36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. november 11. 23:27 | Link

Hornyák Gábor

A kabátot kicsit összehúzta magán, mialatt minden egyes lépésével közelebb és közelebb került ahhoz, hogy feltehetőleg elkerülje a tömeget, ebben az időpontban. Végeztével mindennel, elmondhatta, hogy úgy tűnt, egy elég kellemes nap állt mögötte - eddig- habár nem akarta ezt elkiabálni. A munka rendben ment, a kertben egy komisz törp sem akadt a lábára támadni csupa kedvtelésből, s most megtalálta azokat a papírokat, könyveket is amiket kereset. Igaz, talán az egyetlen, apró, szinte borsószemű mérgelődés ebben a szokatlanul kellemes napban, hogy sosem lehet tudni, hogy öltözzön fel reggel az ember. A korai órákban megfagy, nap közben megsül, késő délután felé pedig hol ez, hol az váltja egymást.
- Globális felmelegedés...mi?
Motyogta maga elé, azzal egy kellemes dallam futott át az elméjének kis gramofonján. pont egy olyan vidám sláger, amit nem rég egy sorozatban hallott többször is feltűnni - és itthon nem is nagyon ismert szerzemény - de mindenképpen a kisebb, ugrálósabb ritmusai segítették abban, hogy öntudatlanul is kedvesebb mosollyal nézzen maga elé, meg a csőlátásában élő lényekre. A ráadása természetesen az a kellemes, melengető érzés ami ilyenkor általában az embereket átjárta. Főként a nőket. Haru a nem dicsőbb oldaláról ezt nem tudta volna kinyilatkozni. Habár ha arra a nagy gyerekre gondolt akivel egy ideig együtt élt, jelen esetben elképzelhetővé tette ezt a tényt a másik oldalon is.
- Mondjuk azt is ki kell jelenteni, hogy a kedves sajtos makaróni, ha nem lenne, ki kellene találni.
Kis mosolya mögé megbújt egy sóhaj, azzal megbúvó, sőt, inkább terelő gondolataiból a reflex zökkentette ki, mert az utca, szinte közepén, a saját tengelye körül tett egy teljes fordulatot. Ez persze annak a szeszélyes fruskának is volt köszönhető aki, mint valami faltörő kos, csak előre hajtott. A narancsos hajú nő ismét felsóhajtott, ám mos megkönnyebbülve, midőn sem ő maga, sem pedig a könyvei nem sérültek, s maga a fordulat sem hagyott maga után semmilyen nyomot. Megnyugodott, mivel kivédte az aznapi balsorsot. Annyira, hogy mialatt lendületből lépett tovább, nem vette észre az apró - feltehetőleg víz- foltot a járdán s egyenesen belelépet.
Hirtelen csak azt érezte, hogy a talaj kissé másképp áll, mint ahogy szokott, majd mialatt ő csak valami - aránylag keménynek - neki esett, a könyvei "porba" hulltak.
Hozzászólásai ebben a témában

Hornyák Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
Írta: 2014. november 12. 00:17 | Link

Haru Smith

Én már megint Bogolyfalván vagyok, de jó már nekem. Lassan beköltözöm a városkába, hisz többet vagyok itt, mint a kis irodácskámban, ez nem lesz így jó. Mondjuk ma csak sétálni jöttem ki, de úgy elszaladt az idő, hoy sietnem kell vissza a kastélyba, még a végén rám zárják a kapukat, és akkor kint kell éjszakáznom. Nem mintha félnék kint a sötétben, de azért jobb egy meleg szobában, mint farkasok és egyéb teremtmények társaságában.
Sétám végeztével elindulok visszafelé,a Fő utczán keresztül, már nincsenek sokan itt, talán csak egy-két ember. Akik vagy haza mennek, vagy nem tudom, hogy hová. Én teljesen nyugodtan sétálgatok, mindenki elfér mellettem és nincs semmi baj. Leszámítva a pocsolyácska, egyetlen pocsolya van a Fő utczán, de én sikeresen megtalálom. Pedig nem keresgéltem, de csak sikerült találkoznom a pocsolyával. Ahogy belelépek, mennék is tovább, de érzem, hogy olyan jó felcsapódott a víz, hogy nem csak a cipőm lett sáros, hanem a nadrágom is, ezért nem messze a pocsolyától megállok.
Éppen nézegettem a nadrágom szárát, hogy mégis mekkora a probléma, amikor valaki hátulról rám esik. Mivel jómagam se állok biztos lábakon, ezért dominóként dőlnék el én is, de szerencsére, csak egy lépést léptem előre, ezzel felfogva a hátulról támadót, hogy ne essen el, és az arcomat is megvédtem az aszfalttól. Hátrafordulok, amikor már úgy érzem, hogy nem fogok a földre kerülni, és biztonságban érzem magam annyira, hogy lássam kivel van dolgom.
Egy hölgy áll előttem.
-Jól van?-teszem fel a kérdést neki, s a könyveire pillantok, amik a földön vannak. Lehajolok, és felveszem neki.
-Vigyázzon a könyveire! Ne ejtse le őket, ezen az utcán, túl sok itt a tanár. Ha valamelyik meglátná, hogy könyvek a földön vannak, kitérne a hitéből. Érdekes tanárok munkálkodnak a Bagolykőn, ismerek is egyet. Rúnatan tanár, tőle féljen a legjobban, ő ott a legszigorúbb!-kacsintok a hölgyre, majd visszaadom neki a könyveket, még a mondókám közbe.
-Megütötte magát?
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. november 20. 11:33
Hozzászólásai ebben a témában

Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. november 12. 00:39 | Link

Hornyák Gábor

Halkan,  sziszegő hangot hallat egy kicsit a koccanás miatt maga elé, majd két kezével igyekszik magát függőlegesbe vonni ismételten, két lábbon.  Még nem nézte meg, kinek is okozott kellemetlenséget, egyenlőre magában könyvelte el, hogy ez biztosan csak a slusszpoén volt lassan a nap végére, lévén semmi sem lehet tökéletes.
- Sajnálom.....
Rázta meg a fejét kényelmetlenül, de egészen az idegen kérdéséig, nem emelte fel világos szemeit a másikra. Az érdeklődésre azonban felkapta, enyhe, zavart mosollyal, hiszen közben a cipőjét emelte ki a pocsolya maradékából. Persze ,hogy megtalálta... ki más ha nem ő....
- Persze, sajnálom, megcsúsztam.
Gratulálok Haru, valószínűleg pontosan tudja, hiszen a hátán kötöttél ki.
Azzal pillantása lassan követi a másikét s ekkor jutnak eszébe a könyvei. A látványra, előre felsikkant egy kisebbet, pedig még nem is tudta pontosan, hogy lett e bajuk.
- Hagyja csak, hagyja csak, majd felveszem!
Hadarta, ám ekkor már lassan a kezében tudhatta mindet, sértetlenül. A férfi mondandójára elmosolyodott.
- Azt nem tudom pontosan most milyen tanárok vannak ott, de régebben is voltak olyanok akik elől szívesen tértünk ki ha megjelent a folyosón. Még szerencse, hogy most én vagyok hasonló helyzetben, csak kicsit kisebb közönséggel.
Engedett meg egy kis sóhajt, de a mosoly nem tűnt el. A kacsintásra biccentett, halkan felnevetve.
- Akkor örülhetek, hogy már nem vagyok abban a kiváltságban ,hogy annak a szigorú tanárnak legyek a diákja.
Megrázta a fejét, s magához húzta a könyveket, hogy most már mindenképpen biztonságos kezekbe kerüljenek. A férfi magasabb volt nála - ami persze nem volt meglepő - szerencséjére, pedig nem is annak a fajtának tűnt, aki egy ilyen óvatlan dologért meglincseli, vagy leharapja a fejét. Fél kezét szabaddá tette ,majd úgy nyújtotta jobbját az idegen felé.
- Haru Smith vagyok, örvendek. Jól gondolom, hogy a legszigorúbb tanárhoz van szerencsém?
Hozzászólásai ebben a témában

Hornyák Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
Írta: 2014. november 12. 21:13 | Link

Haru Smith


Ez is egy jó nap -igen, most ironikus voltam-, késő este egyedül sétálgatok,
belelépek az utca egyetlen pocsolyájába, és utána fellöknek. Mi jöhet még ezután, elüt a villamos? Néha, kifogom azokat a napokat, amikor inkább csak le kéne ülnöm és csinálni a nagy semmit, de már mindegy.
Szegény hölgynek sincs valami jó napja, ahogy látom, és sajnálja ezt az egészet, pedig felesleges. Most gondoljunk csak bele, ha nem lépek bele a pocsolyába, és nem állok meg, akkor most nagyot esett volna, de a véletlennek -vagy talán a sorsnak- köszönhetően rám esett.
-Nem történt semmi, én is hibás vagyok. -mondom a nekem jövőnek. Kár, hogy nem piros kabát van rajtam, mert akkor mondhattam volna azt is, hogy pirosat kapott, de sajnos ezt a kis poénocskát nem tudom elsütni. Pedig lehet, hogy megnyugtattam volna vele, hogy nem haragszom.
-Én beleléptem, Ön megcsúszott. Nem jó helyre rakták ezt a pocsolyát, borzalmas, majd beleírjuk a panaszkönyvbe. "Kérjük a tisztelt pocsolyamestert, hogy az életveszélyes pocsolyákat legközelebb ne az utca kellős közepére rakja! Köszönjük!" -mély hangon mondom el a hölgynek, az általam kitalált beírást, és még grimaszolok is hozzá, hátha sikerül mosolyt csalnom az arcára. Vagy rosszabb esetben bolondnak néz, de egye-fene.
A könyveit felveszem, elmondom a kis mondókámat, és az egyik könyvet magam felé fordítom, hogy elolvassam a címét.
-"Hogyan szedjünk fel egy pasit, a kihalt utca közepén? Első fejezet: csússzunk el a pocsolyán, hátha elkap, ha nem kap el, akkor így jártunk." Érdekes egy könyv. Majd, ha elolvasta, akkor kölcsön adná nekem?- mosolygok a nőre, remélem tudja, hogy csak vicceltem, hisz nem ez a könyv címe, de azért jó volt elsütni egy poént, ha már a piros kabátosat nem sikerült, főleg úgy, hogy fekete kabát van rajtam.
-Régebben ott tanult, vagy tanított?-teszem fel a kérdést, lehet, hogy egy kolleginával találkoztam.
-Bizony, örülhet. Borzalmas, az a tanár, nem lennék a diákja semmi pénzért.-mosolygok a nőre, és most is grimaszolok.
-Örvendek, kedves Haru Smith! Én Hornyák Gábor vagyok, a szigorúnál is szigorúbb tanár! Az értelmező kéziszótárban a szigorú szó mellett, én vagyok az illusztráció. -mosolygok a nőre.
-Most annyira szigorú leszek, hogy megkérem, hogy tegezzen! Nem szeretem, ha magáznak, mert attól öregnek és csúnyának érzem magam. Úgyhogy kérem! -kacsintok a hölgyre.
-Nem tudom, hogy nyitva van-e még valami, de ha igen, akkor meghívhatom egy jó meleg teára, vagy forró csokira? Kint elég hűvös van, nem akarom, hogy megfázzon itt miattam, vagy valami elrabolja ilyen sötétben.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. november 20. 11:35
Hozzászólásai ebben a témában

Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. november 12. 21:56 | Link

Hornyák Gábor

Harunak egy idézet jutott eszébe, amit mostanság látott párszor. "Aki megnevetett, az rossz ember nem lehet." Ahogyan hallgatta a másikat, szépen lassan foszolódott el az aggodalom. Akaratlanul is mosolyt csaltak az arcára, ami ebben az időben még kellemesebb is volt. Talán emiatt a közvetlenség miatt volt az, hogy nem zárkózott annyira el, mint általában. Az is igaz persze, hogy ő sem mindennap "ront" valakinek neki.
Habár a mondókához nem szól hozzá, hiszen így is teljes volt, láthatóan elérték vele a célját, mert habár kissé elpillantott, de ugyan azzal a lendülettel engedte magának a mosolyt is, mint valami hangtalan, rövid nevetést.
- Persze, ha eltudom érni a későbbiekben, akkor átadhatom magának. Habár elég szomorú mindkettőnknek ha pont ez a könyv kell önnek. - Emelte fel a fejét, az apró hökkenet után, amit persze nem az okozott, hogy valóban lenne ilyen könyve, vagy ilyen szándéka, sokkal inkább az, hogy a másik frappáns szövege valóban meglepte. Széles, mégis nem túl kirívó mosollyal lengetett meg egy másik könyvet a sajátjaiból. - Inkább ezt ajánlanám. "Második fejezet: Hogyan tudjuk meg, hogy miután nekünk estek, meneküljünk e vagy sem."
Azzal most már minden remekmű - legalábbis számára -  ismételten a saját tulajdonában volt, s úgy állt még ott. Találkozott már érdekes emberekkel a faluban - persze, hogy találkozott - de úgy tűnt, hogy jelenleg vitték a prímet.
- Tanultam, de most hasonló pályán vagyok. Az itteni óvodában dolgozom.
Kolléga. Valamilyen szinten biztosan, habár egészen másképp kell kezelni a tinédzsereket, és a kis törpéket, akik még szívesen rajzolgatnak vagy elmerülnek, tiszta szívvel a mágia csodájában. Felnevetett.
- Örvendek, akkor Gábor a szigorú és enyhén öreg tanár úr. Ha megtalálod azt a lexikont, szívesen megnézném milyen a kép is mellette. Úgy érzem feldobná a napom. - viccelődött, de láthatóan nem gondolta komolyan, mert többször is megrázta a fejét. Úgy folytatta. - Kész szerencse, hogy nem vagy saját magad diákja. Igaz?
- Nyugodtan tegezz...ha már én is ezt teszem, így inkább én érzem magam öregnek.
Első pillanatban, habár az egész találkozás a kezdeti sokk után, valamilyen szinten mulattatta, úgy vélte, helyesebb ha elutasítja a kedves gesztust, de amint meghallotta a forró csokoládé ajánlatát, egy pillanatra megremegett az elhatározásában. Zavart mosollyal húzta el ajkait.
- A forró csokiban benne vagyok, de majd álom a sajátom, természetesen.Hogy nézne ki, hogy miután rád estem még meg is hívatom magam ?
Azzal, még mindig a könyvekkel a kezében fordult párat a saját tengelye körül, hogy megnézze, nyitva van e valami még itt a közelben.
- Hirtelen azt sem tudom pontosan mennyi az idő.... mit preferálnál jobban? Csak betudunk surranni még valahova. Elég sok hely van itt.
Emelte világos kék szemeit hirtelen a férfira, ugyan azzal a kedves mosollyal. Idegen, akit mégsem érez teljesen annak, annak közvetlen stílusa miatt. Voltak ilyen szerencsés képességgel született emberek.
Utoljára módosította:Haru Smith, 2014. november 12. 22:00
Hozzászólásai ebben a témában

Hornyák Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
Írta: 2014. november 12. 23:15 | Link

Haru Smith


Na, végre sikerült elérnem a hölgynél, hogy ne érezze rosszul magát a történtek miatt, hanem inkább mosolyogjon. Ez így van jól, mindenkivel történnek ilyen kis balesetek, csak sajnos vannak akik ezt felfújják, de én nem ilyen vagyok. Célom, hogy minél többen mosolyogjanak körülöttem, és most is sikerült elérnem a célomat. Ennek kifejezetten örülök. És az is pozitívum, hogy van humorérzéke a beszélgetőpartneremnek.
-Én csak kíváncsi vagyok, hogy mit írnak a többi fejezetben, vidám befejezése lesz a könyvnek vagy nem. Természetesen, én nem alkalmaznám pasiknál. Nyugodjon meg!-mosolygok a nőre, örülök, hogy vette a poént, és lecsapta a magas labdát.
-Azt már olvastam. Érdekes dolgokat írnak benne, de az is benne volt, hogy a pasinak, a pocsolyától 40 cm-re kell állnia, mert ha 50 cm-re áll meg, akkor a szegény nő, a földbe fog belezúgni, és nem belé. Vajon honnan merítette a szerző ezeket a tanácsokat, ötleteket?-a cuki kis mosolyom még mindig az arcomon van, bizony nem ment az sehová. Jó beszélgetni egy olyan emberrel, aki ugyanolyan kis mókamiki, amilyen én.
-Tehát akkor egy óvodapedagógushoz van szerencsém! Régen én is az akartam lenni, az óvodában énekelni kell, meg táncolni, néha egyszerre a kettőt, de sajnos én egyiket se tudom, ezért rúnatan tanár lettem. Miért ver így a sors, most nyugodtan legózhatnék a gyerekekkel, ahelyett, hogy egy régmúlt kort kéne beléjük vernem! - néha tényleg beléjük kell vernem, azokat a fránya Nemzetségeket, sokkal jobb egy szőnyegen ülve építő kockázni. Na, majd következő életemben ígérem nő leszek, és óvónőnek megyek!
-Azon a képen épp szigorú arcot vágok, és felhúzom az egyik szemöldököm, amivel szinte azt mondom, hogy "megjött az új seriff, rettegjetek!" Remélem most megjelent a lelki szemeid előtt, hogy milyen is lehet az a kép! -nevetek. Szerintem nem is tudnék szigorú arcot vágni, nekem nem való a szigorú ábrázat, ráncokat okoz.
-Érdekes lenne, elmondanék valamit, utána beülnék a padba és onnan feltennék úgy egy kérdést, mint egy kis nebuló, majd vissza futnék a katedrára és válaszolnék a feltett kérdésre. Szerintem, egy idő után bevinnének valamilyen szanatóriumba, vagy csak feleslegesnek éreznék magukat a diákjaim. -most lelki szemeim előtt megjelent az előbb általam leírt kép, és elég érdekes. Vicces, de érdekes szituáció lenne.
Az ifjú óvónő, igent mond a forró csokira és felajánlja, hogy ő fizeti a részét.
-Én is így gondoltam, csak udvariasságból mondtam, hogy meghívlak. -mosolygok, ezt nem hagyhattam ki. -Nem, nyugi! Csak vicceltem! Nem engedem, hogy fizesd a részedet! -kacsintok a nőre. -De, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor az enyémet is fizetheted! -nevetem el magam, most jó kedvem van, ezért bolond vagyok. -Na, jó most is vicceltem. Majd én fizetek és kész! Én nem tudom, hogy hol lehet még ilyenkor forró csokit kapni, úgyhogy vezess kérlek! De, ha minden zárva, akkor menjünk be valakihez, akinél világosság van! Hátha csinál nekünk forró csokit, és megismerünk másokat is! Na, hogy hangzik? -természetesen, ezt se gondoltam komolyan, ezért vigyorgok.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. november 20. 11:41
Hozzászólásai ebben a témában

Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. november 12. 23:56 | Link

Hornyák Gábor

- Egyéni ízlés kérdése a dolog, és higyje el, hogy teljesen nyugodt vagyok. Mint mondtam szomorú dolog lenne, de nem egyedi.
Fenntartja a mosolyát, lényegében már nem is gondolkozik azon, hogy éppen haza sietett, vagy, hogy éppen mit is próbált kikerülni. A beszélgetés már a korai szakaszában is idillinek bizonyult, azonkívül meg, időnként számára is szükség volt egy kis társadalmi életnek. A gyerkőcök édesek - néha fárasztóak - de semmiképp nem olyan beszélgető partnerek, mint mondjuk egy érettebb személy. A férfi láthatóan értette azt ahogyan ő vissza dobta a labdát, ami bizonyította, hogy valóban szépen csűri-csavarja a szavakat, hogy utána egészen vicces formát öltsenek.
- Valószínűleg kipróbálta és időnként sikeresen, máskor sikertelenül találkozott a pocsolyának rejtélyes mélyével. Bizonyosan megvolt rá az oka, hogy ennyire közkedvelté vált számára. De ha már olvasta, akkor bizony előrébb tart, mint jómagam!
Kellemes érzés volt számára, hogy azért nem csak ő, vagy a másik használja a társalgás eme oldalát, hanem mindketten, s ebből adódóan még ha ő nem is teljesíti a poén egyazon részét, mégis a végeredmény mulattató lesz.
- Ohh...nem csak ezeket kell, bár tény, hogy ezek elég fontos kellékei a szakmának. - Nevetett fel egy kicsit, ahogyan elképzelte újdonsült ismerősét az adott szituációban. - Biztos vagyok benne, hogy annyira tudsz táncolni, mint egy kisgyerek. Még talán énekelni is, de ki vagyok én, hogy ne higgyem el, amit mondasz? - Kacagott egy aprót közben. - A Rúnatan legalább olyan érdekes és jó tantárgy, mint az ének vagy tánc a gyerekekkel. A múlt sokszor fontos, hogy megértsd a jövőt. Én régen csak jóslástan alatt találkoztam vele....és akkor sem sokat...ha jól emlékszem sajnos....Szóval mindent bele!  Mellesleg, ha legózni akarsz, ahhoz nem kell óvóbácsinak lenned. Elmész az egyik látogatós napra és játszol egy kicsit, ha úgy hozza a helyzet.
Rázta meg a fejét ,majd igazított a kezében lévő könyveken, hogy kényelmesebb helyzetben lehessen ő maga is. Megrázta a fejét.
- Igyekszik, de valamiért elégé nem kívánkozik megjelenni. Maradok a kézzel fogható, tárgyi bizonyítéknál!
Amint a férfi elkezdi magyarázni az adott szituációt megpróbálja követni, majd a felénél ráhagyja s csak kicsit felnevet. Fárasztó dolog lenne, nem, hogy élőben, de viccnek is.
- Szerintem hagyjad. A tanulóid túl jól járnának, míg te kifáradnál.
Kissé megemelte jobb keze mutatóujját, mialatt elvonta egymástól ajkait, hogy válaszoljon, de Gábor ontotta magából az eshetőségeket, amik után végig viccnek jelentette ki az egészet. Habár szélesebben mosolyodott el, parányi sóhajt is hallatott az egészre. Az első szó, ami a még eszébe jutott hirtelen, hogy nagyon hiperaktív. Ez kissé az adott helyzetben mulattatta.
- Azt hiszem mindegy ki fizet, csak találjuk meg a helyet, ahol tényleg kaphatunk. Hm..hm....ez jó kérdés. Meg kellene nézni, hogy égve vannak e még a villanyok, akkor bizonyosan be tudnánk jutni azokért az finomságokért.
Végül vissza kapta rá fejét s pillantását, s halkan felnevetett.
- Habár én itt élek Bogolyfalván, de még én sem ismerek mindenkit. Nem biztos, hogy minden szomszéd tárt karokkal várna minket ilyenkor, sőt meleg édességgel. Elmúlt már Halloween és sajnos nem találták ki a forró csokik éjszakáját.
Azzal, szabad kezét felemelte s ujjait megmozgatta, mintha valami félelmeteset akarna utánozni kevés sikerrel.
 - Visszatérve, a jégpályánál biztos van....talán még nyitva is, de ugye az, nem zárt helyiség. Azt meg nem mondom, hogy menjünk hozzám, meghívlak egy csészére, mert a "Hogyan szedjünk fel egy pasit, a kihalt utca közepén? Első fejezet: csússzunk el a pocsolyán, hátha elkap, ha nem kap el, akkor így jártunk" 5. pontjában pontosan kijelenti ,hogy ez nem szabályos.
Viccelte el a végét. A jégpályát is csak azért tudta, mert tavaly Elenával pont ott találkozott. Persze, akkor még nem tudta, hogy a fiatal lány, szegről-végről a rokona.
Utoljára módosította:Haru Smith, 2014. november 13. 00:04
Hozzászólásai ebben a témában

Hornyák Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
Írta: 2014. november 13. 01:13 | Link

Haru Smith


-Nos, igen. De én tényleg csak tudományos célokra használnám a könyvet!- mosolygok, de egybe le is zárom ezt a témát, mert lassan átmegyünk egy másik fajta beszélgetéshez, amiről sokat nem tudnék mondani, hisz nincs tapasztalatom a témával kapcsolatosan.
-Lehetséges, vagy a pocsolyákról akart írni a szerző, de rájött, hogy túl rövid lenne a könyv, ezért egy kis csavart és szerelmi szálat is fűzött a dologhoz. Esti unalmamban szoktam olvasni eme remek könyvet, de még nem értem a végére, pedig kíváncsi vagyok a szerelmi szál drámai végére vagy boldog befejezésére.
-Lehet, hogy tudok táncolni meg énekelni. Végül is még sose próbáltam ki a kettőt, mióta pedagógus vagyok. De ígérem, egyszer tartok egy zenés-táncos Rúnatan órát, hátha nagy sikert aratok vele, és fellépek az egyik színházban vele. Nem is rossz ötlet! -nevetem el magam. Fura lenen énekelve elmagyarázni, Odin életét a is nyunyókafejűeknek.
-Én is ezt mondom mindig, hogy a rúnatan egy jó tantárgy, a tanár meg egy jó pasi, de nem hisznek nekem! Borzalmas, régen mindig az volt, amit a tanár mondott, még akkor is, ha ostobaságot beszélt, de mindenki hitt neki. Manapság, már az ilyen alapvető igazságokat se hiszik el nekem, felháborító! Néha úgy bedepizek ettől, hogy elmegy a kedvem attól is, hogy elolvassam a szorgalmijukat, ezért olyankor csak ráírom a max. pontot és kész! Most őszintén, nem jól jártak velem? Más tanárok elolvassák a szorgalmijukat, meg a hosszú esszéket amiket a vizsgán írnak és kijavítják, meg úgy pontozzák le, de ha nekem már két mondatnál hosszabb dolgot írnak, akkor csak ráírom a maximum pontot és kész! Mióta itt vagyok, azóta tökre szigorú vagyok! Magamra se ismerek! -mosolygok közben, és várom a kedves pedagógus kollegina reakcióját.
-Na, akkor majd elmegyek egyszer legózni az oviba! Vagy cseréljünk, te elmész helyettem órát tartani, én meg helyetted az oviba játszani! Na, nem jó ötlet? -kacsintok a hölgyre. Nem gondoltam komolyan, de azért jó lenne néha-néha kiszabadulni a malomkerékből és játszani egy jót.
-Rendben, egyszer majd megmutatom azt a könyvet, ha legközelebb így belém esel, oké? -nevetem el magam. Jó sokáig kereshetném, azt a könyvet. De azért a kis frappáns szóviccem most nem is volt annyira gáz.
-Hallgatok rád! Akkor ezt az ötletet elvetem! -bólintok egyet. De még mindig mosolygok. És a hosszú monológom közben észreveszem, hogy Haru sóhajtozik.
-Akkor majd mi csinálunk egy forró csoki napot! És nem lesz ebből probléma, mindenre van megoldás! Csak kérdezz engem, olyan ötleteim vannak, hogy az csak na! -így jobban belegondolva nem is lenne rossz egy ilyen nap, csak rosszul lennénk a sok forró csokitól. De azért megérné, én mint főszervező ingyen ihatnék forró csokit. Na, így már tetszik az ötlet.
-De a jégpályánál hideg van, és ott meg a jég miatt esnénk el. Neked így pontokra van szedve a könyved? Akkor ezek szerint, te a régebbi kiadást olvasod. Nekem sok hosszú mondatokból állnak a fejezetek. Bár, lehet, hogy én olvasom a régebbi kiadást, te az újabbat. -Mosolygok. Értem, ám a tréfát.
-Nincs nyitva az a Máguscsárda vagy mi a szösz? Ha nincs, akkor marad a jégpálya! Csak igyunk! Utána meg forró csokit! -kacsintok. -Nyugi, csak vicceltem! Először forró csokit igyunk! -egy újabb vicc, még a végén alkoholistának néz.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. november 20. 11:50
Hozzászólásai ebben a témában

Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. november 13. 01:58 | Link

Hornyák Gábor

- Hát, akkor mindenképpen ki kell olvasni azt a könyvet, bármi is legyen a vége. Én is így fogok tenni, szóval addig nem kérnék külön ismertetőt. Ha tudom mire számíthatok, nem ugyan olyan az az érzés ami hajtana az olvasásban.
Tette ajkára mutatóujját, ezzel is jelezve, hogy jelenleg nem kéri a "könyv" ismertetőjét, töviről, hegyire. Persze ez az egész sem volt komoly....s lassan, habár megtartotta a valamivel nyugodtabb "bolond" szerepét, így nem bújt ki a jelleméből, mégis a másik sikeresen húzta ki belőle azokat a pillanatokat, amiket utoljára Navinésként csinált.
- Ha nem is kerülsz a színházba vele, mindenképp nagy visszhangja lesz, szóval minden bizonnyal értesülök róla még én is. Majd elmondhatják, hogy a Bagolykő legszigorúbb tanára, a legmodernebb is.
Kuncogott elképzelve a jelenettett. Szabad kezével néha már a szemeihez ért, letörölni az apró sós könnyeket, amik, ritkán a nevetéstől csurogtak le a helyükről. Ezen persze a következő mondatok sem könnyítenek, s lassan Haru inkább csak azon kapja magát, hogy megemeli a könyveket, hogy a nevetésével azok mögé bújjon. Ha a nevetés előjött, nehezen lehet megállítani, s mivel ilyenkor vagy "sírva fakad", vagy kicsit bepirosodik az arca, jobbnak látta ezt megelőzve, rejtekhelyet keresni.
- Hát...milyenek ezek a modern diákok! Sosem tudod mire számíthatsz tőlük....de miért érzem azt, hogy sem te ,sem én nem voltunk soookkal jobbak. Mellesleg, ha így vagy szigorú, kíváncsi vagyok milyen lennél ha éppenséggel nem érdekelne az egész. Sejtem ,hogy nem ismersz magadra....
Mosolyodott el szélesen, bár még nem teljesen bújt elő az előbbi menedékéből.
- Ha megírod az aznapi tanagyagot amit fel kellene olvasnom ám legyen.... bár lehet, hamar vissza adnánk egymásnak a specialitásunkat.
Vett egy mély levegőt, s végre nem csak a narancsos-vöröses puklit lehetett látni, hanem rendesen őt megint.
- Általában nem esem kétszer ugyan abba a "hibába".
Mosolyodott el szélesen, majd megrázta kicsit a fejét s ismételten igazgatott a könyvein.
Rábólintott az ötlet áradat egyik részére.
- Írd le és terjesszük elő Bogolyfalván, hátha csábít még valakit mélyen, csak eddig nem is tudott róla!
Belegondolva, nem tudja elképzelni, hogy lehetséges legyen, hogy előbb-utóbb undora legyen a forró csokitól, pedig ha logikusan kellene nézni a dolgot, egy ilyen esemény után lehetségessé válna ez. Nem...nem... ez így nem történhet meg.
- Pontok vagy anélkül...maga az írás nem változott meg. Olvasgasd majd! - mosolyodott el a dolgon - A Máguscsárda....szerintem nyitva van, habár még nem voltam. Gondolod ott van forró csoki? Ejnye..vigyázz, mert holnap még tanítasz...nem? Még a végén tényleg táncolva meg énekelve tartod meg az órát.
Indult végül meg a másik társaságában az adott hely felé. Persze, gondolataiban komolyan gondolkodott azon, vajon van e a finom forrongó ital, egy olyan helyen. Engedett egy kisebb vigyort.
- Először ? Ajjaj..még  a végén azt fogom hinni, hogy direkt álltál oda, hogy "beléd essek" és legyen társaságod a Máguscsárdában.
Hozzászólásai ebben a témában

Hornyák Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
Írta: 2014. november 13. 17:50 | Link

Haru Smith

-Pedig most akartam elmondani részletesen a cselekményt. Még a gondolataimat is összeszedtem, fél órát beszéltem volna a tartalomjegyzékről és az előszóról, majd tizenöt percben összefoglaltam volna a könyv tartalmát. De, ha nem, akkor nem! -mosolygok a nőre. Egy kisebb előadást tartanék neki egy olyan könyvről, ami nagy valószínűséggel nem is létezik.
-Igen, és a végén nem Bagolykő Mágustanoda lenne, hanem Magic School Musical! És alakítanánk egy kosárlabda csapatot, ahol a csapatkapitánynak lenne a legjobb hangja, és a végére a legszigorúbb tanár, tehát én is beszállnék az éneklésbe és a táncba. Érdekes ötlet, a végén mindenki táncolna meg énekelne és boldogság lenne a világban. Én személy szerint nem nagyon csípem az ilyen dolgokat, ahol próbálják elhitetni az emberekkel, hogy minden jó lesz a végén csak táncoljanak meg énekeljenek! -mondom el Harunak, a kissé hosszabbra sikerült véleményemet, az éneklős-táncolós órámmal kapcsolatosan.
-Na, na! Én jó diák voltam, minden órára bejártam, sőt még az egyetemen is elmentem az előadásokra. -most egy kis hatásszünet. -Amikor nem volt fűtés a koliban. -mosolygok. Természetesen, rendszeresen jártam órákra, meg tanultam, hisz ezért vagyok most itt.
-Akkor elszabadulna az anarchia, mindenki azt csinálna, amit akarna, úgyhogy ezért jó, ha szigorú vagyok. Gondolom megértesz! -kacsintok Harura. Bele se merek gondolni, hogy mi lenne akkor, ha mindent ráhagynék a diákokra. Még a végén óra közben a falat firkálnák, papírgalacsinnal dobálnának, és nem szeretnék a Rúnatant. Úr Isten, ilyen sose történhet meg! Vigyáznom kell arra, hogy örökké szeressék, ezt a gyönyörű szép tárgyat. Ennél jobb tantárgy az egész iskolában sincs.
-Olyan aranyosak az emberek, hogy azt hiszik, hogy én felkészülten megyek órára. Megmondom őszintén, hogy óra közben derül ki, hogy miről is fogok beszélni. Úgyhogy nyugodtan menj be helyettem órára, valamiről majd elkezdesz beszélni és kész! A diákok úgy se veszik észre, hisz én se mindig a rúnákról beszélek, van amikor magam se tudom, hogy mit mondok, de azért jár a szám. -levegővétel. -De az tény, hogy hamar cserélnénk, én imádok tanítani. Te meg gondolom, imádsz a gyerekek között lenni. Mondjuk én is imádom a lurkókat, de a kis nyunyókafejűeket jobban szeretem kínozni a vizsgán. - nevetem el magam. Még sose gondoltam bele, hogy mi mást csinálnék, ha nem itt tanítanék. Nincs is B tervem, úgyhogy bajba lennék, ha elküldenének.
-Lenni kéne, én csak egyszer voltam ott -most kaptam észbe, hogy mit is mondtam. -Akkor is véletlenül, nem oda akartam menni, csak eltévedtem. -korrigálom a kis baklövésemet, még a végén tényleg alkoholistának néz a kis beszélgetőpajtim.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. november 20. 11:57
Hozzászólásai ebben a témában

Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. november 13. 20:31 | Link

Hornyák Gábor

Csupán megrázta a fejét, hogy megerősítse az előző kijelentését a férfi felé. Jobb ha nem tudja meg előre a kitalálta remekmű végét. Majd ahogyan halad a történet, bizonyosan egyre több minden tárul fel előtte is. Habár, a következő nap, majd teljesen elfeledteti ennek a szokatlan, fiction sztorit.
- Most fel kellene nevetnem, vagy elfutnom a tudattól, hogy egy tiniknek való, valamilyen szinten sematikus, mugli filmről mesélsz nekem és hasonlítod össze a várható napoddal? Természetesen én is láttam a filmet....de inkább nem részletezném mi okból.
A végén habár felnevetett, egyszerre rázta meg a fejét a dologra. Utána maga elé pillantott, kissé elmélázva az adott időn. Csak utána tett még hozzá Gábor szavaihoz. Mosolygott, mégis szavai mögött megbújt más is, ami egy pillanatra csökkentette azokat a vicces pillanatokat, amik eddig érték.
- Klisészerűen boldogítanak mindent, hogy az ember, reménykedjen tovább, ha éppen valami rossz is. Vannak dolgok, idők amikor mindannyian egy kicsit... beleesünk ebbe a csapdába. De persze ez nem mindig rossz...és természetesen ezzel nem azt mondom, hogy ezek a filmek éppen jók. Inkább...csak van köztük elfogadható is...és sokszor szükségesek, ugyan úgy, mint a komolyabb társaik.
Vont vállat egy kisebb mosollyal, mialatt vissza emelte kék szemét a férfira. Csak ezután esett le neki, hogy túlságosan komolyan beszélt, az eddigi poénkodások után, így hirtelen vonta maga elé szabad kezét s legyintett párat, hogy inkább vegyék semmisnek. Nem kívánta elrontani a jó hangulatot.
- Nem is vártam volna más a legszigorúbb tanártól.
Mosolyodott el ismételten. Ő is bejárt természetesen az órákra. Kint amúgy sem tehetett volna mást. Talán ez előnynek számított akkoriban.
- Tökéletesen! Néha szükséges is, bármit is mondjanak mások. Fogd csak a gyeplőt és tartsd szorosan! Fighting!
Imitálta egy hirtelen mozdulattal, de a vigyora folyamatosan ott leledzett az arcán.
- Ettől eltekintve, nem biztos, hogy  értékelnék a változást. - azzal megvárta, míg a férfi befejezi a mondandóját s csipkelődve, de mindenképpen viccesen tette még hozzá. - Tévedtem, bizonyosan örömmel fogadnák. Nyunyókafejűek.... ez egy új szó?
Amúgy...természetesen szeretem őket. Nagyon is, ők....még teljesen mások, mint mi. Gondolom érted ezt, nem?
Emelte át  pillantását az alakra, mialatt tovább mentek az adott útvonalon.
- Peeersze....peeersze...... - nézett előre tovább töprengve a dolgon. - Bár...túl jó híre nincsen. Lehet nem fogunk bent sokáig melegedni.
Hozzászólásai ebben a témában

Hornyák Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
Írta: 2014. november 14. 17:10 | Link

Haru Smith

-Igen, igazad van, bocsánat! Nem kellett volna felhoznom ezt a mugli filmet, és ezzel összehasonlítanom az érdekesnek mondható órámmal. De, tudod ehhez a filmhez sok emlék köt. Még fiatalkoromban láttam az akkori szerelmemmel. Aranyos lány volt, de sajnos csak a tóparti házunk, időutazó postaládájával tudtunk egymással kommunikálni, mily' borzalom! -egy újabb mugli film, csak a rend kedvéért. Szegény Haru, még nem is sejti, hogy mennyi ilyen filmmel tudom feldobni sivár kis életemről szóló unalmas sztorikat. Szegénykét már most sajnálom, egérutat kellene neki adnom, hogy még vissza tudjon fordulni. De úgy látszik, hogy még élvezi a társaságom, hisz eddig nem rázott le, mondjuk nem is az a célom, hogy elriasszam. Bár, így jobban belegondolva nincs semmi célom, csak jó beszélgetni mással is. Komolyan, nem viccelek!
-Öhm..igen. Én is pont ezt akartam mondani! Szinte a számból vetted ki a szót! -kacsintok a nőre, és utána elgondolkozom azon, hogy mit is mondott. Végül is igaza van, de most ebbe ne menjünk bele, mert a végén csak a filmekről fogunk beszélni, és az nem lenne jó.
-Most egy remek ötletet adtál! De, amúgy én úgy vagyok vele, hogy felesleges olyan keményen nevelni, vagy tanítani. Semmi értelme, csak azt érem el, hogy megutálják a rúnatant, és az nem lenne jó. Nem értem azokat, akik szigorúan osztályoznak vagy mindenbe belekötnek. Jó, mondjuk megtanulják a bájitaltant a diákok, mert tudják, hogy szigorú a tanár, de nem fogják szeretni, mert olyan a pedagógus személyisége, és emiatt senki nem akar ezzel a tárggyal foglalkozni felnőtt korában. Tehát csak rontunk a helyzeten, ha nagyon szigorúak vannak. kell a fegyelem, de én utálom, ha síri csöndben dumálok. Szeretem, amikor a diákok kérdeznek, beleszólnak az óra menetébe, mert akkor biztos, hogy figyelnek. -fejtem ki véleményemet a szigorúsággal kapcsolatban, és én tényleg erre törekszem. Nálam ezek nem üres szavak, hanem a nézőpontomat mondom el.
-Igen, minden évben van egy szó, amit örömmel használok a "diákok" szó helyett. De ezeket a szavakat sose bántásból mondom, csak unalmas folyton azt mondani, hogy diákság. -nevetem el magam, mert közben eszembe jutott a szó, amivel tavaly illettem őket. Szinte már-már nyelvújító vagyok ebben az iskolában. Nem is rúnatant kellene tanítanom, hanem nyelvtant.
-Na, jó akkor menjünk a jégpályához! De most mondom, hogy ha odafagyok, akkor tüzet gyújtok ott ahol állunk, és rád fogom!-kacsintok, természetesen nem gondoltam komolyan. -De ott biztos van forrócsoki? Nehogy kimenjünk potyára!
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. november 20. 12:04
Hozzászólásai ebben a témában

Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. november 14. 18:21 | Link

Hornyák Gábor

A következő hasonlatra, akarva-akaratlanul is felnevetett, amelyhez reflexszerűen tartozott, hogy szabad kezével gyengéden hátba vágta rá a másikat, majd csak utána tette a szája elé. Azt a filmet ő is látta, köszönhetően annak, hogy az anyja, habár tiszta vérű boszorkány, nagyon is szereti a mugli filmeket és egyéb dolgokat. Kisebb korában, arra is pontosan emlékezett, hogy az anyja mennyire boldog volt, amikor betudott szerezni egy televíziót, hogy továbbra is megpihentesse az agyát a hasonló előadásokon. Persze Haru maga is leült az elektromos készülék elé, s ő maga is sok mindent látott. Több mindent meg is szeretett, így sosem határolódott el teljesen a muglis dolgoktól. Talán ez amiatt is lehetett, hogy az apja varázstalan volt.
- Jó, jó feladom! Nyertél, megígérem, hogy hallgatok!
Mivel változás nem volt, legalábbis úgy tűnt, ezért megnyugodott, hogy az előbb, talán nem tért el túlságosan a dolgoktól. Jól esett neki ez a beszélgetés, s mivel úgy tűnt a partnere sem siet, vagy igyekezne lerázni őt, nem is gondolt arra, hogy elmeneküljön.
Megrázta kissé a fejét.
- Inkább mond azt, hogy nem figyeltél.
Végig hallgatta amint Gábor elmondta a véleményét a tanításról és azoknak a módszereiről, miket preferál. Haru bólogatott, hiszen hallgatta s több részen hasonlóan gondolkodott ő maga is. Miután a férfi befejezte, megemelte szabad keze mutatóujját s úgy tette kedves, kissé kislányos mosollyal hozzá.
- Egyszerűen érd csak el, hogy tisztelettel bánjanak a tárggyal és annak tanárával is. Ezt nem kell vasszigorral, s tudom nem könnyű, de valószínű, hogy vagy már meg is tetted, vagy pedig haladsz efelé. Vicces vagy, néha fárasztóan vicces s habár nem ismerlek túlzottan még, az látszik, hogy szereted azt amiről tanítasz. Ezek a párosítások, csak jók lehetnek. Nem igaz?
- És hogy fogadja a diákság ? Remélem azért fel is írod ezeket. Egy idő múlva sokat fognak érni.
A hirtelen változásnál széles mosollyal nézte hosszan a férfit kék szemmel, csak utána rázta meg kissé a fejét, s maga elé pillantott. Felnevetett.
- Rendben, rendben. Akkor majd magamra veszem, de a bírságot, hogy kihozz, te fizeted ki.
Persze van!...Tavaly is ott ittam egy kis boltostól.

Döntötte meg parányit a fejét, majd habár előre nézett, oldalával kicsit meglökte a másikat, mintha gyerek lenne.
- Hidd el...rettenetesen finom!
Hozzászólásai ebben a témában

Hornyák Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
Írta: 2014. november 15. 00:28 | Link

Haru Smith

Örülök, hogy sikerült így megnevetettem a beszélgetőtársamat. Bár, arra nem számítottam, hogy lefog ütni. Na, jó nem ütött le, de azért megütött, bár azt is csak gyengéden.
-Úr Isten, vernek egy tanárt! Segítség! -nevetem el magam, és nem is hangosan mondtam, nehogy meghallják és a végén még szegény Haru bajba kerülne.
-Azért hallgatni nem kell! Rossz lenne, ha csak én beszélnék, még a végén az emberek azt hiszik, hogy elrabollak vagy nem tudom. Meg amúgy is én már olyan sokat beszélek, hogy kezd cserepes lenni a szám, te meg csak hallgatod a sületlenségeimet! Nincs ez így jól, kisasszony! Ezért büntetésből le kell írnod tízszer, hogy "ha egy bolond tanárral találkozom, akkor többet fogok beszélni, mint ő!" holnapra kérném! Köszönöm! -kacsintok a "kisasszonyra". Nem gondoltam ám komolyan.
-Figyeltem én! Csak nem értettem meg! De nézd el nekem, este van és picit hóbortos vagyok! -egy kis mosolyt varázsolok az arcomra, és hozzá cuki maci szemeket is, hogy minél hamarabb megbocsásson nekem a néni. De jó fej leszek, ha elnézi nekem ezt a kis bakimat, akkor nem kell megcsinálnia a bünti feladatot. Na, ugye, hogy jó fej vagyok?
-Na, na! Mikor vagyok én fárasztóan vicces? Meg órán amúg yis rezzenéstelen arccal ülök az asztalomnál, és úgy tanítok!-a végén kinyújtom a nyelvem. Gondolom azért ezalatt a pár perc vagy óra alatt rájött, hogy ez nem igaz. Én nem tudok rezzenéstelen arccal tanítani, az a tapasztalt tanároknak való, nem az ilyen suhancoknak, mint amilyen én vagyok.
-Amúgy teljesen igazad van. -bólogatok az óvónéni szavai hallatán.
-Szerintem egyszerűen bolondnak néznek, vagy nem értik, hogy mit is akarok ezzel. Nem tudom, néha kíváncsi vagyok, hogy egy-egy óra után, mit gondolnak rólam. Kár, hogy nem vagyok gondolatolvasó! Bár, félek, hogy sokan rosszakat gondolnak rólam, vagy elküldenének egy jobb helyre, úgyhogy mégse bánom, hogy nem látok bele az emberek elméibe! -mondom komoly arckifejezéssel Harunak.
-Na, jó! Akkor majd a bírságot kifizetem, de ha rád fogom a tüzet, akkor neked írják majd fel a bírságot, ezáltal én nem fogom tudni kifizetni!-és ismét egy nyelvöltés a nőre. És egy kedves, szelíd mosolyt is kap tőlem ajándékba. Csak ma, csak neki! A lökésnek köszönhetően megindulok lassan a jégpálya felé.
-Elhiszem, ha te mondod! -mosolygok. -Még sose voltam a jégpályán. Tavaly jelentkezhettem volna oda felügyelő tanárnak, de a fene se akar odafagyni! És utána korcsolyázunk is vagy a forrócsoki után puszi, pá és ott hagysz?
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. november 20. 12:09
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza