Rayne


 Alice szökdécselve haladt végig a Fő utcán. Nem nagyon beszélt még senkivel két embert kivéve de azok nagyon kedvesek voltak. Épp az otthonról magával hozott valami epres, gyümölcslevét iszogatta sárga, virágos szívószállal , aminek üvegén egy panda cigánykerekezett és a felhők rózsaszínek voltak, illetve volt arcuk.    Ebből az italból volt nála még citromos, zöld almás, csak azok a bőröndje legalján pihengetnek. Viszont a gumicukra máig nem került elő, és volt egy olyan érzése hogy nem is fog. Nehezen, de be látta hogy vennie kell egy másikat.. Igaz valószínűleg azt is elfogja hagyni. Épp a Jingle Bells-t dudolgatva szökdécselt mikor hirtelen lefékezett. Szájában a szívószállal kiváncsi arccal fürkészte a falnál gugoló fiút. Fekete haja kócosan állt és nagyon nagyon sápadt volt. Mint egy zombi. Alice pánikba esett. Zombi apokalipszis Bogolyfalván?! Szólni kéne a tanároknak hogy most már nem csak varázslók fognak rohangálni Bogoly falva utcáin hanem zombik is! Itt az első! Fussak...ne fussak? Talán befoghatnám házőrzőnek!  Vajon tud magyarul? Mert akkor tudnám neki mondani hogy "Buksi! ül!" . Viszont ekkor kiszúrta hogy a fiúnak igenis van pupillája és írisze is. Azaz él! JÉZUSOM! Ez haldoklik!! Kapkodta a fejét, össze vissza hogy mit csináljon. Hivjon segitségül valakit? Addigra a srác tuti elpusztul!! Várjunk csak.. méregette végig a fiú arcát. Cserepes a szája.. EZ SZOMJAN HAL. Nehéz szívvel de elhatározta magát. Fogta és a fiú orra alá dugta az itókáját.
-Tessék? Szomjan halsz ugye?- mosolygott le rá. És a feledékenysége, túl közvetlensége mellett még udvariatlan is..

Alice

---

 Már kis hiján halt volna meg mikor megállt előtte valaki. Egy fonott hajú,alacsony lány volt, japán beütéssel. Méregette a kislányt, viszont az ijedten meredt rá. Ennyire rosszul néz ki? Már azon gondolkodott hogy előkap valamit amiben megnézheti magát. Viszont nem tudta hogy visszakapja-e azt az energiát amit azzal a mozdulattal elveszítene, úgy hogy inkább hagyta.Viszont ahogy meglátta az italt,rögtön felcsillant a szemében a remény. Túl élheti! Ekkor meghallotta a lány mondatát. Az arca elborult. Udvariatlan..Gyűlölöm az udvariatlanságot. Persze ezt hangosan nem mondta ki, inkább elvette a furcsa üveget és belekortyolt. Éppen örült volna hogy folyadék jut a szervezetébe de akkor kishiján majdnem kiköpte. Persze azért kár lett volna érte. De olyan borzalmas íze volt.. na jó, nem borzalmas de nem is inná meg többször. Ahogy a folyadék a nyelvét érte elfintorodott.Az alap íze nem lett volna olyan rossz.Viszont elnyomta az ízét az a töménytelen mennyiségű cukor és édesítő szer. Eszméletlen tömény és édes volt. Egyáltalán nem Rayne ízvilága.
-Túl édes.....- jegyezte meg enyhe fintorral. De ekkor észbe kapott. Ez tőle is elég udvariatlan volt. Hiába mondta ki a meztelen igazságot amit szerinte a lány igenis megérdemelt, amiért ilyet itat vele, mégsem fogalmazhat így. Túl primitív lenne tőle- De azért köszönöm..- javította ki magát.

Rayne


Alice szeme elkerekedett. Milyen fura fiú. Nem zombi.. És mégis mit keres itt?
-Szívesen!- mosolyodott el és elé gugolt. Talán a zombik kéme? Vagy valami turista? Nem annak néz ki. Lehet hogy vattacukor árus? Neeeem szemmel láthatóan nem szereti az édes dolgokat. Bár, az nem is feltétel hogy szeresse, vagy de? A vattacukor árusok szeretik a vattacukrot, vagy megutálták ennyi idő alatt? És vajon van vattacukor árus képzés is? Hiszen a mugliknál olyan sok képzés van. Még kukás képző is! Sőőőt apukája valami diplomáról is beszélt. A muglik tényleg a legérdekesebb emberek a világon! futott végig ez az agyán egy pillanatra. Viszont ez a fiú nem néz ki muglinak...egyáltalán nem. AJJAJ! Lehet hogy ő az a manó aki lopkodja a cuccait? Vagy valamiféle szövetségese? Ezt nem hagyhatja annyiban!
-KI VAGY TE?És mit tudsz a manóról? Ismered?! Mi féle kapcsolat áll fent köztetek? Te vagy a be súgója? Meg akarjátok támadni Bagolykővet?! Ezt nem hagyom! BESZÉLJ MOCSKOS MANÓ!-hajolt ijesztően közel a fiúhoz és idegesen méregette. Ha igaz amit gondolt akkor gyorsan át kell változtatni békává ezt a gazembert! Idegesen fürkészte a fiú arcát és várta a válaszait. Remélte jó válaszokat kap és akkor végre használhatja a pálcáját. Na ebbe beleborzongott. Milyen menő lenne már! Mindig kiakarta próbálni milyen átváltoztatni egy embert! Legalábbis önszántából. Akaratlanul egyszer átváltoztatott falun egy öregnénit kecskévé. Csak egy hét múlva múlt el a varázslat hatása. Nagyon nagy szidást kapott érte.

A mai nap is csodálatosan kezdődött, mikor felkeltem ott vár Csipi az otthonról jött levelekkel. ez már rögtön jó volt, de a még jobb, hogy végre lemehettem a faluba. Mivel nem nagyon voltam még ott, ezért reménykedtem, hogy nem keveredek el. Gyorsan felvettem egy kék rövidnadrágot és egy fehér pólót. Fél óra múlva már a falu fő utcáján sétáltam. Reméltem, hogy nem lesz eső, mert nem hoztam esernyőt és nem láttam olyan helyet. Ahová be tudnék húzódni. Mivel a nap erősen sütött, ezért gyorsan elszállt ez a gondolat a fejemből. Elindultam, hogy rendesen körül tudjak nézni. Mikor kiléptem az egyik boltból könyvel a kezemben, nem figyeltem. Éreztem, hogy valaki nekem jött.
- Jaj. Bocsánat! Nem szándékos volt.

Alice

---

Először még semmi furcsát nem talált a lányban viszont mikor elkezdett valami manóról kiabálni vele, elgondolkozott azon hogy megéri-e neki ezzel a lánnyal beszélgetnie. Sőt, egy levegőt szívnia. Első látásra se tűnt komplettnek, hát még ezek után.. Ráadásul milyen manókról beszél? Te jó ég..
 Rayne-nek, meg sem rándult egy arc izma se csak közömbös fejjel meredt a lányra majd felvonta a fél szemöldökét.
-Semmi féle manóval nem állok kapcsolatban..és képzeld elárulok egy titkot..-itt hatás szünetet tartott- Manó se vagyok. Eléggé szégyen nekem így is hogy szóba elenyedtem egy elmebeteggel, de hogy még aranyvérű létemre, lemanózzanak az már sértő, már ne haragudj..-közölte közömbös hangnemmel és sóhajtott.-Illetve lenne egy kérésem feléd..Ne hajolj az arcomba. Nem szeretem az e féle testi kontaktust.-hajolt el tőle és kikerülve a lányt felállt és leporolta magát. Remek már az agyam is lefárasztották.. . Gyorsan magához vette újra az utazó táskáját,feldobta a vállára és kissé félrelökve a lányt elvette a bőröndjeit is végül maga után húzva őlet elindult folytatva az útját, közben a felmenőit szidta, ugyanis ha küldtek volna érte kocsit akkor nem hal majdnem szomjan, és nem kellett volna majdnem testi kontaktusba lépnie, egy feltehetőleg nem komplett személlyel.

Rayne


 Nem manó? És még csak nem is szövetséges? Akkor semmi köze ahoz a gazemberhez? És még csak nem is mugli? És nem is vattacukor árus? És még csak nem is félvér? Alice elszontyolodott. Nem azért mert a fiú félrelökte. Egyáltalán nem. Azt észre se vette. Hanem mert nem tud bosszút állni a manón. Pedig igazán megérdemelné az a kis sunyi dög. Csak sóhajtva felállt és a fiú után nézett. Olyan kis elegáns...és tökre fent hordja az orrát..mármint nem a feje tetején csak ajj már..Hmmm..Ekkor leesett neki.. Várjunk csak.. Aranyvérű... akkor ő varázsló. És hova mennek a varázslók? Hát a Bagolykőbe!! . Egyből elfelejtette a bosszú hadjáratát és a srác után rohant. Persze majdnem el esett a nagy sietségben a saját lábába.
-A Bagolykőbe mész ugye? Ugye?Ugye? Ugye? -ugra bugrándozott mellette.- Én is oda járok! Hogy hívnak?-kérdezgette, mikor már csak normálisan ment mellette, a háta mögött összekulcsolt kézzel. Igaz még így is lehetett látni néha az apró szökkenéseket.Mielőtt a fiú válaszolhatott volna kiszúrta a bőröndjén a nevet. "Rayne Baskerville" - Rayne..?-pislogott nagyokat- Az nem lány név? A Baskerville menő név deee..a Rayne nem lány név? Én úgy tudtam. -pislogott nagyokat majd tovább rohamozta a fiút.- Visszakaphatnám az italomat? Nem kéne meginnod udvariatlanság lenne.

Isidor

Ma költöztem vissza a Bagolykőbe. A hosszú Angliai út volt eddigi életem legcsodálatosabb időszaka. Bár sokat tanultam és sok új barátot szereztem, csak egy nagyon kicsi megbánást érzek, ahogy a Fő utczán lépkedek. Minden szembejövőre rámosolygok és igyekszem minél gyorsabban lépkedni, hiszen még annyi minden van, amit muszáj megnéznem. Csak reménykedni tudok, hogy nem változott sokat ez az általam annyira kedvelt hely. Bár tény, hogy úgy is csodálatos lenne.
Beszívom a levegőt és magam elé mosolygok.
Hiányzik Aidan. Nem volt köztünk semmi komoly, csak lehetett volna. De persze, ha nem akarnék rá gondolni, nem kellene, itt is akad szép számmal helyes srác.
Ha lehet még gyorsabban lépkedek. Úgy érzem lemaradhatok valamiről, ha nem sietek.  Az emberek kérdőn fordulnak felém, egyre gyorsítok. Aztán, már csak azt veszem észre, hogy könnycseppek potyognak a földre. Az én könnyeim. Hiányzik Anglia. Felsóhajtok és azon gondolkodom, miért találnak ki ilyen találkozókat és tanulmányi utakat az emberek, ha aztán úgy is búcsút kell mondanunk.
Valahogy egyre zaklatottabb leszek, az előbbi vidámságom tovaszáll, gondolkodás nélkül veszem be a sarkokat. A könnyek elhomályosítják a látásomat. Szinte vakon lépkedek tovább a macskaköves úton. Befordulok a következő sarkon és hirtelen egy szőke fej tűnik elő a semmiből én pedig nekicsapódok a tulajdonosának.
- Ne haragudj! Én ... sajnálom.- szabadkozok,miközben próbálom eltűntetni a sírás nyomait.

Katniss

Isidor végre megkapta első hivatalos feladatát. Eddig is szívesen segített az újoncoknak, akár más ház tagjainak is, de így, hogy maga a házvezetője, Dol kérte meg, így egészen más. Picit izgatott, hogy megfeleljen az elvárásoknak, szeretné minél kedvesebben fogadni a visszatérő diákot és minél jobban segíteni neki, amiben csak kell. Úgy tervezi, hogy már a vasútállomáson fogadja Katnisst, de picit elkésik és ő is csak rohangál a fő utcán, így aztán neki is ütközik valakinek.
-Óh, bocsánat, nem akartam. Tudja, sietek, és... Mondja és már futna is tovább, ekkor azonban rájön, hogy ki is az illető. Egy hasonló illető integetett arról a fényképről, amit Dol mutatott neki. Megáll és egy mosollyal fordul a lány felé.
-Akarom mondani már nem sietek sehova sem, mert lehet, hogy megtaláltam. Te vagy Katniss, ugye? Kérdi a biztonság kedvéért. Nem akarja rátukmálni magát, hogyha mégsem ő lenne, elvégre tényleg sietős a dolog, hogy elérje Katniss vonatát.

Isidor

Aranyos srácnak tűnik, annak ellenére, hogy azonnal rohanni is akar tovább. Igyekszem szélesen rámosolyogni, nehogy észrevegye, milyen zaklatott vagyok. Meglepődöm, mikor megkérdezi, hogy én vagyok-e Katniss. Akaratlanul a nyakamban csüngő medálhoz nyúlok és megérintem a K betű aljában a kis L betűt, ami  a második nevem, a Leylát jelöli. Rájövök, hogy erről lehet szó, ezért kicsit durcásan, de úgy, hogy a srác ne vegye észre válaszolok neki.
- Biztosan a nővéremet láttad. Ő is Katniss. Hosszú történet.- emelem az égnek a szemem, majd hosszan rámosolygok. Picit csalódott vagyok, hiszen melyik lány ne örülne annak, ha egy helyes szőke csak úgy megszólítja, ráadásul a nevén. De kénytelen vagyok lehűteni magam. Hiszen van egy ikertesóm, aki ugyanide jár, ugyanúgy néz ki és ugyanúgy is hívják...
- Én Leyla is vagyok.- suttogom, miközben közelebb hajolok,hogy megnézhesse a medál aljában a kis L betűt.-És csak most érkeztem Angliából.-érzem, ahogy a könnycseppek szúrják a szemem. De közben mást is érzékelek, kellemes illat üti meg az orrom, enyhén fűszeres, igazi fiúillat. Talán belőle jön?. Ekkor leesik hogy még a nevét sem tudom, ezért belenézek kék szemébe.
- És te ki is vagy?

Katniss Leyla

Észreveszi a lány nyaklában lógó K és L betűt formázó medált, ami akár a nevére is utalhat, már ha tényleg ő az, akire gondol. A lány első mondata után picit elbizonytalanodik, de aztán elmondja, hogy most érkezett Angliából. Erre felderül az arca.
-Áh, akkor mégis téged kereslek. Szóval Katniss Leyla vagy? Szép név, ismerek egy másik Leilát is, de ő nem hasonlít rád... Viszont ha Angliából jössz, akkor tényleg téged kereslek. A házvezetőm, Doléance mondta, hogy jöjjek érted, elkísérni a kastélyba. Már ha nincs ellenedre. Egyébként, szép a nyakláncod. Mondja egy kedves mosollyal, mikor Katniss megmutatja az ékszert. Ekkor észbekap, hogy még be se mutatkozott, és a lány is szóvá teszi.
-Bocsi, én még be sem mutatkoztam. Isidor Slusser vagyok a Levitából, negyedikes. Ekkor megcsapja Katniss parfümének az illata, egész véletlenül egyik kedvence. Ösztönösen párszor aprót szippant a levegőbe, majd visszanéz a lányra. -Viszont szerintem indulnunk kellene. Mutatom az utat, ha esetleg elfelejtetted volna, míg távol voltál. Kacsint a lányra, és már indul is kényelmes sétatempóban a kastély felé.
-Egyébként... Szabad kérdezni, hogy miért voltál Angliában? Valami tanulmányi utat említett Doléance, ha jól értettem. Kíváncsiskodik, bár persze azt is megérti, ha nem szeretne róla beszélni.

Isidor

A száját figyelem, ahogy magyaráz. Úgy látszik, hogy tényleg engem keres, erre felderülök és vidáman vizslatom kék íriszét. Szeretném jobban megismerni.
Már voltam a kastélyban.-mosolygok rá és széttárom a kezem. Felnevetek és hozzáteszem, hátha nem érti: Látod? Nincs nálam csomag! Értem küldtek? Hmm lehet valaki belelesett a kívánságlistámba?- kérdezem huncut hangsúllyal.
- Tetszik a neved. Olyan különleges.- nem tudom abbahagyni a mosolygást, de ez jó. Ösztönösen próbálok közelebb húzódni hozzá.
Felnézek az égre, és érzem, hogy a vidámság visszatér belém. Ahogy a kérdésre a szemébe nézek- ami meglepő módon ugyanolyan színű mint a kék ég-összekapcsolódik a pillantásunk és nehezen tudok belefogni a válaszba.
- Igen, olyan hamar jött ez a lehetőség, alig töltöttem itt pár hetet.-intek a kastély felé.- De azért megszerettem, nagyon is. Annyira gyönyörű ez a hely. Kár, hogy bizonytalan időre maradok csak.- lehajtom a fejem. - De addig is jó lenne tudni, mi változott. Biztosan kitaláltak egy rakás csodálatos dolgot, míg távol voltam.- mosolygok rá, remélve, hogy veszi az enyhe célzást, közben pedig megindulok a Fő utczán, úgy mintha azonnal meg akarnám nézni az összes csodát, amit a kastély rejthet. Közben hátramosolygok új ismerősömre, de mint kiderül, ez nagy hiba volt, mivel a cipőm orra beakad egy kiálló kőbe és elvesztem az egyensúlyomat.

Leyla

Isidornak is szimpatikus Leyla, ő is egy gyönyörű lány. Szőke haj, kék szemek, vékony testalkat... Isidor gyengéje. Bár valóban tény, hogy ő a női nem rajongója, gyakorlatilag minden lány tetszik neki... Mikor megemlíti, hogy már volt a kastélyban, elkerekedik a szeme. Ezek szerint lemaradt volna a feladatáról? Végül is a hiányzó csomagok miatt könnyen lehet, hogy valóban volt már...
-Már voltál a kastélyban? Na de... Az hogy lehet? Nekem kellett volna visszakísérnem téged... Valaki más visszakísért? Vagy egyedül mentél? Doléance ki fog akadni, ha megtudja, hogy lekéstem a vonatod... Az órájára pillant, és megállapítja, hogy valóban ez történt. Egy teljes órája megérkezett már az a vonat, ami elé csak most akart szaladni. Valahogy biztos elnézhette... Atya világ, mit fogok ezért kapni Doléance-tól. Megint írhatok büntetőmunkát ezúttal abból, hogy hogyan fogadjunk szót a házvezetőnknek. Miközben ezek a gondolatok forognak a fejében, enyhén elpirult és a nyakát tekergette szégyenében. Aztán megpróbált a lányra koncentrálni, miközben mentek a kastély felé. Katniss megemlíti, hogy tetszik neki a neve, mire még jobban elpirul.
-Óh, köszi. Német vagyok, nálunk eléggé gyakori az Isidor név. A Katniss viszont egyedi, még sosem hallottam. Szép név az is. Összekapcsolódik a tekintetük, pár pillanatig így álldogálnak. Biztos meg fogja Katnisst jegyezni magának, nagyon jó társaságnak bizonyul ő is. Megpróbálja összegyűjteni a fejében, hogy mi is változhatott azóta, hogy Katniss elment, de valahogy nehezen megy a gondolkodás, alig jut eszébe valami.
-Hát... például roxfortosok érkeztek hozzánk nemrég. A vizsgaidőszakig maradnak, most itt vannak látogatóban. Ez a legfrissebb dolog, amiről tudok... Lesznek új prefektusaink meg nemrég lett új házvezető helyettesünk. Más... most nem jut eszembe... Mondja elgondolkodva, miközben Katniss majdnem elesik egy kiálló kőben. Kézen fogja, hogy megtartsa és biztonságosan felálljon, de persze rögtön el is engedi. Azért ez túl gyors lenne még neki is rögtön első találkozásra...

Isidor

Látom rajta, hogy felzaklatja, hogy lekéste a vonatomat, mire elmosolyodom.
- Ne haragudj, igazából hamarabb is jöttem és fogalmam sem volt, hogy neked ez a feladatod. Egyedül mentem, igen! Nem kell nekem kíséret mindenhová.
Magabiztos a mosolyom.
- Német? Képzeld, most pályáztam meg egy némterországi utat. Érdekes lenne látni azt a helyet, ott is születtél?- örömmel látom, hogy kicsit lenyugodott, már nem olyan ideges és elgondolkodó mint egy perccel ezelőtt.
Félrenézek és meglátok egy cukrászdát, éppen Isidor háta mögött, mikor hátrafelé magyaráztam neki. Egy pillanatra elbambulok, mert emlékek hosszú sora torlódik fel előttem.
Én és Aidan pontosan egy ilyen cukrászdában ültünk. Csokitortát ettem, ő csak egy kávét kért, miközben arról beszélgettünk, hogy nemsokára elmegyek. Végig fogta a kezem. Kért, hogy maradjak, de persze ez teljességgel képtelenség lett volna. Mennem kellett, várt a nővérem, ez a hely. Aztán a vonatállomáson álltunk, csak átölelt, erősen. Utána pedig mélyen a szemembe nézett és megígértette velem, hogy írok neki.Igen, lassan írnom is kellene...-gondolom, miközben Isidor az újdonságokról magyaráz. Alig figyelek oda. Szemem még mindig a cukrászda asztalain és székein csüng.
- Aidan...
És ekkor botlottam meg. Már kitettem a kezeim magam elé,hogy fékezzem az esést, nem vártam Isidortól segítséget, még ösztönösen sem. Így váratlanul ér, ahogy megszorítja a kezem. Ahogy ujjai átfogják hideg ujjaim megborzongok. De időben kapcsolok, és zavartan elhúzom a kezem.
- Jajj, bocsi, ügyetlen vagyok.- motyogom zavartan, miközben a fülem mögé simítom egyik kósza hajtincsem.- Mesélj magadról egy kicsit, Isidor.- kérem, hogy elterelje a gondolataim, de azért vetek még egy utolsó kóbor pillantást a cukrászdára.

Alice

---

 Ennek a lánynak az a célja hogy kihozzon a sodromból? morgott magában Rayne. Miért ismételgeti a kérdéseit..? Nagyon bosszantó. Még csak nem is tud szóhoz jutni. Valójában semmi kedve nem volt most a társasághoz, legalábbis részben. A másik fele pedig titkon örült hogy legalább nem egyedül kell szenvednie hanem ugyanúgy mászik vele fel ez a kattant. Viszont mikor a nevére került a sor, feje majdnem hogy gőzölögni kezdett, de próbált nyugodt és hidegvérű maradni.
-Nem tudom ki mesélte ezt be neked, de nem.. a Rayne NEM lány név. -sziszegte ki a fogai közt. Viszont próbálta lenyugtatni magát. Annyira nem vészes a lány csak buta. Sok buta ember van. Kellenek a világnak a buta emberek, mert ha nem lennének akkor nem vennék észre az okosokat. . Egy nagyot sóhajtott és a lányra nézett. Alacsony.. Ő is a Bagolykőbe jár? Biztos nem aranyvérű.. vagy sárvérű vagy félvér.. illetve ő is első osztályos lenne? Egyik jobb mint a másik. . Aztán szóba hozta az italt. Ő udvariatlan?! Még mit nem!
 -Megnyugodhatsz,nem akarom meginni ezt a...-méregette ismét enyhe fintorral,a még mindig kezében lévő flakont. Kereste a megfelelő szavakat rá de nem talált.- Valamit..- rázta ki a hideg és vissza adta az üveget. Szótlanul sétáltak egymás mellett egy darabig majd Rayne gondolt egyet, és megszólalt.
 - Te is a varázslóképzőbe jársz? Hanyadik osztály? Arany,sár vagy félvér vagy? Neved ?- úgy gondolta eljött annak az ideje hogy most ő kérdezzen. Bár ahogy elnézi a lányt, szerinte a kérdései felét már most elfelejtette.

Rayne



 Alice elgondolkozott (nagy dolog tőle). Szóval akkir Manyi néni hazudott neki. És a Rayne tényleg nem lány név. Na ennek még utána néz.
-Biztos vagy te benne?..-méregette elondolkozva a srácot. Na ennek tényleg utána jár. Viszont nem értette hogy Rayne miért vág ilyen arcot az italára. Semmi baj sincs vele. Nem értem az embereket, apu is öklendezett miután megitta. gondolkozott el ismét. Igazságszerint már fájt a feje, ennyit nem szokott agyalni egy nap, le is fog fáradni, estére ebben biztos volt. És még a VIZSGÁK is..Még el sem kezdett tanulni pedig elkéne már.
 -Szerintem finom.-zárta le ennyivel a témát és tovább kezdte szürcsölgetni.Ám ekkor jöttek a kérdés rohamok. Alice nem győzte kapkodni a fejét. Már a felét elfelejtette. Mit is kérdezett elsőnek? Egyszerűen csak eldobta az üveget és a halántékára helyezte a mutatóujjait. Én is a varázslóképzőbe járok-e....hanyadikos vagyok...és...és...a vérem.Milyen vérem van? Arra kiváncsi hogy 0-ás vagyy AB-s? Nem biztos nem..

 -Fuuuh..öhm..-szedte össze gyorsan a gondolatait és elkezdett sorban válaszolgatni-Igen,én is a Bagolykőbe járok,első éves vagyok éés...AB-s a vérem. Meg félvér..Nem tudom melyikre voltál kiváncsi.-vonogatta a vállát. Eddig már találkozott Eridonos diákkal,Levitással. Csak a Navine és a Rellon hiányzik a gyűjteményéből. Remélte a fiú egy lesz a kettő közűl.
-Éééés te melyik házba kerültél?-szökdécselt mellette,kiváncsi szemekkel fürkészve Mondd hogy Navine vagy Rellon..mondd...monddd. Szegény srácot szinte szugerálta.

Alice

---

 Rayne ezen elmosolyodik.(ami igen nagy dolog). Kevés naiv és buta emberrel találkozott, de ez a lány viszi a pálmát.
-Felőlem utána nézhetsz..-vont vállat- Csak nehogy sírva fakadj mert csalódnod kellett.- villantott egy cinikus mosolyt. Ráadásul azt sem érti hogy hogy lehet valaki ennyire ízlés ficamos hogy egy ilyen ital elnyerje a tetszését, sőőt még finomnak találja. Érdekes egy hölgyemény meg kell hagyni. Igaz ezt soha sem mondaná ki. Ráadásul igen jól szórakozott mikor látja ahogy a lány elhajítja az üveget hogy gondolkozni tudhasson. Ez nem normális. Vigyorog egy jót a lányon, de persze erre közrejátszik az is hogy  a feltevése mi szerint a  felére sem emlékszik már, bebizonyosodni látszik. Ekkor olyat tett amit nem gyakran szokott. Felnevetett. Mulatságosnak találta, talán felkeresi még a lányt ha jót akar majd nevetni. Ám amikor felsorolta a válaszait még inkább vigyorogni kezdett. Lökött.. . Szinte érezte hogy nem aranyvérű a lány, az kész csoda lett volna.
-Rellon.- válaszolta meg a kérdését.-És te Eridon. Jól sejtem?-nézett le a lányra most már közömbösen és felvonta az egyik szemöldökét. Megelőzte a lány értetlenkedését. - Mielőtt megkérdeznéd... a nyakadban logó piros,arany nyakkendő eléggé szembetűnő..-méregette végül sóhajtott. - Ami nem mellesleg elég bénán van megkötve. Állj meg.- fékezett le és mikor a lány is megállt elé lépett és kibontotta a nyakkendőjét és elkezdte újra megkötni- Esküszöm.. ennyire ügyetlen nyakkendő megkötést is ritkán látni.. Melyik bolygóról jöttél te?

Alice


 Hát eljött az idő, mikor végre beköltözök az iskolába. Szüleimtől nemis köszöntem el... Anyám biztos aggódni fog. Csak abban bízok, hogy mostantól jobb lesz nekik; nem leszek a terhükön.
A fenébe már! Pakolhattam volna egy kisebb bőröndbe is. 2 bőröndöt felcipelni nem lesz könnyű mulatság az biztos.Éhes is vagyok, jó lenne bekapni valamit, csakhogy, azt bezzeg nem pakoltam a bőröndbe.
Most, hogy jobban körülnézek elég sokan vannak itt. Mindenki talált valakit, akivel beszélget. Miért is ne?! Csak én vagyok az egyetlen, aki nem ismer senkit? Vége lett a zenének, amit közben fülhallgatóval hallgattam így megálltam újat kapcsolni.

Nemsokkal előttem egy alacsony lány és egy elég ijesztő külsejű fiú állt. Csak beszélgetés foszlányokat hallottam, de úgy vélem a lány elég pörgős természet. Velem egykorúnak tűntek, így egy kicsit megnyugodtam, hogy azért nem teljes mértékben vagyok egyedül. Ők is elsősök lehetnek?- kérdeztem magamban.
Nem mertem megszólítani őket... Végül elindultak ők is az iskola irányába. Úgy döntöttem követem őket... Bár ez nem feltétlen követés, ugyanabba az irányba tartunk úgyis. De azért próbáltam nem túl hangosan mögöttük haladni. Reméltem nem leszek túl feltűnő.
A zenét kikapcsoltam a fülemben, de a fülhallgatót benne hagytam. Ahogy hallgatóztam elég vicces párosnak tűntek. A lány aranyos volt, a srácon pedig hallatszott, hogy nem éppen egy hozzá hasonló embert fogott ki.
Szimpatikusak voltak. Kár, hogy nem merem megszólítani az embereket...
Egy picit elbambultam, majd mikor újra észhez tértem a kiszemeljeim megálltak és a srác megigazította a lány nyakkendőjét?(hátulról nemigazán láttam, így csak gondolom, hogy azt)... Nem is olyan ijesztő ez a srác, mint gondoltam...

Katniss

Isidor hamar meg is tudja az okát, hogy miért is kerülték el egymást. Szóval a korábbi vonattal jött... hm, ez érdekes. Ezek szerint senkinek sem szólt róla, még Doléance-nak sem.
-Értem már. Nem haragszok rád, csak inkább magamra, hogy elkéstem. De inkább akkor azt mondom, hogy a korábbi vonattal jöttél, és akkor hazudnom sem kell. Magyarázza el a tervét félig Katnissnak, félig magának, és örül, hogy talán büntetés nélkül megússza az egész kalandot. -Ha harmadikos vagy, akkor tényleg nem feltétlenül szükséges a kíséret melléd... De azért remélem nem bánod, hogy veled vagyok. Mondja egy kissé bizonytalanul. Eléggé két értelmű volt a lány utolsó mondata, de azért meri feltételezni, hogy nem arra gondolt, hogy most húzzon el. Annál is inkább, mert láthatóan folytatni akarja a társalgást.
-Igen, német vagyok, ott születtem és ott is lakom, egész pontosan Düsseldorfban. És... valóban szép ország Németország. Rengeteg hegy van, magasabbak, mint itt, Magyarországon, jól lehet síelni. Néhol még nyáron is megmarad a hó. Na meg a Rajna-part is gyönyörű, kettészeli a várost, nagyjából mint a Duna Budapestet. Biztos élvezni fogod az utazást. Hova mész majd pontosan? Hátha ismerős vagyok ott és tudok ajánlani néhány dolgot, amit érdemes megnézned... Elkapja a lány pillantását, ahogy a cukrászdát nézegeti. Gondolkodik picit, majd támad egy ötlete.
-Szeretnél cukrászdázni? Ha gondolod meghívlak valamire... Hátha épp lehet kapni a kedvenc sütidet. Ekkor viszont Katniss megbotlik, Isidor pedig gyorsan elkapja, már csak ösztönösen is, mert szeret segíteni az embereknek. Na meg persze nem akarja, hogy netán eltörje valamijét a lány, ha történetesen szerencsétlenül esne el.
Időközben, ahogy sétálgattak az utcán rájuk sötétedett. Épp mikor segítette fel a lányt, a házakon túl feltűnt Isidornak egy érdekes jelenség. Egy apró, szürkés színű lény szarvakkal. Pár másodpercig dermedten állt, próbálta beazonosítani, hogy mit is lát, majd elmosolyodott, és finoman arra felé fordította a lányt.
-Nézd csak, ott egy mooncalf. Legalábbis annak látom. Ha esetleg ahhoz van kedved, őt is megnézhetjük közelebbről. Súgta Katniss fülébe, nehogy véletlenül elijessze a hangjával. A lánynak pedig ezek szerint lehet választania: cukrászdázás vagy mooncalf vadászat.

Rayne & Rosalie


 Alice mosolyogva hallgatta a fiút. Ámuldozott azon hogy hogy lehet valaki ennyire komoly. Aztaaaa .
-Nem sírok soha.-jegyezte meg széles vigyorral. Az meg különösen jól esett neki, mikor a fiú felnevetett. Teljesen kivirult, szinte sziporkázott. Főleg mert imád embereket megnevettetni. És mikor meghallotta hogy az újdonsült barátja csatlakozik, a gyűjteményébe, felcsillant a szeme. Ráadásul még jó a megfigyelő képessége. Ő ki nem szúrta volna magán hogy melyik házba került.Eléggé meg is lepődött ezen. Viszont azon még jobban meglepődött hogy a fiú újra megköti neki a nyakkendőjét. Nem is olyan kis rideg mint előszőr gondolta.
-Barátok vagyunk ugye?-pislogott rá nagyokat. Aztán hirtelen kiszúrta az egyik bolti üvegben hogy valaki követi őket. Elmosolyodott és miután Rayne végzett a nyakkendőjének a megkötésével megfordult.
-Szia! - mosolygott rá szélesen és kiszurta a bőröndjeit. - Úúúú te is új vagy? Rayne is az!- mutatott a mellette álló fiúra.- Igazság szerint én is az vagyok. Vagyis nem...már nem annyira mint ti.- kuncogott egy jót és végül odaszökdécselt az őket követő lányhoz és kezet nyújtott neki
 - Nyugodtan hozzánk szólhattál volna. Alice Petónia. -vigyorgott szélesen - Az ijesztő égimeszelő mögöttem, Rayne. -mutatott hátra a hüvelyk ujjával a fiúra.

Alice & Rosalie

---

Rayne-t meglepte a kérdés. Hogy barátok-e? Ezt a kifejezést, nem sokszor használja. Sőt soha sem. Nem szokása. Hogy kössön-e barátságot ezzel az elmebeteggel? Nos nem bánja.
-Gondolom, azok vagyunk.-koncentrált tovább a nyakkendő kötésre majd mikor felpillantott, látta hogy újdonsült legjobb barátja, kiszúrt valamit, valamelyik ablaküvegben. Ő tudta is hogy mit. A mögöttük álló lányra meredt. Na mennyibe fogadjunk hogy odamegy hozzá?. Jól sejtette. A lány fogta magát, és ahogy végzett meg is szólította,sőt oda is ment hozzá. Ahogy ezt ő előre meg is mondta. Így legyen ötösöm a lottón. . Nem tehetett mást, mivel annyira nem udvariatlan hogy egy lánynak nem mutatkozik be, követte a lányt. Aki amúgy megoldotta helyette is a bemutatkozást. És nem mellesleg, a "barátja" neve is kiderült. Alice...Mint az Alice Csodaországban? Illik hozzá, tényleg olyan mint aki lsd-t szívott reggelire és rózsaszínben lát mindent.
-Már ne haragudj Alice, de szerintem be tudok mutatkozni egyedül is.-szólalt meg és a lányra meredt és köhintett egyet. - Rayne Baskerville. És nem "Az az égimeszelő" Örvendek a szerencsének.-mutatkozott be udvariasan.

Isidor

-Persze,nem tudtam, hogy ennyire megkavarja a dolgokat, ha előbb jövök.De ez az igazság, szóval csak nyugodtan mondd meg, akárkinek, akinek kell, hogy saját felelősségemre hamarabb érkeztem.- kacsintok rá.- Nehogy bajba kerülj miattam.
Felkapom a fejem az utolsó mondatra és hevesen kezdem rázni a hajtincseimet.Az egyik mintha végigszaladna Isidor arcán, de mikor odanézek nem veszek észre rajta semmit sem.- Dehogyis baj, örülök neki, tudod nem sok embert ismerek itt.- mondom. Megint egymás szemébe révedünk és én azon gondolkozom, hogy hasonlíthat egy égkék szempár egy sötétbarnára. Talán a benne lobogó fények. Nem tudom. Elfordítom a tekintetem, zavarban vagyok, ami elég ritkán fordul elő.
- Berlinbe szól a tanulmányi út, az egyik híres egyetemre, persze szerveznek túrákat az ország minden szegletébe, nem bánnám, ha megmutatnád majd mit érdemes mecsodálni.- mondom könnyedén lépkedve.
Amikor megemlíti a cukrászdát, megborzongok és gyorsan megrázom a fejem. Azok az átkozott könnyek újra szúrni kezdik a szememet.
- Nem.-gondolom.- Az én kedvenc sütimet csak Londonban árulják.
- Nem.- mondom ki hangosan is.-Most valahogy nem vagyok éhes, ne haragudj.
 Elkalandoznak a gondolataim, az esti sötétségben barátságos lámpák gyúlnak az utcán, apró, hívogató fényköröket rajzolva a macskaköves útra, a padokra, kirakatokra. Az esti kicsit hűvös levegőt édeskés illat tölti meg, miközben a levegőben "harcra kel" Isidor fűszeres parfümjével.
Újra összeborzongok, mikor megfogja a karom és finoman elfordít egy halvány fénypont irányába.
Suttogó hangja meglebbenti a bal oldali fülem mellett lógó, szőkés barna tincseket. Megcsiklandozza az arcomat.
- Nézzük meg a mooncalf-ot.-suttogok hátra a vállam fölött, majd mélyen a szemébe nézek,összekapcsolódik a pillantásunk a kósza hajtincseimen keresztül.

Alice és Rayne



A fenébe! Úgy látszik lebuktam... Alice aztán tényleg pörgős lány, gyorsan darálja a mondanivalóját. És még meg is ijesztett, olyan hirtelen fordult hátra. De kedvesnek tűnik. Alice... és szép neve is van. Rayne-ről pedig egyre jobb véleményem van... nagyon udvarias!
Észbe kaptam, hogy itt gondolkodok magamban miközben még be se mutatkoztam!
-Sziasztok! Én Rosalie Barett vagyok, de hívhattok Rose-nak is ha úgy jobban tetszik. Igen, én is új vagyok, pont most megyek az iskolába, csak hát nem ismertem senkit, így gondoltam követlek... Mármint nem követlek! Csak hát ugyanarra mentünk...- válaszoltam, najó... most már sehogy sem húzom ki magam ebből.
-Nem akartam hallgatózni, de jól hallottam, hogy az Eridonba illetve a Rellonba kerültetek?- kérdeztem majd szemem megakadt Rayne rengeteg holmiján... eddig hogy nem tűnt fel ez a sok dolog? -Te még a szobádat is elhoztad?-kérdeztem kerek szemekkel Rayne-re nézve.
Már kezdtem azon gondolkodni, hogy én vagyok-e az egyetlen,aki alig hozott magával dolgokat... Csak azért van nálam két nagy bőrönd, mert egybe nem fért bele minden és nincsen kicsi bőröndöm, pedig a másik félig üres....

Rayne & Rosalie



-Aztaaaa! Rose mint rózsa? Király!-csillant fel a szeme.-Amúgy meg nem baj ha követtél, de hiányzik rólad a fekete öltöny és a napszemüveg. Meg tudod az a titkos ügynök zene!-kuncgott egy jót és mikor a lány megmondta hogy melyik házba kerültek dobbantott egyet  lábával.
 Na itt mindenkinek ilyen jó a megfigyelőkéje? Vagy csak jó a füle? Ő tuti nem vette volna észre!
- Jól hallottad!-vigyorgott szélesen és most jött az igazság pillanata- És és..és és te...melyikbe?-hajolt szinte az arcába a lánynak.Mondd hogy Navine...mondd hogy Navine. Ám amikor a lány megjegyzést fűzőtt Rayne bőröndjeihez elnevette magát.
-Ez meg kaptad Rayne!-veregette hátba a barátját majd elkomorodott.Nem illik kiröhögni a másikat. De nem birta tovább. Visszafogottan kuncogott még pár sort.
-Bocsánat, bocsánat befejeztem!-köhintett de nem birta az arcáról levakarni a vigyort.

Alice & Rosalie

---

Ő Rosalie megállapítására csak bólintott. Alice bezsongására pedig csak mosolyogva megráztaa fejét.
- Igen, jól hallottad.- bólintott viszont mikor a bőröndjére tettek megjegyzést csak felhúzta az orrát,de előbb morcosan Alice-re nézett amiért kinevette. Végül Rose-hoz fordult.
-Igazság szerint..igen. A szobámat is elhoztam. Vagyis nem teljesen. Csak a gardróbomat. Muszály. Nem vehetem fel egymás után ugyanazt. Illetve nálam vannak a  könyveim. Amiket a világért se hagynék otthon. Ebbe a táskába pedig.-ütögette meg a vállán pihenő utazó táskát.-A tankönyvek vannak.-sorolgatta a cuccainak a tartalmát.
-Viszont te se spóroltál a bőröndökkel mint látom.-meredt félig felvont szemöldökkel a lány bőröndjeire.

Alice és Rayne

Ezen az ügynökös dolgon akaratlanul is elnevettem magam. Húú... de rég nevettem ilyen jót! Ezt meg is jegyeztem:
-Vicces lány vagy! Rég tudtak megnevettetni.
Úgy látom jól kijönnek egymással. Nem hittem volna, hogy egy Rayne féle típus kedvelne egy Alice tipúsút, de úgy látszik vannak csodák a világon. Jó rájuk nézni, az ember akaratlanul is elmosolyodik tőlük. Aztán eszembe jutott, hogy kérdezett is tőlem; hogy hova osztottak be... Alice eléggé fürkészte az arcom, gondolom egy bizonyos választ várt...
-Én a Navineba kerültem- válaszoltam. Vajon erre a házra számított?
Rayne mondandójára is reagáltam természetesen:
-Áhh... nem sok dolog van benne... Ruhák csak az egyik bőröndben vannak-mutattam arra, amelyik tele volt. -A másikban pedig csak könyveket hoztam... Úgy látom ez közös hobbi- mondtam elmosolyodva.

Katniss

Csak vállat von arra, hogy kicsit megkavarodtak a dolgok azzal, hogy újdonsült barátja hamarabb érkezett a vártnál. Elvégre katasztrófa nem történt, csak Isidor pánikolt be egy picit, mikor szembesült a tényekkel.
-Semmi gond, tényleg. Biztos megérti majd így Doléance. Lényeg az, hogy megjöttél és egyben vagy, nem falt fel útközben valami vérfarkas vagy efféle. Mondja viccelődve, picit nevetve. Pirulva elmosolyodik, mikor a lány tiltakozóan megrázza a fejét, jelezve, hogy egyáltalán nem baj, hogy vele van. Az egyik hajtincse végigsimít az arcán. Selymes tapintású és kellemes illatú... Megint ledermed és megborzong egy picit, nézi a lány szemeit, aztán visszarángatja magát a jelenbe. Vissza kell magában pörgetnie magában a lány szavait, hogy meg is értse a jelentésüket.
-Szóval Berlin. Ott igazából annyira nem vagyok járatos, csak azokat ismerem, amit mindenki más, a fal maradványait, a brandenburgi kaput, a dómot meg ilyesmiket. Majd ha véletlenül jöttök Düsseldorfba vagy a környékére, találkozhatunk és szívesen elkalauzollak. Ott több mindent tudok neked mutatni, akár olyasmi szépségeket is, amiket egy idegenvezető nem feltétlenül mutat meg. Mellesleg ha érdekel a kviddics és kíváncsi vagy, elmehetünk együtt meccset nézni, anyu tagja a válogatottnak meg a városunk klubjával az első ligának. A cukrászda említésére valami furcsa arckifejezés ül ki Katniss arcára, olyasmi, mintha mindjárt sírna. Aztán persze nem sír, csak Isidor nem tudja hova tenni a dolgot. Eddig jól megvoltak, most csak egy cukrászdát említett, azzal nem valószínű, hogy rosszat mondott volna... Végül úgy dönt, hogy inkább úgy tesz, mintha nem vette volna észre, talán olyasmi dolog, amire jobb nem emlékeztetni a lányt. Helyette az esti fényeket szemlélik, meg mikor Isidor felhívja rá a figyelmét, a mooncalfot. -Gyere akkor, nézzük meg. Suttogja, és óvatos lépésekkel, a tőle telhető leghalkabban próbál a lény felé lépdelni. Félúton megáll és onnan szemléli. Innen már jól látszik, hogy milyen is őkelme. Isidor még sosem látott hasonlót élőben, csak az LLG könyvükben képeken. Sima, sápadt szürke bőre van, és négy lába, amik hatalmas talpakban végződnek, még nagyobban, mint az övé. A fején két szarv látható. A szemét persze nem láthatja, hiszen háttal van nekik, ezért sem vette még eddig észre őket. Ekkor a lény megmozdul és elkezd egy különös táncot lejteni, a fűbe érdekes mintákat rajzolva.
-Na mit szólsz? Ugye szép? Nekem tetszik. Láttál már hasonlót? Én még nem. Suttogja Katnissnak és gyönyörködik a lényben.

Rayne & Rosalie


 A lány szélesen elmosolyodott. Újabb ember akit megtudott nevettetni. Ez egy elég termékeny napnak igérkezik. Viszont mikor a lány megmondta a házát Alice szeme elkerekedett. Navine...Navine....Navinet mondott ugye? Ezt tisztán értette. És most nem a manó fészkelt a fejébe. Tényleg ezt hallotta. Navine Navine Navine!! Kissé lesokkolódott majd visongva a lány nyakába vetette magát. Igaz nem ismerte még csak pár perce, de ez számára sosem akadály. Ő bárkit megölel ha úgy tartja kedve, akár egy hajléktalant is.
-Ezaz!!-visongott és el hajolva tőle megragadta mindkét kezét a lánynak és csillogó szemekkel meredt rá, szinte az arcába hajolt ismét-Üdvözöllek a gyűjteményembe, drága Navinés barátosném!-hadarta el bezsongva-Viiiiiih! Ezaz!Teljes a gyűjteményem! Már mindegyik házból van egy barátom! A Levitából,az Eridomból és a Rellonból is! És mostmár a Navinéból! Ez marha jó!- örömködött tovább és Raynehoz fordult-Látod látod látod?! Ráadásul most már lány barátom is van! Csodálatos!-pattogta körbe a Roset, nem is ügyelve rá hogy a járókelők elég ijedten meredtek rá.

Isidor

- Persze, ha arra járunk feltétlenül megkereslek.-mondom, kapva az alkalmon, és már folytatnám is, mikor leesik hogy is hangzik ez. Az ajkamba harapok félbetépve ezzel a saját mondatomat, majd kicsit hivatalosabb hangnemben kezdek el beszélni:- Igen, persze, a látványosságok. De elsősorban a nyelvtudásomat megyek oda fejleszteni. Imádok új nyelveket tanulni. Meg persze nem is árt, ha valaki nemzetközi találkozókon szeretne részt venni. Meg persze a társadalmi szokások nem adnak elég teret... - hirtelen megint beharapom az ajakam, ahogy felfogom a magam által mondott, egyáltalán nem odaillő szavakat.- Akarom mondani, izé... Igen, kicsit hivatalosba váltottam. Bocsi.- felnevetek és csak remélni tudom, hogy az így mutatkozó fáradtság jeleit Isidor nem értelmezi félre és gondol komplett hülyének.
A pillanat tovaszáll, ahogy Isidor megindul a fényes kis lény felé. Karcsú alakját megvilágítják a teremtményből áradó halvány derengés és az utcai gázlámpák. Egy pillanatig csak nézem, ahogy egyre közelebb araszol a mooncalf-hoz, majd kapcsolok és megindulok utána. Ahogy meglátom a lényt, muszáj az arcomat Isidor vállába fúrnom, hogy a nevetésem el ne riassza a leginkább egy apró, szemüveges tehénhez hasonlító állatkát. Gyorsan elveszem az arcomat új ismerősöm válláról és inkább két kezemet a szám elé tartva takarom el kivillanó fogaimat, na meg a nevetésem hangjait. De nem megy. Ez a lény annyira furcsán néz ki és mivel annyira de annyira fáradt vagyok- olyankor pedig hajlamos vagyok féktelen vad röhögésbe kezdeni- nem tudok parancsolni magamnak.
- Jajj, Istenem! Nem, hahaha , még nem láttam...- kuncogok.- Még nem láttam ilyen... haha..Dolgot. De nagyon .. khmm. szép- Újra kibuggyan belőlem a nevetés, nem csodálkoznék, ha a mooncalf már elillant volna. Egy pad felé indulok, közben még mindig nevetek.
Aztán valami belém hasít, majd a féktelen vidámság egy pillanat alatt vált végtelen szomorúságba. Egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Kézfejemmel törlöm le. Nem merek felnézni. Félek mit szólna ehhez a vad érzelemrohamhoz Isidor. Vagy mi van ha? Ha - ennél is rosszabb- már itt sincs?

Alice & Rosalie

---

Rayne arca kivirult. Végre, végre valaki aki szereti a könyveket és nem csak a buta képregényeket! Tudni illik Rayne egy beteges könyvrajongó, az egyetlen ami örömet okoz neki az, ha nyugodtan olvashat. És most talált egy rokonlelket. Ez  felemelő számára. Ráadásul gond se lesz vele, ugyanis a pletykák szerint a Navinésok a nyugodtságukról, és a békeszeretetükről híresek. Ellentétben Alice-l aki már most a türelme határát feszegeti. Nem bánja de nem akar ennél jobban is lefáradni. Bár első látásra Levitásnak mondta volna a Rosaliet. Már rontott volna neki a lánynak hogy milyen könyveket szeret, stb, viszont ő ennél azért jól neveltebb.
-Végre egy könyv rajongó. Az ilyen nem lehet rossz ember. El foglak viselni. -villantott egy félmosolyt. Ez tőle igen nagy szó, ugyanis kevés embert visel el. Viszont hátrahőkölt Alice hevességétől. Szegény Rosalie..Még csak most érkezett de már trófeaként végzi.. Csak lemondóan sóhajtott és megrázta a fejét.
-Elnézést érte... nem százas.-fogta meg Alice vállait hátulról és lenyomta, hogy ne tudjon pattogni.
-Ha gondolod velünk tarthatsz fel a kastélyba. Ahova nem ártana már megérkeznünk mert mindjárt nyűgös leszek és azzal nem jártok jól. -jelentette ki közömbősen. Nos igen.. Rayne alapjáraton egy nyugodt, jól nevelt személy. Viszont ha morcos akkor még a csillagokat is lekáromkodja az égről.

Katniss

Isidor nem talál semmi különlegeset abban, ahogy Katniss mondta, hogy mindenképp felkeresi, inkább örül neki, hogy legalább egy programja biztosan lesz a nyárra. Mikor megemlíti a lány, hogy a nyelvtudását akarja ott fejleszteni, felnevet és szándékosan németül válaszol.
-Oh, das ist kein Problem. Ich kann Dir helfen auch, wenn Du es wünscht. //Ó, az nem gond. Én is tudok neked segíteni, ha szeretnéd.// Mondja szép németes kiejtéssel, bár nem egészen irodalmi nyelven, aki tud németül, érzi rajta a jellegzetes tájszólást, ahogy a szülőföldje felé beszélnek. Viszont örül neki, hogy végre itt is megszólalhatott németül és nem kell az angolt vagy magyart erőltetnie. Látványosan ásít egyet, mikor a lány átvált hivatalosba, de persze ő is a lánnyal nevet.
-Semmi baj, csak engem annyira nem kötnek le a nemzetközi találkozók meg a társadalmi szokások... Inkább ismerkedek jófej külföldi lányokkal... mint például te. Próbál bókolni, reméli, sikerrel. Megindul a mooncalf felé, ami egy percre teljesen leköti a figyelmét, majd duplán meglepődik, mikor "valaki" hátulról hozzáér, és mikor rájön, hogy Katniss fúrta a vállába az arcát, hogy elfojtsa a nevetését. Hirtelen nem is tudja, hogy hogy viselkedjen. Végül aztán kitör Katnissból a nevetés, a mooncalf pedig elillan. Arra számít, hogy Katniss tovább indul az iskola felé és ő is elindul arra, azonban hamar rájön, hogy nincs mellette. Megáll és visszafordul, hogy megnézze, mi történt vele. Látja, hogy épp egy könnycseppet töröl le az arcáról. Már az előbb is majdnem sírt... Ennyire rossz társaság lennék? De hisz az előbb még nevetett Gondolkodik összeráncolt szemöldökkel, majd lassan elindul a lány felé. Ha megengedi, leül mellé a padra és barátilag átöleli.
-Mi a baj, Katniss? Mi történt? Valami rosszat mondtam? Bocsi, ha megbántottalak... Nem tudom, mit mondtam, de biztos nem úgy értettem... Tudom, hogy most találkoztunk csak, de... én megbízható srác vagyok, nekem elmondhatod, hogy mi bánt. Már ha szeretnéd... Vagy egyedül is hagyhatlak, ha arra van szükséged. Csak nem szeretem, hogy szomorú vagy. Mondja úgy, mintha tényleg nem most találkoztak volna először, hanem már hosszú ideje ismerték volna egymást. Nem tudja miért, de már az első pillanatoktól kezdve legalábbis jóbarátként tekint a lányra és tényleg fáj neki, hogy így kell látnia.