36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 22. 22:42 | Link

Seren

Gondoltam, ha már Arvid éttermet nyitott, akkor megnézem én is végre, hogy milyen a srác főztje, és nem kellett benne csalódnom. Elég sokáig lent voltam, pár szót még váltottam is vele, pedig nem voltunk egyébként valami sűrű beszélőviszonyban, de gondoltam, már csak illik mondanom valamit, elvégre olykor hozzájuk is beállítok... És milyen mázli, hogy engem még semmivel sem akart megetetni a drága kuzinom! Sőt, jó házigazda módjára meg is szokott kínálni azzal, ami épp van otthon.
Miután jól teleettem magam pizzával hétvége lévén, és mivel a vacsorát szeretem ha bőséges, elindultam vissza a kastélyba. Elég késő volt már akkor is, mikor lejöttem, de ilyen melegben nem akartam hamarabb kijönni a hűsítő kőfalak közül. Már fél tíz táján járhatott hát, mikor egyszer csak egy ismerős alakot láttam meg magam előtt az úton. Nem is voltam rest, gyorsan utána kiabáltam.
- Sereeeen! - Igen, néha nagyon hangos tudok lenni. Vártam, hogy megforduljon, vagy esetleg belerohanjak, mert mintha kicsit túl nagy lendületet vettem volna, de aztán sikerült megállnom. - Mi járatban? - érdeklődtem rávigyorogva, miközben kifújtam magam. Szörnyű, fogadok ez a habajkaság is a vámpírméreg eredménye, vagy csak a fáradtságé? Esetleg hőgutát kaptam. De mindenesetre nagyon jó kedvem volt.
- Megyünk fel együtt a kastélyba? - kérdeztem aztán, mert láttam, hogy arrafelé vette ő is az irányt. - Megnézném Nahart, ha nem baj.
Mostanában macskahegyek voltak mindenfelé a közelemben, még a gyorsétteremben is ott ücsörgött Arvid Sahtija és Jackje, Kahlilnál meg hat kismacska várt plusz az anyjuk, szóval éppen csodás volt a világ.
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 23. 17:24 | Link

Lyra

A nevét kiabálták, de nem ismerte fel a hangot rögtön, úgyhogy hátrafordult, hogy megnézze, ki szólt utána - és igencsak meglepődött, amikor meglátta Lyrát. És arra is rájött, miért nem esett le neki rögtön: talán még nem is nagyon hallott ennyi vidámságot a lány hangjában,  sőt, rohanva jött felé. Oké, melyikük kergült meg, de úgy istenesen? Nem mintha nem örült volna neki, hogy Lyra boldog - megérdemelte, de komolyan -, viszont annyira furcsa kontrasztot alkotottott az általa megszokott tendenciával, hogy hirtelen nem is tudott mit kezdeni a helyzettel. Talán Kahlil vidámsága ragadt rá, de még ha nincs is így, azt mindenképpen leszögezte, hogy úgy vette észre, jót tesz Lyrának a férfi jelenléte. Valahogy nyitottabbnak tűnt. Gondtalanabbnak.
A lány lefékezett előtte, mielőtt belerohant volna - Seren pedig végignézte volna az eseményt, mozdulni alig volt kedve, nemhogy félrepattanni az útjából, de végül nem is vált szükségessé az óvintézkedés.
 - Heló - köszöntötte lelkes prefektusát. - Csak sétáltam - vonta meg a vállát.
A menekülés jobb szó lett volna - azon volt minden erővel, hogy a lehető legkevesebb emberrel fusson össze, és mivel a legtöbben ilyenkor már bőven a kastélyban voltak, értelmesebbnek tűnt errefelé próbálkozni, mint a birtokon. Nos persze Lyra valahogy a legtöbb dolog alól kivételt képezett.
 - Te hogyhogy itt? - kérdezett vissza, már csak azért is, hogy ne vele foglalkozzanak. Szeretett volna kilépni egy kicsit a saját gondolatai közül, és ezt többnyire csak két ember tudta elősegíteni nála, ők ketten viszont mostanában inkább egymással voltak elfoglalva, érthető okokból, ez pedig nem vádaskodás, még Seren részéről sem, egyszerű tény.
 - Mehetünk - egyezett bele, és valóban a kastély felé vette az irányt. Eiri most Alexával volt, úgyhogy valószínűleg a macskát is arrafelé kellett keresni - Seren ki nem állhatta a kuncsorgó kis dögöt, úgyhogy nem kifejezetten bánta, hogy most unokatestvére kanapéját szőrőzi össze, és nem az övét, bár annak igazából már mindegy volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. június 23. 17:44 | Link

A két delikvens

Vissza a kastélyba? De hisz még fiatal az este! Az egyik ház árnyékában álló férfi is így gondolja ezt, csóválja is a fejét. Mikor ő járt ide, minden adandó pillanatot kihasználtak, amit nem a kastély falai közt kellett tölteniük.
- A rellonosok se a régiek már- motyogja a bajsza, ugyanis tudja, hogy a lány prefektus, a vele tartó férfi pedig a házvezető helyettes. Képletesen vállat vonva, veszi elő batyujából a fiolát, hisz tervei vannak a két varázslóval, vagyis nem kimondottan velük. Tesztelni akar valamit, amihez bizony nyulak is kellennek. Nem feltétlenül kell meglepődni azon, hogy ilyen radikális módszerekhez folyamodik, mindig is a könnyebb utat szerette járni, és mennyivel egyszerűbb így, mint órákon átkönyörögni nekik, hogy segédkezzenek.
Kinyitja a fiolát, amiből fekete füst száll fel, célba véve a mit sem sejtő párt. Ők csupán annyit érzékelhetnek, hogy hirtelen sötétebb lett, ugyanis a füstnek szaga nincs. Ennek ellenére, még csak fel se tudják fogni a történteket, egy hangos kacajt hallanak, és el nyomja őket az álom.

Mihelyst felébrednek, és visszanyerik a tudatukat, az első, amit tapasztalhatnak, hogy nem azon az utcán vannak. Azt nem tudhatják, hogy de igen, csak épp az idő nem passzol. A füst ugyanis visszarepítette őket a középkorban, ahol a varázslók még igen csak elszigetelődve éltek. A pálcájuk - már ha náluk volt-, ugyan most is ott van, de azt használni képtelenek, és egyéb módon se ajánlatos a varázserő fitogtatása, mert az ki tudja, milyen következményeket vonhat maga után.
De ha ez még nem okozott nekik elég sokkot, ideje végig nézni magukon. A ruhájuk sem az, ami rajtuk volt, de talán jobb is így, legalább nem vonják fel magukra a figyelmet.
- Kisasszony, kisasszony! Minden rendben? Az Úr talán molesztálja kegyed?- fut oda rögtön egy húszas éveiben járó férfi, aki egyből a kezét nyújtja Lyrának, miközben gyilkos pillantásokat vet Serenre.

Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 18:15 | Link

Seren és Mesélő

- Értem - mosolyogtam Serenre, nem firtatva, hogy miért épp a kihalt utcákat vette célba a sétáláshoz, hiszen ha akarta volna, akkor úgyis elmesélte volna. - Én lementem Arvid éttermébe, hogy teszteljem a kínálatot - feleltem aztán a kérdésre. - Nagyon jó dolgok vannak ott, komolyan! És valami abszolút csoda folytán még tudtunk is beszélni egymással három szót morgás nélkül, pedig szerintem valamiért pikkel rám. - Éreztem, hogy nem szokott valami felhőtlen boldogsággal fogadni, akárhányszor is találkozunk, de bárhogy kutattam az emlékeimben, egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy vajon mi lehet a baja. Jószerével nem is ismertem, hát akkor..?
A beleegyezést hallva irányba álltam, és elindultam Seren mellett.
- Mennyi munkád van mostanában? - kérdeztem ránézve. - Mert mennék segíteni, ha akad tennivaló, most van egy kis szabadidőm - magyaráztam a szándékaim. Rosszul éreztem magam azért, mert nem voltam mostanában annyit Serennel, amennyit régebben, de ez nem csak azért volt, mert Kahlilnál ücsörögtem, hanem nagyrészt azért is, mert nem akartam őt zavarni abban, hogy valami kapcsolatot alakítson ki a kislánnyal. Lehet, hogy nem jól logikáztam, de úgy gondoltam, hogy jobb, ha kettesben vannak. De őszintén szólva, én még én magam sem szoktam meg, hogy Serennek van egy fogadott lánya.
Ahogy haladtunk egyszer csak mintha sötétebbé vált volna az este. Nem törődtem vele, csak reménykedtem benne, hogy esetleg a felhők gyülekeznek végre, de aztán ólmos fáradtság vett rajtam erőt, és riadtan kapaszkodtam meg a férfi karjában.
- Seren... ez már megint... - "a mi legendás balszerencsénk?" akartam volna kérdezni, de már nem sikerült befejezni, mert legyűrt a varázslat.

Mikor felébredtem valami nagyon nem volt rendben. Ha nem lett volna elég a környezetváltozás, már az első mozdulatnál éreztem, hogy nem az eredeti ruhám van rajtam, hanem valami suhogós, és lenézve valóban, egy selymes szoknyás ruhában találtam magam, amitől dühösen felszisszentem. Gyorsan szétnéztem, és mivel közben Seren is felébredt, kifejezetten paprikás hangulatban összegeztem számára a helyzetet.
- Igen. Ez már megint az.
Konkrétan azt se bántam, ha nem érti mire gondolok, annál is inkább, hogy időm se maradt volna elmagyarázni neki, mert egyszer csak beközelített egy férfi, és már a feltételezése is sértett.
- Miket nem képzel maga! Még hogy molesztál... - puffogtam tüntetően hátat fordítva neki, hátha elmegy a fenébe, mi meg kitalálhatjuk hogyan keveredjünk haza.
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 23. 18:45 | Link

Lyra és Mesélő

Néhány bólintással reagált a hallott történetre, miközben a kastély felé indultak. Oké, tudta, hogy egy kicsit jobban is lelkesedhetne, vagy legalább valami rendes választ adhatna a lánynak, de valahogy képtelen volt bármi adekvát reakciót kicsikarni magából, és egyébként sem hangzott volna túl hitelesen.
 - Közel semennyi, nem nagyon íratok dolgozatot - vonta meg a vállát. Úgy döntött, drasztikusan csökkenti a megmérettetések számát, ami valószínűleg azt fogja eredményezni, hogy még kevesebb diák fog átmenni a vizsgán, de lehet, ott is lejjebb rakja kicsit a szintet. Nem volt kedve ezzel szenvedni. - Szóval lényegében csak az óratartás marad, azok közül meg az elméletet rendszerint lepasszolom a tanársegédnek - folytatta, ugyanis lett új tanársegéde - nehéz szülés volt, de megérkezett -, egy levitás másodikos, Daniels. Többnyire a kékekre szerette bízni az ilyen típusú munkát; akármennyire is jók voltak a rellonosok az átokszórásban, többnyire túl lusták voltak a rendszeres munkához, és szétszórtsághoz elég volt saját maga.
Nem volt elég a fásultsága, fáradni is kezdett, de vészes gyorsasággal, míg a végére már nem is tudtak tovább menni. Az utolsó hang, amit hallott, a baljós  kacaj volt, és a következő pillanatban elsötétült körülötte a világ.

Patadübörgésre ébredt. Lassan kinyitotta a szemét, próbálva megállapítani, hogy mégis mi a fene történt velük, Lyra még mindig ott volt mellette, ami határozottan jó pont, de valami ürge ott ugrált előttük és kiabált valamit, amire Seren nem akart odafigyelni, és mivel Lyra rendezte is a dolgot, nem is kellett.
Minden más volt körülöttük, de úgy őszintén minden, még a ruhájuk is.
 - Rohadt életbe - nyögte, és inkább visszadöglött a talajra. Pont erre volt szüksége, igen, élete nem volt teljes valami újabb agybeteg balhé nélkül. Vajon hogy találják meg ezek mindig őket?
Végül aztán csak összeszedte a maradék lélekjelenlétét, és sikerült felvakarnia magát a földről, mert azzal nyilván nem segít semmit, ha eldönti, hogy inkább megvárja az éhhalált, vagy valami.
Előszedte a pálcáját, hogy leporolja magukat - legalább ne keltsenek feltűnést -, de a varázslat eredménytelenül hullott le róluk. Mi a...ezt már elsős korában is meg tudta csinálni, ennyire nem béna. Elemi mágia szintén nuku, nada, zilch, semmi.
 - Próbáld meg te is - kérte Lyrát, hátha a lány több szerencsével jár, és már megint csak neki van valami defektje. - Induljunk valamerre. Amilyen szerencsénk van, esélyünk sincs rá, hogy tíz perc múlva az egész csak visszaváltozzon - sóhajtott.
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. június 23. 20:56 | Link

A két delikvens

Kellemetlen helyzet lehet, de úgy tűnik, a rellonosnak, és az ex-rellonosnak már cseppet sem új.
Igen, varázserő itt egyenlő a semmivel, vagy mégse? Mindenesetre, Seren hiába kéri Lyra segítségét, a lány is annyira tehetetlen, mint ő.
- Ó, elnézést, csak úgy tűnt, mintha... Önök ide valósiak?- kérdi a férfi zavartan, de aztán, mint akit megbabonáztak, üveges tekintettel megy el. Lyráékon múlik, hogy követik-e, ha igen, akkor egészen egy kis közig érnek, ahol aztán nyomát vesztik.
Viszont a téglák elkezdenek mozogni, mígnem egy akkora nyílás nem tárul a két varázsló elé, ahová simán befér egy ajtó.
Elég csak betekinteni, hogy meglássák, a hely maga már egyáltalán nem passzol bele a világba, vagyis sokkal inkább a korba. Bent fáklyák helyett, lámpák szolgáltatják  a fényt, és érezni lehet a varázslatot.
De nem állhatnak ott sokáig, két fekete csuklyás alak jelenik meg, ugyanolyan üveges tekintettel, és megragadva őket, be is viszik a templomnak tűnő épületbe.
- Nocsak, kiket hoztatok?- hallatszik egy bájos női visszhang valahonnan, de hiába a hang lágysága, maga a hely légköre, nem engedi a két rellonosnak, hogy nyugodtak maradjanak, itt valami bizony készülődik.
- Kint találtuk őket, Úrnőm- szólal meg az egyik csuklyás, megbabonázva, mire a nő arcára egy elégedett vigyor ül, bár ezt senki nem láthatja... egyenlőre.
Lyráékat leültetik egy sarokba, olyan átkot szórva rájuk, ami nem engedi, hogy támadhassanak. Jezabel mindig is ügyelt a saját biztonságára, rég óta éli már ezt a veszélyes életet ahhoz, hogy tudja, senkit nem szabad alábecsülnie.
Csak akkor lép elő, mikor látja, nem árthat neki a két idegen.
- Nocsak, ahogy elnézem, ti sem ide valósiak vagytok- tettet döbbenettel méri végig őket, mert ő tisztában van azzal, miként kerültek ide, ahogy azzal is, hogyan juthatnak vissza, de hová ez a sietség, még csak most kezdenek ismerkedni.

Jezabel
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 22:10 | Link

Seren és Mesélő

Enyhe döbbenettel meredtem Seren varázspálcájára, miután nagyon úgy tűnt, hogy abszolúte hasznavehetetlen, és csak arra tértem magamhoz, mikor megkért, hogy próbálkozzak én is. Előkaptam hát a pálcám, ámde nagyon úgy tűnt, hogy itt a világgal van valami elemi probléma, én pedig régi ismerősként köszönthettem újfent a tényt, hogy muglivá vedlettünk vissza. Volt már ilyen, és akkor sem úsztam meg egyszerűen, ráadásul az is egy másik világ volt, szóval úgy nagyjából már most eljutottam arra pontra, hogy szerettem volna a fejem a legközelebbi falba verni. Ehelyett azonban csak bólintottam egyet Seren javaslatára.
- Nézzük meg merre megy - böktem az előbb erre tévedő alak felé. - Valahogy gyanús, hogy rögtön észrevett minket.
El is indultunk utána, és csakhamar egy különös falhoz vezetett minket, ahol hirtelen megjelent egy ajtó. Természetesen eszemben sem volt csak úgy belesétálni akármilyen csapdába, így részemről távolabb húzódtam, miközben próbáltam felmérni a terepet. Tisztán éreztem bentről a mágiát, ami talán segíthetett volna hazajutni, de nem tudhattuk, miféle emberek vannak odabent.
Sajnálatos módon azonban nem is kellett sokat várnunk arra, hogy megtudjuk. Hirtelen két üveges tekintetű alak jelent meg a semmiből, és próbáltak megragadni, én pedig abszolúte hiába próbáltam ellenkezni velük. Most komolyan, az én termetemmel? Ráadásul Bogolyfalvára még kést se hordok magammal, mióta tudom irányítani a melodimágiát, szóval most itt álltam fegyvertelenül, a magam alig százhatvan centijével, ami mellett szinte semmit sem ért, hogy elég tisztességtelenül szoktam verekedni.
Így lettem hát berángatva az épületbe, miközben elkeseredésemben csak az dobolt a fejemben, hogy miért mi, miért mindig mi?? Mire egyáltalán felfogtam volna, hogy most lehet próbálkozni a melodimágiával, addigra már el is fojtották valami bűbájjal a mágiám, és pedig hirtelen nagyon kicsinek és nagyon szerencsétlennek éreztem magam.
Végül aztán megjelent egy nő, én pedig behunytam a szemem, és hátradőltem. Relaxáljunk. Próbáljunk nem nekiugrani, mert ha megteszem még cafatokra tépnek, vagy csak simán nem jutunk haza. Tartoztam annyival Serennek, hogy nem játszom el az esélyünk, hogy segítséget kapjunk, pedig hallottam a nő hangján, hogy nem is lepődött meg annyira, hogy itt vagyunk. De nem voltam hajlandó megszólalni, nem én.
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 23. 22:37 | Link

Lyra és Mesélő

 - Jól indul - konstatálta, milyen remek környezetbe kerültek. Nem volt védtelen varázslat nélkül, de fegyverarzenált sem hordott magánál, miért is tette volna, amikor többnyire nála van a pálcája? Ja, hogy a sokéves gyakorlatból már sejthette volna, hogy az semmire nem elég? Milyen meggondolatlan lett öregségére.
 - Tőlem - vonta meg a vállát, majd követte a láthatóan minden értelmet nélkülöző zombit-robotot-agynélküli szolgát, de kisvártatva elvesztették őt a szemük elől - hogy lehetséges? Az előbb még az orruk előtt ment!
 - Hát ez lelécelt - közölte Lyrával, majd ő is észrevette, ahogy a téglafal ajtóvá avanzsál, de esze ágában sem volt bemenni, ennyire nem volt hülye.
 - Takarodjunk innen - javasolta, de mire tettekre válthatták volna a gondolatsort, két csuklyás alak érkezett, s hurcolta őket magával. A templomszolgák pont annyira gondolatoktól mentesített, járkáló-beszélő gépeknek tűntek, mint az előbbi pasas, és Seren mindenféle különösebb ellenkezés nélkül követte őket az épületbe - mégis, mit csinálhatott volna? Menjen át karatekölyökbe, és rúgja őket tarkón néhány pörgő-forgó ugrással? Ugyan már.
A szolgák lényegében sarokba hajították őket - és csodálkoznak az emberek ezek után, miért vannak Serennek önértékelési problémái? -, majd egy furcsa nő érkezett.
Serennek kedve lett volna megkérdezni tőle, hogy mégis milyen agyament gondolat vezette oda, hogy felvesz egy ilyen fejdíszt, és nem lesz-e kicsit sok a sminkből is, mert még a halántékára is jutott a szemfestékből, de végül úgy döntött, ha a saját életét nem is értékeli túl sokra, Lyrát talán nem kellene helyben megöletni a hülyeségével. Amikor azonban a nő megszólalt, nem volt képes visszafogni a kikívánkozó gondolatot.
 - Mondasz valami újat is? - nézett rá közönyösen. Bőven elege volt már abból, hogy ő - élete, gondolatai, emlékei - notóriusan egy másik személy játszóterévé változik. Nem sok küzdeni akarás maradt benne, és pillanatnyilag egyébként sem volt esélyük arra, hogy kiszabaduljanak, úgyhogy kicsit talán megadóan várta, hogy legalább induljanak az események, vagy legyen mit csinálnia - ha pedig valami emberáldozatot akartak bemutatni a napistennek, legalább azt közöljék.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza