 Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!
|
|
|
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
|
|
Írta: 2015. augusztus 13. 00:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=504615#post504615][b]Tüszőfűi Lilith - 2015.08.13. 00:13[/b][/url] Drága AlexKi szociopata Asperger-szindróma. Ez az első ami rögtön beugrik. Megérzés, és a megérzéseimre halgatni kell. Egy hibátlanul kivitelezett lótuszülésben ülök miközben nézem e fiút. Felszíni érzelmek. Árvaházban nevelkedhetett. Pszihcomókus is láthatta. Erre fogadni mernék. Kifejezéstelen pofát vágok. - Eridon, elsős - minél kevesebb szóból minél több dolgot akarok megtudni róla - milyen tantárgyakat vettél fel? Előre szólok, ne mérgesíts fel. Még nem voltam dühös a suliban és nem is akarok az lenni. Amúgy, hány árvaházat jártál meg? - Ártatlan kis kérdés lenne, ha később raktam volna fel. De most raktam fel. Alig várom,hogy ki fog győzni a kis játékunkban. Ő, vagy én? Ki győz le ki? Jó kérdés. Pár teszt kérdés és percek alatt belefogunk bonyolódni. Elég nagy S.H. rajongó vagyok ahhoz, hogy megtanuljam a testbeszéd alapjait. - A dédinagymamám után kaptam a nevemet, aki nevel engem. A vezeték nevem Tüszőfűi - lazán ránézek és felvonom a szemöldököm. Na, ebből mit szűrsz ki, tudóskám? Kérdi a tekintetem. Miközben a pulcsim bal karjáról szedem le a létező szöszöket, gondolkozok. Mit tegyek? - Szerinted, Alex, mi lehetett legéletveszélyesebb helyzet, amivel találkoztam? - A kérdés, amire biztos rosszul fog válaszolni.
|
|
|
|
|
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Lilithnek szeretettel a magasan funkcionáló szociopatájától ;) Írta: 2015. augusztus 13. 00:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=504627#post504627][b]Csöndesi Alex - 2015.08.13. 00:38[/b][/url] Hajlékony. Nem a legkönnyebb tökéletes lótuszban ülni. Mosolyogva mértem végig a lányt újra. Nem sok fontos dolog ragadta meg a figyelmemet, azonban hirtelen olyat mondott, ami miatt majdnem letéptem a maszkomat. Mi az, hogy én árvaházban? Honnan tudhatna ilyeneket? Kívülről persze semmi nem látszott meglepetésemből, talán annyi, hogy őszintébb lett a mosolyom, hiszen úgy tűnik érdekes lánykát találtam. És a tanórák sorolásának kikerülésére is remek alkalmam nyílt. Olyan unalmas az a téma. - Nem jártam árvaházban. A szüleim alig fél éve haltak meg, nem sokkal azelőtt, hogy én ide kerültem. Azóta itt lakok, nem is járok már haza. A lakást is eladtam.Persze ezt a kis mesét is én találtam ki, nem sokkal érkezés előtt, így könnyen kerülhetem a kényes helyzeteket, ha nem akarok valakinek elárulni dolgokat a múltamról. Természetesen amikor a szüleim halálát említettem, akkor lehervadt az arcomról a mosoly, és szomorú, mély gyász vette át a helyét. A családnevével nem akartam mit kezdeni, de ha akartam volna sem mélyedtem bele még a máguscsaládok történelmébe. A nagyanyó után? Szóval semmi baljós, csak családi hagyomány. Hát, erre is meg volt az esély. A szöszszedegetést figyelemmel kísérve válaszolok neki. - Csöndesi Alex vagyok. Egyébként nem tudom. Bár feltételezem a vakmerőséged, és kíváncsiságod sodort bajba. Hiszen ideültél mellém, pedig bőven lehetnék szociopata is.Nem bírtam ki, ezt mindenképpen mondanom kellett, hogy egy kicsit feldobjam a társalgást.
|
|
|
|
|
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
|
|
Írta: 2015. augusztus 13. 00:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=504632#post504632][b]Tüszőfűi Lilith - 2015.08.13. 00:53[/b][/url] Drága Alex Ki hazudik Hazudik. De miért? Mi az, amit elakar titkolni? Vagy csak próbára akar tennií, Inkább annyiban hagyom. - Ha akarsz, bármikor amikor suliszünet van, átjöhetsz hozzánk. Ne mosolyogj. Nem szívből teszed, látszik a szemeden. Mi a baj? - Rögtön a közepébe, gratulálok Lilith. De mégis, mi mást tehetnék? Megszoktam már, hogy két perc alatt kiismerem az embereket. Erre meg, jön ez a srác, tele fehér folttal. Minthogyha nem is lenne ember. Bár, ki tudja. A mai világban. - Csöndesi. Furcsa, de nem annyira mint a Tüszőfűi. Gondolom, újdonság lehet számodra a varázsvilág, hisz mugliszületésű vagy. Én ebben nőttem fel. Leszünk barátok? - Gondtalanul beszélek. Ne nagyon izgat hogy mit gondol. Amíg nem ismertem ki, addig nem tudok önmagam lenni. - Láttam élőben egy Magyar Mennydörgőt. Meg egyszer mellém csapott a villám. De nincs különösebb életveszély a személyi hátteremben. Neked? Ettél már egyszerre öt darab snickerst? Mert nagyon finom. És tudom, hogy hazudtál - higgyen amit akar, a saját fejem után megyek akkor is. Vagyis azt csinálok, és úgy gondolkodok ahogy akarok. Majd, hirtelen felindulásból megölelem. Nincs semmi előjele. Csak megteszem.
|
|
|
|
|
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Lilithnek szeretettel Írta: 2015. augusztus 13. 13:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=504709#post504709][b]Csöndesi Alex - 2015.08.13. 13:53[/b][/url] Mi a fenéért álltam le ezzel a lánnyal beszélgetni? Annyira unatkoznék, hogy nem vagyok elég elővigyázatos? Na mindegy már nem tehettem mást. Tépjük le az álarcot, meglátjuk mi lesz. Megvártam amíg befejezte minden mondatát, majd belevágtam. - Nehéz ám őszintén mosolyogni, ha az ember szociopata, magas IQ-val, és minden untatni tudja, hacsak nem kifejezetten érdekes. Az árvaház telitalálat volt, de a születésemről nem tudom, hogy milyen körülmények között ment végbe.Talán kicsit furcsán fogalmaztam, de a maszk nélküli arcom sokat elárulhatott neki. Teljes unalom, és unalom, meg unalom ült ki az arcomra. De volt egy kis unalom is. Megropogtattam az ujjaimat, és eljátszottam egy kés, meg a lány gondolatával, de ugyanolyan unatkozó fejet vágtam hozzá. Úgysem tehetem meg.
|
|
|
|
|
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
|
|
Az én szociopatámnak sok szeretettel Írta: 2015. augusztus 13. 14:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=504728#post504728][b]Tüszőfűi Lilith - 2015.08.13. 14:21[/b][/url] Elvigyorodok. Egy őszinte, fülig érő vigyor volt. Igazam volt az árvaházzal kapcsolatban. Viszont az Asperger-szindrómával kapcsolatban tévedtem. Nem az, hanem szociopata. Nos, engem őrültnek mondanak egyesek. Alaptalanul. Viszont ő! Ő pszichológusnál is járt. Többször is. Árvaház-pszichológus. Az érzéketlensége nem lepett meg. Magas IQ-ja sem. Az, hogy nem tudja a születése körülményeit egy kicsit, nos furcsa. De csak egy kicsit. Nem annyira. - Hát, az én történetem sokkal uncsibb. Meg izgalom mentesebb. Viszont te meg rengeteg rossz dolgot élhettél meg. Nekem szimplán a szüleim nem törődnek velem. Nem fogok elrohanni, meg ilyenek. Az árvaház abból jött, hogy azt hittem, hogy Asperger-szindrómás vagy. Pedig szociopata. Na mindegy - belenyúlok a zsebembe. Pár cukorka van benne - kérsz cukrot? Alexet cukorral kínálom, nem törődve a következményekkel. Nyitott könyv vagyok számára.
|
|
|
|
|
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Lilithnek szeretettel Írta: 2015. augusztus 13. 14:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=504737#post504737][b]Csöndesi Alex - 2015.08.13. 14:31[/b][/url] Mi a pokol? Most mondom el, hogy szociopata vagyok, erre cukorral kínálgat? Furcsa egy lányt találtam, annyi bizonyos. Elveszek egy cukrot mielőtt válaszolok. - Köszi. Hát, az aspergereseknek legalább őszinte érzelmeik vannak, csak kimutatni nem tudják. Nekem jóval erősebb ingerek kellenek, hogy kimozduljak az unalomból. Talán egy sárkány segítene. De az árvaház nem volt vészes. Egyszer kellett ripityára törnöm valakinek az ujjait, utána békén hagytak.Kissé ijesztő vigyor terülhet szét az arcomon, amikor visszagondolok arra az estére.
|
|
|
|
|
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
|
|
Írta: 2015. augusztus 13. 14:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=504750#post504750][b]Tüszőfűi Lilith - 2015.08.13. 14:55[/b][/url] Bekapok a számba egy cukrot és behunyom a szemem. Hagyom, hogy szétáradjon a nyelvemen a cukor íze. Majd ránézek. - Nincs mit. Egy sárkány szerintem is kirángatna az unalomból. Amúgy ha egy japán, mugli lánynak kellene venned valamit a névnapjára, te mit vennél? Nem olyan fontos, maximum írok neki egy haikut, de azért mégis. Egy kicsit feledékeny vagyok - nem érdekel különös képen a múltja. Már nem. Lesz ami lesz. - Gondolom akkor kerültél pszichológushoz, mikor ripityára törtél pár ujjat. Nos, én hiába haraptam meg kiskoromban az embereket, és még mindig hangulatingadozásaim vannak. Mégsem kerültem pszichológushoz - a szemébe nézek unatkozik. És eszembe jut valami. - Találd ki, hogy mire gondoltam!
|
|
|
|
|
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Lilithnek szeretettel Írta: 2015. augusztus 13. 22:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=505040#post505040][b]Csöndesi Alex - 2015.08.13. 22:03[/b][/url] Unaaaaaaaaaaalmaaaaaaaaaaaaaas. Igen, nagyjából ennyi járt a fejemben. Semmi meglepődés, semmi érdekes reakció. Csak unalmas fecsegés. Mondtam, hogy vakmerő. Na mindegy. - Nem tudom, nem ismerem a lányt, így ötletet sem tudok adni.Hát igen, bizonyára rettentően nehéz volt kitalálni, hogy miért kerültem pszichológushoz. Most meg találjam ki mire gondol? Na ne már... - Barkochpázni szeretnél? Legyen. Élőlény?
|
|
|
|
|
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
|
|
Az én egyetlen szociopatám. Írta: 2015. augusztus 13. 22:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=505090#post505090][b]Tüszőfűi Lilith - 2015.08.13. 22:39[/b][/url] Felélénkülök. Önmagam leszek. Nem fogom vissza magam. A hangulataim változnak. Nem maradok meg egynél. Szét hullik a több hetes gyakorlat. Vége ennek. - Vagyis marad a haiku. Kár, azt hittem hogy te tudsz. Egy idős velünk, szereti a Mangákat és mangaka. Vagyis Mangát ír. Oké, ez most furán hangzott - szomorú, beletörődő, komoly, boldog. Így követték szépen sorban egymást az érzelmeim. Ránézek. Előyzör dühös voltam, de már boldog. Ilyen a z élet. És így változik a hangulatom. - Igen, és nem, nem élőlény. Sose fogod kitalálni! - Mondom, majd csilingelően felnevetek.
|
|
|
|
|
Révész Kornél
INAKTÍV
Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
|
|
Írta: 2015. augusztus 16. 21:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=506076#post506076][b]Révész Kornél - 2015.08.16. 21:14[/b][/url] Kornella- Hát, ha tudok úgy görbülni.. - kerüli ki elkenve az ígéret élét szórakozott hangszínnel. Hiába, az ígéretek betartása nem az erőssége, inkább csak előtte nagy a szája és a mellénye. Vagyis hát ez alapvetően attól is nagyban függ, hogy mi van pontosan éppen a szervezetében.. és abból a "miből" mennyi.
- Legrosszabb esetben hívunk egyet. De tényleg, szerinted Ágoston mit szólna hozzá, ha csak úgy röppentenénk neki egy baglyot, hogy sziafigyu, itt vagyunk a faluban. Nincs kedved nem-megbüntetve-minket-bulizni egyet?
Igaz, nem nagyon ismeri személyesen a fiút, inkább csak azért őt veti fel első körben, mert az ő neve ugrik be azonnal a jelenlegi prefektusi gárdából. És bár viccből dobta fel, tulajdonképpen nem is olyan pocsék ötlet ez!
Nem lenne pocsék ötlet, ha neki mostanra nem lennének határozottatlan tervei azt illetően, hogy mivel akarja eltölteni az estét. És abba nem fér bele még egy srác most, meg hogy túlságosan szanaszétcsapják magukat. Még a végén úgy végződne, hogy teljesen cselekvésképtelenül dőlnek be az ágyba és akkor fújtak az egésznek. Na neeem, nem. Nope from nopeland.
Ella javaslatára, meg hogy jelentkezzen prefektusnak, először hosszan, szó nélkül néz a lányra, pislogás nélkül, kicsit döbbenten, kicsit megütközve.
Aztán hangosan elneveti magát.
- Jaaa, mert majd pont lesznek olyan hülyék, hogy képesek berakni prefektusnak, úristen. Most képzeld el, én meg a prefektusi jelvény és a felelősség meg a.. áá, első dolgom lenne bevinni téged a prefektusi fürdőbe! Vagy valami speckó helyre, ahova csak ők mehetnek.
Neki továbbra is csak legalább annyira valószínűtlen álmodozás, mint amilyenekbe néha magasabb állapotban is belebonyolódik. Viszont aztán a lány válaszát valamivel figyelmesebben hallgatja, mert ennek van igazán tétje. Igyekszik diszkréten, ami félig sikerül, félig nem, de még jó, hogy mellette sétál, így legalább nem premier plánban látni rá az arcára. Nincs ebben semmi meglepő, nincs olyan fiú vagy csak túlságosan magabiztos az, aki teljes bizonyossággal elkönyvel egy igent erre az ajánlatra, akár frontális támadás, akár olyan burkolt és csomagolt, mint az övé. Épp ezért látványos a felderülő arca és az útközben elhalványuló mosolyának feltámadása.
- Nem fogják, ha beelőzzük őket. Aaaa - beméri a csárda irányát és afelé mutat - rrra..
|
|
|
|
|
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
|
|
Írta: 2015. augusztus 21. 12:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=507536#post507536][b]Jared S. Nightingale - 2015.08.21. 12:35[/b][/url]  Ebben a pillanatban a pokolba kívánt minden egyes aktát, minden nyavalyás ügyet, amivel foglalkoznia kell, mert úgy fájt a feje, mint a megveszekedett fene. Nem is bírta az utat a kastélyba, le kellett ülnie egy padra, hogy kicsit kipihenje magát, illetve hogy az erszényéből előhalásszon egy bájitalt, aminek segítenie kellene. Mostanában sokat fájt a feje, nem tett neki jót ez a rengeteg éjszakába nyúló műszak, most is már mindjárt kilenc, ő meg éppen csak kiesett a minisztérium ajtaján. Kezd sok lenni. Nem Kolos tehet róla, ő is dolgozik, mint az őrültek, de mintha mindenki az utóbbi másfél hétben kattant volna be, alig végeznek valamivel, már jön is a következő kupac papír. Halkan sziszegett egyet, amikor kénytelen volt megmozdítani a fejét, mert már elzsibbadt a karja, amivel tartotta elnehezült kobakját. Mindjárt hatni fog a bájital, csak pár perc kell neki, aztán olyan lesz, mint új korában. Mikor már érezhetően jobb volt a helyzet, akkor végre kinyitotta a szemét, csak hogy a már sötétbe burkolózó égre nézzen. Az utcán kigyulladtak a lámpák, kezdett egyre kisebb lenni a mozgás. Ilyenkor már nem szeretett egyedül lenni lent, mert bár nem félt, de nem is tartotta igazán biztonságosnak, mert furcsa elemek is elosontak néha az utcákon. Most is közeledett éppen valami nyurga, kicsit furcsán mozgó alak, akinek görnyedt a tartása is. Még épp csak a körvonalát látta. Hümm. Ja, ez csak Ricsi. Ahogy kicsit közelebb ért a másik akkor már látszottak a fülei, úgyhogy biztos lehetett benne, hogy éppen a mostohatestvére tart felé. - Hé, Ricsi! - szólt neki hangosan és integetett is egy sort, hátha a másik nem szúrta ki őt, mivel egy fa alatt lévő padon kuporgott a félhomályban. Nem bánta volna, ha akad társasága az útra, amíg felérnek a kastélyba. Bár, igazság szerint ahogy múlt a fejfájása úgy lett egyre éhesebb, hála a bájital eme aprócska mellékhatásának, úgyhogy az is megfordult a fejében, hogy hátha le tud nyúlni valami kaját a sráctól. - Nincs véletlen talonban egy fél szendvicsed vagy ilyesmi? - érdeklődött, ha az közelebb ért hozzá.
|
|
|
|
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV
aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
|
|
Írta: 2015. augusztus 21. 12:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=507547#post507547][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.08.21. 12:57[/b][/url]  Nem a legkellemesebb dolog ketrecet takarítani, ezt mind tudjuk, de valakinek meg kell csinálni. Természetesen ez a valaki én vagyok, legalábbis ma mindenképpen rám került a sor. Ez egy dolog, ezzel nincs semmi baj. De beleesni egy depressziós hipogriff ürülékébe arccal - nos, azt hiszem mondhatjuk, hogy ennél kellemetlenebb estém nem is lehetne. Persze, ehhez hozzájön, hogy náthám csak mostanában múlt el - alighogy visszanyertem a szaglásom, máris hipogrifflepénybe temetem az orrom. FUJ.
Amint a mocskot teljes mértékben sikerült letakarítanom arcomról, meg mindenhonnan, mondhatni kedvtelenül léptem ki munkahelyemről, hogy aztán a kastély felé vezető úton szinte már botladozni kezdjek a fáradtságtól. Mindeközben kezemmel kutatni kezdtem a hátizsákomban, s mikor rátaláltam az önismeret tananyagra (hogy lehet _önismeretből vizsgáztatni?!), a lehető legkisebb lelkesedéssel húztam ki a táskámból. Menet közben olvastam, igyekeztem memorizálni az idióta tananyagot, azonban minden második szónál elterelődött a figyelmem. Orromban még mindig éreztem a borzalmas ürülékszagot, noha betegesen sok fertőtlenítő bájitalt locsoltam magamra (gyakorlatilag lezuhanyoztam benne) - a szag egyáltalán nem érződött rajtam.
Legszívesebben ismét arcot mostam volna, azonban ezzel várnom kellett addig, amíg felérek a kastélyba, mégis borzalmasan mocskosnak éreztem magam. Hajam tiszta kóc volt, amit mániákusan továbbkócoltam, mintha csak ürülékdarabokat keresnék benne (holott a fejtetőm nem is találkozott a hipogriff végtermékével).
Tehát, miközben az önismeret tananyag küzdött a fejemben a fürdés gondolatával, egy alakot pillantottam meg egy padon, aki igencsak emlékeztetett valakire, de ilyen fáradtan nem tudtam megállapítani első pillantásra, hogy ki is lehet az. Ahogy közelebb értem, az illető megszólalt, a nevemet mondta, én pedig felismertem Sebby hangját.
- Szia. Nem, nincs nálam. - mondtam fáradt hangon, miközben nem is értettem, hogyan hiheti, hogy én szoktam enni a melóban. Vagy alapjáraton, hogy én szoktam enni. - De... nézd. - böktem fejemmel afelé az étterem felé, ami előtt épp megálltunk. - Itt tudsz enni. Azt hiszem, a nagytermi vacsorát már lekéstük. - ezzel a lendülettel pedig ismét beletúrtam a hajamba, mániákusan félve attól, hogy esetleg salakanyagdarabok ragadtak bele.
|
|
|
|
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
|
|
Írta: 2015. augusztus 21. 13:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=507554#post507554][b]Jared S. Nightingale - 2015.08.21. 13:24[/b][/url] Ahogy Ricsi közelebb ért Jared felvont szemöldökkel mérte végig a srácot. Hát, neki sem lehetett éppen sétagalopp a napja, tekintve, hogy úgy nézett ki, mint akit egy Magyar Mennydörgő szájából húztak elő. - Mi történt veled? - kérdezte hát kicsit aggódó tekintettel. - M intha átgyalogolt volna rajtad egy auror hadosztály... - kreatívkodott tovább a hasonlatokkal. A kijelentésre, miszerint a nagytermi vacsorának már biztos vége, mélyet és fájdalmasat sóhajtott. - Fene ebbe a bájitalba... - morogta, már csak a megszokás kedvéért, mert amúgy annak örült, hogy a feje már csak alig fájt. Egy darabig töprengett, hogy mégis mi legyen, nem akart egyedül enni, nem akart egyedül menni a kastélyba és úgy általánosságban semmit sem akart épp egyedül csinálni, egy merő kínlódás volt az egész nap. Mire Gareth-hez felér, az meg még jó idő és egy rakás nyamvadt lépcső. - Meghívlak, gyere velem - kérte, remélve, hogy a másiknak kedvére lenne az ingyen koszt. Közben fel is tápászkodott a padról és igyekezett legalább nagyjából kihúzni magát, mert ő nem volt a slendrián tartás híve, viszont nehéz volt, miután egész nap az asztal fölött görnyedt. - Ahogy elnézlek neked sem ártana egy kis kikapcsolódás - döntötte kicsit oldalra a fejét, miközben újra végigfuttatta tekintetét a fiú vonásain, amik komoly fáradtságról tanúskodtak. Na meg különben is, nem bulizni hívta, oda ő se menne, csak vacsorázni egyet. - A megfázásod hogy van egyébként? - kérdezte aztán, mikor beugrott neki, hogy a fiú írta a naplóba, hogy meghűlt. Tényleg nem is látta őt napok óta, ahogy az megjósolta a papíron, úgyhogy valószínűleg nem csak egy kétnapos szörcsögés volt az egész.
|
|
|
|
Szikszai Attila
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
|
|
Írta: 2015. augusztus 22. 12:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=507765#post507765][b]Szikszai Attila - 2015.08.22. 12:40[/b][/url]  Meredt arckifejezéssel fordult rá a falu legforgalmasabb utcájára. Gondolataiban valahol egészen máshol járt, feltehetőleg már akkor azon tördelte ujjait, hogy vajon hogyan fognak teljesíteni diákjai a vizsgaidőszakban. Bármilyen meglepően is hangzik, Attila homlokából nem két szarv nő ki ilyenkor, s nem a "Mindenki bukjon meg" zászlót lengetve veti ki magát az egyik lövészárokból, sokkal inkább az íróasztala fölött görnyedve nyálazza át újra és újra a feladatsorokat. Ez olykor késő estig is elhúzódik, így a tanárnak egészen közel kell már hajolnia, ha látni szeretné még az irományait. Lassan itt lenne az ideje egy szemüveg beszerzésének, hiába halogatja és nyugtázza magát, hogy ez csak a fáradtság és a homályos fényviszonyok szerencsétlen egyvelege.
Nyári, kevésbé formális öltözet. Látszott, hogy nem az iskolába siet, így kizárásos alapon a településen belül akadt dolga. Az utca forgalma elhanyagolható volt, néhány vén mágust vagy hasonlóan rohanó mestertanoncot elvétve látott, őket leszámítva pedig gyakorlatilag kongott az út. Sajnálta azokat a kereskedőket, akik ilyenkor is nyitva vannak, bizonyára alig akadhat vevő. Hiába, szülőfaluja robbanásszerű növekedése akaratlanul is megszaporította az itteni boltokat, egy részüknek pedig muszáj lesz kihullaniuk előbb-utóbb, hiszen hiába a fejlődés, szerinte ez a hely még nem volt készen arra, hogy ennyi mindent befogadjon ilyen rövid idő alatt. De ez csak az ő véleménye volt, sajnálkozó, féloldalas pillantása után pedig a kirakatok tartalmáról végleg elvándorolt a tekintete. Egyedül saját maga elé bámult, hogy meg ne botoljon a macskaköves úton, aztán a legátlagosabb ügyekről kezdett el mélázgatni. Például az aznap esti vacsoráján. Elvégre minden olyan nyugodtnak tűnt az utcában, a csend pedig élénkítő hatással volt a gondolatmenetére...
|
|
|
|
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV
aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
|
|
Írta: 2015. augusztus 23. 20:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=508332#post508332][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.08.23. 20:24[/b][/url] [a Pillangóvarázsban történtekért KATT] - Megmutathatom, de a legnagyobb része dráma. - feleltem a könyvlistás kérdésére. Furcsa lehetett neki, de engem leginkább ezek érdekeltek, a klasszikus regényeket nem túl nagy gyakorisággal forgattam a kezemben.
Miután ő is válaszolt a nyári programra vonatkozó kérdésre, végzett is a vacsorájával; így hát a fizetést követően szedelődzködni kezdtünk. Amint mindennel megvoltunk, felálltunk az asztaltól, s hamarosan kiléptünk a zuhogó esőbe s a metsző szélbe. Fenomenális. Először is a másikra néztem, s láttam rajta, hogy ő is valami olyasmire gondol, hogy "ennél jobb napom már nem is lehetne". Szemöldökömet összevontam, kezem pedig elmerült a táskámban; elővettem egy esernyőt. Sajnos ez csak az a kisebb fajta volt, amit olyan könnyen szétszed a szél, de reménykedtem, hogy esetleg ez is érni fog valamit.
Sebby mindeközben lekicsinyítette a cuccait, én meg csak pislogtam rá, ugyanis sajnos annyira szegényes a tananyagunk, hogy elsősként egy egyszerű méretváltoztató bűbájt sem tanítanak nekünk. Én is megpróbáltam a dolgot, de nem sikerült - igaz, lehet, hogy azért, mert pontosan a varázsige kimondása közben nagyot dördült az ég.
- Öhm... igen, légyszíves. - mondtam végül kérdésére. Megvan már a nyári programom; elkérem Sebby összes tankönyvét, és legalább elméletben megtanulom, ha már gyakorlatban nem űzhetem.
Az ég ismét dördült, s a villám fénye mindent betöltött egy pillanatra. Az utcai lámpák fénye megvilágította a zuhogó cseppeket, de egy ember sem lézengett ilyen időben odakint.
- Van esernyőm... - motyogtam, s felmutattam az említett tárgyat. - De talán oda kéne adnom neked. Az eső lehet, hogy lemosná rólam a szagot. - nem voltam biztos benne, hogy a másik megérti, hogy vicceltem, ugyanis hangszínem véresen komoly maradt, mintha csak egy ténymegállapítást tettem volna.
Végül kinyitottam az esernyőt, és Sebbyre pillantottam; jobb könyökömet tétován felé nyújtottam, esélyt adva neki arra, hogy belém karoljon, és esetleg ne ázzon meg annyira.
|
|
|
|
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
|
|
Írta: 2015. augusztus 23. 20:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=508342#post508342][b]Jared S. Nightingale - 2015.08.23. 20:46[/b][/url] Nem volt most elragadtatva az esőtől, de legalább megfejtést kapott, hogy miért is fájt annyira nagyon a feje, amit a rossz tartás nem feltétlen indokolt volna. A vihar elsöprő erejű volt, egy darabig fontolgatta is, hogy tényleg érdemes-e kimenniük ilyen esőbe, vagy kockáztassák meg, hogy későn mennek vissza a kastélyba, de végül biztonsági okokból inkább a víz mellett döntött. Még mindig nem lehetett elég óvatos, ezt pedig pontosan tudta. Kicsit tétován nézte végig, ahogy Ricsi a táskával próbálkozott és közben egy esernyőt is elővett, viszont mikor a másik engedélyt adott rá, akkor gyorsan besegített, hogy az ő táskájának a tartalma se szenvedjen lehetőleg maradandó károkat, amint kilépnek a viharba. Ricsi viccét viszont még ebben a helyzetben is megmosolyogta. - Ugyan, tényleg nem lehet érezni semmit - biztosította újfent, és csak hogy igazát bizonyítsa, annyira közel lépett, hogy meg tudja lökni Ricsi vállát a sajátjával. - Egyébként nem jönnék ennyire közel, nem igaz? - vigyorgott rá, aztán visszaállt az eredeti helyére, és a felvetésre is válaszolt, határozottan rázva meg a fejét. - Az esernyőt pedig tartsd csak magadnál, nem fogok elolvadni egy kis esőtől - majd zárásként egy akaratlanul is kétségbeesett pillantást küldött a kis esőnek titulált özönvíz felé. Hát, ha a múltkor nem is találta el Ricsi vödörnyi vize, amit az ágya fölé akasztott, most aztán százszorosan megkapja a magáért. Végül mégis a másik volt az, aki legalább részleges megoldást talált a kérdésre, hogy mihez kezdjenek. Jared egy töredék pillanatig elgondolkodva nézett a neki ajánlott karra, mert ez a mozzanat most őt is elbizonytalanította, még ha az étterem gyertyáinál nem is vette az adást. De aztán úgy döntött, hogy annyira esik, hogy ennél jobb esélyük úgysem lesz, úgyhogy belekarolt Ricsibe és nekiindultak a viharnak. Alig három lépést tehettek meg nagyjából, mikor megint villámlott egy nagyot és egy újabb lépés múlva hangos dörgés rázta meg a tájat. Jared nem félt a vihartól, de ez most azért nem volt kedvére sem, az ilyesmit inkább az ablakon keresztül szerette nézni egy bögre kakaóval a kezében, úgyhogy nem érintette a legjobban a dolog, ahogy az sem, hogy a cipője két mozdulat után beázott. Öt méter megtétele után megint lecsapott egy villám, amitől a szőke fejben bekattant valami, amit egyszer olvasott. - Te Ricsi... - próbálta túlkiabálni a szelet, mert még ha mindeközben a másikba is kapaszkodott, akkor is annyira hangos volt az egész, hogy tartott tőle, a másik fiú nem hallja meg amit mond. - Nem úgy van, hogy a fém vezeti az áramot? - kérdezte, majd választ se várva folytatta. - Mi most akkor nem épp egy villámhárítót hurcolunk magunkkal? - kérdezte felpislogva az esernyő fém vázára, mert egyáltalán nem tudta eldönteni, hogy most ez veszélyes vagy sem. Hátha a másik okosabb lesz, és megmondja.
|
|
|
|
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV
aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
|
|
Írta: 2015. augusztus 23. 21:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=508359#post508359][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.08.23. 21:43[/b][/url] A táskám le lett kezelve, aminek örültem (igaz, az önismeret tananyagot legszívesebben kidobtam volna az esőbe), de kissé bénának éreztem magam Sebby mellett. Igen, megint előjött az, hogy ő mennyivel előrébb van nálam tudásban, és ez feszélyezett, sőt, bosszantott, de próbáltam figyelmen kívül hagyni ezt a nyomasztó érzést.
Megjegyzésemre elmosolyodott, aminek örültem - ekkor megint eszembe jutott az a beszélgetés Garethtel, és eltűnődtem egy pillanatra. Furcsa ez az összefüggés, valahogy túl nyilvánvaló.
Sebby egy másodperc alatt ott termett előttem, ami hirtelen megkövülésre késztetett; egy pillanatig visszatartottam a levegőt, majd ő megszólalt. Krákogtam egyet.
- Öhm, de. - mondtam végül, de talán nem is hallotta. Végül visszalépett eredeti helyére, ez pedig furcsa érzést keltett bennem, amivel semmiképpen sem szerettem volna foglalkozni - inkább elkezdtem kutatni a táskámban az ernyőm után, hogy addig is lefoglaljam magam.
Csak azért nyújtottam ki felé a könyököm, mert láttam egy kétségbeesett pillantást a kint tomboló vihar irányába. Ez egyébként mosolyra késztetett, mert ekkor rájöttem, hogy a másik bizonyos szempontból valószínűleg ugyanolyan makacs, mint én. Láttam, hogy egy pillanatig habozott, ami bennem is fokozta a bizonytalanság érzetét - talán mégsem volt jó ötlet ez a felajánlás? -, aztán végül elfogadta a felkínált lehetőséget. Ekkor jöttem rá, hogy valamilyen szinten elég átgondolatlan voltam, ugyanis jóleső érzés volt ez az érintés, ez pedig hihetetlenül furcsa volt számomra. Szépvölgyi Richárd mióta szereti, ha valaki megérinti? Zavartan pislogtam párat erre a gondolatra. Sosem szerettem... Igaz, ezt Garethnél is megcáfoltam a múltkor. Mit művel velem ez a két testvér?
Végül kiléptünk az épület takarásából, s hatalmas széllel találtuk szembe magunkat. Két lépés után átázott a cipőm és a nadrágszáram, ezt bosszúsan vettem tudomásul; ingem is vizes lett pár helyen az így is, úgy is ráeső hideg cseppektől, tehát összehúztam magam, ennek pedig az lett az eredménye, hogy gyakorlatilag hozzápréselődtem Sebbyhez, ezt azonban csak jó pár pillanattal később fogtam fel.
A másik megpróbált kommunikálni velem, de a szél nagyon erősen fújt, úgyhogy alig hallottam a hangját; fülemet még közelebb kellett vinnem hozzá, hogy meg tudjam érteni a szavakat. Közben néztem a száját, próbáltam onnan leolvasni az üzenetet, s így együttesen megértettem, mit akart nekem mondani.
Már épp válaszra nyitottam volna a szám, amikor is a szél egy hirtelen fuvallattal kifordította az esernyőt, sőt, le is tört belőle egy darabot, csak hogy esélyem se legyen visszafordítani. Mintha valaki egy giccses szerelmi regény betűit gépelné... Pár pillanatig csak felvont szemöldökkel szemléltem az előállt helyzetet.
- Most már nem! - kiáltottam végül, és elnevettem magam; még az esernyőt is elengedtem, amit a szél igen könnyen felkapott, és lecsapta mögénk a földre.
Pár lépést még megtettünk, mielőtt megálltam volna, és felemeltem volna a fejem az ég irányába. Villám. Sóhajtottam egyet, és éreztem, hogy a szörnyen hideg cseppek rám tapasztják az ingemet. Pár pillanat múlva Sebbyre emeltem a tekintetem, és elmosolyodtam.
- Mintha esne az eső, nem gondolod? - kérdeztem ironikusan, de nevetve. - Talán csepeg!
|
|
|
|
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
|
|
Írta: 2015. augusztus 23. 22:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=508412#post508412][b]Jared S. Nightingale - 2015.08.23. 22:38[/b][/url] Ahogy a hideg esőcseppek eláztatták a ruháját, esernyő ide vagy oda, egyre inkább érezte, hogy Ricsi mennyire közel van hozzá épp. Nem is tudtak máshogy haladni, csak erősen összekapaszkodva, egyszerűbb volt így, mint egyedül küzdeni a szembe széllel. Viszont Jarednek éppen csak ki kellett mondania az aggodalmait a fém miatt, az időjárás meg is oldotta a dolgokat és gyakorlatilag megsemmisítette egyetlen menedéküket. Ezen a ponton már mindegy volt, Ricsi is csak hangosan nevetett, amitől belőle is kitört a jókedv, most már úgyis csurom vizesek voltak, akár hajnalig is állhattak volna a viharban. Nevetve nézett az esernyő maradékai után, amit Ricsi épp az imént eresztett szélnek, és vigyorogva bár, de megcsóválta a fejét. - Azt a szemetet azért holnap majd szedjük fel - kiabálta vidáman, majd tovább haladtak, ebben az időben úgyis kár lett volna azzal szenvedni, hogy megpróbálják elkapni az idő közben útra kelt esernyőt. Nem jutottak azonban túl messzire, mielőtt Ricsi újra megállt volna, Jared pedig mivel még mindig össze voltak kapaszkodva, követte a példáját, kíváncsian nézve rá, hogy mi lehet rá az oka. A magyarázat hallatán aztán hangosan nevetett bele a szélbe. - Csak egy csendes nyári eső! - felelte hasonló stílusban, mint az előbb amaz, aztán ő is felnézett az égre, behunyta a szemeit és hagyta, hogy mossa az arcát az eső. Még sosem érzett ilyet, eddig soha nem hagyta a viharnak, hogy mindenét átjárja, és noha a szél hideg volt, még ez sem zavarta. Tüdeje megtelt az eső áztatta föld illatával és még valamivel, valami kellemessel, amit nem tudott azonnal beazonosítani, de aztán rájött, hogy a mellette állót érzi. Ez végtelenül összezavarta, de kicsit át is fókuszálta a gondolatait a viharról arra, hogy éppen mennyire közel vannak egymáshoz. Újra kinyitotta a szemét és Ricsire nézett, éppen abban a pillanatban, amikor egy villám keresztülszelte az eget és fénye megvilágította a fiú arcát, szemeit. Jared egy pillanatra teljesen lefagyott, annyira szépnek látta, aztán mint egy bűvöletben emelte szabad jobbját, hogy ujjhegyeit végigfuttassa a vonásain... a villámot követő dörgéstől kapott csak észbe, hogy mit csinál, visszakapva a kezét, és a földre pillantva, de nem távolodva el Ricsitől, ha csak az nem eresztette őt el. - Bocsi... - mondta, miközben az arca kipirult zavarában. Halvány lila gőze sem volt, hogy ezt meg mi a fenéért csinálta.
|
|
|
|
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV
aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
|
|
Írta: 2015. augusztus 23. 23:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=508467#post508467][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.08.23. 23:30[/b][/url] Már sokszor sikerült eláznom, de eddig még csak egyszer hagytam, hogy az eső átjárjon. Ez volt a második alkalom, és pont olyan jó volt, mint az első; ahogy elengedtem magam egy kicsit, és elvigyorodtam, felszabadult bennem valami. Az érdekes az, hogy valaki másnak is megengedtem, hogy lássa ezt a furcsán mosolygó énemet.
A szemetet?! Annyira jellemző Sebbyre, hogy a szemét miatt aggódik - ránevettem, és egy "holnap felszedem" kiáltással nyugtattam meg, már ha hallotta egyáltalán. Megjegyzésemre ő is az ég felé fordította az arcát, és én megfigyelhettem, ahogy behunyja a szemét, és hagyja, hogy az eső az arcát érje. Végül aztán rám nézett, s egy villám szelte keresztül az eget; Sebby hajáról az arcára pergett a víz ebben a pillanatban, és nagy szemeket meresztett rám. Egy pillanatra megkövültem, ahogy néztem az arcát.
Ujjakat éreztem meg a bőrömön, mosolyom pedig leolvadt, ajkaim elnyíltak. Csak lesokkolódva néztem mindeközben Sebby arcát, mert ez a szituáció annyira szokatlannak és természetesnek tűnt egyszerre...! Gyakorlatilag olyan volt ez a pillanat számomra, mintha legalább öt percig tartott volna - pont, mint egy mugli filmben. Néztem a szemébe, és mintha a tudatom kikapcsolt volna. Fel sem fogtam, hogy ki vagy mi vagyok én. Csak úgy voltam.
Egy villám cikázott végig ismét az égbolton, dörgés hallatszott, s Sebby ujjai eltűntek az arcomról, de mégis olyan érzés volt, mintha még mindig ott lennének. Még mindig ugyanazzal az arccal néztem a mellettem állót, mire ő csak egy zavart bocsit motyogott, ezt azonban meg se hallottam. Elvörösödött, én viszont még nem jutottam el abba az állapotba, hogy felfogjam, milyen vonzatai vannak ennek a cselekedetnek. Bár az okát nem tudtam megérteni, s a célját se nagyon, mégis, valahogy... valami történt. Mármint ott bennem.
Zavartan kiengedtem az eddig beszorult levegőt a tüdőmből. Ajkaim szép lassan bezárultak, de mivel kiszáradtak, megnyaltam őket, csak úgy észrevétlenül. Azt éreztem, hogy közelebb akarok lenni Sebbyhez; mikor erre rájöttem, ismét elfelejtettem kilélegezni. Csak álltam ott megkövülten, és néztem őt, és nem tudtam eldönteni, mit is akarok csinálni egészen pontosan, hogy eleget tegyek ennek a benső késztetésnek; úgy értem, megölelni, vagy...? Pillantásom egy pillanatra a szájára csúszott, ahogy még mindig hatalmas szemekkel bámultam rá. Beharaptam az ajkam.
Nem tudom, hogyan és miként, de elindultam Sebby felé; tekintetemet egy kicsit lesütöttem, de aztán ismét a szemébe néztem. Eltelt két másodperc.
Villámcsapás. Összerezzentem, és hirtelen hátrébb húzódtam. Mi ütött belém?! Mit csinálok? Nyeltem egyet, és magam elé bámultam.
- Öhh... bocsi. - mondtam végül, bár valószínűleg semmit sem hallott ebből. Mégis mi volt ez...?
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2532
|
|
Írta: 2015. augusztus 24. 00:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=508488#post508488][b]Gareth S. Nightingale - 2015.08.24. 00:30[/b][/url]  Ricsi üzenetét követően már nem igazán tudott a kísérletére koncentrálni - egy darabig még próbált ugyan hasztalan választ csikarni ki a tintával vastagon leöntött lap után, de csakhamar belátta, hogy a Rellonos ahogy volt, visszanyomta a füzetet a táskájába. Jobb híján a másik beleegyezése nélkül, de eltávolította Jared naplójából a kérdéses oldalt, mert sejtette, hogy amint lecseng a pánik, rá fog jönni, hogy egyáltalán nem szeretné, ha a harmadik látná rövid beszélgetésüket. Egy sóhajjal a kandallóba dobta az összegyűrt papírgalacsint, nyújtózkodva egyet, majd az ablakhoz sétált - lassan cseperészni kezdett, ami két dolgot jelentett: végre enyhül a fejére telepedő nyomás, amit a legerősebb kávéja sem tudott ellensúlyozni, valamint ideért a vihar, ami órák óta váratott magára. A fene egye meg, Sebastian sose visz magával ernyőt. Ricsiről ugyan feltételezte volna, hogy esetleg tart ilyesmit, de ahogy az eső erősödött és villámlani kezdett, egészen közel, úgy döntött, hogy akár van náluk ernyő, akár nem, ezek úgy bőrig áznak, mint a huzat, úgyhogy lemegy eléjük. Jobb híján felkapta a kabátját és két vastag pokrócot, útközben mindkettőt lekezelte dupla leperex-szel, aztán csak szaporázta a lépteit, hogy mihamarabb leérjen - a megszokott útvonalat használta, kezében az iránytűvel, hogy semmiképp se kerüljék el egymást ebben a kutya időben. Az egyetlen szerencséje, hogy bűbájai megvédték a javától, úgyhogy gyorsan tudott haladni - reménykedett, hogy lesz a fiúknak annyi esze, hogy nem indulnak el, de tartott tőle, hogy útközben kapta el őket a java. Ehhez képest a falu határában járt, amikor megpillantott két magányos figurát, akik esernyő nélkül, összekapaszkodva - ácsorogtak.* - MI A GRIFFÉSZKES FENÉT MŰVELTEK?!-*Neki nem okozott gondot túlmennydörögni az elemeket, bár ritkán emelte fel a hangját, de két valódi égzengés közt pompásan elfért a leteremtése. Odarobogott, egy-egy takarót dobva a srácok fejére, ami alatt elbújhattak, de a kezdeti kirohanásától eltekintve csak varázslatokat lehetett hallani a szájából, ahogy megszárította mindkét csuromvíz öccsét, melegítőbűbájt szórva rájuk - mégis, mióta állnak itt ezek az istentaszitottjai?! - aztán amennyire lehetett, vízhatlanná bűvölte a ruhájuk kilógó részeit is, majd feloldják, ha mosásba mennek (ami még ma este be fog következni, ahogy elnézi).* - Agatha LETÉPI A FEJEM, ha akár az egyikőtök is tüdőgyulladást kap, hát még ha mindketten.-*Ezt már akkor mondja, amikor a karjai alá kapva egy-egy fiút, terelgetni kezdi őket a kastély felé, mert a takarók jó átmeneti megoldás, de nem nagyon látni ki alóluk, ha az ember nem akarja, hogy arcába folyjon az esővíz. A dohogása csak félig igaz - őt magát is megölné az ideg, ha bajuk esne, főleg, hogy ha Jared egészsége ingatag, akkor Ricsié kifejezetten törékeny. Most minél gyorsabban fel velük a hálókörleteikbe, forró fürdő, ágy és reménykedhetnek, hogy nem lesz komolyabb gond - mert persze vizsgaidőszakban kell ének az esőbent játszani!*
|
|
|
|
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
|
|
Írta: 2015. augusztus 24. 00:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=508497#post508497][b]Jared S. Nightingale - 2015.08.24. 00:57[/b][/url]  Ha ezekben a pillanatokban valaki megkérdezte volna tőle, hogy mégis mit csinál, képtelen lett volna válaszolni. Egyszerűen csak tette, amit az ösztöne diktált, mégpedig, hogy végigsimítson a fiú járomcsontján az ujjhegyeivel, Ricsi pedig hagyta. Nem lökte el a kezét, nem vonta kérdőre, csak nézte őt, aztán nagyon lassan elkezdett felé közeledni, Jared szemei pedig ezzel párhuzamosan elkerekedtek, bal kezének ujjai, amik eddig a kapaszkodással voltak elfoglalva, most Ricsi ruhájára markoltak. Meg sem moccant, teljesen lefagyott, csak várta, hogy mi lesz, merőn nézett Ricsi szemeibe és mindeközben a szíve őrült tempóra kapcsolt. Mi történik? Mit csinált az előbb és most mit lesz, mi fog következni? Gondolatai szépen lassan elhalkultak, csak valami fehér zajra hasonlító zúgás maradt és a tény, hogy képtelen megmozdulni. Mikor újra lecsapott egy villám és Ricsi visszahúzódott ő akkor is csak tovább nézte, az ujjai pedig még mindig kapaszkodtak... Tudta, hogy mondania kellene valamit, vagy legalább reagálni valahogy, de nem ment. Seth hangja ragadta ki végül az abszolút dermedtségből és indította el újra a kis fogaskerekeket a fejében. Szinte azonnal elengedte Ricsit és hátrébb ugrott, megijedve a hangtól, ahogy rájuk rivallt a bátyja, aztán némán tűrte, ahogy az odaérve beborítja pokróccal és kellemes meleget varázsol köré. Eszébe sem jutott vitatkozni, Seth-nek igaza volt, ebből komoly megfázás is lehetne, teljesen elmebeteg dolog volt kint maradni az esőben, miközben igencsak lehűlt a levegő. Mikor a testvére irányba állította őket, akkor csak gépiesen rakosgatta a lábait egymás után. Mi a fene volt ez? Alig látott a pokróctól, de eszében sem volt odébb húzni az arcáról. Pedig most még ki sem volt különösebben pirulva, annyira lefagyott, hogy elfelejtett belegondolni, hogy mennyire is kellene zavarban lennie, úgyhogy nem is tolult az arcába a vér. Ennek ellenére még akkor sem volt hajlandó kinézni a pokróc alól, amikor már az előcsarnokban jártak.
|
|
|
|
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV
aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
|
|
Írta: 2015. augusztus 24. 09:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=508524#post508524][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.08.24. 09:55[/b][/url]  Abban a pillanatban, amikor elkezdtem közeledni Sebby felé, nem igazán volt meg, hogy mit csinálok. Egy olyan állapot volt ez, amikor valahogy kiesett minden - a nevem, az ő neve, a helyzet, a tegnapi nap és a holnapi. Sebby szemei hatalmasra nyíltak, ebben a pillanatban pedig a lélegzés másodrangúvá, sőt, huszadrangúvá vált számomra. Lepillantottam ajkaira, amik talán enyhén el is nyíltak. Megéreztem szorítását a vizes ingemen, a karomon.
A dörgés pillanatában elkaptam a fejem, lenéztem a földre, és csak álltam ott, mint valami hülye; még mindig karoltuk egymást, de izmaim valahogy elengedtek, ezáltal igencsak lazává vált a fogás.
Mielőtt bármit is mondhattam vagy tehettem volna - vagy egyáltalán, magamhoz térhettem volna - egy ordítást hallottam meg a hátam mögül, aminek következményeképpen összerezzentem. Sebby karja kicsúszott az enyémből, de a vizes anyag még mindig úgy volt meggyűrődve, ahogy a másik szorította.
Megfordulni sem volt erőm, semmit sem tudtam csinálni, sokkban voltam. Egyszer csak egy takaró landolt a fejemen, én pedig úgy kaptam utána, mintha az életem múlna rajta, hiszen most, hogy Jared már nem volt ilyen közel hozzám, dideregni kezdtem.
Gareth súlyos kezét érezte meg magamon. Kilestem a takaró alól, Jared azonban elveszett a sajátja alatt. Tekintetem elsötétült, bár ezt már senki sem láthatta.
- Ne haragudj, Gareth. - emeltem fel a hangom én is, csak hogy a másik hallja, amit mondani akarok, azonban e három szón kívül egy sem jutott eszembe.
Elmúlt a pillanat varázsa, és én rájöttem, hogy mit műveltem; ahogy ismét kilestem a pokróc alól, és Garethre pillantottam, eszembe jutott valami. Pillecukor- és szekrényillat. Arcom hirtelen kisimult; a takaró visszacsúszott elé, én pedig csak bámultam a földre. Mi a fészkes franc... Ez... Összekapcsoltam még egy gondolattal az egészet; nem is olyan rég azon elmélkedtem, hogy mi a különbség érdeklődés, szerelem, és tetszés közt. Tetszés. Tetszeni. Ezt a szót ismételgettem magamban, próbáltam megrágni. Tetszik valaki. Én... én... nem...
Amint beléptünk az előcsarnokba, a plédet a vállamra kanyarítottam, s valószínűleg még minidig halálra vált arccal bámultam magam elé. Nem szóltam semmit, nem is néztem fel, csak... kész. Hibát jelzett a rendszer, valami nem stimmel. Feltörték a rendszerem.
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2532
|
|
Írta: 2015. augusztus 24. 11:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=508595#post508595][b]Gareth S. Nightingale - 2015.08.24. 11:51[/b][/url] Ahogy felértek, az előcsarnokban megállt a gyászmenet és szinte érezte a bűntudatot és a félelmet - mindkét fiú gondosan kerülte a tekintetét, de általánosságban is, teljesen hasznavehetetlen állapotban voltak. Első körben vizes pálcáját törölgette meg, elgémberedett kezeit próbálva használható állapotba hozni, miközben agyvize elérte a forráspontot.* - Mi a fene ütött belétek? Főleg beléd!-*Jaredre meredt, tekintetében a megszokott melegség legkisebb szikrája nélkül - tényleg dühös volt, bár még tudott uralkodni magán, hogy véletlenül se essen megint abba a hibába, hogy úgy beszéljen, mint ő. Az, hogy az ítéletidő ellenére elindultak, még hagyján, de hogy egyetlen esernyő, egy szál védővarázslat, minden nélkül álltak az utca közepén, egyszerűen kicsapta a biztosítékot. Abba inkább bele sem akart most gondolni, miért is alakítottak szoborcsoportot. Ujjai lassan felengedtek, úgyhogy elkezdte szárogatni a holmikat, megújítva a hőbűbájt és minden egyes apró varázslattal ingerültebb lett.* - Te vagy az idősebb, és ami a mágiát illeti, nem is egy évvel! Mi a fenének van pálcád és az a tök a nyakadon, DÍSZNEK?-*Felcsattant, mert akkor bezzeg járt az öccse szája meg a pálcája, amikor Ricsi alatt fűtötte a poklot, csak azért mászva a Rellonba, hogy teleragasztgassa a takaróját pillecukrokkal, holott nagyon jól tudta, hogy a lakótársai provokálás nélkül is gyötörték eleget. Csak azért nem lépett közbe eddig, mert a tréfának nem voltak komolyabb következményei, de basszuskulcs, ha Erikéknek elég volt, hogy látták őket együtt jönni a vonatról, akkor ez nagyon, de nagyon rosszul elsülhetett volna.* - Varázsló vagy, te nagyonhülye! Ne csak akkor légy találékony, amikor szivatni kell másokat!-*A kelleténél jóval indulatosabb pálcamozdulattal szárította fel a tócsába gyűlt vizet, majd Ricsire nézett. Lehet, hogy nála is elfért volna egy kiadós letolás, azonban olyan sápadt volt, hogy egy perccel sem akarta tovább húzni az egészet.* - Forró fürdő. Száraz ruha. Dupla takaró. Alvás. Ha félsz tőlük, menj éjjelre a gyengélkedőre.-*Sőt, lehet, hogy alapból ez lenne a legjobb megoldás, mert ha éjjel felszökik a láza, akkor mihamarabb kapja meg a bájitalait, annál jobb. Megvárta a válaszát, mert ha kell, elkíséri addig, de ha nem tart ilyenre igényt, akkor csak egyszerűen sarkon fordul, hogy visszatérjen az Eridon toronyba. Jared lássa el magát, ha már annyira felnőtt, önálló és marhabarom.
|
|
|
|
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
|
|
Írta: 2015. augusztus 24. 12:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=508617#post508617][b]Jared S. Nightingale - 2015.08.24. 12:18[/b][/url] Összerezzent és tett egy fél lépést hátrafelé, a mozdulattól pedig lecsúszott a fejéről a takaró. Nem nézett Gareth-re, a földet pásztázta csak odaadó figyelemmel, miközben minden mondat olyan volt mint egy arcon csapás. A testvérének igaza volt. Neki kellett volna, hogy több esze legyen, legalább annyi, hogy nem indulnak el, mert a fenébe is, ha már ott van a táskájában az a nyamvadt füzet, akkor akár szólhatott is volna a bátyjának, hogy jöjjön értük, de nem, neki el kellett indulni, miközben pontosan tudja, hogy Ricsi folyton megfázik. Szorosra húzta magán a pokrócot, arca kipirult a szégyentől, de egyetlen szóval sem ellenkezett. Még egy lépést hátrált, tudat alatt így próbálva szabadulni a helyzetből, de hiába, a szavak ettől nem lettek csendesebbek vagy kevésbé igazak. Nem tudott mit kezdeni a dologgal, legszívesebben lekuporodott volna a fal tövébe, de nem mozdult, erősen megvetette a lábát a padlón, mert nem fog valami gyerek módjára kibújni a felelősség alól vagy elmenekülni. Nem és nem. A fejét is felemelte és végre a testvérére nézett, bár ahhoz, hogy meg is szólaljon kellett még némi idő, de végül ezt is összehozta. - Igazad van. Sajnálom - annyira tiszta hangon, hogy azon még ő maga is meglepődött. De hiába, itt most hiába is hagyott volna utat törni a tinédzser dacnak, ha egyszer ő is maradéktalanul elismerte, hogy ezt bizony alaposan eltolta. Ennél többet viszont nem szólt. Amikor Gareth távozott, ő még vetett egy bocsánatkérő pillantást Ricsi felé, mielőtt tisztes távolságból követte volna bátyját az Eridonba. Nem tudott rá mérges lenni, mert ennyire letolta, hiszen ő is érezte a jogosságát, de attól még úgy ítélte, hogy jobb lesz, ha egy darabig nem kerül a szeme elé.
|
|
|
|
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV
aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
|
|
Írta: 2015. augusztus 24. 13:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=508674#post508674][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.08.24. 13:42[/b][/url] Felértünk az előcsarnokba, s ahogy Gareth megtorpant, éreztem, hogy baj lesz. Összehúztam magam, de nem eléggé; idősebb mostohatestvérem mennydörgő hangja bejárta a helyet, én pedig megbénultam. Gyűlölöm, mikor az emberek felemelik a hangjukat a környezetemben, főleg, ha jogosan.
Először felemeltem rá a tekintetem, halál sápadtan néztem rá, miközben agyam zsibbadtan próbálta feldolgozni, hogy mit csináltam. Túl sok gondolat volt a fejemben.
A leszúrás nem nekem szólt, mégis megalázó volt számomra. Tény, hogy Jared sokkal magasabb tudással rendelkezik, de... de engem is leszúrhatott volna. Én is hülye voltam. De nem, csak az öccse kapott, amit igazságtalannak éreztem vele szemben, azonban nem tudtam megszólalni, nem ment. Torkomat összehúzta valamilyen érzés, és a hangerő miatt amúgy is megbénultam. Az egész üvöltésáradatnak Jared vetett véget, tiszta hangon bocsánatot kért; fejem egy kissé felemeltem, és rásandítottam, aztán rögtön elkaptam a tekintetem. Mit műveltem?...
Gareth végül felém fordult, én meg még jobban összehúztam magam a takaró alatt. Dideregtem, részben azért, mert fáztam, részben pedig úgy az egész szituáció miatt. Már vártam, hogy engem is leteremtsen, felkészültem rá lélekben, de nem tette meg. Helyette csak ingerült szavakat vágott hozzám. Az utolsó mondatával viszont belém állt az ütő. Erikék. Ott vannak a szobánkban. Én meg már most érzem, hogy hőemelkedésem van. Remek.
- Oké. - ennyit sikerült csak kinyögnöm, ezt is rekedten és halkan köptem ki magamból. A mini gyógyszertár, ami Márk jóvoltából van a tulajdonomban, jó szolgálatot fog tenni, de... Erikék... ha csak megsejtik...
Gareth lendületesen indult el az Eridon felé, ekkor pedig Jared felpillantott rám, bocsánatkérően. Csak pislogni tudtam rá, még mindig lemerevedett arcvonásokkal, falfehéren. Végül ő is megfordult, és Gareth nyomában elcsámborgott a szobájába.
Álltam ott még két percet, zsibbadtan próbáltam megérteni, mi történt; végül egy prefektus állt meg előttem, és ő küldött fel a szobámba aludni.
|
|
|
|
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV
aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
|
|
Írta: 2015. augusztus 27. 23:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=509970#post509970][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.08.27. 23:22[/b][/url] Igencsak kétes érzésekkel töltöttem el a munkaidőm utolsó háromnegyed óráját - már nem kellett takarítanom a hipogriff részét, nem kellett foglalkoznom azzal a rengeteg szőrös állattal, úgyhogy csak malmoztam, és fáradtan bámultam magam elé. Elfáradtam.
Bementem a mosdóba, és még tíz perc eltelte után is éreztem, hogy szúr a szemem - fogjuk az allergiára, rendben? -, de természetesen nem lett jobb attól, hogy dörzsöltem a kézfejemmel. Néztem magam a tükörben, de hiába, elég szörnyen néztem ki; vörös szemek, csapzott haj, elkeseredett arckifejezés... Megmostam az arcom, de egyáltalán nem segített semmit. A tükörbe pillantva még mindig ugyanazt láttam: egy tizenöt éves srácot sírás után. Pedig csak az allergia. Na persze.
Végül elhagytam a mellékhelységet - már csak fél óra, és végzek. Rendben. Fél óra. Felsöpörtem és felmostam, mire végeztem, már enni lehetett volna a padlóról. Tizenöt perc. Tizennégy és fél.
Tizennégy. Oké. Jared vajon miért kérdezte meg, hogy nem járunk-e fel együtt a faluból munka után? Tizenhárom perc negyvenkét másodperc. Lecsatoltam a karórám, és zsebre raktam.
Tehát, mi lehetett a motivációja? Ötletem sem volt. Gondolom, nem akar egyedül felmenni a kastélyba, ha egyszer van olyan opciója, hogy társasággal menjen - bár igaz, Jared nem igazán szociális lény, ilyen szempontból hasonlóan vagyunk bekötve. Mindegy. Csak nem akar egyedül felmenni, igaz?
Előhúztam a karórát a zsebemből. Tizenkét perc... most már csak tizenegy és fél.
Még egyszer rá kéne nézni a kutyára és a kölykére - persze, ma már hatszor megnéztem őket, de ez nem lehetett gátló tényező. Odamentem, megnézegettem őket, minden rendben volt velük. Már csak nyolc perc... nyolc. Aztán visszamentem falat támasztani, beszéltem két szót az egyik munkatársammal. Öt perc. Elővettem az üzenőfüzetet, és belelestem, de nem volt új írás. Három perc és végzek.
Szépen lassan összepakoltam a cuccaim, beraktam az esernyőt (ugyanazt a szürkét, amit eldobtam...), a pulcsimat, a pennát és a noteszt... Másfél perc. Beletúrtam a hajamba, és gyorsan belenéztem a mosdóban lévő tükörbe; még mindig vörösek a szemeim... Fél perc!
Amint az órám elütötte a nyolcat, már kint is voltam az ajtón, és tőlem nem megszokottan gyors léptekkel siettem a Minisztérium elé. Amint észrevettem a léptek sebességét, rögtön lelassítottam. Ugyan már, Szépvölgyi... miért is borultál ki a mosdóban? Emlékszel? Na, azt tartsd észben.
Odaértem az épület elé, és az órámra pillantottam - nyolc óra három perc. Mindjárt itt lesz. Lecsillapítottam a légzésem, hiszen mégis elég gyorsan jöttem, nem tudtam szabályozni a lépteim sebességét. Vártam, aztán megint az órámra pillantottam. Nyolc óra hat... Nyolc óra tíz... Nyolc óra tizenöt... mi a fene?... Miért késik? Lehet hogy előbb végzett, és felment a kastélyba?...
|
|
|
|
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
|
|
Írta: 2015. augusztus 28. 11:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=510039#post510039][b]Jared S. Nightingale - 2015.08.28. 11:39[/b][/url] Soha még nem érezte úgy, hogy ennyire nehezen telt volna a nap. Most csak vánszorogtak az órák, a percek, még akkor is, ha egész napra bőven volt teendője. Délutánra váratlanul beraktak egy tárgyalást, amire el kellett kísérnie Kolost, úgyhogy éppen csak annyi ideje volt, hogy négy óra körül kiugorjon a faluba venni valamit enni, aztán onnantól fogva a tárgyalóteremben ültek. Kicsit kétségbeesetten realizálta nyolckor, hogy még mindig nem végeztek, ráadásul nem vitte magával a táskáját, hogy a naplóban üzenhessen Ricsinek. Fenébe. Ez így nagyon nem lesz jó. Eltelt újabb öt perc, mire Kolos észrevette, hogy nagyon fészkelődik, ő pedig végre kibökte, hogy menni szeretne, de addigra már a teremben is a végére jártak az emberek a türelmüknek, mire a férfi előhalászta az irodakulcsot, hogy Jared beengedhesse magát a holmijáért már el is halasztották a döntést másnapra. Remek, oké, na akkor futás. Mire a főnöke felért a lépcsőn Jared már felkapta a cuccát és visszafelé indult, épp csak a kezébe nyomva a kulcsot és már rohanva is lefelé a lépcsőn. Ez rettenetes volt, sosem szokott késni, de akkor, mikor életében egyszer tényleg fontos volt, hogy ott legyen valahol, akkor bezzeg sikerül. Fene, fene, fene... Mit fog gondolni Ricsi?! Szó szerint kiesett az ajtón, mert annyira sietett, hogy megbotlott a küszöbben, de mázlijára nem zúgott el, mert meglátott egy kapaszkodóként szolgáló csontos vállat, amit elkapott. - Ne haragudj, be kellett ülnöm egy tárgyalásra és csak nem lett vége, a cuccom meg az irodában hagytam - közölte Ricsivel köszönés helyett, kissé kipirulva a sietségtől. - Sajnálom. Nézd csak, hoztam neked valamit! - túrta ki a táskájából a délután vett karamellás cukrot, amit kifejezetten a fiúnak szánt, és felé nyújtotta. Csak ekkor jutott addig, hogy megnézze a másikat és amint végigsiklott az arcán a tekintete, Jared pillantásán sötét árnyék suhant át. - Ricsi, mi a baj? Bántottak? - nézett aggódva a kisírt szemekbe, rögtön arra gondolva, hogy a fiú szobatársai követtek el megint valami szörnyűséget.
|
|
|
|
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV
aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
|
|
Írta: 2015. augusztus 29. 00:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=510319#post510319][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.08.29. 00:14[/b][/url] Nyolc óra tizenhat perc, fekete-fehéren ott állt az órámon. Nem fog eljönni. Biztos vagyok benne, hogy nem jön el. Biztos felment a kastélyba, vagy csak meggondolta magát... a füzetbe sem írt. Már épp elindultam volna, de mielőtt megtehettem volna az első lépést, kivágódott mögöttem az ajtó, és egy kezet éreztem meg a vállamon, aminek következtében majdnem felborultam, hiszen már emeltem volna a lábamat. Jared megérkezett.
Hadarni kezdett, alig fogtam fel, amit mondott, de nagy nehezen sikerült megértenem, miért késett. Csak egy aprót bólintottam; ahogy ránéztem, szívem dobbant, de nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert látom, vagy mert este is láttam álmomban...
- Semmi baj, ne aggódj. - nyögtem ki egy krákogás után; hangom szerencsére már nem volt remegős, vagy csak nem úgy, mint ahogy sírás után szokott lenni. - Mindenkivel előfordul. - De a fő az, hogy nem ment fel előttem a kastélyba, vagy ilyesmik. Csak késett, és ennyi. Piros arcára pillantva már majdnem egy apró mosolyszerű valami kúszott a számra, de aztán eszembe jutott az álom...
A következő pillanatban egy zacskó zörgött, majd meg is éreztem a kezemben. Lepillantottam, és amit láttam, attól igen kétes érzések jártak át; karamella. Mintha csak tudná, hogy ezzel simán lekenyerezhető vagyok. Normál esetben rögtön gyanakodni kezdtem volna, hiszen nekem nem szoktak ajándékot adni csak úgy, de Sebby... illetve Jared pont az a fajta volt, azt hiszem, aki képes ilyenekre.
- Hú, köszi. - mondtam zavartan. - Ezt most... miért kapom? - Elgondolkodtam azért azon, hogy esetleg névnapom van, vagy valami ilyesmi (a névnapokat nem nagyon szoktam számon tartani), aztán eszembe jutott, hogy olyan, mintha csak az álom miatt akarna kiengesztelni. Ahogy erre a Jaredre pillantottam, tudtam, hogy ő nem tenne olyat, de mégis... kirázott a hideg.
A másik rám nézett, végigmért, és észrevette a vörös szemeimet. Pedig reménykedtem, hogy elkerüli a figyelmét, vagy csak tapintatból nem kérdez majd rá, de ez nem adatott meg nekem, úgy látszik. Most mit lehetne mondani erre a kérdésre? Igen, te bántottál álmomban, vagy mi?
- Nincs baj, nem bántottak, csak az allergia. - közöltem a kézenfekvő választ. - Vannak macskák is a Bestiáriumban, és allergiás vagyok rájuk.
Nem mintha egyébként ott lapult volna a táskámban az allergiagyógyszerem is, amit minden műszak előtt be kell szednem. De mindegy. Ez akkor nem volt fontos. Igyekeztem nyitott gesztusokat használni, hogy el is higgye, amit mondok, és gyorsan túllépjünk rajta.
- Induljunk? - kérdeztem gyorsan, miközben a táskámba nyomtam a cukrot, hátha tovább tudunk lendülni a vörös szem témán.
|
|
|
|
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
|
|
Írta: 2015. augusztus 29. 00:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=510321#post510321][b]Jared S. Nightingale - 2015.08.29. 00:38[/b][/url] Szerencsére Ricsi megértő volt vele és nem vetette a szemére a késést, pedig Jared meg volt győződve róla, hogy mérges lesz vagy eleve ott sem találja, hiszen elég sokat kellett rá várnia. Az kifejezetten rosszul jött volna ki, ha rögtön az első alkalommal, amikor találkozót beszéltek meg, akaratlan is felülteti, úgyhogy magában hálát adott a fiú türelmének, és egy kis ajándékkal próbálta ellensúlyozni a dolgot. Na jó, ez így nem teljesen volt igaz, mert a cukrot azzal a céllal vette, hogy mindenképp odaadja a másiknak, csak most ilyen fájdalomdíj szerepet kapott a késéssel. Nem is tudott hirtelen mit válaszolni Ricsi kérdésére, egy pillanatra lefagyott, csak aztán felelt. - Öhm... mert szereted. Ugye szereted? - villant a szemében a kétely, mert bár azt tudta, hogy a karamellás tejet szereti a másik, de a cukorban ettől még talán nem kellett volna biztosnak lennie. Az is lehet, hogy teljesen mellényúlt... Ráadásul közben észrevette a fiú szemeit is, úgyhogy rögtön leolvadt az arcáról a mosoly. Nagyon nem szerette volna, ha valaki bántja Ricsit, főleg ha az a valaki egy csapat szemét szobatárs. Vizsgálódó tekintettel nézett hát a másikra, miután az felelt, egy darabig azon tallózva, hogy vajon igazat beszél-e. Igyekezett elkapni a tekintetét, lehetőleg úgy, hogy Ricsi ne is nagyon tudja megszakítani a kapcsolatot, úgy kérdezett megint. - De ugye megmondanád, ha valaki bántana? - A hangja halk volt, de nem számonkérő. Egyszerűen csak érdekelte, hogy vajon a másik beavatná-e, elmondaná-e neki, vagy szélmalomharcot próbálna vívni ki tudja kikkel. Hazudott volna, ha azt mondja, hogy nem aggódott érte. - Aha, persze, menjünk - bólintott aztán az út felé fordulva. - Milyen napod volt? - érdeklődött, miközben elindultak, kíváncsian nézve a másikra. Saját magát is meglepte vele, de tényleg érdekelte.
|
|
|
|
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV
aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
|
|
Írta: 2015. augusztus 29. 01:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=510323#post510323][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.08.29. 01:01[/b][/url] Jared pillanatnyi tétovázása fel sem tűnt, pedig igazán figyeltem a reakcióit mindenre, még ha neki úgy is tűnt, hogy teljesen semleges az arcom. Mindenre figyeltem, amit kiejtett a száján, de arra már nem volt kapacitásom, hogy testbeszédet is elemezzek - elég fáradt voltam ahhoz, hogy még saját magamat se tudjam rendesen "figyelni", nemhogy őt.
- Persze, hogy szeretem. Csak megleptél. - mondtam zavartan, ahogy nézegettem a zacskót. Ez furcsa. Valaki ajándékot hoz nekem, csak úgy random. Ráadásul pont karamellás cukrot.
Felpillantottam rá, és láttam, ahogy leolvad arcáról a mosoly, ennek következtében zsebre vágtam a kezem. Sejt valamit, úgy gondoltam, de ebben természetesen nem lehettem teljesen biztos. Elkapta a tekintetem, én pedig dobogó szívvel néztem kékjeibe; aztán inkább lesütöttem a szemem. Végül visszanéztem rá, ő pedig kérdezett.
- Elmondanám. De az nem számít, ha álmomban bántottak. - eztán egy jelentőségteljes pillantást is megengedtem magamnak, bár őszintén reméltem, hogy a királyi többes miatt azt hiszi majd, hogy Erikékről van szó, ők terrorizáltak, és nem veszi magára. Az nem szült volna túl sok jót.
Elindultunk, én pedig a Jared által diktált tempót vettem fel. A napomról kérdezett, és el kellett gondolkoznom egy pillanatra, hogy mit is meséljek el, ami nem rá vonatkozik, vagy nem az általa kiváltott érzelmeknek van nagy szerepe benne. Eltelt még egy pillanat, aztán gyorsan kinyögtem, ami először eszembe jutott.
- Ma majdnem rosszul lettem munka közben, de végül nem kellett begyógyszereznem magam. - közöltem, majd eszembe jutott az álom egy erre vonatkozó részlete, amitől összeszorult a gyomrom. "És miért is akarnék én együtt lenni egy szívbeteggel? Könyörgöm, attól meghalhatsz, ha megcsókollak, és túl izgatott leszel." Nyeltem egyet. - De nem volt komoly. Tényleg... És neked milyen volt? - csak akkor jutott eszembe, hogy egy részét már elmesélte, amikor kiejtettem a számon a kérdést, úgyhogy így utólag hülyeségnek tűnt, hogy ezt kimondtam. A fenébe.
|
|
|
|
