33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 40 41 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2017. november 4. 21:42 | Link

Adam Kensington

Hm. Köszi. Mindenki másra, jogosan vagy jogtalanul, mérges lenne, hogy csak ennyit segít, de Adam sose próbált meg érdeklődőnek és segítőkésznek tűnni, ha igazából abszolút nem érdekelte az adott dolog, és ezt a kis navinés becsüli. Belé persze azt verték bele, hogy érdeklődj a mások problémái iránt és légy segítőkész és kedves és még mennyi minden, akár érdekel a téma és a másik személy, de főleg akkor, ha cseppet se érdekel, és, röviden, érdekeljen más jobban, mint te saját magad. Na, Adam ilyesmivel nem szórakozik. Egyszer talán majd a kis navinés is eljut odáig.

 - Mindenki ezt mondja, tudom, de tényleg így van? Egyelőre azt tudom, mi nem érdekel meg mi nem akarok lenni, azt nem, hogy mi igen. - nyavalyog egy kicsit a szentem a szokásos szabatos és könnyen érthető stílusában. Ez a kérdés picit letörte a fene nagy jókedvét, és habár világosan tudja, hogy most idegesítő és rajta kívül ez a kutyát se érdekli, egyelőre nem képes elengedni a témát. Biztos mással is van olyan, hogy ő maga unja a saját beszédét, de csak nem tudja abbahagyni, és csak mondja és mondja.. ugye mással is előfordul az ilyen...?

- És amúgy is hogy lehet kiválasztani csak egy valamit, mikor annyi minden lehetőség van.. - morogja ezt már tényleg csak magának, mert mindennek olyan jól hangzó neve van, és olyan érdekesnek tűnik - aztán vagy kiderül, hogy unalmas és hasztalan, vagy jó lesz, de fúrja az ember máját a keserűség, hogy a többiről viszont meg lemaradt. Á, nehéz dolog ez. Írni kell egy listát, rá kell bökni valamelyikre csukott szemmel, oszt jóvan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1264
Összes hsz: 8105
Írta: 2017. november 4. 22:42 | Link

Rozsos  Anna
este | egy padon | x

Az emberek többsége soha nem jut el odáig, hogy azokkal foglalkozzon és azoknak segítsen, akik tényleg számítanak, és főleg, hogy képes legyen magát valóban mások elé helyezni. Már ami azt illeti, hogy ne akarjon megfelelni és ne valamilyen vélt kötelességből lehessen rá számítani. Hajlamosak tévesen az ilyen illetőket gorombának, maguknak valónak bélyegezni. Pedig ők egyszerűen csak mérlegelnek és döntést hoznak. Nem azt mondom, hogy nem kell segíteni azoknak, akiknek tudunk. Csak azt mondom, ezt ne a magunk és a számunkra fontosak kárára tegyük.
- Ezzel már előrébb jársz, mint sokan - közlöm azzal kapcsolatban, hogy ő legalább már azt tudja, mit nem akar. Nagy dolog. Nem sokan mondhatjá ezt el magukról. Minden esetre szeretném, ha nem rágná magát ezen. Annak aztán semmi értelme.
- Na igen - értek egyet a felvetésével a választás nehézségét illetően. Ez tényleg olyasmi, amit én sem tudtam felfogni soha. Túl sok minden van a világban, és gyakorta elvárják az emberektől, hogy válasszanak ki mindebből egy elenyésző részt és annak szenteljék az életüket. Azokat pedig, akik ennek nem hajtanak fejet és hajlamosak mindenhez érteni, kikiáltják polihisztornak. Holott számomra ez tűnik egy sokkal valóságosabb és jogosabb hozzáállásnak. Amit a társadalom látszólag elvár, az olyan, mintha kapnál egy házat, aminek csak egyetlen szobájában élnél, annak is csak a sarkában. Örökre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2017. november 11. 19:44 | Link

Adam Kensington

 - Áh, mindegy. - rázza meg a fejét lemondóan, hogy mintegy fizikailag is elsöpörje a problémát a mentális szőnyeg irányába. Majd lesz valahogy. Nem egy fényes és irigylésre méltó életfilozófia, de legalább elég stresszes. Mert amíg valahogy nem lesz, mindig azon izgul, hogy hogyan is lesz pontosan, és hogyan kellene lennie, és hogyan nem lesz képes elérni azt, aminek lennie kellene. Igazából, simán sokkal egyszerűbb lenne az élete, ha kiválasztana valamit, és ahhoz ragaszkodna, de az nem, az túl értelmes egy filozófia. - Van neked jobb dolgod is ennél, bocsánat. - mert Adam egy angyal, elég fura egy angyal, oké, de simán kedvesebb vele bárkinél, és az angyalok ritkán akarnak emberi nyavalygást hallgatni. Teljes joggal, tegyük hozzá. Ha a kis navinés is inkább arrébb rugdossa a problémáját, mit foglalkozzon vele egy... angyalvámpír? Ezt most visszakaptam. Nesze neked, hülye metaforák.

 - De legalább átmentem! Gondolom, legalábbis. Fogalmam sincs, mi újság a kastélyban, mert találtam egy koszos, poros lyukat a tetőtérben, ott tanultam, de mindegy is, megvan! - kellett egy hely, ahol időnként nagyobb feltűnés nélkül megtaposhatta a jegyzeteit meg csúnyán beszélhetett, oké? Nem ítélkezünk. - Ezért minimum megérdemlek egy csokitortát. Vagy valamit. - mondja csak úgy magának, és már látja is, ahogy a konyhán befal két tortát meg három tálca sütit. Nem csokitortát, mert attól kijönnek a pattanásai, és most már ilyenekre is ügyel. De valami teljesen egészségtelent, az biztos. Mer az neki jár, és kész.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2017. november 11. 19:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1264
Összes hsz: 8105
Írta: 2017. november 14. 22:01 | Link

Rozsos  Anna
este | egy padon | x

Azt majd én tudom, van-e jobb dolgom ennél. Különben persze biztos lenne, de nem vagyok az a fajta, aki valahol van és közben meg az jár a fejében, hogy máshol kéne lennie. Ha máshol akarnék lenni, máshol lennék. Ez ennyire egyszerű. Nekem igen. A halandóknál ez azért bonyolultabb. Az ő életük kötöttebb. Náluk több a muszáj. Már mennyiségre. Nekem egy fő muszájom van, ez pedig a nappalok átvészelése. Ez viszont -valljuk be- nem apróság. De legalább csak egy valami.
- Az a legkevesebb - értek egyet a jutalmat illetően.
- Gyere, megnézzük, mit tehetünk... - bökök a fejemmel, megerősítve szavaimat. Közben pedig már emelkedek is fel a padról. Tudom, hogy a kis navinés nem úgy értette, hogy tőlem várna csokitortát a teljesítményéért, én viszont szeretnék valamivel kedveskedni neki. Ugyan nem vagyok biztos benne, hogy ilyen esti órán lehet-e még bármilyen tortát kapni. Főleg, hogy szerintem a cukrászda már nincsen nyitva. De a Pillangóvarázsban vagy a Máguscsárdában azért tehetünk egy próbát. Zsebre vágom kezem és már indulok is. Anna utánam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2018. január 12. 05:17 | Link

Lewy


Nyálkás, hűvös idő van, de pont jó ahhoz, hogy kicsit felfrissítsem az agyam egy kiadós séta közben, amit bizony én most fogok megtenni, ebben az időben, valahol elcsászkálva az utcákon. Régen nem mozdultam ki már a vackomból, és talán ennek nem csak az az oka, hogy ilyen pocsék az időjárás. Sőt, biztos, hogy nem, de ez nem tartozik senki másra sem.
Néha még visszavágyom a kastélyba, a meleg kis szobámba, a többiek mellé, a párnáim és plüsseim közé, hogy egy könyvvel, meg egy bögre pillecukros forró csokival töltsem az egész estét.
De nem, nekem most kint kell kószálni, elhaladva a boltok előtt, de megakadva az egyiknél. A kirakat tele van talárokkal, és iskolai holmikkal, elvégre is, a szezonja van, így, hogy végre elkezdődött újra a tanítás, és minden más is ott fent.
Csak elképzelem, ahogy a kirakat a szobámmá, majd a régi klubhelyiségemmé válik, és csak mosolygok, ahogy a kandallóban ropog a tűz, a fa illata száll, és közben...
Esik a fejemre a hó? Ez vicces, így a lehető legjobb. De csak nekem, addig, míg el nem szalad a figyelmem, és az illúzió, ami a havat eredményezte, szertefoszlik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. január 23. 14:55 | Link

Rentai Bálint

negyedvélai tündöklés helyett, vérfarkas kórságok

Napok óta nem tudok aludni, álmaimban kisebb állatokat szaggatok szét és rendkívüli elégedettséggel tölt el kiserkenő vérük felbuzgó forrásának látványa. Tegnap a tükörben különösen rondának láttam magam, egy veszélyes fenevad képe sejlett fel íriszeim előtt, minek hatására annyira megrémültem, hogy letakartam az összes tükröt, mintha ily könnyedén elkendőzhetném a valóságot.
 A szobatársaim hiába kérdezték, mi van velem, órák hosszat ücsörögtem a sötétben gondolataim feneketlen kútjával összezárva. Nem tudtam, hogy mi történik velem, hogy miért érzem magam ilyen feszültnek és miért van az, hogy néha, amikor egyes testrészeimre pillantok, egy szörnyeteg méretes végtagjait látom bennük megelevenedni.
 Hiába ettem gyógyfüveket, hiába szedtem elő szekrényem legalsó fiókjának legkisebb zugaiból azokat az amuletteket, amelyeket Édesanyámtól kaptam, oly élesen nehézkedett rám a valóság velőtrázó sóhaja, hogy egyszerűen nem tudtam szabadulni. Nem tudtam szabadulni azon gondolatoktól, miszerint  megátkoztak engem s innentől kezdve mindenki, aki kapcsolatba kerül velem, kénytelen lesz e szomorú teher hozadékait elviselni. Több levelet is megfogalmaztam az éjszaka folyamán, hogyha netán úgy döntök, hogy önként vetek véget saját életemnek, legalább hátra tudjak hagyni pár cikormányos betűt azoknak, akiket szeretek. Azzal már nem is próbálkoztam, hogy elmagyarázzam Aladárnak, mi is történik velem, ugyanis az utóbbi időben teljesen megváltozott. Minden egyes alkalommal, amikor közeledni próbáltam feléje, vad vicsorgásba kezdett, majd rémültem elmenekült szobám elhanyagolhatóan félreeső részeibe.
 Viselkedését, habár számtalan alkalommal próbáltam, nem tudtam magamnak megmagyarázni. Borzasztóan bántott, hogy teljesen elutasított engem mind fizikailag és érzelmileg is. Talán megsejtette - az állatokról elmondható remek szaglásával -, kiszimatolta, hogy a sötétség egyre növekszik bennem? Nem tudom, de azért jöttem Bogolyfalva Fő utcájára, hogy egyszer s mindenkorra kideríthessem, mi az igazság - vagy ha ezt kaptam, hát megtaláljam a módját, hogy ne kelljen többet magamon viselnem.

 
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. január 23. 15:01
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. február 3. 03:51 | Link

Zoé

Nem tudtam volna megmagyarázni, hogy mit kerestem a Fő utczán akkor és ott. Annyi biztos, hogy egy doboz Bee Happyt le kellett passzolnom a cukorkaboltba, mert Lucával ezt beszéltük meg. Nem tudom, hogy merült fel egyáltalán az ötlet, de ha már leegyeztettük, akkor megért legalább egy próbát, nem?
Az idő borzalmas volt, a kis üzeltből kilépve ki is rázott a hideg, így viszonylag hamar be is gomboltam a kabátomat, az összes létező gombbal. Még az is megfordult a fejemben, hol felejthettem el a sálamat, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a hiúságom és a csalóka napfény beszéltek rá, hogy otthon is maradhat a plusz ruhadarab.
Most már csak minél messzebb akartam kerülni a falutól, hogy haza hoppanálhassak a lányokhoz, mikor megütötte a fülemet a lány nevetése és kissé furcsállva pillantottam arra. Pár pillanat ugyan kellett, de tudtam, hogy ki az, az egyetemen párszor beszélgettünk, amikor még bejártam, persze.
- Látom azért a hangulat nem rossz - jegyeztem meg, miközben intésre emeltem a kezemet. Hogy mikor torpantam meg, azt nem tudom pontosan, de valamikor sikerült.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2018. március 1. 18:49 | Link

Túlságosan elmerengek a gondolataimban ahhoz, hogy bármi is érdekeljen, főleg nem az, hogy bárki bármi rossz szót akarna rám tenni. Mondjuk nem is tesz, de hát azért csak amiatt ismerem fel, mert az egésznek vége. Kicsit ironikus, nem? Vigyorgok, mintha újra tizenhét lennék, pont annyi, mint amikor idekerültem, vagyis valahogy úgy, de nem is ez a lényeg, és még az is ismerős, hogy ki szól hozzám, bár elsőre nem ugrik be, hogy honnan, úgyhogy kénytelen vagyok elgondolkodni rajta egy icipicit.
- Hát valamikor olyat is kell.
Igazából mindegy is, miért teszem ezt, amit, meg az is, hogy minden álcám lehullt, de nem is érdekel. Pár éve még sírva menekültem volna a szobámba, és telesírtam volna a párnám, de ma már nem. Szocializálódás...
- Mi járatban erre?
Csak annyit tudok róla, hogy egyetemre jár, vagyis ez az utolsó információm felőle, úgyhogy igazi rejtély, hogy mi is történik vagy nem történik, amiért itt van. Rólam meg mindenki tudja, hogy itt élek, meg itt az unokahúgom, a bolt, meg minden, a szüleimet leszámítva.
Teszek néhány lépést felé, bár a távolságot megtartom, az még megmaradt, de közben kezdem visszahúzni magam köré a falamat, hogy normális legyek, a mellkasomtól kiindulva egészen a fejem búbjáig, és a nagy lábujjam végéig, meg a kezem kisujjának hegyéig. Ha mázlim van, ez a kis botlásom fel sem tűnt neki. Ha pechem, akkor minden észrevehető volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 20. 20:08 | Link

D.



Ha már az előző este ideszólított, gondoltam kihasználom a dolgot és még valakit meglátogatok. Levelet küldtem a Rellonos fiúnak, melyben titokzatosan csak annyit írtam, hogy 10-kor a Fő utczán. Ő is szólított már így magához, bár legalább tudtam kihez megyek. Csak remélni tudom, hogy kíváncsi alkat, s eléggé felizgatta a fantáziáját pár soros kis szösszenetem.
9 után pár perccel már az utcát járom. Ott hibáztam üzenetemben, hogy pontos helyszínt nem írtam. De az a helyzet, hogy már fogalmam se volt arról, hogy miféle üzletek vannak. Hiába, minden változik, mostanában igen gyorsan, így aztán akár mellé is lőhettem volna. Elhaladok a könyvesbolt mellett, aztán a Leányálom nevezetű boltot is elhagyom, végül valahol a Paradis Cukorkabolt környékén pillantom meg a hős lovagot. S, ha már háttal áll nekem, én azt kihasználom. Kezeimmel eltakarom a szemeit.
– Meglepiii – súgom halkan fülébe. – Ki vagyok? - s egészen addig, míg meg nem ver, vagy nevemet ki nem mondja, kacsóimat el nem emelem. Kíváncsi vagyok mennyi női nevet sorol fel, mire meglesz a kilétem.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. március 21. 15:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 621
Összes hsz: 3755
Írta: 2018. március 20. 21:12 | Link

A nő
Outfit

Egy idegen madár kopogtat hevesen csőrével az ablakon, embertelen időben! Uramatyám, ki küld levelet reggel fél 9-kor egy embernek? Alszom! Legalábbis aludnék, de már mindegy igazából. Kiveszem a levelet a csőréből, már tépem is. Az illető közlési módszere kicsit hajaz az enyémre, olyan ez a levél, mint amiket én szoktam küldeni neki. Egy mosoly terül szét az arcomon, majd a levelet az ágyamra dobva, felhúzva a bakancsom, rögtön indulok is. Addig legalább körbe tudok nézni a faluban.
Az órámra nézve, megálltam a Fő utcza közepén, biztos, ami biztos alapon. Talán nem kerüljük el egymást, ha mindennek a kellős közepén állok. A semmiből érzem a puha és kicsit áthűlt kezeket a szemeimen. Lehunyom őket, majd haloványan elmosolyodom.
- Krisztina - suttogom halkan, majd kezeit lefejtve szemeimről, lassan feléfordulok. Kacsóját nem engedem el, úgy lépek közelebb hozzá. - Hát te? - mosolyom egyre szélesedik, ahogy arcát vizslatom. Amint elolvastam a rövidke levelet már tudtam, hogy ő az. Csak ő tehet velem ilyet.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2018. március 21. 15:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 20. 21:29 | Link

D.



Sok minden jut eszembe, ahogy itt sétálgatok. Régi jó és rossz emlékek hada rohamoz meg. Az a probléma, hogy a rossz többségben van, s hirtelen már ismét látom magam előtt azt az akadályt, ami végett nem vágytam ide. Gyomrom kavarog, ha Denis nem kerülne a látószögembe, azt hiszem visszafordulnék. Ő most a megmentő. Ismét.
Még így hátulról is bújok hozzá, míg szemeit eltakarom, s szívem nagyot dobban, hogy elsőre tudja. Nyilván nem volt nagy titok, legalábbis reméltem, hogy nem küld mindenkinek hasonló leveleket, mint amit én szoktam kapni. – Tegnap behajtottam egy vacsorát és gondoltam megleplek – mosolygok rá őszintén. Rajta kívül nem volt okom maradni, s gondoltam kivételesen ne ő utazgasson miattam.
– Mizu? Megvan minden? - utalok én itt a vizsgák hadára. Nyilván érdekel, hiszen ez is az egyik oka annak, hogy keveset láthatom.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. március 21. 12:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 621
Összes hsz: 3755
Írta: 2018. március 20. 21:39 | Link

A nő
Outfit

Az, hogy láthatom, ráadásul úgy, hogy ő keresett fel, örömmel tölt el. Ez nem olyasfajta öröm, amit az ember gyakran érez. Ez olyan öröm, ami csak akkor kerül az emberbe, ha az nagyon megérdemli vagy nagyon vágyik rá. Valószínűleg én az utóbbi vagyok. Kérdésére felkacagok. Persze, a vizsgák, ezért nem láthattam gyakran.
- Minden meg van - sóhajtok egy nagyot. - A VAV is - vigyorgok teli fogsorral, mintha semmi bajom nem lenne az égvilágon és ez lenne életem első boldog pillanata.
Egy enyhe szellő tolakszik be kettőnk közé, Krisztina haját is arrébb fújva. A hűvös kicsit kicsípte az arcát, pirospozsgás neki. Olyan, mint egy gimnazista lány, aki zavarban van valamiért. Gyönyörű!
- Sikerült meglepned, azt meg kell hagyni - csókolom homlokon. - Rajtam is behajtasz egy vacsorát? Vagy mit szeretnél csinálni?
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2018. március 21. 11:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 20. 21:45 | Link

D.



Izgatottan várom feleletét. Bármi meglepő, sokat gondoltam rá, főleg mikor tudtam, hogy aznap nagy nap van. Furcsa volt így élni a mindennapjaimat, hiszen megszoktam, hogy általában csak magammal törődök. Önző vagyok.
- Tényleeeg?? - hatamas vigyor ül ki az arcomra. Szívből jövő öröm ez, melyet legutoljára talán a saját vizsgáim sikerénél éreztem. Még ugrálok is, meg visítozok, mint egy kiskutya. - Hát ezt meg kell ünnepelni - nézek rá, nagyra nyílt szemekkel, s vigyorom egyszerűen letörölhetetlen. Szeretném, ha tudná, mennyire örülök ennek, s nem csak azért, mert esetleg többször tudom majd innen elcsábítani, hanem a sikerének, neki.
- Nem tudom, bármit. Kihasználhatod, itt vagyok - nem közlöm vele egyből, hogy ma már megyek vissza az otthonomba és holnap tova repülök. Elég lesz később lelombozni mindkettőnk hangulatát. - Mondjuk valami ennivaló most már jól esne, mert még a reggelizés se volt meg - pördülök egyet, hogy felmérjem a terepet. Szemeim azonnal egy olyan helyet keresnek, ahova betérhetnénk pár falatra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 621
Összes hsz: 3755
Írta: 2018. március 21. 11:21 | Link

A nő
Outfit

A reakciója arra, hogy átmentem minden vizsgámon, nagyon meglep. Tényleg olyan kicsit, mint egy gimmnazista lány, aki most kapta meg élete első csókját a hőn vágyott fiútól. Fel-alá ugrál, vigyorog és hangos. Nem is tudom mikor örültek nekem ennyire valaha. Vagy egyáltalán örültek-e nekem így? Krisztina arcát elnézve nem valószínű, hogy bárkinek ennyire megmelengettem volna a szívét avval, hogy átmentem pár vizsgán.
- Kihasználni? - csillan fel a szemem, és egy kaján vigyor ül ki az arcomra. - Oké, csak vicceltem! - legyintek egyet, mielőtt az egész falu előtt megverne. - Gyere, meghívlak egy ebédre - fogom meg a kezét gyengéden és csak elindulok a Fő utczán. Fogalmam sincs hová megyek, de valahol csak lehet valami kaját kapni, remélem, hogyha Krisztina is lát egyet felhívja rá a figyelmemet, nehogy az én bambaságom miatt maradjon éhen.
- Meddig maradsz? - teszem fel A KÉRDÉST sétálgatás közben. Próbálok úgy tenni, mintha semmit nem jelentene az, amikor elmegy, de testem megfeszül egy pillanatra. Tudni akarom... tudnom kell!
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2018. március 21. 15:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 21. 12:38 | Link

D.



Nem bánom, hogy megfogta a kezemet, sőt kifejezetten megmelengeti a szívemet. Ő legalább nem rejteget, mintha egy pestises liba lennék. Ujjaimmal átkulcsolom az övéit, ha engedi, aztán elindulok mellett, míg tekintetemmel az épületeket, üzleteket pásztázom. Meglepődve érzékelem, hogy van nem egy ismerős név, ha nem is a bolt végett, hanem még tanulmányaimból. Régi iskolatársak nevei is lifegnek egy-egy cégéren. Mélázásomból pedig Denis hangja ébreszt fel.
Csak felteszi a kérdést, én pedig egy sóhajtás kísértében emelem rá, kissé szomorkás tekintetemet.
– Itt estig, vagy hát, amíg ráérsz ma – tök megérteném, ha lenne más programja, hiszen elég váratlanul jöttem. – Holnap meg indulok a következő országba – ilyen ez az utazó, világjáró blogoló és ebből élő élet. Rossz. Mert nem tudok tervezni senkivel és semmivel. Ez az egyetlen egy ok, ami miatt bánom a dolgot.
Szorítok egyet a kezén, s próbálok mosolyt varázsolni arcomra. – De most itt vagyunk, szóval ne azzal törődjünk, hogy mi lesz majd pár óra múlva – tekintetem kérlelő pillantásokat szór felé. Ha szomorkodunk valami miatt, amin úgyse tudunk változtatni, akkor elpazaroljuk azt a kevés időt, amit egymásra szánhatunk. Nagyon bánnám, ha pocsékolnánk azt a kevés kis időt.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. március 21. 12:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 621
Összes hsz: 3755
Írta: 2018. március 21. 14:15 | Link

A nő
Outfit

Ujjai összekulcsolódnak az enyémmel, szinte rögtön, ahogy megfogom puha kezét. Ahogy sétálunk a faluban és a levegő egyre jobban hűl le, úgy múlik az idő is, amit együtt tudunk tölteni. Nemigen tudok mit reagálni arra, hogy már a mai nap folyamán elutazik, a munkájával jár. De megmondva az őszintét, annyira nem örülök neki. Az ember hosszabb távra tervezne egy nővel, aki megállás nélkül utazik? Nem, nem hinném. De az ember hosszabb távra tervezne Krisztinával, aki megállás nélkül utazik? Talán. Csak a saját nevemben beszélhetek, azonban elszomorító, hogy nem valószínű, hogy a kapcsolatunk kibírná.
Fél szemmel Krisztinára sandítok, akinek pirospozsgás arca még mindig mosolyra késztet. Göndör fürtjei keretezik arcát, mint egy festménynek.
- Amíg nem kell menned, a tiéd vagyok - mosolygok rá, csak ennyit tudok erre reagálni jelenleg. Igaza van, nem kell avval foglalkozni, hogy mikor megy el, a jelent élvezzük ki. Kit érdekel mi lesz két, vagy akár három óra múlva?
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2018. március 21. 16:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 21. 16:05 | Link

Ő



Hogy mi az, ami közöttünk van? Nem tudom. Amikor van szerencsénk egy helyen, egy időben ott lenni, akkor nagyon jól érzem magamat. Mert ő elhiteti velem, hogy lehetek néha én is fontos valakinek. Ugyanakkor, ha külön vagyunk, azt sem bánom. Leginkább azért, mert tudom, hogy számára sokkal jobb így. Legalábbis, ezt akarom hinni.
– Éljen – mosolygok vissza rá. Ha nem is sok idő, de bőven több, mint a semmi. A végén még meg is unja, hogy velem kell lennie. – Mit szólnál, ha szereznénk kávét meg valami ennivalót és sétálnánk egyet a tónál? – torpanok meg hirtelen, mintha felfedeztem volna valamit, s felé fordulok. – Vaaagy a Madárfészek megvan még? – mikor idejártam volt az erdőben egy madárfészek, amit kisajátított az emberi népség. Nem nagyon dolog, de elég eldugott és nyugodt, s legalább nem a szabadban van, ha véletlen az időjárás úgy határozna, hogy megviccel minket.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. március 21. 16:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 621
Összes hsz: 3755
Írta: 2018. március 21. 16:52 | Link

A nő
Outfit

Több, mint barátság, de kevesebb, mint szerelem. Ezt hívom én patthelyzetnek. Vajon az emberekkel gyakran előfordul, hogy ilyet éreznek?
- Ez egy nagyon jó ötlet! - boldogan cseng a hangom, az is vagyok igazából. Nem akarok gondolni mi lesz este. Hogy mi lesz később. - Várj meg itt - engedem el a kezét, aminek hiányát rögtön meg is érzem. A legközelebbi étterembe berohanva gyorsan rendelek egy pizzát, egy fekete kávét és  egy karamellás lattét elvitelre. Az ilyenekkel nem lehet mellényúlni egy nőnél, ugye? A lattét minden nő szereti... Ujjaim egyre hangosabban dobolnak a pulton, mire megérkezik az étel, a kávé szinte már ki is hűlt. Oké, enyhe túlzás, de tényleg majdnem kihűlt! Kilépve a boltból egyik kezembe fogom csak a pizzát, annak tetejére rárakom a kávékat, így ismét megtudom fogni Krisztina kezét. Máris jobb!
- Madárfészket mondtál? - kérdezek vissza. - Fogalmam sincs mi az vagy hogy hol van - nézek rá meglepetten, sajnos valóban nem tudom miről beszél, de remélem hamarosan elmondja és egy stresszmentes délutánt tölthetünk el együtt.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2018. március 27. 19:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 21. 17:03 | Link

Ő



– Őőő oké – nézek után kissé szomorúan, s kezem a hiányát egyből érzi. A hideg odakap, s inkább úgy határozok, hogy elbújtatom kacsómat a kabátom zsebében. Míg várok, unalmamban egyik lábamról a másikra dőlök. Eszem ágában sincsen elmenni, elvégre miatta vagyok még itt, miféle emberi lény lennék, ha most megpattannék?
Ajkaimat rágicsálom, míg meg nem látom, hogy újra közeledik. Kihúzom magam, hajamat eltűrőm az arcomból, bár a lassan felkerekedő szél, ellenem dolgozik. Amint lép és kezét nyújtja, mint egy szerelmes kislány, úgy kapok odaérte, s arcomon máris megjelenik egy bárgyú vigyor.
– Igen. Volt az erdőben egy madárfészek, amiben régen madarak laktak – halkant kuncogok a nyilvánvalón. – De aztán eltűntek, fogalmam sincs miért meg hogyan, anno volt benne egy matrac, meg néhány párna és igazából ennyi – nem annyira érdekes, meg interaktív egy környezet. Tényleg csak arra jó, hogy elbújj a világ elől.
– Igazából teljesen mindegy hova megyünk, csak had legyek egy kicsit Veled – nézek rá végül a mondandóm legvégén, s felpipiskedek lábujjhegyre, hogy nyomjak az arcára egy puszit. Ha a sikátorba megyünk, még azt se bánom. Itt most nem a helyszín a lényeg, hanem a társaság.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. március 21. 17:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 621
Összes hsz: 3755
Írta: 2018. március 24. 15:22 | Link

A nő
Outfit

- Ha szeretnél mehetünk oda - mosolygok rá. Mert nekem most valóban mindegy, hogy merre megyünk. Itt most nem az a lényeg, hogy én irányítsak, hogy én legyek a férfi, hanem hogy a nő, aki mellettem áll mosolyogva és a kezemet markolászva, jól érezze magát. Legalább arra az időre, amennyit együtt tudunk tölteni, ami nem valami sok.
Tekintettel arra, hogy valóban nincs semmi ötletem merre vagy hová menjünk Krisztinára hagyom magam. Amerre indul én is arra megyek, mert a helyszín itt már tényleg nem számít.
- Szóval merre megyünk? - lassan elindulok az egyik irányba, mert a lábaim már kezdenek elgémberedni a sok álldogálástól, azt nem mondom, hogy a hűvöstől is, mert pyromágusként az elég furcsa lenne. - Pár perc és dél, gyorsan döntsd el merre menjünk, kezdek kajás lenni - nevetek fel, majd érzem, ahogy arca közeledik felém. Az utolsó pillanatban fordítom el a fejem, így a kedves arca pusziból, bizony csók lesz. Derekára csúsztatom szabad kezem, hogy minél közelebb érezhessem magamhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 27. 19:18 | Link

Ő



Olyan mindegy merre indulunk, csak ne itt toporogjunk és húzzuk a drága időnket. Jó, eltölteném én vele a sikátorban is a megmaradt perceket, de azért jobban örülnék, ha nem a földön ülve kellene magamba tömni az ennivalót, ha már hozott.
- Hát, akkor legyen az, ha nem mondasz jobbat - mosolyogva vonom meg a vállaimat, aztán jön az a bizonyos puszinak szánt dolog. Amiből máris csók lesz. Nem húzódom el, sőt ha van még lehetőségem arra, hogy közelebb kerüljek hozzá, hát kiszorítom a maradék teret kettőnk közül. Jobbommal arcát érintem, finoman végigsimítok rajta, aztán ugyanúgy mosolyogva, csillogó szemekkel elválok tőle.
- Így tényleg sosem érünk oda - búgom halkan az ajkaiba, aztán kezéért nyúlok, hogy végre tényleg elindulhassunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 621
Összes hsz: 3755
Írta: 2018. március 27. 19:34 | Link

A nő
Outfit

A csók után, csak mosolygok, mint egy elmezavaros, ja várj... Nem, komolyan beszélek! Krisztina közelsége megnyugtat és elfeledtet velem mindent, amiért aggódnom kellene. A pirulákat el sem hoztam, tudom, hogy ma semmi nem vihet ki a sodromból.
- Rendben, menjünk, de te tudod merre van - fogom meg gyengéden a kezét, és várom, hogy elinduljunk a megfelelő irányba.
Az ominózus estéről még nem esett szó és megmondom az őszintét fogalmam sincs, hogy ilyet finoman, hogy hozol fel, mert sosem kellett még kedvesen kitálalnom az ilyeneket. Simán odadobtam a lánynak, hogy rendben volt és eljöttem, de nyilvánvalóan ez más. Simán megkérdezem, abból mi baj lehet, nemde?
- Ugye nem bántad meg? - sétálok tovább, csak szemem sarkából pillantok Krisztinára és minden reményem abban van, hogy tudja mire gondolok és miről beszélek. Nem szívesen tárgyalnám ki az egészet a Fő utcza közepén.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2018. március 28. 16:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 27. 19:41 | Link

Ő



Vezetem őt, mintha annyira biztos lennék a dolgomban. Holott, az évek alatt, mióta utoljára jártam itt, megkoptak az itteni emlékek. Van néhány jó és rossz, melyek mélyen belevésődtek a lelkembe, de azok többsége még csak említésre sem méltó. Így hát elindulok a falu határa felé, s közben fel-fel pillantok a másikra, akinek mintha kissé gondterhelt lenne az arca. Rákérdeznék én, de ő megelőz, s kissé meg is lep.
– Azt, hogy itt maradtam? – nézek rá kissé butácskán, s megvárom míg tényleg elhiszi, hogy fogalmam sincsen miről beszél. Aztán halkan nevetni kezdek.
– Ugyan, szerinted jöttem volna, ha igen? – gondoljon csak bele. Nem andalognék itt édesen mellette, ha bármit is megbántam volna. Na meg, amúgy se verném ezt olyan nagydobra. Volt már közös éjszakánk, igaz azt nem előzte meg egy hiszti, illetve egy majdnem érzelmes beszélgetés.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. március 27. 19:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2018. április 29. 09:57 | Link

Ellamella


Fülemben a muzsikával táncikálok a ritmusra, aki lát, biztos azt hiheti, hogy már így a délelőtti órákban ittam, pedig ez távolabb se áll a valóságtól. Az tény, hogy nem sok kilátásom van, merre is mehetnék tovább, két végzettséggel lehet, hogy apu bűvészboltjában kötök ki anyu legnagyobb bánatára, de nem gáz, lesz ennél jobb is. Megrázom a popóm, pördülök egyet, a fantasztikus angol nukutudásommal tátogom a szöveget, épp hogy nem éneklek. Arcom az jóidőnek fordítom becsukott szemmel, megrázom a csípőm, aztán résnyire mégis kikukucskálok és keresek egy szabad padot, amihez odasietve rögtön hanyatt vágom magam rajta és fejbillentésekkel adom a zene ütemét. Az időközben a következő számra vált, én meg visszatekerem, mert nem tudom ezt a refrént megunni és a kövi szám amúgy is szomorú.
Utoljára módosította:Boglár Gréta, 2018. április 29. 11:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2018. április 29. 10:30 | Link

Detti-ti
Végre valahára egy állással a zsebében (illetve a munkaszerződés zsebkendőnyire hajtott saját példányával), és annak biztos tudatával, hogy rövidesen össze tud szedni annyi pénzt, amiből folytatni tudja majd utazását, Ella kicsattanó jó kedvében volt. Nem mintha máskor úgy tűnt volna, hogy menten eret vág, szó se róla, valószínűleg a nevetőráncai komoly dilemmát okoznak majd öregkorára, de korántsem volt derűs hangulatában az utóbbi időben. Jó volt persze találkozni néhány régi iskolatárssal és rokonával, vagy épp iskolatársrokonával, de abból a veremből, amibe hajtotta magát, még mindig csak kikapaszkodófélben volt.
Nem volt végzettsége, szakmai előélete pláne, pénzt pedig nem örökölt egyik nagybácsijától sem - azt se tudta, egyáltalán van-e neki olyan -, és a szüleitől vagy Védától meg nem volt hajlandó kérni. Vagy mert így is túl sokat köszönhetett nekik, vagy mert nem akart hálával tartozni. Véda volt az előbbi.
De most már minden oké, gondolta ő, nincs más dolga, mint szépen mosolyogni - pipa, bár ki tudja, szépnek számít-e a vigyorgása -, és felszolgálni. Néha törölgetni, mosogatni, minél kevesebb dolgot összetörni, és lekapcsolni a villanyt, mielőtt bezár. Fordítva is próbálhatja persze, azt mondták, a lényeg, hogy legyen bezárva az ajtó, és sötét odabent.
Ahogy aztán az utcán sétált, egyszerre a fejében kapcsolták le a lámpákat, vagy legalábbis minden, amin ezidáig elmélkedett gone dark, merthogy helyet kellett szorítani annak a kicsattanó örömnek, amit legkedvesebb barátosnéja megpillantásokat megélt. Ugrott egyet örömében, és el is kiáltotta magát, hogy "Detti!", de a másiknak tele volt a füle zenével (vagy oktató előadással, mit tudhatta ő, mivel bódítja magát a másik), így jobb híján egyszerűen ráfeküdt a lányra, és belevigyorgott az arcába.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2018. április 29. 10:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2018. április 29. 11:38 | Link

Ellamella

Keresztbe dobom a lábaim, a lábfejem is billegetem az ütemre, most már valami elektroswingre tekeredett át a kütyüm, néha kinyitom a csipáim a felhőket nézegetni, aztán visszacsukom és így telnek a percek, amíg megint egy új számot dob be a gépezet. Ásítok egy jó nagyot ebben a szép időben, amikoris nyomást érzek magamon úgy... mindenhol. S lőn... ELLA! Lányos zavaromban úgy felvisítok, mint valami idióta tinileány és körbezárom karjaimmal az exvörit, mint vénusz légycsapója a házimanót.
- Te jó ééég, te jó ééééég!! Hátte honnan kerültél ellllláááőőő? - szorongatom őt továbbra is, egyébként bármit mond se hallom, mert a füles még mindig bent van és mikor megunom, átvergődök alóla valahogy ülőpozícióba, merthát ez a testhelyzet egy kicsit túl intim, ki is csusszan a fülemből a zene.
- Rodolfora, hát de rég láttalak, jaj de hiányoztááááál! Hooo.. hoo.. mivan veled?
Kicsit elragadott a hév, úgyhogy köhintek egyet, szigorú arcra váltok és karótnyelt pozícióba vágom magam, olyan jó angolosan.
- Khm, úgy értem. Jó Önt viszont látni ezen vidéken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2018. április 29. 12:06 | Link

Detti-ti
Szerencsére a Boglár lány tökéletesen passzolt Ella személyiségéhez, pont mint macska a szúnyoghálóra. Valami ilyesmi történt most egyébként is, csak a szerepek cserélődtek fel hamar, mikor Detti megszorongatta kicsit Ellát, nehogymár olyan sok levegő legyen benne - még félrenyeli, vagy ilyesmi, ugye.
Sok ellenkezési lehetőség híján Ella csak vigyorgott tovább, bár megpróbált mondani is ezt-azt, nem tudva, hogy még most se hallana belőle semmit a másik.
- Hát onnan.. on-nan..nan jobb.. jobbról - préselte ki magából a szavakat. Még el is bökött fejével a mondott irányba, bár így most úgy tűnt, az inkább balra van. Vagy felfelé.
A szorongatás végeszakadtával Ella is felült, eligazgatta kicsit barátnője ruháját, és aztán egy arcába lógó tincset is félrefújt, hogy aztán ugyanazzal a lendülettel az vissza is hulljon birizgálni a szempilláját.
Rudolfra, már ezen a ponton vigyorgott ismét, mint a tejbetök, és mielőtt nekiállhatott volna összefoglalni élettörténetét, és azon belül is az eltűnését taglaló fejezeteket, Detti bedobta az úrkisassony kártyát, és úgy kihúzta magát, hogy Ellának fel kellett rá néznie. Pedig elég magas lány ő, mint tudjuk.
Szendrei eligazította haját egy-két gyors seprő mozdulattal, kiegyenesedett ültében, keresztbe fonta lábait - amit igen kényelmetlennek talált -, és felszegett orral, arcizmait visszafogva préselte ki ajkai közül válaszát:
- Önt nem különbben. Engem ért a megtiszteltetés.
A végén már persze röhögött, és gyorsan vissza is vedlett szokásosellába. Bár igaz is lehetne, hogy nem tudja megjátszani magát, nem volt az. Ez a stílus azonban nem az volt, amit rekeszizmai türtőztetni tudtak volna.
- Épp utazgatok. Küldtem pár baglyot is, de lehet nem adtam nekik elég pénzt, mert nem annyira volt miből, szóval nem tudom, eljöttek-e idáig, vagy eldobták valahol útközben.
 - És hát szereztem munkát a faluban, képzeld! Már megint. De most nem fognak kirúgni. Azonnal. Gondolom. Szóval mesélj te is! Nem diplomáztál már le? Azért se nagyon kerestelek itt, mert azt hittem, már elhúztad a csíkot.

Közben úgy találta, most jó lenne egy újabb összeborulás, szóval ültében megölelgette újra Dettit, mert neki is biztos túl sok volt a levegője.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2018. április 29. 12:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2018. május 13. 08:53 | Link

Alexander Duval
Soundtrack



Az ablakon beszűrődő fény egyenesen az ágyról lelógó arcomra sütött. Kis idő kellett hozzá, hogy két nagy sóhaj közepette feltápászkodjak, és lassan az ablakhoz vánszorogjak. Odakint minden fényes volt és vidám, nem úgy, mint itt, a szobámban. A srácok szokás szerint elmentek, nekik legalább van programjuk, én meg addig őriztem a házat. Akkor az az elvetemült gondolat kerített hatalmába, hogy menjek le a faluba, kicsit kiszellőztetni a kócos fejemet. Először elvetettem az ötletem, majd kicsit végiggondoltam, s így rájöttem, hogy ami tény, az tény, kell a friss levegő, a másik meg, hogy lehet út közben történik velem valami, összefutok valakivel, aztán első látásra ding, aztán elszökünk az erdőben és összeházasodunk. Jesszus, a fantáziálás ekkora szarkazmussal és fantáziával már veszélyes. A hatalmas, rövidújjú ingem és a szűk farmerem mellé még magamra aggattam pár medált és függőt, végül a hátamra csaptam a hátizsákom, és hűséges barátomat, a gitáromat. Jó szokásomhoz híven a cipő valahogy lemaradt. És minden a terv szerint haladt, botorkáltam, poroszkáltam, emberek jöttek velem szembe, de nem is nagyon figyeltem rájük, és ők sem rám. Illetve két, nálam kicsivel magasabb, és már látszatra is jóval nagyobb önbizalommal rendelkező srác már messziről elég lenéző tekintetekkel díjaztak, s amikor már csak pár méter volt köztünk, az egyikük megszólalt.
- Nézd már, a csóró barmot, cipőre se telik. - súgta oda haverjának, de persze úgy, hogy én is tökéletesen halljam.
- Az ilyennek nem is kell, biztos akkora buzi, hogy leolvad róla. -így a másik, ezen jót röhögtek, én pedig igyekeztem elhagyni őket. Valamiért úgy éreztem, hogy mindenképp vissza kell vágnom (Matt ballépései, 64. fejezet) s visszanézve a vállam mögül, odaböktem.
- Ez aztán b***ott eredeti volt, jár a taps! - tapsoltam is kicsit, ha örüljön a retardált fejük. Ám 5 lépés sem telt bele, az egyik utánam jött, megragadtam a karom, és visszarántott.
- Még nem végeztem te kis porbafingó!
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2018. május 13. 10:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Alexander Duval
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 11
Írta: 2018. május 13. 09:51 | Link

Isaac

A hajnalt az utcán vészeltem át, miután láttam, hogy az anyám milyen tökéletesen el van az új családjával. Az új, jól öltözött férjével és a karjában tartott kicsivel, az én kis húgommal, akit még csak nem is láthattam. Hiába volt bennem indíttatás, hogy bekopogjak hozzájuk, végül a tornácon megtorpantam, és az utolsó pillanatban visszavonulót fújtam. Távolból fürkésztem csak, ahogy felszelték a vacsorát és jókedvűen elfogyasztották az ételt a szépen megterített asztalról.
Hiányzott. Még sem ronthattam rájuk csak úgy, nem tolakodhattam be az életébe, hisz ő másokat választott helyettem. Helyettünk. Emiatt kóvályogtam egész éjszaka az utcán, bejárva a közeli parkot, pihentetve tekintetem a közeli tó felszínének fodrozódásán, ahol olykor izgett-mozgott a Hold, s hol elfolyt, hol teljes egészében megmutatta alakját.
A hűvösebb éjszakát követően szinte áldás volt, ahogy a Nap sugarai melengették a bőrömet, s ahogy enyhült az idő, úgy már nekem sem kellett összefont karokkal gubbasztani az egyik pad tövében.
Felegyenesedve indultam tovább, s az útközben talált, félig már elhasznált bűzrudat felemeltem a földről, majd a számba illesztve, rágyújtottam, hogy kicsit pöfékelhessek.
Nem mondom, szívtam már jobbat is apám készletéből, de azért ez sem volt olyan rossz. Már éppen a végére értem, el is dobtam a leégett szálat, hogy cipőm orrával dörgöljem a macskakövekhez, amikor észrevettem, hogy egy ismerős srácot rángatni kezdett két másik. S ugyan nem voltam egy jótevő virágszál, látva hogy ketten támadtak egy ellen, máris úgy éreztem, hogy tennem kell valamit.
Emiatt megszaporázva a  lépteimet, beértem őket, és megragadva a támadó karját, rántottam egyet a karján, amivel fogva tartotta az ismerős képű gyereket.
-    Engedd őt el! Mit ártott nektek, hogy ketten mentek egy ellen? – haragosan fúrtam pillantásom a tekintetébe, majd az ismerős srác felé fordultam. – Jól vagy?
Utoljára módosította:Alexander Duval, 2018. május 13. 09:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2018. május 13. 15:47 | Link

Alexander Duval
Soundtrack


Tipikus. Havonta egyszer mozdulok ki, és akkor is történik valami nem egészen pozitív. Itt, a bagolykőben teljesen elszoktam a negatív kommentektől, beszólásoktól, mióta varázslók között élek, nyugtom van. Egészen mostanáig. Amikor arra gondoltam, hogy legalább történni fog majd valami, nem egészen így gondoltam. Szóval ott álltam, egy nekem elég kedvezőtlen szituációban, ahol két srác körbe vett, az egyik pedig a kivarrt, de vékony karomat szorongatta. Rózsás, nem?
- Kopj le, izomagy! - reagáltam arra, hogy rángatni kezdett.
- De nagy a pofája kis buzinak! -vetett elém, majd a cinkos társára nézett - Töröljük le a vigyort a fejéről!
Ezen a ponton már fel voltam készülve, hogy meg kell majd védenem magam, már el is kezdtem volna kiszabadítanom magam, amikor egy harmadik srác is becsatlakozott, de ő, legnagyobb szerencsémre, jó szándékkel érkezett, legalább is irányomba. Mindhárman rá néztünk, én pedig már épp válaszolni készültem az állapotomra vonatkozó kérdésére, ám a kezemet fogva tartó egyén gyorsabb volt, mint én:
- Mit pofázol? Kopj le, baromarc! - Úgy éreztem, itt jött el az én időm, s minden erőmet össze szedve, összeszorított öklömmel gyomron találtam az erőszaktevőt, aki egy fájdalmas nyögés után összegörnyedt, a karom pedig kiszabadult. A haverja egyből a segítségére sietett, de gondolom, a következő lépése az lesz, hogy már csak bosszúból is átrendezi az arcomat.
- Szerintem fussunk! - szóltam, de a válaszát már nem mertem megvárni, de reméltem, hogy viszi a lapot és időben kereket old velem.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2018. június 19. 21:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...


Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 40 41 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza