31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 36 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. augusztus 29. 01:27 | Link



- Hát ez a lényege a meglepetésnek, nem? - mosolyodott el a fiú válaszát hallva. Örült neki, hogy mégis csak sikerült olyasmit vennie, aminek örült Ricsi, mert... mert... hát maga sem tudta igazán miért, de az neki is jó volt, ha a másik örült. Mi a fene. Mióta rájött, hogy mennyire összetett dolog az, amit az irányába érez, folyton újabb meg újabb felfedezéseket tett, szépen lassan térképezve fel mindent saját magában, amit ez az egész váltott ki. Azt, hogy szeretne a közelében lenni, ő, aki nem kedveli igazán mások társaságát, hogy meg akarja ölelni, miközben nem tűri, ha hozzáérnek, hogy szeretné, ha nevetne, pedig nem szokták érdekelni mások érzelmei. Üres perceiben azon tűnődött, hogy mennyiben más ez, mint a testvéri szeretet, mert amiket eddig felsorolt magában, az arra is illik, de... itt volt valami más. Valami, ami éles vonalat húzott a kétféle szeretet (te jó ég, szeretet?) közé, és ez talán az volt, hogy Ricsit nem csak ölelni akarta. Jó lett volna közelebb lenni hozzá. Mint a szekrényben, például.
A fiú válasza viszont csak részben nyugtatta meg, mert felvetett egy újabb kérdést.
- Gyakran vannak rémálmaid? - Ezeket a szörnyű éjszakai képeket Jared is ismerősként üdvözölte, még mindig túl gyakran riadt fel verejtékben úszva, levegőért kapkodva, igaz, jócskán csillapodtak ezek, mióta a kastélyban éltek. Segíteni talán nem tudott volna Ricsinek, sőt, nem csak talán, hanem biztosan nem, de megértéssel és biztatással tudott szolgálni, ha kértek belőle.
Kicsivel később jött az újabb meglepetés, aminek hatására Jared a felé intézett kérdést teljesen el is engedte a füle mellett.
- Várj, várj! Mi az, hogy rosszul lettél és hogy gyógyszer meg minden? - állította meg Ricsit, miközben arcára visszatért az aggodalom. Ő ilyesmiről nem hallott, nem tudta, hogy valami baja van a másiknak, most pedig kifejezetten ledöbbent. - Ricsi, kérlek, mondd el, mert ha gyógyszerre szorulsz, akkor jó lenne tudnom, hogy mit kell csinálnom, ha rosszul lennél - kérte, elkapva a fiú csuklóját és nem engedve addig tovább, amíg el nem mesélte, hogy mi ez az egész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 29. 11:04 | Link



- Mmh, de. - motyogtam halkan, majd ismét felnéztem Jaredre. - Köszönöm.
Furcsa egy érzés volt ez, mert Jared egy olyan hétköznapi apróságot tett, és ez mégis elég jól esett, még ha kicsit zavart is lettem tőle. Nekem az ajándékok általában semlegesek, nem nagyon szoktak érdekelni, kivéve, ha valami jó könyvet kapok, vagy ilyesmik, de ez az apróság... na mindegy.
Örültem neki, hogy nem akadt fent azon, hogy valaki(k) bántott(ak) álmomban, és nem a konkrét személyek érdekelték, inkább maguk a rémálmok - bár nyilván ez sem volt feltétlen pozitív, hiszen... azért mégis. Ez elég gyerekes, ennyire félni a rémálmaimtól...
- Hát, mostanában vannak. - Pedig eddig nem volt túl sok, de egy pár hete már elég sok van, ezért sem alszok túl jól. Nem csak ilyen, mint most, hogy a tudatalattim elképzelt jeleneteket fest le - sokszor élek meg régi emlékeket is álmomban, kicsit eltúlozva, esetleg más végkimenetellel, mint a valóságban... finoman megborzongtam.
Erről is igyekeztem elterelni a szót, de természetesen csak hülye témákba futok bele, mint például a betegségem, amiről, mint ahogy most kiderült, Jared nem tudott. Remek, és én most f***án elárultam neki. Hogy lehetek ekkora barom állat?... Egyszer csak elkapta a csuklómat, és megálltunk - mint később észrevettem, ugyanazon a helyen, ahol múltkor, kicsivel a Pillangóvarázs után -, hogy a szemembe nézzen. Az arcán valami olyat láttam, amit elsőre nem tudtam beazonosítani, aztán bekattant a szó: aggodalom. Éreztem az ujjait a csuklóm körül. Kiszaladt belőlem a visszatartott lélegzetem, és egy félmosoly jelent meg arcomon, aminek talán egy kicsit szomorkás felhangja volt, de ezt nem vettem észre.
- Nyugi, nyugi. - mondtam elsőként. - Az összes betegségemről számot adjak? Enyhe vérbőség, gyenge immunrendszer, allergia a macskaszőrre, lószőrre, parlagfűre, enyhe pánikbetegség... és szívritmuszavar. - fejeztem be a felsorolást. - A gyógyszereim mindig nálam vannak. Ha elájulok, először meg kell tudnod, hogy túl erős vagy túl gyenge a pulzusom. Én mugli módszerrel szoktam, az artériámhoz teszem a kezem, és számolom a szívveréseim egy percig.
Ekkor felemeltem a kezeinket, majd óvatosan lefejtettem a csuklómról Jared kezét, és most én fogtam meg a csuklóját. Tétováztam egy kicsit, ugyanis a nyakam felé indítottam a kezét, de ekkor rájöttem, hogy a kezemen lévő ér is tökéletes lenne, csak a nyakon nekem sokkal könnyebb megtalálni... mindegy. Tehát, a mutató és a középső ujját odanyomtam az ütőeremhez egy kis igazítás után. Ekkor már sejtettem, hogy ez baromira nem volt jó ötlet, ugyanis pulzusom az érintése miatt gyorsulni kezdett.
- Nekem általában hatvanhét per perc a normális. - fűztem hozzá, majd hagytam egy kis időt Jarednek - a kezemen, amivel tartottam a csuklóját, ott volt a karórám, úgyhogy tudta nézni az időt. Szívverésem egyre csak gyorsult... - Ha úgy érzed, mikor ájult vagyok, hogy túl gyors, akkor az átlátszó-sárga bájitalt kell odaadnod, ami a táskámban van, és megitatni velem az egészet. Ha túl lassú, akkor a pirosat kell. De rá is van írva, hogy szívlassító, meg szívgyorsító.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. augusztus 29. 11:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. augusztus 29. 11:28 | Link



- Ha szeretnél róla beszélni, akkor meghallgatlak. De ha nekem nem akarod elmondani, akkor Gareth is biztosan szívesen - felelte. Mindig úgy érezte, hogy Ricsi jobban bízik a bátyjában, ami nem is csoda, tekintettel az első néhány napra, amit egymás társaságában töltött Ricsi és Jared, és hát nem igazán lett jó vége. Ezért is ajánlotta már többször is fel, hogy ha vele nem is akar, de azért valakivel beszéljen.
Nem sokkal később viszont már más téma volt a terítéken, mégpedig olyan, ami Jaredet teljes mértékben ledöbbentette. A felsorolást hallva előbb csak pislogott egy sort, most értve meg, hogy mennyire is volt jogos Gareth múltkori letolása, amiért az esőben ácsorogtak. Ricsinek terjedelmes listája volt betegségekből, bár Jared úgy sejtette, hogy valószínűleg az egész egy nagy összefüggő valami, de nem nagyon értett a gyógyításhoz, úgyhogy jól jött a fiú eligazítása.
- Ühm... Értem - mondta kicsit megszeppenve, mert közben Ricsi felemelte a kezüket és nekiállt az ujjait tapogatni, hogy megfelelően tartsa őket és meg tudja nézni a pulzusát. Jared érezte, hogy halványan kipirul az arca attól, ahogy keze a másik nyakához ért, de gyorsan visszaterelte a gondolatait oda, hogy számolás és pulzusfigyelés.
Nézte az órát és erősen koncentrált, hogy rendesen meg tudja számolni a dobbanásokat, amik mintha gyorsultak volna. Oké, ahhoz nem kell zseninek lenni, hogy nyilvánvaló legyen, hogy Ricsinek ez most valami stresszhelyzet, ami tekintettel a pár napja történtekre annyira nem is nagy csoda.
- Rendben, izé... azt hiszem, hogy most normális, bár nem vagyok benne teljesen biztos, de végül is még nem ájultál el - motyogta zavartan, miközben azon kattogott, hogy vajon mikor kellene elvennie a kezét. Mármint... Ricsi fogta a csuklóját... ő meg nem akarta feszegetni az ujjait, ráadásul teljesen hirtelen került a tudatába annak, hogy mennyire puha és selymes a fiú nyakán a bőr, erre ő végképp nem volt lelkiekben felkészülve, mármint egyáltalán MIÉRT ilyen?
Végül lehajtotta a fejét és Ricsi ingén kezdett fixírozni egy pontot.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 29. 11:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 30. 18:49 | Link



Na igen, egy olyan dolog volt ez, amire nem voltam teljesen felkészülve. Jared keze a nyakamon, ráadásul úgy, hogy én magam engedtem meg neki, még az után a rajz után is - ez egy olyan bizalmi dolog volt, amit addig a pillanatig nem fogtam fel, hogy hozzám értek volna az ujjai. Senkinek sem engedem meg, hogy a nyakamhoz érjen. Senkinek. Garethnek sem engedném meg, kivéve persze, ha elájulok. De... Jarednek megengedtem, sőt, én magam raktam oda az ujjait az ütőeremhez. Jézusom.
Az a tenyere ért hozzám, amelyiken a mancs van - eszembe is jutott egy pillanatra a Lélek szobában történt kis közjáték, amikor az enyémben is megjelent pár madárlábnyom Gareth illúzióinak segítségével. Vajon hozzájuk tartozom? Logikám nem engedett erre következtetni. Lehet, hogy megbízok bennük, de nem tartozhatok hozzájuk - miért is tenném? Semmit sem éltünk még meg együtt... Jó, kivéve a szekrényes dolgot... Krákogtam egyet, hogy eltereljem a gondolataim.
Láttam, hogy kicsit kipirult arccal nézi az órát, s szinte hallottam a számokat, ahogy pörögnek a fejében - biztos voltam benne, hogy az átlagos hatvanhét helyett most olyan 84 körül mozoghatok, de mindez még normális. Egyelőre. Talán. Mármint, a helyzethez mérten.
- Igen, olyasmi, normális. - mondtam halkan, ő pedig elfordította a fejét, és az ingemet kezdte nézegetni, ekkor pedig elengedtem a csuklóját, pedig... pedig nem akartam; kezem csak tétován engedte el az övét, s mintha még ujjaim is megrezzentek volna, hogy az övéi után nyúljanak, de végül inkább csak zsebre vágtam a mancsom. Ez őszintén megrémisztett. Nem akarom elengedni a kezét. Miért nem? NEM, nem azért nem, ugye? Biztosan. Biztosan de. A rohadt életbe...!
- Menjünk. - mondtam, miközben meg is tettem az első lépést, de majdnem orra is estem egy előttem lévő szürke dologban. Az esernyőm egy darabja...
Ahogy elindultunk, pár pillanatig még csend volt, ami igen kellemetlen volt, agyam pedig lázasan kattogni kezdett.
- És neked milyen volt a napod? - dobtam fel a kérdést, hiszen a betegségem eltérítette őt az eredeti témától, most viszont igazán válaszolhatott volna.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. augusztus 30. 22:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. augusztus 30. 21:17 | Link



Egy ponton túl már nem volt benne biztos, hogy Ricsi szívverését számolja-e egyáltalán, vagy a saját ereinek lüktetését érzi az ujja hegyében ennyire erősen. Megint sikerült olyan helyzetbe kerülnie, amivel nehézkesen birkózott meg, pedig próbálta magát nyugtatni, hogy most éppen csak megtanulja, hogy hogyan is kell a másikon segíteni, ha baj van, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy hozzáért, és hogy a fejében aljas módon elkezdett valahol hátul dobolni egy szó. Végre.
Aztán Ricsi elengedte a csuklóját, ő pedig még mindig nem mert felnézni, úgy húzta vissza lassan a kezét. Nem látta a másik pillanatnyi hezitálását, pedig talán csak ennyi kellett volna, hogy megragadja a tétovázó ujjakat, de így csupán csak esetlenül lógatta maga mellett a karjait, amíg el nem indultak.
Igaz, akkor egyből szüksége lett rájuk.
- Vigyázz! - kapta el Ricsi karját reflexből, mikor megbotlott. Egy pillanatra lefagyott, miután realizálta, hogy a másik nem fog elesni aztán épp olyan gyorsan engedte el, mint ahogy megfogta. Fenébe. Lehet, hogy túl gyors volt a reakciója? Ugye Ricsi nem fogja észrevenni? Nem, ha észreveszi is, egyszerűen csak arra fogja, hogy megijedt, hogy ott fog orra bukni mellette. Igen.
Sóhajtott egy nagyot és elindult a másik mellett. Nagyon nincs rendben, ami most történik vele. Számára nem volt nehéz elfogadni, hogy tetszik neki a másik, elég volt hozzá, hogy tisztázta a testvérével, hogy mit jelent egyáltalán, ha valakire úgy kezd nézni, de ettől még úgy érezte, hogy problémákat okozhat a dolog. Kezdve onnan, hogy nem tudja magát kontrollálni, legszívesebben Ricsin csüngne folyton, egészen addig, hogy arra sem figyel oda, hogy mi van körülötte. A legutóbbi húzása az esőben sokba kerülhetett volna. Nem csak azért, mert megfázhattak netán, hanem azért is, mert nem figyelt oda, támadási felületet adott bárkinek, aki akkor hirtelen feltűnt volna. Talán már sokkal kisebb volt az esélye, hogy bárki rájuk talál vagy egyáltalán keresi őket, de nem nulla. Ez pedig nem olyasmi volt, amit szem elől téveszthetett volna.
Elgondolkodva rakosgatta hát egymás után a lábait, aztán Ricsi újra beszélni kezdett, ő pedig kizökkent a gondolatai közül.
- Fárasztó. Nem szeretem, mikor hirtelen úgy programtervet kapunk, mert borul az egész nap, és látod, most is milyen későn jutottam ki az épületből. Ha Kolos nincs annyira rendes, hogy elengedjen, akkor még most is bent ülök a papírok fölött, hogy letisztázzam a jegyzeteket.
Nem vette észre, hogy akaratlanul is elárulta, hogy Ricsi miatt kéredzkedett el a munkából, csak kimondta, ami eszébe jutott.
- Ki fogok venni pár hét szabadságot a szünetben - mondta aztán, miközben tovább haladtak. - Hosszú volt ez az év, nem akarok szünetben is folyton itt lenni - fintorgott egy sort, aztán témát váltott, mert eszébe jutott valami más. - Mit gondolsz, vacsorázzunk meg a Nagyteremben? - fordult a fiú felé, ránézve végre.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 30. 21:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 30. 22:31 | Link



Majdnem orra estem, azonban mielőtt leért volna a másik lábam, hogy megtartsam magam, Jared karját éreztem meg a vállamon, s ekkor ingerem lett volna megragadni, de nem, nem tehettem meg. Valami nem engedte, talán a félelem, talán csak a logikám... Felnéztem a másikra, ő pedig elkapta a kezét. Ah, nem úgy értettem ezt a nézést, Jared...! Egy apró sóhaj szaladt ki a számon, ahogy tovább indultunk. Bár nem kaptad volna el a kezed, Sebby! Annyira szomjaztam az érintését, meglepő módon - pedig sosem szoktam senkiét, s csak azoknak hagyom, hogy megérintsen, akikben tényleg bízom. De az, hogy akarjam is, hogy valaki hozzám érjen, az iszonyatosan furcsa volt számomra. Azt kívántam, bár nem akarnám...
Kezeimet magam mellett lógattam, ahogy Sebby beszélni kezdett, s én figyelmesen hallgattam, néha-néha rápillantva, de egyébként a földet fixírozva. Nem kerülte el a figyelmem, hogy elengedték, hogy elkéredzkedett, de gondoltam, ő sem szeret késni, vagy ilyesmik...
- Én is ki fogok. - válaszoltam a szünetes megjegyzésére, de ekkor rájöttem, hogy ez igencsak úgy hangzott, mintha helyeselni akarnék, vagy ilyesmik, esetleg utalni, hogy egyszerre tegyük ezt meg... Ah, miért ilyen bonyolultak az emberi érzelmek?
Kérdésére felnéztem rá, tekintetem találkozott a hatalmas kék szemekkel, és eszembe jutott a vihar, ahogy néztem rá, ahogy nézett rám... finoman megborzongtam. Ahj... Végül aztán számba vettem a lehetőségeket, és mikor rájöttem, hogy gyakorlatilag arra vonatkozott a kérdés, hogy bemenjünk-e enni valami étterembe a faluban, bólintottam (talán a kelleténél nagyobbat is).
- Szerintem menjünk. - mondtam, bár sejtettem, hogy a vacsorára nem fogunk felérni, de talán a konyhában ehetünk... az mégis más, mint egy párocskás étterem zenével, ami olyan lenne, mint egy...
Kattant valami. Szinte hallottam, ahogy leesett. Mint egy izé. Amire elhívni szokás embereket. Most azt kérdezte meg, hogy bemegyünk-e az étterembe. Elkéredzkedett. Cukrot hozott nekem. Szám kiszáradt erre a gondolatra. Neeeem. Ez nem lehet olyan. Gareth is megmondta, hogy az öccse nem veszi észre ezeket. Ujjaim megremegtek, mintha csak a másik kezére várnának - zavartan vettem tudomásul, hogy zsebre kéne vágnom a kezem, de valahogy nem ment. Nem akartam.
Felpillantottam Jaredre ismét, de inkább zavartan lesütöttem a szemem, mert túl... túl olyan volt, olyan... szép. Igen. Ez a jó szó, azt hiszem. Túlságosan szerettem volna, ha hozzám ér. Ez így nincs rendben...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. augusztus 30. 23:38 | Link



Ricsi nem vett észre semmit. Ez jó, nagyon jó, legalább nem kell magyarázkodnia, meg amúgy is, szépen tovább tudtak sétálni, ami csak jó. A fiú helyeselt a megjegyzésére, úgyhogy Jared folytatta a beszédet.
- Azt hiszem Gareth is. Majd csinálhatunk valami családi programot is - tűnődött el hangosan. Szünetekben eddig is sok időt töltöttek otthon, Agatha szívesen vette, ha körülötte lebzseltek, úgyhogy most is biztosan örülni fog nekik.
Aztán Ricsi megint a szemébe nézett. Jared hátán végigfutott valami, mint valami hűvös érintés, borzongást hagyva maga után. Túl erős hatással volt rá egy szimpla pillantás. Zavarba jött, elfordította a tekintetét, és ahogy lenézett csak akkor vette észre, hogy mennyire közel is vannak egymáshoz a kezeik. Ingere lett volna megfogni. Kicsit megremegtek az ujjai de aztán erőt vett magán. Nem lehet. Nem itt, az utcán, itt teljesen biztos, hogy nem szabad, mert most nem takarja őket az eső jótékony függönye, bárki jöhet, nincs még igazán késő sem, és bár ő maga nem félt, de Ricsi szobatársai veszélyesek voltak. Őt féltette, hogy mi lenne, ha meglátnák vele kézen fogva sétálni.
Mély sóhaj szaladt ki újra az ajkai közül, ma már ki tudja hanyadszorra, aztán nagyot nyújtózott, amitől hangosan megroppant a háta. Szörnyen el tudott gémberedni az egész napos ülés során. Vágyakozva vetett egy pillantást a kastélyt körülvevő birtok felé, mert nagyon jólesett volna neki most egy hosszabb séta, ráadásul hogyha magával tudná vinni Ricsit is, akkor biztosan lenne valami eldugott hely, ahol... Na nem, ezt már nem. Nem győzte átkozni magát, hogy mik jutnak eszébe. Újra ki is pirult, észre sem véve, hogy már percek óta nem szólt semmit, mert olyan vihar dúlt a fejében, hogy túlságosan el volt foglalva azzal, hogy valahogy lecsillapodjon. Érezte, hogy buborékszerűen növekszik benne a vágy, hogy az egészet ráborítsa verbálisan Ricsire, deeee azt nem volt szabad. Mert megmondta Seth is, hogy azzal nem érne célt egy zárkózott embernél, ha ajtóstul rontana a házba. A fene vigye el az egész mizériát, miért nem lehet csak úgy egyszerűen odaállni a másik elé és megmondani kerek perec, hogy mit szeretne? Le is játszódott a fejében, hogy mit mondana. Ricsi, szeretném megfogni a kezed. Szeretném ha megölelnél. Csókot is szeretnék. Nem teljesen értem, hogy mit jelent járni valakivel, de te nem akarnál velem? Ezt mondaná.
Ekkor kapta magát másodszor rajta, hogy még mindig nem szólalt meg.
- Öhm... - nézett riadtan a másikra, mert nem tudta megtippelni, hogy mióta sétálnak hulla csendben. - És mit szeretnél vacsorázni? - bökte ki végül az első dolgot, ami eszébe jutott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 31. 20:29 | Link



Sebby nem vette észre, ami miatt eléggé zavarba jöttem, nevezetesen hogy megjegyzésemnek furcsa vonzatai is lehetnének - sőt, kimentett a helyzetből, úgyhogy megnyugodtam egy kicsit.
- Mhm. - bólintottam rá a családi program ötletére, s ekkor fogtam fel, hogy a "családi" programok mit is jelenthetnek pontosan, de akkor olyan fáradt voltam az egész napos stressz, a munka, a sírás és az álom miatt, hogy valahogy csak egy függönyön keresztül láttam az egészet, és teljesen mégsem fogtam fel a "családi" program szavak értelmét együtt. Nem fogtam fel teljesen, hogy a családi szóra is rábólintottam.
Kezeink közel voltak, nagyon közel, s érezem a feszültséget, ami ujjaink közt vibrált - vagy csak beképzeltem volna? Biztosan. Sebby végül kinyújtózott, én pedig hirtelenjében zsebre vágtam a kezeim. Így jobb lesz, azt hiszem. Hiába nem akartam eddig, muszáj lesz...
Ahogy felnéztem rá, mintha kicsit összerándult volna, amit nem tudtam hogyan értelmezni, úgyhogy inkább a földet kezdtem fixírozni, meg az előttem lévő kavicsokat. Jobb lesz ez így mindenkinek.
Sok ideig nem szólaltunk meg, csak mentünk egymás mellett, de engem általában nem zavarnak az ilyesfajta csendek, mert amúgy sem vagyok beszédes fajta. Ő is gondolkodott, én is gondolkodtam, és ez teljesen rendben van így. Nem nagyon néztem fel a másikra; agyam zsibbadt volt, és az utóbbi pár percben lejátszódó temérdek gondolat után ismét felbukkant fejemben az álom. "És különben is, hogy nézel ki?!" - visszhangoztak bennem Jared álombéli szavai. Megborzongtam egy pillanatra.
Amikor Sebby mégis megszólalt, mintha észbe kapott volna, felnéztem rá, s láttam, hogy újfent kissé kipirult az arca. Nem nagyon értettem, miért kérdezte ezt meg, hiszen szinte biztos, hogy ez egyáltalán nem érdekli. Ha meg nincs témánk, vagy zavarban vagyunk, akkor inkább ne beszéljünk, nem?
Magam elé pillantottam, amíg gondolkodtam a válaszon - szokás szerint nem nagyon voltam éhes -, s szemben velünk megpillantottam egy ismerős arcot. Aaron volt az, az egyik szobatársam. Lesápadtam. Ne. El fogja mondani nekik, és ha elmondja...
- Öhm... nem tudom. Nem vagyok éhes. - nyögtem ki végül, végig Aaront bámulva - ő viszonozta a pillantást, majd Sebbyre nézett, aztán elfordult. Mintha nem is érdekelnénk... - És te? - kérdeztem vissza feszülten, nagyon halkan, sőt, ezt a két szót is kissé dadogósan ejtettem ki a számon. Megbénított a félelem, szívem is hevesen dobogott. Mi lesz így?...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. augusztus 31. 20:55 | Link



Egyszerűen túl sok dologgal volt tele a feje. Túl sok érzés robbant a tudatába egyszerre, nem tudott mit csinálni az egésszel, teste ösztönösen azt az utat kereste volna, ahogy levezetheti a feszültséget, de hát melyik tinédzser nincs így ezzel? Mégis, megállta, hogy bármit is tegyen, és milyen jól tette, mert hirtelen szembejött velük egy fiú, aki kellemetlenül ismerős volt. Abban a pár pillanatban ugyan nem tudta elég jól megnézni Ricsi szobatársait, de úgy tűnt, hogy ez az egyik közülük, ráadásul Ricsi is mintha összerezzent volna. Jared vonásai megfagytak, fenyegető tekintettet vetett a másikra, miközben kihúzta magát. Arcán ugyanaz a felsőbbséges kifejezés suhant át, mint a vonatban először, amikor még eléggé magas lóról beszélt Ricsivel. Az ismeretlen el is fordult, Ricsi is megpróbált tovább lépni.
- Én sem vagyok igazából - felelte Jared zavartan, mert gondolatai most már a rellonos zaklatók körül jártak. Mérges volt, amiért mindent megúsznak, de igaza volt Seth-nek, nem tudtak velük mit tenni bizonyíték nélkül, ráadásul ha nem a megfelelő emberhez fordulnának, akkor csak szítanák a tüzet és könnyen lehet, hogy a szobatársak alá adnák a lovat.
- Az egyik volt azok közül, akik bezártak minket, igaz? - kérdezte a távolodó alak felé fordulva, csendes szóval Ricsitől, aztán visszafordult, hogy kérdőn a fiúra nézzen, a választ várva. Talán az nem árt, ha ő is megjegyzi magának ezeknek az idiótáknak az arcvonásait.
A fiún tisztán látszott, hogy fél, ez pedig összeszorította Jared szívét. Nem sajnálatot érzett, hanem azt, hogy mennyire szeretne neki segíteni, de nem tudott hogy.
- Ha gond van, csak írj a füzetbe, és megyünk - mondta aztán Ricsinek, egy pillanatra megállva a mozdulatban, amit automatikusan elkezdett, de aztán gondolt egyet és mégis csak meglapogatta a fiú csontos vállát biztatásul, egy halvány mosolyt küldve felé. Sovány vigasz, hogy ha bántják, akkor még álljon neki írni is, de ennyivel tudott szolgálni anélkül, hogy elárulta volna a galaxismodell titkát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 31. 21:13 | Link



Érzékeltem magam mellett, ahogy Sebby kihúzza magát, én viszont inkább begörnyedhettem. Aaron el is fordult, semleges, szinte már unott arckifejezéssel bámulta a kirakatokat.
Mit keres ilyenkor a faluban? A rohadt életbe... leizzadtam, a tenyerem a zsebembe töröltem, ahogy néztem egy kicsit magam elé. Most mi lesz? Visszamegyek a szobába... és akkor talán, ha előtte érek fel, nem mondja el úgy, hogy én is ott vagyok. Bár igaz, ez miért is befolyásolná? De hát csak nem tilos együtt mutatkoznom a mostohatestvéremmel. Meg is mondtam nekik, hogy csak a mostohatestvérem. Mármint... akkor még csak az volt...
Sebby kérdésére összerezzentem egy kicsit, majd még mindig magam elé bámulva bólintottam.
- Aaron. Ő a legszelídebb. Nem is szívesen csinálja ezt az egészet. Ő még egy rossz szót nem nagyon szólt hozzám, talán csak néha, amikor muszáj volt neki. - fejtettem ki, majd hátranéztem a vállam fölött a srác távolodó alakjára. Nem nézett vissza, meg semmi.
Ezen is sokat gondolkodtam már, hogy vajon ő miért nem piszkál akkora lelkesedéssel, mint mondjuk Erik vagy Viktor. Azt hiszem, talán nem kifejezetten az a kötekedős fajta. Alapvetően is halk szavú, ő még olvasni is szokott, de sokszor poénkodik a másik kettővel. Egyébként nem rosszindulatúan. Persze, gúnyos megjegyzései vannak, de azt hiszem, ő nem akar kikezdeni senkivel, ha nincs rá nyomós oka.
Hirtelen megéreztem Jared kezét a vállamon, aminek következtében egy kicsit lazítottam a tartásomon, mert valahogy megnyugtatott abban a pillanatban az érintése.
- Ha tudok, írok. De... csak nem mondja el... és amúgy is mondtam nekik, hogy csak... szóval, hogy a mostohatestvérem vagy. - nyeltem egyet. Most majdnem... na mindegy.
Lépkedtünk egymás mellett, és bennem annyi kérdés fogalmazódott meg egyszerre... Hogy miért akart velem felmenni a kastélyba, például. Hogy képes lenne-e kimondani azokat a dolgokat, amiket az álmomban... Hogy mit gondolhat rólam. Beharaptam egy kicsit az alsó ajkam, ahogy ezeken gondolkoztam. Mit gondolhat rólam? Főleg azok után, hogy majdnem...
Végül aztán felgyalogoltunk a kastélyba, s a nagytermi vacsorára éppen beérve zuttyantunk le mindketten a házunk asztalához, hogy végül a hálókörleteinkbe siessünk.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. augusztus 31. 21:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Farkas Zétény
Független varázsló, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 357
Összes hsz: 2222
Írta: 2015. szeptember 16. 14:14 | Link



- Jaj, nehogy már, engem nem érdekelnek ezek. Rosszul leszek tőlük, értsd meg, öcsém! – felháborodva közlöm Izával a dolgot, amikor kilépünk az édességboltból. Most tényleg a mugli mesevilágról, meg ilyen baromságokról kell előadást hallanom tőle? Nem igaz, hogy ezt nem lehet megérteni, hogy engem hidegen hagynak – jobb esetben - ezek.
- Amúgy is, hogy lehet ilyen hülye nevet adni valakinek, hogy Kulk, meg Csiparózsika? – nem hagyom magam, hátha ez elég lesz majd ahhoz, hogy ne próbáljon engem felvilágosítani. Mert ez a nagy terv, hogy ha már barátok vagyunk, ismerjük egymás kedvenceit. Nos, az én listám ugye elég rövid ebből, meg a csajok sem hiszem, hogy lázba hoznák őt, na meg nem engedtem kifizetni azt a rohadt nagy vattacukrot sem, amit a kezébe szorongat és majszolj. Komolyan, ha nem ismerném, azt hinném, hogy ez neki olyan, mint a drog, mert kikerekednek a szemei, és azt a ragacsos izét falja, mintha két napja nem evett volna.
- Nem beszélve Hamupatácskáról. Az egy ló, fogadjunk, aki tüzes szekeret húz, és megment valami mugli malacot – mondom undorodva, még a felkaromat is megvakarom, mert libabőrözni kezd ettől a témától. Amúgy tök jó idő van, nemhogy inkább elmennék valahova szórakozni, de nekünk itt kell nagyon fontos dolgokról beszélgetnünk. Természetesen én már végeztem mindennel, ahogy ezt nem is felejtem el hangoztatni, ahányszor csak találkozunk, vagy találkozom bárki ismerőssel, mi több már végzősnek mondhatom magam. Mivel hivatalosan véget ért már mindenkinek minden, azért is gondoltam egy kicsit Izával téblábolni. A jó hír az volt, hogy kapott rá, de nem bírja ki, ha leszólom az ő által kedvelt dolgokat. Emiatt – mondja -, ha majd megismerem ezeket, én is rájövök, hogy milyen jó dolgok. Mivel sok választásom nincs – lebeszélem, végighallgatom vagy itt hagyom – kénytelen leszek gyorsan dönteni ezek közül. De olyan jó az idő és én nem akarok bent lenni, haza meg ugye nem mehetek.
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2015. október 4. 18:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21631
Írta: 2015. szeptember 16. 14:59 | Link

Zétike :3

- Hát ezzel a hozzáállással nem is csodálom.
Pedig már éppen kezdtem örülni, hogy végre felfogta Hófehérke történetét, erre bejelenti, hogy igazából annyira nem is érdekli őt a mugli filmek és mesék története. Komolyan, hát ki érti ezt a gyereket? Az még oké, hogy nem kötik le a régi, hercegnőkről szóló mesék, de hogy Hulk nevét sem tudta megjegyezni? És akkor Amerika Kapitányról még el sem kezdtem beszélni...
- Hulk és Csipkerózsika. Angolul jobban hangzik - türelmesen ismételtem el a neveket már vagy századszorra, de nem, nem voltam ideges. Már jó előre elhatároztam magamban, hogy nem fog kiakasztani és úgy viselkedek vele, mintha a szomszéd kislánynak magyaráznám, miről is maradt le amíg még nem volt életben és mik azok a mesék illetve filmek, amiket meg kell néznie. Habár Zétényt nem tudtam elképzelni két copffal, rózsaszín szoknyában és fehér, unikornist ábrázoló pólóban. Az kéne még csak.
- A malacot ne keverd ide, az másik mese - ráztam a fejem újabb vattacukor pamacsot tömve a számba. Egy percig sem hittem - de igen -, hogy ezzel akart megvesztegetni, hogy maradjak csöndben és ne traktáljam ilyen - szerinte! - hülyeségekkel, mikor nem is érdekli. Már pedig végig fog hallgatni és szeretni fogja a meséket és a fontosabb filmeket. Kész, nincs vita.
- Hamupipőke. Ezt akartad mondani? - őszintén szólva néhány névnél csak pislogtam rá, mint hal a szatyorban, aztán mikor rájöttem kiről is beszélt, lelkesen magyarázni kezdtem. Zétény meg próbált nem unott fejet vágni nem sok sikerrel. Nos, akkor tényleg megfordult a fejemben, hogy vesztegetés gyanánt vette nekem az édességet. Pedig én tényleg próbáltam élvezetesen ecsetelni Hófehérke meg a hét törpike történetét, csak lehet rossz mesével kezdtem és nem a hercegnőkről kellett volna először magyaráznom, hanem mondjuk a Mackótestvérről. Azt biztos jobban élvezte volna, mint azt hallgatni, hogy a csaj szarvasok és nyulak segítségével főzött hét pasira, aztán velük aludt, majd végül a Colgate reklámból kidobott banya almájától ledőlt picit pihenni és gyakorlatilag egy csók után összeházasodott élete szerelmével. Na ja, hát a mesék ezen részének sokszor nincs túl sok értelme.  
- Szóval, ő igazából egy hercegnő, csak meghalt az anyja és az apja újraházasodott. A mostohaanyja persze vele csináltatott mindent a két mostohatesójáról nem is beszélve. Ő persze csendben tűrte ezeket, mígnem egyszer az akkori uralkodó bált rendezett, ahova... hé, figyelsz te rám?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
Független varázsló, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 357
Összes hsz: 2222
Írta: 2015. szeptember 16. 15:25 | Link



- A törpék nem is tudnak beszélni emberi nyelveken. Meg semmi értelme a bányában dolgozni, mert kicsik. Főleg, amelyik elalszik. És mit csinál a néma, tudod a szemetesvödör, amikor ráomlik a szikla? Nem tud kiabálni se. Nem beszélve arról, hogy egy ember be sem férne a házukba. Szóval tökre jó a hozzáállásom, csak nincs a mesének értelme – nyilván ezek mind csak kifogások, hiszen minden mesébe bele lehet kötni, mert gyerekeknek íródtak és nem az a fontos nekik, hogy a Pókegérke szereti-e a sajtot. De úgy látom, nem adja fel, nem az a típus és lelkesen folytatja, kijavít, öcsém! A szemem forgatom már kínomban, nem értem miért nem hagyom itt. Egyen csak, legyen boldog, én pedig malmozok a szobámban. Az is izgisebb, mint a muglik hülyeségei.
- Jó, akkor Hulk, meg izé. Csipkerózsika, vagy ki – vonok vállat, ha ez neki ilyen fontos, legalább leszállunk a témáról. Mert amúgy Hulk egy mugli, aki kifejlesztett valami szert és zöld izévé változik, aki nagyon nagy és a mugli fegyverekkel nem nagyon lehet bántani. Egy jó átok biztosan segítene rajta. Na, és a nagy hős, nem bántja a jó csajt… hát persze, szelektál, meg minden.
- Milyen malacot? Oké, eszembe sincs idekeverni – vigyorgok és leszedek egy kis falatot a vattacukrából, és mielőtt lereagálhatná meg is eszem. Na, meg is lesz a böjtje, mert ilyen édes-mázos izé, ami nagyon cukros és majd elhányom magam.
- Merlinre! És neked ez a kedvenced? – kérdezem, miközben előkapom a pálcámat és egy wasserrel vizet csorgatok a számba. Gyorsan megiszom, amíg ki nem megy az íze a számból. Persze nem mindenki szerethet mindent, de ez a cukros izé eléggé borzasztó. Nekem nagyon.
- Azt – helyeselek, ki tud ennyi ökör nevet megnevezni. De most tényleg. Hamupipőke. A hamu rendben van, de pipőke? Az meg milyen mugli betegség lehet már? Meg mitől hamu az a pipőke? Mondjuk, lehet, hogy csak el kéne fogadnom az egészet és akkor gyorsan vége lenne. A gondolataim és a szemeim elkalandoznak egy szép lány popsijára, aki elhalad mellettünk, és váratlanul ér a kérdése Izának.
- Hát persze. A hercegnőt házimunkára fogták, logikusan és rájött, hogy fáj a lába. Ezért kellett a fejére a pipőke, ami meggyógyította a lábát, jól tudom? – kérdezem egy félmosollyal az arcomon. Mondjuk az eddigi történetekből kiindulva akár ez is lehet a vége.
- Inkább mesélj a szuperhősökről, mert azok jobbak – hazudok sima, észrevehetetlen hanghordozással, de tényleg, azoknak legalább van valami értelmes történetük.
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2015. október 4. 18:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21631
444. hsz :3
Írta: 2015. szeptember 16. 16:32
| Link

Zétike :3

- Találkoztál már törpével, vagy miből gondolod ezt? Jó, igen, egyébként sokszor nincs túl sok értelmük, főleg a régebben készülteknek, de ne köss bele mindenbe, gyerekeknek csinálják, akik elhiszik.
Kicsit elbizonytalanodtam a folytatást illetően, mert ha már a Hófehérkébe ennyire belekötött és láthatóan nagyon bántotta, hogy egyik törpére sem szakadt rá a bánya, akkor fogalmam sincs hogy fog reagálni egy félisten, vihart és villámot irányító Föld-védelmezőre. Azt hiszem keresnem kell egy olyan filmet, amibe nem tud belekötni. Persze ha jól mesélem és figyel, akkor biztos találni fog valamit, amin élvezettel akadékoskodhat. Mert Zétény ilyen, eleve a mugli dolgokhoz való hozzáállása is borzalmas. A varázsvilágban meg nem sok mindenről lehet beszélni a kviddicsen kívül, de bebizonyosodott már, ez sem tartozik a kedvenc témái közé. Mert a kviddicset én szeretem, ő meg nem.
- Malac malac. Biztos láttál már olyat. Kutyaméretű, rózsaszín, jobb esetben falun tartják - kezdtem volna bele az állat részletes jellemzésébe, amikor Zétény úgy döntött azt akarja, hogy megharagudjak rá és elszedett egy kis darabot a vattacukromból. Az ÉN vattacukromból. Már éppen kezdtem volna a támadást, mikor lenyelte a cukrot és szabályosan fuldokolni kezdett az utca közepén. Én meg persze jó barát módjára megálltam mellette és egyszerűen kiröhögtem, majd mielőtt még a percek óta Zétényt bámuló csinos szőke harmadéves megütögethette volna a vállát, a rellonos előkapta a pálcáját. De én továbbra sem tettem semmit a halk kuncogásnál.
- Igen, ez. És többet soha, ismétlem, soha ne vegyél belőle az engedélyem nélkül - ezek után sarkon fordultam és ismételten sétálni kezdtem, természetesen bevárva őt is. Elvégre most még ismertetnem kéne Hamupipőke történetét, aztán áttérni valamelyik izgalmas filmre, amit talán még ő is élvezhetne. A szösziről szóló meséről levont konklúziója majdnem jó is lenne, csak a végkifejlet nem passzol igazán a történethez. Mintha nem hallotta volna, hogy az Ariel és a Hófehérke is happy enddel végződik. Marha nehéz kitalálni, ebben mi az utolsó jelenet.
- Szuperhősök, oké - kicsit töprengem kellett, kiről is beszéljek így hirtelenjében, mert mint már említettem, ha a törpéktől ennyire kiakadt, a szuperemberekre sem reagálhat jobban. Tehát gondolkozni kezdtem a megfelelő alany után kutatva, végül úgy öt perc néha csendben töltött séta után eluntam a dolgot és szólásra nyitottam a szám, mikor az előbb majdnem segítő kezet nyújtó lány viháncolva elhúzott előttünk, mire meg kellett torpannom, ugyanis semmi esetre sem akartam beleütközni lányba. De amúgy nem volt furcsa a kialakult helyzet, á dehogy.
- Szóval a szuperhősök. Kezdjük is rögtön Amerika Kapitánnyal, habár jobb lenne, ha inkább megnéznéd a filmeket. Hallgatni nem olyan jó, és a nagyon jól összerakott akciójelenetek is kiesnek - avagy burkolt célzás, hogy Zétény menjen valamelyik városba, szerezzen be egy laptopot, töltse le a filmeket és nézze meg őket. Lehetőleg minél előbb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 | Link

Zója

Délután három körül járhat már az idő, mikor a Fő utcza köveit koptatva haladok hazafelé. Az egyik kezemben egy kisebb szatyor van, jelezvén, hogy vásároltam is, nemcsak kilométerhiányomat kielégítendő tettem egy kört a faluban. Ki hinné ezt el? Már nincs olyan tikkasztó meleg, mint az elmúlt hetekben, de még mindig lehet érezni a nyár utóhatását, egyszerű sortban és vállpántosban, hajamat kontyba kötve sétálok normál tempóban.
Az utóbbi időben rászoktam arra, hogy nem rohanok sehová. Nem vár otthon senki, nincs senkivel sem kapcsolatom, ismét egyedül vagyok, ez pedig némileg felüdülést jelent számomra. Az egyedüli hím, aki viszonylagos rendszerességgel előfordul az életemben, az Dwayne. Az incidensünk óta ritkábban találkozunk, de nincs köztünk harag, csak még nem telt le az a bizonyos idő, ami ahhoz szükséges, hogy ismét minden teljesen a helyére zökkenjen. Ha Sean is nála van, akkor szoktam átmenni, de nem mindig. Mivel megkaptam az állást az újságnál, így a feladataim megszaporodtak, ha pedig ez nem lenne elég, David húgát megtalálták – ez a történet hosszú és zavaros -, ő pedig rám bízta. A leányzó keveset beszél, viszont rengeteget alszik, ami meglepő. Csendes és illedelmes, sokszor érzem úgy, mintha félne valamitől. Ritkán kérdezek, akkor is tömören válaszol. Hmm. Érdekes.
Kicsit gyorsítok a tempómon, hogy hazaérhessek és összeüthessek egy valamirevaló vacsorát, mikor megpillantom Zóját. Nem mondhatnám, hogy sokat kommunikálunk, mert hát nem is nagyon van miről. Nem vagyunk rosszban, de Dwayne miatt a kapcsolatunk kissé… Fura. Hezitálok, hogy vajon odamenjek-e, hiszen még nem vett észre. Nem tudom, jó ötlet-e ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. szeptember 17. 21:32 | Link

Nina

Egy éves. Szinte hihetetlen, hogy Sean már egy éve élő és lélegző része az életének. Már nem a pocakjában bújkál szőke tincseivel és kék szemével. Mina is így kezdte, bolondos szőkén, aztán szépen lassan a haja besötétedett. Persze az is lehet, hogy Sean vele ellentétben szöszke marad. Egy kis hercegecske. A kisfiú szépen fejődik, lassan két hónapja, hogy elkezdett járni, azóta pedig megállíthatatlan. Persze még sokszor - mint most is -, anyja ujjának markolása sem maradhat el, ahhoz, hogy biztosan tipegjen a nő mellett.
Ami Zóját illeti, imádja a fiát, és hihetetlen, de amikor vele van, nincs szoknyában, felékszerezve, nincs tökéletes smink az arcán. Minimalista festékréteg, hozzá kényelmes ruhák, olyanok, melyekben a legkicsavartabb pózt is fel tudja venni, hogy a gyereke ne sérüljön. A fekete farmer és top fölé kényelmes pulcsit vett. Az idő szeszélyes, de ő igyekszik megtalálni a lehetőségeket arra, hogy se ne fázzon, se ne legyen melege.
- Várj egy kicsit.
Mikor Nina megláthatja, épp a kisfiú mellé guggol, aki egy krétát szorít a kezében. Próbálta elvenni tőle, de egyszerűen lehetetlen. Néha megállnak, húz egy apró csíkot a földre, nevet és továbbsétálnak. Közben a babák különleges nyelvén kommunikál anyukájával, aki éppen megigazítja a kis mellényét. Vagány kisgyerek, akiről már most meg lehet mondani, hogy egy nap majd bizony lányok szívének egész sorát töri össze.
A napi bevásárlás végén járnak, így a nő vállára akasztott hosszú fülű vászontáska egyből kiegyenesedik, ahogy ismét a nő vállára kerül. A kisfiú azonban még nem akar hazamenni, sőt, egyenesen Nina felé indul. Zója a találkozás másik felét csak későn ismeri fel, addigra már nem lehet feltűnésmentesen más irányba fordulni. Nincs más hátra, mint:
- Szia, Nina.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
Független varázsló, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 357
Összes hsz: 2222
Írta: 2015. szeptember 20. 10:44 | Link



- Hogyne találkoztam volna törpével, ott van a navinés fogó – legyintek, de nem kötözködöm tovább, mert nincs értelme az egésznek. Hófehérke és a hét törpe. A mesék általában valamire tanítanak nem? Ez mire?  Hogy ha megmérgeznek, majd megcsókolnak, újraéledsz? Ugyan már, Hófehérke is normális volt. Kitakarította a törpék házát, öcsém! De rendes, azt a naaaagy házat. Beletelhetett vagy fél órába is, öcsém!
- Igen, tudom milyen a malac. A legtöbbjük ott eszik a nagyteremben, és nem látott még kést, meg villát. Vagyis de, képen, csak abban lakni lehet – vonom meg a vállam. A diákok nem arról híresek, hogy az evési szokásaik kifinomultak lennének. Esznek kézzel, teli szájjal csevegnek, úgy, hogy a fél káposzta kint van az arcukból, és csöpög le róla a lé. Igen, tudom, hogy milyen a malac. Tehát Iza nem rasszista, mert rózsaszínek a malacok, azt meg a fehér emberekre szokták mondani. Nahát, milyen új dolgokat tudok meg róla, pedig erről még nem is beszélgettünk, üdítő változás.
Viszont kíváncsi voltam, hogy mi a jó a vattacukorban, mert látványra semmi. Gyorsan rájöttem magamtól is, hogy az íze is a látványához hasonló. Édes, gejl, és cukortúltengést okoz. Tényleg majdnem megfordult a gyomrom, de hát az is kemény, ahogy én magam, szóval kibírtam. Azért látványosan eljátszottam a nagy halált, hogy Iza érezze, mit eszik.
Megfenyeget, hogy ne vegyek többet a vattacukrából. Ó, hát emiatt nem kell aggódnia, nálam akkor lát többé ilyet, ha vételezek számára, hogy csendben maradjon, vagy, mert szülinapja van. Azért utána mászok, de még egy kicsit simogatom látványosan a hasam. Úgy, mintha ösztönösen tenném, de mindenki tudja, hogy nem az, tudjátok.
- Azt tudtad, hogy nagyon szexi vagy, amikor fenyegetsz. Szóval, ha pasizni akarsz, mindenképpen fenyegesd meg, nyert ügyed lesz – rákacsintok és fel is nevetek. Azért még hátrapillantok a harmadéves csajnak és dobok neki egy csókot. Elkaphatja, ha aranyvérű, amúgy pedig köpésnek fogja fel. Lehet választani, öcsém!
De ha már ennyire „felvilágosítani” szeretne Iza, akkor legyenek a hősök. Biztosan továbbra is elcsépelt dolgok lesznek és uncsik. Csak ne mesék, könyörgöm!
A kiscsaj visszajött és nagyon örült nekem persze.
- Este 11-kor a főtéren galambom – mondtam neki, szándékosan takarodó időpontot használva. Hát igen, szegény Iza nem aludhat, mert le merem fogadni, hogy megnézi, ott vagyok-e. Pedig nyilvánvaló, hogy nem leszek ott, a kiscsajnak persze felvillannak a szemei, és viháncolva szalad tovább.
- Van Európa, Ázsia kapitány is? Meeeg Bogolyfalva kapitány? Az biztos te lennél. A hős, aki Farkas Zéténynek mugli mesét mond – nevetek, mert el tudnám képzelni, valami szexi kosztümben. Fel alá rohangálna, osztaná a vattacukrot, meg minden.
- Ők ilyen politikusok? – fűzöm tovább a témát, bár akkor miért lennének szuperhősök?
- Jaj nem, várj, tudom – emelem fel a kezem, pedig a képemre van írva, hogy mennyire tudom. – Ő az amerikai szuperhősök vezetője. Megmondja a Hulknak, hogy te most a izét ütöd, mik voltak még? A… - erősen gondolkodnom kell, mert már elfelejtettem a sok nevet, amiket emlegetni szokott. -…Denevérkutyát, vagy a gonosz Csalánembert, ugye? – hát, hogy jól emlékszem-e, igencsak kérdéses, de nagyon várom a választ. Na, ez mondjuk tényleg igaz, öcsém! Röhögni akarok.
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2015. október 4. 18:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. szeptember 20. 19:53 | Link



Végeztem a munkával, mert természetesen nyáron is van, nem maradhatok otthon pihenni, ez törvényszerű.
Így a szünet közepe tájt már teljesen más minden. Sokkal inkább szabadabbnak érzem magam, noha Sebby legtöbb másodikos tankönyvét már átolvastam és igyekeztem megtanulni az anyagot (borzalmas, hogy a barátom - barátom, még mindig furcsa kimondani gondolatban ezt a szót - ennyivel magasabb szinten van nálam), így alapvetően sem unatkoztam eddig a szünetben, hogy a hajóépítést ne is említsük. Ez eddig a legmozgalmasabb időszaka az életemnek, azt hiszem.
Tehát, a munkával előbb végeztem egy kicsit, mint szoktam, így a másodikos sötét varázslatok kivédése tankönyv társaságában ültem ki a Fő utcza egyik padjára (arra a nevezetesre, ahonnan Sebby anno felállt, hogy elhívjon a Pillangóvarázsba), és vártam a többieket.
Furcsa. Furcsa volt ez az egész, hogy konkrétan ugye együtt laktam Sebbyvel - olyan arcaimat mutattam meg neki, amiket eddig még kevesen láttak csak, noha nem nyíltam meg teljesen, nyilvánvalóan, ahhoz rengeteg időnek kell eltelnie. Mégis, valahogy teljesen más voltam vele, velük, mint általában. Ez természetesen Márknak és Agathanak is feltűnt, sőt, egyértelműen megtudták a dolgot, de Márkon nem láttam volna, hogy zavarná a dolog. Ez egy nagy mérföldkő volt, azt hiszem, teljesen máshogy lépek így be abba a házba, mint egyébként tettem; nyugodtabban. Nem éppen oldottan, de nyugodtan, ez pedig hatalmas előrelépésnek bizonyult.
A padon üldögélve, bár olvasgattam a tananyagot, mégis leginkább az járt a fejemben, hogy ez után a mégiscsak igen fárasztó nap után megölelhessem Sebbyt. Furcsa, nem? Én, aki konkrétan irtózik az érintéstől és a megnyílástól, azt várom, hogy megölelhessem a másikat.
Ahogy rutinból felpillantottam a könyvből, megláttam Jared közeledő alakját; szám pillanatnyi, alig látható mosolyra rándult, amit a szőke mostanra már lehet, hogy távolról is felismer.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. szeptember 20. 20:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. szeptember 20. 20:07 | Link



Elég hamar végzett, mivel Kolos még a mézesheteit tölti, így senki sem kérte, hogy maradjon bent túlórázni. A főnöke egyébként is lemondhat erről a szokásáról, tekintve, hogy Jared már megkapta a sulis levelét és vele együtt a prefektusi jelvényt, amitől először az egekbe szaladt a szemöldöke, aztán meg szimplán csak sóhajtott egy nagyot. Nem ez volt minden vágya, de tény, valóban logikus választás, hiszen nem balhézik, nem átkoz, sokáig ébren van és még az eredményei is jók.
Arra számított, hogy egyedül kell majd várnia a többiekre, mert még fél nyolc sem volt, mikor kilépett az iroda ajtaján, viszont legnagyobb meglepetésére Ricsi már egy padon ülve várta. Már messziről meglátta az olvasó alakot, ami mintha magasabbra kezdett volna nyúlni a nyáron, vagy legalábbis Jared kezdte úgy érezni, hogy kellemetlen szögben kell tartani a fejét ha állva próbálja megcsókolni. Kicsit irigy is volt, mert ezzel ő lett a legkisebb a családban, persze Agathát nem számítva.
Már messziről rámosolygott a fiúra, aztán mikor odaért mellé, akkor köszöntésképp összekócolta a haját.
- Szevasz - tette hozzá egy széles vigyor kíséretében, tekintve, hogy az utcán már mégsem csókolhatta meg, bármennyire is szerette volna, úgyhogy aztán csak lehuppant mellé a padra, hogy megvárják Seth-et.
- Hogy haladsz? - lesett bele a könyvbe, ami a fiú kezében volt. Nagyon szorgalmasan tanult nyáron is, ezt pedig Jared lenyűgözőnek találta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. szeptember 20. 20:32 | Link



Felpillantottam, s Sebbyt meglátva arcizmaim furcsa, pillanatnyi rándulása már nem is lepett meg. Sőt, az se nagyon, hogy pulzusom már csak a látványára is felgyorsult egy kicsit, akármennyi időm is volt eddig, hogy megszokjam.
- Üdv, Mr. Prefektus. - köszöntem egy időben a hajborzolással, s felnéztem rá. Amióta megkapta a jelvényét, naponta vagy kétnaponta legalább egyszer elhangzik a számból ez a szó; nem mintha féltékeny lennék esetleg, az én előző évi magatartásommal soha a büdös életben nem leszek prefektus - de valljuk be, a legilimencia, a hatalmas tudás, a külső és a műveltség mellé nem hiányzott neki még egy jelvény is.
- Egész jól. - mondtam, s én is belepillantottam a tankönyvbe. - Épp az okklumenciát említették.
Amikor felnéztem, és tekintetem találkozott a pillantásával, ismét alig-alig látható mosoly bontakozott ki az arcomon.
És itt jött az, amin már elég régóta gondolkodtam, konkrétan azóta, hogy megígérte, hogy nem fog belenézni a fejembe; a tananyag, ahol most tartottam, úgyis pont erről szólt, úgyhogy ez ismét felhozta bennem azt a régebbi gondolatfoszlányt. Tekintetem tanakodóvá válhatott, ahogy még mindig a másikat néztem. Sőt, ahogy átértékeltem magamban a dolgokat, bal szemöldököm enyhén fel is szaladt, és ráharaptam a nyelvemre, mint mindig, mielőtt komoly döntéseket hozok.
- Sebby? - kérdeztem lesütve a szemem egy pillanatra. - Milyen érzés lenne, ha belenéznél a fejembe?
Ez a kérdés már régóta foglalkoztatott, s még ha egyelőre nem is kértem meg, hogy pillantson bele az elmémbe, mégiscsak érdekelt, hogy milyen érzés lehet, ha kutakodnak. Vajon megérzi-e az ember? Nyilvánvalóan ez szinttől függ, ennyit még én is tudok a legilimenciáról, de fogalmam sem volt, hogy Sebby milyen szinten lehet.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. szeptember 20. 20:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. szeptember 20. 20:48 | Link



- Ehh... - mosolyodott el kényszeredetten. Nem volt oda tőle, mikor Ricsi így nevezte, de nem is szólt rá, mert felesleges lett volna. Inkább elhelyezkedett mellette, úgy, hogy időnként a könyöke mint egy véletlen hozzáérhessen, de még ne legyenek feltűnőek az utca embere számára.
- Áh, az érdekes rész - bólogatott aztán. Bár úgy emlékezett, hogy az SVK tankönyv meglepően felületesen beszél róla, bár meglehet, csak ő érezte így, miután legilimencián behatóan tanulmányozták.
Éppen hátradőlt, hogy kicsit szusszanjon, mikor Ricsi újabb szavait meghallotta. Kicsit csodálkozva pislogott rá, figyelve a tűnődő kifejezést a másik fiú arcán, aztán belekezdett a mesélésbe.
- Hát, igazából ha jól csinálják, akkor nem érzel semmit - kezdte. - A jó legilimentor pálca, varázsszó és szemkontaktus nélkül is képes legilimentálni, a behatolás pedig észrevehetetlen - mondta. - Viszont ha valaki kevésbé ügyes, akkor furcsa feszítő érzést kelthet a fejedben, mintha lenne ott valami nem oda való, ha pedig nagyon béna valaki, akkor migrént is okozhat - fejezte be.
Ő maga már lassan a negyedik szinten járt, ami felett már csak egy van, és be is jegyzik az embert, mint legilimentort, ez pedig azt jelentette, hogy gyakorlatilag már nem lehetett ellene varázslatokkal harcolni, csak okklumenciával, és meglehetősen észrevétlen volt már az is, ahogy egy elmébe bele tudott siklani. Persze, nem olyanok számára, mint Gareth, aki rögtön kiszúrhatta, mert túl nagy volt a tapasztalata, de órán, mikor egymás között gyakoroltak, akkor volt, hogy már nem tudták észrevenni, hogy mit csinál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. szeptember 20. 21:12 | Link



Jared helyezkedésére csupán egy apró, a könyökére vetett, az előttünk sétáló emberek számára gyakorlatilag észrevehetetlen pillantás volt a válaszom. A tankönyvet elraktam a hátizsákomba, s amikor leraktam azt magam mellé, egy kis mozdulattal egy leheletnyivel közelebb kerültem hozzá, hogy ne legyen számára kényelmetlen "kinyúlni" a könyökével.
Sebby válasza nem volt a legkielégítőbb számomra, hiszen ezt én is el tudtam volna olvasni egy könyvben - egy bólintás kíséretében újra megszólaltam.
- Semmit? Komolyan... semmit? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. Elég ijesztőnek tűnt számomra ez a dolog, hiszen ez azt jelentette, hogyha az utcán találkoznék egy legilimentorral, esélyem sem lenne védekezni. - Gondolom, csak az okklumentorok érzik.
Szinte már elmélázva kalandozott el tekintetem az utcában sétálgató emberekre, s még mindig őket nézve szólaltam meg ismét.
- Ez azt jelenti, hogyha valaki most turkálna a fejemben, fogalmam sem lenne róla? - tettem fel a kérdést, noha a válasz egészen nyilvánvalónak tűnt, mégis meg kellett kérdeznem. - Mert ha igen, akkor... - ...akkor bárki visszaélhet ezzel. Bármikor. Bárhol.
Egy halk sóhajjal lendültem tovább ezen a kérdéskörön, hogy ismét Sebbyre pillantsak. Bár tudtam, hogy valószínűleg nem tenne ilyet, mégis, furcsa volt számomra, hogy ott van a lehetősége, hogy bárki fejébe belepillantson, de mégsem teszi meg. Hatalmas kísértés lenne, nekem legalábbis.
- Te már néztél bele valaha a fejembe? Mármint... érezném, ha megtennéd? - javítottam gyorsan, ugyanis beszéd közben rájöttem, hogy esetlegesen sértő lehet, hogyha ilyesmit feltételeznék róla.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. szeptember 20. 21:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. szeptember 20. 21:30 | Link



- Tényleg semmit - bólintott Jared. Ez kényes téma volt, már most érezte, mert igen, nem véletlenül bizalmatlanok az emberek a legilimentorokkal, miközben sosem tudhatják, hogy éppen ki lesi az emlékeiket. Az okklumentoros megjegyzésre megint bólintott egyet, mert valóban, a hozzáértők képesek voltak felfedni az illetéktelen behatolókat, viszont ott már csak azon múlt, hogy ki erősebb - a legilimentor, vagy az okklumentor által létrehozott pajzs.
A tekintete neki is az utcán vándorlókra tévedt, és elgondolkozva figyelte őket. Ricsi a lényegre tapintott, ő éppen ezért kezdte el a legilimenciát, mert egy úttal okklumenciát is tanítottak neki, ezzel pedig meg lehetett akadályozni, hogy illetéktelenek felfedjék a kilétüket.
- Nincs olyan nagyon sok legilimentor a világban és az erejük sem korlátlan. Egyénileg változó, de van egy bizonyos hatósugár, amin belül még képesek használni. - Megpróbálta kikerülni a konkrét válaszadást, de végül csak kibökte egy fintor kíséretében. - Ha most az utcán valaki azzal foglalkozna, hogy az emlékeid lesi, akkor valószínűleg nem vennéd észre. De sokkal valószínűbb lenne, ha az üzletek valamelyikéből próbálkoznának, mert nagy fokú koncentrációra van hozzá szükség.
Elhallgatott. Egyszer már feljött köztük ez a téma és akkor még meg tudta nyugtatni Ricsit, hogy úgysem tudná úgy használni az erejét, hogy ne vegye észre, azonban ez most már nem volt igaz, és nagyon nem szerette volna, ha a fiú erre is rákérdez. Sajnos nem volt szerencséje, mert ez lett a következő téma.
- Őszintén szólva... Nem hiszem, hogy észrevennéd, ha csak nem akarom, hogy feltűnjön - felelte halkan, elfordítva a tekintetét a fiúról. - De nem szoktam senkinek sem a fejében nézelődni, mi értelme lenne? - tette fel a költői kérdést, még ha tudta is, hogy ez roppant kevés indok, és Ricsi most jó eséllyel azon filózik, hogy megbízhat-e benne. Ahhoz, hogy ezt tudja, még legilimencia sem kellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. szeptember 20. 21:55 | Link



Sebby válaszára csak hümmögtem egyet, ugyanis nem láttam értelmét annak, hogy elkezdjek stresszelni - eddig is védetlen voltam, ez után is az leszek, és nem számít semmit, hogy erre csak most jöttem rá, az SVK tankönyvet olvasgatva.
- De... hm. - szemeim a kirakatokra tévedtek, bár természetesen nem találkoztak egy engem fürkésző tekintettel sem. Még őrlődtem egy kicsit, mielőtt ismét megszólaltam volna. - A legilimencia csak gondolatfürkészés, és ennyi? Jól tudom?
Bevallom őszintén, nem néztem utána a témának, és nem túl mélyreható ez a tájékoztatás, ami a tankönyvben van, azonban azt feltételeztem, hogy mint a mágiának általában, ennek is vannak ágazatai és irányzatai - természetesen lehetséges volt, hogy ez egyáltalán nincs így, de ezt csak úgy tudhattam meg, ha kérdeztem róla. Hozzáteszem, egyáltalán nem rosszindulatból tettem, az akkori motivációm csak és kizárólag a tudásvágy volt.
Nem venném észre, ezt állította. Már épp akartam válaszolni, azonban ő megelőzött, s az elsőként feltett kérdésemre felelt egy másikkal. Tekintetem rá fordítottam, s láttam, ahogy előre dőlt, s eddig néha hozzám érő könyökét a térdére támasztotta, s szeme a földre vetült. Hirtelen nem igazán értettem, miért volt ez, hiszen egyáltalán nem volt vádlás a hangomban. Ha belenézett volna a fejembe, kiakadtam volna, de valahol feltételeztem, hogy nem tette, s ezt igazolta is, hogy ezt mondta.
Én is a térdemre könyököltem, hogy egymás mellett legyünk, és rá tudjak nézni, amíg válaszolok.
- Hát, engem néha nagyon tud érdekelni, mi van a fejedben. - motyogtam. - Mármint. Mindig érdekel. De néha nem tudlak követni, illetve nem tudjuk követni egymás gondolatmeneteit. Ilyen szituációban például lenne értelme belenézned a fejembe. - csupán ténymegállapítások voltak ezek; tekintetem elkalandozott, miközben beszéltem, sőt, kezem önkéntelenül a nyakamban lógó galaxismodellt kezdte tapogatni.
- Csak azt akartam, hogy... - kezdtem csendesen, miközben felpillantottam a másikra - ...hogy ha megkérnélek, akkor belenéznél a fejembe?
Ez az a mondat, amit Szépvölgyi Richárd szájából soha senki sem fog többet hallani, mindazonáltal abban a szituációban fel sem fogtam, mit is kérek igazán. Bár számomra egyértelműnek hatott, hogy nem éppen azt szeretném láttatni vele, mikor mondjuk Márk... azt csinálta, mégis, ezzel olyan "hatalmat" adtam kvázi a kezébe, amit eddig senkinek. Bár, ha úgy nézzük, ez a hatalma akkor is megvan, ha nem adok neki engedélyt a képessége alkalmazására.
- Csak hogy tudjam, milyen érzés. - Mert azt nem tudtam elhinni, hogy nem érzek semmit. Valahogy képtelen dolognak tűnt számomra, hogy ne érezzem azt, hogy "lopják" a gondolataim, vagy az emlékeim...
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. szeptember 20. 22:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. szeptember 20. 22:12 | Link



- Nem gondolat. Emlék - javította ki Ricsit. - Legilimenciával nem tudsz gondolatot olvasni. Ha most belenéznék a fejedbe, nem kapnék megfogalmazott mondatokat, maximum a jelenlegi hangulatod, az érzéseid. De ennél sokkal jelentősebb dolog az, hogy az emlékeket viszont megnézhetném, filmszerűen, már ami még a te fejedben is tisztán megmaradt - magyarázta. - Másrészről pedig van fekete mágia ága is, ahol a legilimentor új emlékeket, szándékokat ültet el az ember fejébe, rávéve mindenfélére. Viszont ez már nagyon magas varázstudást igényel - tette hozzá a rend kedvéért.
Ahogy Ricsi is előrehajolt és válaszolt neki, Jared rettenetesen meglepődött. Először ki is kerekedtek a szemei, nem számított rá, hogy a másik ennyire nyíltan kimondja, hogy kíváncsi rá min gondolkozik. Jólesett neki ez a fajta érdeklődés, mert azt is jelentette, hogy Ricsinek tényleg nem csak a felületes dolgok, érzelmek vagy tettek számítanak, hanem a mélyebbek is. Lassan elmosolyodott, nem tudta megállni, de nem felelt, csak mikor Ricsi egy újabb meglepő dologgal állt elő, ekkor viszont újra kiegyenesedett és úgy bámult rá.
- Biztos vagy benne..? - kérdezte döbbenten. Ha egyszer megteszi, akkor nem lehet meg nem történté tenni, ez pedig... nem biztos, hogy túl jó dolog. Viszont ha Ricsi nagyon eltökélt volt, akkor rábólintott. - Legyen.
Nem tartott sokáig, hogy a megfelelő állapotba hozza magát, megvolt már a gyakorlata, és Ricsi is közvetlen mellette ült, ami sokat segített. Megszokásból nézett csak a szemébe, észrevétlen keresve meg a másik elme határait, könnyedén csúszva a gondolatok közé, de meg sem állt, már fordult is kifelé. Nem akarta látni az emlékeit, nem akarta meglopni még engedéllyel sem.
- Éreztél valamit? - kérdezte pár pillanattal később, megszakítva a kapcsolatot. Mivel egyáltalán nem érzett ellenállást, úgy vélte, hogy Ricsi számára ennek észrevétlennek kellett lennie, de nem mert volna fogadni rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. szeptember 20. 22:31 | Link



Sokkal tisztább képet kaptam Sebby magyarázatával a legilimenciáról magáról, és egy árnyalatnyival jobban éreztem magam, hogy legalább tudom, mivel "támadhatnak meg" véletlenszerű pillanatokban, gyakorlatilag bármikor.
A fekete mágiás részre csak néztem egyet, meglepett tekintetem a másik szemeit fürkészte. Természetesen eddig is nyilvánvaló volt, hogy a mágiának vannak olyan ágai, amikről jó pár embernek halvány lila elképzelése sem volt, de mégis, az, hogy emlékeket változtathatnak meg a fejemben, úgy, hogy ezt alig érzem... nem volt épp a legbiztatóbb tény.
Ugyanakkor a "magas varázstudást igényel" rész miatt néztem inkább Sebbyre. Nyilvánvalóan egy 16 éves fiú ő, nem lehet ekkora a tudása, mégis, igazán tehetségesnek bizonyult, hiszen, ha jól tudtam, ezt csak felsőbb évfolyamokban lehetett elkezdeni. És az, hogy valaki tizenhat évesen úgy tudjon legilimentálni, hogy mások alig, vagy egyáltalán ne érezzék... Nos, ez magas varázstudás, akárhogy is nézzük, még ha nem is olyan értelemben, amiről Sebby beszélt.
Végül csak bólintottam egyet, s afféle "értem"-ként hümmögtem. Aztán igyekeztem elmagyarázni neki, miért is kérdeztem meg, hogy belenézett-e már a fejembe, s az ő arcán egy mosoly kezdett körvonalazódni, amit végképp nem értettem.
- Na, pontosan erről beszélek. Néha nem értelek. - utaltam ezzel a mosolyra, hiszen bárhogy is gondolkoztam, egy logikus érvet sem találtam arra, hogy elmosolyodott, mikor láthatóan valami "zavar van az erőben" a testbeszéde alapján.
Elég vicces látványt nyújthattunk, ugyanis mindig követtem Jared mozdulatait; mikor kiegyenesedett, én is követtem, s úgy néztem rá. Meg akart bizonyosodni arról, komolyan gondolom-e, s ekkor én is belegondoltam, hogy lehetséges, hogy olyanokat fog látni, amiket esetleg nem kéne...
- Ha nem az elmém legmélyébe túrsz, akkor biztos. - mondtam végül. Azért azt nem szerettem volna képileg láttatni vele, ahogy Erikék csesztetnek. Azt majd megoldom én, nem kell törődnie ezzel.
A szemembe nézett, én viszonoztam ezt, s próbáltam rákoncentrálni, hogy mégis milyen érzés lehet, amikor belesnek az ember fejébe; azt hittem, hogy élesen érezni fogom, milyen is a dolog, de egy váratlan pillanatban Sebby megkérdezte, éreztem-e valamit. Szemeim hatalmasra nyíltak.
- Mi?... - kérdeztem értetlenül, felvont szemöldökkel. - Te máris... hát... nem. Semmit sem.
Egy kis szúrást sem éreztem, vagy bármi arra utalót, hogy valaki bemerészkedett az agyamba.
- Mit láttál? - kérdeztem összevont szemöldökkel.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. szeptember 20. 22:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. szeptember 20. 22:51 | Link



- Csak azon tűnődtem, hogy jólesik, hogy érdekel, mire gondolok - magyarázta meg, ha már Ricsi ennyire kíváncsi volt. Ezt tényleg jó dolognak érezte, fontos, hogy érdeklődjenek a másik iránt, legalábbis erre jutott az elmúlt hónap alatt, amióta együtt voltak. Nem volt valami hatalmas tapasztalat, már ami a kapcsolatokat illeti, de lassan kezdett körvonalazódni Jared fejében a lényeg.
- Nem fogok - biztosította aztán Ricst arról, hogy eszében sincs mély tanulmányt végezni a fejében. Arra valószínűleg akkor sem lett volna hajlandó, ha kifejezetten kérik, mert eléggé megterhelőek tudtak lenni mások gondolatai.
Ez után már csak a kísérlet maga volt hátra, a másik pedig láthatóan meglepődött, mikor kiderült, hogy Jared már végzett is a varázslattal. Úgy tűnt tényleg észrevehetetlenre sikerült a behatolás, amit Jared egy kis sikernek könyvelt el, viszont mostanában néha meglegyintette a gondolat, hogy talán meg kellene állnia és nem pedig végigvinni a legilimencia tanulmányokat. A legutóbb, mikor Seth-tel gyakoroltak, kezdte úgy érezni, hogy mintha túl könnyű kezdene lenni az egész, még akkor is, ha a bátyja nagyon komoly kihívást jelentett számára és képtelen volt felülkerekedni rajta. De... valóban szüksége van rá, hogy ennyire jól menjen neki a legilimencia? Nem lenne elég az okklumencia? Végül viszont mindig elhessegette ezeket a gondolatokat, mert túlságosan jó volt, hogy van valami kihívás a tanulmányaiban.
- Semmit. Csak azért érzékeltem, hogy várakozol és koncentrálni próbálsz, aztán már fordultam is kifelé - felelte a fiú kérdésére. - Megmutassam, hogy milyen, ha érzed? - kérdezte aztán, és ha a fiú igenlő választ adott, akkor megújította a varázst, ez úttal viszont szándékosan nem volt annyira finom. Nem okozott fájdalmat vagy nagyobb kellemetlenséget, de feszegette egy kicsit a határokat, mielőtt a gondolatok közé siklott volna, hogy mint az előbb is, egyszerűen csak megforduljon és abbahagyja a varázslást.
- Na most? - kérdezte a fiú arcát figyelve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21631
Írta: 2015. szeptember 21. 19:34 | Link

Zétike :3

Azért jó Zéténnyel sétálni, mert nem tudom. Vesztegetés gyanánt vett nekem vattacukrot, ami egy jó pontnak kellene, hogy számítson, de inkább nézek rá csúnyán mint hálásan. Mindkettő megtörtént mondjuk egymás után rögtön az édesség megkaparintása után, de muszáj volt gonoszkodni is vele, nehogy azt higgye ezzel a gesztussal majd mindig lekenyerezhet, mert nem (de igen) . Ezek után persze már ő is tudni akarta, milyen íze van az általam oly nagyon kedvelt édességnek, a reakciója nem is volt annyira meglepő. Jó barát módjára kiröhögtem szerencsétlent, aztán szépen megpróbáltam megértetni vele, hogy ilyet soha többet ne csináljon. Mert tényleg meg találom ütni egy terelőütővel.
- Én egyébként nem vagyok ám ilyen - vontam meg a vállam újabb vattapamacsot tömve a számba. Való igaz, ő hozta ki belőlem legjobban azt az énem, akivel sosem akartam volna találkozni. Viszont ez még nagyon kevés lenne egy igazi rellonos személyiséghez, szóval én igazából még örülhetek is, hogy nem változok át Zétény hatására totálisan. Mert azért az nem lenne túl szerencsés, ha ahogy ő szerette volna, fellökném az összes utamba kerülő kis elsőst. Tudom, hogy azt várja a kis huncut.
- Neked én mostanában mindig szexi vagyok. Zétike, mi van, belém szerettél? - azt eddig is tudtam, vagy legalábbis sejtettem, hogy tetszettem neki részben a szőke hajam miatt, de amennyiben ez egy újabb szintre emelkedett volna.. na arra nem voltam felkészülve. Zéti volt az első és egyetlen srác, akit tényleg a barátomnak nevezhettem, ezt meg gondolom ő sem akarta elrontani. Az még oké, hogy azt nem mi határozzuk meg kibe szeretünk bele (bölcs okfejtést olvashattatok!) , de én sem szerettem volna, ha emiatt zátonyra fut a baráti kapcsolatunk. Szükségem van olyan emberekre, akikben teljesen bízhatok és bizony ilyenből nagyon kevés akadt. Szám szerint három.
- Le kéne jönni megnézni, tényleg itt lesz-e. Persze nem úgy, hogy meglásson, de kíváncsi vagyok mennyire vette ezt komolyan - már majdnem sajnáltam szegény lányt. De csak majdnem. Sajnálkozás helyett viszont csak megrántottam a vállam és Zétény felé nyújtottam a vattacukrot abban reménykedve, hogy nem üti ki reflexből a kezemből, hanem mondjuk illedelmesen elutasítja. Habár az előbbi fuldoklása után simán kinéztem volna belőle, hogy fintorogva beszól valamit, aztán megkísérli meggyilkolni az édességet.
- Hát többet nem is mesélek neked semmit. Nincs fantáziád. Egyébként meg nincs se Európa, se Ázsia kapitány. Steve-ből csak egy van. De ezt tényleg látni kellene... tudom is mi lesz a következő programod most hétvégén - csillogó szemekkel meredtem rá, szinte látni lehetett az ördögi vörös villanást is. De szó sincs olyanról, hogy én majd leátkozom, zsákba gyömöszölöm hazacipelem Pestre (mert ugyebár költöztünk múlt nyáron) és a szobámban kigörgetem a zsákból, aztán leültetem végignézetni vele az összes Marveles filmet, plusz a régi és mostani meséket, akciófilmeket, stb. Jó hosszú hétvégénk lenne, az biztos.
- Denevérkutya? - ráncoltam a homlokom kétségbeesetten keresve a névhez párosuló arcot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. szeptember 21. 21:47 | Link



Amikor megkaptam a magyarázatot a mosolyra, ismét rá kellett csodálkoznom, hogy Jarednek milyen apró, evidens dolgok örömet tudnak okozni.
- Egyértelmű, hogy érdekel. - mondtam aztán. - Nem is lehet úgy bárkivel... - itt gyorsan körülnéztem, s mikor láttam, hogy nincs senki körülöttünk, folytattam. - ...együtt lenni, hogy nem érdekel, mire gondol. - fejtettem ki őszintén, mire gondoltam. Tényleg, mi értelme lenne annak, hogy esetleg valaki olyannal legyek együtt, akinek a gondolatai nem érdekelnek engem? Borzalmasan unatkoznék.
Őszintén meglepett, hogy egy kis jelét sem éreztem annak, hogy valaki behatolt az elmémbe. Bár úgy gondoltam, Sebby semmiképpen sem használná ki védetlenségem, mégis kissé összerezzentem a gondolatra, hogy vajon hányan leshettek már bele a fejembe eddig.
Kérdésére csak nagyot bólintottam, s nem sokkal később meg is éreztem, hogy valami nincs rendjén, mintha egy idegen dolog lenne a fejemben; aztán az érzés hirtelen el is múlt, s én arra eszméltem fel, hogy hatalmas szemekkel nézek Sebbyre. A másik semmi ellenállásba nem ütközött, ötletem sem volt egyébként, hogy mégis hogyan kéne védekezni a hasonló dolgok ellen - nem tanultam okklumenciát, így hát fogalmam sem lehetett erről.
Szívem szaporábban dobogott egy kicsit arra a gondolatra, hogy Sebby kétszer is bent járt az elmémben az elmúlt öt percben - még akkor is, ha tudtam, hogy nem nézett meg semmit... azért furcsa érzés, ha beléd néznek.
- Elképesztő, hogy már itt tartasz. - mondtam. Mert akármennyire is zavart, hogy Sebby ennyire jó mindenben, valahol le is nyűgözött hatalmas tudása.
Pár pillanatig csak figyeltem őt, aztán lenéztem a földre, s a szokásos apró mosolyom költözött az arcomra jó pár pillanatra.
- Köszönöm, hogy megmutattad. - motyogtam végül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. szeptember 21. 22:11 | Link



Mindig feldobogott tőle a szíve, mikor Ricsi kimondta, hogy együtt vannak. Számára ez olyan csodálatos volt, olyan különleges! Szerette hallani, főleg a másik szájából, mert ilyenkor nagyon erősen érezte, hogy összetartoznak.
- Igazad van - bólogatott szórakozott mosollyal, mielőtt még rátértek a legilimenciára. Jared nem volt oda az ötlettől, de teljesítette a kérést, másodszorra is, mert elismerte, hogy talán nem baj, ha Ricsi megismerkedik az érzéssel. Remélte, hogy nem okozott neki igazán gondot, nem akart fájdalmat okozni, vagy bármi, sosem bántotta volna.
- Hm... Nem nagy dolog - hárította el zavartan a fiú szavait. Azt sem tudta volna eldönteni, hogy dicséret-e egyáltalán, vagy inkább félelem bújik meg a szavak mögött... ki tudja? Végül is Ricsi csak akkor lehetett volna biztos abban, hogy Jarednek eszébe sem szokott jutni, hogy az emlékeit lopja, ha ő maga is legilimentor lenne és szétnézne a szőke kobakban.
- Nincs mit - biccentett aztán, pár másodperc múlva feszültségoldóként meglökve a fiút a vállával, aztán rá is mosolygott. - Nézd csak, ott jön Seth! - mutatott aztán félig Ricsi háta mögé, ahol már a bátyját látta közeledni. Jó hír, most már hamar haza fognak érni, ami egyet jelentett azzal, hogy végre alaposan megölelgetheti Ricsit, sőt, újabban szokásává vált, hogy már az ajtóban csókot lop az ajkaira.
Mikor aztán Seth egy kicsit közelebb ért, ők is felkeltek a padról és elé siettek, hogy aztán az idősebb fiú haza hoppanálja magukat.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. szeptember 21. 22:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 36 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza