Isidor

Ma költöztem vissza a Bagolykőbe. A hosszú Angliai út volt eddigi életem legcsodálatosabb időszaka. Bár sokat tanultam és sok új barátot szereztem, csak egy nagyon kicsi megbánást érzek, ahogy a Fő utczán lépkedek. Minden szembejövőre rámosolygok és igyekszem minél gyorsabban lépkedni, hiszen még annyi minden van, amit muszáj megnéznem. Csak reménykedni tudok, hogy nem változott sokat ez az általam annyira kedvelt hely. Bár tény, hogy úgy is csodálatos lenne.
Beszívom a levegőt és magam elé mosolygok.
Hiányzik Aidan. Nem volt köztünk semmi komoly, csak lehetett volna. De persze, ha nem akarnék rá gondolni, nem kellene, itt is akad szép számmal helyes srác.
Ha lehet még gyorsabban lépkedek. Úgy érzem lemaradhatok valamiről, ha nem sietek.  Az emberek kérdőn fordulnak felém, egyre gyorsítok. Aztán, már csak azt veszem észre, hogy könnycseppek potyognak a földre. Az én könnyeim. Hiányzik Anglia. Felsóhajtok és azon gondolkodom, miért találnak ki ilyen találkozókat és tanulmányi utakat az emberek, ha aztán úgy is búcsút kell mondanunk.
Valahogy egyre zaklatottabb leszek, az előbbi vidámságom tovaszáll, gondolkodás nélkül veszem be a sarkokat. A könnyek elhomályosítják a látásomat. Szinte vakon lépkedek tovább a macskaköves úton. Befordulok a következő sarkon és hirtelen egy szőke fej tűnik elő a semmiből én pedig nekicsapódok a tulajdonosának.
- Ne haragudj! Én ... sajnálom.- szabadkozok,miközben próbálom eltűntetni a sírás nyomait.

Isidor

Ma költöztem vissza a Bagolykőbe. A hosszú Angliai út volt eddigi életem legcsodálatosabb időszaka. Bár sokat tanultam és sok új barátot szereztem, csak egy nagyon kicsi megbánást érzek, ahogy a Fő utczán lépkedek. Minden szembejövőre rámosolygok és igyekszem minél gyorsabban lépkedni, hiszen még annyi minden van, amit muszáj megnéznem. Csak reménykedni tudok, hogy nem változott sokat ez az általam annyira kedvelt hely. Bár tény, hogy úgy is csodálatos lenne.
Beszívom a levegőt és magam elé mosolygok.
Hiányzik Aidan. Nem volt köztünk semmi komoly, csak lehetett volna. De persze, ha nem akarnék rá gondolni, nem kellene, itt is akad szép számmal helyes srác.
Ha lehet még gyorsabban lépkedek. Úgy érzem lemaradhatok valamiről, ha nem sietek.  Az emberek kérdőn fordulnak felém, egyre gyorsítok. Aztán, már csak azt veszem észre, hogy könnycseppek potyognak a földre. Az én könnyeim. Hiányzik Anglia. Felsóhajtok és azon gondolkodom, miért találnak ki ilyen találkozókat és tanulmányi utakat az emberek, ha aztán úgy is búcsút kell mondanunk.
Valahogy egyre zaklatottabb leszek, az előbbi vidámságom tovaszáll, gondolkodás nélkül veszem be a sarkokat. A könnyek elhomályosítják a látásomat. Szinte vakon lépkedek tovább a macskaköves úton. Befordulok a következő sarkon és hirtelen egy szőke fej tűnik elő a semmiből én pedig nekicsapódok a tulajdonosának.
- Ne haragudj! Én ... sajnálom.- szabadkozok,miközben próbálom eltűntetni a sírás nyomait.

Katniss

Isidor végre megkapta első hivatalos feladatát. Eddig is szívesen segített az újoncoknak, akár más ház tagjainak is, de így, hogy maga a házvezetője, Dol kérte meg, így egészen más. Picit izgatott, hogy megfeleljen az elvárásoknak, szeretné minél kedvesebben fogadni a visszatérő diákot és minél jobban segíteni neki, amiben csak kell. Úgy tervezi, hogy már a vasútállomáson fogadja Katnisst, de picit elkésik és ő is csak rohangál a fő utcán, így aztán neki is ütközik valakinek.
-Óh, bocsánat, nem akartam. Tudja, sietek, és... Mondja és már futna is tovább, ekkor azonban rájön, hogy ki is az illető. Egy hasonló illető integetett arról a fényképről, amit Dol mutatott neki. Megáll és egy mosollyal fordul a lány felé.
-Akarom mondani már nem sietek sehova sem, mert lehet, hogy megtaláltam. Te vagy Katniss, ugye? Kérdi a biztonság kedvéért. Nem akarja rátukmálni magát, hogyha mégsem ő lenne, elvégre tényleg sietős a dolog, hogy elérje Katniss vonatát.

Isidor

Aranyos srácnak tűnik, annak ellenére, hogy azonnal rohanni is akar tovább. Igyekszem szélesen rámosolyogni, nehogy észrevegye, milyen zaklatott vagyok. Meglepődöm, mikor megkérdezi, hogy én vagyok-e Katniss. Akaratlanul a nyakamban csüngő medálhoz nyúlok és megérintem a K betű aljában a kis L betűt, ami  a második nevem, a Leylát jelöli. Rájövök, hogy erről lehet szó, ezért kicsit durcásan, de úgy, hogy a srác ne vegye észre válaszolok neki.
- Biztosan a nővéremet láttad. Ő is Katniss. Hosszú történet.- emelem az égnek a szemem, majd hosszan rámosolygok. Picit csalódott vagyok, hiszen melyik lány ne örülne annak, ha egy helyes szőke csak úgy megszólítja, ráadásul a nevén. De kénytelen vagyok lehűteni magam. Hiszen van egy ikertesóm, aki ugyanide jár, ugyanúgy néz ki és ugyanúgy is hívják...
- Én Leyla is vagyok.- suttogom, miközben közelebb hajolok,hogy megnézhesse a medál aljában a kis L betűt.-És csak most érkeztem Angliából.-érzem, ahogy a könnycseppek szúrják a szemem. De közben mást is érzékelek, kellemes illat üti meg az orrom, enyhén fűszeres, igazi fiúillat. Talán belőle jön?. Ekkor leesik hogy még a nevét sem tudom, ezért belenézek kék szemébe.
- És te ki is vagy?

Katniss Leyla

Észreveszi a lány nyaklában lógó K és L betűt formázó medált, ami akár a nevére is utalhat, már ha tényleg ő az, akire gondol. A lány első mondata után picit elbizonytalanodik, de aztán elmondja, hogy most érkezett Angliából. Erre felderül az arca.
-Áh, akkor mégis téged kereslek. Szóval Katniss Leyla vagy? Szép név, ismerek egy másik Leilát is, de ő nem hasonlít rád... Viszont ha Angliából jössz, akkor tényleg téged kereslek. A házvezetőm, Doléance mondta, hogy jöjjek érted, elkísérni a kastélyba. Már ha nincs ellenedre. Egyébként, szép a nyakláncod. Mondja egy kedves mosollyal, mikor Katniss megmutatja az ékszert. Ekkor észbekap, hogy még be se mutatkozott, és a lány is szóvá teszi.
-Bocsi, én még be sem mutatkoztam. Isidor Slusser vagyok a Levitából, negyedikes. Ekkor megcsapja Katniss parfümének az illata, egész véletlenül egyik kedvence. Ösztönösen párszor aprót szippant a levegőbe, majd visszanéz a lányra. -Viszont szerintem indulnunk kellene. Mutatom az utat, ha esetleg elfelejtetted volna, míg távol voltál. Kacsint a lányra, és már indul is kényelmes sétatempóban a kastély felé.
-Egyébként... Szabad kérdezni, hogy miért voltál Angliában? Valami tanulmányi utat említett Doléance, ha jól értettem. Kíváncsiskodik, bár persze azt is megérti, ha nem szeretne róla beszélni.

Isidor

A száját figyelem, ahogy magyaráz. Úgy látszik, hogy tényleg engem keres, erre felderülök és vidáman vizslatom kék íriszét. Szeretném jobban megismerni.
Már voltam a kastélyban.-mosolygok rá és széttárom a kezem. Felnevetek és hozzáteszem, hátha nem érti: Látod? Nincs nálam csomag! Értem küldtek? Hmm lehet valaki belelesett a kívánságlistámba?- kérdezem huncut hangsúllyal.
- Tetszik a neved. Olyan különleges.- nem tudom abbahagyni a mosolygást, de ez jó. Ösztönösen próbálok közelebb húzódni hozzá.
Felnézek az égre, és érzem, hogy a vidámság visszatér belém. Ahogy a kérdésre a szemébe nézek- ami meglepő módon ugyanolyan színű mint a kék ég-összekapcsolódik a pillantásunk és nehezen tudok belefogni a válaszba.
- Igen, olyan hamar jött ez a lehetőség, alig töltöttem itt pár hetet.-intek a kastély felé.- De azért megszerettem, nagyon is. Annyira gyönyörű ez a hely. Kár, hogy bizonytalan időre maradok csak.- lehajtom a fejem. - De addig is jó lenne tudni, mi változott. Biztosan kitaláltak egy rakás csodálatos dolgot, míg távol voltam.- mosolygok rá, remélve, hogy veszi az enyhe célzást, közben pedig megindulok a Fő utczán, úgy mintha azonnal meg akarnám nézni az összes csodát, amit a kastély rejthet. Közben hátramosolygok új ismerősömre, de mint kiderül, ez nagy hiba volt, mivel a cipőm orra beakad egy kiálló kőbe és elvesztem az egyensúlyomat.

Leyla

Isidornak is szimpatikus Leyla, ő is egy gyönyörű lány. Szőke haj, kék szemek, vékony testalkat... Isidor gyengéje. Bár valóban tény, hogy ő a női nem rajongója, gyakorlatilag minden lány tetszik neki... Mikor megemlíti, hogy már volt a kastélyban, elkerekedik a szeme. Ezek szerint lemaradt volna a feladatáról? Végül is a hiányzó csomagok miatt könnyen lehet, hogy valóban volt már...
-Már voltál a kastélyban? Na de... Az hogy lehet? Nekem kellett volna visszakísérnem téged... Valaki más visszakísért? Vagy egyedül mentél? Doléance ki fog akadni, ha megtudja, hogy lekéstem a vonatod... Az órájára pillant, és megállapítja, hogy valóban ez történt. Egy teljes órája megérkezett már az a vonat, ami elé csak most akart szaladni. Valahogy biztos elnézhette... Atya világ, mit fogok ezért kapni Doléance-tól. Megint írhatok büntetőmunkát ezúttal abból, hogy hogyan fogadjunk szót a házvezetőnknek. Miközben ezek a gondolatok forognak a fejében, enyhén elpirult és a nyakát tekergette szégyenében. Aztán megpróbált a lányra koncentrálni, miközben mentek a kastély felé. Katniss megemlíti, hogy tetszik neki a neve, mire még jobban elpirul.
-Óh, köszi. Német vagyok, nálunk eléggé gyakori az Isidor név. A Katniss viszont egyedi, még sosem hallottam. Szép név az is. Összekapcsolódik a tekintetük, pár pillanatig így álldogálnak. Biztos meg fogja Katnisst jegyezni magának, nagyon jó társaságnak bizonyul ő is. Megpróbálja összegyűjteni a fejében, hogy mi is változhatott azóta, hogy Katniss elment, de valahogy nehezen megy a gondolkodás, alig jut eszébe valami.
-Hát... például roxfortosok érkeztek hozzánk nemrég. A vizsgaidőszakig maradnak, most itt vannak látogatóban. Ez a legfrissebb dolog, amiről tudok... Lesznek új prefektusaink meg nemrég lett új házvezető helyettesünk. Más... most nem jut eszembe... Mondja elgondolkodva, miközben Katniss majdnem elesik egy kiálló kőben. Kézen fogja, hogy megtartsa és biztonságosan felálljon, de persze rögtön el is engedi. Azért ez túl gyors lenne még neki is rögtön első találkozásra...

Isidor

Látom rajta, hogy felzaklatja, hogy lekéste a vonatomat, mire elmosolyodom.
- Ne haragudj, igazából hamarabb is jöttem és fogalmam sem volt, hogy neked ez a feladatod. Egyedül mentem, igen! Nem kell nekem kíséret mindenhová.
Magabiztos a mosolyom.
- Német? Képzeld, most pályáztam meg egy némterországi utat. Érdekes lenne látni azt a helyet, ott is születtél?- örömmel látom, hogy kicsit lenyugodott, már nem olyan ideges és elgondolkodó mint egy perccel ezelőtt.
Félrenézek és meglátok egy cukrászdát, éppen Isidor háta mögött, mikor hátrafelé magyaráztam neki. Egy pillanatra elbambulok, mert emlékek hosszú sora torlódik fel előttem.
Én és Aidan pontosan egy ilyen cukrászdában ültünk. Csokitortát ettem, ő csak egy kávét kért, miközben arról beszélgettünk, hogy nemsokára elmegyek. Végig fogta a kezem. Kért, hogy maradjak, de persze ez teljességgel képtelenség lett volna. Mennem kellett, várt a nővérem, ez a hely. Aztán a vonatállomáson álltunk, csak átölelt, erősen. Utána pedig mélyen a szemembe nézett és megígértette velem, hogy írok neki.Igen, lassan írnom is kellene...-gondolom, miközben Isidor az újdonságokról magyaráz. Alig figyelek oda. Szemem még mindig a cukrászda asztalain és székein csüng.
- Aidan...
És ekkor botlottam meg. Már kitettem a kezeim magam elé,hogy fékezzem az esést, nem vártam Isidortól segítséget, még ösztönösen sem. Így váratlanul ér, ahogy megszorítja a kezem. Ahogy ujjai átfogják hideg ujjaim megborzongok. De időben kapcsolok, és zavartan elhúzom a kezem.
- Jajj, bocsi, ügyetlen vagyok.- motyogom zavartan, miközben a fülem mögé simítom egyik kósza hajtincsem.- Mesélj magadról egy kicsit, Isidor.- kérem, hogy elterelje a gondolataim, de azért vetek még egy utolsó kóbor pillantást a cukrászdára.

Katniss

Isidor hamar meg is tudja az okát, hogy miért is kerülték el egymást. Szóval a korábbi vonattal jött... hm, ez érdekes. Ezek szerint senkinek sem szólt róla, még Doléance-nak sem.
-Értem már. Nem haragszok rád, csak inkább magamra, hogy elkéstem. De inkább akkor azt mondom, hogy a korábbi vonattal jöttél, és akkor hazudnom sem kell. Magyarázza el a tervét félig Katnissnak, félig magának, és örül, hogy talán büntetés nélkül megússza az egész kalandot. -Ha harmadikos vagy, akkor tényleg nem feltétlenül szükséges a kíséret melléd... De azért remélem nem bánod, hogy veled vagyok. Mondja egy kissé bizonytalanul. Eléggé két értelmű volt a lány utolsó mondata, de azért meri feltételezni, hogy nem arra gondolt, hogy most húzzon el. Annál is inkább, mert láthatóan folytatni akarja a társalgást.
-Igen, német vagyok, ott születtem és ott is lakom, egész pontosan Düsseldorfban. És... valóban szép ország Németország. Rengeteg hegy van, magasabbak, mint itt, Magyarországon, jól lehet síelni. Néhol még nyáron is megmarad a hó. Na meg a Rajna-part is gyönyörű, kettészeli a várost, nagyjából mint a Duna Budapestet. Biztos élvezni fogod az utazást. Hova mész majd pontosan? Hátha ismerős vagyok ott és tudok ajánlani néhány dolgot, amit érdemes megnézned... Elkapja a lány pillantását, ahogy a cukrászdát nézegeti. Gondolkodik picit, majd támad egy ötlete.
-Szeretnél cukrászdázni? Ha gondolod meghívlak valamire... Hátha épp lehet kapni a kedvenc sütidet. Ekkor viszont Katniss megbotlik, Isidor pedig gyorsan elkapja, már csak ösztönösen is, mert szeret segíteni az embereknek. Na meg persze nem akarja, hogy netán eltörje valamijét a lány, ha történetesen szerencsétlenül esne el.
Időközben, ahogy sétálgattak az utcán rájuk sötétedett. Épp mikor segítette fel a lányt, a házakon túl feltűnt Isidornak egy érdekes jelenség. Egy apró, szürkés színű lény szarvakkal. Pár másodpercig dermedten állt, próbálta beazonosítani, hogy mit is lát, majd elmosolyodott, és finoman arra felé fordította a lányt.
-Nézd csak, ott egy mooncalf. Legalábbis annak látom. Ha esetleg ahhoz van kedved, őt is megnézhetjük közelebbről. Súgta Katniss fülébe, nehogy véletlenül elijessze a hangjával. A lánynak pedig ezek szerint lehet választania: cukrászdázás vagy mooncalf vadászat.

Isidor

-Persze,nem tudtam, hogy ennyire megkavarja a dolgokat, ha előbb jövök.De ez az igazság, szóval csak nyugodtan mondd meg, akárkinek, akinek kell, hogy saját felelősségemre hamarabb érkeztem.- kacsintok rá.- Nehogy bajba kerülj miattam.
Felkapom a fejem az utolsó mondatra és hevesen kezdem rázni a hajtincseimet.Az egyik mintha végigszaladna Isidor arcán, de mikor odanézek nem veszek észre rajta semmit sem.- Dehogyis baj, örülök neki, tudod nem sok embert ismerek itt.- mondom. Megint egymás szemébe révedünk és én azon gondolkozom, hogy hasonlíthat egy égkék szempár egy sötétbarnára. Talán a benne lobogó fények. Nem tudom. Elfordítom a tekintetem, zavarban vagyok, ami elég ritkán fordul elő.
- Berlinbe szól a tanulmányi út, az egyik híres egyetemre, persze szerveznek túrákat az ország minden szegletébe, nem bánnám, ha megmutatnád majd mit érdemes mecsodálni.- mondom könnyedén lépkedve.
Amikor megemlíti a cukrászdát, megborzongok és gyorsan megrázom a fejem. Azok az átkozott könnyek újra szúrni kezdik a szememet.
- Nem.-gondolom.- Az én kedvenc sütimet csak Londonban árulják.
- Nem.- mondom ki hangosan is.-Most valahogy nem vagyok éhes, ne haragudj.
 Elkalandoznak a gondolataim, az esti sötétségben barátságos lámpák gyúlnak az utcán, apró, hívogató fényköröket rajzolva a macskaköves útra, a padokra, kirakatokra. Az esti kicsit hűvös levegőt édeskés illat tölti meg, miközben a levegőben "harcra kel" Isidor fűszeres parfümjével.
Újra összeborzongok, mikor megfogja a karom és finoman elfordít egy halvány fénypont irányába.
Suttogó hangja meglebbenti a bal oldali fülem mellett lógó, szőkés barna tincseket. Megcsiklandozza az arcomat.
- Nézzük meg a mooncalf-ot.-suttogok hátra a vállam fölött, majd mélyen a szemébe nézek,összekapcsolódik a pillantásunk a kósza hajtincseimen keresztül.

Katniss

Csak vállat von arra, hogy kicsit megkavarodtak a dolgok azzal, hogy újdonsült barátja hamarabb érkezett a vártnál. Elvégre katasztrófa nem történt, csak Isidor pánikolt be egy picit, mikor szembesült a tényekkel.
-Semmi gond, tényleg. Biztos megérti majd így Doléance. Lényeg az, hogy megjöttél és egyben vagy, nem falt fel útközben valami vérfarkas vagy efféle. Mondja viccelődve, picit nevetve. Pirulva elmosolyodik, mikor a lány tiltakozóan megrázza a fejét, jelezve, hogy egyáltalán nem baj, hogy vele van. Az egyik hajtincse végigsimít az arcán. Selymes tapintású és kellemes illatú... Megint ledermed és megborzong egy picit, nézi a lány szemeit, aztán visszarángatja magát a jelenbe. Vissza kell magában pörgetnie magában a lány szavait, hogy meg is értse a jelentésüket.
-Szóval Berlin. Ott igazából annyira nem vagyok járatos, csak azokat ismerem, amit mindenki más, a fal maradványait, a brandenburgi kaput, a dómot meg ilyesmiket. Majd ha véletlenül jöttök Düsseldorfba vagy a környékére, találkozhatunk és szívesen elkalauzollak. Ott több mindent tudok neked mutatni, akár olyasmi szépségeket is, amiket egy idegenvezető nem feltétlenül mutat meg. Mellesleg ha érdekel a kviddics és kíváncsi vagy, elmehetünk együtt meccset nézni, anyu tagja a válogatottnak meg a városunk klubjával az első ligának. A cukrászda említésére valami furcsa arckifejezés ül ki Katniss arcára, olyasmi, mintha mindjárt sírna. Aztán persze nem sír, csak Isidor nem tudja hova tenni a dolgot. Eddig jól megvoltak, most csak egy cukrászdát említett, azzal nem valószínű, hogy rosszat mondott volna... Végül úgy dönt, hogy inkább úgy tesz, mintha nem vette volna észre, talán olyasmi dolog, amire jobb nem emlékeztetni a lányt. Helyette az esti fényeket szemlélik, meg mikor Isidor felhívja rá a figyelmét, a mooncalfot. -Gyere akkor, nézzük meg. Suttogja, és óvatos lépésekkel, a tőle telhető leghalkabban próbál a lény felé lépdelni. Félúton megáll és onnan szemléli. Innen már jól látszik, hogy milyen is őkelme. Isidor még sosem látott hasonlót élőben, csak az LLG könyvükben képeken. Sima, sápadt szürke bőre van, és négy lába, amik hatalmas talpakban végződnek, még nagyobban, mint az övé. A fején két szarv látható. A szemét persze nem láthatja, hiszen háttal van nekik, ezért sem vette még eddig észre őket. Ekkor a lény megmozdul és elkezd egy különös táncot lejteni, a fűbe érdekes mintákat rajzolva.
-Na mit szólsz? Ugye szép? Nekem tetszik. Láttál már hasonlót? Én még nem. Suttogja Katnissnak és gyönyörködik a lényben.

Isidor

- Persze, ha arra járunk feltétlenül megkereslek.-mondom, kapva az alkalmon, és már folytatnám is, mikor leesik hogy is hangzik ez. Az ajkamba harapok félbetépve ezzel a saját mondatomat, majd kicsit hivatalosabb hangnemben kezdek el beszélni:- Igen, persze, a látványosságok. De elsősorban a nyelvtudásomat megyek oda fejleszteni. Imádok új nyelveket tanulni. Meg persze nem is árt, ha valaki nemzetközi találkozókon szeretne részt venni. Meg persze a társadalmi szokások nem adnak elég teret... - hirtelen megint beharapom az ajakam, ahogy felfogom a magam által mondott, egyáltalán nem odaillő szavakat.- Akarom mondani, izé... Igen, kicsit hivatalosba váltottam. Bocsi.- felnevetek és csak remélni tudom, hogy az így mutatkozó fáradtság jeleit Isidor nem értelmezi félre és gondol komplett hülyének.
A pillanat tovaszáll, ahogy Isidor megindul a fényes kis lény felé. Karcsú alakját megvilágítják a teremtményből áradó halvány derengés és az utcai gázlámpák. Egy pillanatig csak nézem, ahogy egyre közelebb araszol a mooncalf-hoz, majd kapcsolok és megindulok utána. Ahogy meglátom a lényt, muszáj az arcomat Isidor vállába fúrnom, hogy a nevetésem el ne riassza a leginkább egy apró, szemüveges tehénhez hasonlító állatkát. Gyorsan elveszem az arcomat új ismerősöm válláról és inkább két kezemet a szám elé tartva takarom el kivillanó fogaimat, na meg a nevetésem hangjait. De nem megy. Ez a lény annyira furcsán néz ki és mivel annyira de annyira fáradt vagyok- olyankor pedig hajlamos vagyok féktelen vad röhögésbe kezdeni- nem tudok parancsolni magamnak.
- Jajj, Istenem! Nem, hahaha , még nem láttam...- kuncogok.- Még nem láttam ilyen... haha..Dolgot. De nagyon .. khmm. szép- Újra kibuggyan belőlem a nevetés, nem csodálkoznék, ha a mooncalf már elillant volna. Egy pad felé indulok, közben még mindig nevetek.
Aztán valami belém hasít, majd a féktelen vidámság egy pillanat alatt vált végtelen szomorúságba. Egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Kézfejemmel törlöm le. Nem merek felnézni. Félek mit szólna ehhez a vad érzelemrohamhoz Isidor. Vagy mi van ha? Ha - ennél is rosszabb- már itt sincs?

Katniss

Isidor nem talál semmi különlegeset abban, ahogy Katniss mondta, hogy mindenképp felkeresi, inkább örül neki, hogy legalább egy programja biztosan lesz a nyárra. Mikor megemlíti a lány, hogy a nyelvtudását akarja ott fejleszteni, felnevet és szándékosan németül válaszol.
-Oh, das ist kein Problem. Ich kann Dir helfen auch, wenn Du es wünscht. //Ó, az nem gond. Én is tudok neked segíteni, ha szeretnéd.// Mondja szép németes kiejtéssel, bár nem egészen irodalmi nyelven, aki tud németül, érzi rajta a jellegzetes tájszólást, ahogy a szülőföldje felé beszélnek. Viszont örül neki, hogy végre itt is megszólalhatott németül és nem kell az angolt vagy magyart erőltetnie. Látványosan ásít egyet, mikor a lány átvált hivatalosba, de persze ő is a lánnyal nevet.
-Semmi baj, csak engem annyira nem kötnek le a nemzetközi találkozók meg a társadalmi szokások... Inkább ismerkedek jófej külföldi lányokkal... mint például te. Próbál bókolni, reméli, sikerrel. Megindul a mooncalf felé, ami egy percre teljesen leköti a figyelmét, majd duplán meglepődik, mikor "valaki" hátulról hozzáér, és mikor rájön, hogy Katniss fúrta a vállába az arcát, hogy elfojtsa a nevetését. Hirtelen nem is tudja, hogy hogy viselkedjen. Végül aztán kitör Katnissból a nevetés, a mooncalf pedig elillan. Arra számít, hogy Katniss tovább indul az iskola felé és ő is elindul arra, azonban hamar rájön, hogy nincs mellette. Megáll és visszafordul, hogy megnézze, mi történt vele. Látja, hogy épp egy könnycseppet töröl le az arcáról. Már az előbb is majdnem sírt... Ennyire rossz társaság lennék? De hisz az előbb még nevetett Gondolkodik összeráncolt szemöldökkel, majd lassan elindul a lány felé. Ha megengedi, leül mellé a padra és barátilag átöleli.
-Mi a baj, Katniss? Mi történt? Valami rosszat mondtam? Bocsi, ha megbántottalak... Nem tudom, mit mondtam, de biztos nem úgy értettem... Tudom, hogy most találkoztunk csak, de... én megbízható srác vagyok, nekem elmondhatod, hogy mi bánt. Már ha szeretnéd... Vagy egyedül is hagyhatlak, ha arra van szükséged. Csak nem szeretem, hogy szomorú vagy. Mondja úgy, mintha tényleg nem most találkoztak volna először, hanem már hosszú ideje ismerték volna egymást. Nem tudja miért, de már az első pillanatoktól kezdve legalábbis jóbarátként tekint a lányra és tényleg fáj neki, hogy így kell látnia.

Isidor

Ja, das ist wunderbar. Danke schön. Ich möchte mit dich Deutsch lernen.-fenevetek, közben pedig még mindig könnycseppek sorjáznak az arcomon és kecses ívben hullanak a földre.- Kérlek, ne haragudj, ha valamit rosszul mondtam, még csak egy éve tanulok németet.
Rámosolygok a könnyeim fátyolán keresztül:- Bocsánat, hogy elriasztottam a mooncalfot. Rémes társaság lehetek.- halvány félmosoly ül ki az arcomra.- Én, csak... nekem.. csak. HIányzik Anglia.- a hangom lecsuklik és, hogy csináljak is valamit, átnyúlok a vállam felett a jobb kezemmel, majd lefejtem magamról barátságos, karcsú kezét. Megvárom, amíg lehull rólam a tenyere, majd a bal kezemmel megfogom és kettőnk közé húzom. Ennyi biztosítékra most szükségem van, szóval nagyon remélem, hogy nem húzza el a kezét.
A könnyeim kezdenek felszáradni.
- Annyira hülye vagyok.-suttogom.- Utánam küldtek egy ilyen jófej srácot, mint te . Megnevettetsz, meg németül beszélgetsz nekem, mesélsz az otthonodról én meg bőgök itt mint egy hibbant tyúk.- önsajnáló nevetésem a kelleténél kicsit hangosabb.- Régen láttam a szüleimet is.-fogok bele a semmiből.- És nagyon fáradt vagyok, iszonyatosan fáj a lábam és tényleg nem akarlak megijeszteni, de biszereg a jobb szemöldököm, ami nálam az ájulás előjele.- akaratlanul megszorítom a kezét, hogy ne akarjon elmenni.- Segítenél nekem visszamenni a kastélyba?-kérdezem egy bajbajutott hölgy módjára.- Utána akár el is kerülhetsz, csak most kísérj vissza!-kérlelem, mert érzem, ahogy egyre gyorsabban ver a szívem és mintha a Fő utczáról csak úgy eltűnne a levegő.

Katniss <3

-Macht nichts, ich mache es für Dich gerne. Du kannst sehr gut Deutsch sprechen. Mondja elismerően és feltartja a hüvelykujját.
-Ez a mondat abszolút rendben van. A kiejtésen van még mit csiszolni, bár mivel én magam sem teljesen az irodalmi nyelvet beszélem, hanem a mifelénk élő nyelvjárást, így ez nem is annyira fontos. A lényeg, hogy meg tudod értetni magad az anyanyelvűekkel. Őszintén örül neki, hogy végre valakivel az anyanyelvén is eltársaloghat, ha úgy tartja kedve, kicsit visszahozza neki az otthonát. Mikor észreveszi, hogy a lány sír, leül mellé a padra és vígasztalóul átöleli. Katniss megfogja Isidor kezét a bal kezével, ő pedig körülkulcsolja a jobb kezével és úgy hallgatja, hogy miért is lett hirtelen szomorú új barátja. Megértően bólogat, mikor hallja az okokat.
-Hidd el, ha valaki, hát én tényleg megértem. Nekem az otthonom szokott hiányozni, és én is szoktam sírni, ha kiborulok. Neked meg most a jó élmények hiányoznak a tanulmányi útról. Ha jó élmények érik az embert és az hirtelen véget ér, és ráadásul még érzékenyebb fajta is vagy, előfordulhat, hogy sírsz miatta. Sírd csak ki magad nyugodtan, ilyenkor az a legjobb. Mikor kissé megnyugszik, további okokat is sorol, hogy mi is a probléma. Mikor megemlíti, hogy el fog ájulni, természetesen megijed. Ideje lenne már tanulnia egy kis elsősegélyt, ugyanis különösen gyakran ájuldoznak körülötte az emberek. Legutóbb Iza ájult el, mikor egy ostoba viccből átkot küldött rá, most meg Katniss lelki okok miatt. Feláll a padról, de most már nem fogja elengedni a lány kezét, többek között azért, hogy ha tényleg elájulna, észrevegye és ne legyen belőle esetleg nagyobb baj. Na meg aztán lehetséges, hogy más okok miatt is, de az már más lapra tartozik...
-Persze, hogy segítek neked. Járni még tudsz, ugye? Már csak azért, mert még legalább tíz-tizenöt perc az iskola innen gyalog, de ha rosszul érzed magad, kereshetünk más megoldást. És... nem, nem vagy hibbant tyúk, csupán csak kiborultál. És most figyelj: eszem ágában sincs elkerülni téged, sőt szánt szándékkal keresni foglak. Már... persze, ha te magad nem küldesz el melegebb éghajlatra. Próbálja poénnal elütni a dolgot, hogy elvonja a lány figyelmét a problémáktól, de közben azért határozott léptekkel elindul a kastély felé, hogy még időben odaérjenek, ha esetleg netán valami baj történne.  

Isidor

Most már megnyugszom, a kastély felé tartunk. Legalább biztonságban vagyok és egészen jól esik, ahogy Isidor az ujjait az enyémbe kulcsolja. Támaszték is és meg is nyugszom tőle kicsit.
- Köszi. Jajj, dehogy küldelek el. Igazából már jobban vagyok.-mosolygok bágyadtan, miközben a kastély felé haladunk.- Majd emlékeztess, hogy megháláljam neked... Nos. Mindent.- a hangom a mondat végére suttogássá halkul. Majd erőt veszek magamon.- Nagyon jó fej vagy, tényleg. Kimentél értem az állomásra, vagyis csak mentél volna, de neked rohantam. Ne nézz hülyének, de mivel egyszer elkerültük egymást, mégis találkoztunk másodjára kicsit sorsszerűnek tűnik ez az egész.- belenézek Isidor szemébe, miközben a válaszát várom.
A Fő utcza kellemes esti fényei búcsúztatnak minket. A levegőben süti illata száll. A kirakatok lámpái reklámfénnyel égnek és mintha a mooncalf is feltűnne egyetlen pillanatra ahogy magunk mögött hagyjuk a macskaköves, hangulatosan megvilágított utcát.