Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

- Jaj, nehogy már, engem nem érdekelnek ezek. Rosszul leszek tőlük, értsd meg, öcsém! – felháborodva közlöm Izával a dolgot, amikor kilépünk az édességboltból. Most tényleg a mugli mesevilágról, meg ilyen baromságokról kell előadást hallanom tőle? Nem igaz, hogy ezt nem lehet megérteni, hogy engem hidegen hagynak – jobb esetben - ezek.
- Amúgy is, hogy lehet ilyen hülye nevet adni valakinek, hogy Kulk, meg Csiparózsika? – nem hagyom magam, hátha ez elég lesz majd ahhoz, hogy ne próbáljon engem felvilágosítani. Mert ez a nagy terv, hogy ha már barátok vagyunk, ismerjük egymás kedvenceit. Nos, az én listám ugye elég rövid ebből, meg a csajok sem hiszem, hogy lázba hoznák őt, na meg nem engedtem kifizetni azt a rohadt nagy vattacukrot sem, amit a kezébe szorongat és majszolj. Komolyan, ha nem ismerném, azt hinném, hogy ez neki olyan, mint a drog, mert kikerekednek a szemei, és azt a ragacsos izét falja, mintha két napja nem evett volna.
- Nem beszélve Hamupatácskáról. Az egy ló, fogadjunk, aki tüzes szekeret húz, és megment valami mugli malacot – mondom undorodva, még a felkaromat is megvakarom, mert libabőrözni kezd ettől a témától. Amúgy tök jó idő van, nemhogy inkább elmennék valahova szórakozni, de nekünk itt kell nagyon fontos dolgokról beszélgetnünk. Természetesen én már végeztem mindennel, ahogy ezt nem is felejtem el hangoztatni, ahányszor csak találkozunk, vagy találkozom bárki ismerőssel, mi több már végzősnek mondhatom magam. Mivel hivatalosan véget ért már mindenkinek minden, azért is gondoltam egy kicsit Izával téblábolni. A jó hír az volt, hogy kapott rá, de nem bírja ki, ha leszólom az ő által kedvelt dolgokat. Emiatt – mondja -, ha majd megismerem ezeket, én is rájövök, hogy milyen jó dolgok. Mivel sok választásom nincs – lebeszélem, végighallgatom vagy itt hagyom – kénytelen leszek gyorsan dönteni ezek közül. De olyan jó az idő és én nem akarok bent lenni, haza meg ugye nem mehetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=519160#post519160][b]Farkas Zétény - 2015.09.16. 14:14[/b][/url]

- Jaj, nehogy már, engem nem érdekelnek ezek. Rosszul leszek tőlük, értsd meg, öcsém! – felháborodva közlöm Izával a dolgot, amikor kilépünk az édességboltból. Most tényleg a mugli mesevilágról, meg ilyen baromságokról kell előadást hallanom tőle? Nem igaz, hogy ezt nem lehet megérteni, hogy engem hidegen hagynak – jobb esetben - ezek.
- Amúgy is, hogy lehet ilyen hülye nevet adni valakinek, hogy Kulk, meg Csiparózsika? – nem hagyom magam, hátha ez elég lesz majd ahhoz, hogy ne próbáljon engem felvilágosítani. Mert ez a nagy terv, hogy ha már barátok vagyunk, ismerjük egymás kedvenceit. Nos, az én listám ugye elég rövid ebből, meg a csajok sem hiszem, hogy lázba hoznák őt, na meg nem engedtem kifizetni azt a rohadt nagy vattacukrot sem, amit a kezébe szorongat és majszolj. Komolyan, ha nem ismerném, azt hinném, hogy ez neki olyan, mint a drog, mert kikerekednek a szemei, és azt a ragacsos izét falja, mintha két napja nem evett volna.
- Nem beszélve Hamupatácskáról. Az egy ló, fogadjunk, aki tüzes szekeret húz, és megment valami mugli malacot – mondom undorodva, még a felkaromat is megvakarom, mert libabőrözni kezd ettől a témától. Amúgy tök jó idő van, nemhogy inkább elmennék valahova szórakozni, de nekünk itt kell nagyon fontos dolgokról beszélgetnünk. Természetesen én már végeztem mindennel, ahogy ezt nem is felejtem el hangoztatni, ahányszor csak találkozunk, vagy találkozom bárki ismerőssel, mi több már végzősnek mondhatom magam. Mivel hivatalosan véget ért már mindenkinek minden, azért is gondoltam egy kicsit Izával téblábolni. A jó hír az volt, hogy kapott rá, de nem bírja ki, ha leszólom az ő által kedvelt dolgokat. Emiatt – mondja -, ha majd megismerem ezeket, én is rájövök, hogy milyen jó dolgok. Mivel sok választásom nincs – lebeszélem, végighallgatom vagy itt hagyom – kénytelen leszek gyorsan dönteni ezek közül. De olyan jó az idő és én nem akarok bent lenni, haza meg ugye nem mehetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=519170#post519170][b]Nemes L. Izabella - 2015.09.16. 14:59[/b][/url]

- Hát ezzel a hozzáállással nem is csodálom.
Pedig már éppen kezdtem örülni, hogy végre felfogta Hófehérke történetét, erre bejelenti, hogy igazából annyira nem is érdekli őt a mugli filmek és mesék története. Komolyan, hát ki érti ezt a gyereket? Az még oké, hogy nem kötik le a régi, hercegnőkről szóló mesék, de hogy Hulk nevét sem tudta megjegyezni? És akkor Amerika Kapitányról még el sem kezdtem beszélni...
- Hulk és Csipkerózsika. Angolul jobban hangzik - türelmesen ismételtem el a neveket már vagy századszorra, de nem, nem voltam ideges. Már jó előre elhatároztam magamban, hogy nem fog kiakasztani és úgy viselkedek vele, mintha a szomszéd kislánynak magyaráznám, miről is maradt le amíg még nem volt életben és mik azok a mesék illetve filmek, amiket meg kell néznie. Habár Zétényt nem tudtam elképzelni két copffal, rózsaszín szoknyában és fehér, unikornist ábrázoló pólóban. Az kéne még csak.
- A malacot ne keverd ide, az másik mese - ráztam a fejem újabb vattacukor pamacsot tömve a számba. Egy percig sem hittem - de igen -, hogy ezzel akart megvesztegetni, hogy maradjak csöndben és ne traktáljam ilyen - szerinte! - hülyeségekkel, mikor nem is érdekli. Már pedig végig fog hallgatni és szeretni fogja a meséket és a fontosabb filmeket. Kész, nincs vita.
- Hamupipőke. Ezt akartad mondani? - őszintén szólva néhány névnél csak pislogtam rá, mint hal a szatyorban, aztán mikor rájöttem kiről is beszélt, lelkesen magyarázni kezdtem. Zétény meg próbált nem unott fejet vágni nem sok sikerrel. Nos, akkor tényleg megfordult a fejemben, hogy vesztegetés gyanánt vette nekem az édességet. Pedig én tényleg próbáltam élvezetesen ecsetelni Hófehérke meg a hét törpike történetét, csak lehet rossz mesével kezdtem és nem a hercegnőkről kellett volna először magyaráznom, hanem mondjuk a Mackótestvérről. Azt biztos jobban élvezte volna, mint azt hallgatni, hogy a csaj szarvasok és nyulak segítségével főzött hét pasira, aztán velük aludt, majd végül a Colgate reklámból kidobott banya almájától ledőlt picit pihenni és gyakorlatilag egy csók után összeházasodott élete szerelmével. Na ja, hát a mesék ezen részének sokszor nincs túl sok értelme.  
- Szóval, ő igazából egy hercegnő, csak meghalt az anyja és az apja újraházasodott. A mostohaanyja persze vele csináltatott mindent a két mostohatesójáról nem is beszélve. Ő persze csendben tűrte ezeket, mígnem egyszer az akkori uralkodó bált rendezett, ahova... hé, figyelsz te rám?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=519174#post519174][b]Farkas Zétény - 2015.09.16. 15:25[/b][/url]

- A törpék nem is tudnak beszélni emberi nyelveken. Meg semmi értelme a bányában dolgozni, mert kicsik. Főleg, amelyik elalszik. És mit csinál a néma, tudod a szemetesvödör, amikor ráomlik a szikla? Nem tud kiabálni se. Nem beszélve arról, hogy egy ember be sem férne a házukba. Szóval tökre jó a hozzáállásom, csak nincs a mesének értelme – nyilván ezek mind csak kifogások, hiszen minden mesébe bele lehet kötni, mert gyerekeknek íródtak és nem az a fontos nekik, hogy a Pókegérke szereti-e a sajtot. De úgy látom, nem adja fel, nem az a típus és lelkesen folytatja, kijavít, öcsém! A szemem forgatom már kínomban, nem értem miért nem hagyom itt. Egyen csak, legyen boldog, én pedig malmozok a szobámban. Az is izgisebb, mint a muglik hülyeségei.
- Jó, akkor Hulk, meg izé. Csipkerózsika, vagy ki – vonok vállat, ha ez neki ilyen fontos, legalább leszállunk a témáról. Mert amúgy Hulk egy mugli, aki kifejlesztett valami szert és zöld izévé változik, aki nagyon nagy és a mugli fegyverekkel nem nagyon lehet bántani. Egy jó átok biztosan segítene rajta. Na, és a nagy hős, nem bántja a jó csajt… hát persze, szelektál, meg minden.
- Milyen malacot? Oké, eszembe sincs idekeverni – vigyorgok és leszedek egy kis falatot a vattacukrából, és mielőtt lereagálhatná meg is eszem. Na, meg is lesz a böjtje, mert ilyen édes-mázos izé, ami nagyon cukros és majd elhányom magam.
- Merlinre! És neked ez a kedvenced? – kérdezem, miközben előkapom a pálcámat és egy wasserrel vizet csorgatok a számba. Gyorsan megiszom, amíg ki nem megy az íze a számból. Persze nem mindenki szerethet mindent, de ez a cukros izé eléggé borzasztó. Nekem nagyon.
- Azt – helyeselek, ki tud ennyi ökör nevet megnevezni. De most tényleg. Hamupipőke. A hamu rendben van, de pipőke? Az meg milyen mugli betegség lehet már? Meg mitől hamu az a pipőke? Mondjuk, lehet, hogy csak el kéne fogadnom az egészet és akkor gyorsan vége lenne. A gondolataim és a szemeim elkalandoznak egy szép lány popsijára, aki elhalad mellettünk, és váratlanul ér a kérdése Izának.
- Hát persze. A hercegnőt házimunkára fogták, logikusan és rájött, hogy fáj a lába. Ezért kellett a fejére a pipőke, ami meggyógyította a lábát, jól tudom? – kérdezem egy félmosollyal az arcomon. Mondjuk az eddigi történetekből kiindulva akár ez is lehet a vége.
- Inkább mesélj a szuperhősökről, mert azok jobbak – hazudok sima, észrevehetetlen hanghordozással, de tényleg, azoknak legalább van valami értelmes történetük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=519183#post519183][b]Nemes L. Izabella - 2015.09.16. 16:32[/b][/url]

- Találkoztál már törpével, vagy miből gondolod ezt? Jó, igen, egyébként sokszor nincs túl sok értelmük, főleg a régebben készülteknek, de ne köss bele mindenbe, gyerekeknek csinálják, akik elhiszik.
Kicsit elbizonytalanodtam a folytatást illetően, mert ha már a Hófehérkébe ennyire belekötött és láthatóan nagyon bántotta, hogy egyik törpére sem szakadt rá a bánya, akkor fogalmam sincs hogy fog reagálni egy félisten, vihart és villámot irányító Föld-védelmezőre. Azt hiszem keresnem kell egy olyan filmet, amibe nem tud belekötni. Persze ha jól mesélem és figyel, akkor biztos találni fog valamit, amin élvezettel akadékoskodhat. Mert Zétény ilyen, eleve a mugli dolgokhoz való hozzáállása is borzalmas. A varázsvilágban meg nem sok mindenről lehet beszélni a kviddicsen kívül, de bebizonyosodott már, ez sem tartozik a kedvenc témái közé. Mert a kviddicset én szeretem, ő meg nem.
- Malac malac. Biztos láttál már olyat. Kutyaméretű, rózsaszín, jobb esetben falun tartják - kezdtem volna bele az állat részletes jellemzésébe, amikor Zétény úgy döntött azt akarja, hogy megharagudjak rá és elszedett egy kis darabot a vattacukromból. Az ÉN vattacukromból. Már éppen kezdtem volna a támadást, mikor lenyelte a cukrot és szabályosan fuldokolni kezdett az utca közepén. Én meg persze jó barát módjára megálltam mellette és egyszerűen kiröhögtem, majd mielőtt még a percek óta Zétényt bámuló csinos szőke harmadéves megütögethette volna a vállát, a rellonos előkapta a pálcáját. De én továbbra sem tettem semmit a halk kuncogásnál.
- Igen, ez. És többet soha, ismétlem, soha ne vegyél belőle az engedélyem nélkül - ezek után sarkon fordultam és ismételten sétálni kezdtem, természetesen bevárva őt is. Elvégre most még ismertetnem kéne Hamupipőke történetét, aztán áttérni valamelyik izgalmas filmre, amit talán még ő is élvezhetne. A szösziről szóló meséről levont konklúziója majdnem jó is lenne, csak a végkifejlet nem passzol igazán a történethez. Mintha nem hallotta volna, hogy az Ariel és a Hófehérke is happy enddel végződik. Marha nehéz kitalálni, ebben mi az utolsó jelenet.
- Szuperhősök, oké - kicsit töprengem kellett, kiről is beszéljek így hirtelenjében, mert mint már említettem, ha a törpéktől ennyire kiakadt, a szuperemberekre sem reagálhat jobban. Tehát gondolkozni kezdtem a megfelelő alany után kutatva, végül úgy öt perc néha csendben töltött séta után eluntam a dolgot és szólásra nyitottam a szám, mikor az előbb majdnem segítő kezet nyújtó lány viháncolva elhúzott előttünk, mire meg kellett torpannom, ugyanis semmi esetre sem akartam beleütközni lányba. De amúgy nem volt furcsa a kialakult helyzet, á dehogy.
- Szóval a szuperhősök. Kezdjük is rögtön Amerika Kapitánnyal, habár jobb lenne, ha inkább megnéznéd a filmeket. Hallgatni nem olyan jó, és a nagyon jól összerakott akciójelenetek is kiesnek - avagy burkolt célzás, hogy Zétény menjen valamelyik városba, szerezzen be egy laptopot, töltse le a filmeket és nézze meg őket. Lehetőleg minél előbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=520662#post520662][b]Farkas Zétény - 2015.09.20. 10:44[/b][/url]

- Hogyne találkoztam volna törpével, ott van a navinés fogó – legyintek, de nem kötözködöm tovább, mert nincs értelme az egésznek. Hófehérke és a hét törpe. A mesék általában valamire tanítanak nem? Ez mire?  Hogy ha megmérgeznek, majd megcsókolnak, újraéledsz? Ugyan már, Hófehérke is normális volt. Kitakarította a törpék házát, öcsém! De rendes, azt a naaaagy házat. Beletelhetett vagy fél órába is, öcsém!
- Igen, tudom milyen a malac. A legtöbbjük ott eszik a nagyteremben, és nem látott még kést, meg villát. Vagyis de, képen, csak abban lakni lehet – vonom meg a vállam. A diákok nem arról híresek, hogy az evési szokásaik kifinomultak lennének. Esznek kézzel, teli szájjal csevegnek, úgy, hogy a fél káposzta kint van az arcukból, és csöpög le róla a lé. Igen, tudom, hogy milyen a malac. Tehát Iza nem rasszista, mert rózsaszínek a malacok, azt meg a fehér emberekre szokták mondani. Nahát, milyen új dolgokat tudok meg róla, pedig erről még nem is beszélgettünk, üdítő változás.
Viszont kíváncsi voltam, hogy mi a jó a vattacukorban, mert látványra semmi. Gyorsan rájöttem magamtól is, hogy az íze is a látványához hasonló. Édes, gejl, és cukortúltengést okoz. Tényleg majdnem megfordult a gyomrom, de hát az is kemény, ahogy én magam, szóval kibírtam. Azért látványosan eljátszottam a nagy halált, hogy Iza érezze, mit eszik.
Megfenyeget, hogy ne vegyek többet a vattacukrából. Ó, hát emiatt nem kell aggódnia, nálam akkor lát többé ilyet, ha vételezek számára, hogy csendben maradjon, vagy, mert szülinapja van. Azért utána mászok, de még egy kicsit simogatom látványosan a hasam. Úgy, mintha ösztönösen tenném, de mindenki tudja, hogy nem az, tudjátok.
- Azt tudtad, hogy nagyon szexi vagy, amikor fenyegetsz. Szóval, ha pasizni akarsz, mindenképpen fenyegesd meg, nyert ügyed lesz – rákacsintok és fel is nevetek. Azért még hátrapillantok a harmadéves csajnak és dobok neki egy csókot. Elkaphatja, ha aranyvérű, amúgy pedig köpésnek fogja fel. Lehet választani, öcsém!
De ha már ennyire „felvilágosítani” szeretne Iza, akkor legyenek a hősök. Biztosan továbbra is elcsépelt dolgok lesznek és uncsik. Csak ne mesék, könyörgöm!
A kiscsaj visszajött és nagyon örült nekem persze.
- Este 11-kor a főtéren galambom – mondtam neki, szándékosan takarodó időpontot használva. Hát igen, szegény Iza nem aludhat, mert le merem fogadni, hogy megnézi, ott vagyok-e. Pedig nyilvánvaló, hogy nem leszek ott, a kiscsajnak persze felvillannak a szemei, és viháncolva szalad tovább.
- Van Európa, Ázsia kapitány is? Meeeg Bogolyfalva kapitány? Az biztos te lennél. A hős, aki Farkas Zéténynek mugli mesét mond – nevetek, mert el tudnám képzelni, valami szexi kosztümben. Fel alá rohangálna, osztaná a vattacukrot, meg minden.
- Ők ilyen politikusok? – fűzöm tovább a témát, bár akkor miért lennének szuperhősök?
- Jaj nem, várj, tudom – emelem fel a kezem, pedig a képemre van írva, hogy mennyire tudom. – Ő az amerikai szuperhősök vezetője. Megmondja a Hulknak, hogy te most a izét ütöd, mik voltak még? A… - erősen gondolkodnom kell, mert már elfelejtettem a sok nevet, amiket emlegetni szokott. -…Denevérkutyát, vagy a gonosz Csalánembert, ugye? – hát, hogy jól emlékszem-e, igencsak kérdéses, de nagyon várom a választ. Na, ez mondjuk tényleg igaz, öcsém! Röhögni akarok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=521367#post521367][b]Nemes L. Izabella - 2015.09.21. 19:34[/b][/url]

Azért jó Zéténnyel sétálni, mert nem tudom. Vesztegetés gyanánt vett nekem vattacukrot, ami egy jó pontnak kellene, hogy számítson, de inkább nézek rá csúnyán mint hálásan. Mindkettő megtörtént mondjuk egymás után rögtön az édesség megkaparintása után, de muszáj volt gonoszkodni is vele, nehogy azt higgye ezzel a gesztussal majd mindig lekenyerezhet, mert nem (de igen) . Ezek után persze már ő is tudni akarta, milyen íze van az általam oly nagyon kedvelt édességnek, a reakciója nem is volt annyira meglepő. Jó barát módjára kiröhögtem szerencsétlent, aztán szépen megpróbáltam megértetni vele, hogy ilyet soha többet ne csináljon. Mert tényleg meg találom ütni egy terelőütővel.
- Én egyébként nem vagyok ám ilyen - vontam meg a vállam újabb vattapamacsot tömve a számba. Való igaz, ő hozta ki belőlem legjobban azt az énem, akivel sosem akartam volna találkozni. Viszont ez még nagyon kevés lenne egy igazi rellonos személyiséghez, szóval én igazából még örülhetek is, hogy nem változok át Zétény hatására totálisan. Mert azért az nem lenne túl szerencsés, ha ahogy ő szerette volna, fellökném az összes utamba kerülő kis elsőst. Tudom, hogy azt várja a kis huncut.
- Neked én mostanában mindig szexi vagyok. Zétike, mi van, belém szerettél? - azt eddig is tudtam, vagy legalábbis sejtettem, hogy tetszettem neki részben a szőke hajam miatt, de amennyiben ez egy újabb szintre emelkedett volna.. na arra nem voltam felkészülve. Zéti volt az első és egyetlen srác, akit tényleg a barátomnak nevezhettem, ezt meg gondolom ő sem akarta elrontani. Az még oké, hogy azt nem mi határozzuk meg kibe szeretünk bele (bölcs okfejtést olvashattatok!) , de én sem szerettem volna, ha emiatt zátonyra fut a baráti kapcsolatunk. Szükségem van olyan emberekre, akikben teljesen bízhatok és bizony ilyenből nagyon kevés akadt. Szám szerint három.
- Le kéne jönni megnézni, tényleg itt lesz-e. Persze nem úgy, hogy meglásson, de kíváncsi vagyok mennyire vette ezt komolyan - már majdnem sajnáltam szegény lányt. De csak majdnem. Sajnálkozás helyett viszont csak megrántottam a vállam és Zétény felé nyújtottam a vattacukrot abban reménykedve, hogy nem üti ki reflexből a kezemből, hanem mondjuk illedelmesen elutasítja. Habár az előbbi fuldoklása után simán kinéztem volna belőle, hogy fintorogva beszól valamit, aztán megkísérli meggyilkolni az édességet.
- Hát többet nem is mesélek neked semmit. Nincs fantáziád. Egyébként meg nincs se Európa, se Ázsia kapitány. Steve-ből csak egy van. De ezt tényleg látni kellene... tudom is mi lesz a következő programod most hétvégén - csillogó szemekkel meredtem rá, szinte látni lehetett az ördögi vörös villanást is. De szó sincs olyanról, hogy én majd leátkozom, zsákba gyömöszölöm hazacipelem Pestre (mert ugyebár költöztünk múlt nyáron) és a szobámban kigörgetem a zsákból, aztán leültetem végignézetni vele az összes Marveles filmet, plusz a régi és mostani meséket, akciófilmeket, stb. Jó hosszú hétvégénk lenne, az biztos.
- Denevérkutya? - ráncoltam a homlokom kétségbeesetten keresve a névhez párosuló arcot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=523254#post523254][b]Farkas Zétény - 2015.09.25. 10:28[/b][/url]

Tényleg az szexi, és még soha sem láttam ilyen kivitelben, öcsém! Tudja magáról, mégis szerény. Nem mondja, hogy nem az, de nem is hirdeti, csak mosolyog, meg megköszöni, meg ilyenek. Láttál te már ilyet? Én még nem, öcsém! Bár ha már itt tartunk Lyra sem hirdeti magát, pedig lenne miért. Lehet, hogy el fogom vinni egy fotózásra! Igen, ez nagyon jó ötlet. Persze, hogy az, hiszen én találtam ki. Talán lehetne valami közös portfóliónk is, meg ilyesmi. Biztos tetszene otthon, hogy ilyen jó az összhang, ami azért még mindig nincs úgy, ahogy azt az őseink elvárják. Apám meglesz, majd odaadjuk nekik, addig meg nem igazán kell, és hagyjuk is ezt a témát. Nem tudom, hogy egy vagy három évünk van még külön, de az semminek tűnik az elkövetkező 40-50-hez képest…
- Nem, hogy lennél már ilyen? Miket gondolok – jól láthatóan egyetértést színlelek, pedig tud ám felbőszült bikalány lenni. De tényleg, a múltkor is kikelt magából, csak nem tudta. Meg tudja, hogy hogyan kell bánni a szavakkal és mikor mit kell mondani, hogy fájjon. Csak ő ezt nem veszi észre, nálam meg kevésbé működik. Oké, van olyan, hogy túllépi a határt, de ez megbocsájtható.
- Még sosem mondtam? Nagyon beléd szerettem, csak nem merem elmondani, mert félek, hogy nem kölcsönös és akkor összedől a világ – mert lerugdosom, hehe. A vállammal kicsit meglököm, és szerelmes pillantásokat lövellek felé. Tudom, hogy hogyan kell, már láttam egy csomó diáknál, akik enyelegtek a kastélyban. Amúgy pedig Izába még jó is lehet beleszeretni, hiszen jó fej, szerintem ő nem a fehér lovas hercegre váró típus, de bőven van miért szeretni. Csak az aggodalom kétszáz százalékát kéne kicsit helyrebillenteni, úgy már tökéletes lenne minden bizonnyal. De jobb ez így, elég egy tökéletes a kastélyba, nem kell a konkurencia.
Közben gondolataim bizonyítékot nyernek a nevető harmadéves lánykánál, Iza pedig ezen kezd el ironizálni.
- Itt lesz – ez elég egyértelmű volt. Láttam már ezt a csajszit többször is, és egyértelmű jeleket küldözget felém. Lehet, hogy egyszer kihasználom, hogy mindkettőnknek jó legyen, de hosszútávra nem nagyon számíthat. Közben a látóterembe kerül Iza ragacsa, én pedig finoman megfogom a csuklóját és visszaterelem a dekoltázsa elé.
- Kösz, inkább nem. Elég volt az előbb. Még a végén annyi csaj jönne segíteni, hogy féltékeny lennél. Épségben szeretnék visszatérni a kastélyban Izukáááám – röffenek egyet és kuncogok is rá. Egy kicsit még rájátszok erre a szerelmes témára, hátha elkezd rajta gondolkodni, mert akkor is aranyos. Olyan sztorik lehetnek a fejébe, hogy inkább azokat nézném, mint a szuperhőseit.
- Steve-ből csak egy van, besz***k! – felnevetek, az ő hanglejtésével utánoztam a mondatát. Komolyan, mit lehet ennyire szeretni ebben? Mugli dolog, mugliknak való, velük együtt kellene elásni.
- Biztos csak viccelődtél most – nézek rá hitetlenkedve. – Mármint, hogy Farkas Zétény leül egy olyan képizé elé, és végigizgulja Steve kalandjait? Mi van ebben a vattacukorban, ami elvette az eszed? Most vagy ennem kéne belőle még, vagy kidobnom, nehogy komolyabb bajod legyen. Még a végén szövődményes lesz – na persze. Nyilván leülök mugli filmeket nézni. Szerintem úgy kéne, hogy elmenni egy ilyen mugli izébe szobába, ahol sokan vannak és együtt élvezik a filmeket, meg Steve-et. Röhög a vakbelem, Izabellám!
- Tudod. Fekete hacukában van, és ugrál a tetőkön, meg üldözi a gonoszokat. Van benne egy fóka, vagy jegesmedve, vagy pingvin, vagy mi – vállat vonok, mit tudom én, hogy mik ezek.
- Engem akkor rángatsz be egy ilyen elé, ha megcsókolsz cserébe, vagy elkábítasz és a képizé elé kötözöl. Más eset kizárva – és nagyon jól tudom, hogy ezek is.
- Inkább veszek neked még húsz vattacukrot, minthogy ilyenekkel kínozz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=523490#post523490][b]Nemes L. Izabella - 2015.09.25. 21:45[/b][/url]

Tudom, miért jó Zéténnyel sétálni és beszélgetni. Olyan jó hatással vagyok már rá lassan, hogy egy csomót visszakérdez, és persze, itt most lehetne arra fogni, hogy ez új téma és nem értheti, mert nem látta vagy olvasta, de engem mégis büszkeséggel töltött el. Tanul a gyerek. Olyannyira tanul, hogy már az érzéseit sem rejti véka alá, és persze tisztában voltam vele, hogy az elhangzott szavak mennyire számítottak komolynak, de azért még jól esett hallgatni. Bele is pirultam rendesen, amit az arcomba lógó hajammal próbáltam meg eltakarni, és inkább mosolyogva magamba tömtem a vattacukrot.
- Légy bátor, higgy, s olyan történhet, amire senki sem számít – ő kezd olyan lenni, mint én, míg én átalakulok egy nagyon bölcs emberré. Komolyan, nem értem, hogy mondhattam ilyen nagy baromságot. Persze ő tovább játszotta a fejét, amit csak a heves fejrázással próbáltam kompenzálni kevés sikerrel. Először. Aztán visszavághattam a vattacukrom segítségével, és tulajdonképpen elintéztem Zéténynek egy randit estére. És lehet meg fogtok lepődni, de komolyan érdekelni kezdett, hogy a lány vajon tényleg ennyire ostoba és visszajön-e este.
- Itt lesz? Miért vagy ebben olyan biztos? És hééé, legyenek csak ők féltékenyek, te az enyém vagy! – megemeltem a hangom, hogy mindenki remekül hallhassa amit mondani kívánok, és a felénk forduló fejekből ítélve elértem a kellő hatást. Rögtön ezután közelebb léptem Zétényhez, fejem a vállának döntöttem és a vattacukrot kellő távolságban tartva tőle hozzábújtam. Csak a hatás kedvéért, tudjátok. Meg mert a rellonost mindig jó megszívatni egy kicsit, elvégre, hé, leszólta Hulkot. Ezért meg kell lakolnia. Egyébként ez a kis színjáték nem tartott sokáig, pár méter után vigyorogva hajoltam el tőle és újra eszegetni kezdtem a rohamosan fogyó édességet.
- Ha leesik a földre, olyan büntetőmunkát kapsz, hogy azt még öreg korodban is megemlegeted – hát, ja, nem voltam a fenyegetések mestere, de azt hiszem a komolyan összeszűkített szemekkel és a felé nyújtott ujjal megtettem minden tőlem telhetőt, ez legyen az első mentségem. Az pedig, hogy zsákba dugom és hazacipelem, tényleg megfordult a fejemben és már láttam is magam előtt Vivien arcát, amikor megpróbálok elslisszolni mellette a mögöttem lebegtetett Zétény-zsákkal. Biztoooos nem gyanakodna. Áh, miért is tenné..
- Batman? – tényleg nem tudtam kire gondolt, és így hirtelen csak őt tudtam volna a fekete ruhához meg a házon ugráláshoz kapcsolni. A fóka-jegesmedve-pingvin kombináció viszont totál értelmetlen volt számomra, így inkább nem is firtattam. A végén még Zétike új szereplőt kreált volna a Batman-filmekbe.  
- Kaptál már arcra puszit, ne legyél telhetetlen – csóváltam a fejem a maradék vattacukrot is elfogyasztva, majd egy szép csuklómozdulattal az egyik kuka felé dobtam a pálcikát, és bele is ment rögtön. Szerencse volt, igen, de attól még nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen csodálatosan ki tudtam dobni a szemetet és még meg sem kellett állni hozzá.
- Naaaa, tudom, hogy élveznéd. Csak magadnak sem vallod be, hogy érdekel, nehogy azt higgyem mugligyűlölő Farkas Zétény érdeklődik egy mugli film iránt. Ne csináld, naa. Csak egy filmet, lécciii – fordultam be elé hirtelen megállásra késztetve őt, miközben hatalmasra nyitott könyörgő szemeket meresztettem rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=525385#post525385][b]Farkas Zétény - 2015.09.29. 14:51[/b][/url]

Izabellám belepirul a mondandómba, milyen érdekes és aranyos. Persze, ha komolyan mondtam volna, már kiakadna, vagy elszaladna. Így viszont aranyosan belepirul, a szavaknak nagy ereje van. Na, meg a Fő utca is, mintha éppen nekünk lenne kitalálva, a kellemes őszi napfényben, ahogy megyünk, mint egy pár. A fiú megvette a lánynak a kedvenc édességét és bókol neki, hát nem romantikus?
- Talán jobb is, hogy vége a vizsgaidőszaknak. Kezdett megártani neked, Izám – kuncogok, mert ilyeneket nekem még nem mondott. Most tényleg arra biztat, hogy ha úgy érzem, valljak neki szerelmet? Hamarabb kiröhögne, minthogy végigmondjam, és természetesen nem hinné el akkor sem, ha ez totálisan igaz lenne. Pedig el tudnám képzelni, hiszen talán ő áll hozzám a legközelebb jelenleg, és vele máshogy is kényszerülök viselkedni. Sokszor figyelek, hogy mit mondjak neki és mit ne. Persze, ezt nehéz fenntartani, szóval egy hosszú beszélgetésből általában nem sül ki jó dolog. Most is pl. a hülyeségeivel traktál, mármint a mugli hülyeségeivel. De nagyon nagy hős vagyok, végighallgatom és még némi érdeklődést is mutatok. egészen addig, amíg a meg nem jelenik a csajszi.
Ekkor Izabella hozzám bújik, miután elmondja mindenkinek, hogy az övé vagyok. Ez nagyon ledöbbentő, még a szívem is megdobban erősebben, mert sosem gondoltam, hogy hatással van rám, de ilyenek az ösztönök. Átkarolom a derekát, és megpróbálom megcsiklandozni. Azért mindennek van határa, még akkor is, ha kissé belepirulok, legalábbis odafent elég meleg lett ahhoz, hogy tudjam, nem csak a napfény van rám hatással.
- Te, azt tudod, hogy ennek nem fognak örülni a szüleink? – nem, nem rá gondoltam, hanem a Black és a Farkas szülőkre. Nyilván saját magamat kihagytam az egyenletből, gyorsan le kell higgadnom, mielőtt tényleg többre gondolok. Tudom, nagyon jól tudom, hogy csak szívatni akar, és azt, hogy a kiscsaj is tudja a veszélyét annak, ha eljön találkozni velem. Pedig biztos vagyok benne, hogy itt lesz, még így is. Talán mégis jobb a mugli hősök témája attól, hogy rólunk legyen szó.
- Miattam nem fog leesni, hozzá sem nyúlok többet, tiszta ga… maszat leszek tőle, öcsém – a ganéj, mégsem lett volna szerencsés kimondva, a módosítások nagymestere lépett színre most természetesen.
- Az Batman, a „sötét” lovag – röhögök, még a macskakörmöket is mutatom az ujjaimmal. Mugli dolog, sötét dolog és biztosan nem lehet jó. Butítják magukat, holott a mágia mindennél nemesebb. Erről igazán nehéz meggyőzni őket is és engem is, szóval maradjunk annyiban, hogy a mugli dolgok ostobán egyszerűek. De ha ez kell nekik, élvezzék csak.
- Puszit. Azért nem ér fel egy csókkal, úgyhogy Zé nem megy mugli filmet nézni, szerencséjére – ekkor Iza kidobja a pálcikát, bár azt hittem, hogy még leszopogatja róla a maradékot, de úgy tűnik, annyira mégsem bolondult bele ebbe a kajába. De lehet, hogy csak azért, mert látják. A pálcikája pedig a szemetesben landol.
- Ügyes. Látod, van haszna, hogy kviddicsezni jársz, nem csak a kosz, meg a gurkó tapad rád – kell egy kis piszkálás, mert anélkül nincs meg az élet sava-borsa. Biztosan harcra készen áll, mert már nem kell védelmeznie a „finomságát”. Na, arra nem gondoltam, hogy könyörgőre vonja a dolgot.
- Oké, megnézek egyet, egyedül. Mondjál címet – feltartott kezekkel ígérem meg, persze nyilvánvaló volt, hogy miért akarom egyedül nézni. Jót fogok aludni rajta, amíg tart, és még véletlenül sem leszek egy szobában a filmmel. Elolvasom majd, hogy miről szól, hátha ki akar kérdezni. Mert ez a csaj olyan, öcsém!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=526826#post526826][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.02. 22:02[/b][/url]

Mi vagyunk a beszt frendek mintaképe. De most komolyan, hát csak ránk kell nézni és rögtön látja az ember, mennyire szeretjük egymást. Közben meg eljátsszuk, hogy mégsem. Ez utóbbi viszont mostanában nem sokszor fordult elő, régebben viszont tényleg kedvem lett volna néha kicsit erősebben is megsimogatni a fejecskéjét, de csak azért, hogy tudjátok. Hogy érezze a törődést.
- Nem érdekelnek a szüleitek. Mondom, hogy te az enyém vagy. Kész - nagyot szusszanva bújtam a vállához dühösen meredve az összes Zétényt bámuló lányra. Fantasztikus színész vagyok, pedig nem is. Ez abból is látszik, hogy még a rellonos is elhitte, pedig én tényleg csak azt akartam, hogy érezze a törődést. A csiklandozás elől nem tudtam elhajolni, az oldalamhoz érő ujjak hatására a kelleténél is erősebben lökődött neki a testem Zétény oldalának, ahogy igyekeztem kikerülni a veszélyzónából. Nem szívesen buktattam volna le az egyik gyengém a fiú előtt, de egyszerűen képtelenség volt megállni az ugrálást. Viszont nem görnyedtem össze hangosan vihogva, ez mentségemre szóljon.
- Naaa, ezt honnan tudod? – pillantottam rá csodálkozva, ahogy kimondta a címet. Ami így volt. Igen. Szóval valahonnan tudnia kellett, és biztos nem az alagsorban sugdolózott két elsős rellonos Batmanról és Jokerről, na az hót ziher. Nem szoktam fogadni meg semmi ilyesmi, de ebben teljesen biztos vagyok. Ha már csak azt nézzük, Zétény hogyan is áll a muglikhoz, akkor el sem tudom képzelni, mi lehet az alagsorban…
- Most még ezt mondod. De meg fogsz nézni egyet. Csókkal vagy csók nélkül, önszántadból vagy sem – durcásan fontam össze karjaimat a pálcika elhajítása után, hogy majdnem utána rögtön be is forduljak Zétény elé. Aki már megint a gurkókat emlegette. Komolyan, most már tényleg el kéne ütnie egy szörnyikének őt is, hogy megtapasztalja milyen rossz érzés és ne hozza fel ezt folyton. Kicsit –nagyon- mindig rossz érzésem van azzal kapcsolatban, és lassan már üldözési mániám is lesz; a végén még beképzelem, hogy mindenhova egy gurkó követ és folyton el akar csapni...
- Miért említed ezt folyton? – hangom meglepően halkan csengett, ahogy nagy szemeket meresztve rá félig-meddig lehajtott fejjel figyeltem az arcát. Végül lesütöttem a szemeimet míg a válaszát vártam. Tudom, hogy tudja nagyon jól, mennyire nem szeretem ezt a témát és mégis ezt hozza fel folyton. Én meg mostanában elég sokat sírtam ilyen-olyan dolgot miatt, szóval köszönöm, nem kell efféle stressz újra az életembe. Elég a mostani gond is, úgyis van belőle elég. Sőt, túl sok egy tizenéves lánynak.
- Nem egyedül, dehogy egyedül. Megnézem veled, úgyis régen láttam, legyen mondjuk aaa… - itt nagyon gondolkodni kezdtem, végtére is a megfelelő filmet kell kiválasztani, amibe még Zétény sem tud belekötni.. nagyon. – Másnaposok?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=527725#post527725][b]Farkas Zétény - 2015.10.04. 18:50[/b][/url]

Komolyan annyiszor meglep, hogy talán emiatt nem unok rá sosem. Néha olyan, mint egy kisgyerek, néha pedig a legelvetemültebb rellonossal vetekszik, mint, ahogy most is. Simán elhiszem, hogy engem akar. Simán elhinném, hogy pontosak legyünk, öcsém! Tudom, hogy milyen, mit vall és azt is, hogy nem jövök be neki valami miatt. Mégis, a barátom szeret lenni, kissé mazochista alkat ez az Iza. De az is lehet, hogy én kellek, hogy tudja, mikor és hol büntethet meg legközelebb. Mert ez a lételeme, ebben biztos vagyok. Most például eljátssza, hogy mennyire szerelmes belém, és azt is, hogy mindenkinek annyi, ha csak rám néz. Biztosan tudom, hogy ezzel engem is szeretne szívatni, de a szív dolgaival illik vigyázni, meg a szüleimmel. A következő meglepetés akkor ér, amikor folytatja a dolgot, pedig tudhatná, hogy figyelnek engem és Lyt is…
- Hát legyen. Ly majdcsak megbékél a helyzettel, hogy szeretőm van – magamtól most felvisítanék a röhögéstől, mert Izus kapott most egyet vissza. Ha tovább játszik, elismerem, hogy jól bírja, ha nem, akkor ki fog akadni. Persze abban biztos vagyok, hogy ezt valahol, valamilyen formában még visszakapom, de az is lehet, hogy most fog fellökni véletlenül. Szóval erre most jól felkészülök, nem érhet váratlanul. Egyvalamivel lephet meg, de azt nem fogja megtenni, szóval emiatt nem aggódom. A csikizés pedig jár, de megoldja valahogy. A kis őzgida, hogy ugrál már!
Aztán megállít és követelőzni kezd, lassan tényleg elhiszem, hogy a csajom, öcsém. Csak a nők tudnak ilyen hirtelen váltani, mert mondok valamit és úgy tenni, mintha az előbb semmi sem történt volna.
- Beszélgettek róla a kh-ban – remélem erre várt, én pedig vállat vonok. Kicsit összébb is húzom magam körül az ingem, mintha meg kellene igazítanom. De tényleg így volt, két sárvérű ezt ecsetelte, még el is játszottak egy jelenetet, szánalmas volt, természetesen. A talárjukból köpenyt csináltak és ugráltak, mint a veszettek. Tudhatná, hogy nem hazudok, még sosem kellet.
- Hogynepersze. Mert Lilien ezt mondja, tudom – eresztem le a vállam, mintha megadnám neki magam. Talán tényleg meg fogok nézni egyet, hogy végre békén hagyjon. Biztos, hogy utána, az elemzésnél már nem fog neki örülni, hogy rábeszélt. Hogy miért említem, hogy eltalálja a gurkó? Mert majd minden meccsen találkoznak, lehet, hogy Iza azért nem pasizik, mert gurkózik. A gurkók a szerelmei, csak hát egy vasgolyó, hát nem is tudom, kissé furcsa dolog ez nekem, majd máskor megkérdezem, hogy mi benne a jó. Láthatólag sokat vannak együtt, hihihi.
- Micsoda szuperhős film cím! Másnaposok. Biztos hoznak egy másik napot, nem pedig részegek, hiszen szuperhősökről van szó. Gratulálok – röhögök fel, ahogy csak én tudok, tehát az őszi szél fordul meg úton és mindenki beleremeg izgalmában.
- Na, mutass ilyen hősöset, ha már rábeszéltél, mondjuk az amerikai hajóskapitányt – nyilvánvaló, hogy már csak ugratom, mert ezerötszázszor elmondta már, hogy az „Steve Rogers, az Amerika Kapitány”.
- Akkor most hétvégén? És hol? Mert, hogy muglik közé nem viszel, nyugodtan biztos lehetsz benne, hacsak nem akarsz komoly bajt – remélem eléggé kifejezően néztem rá, hogy tudja, nem a levegőbe beszélek. Amúgy de, mert mindenki csak oda tud. Szóval jó lenne, ha ezt komolyan venné és szerezne valamit, amivel meg tudjuk nézni. Ez a mágia, nem?
- Ha kell a szerkezetre pénz, adok… majd megadod valahogy szerelmem – magamhoz vonom és adok egy puszit az arcára, de olyan émelyítő szerelmeset. Sok sikert a későbbi magyarázkodáshoz, remélhetőleg az Edictum is látta a mai jelenetünket, öcsém!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=528099#post528099][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.05. 20:48[/b][/url]

Bőszen bólogattam Zétény szavaira, miközben nem is figyeltem rá annyira, ugyanis olyannyira el voltam foglalva a minket csodálók bámulásával, hogy el sem jutott a tudatomig, mit mondott. Talán ilyenkor, de kizárólag csak akkor lehetett volna meggyanúsítani azzal, hogy nem figyeltem egy éppen beszélő emberre. Mert amúgy tényleg érdeklődni szoktam a mondandójuk iránt, nem tehetek róla, hogy akkor éppen nem akartam kizökkenni a rémesen előadott szerepemből.
- El tudom képzelni - kapcsolódtam vissza a beszélgetésbe, mikor végre elárulta, honnan is hallott Batmanról. A válaszomhoz visszatérve egyébként nem tudtam volna elképzelni, hogy pont a Rellon házban beszéltek mugli filmekről, már csak Zétény reakcióját is figyelembe véve (le kellett volna fényképezni azt az arcot, amit levágott a boltban, mikor előhozakodtam a témával) . Ezek után pedig, ha bárki azt meri állítani, hogy a rellonosok kőkemény mugliutálók, hát csak csendben kiröhögöm. Végtére is a kedves szívszerelmem is kibírta az ismertetésüket. - Ja neeem, a Másnaposok nem szuperhős film. Arról szól, hogy...Na mindegy - ráztam meg gyorsan a fejem, mielőtt még belefeledkezhettem volna a film részletes ecsetelésébe. Valószínűleg ennyit még sosem beszéltem egyhuzamban, így mára elég is volt már. Na, meg nem akartam spoilerezni.
- Amerika Kapitány - bólintottam ismét kijavítva a fiút. - A szünet első hétvégéjén, arra ne szervezz semmit. És mondd meg apádnak is, hogy azt a hétvégét lefoglalta a szeretőd. Kész. Majd küldök baglyot.
Tökre meg voltam elégedve magammal, hogy ilyen szépen le tudtam rendezni ezt a mozi kérdést és még Zétény sem kapálózott nagyon a dolog ellen, ez is biztos az én érdemem lehetett. Mert ugye, ha van valaki, aki csendben, de eléri a céljait, akkor az én leszek. Elvégre meg ha úgy nézzük, akkor ő ajánlotta fel a végén már a mozizást, szóval lehet majd egy jó délutánja, amit Amerika Kapitány nézésével tölthet - és közelebbi kapcsolatba kerülhet a kutyámmal is, mert az fix, hogy be fog furakodni Zétény mellé és eléri, hogy a srác minimum egyszer megsimogassa. Önszántából. Nem is tudom hasonlít-e a gazdájára...
Már éppen meg akartam volna fordulni, hogy ne hátrafelé kelljen lépegetnem a fiú előtt, amikor valami nagyokos úgy döntött, hogy neki nagyon sietnie kell vizsgára és olyan durván húzott el mellettünk, hogy nekilökött Zéténynek. A vállába kapaszkodva sikerült csak megtartanom az egyensúlyom, és miközben halkan durva szitokszavakkal illettem a srácot (mármint nem Zétényt) , megpróbáltam normálisan két lábra állni. Végül aztán teljesen spontán elmosolyodtam és csillogó zöld szemeim Zétényre emeltem.
- Hogy apád tényleg elhiggye - ezek után a fiú reakcióját meg sem várva gyors puszit (!!) nyomtam az ajkára, majd elengedve a vállait ellibbentem mellette s nagy léptekkel siettem vissza a kastélyba. Ettől bizonyára kapott egy kis sokkot, amit kihasználva egyedül tértem vissza a kastélyba, és mivel nem akartam válaszolgatni a kérdéseire, azonnal a Levita toronyba mentem.
Azt hiszem megártott a vattacukor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=529346#post529346][b]Farkas Zétény - 2015.10.09. 11:57[/b][/url]

- Áhá, szóval… el tudom képzelni magamtól is, hogy miről szól. Néhány mugli berúg, és fura dolgokat csinálnak közben. Milyen eredeti – a szarkazmusom eléggé érezhető, hiszen tényleg csakis mugli film lehet, ahol részegekről csinálnak egy filet és még meg is nézik. Amikor át is élhetnék… hahaha, mekkora ötlet. Majd lesz egy olyan is, hogy vásárolni mennek a muglik és a végén kifizetik a pénztárolóban. Legalább ennyire izgalmas és vicces lehet. Vajon Kovácsné asszony vesz-e tejet, vagy csak lisztet? A következő epizódból megtudhatják! Hát, normális, öcsém?!
Iza nagyon beleélte magát ebbe a szeretős dologba, de tényleg. Röhögnék is, ha küldene baglyot a szüleimnek, mint szeretőt. Csak kár, hogy utána el kéne bujtatom, ha még szeretném látni… Ez ugyanis nem annyi tréfás dolog, de meghagyom a hitében, úgyis csak viccel. Nagyon remélem, hogy a baglyot nekem szánta és csak én értem félre.
- Persze drágám, rágcsát hozzak én? Hú, már annyira izgulok! – ironizálok neki, és hagyom, hogy győzzön. Nyilván csak azért jöhet létre ez az egész, remélem, jót fogok aludni rajta. Csodálkoznám, ha meglepne és élvezném, azonban tény, hogy felkeltette az érdeklődésem egy hangyányit. De tényleg, és csak is Iza miatt,. hihetetlen, ugye? Még a végén rávesz, hogy majd muglik között mutatkozzak egyszer, öcsém! Na, az lenne csak a hihetetlen történet. De nem hiszem, hogy nincs annyi sütnivalója, hogy…
- Hééé, öcsém, mit képzelsz? - egy csávó mellettünk suhan el, de nekem löki Izát, hát nem lát a hülye a saját fejétől? Besz*r*s, mindjárt utána is lendülök, és gyorsan maradásra és aszfaltmegfigyelésre fogom késztetni. De nem fog összejönni, ugyanis Izának még koordinációs gondjai vannak, és engem használ támasztéknak. Persze, segítek neki, ahogy tudok, szóval elkapom. De ahhoz képest, hogy csúnyán beszél – jaj, de ilyet, egy levitás prefektustól kérem! -, gyorsan lenyugszik, majd el is mosolyodik.
- Már mit h… - belém forrassza a szót egy szájra puszival, én meg csak kerek szemekkel bámulom, nézem, ahogy elszökdécsel sietősen. Megnyalom az ajkaim, ami most ragacsos vattacukorszirup ízű, és nevetni kezdek. Komolyan olyan lenne ez az egész, mint egy szirupos mese, öcsém! Mármint mugli mese, természetesen. Persze, nem hagy igazán nyugodni, hogy miért csinálta ezt, ez már kezd túlmenni egy határon, vagy csak én érzem így? Na, mindegy, majd a mozi alatt megkérdezem, hogy mi is volt ez?
- Hát apámnak én is küldenék valamit, ha lehetne - fintorodok el, miközben halkan magam elé motyogok, majd vállat vonok, mert nem értem az egészet. Összezavar és ez nagyon dühítő. Abban pedig biztos vagyok, hogy pont ez volt a célja. Még, hogy a rellonosok gonoszak… Nem kell félteni egyik házat sem. Lassan erőt kell vennem magamon, mert az egy helyben ácsorgás és fintorgás elég hülyén veszi ki magát a Fő utcán. Ezt még nagyon megbánja, csak én nem nagyon tudok vele kiszúrni… de majd kitalálok valamit, öcsém!