Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860207#post860207][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.03.02. 12:21[/b][/url]

Kedvesen mosolyodom el Zalánra, ujjaim közé fogom kabátja anyagát gondolkodás nélkül, ahogy felfelé pislogva rá mosolygok, majd fordulok Cone felé.
- A tiedről ez nem mondható el - vigyorodom el szélesen, és természetesen teljesen szemtelenül, fejem biccen oldalasan is közben, mintha olyan ártatlan lennék. Oké, ha olyan reakciót kapok, addig is fog tartani a határozottságom.
Azonban a Zalánnak intézett reakcióra kell megforgatnom a szememet látványosan. Annyira gyerekek. Figyelmen kívül hagyom azt is, ahogy a hajam eltűnik a vállamról, majd nehezedik rám a rellonos. Halkan szusszanok. Igazán hozzászokhattam volna már.
- Soha - bólintok határozottat. - Nincs az az isten, hogy én színpadra álljak több ember elé - ingatom meg fejemet. Már csak a gondolattól is kiráz a hideg, és görcsbe áll a gyomrom. Ami akkor csapna át dühbe, ha tudnám, hogy Cone magában kölyöknek nevezett, mikor majdnem egy idősek vagyunk, de szerencsére nem mondja ki, így csak biccentve veszem el a poharat és kortyolok is bele azonnal. A kesernyés ízre húzom el a számat.
- Zsombi biztos örülni fog a magánakciódnak a nevére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860208#post860208][b]Hollósi Zalán - 2023.03.02. 12:52[/b][/url]

Jó, hogy még nem volt ital a kezében, mert most biztos kiborította volna. Ahogy Danvers a lányhoz ért, már sanda gyanút ébresztett benne, a visszaszólás hallatán meg egyértelművé vált az elképzelése, hogy ezek ketten sokkal közelebbről ismerik egymást, mint számított volna rá. Bambán nyíltak el ajkai a pillanatnyi rövidzárlattól és ezen az sem segített, hogy Margaréta valós vagy valótlan méretekből csinált viccet.
 Amíg Winter odaállt a pultkoz, Zalánnak csak egy kérdő tekintetre futotta a srác háta mögött a navinés irányába és a némán artikulált kérdésre: Komolyan pont Davers?
 A választ már nem tudta megvárni, mert éppen a kezébe nyomtak valmit. Lepillantott a pohár tartalmára, ami már csak az előzőek fényében nem tudott döbbenettel fogadni. Talán ezek után szüksége is lesz rá.
 Felnézett, de nem a távozni készülő Winterre fókuszált a figyelme, hanem a rellonos előtt pár méterrel feltáruló látványra.
 - Az... az ott Birghtmore? - motyogta bizonytalanul a lassan feloszló közönség felé biccentve fejével. Ha még csak ez lett volna a legfurcsább, de nem. A Sárkány mögött egy alacsony, fekete szőrmekupacnak tűnő sziluett rajzolódott ki. Amikor kanyarodott, akkor vette észre a sötét kavalkádban felbukkanó ősz sörényt. - És Kakasi professzor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860209#post860209][b]Winter Cone Danvers - 2023.03.02. 14:14[/b][/url]

A visszavágásra nevetek fel mélyről, vigyoromat tartom meg. Miért akar velem mindenki fasztméregetni? Pláne, ha tudja miről beszél. A pillantását állom, pofátlan magabiztossággal hajolok közelebb hozzá és halkabban búgom:
- Nincs vele problémád, amikor elélvezel - vagy amikor nem tudott lábra állni. Újra okot adtam rá, hogy én legyek a seggfej, aztán mégis megvéd én pedig hátradőlve hagyom rá. Sosem fogom én ezt a csajt érteni.
A válaszára csak biccentek, mert ahogy mozdulnak előlünk lépek oda és kérem ki a piát, amit basznak megköszönni.
Nevetve kapom el a pillantását.
- Tündérke, imádom, hogy sosem ítélkezel - adtam én valaha okot rá? Szegény én. Kivételesen tényleg Zsombor nevére kellett kérnem, mert ő szervezte és így ingyen ihatunk egy limitig. Fizetnék én ilyen minősíthetetlen sörért? Marad az ingyenélés.
- Egs - minimálisan billentem felé a poharat, mert inkább a vérem folyjon.
A kérdésre követem Hollósi tekintetét.
- Ja - válaszolok az elsőre, de a vénlány nem tudom ki a halál.
Bár a profok okozta izgalmak a tetőfokára hágnak, nekem ennyi bőven elég volt a társaságból. - Én léptem - miközben kortyolok fordulok Hollósihoz. Mondanám, hogy vigyázzon a csajra, de inkább fordítva reális a dolog. Ami May esési rátáját nézve sokat elmond a mellette magasodó kölyökről. - Szedd össze magad - búcsúzom el Hollósitól egy vigyorral, nehogy hiányolja a sziporkázó lényemet, majd a koncerttől még mindig lendületben lépek oda a többiekhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860222#post860222][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.03.03. 13:48[/b][/url]

Gerincem mentén fut végig a jóleső borzongás a hangjára, széles mosolyom nem tűnik el arcomról. Szemeimet forgatom meg, nem reagálok érdemben rá, mert nem itt és most kellene ilyenekről beszélni. Zavartan pillantok Zalánra, majd vissza előre.
Nevetgélve dülöngélek kicsit előre-hátra, mert tényleg nem szoktam ítélkezni. Akkor hogy lehetnék jóban Cone-nal? Na ugye. Hümmentve fordulok Zalán felé, mikor elhangzik a kérdés.
- Hol?! - emelkedem lábujjhegyre, hogy legalább minimálisan magasabb lehessek, de persze semmit nem ér. Hogy lehetne együtt Kakasi és Brightmore egy... egy Oisin koncerten? Merlinre! - Zalán! - szólalok meg hangosabban. A poharat rakom egy hozzánk közelebb eső asztalra, majd kerülök a háta mögé. - Emelj fel! Emelj fel gyorsan! - kezdek el ugrálni kicsiket, hátha megérzem, hogy megvan a lendület ahhoz, hogy felkapaszkodjak a hátára, és mint egy igazi Pókember felmásszak, majd körbenézzek. Szinte oda sem pillantva intek Cone-nak, ám akaratlan követem kicsit, ahogy eltűnik a tömegben a széles háta és a magas alakja. Halkan szusszanva térek vissza az eredeti hihetetlenségre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860249#post860249][b]Hollósi Zalán - 2023.03.04. 19:10[/b][/url]

Elmélázva mulatott jót magában a látványon, egyik kezét zsebrevágta, megint fázni kezdett. Danvers rángatta vissza a valóságba, kár volt odanézni arra a pofátlan vigyorra, amit felé küldött. Száját húzta el a neki intézett mondaton és már csak azért emelte szájához a poharat, hogy amögül kinézve verje szemmel a srác távolodó sziluettjét. Ekkor megérezte magán Margaréta elkeseredett kísérletét a megmászására. Majdnem sikerült nyakonöntenie magát, amikor az észlelt tanári kar egy szelete elhaladt mellettük.
 - Hollósi! - jutott el hozzá Kakasi fülrepesztő nyekergése. A baljósló hangtól a másodperc töredéke alatt rándult össze a gyomra. - Remélem azt nem szándékozza felcipelni a kastélyba magával! - bökött az asszony a sörre.
 Zalán nyökögni kezdett zavarában és hápogva váltogatta tekintetét Winter hűlt helye és a professzorasszony között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860254#post860254][b]Denis A. Brightmore - 2023.03.04. 23:15[/b][/url]

Tisztes távolságban álltunk egymás mellett végig a koncerten. Nem feltétlenül volt meglepő a jelenléte, de azért mégsem számít rá az ember, főleg, hogy mintha néha a feje is bemozgott volna a ritmusra. Vagy lehet csak az öregség, ki tudja? A lényeg, hogy túlélte, körülötte egyetlen ember sem volt, ami rólam is elmondható, így két kör közepén álltunk, mint a jó gyerekek.
A koncert végével csapódtam az öreglány mellé, kezeimet zsebre vágva sétáltam mellette, mikor a hangjára még én is megtorpantam. Automatikusan nyúltam fel fülemhez.
- De miért kiabál? - teszem fel a költői kérdést, végül fordulok a delikvensek felé. Fél szemöldököm emelkedik meg kérdőn, ahogy Hollósira nézek, majd a félig rámászott lányra. Valószínűleg nem akarom tudni, mi a fasz történik éppen.
- Remélem igen! - indulok el feléjük. - Adj egy kortyot - idejét nem tudom mikor ittam utoljára sört, és ahogy a kesernyés ízt megérzem, legszívesebben ki is köpném. A grimasz egyértelmű a fejemen. - Gusztustalan. Igyatok valami rendes alkoholt - nézek először a lányra, majd állapodik meg a levitáson tekintem pár másodpercig. Nyammogva vonom meg vállamat, kortyolok még egyet, túrok zsebembe, nyomom Hollósi kezébe az összeget, ami éppen belekerül és felkapom az asztalról is a poharat, amit Kakasi kezébe nyomok.
- Jöjjön, rúgjunk be mi is - választ nem várva indulok tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860258#post860258][b]Kakasi Gabriella - 2023.03.04. 23:39[/b][/url]

Méltósággal tartja az állát, ahogy a Hollósi fiúra fókuszál pápaszeme. Kifogást nem tűrően hunyja le a szemét, s már éppen emelte volna a sétabotot, amikor Brightmore megmozdult mellette. Fülét hegyezte grimaszolva, mert már a hallása sem volt a régi, pláne nem az üvöltő zene után.
 Türelemmel várt, amíg a férfi lerótta szokásos körét a hanyag pedagógia oltárán. Nem volt ínyére a dolog, de ennyi ember előtt felettébb illetlen lett volna kifogásolnia egy kollégája viselkedését, aki egyébként is szórakozni jött ma le a faluba.
 Azt tervezte, hogy elkobozza az alkoholt - különben is, melyik félnótás szolgál ki ilyesmivel két gyereket?! -, de Brightmore mintha olvasott volna a gondolataiban. Nagyokat pislogva méregette az újonnan kapott sörét.
 - Ordenáréság, amit a mai fiatalok le tudnak művelni - dünnyögte Denisnek, s még mielőtt leeresztette volna a pálcát, intett vele Margarétának, hogy azonnal helyezkedjen egy tolerálhatóbb távolságba Hollósitól. Szó nélkül követte kollégáját vissza a birtokra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860259#post860259][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.03.04. 23:50[/b][/url]

Lábam felemelve, kezem Zalán vállán - flig -, amikor a tömeget szakítja át a hang, aki kifejezetten Zalánnak szól. Megszeppenve pislogok, és bár engem nem tanít, de messziről felismerem Kakasi tanárnőt. A hangjára, mint Mózes előtt a Vörös-tenger, az emberek válnak ketté, így tökéletes rálátásom van arra, hogy tényleg Brightmore proffal vannak itt. Azta. Azért ez... nem semmi.
Lábam érinti a talajt, ahogy végig nézem a Sárkánytan oktató mégis mit csinál, szám elé kapva a kezemet fogom vissza a nevetést az arcára került grimaszt meglátva. Kezeimet hátam mögé téve fordulok el egy kicsit csücsörítve, amikor megérzem magunkon a tanárnő tekintetét még jobban - majd Brightmore prof sétál el a két sörrel. Kezem emelkedik meg, hogy szóljak, de esélyem sincs: ez lehet így is van jól. Nem pont vele kéne neki állnom vitatkozni. Számat elhúzva pislogok utánuk, ahogy elsétálnak, még annyit szúrok ki, ahogy a férfi bólogat a nő szavaira serényen, végül fordulok Zalán felé, hogy...
- Az pénz? - nézek arcára értetlen. - Nem hiszem el, hogy kifizette a söröket! - nevetek fel hangosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860261#post860261][b]Hollósi Zalán - 2023.03.05. 00:03[/b][/url]

Már a tanárnő hangjától is megállt az ütő benne, hát még amikor a Sárkány megindult egyenesen felé. Miért mindig őt találják meg ilyesmivel? Minden Brightmore közelében töltött pillanatban imádkozott, hogy olcsón megússza a dolgot.
 Mint kiderült, az olcsó nem volt kifejezés. Homlokráncolva meredt a tenyerében csillanó ezüstsarlókra, majd riadtan hátrált egyet, amikor felpillantva érzékelte, hogy Kakasi hadonászik a sétabotjával. Már pontosan tudta, mi lapul a hegyében és ő szeretett volna lenni a legutolsó, akin az asszonynak ma eszébe jut használni.
 Nagyot nyelve bólintott, amikor elmúlt a veszély, s értetlenül bámult Margarétára.
 - Nem hiszem el, hogy neked ez vicces! - hüledezett elvékonyodó hangon, de minél többet figyelte a navinést, annál inkább görbült felfele a szája sarka. Végül belőle is felszakadt egy óvatlan kacagás, üres kezével pedig hitetlenkedve halántékát kezdte masszírozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860262#post860262][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.03.05. 00:12[/b][/url]

Kicsit előre görnyedek, egyik kezem csúszik hasamra, ahogy nevetek. Fél füllel hallom meg Zalán felháborodását, de nem tudok kiadni rendes és érthető hangot, így csak legyintek párat felé.
Nem tudom, talán percek múlva szusszanok és egyenesedem fel.
- Pedig az. És szürreális - bökök a kezében tartott érmékre. - Egy tanárunk kifizette nagyjából az egész estét - ajkaim széle konyulnak le, ahogy próbálom visszafogni az ismét feltörni készülő nevetést. Fejemet vetem hátra, mélyebb levegőket veszek.
- Álljunk sorba megint, vagy próbáljuk meg máshol? - nézek körbe gyorsan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860264#post860264][b]Hollósi Zalán - 2023.03.05. 00:18[/b][/url]

- Azt hiszem, minden potenciális veszély szembejött ma már velem. És nem vehetjük félvállról, hogy Brightmore meghívott minket - sóhajtotta a kiadós nevetés után, s immár sokkal több életkedvvel csörgette meg a kapott aprót.
 - De az alkoholt jobb, ha kihagyom - bólintott teljes meggyőződéssel. A végén még Kakasi visszafordul és tényleg a nyakába borítja a cuccost. Ennyi megaláztatás bővel elég volt ma egy napra neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=861228#post861228][b]Péntek Marci - 2023.03.24. 19:27[/b][/url]

Óriásit ásított tenyere takarásában. Majd egy újabbat elnyomva nyúlt füle mögé dugott cigarettarágójáért és bontotta ki.
- Kéred a felét? - pillantott a mellette baktatóra. A nap lassan lecsúszik az égről, az első narancssárga felhők már ott úszkálnak a horizont alján. Nem csoda, hogy egy hosszú faházasdi után a gyermek kimerült. Elvégre a vezérnek mindig a legnehezebb a dolga, tedd ide, add oda, vedd innen, csupa csupa dirigálás és miegymás. A rágó ilyenkor mindig kicsit magához térítette, a rágás kizökkenti a monoton mormotaságból.
- Nemsokára vége a szünetnek, már csak egy hét van hátra, pedig most kezdődött - sóhajtott az eget tanulmányozva. Az iskolai időszakban nem lehettek kinn folyton a faháznál. Esetleg az iskola udvarán az apró kis viskó amibe be-betudtak húzódni, de az nem volt ugyanaz az élmény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=861274#post861274][b]Kedves-Neményi Ella - 2023.03.25. 09:28[/b][/url]

Annak ellenére is nagyon szeretek a közössége része lenni, hogy a gnómok elleni végtelen harc kimerít. Részben emiatt, részben Marci ásításának ragadóssága miatt én is lenyelek egy ásítást egy pillanatra elfordulva. Egy kicsit le is maradok mellette emiatt, így lépteim megszaporázva igyekszem utána.
- Igeen, köszi! - Hálálkodom átvéve a felét. Nem szoktam gyakran ilyeneket venni, de amúgy nagyon szeretem az ízét. A számban szétolvadva megjelenik a jellegzetes ‚füst‘, ami pár perc rágás után elillan. Ezúttal is megpróbálok karikákat fújni, de nekem sajnos továbbra sem megy, úgyhogy úgy nézek ki, mint egy hörghurotos sárkány.
Tekintetemmel követem Marciét, ahogy beszél, én magam is elmerülök az esti ég alja szépségében.
- Igen... Még nem is csináltunk semmit... - Felelem lemondóan. Ilyenkor mindig hatalmas terveim vannak, de valahogy mindig minden marad, én pedig csak a szokásos rutinom tolom az iskolai dolgok nélkül.
Nem tudom sokáig gyászolni a szünetem, mert az egyik ház melletti szemetesek mellől nesz üti meg a fülem. Olyan, mintha valami kapargatná a fémet.
Megtorpanva Marcira pillanatok, hogy ő is hallja-e, vagy csak a fantáziám játszik velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=861313#post861313][b]Péntek Marci - 2023.03.25. 21:38[/b][/url]

Átadta a felét, a másikat bedobta a szájába. A füst az övéből is azonnal előbújt, és bár fél szemmel figyelte, hogyan próbálkozott a lány karikát kanyarítani belőle, ő kevésbé fantáziadúsan csak kifújta az orrán keresztül. Amúgy is csak fél adag volt a rágó, fél adag volt füst is, meg hát mégis hova lett volna a komoly vezér imázs, ha nekiállt volna bohóckodni, bár párszor amikor egyedül volt a szobájában próbálkozott vele.
- Mit szólnál ha holnap... - de nem tudta befejezni, mert ő is meghallotta azt, amit Ella. Először társára pillantott majd körbe. Üres volt, sehol egy lélek. Ha itt lett volna Csali biztos, hogy Péntek őt küldte volna előre. Ella viszont más tészta volt, nem közlegény. Összepréselte ajkait mérlegelve az opciókat. A varázsvilágba nem szabadott olyan gondtalanul járkálni minden nem után ami aggasztó zajokat adott ki sötétebb, eldugottabb helyeken. Másfelől ha nem ment oda az lehetett a gyávasága megnyilvánulása is, ami a talizmányját ne adja ég ütné. Ujjai automatikusan ráfonódtak a nyakában lógó medve talizmánra.
- Megnézem - jelentette ki végül óvatosan elindulva a szemetesek felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=861322#post861322][b]Kedves-Neményi Ella - 2023.03.26. 01:14[/b][/url]

Elmosolyodom a határozott füstfújáson, annyira illik Marcihoz, hogy ennyire lazán intézi. Én valamiért nem szeretem, ha az orromból jön ki a rágó füstje, annyira furi érzés, ahogy végigmegy az orrjárataimon. Remélem, azért egyszer sikerül megtanulnom a karikákat, mert az annyira menő lenne.
Úgy látom, hogy Marci is egyetért, hogy ez a szünet helyzet tarthatatlan és tennünk kellene valamit ellene. A szünet a miénk és nem hagyhatjuk elúszni, főleg úgy nem, hogy vészesen közeledik az utolsó évünk.
Éppen a holnapi haditervet tárgyalnánk meg, amikor meghalljuk mind a ketten a zajt a szemetesek felől. Apa mondta, hogy bármilyen zaj jelenthet veszélyt, főleg azért, hogy ennyire közel vannak ez a pramberger téri népek, akik mindenféle illegális dologgal foglalkoznak.
Lábam a földbe gyökerezik, úgy járatom kékjeim Marci és a szemetes között, próbálok valamibe kapaszkodni, hogy racionális magyarázat legyen, de egy sem jut eszembe.
- Ez veszélyes. - Suttogom és ismét elátkozom a rendszert, hogy nem lehet pálcánk ennyi idősen. Az adna egy kis biztonságérzetet.
Lélegzetem visszafojtva én is megindulok lassan a szemetesek felé, hiszen kellhet a segítség, bármi is vár minket ott.
Lépteink szinte némák, elvesznek az utca zajában.
A zaj kaparássá változik, majd halk nyüszítés hallik fel, ahogy egy-két méterre járhatunk.
Most valami vagy azt akarja, hogy kutyának higgyék a fiatal lányok, vagy...
- Kiskutya? - Hangom egyszerre döbbent és reménykedő. Olyan régóta szerettem volna egyet! Nyakamat próbálom tekergetni, hogy hátha meglátom a szemetesek körül, de a zaj arra enged következtetni, hogy benne van valamelyikben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=861346#post861346][b]Péntek Marci - 2023.03.26. 18:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=861930#post861930][b]Kedves-Neményi Ella - 2023.04.01. 23:44[/b][/url]

Magam sem tudom, hogy mit kellene tenni. Valószínúleg távol maradni, vagy szólni egy felnőttnek, azonban ez az opció jelenleg egyikünknek sem jut eszébe, így maradnak a gyanakvó pillantások és az óvatos léptek.
- Jó, de vigyázz. - Felelem szinte suttogva, ahogy a háta mögül pislogok a zaj irányába. Próbálom megfejteni, hogy mi adhat ilyen hangot, de nekem csak a kutyus jut eszembe. Vagy valami sokkal rosszabb, ami kutyusnak akarja álcázni magát.
De Bogolyfalva elég nyugis hely ehhez, nem?
Persze az ember sosem tudhatja, hogy mikor találkozik valamilyen sötét mágiával meg veszéllyel, de én reménykedem benne, hogy nincs baj.
- Nem... - Sóhajtom a fejem megcsóválva, ahogy közelebb lépek. Nem vagyok a nyakába, hogy tudjunk szaladni, ha baj lenne.
- Onnan hallom. - Suttogok helyeselve, azonban a hangomra így is intenzívebbé válik a mocorgás-kaparászás. A nyüszítő hang egyre közelebb ér hozzánk, talán Marci már látja is onnan, ahol guggol. Én hátrébb lépek egyet, de készen állok, hogy segíteni tudjam, ha szüksége van rám.
A kukák között lapuló dobozokból megjelenik egy kis koszos, reszketeg kutyus.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=863168#post863168][b]Péntek Marci - 2023.04.17. 19:11[/b][/url]

A lány szavaira csak biccentett. A nyüszítés hangos volt és elég kétségbeesett, de mégsem látta azt még leguggolva sem, mi adhatta ki. Nyújtogatta a nyakát, aztán hirtelen, megjelent egy csomó szőr meg egy buksi. Valóban egy kutya volt. Az eddig benntartott levegőt végre képes volt kifújni, és bár nem ismerte volna el, kicsit meg is nyugodott, mindaddig, amíg a kutya közelebb nem jött. Eddig takarva volt a dobozoktól az állat farka, viszont amint kijött a gyér fényre, két farkát is sikerült megcsóválnia.
- Ez egy crup - suttogta halkan, meglepődve. Látott már ilyet, de - sohasem láttam még olyat, aminek nincs megcsonkítva a farka - talán még kicsi volt ehhez ez az állat és nem esett át a varázslaton, vagy a gazdája úgy döntött nem viszi majd muglik közé. Mindenesetre határozottan két farka volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=863527#post863527][b]Kedves-Neményi Ella - 2023.04.23. 18:53[/b][/url]

Egyszerre érzek félelmet, de közben izgalmat is. Nagyon szeretem a közös gnómos kalandjainkat és ez egészen hasonló - igaz, itt nem ismerjük azt, akivel szemben állunk.
A hangja alapján vagy valamilyen kétségbeesett állat, vagy pedig valami veszélyes, ami be akar minket húzni a csapdába. Hallani ilyenekről, hogy jószándékú emberket ilyen módon támadnak meg, de nagyon remélem, hogy a falu azért biztonságosabb ennél.
Megkönnyebbülten sóhajtok a kiskutya láttán, azonban hamar kiderül, hogy mégsem azzal állunk szemben, hiszen a boldogan csóvált farkincából kettő is jutott neki.
- De aranyoooos! - Kapom a szám elé a kezem szinte olvadozva. Közelebb sietek, hogy leguggolva kinyújtsam felé a kezem, hadd szaglássza meg.
- Én sem még, nem tudom mikor csinálják velük. - Rázom meg a fejem, ahogy a hideg, nedves nózi megérinti a kezem. Ettől akaratlanul is elmosolyodom.
- De nagyon barbár dolog, én nem tenném ezt vele. Nem hiszem, hogy nem fáj nekik utána. - Húzom el a számat, ahogy óvatosan megsimítom a két füle között a kis koszos jószágot.
- Vajon valaki tenyészt ilyet a faluban? Kitől szökhetett el? - Az ilyen bestiák elég értékesek, nem szokták csak úgy kidobálni őket az emberek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=869135#post869135][b]Lafayette David Saint-Venant - 2023.11.04. 14:51[/b][/url]

- Fruzsi és Barnabás az Eridonból azt mondják, hogy Gréta egyre többet jön le a faluba. És Zalán is itt veri magát folyton, hogy neki programja van a büntetőmunkánk után. Vágod már? Szinte biztos, hogy ezek kavarnak, a gyökér edictumosok meg itt boronálják a csávót Rue-val. Lúzerek. - Az úgy történt, hogy feltűnt ám neki Zalán múltkori elszólása, hogy neki dolga van amúgy is a Kakasi-féle rabszolgamunka után. Alapvetően ebben semmi különös nincs, hacsak az ember fia, nevezetesen Lafayette nem akarja mindenáron elterelni a saját figyelmét az otthoni szarkupacról most, emiatt kihasználja az alkalmat, hogy Zalán nyomába eredjen. És nem egyedül, óh nem! Kornél balszerencséjére a klubhelyiségben kapta könyökön csóri levitást, hogy "Gyere csak velem egy kicsit. Ketten nem olyan feltűnő." . Nem mondom, hogy tovasuhantak a naplementébe, mert Kornél inkább úgy néz ki még mindig, mint akit vágóhídra akarnak vinni, de hátha ez a magyarázat kicsit meggyőzi róla, hogy nem kivégzésre megy, csak Zalán után nyomozni.
- Na figyelj, az első számú napirendi pont bizonyítékot szerezni. Anélkül nem szembesíthetjük. Ha meglátod őket, szólj és fotózok. - Mostanra elvesztette a hitét a magyar aranyvérűekben; Zalán néha úgy néz a telefonjára, mintha valami ritka legendás lény lenne, és mivel Kornél meg Athanaczkovics, akik szintén régiek ebben az országban, mint az útburkolat, nem fűz hozzá túl sok reményt, hogy a srác tudná, mi fán terem a minőségi lesifotó. Lehet, el kellene gondolkodjon, miért érdekli ennyire csóró Zalán magánélete, hogy a grétás húzását is netre dobta, és most is utána próbálnak kémkedni, de egyelőre ezt a problémát elhessegeti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=869136#post869136][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.11.04. 15:10[/b][/url]

Vannak azok a helyzetek, amikor annyit mondasz: "Hát rendben van.", és sodródsz. Nos, ezzel annyi a baj, hogy én nem vagyok az a sodródós fajta, plusz egyáltalán nincs rendben az, amiben éppen nyakig benne vagyok.
Az egész azzal kezdődött, hogy ketten nem olyan feltűnő, de elfelejtettük azt a tényt, hogy: de. Nagyon is feltűnő, bármit is készülünk csinálni, főleg, ha az azt jelenti, kövessem a legjobb barátomat. Na már most, Lafayette taktikus volt, ezt nem mondta el, csak elkezdett húzni maga után, én meg hiába ellenkeztem és mondtam olyanokat, minthogy "nem hiszem, hogy jó ötlet", "bármit is tervezel, érzem, hogy rosszul fog elsülni", "mi lenne, ha engem csak simán kihagynál belőle?" - süket fülekre találtak a szavaim, és a következő pillanatban a faluban álltam.
És igen. Ekkorra sikerült összeraknom az elhadart mondatokat, majd a cselekvéseket. Én tényleg Zalánt figyelem most meg.
- És, figyelj, nem is tudom, csak hangosan gondolkodom - pillantok az ég felé elgondolkodva pár pillanatra, hümmentek is egyet mellé. - Ha csak nem foglalkoznál ezzel és visszamennénk? Vagy, ha te nem is, esetleg csak én? - büszke mosollyal nézek rá, mert ez szerintem életem eddigi legjobb ötlete.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=869137#post869137][b]Lafayette David Saint-Venant - 2023.11.04. 15:28[/b][/url]

Majdhogynem szándékosan ignorálja Kornél fájdalmas fejeit, és talán kicsit munkál benne az ördög is, hogy másokat belerángasson a rosszba néha. Tényleg csak néha! Jobb ezzel eltölteni az idejét, mint engedni az apja kérésének, elmenni Bulgáriáig a nagybátyjával, látogatási engedélyt kérni egy rohadt vízgyűjtő tó aljára épített börtönbe, és szembesülni vele, hogy igen bizony, apád sokkal több embertelenséget követett el, mint amennyiről tudhattál, és ezért most könyörtelenül el fogják zárni a társadalom elől, ha végigmegy az Olaszország által benyújtott kiadatási kérelem. Nem, ezzel köszöni, most nem akar szembenézni még egy kis ideig, és inkább ártatlanabb dolgokra fókuszál, mint Zalán magánélete.
- Nem vagyok legilimentor, és baj van a vallásommal, nem hallom a gondolataid. - Sztoikus nyugalommal hessegeti el Kornél lelépési próbálkozását, mert nem, ez most nem az a momentum.
- Különben is, belegondoltál, hogy ha Gréta dobja, főleg neked kell majd összevakarni őt a padlóról? Hidd el, egyikünk se akarja végighallgatni, ahogy éjszakánként álomba sírja magát. - Az még a jobbik eset; a rosszabbik, hogy álmában üvöltözik megint, de mióta nem prefektus, dunsztja sincs, hogy a többiek ezt hogy kezelik. Amíg ő is ott volt köztük, néha-néha felkeltette Kornélt, vagy hangszigetelő bűbájt szórt az ajtajukra, amikor már tudta, hogyan kell. Nem kellett mindenkinek megtudni, hogy a levitás nem alszik jól, nem? De sose borogatta a lelkét, hát még a sajátját se tudja! Majd Kornél intézi ezeket a kényes dolgokat, de jobb a megelőzés.
Közben elhaladnak a Kins&Kens előtte, ő maga megáll bámészkodni egy kicsit a kirakatban. Utoljára Kakasinak cipelt itt csomagokat vagy egy éve, hát az asszonyság már akkor is vasmarokkal irányított, pedig az csak egy bevásárlás volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=869139#post869139][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.11.04. 15:34[/b][/url]

Tartom a süket füleket. Kicsit úgy érzem, mintha még magamat sem sikerült volna meggyőznöm arról, hogy mennem kell. Oké, tehát: Zalán találkozik valakivel elméletileg. Nem elég, hogy Lafayette nem tudja ki az, de még én sem. Várjál már! Mi az, hogy én nem tudom. Szemöldököm szalad ráncba.
- Először is, nincs kit dobnia, mert nem járnak. Asszem - vonom meg vállamat. - Másodszor: és ha Grétával találkoznak, akkor mi van? Felsülsz és azt kell végig néznem, ahogy te sírsz, mert nem jött be a terved - mondjuk erre vajmi kevés esély van, mert utolsó információm szerint, Zalán senkivel nincs együtt, de ha mégis, akkor meg kákalag az orrába, amiért nem mondta el. Én meg itt tengődök egyedül, mint a tipikus magányos, hibbant, mindentudó levitások. Az remek!
- Mi is a terved pontosan? - állok be mellé és kezdem el nézni a kirakatot, mert hátha van valami olyan dolog, ami még nekem is hasznomra válhat, de elég hamar elunom magam. Ha más nem, legalább friss levegőn vagyok? Igen, ez jó lesz. A friss levegő jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=869141#post869141][b]Lafayette David Saint-Venant - 2023.11.04. 16:06[/b][/url]

Ó, de még mennyire tudja... tudni véli... Vannak szolid tippjei!
- Látod, te sem tudod biztosan! - Már-már diadalittas az arckifejezése, ahogy közbevág Kornél mondandójába.
- Nincs hogy felsülnöm, ha pont ezt akarom kinyomozni, barátom. Zalán mindig terel, nem szép tőle. A barátai vagyunk, nem? Ez a minimum, hogy tudjuk, mikor kell megtartani a temetését, ha végre járni kezd valakivel. Onnantól a csaj totál elviszi a figyelmét egyfelé majd. - Mint neki, míg Layla az iskolába járt. Azóta átalakult a kapcsolatuk és sokkal egészségesebb lett, hogy lement ez a két év rózsaszín köd és dependencia. Több a tisztelet mostanra... és a megoldandó probléma.
- Semmi rendkívüli, ne foss. Csak ki akarom deríteni, hová fújja el a szél folyton olyan nagy titokzatosságok közepette? És úgy ki tud osonni a Levitából, hogy a színét se látom, mikor lépett le a hálókból. - Mert Zalán kiköltözött egy ideje, te tökfej, csak nem tudsz róla. Mennyire vagány haver vagy, tényleg, hát behal az ember rajtad, gyerek! Ha Kornél ezért lesújtóan nézne rá, az teljesen valid volna!
- Amúgy se volt mára programod nem? Akkor nem ültél volna a klubhelyiségben, mint egy zsák madárfos. - Bár ez erős túlzás. Mintha látott volna valami varázslósakkot Kornél környékén... meg jegyzeteket... Ejj, lehet, megzavarta?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=869145#post869145][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.11.04. 16:20[/b][/url]

- Nem egészen tudlak követni, ha őszinte akarok lenni - fordítok hátat a kirakatnak. - Azért, mert barátok vagytok, még lehet magánélete, nem? Te sem mondasz el mindent a Layla-val való kapcsolatodról - ahogy példának okáért Kori sem mondott soha sokat az ijesztő rellonosról, vagy mi sem arról, hogy tudjuk, Ramival alakul valami Zalánnak, vagy arról, hogy köztem és Szofi között mi van. Bár az utolsó a legkönnyebb: semmi. Ezek ilyen kimondatlan titkok barátok között. Tudunk róla, de úgy teszünk, mintha nem tudnánk.
- De hát... Lassíts már! Zalán nem is lakik a kastélyban - tárom szét karjaimat értetlenül. - Mi azon a meglepő, hogy nincs ott, hanem a faluban van? - nemhogy kezdene kitisztulni a kép, csak egyre jobban összezavarodok. És, ha Lafayette-nek igaza van, és Grétával randizik, akkor... Merlin szakállára, mibe csöppentem!?
- Hé! Akkor ülök ott és úgy, mint egy zsák madárürülék, ahol és amikor én akarom! Plusz elfoglalt voltam a... - pillanatnyi szünet, amíg kitalálok valamit. - Semmivel. De attól még nem kéne belerángatnod ilyenekbe. Gondoltál arra mi lesz, ha lebukunk? Lebuksz - javítom ki magam gyorsan, mert nem tervezek olyan sokáig részt venni ebben, hogy esélyünk legyen egyáltalán a lebukásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=869146#post869146][b]Lafayette David Saint-Venant - 2023.11.04. 16:34[/b][/url]

- Nem is akarok tudni mindent a kapcsolatáról, csak hogy van-e neki. - Megütközve bandzsít vissza Kornélra, mintha most már ő is kezdené elveszíteni a fonalat. - Ez ilyen magyar dolog nálatok? Hogy mindenki megtartja a másiktól a húsz lépés távolságot? Olyan fura. - Ne feledjük, még mindig félig francia, félig belga, a szociális közeg, amiben felnevelték, némiképp más? Bár pont ez a része inkább teljesen egyéb okból alakult ki nála, ez a "tudjunk mindenről mindent" vonulat. Valószínűleg a zaklatott családi háttérnek van ehhez némi köze, khm.
- MI VAN? - Jó, lehet, kicsit hangosabban kérdezett vissza, mint kellett volna. - Mikor költözött ki ez a seprűszökevény? - Hogy ő erről nem is tudott! Jó, hát lehet, hogy van ehhez némi köze annak, hogy hétvégente nincs a suliban, amikor normális, épkézláb mestertanonc költözhet bárhova is.
- Hát... nem meglepő, csak lemaradtam róla. Hova költözött? Meg mikor? - Kornél, aki egy szobában lakik Zalánnal, biztosan tudja ezeket. Na jó, ez tényleg cink, hogy ennyire nem figyel az állítólagos barátaira. Talán túlságosan ignoráns mostanság?
- Mi lenne, mi lenne? Semmi. Maximum megkerget engem, hozzád nem is nyúlna, fogadjunk. Nálam meg már tudja, mire számíthat, szóval nem aggódok különösebben. Ha parázol, mondhatod, hogy belerángattalak, mert tényleg belerángattalak. - Lazán vállat von, mintha mindegy lenne az egész. Valójában persze ő sem szeretne lebukni, vagy ha mégis úgy alakul, ezúttal jobb, ha iskolán kívül próbálják lerendezni a megtorlást, mert egy negyedik büntetőmunka lehetőségét nem élné túl.
- De jó, lásd, kivel van dolgod: ha ennyire ellene vagy, akkor lelécelhetünk. Úgyse tudom, hol keressem hirtelen, bár ha tippelnem kellene, tuti beült valahova a csajjal enni vagy inni. Mást úgyse merne. - Nagy a szád, Saint-Venant, túl nagy is. Zalán egyszer tényleg meg fogja verni, mint szódás a lovát.
- Ha már lehúztalak a faluba, kérhetsz kárpótlást, megérdemled. Átalakították a Pillangót, meg az egyik rellonos kibírhatatlan prefektus asszem a Bogoly Burgerben dolgozik... vagy nemtom. Mesélte Markovits Levi, hogy múltkor látta seprűn futárkodni. Borzalmas az a lány. - Ne mondják, hogy hálátlan emberfajzat, meg amúgy is jobb most konkrétan bárhol közösségben, mint egyedül a gondolataival. A túlhype-olt viselkedése is remek feszültséglevezetés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=869151#post869151][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.11.04. 17:14[/b][/url]

Magyar dolog, hogy tiszteletben tartjuk a másik magánéletét? Nem tudom, lehet. Mármint Lafayette-ből kiindulva, lehet tényleg ez amolyan magyar "nemtörődömség".
- Kiadhatok ilyen információkat másoknak? - a kérdés ugyan hangosan hangzik el, de inkább magamnak teszem fel, mintsem Lafayette-nek, mert a kérdések mennyiségéből, és a felháborodottságából arra következtetek, hogy szerinte igen. Nos... én meg nem tudom. Zalán akarná? Az a baj ezzel, még Zalán sem tudja, hogy mit akar, különben miért cserélt volna nyálat Grétával, aki nem Rami. Ugye.
Lustán pislogok, igyekszem feldolgozni az információáradatot, amit kapok, végül megrázom a fejem.
- Ennek semmi értelme - közlöm hangosan is gondolataimat. - Lerángattál ide kémkedni a legjobb barátom után, majd felmondod a szolgálatot? A nyakamba az összes tündérmanót, ha erre nemet mondok! - diadalittas lesz a vigyorom, és nem akarom tudni, miért mondtunk le erről ilyen hamar, mert... mert a következő pillanatban sétál el előttünk Zalán. Rami társaságában. Úgy értem, hogy az a Rami, aki eddig is Rami volt, és nem Gréta. Rami. Azonnal visszafordulok a kirakat felé.
- Vagy maradjunk csendben, lapuljunk meg, és nézzük tovább az izgalmasabbnál izgalmasabb portékákat! - még le is hajolok, hümmögök is, mert annyira elmerülök a vizslatásban, nem mintha a köztük és köztünk álló emberek, az alapzsivaj vagy alapból a körülmények engednék, hogy hallják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=870625#post870625][b]Lafayette David Saint-Venant - 2023.12.28. 07:31[/b][/url]

Ajajajj, na ezek is olyan dolgok, amiken nem fognak megegyezni, de ennyi legyen a legnagyobb bajuk. Más világnézet, hát istenem.
- Ne rágd magad rajta, haver, megkérdezem őt akkor. - Joviálisan megveregeti Kornél vállát, mielőtt a csávó egzisztenciális válságba kerül véletlen.
- He? - Ő csak... ő csak tényleg ennyire hamar képes elengedni és váltani, de nem gondolta volna, hogy ezzel beizzít valamit a levitás háztársában. Vagy csak ő értelmezi félre a Kornél arcán feltűnő vigyort? Ám lelke rajta, az elvonuló Zalán látványára már az ő lelkesedése is újból fellobban, elvégre most már tényleg ketten érdeklődnek a fiú viselt dolgai iránt, és ez így van rendjén. Néha balkáni natúr térfigyelő kameraként vicces az élet, mint most is, stalkolni másokat.
- Egyetértek, mindig is akartam egy... - Gyorsan benéz a tisztítószereket áruló kirakatba. - ... Példátlanul Pedáns PadlóPolírozót. - Mintha köpködne ennyi P betűvel a száján. Nem Kornélra. Közben próbálja fél szemmel követni a duót, amennyire csak tudja, feltűnésmentesen, de eleve nem túl low profile a két fiú. Szerencsére nem mutogatnak rájuk az emberek, hogy fura alakok és aurort sem akarnak még rájuk hívni.
- Ismered őt? - Lejjebb veszi a harsány kis hangját, miközben irányba áll, hogy tisztes távolságról kövesse Zalánékat, akárhova is tartanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=870931#post870931][b]Balassa Zombor - 2023.12.30. 20:29[/b][/url]

A vásári fergetegbe veszve...

Egy darab papírlap van az ujjai között, melyre takaros, rendezett sorokba írta fel, hogy kinek és mit szán. Egy-két sor már áthúzva, jelezve azt, hogy már rég elkezdte és sikerre is jutott, de van még tennivalója bőven. El fognak utazni a nagyszülőkhöz, így anyja még külön feljegyzett pár dolgot a sorok mellé, amivel a sütemények és ételek hadát akarja majd bővíteni a napok folyamán. Ezt valahogy sosem értette meg, miért kell ennyi mindent főzni, sütni, a karácsonyt gyermekként csodálta, most inkább csak csendben tűri. A földi javakkal nincs gondja persze, azonban ő akkor is úgy gondolja, ezt egész évben meg lehet tenni. Mégis, pedáns szokásai nem engedik, hogy holmi apróságokkal szúrja ki hanyagul mások szemeit.
A cukorkák földjén sikerült megszereznie az apróbb népeknek a fogrontó finomságokat, egyet pedig éppen saját szájába töm befele, hogy a savanyú cukor aromája rántsa össze mimikáját és mégis, kellemesen borzongassa meg tarkóján az apró hajszálakat. Rendszerezi közben hányfelé viszi az útja, így balra fordul, hogy az ajándékbolt, majd onnan a női ketyerék felé. Az utcákon embertömeg hömpölyög lusta folyamként, mint ilyenkor mindig. Jobbra lép, balra terel, türelmesen próbál nem nekimenni senkinek és lábakra sem taposni. Egy nagy szatyrokkal megpakolt férfi közeledik felé, mellette pedig egy kellemes küllemű hölgyemény mutatja, hogy még hova kell betérnie, a férfi arcán pedig a fájdalom ül, azt azonban nem tudja eldönteni, hogy a súly vagy a pénztárcáját siratja. Kikerülné épp, tekintete máshol jár, Zombor válla pedig valami keménynek ütközik, amely valaki más vállának tűnik.
- Bocsánat, bocsánat - felszisszenve torpan meg, szájából még félig kilóg a savanyú cukorka szalagja, tekintete pedig arra szegeződik, akibe épp beleütközött. - Ó, szia – pislog nagyokat, hiszen sikerült pont azt az egy embert, pontosabban lányt megtalálnia vállal, akit túl rég látott ahhoz, hogy elhiggye, valóban ő áll itt és nem más. Sok dolog kavarog benne, jelenleg azonban arra képes csak, amire sokszor volt alkalom: csak bámulja csendben. Sok minden szakad fel benne és ez... ez jelenleg éppen túl sok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=870981#post870981][b]Hadrévi Rebeka - 2023.12.31. 13:23[/b][/url]

Imádom a karácsonyt mióta csak emlékszem. Apuval közös program feldíszíteni a lakást, a fát, minden évben kicsit máshogy. Most is új fajta dísz után kutatok. No meg ajándék után a mamiéknak. Valószínűleg megint sütit kapnak majd tőlem, de szeretek körbejárni, hátha megakad valamin a szemem. Aztán ki nem hagynám a karácsonyi vásár hangulatát. A forralt bor illata, a csilingelő díszek hangja, a fenyővel és fényekkel díszített bódék. Varázslatos, mágiával megfűszerezve meg főleg. Ilyenkor még a hideg sem zavar, pláne mikor melegít a nagy zöld kabátom és színes sálam, sapkám, kesztyűm.
Szemeim egyik karácsonyi díszről a másikra ugrálnak, az embereket csak reflexből kerülgetem, utolsó pillanatban. Egyelőre könnyen mozgok, nem szereztem be még semmit a listámról. Arról a listáról amit sikeresen otthon felejtettem egyébként. De nem baj, tudom fejből is. Elvileg.
A hangszerbolt kirakatához tapadok először, csak bámészkodni, hátha kiszúrok valamit, ami megtetszik. Szeretnék kipróbálni egy új hangszert, valami különlegeset, de nem találtam még rá a megfelelőre. Talán valami ősi, ma már nem ismert darabot kéne keressek. Vagy valami megbűvölt hangszert.
Az azonban ismét bebizonyosodik, hogy nem figyelek eléggé magam köré. Gondolataimban elmerülve ütközöm valakinek, háttal, merthogy hátrálva szándékoztam távolodni a kirakat üvegétől. Az ütközés helyéhez, bal vállamhoz kapok rögtön, de pár pillanat alatt el is tűnik a fájdalom, így már bocsánatkérő mosollyal fordulok meg.
- Jajj semmi gond, én voltam figyelmetlen - hadarom, s csak ebben a pillanatban találkozik tekintetünk Zsombival. - Szia! - Hezitálás nélkül ölelgetem meg. Nem találkoztunk, mióta szakítottunk, idén még csak futólag láttam a folyosókon. - Hogy vagy? - Beszélni főleg nem beszéltünk, én közben megjártam Brazíliát, és nem hallottam felőle.