36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 21. 12:35 | Link



Ebben a pillanatban a pokolba kívánt minden egyes aktát, minden nyavalyás ügyet, amivel foglalkoznia kell, mert úgy fájt a feje, mint a megveszekedett fene. Nem is bírta az utat a kastélyba, le kellett ülnie egy padra, hogy kicsit kipihenje magát, illetve hogy az erszényéből előhalásszon egy bájitalt, aminek segítenie kellene. Mostanában sokat fájt a feje, nem tett neki jót ez a rengeteg éjszakába nyúló műszak, most is már mindjárt kilenc, ő meg éppen csak kiesett a minisztérium ajtaján. Kezd sok lenni. Nem Kolos tehet róla, ő is dolgozik, mint az őrültek, de mintha mindenki az utóbbi másfél hétben kattant volna be, alig végeznek valamivel, már jön is a következő kupac papír.
Halkan sziszegett egyet, amikor kénytelen volt megmozdítani a fejét, mert már elzsibbadt a karja, amivel tartotta elnehezült kobakját. Mindjárt hatni fog a bájital, csak pár perc kell neki, aztán olyan lesz, mint új korában.
Mikor már érezhetően jobb volt a helyzet, akkor végre kinyitotta a szemét, csak hogy a már sötétbe burkolózó égre nézzen. Az utcán kigyulladtak a lámpák, kezdett egyre kisebb lenni a mozgás. Ilyenkor már nem szeretett egyedül lenni lent, mert bár nem félt, de nem is tartotta igazán biztonságosnak, mert furcsa elemek is elosontak néha az utcákon. Most is közeledett éppen valami nyurga, kicsit furcsán mozgó alak, akinek görnyedt a tartása is. Még épp csak a körvonalát látta. Hümm. Ja, ez csak Ricsi. Ahogy kicsit közelebb ért a másik akkor már látszottak a fülei, úgyhogy biztos lehetett benne, hogy éppen a mostohatestvére tart felé.
- Hé, Ricsi! - szólt neki hangosan és integetett is egy sort, hátha a másik nem szúrta ki őt, mivel egy fa alatt lévő padon kuporgott a félhomályban. Nem bánta volna, ha akad társasága az útra, amíg felérnek a kastélyba. Bár, igazság szerint ahogy múlt a fejfájása úgy lett egyre éhesebb, hála a bájital eme aprócska mellékhatásának, úgyhogy az is megfordult a fejében, hogy hátha le tud nyúlni valami kaját a sráctól.
- Nincs véletlen talonban egy fél szendvicsed vagy ilyesmi? - érdeklődött, ha az közelebb ért hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában


Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 21. 12:57 | Link



Nem a legkellemesebb dolog ketrecet takarítani, ezt mind tudjuk, de valakinek meg kell csinálni. Természetesen ez a valaki én vagyok, legalábbis ma mindenképpen rám került a sor. Ez egy dolog, ezzel nincs semmi baj. De beleesni egy depressziós hipogriff ürülékébe arccal - nos, azt hiszem mondhatjuk, hogy ennél kellemetlenebb estém nem is lehetne. Persze, ehhez hozzájön, hogy náthám csak mostanában múlt el - alighogy visszanyertem a szaglásom, máris hipogrifflepénybe temetem az orrom. FUJ.
Amint a mocskot teljes mértékben sikerült letakarítanom arcomról, meg mindenhonnan, mondhatni kedvtelenül léptem ki munkahelyemről, hogy aztán a kastély felé vezető úton szinte már botladozni kezdjek a fáradtságtól. Mindeközben kezemmel kutatni kezdtem a hátizsákomban, s mikor rátaláltam az önismeret tananyagra (hogy lehet _önismeretből vizsgáztatni?!), a lehető legkisebb lelkesedéssel húztam ki a táskámból. Menet közben olvastam, igyekeztem memorizálni az idióta tananyagot, azonban minden második szónál elterelődött a figyelmem. Orromban még mindig éreztem a borzalmas ürülékszagot, noha betegesen sok fertőtlenítő bájitalt locsoltam magamra (gyakorlatilag lezuhanyoztam benne) - a szag egyáltalán nem érződött rajtam.
Legszívesebben ismét arcot mostam volna, azonban ezzel várnom kellett addig, amíg felérek a kastélyba, mégis borzalmasan mocskosnak éreztem magam. Hajam tiszta kóc volt, amit mániákusan továbbkócoltam, mintha csak ürülékdarabokat keresnék benne (holott a fejtetőm nem is találkozott a hipogriff végtermékével).
Tehát, miközben az önismeret tananyag küzdött a fejemben a fürdés gondolatával, egy alakot pillantottam meg egy padon, aki igencsak emlékeztetett valakire, de ilyen fáradtan nem tudtam megállapítani első pillantásra, hogy ki is lehet az. Ahogy közelebb értem, az illető megszólalt, a nevemet mondta, én pedig felismertem Sebby hangját.
- Szia. Nem, nincs nálam. - mondtam fáradt hangon, miközben nem is értettem, hogyan hiheti, hogy én szoktam enni a melóban. Vagy alapjáraton, hogy én szoktam enni. - De... nézd. - böktem fejemmel afelé az étterem felé, ami előtt épp megálltunk. - Itt tudsz enni. Azt hiszem, a nagytermi vacsorát már lekéstük. - ezzel a lendülettel pedig ismét beletúrtam a hajamba, mániákusan félve attól, hogy esetleg salakanyagdarabok ragadtak bele.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. augusztus 21. 13:01
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 21. 13:24 | Link



Ahogy Ricsi közelebb ért Jared felvont szemöldökkel mérte végig a srácot. Hát, neki sem lehetett éppen sétagalopp a napja, tekintve, hogy úgy nézett ki, mint akit egy Magyar Mennydörgő szájából húztak elő.
- Mi történt veled? - kérdezte hát kicsit aggódó tekintettel. - Mintha átgyalogolt volna rajtad egy auror hadosztály... - kreatívkodott tovább a hasonlatokkal.
A kijelentésre, miszerint a nagytermi vacsorának már biztos vége, mélyet és fájdalmasat sóhajtott.
- Fene ebbe a bájitalba... - morogta, már csak a megszokás kedvéért, mert amúgy annak örült, hogy a feje már csak alig fájt. Egy darabig töprengett, hogy mégis mi legyen, nem akart egyedül enni, nem akart egyedül menni a kastélyba és úgy általánosságban semmit sem akart épp egyedül csinálni, egy merő kínlódás volt az egész nap. Mire Gareth-hez felér, az meg még jó idő és egy rakás nyamvadt lépcső.
- Meghívlak, gyere velem - kérte, remélve, hogy a másiknak kedvére lenne az ingyen koszt. Közben fel is tápászkodott a padról és igyekezett legalább nagyjából kihúzni magát, mert ő nem volt a slendrián tartás híve, viszont nehéz volt, miután egész nap az asztal fölött görnyedt.
- Ahogy elnézlek neked sem ártana egy kis kikapcsolódás - döntötte kicsit oldalra a fejét, miközben újra végigfuttatta tekintetét a fiú vonásain, amik komoly fáradtságról tanúskodtak. Na meg különben is, nem bulizni hívta, oda ő se menne, csak vacsorázni egyet.
- A megfázásod hogy van egyébként? - kérdezte aztán, mikor beugrott neki, hogy a fiú írta a naplóba, hogy meghűlt. Tényleg nem is látta őt napok óta, ahogy az megjósolta a papíron, úgyhogy valószínűleg nem csak egy kétnapos szörcsögés volt az egész.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 21. 13:27
Hozzászólásai ebben a témában


Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 23. 20:24 | Link


[a Pillangóvarázsban történtekért KATT]


- Megmutathatom, de a legnagyobb része dráma. - feleltem a könyvlistás kérdésére. Furcsa lehetett neki, de engem leginkább ezek érdekeltek, a klasszikus regényeket nem túl nagy gyakorisággal forgattam a kezemben.
Miután ő is válaszolt a nyári programra vonatkozó kérdésre, végzett is a vacsorájával; így hát a fizetést követően szedelődzködni kezdtünk. Amint mindennel megvoltunk, felálltunk az asztaltól, s hamarosan kiléptünk a zuhogó esőbe s a metsző szélbe. Fenomenális. Először is a másikra néztem, s láttam rajta, hogy ő is valami olyasmire gondol, hogy "ennél jobb napom már nem is lehetne". Szemöldökömet összevontam, kezem pedig elmerült a táskámban; elővettem egy esernyőt. Sajnos ez csak az a kisebb fajta volt, amit olyan könnyen szétszed a szél, de reménykedtem, hogy esetleg ez is érni fog valamit.
Sebby mindeközben lekicsinyítette a cuccait, én meg csak pislogtam rá, ugyanis sajnos annyira szegényes a tananyagunk, hogy elsősként egy egyszerű méretváltoztató bűbájt sem tanítanak nekünk. Én is megpróbáltam a dolgot, de nem sikerült - igaz, lehet, hogy azért, mert pontosan a varázsige kimondása közben nagyot dördült az ég.
- Öhm... igen, légyszíves. - mondtam végül kérdésére. Megvan már a nyári programom; elkérem Sebby összes tankönyvét, és legalább elméletben megtanulom, ha már gyakorlatban nem űzhetem.
Az ég ismét dördült, s a villám fénye mindent betöltött egy pillanatra. Az utcai lámpák fénye megvilágította a zuhogó cseppeket, de egy ember sem lézengett ilyen időben odakint.
- Van esernyőm... - motyogtam, s felmutattam az említett tárgyat. - De talán oda kéne adnom neked. Az eső lehet, hogy lemosná rólam a szagot. - nem voltam biztos benne, hogy a másik megérti, hogy vicceltem, ugyanis hangszínem véresen komoly maradt, mintha csak egy ténymegállapítást tettem volna.
Végül kinyitottam az esernyőt, és Sebbyre pillantottam; jobb könyökömet tétován felé nyújtottam, esélyt adva neki arra, hogy belém karoljon, és esetleg ne ázzon meg annyira.
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 23. 20:46 | Link



Nem volt most elragadtatva az esőtől, de legalább megfejtést kapott, hogy miért is fájt annyira nagyon a feje, amit a rossz tartás nem feltétlen indokolt volna. A vihar elsöprő erejű volt, egy darabig fontolgatta is, hogy tényleg érdemes-e kimenniük ilyen esőbe, vagy kockáztassák meg, hogy későn mennek vissza a kastélyba, de végül biztonsági okokból inkább a víz mellett döntött. Még mindig nem lehetett elég óvatos, ezt pedig pontosan tudta.
Kicsit tétován nézte végig, ahogy Ricsi a táskával próbálkozott és közben egy esernyőt is elővett, viszont mikor a másik engedélyt adott rá, akkor gyorsan besegített, hogy az ő táskájának a tartalma se szenvedjen lehetőleg maradandó károkat, amint kilépnek a viharba.
Ricsi viccét viszont még ebben a helyzetben is megmosolyogta.
- Ugyan, tényleg nem lehet érezni semmit - biztosította újfent, és csak hogy igazát bizonyítsa, annyira közel lépett, hogy meg tudja lökni Ricsi vállát a sajátjával. - Egyébként nem jönnék ennyire közel, nem igaz? - vigyorgott rá, aztán visszaállt az eredeti helyére, és a felvetésre is válaszolt, határozottan rázva meg a fejét. - Az esernyőt pedig tartsd csak magadnál, nem fogok elolvadni egy kis esőtől - majd zárásként egy akaratlanul is kétségbeesett pillantást küldött a kis esőnek titulált özönvíz felé. Hát, ha a múltkor nem is találta el Ricsi vödörnyi vize, amit az ágya fölé akasztott, most aztán százszorosan megkapja a magáért.
Végül mégis a másik volt az, aki legalább részleges megoldást talált a kérdésre, hogy mihez kezdjenek. Jared egy töredék pillanatig elgondolkodva nézett a neki ajánlott karra, mert ez a mozzanat most őt is elbizonytalanította, még ha az étterem gyertyáinál nem is vette az adást. De aztán úgy döntött, hogy annyira esik, hogy ennél jobb esélyük úgysem lesz, úgyhogy belekarolt Ricsibe és nekiindultak a viharnak.
Alig három lépést tehettek meg nagyjából, mikor megint villámlott egy nagyot és egy újabb lépés múlva hangos dörgés rázta meg a tájat. Jared nem félt a vihartól, de ez most azért nem volt kedvére sem, az ilyesmit inkább az ablakon keresztül szerette nézni egy bögre kakaóval a kezében, úgyhogy nem érintette a legjobban a dolog, ahogy az sem, hogy a cipője két mozdulat után beázott. Öt méter megtétele után megint lecsapott egy villám, amitől a szőke fejben bekattant valami, amit egyszer olvasott.
- Te Ricsi... - próbálta túlkiabálni a szelet, mert még ha mindeközben a másikba is kapaszkodott, akkor is annyira hangos volt az egész, hogy tartott tőle, a másik fiú nem hallja meg amit mond. - Nem úgy van, hogy a fém vezeti az áramot? - kérdezte, majd választ se várva folytatta. - Mi most akkor nem épp egy villámhárítót hurcolunk magunkkal? - kérdezte felpislogva az esernyő fém vázára, mert egyáltalán nem tudta eldönteni, hogy most ez veszélyes vagy sem. Hátha a másik okosabb lesz, és megmondja.
Hozzászólásai ebben a témában


Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 23. 21:43 | Link



A táskám le lett kezelve, aminek örültem (igaz, az önismeret tananyagot legszívesebben kidobtam volna az esőbe), de kissé bénának éreztem magam Sebby mellett. Igen, megint előjött az, hogy ő mennyivel előrébb van nálam tudásban, és ez feszélyezett, sőt, bosszantott, de próbáltam figyelmen kívül hagyni ezt a nyomasztó érzést.
Megjegyzésemre elmosolyodott, aminek örültem - ekkor megint eszembe jutott az a beszélgetés Garethtel, és eltűnődtem egy pillanatra. Furcsa ez az összefüggés, valahogy túl nyilvánvaló.
Sebby egy másodperc alatt ott termett előttem, ami hirtelen megkövülésre késztetett; egy pillanatig visszatartottam a levegőt, majd ő megszólalt. Krákogtam egyet.
- Öhm, de. - mondtam végül, de talán nem is hallotta. Végül visszalépett eredeti helyére, ez pedig furcsa érzést keltett bennem, amivel semmiképpen sem szerettem volna foglalkozni - inkább elkezdtem kutatni a táskámban az ernyőm után, hogy addig is lefoglaljam magam.
Csak azért nyújtottam ki felé a könyököm, mert láttam egy kétségbeesett pillantást a kint tomboló vihar irányába. Ez egyébként mosolyra késztetett, mert ekkor rájöttem, hogy a másik bizonyos szempontból valószínűleg ugyanolyan makacs, mint én. Láttam, hogy egy pillanatig habozott, ami bennem is fokozta a bizonytalanság érzetét - talán mégsem volt jó ötlet ez a felajánlás? -, aztán végül elfogadta a felkínált lehetőséget. Ekkor jöttem rá, hogy valamilyen szinten elég átgondolatlan voltam, ugyanis jóleső érzés volt ez az érintés, ez pedig hihetetlenül furcsa volt számomra. Szépvölgyi Richárd mióta szereti, ha valaki megérinti? Zavartan pislogtam párat erre a gondolatra. Sosem szerettem... Igaz, ezt Garethnél is megcáfoltam a múltkor. Mit művel velem ez a két testvér?
Végül kiléptünk az épület takarásából, s hatalmas széllel találtuk szembe magunkat. Két lépés után átázott a cipőm és a nadrágszáram, ezt bosszúsan vettem tudomásul; ingem is vizes lett pár helyen az így is, úgy is ráeső hideg cseppektől, tehát összehúztam magam, ennek pedig az lett az eredménye, hogy gyakorlatilag hozzápréselődtem Sebbyhez, ezt azonban csak jó pár pillanattal később fogtam fel.
A másik megpróbált kommunikálni velem, de a szél nagyon erősen fújt, úgyhogy alig hallottam a hangját; fülemet még közelebb kellett vinnem hozzá, hogy meg tudjam érteni a szavakat. Közben néztem a száját, próbáltam onnan leolvasni az üzenetet, s így együttesen megértettem, mit akart nekem mondani.
Már épp válaszra nyitottam volna a szám, amikor is a szél egy hirtelen fuvallattal kifordította az esernyőt, sőt, le is tört belőle egy darabot, csak hogy esélyem se legyen visszafordítani. Mintha valaki egy giccses szerelmi regény betűit gépelné... Pár pillanatig csak felvont szemöldökkel szemléltem az előállt helyzetet.
- Most már nem! - kiáltottam végül, és elnevettem magam; még az esernyőt is elengedtem, amit a szél igen könnyen felkapott, és lecsapta mögénk a földre.
Pár lépést még megtettünk, mielőtt megálltam volna, és felemeltem volna a fejem az ég irányába. Villám. Sóhajtottam egyet, és éreztem, hogy a szörnyen hideg cseppek rám tapasztják az ingemet. Pár pillanat múlva Sebbyre emeltem a tekintetem, és elmosolyodtam.
- Mintha esne az eső, nem gondolod? - kérdeztem ironikusan, de nevetve. - Talán csepeg!
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. augusztus 23. 21:51
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 23. 22:38 | Link



Ahogy a hideg esőcseppek eláztatták a ruháját, esernyő ide vagy oda, egyre inkább érezte, hogy Ricsi mennyire közel van hozzá épp. Nem is tudtak máshogy haladni, csak erősen összekapaszkodva, egyszerűbb volt így, mint egyedül küzdeni a szembe széllel. Viszont Jarednek éppen csak ki kellett mondania az aggodalmait a fém miatt, az időjárás meg is oldotta a dolgokat és gyakorlatilag megsemmisítette egyetlen menedéküket.
Ezen a ponton már mindegy volt, Ricsi is csak hangosan nevetett, amitől belőle is kitört a jókedv, most már úgyis csurom vizesek voltak, akár hajnalig is állhattak volna a viharban. Nevetve nézett az esernyő maradékai után, amit Ricsi épp az imént eresztett szélnek, és vigyorogva bár, de megcsóválta a fejét.
- Azt a szemetet azért holnap majd szedjük fel - kiabálta vidáman, majd tovább haladtak, ebben az időben úgyis kár lett volna azzal szenvedni, hogy megpróbálják elkapni az idő közben útra kelt esernyőt.
Nem jutottak azonban túl messzire, mielőtt Ricsi újra megállt volna, Jared pedig mivel még mindig össze voltak kapaszkodva, követte a példáját, kíváncsian nézve rá, hogy mi lehet rá az oka. A magyarázat hallatán aztán hangosan nevetett bele a szélbe.
- Csak egy csendes nyári eső! - felelte hasonló stílusban, mint az előbb amaz, aztán ő is felnézett az égre, behunyta a szemeit és hagyta, hogy mossa az arcát az eső. Még sosem érzett ilyet, eddig soha nem hagyta a viharnak, hogy mindenét átjárja, és noha a szél hideg volt, még ez sem zavarta. Tüdeje megtelt az eső áztatta föld illatával és még valamivel, valami kellemessel, amit nem tudott azonnal beazonosítani, de aztán rájött, hogy a mellette állót érzi.
Ez végtelenül összezavarta, de kicsit át is fókuszálta a gondolatait a viharról arra, hogy éppen mennyire közel vannak egymáshoz. Újra kinyitotta a szemét és Ricsire nézett, éppen abban a pillanatban, amikor egy villám keresztülszelte az eget és fénye megvilágította a fiú arcát, szemeit. Jared egy pillanatra teljesen lefagyott, annyira szépnek látta, aztán mint egy bűvöletben emelte szabad jobbját, hogy ujjhegyeit végigfuttassa a vonásain... a villámot követő dörgéstől kapott csak észbe, hogy mit csinál, visszakapva a kezét, és a földre pillantva, de nem távolodva el Ricsitől, ha csak az nem eresztette őt el.
- Bocsi... - mondta, miközben az arca kipirult zavarában. Halvány lila gőze sem volt, hogy ezt meg mi a fenéért csinálta.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 23. 22:41
Hozzászólásai ebben a témában


Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 23. 23:30 | Link



Már sokszor sikerült eláznom, de eddig még csak egyszer hagytam, hogy az eső átjárjon. Ez volt a második alkalom, és pont olyan jó volt, mint az első; ahogy elengedtem magam egy kicsit, és elvigyorodtam, felszabadult bennem valami. Az érdekes az, hogy valaki másnak is megengedtem, hogy lássa ezt a furcsán mosolygó énemet.
A szemetet?! Annyira jellemző Sebbyre, hogy a szemét miatt aggódik - ránevettem, és egy "holnap felszedem" kiáltással nyugtattam meg, már ha hallotta egyáltalán. Megjegyzésemre ő is az ég felé fordította az arcát, és én megfigyelhettem, ahogy behunyja a szemét, és hagyja, hogy az eső az arcát érje. Végül aztán rám nézett, s egy villám szelte keresztül az eget; Sebby hajáról az arcára pergett a víz ebben a pillanatban, és nagy szemeket meresztett rám. Egy pillanatra megkövültem, ahogy néztem az arcát.
Ujjakat éreztem meg a bőrömön, mosolyom pedig leolvadt, ajkaim elnyíltak. Csak lesokkolódva néztem mindeközben Sebby arcát, mert ez a szituáció annyira szokatlannak és természetesnek tűnt egyszerre...! Gyakorlatilag olyan volt ez a pillanat számomra, mintha legalább öt percig tartott volna - pont, mint egy mugli filmben. Néztem a szemébe, és mintha a tudatom kikapcsolt volna. Fel sem fogtam, hogy ki vagy mi vagyok én. Csak úgy voltam.
Egy villám cikázott végig ismét az égbolton, dörgés hallatszott, s Sebby ujjai eltűntek az arcomról, de mégis olyan érzés volt, mintha még mindig ott lennének. Még mindig ugyanazzal az arccal néztem a mellettem állót, mire ő csak egy zavart bocsit motyogott, ezt azonban meg se hallottam. Elvörösödött, én viszont még nem jutottam el abba az állapotba, hogy felfogjam, milyen vonzatai vannak ennek a cselekedetnek. Bár az okát nem tudtam megérteni, s a célját se nagyon, mégis, valahogy... valami történt. Mármint ott bennem.
Zavartan kiengedtem az eddig beszorult levegőt a tüdőmből. Ajkaim szép lassan bezárultak, de mivel kiszáradtak, megnyaltam őket, csak úgy észrevétlenül. Azt éreztem, hogy közelebb akarok lenni Sebbyhez; mikor erre rájöttem, ismét elfelejtettem kilélegezni. Csak álltam ott megkövülten, és néztem őt, és nem tudtam eldönteni, mit is akarok csinálni egészen pontosan, hogy eleget tegyek ennek a benső késztetésnek; úgy értem, megölelni, vagy...? Pillantásom egy pillanatra a szájára csúszott, ahogy még mindig hatalmas szemekkel bámultam rá. Beharaptam az ajkam.
Nem tudom, hogyan és miként, de elindultam Sebby felé; tekintetemet egy kicsit lesütöttem, de aztán ismét a szemébe néztem. Eltelt két másodperc.
Villámcsapás. Összerezzentem, és hirtelen hátrébb húzódtam. Mi ütött belém?! Mit csinálok? Nyeltem egyet, és magam elé bámultam.
- Öhh... bocsi. - mondtam végül, bár valószínűleg semmit sem hallott ebből. Mégis mi volt ez...?
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. augusztus 23. 23:34
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. augusztus 24. 00:30 | Link


Ricsi üzenetét követően már nem igazán tudott a kísérletére koncentrálni - egy darabig még próbált ugyan hasztalan választ csikarni ki a tintával vastagon leöntött lap után, de csakhamar belátta, hogy a Rellonos ahogy volt, visszanyomta a füzetet a táskájába. Jobb híján a másik beleegyezése nélkül, de eltávolította Jared naplójából a kérdéses oldalt, mert sejtette, hogy amint lecseng a pánik, rá fog jönni, hogy egyáltalán nem szeretné, ha a harmadik látná rövid beszélgetésüket. Egy sóhajjal a kandallóba dobta az összegyűrt papírgalacsint, nyújtózkodva egyet, majd az ablakhoz sétált - lassan cseperészni kezdett, ami két dolgot jelentett: végre enyhül a fejére telepedő nyomás, amit a legerősebb kávéja sem tudott ellensúlyozni, valamint ideért a vihar, ami órák óta váratott magára. A fene egye meg, Sebastian sose visz magával ernyőt. Ricsiről ugyan feltételezte volna, hogy esetleg tart ilyesmit, de ahogy az eső erősödött és villámlani kezdett, egészen közel, úgy döntött, hogy akár van náluk ernyő, akár nem, ezek úgy bőrig áznak, mint a huzat, úgyhogy lemegy eléjük. Jobb híján felkapta a kabátját és két vastag pokrócot, útközben mindkettőt lekezelte dupla leperex-szel, aztán csak szaporázta a lépteit, hogy mihamarabb leérjen - a megszokott útvonalat használta, kezében az iránytűvel, hogy semmiképp se kerüljék el egymást ebben a kutya időben. Az egyetlen szerencséje, hogy bűbájai megvédték a javától, úgyhogy gyorsan tudott haladni - reménykedett, hogy lesz a fiúknak annyi esze, hogy nem indulnak el, de tartott tőle, hogy útközben kapta el őket a java. Ehhez képest a falu határában járt, amikor megpillantott két magányos figurát, akik esernyő nélkül, összekapaszkodva - ácsorogtak.*
- MI A GRIFFÉSZKES FENÉT MŰVELTEK?!-*Neki nem okozott gondot túlmennydörögni az elemeket, bár ritkán emelte fel a hangját, de két valódi égzengés közt pompásan elfért a leteremtése. Odarobogott, egy-egy takarót dobva a srácok fejére, ami alatt elbújhattak, de a kezdeti kirohanásától eltekintve csak varázslatokat lehetett hallani a szájából, ahogy megszárította mindkét csuromvíz öccsét, melegítőbűbájt szórva rájuk - mégis, mióta állnak itt ezek az istentaszitottjai?! - aztán amennyire lehetett, vízhatlanná bűvölte a ruhájuk kilógó részeit is, majd feloldják, ha mosásba mennek (ami még ma este be fog következni, ahogy elnézi).*
- Agatha LETÉPI A FEJEM, ha akár az egyikőtök is tüdőgyulladást kap, hát még ha mindketten.-*Ezt már akkor mondja, amikor a karjai alá kapva egy-egy fiút, terelgetni kezdi őket a kastély felé, mert a takarók jó átmeneti megoldás, de nem nagyon látni ki alóluk, ha az ember nem akarja, hogy arcába folyjon az esővíz. A dohogása csak félig igaz - őt magát is megölné az ideg, ha bajuk esne, főleg, hogy ha Jared egészsége ingatag, akkor Ricsié kifejezetten törékeny. Most minél gyorsabban fel velük a hálókörleteikbe, forró fürdő, ágy és reménykedhetnek, hogy nem lesz komolyabb gond - mert persze vizsgaidőszakban kell ének az esőbent játszani!*
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 24. 00:57 | Link



Ha ezekben a pillanatokban valaki megkérdezte volna tőle, hogy mégis mit csinál, képtelen lett volna válaszolni. Egyszerűen csak tette, amit az ösztöne diktált, mégpedig, hogy végigsimítson a fiú járomcsontján az ujjhegyeivel, Ricsi pedig hagyta. Nem lökte el a kezét, nem vonta kérdőre, csak nézte őt, aztán nagyon lassan elkezdett felé közeledni, Jared szemei pedig ezzel párhuzamosan elkerekedtek, bal kezének ujjai, amik eddig a kapaszkodással voltak elfoglalva, most Ricsi ruhájára markoltak. Meg sem moccant, teljesen lefagyott, csak várta, hogy mi lesz, merőn nézett Ricsi szemeibe és mindeközben a szíve őrült tempóra kapcsolt. Mi történik? Mit csinált az előbb és most mit lesz, mi fog következni? Gondolatai szépen lassan elhalkultak, csak valami fehér zajra hasonlító zúgás maradt és a tény, hogy képtelen megmozdulni. Mikor újra lecsapott egy villám és Ricsi visszahúzódott ő akkor is csak tovább nézte, az ujjai pedig még mindig kapaszkodtak... Tudta, hogy mondania kellene valamit, vagy legalább reagálni valahogy, de nem ment. Seth hangja ragadta ki végül az abszolút dermedtségből és indította el újra a kis fogaskerekeket a fejében.
Szinte azonnal elengedte Ricsit és hátrébb ugrott, megijedve a hangtól, ahogy rájuk rivallt a bátyja, aztán némán tűrte, ahogy az odaérve beborítja pokróccal és kellemes meleget varázsol köré. Eszébe sem jutott vitatkozni, Seth-nek igaza volt, ebből komoly megfázás is lehetne, teljesen elmebeteg dolog volt kint maradni az esőben, miközben igencsak lehűlt a levegő.
Mikor a testvére irányba állította őket, akkor csak gépiesen rakosgatta a lábait egymás után. Mi a fene volt ez? Alig látott a pokróctól, de eszében sem volt odébb húzni az arcáról. Pedig most még ki sem volt különösebben pirulva, annyira lefagyott, hogy elfelejtett belegondolni, hogy mennyire is kellene zavarban lennie, úgyhogy nem is tolult az arcába a vér. Ennek ellenére még akkor sem volt hajlandó kinézni a pokróc alól, amikor már az előcsarnokban jártak.
Hozzászólásai ebben a témában


Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 24. 09:55 | Link



Abban a pillanatban, amikor elkezdtem közeledni Sebby felé, nem igazán volt meg, hogy mit csinálok. Egy olyan állapot volt ez, amikor valahogy kiesett minden - a nevem, az ő neve, a helyzet, a tegnapi nap és a holnapi. Sebby szemei hatalmasra nyíltak, ebben a pillanatban pedig a lélegzés másodrangúvá, sőt, huszadrangúvá vált számomra. Lepillantottam ajkaira, amik talán enyhén el is nyíltak. Megéreztem szorítását a vizes ingemen, a karomon.
A dörgés pillanatában elkaptam a fejem, lenéztem a földre, és csak álltam ott, mint valami hülye; még mindig karoltuk egymást, de izmaim valahogy elengedtek, ezáltal igencsak lazává vált a fogás.
Mielőtt bármit is mondhattam vagy tehettem volna - vagy egyáltalán, magamhoz térhettem volna - egy ordítást hallottam meg a hátam mögül, aminek következményeképpen összerezzentem. Sebby karja kicsúszott az enyémből, de a vizes anyag még mindig úgy volt meggyűrődve, ahogy a másik szorította.
Megfordulni sem volt erőm, semmit sem tudtam csinálni, sokkban voltam. Egyszer csak egy takaró landolt a fejemen, én pedig úgy kaptam utána, mintha az életem múlna rajta, hiszen most, hogy Jared már nem volt ilyen közel hozzám, dideregni kezdtem.
Gareth súlyos kezét érezte meg magamon. Kilestem a takaró alól, Jared azonban elveszett a sajátja alatt. Tekintetem elsötétült, bár ezt már senki sem láthatta.
- Ne haragudj, Gareth. - emeltem fel a hangom én is, csak hogy a másik hallja, amit mondani akarok, azonban e három szón kívül egy sem jutott eszembe.
Elmúlt a pillanat varázsa, és én rájöttem, hogy mit műveltem; ahogy ismét kilestem a pokróc alól, és Garethre pillantottam, eszembe jutott valami. Pillecukor- és szekrényillat. Arcom hirtelen kisimult; a takaró visszacsúszott elé, én pedig csak bámultam a földre. Mi a fészkes franc... Ez... Összekapcsoltam még egy gondolattal az egészet; nem is olyan rég azon elmélkedtem, hogy mi a különbség érdeklődés, szerelem, és tetszés közt. Tetszés. Tetszeni. Ezt a szót ismételgettem magamban, próbáltam megrágni. Tetszik valaki. Én... én... nem...
Amint beléptünk az előcsarnokba, a plédet a vállamra kanyarítottam, s valószínűleg még minidig halálra vált arccal bámultam magam elé. Nem szóltam semmit, nem is néztem fel, csak... kész. Hibát jelzett a rendszer, valami nem stimmel. Feltörték a rendszerem.
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. augusztus 24. 11:51 | Link


Ahogy felértek, az előcsarnokban megállt a gyászmenet és szinte érezte a bűntudatot és a félelmet - mindkét fiú gondosan kerülte a tekintetét, de általánosságban is, teljesen hasznavehetetlen állapotban voltak. Első körben vizes pálcáját törölgette meg, elgémberedett kezeit próbálva használható állapotba hozni, miközben agyvize elérte a forráspontot.*
- Mi a fene ütött belétek? Főleg beléd!-*Jaredre meredt, tekintetében a megszokott melegség legkisebb szikrája nélkül - tényleg dühös volt, bár még tudott uralkodni magán, hogy véletlenül se essen megint abba a hibába, hogy úgy beszéljen, mint ő. Az, hogy az ítéletidő ellenére elindultak, még hagyján, de hogy egyetlen esernyő, egy szál védővarázslat, minden nélkül álltak az utca közepén, egyszerűen kicsapta a biztosítékot. Abba inkább bele sem akart most gondolni, miért is alakítottak szoborcsoportot. Ujjai lassan felengedtek, úgyhogy elkezdte szárogatni a holmikat, megújítva a hőbűbájt és minden egyes apró varázslattal ingerültebb lett.*
- Te vagy az idősebb, és ami a mágiát illeti, nem is egy évvel! Mi a fenének van pálcád és az a tök a nyakadon, DÍSZNEK?-*Felcsattant, mert akkor bezzeg járt az öccse szája meg a pálcája, amikor Ricsi alatt fűtötte a poklot, csak azért mászva a Rellonba, hogy teleragasztgassa a takaróját pillecukrokkal, holott nagyon jól tudta, hogy a lakótársai provokálás nélkül is gyötörték eleget. Csak azért nem lépett közbe eddig, mert a tréfának nem voltak komolyabb következményei, de basszuskulcs, ha Erikéknek elég volt, hogy látták őket együtt jönni a vonatról, akkor ez nagyon, de nagyon rosszul elsülhetett volna.*
- Varázsló vagy, te nagyonhülye! Ne csak akkor légy találékony, amikor szivatni kell másokat!-*A kelleténél jóval indulatosabb pálcamozdulattal szárította fel a tócsába gyűlt vizet, majd Ricsire nézett. Lehet, hogy nála is elfért volna egy kiadós letolás, azonban olyan sápadt volt, hogy egy perccel sem akarta tovább húzni az egészet.*
- Forró fürdő. Száraz ruha. Dupla takaró. Alvás. Ha félsz tőlük, menj éjjelre a gyengélkedőre.-*Sőt, lehet, hogy alapból ez lenne a legjobb megoldás, mert ha éjjel felszökik a láza, akkor mihamarabb kapja meg a bájitalait, annál jobb. Megvárta a válaszát, mert ha kell, elkíséri addig, de ha nem tart ilyenre igényt, akkor csak egyszerűen sarkon fordul, hogy visszatérjen az Eridon toronyba. Jared lássa el magát, ha már annyira felnőtt, önálló és marhabarom.
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 24. 12:18 | Link



Összerezzent és tett egy fél lépést hátrafelé, a mozdulattól pedig lecsúszott a fejéről a takaró. Nem nézett Gareth-re, a földet pásztázta csak odaadó figyelemmel, miközben minden mondat olyan volt mint egy arcon csapás. A testvérének igaza volt. Neki kellett volna, hogy több esze legyen, legalább annyi, hogy nem indulnak el, mert a fenébe is, ha már ott van a táskájában az a nyamvadt füzet, akkor akár szólhatott is volna a bátyjának, hogy jöjjön értük, de nem, neki el kellett indulni, miközben pontosan tudja, hogy Ricsi folyton megfázik.
Szorosra húzta magán a pokrócot, arca kipirult a szégyentől, de egyetlen szóval sem ellenkezett. Még egy lépést hátrált, tudat alatt így próbálva szabadulni a helyzetből, de hiába, a szavak ettől nem lettek csendesebbek vagy kevésbé igazak. Nem tudott mit kezdeni a dologgal, legszívesebben lekuporodott volna a fal tövébe, de nem mozdult, erősen megvetette a lábát a padlón, mert nem fog valami gyerek módjára kibújni a felelősség alól vagy elmenekülni. Nem és nem. A fejét is felemelte és végre a testvérére nézett, bár ahhoz, hogy meg is szólaljon kellett még némi idő, de végül ezt is összehozta.
- Igazad van. Sajnálom - annyira tiszta hangon, hogy azon még ő maga is meglepődött. De hiába, itt most hiába is hagyott volna utat törni a tinédzser dacnak, ha egyszer ő is maradéktalanul elismerte, hogy ezt bizony alaposan eltolta.
Ennél többet viszont nem szólt. Amikor Gareth távozott, ő még vetett egy bocsánatkérő pillantást Ricsi felé, mielőtt tisztes távolságból követte volna bátyját az Eridonba. Nem tudott rá mérges lenni, mert ennyire letolta, hiszen ő is érezte a jogosságát, de attól még úgy ítélte, hogy jobb lesz, ha egy darabig nem kerül a szeme elé.
Hozzászólásai ebben a témában


Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 24. 13:42 | Link



Felértünk az előcsarnokba, s ahogy Gareth megtorpant, éreztem, hogy baj lesz. Összehúztam magam, de nem eléggé; idősebb mostohatestvérem mennydörgő hangja bejárta a helyet, én pedig megbénultam. Gyűlölöm, mikor az emberek felemelik a hangjukat a környezetemben, főleg, ha jogosan.
Először felemeltem rá a tekintetem, halál sápadtan néztem rá, miközben agyam zsibbadtan próbálta feldolgozni, hogy mit csináltam. Túl sok gondolat volt a fejemben.
A leszúrás nem nekem szólt, mégis megalázó volt számomra. Tény, hogy Jared sokkal magasabb tudással rendelkezik, de... de engem is leszúrhatott volna. Én is hülye voltam. De nem, csak az öccse kapott, amit igazságtalannak éreztem vele szemben, azonban nem tudtam megszólalni, nem ment. Torkomat összehúzta valamilyen érzés, és a hangerő miatt amúgy is megbénultam. Az egész üvöltésáradatnak Jared vetett véget, tiszta hangon bocsánatot kért; fejem egy kissé felemeltem, és rásandítottam, aztán rögtön elkaptam a tekintetem. Mit műveltem?...
Gareth végül felém fordult, én meg még jobban összehúztam magam a takaró alatt. Dideregtem, részben azért, mert fáztam, részben pedig úgy az egész szituáció miatt. Már vártam, hogy engem is leteremtsen, felkészültem rá lélekben, de nem tette meg. Helyette csak ingerült szavakat vágott hozzám. Az utolsó mondatával viszont belém állt az ütő. Erikék. Ott vannak a szobánkban. Én meg már most érzem, hogy hőemelkedésem van. Remek.
- Oké. - ennyit sikerült csak kinyögnöm, ezt is rekedten és halkan köptem ki magamból. A mini gyógyszertár, ami Márk jóvoltából van a tulajdonomban, jó szolgálatot fog tenni, de... Erikék... ha csak megsejtik...
Gareth lendületesen indult el az Eridon felé, ekkor pedig Jared felpillantott rám, bocsánatkérően. Csak pislogni tudtam rá, még mindig lemerevedett arcvonásokkal, falfehéren. Végül ő is megfordult, és Gareth nyomában elcsámborgott a szobájába.
Álltam ott még két percet, zsibbadtan próbáltam megérteni, mi történt; végül egy prefektus állt meg előttem, és ő küldött fel a szobámba aludni.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. augusztus 24. 14:28
Hozzászólásai ebben a témában




Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza