Kornella

Nem ők lennének az évfolyamelsők egy ninjaképzésen, de ez talán még elnézhető nekik. Bár nem mondja ki, de azért valamivel nyugodtabb a lelke így, hogy nem közvetlenül az erdő szélén, a fák és a sűrű közvetlen közelében nyargalnak, hanem kiértek a jobban átlátható és stratégiailag tagadhatatlanul biztonságosabb (igaz, nem lebukásmentesebb) terepre. Mindenesetre, ha választani kell aközött, hogy egy prefektus vagy egy vérfarkas - igaz, most nincs telihold - kapja el őket, akkor inkább választja a két hétig tartó trófeasikálást.
- Kérlek, ha arra kerülne a sor, hogy egy vérszomjas prefektus jön nekünk, akkor rám számíthatsz, bevédem magunkat. Van hatévnyi gyakorlatom magyarázkodásban.
Mondjuk, kitörölheti azzal a hatévnyivel, ha egy helyzet kimagyarázhatatlan. Szerencsére ez nem tartozik közéjük, majd azt mondják, hogy csak kirándultak egyet az erdő diákoknak is engedélyezett részén, aztán elkeveredtek. Vagy, hogy csak egy útjuk volt a telefonfülkéhez, aztán az kidobta őket a semmi közepén. Ezernyi és ezernyi variáció van, amivel kimentheti nemesebbik felüket a rend nemes és önfeláldozó őrei előtt. Különben is, ki akar prefektus lenni? Biztos mind ilyen túlbuzgó kis görcsök, akik arra rántanak rá, hogy kiélhetik kiskirályi törekvéseiket.
Ezen a terepen már jóval magabiztosabban lépdel Ellával az oldalán, csak néha pillant fel és néz szét újra és újra fenyegető elemeket keresve. Amik elmaradoznak, csak a kora tavaszi éjszakai levegő magad és az a kevés, gyenge légmozgás, ami megadja a természet minimális alapzaját.
- Hja, biztos kihasználják, hogy akkor ők megtehetik, mert hát őket ki ellenőrzi? A házvezető? - Szélesen elvigyorodik, na majd pont szerencsétlenek munka mellett kijárnak razziázni. Megvakarja az állát.
- Ha találunk lenn prefektust, kipróbáljuk, megígérem. - "Révész Kornél és az ígéretek" ezzel a címmel könyvet lehetne írni, paródiát.. vagy egy pamfletet mondjuk.
A faluba beljebb érve magára vállalja továbbra is a szerepet, hogy figyelje a gyanús dolgokat, de igencsak módjával teszi, inkább a mellette lépkedő másikat lesi vigyorogva, meg aztán élvezi is a szituációt rendesen, hogy itt lépked, karján egy lánnyal. Na. Most jó világ van.
- Akkor egy kör lángnyelv rendel, kisnaccsádnak. Neonzöld? - Homlokot ráncol, nem tűnik túl biztatónak a színe alapján, viszont már most tudja, hogy ha eljutnak oda, akkor bizony lehajtja. Ha lányok és most Ella előtt kell imponálni, akkor mit neki életösztön.
És ha már ott tartanak, hogy imponáljon, akkor szélesedő vigyor a reakció a kérdésre, hogy mikor is kéne visszaosonniuk a lánnyal, de háh, ő, őőő, Révész Kornél bizony még erre is gondolt.
- Nos, hajnalban már kár lenne kockáztatni vele, majd napközben visszasétálunk, addig meg majd.. - aludni? Nem, ennyire még ő sem álszent, hogy ezt telibe kimondja. - ..elleszünk a csárdában, ott úgy is lehet kivenni szobát. Ez a nagy tervem.

Kornella

Nem ők lennének az évfolyamelsők egy ninjaképzésen, de ez talán még elnézhető nekik. Bár nem mondja ki, de azért valamivel nyugodtabb a lelke így, hogy nem közvetlenül az erdő szélén, a fák és a sűrű közvetlen közelében nyargalnak, hanem kiértek a jobban átlátható és stratégiailag tagadhatatlanul biztonságosabb (igaz, nem lebukásmentesebb) terepre. Mindenesetre, ha választani kell aközött, hogy egy prefektus vagy egy vérfarkas - igaz, most nincs telihold - kapja el őket, akkor inkább választja a két hétig tartó trófeasikálást.
- Kérlek, ha arra kerülne a sor, hogy egy vérszomjas prefektus jön nekünk, akkor rám számíthatsz, bevédem magunkat. Van hatévnyi gyakorlatom magyarázkodásban.
Mondjuk, kitörölheti azzal a hatévnyivel, ha egy helyzet kimagyarázhatatlan. Szerencsére ez nem tartozik közéjük, majd azt mondják, hogy csak kirándultak egyet az erdő diákoknak is engedélyezett részén, aztán elkeveredtek. Vagy, hogy csak egy útjuk volt a telefonfülkéhez, aztán az kidobta őket a semmi közepén. Ezernyi és ezernyi variáció van, amivel kimentheti nemesebbik felüket a rend nemes és önfeláldozó őrei előtt. Különben is, ki akar prefektus lenni? Biztos mind ilyen túlbuzgó kis görcsök, akik arra rántanak rá, hogy kiélhetik kiskirályi törekvéseiket.
Ezen a terepen már jóval magabiztosabban lépdel Ellával az oldalán, csak néha pillant fel és néz szét újra és újra fenyegető elemeket keresve. Amik elmaradoznak, csak a kora tavaszi éjszakai levegő magad és az a kevés, gyenge légmozgás, ami megadja a természet minimális alapzaját.
- Hja, biztos kihasználják, hogy akkor ők megtehetik, mert hát őket ki ellenőrzi? A házvezető? - Szélesen elvigyorodik, na majd pont szerencsétlenek munka mellett kijárnak razziázni. Megvakarja az állát.
- Ha találunk lenn prefektust, kipróbáljuk, megígérem. - "Révész Kornél és az ígéretek" ezzel a címmel könyvet lehetne írni, paródiát.. vagy egy pamfletet mondjuk.
A faluba beljebb érve magára vállalja továbbra is a szerepet, hogy figyelje a gyanús dolgokat, de igencsak módjával teszi, inkább a mellette lépkedő másikat lesi vigyorogva, meg aztán élvezi is a szituációt rendesen, hogy itt lépked, karján egy lánnyal. Na. Most jó világ van.
- Akkor egy kör lángnyelv rendel, kisnaccsádnak. Neonzöld? - Homlokot ráncol, nem tűnik túl biztatónak a színe alapján, viszont már most tudja, hogy ha eljutnak oda, akkor bizony lehajtja. Ha lányok és most Ella előtt kell imponálni, akkor mit neki életösztön.
És ha már ott tartanak, hogy imponáljon, akkor szélesedő vigyor a reakció a kérdésre, hogy mikor is kéne visszaosonniuk a lánnyal, de háh, ő, őőő, Révész Kornél bizony még erre is gondolt.
- Nos, hajnalban már kár lenne kockáztatni vele, majd napközben visszasétálunk, addig meg majd.. - aludni? Nem, ennyire még ő sem álszent, hogy ezt telibe kimondja. - ..elleszünk a csárdában, ott úgy is lehet kivenni szobát. Ez a nagy tervem.