40. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza
Oldalak: « 1 2 ... 40 ... 48 49 [50] Le | Téma száljai | Témaleírás
Zengő Dénes Boldizsár
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 79
Írta: 2025. január 6. 10:45 | Link
Ida

Ezelőtt nem tudtam, hogy ember képes ennyire hatni egy másik emberre. És azt sem, hogy képesek vagyunk ennyire vakon tapogatózni, míg valahol, egyszer, fejbe nem csak egyetlen sorsfordító pillanat, amikor rájössz, hogy teljesen sötétben voltál eddig. Elég sokáig tartott felismernem, hogy ez már régóta sokkal több, mint barátság, de mikor ez a felismerés megérkezett, már világos volt, hogy innen nincs visszaút.
Ez a csók most minden. Benne van az összes várakozás, vágyakozás, felismerés, döbbenet és érzelem, amin végig cikáztunk az elmúlt időszakban. Valaminek a kezdete és a vége egyszerre. Nem tart sokáig, és mégis, mintha az örökkévalóság lenne benne. És azonnal újra akarom, amikor véget ér. - Ne butáskodj. Adtál helyette valami sokkal értékesebbet - simítom hátra néhány elkószáló göndör fürtjét, mielőtt az arcát is megcirógatnám. Adott magából egy olyan darabot, amit eddig nem ismerhettem, és ez megért mindent. - De azért ne szokj hozzá a nagy nyilvános romantikus jelenetekhez. - Ha nem látná a szemeim köré gyűlő mosolyráncokat, még a végén azt hihetné, hogy komolyan felróvom neki, így azonban a napnál is világosabb, hogy csak ugratom. Azért minden nem változik meg ezután.
- Mehetünk? - kérdezem, miután úgy vélem, ideje a távozás mezejére lépnünk. Amennyiben igennek felel, úgy szabad kezem ujjai összefonódnak az övéivel, Csücsök pedig farkcsóválva sétál mellettünk, hogy így legyen tökéletesen tökéletlen a második első randink.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zádori Blanka
Gyógyító, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó



offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 156
Írta: 2026. január 27. 22:45 | Link
Gellért
Itt már megint eltelt nem kevés idő
Ruhám

Nem tudom, hogy Julcsi honnan szedi ezeket az alakokat, de a mai randevúm messze a legnyomulósabb. Már kényelmetlenül. Állandóan magához húz, a darakamat, a kezemet simítja, és próbál közel kerülni. Olyan közel, ami már zavar. Én szeretem tudni, hogy ki ér hozzám és mikor. Szeretek engedélyt adni rá. A többiek olyan kedvesek voltak, figyelmesek, ő meg határozott. Túlzottan is. És a legrosszabb az egészben, hogy a kinézete kezdi megközelíteni azt, amit szeretek. Van szakálla, sötét a haja, magas és éles a válla, olyan, aki biztonságot éreztet. Túrázó Ted, így nevezem magamban, mert olyan fura neve volt, amikor bemutatkozott és nem jegyeztem meg. Tényleg szeret túrázni, bírja a gyerekeket, akar sajátot is, nem zavarja, hogy nekem már van egy. Jó viszonyt ápol a családjával, meg azzal, hogy a keze már megint a hajammal játsszon. Én ezt nem értem. Csak azért is elhaladunk a Kvaffka előtt, hát ha nekem nehéz és állítólag neki is, mert nem tudja, hogy mit akar, akkor szenvedjen csak nyugodtan.
Egy csokor virág a virágostól, még éppen zárás előtt. Szépen összeválogatott virágok, mintha csak ide lettek volna készítve. Nem is tudom, hogy kaptam-e valaha virágcsokrot. Rápillantva már azon gondolkozom, hogy a ház milyen sok részére szét fogom tudni osztani. Finom illat, tavaszt idéző. Lassú, andalgó séta. Tudom, hogy mire hajt, arra, amit nem akarok. Próbálom húzni az időt, kifogást keresni, hogy miért is ne történjen meg. Egy apró bűvésztrükk, elnevezetem magam, és ott is van. A csók. Amit nem akartam, de nem kellemetlen, csak nem olyan. Annyira megszoktam már, hogy Gellérttel csókolózom, hogy nem tudom, hogyan kell mással, de a szám tudja, ha nem is maximális lendülettel, de ráhangolódik, visszacsókolok, még, ha nem is vallanám be. Nem nagyon, csak egy picit. Hiányzik az intim érintés, az, hogy valaki kimutassa, hogy akar engem. Mégis elhúzódok, amint lehet, ő viszont nem akarja, hogy így történjen, ezért magához húzva újra megcsókol, és én ezt annyira most nem élvezem, ráadásul összenyomja a virágokat is, amiket sajnálok, mert nem ezt érdemlik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépfalussy Gellért
Bogolyfalvi lakos, Boltos


a Kvaffkás Kvibli
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 196
Írta: 2026. január 27. 22:58 | Link
Blanka
késő este, edzés után | arc | megjelenés

Az esti levegő hidegen csap arcon, ahogy kilépek az edzőterem ajtaján. A ruhám még nedves az izzadságtól, az izmaim kellemesen sajognak, mintha emlékeztetnének rá, hogy ma legalább tettem valamit magamért. A város már lassul, az utcai lámpák sárgás fénye hosszú árnyékokat rajzol az aszfaltra, én pedig zsebre dugott kézzel indulok el hazafelé. Edzés után mindig tisztább a fejem. Mintha minden feszültséget, minden kimondatlan mondatot, minden elfojtott gondolatot ott hagynék a súlyzók között. Most nem kavarog bennem annyi kérdés. Nem pörgetem újra és újra ugyanazokat a jeleneteket. Legalábbis egy darabig. A lépteim ritmusára lassan rendeződnek bennem a dolgok. Tudom, hogy nem menekülhetek el örökké az érzéseim elől. Tudom, hogy Blanka még mindig ott van valahol a gondolataim sarkában, akkor is, ha most épp nem engedem magamnak, hogy túl sokat időzzek rajta. Tudom, hogy Bence valószínűleg már alszik ilyenkor, és talán álmában sem sejti, mennyire próbálok erős maradni miatta. Fáradt vagyok. De nem az a szétesett fajta. Inkább az a jóleső, rendbe rakott fáradtság. Amikor az ember érzi, hogy a teste kimerült, de a lelke végre kapott egy kis levegőt. Már majdnem elérek a sarkig, amikor megpillantom őket. Blanka mellett egy ismeretlen férfi sétál, túl közel, túl lazán, túl természetesen. Azonnal el akarom fordítani a fejem. Meg is teszem. Legalábbis egy pillanatra. Aztán mégis visszanézek. A vállamon húzódik az edzős táska pántja, ahogy lelassítok. Nem feltűnően. Csak annyira, hogy tovább lássam őket. A mellkasom megfeszül, amikor a férfi közelebb hajol, és Blanka ajka egy másodpercre az övéhez ér. Egy rohadt másodpercre. Mégis elég ahhoz, hogy felmenjen bennem a pumpa. Összeszorítom az állkapcsom. Figyelem a mozdulatait. A testtartását. A kezét. Mintha keresném a jelet, hogy nem akarja. Hogy kényelmetlen neki. Mintha reménykednék benne. De nem vagyok benne biztos. Egyáltalán nem. És mégsem megyek tovább. Ott állok, szemtelenül, gyanakodva, a félhomályban, a vállamon a táskával, és úgy bámulom őket, mintha ebből ki tudnék olvasni valami igazságot. Mintha attól kevésbé fájna. Pedig nem. Most azt akarom, hogy fájjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zádori Blanka
Gyógyító, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó



offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 156
Írta: 2026. január 27. 23:16 | Link
Gellért

Nem tudom, hogy mit tehetnék, hogy mi a helyes. Csók vagy nem csók? Hagyjam, hogy végre valakivel megtörténjen? Igen, de jó ez nekem? Miért nem a két nappal ezelőtti? Miért nem az egy héttel korábbi? Mert ez a mostani férfi annyira hasonlít Gellértre? Komolyan ezért engedek egy férfinak? Mert hasonlít? Nem. Azért, mert azt képzelem, hogy ő az. Illik ilyet? Nem. Ő vajon gondol rám? Talán. A múltkor azt mondta, hogy nehéz. De saját magának nehezíti. És én mit csinálok? Ugyanazt, megnehezítem magamnak.
- Lassan haza kell mennem, a dadus nem ér rá sokáig - Bence Julcsiéknál van  mert Julcsi azt mondta, hogy ma éjjel nem egyedül megyek haza. Bízzak benne. Bízok. Csak én ma nem szeretnék ezzel a férfival hazamenni. Hátralépek egyet, de nem enged, magához ránt és újra megcsókol. A virágok kiesnek a kezemből a hirtelen mozdulatra és a csokor a lábunk mellé esik. Nem ölelem át, a kezeim a mellkasán pihennek, kicsit lököm elfele, de annál erősebb. A nyakamat kezdi szívni, a vállam felrántom, hogy ne csinálja, de csak mosolyog. Durván szereted? A kérdés meglep, az is, ahogy az állam alá nyúl. Az oldalamhoz nyúlok, de nincs nálam a pálcám. Hivatalosan is bajban vagyok.
- Ennyi elég volt mára. Kérlek. - a nevén szólítanám, de emlékeznem kéne, hogy mi a neve. A csuklóm erősen tartja, hiába próbálom elhúzni a kezem, és a nadrágja felé irányítja, nem és nem, elhúzódom, amennyire csak tudok. Sikítani kéne, de nem jön ki hang a torkomon. Mi van velem? Én nem ilyen vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépfalussy Gellért
Bogolyfalvi lakos, Boltos


a Kvaffkás Kvibli
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 196
Írta: 2026. január 28. 07:55 | Link
Blanka
késő este, edzés után | arc | megjelenés

Nem messze állok tőlük. Nem tudom, hogy miért csinálom, komolyan nem. Arcomon fintor, szívemben pedig megül a fájdalom. Mert látnom kell. Fel kell fognom, hogy vége; megfogadta, amit mondtam neki, és tovább lép. Először csak részleteket látok. Blanka vállát, ahogy megfeszül. A második csók-kísérlet következik, amire már nem úgy reagál, a nő. Aztán hamarosan erőszakossá válik a randi kimenetele. A kezét figyelem, ahogy próbálja lehúzni a férfi ujjait a csuklójáról. A fejét, ahogy kicsit oldalra fordítja, mintha menekülőutat keresne. A mosolya már rég nem mosoly. Védekezés. A mellkasomban valami nehéz, forró érzés terül szét. Túl közel áll hozzá. Túl magabiztosan. Túl birtoklóan. Határozottan. „Ennyi elég volt”. De nem. A férfi nem enged. Abban a pillanatban megszűnik körülöttem minden. A város halk zaja. A lámpák fénye. A hideg levegő. Csak ők maradnak. És én. Megindulok feléjük. A vállamon húzódik a táska pántja, belefeszül az izmomba, de nem érdekel. A lépteim gyorsak, határozottak. Érzem, ahogy a pulzusom felgyorsul, ahogy az adrenalin elárasztja a testem. Odaérek. Megállok közvetlen mellettük. – Hé, haver – szólalok meg mély, kemény hangon. – Süket vagy? Nem hallod, hogy azt mondja, hogy ne? – A srác felém fordul. A szemében meglepetés villan, majd sértett fölény. Végigmér. Ahogyan én is őt. Jó kiállású csávó, de én jóképűbb vagyok, jegyzem is meg magamnak. Állom a tekintetét, de tudom, hogyha velem is erőszakos lesz, akkor egy pálca ellen semmi esélyem, hiába vagyok igencsak jó kondiban.
„Te meg ki a franc vagy?”, kérdezi. Nem kapkodom el a választ. Egy pillanatig csak nézem. A kezét. Ahogy még mindig Blankához ér. A tartását. Azt, ahogy próbál nagyobbnak látszani, mint amekkora. Közelebb lépek egy fél lépést. Épp csak annyit, hogy érezze: nem hátrálok. Megfogom Blanka kezét és finoman kihúzom a férfi karmai közül, hogy aztán magam mögé tessékeljem. Ebben nőnek semmi keresnivalója. – Ki vagyok? – mondom halkan, de élesen. – Történetesen a fiának az apja – Látom rajta, hogy nem érti elsőre. De nem is hagyom gondolkodni.  – Szóval rohadt gyorsan takarodj innen – folytatom mély hangszínen. – Mert ha az én kezem kerül a töködhöz… le is tépem – Nem emelem fel a hangom. Nem kiabálok. Egyszerűen kimondom. Úgy, ahogy van. Hidegen. A kezem ökölbe szorul az oldalam mellett. Az állkapcsom megfeszül. Nem mondom, hogy nyugodt vagyok. A férfi rám néz. Aztán Blankára. Megint rám. Mérlegel. Számol. És látom rajta, hogy nem tetszik neki az eredmény.
Utoljára módosította:Szépfalussy Gellért, 2026. január 28. 08:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zádori Blanka
Gyógyító, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó



offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 156
Írta: 2026. január 28. 08:13 | Link
Gellért

Nem tudom, hogy mit csináljak, érzem, hogy ebből baj lesz, és a legkevésbé bajt szeretnék. Elegem van. Nem akarok több randevút, több férfit, semmit. Ez egy baromira rossz ötlet volt, ami nagyon jónak tűnt abban a pillanatban, amikor megfogalmazódott. Mert azt hittem, hogy lesz értelme. Hogy ha lát másokkal, akkor Gellért majd rájön, hogy nem akar másokkal látni. De nem így volt. Mert Julcsi azt mondta, hogy Nátánnak nem mondott semmit, semmi olyat, hogy esetleg zavarná vagy nem akarná, hogy így menjen tovább ez. Pedig zavarja, de nem eléggé. Viszont nem akarom, hogy erőszak legyen ma éjjel, vagy, hogy én hülyeséget csináljak. Gondolnom kell Bencére, akinek kell az anyja. Nincs papírom róla, hogy ki az apja, nem akarom, hogy gondozásba vegyék, csak mert én ki akartam kényszeríteni Gellértnél, hogy válasszon engem. De jelenleg hiába próbálkozom, csak erősebben és erősebben szorít. És akkor hirtelen ott a hang, amire ő nem, de én nagyon is figyelek. Gellért. A szívem egyből hevesebben kezd verni, nem azért, mert pont ezt akartam, mert nem, nem teljesen, nem így, hanem azért, mert itt van, és mellette biztonságban érzem magam. Belekapaszkodva húzódok arrébb, nem zavar az sem, ha maga mögé ránt fájdalmasan, mert nem akarok a másik közelében lenni. Lépés közben a virágcsokrot arrébb rúgom, mert szép virágok, ha már leszakították őket, ne essen több bajuk. - És akkor miért nem veled van ma, hah? - kérdezi nyugodtan, mögé pillantva, rám nézve, parancsolóan, mintha elvárná, hogy visszamenjek mellé. Jogos, oka van, hogy nem velem van, mégis idejött, de nem fogom a mi dolgunkat vele megosztani.
Gellért takarásából is látom azt a mosolyt, ami az arcára kerül, és azt, ahogy végignéz rajta. Mintha nem hinné el, vagy talán azt nem hiszi el, hogy erőszakos lenne? A szemei miatt van, Gellért szemei túl szépek ahhoz, hogy az ember azt sejtse, hogy képes nagyobb erőt kifejteni, vagy akár visszaütni. Még nem látta milyen az, amikor a zöld szemek szinte feketére sötétülnek a dühtől. Engem is képes lenne megütni mérgében és szerintem nem egyszer volt már nagyon közel hozzá. - Megteszi. - erősítem meg hátulról, remélve, hogy ez az igazolás elég lesz ahhoz, hogy elmenjen, de nem, nem megy, hanem mozdul. Felénk, és mire felfogom, hogy mi történik, addigra az ökle már Gellért arcában van. És tudom, hogy ez nem fog viszonzatlan lenni, szóval nekem csak arra kell figyelnem, hogy pálca ne kerüljön elő, mert akkor muszáj leszek beleszólni és tudom, hogy azt Gellért utálná.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépfalussy Gellért
Bogolyfalvi lakos, Boltos


a Kvaffkás Kvibli
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 196
Írta: 2026. január 28. 08:41 | Link
Blanka
késő este, edzés után | arc | megjelenés

Nem hallok már rendesen. Mintha vattát dugtak volna a fülembe. A város zaja tompa morajjá válik, Blanka hangja is elmosódik, a férfi pofátlan, sértett kérdése viszont belém mar, mint egy rozsdás szög. „És akkor miért nem veled van ma…?” Valami elpattan. De csak grimaszolva mosolygok, és fölényesen végig nyalom a felső fogsorom. Az állkapcsom megfeszül. Érzem, ahogy az ereimben felgyorsul a vér, ahogy a mellkasomban kalapál a szívem. Nem válaszolok. Egy pillanatig csak nézem. A fölényes félmosolyát. A tekintetét, amiben már nincs tisztelet. Csak birtoklás. Megszólalok. De már nem nyugodtan. – Nem mondom el még egyszer… – A hangom mély. Hideg. Veszélyes. Látom rajta, hogy nem erre számít. A vállai megfeszülnek. Közelebb lép. Túl közel. Érzem az olcsó parfüm illatát. A tekintete elsötétül. És akkor megtörténik. Egy villanás. Egy árnyék. Egy ütés. Nem látom. Csak érzem. Az ökle belerobban az arcomba. Fehér fény robban a fejemben. Megszédülök. A világ oldalra billen. Hátralépek egyet, kettőt. A talaj megcsúszik a talpam alatt. A fülem cseng. A szájamba vasízű vér szivárog. Fáj. De nem úgy, ahogy kellene. Nem gyengít. Felgyújt. Mintha benzint öntenének egy parázsra. Az adrenalin eláraszt. A testem felrobban belülről. A fájdalom eltűnik. A gondolatok is. Nem marad más, csak a forróság. A düh. Az ösztön. Felnézek. És már nem én nézek vissza a pasasra. Valami más. A látásom beszűkül. A világ pereme elsötétül. Csak ő van előttem. A célpont. A probléma. A veszély. A zöld szemem sötét árnyalatba vált. Érzem. Tudom. Megindulok. Nem gondolkodom. A testem átveszi az irányítást. Megfogom a kabátját, magam felé rántom, és mielőtt felfogná, mi történik, már ütök. Egyszer. Kétszer. A csont tompa hanggal találkozik hússal. Érzem, ahogy az öklöm belesüpped az arcába. Ahogy a feje oldalra csapódik. Megtántorodik. Nem állok meg. Még egy ütés. Még egy. A világ vörös és fekete. A levegő forró. A szívem szét akar robbanni. Minden bennem felgyülemlett fájdalom, féltés, féltékenység, tehetetlenség most egyetlen pontba sűrűsödik. És rajta csapódik le. Nem érdekel semmi. Csak ütök. Mert most nem gondolkodom. Most védek. Most bosszút állok. Most elpusztítom azt, aki hozzá mert érni. A férfi hátrál, botladozik, majd nekicsapódik valaminek. De én megyek utána. Nem hagyom levegőhöz jutni. Megragadom a pólóját, újra közel húzom. A légzésem vad. Szinte hörgök. A kezem remeg. Nem a félelemtől. Az erőtől. Túl sok. Túl gyors. Túl intenzív. Érzem valahol mélyen, hogy ha most nem állít meg senki… akkor ezt nem fogom tudni kontrollálni. De most még nem akarom. Most csak azt akarom, hogy megértse: Nagyon rossz pasival kezdett baszakodni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zádori Blanka
Gyógyító, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó



offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 156
Írta: 2026. január 28. 08:56 | Link
Gellért

Nem tudom, hogy mit csináljak, nem akarok beleszólni, nem akarom, hogy azt érezze, megalázom azzal, hogy beleavatkozom. A másik fél próbál visszatámadni, de sokkal kisebb az esélye, mint hittem, hogy lesz. Azt gondoltam, ez egy viszonylag kiegyenlített küzdelem, de nem, egyáltalán nem. A szemeim tágra nyílnak, a számat is elfelejtem becsukni a látványra, amit Gellért dühe vált ki. Sosem láttam még ilyennek és nem is hittem, hogy valaha fogom. A lábaim ólomsúlyúak, a testem remeg, mert egyáltalán nem ezt akartam. Azt igen, hogy zavarja a dolog, de nem így, nem ennyire, nem úgy, hogy bajba kerülhet miatta. Nem tudom mennyi idő telik el, mire a szemeim végre érzékelik, hogy kiszáradtak, pislogok, a testem reagál végre. Az agyam is beindul és összekapcsolja azt, hogy ha Gellért ezt tovább csinálja, bajba kerül. És én azt nem akarom.
Messzebb vannak már tőlem, azt a pár lépést futva teszem meg, és nem biztos, hogy a legjobb döntés, ahogy kettejük közé kerülök, és átölelve őt, próbálom arrébb nyomni a másiktól. - Rám figyelj, kérlek, mert baj lehet ebből, ha nem hagyod abba. Rám vagy dühös, nem rá. - jó, ez így talán ebben a formában nem igaz, hiszen a másik egy bunkó volt vele, de akkor is, talán a hangom segít. Talán egy kicsit segít abban, hogy ne folytassa ezt és a másiknak legyen lehetősége elfutni. Biztos, hogy lesz következménye, de inkább egy élőtől, mint egy olyan személytől, akit a másik holtra vert. Ha engedi ölelem, addig, amíg kicsit nem oldódik a feszültség a testében. - Ne haragudj, kérlek, bocsáss meg nekem! - könyörgő hangon beszélek hozzá, mert csak most realizálom, hogy milyen is lenne elveszíteni őt. Nem látni minden nap, nem hallani a hangját, nem érezni, hogy dühös rám, hogy jelen van, hogy érez. Nem akarom elveszíteni, akkor sem, ha soha többet nem lehet az enyém. De ahhoz, hogy ez megmaradjon, most meg kell nyugodnia. Muszáj lesz.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépfalussy Gellért
Bogolyfalvi lakos, Boltos


a Kvaffkás Kvibli
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 196
Írta: 2026. január 28. 10:29 | Link
Blanka
késő este, edzés után | arc | megjelenés

Tovább a hozzászóláshoz!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zádori Blanka
Gyógyító, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó



offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 156
Írta: 2026. január 28. 10:57 | Link
Gellért

- Nem veszíthetlek el. - Tudom, hogy remeg a hangom, az egész testem, az ajkaimat sírásközeli állapot remegteti, főleg azért, mert felpillantva látom, hogy ő sír. Nem akarom, hogy sírjon, nem akartam bántani, és nem akartam, hogy valaki mást bántson. Hálás vagyok azért, mert itt volt, idelépett, nem hagyott magamra a választásommal, de nem akartam, hogy ő ezt átélje, és mégis megtörtént. Látom a sok vért, főleg a másiké, de az övé is. Az arcán már most látszik, hogy erősen ütötték, a kezei véresek, keveredik az ő vére a másikéval. Erősen tartom őt, nem érzem a súlyát, csak azt, hogy most meg kell tudnom őt tartani. Nem szabad hagynom, hogy összeessen. Azt, hogy nem veszíthetem el még párszor kimondom, saját magamat is próbálom vele motiválni. A hangom egyre halkabbá válik, majd suttogássá. Már nem attól félek, hogy az aurorok kapják el, hanem attól, hogy egy kicsit belehal ebbe. És nem akarom, hogy üres legyen. Gellértben pont az a csodálatos, hogy ő annyira teli van.
Lábujjhegyre állva lecsókolom az álláról a véres könnyeket, melyek megszínezik a számat és kicsit a körülötte lévő bőrt is. Nem érdekel, nem zavar, azt szeretném, hogy megálljanak, elapadjanak, ne legyen több könny, ami el akarja hagyni a testét. Nem érdekel a másik, remélem már messze jár, ha jót akar magának, vissza se néz. - Menjünk haza, jó? Kérlek. - hogy hozzá vagy hozzám, az mindegy, de nem akarok itt maradni, biztonságban szeretném őt tudni, ellátni a sebeit, megbizonyosodni róla, hogy jobban fog lenni. Szeretnék vigyázni rá, mellette lenni, ha engedi. Csak amíg egy kicsit jobban nem lesz. Utána utálhat nyugodtan, akkor legalább tudni fogom, hogy jól van. Ha vannak még érzései felém, bármilyenek is, akkor tudni fogom, hogy rendben vagyunk, hogy nem vesztettem el őt a lehulló könnyekkel együtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépfalussy Gellért
Bogolyfalvi lakos, Boltos


a Kvaffkás Kvibli
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 196
Írta: 2026. január 28. 11:29 | Link
Blanka
késő este, edzés után | arc | megjelenés

Még mindig csak bambulok magam elé. Nem tudom, hogy mióta lehetek ebben a pozícióban. Talán percek óta. Talán csak másodpercek. Az idő szétesik, mintha nem is létezne. A világ tompa, elmosódott, mintha vastag üvegen keresztül nézném. A fülem zúg. A szívem még mindig túl gyors. Túl hangos. Mintha nem akarna lelassulni. Mintha benne ragadt volna abban az őrült tempóban. Aztán… egyszer csak enged. Az adrenalin kifut, és vele együtt megérkezik minden más. A fájdalom. A kezem sajog először. Lüktet. Mélyen, csontig. Mintha belülről kalapálnák. Aztán a vállam, a hátam, a bordáim, a térdem. Felszisszenek. És végre pislogok egyet egyre világosodó, zöldszín szemeimmel. Hallom, hogy Blanka beszél hozzám. A hangja valahol ott van mellettem, közel, aggódva, halkan. De nem értem a szavakat. Csak hangfoszlányok jutnak el hozzám, mintha a tenger vize alatt lennék. Valaki más is beszél. A férfi. Valamit magyaráz, hadar. Talán mentegetőzik. Talán fenyegetőzik. Nem tudom. De nem is érdekel. Egyetlen szó sem jut el hozzám. Mintha kikapcsoltak volna, és a pasas a következő pillanatban már ott sincsen. Végül elkezd visszaszivárogni az éjszakai város zaja. Az élet megy tovább, mintha semmi nem történt volna. Furcsa. Pislogok egyet, majd még egyet. És Blanka csókját érezve az államon lehunyom egy pillanatra szemeimet. Mintha ólomból lennének a szemhéjaim. Bólintok. Esetlenül, elveszetten. Érzem a kezeit rajtam. A karomon. A hátamon. Finoman és határozottan vezet engem tovább, miután nagy nehezen feltápászkodom a kövekről. Blanka csak indul, és finoman húz maga után. És én hagyom. Nincsen bennem ellenállás. Nincsen bennem döntés, csak követem. Lépésről lépésre. A lábam automatikusan mozog. Nem figyelek rá. Mintha nem is hozzám tartozna. Szinte kívülről nézem magam, ahogyan Blanka mellett haladok. A kezembe kerül végül az edzőtáskám is. Egyszer csak ott van az ujjaim között a pánt. Rászorítok, és belenyilall a fájdalom a kezembe. Az éjszaka körülölel minket; a hideg levegő, ez a furcsa kettőség. Magam elé bámulok, Blankát az oldalamon ölelem, és eltűnünk a sötét utcán. Vissza sem nézek többet…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fekete Nonó
Független boszorkány, Végzett Diák


Pirosas gyönyörűség
offline
RPG hsz: 239
Összes hsz: 871
Írta: 2026. március 15. 12:28 | Link
Kosztra Miló
Véletlen találkozás

Már régen jártam bogolyfalván, így beszóltam a munkahelyemre, hogy kiveszek ma egy kis szabadságot. Tudtam, hogy a vezető megadja, mert jól teljesítenk és a múlt hónapban is sok vendéget vonzottunk be a társulatnak. Sőt, annyira hogy volt szó fizetés emelésről is. Ami jól jönne, mert akkor talán további célokat is megvalósíthatnék. Például, hogy más falvakat megismerjek, meg lehet megint kellene mennem valami buliba mint annó. Hiányzik már az a szabadság ami akkor volt, bárr… már akkor sem rajongtam az ilyesmiért valahogy nem az én terepem a felhőtlen bulizás, és piálás. Gondoltam visszatérek kicsit bogolyfalvára, hátha megint összefutok valamelyik régi ismerősen vagy esetleg korombeli emberrel. Múltkor is jól jött ki, hogy találkoztam Bercivel, hátha most is találok valamit. Mikor belépek bogolyfalva területére egyszeribben nagyobb lesz a hangzavar. Ugy látszik még mindig ide járnak le a kastély lakók, és költöznek le aztán hogy tovább éljenek erre. Eleinte nekem is ez volt az elképzelés, de hát aztán máss felé vittek az álmaim. Elindulok az egyik kisebb utcán hátha meglátok valami érdekes üzletett, mert még nagyjából kiismerem magamat a környéken, de nem mondanám, hogy minden egyes utcát tudok milyen boltott is relyt. Végül döntésképtelenen megállok, és csak akkor döbbenek rá, hogy az út közepén sikerült megállnom amikor egyik idősebb férfi válla az enyémnek ütközik, így valahogy megpróbálok a szélére sodródni, hogy ne vigyen magával egy teljesen másik írányba az ember áradat.
Hozzászólásai ebben a témában
"A cirkuszban a zűrzavar a műsor része – az életemben a műsor a zűrzavar része.”
Oldalak: « 1 2 ... 40 ... 48 49 [50] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza