, mi foglalkoztatja és hogy jó-e bármiben azon kívül, hogy számomra kiváló társaság? Nagyon összetett kérdés az, ki milyen tanulmányokba kezdjen. Rengeteg dologtól függ. Nem csak attól, mi érdekli, vagy hogy miben tehetséges, de attól is, egyáltalán ezek-e azok a képességek, amiket ki akar aknázni, vagy szeretne egy egészen más irányba menni, ami bár megfelel mindannak, amit el tud végezni, de szeretné, hogy a majdani hivatása elkülönüljön attól, ami jelenleg a szenvedélye. Többek közt. A számtalan egyéb tényezőről pedig akkor még említést sem tettünk. Nem is fogunk.
- Idővel rájössz, mi legyen - buzdítom eképpen arra a lányt, hogy ezzel most ne foglalkozzon. Inkább élvezze a sikerét! Majd minden elrendeződik. Biztosan megtetszik neki valamelyik szak a mesterképzésen mondjuk. Aztán pedig attól még, hogy elsajátított valamilyen szakmát, nem kell azzal töltenie az életét. De legalább addig is tanult és sok olyan ismeretre és ismeretségre tett szert, ami hasznára lehet a jövőben.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2017. november 4. 21:42 | Link

Adam Kensington

Hm. Köszi. Mindenki másra, jogosan vagy jogtalanul, mérges lenne, hogy csak ennyit segít, de Adam sose próbált meg érdeklődőnek és segítőkésznek tűnni, ha igazából abszolút nem érdekelte az adott dolog, és ezt a kis navinés becsüli. Belé persze azt verték bele, hogy érdeklődj a mások problémái iránt és légy segítőkész és kedves és még mennyi minden, akár érdekel a téma és a másik személy, de főleg akkor, ha cseppet se érdekel, és, röviden, érdekeljen más jobban, mint te saját magad. Na, Adam ilyesmivel nem szórakozik. Egyszer talán majd a kis navinés is eljut odáig.

 - Mindenki ezt mondja, tudom, de tényleg így van? Egyelőre azt tudom, mi nem érdekel meg mi nem akarok lenni, azt nem, hogy mi igen. - nyavalyog egy kicsit a szentem a szokásos szabatos és könnyen érthető stílusában. Ez a kérdés picit letörte a fene nagy jókedvét, és habár világosan tudja, hogy most idegesítő és rajta kívül ez a kutyát se érdekli, egyelőre nem képes elengedni a témát. Biztos mással is van olyan, hogy ő maga unja a saját beszédét, de csak nem tudja abbahagyni, és csak mondja és mondja.. ugye mással is előfordul az ilyen...?

- És amúgy is hogy lehet kiválasztani csak egy valamit, mikor annyi minden lehetőség van.. - morogja ezt már tényleg csak magának, mert mindennek olyan jól hangzó neve van, és olyan érdekesnek tűnik - aztán vagy kiderül, hogy unalmas és hasztalan, vagy jó lesz, de fúrja az ember máját a keserűség, hogy a többiről viszont meg lemaradt. Á, nehéz dolog ez. Írni kell egy listát, rá kell bökni valamelyikre csukott szemmel, oszt jóvan.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2017. november 4. 22:42 | Link

Rozsos  Anna
este | egy padon | x

Az emberek többsége soha nem jut el odáig, hogy azokkal foglalkozzon és azoknak segítsen, akik tényleg számítanak, és főleg, hogy képes legyen magát valóban mások elé helyezni. Már ami azt illeti, hogy ne akarjon megfelelni és ne valamilyen vélt kötelességből lehessen rá számítani. Hajlamosak tévesen az ilyen illetőket gorombának, maguknak valónak bélyegezni. Pedig ők egyszerűen csak mérlegelnek és döntést hoznak. Nem azt mondom, hogy nem kell segíteni azoknak, akiknek tudunk. Csak azt mondom, ezt ne a magunk és a számunkra fontosak kárára tegyük.
- Ezzel már előrébb jársz, mint sokan - közlöm azzal kapcsolatban, hogy ő legalább már azt tudja, mit nem akar. Nagy dolog. Nem sokan mondhatjá ezt el magukról. Minden esetre szeretném, ha nem rágná magát ezen. Annak aztán semmi értelme.
- Na igen - értek egyet a felvetésével a választás nehézségét illetően. Ez tényleg olyasmi, amit én sem tudtam felfogni soha. Túl sok minden van a világban, és gyakorta elvárják az emberektől, hogy válasszanak ki mindebből egy elenyésző részt és annak szenteljék az életüket. Azokat pedig, akik ennek nem hajtanak fejet és hajlamosak mindenhez érteni, kikiáltják polihisztornak. Holott számomra ez tűnik egy sokkal valóságosabb és jogosabb hozzáállásnak. Amit a társadalom látszólag elvár, az olyan, mintha kapnál egy házat, aminek csak egyetlen szobájában élnél, annak is csak a sarkában. Örökre.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2017. november 11. 19:44 | Link

Adam Kensington

 - Áh, mindegy. - rázza meg a fejét lemondóan, hogy mintegy fizikailag is elsöpörje a problémát a mentális szőnyeg irányába. Majd lesz valahogy. Nem egy fényes és irigylésre méltó életfilozófia, de legalább elég stresszes. Mert amíg valahogy nem lesz, mindig azon izgul, hogy hogyan is lesz pontosan, és hogyan kellene lennie, és hogyan nem lesz képes elérni azt, aminek lennie kellene. Igazából, simán sokkal egyszerűbb lenne az élete, ha kiválasztana valamit, és ahhoz ragaszkodna, de az nem, az túl értelmes egy filozófia. - Van neked jobb dolgod is ennél, bocsánat. - mert Adam egy angyal, elég fura egy angyal, oké, de simán kedvesebb vele bárkinél, és az angyalok ritkán akarnak emberi nyavalygást hallgatni. Teljes joggal, tegyük hozzá. Ha a kis navinés is inkább arrébb rugdossa a problémáját, mit foglalkozzon vele egy... angyalvámpír? Ezt most visszakaptam. Nesze neked, hülye metaforák.

 - De legalább átmentem! Gondolom, legalábbis. Fogalmam sincs, mi újság a kastélyban, mert találtam egy koszos, poros lyukat a tetőtérben, ott tanultam, de mindegy is, megvan! - kellett egy hely, ahol időnként nagyobb feltűnés nélkül megtaposhatta a jegyzeteit meg csúnyán beszélhetett, oké? Nem ítélkezünk. - Ezért minimum megérdemlek egy csokitortát. Vagy valamit. - mondja csak úgy magának, és már látja is, ahogy a konyhán befal két tortát meg három tálca sütit. Nem csokitortát, mert attól kijönnek a pattanásai, és most már ilyenekre is ügyel. De valami teljesen egészségtelent, az biztos. Mer az neki jár, és kész.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2017. november 11. 19:45
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2017. november 14. 22:01 | Link

Rozsos  Anna
este | egy padon | x

Azt majd én tudom, van-e jobb dolgom ennél. Különben persze biztos lenne, de nem vagyok az a fajta, aki valahol van és közben meg az jár a fejében, hogy máshol kéne lennie. Ha máshol akarnék lenni, máshol lennék. Ez ennyire egyszerű. Nekem igen. A halandóknál ez azért bonyolultabb. Az ő életük kötöttebb. Náluk több a muszáj. Már mennyiségre. Nekem egy fő muszájom van, ez pedig a nappalok átvészelése. Ez viszont -valljuk be- nem apróság. De legalább csak egy valami.
- Az a legkevesebb - értek egyet a jutalmat illetően.
- Gyere, megnézzük, mit tehetünk... - bökök a fejemmel, megerősítve szavaimat. Közben pedig már emelkedek is fel a padról. Tudom, hogy a kis navinés nem úgy értette, hogy tőlem várna csokitortát a teljesítményéért, én viszont szeretnék valamivel kedveskedni neki. Ugyan nem vagyok biztos benne, hogy ilyen esti órán lehet-e még bármilyen tortát kapni. Főleg, hogy szerintem a cukrászda már nincsen nyitva. De a Pillangóvarázsban vagy a Máguscsárdában azért tehetünk egy próbát. Zsebre vágom kezem és már indulok is. Anna utánam.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza