Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak. Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!
|
|
|
Korinna W. Everleigh INAKTÍV
Cinkelány offline RPG hsz: 166 Összes hsz: 289
|
Írta: 2019. december 17. 16:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784048#post784048][b]Korinna W. Everleigh - 2019.12.17. 16:07[/b][/url] A NŐM - Nem tudom, hogy árulnak-e speciálisan szerető-nyilvántartót, de ha nem, úgy érzem, ez egy olyan piaci rés, amit érdemes lenne kihasználni. Hm, sosem lehet egy vállalkozás elég sokrétű. Ezt leírom Larának. Kapva ezen a lehetőségen, nyújtózom kicsit, hogy elérjem a telefonom, és villám tempóban, mert én vagyok a pötyögés nagyasszonya, leírok neki egy kisregényt arról, hogy csinálhatnánk egy ilyet. Fontos persze az álcázás, csak a megfelelő pálcával jelenne meg a szeretőkről szóló rész, amúgy olyan lehetne, mint mondjuk egy könyv, vagy egy határidő napló, csak ugye miért hordana valaki magánál két határidő naplót. - Lehetne benne minden szeretőnek külön nyilvántartó, hogy mit szeret, mit nem, mi a kedvenc kajája. Tudod, csak, hogy semmi esetre se legyen kellemetlen, ha a másik kedvenceit pakolod össze. A férfiak is háklisak tudnak lenni nagyon. Meg aztán lehetne ugye nőknek valami édes virágos, férfiaknak elegáns bőr. Jó a nőknek többféle, nyilván, hogy tudjanak válogatni. Viszont nem ismeretem a megrendeléseket, mert én a barátaim megcsalogatásait nem akarom tudni. És nem, kedves olvasó, mielőtt még azt gondolnád, hogy nem akarom tudni, hogy Jack mit csinál, el kell mondanom, hogy ő az utolsó utáni férfi a Földön, akinek ilyenre szüksége lenne. Te nem is biztos, hogy érted a mi kapcsolatunkat, de tudom, hogy ha valaki biztonságban van, akkor az én vagyok. - Na, meg is van, itt vagyok. Egyik gyerekem se örököljön semmit anyámtól, mert komolyan nem szeretném megutálni őt. Milyen borzalmas anya lennék! Belegondolni is rossz, hogy mennyire szégyennek élném meg azt, hogy nem tudom szeretni a gyerekem, mert anyámat látom benne. Inkább lássak bárki mást, még Virginiát is. Vagyis... de, inkább a nő, mint az anyám. És ez egy nagyon súlyos szint. Azt hiszem, még nem szerencsés, ha terhes lennék, előbb el kellene engednem az ilyen parákat, amik az életemben vannak. A gyerekeink csodálatosak lesznek, ahogy Feli mondja, nem számít, hogy kettő vagy tizenkettő születik is majd, mindegyiket imádni fogjuk. - Pffff, várj. Én azt hittem, hogy tényleg van egy Mr. Hétfő-csütörtök, kedd-péntek meg szerda-szombat. Ez így eléggé áh. Még szingli vagy, felejtsd el Frankot meg Payne-t, ezt a Barnabást ne, ha azt előkészítős Barnabás, mert ő nagyon cukinak tűnik, és biztos nem akart lekurvázni. Na maradjon meg ő, meg szedj fel mellé még kettőt. Vagy, csináljunk ilyen nagy Ő-s vetélkedőt. Én kiválasztom neked a pasikat, te meg randizol velük, aztán minden héten kiejtünk egyet. Feldobnánk a virágbolt bevételét.
|
|
|
|
Juhász Laura INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^ offline RPG hsz: 919 Összes hsz: 3147
|
Írta: 2019. december 17. 17:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784063#post784063][b]Juhász Laura - 2019.12.17. 17:54[/b][/url] Thomas péntek délután| o | oo Megkapom az engedélyt, és már megy is az ismerkedés. Én ugyan tökéletesen jól emlékszem Hercegre, de természetes, hogy neki nem árt egy kis emlékeztető. Főleg mert a menhelyen inkább a leendő gazdijával volt elfoglalva, ami így is volt jól. No meg amúgy is idő kell neki, mire megszokja az új helyzetet, a gazdiját, az otthonát, a szokásait. A hozzá közel állókat, akikkel gyakran találkozik. Nagyon intelligens eb, úgyhogy nem lesz neki gondja ezzel, hamar beilleszkedik majd. Miután megszimatolt rendesen a blöki meg is simogatom a buksiját, megvakargatom a füle tövét, azt minden kutyus szereti. Közben pedig egyre nagyobb vigyorral az arcomon hallgatom Thomast, hogy is telnek a napjaik együtt. - Hát ez nem is meglepő, hogy a közeledben szeretne aludni. Azon csodálkozom, hogy nem az ágyadba akar betelepedni – vigyorgok rá a barátomra. Hát vagy lehet, hogy akar, csak még nem mer, ki tudja. Időközben le is guggolok, hogy ne kelljen hajolgatnom a további simihez. Herceg vállát, lapockáját simítom át, elcsodálkozva azon, hogy milyen izmos. Mármint látszik rajta, hogy az, csak hát na, így azért akkor is más. – Rileyhoz? Azt meghiszem, hogy jól el van nála – bólintok egyet arra gondolva, hogy a doki nagyon is jól kijön az állatokkal. Azonban az enyhe meglepettséget nem tudom elég gyorsan eltüntetni az arcomról. De hát gondolhattam volna erre, hiszen Thomas csak nem hagyja már teljesen egyedül a tök üres lakásban a kutyáját. A kert az sokkal jobb, meg Riley elég gyakran haza tud látogatni munka közben. Sőt, akár Thomas is, ha lyukasórája van éppen. Milyen klassz is lenne ha behozhatná magával a suliba Herceget! A gondolataim hamar vidámabb irányt vesznek, ahogy elképzelem a kastély falai között fel-le száguldozó kutyát, a nyomában kacagva futó Thomast. Na meg az is leesik, hogy mindjárt itt a téli szünet, akkor aztán nem lesz suli. És egész álló nap együtt lehetnek majd. Jó lesz. - Azt hittem, hogy lehet kandallózni állattal, ha ölbe tudod venni és megmarad nyugton – árulom el én is, hogy nem vagyok túl tájékozott ebben a kandallós témában. Még mindig nem. Szerencsére nem is kell már vesződnöm azzal, hogy megszokjam, ha nagyon muszáj akkor hopp és kész. Állattal mondjuk még nem próbáltam. – Jól viseli a hoppanálást? Nincs tőle rosszul? Hát igen, kérdésekből változatlanul kifogyhatatlan vagyok, viszont tényleg nagyon igyekszem ám visszafogni magam. Elég sok mindent meg tudok így is. Most például azt, hogy a kutya pórázon van. Hogy mi? Értetlenül meredek rá a nyakörvre, ami igazán pompás darab, már megfigyeltem a simogatás közben is. Lassan felállok és ismét szemügyre veszem. Majd Thomas csuklóját is megvizitálom, egyre jobban elkerekedő szemekkel. Mivel a kutyust nem akarom azért annyira összetapcsikolni – még nem ismer annyira ugyebár – ezért a barátom kezén lévő anyagot tapintom végig, keresve valamiféle láthatatlan zsinór vagy fonal vagy akármi nyomát. Hiszen valahogy egymáshoz kell, hogy rögzítve legyenek! - És ez hogy is működik? A tiédet meg az övét összeköti ilyen láthatatlan bőrszíj? Vagy fémszerű? Milyen hosszúra tudod elengedni? Hogy tudod kibogozni ha beletekeredik valamibe, hiszen nem látod – továbbra is értetlenül nézek, ujjaim tovább vezetve a karkötőjén. Ami egyébként nagyon szép darab. Ezt persze nem sikerül közölnöm, hiszen annyira meglep ez az egész. Aztán egyszer csak mozdulatlanná dermedek, ahogy bekúszik a fejembe egy gondolat. Na várjunk, valamiféle varázslat lenne az egész? És amolyan gondolati módon működne?
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll offline RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
Írta: 2019. december 17. 21:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784146#post784146][b]Thomas Middleton - 2019.12.17. 21:09[/b][/url] LAU péntek délután az adventi vásárra menet | #tellingyoumoreGIF
Az ágyamba való betelepülésen csak mosolygok magamban, kicsit talán szégyellősen. Igen, az a helyzet, még csak éppen, hogy nem mancsolt fel a fekhelyemre, de nagyon úgy ült ott mellette, hogy szerintem elég lett volna megpaskolnom magam mellett a paplant és már ugrott volna fel. Én meg szívesen tettem is volna. Csak nem tudom, aludhat-e velem. Hogy nem baj-e ilyenre rászoktatni. Még ezt Liam bácsival meg akarom beszélni. Bizony, kis izomköteg a kutyus különben. - Hát velem nem lehet - vonok vállat, elhúzva a számat. - Gondoltam, a Mancs-hely napközijére is, de... az fura lenne. Mármint... valahogy nem akarom visszavinni oda, ahonnan elhoztam. Nem akarom, hogy összezavarodjon - ecsetelem elkomolyodva, hiszen sokat töprengtem ezen. Örültem, mikor Riley felajánlotta a kertjét és szerencsére a szürkeség igazán rendes kutyus, nem okoz galibát a jámborszarvasnál. Otthon semmiképp sem akartam hagyni egész napra egyedül. Egyelőre nem. - Nem tudom, de... vele ez úgyse nagyon megy - adom a lány tudtára, hogy én se vagyok annyira képben a közlekedésről. Nekem azt mondták, vele nem fogom tudni a hopp-hálózatot használni és én ezt elfogadtam. Ettől még lehet úgy, ahogy a barátnőm mondja. Lehet, ezek az okok. - Jól - bólogatok mosolyogva. A varázskedvencek általában hamar hozzászoknak ehhez az utazásformához is. Nem probléma számukra. Igen, nagyon úgy látom, hogy nem igazán tudja, hogyan működik a póráz. Azt se értem túlzottan, mit keres annyira a levegőben. Aztán elmondja. Csodálkozón emelkedik meg szemöldököm. Annyi kérdésem volna, hogy hirtelen azt sem tudom, melyiket tegyem fel. Jól értem, hogy náluk valami vezetőszár van? Össze van kötve a kutya meg a gazdája valami kötéllel? Dehát az... az hogy lehet? Nagyon bonyolultnak hangzik. Hú, pedig mintha láttam volna ilyet már. - Nem, nincs semmi hasonló - kezdek lassan válaszolni a láthatatlan bőrszíjat illetően, miközben még próbálom feldolgozni, amiket az érdeklődése által megtudni véltem. - Amit én a karkötővel teszek, azt ő érzi a nyakörvén. Például, ha húzom, akkor tudja, hogy szeretném, hogy lassítson - vonom is kicsit hátra kezem, mire Herceg rám néz, hogy dehát most mi van, ő itt álldogáll, nem megy sehova. - Okos vagy nagyon - hajolok is le édeskedni kicsit vele. - Vagy tartom - szorítom egyszerűen ökölbe a kezem. - Most nem tud elmenni - rázom meg üstököm. Tehát nem ténylegesen a karkötővel teszem, amit teszek, csak éppen az érzi izmaim feszülését, mozdulataim jellegét, amelyeket egyértleműen a kutyámnak szánok. Csak nekem ugye ez olyan természetes, hogy így tudom csak Launak elmagyarázni. Fürkészem őt, érti-e, vagy rosszul ecsetelgetem. - Úgyhogy igaziból olyan, mintha a nyakörvét fognám, csak nem vagyok ott - teszem ezt még hozzá, amivel lehet, csak még jobban megakavarok mindent. Vagy nem? Ugye nem? - Amikor pedig nem használom, akkor csak jöhet-mehet, ahogy akar - legyintgetek kicsit kezemmel, ezzel közben el is engedve őt. Bár ebből semmi nem látszik, hiszen ugyanúgy itt van velünk, mint eddig. Viszont ez már az ő döntése. Na majd, ha megyünk valamerre, meglesz a bemutató.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie offline RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Írta: 2019. december 18. 09:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784270#post784270][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.12.18. 09:52[/b][/url] Bánki Barnabás - sárkány lettem - outfitKellemes a hasznossal alapon, igazából tényleg teljesen belefér az, hogy most elvigyem magammal Karolát a sárkányaimhoz. Na nem kaja gyanánt, hanem megnézni őket, és talán, ha nagyon szerencsések vagyunk, akkor még odaérünk etetésre is. Mi a legnagyobb királyság egy kislánynak? Ha láthat egy sárkányt és, ha láthat egy sárkányt enni. Ennél több nekem sem kellett volna kislány koromban, csak akkor még Merlin sem tudta mi leszek, ha nagy leszek. - Köszönöm - mosolyogva nyúlok a kávéért, fokozottan figyelek arra, hogyha egyetlen egy mód van rá, akkor véletlenül se érjek Barnabáshoz, de nem jön össze. Ujjaink pár másodpercre egymáshoz érnek, gerincem mentén pedig rögtön végig fut a bizsergés és valami megmagyarázhatatlan elektromosság. A rohadt jó életbe! Mintha mi sem történt volna húzom vissza kezemet, benne a kávéval, amiből jólesőt kortyolok, majd mosolyogva pillantok le a kislányra, akinek szavait intézi Barnabás. Csak könyörgő tekintettel nézek rá, ahogy Karola is, és reménykedem, hogy belemegy. Barnabás arcát elnézve lehet jobban jártunk volna, ha benyomok valami oltári hazugságot, amivel kimentem magam a helyzetből, de a kislány rajongása a sárkányokért kicsit magamra emlékeztet. Engem nem támogattak soha abban, amit szerettem, maximum anyám, de ő elég hamar elment mellőlem, apámra meg nem számíthattam. Én szeretném támogatni Karolát abba, hogyha érdeklődik a sárkányok iránt, akkor ne féljen belevágni, ne legyen rest küzdeni érte. Mosolygok, mert tényleg egy sokkal fiatalabb, mégis régi önmagamra emlékeztet a kislány. - Természetesen - bólintok egy határozottat. - Ott leszek én is, jelenleg négy elemi mágus dolgozik velünk, fokozott a védelmünk az újítások miatt - mosolyodom el kicsit oldalra biccentett fejjel Barnabásra. - Naaaa, igaza van Karolának, tényleg megígértem neki - a többesszám indokolatlan lenne tőlem, mert tényleg csak én ígértem meg neki, Barnabásnak meg nincs más választása. - Jó lesz, gyere - karolok bele Barnabásba teljesen figyelmen kívül hagyva az érzést, ami hatalmába kerít. Másik kezemmel Karola kiskacsójára fogok rá, majd elindulok a hopponálási pont felé.
|
|
|
|
Bánki Barnabás Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós
offline RPG hsz: 429 Összes hsz: 858
|
Írta: 2019. december 18. 11:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784274#post784274][b]Bánki Barnabás - 2019.12.18. 11:15[/b][/url]
Ha valaki egyszer sírba viszi Bánkit az biztos, hogy Ophelia lesz. Szerencsétlen ember meg van itt feszülve, mint egy betontömb, erre a nő még hozzá is ér! HOZZÁ. Hát ettől Barnabás olyan szinten fagy le, hogy másik kezéből majdnem repül is ki a kávé. De a Szentlélek szerencsére közöttük jár, s megmenti őket a koffein háborútól, meg attól, hogy Bánki ájultan essen össze. Nem tehet róla. Egyszerűen ez a nő, úgy képes leblokkolni minden maradék józan eszét és szerencséjét, hogy meg se kell szólalnia. Nyel egy nagyot. Azán kortyol egy nagyot. Csessze meg ez a nő. Sóhajt. Ránéz a kisebbik szőkére, aztán a nagyobbra, megint sóhajt. Érzi a zsigereiben, hogy úgy sétált be a csapdába, hogy gyakorlatilag meg se mozdult. Nem állíthatja azt, hogy ne tetszene neki, Ophelia mennyire megkívánja tartani ígéretét, de amellett mégse tud elmenni, hogy ő maga még mindig megveszik a nőért. Ez van. Bánki már csak ilyen. – Én nem erre gondoltam – rázza meg a fejét, de még mielőtt neki állhatna szemeivel meg testtartásával és füstjelekkel elmagyarázni, hogy a kettejük közötti kialakult valamire gondol, a nő már belé is karol. Bánki szemei meg majd kiugranak a helyeikről, mert erre aztán főleg nem számított. Ophelia úgy tűnik igen könnyedén ugrott túl mindenen, s ez a férfit egy hangyányit zavarja. Tudja Ő jól, hogy nem több éves kapcsolat volt közöttük, de tekintettel arra, hogy Barnabás nagyon nehezen nyit bárki felé, számára ez a pár alkalom igenis mélyen megmaradt. – Fantasztikus lesz, huhu – próbálja a lehető leghitelesebben előadni lelkesedését, de valószínűleg a huhu rész nem sikeredik annyira komolyra. Bár Karola ezt nem érzékeli, mert ő örvendezik, táncikál, megöleli Opheliát. Hát tudna erre bárki nemet mondani? Barnabás inkább csak meghúzza magát, s ha már Ophelia belé karolt örül magának, hogy a nem a farkánál fogva húzza maga után a nő, amit amúgy jogosan érdemelne meg. Igen. Bánki szemében a szőkeség még mindig egy végzetasszonya, akiből simán kinézi, hogy a táskájában ott egy póráz, amit bármikor a nyakára csatolhat.. Milyen vicces jelenet lenne is az.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie offline RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Írta: 2019. december 18. 13:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784280#post784280][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.12.18. 13:24[/b][/url] Bánki Barnabás - sárkány lettem - outfitBarnabás sóhajtozik, nekem pedig nem tud lelankadni a mosoly az arcomról. Lehet van jobb dolga is, mint velem elmenni Romániába egy hirtelen ötlettől vezérelve, de... de nem akarom neki hagyni. Ami történt az elmúlt, és már nem tudjuk visszacsinálni, pedig nagyon akarnám, csak a büszkeségem nagyobb annál, minthogy engedjek neki valaha is. Megtörténtek a dolgok, amiken nem tudunk változtatni, és bármennyire is fáj látnom a férfit, bármennyire is libabőrös leszek még egy ilyen apró érintéstől is, akkor sem hagyhatom magam. Igaza volt Iliánnak. Kicsit engedjem el a dolgokat, és ehhez most ez kell. Persze kívülről úgy tűnik, nyilvánvalóan, hogy mennyire könnyedén túlléptem rajta, milyen egyszerű volt, pedig aztán, ha tudná a férfi milyen érzelmek mennek végig rajtam egyetlen érintésétől, lehet megváltozna a gondolkodása. - Tudom - mosolyom kicsit visszafogottabb lesz, szemeimet lesütvén kortyolok egyet a kávéból, hogy aztán meglepetésszerűen karoljak belé. Karola megölel, én pedig megragadom a kis kezét és elindulunk. Mintha egy elbaszott romantikus vígjátékban lennénk. Remélem ezt látja valaki, mert fantasztikusan nézhetünk ki. - Naaaa - lököm meg kicsit a férfi vállát sajátommal. - Több lelkesedést, mert izgalmas lesz, esküszöm - sandítok rá, majd valahogy Barnabás karján keresztül, kicsit meggörnyedve megiszom kávém utolsó kortyát. Poharamat a kukába hajítom egy gyakorlott mozdulattal, majd ismét előre fele nézek. - Aztán beülünk enni valahova, nehogy a nagy izgalmakba lemenjen a cukrod Barnabás - mérem végig a férfit. - Elég sápadt vagy, remélem nem a sárkányok miatt - mosolyodom el szemtelenül, mert azért vicces lenne, ha Barnabás összecsinálja magát a sárkányok gondolatától, Karola pedig vidáman ugrándozik mellettem ismételgetve a sárkány szót. Halkan nevetve figyelem a kislányt, aki már annyira átéli a dolgot, hogy néha egy-egy nagyobb szökkenés is belefér a műveletekbe. A hopponálási pont előtt megállok, majd leguggolok a kislányhoz. - Nagyon erősen kell ölelned majd Barnabás bácsit, rendben? - biccentem oldalra fejemet, majd amikor Karola bólint, megsimogatom a fejét, elengedem a kezét és a férfi felé fordulok. Megvárom, amíg Karola Barnabáshoz ér, és megoldják egymás között a dolgokat, végül a második pontra mutatok, hogy hajrá, beszállás, mert ő visz minket a helyszínre. Miután a két cukorka elment, átruccanok én is Romániába. Kilépek a pontból és a két jómadárra nézek. - Indulhatunk, drágák?
|
|
|
|
Bánki Barnabás Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós
offline RPG hsz: 429 Összes hsz: 858
|
Írta: 2019. december 18. 13:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784283#post784283][b]Bánki Barnabás - 2019.12.18. 13:46[/b][/url]
Egyetlen pillanatra eszébe ötlik az, hogy Karola menjen csak egyedül a nővel, ő meg addig legalább kipiheni magát. De hamar elhessegeti a gondolatot, mert Ophelia kvázi ismeretlen a kislánynak, illetve nem lehet akkora paraszt, hogy csak úgy lepasszolja másnak a gyereket, mert Ő éppen nincs a topon. A nő közli, hogy tudja. S ezzel csak tetézi a bajt, mert Barnabás kezd az összezavarodottból, csalódottá válni, ami majd bús letargiával fog párosulni, aztán akkor már egy huhura sem lesz képes. – Hát melletted aligha lenne bármi unalmas – s ezzel nem bókolni akar, csupán arra céloz, hogy a pub óta, akárhányszor összefutottak az sosem volt unalmas. Ophelia miatt az egész élete pillanatok alatt romokba dőlt, s nem csak a pizzázós este végett… Se legjobb barát, se nyugalom, se semmi nem maradt, maximum a néha még fájdalommal teli nyilallások a bordáiban. De Bánki lelkes, nyilván. – Megnézi a sárkányokat és köszönjük jövünk – az kéne még, hogy édes idilli képként valahova beüljenek enni, mint egy csoda család. Nem akar ilyen goromba faarc lenni, de kezd nyilvánvalóvá válni számára, hogy muszáj felállítania ezt a falat, mert Ophelia egyetlen egy mosollyal képes elérni bármit nála. Ez pedig nincsen rendjén. A szőkeség utasításait követve, felkapja Karolát, s bár eszébe jut, hogy most van lehetősége felvenni a nyúlcipőt, aztán a másik irányba elfutni, ránéz a kislányra, s tudja, hogy már csak ő miatta sem teheti meg. Így hát hopp neki, s máris egy másik országban vannak, amely még számára is ismeretlen. Barnabás leteszi a kisasszonyt, mert az heves hátra feszüléssel jelzi, hogy köszöni ennyi elég volt belőle, s amint földet érnek tappancsai már megy is Opheliához. Áruló . Barni csak sóhajt, kezeit besüllyeszti a zsebébe és a nő kérdésére bólint. – Menjünk – legyenek túl minél előbb ezen, mert nem igazán jó abban, hogy bármit a szőnyeg alá seperjen. Az Eridon házvezetőjének túlzott kedvessége, lazasága pedig feszélyezi, minden pillanattal egyre jobban.
|
|
|
|
Márton László Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 193 Összes hsz: 311
|
Írta: 2019. december 18. 15:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784289#post784289][b]Márton László - 2019.12.18. 15:09[/b][/url] Mina Végül is nem árt senkinek azzal, hogy itt guggol. Annyira nagyon picinek nem tűnik, hogy igazán megbotránkozzanak rajta, tíz éves gyerekek azért már szoktak mászkálni az utcán. Bogolyfalva legalábbis nem akkora hatalmas település, hogy igazán reménytelen dolga legyen egy fiatalnak. Ettől függetlenül a szülők hiánya így is valóban szembeszökő tény. - De szép vagy, na gyere ide, úgy.. - Gügyögésnek túlzás lenne mondani, amit csinál, de azt a jellegzetes hangszínt használja, amivel az emberek a félénk kisállatokat szokták csalogatni. A cica bár nem dörgölőzik hozzá, de engedi, hogy a gyerek ujjai a fejét simogatják. Ekkor hallja meg a hangot és hát kizárásos alapon magára is veszi a megszólítást, felnéz a lány irányába, hogy aztán az első dolog, ami igazán leköti a figyelmét az állatsereglet legyen. - Mi? Őőő, persze, minden oké, dolgoznak. - Az utolsó szót úgy mondja, hogy teljesen egyértelmű információ, amit nem is ért hirtelenjében, miért oszt meg. A felnőttek legtöbbje ilyenkor még munkában van. Szerinte. - Nem csinálok semmi rosszat, találtam egy cicát! - Rábök a macskára, aki a kutyákat látva visszhátrál egy-két métert, így már nincs is kartávolságban Leohoz sem sajnos. Csak ő sajnálja ennyire, amúgy az embernek lennének kétségei, mennyire jó ötlet "kóbormacskákat" simogatni az utca közepén. - De fú, király lenne egy aurorral találkozni, azt mondod elkaphatnak? Itt maradok akkor. Majd azt mondom, hogy "az ügyvédem jelenlétében mondok bármit". Szélesen elmosolyodik, kifejezetten lelkesnek tűnik az elképzeléstől meg attól, hogy elsüthet egy ilyen filmes idézetet.
|
|
|
|
Juhász Laura INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^ offline RPG hsz: 919 Összes hsz: 3147
|
Írta: 2019. december 18. 18:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784310#post784310][b]Juhász Laura - 2019.12.18. 18:56[/b][/url] Thomas péntek délután| o | oo Ó, szóval hogy erre ráhibáztam. Hát így már mindjárt más. De most komolyan, nem logikus? Ha egyszer az én macskám is a fiúval akar aludni, akkor majd pont hogy az ő kutyája nem akarna? Hű, zsúfolt lesz az ágya akkor ha beengedi a szürkeséget, mármint elférnének ketten azon a keskeny ágyon? Nálam ugye n…na elég. Ezt itt most be is fejeztük. Szóval a kutyus egyelőre a saját fekhelyén alszik, és minden klafa. - Az tényleg nem lenne okos ötlet. A legszuperebb az lenne, ha veled lehetne órákon is, szerintem van annyira okos, hogy meg se moccanna és csak aludna amíg te bájitalt főzöl vagy ilyesmi. De nyilván ez ugye veszélyes, szóval … jó megoldás, hogy Rileynál van – a körülményekhez képest a legjobb. Mondtam én, hogy Thomas jó gazdi lesz. Azon azért picit meglepődöm, hogy miért nem megy a szürkeséggel a kandallózás. Mármint, elbírná, nem? Vagy, a sok izom miatt olyan nehéz? Esetleg fickándozna? Mondjuk ő jobban tudja, biztos megkérdezte, hogy lehet-e, nem lehet és talán azt is, hogy miért. Én csak tippelgetek itt. A lényeg, hogy a hoppanálással nincs baj. Arról mondjuk fogalmam sincs, hogy a varázsvilághoz szokott állatok mennyivel könnyebben alkalmazkodnak az ilyen utazási formákhoz, mint a mugli társaik. Sose próbáltam utazni egyikkel sem úgy igazán. Vonatoztunk Benitoval, de az más. Lehet, hogy vele kezdem a társashoppanálás gyakorlását. Ha valamit elrontok ő úgyis azonnal jelzi, fájdalmasan. Na ez azért így nem teljesen igaz. Tudom, hogy működik egy póráz. Rácsatolod a kutya vagy akármi nyakörvére a szíjat, vagy fém láncot -attól függ miből van- és fogod a fogantyús végét. Így nem tud messzebb menni. Ez egy póráz. A mugli világban. Itt nyilvánvalóan nem. Szóval én csodálkozom az ő módszerükön, ő csodálkozik a miénken. Talán majd egyszer elmagyarázom neki a mugli-félét is, de jelenleg sokkal izgalmasabbnak tűnik az, hogy most hogy van Herceg idekötve hozzá. - Tehát, ha csak úgy szimplán van a kezed és lóbálod összevissza, akkor nem használod? Vagy úgy teszel mintha húznád vagy mintha szorítanál, tartanál valamit és akkor ezeket érzékeli az ő nyakörve is? – fogalmazom át egy kicsit, hogy jól értem-e a működését. Legalábbis, amit elmondd nekem abból ez jön le. – És a karkötőd tudja, hogy mikor szeretnéd a kutyát irányítani és mikor fogsz meg csak úgy valami mást? Lehet, hogy ez egy hülye kérdés. Biztos valamiféleképpen ki tudja szűrni a karkötő a mozdulatokat. Vagy, nem tudja? És akkor abba a kezébe nem foghat semmit meg nem csinálhat vele semmit, amíg kutyát sétáltat? Az milyen fura lenne már, nem, ez tuti hogy nem így van. Egyébként a nyakörv fogó részről a magyarázat az pont, hogy teljesen érthető számomra és logikus is. Annyi, hogy nem ott a kutya mellett állva fogja meg a nyakörvet, hanem tök messze és a varázslat megoldja a többit. Tiszta sor. Láttam én már ennél jóval cifrábbakat is. - És a szájkosár? Tudod, hogy ne harapjon meg még véletlenül sem más kutyát vagy embert. Ami kell, ha fel akarsz szállni vele valamiféle járműre – kérdezek tovább félrebillentett fejjel, tovább simogatva a kutyust. – Vagy, ilyen nincs nálatok? És … és, mi a helyzet a kajával? Kunyerál? – teszek fel még többet a kifogyhatatlan táramból, majd hirtelen elhallgatok és szégyenlős mosollyal az arcomon nézek az újdonsült gazdira. – Bo-bocsánat, csak ez annyira … ajj…Thomas ez olyan izgalmas. Van egy kutyusod! – mintha nem tudná …
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll offline RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
Írta: 2019. december 20. 22:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784658#post784658][b]Thomas Middleton - 2019.12.20. 22:40[/b][/url] LAU péntek délután az adventi vásárra menet | #talkingtohimGIF
Ez az utazásmegszokás ilyen evolúciós és genetikai dolog, amikről én nem sokat tudok. Addig mindig értem, amíg éppen magyarázzak, viszont visszamondani nem lennék képes. Pedig egyszerű: egy középkori ember nem bírna autómobilba ülni, mert a szervezete nincs ilyen sebessége szokva, hiszen az anyukájáé sem volt és az ő anyukájáé sem, míg ma már egy csecsemő is simán elvan egy kocsiban sok-sok kilóméter per órával. Hozzászokott az ember az évszázadok alatt. Ugyanígy van ez a hoppanálással. A varázslók és varázslények jobban bírják, mint varázstalan társaik. Oké, én mai napig kicsit rosszul vagyok tőle meg először sokan, de ez más kérdés. - Akkor nem - bólogatok és valamiért meg is lóbálom a kezem. - Igen, ha azért csinálok valamit, hogy Herceget vezessem, akkor igen - válaszolgatok tovább, bár azt a vagyot az elején nem nagyon értem. A kettő egyszerre teljesül. - Tudja - erősítgetem meg ismét. Így van, ahogy mondja. Hogy mindezt hogyan tudja érzékelni egy csuklómra szorított bőrdarab? Hát... hogyan ne tudná, ha egyszer póráz? Ezért van. Ez a bűbája lényege. - Hogy... micsoda? - vonom össze nagyon erősen a szemöldökömet. Ezt a szájkosár dolgot még csak elképzelni sem tudom. - Én még nem hallottam róla - mondom kicsit révetegen, ahogy elgondolkozom ezen. - Hát... néha odamegy a tálkájához reménykedve, hátha újra töltődött bele az enni, ha meg nem, akkor jön és néz, aztán megint elmegy a konyhába, aztán visszajön és néz és nyüszög - mesélem szeretetteljes mosollyal, és persze már megint úgy alakult, hogy simogatom. Ő mondjuk nem figyel rám, a mellettünk elhaladókat kémleli. - Igen - nyögöm, elbicsakló hangon, aztán megköszörülöm a torkom, mert nem hittem, hogy ez így fog kijönni belőlem, de igen: van egy kutyusom. - Na? Megyünk? - bökök fejemmel a vásár felé és hamarosan indulunk is. A szürkeség előre kolbászol, és miközben beszélgetve bandukolunk a forgatag irányába, láthatja barátnőm, ahogy olykor megmozgatom kicsit kezem. Egészen úgy fest, mintha csak tornáztatnám vagy néha, mintha lazán el akarnék kapni valamit a levegőben, de éppen csak felemelem ilyenkor. Herceg pedig rendre hátranéz ránk ekkor vagy meg is áll. Egyre közelebb érünk ehhez az ünnepi varázslathoz. A vidám zsivaly, a kedves dallamok, a meleg illatok, a simogató fények, ... mesés. - Ne aggódj, Herceg, te itt maradsz - lépek egy falból kiálló kampóhoz, leveszem karkötőm, ráakasztom és hüvelykujjamal birizgálom kicsit. Mint amikor tekersz valamit. Leguggolok kutyusomhoz és simogatom buksiját. - Mi bemegyünk a vásárba Lauval. Gyakran látsz majd minket, meg néha ideköszönünk neked. De te csak nézelődj nyugodtan - magyarázom el neki, mi következik. Ha bárki egy pillanatig is azt hitte, hogy nem fogok a kutyámhoz állandóan beszélni, ráadásul úgy, mintha minden szavamat értené, nagyon tévedett. Én hiszem, hogy ért. - Sok lenne neki ennyi ember - magyarázom meg a lánynak, miért nem visszük magunkkal, miközben felegyenesedem és várom, részéről is bevethetjük-e magunkat.
|
|
|
|
Juhász Laura INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^ offline RPG hsz: 919 Összes hsz: 3147
|
Írta: 2019. december 20. 23:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784664#post784664][b]Juhász Laura - 2019.12.20. 23:46[/b][/url] Thomas péntek délután, vásárba érkezvén | x | o Pont ezért nem értem. Az rendben van, hogy egy varázslény jobban bírja. Mondjuk egy crup. Az varázslény. De egy pitbull terrier szerintem nem az. Mármint nem csak a varázsvilágban létező állat, hiába született ilyen helyre. Lehetséges, sőt mi több valószínű, hogy mugli eredetű ugyebár. Hm, mondjuk ha már ő a sokadik generáció óta varázslók közt élők leszármazottja … oké, nem mondtam semmit. Azt hiszem már értem miről van szó. A pórázas dolgot is úgy tűnik, hogy jól értelmeztem. Azt továbbra is magas, hogy honnan tudja a karkötő, hogy mikor mit akar. De komolyan, honnan tudja? Elhiszem, elfogadom, hogy tudja. Mert hát láthatom is, hogy tudja. De … hogy? Annyira szokatlan ez nekem, és annyira új, hogy egyelőre még a mugli felfogás dolgozik bennem. Majd hamarosan napirendre térek a dolog felett. - Hát, mondjuk elég intelligensek a varázslók állatai a muglikéhoz képest. Szóval nyilván nem harapdálnak össze-vissza. Ó meg várj csak, ti nem is nagyon közlekedtek úgy tömegközlekedéssel – kapom a kezem a homlokomhoz, de végül nem csapok rá. Nem szeretném megijeszteni a kutyust. Hogy még mennyire mugliként kezelem ezt a témát … hát ezt tökéletesen visszaadja a ’ti’ szócska. - Úgy értettem, hogy amikor eszel, akkor nem nézi-e ki a szádból a falatot – felelem gyengéden miután mosolyogva végighallgattam hogyan működik ez a kajakérő dolog. Lehet, hogy nem fordított pontosan a kereszt, vagy nem létezik ez a kifejezés angolban, amit használtam. De így rendesen elmondva biztos átmegy rendesen a szöveg. Az elérzékenyülő hangra csak elmosolyodom, egyáltalán nem meglepő ezt hallani. - Igen, mehetünk – bólogatok mosolyogva és egy ideig csendesen baktatok Herceget figyelve meg Thomast, ahogy irányítja. Őszintén szólva nekem ez eléggé bonyolultnak tűnik. Lehet, hogy csak így külső szemlélőként és teljesen logikus és egyszerű lenne ha én is használnék néha ilyesmit. – És, tud valamilyen trükköket? Ül, fekszik, pacsit ad, apportíroz ilyesmi? - ó ne, még több kérdés, még több kérdés. Valaki most már igazán elhallgattatna! Hál’ Istennek a vásár egyre közelebb kerül hozzánk, így egy kicsit elterelődik a figyelmem. Napok óta figyelem, ahogy a nyitásra készülődnek. Elképesztően izgalmas, hogy végre meg is vannak nyitva a bódék. Tekintetemmel gyorsan körbepásztázok, naná hogy gesztenyeárust keresek. Mi más? Egy éve erre várok! - Itt marad? De … ó, értem – hökkenek meg észrevéve, hogy a kutyust kiköti és elmagyarázza neki, hogy mi fog most történni. Oké, nem nevezném kikötésnek, hiszen láthatóan semmit nem köt sehova. Ez is szokatlan, de kétség kívül sokkal jobb megoldás, mintha ténylegesen kikötné. Belecsavarodhatna, megfojthatná magát. Egy újabb pont a varázsvilágnak. Megsimogatom „búcsúzóul” én is a kutyust, aki okos tekintetét le sem veszi a gazdájáról. Hihetetlen intelligensnek látszik. - Nem szereti a tömeget ezek szerint? Hm, szerinted találunk neki valami finomságot a vásárban? – érkezik egy újabb kérdés tőlem, miközben beérünk a bódék közé. Persze néha azért lopva hátrapillantok, hogy viselkedik az eb, hátha esetleg vissza kell sietnünk megnyugtatni, vagy hasonlók. – Szeretnék venni valamiféle díszeket a lakásba, ha találunk. Tényleg, azt láttad, hogy a pizzázó előtt kint vannak a kukoricafigurák? Karácsonyi dalt énekelnek, nagyon szuper!
|
|
|
|
Warren Mina INAKTÍV
CsöppWarren | Kávéslány offline RPG hsz: 470 Összes hsz: 963
|
Írta: 2019. december 21. 18:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784765#post784765][b]Warren Mina - 2019.12.21. 18:56[/b][/url] Lacika Dolgoznak. Oké, persze, nyilván, ez egy teljesen jó magyarázat, de akkor is lennie kéne itt a gyerekkel valakinek, és ha körülnézek, akkor nem látok senkit, akihez tartozna. Saccra a kisfiú dupla annyi idős lehet, mint az öcsém, de igazából fogalmam sincs, és bár én is mászkáltam egyedül ennyi idősen a kastélyban, azért az mégiscsak egy zárt hely volt, de itt van vonat, meg felnőttek, meg minden olyan dolog, ami miatt egy gyereket nem szívesen enged el az ember egyedül. Legalábbis én biztosan nem engednék el, nem mintha tervezném, hogy valaha is lesz gyerekem, de akkor sem. Nyilván én is olyan kiváló szülő lennék, mint anya, nyomokban már most felfedezek a viselkedésemben számos olyan dolgot, amiket tőle láttam, és gyerekként nem értettem, hogy mégis miért csinálja. Szóval nem hiszem, hogy lesz gyerekem, hiszen a férfimegtartási képességem is pont olyan kiváló, mint az övé. Mégis, amikor egyedül látok egy kisembert, akkor azért beindul valami ösztönös védelmi reakció, és kicsit olyan ijedten állok a tény felett, hogy neki most nincs itt senkije. - Nagyon aranyos vagy, de szerintem amíg egy auror erre jár, addig csúnyán meg is fázhatsz. Hol dolgoznak a szüleid? Elkísérlek hozzájuk, ha gondolod. Mondjuk azt se tudom, hogy azt hogyan magyaráznám ki, meg, hogy akarok-e bajt a kiskölyöknek, amiért csak így elindult, vagy magamnak, amiért csak úgy "felszedek" egy kisfiút az utcáról. Lehet, hogy ezzel csak bajt hozok a fejemre? Mondjuk eléggé értelmes kissrácnak tűnik, talán tényleg csak egy kicsit figyelmetlen volt. - Um, közben akár segíthetnél is nekem. Van egy crupom, aki elszökött, őt próbálom megkeresni, talán arrafelé kószál, ahol a szüleid vannak.
|
|
|
|
Süveges Nimród INAKTÍV
Sittes Skittles offline RPG hsz: 24 Összes hsz: 158
|
Írta: 2019. december 21. 22:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784834#post784834][b]Süveges Nimród - 2019.12.21. 22:59[/b][/url] Snowball fight with Benett- egy kellemes szombati délután Ez a tökéletes nap lesz arra, hogy levezessék a tanulással járó irdatlan mennyiségű stresszt. Igaz, még nincs itt a téliszünet meg a karácsony, de ilyenkor ugyan már kinek van kedve tanulni? Így igaz, Nimródnak. Nem is volna igazi levitás növendék - gondolhatnánk, de ebben inkább az van, hogy ha hazautazik az ünnepekre, akkor ne kelljen semmilyen iskolai dolgot hazacipelnie sem fizikailag, sem pedig mint lelki terhet, amit az el nem végzett feladat jelent. Délutánba nyúlt már az idő, amikor a görnyedthátú, megfáradt hősünk felállt az íróasztal mellől. Ha nem lett volna előre megbeszélt programja a faluban, akkor még szöszölt volna az egyik esszéjével, mert nem teljesen elégedet még a bájital hatásmechanizmusának bemutatásával. Felagund egészen biztosan bele fog majd kötni. Sebaj! Majd útközben még kigondolja, hogy mivel érveljen a kalapkúra bájitallal szemben az egyik indiai főzet mellett, ami valamiért nem terjedt el Európában a megfázás kezelésére. Hogy egyikre se legyen szüksége olyan alaposan felöltözik, hogy azért még az anyukája is megdicsérné. Nemhiába, Nimród mindig is jó fiú volt. Képzeletbeli glóriával a feje fölött veszi nyakába a faluba vezető havas-csúszós utat, arcát csípi a hideg. De nem bánja, mert jó érzés kiszabadulni a könyvek és pergamenek rabságából. Megbeszélték az egyik gólyával, Benettel, hogy szétnéznek a faluban így az ünnepek előtt. Nimród már lényegében megvett mindent a szeretteinek, de ha az árusnál valami rivalló módjára kiabálja az arcába valamelyik rokona nevét, akkor arra bizony lecsap. A Fő utczára érkezvén még nem látja Benettet, így az egyik magasan álló hókupac mellett helyezi magát várakozó álláspontra, miközben ujjaival a még ropogós havat túrja.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive online RPG hsz: 473 Összes hsz: 643
|
Írta: 2019. december 23. 02:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785092#post785092][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.23. 02:29[/b][/url] szombati hócsataNyakamon a karácsony. Egy kicsit későn fogok hazaesni, de az előkészületekről szerintem még nem maradok le. Szeretem ezt az időszakot, mert ilyenkor minden testvéremmel összegyűlünk a lakásban, és sok kedves rokonunk látogat hozzánk. Ugyanakkor félek idén, hogy végül is mi lesz apával. Nem tudom, hogy haza akar-e jönni hozzánk így, hogy én is ott leszek. Rám biztosan nem lesz kíváncsi... A varázstudó fiacskája, a fekete bárány. Megbeszéltem a nagybátyámmal, hogy két ünnep között náluk is leszek, és folytatja az Ivanich családról szóló történeteket. Az legalább egy kicsit eltereli a figyelmem az otthoniakról. Addig azonban keresztbe tesznek a szünet előtti utolsó dolgozatok. Mondjuk még mindig jobb, mintha az ünnepek alatt kellene tanulnom - ezzel nyugtatom magam. A készülésben a levitások nagyon szorgalmasak. Igazi tanulókörök alakulnak ki, amikhez én is csatlakozom. Nimródot is így ismertem meg, eggyel jár felettem. Hasonlóan komolyan veszi a tanulást, mint én, úgyhogy egész jóban kezdünk lenni, aminek nagyon örülök. Kitaláltuk ezt a szombati hócsatát. Amolyan fejszellőztetés, kikapcsolódás. Imádom a falut, úgyhogy azonnal igent mondtam, és még sötétedés előttre megbeszéltünk egy találkozót a forgalmas Fő utczában. Csak azt nem tudom, hogy melyik pontján! Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hosszú... És ma különösen forgalmas, gondolom mindenki most vesz ajándékot. Sietősen szedem vékonyka lábaimat. Színes, kötött sálammal alaposan körbetekerem a nyakam, egészen az orrom aljáig ér, úgyhogy nem fogok megfázni. Hosszas tekergés után végre meglátom a fiút, oda is sietek hozzá. - Sziaa! - nyújtom neki praclimat köszönésképpen, hogy megrázhassa. - Tisztázzuk: Fejre nem ér célozni! A vesztes pedig meghívja a másikat valamire. Áll az alku? - kacsintok rá, és már alig várom, hogy kiadhassam a felgyülemlett indulataimat egy jó kis dobálózásban.
|
|
|
|
Süveges Nimród INAKTÍV
Sittes Skittles offline RPG hsz: 24 Összes hsz: 158
|
Írta: 2019. december 23. 12:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785134#post785134][b]Süveges Nimród - 2019.12.23. 12:02[/b][/url] Snowball fight with Benett- egy kellemes szombati délután Bizonytalanul nézi a falu főutcáján hömpölygő tömeget. Ennyi ember egészen biztosan nem a faluban lakik, bár nem tudja, hogy hány főtől számít valami városnak, vagy községnek vagy minek. Lehetséges, hogy az elmúlt időben nagyon felfutott a forgalom, minisztériumi kirendeltség is nyílt ide meg minden. Ha már elég lakosuk van a városhoz, akkor Bogolyvárosnak hívnák? Valószínűleg a vásár csalta ki a tömeget ilyen hideg, havas időben. Nem kívánkozik a bódék közé, el sem tudja képzelni, hogy ott mi lehet ilyenkor. Pedig megszokhatta volna, rendesen járnak vásárokba meg búcsúkba árulni a termékeiket, meg az abból készített főzeteket, gyógynövénnyel tömött párnákat és a többit. Olyankor mindig kimentek, a három gyerek általában azt figyelte, hogy nehogy meglopják őket, így már gyerekkorától kezdve van némi ellenérzése az ilyen helyekkel szemben. Nagy tömeg, nagy lehetőségek ugye. Ekkor végre feltűnik, akire várt, Benett. Száját féloldalas mosolyra húzza, úgy csap bele a másik kesztyűs kézbe, majd megrázza azt. - Szia! Rendben. – Bólint határozottan. – Csak, hogy tudd: szeretem a mézeskalácsos forrócsokit.-Válaszolja még mindig magabiztos hangon, majd a mellette lévő magas hőkupac tetejéről hirtelen lesöpri az összes frissen hullott havat, egyenesen Benettre (meg magára is jut egy jó adag belőle). Ezt a műveletet egy nem messze elhaladó idősebb boszorkány rosszalló pillantással jutalmazza, de ez most nem érdekli Nimródot. Végre kiszabadult a könyvek fogságából, most aztán élni fog. Kezével időt kér, hogy szemüvegét biztonságban elrejthesse a táskájában. Ezt követően elszalad a fiú elől az egyik oszlop mögé, útközben a legközelebbi kukáról felszedve egy golyónyi ropogós havat, melyet azonnal nekiáll megformázni, s még viszonylag puha állapotban a Benett irányába hajítja, miközben ő maga, bevetődik a kuka mögé, ezzel eláztatva a nadrágját.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive online RPG hsz: 473 Összes hsz: 643
|
Írta: 2019. december 23. 13:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785147#post785147][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.23. 13:03[/b][/url] szombati hócsataIdefele elszalasztottam megnézni az üzletek ünnepi hangulatba öltöztetett kirakatait, az éttermek karácsonyi kínálatát, de még a vásárba is szívesen elmentem volna valamikor. Szeretnék egy kis apróságot venni a családomnak, hogy ne üres kézzel érkezzek haza. Talán a csata után szétnézek, hallottam, hogy jégpálya is nyílt valahol, csak meg kellene keresnem. Biztos, hogy képes lennék eltévedni a faluban egyedül, főleg sötétedés után. - Na, azt én is. Meg a narancsosat - árulom el neki vágyakozóan, lelki szemeim előtt látva a győzelmet. Azt hiszem minden okom megvan rá, hogy keményen harcoljak ellene. Az azért megijeszt, hogy milyen elszántan beszél, mert ha ugyanilyen jól dob célba is, bajban leszek. Nekem nincs valami nagy tehetségem, ha sportról van szó. A hócsatához sem értek túlzottan, de majd megpróbálom kihozni magamból a maximumot. Van rajtam kesztyű, nem fog megfagyni a kezem. Nimród hirtelen mozdulatára nem vagyok felkészülve. Ijedtemben arrébb szökkenek, csalódottan véve tudomásul, hogy már támadásba is lendült. Behúzom a nyakamat, hogy ne tudjon becsúszni a ruha közé egyetlen hópehely sem, majd leporolgatom a kabátomról azt a kevéskét, ami rátapadt. Társam karja után nyúlok, hogy belelökjem a kupacba, de gyorsabb nálam, úgyhogy ő már be is szaladt az egyik oszlop mögé, ahonnan a következő adagot készül felém küldeni. Kétségbeesetten keresek én is fedezéket. Először az egyik pad mögé guggolok le, de ülnek rajta és nem lenne fair, ha civil áldozatai is lennének az ütközetnek, úgyhogy átfutok a szomszédos lámpaoszlopig, hogy amögül nézzek farkasszemet háztársammal. Repül a golyó, de meg sem érzem különösebben, mert az alsó lábszáramat sikerül eltalálnia. Lehajolok, hogy villámgyorsan gyúrjak magamnak egy sárosabb adagot, és jól célozva gondolkodás nélkül áthajítom irányába, majd megismétlem a műveletet.
|
|
|
|
Süveges Nimród INAKTÍV
Sittes Skittles offline RPG hsz: 24 Összes hsz: 158
|
Írta: 2019. december 23. 14:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785193#post785193][b]Süveges Nimród - 2019.12.23. 14:24[/b][/url] Snowball fight with Benett- egy kellemes szombati délután Otthon náluk hagyománya van a forrócsokizásnak meg a teázásnak. Hiába van hideg, vagy szakad az eső, akkor is ki kell menni a kertbe mindenkinek, és intézni a dolgokat, aminek sokszor átfagyott lábak és kezek az eredménye. Ilyenkor a munka eredményét megünnepelve mindig összeültek a lobogó tűz mellett, egy-egy forrócsokival, vagy teával. Kissrác korában a sláger a fehércsokis forrócsoki volt, amit a kertjükben termesztett levendulával bolondítottak meg: így lett kellemes, fűszeres aromája, ráadásul könnyebb volt a három gyereket ágyba rakni. Majd lehet fog hozni a levendulájukból, meg abból a finom fehércsokoládéból, amiből készíteni szokták mindig. Benett is biztosan örülne neki, főleg a vizsgák előtt. - Óóó, jól hangzik. Majd meglátjuk. – Feleli a bal szemöldökét felrántva. A testvéreivel rengeteget játszottak régen a hóban, de mostanában már mindegyikük elvan a maga dolgával, kiesett a gyakorlatból. Pedig jó dolog néha újra gyereknek lenni, legalább egy kicsit. Azt már észre sem vette, hogy nyúlni próbálnak, utána, viszont a mozgást azt látja. Még jó, hogy megjegyezte, hogy milyen ruhában van a fiú, mert az arcát alig-alig tudja kivenni így szemüveg nélkül. Reméli, hogy senki nem bukkan fel hasonló színkombinációban, mert az nagyon kellemetlen lenne, ha valakit megdobna. Ő maga is igyekszik leporolni a nadrágjáról a havat, amit a vetődéssel sikerült magára szednie. Ezalatt két golyótámadás is éri, egy a bal karját, míg a másik a táskáját találja el. Már most kezd dideregni, nem ártott volna vízlepergető bűbájjal ellátni legalább a külső ruházatát. A kuka mögül felpattanva elvágtat a zsúfolt pad mellett, egy babakocsis anyuka mellett elmanőverezve, ezúttal egy hókupac a menedéke, ami mögött guggolnia kell, ha azt akarja, hogy takarja. Átázott kesztyűjével villámgyorsan gyúr egy egészen lágy, és egy keményebb golyót, melyet még nem indít el rögtön. Kisiet a sétálóra, hogy jobban be tudja látni a terepet – nem akarja véletlenül sem eltalálni a járókelőket. Amikor sikerül beazonosítania a kabát-sál kombinációt, akkor gyorsan megküldi Benettet a két -immár viszonylag kemény- hógolyóval, majd elindul a bucka menedékébe.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive online RPG hsz: 473 Összes hsz: 643
|
Írta: 2019. december 23. 16:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785216#post785216][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.23. 16:55[/b][/url] szombati hócsataNekem is jó érzés, hogy végre találtam valakit, akivel lejárathatjuk magunkat a falu népe előtt. Idősebb testvéreim elszoktak a játéktól, van aki már nem is velünk lakik. A fő ok viszont, ami miatt béna vagyok a hógolyózásban, az talán a kert hiánya. A körfolyosós ház belső udvarán nem maradt meg a hó, az autóktól forgalmas utcánk pedig nyilvánvalóan nem volt alkalmas a játékra. A közeli parkok egyike jöhetett szóba, de valahogy nem volt az igazi. Jut eszembe, remélem itt sem fogok a hó alól valami szemetet előkotorni. Emellett nem biztos, hogy a legjobb helyet választottuk a párbaj színhelyének, és most nem is a forgalomra gondolok, hanem a hó mennyiségére. A gyalogosok hamar letapossák a friss, porhanyós hóréteget. A boltok közötti határvonalon lapátolták össze kisebb-nagyobb kupacokba a havat, így gyakorlatilag ezek jelentik a muníciót, de a fedezéket is. Elégedetten ujjongok örömömben a találatokat látva, egyúttal jobbnak látom átszaladni egy ilyen kupachoz, hogy takarásából felkészüljek a válaszcsapásra. Ki kell várnom a megfelelő időt, hogy eldobhassam a golyót, a járókelők ugyanis megnehezítik az önfeledt csetepatét. Lehet, hogy rövidesen közelebb kell férkőzzek a fiúhoz is. Remélem, hogy a forró csoki felmelegít majd bennünket a hideg és kimerítő móka után, vagy addigra a mozgástól fogunk átmelegedni. Nekem szerencsére jó kabátom van, nem ázik át hamar, de még nem is ért ahhoz elég találat, hogy kiderüljön. A hógolyók nagyokat koppannak a mellkasomon, kisebb-nagyobb darabokra hullva egész messze repülnek szét oldalirányban. Letérdelek a bucka mögé, már-már nekilapulva a találat ellen, majd mikor úgy érzem, hogy elég idő telt el, kíváncsian kidugom a fejem és leskelődni kezdek, hogy hol rejtőzik Nimród. Kezemben pedig dobásra készen szorongatom az újabb, friss és masszív óriásgolyómat.
|
|
|
|
Süveges Nimród INAKTÍV
Sittes Skittles offline RPG hsz: 24 Összes hsz: 158
|
Írta: 2019. december 23. 19:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785250#post785250][b]Süveges Nimród - 2019.12.23. 19:25[/b][/url] Snowball fight with Benett- egy kellemes szombati délután Régen érezte magát már ennyire fesztelennek, talán valamikor még kissrác korában, amikor még nem kellett olyan komolyan foglalkoznia a jövővel. Ha most nem a tömött faluban lennének, hanem mondjuk az iskola melletti üres réten csinálnának bolondot magukból, akkor talán, de csak talán még kiabálna is. - Széép! – Mondja hangosan Benett manőverezésére, mire többen odakapják a fejüket. Talán azt hitték, hogy valamelyik árus a főutcán valamilyen nagyon szép árut kapott, és az egyik vevő ennyire megörült neki. Vagy csak azt nézték, hogy melyik hülye gyerek hangoskodik a kettőből. De hülye gyereknek is lenni kell néha, nem szabad mindig a tanulással foglalkozni. Önfeledten, karjait széttárva az égnek emelve rohan át a következő üzlet melletti buckához, ahol talál még friss havat. Nevetgélve guggol le a menedékbe, hogy kifújja magát, miközben ujjaival piszkálja le a havat a következő adaghoz, majd, amikor elkészült ő maga is kiles. Lát valami fejet sapkában egy bucka mögött, úgyhogy valószínűleg meglelte célpontját. Gyorsan visszahúzódik, szusszan még egy nagyot, majd harcos katonaként kerülgetve tör elő, miközben a járókelők között manőverezik – egyrészt piszok zavaróak, másrészt nagyszerű menedéket jelentenek, miközben helyet változtatnak. Ezúttal egy lámpaoszlop védelmét veszi igénybe, majd miután elhaladt egy apuka a két kisfiával, csuklóból, kissé ívesen hajítja a hógolyót Bennett hasa irányába. Reméli, hogy nem talál olyan helyre, amerre ő sem szeretné.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive online RPG hsz: 473 Összes hsz: 643
|
Írta: 2019. december 23. 20:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785269#post785269][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.23. 20:43[/b][/url] szombati hócsataLassan elkezd átázni a nadrágom, a farmer sem véd örökké a hó ellen. A játék hevében persze elővigyázatlan vagyok, így csak akkor veszem észre a két vizes foltot a térdemnél, amikor már késő. Savanyú arccal mérek végig magamon, elhatározva, hogy amennyire tudok, ügyelek azért a ruházatomra, mert nem lenne kellemes ágyban fekve tölteni a karácsonyt. Elbízom magam a dicsérő megjegyzésétől, az utcán mászkáló varázslók bámészkodó pillantásaiban is látni vélem az elismerésüket. Mindenki nekem szurkol, gondolom. Itt az idő, hogy végre megmutassam, melyikünk az ügyesebb levitás. Attól még, hogy én egy évfolyammal alatta járok, még nem jelenti azt, hogy ne tudnám legyőzni őt a bajnokságunkban. Különben is, amilyen okos, még a végén veszélyeztet az évfolyamelső, illetve iskolaelső cím elnyerésében. Az izgalomtól elképzelem, ahogy a vereség hatására ezentúl kétszer is meggondolja majd, hogy jobb jegyeket szerezzen nálam. A valóságban persze nem vagyok ennyire szigorú és versengő, na de ilyen az, ha egyszer elkap az indulat. A szemem sarkából kiszúrom, hogy kétszer is pozíciót vált időközben. Egyszer a szomszéd buckához kerül át, majd a lámpaoszlopnál lesz tőlem olyan szögbe, hogy veszélyt jelentsen számomra. Próbálok a védvonalam olyan oldalára kerülni, ahonnan a lehető legkevesebb eséllyel talál el, de mivel már jóval közelebb van hozzám, ez egyre kevésbé valószínűsíthető. Gonoszul kihasználja az utcai tömeget a közelítéshez. Addigra már két másik golyót gyúrtam a harmadik mellé, ezeket bal karomra fektetve indulok meg felé, míg a legnagyobbat jobb kezemben célzom felsőtestének. Az a tervem, hogy egészen közel kerülve hozzá, a fedezékéből kikergetve csapjak le rá a felhalmozott készletemmel, kockáztatva azt, hogy az akcióm során egy erőteljes golyót azért én is bekapok.
|
|
|
|
Bánki Barnabás Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós
offline RPG hsz: 429 Összes hsz: 858
|
Írta: 2019. december 23. 23:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785416#post785416][b]Bánki Barnabás - 2019.12.23. 23:32[/b][/url] Nem túlzás azt állítani, hogy Barnabás be van tojva, mint egy újszülött kisbaba. Tudja jól, hogy ötlete eléggé meredek és kétélű, de amikor a diákok sutyorgása közepette meghallotta a bál szót, egyből a nő jutott eszébe. Annak idején elszalasztotta a lehetőséget, pedig mostanában fejét tenné rá, hogy biztosan elhívta volna utolsó báljára a másikat, ha a könyvtáros, tanuló randi nem hiúsul meg. Mióta a kiruccanásából visszajött, kissé talán felszabadultabb, bár kár lenne tagadni, hogy a sárkány látogatás, feszültre sikerült, ám ennek ellenére sem tudja napok óta kiverni a fejéből az ötletet. Annyi mindent szalasztott már el az életében, s örökké tüskeként fog élni benne a pizzázós este. Talán ezért is akar minduntalan bizonyítani és megmutatni a nőnek, hogy ő nem ekkora fasz, csak ott abban a pillanatban elgurult a gyógyszer. S bár érzékelte, hogy Ophelia nincs ráfeszülve, elengedte már a témát, akar még egy utolsó gesztust, mellyel a szőkeségbe még jobban nyomatékosíthatja, hogy soha az életben nem érdemli meg azt, hogy úgy beszéljenek vele, ahogy akkor ő. Vezekelni akar. Újra és újra. Bánki egyszerű lélek, nem szereti a túlzott flancot és csakis abból építkezik, amit eddig megtudott a nőről. Ennek fényében fog egy kosarat, amibe a kedvenc italát teszi, illetve saját kezűleg készít neki rózsa formájú kis pizzákat, melyeket majd amúgy is szeretne az étlapra tenni, s ki más lehetne a legjobb tesztelő, mint az ötlet múzsája? A kis rózsák mellé, különböző szószok is vannak, amelyekkel az ízűk igazán teljessé válhatnak. Igen ám. De ahogy Bánki belenéz a tükörbe, egy óvodást lát, aki lelkesen rajong a csoporttársáért. Ennyire szertelen most, ennyire nincsenek egyben a gondolatai, ennyire nem tudja, hogy mit is csinál. Ennyire akarja ezt. Őt. Az egészet. Mire meggondolhatná magát lábai már a Fő utcára vezetik, pontosan ahhoz a házhoz, ahol a nő éli a mindennapjait. Mondaná, hogy már kívülről megnyerő számára a látvány, de tudja jól, hogy a házinéni mennyire szipirtyó. Ezért is hiúsult meg az első ötlete, hogy a szerelmes filmekbe illő, ablak alatt zenélő formát válassza. Ophelia amúgy is többet érdemel. A nénivel fél órát kell bájolognia, s megígérni, hogy nem lesz hangos veszekedés és más egyéb sem odafent, aztán végül csak feljut Rapunzelhez. Az ajtó előtt állva, aztán lefagy. Elfelejti nevét, nemét hovatartozását, mindent. Áll ott vagy öt percig, mire végre eljut addig, hogy bekopogjon. Igen ám, de míg az ajtó kinyílik ő majdnem elfut, mondjuk azt, hogy az első lépcsőfokot lefelé meg is teszi. Fél. Sose csinált ilyet, így kissé zavartan néz a nőre, majd teljes testtel fordul felé és nyújtja a kis kosarat, mint egy jó cserkészlány.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie offline RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Írta: 2019. december 24. 01:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785447#post785447][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.12.24. 01:26[/b][/url] Bánki Barnabás - bálozni visznek - outfitA DÖK-ösök állítólag nagyon kitettek magukért az idei bállal kapcsolatban, így gondoltam, mint az Eridon újdonsült házvezetője tiszteletemet teszem egy ilyen remek eseményen. Sokat gondolkodtam azon, hogy elhívom magammal házvezető-helyettesemet, de ugye nem feltétlen kellene kihúzni a gyufát még jobban Emily-nél, mint ahogy eddig tettük. Mármint én semmit nem csináltam, csak segítettem egy hozzám közel álló személynek, de én sem örülnék annak, ha a férfit, akit szeretek egy másik nővel látnám. Bárhol. Még akkor is, ha hivatalosan is szakítottunk már, és meglepő lehet mindenki számára, hogy ő a HVH. Nos, soha nem szoktam magyarázkodni, nem is ma kezdem el, úgyhogy szépen visszaléphetünk arra, amiért nem hívtam el; nem kell több dráma. Így is csak remélhetem, hogy sikerül rendbe hozniuk a dolgokat, mert Bianchi elég feldúlt mostanában, és nem hiszem, hogy az újdonsült prefektusaink miatt lenne ennyire ideges. Hiába áll neki nagyon aranyosan a durcás arca, akkor sem felemelő érzés majdnem mindennap ezt nézni. Szóval úgy döntöttem, hogy mint erős és független nő egyedül teszem oda magam a mai estén, és a kis vöröskéim közül biztosan boldogít majd valaki előbb vagy utóbb. A dresscode-os ötlet nagyon tetszik, főleg, mert van egy ruhám, amit valami oknál fogva megvettem két hónapja, nem tudom megmagyarázni miért, így csak állt az így is elég terebélyes szekrényben. De a dresscode-nak köszönhetően ma végre felavathatom, így nem is vagyok rest belebújni, amikor kopognak. Először hitetlenkedve nézek az ajtóra, mert nem várok senkit, a néni meg általában inkább ordít, mintsem felsétáljon idáig, úgyhogy... ez bizonyosan Kori lesz. Bár a kopogás oka, így is ismeretlen, de csak vállat vonok, közlöm, hogy "szabad", majd a ruhát véglegesen magamra rángatva sandítok hátra a még mindig zárt ajtóra. Értetlen lépkedek oda, majd nyitom ki lassan, hogy végül szemben találjam magam egy kosárral és egy félig felém fordult Barnabással, aki végül teljesen felém fordul, a kosarat pedig minduntalan nyújtja nekem. Kikerekedett szemekkel, meg sem próbálva leplezni meglepődöttségemet, nyitom szólásra a számat. Hang ugyan nem jön ki a torkomon, ezért csak arrébb lépek az ajtóból, hogy Barnabás beljebb tudjon lépni, miközben elveszem tőle a kosarat, amiben... Szentséges Merlin! Pizza van. Rózsa alakú pizzák. - Ezt... - veszek ki még az ajtóban egy rózsát. - Ezt te csináltad? - ráncolom a szemöldököm értetlen. - Nekem? - mármint gondolom, hogy nekem, mert a kosarat felém nyújtotta, én meg el is vettem, és nem tépte ki a kezemből egy felkiáltással, hogy "téves házszám", úgyhogy megmerem kockáztatni a nekemet. Óvatosan csukom be az ajtót, majd gondolkodás nélkül harapok bele a rózsába, egyáltalán nem törődve azzal, hogy éppen állok, és milyen ruha van rajtam, és mennyire nőnek kéne lennem. Istenem, hát ez pizza! - Ez szörnyen finom! - pillantok fel az utolsó falat után Barnabásra, hogy megengedjek magamnak egy széles mosolyt, majd tekintetem megakadjon az üveg boron. Mosolyom kissé alább hagy, de ugyanott ékesíti arcomat. A konyhába lépek, leteszem a kosarat, majd két borospohárral térek vissza a szobába. - Miben segíthetek? - sandítok oldalra a férfira, miközben mind a két pohárba töltök bort. Éppen elég időm van tetőtől talpig végig mérni a férfit, hogy elkönyvelhessem magamban, kitett magáért. Az öltöny kiemeli férfias alakját, a kezeletlennek tűnő borosta nagyon is kezelve van, a haja... istenemre mondom, megdobogtatja a szívemet. De ezt semmi pénzért nem mondjuk ki, nem is gondolunk rá, hiszen nem jött össze. Ami nem megy, azt ne erőltessük. Érdeklődő tekintettel nyújtom felé az egyik pohár bort, és ha elveszi türelmesen várom a választ. Ez az este nem is indulhatna érdekesebben.
|
|
|
|
Bánki Barnabás Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós
offline RPG hsz: 429 Összes hsz: 858
|
Írta: 2019. december 24. 09:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785460#post785460][b]Bánki Barnabás - 2019.12.24. 09:17[/b][/url] Mi a..? Áll és nézi a nőt, aki káprázatosabban néz ki, mint amúgy. Bánki ennek hatására pedig megkukul. Hosszú perceken keresztül egyetlen egy hang sem jön ki a torkán. Lássuk be, ez az az állapot, amikor csoda, hogy az ember nem vágta hozzá a nőhöz félméterről a kosarat és futott el. Mert atyaég. Eddig is zavarban volt a nő mellett, eddig is epekedve nézte minden egyes nap, de ez a ruha. Ez most felteszi az i-re a pontot. Nyel egy nagyot. Aztán belép a lakásba, ahol sajnálatosan ezidáig még nem járt. Tekintetét igyekszik elszakítani a nőtől, hogy felmérje a lakás adottságait, de iriszei újra és újra megpihennek a nő alakját tökéletesen felvevő és kiemelő ruhakölteményen és annak viselőjén. Nehezen, de érzékeli azt, hogy Ophelia száját szavak hagyják el, de elsőre nehezen sikerül felfognia, hogy mit kérdez avagy mond. - Én - szólal meg végül egy kissé rekedtes hangon, s zavarában megvakarja a tarkóját. - Gondoltam ez talán nem köt ki a kukába - mosolyodik el szelíden. Igazából szeretett volna valami olyat, amit reméli, hogy más nem csinált a nőnek. Igen. Bánki hiába tudja, hogy már nincs esély, meg akarta adni a módját, de nem a sablonos módon. - Szeretném majd a pizzázó kínálatába is felvenni és ki más lehetne a legjobb tesztelő, mint aki végett született az ötlet - s Bánki úgy tűnik túllendül végre az ámulaton, mert sikerült ezt elmondania úgy, hogy homlokán nem ömlik a Niagara, alsó gatyájából pedig nem száll fel semmilyen kémiai gáz. Felnőtt a fiúcska, nézzenek oda. - Hát - lép közelebb a nőhöz és elveszi tőle a poharakat, amiket letesz a konyhapultra. Ahogy hozzáér a másikhoz, gerince mentén végigfut egy jóleső bizsergés, s úgy érzi, hogy az elmúlt hetekben érzett hiány, most végre eltűnik, ha csak egy pillanatra is. - Nézd tudom, hogy elég későn, meg biztos már találtál is valaki jobbat, hiszen hűűű basszus - újra végigméri és a közelségtől, a nő bájától, illatától és a ruha csillogásától ismét eláll a szava. Még meg is szédül szerencsétlen ember, így kénytelen elengedi Ophelia kezét és megkapaszkodni valami másban. /Nem, nem a mellében. / - Szóval nem szeretném még egyszer elszalasztani az alkalmat - néz komolyan a nőre, s most kezdi el verni a víz, meg vörösödik is, mint a paradicsom. - Ha.. Ha nincs még. Ha nincs még kísérőd, akkor izé - mély levegő Bánki, csak koncentrálj, a tükör előtt már még csináltad és az sem rúgott tökön, akkor a nő ugyan miért is tenné? - Megtisztelsz azzal, hogy eljössz velem a bálra? - néz végül nagy szemekkel a nőre. Gyakorlatilag most éppen azt a nézést veti be, amit a két szőke nem is olyan régen, hogy együtt menjenek sárkányokat nézni. Igen. Bánki néha képes visszafordítani az ilyesmit. Néha.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie offline RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Írta: 2019. december 24. 10:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785469#post785469][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.12.24. 10:32[/b][/url] Bánki Barnabás - bálozni visznek - outfitÉrzem magamon a férfi tekintetét, hogy ne érezném, amikor velem szemben áll és néz? Szinte már zavarba hoz az egész helyzet, mert nem elég, hogy kis kosárkával áll az ajtóm előtt, de még ki is rittyentette magát, és... és nem szólal meg. Hosszú perceken keresztül nem szólal meg, én meg már tényleg nem tudom mi a francot kellene csinálnom, mert attól félek, esetleg meghibbant a férfi. Azonban ilyesmiről szól sincs - hála Merlinnek - egyszerűen kicsit összeszedte magát, és már beszélni is tud. Remek, haladunk. - Nem, nem fog. Nagyon finom és jól néznek ki - emelem meg kicsit fejem felé a kosarat, hogy jobban szemügyre tudjam venni a rózsákat, amik nem elég, hogy finomak, de tényleg hasonlítanak a virágra. Lassan emelem a férfira pillantásomat, miközben a kosarat leteszem a pulton. - Aki végett...? Én...? - nézek rá kérdő tekintettel egy pillanatig, amikor pedig bizonyosságot nyer, hogy valóban én vagyok a pizza-rózsa ihletforrása szélesen elmosolyodom. Nos, kaptam már férfiaktól meglepetéseket, de azért ez az összeset übereli, hiszen kinek jut eszébe egy olyan nőnek, aki öl a pizzáért, pizza-rózsákat csinálni? Komolyan, ez az ötlet fantasztikus! Legnagyobb meglepetésemre Barnabás mind a két poharat elveszi tőlem, és pár másodpercre értetlenség tükröződik az arcomon, mert arra számítok, hogy vagy ő issza meg mindkettőt, mert annyira ideges, vagy egyszerűen nincs kedve inni, így én se tegyem. De azért a kedvenc boromat hozta és azt nyitottam fel, én igazán ittam volna egy kortyot belőle na! Lényegtelen, ezen igen fontos gondolatok hamar elszállnak a fejemből, amikor a férfi végül kezeimet fogja meg, és valami jóleső bizsergés fut végig gerincem mentén, karjaim pedig libabőrösek lesznek. Aha, itt valami nem jó. Tekintetem Barnabásra emelem, türelmesen várom meg, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, végül szélesen elmosolyodom, és közelebb lépek a férfihoz. - Ó - ilyen szépen sem hívtak el még sehova. Hát baszki! Pizza-rózsa, érted? - Igen, nagyon szívesen elmegyek veled a bálba Barnabás, csak még... - bocsánatkérően pillantok a férfira, majd elengedve a kezét lépek a pulthoz, kortyolok egyet boromból, végül megállok a tükör előtt, és helyreteszem a halvány rúzst, ami ehhez a ruhához tökéletesen passzol. Még egy korty, majd teljes valómban állok meg a férfi előtt. - Így jó leszek? - hülye kérdés, ha nem, akkor is így megyek úgyhogy teljesen mindegy. És Barnabás reakciójától függetlenül karolok belé, hogy lassan kezdjem el húzni az ajtó felé, hogy végre meginduljunk, hiszen, ha így folytatjuk semmi nem lesz belőlünk.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie offline RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Írta: 2019. december 24. 11:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785473#post785473][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.12.24. 11:07[/b][/url] A NŐJE - minden oké, eskü - pajamasSzeretem, hogy Kori mellett kicsit gyereknek érezhetem magam. Rendben, tény, hogy a tinilányok például aligha beszélgetnek olyanokról, mint egy szerető-nyilvántartó, de attól még poén az egész. Tetszik és szeretem, hogy Kori mellett önmagam lehetek, onthatom magamból a baromságaimat, nem kell visszafognom magam és annyi pizzát ehetek előtte, amennyit még egy jól megtermett férfiember is szégyellne, de nem én. Főleg nem a nő mellett, akinek szerintem már a hócipőjén jönnek ki a pasis dolgok, mert egyszer vagy én cseszem el, vagy a férfi hagy hoppon, vagy zombiapokalipszis van, vagy bármi más történik, amiért nem jön össze. Szerintem közel a harminchoz mondhatom, hogy Corgis öregasszony leszek. Nem olyan zsémbes, mint az én házinénim, de a lényeg azon van így is, hogy egyedül leszek. Nem baj, majd lesz szép kertem a zöldségeknek meg a gyümölcsöknek. Legalább azokat élvezem. - Kikészítesz - nevetek fel halkan, mert ahogy Kori ecseteli az ötleteit, és simán ki is nézem belőle, hogy holnap már egy szerető-nyilvántartóval fog bekopogni hozzám, automatikusan magam elé képzelem önmagam, ahogy valami madam ruhában feszítek és próbálom összerakni a heti-tervet a lányaimnak, akik elvégzik a munka nagy részét. Hát ez... gyönyörű jövőkép. - Szeretni fogod a gyermeked - rázom meg a fejem kicsit hitetlenül. Kori felfogása néha nagyon-nagyon meg tud döbbenteni. - Nem lenne más választásod, zsigerből szereted a saját gyermeked, de nem lesz olyan, mint édesanyád. Ne aggódj - kicsit közelebb araszolva a nőhöz simítom végig a karját, és nagyon remélem, hogy befejezte ezt a témát, mert saját magát spannolja fel ezzel az egésszel. Úgy tör ki belőlem a nevetés, hogy még én is meglepődök rajta. Hasamat fogva dőlök el oldalra, miközben nevetek, pontosan leszarom, hogy a házinéni kopogtat a seprűjével, mert csak nevetek az egészen, és nem tudom elhinni, hogy Kori ezt valóban végig elhitte és komolyan tervezte az egészet. Rázkódó vállakkal próbálom meg moderálni magam, de érzem, hogy jön a következő kör, csak kegyesek voltak hozzám, így kaptam időt levegőhöz jutni. Önfeledten nevetek, majd hirtelen felülök, totális komolyságot erőltetve az arcomra. - Oké - dörzsölöm, majd kicsit meg is csapkodom arcomat, hogy sikerüljön megtartanom komolyságomat. - Nem, nincs egyik sem - köszörülöm meg a torkom mosolyogva, mielőtt ismét eldőlnék indokolatlanul jobbra. - Hagyom a vetélkedőt és hagyom Barnabást is, bármennyire vonzó is. Szünetet tartok, mert bármilyen hihetetlen, lehetséges, de csak egy nagyon picikét az - közben mutató-, és hüvelykujjammal szemléltetem a nagyon picikét. - Hogy Iliánnak talán igaza van, és egy időre csak el kellene engednem a férfiakat - tárom szét a karom mosolyogva. - Így fogok tenni. Vagy bejön, vagy nem, vesztenivalóm nemigen van - kortyolok bele boromba mosolyogva, mert az eddig csak tervszülemény - innen is kösz Ilián - most már elhatározás. És azokhoz pedig tartani szoktam magam.
|
|
|
|
Korinna W. Everleigh INAKTÍV
Cinkelány offline RPG hsz: 166 Összes hsz: 289
|
Írta: 2019. december 24. 17:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785524#post785524][b]Korinna W. Everleigh - 2019.12.24. 17:32[/b][/url] A NŐM - Azért ez nem törvényszerű. Vannak nők, akik csalódnak, amikor megszületik a gyerekük, mert nincs meg a kapocs, vagy egyenesen gyűlölik, és nem tudják, hogy miért. Mostanában elég sok ilyen történetet hallottam. Nem könnyű úgy eldönteni egy műről, hogy jó-e ha a története gyakorlatilag megrémít téged. ezért olvas Charlotte, és nem én, és a lánynak jó ízlése van hozzá, hogy szétválogassa a kéziratokat, ahogy ahhoz is, hogy mindegyikhez jegyzeteket készítsen, így én már tudom, hogy melyek azok, amikkel tovább kell dolgozni, és amik kétesek, azokon mi az, ami kétessé teszi. - Szünetet. Az olyan nők, mint te, vétek, ha szünetet tartanak. Jegyzem meg csendesen, miközben elfekszem a földön, és lehunyt szemmel hallgatom őt tovább. Ez egy különleges dolog, mert ez kisugárzás kérdése, és Opheliának olyan kisugárzása van, hogy még én is simán utánafordulnék, még most is. Szóval nem nagyon hiszem, hogy ő erre képes lesz, és nem azért, mert benne nincs kitartás, hanem mert a férfiak nem fogják hagyni. - VÁÁÁÁÁÁÁRRRRJJJJ! Ülök fel hirtelen, mint akit bolha csípett meg, és egyre szélesedő vigyorral váltok át négykézlábra, hogy közelebb "osonva" hozzá, szinte belemásszak Feli arcába, és olyan mélyen nézzek a szemébe, amennyire csak tudok. - Tudtam én, hogy "Ili" nem egy nő, akivel megcsalsz, hanem egy pasi. Ki ez a fickó, ki vele. Tuti, hogy nem meleg, mert akkor nem titkolnád. Szóval Ilián. Mindent tudni akarok. Most. Csicseregj. És nem is tágítok, szinte az ölébe ülve emelkedek újra két térdre, és fenekemet a sarkamra helyezve nézem őt. Ebből nem menekül, beszélnie kell.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie offline RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Írta: 2019. december 24. 17:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785527#post785527][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.12.24. 17:51[/b][/url] A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas- Kori - sóhajtok egy mélyet, hogy lehiggadjak és lehetőség szerint ne az arcába kiabálva közöljem a határozott véleményemet barátnőmnek. - Te tökéletes anya leszel. Szeretni fogod a gyermeked, és ő is szeretni fog téged - már az is eszembe jutott, hogy lehet másik nyelven kellene neki mondanom és akkor úgy megérti talán, mert ez így nagyon hosszú beszélgetés lesz. Tömi a fejét azokkal a baromságokkal, amiket éppen talán, és így, hogy rástresszel és feleslegesen idegeskedik, csak azt éri el, hogy a stressztől nem fog összejönni a dolog. Istenem, ők ketten érdemlik meg a legjobban ezen a Földön, hogy legyen gyermekük. Vagy kettő. Esetleg huszonkettő. - Pedig mindenképpen megpróbálom és vagy így, vagy úgy, de el fog dőlni mi lesz - nevetek fel halkan. Sokáig tartott mire beismertem magamnak, hogy esetleg, nagyon halovány esélyt látok arra, hogy a férfinak igaza volt a stégen. Nem akartam bevallani, főleg azok után, hogy kioktatott szexből, ami rettenetesen vicces volt, mert a tenyérbemászó mosolyával együtt jön fel mindig arca a lelki szemeim elé, és még látatlanban is letörölném a vigyort a képéről. Csak úgy, mert vicces és mert mindig azt hiszi, hogy ő az élet értelme mindenkinek, miatta forog a föld és miegymás. Idegesítő. Felkapom fejemet, ahogy Kori felkiált és pár másodpercig, csak meredten nézem a nőt oldalra biccentett fejjel, mert egyre közelebb jön, bennem meg megáll az ütő, ahogy közeledik felém. Mi a franc történt pontosan? Hitetlen tekintettel nézek rá, először fel sem fogom a kérdéseket, csak bámulok a nőre, aki szerintem meghibbant. Kori elhelyezkedik, természetesen ugyanúgy a személyes teremben, szóval mélyet sóhajtok. Ezek szerint nem úszom meg. De mit is mesélhetnék, amikor semmi nem történt? - Nem, ő nem egy nő - rázom meg a fejemet elsősorban, azért ezt fontosnak tartom tisztázni. - Ilián a neve, középkorú férfi, mint kiderült véla ráadásul, amit szépen tapasztalhattam is, de nem történt semmi, nyugi! - emelem fel kezemet gyorsan, mielőtt Kori kombinálni kezdene. Az nagyon megy neki. - Összefutottunk párszor, valahogy véletlen mindig ott van, ahol én, már beteges a dolog, de engedjük el - még egy mély sóhajt eresztek meg. - Mindegy, szóval ő javasolta, hogy próbáljam meg a szünetet, és sokáig tartott ugyan, de beláttam, hogy igaza van - vonom meg vállaimat, majd borom maradékát lehúzva ejtem vissza pillantásom barátnőmre. - Ennyi lenne a hatalmas történetünk Iliánnal, aki csak Ilián. Semmit nem tudok róla igazából - mosolyodom el halványan, mert jelenleg tökéletesen megelégszem azzal, hogy ennyit tudok a férfiről. Mondjuk nem tartom valószínűnek, hogy ez változni fog, de nem fontos.
|
|
|
|
Süveges Nimród INAKTÍV
Sittes Skittles offline RPG hsz: 24 Összes hsz: 158
|
Írta: 2019. december 24. 21:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785589#post785589][b]Süveges Nimród - 2019.12.24. 21:20[/b][/url] BenettCsodálja, hogy még senki nem szólt rájuk, hogy nem bírnak viselkedni, és hogy ez különben is mennyire gyerekes meg veszélyes. Persze, kaptak pár rosszalló pillantást, de szerencsére ennyivel el is intézte az utca népe az ő kis harcukat. Valószínűsíthető, hogy ha véletlenül mellé menne az egyik hógolyó, akkor már nem tűrnék szó nélkül, de szerencsére elég óvatos, finomlelkű fiúk ezek, nem hiába járnak a Levitába. Néhányan kifejezetten érdeklődve figyelik az eseményeket – legalábbis a hangokból erre tud következtetni, mert arckifejezésüket nem látja a szemüvege nélkül. Jól érzi magát játék közben, de hiába a sok futkosás, rendesen átázott a ruhája, mert felelős kamaszfiúként többször is belevetődött a hóba, mint sem törődve azzal, hogy átázik a ruhája. Az ujjait már nem is érzi a kesztyűben, csak azt, hogy feszítenek belülről. No meg aztán azt sem bánná lassan, hogy ha rendesen látna újra. Ahhoz persze nem kell szemüveg, hogy a közelítő Benettet kiszúrja, aki nem is habozik, egyből a mellkasa irányába hajít egy jókora hódarabot. - Óóóhohohó! – Kiáltja Nimród, ahogy egy jól sikerült mozdulattal félrehajol és épp megússza. Elég sok találatot kapott már, ha így folytatja veszíteni fog. Ő maga is nekiáll gyúrható, friss havat keresni, de sajnos a közvetlen közelében már mindet elhasználta, így új taktikát kell kitalálnia, mivel Benettnél több hógolyó is van, legalább kettő-három, nem látja pontosan. A vesztét érezve gyorsan jobbra-balra pillant, majd eszébe jut, hogy a lámpaoszlop búráján még egészen biztosan van megmaradva hó. Felpillantva megállapítja, hogy feltételezése helytállónak bizonyult, így gyorsan – elhamarkodottan- cselekedve úgy döntött, hogy ismét megküldi Benettet egy kiadós hóesővel, mint az elején, hátha sikerül lelassítania, de legalábbis megzavarnia a fiút. Nekirugaszkodva felugrik az oszlopra, jobbjával kapaszkodik hideg fémen, míg baljával leboxolja a közeledő levitás irányába a havat, remélve, hogy sikerül beterítenie, és ezáltal ő egérutat tud nyerni. Ez elviekben nagyon jól hangzott, de azzal nem számolt, hogy a csuromvizes kesztyűje csúszni fog a jeges fémen. Egy kézzel nem volt képes rendesen megkapaszkodni, így szinte azonnal csúszni kezdett azután, hogy beleütött a hóba, s a másodperc töredéke alatt a földön találta magát. - Basszus! – Mérgelődik miközben próbálja felszedni fájó tomporát a földről. Play shitty games, win shitty prices.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive online RPG hsz: 473 Összes hsz: 643
|
Írta: 2019. december 25. 02:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785740#post785740][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.25. 02:16[/b][/url] szombati hócsataEgyre jobban belemerülök a játékba. Kizárom a gondolataimat, amik megzavarnának a manőverezésben. A pontos célzásért látóköröm beszűkül, előre meredve készülök kirohanni a célpontom felé, amint tiszta lesz a terep az utca emberétől. Növekszik bennem az adrenalin, arcomra pedig halvány, de letörölhetetlen vigyor ül ki. Biztosra veszem, hogy én fogok nyerni. Enyém lesz az a forrócsoki, Nimród pedig térden állva nyújtja majd felém egy igazi aranybögrében. Ó, igen, ez nagyon tetszik így. Nem érdekel, hogy mások mit gondolnak a jelentről. Éppen magasról teszek rosszalló pillantásaikra, de a támogatásukkal se nagyon tudok mit kezdeni. Nem hagyom, hogy eltereljék a figyelmemet holmi ismeretlen járókelők, de ha mindenképpen vigasztalni akarom magam, akkor biztosan az én oldalamon állnak. Ez is csak megerősít abban, hogy oda kell rohanjak megleckéztetni. Vajon mennyire igazságos, hogy nincs rajta a szemüvege? Végül is ő választotta ezt a stratégiát. Mégis megfigyeltem már korábban, hogy nélküle nem lát valami jól, úgyhogy legalább annyi előnyt adok neki, hogy egészen közel megyek hozzá. Ez viszont abból a szempontból kifejezetten rossz az ő oldaláról, hogy gyakorlatilag gyerekjáték lesz vele eltalálnom. - Ne már! - kiáltok fel indulatosan, ahogy túlságosan elbízom magam és a legnagyobb adag magányosan ér földet a srác mögött. Iszonyú kár érte. De nem adom fel, hiába fagytak le az ujjaim olyannyira, hogy már nem is érzem őket, és ázok át a végtagjaimnál egyre több ponton. Nem tartok ott, hogy ezzel most foglalkozhassak. Mielőtt szemtől szemben állhatnék vele, körbepillantva gyors lépésre szánja el magát. Afféle vészmegoldásnak gondolhatta, hogy a felettünk magasodó lámpaoszlopra rárakódott friss hóréteget küldi felém. Ezt elég nehéz bemérni, a zuhanástól semmi nem garantálja, hogy pont engem találna el, vagy hogy lenne elég ideje a menekülésre. Viszont... Olyan csúnyán esik a hátsójára, hogy konkrétan rossz nézni. Fintorgó arccal mérem őt végig, ledobva magam mellé a hógolyókat. - Jól vagy? - guggolok le mellé, hogy szabaddá vált kezemmel felsegíthessem a földről. Erős a kísértés, hogy visszaéljek a helyzettel, de gyötörne utána a bűntudat. Inkább bajtársilag elmosolyodom.
|
|
|
|
Süveges Nimród INAKTÍV
Sittes Skittles offline RPG hsz: 24 Összes hsz: 158
|
Írta: 2019. december 25. 14:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785774#post785774][b]Süveges Nimród - 2019.12.25. 14:25[/b][/url] Beni
Nem vette sima ügynek a győzelmet Benivel szemben, hősiesen küzdött, de már elég kényelmetlenül érzi magát ahhoz, hogy legszívesebben abbahagyja. Nincs ő ilyen zord körülmények között zajló fizikai terhelésekhez szokva. Talán nem is kéne átkokat törnie, úgysem menne neki sem. A négy gyerek közül Nimród hasonlít leginkább az édesapjukra, így egyszerre hangzik nagyon jól az, hogy majd ő beváltja a férfi álmát, mert csak erős elhatározás kell hozzá, és egyszerre hangzik röhejes elképzelésnek. Vannak dolgok, amikre egyszerűen alkalmatlannak születünk, és akárhogyan erőlködünk, akkor sem leszünk képesek rá, maximum a képességeink fejlődnek közben. A hógolyózás is ilyen, nagyon próbálkozik, de ugyanakkor fegyelmezetlenül, magát teljesen eláztatva, és vízlepergető bűbájjal el nem látva állt bele a harcba. Nem buta gyerek, de túlzottan könnyen ragadja magával a pillanat, és olyankor nem gondolja át, hogy mit kéne cselekednie. Nagyon sokszor van az, hogy a fejében összeáll a tökéltes terv, majd a megvalósítás közben a kezei között hullik szét. Az változó, hogy a terv maga volt hibás, vagy a megvalósító inkompetenciája okozza a kalibát, de az biztos, hogy sokszor égeti le magát, szúrja el a dolgokat. Ez a legújabb terve is valószínűleg nagyon jól sikerülhetett volna, ha nem így, vagy nem ő csinálja. Valószínűleg száraz kézzel, erős izmokkal egy elegáns mutatványként kerülhetett volna bemutatásra, ehelyett egy segges lett a vége. Mondjuk seggesnek 10/10-es előadás volt. Zavartan mosolyogva pislog Beni irányába. A fenekén is teljesen átázott a nadrág, hála az összetaposott hónak, pontosan úgy festhet, mint aki most nedvesített maga alá. Arca vörösen izzik, de ennek csak kis része a csípős hideg meg a sok futkározás, leginkább szégyelli magát. - Jól, nincs gáz. – Feleli lemondó hangon. Ezt rendesen elszúrta. A csúszós latyakban óvatosan tápászkodik fel, majd a fejével intve Beni után elindul egy kis, üresebb közbe, ahol nem látják annyian. Táskájából kiveszi a szemüvegét, hogy végre élesen lásson, majd elkapja pálcáját, hogy kitisztítsa a foltokat, és megszárítsa a ruháját. - Ilyen mocskosan sehová nem engednének be minket. – Csóválja a fejét, ahogy a csuromvizes kesztyűt próbálja lepiszkálni elgémberedett, lazacszínű ujjairól. – Ismered hogyan kell? -Kérdi, miközben a feneke felé irányítva a pálcáját, majd ezután elmormolja a varázsigét. Az átázott alsónadrág érzésétől szeretne legelőször megszabadulni. Amellett eltörpül az, hogy alig képes megfogni a keskeny varázspálcát a kezében, annyira megmerevedtek az ízületei.
|
|
|
|