31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 36 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rosalie Barett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 31. 17:40 | Link

Alice és Rayne



Alice arcán látszott, hogy éppen a hallottakat dolgozza fel. Aztán hirtelen nyakamba vetette magát, amitől én teljes mértékben kizökkentem. Még sose csinált senki ilyet velem. És a barátjának hívott! Úgy látszik neki könnyen megy a kommunikálás, nem úgy, mint nekem. Jólesett, hogy így hívott.
Mondjuk még olyat sem mondtak nekem soha, hogy "Üdvözöllek a gyűjteményembe, drága Navinés barátosném!"... Ez eléggé meglepett. Ilyen energiabomba, hogy lehet valaki.
-Örülök, hogy úgy hallom én vagyok az első lány barátod -mondtam őszintén. -Igazából, nekem a legelső barátom vagy te... na meg, ha téged is nevezhetlek barátnak, hamár elviselsz engem -adtam a cinikus célzást, hogy nem bánnám, ha összehaverkodnánk...
-Jól hallottam, hogy már mindenhonnan van barátod, Alice? Jó neked... Rajtatok kívül még csak nem is ismerek másokat.
Sopánkodtam egy kicsit. El is feledkeztem az éhségemről... Azonban hirtelen visszatért az agyamba és egy hangosat, kordult a gyomrom, amitől rögtön elpirultam... Milyen ciki már!
-Bocsi, nem szándékos volt, csak régen ettem. Rendben, felőlem indulhatunk. Épp javasolni akartam, mint hallottátok, nekem is ideje lenne valamit harapnom-mondtam mosolyogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alice Petónia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 91
Írta: 2014. július 31. 18:10 | Link

Rayne & Rosalie



 -Persze! Szólits cssak a barátodnak! -mosolyodott el majd Rayne-re meredt- Morgóóó..-jegyezte meg majd Rose-hoz fordult- Őt is szólithatod nyugodtan! Morci de nem kell félni tőle. Olyan mint a kezes bárány. Egy morcos.. fekete bárány.-rakta  karba a kezeit és bölcsen bólogatni kezdett. Sőt már igazából nem is ott járt. Teljesen lefagyott és elgondolkozott. A bárányok gyapja vattacukorból van..? És megharapnának ha kicsit lecsippentenék a gyapjából. És a pásztorok rendszeresen kostólgatják a bárányokat? És a pásztorok botja cukorból van? Istenem de jól esne most egy kis cukorka.. Viszont mikor a lánynak megkordult a hasa, kizökkent és felkuncogott. És még korog a pocija..De cuki!
-Milyen aranyos!-csapta össze a tenyerét csillogó szemekkel- Na de ha éhesek és fáradtak vagytok akkor irány fel a kastélyba emberek! Hajrá!-ragadta meg előszőr Rosalie kezét, majd Rayne kezét és elkezdte húzni őket maga után. Majd kicsattan per pillanat, most ő játszik idegen vezetőt, ez marha jó!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rayne Baskerville
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
Írta: 2014. július 31. 18:23 | Link

Alice & Rosalie




 Alice bárányos megszólalására elborult a feje.
-Örülnék ha nem hasonlítgatnál mindenféle állathoz.. Ugyanis ember vagyok.-rakta karba a kezét.- Méghozzá ARANY vérű varázsló..szóval~-viszont nem fejezte, be mert látta hogy most hiába beszélne a lányhoz nem érne el vele semmit. Mert látta hogy Alice elgondolkozik. Amilyen arcot vágott közben a lány, nem akarta tudni épp min agyal. Ő azt amúgy se értené, szóval hagyta had merengjen az újdonsült legjobb barátja és Rosalie-hoz fordult.
-Nevezhetsz annak ha akarsz.. Nekem édes mindegy. Legalább lett mégegy barátom a legjobb barátom mellé.-fordult a bambuló Alice-re. Nem tudom hogy mennyire fog rontani a hírnevemen ha egy ilyen a legjobb barátom. Ohh te jó ég mire vállalkoztam.. Ám mikor a lány hasa megkordult ő maga is elmosolyodott.
-Valaki éhes..-húzta mosolyra a száját. Ekkor hirtelen Alice kézen ragadta és húzni kezdte őket maga után. Hát ez csodálatos.
-Figyelj...Alice szerintem Rosalie tud magától menni. És ha hiszed ha nem,én is..-vonta fel az egyik szemöldökét és lemondóan megrázta a fejét. Beszélhetek én neki...felesleges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosalie Barett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 31. 18:41 | Link

Alice és Rayne



Dejóóó... szereztem máris két barátot! Najó, nem a szokásos módszerrel, hanem úgy, hogy követtem őket, de ez mellékes... Örülök neki, hogy ők azok. Kedvesek, Alice aranyos, Rayne pedig a maga módján rendes fazon.
Alice bárányos megszólalása kissé lesokkolt... Na erre mit reagál Rayne?-gondoltam magamban, de ez teszi őt azzá amilyen... ez ellen sajnos se én, sem pedig Rayne nem tud tenni semmit.
Aranyos a gyomorkorgásom? Ilyet se mondtak még nekem azelőtt soha. Tiszta ciki... Még Rayne is kiröhög, najó ennél rosszabb már nem lehet... Beszélgetés közepén belepofázik a gyomrom, mit ne mondjak szeret engem. Mondjuk már tegnap óta nem ettem semmit. Reggel annyira igyekeztem, hogy se kedvem, se időm nem lett volna reggelit csinálni. Legalább annyi eszem volt, hogy üdítőt pakoltam a bőröndbe...
-Oké, nem kell piszkálni. Éhes vagyok, igen!- adtam a kamuhisztit, nem nagyon illik hozzám pedig...
Mikor Alice megfogta a kezem elmosolyodtam. Rayne megszólalása pedig mit sem ért... Alice nem engedte el egyikünk kezét sem... Láttam, hogy ebbe Rayne is beletörődik, nem is tehene mást.Azért én titkon örültem neki, hogy nem hallgatott rá, olyan barátságos érzés volt. Micsoda véletlen, hogy két ilyen kedves emberrel találkoztam. Miközben ezen gondolkodtam automatikusan is elmosolyodtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2014. július 31. 21:43 | Link

Isidor Smiley

Ja, das ist wunderbar. Danke schön. Ich möchte mit dich Deutsch lernen.-fenevetek, közben pedig még mindig könnycseppek sorjáznak az arcomon és kecses ívben hullanak a földre.- Kérlek, ne haragudj, ha valamit rosszul mondtam, még csak egy éve tanulok németet.
Rámosolygok a könnyeim fátyolán keresztül:- Bocsánat, hogy elriasztottam a mooncalfot. Rémes társaság lehetek.- halvány félmosoly ül ki az arcomra.- Én, csak... nekem.. csak. HIányzik Anglia.- a hangom lecsuklik és, hogy csináljak is valamit, átnyúlok a vállam felett a jobb kezemmel, majd lefejtem magamról barátságos, karcsú kezét. Megvárom, amíg lehull rólam a tenyere, majd a bal kezemmel megfogom és kettőnk közé húzom. Ennyi biztosítékra most szükségem van, szóval nagyon remélem, hogy nem húzza el a kezét.
A könnyeim kezdenek felszáradni.
- Annyira hülye vagyok.-suttogom.- Utánam küldtek egy ilyen jófej srácot, mint te . Megnevettetsz, meg németül beszélgetsz nekem, mesélsz az otthonodról én meg bőgök itt mint egy hibbant tyúk.- önsajnáló nevetésem a kelleténél kicsit hangosabb.- Régen láttam a szüleimet is.-fogok bele a semmiből.- És nagyon fáradt vagyok, iszonyatosan fáj a lábam és tényleg nem akarlak megijeszteni, de biszereg a jobb szemöldököm, ami nálam az ájulás előjele.- akaratlanul megszorítom a kezét, hogy ne akarjon elmenni.- Segítenél nekem visszamenni a kastélyba?-kérdezem egy bajbajutott hölgy módjára.- Utána akár el is kerülhetsz, csak most kísérj vissza!-kérlelem, mert érzem, ahogy egyre gyorsabban ver a szívem és mintha a Fő utczáról csak úgy eltűnne a levegő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isidor Slusser
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
Írta: 2014. július 31. 22:37 | Link

Katniss <3

-Macht nichts, ich mache es für Dich gerne. Du kannst sehr gut Deutsch sprechen. Mondja elismerően és feltartja a hüvelykujját.
-Ez a mondat abszolút rendben van. A kiejtésen van még mit csiszolni, bár mivel én magam sem teljesen az irodalmi nyelvet beszélem, hanem a mifelénk élő nyelvjárást, így ez nem is annyira fontos. A lényeg, hogy meg tudod értetni magad az anyanyelvűekkel. Őszintén örül neki, hogy végre valakivel az anyanyelvén is eltársaloghat, ha úgy tartja kedve, kicsit visszahozza neki az otthonát. Mikor észreveszi, hogy a lány sír, leül mellé a padra és vígasztalóul átöleli. Katniss megfogja Isidor kezét a bal kezével, ő pedig körülkulcsolja a jobb kezével és úgy hallgatja, hogy miért is lett hirtelen szomorú új barátja. Megértően bólogat, mikor hallja az okokat.
-Hidd el, ha valaki, hát én tényleg megértem. Nekem az otthonom szokott hiányozni, és én is szoktam sírni, ha kiborulok. Neked meg most a jó élmények hiányoznak a tanulmányi útról. Ha jó élmények érik az embert és az hirtelen véget ér, és ráadásul még érzékenyebb fajta is vagy, előfordulhat, hogy sírsz miatta. Sírd csak ki magad nyugodtan, ilyenkor az a legjobb. Mikor kissé megnyugszik, további okokat is sorol, hogy mi is a probléma. Mikor megemlíti, hogy el fog ájulni, természetesen megijed. Ideje lenne már tanulnia egy kis elsősegélyt, ugyanis különösen gyakran ájuldoznak körülötte az emberek. Legutóbb Iza ájult el, mikor egy ostoba viccből átkot küldött rá, most meg Katniss lelki okok miatt. Feláll a padról, de most már nem fogja elengedni a lány kezét, többek között azért, hogy ha tényleg elájulna, észrevegye és ne legyen belőle esetleg nagyobb baj. Na meg aztán lehetséges, hogy más okok miatt is, de az már más lapra tartozik...
-Persze, hogy segítek neked. Járni még tudsz, ugye? Már csak azért, mert még legalább tíz-tizenöt perc az iskola innen gyalog, de ha rosszul érzed magad, kereshetünk más megoldást. És... nem, nem vagy hibbant tyúk, csupán csak kiborultál. És most figyelj: eszem ágában sincs elkerülni téged, sőt szánt szándékkal keresni foglak. Már... persze, ha te magad nem küldesz el melegebb éghajlatra. Próbálja poénnal elütni a dolgot, hogy elvonja a lány figyelmét a problémáktól, de közben azért határozott léptekkel elindul a kastély felé, hogy még időben odaérjenek, ha esetleg netán valami baj történne.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 777
Írta: 2014. július 31. 23:26 | Link


Allison Cambell nevében - Nyári Évi

De nehezek ezek a magyar szavak! Annyi mássalhangzó és szabály van, hogy azokat képtelenség megjegyezni. És ráadásul ezek a buta j-s szavak! Egyszerűen kibírhatatlanok! Nem is érteni, hogy ezek az emberek hogyan tudják megtanulni ezeket. Mindenesetre is, Allison próbálkozik a megértésével és még a kirakatban díszelgő cédulákat is leszeretné fordítani, persze angolra, mert úgy sokkal jobban érti az egészet. De mi van akkor, ha találkozik egy idevalósi emberrel? Jaj, még belegondolni is rossz, hogy hogyan fog rajta nevetni, amikor meghallja ezt a cudar kiejtést. Úgy látszik kár volt erre gondolni, mert ahogy ott sétálgat a kirakat előtt a kis könyvecskéjének motyogva, hirtelen nekikoccan egy lánynak. A kötetek, amelyek eddig a kezei között lapultak az idegennek, az ütközés hatására elszállnak  és szanaszét szóródnak a Fő utcza kőkemény hegyi köves járdáján. Alisson zavarodottan áll fel, hirtelen azt sem tudja, hogy mi történt körülötte. Amikor azonban megpillantja a szintén a földön heverő jövevényt, sietve felpattan és egy nőies kéznyújtással felsegíti a lányt.
 - Bocsánat! Én nem látni Téged. - Szabadkozik, miközben a saját mondatát elemzi a fejében. Vajon mindent jól mondott? Vagy az is lehet, hogy néhány szót rosszul ejtett ki. De sebaj! Majd idővel úgy is belefog jönni ebbe az egészbe. Tekintetét még mindig a lányon nyugtatja és próbál valami érzelmet kiolvasni belőle, hátha úgy többet megtud arról, hogy hogyan érzi magát. Feldúlt, vidám esetleg szomorú az miatt ami történt? Minden megeshet már a mai világban. Nem egyszer találkozott már olyan emberrel aki nevetett azon, hogyha ellökték valahol. Az egyik háztársai is ilyen, képes mindenben a jót látni. Komolyan, még azon is nevetett, amikor két Mardekáros felsőbb éves ellopta a cipőit és felakasztotta az egyik közeli és meglehetősen magas fára.  
 - Fájni esetleg valami? Én tudni segíteni? - Kérdezi, tekintetét a lányéba fúrva. Egyszerűen hihetetlen, hogy csak úgy feldöntött egy ártatlan járókelőt. Hogy lehet ennyire ügyetlen! Még csak az hiányozna, hogy már most ellenséget szerezzen magának csak azért, mert nem figyelt oda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2014. augusztus 1. 19:09 | Link

Isidor Smiley

Most már megnyugszom, a kastély felé tartunk. Legalább biztonságban vagyok és egészen jól esik, ahogy Isidor az ujjait az enyémbe kulcsolja. Támaszték is és meg is nyugszom tőle kicsit.
- Köszi. Jajj, dehogy küldelek el. Igazából már jobban vagyok.-mosolygok bágyadtan, miközben a kastély felé haladunk.- Majd emlékeztess, hogy megháláljam neked... Nos. Mindent.- a hangom a mondat végére suttogássá halkul. Majd erőt veszek magamon.- Nagyon jó fej vagy, tényleg. Kimentél értem az állomásra, vagyis csak mentél volna, de neked rohantam. Ne nézz hülyének, de mivel egyszer elkerültük egymást, mégis találkoztunk másodjára kicsit sorsszerűnek tűnik ez az egész.- belenézek Isidor szemébe, miközben a válaszát várom.
A Fő utcza kellemes esti fényei búcsúztatnak minket. A levegőben süti illata száll. A kirakatok lámpái reklámfénnyel égnek és mintha a mooncalf is feltűnne egyetlen pillanatra ahogy magunk mögött hagyjuk a macskaköves, hangulatosan megvilágított utcát.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2014. augusztus 1. 19:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. augusztus 3. 00:38 | Link

Adam Kensingtonne harapj meg amiért későn írtam


A csárda környékétől eltekintve a Fő utcza szinte teljes egészében csendes és puszta volt. A hangsúly a szinte szavon van, hiszen Kinsey ott cigarettázott a padon, és most egy fekete hajú, napszemüveges fickó is felbukkant. A volt levitás először nem törődött vele, de aztán észrevette, hogy az idegen megállt a régiségbolt kirakata előtt, és látszólag egy hegedűt nézegetett. Az egyik kezében egy laptopot tartott, és ez már két dolog volt, ami érdekessé tehette Kinsey számára. Egy ideig csak figyelte a sötéten öltözött férfit, majd miután elszívta és eltaposta a cigijét, lassan felállt a padról és ráérősen odasétált hozzá. Valamiért úgy érezte, hogy az illető a szeme sarkából (vagy a bolt kirakatából) őt figyeli, ezért semmi értelme nem lett volna megpróbálnia meglepni.
- 1710-es Guarneri, különleges darab, feltéve, hogy nem hamisított - morogta kellemes baritonján. Egy pillanatig habozott, ahogy végigtekintett az ismeretlenen. Elég idősnek tűnt ahhoz (höh), hogy tegezhesse, úgy pár évvel lehetett csak öregebb nála. - Én a te helyedben jobban szemügyre venném holnap, amikor a bolt nyitva van.
Valamiért azért csak nem állt össze a kép. Elvégre miért is nézegetné valaki a kirakatokat éjszaka, amikor úgysem tud vásárolni semmit? Az öltözködését tekintve nem tűnik olyan férfinak, aki nem engedhetné meg a vásárlást egy régiségboltban. És minek az a napszemüveg? Anélkül is alig lehet látni a késő esti sötétségben. Bár valóban elég sötét volt, az idegen bőre még így is feltűnően sápadtan fénylett. Kinsey bőre is betegesen fehér volt, de ez az árnyalat még az övénél is természetellenesebbnek tűnt.
Hát persze. A felismerés olyan érzést keltett Kinsey-ben, mintha megrázta volna az áram. Idióta. Hamarabb is rájöhettem volna, elvégre nehéz lett volna figyelmen kívül hagyni a pletykákat a bogolyfalvi vámpírról.
- De az nem fog összejönni sajnos, hm? - mosolyodott el végül győzedelmesen.
- Mondjuk ha hegedűt szeretnél, akkor azzal is megpróbálkozhatnál - bökött a fejével a vámpír laptopja felé. Aztán eszébe jutott, milyen váratlanul érte, amikor hiába próbálta használni a mobilnetjét az iskolában és annak környékén. Valószínűleg az idegen sem lehetett vele másképp.
- Nem sok jeled van neked sem errefelé, ugye? - kérdezett végül rá Kinsey. Sejtette, hogy nem csak neki gyűlhetett meg a baja az elektromos felszerelésekkel varázslatos térben, de nem tudta, mégis hány ember használhat a környéken efféle mugli eszközöket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bernadette Covenant
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Segítség eltévedtem
Írta: 2014. augusztus 3. 08:46
| Link

Nem régóta vagyok itt, de azt hittem szereztem barátokat. Ma van a szüli napom és senkinek nem jutott az eszébe. Na mindegy gondoltam lejövök Bogolyfalvára, meglepem magam valamivel, ha már mindenki elfelejtett. Már egy ideje itt bolyongok nem gondoltam, hogy eltévedek. Úgy tűnik ez ma nem az én napom. Jön ott valaki megkérdezem, hogy most hol vagyok.
-Elnézést, ne haragudjon. Megtudná mondani hol vagyok?-De az idegen csak jól megnézett és tovább állt.
A csudába! Ma mindenki keresztül néz rajtam?! Jön ott valaki azt hiszem ismerem, hátha tudna segíteni.
-Ne haragudj. Megmondanád hol vagyok?
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1255
Összes hsz: 8084
Matthew G. Kinsey
Írta: 2014. augusztus 3. 13:48
| Link

Felkeltettem a cigarettázó alak figyelmét, és elég merész hozzá, hogy társaságomul szegődjön. Nem mintha a bagolyköves diákok ne lógnának állandóan velem, nulla életösztönről és veszélyérzetről téve tanúbizonyságot, de már elfogadtam, hogy ők külön kategóriába sorolandók, és már rég nem akadok fent rajtuk.
Elcsigázottan nézek le magam mellé Ray Ban napszemüvegem mögül a nálam nem sokkal alacsonyabb, göndör fürtökkel megáldott tagra, aki közli a hegedű paramétereit. Csak bólintok neki, hiszen mindezt megállapítottam már én is nagyjából, és ezen felül még azt, hogy nem hamisítvány. Észreveszem, ha az.
Arcizmaim éppen csak megrezdülnek, ahogy azt javasolja, látogassak el a boltba, amikor nyitva van. Jogos és érthető felvetés, kivéve, hogy rólam van szó. Azonban, ahogy látom, a férfinak csakhamar leesik, miért tapintatlan az, amit mondott, ehhez képest viszont elégedetten mosolyog csak a felismerésen. Diadalként éli meg, hogy összerakta a képet, -meg kell hagyni- kiváltképp gyorsan. Ez meglehetősen nagy fokú intelligenciára és megfigyelőképességre utal. Mármint az, hogy alig telt bele egy hosszabb másodpercbe neki mindez.
Továbbra sem szólok semmit, csak hallgatom az ipsét, és lesandítok a laptopomra, ahogy arra bök, netes vásárlást vagy hasonlót javasolva. Egyszer-kétszer éltem már ilyesmivel, azonban rosszak a tapasztalataim. Eleve kissé bonyolult számomra ez a procedúra, hiszen hajnalban vagy este kell házhoz szállítaniuk, ráadásul jelenleg olyan helyen lakom, ahová nem kéne, hogy muglik betegyék a lábukat. Persze, akkor még maradnak a magánhirdetők, azonban az én időpontjaimat Velük szintén macera egyeztetni. De hát ezért szoktam beszerzőt fogadni. Ezt a tisztet jelenleg Kíra tölti be.
- Megoldom. - biztosítom végül rekedtes hangomon, egyetlen szóban a férfit arról, hogy nem kell aggodalmaskodnia, hogyan teszek szert azokra a tárgyakra, amelyek érdekelnek. Kialakultak a módszereim ez alatt a pár száz év alatt. Ettől függetlenül természetesen értékelem a tippeket, noha úgy látom, ez nála főleg szimpla erőfitogtatás. Jelesül: agytevés. Az Ő ereje az esze, azzal kérkedik. Bár -valljuk meg- van is mivel.
- Egyáltalán semennyi. - pislogok le búsan a laptopomra sötét lencséim mögül, ahogyan a jelet említi. Több tíz kilométerre semmilyen térerő nincsen. Persze, nem nagy gond, hiszen szinte akármikor elugorhatok valahova netezni, de tényleg kényelmesebb volna helyben.
- Már próbálom ezt kiküszöbölni. - árulom el a férfinak, hogy kísérletezem a megoldással. Közben ismét felé fordítom fekete haj keretezte, sápadt, napszemüveges arcomat. Lehetséges, hogy Ő tudna néhány ötlettel szolgálni? Vajon... beavathatnám a technikai megoldásaimba? Ó. Azt hiszem, kicsit előre szaladtam. Mégse kérdezhetek rá csak így, hogy szeretné-e megnézni a generátoromat. A végén még azt hihetné, csak el akarom csábítani, hogy belé márthassam a fogaimat, vagy egyszerűen csak ilyen hülye szöveggel kezdek ki Vele. Dehát olyan ritkán találkozom olyannal, akiben ilyen egyértelműen meglátom a lehetőséget arra, hogy méltó társam lehessen egy-egy fejlesztésben. Úgy érzem, Ő ilyen. Az ösztöneim pedig ritkán csalnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. augusztus 5. 17:32 | Link

Adam Kensington


A sötét alak egy szóban biztosította Kinsey-t arról, hogy megvannak a maga módszerei a vásárlásra, és ebben a férfi nem is kételkedett. Úgy tudta, a vámpírok legalább olyan jók a manipulációban, mint a viselkedéselemzők, ha nem jobbak. Az idegennek biztosan vannak emberei, akiket össze-vissza küldözgethet amikor ő nem tud kimenni a házból.
A férfi következő mondata egyáltalán nem lepte meg Kinsey-t, utóbbi szavai viszont annál inkább.
- Tényleg? Hogyan? - kérdezett rá őszinte kíváncsisággal a szemeiben. Valóban, ő is elhozott ide egy wi-fi routert Londonból, de képtelen volt működésre bírni varázslatos térben. Vajon az idegen több sikerrel járt volna? Nem látott rá okot, hogy a férfi hazudjon neki, bár azok a nagy, fekete lencsék meglehetősen megnehezítették a munkáját. Ha látta volna az alak szemeit, akkor sokkal biztosabb lehetett volna benne, nincs oka aggodalomra. Így természetesen megfordult a fejében, hogy a vámpír felfedezte az egyik gyengeségét (korlátlan internet-hozzáférés), és most csupán csapdába akarja csalni annak segítségével. A kíváncsisága azért, mint mindig, felülkerekedett a bizalmatlanságán, és egyelőre mindenre felkészülve várta az idegen (remélhetőleg az eddigieknél kimerítőbb) válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1255
Összes hsz: 8084
Matthew G. Kinsey
Írta: 2014. augusztus 5. 19:42
| Link

A göndör hajú, állógallérú férfi egészen lázba jön, ahogy megemlítem neki, már rajta vagyok a probléma orvoslásán. Néhány igen hosszú, néma pillanaton keresztül csak figyelem Őt sötét lencséim mögül, végül laza mozdulattal veszem le napszemüvegemet, és akasztom pólóm nyakába. Sok kort látott, kék szemeimmel tovább pislogok az alakra, ráérősen fordulva felé, ahogy a kirakat előtt állunk a lámpások világította utcán.
- Egy saját készítésű parabolaantennán dolgozom, amely tiszta, mágiától szennyezetlen térben a legoptimálisabban működik, több kilométernyi hatótávolsággal, biztos jelerővel. Úgy gondolom, hogy a megfelelő rúnákkal  egy varázslófaluban is elérhető volna a hullámok zavartalan terjedése. Sőt, a megfelelő mágikus felirattal még hasznosítani is lehetne ezt a közeget. Kiváló közvetítőként szolgálhatna. - fejtem ki a fejlesztésem részleteit, egészen belelendülve a beszédbe, ám nem hagyva el sajátos, komótos stílusomat. Figyelem az alakot, mit szól a hallottakhoz, és várom, hogy megejtse esetleges véleményezését.
- Nem sétálunk? - kérdezem aztán, ahogy körbenézek, és rájövök, most már semmi értelme itt álldogálnunk a bolt előtt, hiszem szemügyre vettem a kínálatot, és már rég nem az a téma kettőnk között. Viszont a felvetésem már megint túl udvarló hangvételűre sikerült. Na mindegy. Úgy hiszem, az előttem álló, fiatal férfi nem ütközik meg rajta, hogy egy kis diskurzus közbeni andalgásra invitálom az éjszakában. Végülis Ő szólított le, és olybá tűnik, van miről értekeznünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. augusztus 18. 23:17 | Link

Adam Kensington


Kinsey-nek nem állt szokásában félni az idegenektől, inkább érdeklődve figyelte és elemezte őket. Most mégis feszélyezve érezte magát, főleg azért, mert társa szemeit sötét lencsék rejtették el előle. Az illető, mintha csak olvasott volna a viselkedéselemző gondolataiban, lazán levette a napszemüvegét, és csak utána kezdett bele a részletes magyarázatába. A volt mestertanonc szemei felcsillantak a beszéd közben, még ha ez nem is látszódott túlságosan az esti homályban. Ráadásul most, hogy kielégítőbb választ adott a kérdéseire, Kinsey még arra is rájött a férfi észak-nyugat londoni akcentusából, hogy ő is angol származású.
- Gondolom nem gond, ha átváltunk angolra - mondta immár angolul. Bár úgy tűnt, mindketten szinte tökéletesen beszélik a magyar nyelvet, az exlevitásnak jól esett, hogy valakivel itt az anyanyelvén is beszélhet. - Tehát ez azt jelentené, hogy a mágikus teret betöltő erőt, amely akadályozza mugli eszközök működését, fel tudnád használni ezek javára? Ez zseniális lenne.
Kinsey-t meglepő mértékben felizgatta a téma, hiszen minden álma az volt, hogy egyszer internetezhessen Bogolyfalván. Ám az idegen következő mondatát hallva kissé vesztett a lelkesedéséből. Túlságosan gyanús volt számára, hogy egy ismeretlen vámpír felhozott egy olyan témát, ami nyilvánvalóan felcsigázta az érdeklődését, aztán meg hirtelen sétálni hívta. Lehetségesnek tűnt, hogy a napszemüvegétől is csak azért szabadult meg, hogy bizalomgerjesztőbbnek hasson. Elvégre Kinsey sok mindenre következtethet -akár tévesen is- a szemkontaktusból.
Igyekezett higgadtnak tűnni, ahogyan kényelmesen zsebre dugta a kezeit, a pálcája nyugtató tapintását keresve. Bal kezével meg is találta azt, ezért aztán úgy döntött, belemegy a játékba. Eléggé bízott önmagában ahhoz, hogy elhiggye, bármilyen szorult helyzetből ki tudna kerülni varázserejének segítségével.
- Miért sétálnék egy számomra teljesen idegen vámpírral? - érvelt a férfi. - Talán ha nem lenne teljesen idegen, esetleg. Egy egyszerű bemutatkozás is megtenné.
Ezt kimondva Kinsey felhúzta a szemöldökét, és habozva elmosolyodott.
- Matthew Godwin Kinsey, de inkább csak Kinsey - adta be a derekát végül. Kinyújtotta jobb kezét a társa felé, balját még mindig a zsebébe rejtve. Így készen állhatott egy esetleges támadásra, de jól esett neki arra gondolni, hogy egyelőre nem lesz szüksége a pálcájára. Ha a másik is rászánta magát, és szintén bemutatkozott, a férfi már nem igazán látta akadályát annak, hogy felhagyjanak az egy helyben toporgással és elinduljanak a Fő utczán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1255
Összes hsz: 8084
Kinsey
Írta: 2014. augusztus 19. 13:40
| Link

Átváltunk az anyanyelvi társalgásra. Meg kell mondjam, hasonlóan jól esik ez nekem, mint a fiatal férfinak. Érdekes különben, hogy feltűnt neki az akcentusom. Ha angolul beszélek, színtisztán kivehető, ha azonban más nyelvet használok, meglepően felfedezhetetlen, honnan származom. Ez az előttem álló férfiú tényleg nem mindennapi megfigyelőképességgel van megáldva.
Nem reagálok semmit értéséről tanúskodó, visszaigazolásnak ható kérdésére. Szerintem nem is várja. Csak figyelem tovább nyugton, Ő azonban koránt sem annyira higgadt, mint amilyen én vagyok. A sétára való invitálásomtól egészen feszültté lesz. Ügyesen leplezi, ám jól hallom szívverésének viszonylagos erősödését, valamint az sem kerüli el a figyelmemet, hogy merre jár a keze a zsebében. Persze, nem adom jelét, hogy tudomásom van mindezekről. Nem célom, hogy még inkább veszélyben érezze magát. Ha ez neki biztonságot ad, ám legyen.
- Adam Kensington. - nyújtom neki hűs, nagy kezemet, balomban a laptopomat lógatva combom mellett tovább. Különös, hogy a halandókban csökken a szorongás, ha megtudnak valamilyen adatot a másikról. Esetleg a nevét. Számomra ezek a legmellékesebbek egy másik lényben. De való igaz, részemről ritkán érzek fenyegetettséget, legalábbis nem izgatom magam rajta, holott jóval több okom volna rá, mint a velem szemben állóknak. Vegyük akár csak a mostani helyzetet! Kettőnk közül ki az, aki a pálcáját tapogatja, tettre készen? Hm... Lehet, mára elég az ilyen kétértelmű megnyilvánulásokból. Vagy azokból sosem elég?
- Alaposan utána néztem, de ilyesfajta rúnafelhelyezést nem igazán vállalnak. - kezdek neki az ecsetelgetésnek, elindulva a kedves, derengő fényektől megvilágított utcán. Egyáltalán nem zavar, hogy Kinsey egyértelműen tart tőlem és hogy nem bízik bennem. Részemről a világon senkiben sem bízom. Már rég nem kapaszkodok ilyesfajta érzésekbe.
- Elég összetett feladat. Inkább elvégezném magam. Néhány éve már dolgozom rajta. Persze, csak elméletben, hiszen... nem vagyok varázsló. Én nem tudnám felrúnázni az antennát. - csöndesül el hangom a taglalásom végére, és elég jelentőségteljes pillantást vetek a mellettem haladóra. Ő mágus. Ő megcsinálhatná. Ha annyira szívügye, mint amennyire gondolom, kérnem sem kell. Hiszen nyilvánvaló, a munka gyümölcsét végül nem egyedül élvezném. Mindkettőnk kielégülésére szolgálna. Öm... Szóval igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2014. augusztus 20. 15:44 | Link

Péter

Sosem várnám, hogy majd valakivel összefutok csak így vásárlás után ,akit már nagyon régen, hosszú évek óta nem is láttam. Aztán itt van Péter, akit bár elsőre nem ismerek meg, csak a teával válik számomra bizonyossá kiléte, ő az élő példa, hogy ilyen akkor is lehetséges. Meg persze az is lehetne, hogy én most az információ tudatában, hogy itt van szépen hazamegyek, és kész. De nem, hát miért tenném? Ha már beszélhetek valakivel, én beszélek is, mivel a picik mellett erre nem sok idő jut.
Szerencsére megismer azért, talán a bemutatkozás miatt, de én csak mosolygok látva a meglepődést arcán, amit szavakba is önt.
- Nem is egy, ikrek a drágáim, csak a kislány az apukájával van. Köszönjük!
A vigyort nem nagyon lehetne levakarni az arcomról, látszik rajtam, hogy én most már tényleg mindennek nagyon örülök, még annak is, amit mások figyelmen kívül hagynak.
- Á, nyolc nem hiszem, hogy volt..
Vagy lehet, talán tényleg pont nyolc, gyors fejszámolás, igen, a mostan évvel volt nyolc. Az idő szalad, és nem is tudnám azt mondani, hogy tényleg nyolc évnek tűnt, mert gyorsan elment. Persze nem is igazán foglalkoztam vele, be kell vallanom, csak egy felszínes barátom volt, elment, végzett, hát ez van. Most anya munkatársa.
Közben persze, kérésének eleget téve le is ülök a padra, Dave pedig a kezemben továbbra is, most nyugis és elvan, bár már lehet, hogy éhes. Csak egy megérzés, e ha valami van, úgyis tudtomra adja. Általában jó hangosan.
- Nem, egyáltalán nem olyanok. Jó, hát a rellonosok nem változtak semmit szerintem az évek alatt, de bízom benne, hogy nem olyan nehéz tanítani őket. Majd elmesélheted milyen, mert ha minden jól megy belőlem is tanár lesz, ha végzek.
Nevetek vele, aztán visszatérek a széles vigyorhoz. Igen, jövőre. Tulajdonképpen ebbe úgy még bele se gondoltam, szépen csak tanultam otthon végig a kicsik mellett, dolgoznom sem kellett, elvoltam az új ismeretek gyűjtésével házon belül, ahogy nem jártam a kastélyba fel, csak keveset én majdnem arról is elfeledkeztem, hogy végzek, és akkor már nem engem fognak tanítani, hanem majd én fogok másokat.
- David a neve. Gondolom volt megbeszélnivalótok, és nem ez volt az első. Pedig már lassan egy éve..
Jó, igazából még odaáig van idő, de akkor is sokkal közelebb vannak már az egy évhez, mint a félhez.
- Látom a teákkal való kapcsolatod az évek alatt sem romlott meg...
Mosolyra húzódik a szám, ahogy belegondolok ,hogy tulajdonképpen ennyit változunk az idő múlásával, mennyire leszünk mások, mit hagyunk el és veszünk fel a környezetünkből, ahogy haladunk előre, és ő meg nem, hát hiszen ez volt, amiről beazonosítottam. Régen is szerette, arra emlékszem tisztán, hogy mással nem is igen láttam, ha már láttam.
- Finom illata van, hm, csak nem almás?
Nem vagyok én szakértő, de néhány gyümölcs illatát teában meg tudom különböztetni. Télen mi is ezeket isszuk, de hányszor üldögéltünk a nappaliban és zenéltünk, mikor kint esett a hó... Nekem ezt hozza elő a tea, de persze más, ha valaki rendszeresen fogyasztja.
Utoljára módosította:Erdős-Prinz Violetta, 2014. augusztus 20. 15:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Brantner Katinka
INAKTÍV


Mágusporontyok védőangyalkája
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 28
Írta: 2014. augusztus 25. 10:30 | Link

Evelin

- Nem lenne nagy fáradság?
Nem szeretném itt feleslegesen lefoglalni a fiatalokat, hiszen én is voltam gyerek, tudom, hogy ilyenkor annyi fontosabb dolog van, ami sokkal jobban leköti az embert, mint egy bolondosan kinéző nőnek segíteni, és mégis, volt olyan kedves, hogy összeszedte az elgurult cuccokat, és felajánlotta, hogy elkísér. Nagyon nagy segítség, akit biztos, hogy Merlin irányított felém.
- Az előkészítőben dolgozom, és a tanévkezdésre mindent elhasználtunk. Fel kell töltenem a készleteket, hogy a következő évben se maradjon el a móka. Akik odajárnak még igen kicsik, sokszor kell őket megvigasztalni, mert honvágyuk van. Ilyenkor pedig jól jönnek az extra készletek.
Bizony, az én kicsikéim többsége igen szomorú tud lenni, amikor rádöbben, hogy hiába dörög az ég, nincs ott anyu vagy apu, aki megölelje őt. Ez pedig szomorú. Ilyenkor jövök én, aki addig ölelgeti a kicsiket, amíg egy mosolyt ki nem csal belőlük, és bizony van, hogy az éjszaka közepén neki kell állni lefoglalni a gondolataikat, nehogy felverjék a szobatársaikat.
- Na és te? Vizsgák alatti pihenő? Még mindig olyan kemények a tanárok, mint az én időmben? Semmi puska, semmi súgás, mert különben mehetsz az igazgatóhoz?
Amióta én idejártam persze sok minden változott. Egykori évfolyam és háztársaim állnak most a katedrán, más az igazgató, aki mellesleg egy édespofa ember, és azóta mintha a házak is másabbak lennének. Persze kívülről minden másnak tűnik.
- Melyik házba jársz? Én Eridonos voltam, még az első évfolyamban végeztem, valamikor az őskorban.
Belegondolva, tényleg elég régen volt, szerettem iskolás lenni, persze lélekben most is az vagyok, sőt gyerek, hiszen a kicsikéim mellé kacagás, jókedv és hang kell, hogy ne érezzék magukat úgy elanyátlanodva. Csak remélem, hogy azok, akik most lesznek elsősök, boldogan kezdik majd a mágustanodai életet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2014. augusztus 26. 18:50 | Link

°Podmaniczky Ádámnak

Annácska kapkodja a fejét, mindent látni szeretne, a faluból, ugyanis még sosem járt ilyen helyen. Ahol van varázs. Szimplán minden érdekli, még az egyszerű kis házacskákat is megtekintené közelebbről, ám inkább halad a bátyával. Bizonytalanul lépked Ádám mellett, aki nem halad gyorsan, ám a lánykának ez pont nem elég idő, hogy mindent alaposan szemügyre vegyen. Pólóját igazgatja egyik kezével, míg a másikkal húzza maga után fekete bőröndjét a göröngyös úton. Hirtelen belegondol abba, hogy mi lett volna, ha neki pont nincs varázsereje. Nos, igen. Elég kellemetlen lett volna számára, hiszen a többi tesója nagy menő mágus és akkor ő meg... Ám szerencsére nem így lett. Önkénytelenül elmosolyodik, aztán felnéz a bátyára.
 - Örülök, hogy itt lehetek veled - csak ennyit akart mondani a bátyának. Ha nem sietnének és lenni ennyi motyó nála még ölelést is adna, ám egyelőre csak ennyire futja. Miközben babrál a hajával sikerül elbambulnia. Pedig testvére éppen beszél, így hát csak a mondandója felét sikerül elkapnia. Összevonja a szemöldökét, megrázza a fejét, majd ezt böki ki:
 - Hm? - aztán szinte egy pillanat alatt feldolgozza a kis buksija, hogy Ádám mit is mondott. - Ja... Ja, értem. Persze, elég lesz az iskola, gondolom hatalmas. -
Már előre tart attól Anna, hogy mi lesz vele ekkora helyen, el fogja nyelni. Valószínűleg az első héten kis millószor el fog tévedni, legfeljebb csak gyökérnek fog tűnni, ha minden egyes nap rákérdez egy diáknál, hogy mi merre van. Jobb, ha ebbe beletörődik.
 - Szóval... Te melyik házban is vagy? - nagyon jól haladnak, ugyanis mikor ezt a kérdést a lányka feltette, már a fő utcát taposták. Nos, rövidesen meg is érkeznek a kijelölt helyre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Első találkozás.
Írta: 2014. augusztus 27. 21:08
| Link

Nina.




 Már estefelé jár az idő, bizony. Egyszerű, fekete karórámra pillantva lepődök meg azon, hogy már 7 óra is elmúlt, azaz ha minden igaz, akkor még fél óráig várok itt aztán összepakolok, vissza a kastélyba, be az ágyba és kimúlás. Nem hittem volna, hogy ennyire be fog indulni az üzlet, már legalább két alkalommal kellett utánpótlást vennem vászonból és festékekből. Mugli módszerekkel alkotom a képet, azaz ecsettel és vízfestékkel, temperával, por - és zsírkrétával, lakkal, akrillal meg a saját ujjaimmal. Egy fakó szürke pulóver van csak rajtam, ami még mindig lóg a sovány alakomon, habár a munka során az ujját laza csuklómozdulattal a könyökömig toltam. Mostanra a nép java azonban már elkotródott, behúzódtak a meleg fészkeikbe, forró vaníliás teát kortyolgatnak és könyvekkel babrálnak, amíg én előveszem az igencsak összegyűrődött pakk cigarettámat, előveszek egy szálat, aminek a fehér papír részét megfogja az ujjaimról rákenődött kékes-fekete festék. Számba tolva a csikk végét egy öngyújtót előhalászva meggyújtom azt, eztán hátamat a falnak vetem. Végigszámolva a mai napomat a hét korábbi napjaival együtt, összességében kerestem  25 galleon, 11 sarló és 23 knút értékben. Már korábban megalkotott képek és helyben festetteket egyaránt számítottam és ha lehetne ilyenre lehetőség, akkor most elismerően hátba veregetném magam.
 Most hirtelen egy idős boszorka száll le a kopottas járgányáról a képeim mellett, meglesi magának őket majd kissé szipirtyós hangon megérdeklődi, hogy holnap is itt vagyok-e még. Elmosolyodom és bólintok neki, az arcán azonban némi tétovázás kivehető. Mintha látná a hegeket az arcomon, a forradásnyomokat a szemöldököm mellett, a szám sarkában, ahogy bőröm mosolyra húzódik. Biccent egyet, majd egy darabig még ott ácsorogva meggondolja magát : dűlőre jutott, ezt a képet pedig lealkudja 17 galleon 6 sarlóról mindössze 15 galleon és 6 sarlóra. Boldogan hajítom el a félig elszívott csikkemet és egyezem bele az alkuvásba, mire újfent meggondolja magát és 20 galleont ad azzal a felszólítással, hogy ne adjak neki vissza. Inkább folytassam a festést, mert nagyon jól megy nekem. Vállat vonok, ismét elmosolyodok és amíg a tágító bűbájjal ellátott szatyrába ejti a képet, úgy elkalandoznak a gondolataim. Na igen, jobbakat tudnék festeni, ha nem kéne azon rágódnom, hogy vajon mikor.. jönnek ők el értem. Az is segítene, ha Nina mellettem lenne, ha támogatna.. ha puha kezét az izzadt vállamra tenné szavak nélkül, ezzel újabb önbizalmat és erőt töltve belém, de.. ő nincs itt. És én is jól tudom, hogy miért nincs itt.. Ahogy azt is, hogy miért nem megyek sehova önvédelmi fegyver nélkül..
 Egy másik cigire gyújtok újfent a piszkos falhoz támasztva a hátamat, pulóverem ujját ismét feltűrve a karomon. 7:23 . Na ezt akkor elszívom aztán csomagolhatok és mehetek fel. Brutálisan jó hetem van, meg kell hagyni, és ez még csak az első!
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. augusztus 27. 23:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Első találkozás
Írta: 2014. augusztus 27. 22:41
| Link

David

Igazság szerint elhúztam a kastélyból. Megírtam azokat a vizsgákat, amiket meg kellett – szerencsére mindent a vizsgaidőszak elejére raktak -, így szabadon koslattam el a faluból. Nem akartam itt maradni, ahol minden emlékeztet arra a bizonyos személyre. Hazautaztam Pécsre, voltam kint Franciaországban, ahol megismerkedtem Pierre-el – ott mindenkit így hívnak, nem? -, aki csak a másik nevét használja, a Florence-t. Helyes volt, kedves volt, randiztunk, de ennyi. Azt mondta, visszakísér Magyarországra, de nemet mondtam, mégsem hozhatom egy varázslófaluba a szerencsétlen muglit, mert instant szívinfarktust kap.
Szóval arra a pár napra, míg ott voltam, elfelejtettem Davidet. Nem jutott eszembe, nem gondoltam a múltra, egyedül az járt a fejemben, hogy megint szabad vagyok. Kezdenem kellett magammal valamit, így megkerestem a korábbi balett tanáromat, aki felajánlotta, hogy ha eleget gyakorlok, akkor visszavesz, legalább egy műsor erejéig. Minden ugyanolyan lett, mint volt. Modellkedtem, ismét táncoltam, mintha maga a mennyország érkezett volna el. Hát persze. Aztán apa kérdezgetni kezdett, hogy hogy állok fiúk terén, van-e már komolyabb, Szonja direkt szekált Daviddel, én meg besokalltam és hazajöttem. Nem is nagyon dugtam ki azóta az orrom a lakásból. Senkivel sem akartam beszélni, Misinek is csak egy baglyot dobtam, hogy kiszellőztetem a fejem, elutazom, de még nem írtam, hogy megjöttem.
Hosszabb sétára indultam késő délután és már este hét is elmúlt, mikor a Fő utcza kellős közepén kit láttak meg szemeim? David „S***fej” Bennett-et. Nem mondanám, hogy örültem a dolognak. Megfordult a fejemben, hogy visszafordulok, de sosem voltam az a menekülős típus, így arra jutottam, hogy tovább fogok sétálni, egyszerűen elmegyek mellette. Ahha, csakhogy közelebb érve a festékek és egyéb tárgyak illatán keresztül megéreztem Őt is. Hirtelen az arcomba vágódott az a rengeteg ölelés és csók, a gyengéd érintések és cirógató szavak, amiket néha elsuttogott, néha hangosan kimondott. Az összes olyan emlék megjelent előttem, amit annyira próbáltam elfelejteni, míg nem voltam itt, de most minddel szemben találtam magam. Összepréselt ajkakkal lassultam le, de nem álltam meg és rá sem néztem. Gondoltam némán hagyom itt. Nem lehet semmi gond, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Döbbenet
Írta: 2014. augusztus 27. 23:54
| Link

Nina.



 Kellemesen érintett a nő kedvessége a pénzügyeket illetően, jókor is jött meg jól is, így aztán gyorsan eldöntöttem: a cigaretta után összepakolok és spuri fel, nem várom meg a saját magam által kiszabott munkaidő végét.
 Aztán megpillantottam Őt. Épp csak, hogy véletlenül felpillantottam az egyébként nagyon érdekfeszítő talaj vizslatásomból, mikor úgy hasított belém a felismerés, mint valami áram. Félretüdőztem azt az átokverte dohányt, de nem engedtem meg magamnak a fuldoklásos köhögést, úgyhogy olyannyira bekönnyesedett a szemem, hogy pár csepp le is folyt a pilláim alól. Dühösen vártam, hogy Nina ellibegjen előttem, mint valami tündérke, aki pontosan tudja, mennyire szeretem még mindig. Habár ezzel a tempóval, ahogy haladunk, sajnos - vagy talán szerencsére? - ez a szerelem nem fog tovább égni. Úgy égeti le a tisztásomat a lány a viselkedésével, a pillantásaival és a nemtörődömségével, mintha a célja az lenne, hogy az életemet és a lelkemet az eddigi kisebb sivatagból totális sivársággá változtassa. Torkomban megjelent egy böszme gombóc, szemeim még mindig könnybe lábadva, de szemöldököm alól figyeltem Őt, ahogy lassít és igyekszik minél hamarább eltűnni az utcáról. Mintha csak régi ismerősök lennénk, akiknek közös a múltja.. vagyis .. még annyi se. Ismeretlenek. Teljesen idegenek egymás számára.
 Hagytam, hadd menjen. A lábait nadrágon keresztül is szerettem nézegetni, de ebben a harisnyában meg aztán ki nem nézne végig a lányon. . Jesszus, ha bárki is egy ujjal is hozzáért, akkor szépen egyesével, ujjpercenként fosztom meg a kezétől.. Tehát nem akartam utána menni. Már el is hagyta a festékeket, a képeket, vásznakat és engem is, mikor belém hasított egy érzés, befészkelte magát a fejembe és nem akart onnan sehogyan se kiszállni. Én.. soha nem tartoztam senkihez. Az életben soha sem.. De mégis.. ez a bőrdzsekis, taposócipős barna hajú tünemény.. Igen. Hozzá szeretnék tartozni.. Hozzá tartozom.. És örökké hozzá fogok. Még ha Ő már messze nem fog velem törődni, mikor már csak egy halványuló emlék leszek egy kifakult, régi, megsárgult papíron.. Nekem Ő lesz az az egyetlen, akihez tartozom..
 Hagytam, hadd menj.. Amíg nem ismertelek, nem bíztam soha senkiben. Láttam, amikor könnyeket hullattál értem; és tudom, hogy mindig mellettem álltál. Amikor velem vagy, mindig olyan nyugodt vagyok és boldog. Tudom, hogy nem vagyok vidám, sem szórakoztató, de én, David K*cs*g Bennett.. Szeretlek. Még mindig.. De tudom, ohh, nagyon is jól tudom, hogy neked sokkal jobb lesz nélkülem.. habár.. nem. Semmi habár.
 Hagytam, hadd menj. Látni akarlak újra meg újra, meg akarlak ölelni és megsimítani a gyönyörű fürtjeidet, de a saját világomban kell élnem. Egy olyan világban, ahol Te nem lehetsz ott.
 Utána mentem. Ha a sors fonalai összekuszálódnak, már nem lehet kibogozni őket, bármennyire is szeretnéd. Muszáj tudnom .. hogy minden rendben veled.
- Nina!!
 Hallatszott a mély, dörmögő hangom az éterben, ahogy abban az ócska, szürke pulóverben robogok a lány után hátrahagyva a holmimat. Utolértem, de magam sem tudtam, hogy meg fog-e állni, vagy sem..
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. augusztus 27. 23:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. szeptember 1. 00:39 | Link

Adam Kensington


Kensington. Kinsey keserű szájízzel gondolt vissza London elitnegyedére, ahová csak akkor keveredett el párszor, amikor elszökött otthonról egy-egy borús délutánon. "Gyönyörű házak, ronda lelkek" volt az egyetlen benyomás, ami mindmáig megmaradt benne a városnegyedről. A férfi biztos volt benne, hogy nem véletlenül ez a vezetékneve a vámpírnak, hanem valóban London azon részéből származhat. Az is lehetséges, hogy az évszázadok során elfelejtette igazi vezetéknevét, és egy olyan új nevet választott magának, amit biztosan nem fog többé elfelejteni.
Közben a két férfi lassan elindult egymás mellett Bogolyfalva fő utcáján. Kezeit Kinsey továbbra is a zsebeiben tartotta, de feszültsége oldódni kezdett. Ha Adam kárt akart volna benne tenni, már a néptelen utcá elején is megtehette volna. Legfeljebb, hogyha túlságosan aggódott volna amiatt, hogy félbeszakítják majd a lakmározását, meghívta volna a lakására.
Amit a legutóbbi mondatával tulajdonképpen meg is tett.
A viselkedéselemző iszonyatosan lelkesedett a témáért, amiről éppen beszélgettek, és tisztában volt vele, hogy ez látszott is rajta. Nem véletlenül igyekezett legtöbbször közömbösnek mutatnia magát az emberek előtt. Így legalább elkerülhette az olyan helyzeteket, mint amilyenbe most is belekeveredett.
Naná, hogy szeretne internetet a faluba, és naná, hogy ennek érdekében egy vámpírral is szövetkezne. Csak az a gond, hogy ezt maga a vámpír is tudja, ezért nem is kellett kérnie semmit Kinsey-től, csak várnia, hogy magától ajánlja fel. Az exlevitás habozva pillantott a mellette lépdelő alakra, de elméjében közben már kutatott a megfelelő varázsige után.
- Pirocus? - szólalt meg végül, először észre sem véve, hogy hangosan mondta ki a megoldást. Amikor azonban ráébredt erre, gyors magyarázatba kezdett: - Egy varázslat, amivel tüzes jeleket lehet vésni különböző tárgyakba. Szerinted rúnázásra alkalmas lenne?
Csak egy mód van rá, hogy kiderítsük. A viselkedéselemző észrevétlenül sóhajtott, és kivette a kezeit a zsebeiből. Felesleges dolog annyira kapaszkodnia a pálcájába, Kensington szavaitól úgysem tudja megvédeni magát. Befészkelték magukat a tudatába, és már sejti, hogy az egész éjszakáját azzal fogja majd tölteni, hogy a romlott kenyérpirítóját próbálja felrúnázni Pirocus-szal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1255
Összes hsz: 8084
Kinsey
Írta: 2014. szeptember 1. 23:12
| Link

Látom, hogy mennyire felizgattam a mellettem ballagó, kabátos férfiút. Mármint mentálisan, persze. Nem annak a fajtának tűnik, aki könnyen fellelkesül, vagy mint aki ezt csípőből kimutatná. Nem. Szereti a tartózkodás látszatát kelteni, de ha nem megy, hát nem megy. Akkor nem erőlteti. A jelen eset is ilyen. Mire felmerülne benne, hogy megőrizze tárgyilagosságát, már a kellős közepén van a gondolatmenetének.
- Megfelelő lehet, igen. - bólintok a felvetésére, a rúnázásra használható varázsigével kapcsolatban. Ha jól emlékszem, az általa említett szerepelt is azok között a bűbájok között, amelyek alkalmazhatóak erre. Bevallom, eleddig erre nem fordítottam akkora figyelmet, hiszen én magam úgysem tudtam volna kipróbálni. Inkább azzal foglalkoztam, hogy megtaláljam a megfelelő mágikus jeleket. Azonban mindenképpen szeretném, ha valaki végezne ezzel kapcsolatban egy, az enyémtől független kutatást, hogy a végén összevethessük az eredményeket. Kinsey erre úgyszintén alkalmas lehet.
Ahogy andalgunk tehát az esti utcákon, átrágjuk magunkat az alapvető elképzeléseken. A szükséges eszközökön, a legfontosabb tényezőkön, az eljárás menetén. Végül azon kapjuk magunkat, hogy megállapodunk, ki minek megy utána a következő találkozónkig, melynek helyszínéül az én házamat jelöljük meg, hiszen ott van áram. Amint ezzel megvagyunk, röviden búcsúzunk és szétválnak útjaink. Mit ne mondjak, ez egy igen gyümölcsöző kapcsolatnak ígérkezik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. szeptember 3. 05:29 | Link

Annalin <3

- Én is örülök neki húgi. Egy kicsit tartottam tőle, hogy az iskolában nem lesz meg a kellő Podmaniczky átlag, de szerencsére, te most pótlod ezeket. Meg aztán Andine már elment, Ayva meg el fog, már ahogy a szavaiból kivettem, nem nagyon szeretne itt maradni, talán a mágusvilág se jött be neki annyira, én viszont itt leszek még, ha ez az évem sikerül, három évig minimum.
Igaz, azt még nem találtam ki, hogy mi szeretnék lenni, már ami a mestertanonci képzést illeti. Szívesen tanulnék például legendás lényekről, kviddicsről, vállalnék minisztériumi vagy akár csapos munkát. Egy szó, mint száz, elég nagy most még az érdeklődési köröm. Eddig nem is nagyon gondoltam bele, hogy esetleg választanom kellene már, majd a jövő tanévben kitalálom. Mondjuk karácsonyig, vagy újévig. Mindenképpen még ebben az évben, nem akarom úgy kezdeni az újévet, hogy ezen görcsölök, mert akkor az egészre kihat majd az, amit elsején teszek, és én Podmaniczky Ádám vagyok, a para távol áll tőlem.
- Tetszik, amit látsz?
A zavart válaszból észreveszem, hogy mennyire el van foglalva a kis falucskával. Nem is csodálom, amikor Andine először vitt ezeken az utcákon végig, én is csak bámultam mindenfelé, olyan hihetetlen volt minden. Olyan csodálatos. És elfogott az az érzés, amit körülbelül úgy tudok leírni, hogy: Hazaérkeztem. Nem mintha nem szeretnék otthon lenni, tévedés ne essék, csak ezen a helyen kitöltődött az űr, amit éreztem mindig, és amit sose tudtam megmagyarázni. Itt végre teljes ember lehettem, olyan, akit elfogad ez a sok különös emberke.  Arra, amit mond, elmosolyodok, kicsit lelassítok, és amikor a sarkon befordulunk, finoman megfogom a kezét és megállásra kényszerítem.
- Eddig nem akartam felhívni rá a figyelmedet, de ha előre és kicsit felnézel, az erdős rész irányába, akkor megpillanthatod, hogy mennyire hatalmas.
Sejtem a reakcióját, kábé az lehet majd, ami nekem, úgyhogy már most, mielőtt még oda pillantana, elvigyorodom, majd ha kicsodálkozta magát, folytatom vele az útat a kastély felé. A táv felén már túl vagyunk, már csak egy kis emelkedő van vissza, amin remélem, hogy nem húz le a két utazótáska, meg persze a főutca, amin tudom, hogy extra lassan fogunk áthaladni, mert ott a kirakatok extrakirályul néznek ki.
- Az Eridonban. Bátrak vagyunk, és hősiesek. Meg persze baromira hangosak,  szóval gondolom, nem csodálkozol, hogy oda kerültem. Mondjuk én sem. Ha sokat szeretnél nevetni, fix, hogy pirosakkal kell barátkoznod. Van egy őrült csajszi, Leonie. Imádom. Igen feltűnő jelenség, és hihetetlenül aranyos. Ő egy a sok háztársam közül, akikért odavagyok.  A Navinések kedvesek, de csendesek, mint te, a Levitások nagyon okosak, de szintén elég csendesek. Általában könyvekkel mászkálnak, vannak páran, akik a zsúfolt folyosón való áthaladás közben minimum két oldal kiolvasásának képességével rendelkeznek. A Rellonosokkal – nekik zöld az egyenruhájuk meg a talárjuk -, velük vigyázz azért. Vannak veszélyesebbek is közöttük. Nem mondom, vannak jó fejek, de ne az első héten akard megfejteni őket, mert akkor bajba kerülhetsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 7. 01:26 | Link

Katinka néni!

Már megint érdekes szituációba cseppentem, amit most ebben a pillanatban nem is bánok. Egy nagyon kedves és bolondos emberrel hozott össze a sors, már megint. Ennél jobban nem is alakulhatott volna ez a nap.
- Nem, ez nem fáradtság! Szívesen segítek ahol tudok.
A kis mondandóm után érdeklődve hallgatom az övét. Mintha megéreztem volna, hogy hol dolgozik, mérget is vettem volna rá. Még egyszer végigtekintek a bolondos nőn, már megértem minek neki ez a sok dolog amit vett, van rá kitűnő magyarázata is. Bizonyára szeretheti a munkáját, mert ahogyan kiszűröm a szavaiból, hatalmas lelkesedéssel beszél róla. Utána kérdések következtek, sok-sok megválaszolatlan kérdés.
- Igen, elméletben annak szántam...
Jajj, vizsgák... Nem ártana szorgoskodnom egy kicsit és belehúzni mégjobban a tanulásba, bár az utóbbi időben azt csináltam, de azért na, a szorgalom soha sem árt.
- A tanárok szerintem nem olyan kemények, vagyis velem nem.
Tanárok, eddig iskolaidőn kívül nem nagyon futottam össze velük, ismerkedni kevés alkalmam nyílt, csak egyel találkoztam, de azt sem mondanám annak a nagyon-nagyon kemény fajtának.
- Én Levitás vagyok.
Eridon, erre azt hiszem számítottam... Van egy jópár barátom abból a házból, akiket különösen imádok. Például Levendula, akivel az ajándékboltban futottam össze, vagy Mathias aki engem, a született bénaságot akar megtanítani táncolni, több-kevesebb sikerrel. Elgondolkodtam, annyi kérdés kavargott a fejemben, azt sem tudtam, hogy melyiket mondjam először, melyikkel is kezdjem...
- Mert, a maga idejében milyen volt az iskola?
Érdekes kérdés, nézzük, milyen válasz is érkezik, ha érkezik...
- Maga szeretett ide járni?
Egyenlőre csak ennyi a kérdésekből, így elsőre nem akarom kiakasztani szegényt. Végül is ha belegondolok kötélből lehetnek az idegei, egész kicsikkel is dolgozik. Na, ezt majd meglátjuk, akasztottam már ki embert, szóval ez nem akadály.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. szeptember 8. 16:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brantner Katinka
INAKTÍV


Mágusporontyok védőangyalkája
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 28
Írta: 2014. szeptember 17. 19:16 | Link

Evelin

- Ez nagyon kedves, akkor ezek szerint nem vagy rellonos.
 Elvigyorodom hozzá persze, de ezt nem hagyhattam figyelmen kívül. A rellonos diákok se rosszak, csak ők nem így kezdik. Inkább úgy, hogy „segítek, ha…”. Az én évfolyamtársaim legtöbbje legalábbis ilyen volt. Nem adták ingyen a segítségüket. Mondjuk engem annyira nem bántott a dolog, világéletemben „magabiztos kiscsaj”-nak tartottak, én is így tekintek magamra, csak most kicsit túlköltekeztem.
 - Akkor mázlista vagy, vagy finomodtak a tanárok.
Nálunk azért tudtak olyan kérdezni, hogy a legmagabiztosabb kezében is megremegett a penna. Sosem felejtem el azokat a vizsgákat, ahol ijedten összenéztünk, és rájöttünk, hogy itt akkor se érünk el elfogadhatónál jobbat, ha még két napot tanulunk egyfolytában, akkor se leszünk ügyesebbek.
- Az én időmben még igen kihalt volt. Az első évfolyamban csak páran voltunk, mire végeztem, addigra telt meg az iskola élettel, sajnos. Persze nekünk is jó volt, csak még nagyon kevesen voltunk ahhoz, hogy tényleg értékelni tudjuk a nagy kastélyt, inkább csak zavaró volt, hogy olyan nagy. Aztán persze, amikor már többen lettünk, akkor örültünk, hogy nagy. Mostanra pedig már kész hadsereg lakik benne. Inkább én kérdezhetném, hogy hogyan bírjátok, hogy ilyen sokan vagytok ott?
Komolyan érdekel, hiszen amíg átverekedem magam a folyosón a kicsikéim ügyei miatt, már az is kész kihívás. Tény, hogy ehhez is hozzászoktam, de azért nem lehet könnyű.
- Nagyon. Mókás volt, meg aztán jól kiakasztottuk a tanárokat, próbáltuk megtalálni mi is a helyes, és mi a helytelen. A második évben már nagyok voltunk, mint akik mindent tudnak. Mókás volt, leszökni a faluba is. Akkor még beszigorították, mikor lehet lejönni, most már lazábban kezelik, ami jó. Na és te, szeretsz idejárni?
Kérdezem vissza, mielőtt befordulunk az utolsó sarkon. Innen már látszik a Boglyas tér és az iskola is.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 21. 12:12 | Link

Katinka néni <3 <3 <3

Túlzottan is imádom az ehhez hasonló napokat, főleg a végkimenetelüket... A mai napra az volt megírva, vagyis gondolom, hogy találkozzak egy ilyen kedves nénivel... ennél jobban nem is alakulhatott volna a napom, azt hiszem... Érdeklődve tekintek a mókás külsejű, de ugyanakkor hihetetlenül kedves nőre, amikor mond valamit séta közben... Figyeltem a reakcióit a mondatomra, amelyben persze az állt, hogy én Levitás vagyok... Kifejezetten megörült annak, hogy nem Rellonos vagyok, sőt még el is mosolyodott rajta... ~Csak nem lehetnek olyan szörnyűek a zöldek, biztosan akad köztük kedves is...~ Igen, az én gondolataim automatikusan képesek témát váltani ilyen dolgok felé... Érdeklődve hallgattam a bohókás nő többi érdekes mondandóját is... Igen, bizonyára a mázlisták közé tartozok... Én szerintem cseppet sem szigorúak a tanárok, vagyis eddig velem nem voltak azok... A néni a következő pillanatokban nosztalgiázni kezd a régi szép időkön. Bizonyára nagyon érdekes lehetett, amikor olyan kevesen voltak a kastélyban, én már ezt el sem tudnám képzelni. Nap, mint nap olyan sok emberrel hoz össze a szél, főleg a kastélyban. Én kifejezetten élvezem ezt a nyüzsgést... Bár van olyan is, amikor néha napján egy kicsit elmegyek sétálgatni egymagamban...
- Én kifejezetten élvezem a kastély nyújtotta sokaságot...
Utána a nő tovább folytatja a régi idők emlékére a nosztalgiát, amit persze érdeklődve hallgatok, kíváncsi szemeimmel kémlelve őt... Bizonyára ők is rosszcsont gyerekek voltak... Én nem mondanám magam annak a tipikus rossz kislánynak, bár a tények ellenem szólnak... a jó gyerekek nem lógnak ki az éjszaka közepén a hálókörletükből... Már megint elméláztam ezen, de a gondolat meneteket kizökkentette a nő egyik kérdése...
- Igen, én imádok ide járni... A házamat különösen imádom... mindenki nagyon kedves velem...
Szerintem jobb már nem is lehetne, egyszerűen imádok itt mindent... Viszont nem mondanám magam annak a tipikus Levitás jellemnek... Mint példának okáért, elméletben a Levitások többsége nem járkál éjszaka közepén a folyosókon, vagy ami még rosszabb, a kastélyon kívül. Amikor gondolat menetem végére értem, már az utca végén jártunk... ~Milyen kár...~ Rátekintettem a nőre és feltettem egy alapvető kérdést...
- Merre tovább?
Gondolom a nőnek is sok lehet a dolga, már csak az imént vásárolt dolgai alapján is... És én nem szeretném bennük akadályozni, bár tudnám még élvezni a társaságát...
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. október 22. 00:42 | Link

Éjszakai találka - Adam

>>A bájitalok csodái - Ideiglenesen külsőt váltva<<


Hideg az éj, koporsótáncot járnak a holt lelkek, porhüvelyük fájdalmasan nyikorog a sorvadás szelében egyetlen pillanatra sem feledve, hogy immár az enyészet köszörüli rajtuk csorba bárdját. A lelkek halálos nyugalommal – hisz értitek a humort – szemlélik az idő lassú előregördülését, mit sem törődnek olyan alpári dolgokkal, mint hajnalok és napnyugták, de mégis, az éjszakákat különösképp értékelik. De hisz nem sűrűn kérdezgetik őket, mi a halálfilozófiájuk, értékrendjük, mi érdekli őket, s mi nem, mit figyelnek meg az élőkben, vagy mit ignorálnak. Ó, igen, a szellemek, holt lelkek, az itt ragadt foszlányok lehetnének az emberiség krónikásai: objektívek, megfigyelők, pályaszéli, kiállított játékosok ők, semmi többek, kik regényeket tölthetnének meg a különböző emberek sorsának színes lefestésével. A ma éjjel újabb fejezetet tartogat számukra, ha a Sors is úgy akarja….
Hosszú, szőke fürtjeit kapdossa a metsző, éjszakai fuvallat, a kabátot úgy kell összeszorítsa magán. Csontig kínozza a fáradtság, kezeit pedig hiába mosta le, az ibolyafény kimutatná a foltokat. Hisz a víz nem mossa el a vért csak úgy… De fáradt, oly borzalmasan, hogy a figyelme is lankadtabb az átlagosnál. Mikor is kezdte? A balesetkor? Amikor más bőrben ébredt egy reggel? Ó, igen, az az incidens meghozta a katalizátort további tervei megszüléséhez- akkor még nem is sejtette mekkora haszna származik majd a másik nem testközelből történt megismeréséből, és lám, mára sok ügyes-bajos dolgát pofit váltva intézi el. És a nővére arcával ismét csak új kapuk nyíltak meg előtte… Hiszen Michelle tincseihez korántsem nehéz hozzáférnie. Egy ház, egy élet, de a puszta ölelés, hajsimítás is elég néhány DNS maradvány megszerzéséhez és a Százfűlé főzet véglegesítéséhez. A feketepiac csodája, hogy a pénz beszél és azt mondja: majdnem mindent megkaphatsz általam, nyújtózkodj hát, míg elér a bukszád.
Némaságba burkolózva baktat Bogolyfalva utcáin, elvékonyodott ujjai egészségkárosító után kutatnak a zsebben, no meg az öngyújtó is elkélne. Nem használ minden hülyeségre mágiát azért, amit egy mugli ketyerével is megoldhat és még rúnáztatni sem kell. Kattan az öngyújtó, felszáll a füstcsík Michelle hamis ajkai közül. Megáll az egyik sarkon nekidőlve a ház falának. Szemei lecsukódnak egy pillanatra, hogy dudorászás bugyogjon fel a torkából. A hangszálai kellemesen elvékonyodtak, senki nem mondaná meg külsőre, hogy nem a Saint-Venant lány, hanem a fiú ácsorog idekinn, hajnali kettő derekát taposva, csendben dúdolgatva a „Déli rózsák” keringőjét. Rövid idő múlva két kezét oldalt kitárva, egyikben a tüdőropival, forogni kezd, mintha keringőzne egy láthatatlan táncteremben- kiből mit vált ki a fáradtság ugyebár. Újabb pár perc és már szinte trilláz azért még keretek közé szorítva Michelle csengő-édes hangját, hogy a lakók ne üljenek a fejére csendháborítás miatt. Nem volna türelme hozzájuk és Warrennel a fején bajos lenne szétátkozni őket.
Parammparammm, lassan pörög, álcája kecsesen forog, a szőke tincsek körbelengik, ajkain diszkrét mosoly ül, miközben hátrahajtja a fejét, hogy szemeit újból kinyitva felbámuljon az égre. Megkörnyékezi majd a szédülés… majd, de addig még van, még forogna, dúdolna, Bach-ot, még több Strauss-t, Vivaldi-t és még, még, táncot, zenét, az agya megtöltését, elvarázsolását. Kezdett utóbb túlnőni rajta minden, mit a lelkében őriz és gyűjt, az iszonyatos feszültség. Egyre nehezebben vezeti le, egyre több a probléma vele, mi másoknak aligha tűnik fel egyébkor, mint ilyen kirohanások idején, de hát ez is éjszaka történik, senki nem látja vagy hallja a megtért árnyékvilágbelieken kívül. Vagy mégis….  ?
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. november 18. 04:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1255
Összes hsz: 8084
Írta: 2014. október 22. 17:07 | Link

Mihael Gérard Saint-Venant
a gyanús szőkeség

Kezeim zsebembe csúsztatva, kissé lehajtott fejjel, arcomba lógó tincsekkel baktatok a faluban, elmerengve. Bakancsom lazán kötött, szárai hanyagul állnak szanaszét. Hűs szellő fúj, dzsekim mégis nyitva. Dehát én úgysem fázom. Ez a sok ruha mind csak a látszat és a stílus kedvéért van rajtam. Csak az állatok nem ügyelnek a megjelenésükre, részemről pedig fenevad vagyok bár, állat nem. Hiába gondolkodnak rólam sokan eképpen.
Az imént találkoztam Minával. Az apja ispotályban van. Haldoklik. Róluk gondolkozom, miközben hosszú, könnyű lépteimmel ráérősen haladok az utcán a Kins&Kens felé. Éles érzékszerveimnek hála, pontosan képes vagyok felmérni, hányan tartózkodnak körülöttem, hol, és gyakran azt is, kik Ők. A legtöbb falubelit felismerem már a távolból illatról, levegővételről, testi hibákról, egyéb jellegzetességekről. Akad itt nem messze valaki, akit azonban nem ismerek még. Viszont mikor felnézek, előttem két saroknyira mégis egy olyan arcot, alakot látok, amelyhez már volt szerencsém. Megtorpanok és finoman összevonom sötét szemöldökömet. Fejemet oldalra biccentve figyelem a dúdolgató, pörgő, füstölgő, kedélyes halandót, aztán indulok tovább. Felé haladok.
Mindössze néhány méterre állok meg Tőle, és csak lusta pislogással, tanulmányozón nézegetem. Régi fényű, kék szemeim békésen pásztázzák. Sápadt vonásaim szokás szerint simák, mi sem észrevehető rajtuk abból a gondolatárból, ami a fejemben tombol. Hiszen ez az illető kiköpött úgy fest, mint a megkóstolt szöszi a stégről. Mégsem hinném, hogy Ő az. Ha más döntő bizonyítékom nem is volna, a vére illata elárulja. Az nem hazudik. Valamilyen varázsfőzet vagy bűbáj hatása lehet az, aminek tanúja vagyok. Nem szólok semmit, csak méregetem Őt. Az éjbe olvadok sötét, nyurga valómmal. Elgondolkodva, áthatóan figyelem az ál-szőkeséget, míg tova nem táncol az éjszakában...
###
Utoljára módosította:Adam Kensington, 2014. december 27. 20:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. október 24. 19:01 | Link

Elena Rose

Az esti időjárás lassan már megköveteli, hogy előkeressem a szekrényem mélyéről a bundás kesztyűmet is – jéghideg ujjaimat megpróbálom még inkább a kabátom ujjába rejteni a hűvös szellő elől. Ennek ellenére sem bántam meg, hogy elindultam erre a kis túrára a faluba. Ilyenkor a legjobb sétálgatni, egy kicsit kiszellőztetni a fejet, és amúgy is jobban szeretem a hidegebb időt, mert felöltözni fel lehet annyira, hogy ne fázzon az ember, viszont a nyári melegben az sem feltétlenül segít, ha egy szál fürdőruhában töltöd a napot.
Nem volt konkrét célom, amikor elindultam a kastélyból, így most csak tétlenül járom az utcákat, nézegetem a kivilágított kirakatokat, és a nagy csendben a lépteimet hallgatom. Nehéznek érzem a lábaimat, és a gondolataim még mindig a kviddics edzés körül kavarognak, hiába próbálok most már egy kicsit lenyugodni, pihenni és semmin nem agyalni, nem megy ez olyan könnyen. Teszek egy kis kitérőt a játszótér felé, beülök a hintába, és pár percig csak annak nyikorgását hallgatom, ahogy előre-hátra lököm magam a lábaimmal. Sötét volt már akkor is, amikor beértem a faluba, de mostanra teljesen besötétedett, és itt, ahol az utcai világítás kevésbé zavar be, látni a csillagokat. Az ég tiszta, felhőknek nyomát sem látom.  
Feltápászkodom, és visszakanyarodom a kicsit népesebbnek vélt utcák felé, bár ezt is inkább az üzletekből kiáradó fény, és némelyikből kihallatszó tompa hangzavar érzékelteti, maga az utca éppen csak nem kong az ürességtől. Hát persze, ki szeretne idekinn mászkálni, ha egyszer forró csokit, vagy esetleg valami erősebbet is kortyolgathat odabenn, szinte bármelyik, még nyitva tartó helyen.
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2014. október 24. 19:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 36 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza