36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2017. július 12. 18:21 | Link

Dr. Mácsai Zója


Doppelgänger
közvetlen előzmények
a kaland



Sean.
Szinte látható, ahogy az adatok pörögnek a fejében, egy pillanatra a tekintetén áttűnik egy tizenhét éves elbizonytalanodása. Dwayne-t, mint áldozatot teljesen véletlenszerűen választotta ki, pusztán a kiállása és a körülbelüli életkora okán, de a hátteréről napokkal ezelőttig tényleg semmit sem tudott, amit igen, azt a tárcája és a minisztériumi látogatása alapján rakta össze (utóbbira csak homályosan emlékszik).
   -  Oh én nem is én csak...
Beletúr a hajába, zavartan elneveti magát. Sean. Férfinév. Lehet, hogy egy haverja? Valószínűleg, különben minek vinné moziba. S. Fülöp bőven elég fiatal még ahhoz, hogy meglegyenek a romantikus elképzelései egy auror életéről, így arra, hogy netalán a gyereke lehet, még csak nem is gondol.
Apropó, aurorok. Gyorsan megköszörüli a torkát, leengedi a karját. Csak lazán.
   -  Mi megbeszéltük, hogy mi ma nem, mi nem... - nem tehet róla: miközben beszél, észre sem veszi, de a szeme a nő melleire téved - Majd holnap találkozok vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. július 12. 21:09 | Link

Dwayne

~ Mivaaan? ~
- Megbeszéltétek. Értem.
Bólint, mint aki el is hiszi, de nem, nem hiszi. Tudja, hogy a férfi szokott inni, tudja, hogy nem is keveset, igen, sejti, hogy ezt más problémának, esetleg függésnek nevezné, de akkor sem szokott ilyen lenni. Szemei egy kissé összébb húzódnak, gyanúsan méregeti a férfit. Vajon, eljutott-e arra a pontra, hogy rendszeresen más szert is beenged a szervezetébe, vajon unatkozik-e ennyire, vagy unja-e ennyire az életét, mert bizony a munkájával ez már összeférhetetlen lesz.
~ Ez most komoly, Warren? ~
Látja a tekintetét, nem hülye, látja, hogy a mellét nézi, és ő még teszi is magát neki, éppen annyira nyomja ki, hogy ne legyen feltűnő a szándékosság, de érezhetően előtérbe kerüljenek.
- Akkor hogyhogy erre jártál, úgy tudtam, már csak miatta jársz erre.
Ők ugyebár most éppen fasírtban vannak, legalábbis Zójánk így értelmezte a legutóbbi jelenetet, amikor találkoztak. Olyan, mint egy kanos tizenéves, aki bárkire rávetné magát. Olyan, mintha a férfi fejben és vágyakban visszatért volna arra a szintre, mint amikor megismerkedtek. Ha nem tudná, hogy lehetetlen, még a végén azt meghatódna, hogy az ő életében is ekkora törést okozott az esküvő elmaradása. Azonban, sajnos, sokkal jobban kell attól félnie, hogy a férfi határozottan valamely tudatmódosító hatása alá került. Így viszont, elég nehéz ugyanakkora nyugalommal rábízni Seant, mint eddig. Főleg, hogy az eddigi alkalmak sem éppen a nyugalom jegyében teltek. Tudja, hogy a férfi szereti a fiukat, mégis fél, hogy Sean valahogy fennakad, meghal, megnyomorodik testileg vagy lelkileg, csak mert az apja nem volt éppen annyira jelen, mint kellene. Az ajkait megnyalva figyeli őt, keresi az árulkodó jeleket, és feljegyzi, amit eddig lát.
- Persze, lehet, hogy valaki más miatt jöttél ma.
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2017. július 12. 21:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2017. július 12. 21:28 | Link

Dr. Mácsai Zója


Doppelgänger
közvetlen előzmények
a kaland



Oh boy. Ez a nő tízből tizes.
Nem kell fokozottan érzékenynek lennie a vélákra ahhoz, hogy S. Fülöp 39 éves testbe költöztetett, 17 éves lelkét megmelengesse a nő szépsége, az érzés minden mögöttes, obszcén értelmével együtt. Zója pedig még csak nem is tette a kirakatba az Ikreket, ám ahogy így kihúzza magát...
Máskor egy rajtakapott fiú zavarával sütné le a szemét - ekkor azonban eszébe jut, hogy ő most nem ő. Hanem hatalom. Hüvelyjukkai kihagyva, domináns mozdulattal teszi zsebre a kezeit, és bár tudat alatt továbbra is a nő mellkasának témájánál marad, rendezi a vonásait. A ruházata különben egyáltalán nem lehet árulkodó, szürke póló és farmer, egyedül a narancssárga Nike cipő szokatlan, bár szintén felfogható pillanatnyi elmezavarnak. Ebből a szögből azonban, bár az nem ordítóan zavaró, ha az ember hosszú ideig nézi a férfit, felismerhet egy apró hibát. Hiányosságot. A lánya nevét mintázó tetoválás ugyanis lemaradt az alkarjáról (és bár ruhában az nem látszódhat, de a többi is).
   -  Dehogy. Most hivatalos ügyben vagyok itt.
Teátrálisan körbenéz az utcán. Egyet közelebb lép a nőhöz.
   -  Aurori ügyben. Titkos küldetés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. július 12. 21:46 | Link

Dwayne

~ Mi a ... mi? ~
Az agya olyan, mintha egy - egy pillanatra nem kapna szikrát, aztán meg túl hirtelen indulna be. Túl sok az információ, túl sok a hülyeség. Az a tipikus nagybetűs baromság.
~ Aurori? Mi vagy te tizenhét éves hülyegyerek? ~
Óóó, ha tudná, hogy mennyire, mennyire nagyon jól tudja. De nem, egyszerűen ő teljesen más vonalat érez egyre erősebbnek. A férfi közelebb lép hozzá, de még nincs elég közel, hogy érezze a leheletét. Pontosan tudja, hogy milyen szokott lenni. Tesz hát ő is egy lépést felé, egy nagyobb lépést talán, mint szokott.
- Hatalmas szerencséje van a minisztériumnak veled, Dwayne. Hiszen te bátor vagy és erős.
Még egy lépést tesz felé, ujjaival végigsimít az alkarján, nem igazán néz oda, hiszen ez az egész a játékról szól. Valami nem stimmel, érzi, és bár látja a cipőt, látja a tetoválás hiányát, de az agya most ezeket a részleteket nem jelzi vörös vészvillogóval, ezek azok a dolgok, amiket majd csak akkor fog fel, amikor már ez az alak messze lesz, vagy talán akkor sem. Talán csak akkor, ha majd találkozik az igazi Dwayne-nel. A kisugárzása nem tetszik neki, valahogy nem érzi azt a biztonságot, azt a vonzalmat ez iránt a férfi iránt, mint kellene. Tudja jól, hogy a vélamágia, ami összeköti őket sosem szűnik meg, hogy ő maga tudja kontrollálni az erejét, képes szinte teljesen elfojtani, de arra nem képes, hogy a férfi iránt érzett vágyát csökkentse vagy növelje, az mindig kínzóvá válik. Szempillái szinte súrolják a férfi arcát, ahogy a kezükről felpillant kékjeivel a férfi kékjeibe.
- Egyetlen dologtól félsz csupán Dwayne, tőlem, pedig hidd el, nem akarlak bántani, sosem lennék rá képes.  
Nem akar tovább a közelében maradni, de most arra se lenne képes, hogy csak úgy elmenjen, előbb meg akarja tapasztalni a válaszreakcióját. Azt már érzi, hogy alkoholt nem fogyasztott. De akkor mi lehet ez? Bájital, bűbáj? De hát ki adna neki olyat, amelytől szinte rágerjed? Óóó... ésszerű békítési eljárás lenne, de nem vall a férfire, egyáltalán nem. Hiszen Mr. Kensington éppen az ilyen mágia ellen van. Pedig ő az egyetlen, aki eszébe jut, miközben az ismerős és mégis ismeretlen szempárba néz. Képes lenne erre Adam? És ha igen, miért tenné?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2017. július 12. 21:56 | Link

Dr. Mácsai Zója


Doppelgänger
közvetlen előzmények
a kaland


Az ismeretlen nő közelebb lép hozzá, Dwayne Warren, aka S. Fülöp pedig összerándul. Ehhez fogható még nem történt vele, na nem csak az, hogy egy nő, az anyja kivételével ilyen közel lett volna hozzá, de az sem, hogy az áldozata egy ismerősébe fusson. Oh és még milyen közeli ismerősébe! Fogalma sincs, hogy kije lehet ez a nő az aurornak, de egyszerre reméli, hogy a felesége. Majd ahogy ebbe belegondol, pánikba is esik tőle.
Teljesen mozdulatlanná dermed az érintéstől, mint minden valamirevaló 17 éves fiút, sokkolja az érettebb és extrém dögös nő közelsége. Bátor és erős, ez az, ami lelket önt belé és ismét eszébe juttatja, hogy ő épp kicsoda.
   -  Valamikor megihatnánk valamit.
Az úristen se tudja, hogyan vette a bátorságot ehhez a bravúros, extrém férfias és bátor kinyilatkoztatáshoz, amit szinte egérhangon motyogott el. De hát hé, ez a Warren bejön a nőnek, szóval akár... miért is ne?
   -  Ha ráérsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. július 12. 22:18 | Link

Dwayne

- Te most randira hívsz?
Húsz év után ez lenne az első alkalom, hogy nem a vélamágia miatt, hanem mert a férfi akarja, randevúra hívja. Ez egy részről eléri belül, hogy csöpögős nő legyen, az a fajta, aki a barátnőinek, ha megkérdezik, hogy milyen, azt tudja mondani, hogy "olyan cuki", másrészről hatalmas szirénázó és ugráló felkiáltójeleket is megjelenít az agyában. Ösztönösen pillant le megint a férfi karjára, és most már tudja, hogy mi nem stimmel, hiányzik a karjáról Mina neve. Akárhányszor együtt vannak, ahhoz a területhez valahogy hozzá kell érnie. Most is megtette, csak nem tűnt fel neki, hogy hiányzik onnan a lány neve. Nem emeli fel a tekintetét, de érzi, hogy ez baj, érzi, hogy a vonásai megkeményednek. Pókerarc, a tanításnak hála, többnyire eléggé jól sikerül.
- Talán. Elvégre, jövő szerdán lesz az évfordulónk.
Hogy milyen, azt viszont nem mondja meg, alapból se hiszi, hogy a férfi emlékszik az első találkozásuk dátumára,  általában az év ezen szakában élik a legjobb pillanataikat, és ez után következik a kifejezetten utálkozó időszakuk. Talán a férfi is rájött volna erre? Nem, az ki van zárva.
- Nem akarom veszélyeztetni a bevetésed, még a végén elszalasztod életed fogását, vagy ilyesmi. A tetoválás még mindig zavarja, de nem biztos, hogy kellene, hiszen lehet, hogy összevesztek, és most éppen ez a "bosszú", fene se tudja már, hogy Warrenéknél mi az aktuális tényállás, főleg, hogy Mina rá haragszik, az elmaradt esküvő miatt. Zavarban érzi magát, nem a jólesőben, hanem a kínosban, és nem tudja igazából megmagyarázni a frusztrációja okát. Egyedül van otthon, magához invitálhatná a férfit, amilyen állapotban van, bármit megtehetne vele, de megígérte Adamnek, hogy nem fogja megtenni. Vicces, hogy ehhez az ígérethez most milyen könnyen tud ragaszkodni. Mégis, ha már ilyen hosszan itt van a közelében, egy búcsúcsók igazán belefér.
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2017. július 12. 22:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2017. július 12. 23:19 | Link

Dr. Mácsai Zója


Doppelgänger
közvetlen előzmények
a kaland


Randira hívja? Fogalma sincs, mit csinál! Ez a nap olyan jól indult, felszállt a vonatra, leutazott Bogolyfalvára és úgy tervezte, az idegen férfi alakjában még arcoskodik egy keveset, mielőtt belevágná egy kukába a lopott iratokat, ő pedig nem venné fel az alakját többé. Tudja, hogy necces huzamosabb ideig egy személyt játszani, még akkor is, ha egy nagykorú arcával és adataival bármihez hozzáférhet. Például alkoholhoz.
   -  Az évfordulónk? - ugyanolyan zavart bambasággal kérdez vissza, a szája teljesen kiszárad, a tenyerei izzadnak, ahogy ostobán lengeti őket maga mellett - Ó az évfordulónk! Ja persze!
Mintha hirtelen eszébe jutott volna, bólogat és közben disszonáns érzelmek fejlődnek benne. Komolyan ennek a pasinak ez a nője? Ez hogy lehetséges?! Másrészt pedig, ha a nője, akkor ő simán...
Oh boy oh boy oh boy oh boy...
Kész. Pánikba esik. A nő arca közeledni kezd az övéhez... Dwayne-éhez... a kettejükéhez, ő pedig ilyet még sosem csinált. Hirtelen, nyüsszenés-szerű hangot hallat, majd azt teszi, amit minden férfi tenne: egy pukkanással dehoppanál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. július 12. 23:35 | Link

Dwayne

Úgy reagál erre a kijelentésre, mint minden férfi, vagyis fogalma sincs, hogy miről van szó. Pedig az első alkalom különleges, neki meg aztán főleg az volt, hiszen bár házas volt, de csak papíron, csak fogadásból, mégis, a férfi volt az, akivel először került intim viszonyba. Előtte senkivel, nem is vágyott rá, mert nem akart egy felelőtlen kis hülye lenni, aki fűvel - fával, mert azt hiszi, hogy nincs következménye. Tény, hogy ő meg az alapképzés után azonnal teherbe esett, de legalább nem vált az iskola legnagyobb ribizlijei közé. Az ilyen gyerek ma már talán csak fogalom.
Már éppen megtörténne a csók, ám a másik fél egy pillanat alatt eltűnik, pedig már majdnem érezte a férfi ajkait. Egy pillanatig csak áll ott, abban a megmerevedett pózban, majd hirtelen pislog kettőt, és kiegyenesedik.
~ Eltűnt? Komolyan képes volt ezek után dehoppanálni?!?! ~
Csodálkozva néz maga elé, majd zavartan sarkon fordul, és lassú, vontatott léptekkel elindul a ház irányába. A válla már szinte teljesen elzsibbadt, de ha most átcseréli a másik vállára a táskát, akkor biztos, hogy leejti, és nem szeretné az összes tojást összetörni benne. Pár dolgot hazafelé összeszed, amit furcsáll: A tetoválás eltűnését, amelyről úgy gondolta, hogy az egyik legfontosabb kötelék kifejezése, hiszen az első gyermekük neve. A kisfiús zavart, melyhez nem társult az alkohol okozta agresszió. Feltételezhetően más szer hatása alatt állt. Az ajkai közelében nem érzett se dohány, se alkoholszagot, sőt, az általános dohányillat, mely körüllengi is elmaradt. Volt valami kába zavar és vágy a tekintetében, mellyel amúgy gyakorlatilag felfalta. Az első hetek óta ilyet nem tapasztalt, pedig azóta is eljátszotta már párszor, hogy a férfi ingében sétálgat, melyet nem gombolt össze, és mely épp csak sejtetni engedi így a melleit. A menekülést viszont nem tartja furcsának, Dwayne remek módon ért ahhoz, hogy elfusson a románcok elől. Viszont számos olyan - szándékosan elejtett - mondata volt, melyek miatt ki kellett volna gúnyolnia, ám nem tette.
Hazaérve leteszi a csomagját az étkezőasztalra, ám nem pakol ki, hanem az irodájába lép, és egy friss kartont vesz elő, melyre felvezeti Dwayne nevét, zárójelben egy kérdőjelet mellétéve. Valami biztos nem stimmel vele, de nem tudja, hogy mi. Viszont ezeket le kell jegyeznie. Magyarázatot kell találnia, arra, hogy mit is szed és mennyire veszélyes ez. Félti a férfit, félti Seant, félti Minát. Nem akarja a mai jelenetet nagydobra verni, kutatni akar, és amit leír, itt biztonságban van.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. július 14. 21:04 | Link



Fogalmam sincs, hogy mit keresek itt. Nem jellemző rám, hogy iszok, de a francba is, hát Márknak megszületett az első gyereke, még délután háromkor, vagyis este hatkor kezdünk el szűrni, most meg nem tudom, mennyi van, de sok, vagy kevés, attól függ, melyik napot nézzük. mordulva állok meg egy pillanatra, és ellenőrzöm hatodszor is a cuccaimat. Pénztárca, lakáskulcs. Nem is itt lakom, de azért ellenőrzöm a lakáskulcsom, mert az fontos. A nejem megver, ha elhagyom. Nem attól fél, hogy velem mi lesz, ha nem jutok be, hanem attól, hogy elhagyom azt a kis formátlan bigyót, amit rátett. Megvizsgáltattam, se nem nyomkövető, se nem semmi, csak egy bigyó. Egy olyan női szeszély, formátlan, zavaró, beakadós. A nejem meg pszichológus, így inkább vigyázok erre a kis izéra, mint, hogy beutaljon, magához. Megvallom, ez az egyik legnagyobb félelmem, hogy nekem beszélgetnem kell vele, magamról meg az érzéseimről.  
A fejem amúgy már kitisztult, nagy szerencse, hogy nem vagyok képes rendesen berúgni. Egészen pontosan de, mocsok részeg tudok lenni. Olyan vállalhatatlan, kiabálós, pofázós fajta, aki minden buli közepén ott van, és mindig tudja, hogy mennyire vicces – nem -, de aztán van egy pont, amikor mintha valami elkattanna bennem. Megállok, egy öt percre, többnyire hunyok egyet ilyenkor, és tényleg nem tart tovább öt percig, és puff, kitisztul a kép, teljesen összeszedett és józan leszek. A vérem még tele van alkohollal, és még érzem, hogy bármire képes lennék, de mégis van bennem egy mértékletesség és megállás, amikor már akár sofőr is lehetnék, olyan tiszta a tudatom. Persze én olyat sosem csinálok, ezért sétálgatok most is itt. Ilyen „hopp” történetekbe nem fogok, mert józanul is hányingerem van tőlük, ilyenkor meg tudom, hogy eltévednék, és bárhova is érkeznék, telibe küldeném gyomrom tartalmával a szőnyeget. Nem kell nekem az, hogy ezért valaki lecsapjon, például.
Így hát már masszív bizonyossággal, magamban győzködve szerénységemet, hogy be kellene kapnom egy mentolos cukorkát, és jó lenne, ha attól nem lennék rosszul, haladok előre, és csak akkor torpanok meg megint, amikor egy nagyon fehér és szőke hölgyet látok meg. A kopogását hallottam, de az nagyon nem hatott meg.
- Jó estét, hölgyem! Úgy vélem, nem tanácsos kint lennie ilyen késői órán. Egy csapat auror ünnepel a kocsmában, és higgyen nekem, már nem szomjas egyikőjük sem.
Én már csak tudom, de ezt nem teszem hozzá, inkább gyorsan bekapok egy olyan cukorkát, mielőtt még megérezné, hogy én se vagyok jobb, mint a többi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Báthory Elizabet
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 116
Írta: 2017. július 16. 19:58 | Link

Dorián
-megjelenés 1, megjelenés 2-

Nem nagy táv, amit a hoppanálási ponttól kell megtennie az antikvitásig, de érthető módon nem sieti el. Bár kényelmesen berendezkedett a boltban, viszont attól még nem válik remetévé. Márpedig Elizabet odavan az emberekért. Még az utolsó pézsmaszagú, izgatott kis kamaszkölyökre is képes úgy tekinteni, mint valami aranyos kiskutyára, akinek elég, ha meglapogatja a fejét. Az pedig mindig különösen szórakoztató, ha megpróbálja egy magát erősnek és hatalmasnak gondoló férfiember kirabolni az utcán. Általában olyankor nagyon hamar megvan az aznapi vacsora - még ha egyébként a muglik vérét nem is tartja különösebben zamatosnak.
Nem. Az a legjobb, ha az a vér mágiától telt, súlyos. Amikor a nyelve hegyén érzi a mana táncolását (ami amúgy teljesen lehetetlen, lényegében csak placebo az egész).
A mai éjszaka felhőtlen, tiszta, itt vidéken még a levegő is könnyebb, a hatalmas autós forgalom sem tömíti el az érzékeit - sem a hallását, sem a szaglását. És ami még jobb Bogolyfalvában az az, hogy tele van varázslókkal. Precízen vörössel kihúzott ajkai halvány mosolyra húzódnak, mikor Dorián megszólítja. A férfi próbálhatja elnyomni akárhány mentolos cukorkával az alkohol odőrjét, kizárt, hogy ne ordítson róla az egész estés tivornya. Ráadásul tényleg elhomályosíthatja még a varázsló ösztöneit az ital, ha ilyen könnyed "aggodalommal" szólította meg őt, akiről messziről ordít a tény, hogy nem ember. Néha hízelgően vélának hiszik.. de hosszú távon végül mindenki rájön, hogy mi is az a különös kisugárzás. Sajnos ez igen nagy hátrány tud lenni, Elizabet esetében nem működőképes a diszkrét "farkas báránybőrben" stratégia.
- Nagyon kedves Öntől, hogy figyelmeztet. - De én még szomjas vagyok - teszi hozzá gondolatban, évődő szórakozottsággal. Vajon milyen arcot vágna a férfi, ha hangosan is kimondaná? Sosem tudja eldönteni, hogy az emberek rajongása vagy rémülete szórakoztatja jobban. És mivel nem tud választani, ezért jobbára nem is erőlteti, számára mindkettő megfelel.
- Netán összefutott velük, hogy ilyen jól tájékozott? - Érdeklődve, enyhén félrebiccenti a fejét, már rég megálljt parancsolt a lépteinek, akkor, amikor a férfi először megszólította.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. július 20. 18:50 | Link



- Bármikor, mikor csak szolgálatára lehetek, hölgyem!
Olyan mélyen hajolok meg, hogy azzal még saját magamat is meglepem, főleg azzal, hogy ezt sikerült egyenes háttal kiviteleznem, nem billegek, és végig tartom a szemkontaktust a ritka szépségű nővel. Emellett pedig az is érdem, hogy a kissé összenyomódó pocakom sem akarja azt mondani, hogy: Haver, amit ma éjjel betoltál, az bizony ki is fog jönni, ízléses, rózsaszínbe vegyülve. Emellett pedig el kell mondani rólam azt a tényt, hogy közel két méteresen, két ajtós szekrényként ritka érdekes látványt nyújtok így.
- Óóó egy vagyok közülük.
Húzom ki magam büszkén, mintha legalábbis azt ecsetelném épp, hogy megnyertem a legrendesebb auror, vagy a hónap dolgozója címet. Két cím, ami sosem lesz az enyém, és amiket ha megnyernék, röhögnék rajtuk. Régebben kaptam a munkahelyemen kis kupákat, szörnyen nevetségesnek gondoltam őket, de a gyerekeim hogy imádták őket, amikor újrahasznosítva – értsd, lecsiszoltam a feliratot és belevéstem mást – átadtam nekik. A legtöbb még a mai napig megvan, és ez kitörő büszkeséggel tölt el engem.
- De én nem az a fajta vagyok, mert tetszik tudni két cével, én nagyon félek a feleségemtől. Ilyen pici, de ilyen nagyon veszélyes.
Először a feleségem körülbelüli magasságát mutatom meg a mellkasom alsó részéhez téve a kezem, majd a másodiknál magam fölé mutatok jóval. Anna a vezetékneve ellenére (Kedves, haha) képes nagyon kemény lenni, én pedig mindig tartok tőle egy picit. Ezért is működik a házasságunk, mert én kérem szépen meg vagyok félemlítve. Rendben, azt hiszem, messze vagyok még a józanságtól.
- Egy ilyen finom hölgy, mint kegyed, miért van kint ilyen késői órán?
Érdeklődöm, és bár észreveszem, hogy nem egészen emberi, mégsem visz rá a lélek, hogy ebbe most jobban belegondoljak. Szép, vonzó, vonz, vagyis ő egy vélavélű nőszemély, hát megesik az ilyesmi, nem zavar különösebben, tekintve, hogy nekem elveim vannak, és hiszem, hogy az mindent felülír, még a lények mágiáját is. Ha józan lennék? Nos, akkor már nem itt lennék.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kovács Panka
INAKTÍV


next door girl sindrome
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 26
[zárt]
Írta: 2017. július 21. 13:10
| Link

Life screams
ruci és az extra
Habár nem szoktam ilyeneket csinálni, most valamiért mégis nagyon jó ötletnek tűnt elmenni, meglátogatni egy presszót. Tudom, hogy ez nem éppen a legveszélytelenebb hely, de vissza sem tértem, és már annyi minden történt, hogy egyszerűen nem találtam más megoldást, kiborultam. Egyáltalán nem jellemző rám az, hogy csak úgy elhagyom magam valami miatt, de most... Egyszerűen nem tudtam mit tenni, komolyan. Hogy miért nem? Hát... Nagyon sok dolog történt, amire nem voltam felkészülve. Nagyon sok egyetlen dolog, mondhatni hála a karmának pont abba az emberbe futottam bele, akibe egyáltalán nem kellett volna. Hála ennek tökéletesen beindult a fantáziám, köszönöm szépen. Egyrészt pont VELE nem akartam összefutni, mert az agyam elkezdett emlékeket szórni felém. Nem kellemes emlékeket. Minden eszembe jutott arról a napról, amikor szakítottunk, újra felszakadt a seb, amiért nem vagyunk már együtt. Egyszerűen annyira elmerültem a fájdalomban ezen dolgok miatt, hogy egy idő után nem tudtam lélegezni, és a dagadtra sírt, vörös szemeimet is lejegeltem, hogy normálisan nézzek ki, amikor eljövök. Feltett szándékom volt megismerni valakit. A lányokhoz mindig ilyenkor jön el a Nagy Ő filmekben, ugye? Meghívja őket egy italra, és elbeszélgetnek arról, hogy milyen rossz az élet. Aztán elkéri a lány számát és hétfőn találkoznak. Hát engem úgy néz ki életem szerelme cserbenhagyott, ugyanis nem jelent meg. Hazafelé, az utcán botladozva próbáltam a lábaimat egymás elé rakosgatni de az alkohol túlságosan ragacsossá változtatta a gondolataimat, és a mozgásszerveimre is beülhetett, ugyanis nagyjából faltól falig mozgott a testem egészen addig, amíg el nem tanyáltam egy hatalmas fadarabban. Délután a gyökér, most meg ez. Éreztem, ahogyan a szoknyám a nyakamba csúszik, így tökéletes kilátás nyílik a bugyogómra, illetve, hogy az arcom mennyire kellemetlenül tapad az aszfalthoz. Nyöszörögve hunytam le a szemem, hátha attól jobban fogom érezni magam.


Utoljára módosította:Kovács Panka, 2017. július 25. 02:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
[zárt]
Írta: 2017. július 21. 23:14
| Link

Panka

Egy kapcsolat lehet nehéz sok szempontból is. Egyrészről mert a szerelmet folyamatosan építeni és ápolni kell, hogy fennmaradjon és ne múljon el a lányok által rózsaszín felhőnek becézett mély érzelem. Ez tán pont annyira nehéz, mint megtalálni azokat a réseket a teendőink között, amit szabadidőnek becéznek. Iskola mellett elég nehéz, de én még könnyebb helyzetben vagyok, mint Gwen, hiszen a lány amellett, hogy házvezetőként tevékenykedik a Levitánál, még egyetemre is jár, sőt mi több, közben dolgozik is. Nem csoda, hogy nagyon kell keresni azokat az órákat, amikor mindkettőnknek jó és tudunk találkozni. Ezen a héten kevés ilyen alkalom volt, viszont este héttől neki sem volt semmi dolga, úgyhogy ma átfutottam hozzá. Micsoda nagy program, de legalább sikerült kivitelezni és ha ez azt jelenti, hogy megnézünk egy filmet, akkor azt mondom, nekem úgy is jó. Mondogatta sokat ezúttal is, hogy aludjak nála, de sajnos ezt nem tehetem meg, mivel holnap kora reggel, még órák előtt találkozóm van valakivel. Abban viszont biztos lehet, hogy általában minél tovább ott akarok maradni nála, így most is már kellően sok perccel elmúlik éjfél, mikor leköszönök Gwentől és visszaindulok a kastélyban lévő hálószobámba.
Ilyentájt szeretem a legjobban a falut, csendes, nincsenek sokan, csak a pubok körül, de azokat meg teljesen meg tudom érteni. A főutcán ballagok végig, nem sietek, hiszen még kint is melegem van, szóval otthon sem tudnék sokat aludni. Alapjáraton nem foglalkozok a részeg hazatérőkkel, sem az utcaszéli villantós lányokkal, most is csak lazán sétálok végig az úton, látok egy fekete hajú lányt, igen jó idomokkal, de inkább sajnálni tudom, mert még egyenesen sem képes járni. Így érthető, hogy már csak szimplán a nyugodt tempómmal utolérem. Mire közel érek hozzá, nagyobb meglepetés fogad, mint életemben eddig bármikor. Álmomban sem gondoltam volna, hogy látom Pankát éjszaka egyedül mászkálni, de ahogy most pillantom meg, úgy minden érzelmem egyszerre szabadul fel. Mérges, ijedt, csalódott, dühös, kétségbeesett és még ki tudja mi vagyok egyszerre. Ahogy felismerem, a maradék utat rohanva teszem meg, s mögé érve gondolkodás nélkül karolom át valahogy, még én sem tudom, épp hogy fogom meg őt, de az a lényeg, hogy megtartsam az éppen egyensúlyából kilendülő lányt. Tartom, nehogy elessen, miközben halkan tudatni próbálom vele, hogy nem egy rosszindulatú ember vagyok.
- Panka! - mondom ki a nevét nagy ijedtséggel, kissé tán zihálva is. Az arca borzasztóan néz ki, semmi értelem nem néz vissza rám íriszeiből, a sminkje bomlani kezdett, a ruhája meg egyenlő a nullával. Egyik kezemmel próbálom lejjebb húzni a dresszét, hogy legalább a bugyija ne látsszon ki. Látom mindenét, talán egy pillanatra megakad a szemem dekoltázsán és fedetlen combjain, de csak mert fiúból vagyok, ám ez most kicsit sem tud foglalkoztatni, hisze az állapota a fontos számomra. Egyáltalán volt már ennyire részeg ez a csöpp teremtés?
- Semmi baj, megyünk haza - biztatom és remélem már tudja, hogy nem egy idegen vagyok, akinek szavában kételkednie kellene. Annyira felmegy a pulzusom, hogy így látom őt... A szívem összeszorul, hisz nem vagyok hülye, ismerem Pankát és ő nagyon nem ilyen személyiség. Átkarolom a derekát és lassan próbálok segíteni neki, hogy folyamatos léptekkel haladjunk a kastély felé. Nehezen szólalok meg, csak leszegett tekintettem segítek neki, amiben épp kell. Nem tudom elhinni, hogy ez megtörténik.
Utoljára módosította:Lepsényi Zalán, 2017. július 21. 23:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kovács Panka
INAKTÍV


next door girl sindrome
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 26
[zárt]
Írta: 2017. július 25. 02:40
| Link

Life screams
ruci és az extra
Nem törődve se a tér és időbéli korlátokkal, nem gondolva semmire... Így feküdtem el a földön, amikor már a lábaim nem bírtak el. Éreztem, ahogyan a fejem koppan a földön, de a fülem kissé tompán érzékelte mindezt. Hallottam a puffanást, és a fájdalmat is éreztem, de mintha egy másik univerzumban lebegtem volna. Nem tudtam eldönteni, hogy akkor most mi van, pontosan hol vagyok és azt sem, hogy egyáltalán hogyan kerültem a földre. Sikerült olyan részegre innom magam, hogy egyenesen felnyaltam az aszfaltot, de nem tudtam mindezzel foglalkozni, mert a gondolataim csak egy név körül forogtak: Zalán. Vajon most hol van? Mit csinál? Gondol rám? Vagy valaha gondolt rám? Délután csak a bűntudat beszélt belőle? Annyira őszintének tűnt... Minden bizonnyal nem így van. Tuti, hogy szeret, és aggódik értem, de akkor miért nem próbáljuk meg megint? Ilyen, és hasonló dolgok jártak a fejemben, amitől a könnyeim csak még jobban megindultak. Miért fáj ennyire? Hiszen láttam... Egész eddig a hiányát nem tudtam elviselni, de miért fáj az is, ha itt van velem? Miért nem tudom rendes mederbe terelni az érzéseimet, amikor már régen ideje lett volna? Eltelt egy év. Annak elegendő időnek kellett volna lennie ahhoz, hogy kiegyenlítse az együtt töltött perceket, órákat. Mindez mégsem történt meg, én pedig itt fekszem egy idegen helyen, részegen, és fogalmam sincs arról, hogy miként jutok majd haza.
Hirtelen valaki átkarolt, és a földről próbált felrántani, de amint megmozdított éreztem, hogy a fejemet szinte húzza le a gravitáció, és lebillentve tartva azt próbáltam meg valamit kezdeni magammal, de végül csak kinyögtem az első szavakat, amik eszembe jutottak.
- Te leszel a srác, aki elfeledteti velem a szerelmemet, és mint a tiniregényekben, majd boldogan élünk, ugye? A srác, aki megmenti a részeg hercegnőt. – a mondat végére már csuklottam, és hirtelen kacarászni kezdtem azon, mert tök viccesnek találtam a részeg hercegnő kifejezést. Biztos viccesek a hercegnők részegen, bár sosem voltam annyira nagyon hercegnős lány.
És ekkor tisztult ki a szemem előtt a kép, és megpillantottam a fiú arcát. Hirtelen ráfagyott az enyémre a mosoly, és csak hatalmas szemekkel bámultam, de nem sok időm volt nézegetni, mert hamar felhúzott a földről. Éreztem, hogy ismét mindjárt elsírom magam, de amint lépésre kényszerültem rájöttem, hogy a tragikus mozgáskultúrám miatt most nem kéne még bőgni is. Éreztem, ahogyan rögtön megbotlottam és a fiú felsőjébe kapaszkodva próbáltam visszanyerni az egyensúlyomat, de ez nem volt túl könnyű feladat. Az sem jutott el sokáig a tudatomig, hogy hozzám szólt, ezért némi fáziskéséssel válaszoltam csak neki a kérdésére.
- Haza? Hova haza? A kastélyba, hozzám, vagy hozzád? Túl sok haza van – motyogtam az orrom alatt, aztán hirtelen rápillantottam – hozzád haza. Oda akarok hazamenni.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2017. július 26. 19:02 | Link

Panka

Lehet, hogy sokszor figyelmen kívül hagyom a környezetemet, de vannak személyek, akik sosem kerülik el a tekintetemet. Pankát is viszonylag hamar meglátom, de most komolyan azt kívánom, hogy bárcsak ne itt lenne és ne így. Futva megyek oda hozzá, de már a földről kell összekaparnom őt. Próbálom felhúzni valahogy a derekánál fogva és meglepődhetnék, hogy mennyire könnyű súlyú még mindig, de annyira kétségbe vagyok esve, hogy semmi mással nem tudok foglalkozni, csak azt szeretném, ha otthon lenne már és pihenhessen. Guggolás közben még mindig bizonytalan az állapota, úgyhogy inkább felkaromra fektetem a hátat, közben pedig próbálom lehúzni a ruháját, mert per pillanat mindene kilátszik. Igen, bevallom egyszer én is végigvezetem a tekintetemet rajta, de sok más pasival, bámészkodóval ellentétben én csak annyit állapítok meg róla, hogy még mindig jó teste van. De ez most nem lényeg. Félig érthetetlen hangjára fordítom rá ismét a tekintetemet. Szavai szívembe marnak, gyomromat kell összeszorítanom, hogy ne lepjen el a szomorúság, hiszen kiderül, hogy mindez miattam van. A mai találkozó őt is nagyon megérintette, de bíztam benne, hogy már tényleg túltett rajtam. Ezek szerint súlyosabb a helyzet, mint hittem és még azóta is csak fájdalmat okozok neki. Nem tudom, mit válaszolhatnék, csak mondogatom magamban, hogy Panka részeg, nem kell komolyan venni, de én is voltam már hasonló állapotban, tudom hogy van igazságalapja Panka szavai mögött rejlő érzelmeknek.
- Minden rendben lesz - válaszolok csak ennyit, noha szememben már nem tudom leplezni a kétségbeesést, avagy a bánatot. Panka jobban hercegnő, mint részeg, még most is ezt mondom. Nem ilyennek ismertem a lányt, persze egyszer mindenki felnő és berúg, de szerintem Panka sosem inná le magát ennyire prostituáltnak. Kivéve most...
Összeszedem magam és felállok vele, nyugtatom, hogy hazaviszem és minden rendben lesz, bár Panka olyannyira nem tud járni, hogy már az első lépésnél elesne, ha nem kapaszkodna meg a pólómban, mely így annyira megfeszül, hogy nyakamnál érzem, elpattan egy-két cérnaszál. Nem igazán érdekel a pólóm, de Panka érthetetlen szavai annál inkább. Természetesen eredetileg a saját szobájába akarom cipelni, de szavai annyira fájnak és egyszerűen nem tudom kimondani, hogy nem.
- A kastélyba, a szobába - felelem halkan, direkt leharapva a végéről a birtokos névmást. Inkább csak haladok vele előre, egy idő után már gyorsabban haladuk, főleg, hogy megunom a motoszkálást és megragadom Pankát a térde hajlatában és felveszem az ölembe, mint a sebesült hercegnőket szokás vagy tudja a fene.
A kastélyban persze a lépcsők áradata komoly nehézséget jelent, de inkább nem rakom le a lányt, addig is gyorsabban haladunk, legfeljebb a bicepszem lesz izmosabb.
- Mindjárt ott vagyunk - biztatom a lányt, hogy hamarosan már a szobába érünk, bár kicsit megvagyok lőve, mikor el kellene dönteni, hogy melyik ház felé menjek. A Levita számomra egyszerűbb, de akkor Panka a szobámban aludna és a pletykák hamar elterjednének, arról nem is beszélve, hogy a csajom a Levita házvezetője. A Navinébe viszont nem tudok csak úgy bemenni, és ha Panka nem annyira józan, hogy kinyissa az ajtót, plusz elvezessen a szobájába, akkor nem fogom tudni hazavinni. Ránézek az ölemben lévő lányra és konstatálom, hogy nem sok értelemmel néz vissza rám. Döntenem kell. Az biztos, hogy Pankát nem tudnám csak itt a folyosón lerakni. Végül sóhajtok egy nagyot és barátkozok a gondolattal, hogy Panka a szobámban fog aludni. Remélni tudom csupán, hogy nem lesz ebből baj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2017. augusztus 1. 11:26 | Link

Lora Fontaine
a hantázó bagolyköves

Milyen helyes. Azt hiszi, nem olvasok a gondolataiban. Persze, a szó szoros értelmében nem is, azonban mesterségem a hazugok nyakoncsípése és a mesterségem királya vagyok. Akkor még szerényen fogalmaztam. Ez pedig nagyjából majdnem gondolatolvasás. Csak kell hozzá, hogy beszéljek a másikkal vagy hogy bármilyen módon afelé tereljem az észjárását, ahol tetten akarom érni. Onnantól meg már egyszerűen leveszem az árulkodó jeleket. Amit most a lányka művel itt az orrom előtt, az pl. tankönyvekbe illő. A szakmám kezdő tankönyveibe. I. fejezet: A magukat totálisan leleplező, röhejesen béna hazugok.
- Á, Aladár. Hm... - bólogatok olyen kedves természetességgel, mintha tényleg tudnám, ki vagy mi az az Aladár és örülök neki, hogy hírt hallok felőle.
- Ó, én csak szeretnék beszerezni egy, s mást, amit nem volna szabad igazán beszerezni és nagyon remélem, hogy nem fogok lebukni - legyintek lazán, szembeállítva a fruskát önmagával. A részleteket még nem tudom pontosan, de majd kikörvonalazódik hamarosan. Az iménti meséjében ugyanis voltak ám igaz pontok. Bizonyos szavakat egészen másként ejtett, mint a többit.
- Szerelmi ügy, tudod - vonok vállat.
- Emiatt sok mindenre képes az ember - fűzöm tovább a szót és közben egy porcikámmal sem kívánom tagadni, hogy baromira nem az igazat beszélem. Legalábbis nem magamról. Hanem a lányról. Fejemet oldalra biccentve mosolygok rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. augusztus 1. 16:04 | Link

Na de Rothman bácsi...


Reménykedés, édes reménykedés. Jó, hogy vagy, bár oly hamar elillansz, akár a délibáb. Emberi szíveket dobogtatsz, eső előtti fülledtségként bújkálsz a levegőben, de Merlin se tudná megmondani, honnan eredsz. Már ha van lakhelyed, de biztosan van, ugyanis történetesen eddig az én szívemben cseperedtél. Jobb és bal kamráim összekötője, kákalagnyi boldog tudatlanság, hová távoztál, mondd, merre lelem táboraid?
Igen, ami azt illeti, ha leleplezik az embert, az megér egy misét, számomra is gondot okozott, ugyanis egyre kényelmetlenebbül éreztem magam a kialakult szituációnkban. Persze, mondanom sem kell, nem az öltözékem generálta ezeket a problémákat, egyáltalán nem.
Rothman bácsi szavai voltak azok, akik üldözőbe vettek engem és hamarabb utolértek, mint egy sánta kutyát. Nagyot nyeltem, lepillantottam a lábaimra, mintha valami érdekes természeti jelenség lenyomatait kerestem volna rajtuk, de ők visszaigazoltak, hogy minden rendben - még sellővé sem változtam a nagy izgalmak közepette -, nincs okom az aggodalomra, ideje lemondani a mugli igazságokról, nincsen azokban semmi valóságtartalom. Már épp készültem volna bevallani, hogy mit is akartam és hogyan vagyunk - jókislányként nehéz lett volna bárhogyan máshogy cselekedni -, mikor Bobó alakját láttam kirajzolódni a távolban, a második levéladaggal érkezett, amit az égiek adományaként pottyantott le elém. Meghűlt a vér az ereimben, szentül hittem, hogy ez egy rivalló és nem akartam, hogy Rothman szeme láttára ordibálja le egy jól méretezett sürgöny a fejemet, de Merlin megkegyelmezett, ezek is Floritól jöttek. Alig bírtam elolvasni a macskakaparását, de hosszas erőlködés után megfejtettem a rúnákat:
Lora, ez szigorúan titkos - állt az egyikben, majd ahogy magam elé vettem a másikat, jött egy újabb megerősítés - Ne beszélj róla senkinek !!!! - összehajtva a papírlapot Rotmanra pillantottam, kicsit hunyorogtam a fényben. Nehezen jöttek a szavak ajkaimra, mitagadás ők is azon tanakodtak, mi lehetne a legjobb megoldás ebben a helyzetben. Mint egy felbolydult méhkas tartalma vergődött a szívem a két ember között, majd végül úgy határozott, most Flori mellett köteleződik el.
- Nem értem, miről beszél - karba tettem a kezeim, megcsóváltam a fejemet. A bizonytalanság éles határt vert közénk és nem is akart alábbhagyni.

Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. augusztus 3. 12:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2017. augusztus 5. 00:14 | Link

Lora Fontaine
a címzett

A szemkontaktus kerülése, a lábaktól segítségvárás... hajaj, szorul a hurok szegény kis diák nyaka körül. Érti a koránt sem burkolt célzásaimat, már-már készül feladni magát, amikor elkövetkezik a drámai fordulat: levelet kap.
Mosolyogva intek a boszorkánynak, hogy csak tessék, a küldemény az küldemény, ne zavartassa magát tőlem, olvassa csak bátran. Én addig egy kirakatot figyelek, nem túl lelkesen. Sokkal inkább Lorát fürkészem, akinek egyik pillanatról a másikra kinő a bátorsága és magabiztossága.
- Nem voltál még szerelmes? - kérdezek vissza szomorkásan.
- Fiatal vagy, eljön még az idő - nyugtatom meg efelől, mintha szüksége lenne rá, vagy mintha egyáltalán ez az, amit a fejcsóválásával kikért magának. Persze nyilvánvalóan nem.
- Viszont állateledelt közel sem itt árulnak - nézek körbe az utca ezen részén. Kb. minden szóba jöhető bolt a falu másik végén van. Úgyhogy kezd egyre átlátszobbá válni az iménti alibije. Olyannyira, hogy gyakorlatilag már nincs is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. augusztus 5. 20:40 | Link

Annelie

Korábban érkezett, mint amit Noellel megbeszéltek és mivel nem akaródzott neki beülni teljesen egyedül sehová sem, inkább oda-vissza csatangolással töltötte az idejét az utcán. A legutóbbi kis találkozásuk felért egy pszichotréninggel, mert bár a szőkeség már megszokta, hogy a rellonos általában lényegesen többet mesél neki az érzéseiről, mint másnak, de Szofi eddig még sohasem beszélt ilyen nyíltan a Hunterhöz fűződő érzelmeiről.
Ha őszinték akarunk lenni, a férfi egy igazi főnyeremény volt számára -már Noel, Baileyről egyelőre még nem mert levonni ilyen messzemenő következtetést. Egy olyan biztos pontot jelentett a nő számára, ami egész életében nem adatott meg neki. Végre valaki nem érdekből szerette, töltötte vele az idejét és Szofi ezért mérhetetlenül hálás volt.
A tekintetét mindössze egyetlen pillanatra emelte a körülötte sétálókra, de szinte azonnal kiszúrta a nőt, akiről valószínűleg most sokkal többet tudott, mint amennyit illett volna. Így például átfutott az agyán a gondolat -az a fene nagy rosszindulat-, hogy Annelie nem egyedül volt a faluban, elvégre mit keresne itt teljesen egyedül? Mindannak fényében, amit Noel mondott Szofiban felütötte fejét az aggodalom.
Chris egyetlen keresztapukája ugyanis komolyan bizonytalan volt mindazok után, ami akkor este történt. Életében először úgy érezte, hogy Annie bárki másé is lehetne, nem csak az övé. A szőkeség akkor azt mondta, hogy ez teljesen normális -mármint, amit érez-, mindennek ellenére most némi alapját látta a dolgoknak. Na, nem fogja azonnal ezzel üdvözölni a férfit, hiszen minden esély megvan rá, hogy ő téved -de mi van, ha mégsem?
A nő egyetlen pillanat alatt gondolta át, mit is kellene tennie és fordult ki a másik nő elé. Centiken múlott, hogy nem csapódtak egymásba.
- Ne haragudj! -szabadkozott szinte azonnal, majd igyekezett elővenni a legszebb mosolyát és némi meglepettséget mímelni, mintha azon meditálna, honnan is ismeri őt. - Annelie, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2017. augusztus 6. 08:10 | Link

Szofi

Nincs sok hátra az indulásig, a pakolásba is belekezdett már. Szépen ládába rendezgette holmiját, ami jóval könnyebb, mint érzéseit rendezni. Megkapta a hivatalos levelet a rezervátumból, elkezdődik életének az a szakasza, melyben sárkányokkal foglalkozhat. Az ilyenkor nem számít bele, hogy Noak és Noel kitesznek néha három Magyar Mennydörgőt is.
Noel... Az érzelemkáosz okozója, mint tíz esetből kilencszer. Mégis amit leginkább érez az az, hogy szereti ezt az embert és boldog, mert eljött az az év, amikor nem búcsúzkodniuk kell, mert újabb hónapokra hagyja magára az erdőben. Nem. Idén minden más lesz és ez furcsa még a rellonos lány számára. Nem látja még előre, hogy fog alakulni a kapcsolatuk, de ez már nem is számít, csak hogy a közelében legyen.
Gondolataiban alaposan elmerülve siet be az erdőből a faluba, még egy utolsó kisebb bevásárlás szükséges ahhoz, hogy nyugodtan induljon el otthonról. Kell az állatoknak ez-az, és ezt listázza fejben amikor befordul elé a szőke. Meglepettségében felszalad a szemöldöke és komolyan elgondolkodik rajta, hogy ő Annelie-e.
- Attól függ, miért - néz Szofira gyanakodva. Nem tud ő semmit a közte és Ombozi között levő kapcsolatról, sem másról, amiről mások bizony igen. A nevét tudja, meg néhány pletykát az életéről, de túl sokat volt ő távol a Bagolykőtől ahhoz, hogy ismerje mondjuk a gyerekeit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. augusztus 8. 11:19 | Link

Rothman bácsi


Igaz, hogy nem olyan levelezést produkált Flori, mint ami Tatjana és Anyegin között zajlott - Puskin főművében -, de azért eltelt néhány perc, míg sikerült elolvasnom a trehány, egymásra dobált betűket. Rothman bácsi meg csak intett, hogy ne is zavartassam magam, hogy ezt és így egyáltalán nem illik, nyugodtan gyalázzam meg a vele eltöltött idő nagy részét, hisz én megtehetem, egy navinés, zöldfülű, elsős kis pojáca vagyok...
Összehajtva a papírlapot, elszégyelltem magam, anyukám mindig arra tanított, hogy az illemszabályokat be kell tartani, de most annyi minden viharzott át a fejemen, hogy teljesen megfeledkeztem róluk. Csak akkor ocsúdtam fel, amikor az idősebb férfiú fürkésző tekinteteit éreztem magamon. A döbbenettől alig kaptam levegőt, nem tudtam, mit mondjak, vagy mit ne mondjak. Szentül hittem, hogy most teljesen elástam magam előtte, és nem pár percre, egy életre.
- Pardon - hebegtem a döbbenettől, Rothman bácsi tekintetei úgy szurkáltak engem, mintha egy sivatagi kaktuszba ültem volna. Bár még soha nem volt szerencsém  ilyesmihez, most teljesen át tudtam érezni, hogy milyen lehet az az ominózus pillanat, amikor ez megtörténik. Pár percig csak elkerekedett szemekkel meredtem magam elé, mint egy rosszul működő lemezlejátszó hajtogattam:
Ez nem velem történik, ez nem velem történik - mire Rothman újabb szavakat intézett hozzám, amik gondosan árulkodtak arról, hogy keresztüllát rajtam és a bugyuta kis hazugságaimon, amiket megkreálni, nem kerülhetett nagy erőfeszítésembe. Nagyot nyeltem, vissza akartam erőltetni a leveleket a zsebeimbe, de jelen pillatanban ez a feladat is kivitelezhetetlennek bizonyult a számomra. Annyira ügyetlen voltam, megremegett a kezem idegességemben, így a levelek Rothman lábai elé kerültek és ha pár perccel hamarabb nyúl utánuk, simán levágja, hogy valójában Merlin se tudja, miről hantázok itt, de amiket mondok, azoknak köze sincs az igazsághoz.
De mi is az igazság? Álljunk meg egy pillanatra. Az, hogy Florinak keresek mandragórát, hogy megfőzhessek egy szerelmi bájitalt, akkor miért is érzem rosszul magam? - futott át az agyamon, miközben a borítékok után nyúltam és ahogy kiegyenesedtem, akaratlanul is kihúztam magam, megerősítve azt a gondolatot, hogy én jó testvér vagyok és egy nemes feladatot akarok véghezvinni. Nincsen ebben semmi elítélni való - majd köszörültem egyet a torkomon és válaszra emeltem ajkaim, olyan elszántsággal, mint aki nem tűri, hogy ellent mondjanak neki:
- De, szerintem életében mindenki megtapasztalja egyszer, hogy milyen szerelmesnek lenni - néztem el oldalirányba, kellemetlennek éreztem a szituációt, nyomasztó volt egy nálam sokkal idősebb emberrel bájcsevegni cupidó furcsa hóbortjairól.
- Igaza van, de nem sokat jártam még idelent a faluban, fogalmam sem volt, hogy hol keressem - próbáltam kimenekíteni magam a helyzetből, de a vörösség, mint valami furcsa kiütés trónolt az arcomon, Merlin se tudta levakarni.
- Esetleg segítene nekem? - persze, erre már felszegtem a fejemet és jó mélyen a szemébe néztem, olyan shrekmacskakutya szemekkel, amiben benne volt az is, hogy tudom, hogy tudja, hogy tudom, de tekintsünk el ettől és próbáljunk egy köztes útra lépni. Hozzuk ki ebből a helyzetből a legjobbat, ha lehet ilyet.

Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. augusztus 8. 13:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. augusztus 10. 19:14 | Link

Annelie

Nyilvánvalóan nem volt a legjobb ötlet majdnem ledönteni a másik nőt a lábáról, de Szofit hajtotta a kíváncsiság. Nem csak arról volt szó, hogy aggódott a Noellel való kapcsolata, illetve a férfi szíve miatt. A szőkeséget igazán érdekelte Annie. Tudni szerette volna, mivel vette le a lábáról Chris kereszapukáját.
Többféle válaszlehetőség is átfutott az agyán a kérdésre, de úgy döntött, marad a legegyszerűbbnél. És természetesen a legvalóságosabbnál. Ki tudja, mikor bukna le egy nevetséges kis hazugsággal.
- Csak sokat hallottam már rólad -felelt gyorsan, majd amikor ráébredt, hogy ez hülyén hangzott tovább fűzte. - Noeltől.
Egy pillanatnyi mosolyt engedélyezett magának a másik nő felé. Alapvetően nem volt az a csevegős típus, sőt valójában az utóbbi időben eléggé bezárkózott, de hát a cél szentesíti az eszközt. Kezet nyújtott Annelie-nek.
- Szofi Chenkova, Noel a kisfiam keresztapukája.
Ezt a tényt persze már máshonnan hallhatta a másik nő, de azért fontosnak érezte, hogy hozzátegye. Végigfutott a tekintete a tömegen, hátha feltűnik az emlegetett is, de úgy tetszett, ma nem sieti el az érkezést.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. augusztus 10. 21:17 | Link


luccrucc


Sok dolgot látott már Luca reakcióként önmagára. Tartották nagyon gyerekesnek, rossznak, kifejezetten retardáltnak, sőt, egy néni egyszer elmeháborodottnak nevezte meg sárgaházi szökevénynek. Ő csak lelkesen megjegyezte, hogy nyolc évet töltött ott, mire az idős hölgy elmenekült. Nem értette a dolgot, de vicces volt. Mint most a fülvakarós-kutyahangos kombó. Vidám volt, ami nem jellemezte az elmúlt időszakát olyan sokszor, így nagyon is kedvére volt ez az idő, amit az új pajtival tölthetett. Eric elég kedves és rendes volt, ráadásul a mókából se vonta ki magát, ami határozottan nagy pirospontot érdemelt.
- Bocsika, tudod, ha kajáról van szó, meg még szabad is, szóval olyan vagyok, mint az elszabadult cikesz. Mondjuk amúgy is néha… - ezt halkan tette csak hozzá huncut mosollyal, amivel a maga kis kitett poharát méregette. Nem mondott nagyot, sőt, megesik, hogy enyhén túlpörög dolgokon éppen ezért sem tagadná le, mikor néha buggyantabbnak nézik a kelleténél. Van egyáltalán kötelező mérték? Lucának fogalma sincs róla. De ha lenne, és egy pohárhoz hasonlítana, ő vödörrel merítkezik. Vagy kiskáddal. Tartálykocsival. Víztoronnyal. Az lesz az.
- Csak nyugodtan, mindenre hallgatok, leginkább arra, hogy „figyuuuu”, azt én is sokat használom. - A pincér odalépve megnézi őket újra, aztán a konyhából kifelé érkező tányérokért indul. Idő kérdése és minden felfedi önmagát. - Anglia? Ohh. Az egyik barátom is onnan való, mármint az országból, de más városból azt hiszem. Ez jól hangzik, már az, hogy magyar is lettél. Az őőő nem mi, hanem ki, egy sportoló. De nem ilyen kviddics meg varázslódologban. De szeretik őt ettől még.
A rögtönzött kiselőadása nem lenne meglepő, ha valaki elhinné, hogy a sportokkal kapcsolatos mestertanonci óráin odafigyelt. Van, ami néha lekötni, ez is csoda. A végső megjegyzéseken meg csak jót somolygott aztán csak belevágott a nagy mesélésbe. A kutyák és a menhely elzárhatatlan csapként nyílik ki nála néha, most sem volt ez másként.
- Ezesetben, ha gondolod, elküldök egy bagollyal mindent, amit nálunk lehet csinálni, meg mivel mit kaphatnál cserébe és akkor ha eldöntötted, jelentkezel - zárja a komolyabb részt, aztán bólint párat. Tudja, hogy ez nagyon keveseknél fér bele az életvitelbe, ez a helyzet néha a kutyákkal is, amit nagyon sajnál és el is szomorítja őt néha. Most azonban egész vidám, sőt vihorászik egy kört a jutalomfalaton. - Nem-nem, azok mind a drágáimé, de egy limonádé beleférhet.
A pincér megérkezve eléjük teszi az ételt, Luca pedig még az iménti megjegyzése kapcsán Ericre kacsint, hogy aztán az étel illatán hümmögve egy kört az evőeszközért nyúljon. Az értetlen pislogását megerősíti egy határozott bólintással és éppen ugyan azzal a „meg” szóval, amin nagyot vigyorog. Még szép, hogy megeszik! Hát semmi nem mehet kárba.
- Neked is!
Innentől pedig hol az evés, hol Luca be nem álló szájáé volt a főszerep. Igazság szerint teli szájjal nem illik beszélni, de vele még az is megesik. Sebaj, szeret a kutyák-kviddics-kaja hármasba elveszni, és ezért éppen nem is hibáztatják. Ismerik itt a lányt és amúgy is nagyon rendesek így a számlát a legvégén megkapják, ami kifejezetten olcsónak tűnik a mennyiséghez képest, de hát lehet, hogy a szép mosoly őket is megenyhítette. Luca minden szívet megdobbant, ha kell. És nem csak a képességével, no meg nem szánt szándékkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2017. augusztus 12. 22:51 | Link

Lora Fontaine
akit nem szadizok tovább

Pillanatról pillanatra változik a leányka hozzáállása a küldetéséhez, amit én szabotálni készülök. Annak rendje és módja szerint halad végig szépen a fokozatokon, mígnem elér a teljes eltökéltséghez. Mivel pedig úgy látom, ez a bizonyos akció csak valami ártatlan tinicsíny lehet, úgy döntök, leszállok a kishölgyről.
Mert én ilyen jófej auror bácsi vagyok.
- Nem - felelek röviden a segítségkérésére.
- Egy részt nem érek rá, másrészt foglalmam sincs, pontosan hol kapsz. Csak azt tudom, hogy nem itt - intek lendületesen körbe a falu ezen részén, majd zsebrevágom a kezeimet és lemosolygok a diákra a magam torz vonásaival.
- De sok szerencsét - lapogatom meg a vállát, miközben lazán elsétálok mellette. Fütyörészve haladok tovább utamon. Megúszta az ügyet a navinés. Tőlem aztán szabadon garázdálkodhat. Mondjuk a szerelmi bájital csúnya egy készítmény. Rövid viccnek még csak-csak jó, de valakinek az érzelmeivel játszani és főleg ilyen mesterségesen befolyásolni őket végül nem bizonyul olyan derűs mókának. De ezt majd meglátják ők is. Ez a tanulópénz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2017. augusztus 17. 19:46 | Link

Szofi

Gondolatai elszállnak és ha akarna sem tudna utánuk nyúlni. A nő kizökkentette, de olyannyira, hogy tényleg kell egy kis idő ahhoz, hogy bugyiba rázza magát.
Mint a rossz bűnözők, csak akkor mondja el, ki ő, amikor megtudta, mit akarnak tőle. Nem újdonság számára a "hallottam már rólad" mondat, az iskolában szinte mindenki ismeri a diákönkormányzat elnökeként, vagy éppen a sárkányos lányként. De így, hogy Noelt hozzáteszi, világossá válik számára az információszerzés mikéntje. Most pedig lép egyet hátra és várja kíváncsian, a férfi összetörte-e az előtte álló szívét, esetleg ezek után az övét fogja-e újra.
- Ó! Keresztapuka? - pillog nagyokat, hisz ez az információ elég új számára. Így már világos, hogy kettejük kapcsolata valami olyasmi, amibe beleillett, hogy exekről társalogjanak. - Annelie Merkovszky - mosolyodik el halványan miközben kezet fog a nővel.
- Hát én...gratulálok a kicsihez. Noel kiélheti magát - fogalma sincs, mit kellene mondania, egyáltalán szoktak-e gratulálni egy gyerekhez, de egy biztos; valami kellemetlen érzés fogja el. Az emlékek, meg a bevillanó kép, ahogy Ombozi önfeledten játszik a keresztfiával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
hát itthagyott
Írta: 2017. augusztus 17. 22:29
| Link

Rothman bácsi
és a mérhetetlen szomorúságom


Szélsőséges. Igen, ez a tökéletes jellemző rám, de mit lehet tenni, ha a hangulatom és lelkiállapotom úgy ingadozik, akár a hőmérő higanyszála. Talán sokan elmenekülnek mellőlem, tökéletes példa erre Rothman bácsi is, aki épp nagy hévvel ráz le magáról, de biztos vagyok benne, hogy Merlin küld majd olyanokat is, akik huzamosabb ideig is kibírják majd mellettem. Hisz értékes vagyok, akárcsak a többi mágikus lény, akik olyanok, mint a szivárvány színei. Én pedig mitagadás, rendkívül megkedveltem ezeket az árnyalatokat, különösképp Rothmanét, bár ő jelen állás szerint mit sem érzékel ebből. Szomorú volt, de el kellett fogadnom a tényt, ez a beszélgetés eddig tartott.
- Hát jól van - feleltem neki, szemeim szinte bepárásodtak, nehéz volt elfogadni azt a felismerést, hogy sok vagyok mások számára, valamint a segítségkérésem is csukott fülekre talált.
- Azért remélem, majd máskor is összefutunk - suttogtam csak úgy magam elé, még a lábaimat is keresztbe tettem, mintha ezzel megakadályozhatnám Rothman távozását. De miért lett  ennyire fontos a számomra? Miért akarom azt, hogy ne menjem el a közelemből? Igazából nem tudom megindokolni. Talán olyan, mintha az apukám lenne, mert valahogy ő is így néz ki, illetve hasonlókat gondol, mond és tesz, mint ez az auror. Ez az auror-aura pedig így valahogy annyira különlegessé és izgalmassá varázsolja a számomra, hogy lassan szabadulni se szeretnék  nyomasztó jelenlététől. Ismét egy 360 fokos fordulatnak lehetünk a tanúi. De én olyan vagyok, mint egy körhinta, szóval nem is kell csodálkozni. Amilyen hamar beleszeretek egy emberbe, olyan hamar ki is ábrándulok. Tudjátok, minden csoda három napig tart. Talán ezzel is így leszek.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. augusztus 17. 23:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Kovács Panka
INAKTÍV


next door girl sindrome
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 26
Írta: 2017. augusztus 22. 18:25 | Link

Life screams
ruci és az extra
Néhány pillanatig átélhettem, hogy milyen azoknak a lányoknak, akik a könyvek főszereplői státuszában foglalnak helyet. Akiknek általában mind ugyanolyan barna hajuk és szemük van, mint nekem. Tucatszépségek. Nem tudom mennyire jó minden egyes lányt ilyennek leírni, de pontosan így éreztem magam mindig. Egy lánynak, aki túl átlagos, túlságosan 2D-ben létezik, aki tényleg olyan, mint egy könyvszereplő. Akinek megadatott a szépfiú, és boldog is volt vele, aztán jött a nagy szakítás, és teljesen kibukott. Akkor hirtelen jött a változás, és nem akart többé átlagos lány lenni. Kifestettem magam, csinos ruhákat vettem fel az egy szem magassarkúmmal, amit anyukámtól örököltem meg, mert neki törte a lábfejét, amiért nem volt elég keskeny a cipőhöz. Mindenesetre nem az a lényeg, hogy mit húztama lábamra, inkább az, hogy hogyan éltem meg az egész helyzetet. Először csak egy sört kértem magamnak, hogy szokjam az amúgy számomra egyáltalán nem kellemes alkohol ízét, aztán ittam a többet és többet, töményebbet, még töményebbet... Egészen addig nyakaltam a piát, amíg azt nem éreztem, hogy jól vagyok. Amint megéreztem a kellemes bizsergést a bőröm alatt, már úgy éreztem: Megérte eljönni ide. Igen. Egészen addig, amíg nem jött a rosszullét, nem akart rám mászni egy pasi, és nem ijedtem meg halálosan. Mindezek mellett még azzal is problémám adódott, hogy nem tudtam tökéletesen megállni a lábamon. Akkor kezdtem el totlálisan bánni az egészet, amikor kimentem, és éreztem, hogy a friss levegő ellenére is ugyanannyira szédült vagyok.
Pont ez volt az oka annak, hogy nagyon megijedtem, amikor valaki odaért mellém, és akart kezdeni velem valamit. Hirtelen jutott eszembe, hogy talán sikítanom kéne, de még mielőtt megtehettem volna, a látókörömbe kúszott a számomra legkedvesebb fiú arca. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy mosolyogjak az angyalarcú, gyönyörű srácra, de végül nem tettem egyiket sem, csak elkezdtem hülyeségeket beszélni neki.
- Persze, hogy rendben lesz – jegyeztem meg nagyra nyitott szemekkel, holott azt éreztem, hogy mindjárt rosszul leszek – Megvan mind a két lábam és karom. Szóval nem történhet semmi rossz.
Fogalmam sincs, hogy ez hogyan függött össze, de jelen pillanatban annyira logikusnak tűnt. Addig, amíg nem vágják le őket... .Addig minden rendben van. Talán részben ez volt az oka annak is, hogy egy apró sikoly szaladt ki a számon, amikor hirtelen úgy éreztem, hogy eltűnik alólam még az imbolgó talaj is. Mindez csak hirtelen jött félelem volt tőlem, amint megéreztem az illatát, rögtön a nyakába fúrtam az arcomat, és mélyen beszívtam azt.
Aztán hirtelen rázkódni kezdtem a karjaiban, ekkor szorosabban fontam a karjaimat a nyaka köré, mert ismét elfogott a félelem, hogy le fogok esni, rosszabb esetben le fogom őt hányni. Épp elég volt ez a kisebb utazás ahhoz, hogy rögtön kavarogni kezdjen a gyomrom, és amint felértünk éreztem, nagyon kezdek émelyegni.
- Tegyél le kérlek – nem vártam meg, hogy kérdezzen valamit, vagy cselekedjen, elkezdtem leereszkedni a karjaiból, amivel csak annyit értem el, hogy sikeresen leseggeltem a földre, de kezdtem nagyon rosszul érezni magam, szóval szinte félig kúszva, félig járva indultam meg a folyosón, hátha találok valahol egy mosdót.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2017. augusztus 23. 11:19 | Link

Panka
[Már nem a fő utcza, de most ennyiért nem fogunk kukucsot kéni Pankának]

Sok részeg embert láttam már, de Pankát sosem gondoltam volna, hogy egyedül, éjjel ki tudja hánykor, egy száll semmiben útszéli lányt fog játszani ép ész és megfelelő mozgáskoordináció nélkül. Mikor elsőre meglátom, nem is hiszem el, hogy tényleg ő az, bár hamar rá kell jönnöm, hogy nem tévedek. A kezdeti rémület teljesen kiül arcomra, próbálom rendbe tenni őt, a ruháját, hogy ha majd kijózanodik, akkor ne fájjanak neki az emlékek, már ha ő is olyan típus mint én, aki bármennyire is részeg, mindig emlékszik mindenre. Sajnos... Ez a rosszabb eset szerintem. Ha Panka nem fog emlékezni, lehet nem is mesélem el ezt, jobb, ha nem tud róla. Semmi érdemlegeset nem mondok neki, elvégre felesleges is lenne, nehezen tudok mit mondani, mondjuk mikorra már az ölemben van, én is kezdek lenyugodni, hiszen biztonságban van a lány, már csak fel kell vinni őt a szobájába, hogy aludjon egyet. Nyugtatom, hogy minden rendben lesz, mire olyat válaszol, amire még ebben a káosz helyzetben is mosoly kúszik arcomra. Teljesen kiütötte magát!
- Végül is, ja. Így is fel lehet fogni az életet - felelem nevetve, mert ez az igénytelenség pont nem jellemző rá, bár kétségtelen, hogy igaza van. Nem fogok veszekedni vele, hogy térjen magához, mert úgysem fog reggelig, úgyhogy csak rosszat tennék, ha nem hozzá hasonló lazasággal reagálnék szavaira.
Elindulok vele a kastélyba, noha nem zökkenőmentesek a lépteim, jelenleg nem szereltek fel lengéscsillapítóval, de próbálok minél gyorsabban és egyben minél nyugodtabban - valahogy a kettőt próbáltam összehozni, nem sok sikerrel -, hogy Panka hasát ne rázzam fel. Érzem a nyakam körül összefont karjait, ütőeremnél ajkának közelségét és lélegzetének ingadozását. Nagyon nehéz így a jelenben maradni, ahelyett, hogy újból felelevenítsem a múltat, mikor is Panka ajkai szerelmesen cirógatták a nyakam peremét. Most is lehet gyorsul kicsit a szívverésem, de eldobom magamtól az emlékeket, mert ha figyelmetlenségem miatt elesünk, akkor az jobban fájhat.
A kastélyban kell eldöntenem, méghozzá egyedül, hogy mit tegyek. Nem a szívem súgja azt, hogy a Levitába vigyem, az agyam is azt mondja, hogy a Navinébe Panka állapota okán nem fogok tudni bemenni. Most ha leteszem ott egy random helyre, azzal nem lesz se ő, sem az én lelkiismeretem kisegítve. Úgyhogy döntök a Levita mellett, kockáztatva ezzel nem csak azt, hogy ha megtudja Gwen, akkor magyarázkodnom kell, ez még a kisebbik gond, ugyanis nem csinálok semmit, ami miatt felelősségre vonhat Gwen, azt pedig majd megoldom, hogy Panka a Levitában van egy éjszaka erejéig. Kora reggel felkeltem, vagy mit tudom én...
Sok lépcső vezet a kékek rezidenciájáig, minek kezdetén nagyon ügyesen még jobban kapaszkodik belém, az én szívem meg jobban kezd sajogni. Szidom magamban a rendszert keményen, hogy miért nem hajlandóak engedni a mágusok a muglis dolgoknak és beszerelni egy egyszerű liftet, ha már a hopponálás kiesik a lehetőségből és seprűn repülni sem akarok, mert egy méter emelkedés után Panka elhagyná magát. Mondjuk a lépcső is megárt neki, de összeteszem a két kezemet, hogy az utolsó fokoknál szólal fel, hogy tegyem le, mert nem érzi jól magát. Egyből hajolok is le vele, hogy két lábára tegyem, Panka viszont olyannyira nincs jó állapotban, hogy már állni sem tud, így leül a hideg kőre. Még jó, hogy nem engedem el teljesen, karjánál tarom, hogy legalább felsőteste függőlegesen maradjon, húzom is felfelé, mert csupasz combbal ücsörög a márványpadló még nyáron is jéghideg felületén.  
- Állj fel, meg fogsz fázni! - kérlelem őt halkan, szinte suttogva. Hangom erős és követelő, ugyanakkor ott van benne a féltés is. Szavaim azonban üres fülekre találnak, noha látom rajta, hogy próbál ácsorogni, a végeredmény az - az én szememmel legalábbis -, hogy elkezd félig négykézláb, félig valami billegő tartásban mászni a földön valamerre elfelé. Megbotránkoztat a látvány, szerintem még nincs azzal sem tisztában, hogy a fenekéről kezd felkúszni a ruha, mely most egyáltalán nem örömteli látvány. Mi lett veled, Panka? Megindulok felé, s közben előveszem a varázspálcámat, hogy annak segítségével szerezzek egy zacskót, amit Pankához érve a kezébe nyomok. Ez a mozdulatom már nem épp finom, azt hiszem testbeszédemen is látszik, hogy mennyire elegem lett ebből a látványból.
- Na jó, elég lesz ebből! - Amint ráfog a zacskóra, nem várom meg a véleményét, nem érdekel, ha ellenkezik, felkapom ismét az előbbi utazópózba, és erősen tartva lépek be vele a Levitába. Csak mert ő sem tudja mit akar, hogy akarja, azt sem tudja, hogy hol van, én pedig nem fogom megvárni, mire eldönti és kinyögi. Tudom, mire van most szüksége és hogy mi a legjobb, legkényelmesebb és leginkább opcionális megoldás. Én is voltam már részeg, akkor velem sem volt könnyű, de nagyon örültem, mikor végre a szobámban lehettem. Panka is örülni fog a kényelmes és nyugodt légkörnek. Végigmegyek a Levitán, fel a szobámhoz, de már annyira elkeserített a helyzet, hogy az sem érdekel, ki lát meg és mit gondolnak. Aki ismer, az tudja, hogy nem szoktam miniruhás részeg csajokat minden héten az ágyamba vinni. Reménykedem, hogy nem hány ez idő alatt, ha kell neki akkor azt a zacskóba intézze el. A szobám melletti fürdőben teszem le és itt már útjára engedem, hogy oda menjen, ahol a legjobb neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. augusztus 28. 11:25 | Link

Annie

Vélhetőleg nagyon rossz ötlet volt a rellonos lányt csak így megállítani az utca közepén, ezt Szofi nagyjából a második másodpercben már realizálta. Ha már így alakult a dolog, akkor viszont igyekezett a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Noel kíváncsivá tette a legutóbbi beszélgetésükkor és a szőkeség szerette volna megérteni, mi olyan különleges ebben a nőben, hogy a férfi mindent képes feladni érte.
Érzékelte a pillanatnyi változást Annelie arcán, valahol az aggodalom és távolságtartás között van, ezért igyekezett megválaszolni, honnan is ismeri Noelt -semmi szüksége rá, hogy újabb pletyka kapjon szárnyra. Abból már akad elég és nagy részük sajnálatos módon igaz is.
- Nem mesélte? -Vonta fel az orosz a szemöldökét egy pillanatra.
Persze nem lepte meg, hogy nem Chrisről társalogtak, de a férfi kifejezetten sokat volt együtt a csöppséggel. Szofi valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nyugodtabb volt, ha ő vigyázott a kisfiúra, mert szinte biztos volt benne, hogy nem fogja elhagyni sehol és nem ülteti fel egy óriáskerékre, mint Bailey a legutóbb Natashát. Hunternek megvolt az a jó szokása, hogy egyelőre még semmiféle félelemérzettel nem rendelkezett, ez pedig Szofira néha komolyan ráhozta a frászt.
- Köszönöm -mosolyodott el egy pillanatra. - Nem akarlak feltartani, ha nagyon sietsz, csak olyan sokat hallottam már rólad Noeltől és kíváncsivá tett.
Egy röpke pillantást vetett Annie háta mögé, hogy megbizonyosodjon róla, a férfi még a közelben sincsen -ma valamiért nem kapkodta el, a sors keze...
- Egyébként éppen rá várok, úgy... húsz perce -lesett le a karórájára. - Nincsen kedved meginni egy kávét, vagy bármi mást?
Normál körülmények között a szőke nem ilyen nyitott, de ha végre minden jól megy és csak egyszer a helyükre kerülnek a dolgok, akkor ez a nő itt vele szemben igen komoly szerepet fog játszani olyasvalaki életében, akiért Szofi képes lenne bármit feladni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2017. szeptember 12. 20:24 | Link

Szofi

- Annyi ideje nem vagyunk...jóban, még nem jött szóba - magyarázza meg, hogy szerinte miért lehetséges a tudatlansága ezen a téren. Elgondolkozott rajta eleinte, hogy Szofinak másfajta köze van Noelhez, ami miatt itt és most lezárná vele az újrakezdést, de ez már elég szépen más irányba tereli gondolatait. Egy keresztgyerek... Az már majdnem olyan lehet a férfinak, mintha a sajátja lenne. Vagy pont, hogy nem. Nem akar erre gondolni.
- El tudom képzelni, milyen szépeket mesélt - bólint hosszan, majd kissé feszengve szusszan. Ami azt illeti, nincs különösebben ideje erre a csevegésre, aminek vélhetőleg hátsó szándékai vannak. Annie ettől úgy érzi magát, mintha ellenőrzés alá vették volna, mintha lézerrel vizsgálnák a bőre alatt.
- Épp rá? Biztos hamarosan itt lesz - ejt meg egy félmosolyt, majd el is pillant az utca egyik felébe, hátha. Fogalma sincs róla, merre járhat, de nem szeretne ott lenni Szofival, amikor beesik. Képzeletében a jelenet valahogy úgy zajlik, hogy a nő az Ombozik anyja, és őt most teszteli nagyjából húsz oldalas kérdéssorozattal.
- Megharagszol, ha nemet mondok? Rengeteg elintéznivalóm van az utazás előtt - annyira azért nem sajnálja, hogy valóban dolga akad, de elhúzza a száját, mintha nagyon szeretne Szofival menni. Az utazásról pedig bizonyára tud, ha már Noellel ilyen nagy barátok.
- Azért örültem, tényleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza