[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=502934#post502934][b]Nadine Rohr - 2015.08.04. 23:39[/b][/url]
Nadine nem szokott túl sok időt pihenéssel tölteni, nem egyszer vágták már a fejéhez, hogy néha túl komolyan veszi a kötelességeit, és meg kéne tanulnia lazítani. Próbálkozott ő, de eddig nem sikerült neki hosszútávon léha életmódot folytatnia, és ez talán így is van rendjén. Az emberek sokszínűek, nem lehet mindenki mindig egyformán energikus, vagy lusta, hatékony vagy sem. A barna lány éppen egy könyvet szemlél az egyik kirakatban, így nem veszi észre, hogy Viktor bizony kiszemelte újabb áldozatának, és csak akkor eszmél fel, mikor a köszönés után megragadja a kezét.
- Szi... - Kezdene bele a köszönésbe ő is, de a meglepettségtől eláll a hangja. Örül, hogy annyira össze tudja szedni magát, hogy azt tudatosítsa, éppen hoppanálnak. Egy kis vészcsengő először megszólal a fejében, hogy éppen most rabolták el, de valahogy a vigyorgó arcba tekintve nehezen feltételezne rossz szándékot. Amint szilárd talajt érez a lába alatt, ellenőrzi, hogy mindene megvan-e, és mivel nem egy csendes sikátorban találja magát, azt is biztosra veszi, hogy nem rabolták el, maximum valami Leonie-féle tréfába csöppent; ám amint Viktor elmondja a mondanivalóját, már ezt is kizárja.
- Hű... - Pár pillanatig szóhoz sem jut, ahogy körbepillant, elég pazar helynek tűnik. Habár Nadine nem egy állandóan szórakozó valaki, tudja, hogy ezen a helyen még ő is csak jól érezheti magát. Hiszen parancsba van adva.
- Szia Viktor, Nadine vagyok – Nem egészen biztos benne, hogy vajon Viktor tudja-e a nevét, és kifejezetten tudatosan ragadta ki a tömegből, vagy csak találomra. Mindenesetre az illem tőle megköveteli a bemutatkozást, szóval baj nem lehet belőle. Kérdő pillantást küld az „elrablója” felé, hogy most tényleg mehet-e, de aztán választ sem várva elindul a vidámpark bejárata felé. Azért reméli, hogy Viktor vele tart, mert kicsit elveszettnek érzi magát ezen a helyen. Nem nagyon járt vidámparkban, illetve amikor igen, akkor is csak lentről figyelte általában a húga meg az öccse őrültségeit. Mivel ő volt az, akivel eljöttek szülők nélkül, szeretett volna a földön maradni a biztonság kedvéért. Most viszont nem tartja vissza senki és semmi.
- Van körhinta is? - Csendesen hangzik el a kérdés, a gyermeki énje tör felszínre. Mindig is kedvelte a szépen zenélő, lágyabb játékot a sok őrült pörgő-forgó, fel-le hintázó hullámvasút és egyebek után. A körhinta megnyugtatta, bár sokak szerint unalmas.