31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 36 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 14. 20:03 | Link

LaFonde kisasszony
(Persze, ezek után higgyem is el xD)

Megunta, hogy csak a négy fal között kuksoljon, és amúgy is jó lett volna valami forgalmasabb helyen lenni, úgyhogy úgy döntött, hogy szétnéz lent a faluban, mert idefelé nem igazán volt rá érkezése. Egyébként igen, ismerte a házirendet, legalábbis azokat a pontjait, amiket az egyik tanár köszöntésképp felolvasott neki, mert a saját példányát azóta már elhasználta cipőtisztításra, szóval teljesen tisztában volt vele, hogy nem lenne szabad csak úgy lemennie, és azzal is, hogy tíz után bent kellene lennie a saját háza területén. És persze a kellene szón van a hangsúly, mert Avery-t ez épp nem érdekelte, és miután szerzett magának valami vacsorát, csak úgy céltalanul lődörgött az utcán.
Kezdte már megszokni a helyet, bár még mindig furcsábbnál furcsább dolgok történtek mindenfelé, viszont elkezdte meglátni az ebben rejlő lehetőséget, ugyanis úgy tűnt, errefelé sokkal kevésbé élnek a verekedés jól bevált fortélyával, viszont cserében vannak nekik olyan technikáik, amelyiknek bármelyik utcagyerek repesve örülne.
Gombócba gyűrte a papírt, amibe a virslis táskát csomagolták a boltban, és behajította egy kukába, aztán előhalászta a cigis dobozt, hogy kipöfékelhesse magát, még mielőtt visszamegy a suiba. Megállt egy sötétebb részén az utcának, és a falnak dőlve figyelte a ritkásan elhaladó embereket, miközben mélyeket szívott a füstös méregből.
Látta a lányt is, aki látszólag szintén céltalanul sétálgatott, bár nem hitte volna, hogy oda is fog menni hozzá, de úgy tűnt, itt képtelenek mások békén hagyni az embert. Végigmérte mielőtt válaszolt volna, és kifújta a füstöt.
- Aha. És? - kérdezett vissza, kíváncsian várva a magyarázatot, hogy miért zavar bárkit is ez a tény, főleg itt lent a faluban. Mindenesetre ha eddig nem is nézték ki belőle, hogy fiú, a hangja minden bizonnyal segített a helyzeten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 14. 21:13 | Link

Miss Lyall
(pedig, komolyan... mondtam már ^^)


Igazából... meglepő, de semmilyen érzés nem kerít hatalmába a valaki láttán. Pedig általában szoktam valamit, most mégse. Nyugodt vagyok, és kedvtelen, még ahhoz sincs kedvem, hogy Erős Pista jellemet produkáljak, csak úgy megállok, és közlök vele valamit, amivel nyilván ő is tisztában van, és amire nyilván magasról tojik. Helyes, én is, épp ezért vonok vállat, vagyis vonnék, ha nem ugrana be valami. Hirtelen tiszteletet parancsoló kiállással húzom ki magam, mert rémítsük meg az újoncot, akinek halvány lila gőze nincs arról, ki vagyok. Legalább is, ebben bízom.
- És most mondasz nekem nevet, házat, évfolyamot, na meg egy marha jó indokot arra, ez téged miért hagy hidegen, és miért nem KHban vagy, aztán mész felsuvikszolni a Gamajun ház padlóját. A tulajok roppantmód méltányolni fogják a jelenléted - hangomba gúnyos él szökik, majd megunva ezt a viselkedést, nemes egyszerűséggel mellé megyek, és leguggolok.
- Na jó, csak szívatlak, de tényleg ez lenne a procedúra, ha kedvem lenne hozzá - vonok vállat. Nem fogom azzal kecsegtetni, hogy más is ennyire elnéző lesz, mert nem lesz, a prefik többsége imád büntetni, nekem meg marhára nem hiányzik plusz dolog a nyakamba, így is alig van időm, na meg... miért tenném? Szerintem tök képmutató lennék, hisz én is megszegtem már a szabályokat, meg is úsztam.
- Ophelia vagyok, rellonos prefi, az elviselhetőbb kategóriából... legalább is.. állítólag - nem szoktam fényezni magam, ha én nem, akkor senki nem tudja, milyen is vagyok valójában, mondjuk elvisilehetőnek korántsem nevezném magam, még így se, hogy a tudat, miszerint Blaisel vagyok, rendesen visszafog a kilengéseimből, ami annyira azért nem tetszik. Megfogadtam, hogy nem változok meg senki miatt, és azon kapom magam, hogy azt nézem, Blaisenek mi lenne a jó? Te jó ég...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 14. 21:47 | Link

LaFonde kisasszony
(jól van na... én is téged <3 ^^)

Teljesen úgy nézett fel a lányra, mint aki hülyét lát, egészen addig, míg az megváltozott hangszínnel le nem guggolt mellé. Akkor már kapcsolt, hogy a másik sem éppen egy szabálytisztelő fajta, ami teljesen kapóra jött, még ha azok közül a híres prefektusok közül való is volt. A fiú el is vigyorodott, és elkezdett turkálni a zsebében, a prefektusos magyarázatot megválaszolatlanul hagyva, viszont előhalászva a cigis dobozt.
- Avery. Kérsz egy szálat? - nyújtotta felé, nem teljesen mentesen a hátsó szándékoktól, mert mégis csak jól tud jönni, ha az ember összebarátkozik a hatalom egyik emberével.
Végül lecsusszant a fal tövébe, annyira most úgysem volt hideg, és már elfáradt a lába a guggolásban, és egy nagy slukk után kérdezett csak.
- Amúgy mit is mondtál, Gama mi? - Végre volt valami, amivel felkeltették az érdeklődését, mert ha már a tulajokat ilyen hangon kell emlegetni, az jelent valamit. - Egyébként nem tudod hol van erre a legközelebbi dohánybolt? Csak mert erősen fogynak a készleteim, mióta itt vagyok - és nagyjából ez volt az első teljes hosszúságú mondat is, ami elhagyta a száját az érkezése óta, ugyanis eddig nem volt túlságosan beszédes kedvében. Egyébként nem akarta sokáig folytatni ezt a masszív dohányzást, mert semmi kedve nem volt tüdőrákban elpatkolni, de amíg meg nem szokta ez az agyament környezetet, addig muszáj volt valamit pótcselekednie.
- Különben neked a faluban is van hatalmad? - érdeklődött aztán, de az arckifejezése mit sem változott, az előbbi mosoly után egyszerűen visszament semlegesbe, és így nézett végig a lányon. - Csak mert ez már nem a kastély területe - tette hozzá a miheztartás végett, bár nem kötözködésnek szánta az egészet, csak megpróbálta felmérni, hányadán is állnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 15. 09:39 | Link

Miss Lyall
(ezt akartam hallani ^^)


Enyhe megrökönyödésként ér, hogy a csaj valójában nem is csaj, aztán mégis felteszem magamnak a kérdést, vajon miért lepődök meg én ezen? Nem egy példa volt már arra, hogy itt tényleg bármi előfordulhat, mégis.. ezt az emberszerű reakciót nem tudom leküzdeni.
Gondoltam, hozzuk rá a frászt az új srácra, és olyat tettem, ami messze áll tőlem. Felvágtam. Rövid időn belül visszanormalizálódtam eredeti állapotomra.
- Még a neved is olyan, mint egy lányé, sorry, de tényleg azt hittem, egy csapatban játszunk - összevont szemöldökkel meredek az arcára, próbálva bármi olyat keresni, ami egy kicsit is pasis, nehezen megy. Persze a világért se akarom én megbántani, de mindig kicsúszik a számon az, aminek nem igazán kéne.
- Öhm.. ja, kösz - vállat vonva veszek ki egy szálat, majd az öngyújtója segítségével gyújtom is meg. Pedig már jó ideje nem gyújtottam rá, de nem számít, most akkor züllök, legalább egy kicsit, és cefet jól esik. Követve Avery példáját, leülök én is.
- Gamajun ház. Gondolom, rellonos vagy. Nos, ott lakik kettő az előző nemzedékből, ez egyik egy szociopata állat, állítólag. Én is csak úgy hallottam, jóban vagyok a kuzinjával. Amúgy Konnak hívják, ha körbelesel a KHnkban, látod a nyomát, szinte mindenütt, vérfolt a padlón, falakon, stb... mind ő tette. Hála égnek én még nem találkoztam vele személyesen, pedig a párja, Arvid a főnököm - vigyorodok el, aztán befogom, mert lehet ez neki túl sok infó egyszerre, és amilyen hülyén csavarom a szavakat, semmit nem ért meg belőle.
- Nem tudom, szerintem nincs, de mindenki mással szereztet be. Vagy vesz másoktól - vonok vállat. Nem igazán foglalkoztatott eddig, hogy ki hogy jut hozzá, az volt a lényeg, hogy amikor nekem kellett, legyen.
- Ha gondolod, szerzek én neked... ismerek pár embert - próbálom olyan furán mélyíteni a hangom, de valljuk be, kegyetlenül hülyén hangzik, legalább is, a filmekben jobb szokott lenni.
- Igazából nem, de most nem lehetnél itt, mivel tanítási idő van, és ilyenkor csak az MT-k járhatnak le, na meg mi, de nyugi, engem tényleg nem izgat - mert nehogy azt higgye, holnap már kopogtatok az ajtaján, felmosóval a kezemben.
- És mondhatnám még azt is, hogy marha veszélyes, főleg este, de úgyse hallgatnál rám, szóval majd megtapasztalod - vigyorgok a srácra, magamat ismerve, nem lepődnék meg, ha ő elküldene messzire az anyáskodásommal együtt.
- Tudod... mikor elsős voltam, mindenkit szemközt röhögtem, és elkönyveltem, itt mindenkinek a sárga házban a helye, annyira új volt ez az egész... Muglik között nőttem fel, és esküszöm, a falut lemészárolnám egy működő Ipodért - igazából, fogalmam sincs, miért osztom meg ezt vele, csak kijött. Szívok egy nagyot a cigimből, aztán kifújva a füstöt, dőlök a hideg falnak, nekitámasztva a fejem is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 15. 22:20 | Link

Ophelia

- Jesszus. - Ennyi volt a hozzáfűzni valója a tényálláshoz Avery-nek, aki nem nagyon értette, hogy is nézhették őt lánynak, mikor ez előtte soha nem történt meg. Nem baj, fogjuk a rossz fényviszonyokra, meg hogy ülve még kisebbnek tűnik, mint egyébként.
Aztán a lány is rágyújtott, és így mindjárt barátságosabbnak tűnt a légkör, meg az egész beszélgetés, és Avery sem akarta kiüldözni frissen sült beszélgetőtársát a világból - és itt természetesen csak azért nem kiátkoznit mondtunk, mert azt még nem tud.
- Ez rám van írva, vagy mi? - kérdezett vissza semleges hangon, mert úgy helyből mindenki kitalálta, hogy melyik házba tartozik, pedig annyira nem hangoztatta. Őt különben sem érdekelte egyelőre a házak közti különbség, pusztán lanyha unalommal hallgatta a klubhelyiségben, ahogy társai a Navinések gyilkolászását tervezik. A történetet viszont már növekvő érdeklődéssel hallgatta, aztán kissé félrebillentett fejjel kérdezett vissza.
- A párja? - Ugyan nem volt túl jó még a magyar névnaptár teljes összegzésében, de neki perpillanat nagyon úgy hangzott, mintha két pasiról lenne szó. Egyébként nem zavarta az ilyesmi, csak feltűnt neki, hogy Ophelia mennyire nyíltan beszél erről, és ez elgondolkoztatta. - És ő nem fél attól a pszichopatától? - vetette még fel, mert furcsának találta, hogy valaki csak úgy egy ezek szerint vérengző egyénnel legyen. Bár, a közös háztartásukkal lett épp az előbb megfenyegetve, még ha nem is hatotta meg túlságosan.
Aztán Oph valami szentbeszédfélébe kezdett, Avery pedig a falnak döntötte a fejét és nemes egyszerűséggel elkezdett nem figyelni, mert jó tanácsok ide vagy oda, neki a saját anyja se sűrűn osztogatott ilyesmit, akkor meg nem egy idegen szava fog számítani. Igaz, magában az elkapott szavakat elraktározta, mert ugye inkább tanul abból, ahol más már beverte a fejét, és nem fogja ő is, de ennek semmi jelét nem mutatta a lány felé.
- Meg tudom érteni - szólalt meg aztán újra, mikor a varázsvilág furcsaságára terelődött a szó. Neki ugyan nem nagyon hiányoztak a ketyerék, mert kevés szerepet játszottak eddig is az életében, de egy idő után túlságosan kőkorinak kezdett tűnni a környezet. - Ráadásul micsoda kajákat esznek már! Sütőtök sütőtök hátán. - Szerencsére a konyhán mindig voltak általánosabb közízlésnek megfelelő étkek is, azért Avery figyelmét nem tudta elkerülni az ilyesmi.
- Te figy, én megnézném magamnak azt a Gamajun házat - pattant fel aztán, leporolva magát. - Merre van? - nézett várakozón a lányra, hogy útba igazítsa.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2013. október 15. 22:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 17. 21:10 | Link

Avery

- Jól van na, amatőr hiba - forgatom meg a szemem, persze mosolygok, mert erre is csak én lehetek képes. Valahogy... összeborulna a világ rendje, ha nem szerencsétlenkednék egy sort minden nap.
- Nem minden házra, de a Rellonosokat általában messziről kiszúrják, és az okosabbak kerülik is őket... okkal - vonom meg a vállam, egy újabb slukk után. Valahogy jó érzés ez az egész, pedig semmi eget rengetőt nem csinálunk, mégis felszabadultabbnak érzem magam, mint egészen idáig.
Aztán regélésbe kezdek, mégse kéne úgy találkoznia Konnal, hogy fogalma sincs arról, hogy az életével játszik. Első ránézésre szerintem simán elkövetné azt a hibát, hogy beleköt, bár mondjuk fogalmam sincs, mennyire hallgat az én véleményemre, elvégre csak egy idegen vagyok, hiába nem érzem azt. Mármint én nem tartom Averyt idegennek, vagyis... érzem, hogy lappang bennünk egy csomó közös, ilyet nem sok mindenki mellett éreztem, és ez egy kicsit frusztrál, de ezt nem is akarom a tudtára adni, még a végén mást képzelne a dologba, és elijeszteném, azt meg valamiért nem akarom kivételesen.
- Igen... Arvid fiú - mondom ezt full természetesen, mert tényleg az. Mikor én jöttem már együtt voltak egy ideje, és engem amúgy sem zavar az e fajta kapcsolat, ha nekik így jó. Bár még most se tudom, Arvid hogy lehet akkora elmebeteg, mindenesetre az ő dolguk, és a főnököm még él.
- Na, látod, ez az, mait még én se akarok elhinni. Igazából nem vagyok annyira jártas az ő kapcsolatukban, szóval bennfentes infókkal nem szolgálhatok, de amit tudok, Arvid mindennap jelen van a falatozóban, szóval még él, ami mindenesetre pozitív dolog - kuncogok halkan. Nem szándékozom én ráijeszteni a srácra, gyanítom nem is tudnék, és lehet, csak én dramatizálom túl, vagy tartok rögeszmésen Kontól, de ez még a jobbik rossz. És ameddig nem kell a közelében lennem, nem is zavar.
- Ó, francia vagyok... számomra a sütőtök nem nagy cucc. Velem általában csigát etettek, meg hasonló finomságok - bár nem szívesen beszélek a múltamról, mert feledném, ha tudnám, azért az ilyen apróságokat nem esik nehezemre kinyögni.
- Neked elment az eszed - meredek rá tipikusan, te hülye vagy tekintettel, még csak jelét se adom annak, hogy szándékozom vele tartani, mert nem is.
- Figyelj, engem nem érdekel, hogy te már ilyen korán meguntad az életed, belőlem viszont hiányzik az öngyilkossági hajlam - ami igaz is, sose önszántamból keveredtem veszélyes helyzetekbe, megtaláltak azok, így evidens, ha tudom, vagy tehetem, kerülöm őket.
- Nem mellesleg, nem rég szedtek le rólam egy megbűvölt nyakláncot, így az elkövetkező két évben nem szeretnék a fájdalom részesévé válik, elég volt az a pár hét - húzom el a szám. Még mindig csodálkozom azon, hogy sikerült megszabadulni tőle. Akkoriban azt hittem, az a kín örök lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. október 31. 13:12 | Link

HALLOWEEN KINCSKERESŐ
Ruha
Térkép

Az esti halloweeni buli mellett egy kincskereső is felsorakozott Mira teendői mellé. A három csapattal egyből reggeli után találkozott. Azért ilyen korán, mert mint neki is, valószínűleg a többieknek is van még dolguk a buli előtt. A véres feliratok mellett, és a kísértetek között kijutottak, és egyenesen a faluba vezette a csapatokat. Már fent megkérte őket, hogy válasszanak csapatkapitányt, hogy könnyebb dolguk legyen.
A Fő utczán álltak meg, felsorakoztatta a diákokat, és kezében borítékokkal, meg jegyzetekkel beszélni kezdett.
-A kincskeresőnk összesen három állomásból áll, csapatonként. A nálam levő borítékokban a falu térképe, és az első kép rejtőzik. A képen egy szám áll, amit meg kell keresnetek a térképen, és az lesz az első állomásotok, ott kapjátok meg az első megoldandó feladatot. A képeket gondosan gyűjtse össze a csapatkapitány, mert a végén be kell mutatnotok nekem összeragasztva. Annyi időtök van rá, amennyi szükséges, nem verseny. Az utolsó állomáson saját magatoknak kell kiásnotok a kincset, ami egyértelműen a tiétek. Elméletben mindenki arra fog rányúlni, amit a doboz neki ítél, vagy amire szüksége van. A feladatok utasításaira nagyon figyeljetek. Este a réten keressetek meg, és adjátok oda a képeket. Jó szórakozást.
Átnyújtotta az első csapat csapatkapitányának a borítékot, majd a másodiknak, és végül a harmadiknak, majd miután válaszolt az esetleges kérdésekre, megvárta, hogy mindenki elinduljon, és ő is visszament a kastélyba.

//Ide nem kell írnotok, mindenki a saját állomására írjon. Lehetőleg a csapat minden tagja jelenjen meg legalább 1 helyszínen.
A képet a játék végén küldjétek el nekem, vagy a Szervezői Mesélőnek bagolyban, összeszerkesztve!
Két napotok van rá, szombaton este 9-ig kérem a megoldásokat.
A feladatok egyes részeit a csapatkapitánynak küldjétek el, ő összegezze, és olvassa fel/oldja meg.//


A csapatok:

1. csapat:
Katniss Felchter, 3. évfolyam
David Anglesea, 2. évfolyam
Gál Botond, 7. évfolyam
Bianca Charlotte Krise, 2. évfolyam

2. csapat:
Zsolnay-Mantsooe Tamara, 1. évfolyam
Axel S. Sjölander, 2. évfolyam
Tolland Clotan, 3. évfolyam
Dolánszky Alex, 4. évfolyam
Ivy A. Ives, 2. évfolyam
Keiko Sama, 2. évfolyam

3. csapat:
Fülöp Félix, 4. évfolyam
Fülöp Farkas, 4. évfolyam
Karsa B. Bálint, 7. évfolyam
Leavey Héloise Lindsey, 4. évfolyam
Caius Randy Woodrow, 7. évfolyam
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. november 6. 19:43
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 705
Összes hsz: 6226
Írta: 2013. november 7. 16:22 | Link

Axel

Az elmúlt napok mind csak jót hoztak a fiatalember életébe, a ma viszont egyelőre semmivel nem szolgál, és a délután lassan a végéhez közeledik. Noel őrületre vágyik, valami igazán szokatlanra, amit soha nem felejt el. Hogy pontosan mi tudná az egekbe tolni adrenalinszintjét, és szakadásig feszíteni a húrt, azt maga se tudja, így aztán ötlettelenül vág neki Bogolyfala utcáinak. Nem öltözik túl, hazafele minden bizonnyal vörösödni fognak fázós ujjai, és bőrkabátja alatt dideregve siet majd vissza hálókörletébe. De ezzel korai foglalkozni, jelenleg hajtja a vére, a tenni akarás, az új, a valami kergetése. Üldöző.
A kastélyban mint soha, most sem találkozik senkivel, még egy kopogószellemmel sem, akivel talán szórakozhatna egy kicsit. A festmények képkeretük biztonságában sunnyognak, úgy tesznek, mintha nem látnák a fiút elvonulni mellettük. Noel ki nem állhatja őket, most sem néz egyikre sem, inkább gyorsít léptein, hogy minél hamarabb elérje szabadságát. Korcsolya híján valami mást kell kitalálnia, forognak is agytekervényei, míg ő a faluhoz siet. Lát pár lánycsapatot, és hihetetlen módon fiúkat is, akik nevetgélnek, és titokzatosan összemosolyognak, mint akik nagyon jól ismerik egymást, a másik összes titkával együtt. Bizonyára ez így van, és talán ez az, amiért Noel nagy ívben elkerüli őket. Nem titkokra éhezik, hanem őrületre. Noha néhány psszt felér sokórányi őrülettel, a rellonosnak most más kell. Izgalom, borzongás, miegymás.
A széles, lejtős útra érve megáll, és nyakát kiropogtatja. A diákok, akik elhaladnak mellette mind hangosan tárgyalják a halloweeni ünnepséget, szerelmi életüket, és az egyik páros megemlíti a falu kocsmáját is. Noel elraktározza az információt, és zsebre süllyesztett kezekkel továbbindul. Lát lepusztult lakóházakat, tanszerboltot és észreveszi a postahivatalt is. Ez van, ha az embert nem vezeti körbe senki, nem tehet mást, vagy ül a szobájában, vagy pedig felfedezi maga a környéket. Noel pedig egyáltalán nem az a tétlenkedős fajta, aki elvárja, s meg is várja a másik segítségre lépését - ha az megérkezik valaha is -.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 8. 02:09 | Link

Noel.

Ott kezdődött az egész, hogy amikor hazaért, nem találta Hieronymust. Szétszórtnak szétszórt, rá lehet fogni, hogy a fejét is elhagyná, ha nem lenne a nyakán, de a hegedűire különösen vigyáz. A tokban azért volt egy darab papír hagyva - mint kiderült - olyan macskakaparással, amilyenhez hasonlót többek között ő is produkálni szokott, szóval valahogy nagy a gyanúja, hogy inkább fiú volt az illető. Más esetben talán még nevetett volna is ezen, de most valahogy nem ment. Egy Amati hegedűről van szó, pár száz éves darab és nem vicces, ha szórakoznak vele. Valami ilyesmi volt az egész, hogy Cső, Vivaldi. A hegedűd ideiglenesen nálam lakik. Megmutatom neki Bogolyfalvát. Talán még a korcsolyapályát is. Esetleg a játszótéren hagyom, hogy haverkodjon a kölykökkel. Csak meg akarom hálálni az egész napos gyakorlásokat. Üdv: Angyalka PS: Ha kell a dögöd, gyere és keresd meg. PS2: Hagytam nyomokat Bogolyfalván, csipázd meg őket. Kezdd a Fő utczán. Azóta is azon agyal, ki a frász az az Angyalka, és kit zavart egyáltalán, miután rászokott, hogy a Melodimágia teremben gyakoroljon, és még véletlenül sem a Rellon körletében. Ebből háború lesz, ha kideríti, ki a frász az illető, addig viszont egyszer a hegedűt kellene megtalálni, mert ha baja lesz, nem áll jót magáért. Idegesen caplat a járdán, nézelődve, hogy mi a fenére gondolt az a vadbarom, aki a hegedűjével szórakozik. Ha visszaszerzi, minimum egy hosszabb művel hálálja meg a keresgélést, lehetőleg hajnali időpontban. Na csak egyszer legyen meg, derítse ki, ki is az aranyos Angyalka, majd utána jöhet a többi. Idegesíti a szembejövő tömeg, ami igazából nem is akkora tömeg, csak a járható felületet teljes széltében elfoglaló vihorászó fiatalok kisebb-nagyobb csoportjai, akik most az agyára mennek éppen. Mégis mi a fene olyan vicces? Na és mit tudott csinálni az az idióta a hegedűvel, ráadásul még a gyanta is eltűnt. Félúton viszont kénytelen megállni, miután majdnem nekimegy az egyik cégérről lógó valaminek. Spárgával erősítették fel, a végén meg egy összetűrt papír mellett ott a gyanta tégelye, ráadásnak még címezve is van a papír, biztos, hogy neki szól. Elhúzza a száját, miközben zsebreteszi a gyantát és szétnyitja a papírt. Újabb üzenet: Bubúú, ez még nem a hegedűd, öcsi. A következő állomás a Boglyas tér. Találd ki, mi lesz ott?
- Hogy a drága jó édes anyukáddal szórakoznál, te idióta vadmarha... ha megtudom, ki a francot fed az az Angyalka, véged. - morogja egész érthető hangerősséggel, ökölbe szorítva a kezét. Néhányan megnézik, valaki még kérdőn is, hogy mi a gond, ez meg most csak még jobban felhúzza.
- Mi van? Ellopták a k... hegedűmet. Naná, hogy dühös vagyok, és ha megtudom, hogy ki csinálta, kitekerem a nyakát. Csak az kell, hogy valami baja legyen, mert... argh... - szabályszerűen dühöng, amit ritkán szokott művelni, csak és kizárólag abban az esetben, ha valakijét bántják, vagy ha a hegedűivel szórakoznak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 705
Összes hsz: 6226
Írta: 2013. november 8. 17:25 | Link

Axel

A hidegben céltalanul andalogni önnön magával egy kiváló csütörtök esti programnak tűnik, bár nem a legkielégítőbb, azt be kell látni. Körülötte egymásba fonódott párok csókolózgatnak, családok tartanak hazafele, és természetesen lánycsapatok csivitelnek hősszerelmes lovagokról, szemtelen egyedekről, és a talán még meg sem született álomférfiról. Noel ötlettelenül lépdel, már-már ott tart, hogy egymaga társaságában beül a csárdába, és szórakozásból csapja a szelet egy goromba szipirtyónak. Csodálatos gondolat, mely egyfajta - igen szélsőséges - őrületnek megfelel, tehát nem egy elvetendő ötlet.
Aztán a fején kívüli valóságban is meghallja az őrületet, valahonnan a háta mögül érkezik a hang, s lassan megfordul, hogy aztán tekintetével pillanatok alatt megkeresse a fiút, aki nem biztos, hogy tisztában van azzal, milyen hangerővel replikázik. Noel önkéntelenül is elvigyorodik, és mozdulatlan némaságba burkolózva követi figyelemmel a szőke fiatalt. Az egyenesen dühöng, nem célja véka alá rejteni érzéseit, és az elsőévesnek pontosan erre van szüksége. Dühre, haragra, öldöklésre. Ő készen áll, és mindegy kit, hol, merre, miért, ő tettre kész. Az utca emberei is észreveszik az erőszakos jelenséget, és a megtestesült agresszió mérgesen felel az emberek ki nem mondott gondolataira.
- Nem értenek a szóból? Átokra várnak emberek?! - indul el szemben a szőkével, rákiáltva a bámészkodó járókelőkre. Pálcája készenlétben, ha a buli véletlenül beindulna, ne kelljen tétlenkedéssel töltenie drága perceit. A feszült fiatalt beéri, s vele szemben, mindenre kész, csillogó szemekkel áll meg. Haja kissé loboncos, szája széle vigyorban, nem is kérdés, hogy ezeknek a fiúknak ma este találkozniuk kellett.
- Mi idegesített fel ennyire? - kérdezi a dolgok közepébe vágva, nincs idő kertelni. Az ötletek, miképp beüljön egy pár fokkal melegebb helyre, mint maga az utca, mintha sose lett volna felejtődik el. Noel léptei felveszik a másik srác tempóját, és jókedvében még dalra is fakad. Na, nem hangosan, éppen csak dúdolgat, már csak egy fűszál hiányzik a fogai közé.
- Egyébként Ombozi vagyok, szia - nyújtja jobbját menet közben társának, hogy a bemutatkozás se maradjon el, hisz valahogy csak szólítaniuk kell egymást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2013. november 14. 22:01 | Link

Matilda
November 20.


 
Azt hiszem, nem tudom hogy ki vagyok. Illetve tudom, Lorelai K. Riviera vagyok, ezzel a névvel áldottak meg a szüleim, amikor megszülettem. Amúgy utálom, meg akarom változtatni, el akarom felejteni az életet, amit ezzel a névvel éltem, de ez nem olyan egyszerű. Nem akarok bunkónak tűnni, vagy hasonló. Szóval a nevemet még tudom, de azt hiszem, ez a név nem illik ahhoz, aki most vagyok.
 Igen, elég részeg vagyok, igen, a fő utczában az útpadkán ülök. Igen, szédülök és nem tudok magamtól ülni, dülöngélek. Igen, vigyorgok, mint a vadalma, az eget nézem, a holdat, rá is vigyorgok, aztán integetek is neki. A kezemben egy üres üveg, lerakom magam mellé, hogy biztos jó helyen legyen még meg is simogatom kicsit. Még jobban szédülök, már nincs kapaszkodóm. Igen, lassan még szélesebben vigyorgok, összekócolom a hosszú hajam, hogy még szebben nézzek ki.
 Az idő hideg, a kő is csípős, még nem fagy, de hűvös van. Az utcák kihaltak, alig látok fényeket, talán kicsit ijesztő is a környezet. A házak, üzletek között cikázik a némaság, a sötétség beszivárog minden mélyére, ami nincs megvilágítva, lassan engem is elér. Intenzív az érzés, hiszen csaknem átdöf, hihetetlenül egyedül vagyok. Mintha nem lenne senki más ebben az utcában... faluban... országban... mintha egyedül lennék ezen a világon. Ez téves, nem vagyok egyedül. Én és a csend.
 Hirtelen előtör belőlem a nevetés. Egészen mélyen, a szívem legmélyéről. Megrázza a vállam, kicsit előre is dőlök, meg kell támaszkodnom a térdeimen, hogy ne essek előre. Tovább nevetek, a hangja elriasztja a csendes egy pillanat alatt, visszhangzik. Kissé olyan, mintha olyan messzire szállna a hangom, hogy mindent beterít, ami létezik. Mintha megérintené a világegyetemet. Elkezd fájni a hasam, begörcsölnek az izmaim a sok kacagástól, már szinte fáj.
 És egyszer, egy pillanatban nem csak szinte, hanem tényleg fáj. Előregörnyedek, átölelem a hasam, veszek pár mély levegőt és abbahagyom a nevetést. Átjár a kín, megbizsergeti minden sejtem. Kicsit feljebb tápászkodok, tovább szédelgek. Arcomat a kezeimbe temetem, szorosan lehunyom a szemeimet, mintha azzal megszüntethetném a világot és mindent, ami körülöttem van.
 Igen, ez én vagyok, de mégsem. Valami egészen fura, torz lénnyé tett az alkohol, egy instabil, robbanásra kész bombává.
 Boldog szülinapot, Lori.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. november 14. 22:55 | Link


Hétközepe van, és már megint a faluban vagyok. Vannak dolgok, amiknek nem tudok ellenállni, és ha nem kapom meg, nyűgös leszek, és morcos is, és akkor elfelejtek szépen mosolyogni. Ilyen dolog a hétvégi könyvesboltba járás is, mely most elmaradt, mert fel kellett utazzak a szüleimhez. Ez is amiatt az erdei őrültség miatt. Még most is hihetetlen, hogy megtörtént.
Ezúttal nemhogy nem vágtam át az erdőn a faluba jövet (pedig még nappal volt), de olyan ívben kerültem el, hogy valószínűleg új negatív rekordot döntöttem lejutási időt tekintve. Szeretem az erdőket pedig, vadregényes hangulatuk mindig is elvarázsolt, de mostantól lehet alföldi lány leszek, a pusztaság szerelmese, ahol mérföldekre ellátni minden irányban. Nem félelem volt, amit éreztem, csak az a fajta érzés, mikor az ember megégeti a kezét a tűzben, és utána már tudja, hogy nem szabad olyan közel dugnia a pracliját.
Emberek vettek körül, jártak-keltek, beszélgettek, bár hideg is volt, de a nap is sütött, és mégis idegesen siettem végig az utcákon a kis boltig, ahol aztán mintha minden emlékemet törölték volna, megfeledkeztem a valóságról, és mindenről magam körül, csak az a rengeteg keménykötéses csoda maradt. Ezúttal csak egyetlen kötet volt a kezemben, mikor végül kiléptem a szürkületbe, és visszafelé vettem az irányt. Máris jobban éreztem magam, ugyanakkor nevethetnékem is támadt magamon. Nem vagyok normális. De tényleg.
A következő pillanatban pedig azt hittem valaki más is nevet rajtam, de miután megtorpantam, és fülelni kezdtem, rájöttem, hogy az illető teljesen függetlenül tőlem hallatja hangját. Magamhoz öleltem a könyvemet, és kíváncsian elindultam megnézni, ha nem én, akkor mi ilyen vicces az estébe forduló falu képében, avagy ki az, aki a csípős időt kedveli a mulatozáshoz. Egy darabig senkit se láttam magam előtt, úgy tűnt a falulakóknak határozott véleménye volt a hirtelen jött hidegről, és a házakban lévő sokkal kellemesebb időről, mert senki se járt már a Fő utczán se. Az út szélén egyetlen alak üldögélt csak, az eget bámulva nevetett, de valahogy képtelen voltam megállapítani, hogy min. A holdnak már szerencsére nem volt épp körformája, de ettől még nem tűnt viccesebbnek, mint mondjuk a lány cipője orra, vagy bármi más az utcában. Ahogy közelebb lépkedek hozzá, felismerem benne Lorit, azt a különös, és magáról eddig nem túl sokat eláruló lányt, aki nem volt jó barátságban a telefonfülkékkel.
- Szia! - köszönök rá, és amint meglátom tekintetét, hirtelen kezd összeállni a kép arról, hogy mi is olyan mulatságos a sötét és csendes estében. - Hűha, pont most gondoltam rá, hogy kiröhögöm a kisgöncölt én is, mert milyen kis béna a nagyhoz képest.
Felnézek az égre, de persze az említett csillagkép teljesen más irányban van, mint amerre mi nézünk, de Lorinak most valószínűleg úgyis mindegy. Akárhogy is, nem hagyhattam itt, még megfázik, és/vagy az út mellett alszik, vagy valami kárt csinál magában vagy a környezetében.
- Merre laksz? - kérdezem mellé guggolva, készen arra, hogy felsegítsem, és elkísérjem bogolyfalvi otthonába. Mert hát nyilván itt lakik valahol.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2013. november 14. 22:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 15. 13:51 | Link

Noel.

A Fő utczán bóklászva rálel a gyantára, ami a hegedűvel együtt tűnt el a szobából, és újabb üzenet is van vele, miszerint a következő állomás a Boglyas tér. Már eddig is dühös volt, de most már szabályosan dühöng. Egy hegedűnek nem itt kint van a helye, főleg nem egy pár száz éves darabnak. Egyáltalán nem törődve azzal, hogy körülötte emberek vannak, hangot ad a dühének, ami mellékesen elkeseredettséggel vegyes, mert fogalma sincs, hol van az Amati. Igaz, arról sem, hogy kit zavar ennyire, hogy hegedül, főleg, hogy nem szokása a hálókörletben gyakorolni. Ritkán sikerül kihozni a sodrából, de azzal, hogyha a hegedűit piszkálják, nagyon könnyű, mint a mellékelt ábra mutatja. Ezt csak tetőzi az, hogy megbámulják, és nem kell kérdezni, válaszol ő anélkül is, kicsit sem kedvesen. Már indulna is tovább a következő helyszínre, ahol remélhetőleg megtalálja a szóban forgó hangszert, amikor hozzá szólnak. Megáll és nagyot néz, aztán szusszant egyet, és kabátja zsebébe rejti a kezében szorongatott dobozkát, és a mellékelt levélre pislog, mielőtt a fiú orra elé tartaná.
- Történetesen ez. Valami idióta úgy gondolta, vicces, ha ellop egy pár száz éves hegedűt és itt hagyja kint. Az ő érdekében remélem, hogy nem merészelte szétszedni, mert akkor rajta próbálom ki a vonót...- még egy dühös szusszantással megtoldja a mondatot, idegesen túr bele a hajába amolyan feszültséglevezető mozdulatként, aztán már el is indul a tér felé, a bemutatkozásra is csak oldalra pillant, még csak nem is lassít.
- Én meg Axel... Sjölander. Hogy az a... szentséges szalamandra... csak vihar ne legyen, mert ha el talál ázni... - fél szavakból talán nehéz megérteni, de amit mond, azt alátámasztják a lassan gyülekező szürke felhők, amik nem sok jót ígérnek.
- Vajon a Boglyas térnek melyik felén kéne keresni? És egyáltalán melyik részére gondol. Ehh... cseppet sem vicces, akárki is találta ki. Tudnál segíteni megtalálni egy Amatit, mielőtt tönkretenné az időjárás? - még az eddiginél is idegesebb, csak úgy remeg a keze, ahogy ismét beletúr a hajába megállva a Fő utcza végén, mert jó lenne eldönteni ugye, hogy melyik irányba is menjen tovább.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Luna Cox
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 15. 17:21 | Link

Richard J. Ifens
este 10 körül

Ma szintén nem voltam órákon, mert úgy voltam vele, hogy minek. Most van épp elég dolgom, amik fontosabbak, legalábbis számomra, mégpedig az, hogy feltérképezzem magamnak az egész kastélyt. és ezt a szó szoros értelmében kell venni, mivel elindultam a rellon körletből, néhány pergamennel, és egy pennával a kezemben, s az útvonalat lerajzoltam bármerre is mentem. Persze ez közel sem ilyen egyszerű, több napot is el fogok ezzel tölteni, mire körbejárom az egész kastélyt.
A délután egészét pedig a faluban töltöttem, pontosabban a cukrászdában. Igazából nagyon nem is ettem, vagy ittam semmit, csak egyszer kértem valamilyen sütit, meg narancslevet, aztán csak néztem ki a fejemből. Végül arra eszmélek fel, hogy kint már elég sötét van, és a cukrászdában senki nincs már rajtam kívül, már épp zárni készülnek, így hát fogom magam, és elindulok valamerre. Nincs kedvem még visszamenni a kastélyba, inkább csatangolok még egy darabig itt a faluban, és hát mit ne mondjak, sikeresen el is tévedek. Talán egy, másfél órája csatangolhatok a házak között, mire lábam ismét a már ismerős köves utat tapossa, így már tudom, hogy jó helyen vagyok, és mehetek vissza a kastélyba. Rajtam most egy fekete-vörös fűzős felső van, szintén fekete, combközépig érő tüll szoknya van szaggatott cicanacival, lábamon a kedvenc fekete magassarkúm, és persze a bőrdzsekim, ami mindig rajtam szokott lenni. Bár már elég későre jár, és elég közel van a tél is, de én nem fázom. Nem is vagyok egy fázós típus, telen is simán elvagyok ilyen öltözékben, mint amilyenben most vagyok.
Lassan tipegek vissza a kastélyba, mikor valami hangot hallok magam mögül, aztán a kezemet is megfogja valaki.
- Mit akarsz? - kérdezem mogorván, miközben ki
rántom kezem a szorításából.
- Nyugi bébi, nem fog fájni. Nagyon. - feleli egy sunyi vigyor kíséretében, közben közelebb húzódik hozzám, s én önkéntelenül is hátrálok néhány lépést, majd mikor úgy érzem, elég távol vagyok tőle,egy gyors és határozott mozdulattal, meglendítem a lábam, egyenesen a férfi lábai között, mire ő hatalmas jajkiáltás közepette a földre hull. Ezt kihasználva sarkon fordulok, s elkezdek szaladni, már amennyire ebben a cipellőben lehet. Már kezem megbánni, hogy nem az acélbetétes bakancsomban jöttem, hanem ebben, mert így szinte lehetetlen futni, és meg is lett a károm, mivel kibicsaklik a bokám, és így elterülök a földön. Ezt kihasználva a férfi utolér, és rám veti magát. Próbálok kiszabadulni, de nem megy, így inkább szóra nyitom a szám, s teljes erőből sikítani kezdek, segítségért kiáltok hátha meghallja valaki, aki épp errefelé jár, de eddig még nem sok esélyt látok rá, hisz teljesen kihalt a Fő utcza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2013. november 15. 22:34 | Link

Matilda
November 20.


 
Egészen jól elüldögéltem én az út szélén, de amikor rám köszönt valaki, hirtelen felkaptam a fejem, ettől megszédültem. Kezemmel próbáltam a mellettem lévő üveg után kapni, hogy megtartson, mielőtt elesek. Persze épp elég rossz volt a koordinációs készségem, hogy csak megüssem az említett tárgyat. A köveken kicsit távolabb gurult, kocogott, csörgött és a hangja újra visszhangzott az egész úton. Felpillantottam rá, bár a tekintetem nem volt túlságosan tiszta, sőt, mondhatni egész zavart volt. Elsőre nem is tudtam beazonosítani, ki is áll előttem, csak bambán néztem rá. Mintha ismerős lenne... ja, igen, megvan! A kis fészeklakó betoji, aki túl sokat beszél és nem hajlandó leakaszkodni az emberekről. Megvan, megvan minden. Kivéve a neve.
  - Őőő, ne haragudj, édesem, de hogy is h-hívnak téged? - Kérdeztem, miközben furán néztem rá, csak azért, mert képtelen voltam emlékezni a nevére. - Gertrúd? - Kérdeztem végül, egy hirtelen jött, random nevet benyögve. Nem mintha Gertrúdra emlékeztem volna, ez jutott eszembe és akkor és ott nagyon elhittem magamnak, hogy ezt az emlékezetemből túrtam elő. Pedig esküszöm, tudtam a nevét, de tényleg, nagyon, mint amit az iskolában is mondanak, ha álmomból felébresztenek, akkor is tudtam volna. Sőt, még a megyei versmondón, hat évesen, teljes lámpalázban égve, összezavarodva is teljes biztossággal kimondtam volna. Legalábbis a keresztnevét biztosan, a vezetéknévnél lehet, hogy hezitáltam volna, de anyukám így is biztos büszke lett volna rám és mindenkinek azt mondta volna, hogy neki van a legszebb, legügyesebb, legédesebb lánya.
  Kár, hogy az ilyesmi gyerekkori emlékek egyszerű, mézédes ábrándozásom az agyam egy olyan részéről, amelyet a drága alkohol szabadított fel. Sosem jutottam el a megyei versmondóra, nem voltam soha félénk, lámpalázas kislány és az anyukám... nos, biztosan nem lett volna ott. És ha valamiért mégis, valahogyan odakeveredett volna, biztosan nem terjesztett volna ilyen szépeket rólam. Úgy meg végképp nem, hogy én is tudjak róla. Teljességgel lehetetlen.
  Aztán a lány, akinek elfelejtettem a nevét, elkezdett mesélni arról, hogy ő is nevetni fog a kis göncölön. Egy ideig csak néztem rá, kissé értetlenül, amíg az információ feldolgozása folyt a fejecskémben, aztán végül jókedvűen elnevettem magam én is.
  - Te buta, én nem is azon nevettem! Hanem a Holdon, hát nem tudtad? Teljesen egyértelmű pedig. - Ezek a hosszabb, bonyolultabb mondatok már nem voltak esztétikailag tökéletesek. A nyelvem egy-két helyen összeakadt, de lelkesen próbálkoztam tovább. Hiszen ilyen kicsike, aprócska, parányi, icipici problémácska nem állhat az utamba, nem bizony, soha!
  A lány, akinek még mindig nem jutott eszembe a neve, odaguggolt mellém, én pedig majdnem elterültem az út szélén, olyan hirtelen termett ott mellettem. De aztán végül sikerült visszaszereznem az egyensúlyt, bár most még az ülés is elég nehéznek tűnt. És megkérdezte, hol lakom, én pedig elgondolkodtam... hol is lakom? Nem tudom. Szeretem a kastélyt, de szinte senki nincs ott már, akit igazán szeretnék. Hiszen ott van az otthon, ahol a szeretteink, nem? Hát akkor az utolsó szeretteim tartózkodási helye az otthonom, ami Angliában van. Nagyon messze innen. Annyira hazavágyom, annyira jó lenne, ha végre olyan helyen lennék, ahol vannak olyan emberek, akik kicsit többet tudnak rólam. Még ha nem is a legjobb emberek. Még ha borzalmas emberek is. Most még az a borzalom is jobb lenne, mint ami itt van.
  - Oda nem mehetek, így nem, most nem... - Állapítottam meg, miközben lesütöttem a szemeimet, tekintetemet a földre szegeztem, majd sóhajtottam egyet.  - Ami azt illeti, most nem mehetek sehova, maximum kereshetek egy kényelmes árkot, az alvással addigra biztos nem lesz baj, aztán majd lesz valami, vagy igazából nem tudom mi lesz... - Aztán újabb hirtelen hangulatváltáson mentem át, pillanatok alatt és iszonyat szélesen elvigyorodtam, egyesen a másik arcába vigyorogtam, egy igazi vidámat és élettel telit. - De egyáltalán nem érdekel!
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2013. november 15. 22:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. november 16. 15:39 | Link


Egy pillanatig követem a tekintetemmel az elguruló üveget, és komoly késztetést érzek, hogy utána siessek, felkapjam, és a legközelebbi kukába helyezzem, de végül úgy döntök, hogy a földön ücsörgő lány nagyobb figyelmet kíván most, és kevésbé lenne szerencsés a járdán hagyni, mint az üveget, amit reggel úgyis összeszed majd valaki. Bogolyfalva nem volt olyan, mint a nagyobb mugli városok, ezért is lehetett ilyen különös látvány, ha valaki kissé beszámíthatatlan állapotban üldögél az utcán.
- Hát.. majdnem - felelem kérdésére a nevemet illetően, miután ismét felé fordultam. Nem tudom biztosan, hogy csak ennyire nem tettem rá mély benyomást, vagy simán nem tudja felidézni a nevemet, vagy esetleg szándékosan nevez valami képtelen módon. Szoktak bárkit is még Gertrúdnak keresztelni? Mindenesetre nem javítom ki, az előbbi eshetőségeket tekintve úgy is mindegy, hogy emlékeztetem-e rá vagy sem.
Láthatóan kizökkentem kissé a kisgöncölön való nevetésem tervével, de aztán ismét nevet, vidám csilingelésével töltve meg az éjszakát egy pillanatra.
- Jaj a Hold, tényleg! Milyen kis bénán néz ki. Mármint inkább banán.
Micsoda szóvicc, te jó ég, gondolom, miközben a fogyó Holdra fordítom tekintetem. Szegény Lorinak láthatóan kicsit nehezen sikerül a nyelvére illesztenie a szavakat, de egyáltalán nem látszik rajta, hogy zavarná a dolog, lelkesen próbálkozik vele. Nagyon kis aranyosnak találom, bizarr módon, mert azért nem egy dicséretes állapotban találtam rá. De nem is tervezem itt hagyni, szóval miután sikerül mellé guggolásomon túltennie magát, és nem felborulni ültében, megpróbálom kifaggatni arról, hogy hol is lakik, ám nem sok sikerrel. A jókedve varázsütésre tűnik el miközben válaszol. Teljesen érthető, nem akarja, hogy így lássák, akikkel együtt él vagy a szomszédai, vagy bárki. De akkor sem fogom itt hagyni, főleg azt nem hagyom, hogy egy árokban aludjon. Mondandója végére aztán ismét felderül, én pedig a karja alá nyúlok, és gyengéden megkísérlem felhúzni.
- Hát jó! Engem viszont tudod mi érdekelne? - úgy döntök, hogy nem lohasztom le a jókedvét, ha már ilyen állapotba hozta magát, annak oka van, és nem akarom, hogy hiábavaló legyen. Nem helyes, de attól nem lesz jobb, ha elszúrom neki.
- Az, hogy kiröhöghetnénk a Holdat valami melegebb és kényelmesebb helyről is. Mit gondolsz? Sétálsz velem egyet?
Ha haza nem vihetem, akkor felkísérem a kastélyba. Ha senki se veszi észre, akkor talán be tudom csempészni valahova, ahol elalhat, aztán reggel kicsempészem. Jó terv lehetne, ha persze minden úgy alakulna, ahogy kell. Nem sok esély van rá, de egy próbát megér. Legfeljebb kirúgnak, amiért ittas állapotú falulakókat cipelek a kastélyba, ahol gyerekek is megláthatják. Nem szép kilátás, de bármi jobb, minthogy itt hagyjam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. november 18. 15:56 | Link



Luna Cox

A mai nap is fárasztó volt. Éppen a pubból sietek haza felé, későre jár és nem szeretném ha Violetta aggódna. Jó volt találkozni kicsit egy régi cimborával. Zsebre tett kézzel, lassan sétálok hazafelé. Élvezem a hideget, azt gondolom kevés ilyen ember van. Mindig is szerettem, a kedven évszakom a tél. Minden sötét, kihalt és hideg. No a kihalt utcán nem sokáig sétálok magányban, mert vészes sikítás üti meg füleim. Egy nő kiált a hangból ítélve, s gondolkodás nélkül igyekszek az irányába sietni. Mivel sötét van, alig látok, de hamar elém tárul két alak körvonala a földön. Közelebb érve konstatálom, hogy egy férfi erőszakoskodik egy lánnyal,, így gondolkodás nélkül megragadom az ismeretlen kabátját, és lerántom a nőről, szembe fordítom magammal és két jókorát behúzok neki, hogy az orra vére ered el. Nem mondhatnám, hogy könnyű ellenféllel van dolgom, de nekem, aki szinte az utcán nőtt fel, nem kihívás leteríteni egy idősebb férfit. Bokán rúg, és hasba vág, mire hamar reagálva gyomorszájon rúgom, és ettől ismét a földre kényszerül. Ám nem rest, a harchoz kést ránt, és azzal hadonászik tovább. Megpróbálom kicsavarni a kezéből, de egy pillanat erejéig végig vágja a felkaromat vele, nem is olyan gyengén, ám ilyenkor nem igazán érzek fájdalmat. Végül megszerzem a kést, és leterítem a férfit, két ütéssel eszméletvesztésig juttatom, majd a lányhoz sietek, és leguggolva mellé, finoman megpróbálom felsegíteni.
-Jól vagy? Minden rendben?
Kérdezem meg tőle lihegve, és csak ekkor szúr meg a vágás adta fájdalom. odanézek a karomra és hamar feltűnik, hogy gyakorlatilag totál átvérzett a ruhám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Luna Cox
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 18. 18:44 | Link

Richard J. Ifens

Békésen sétálok vissza a kastélyba, mire ez a vadállat nekem esik. Jó, azért ez kicsit másképp történt, mivel csak azután veti magát rám, hogy férfiasságát teljesen széttrancsírozom, és elszaladok, de szerencsétlenségemre kibicsaklik a bokám, és így közelebbről is megismerhetem a Fő utcza köveit. Ezt kihasználva a férfi utolér, és rám veti magát, és eléggé cifra szitokszavakat vág a fejemhez, amiket inkább nem részletezék, de röviden összefoglalva csak annyi a lényege, hogy egy olyan nőszemélyhez hasonlított engem, aki az utca sarkán áll, és testét árulja pénzért. Na ez aztán kiveri nálam a biztosítékőt, és teljes erőmből próbálom kiszabadítani kezem a férfi szorításából, és én is nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetem a férfit, de nem sikerül. És ezzel csak annyit érek el, hogy ez a részeg, alkoholtól bűzlő alak megüti az arcom, a karom, meg mindent amit csak ér, amivel gondolom azt akarja elérni, hogy nyugodjak meg. Fáj, nagyon fáj, szám szélén a vér ízét érzem, de már semmit nem tudok tenni, már nincs hozzá erőm, hangom is elcsuklik, számtalan könnycsepp csordul le az arcomon. Már kezdek beletörődni az egészbe, és csak azt akarom, hogy vége legyen már, de erre nagyon sok esélyt nem látok, aztán jön a megváltás. Valaki lerángatja rólam, és én az egészből már sokmindent nem fogok fel, hogy most akkor mi van, mi történt. A másodperc tört részéig az is átvillan az agyamom, hogy talán már nem élek, meghaltam. De ezt a tényt cáfolja az, hogy a férfi, aki a segítségemre sietett, megpróbál felsegíteni. Még mindig kicsit kába vagyok a történtek után, csak meredek magam elé, a férfi másik karjába kapaszkodva, abba, ami nincs megvagva, és pár másodpercnek el kell telnie, míg eljut az agyamig, amit mond.
- I-igen, én jól vagyok. - felelem, magam elé meredve, majd a karjára pillantok, és észreveszem, hogy megsérült, és ez nem egy kis karcolás, hanem egy nagy vágás.
- De hisz te vérzel! Mutasd! - mondom neki, közben megfogom a sérült végtagot, és ruhájának ujját megpróbálom lehámozni róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2013. november 20. 20:55 | Link

Gertrúd <3
November 20.


  Amikor a lány valami idióta szóviccet mond, először csak rámeredek, ebben az állapotban meglehetősen több időt vesz igénybe minden. Szóval csak úgy csikorognak az agytekervényeim, nagyon gondolkozok pár pillanatig, aztán alaposan elnevetem magam. Alapvetően csak hülyének nézném ilyesmiért, de ez most valahogy hihetetlenül viccesnek tűnt.
  - A magyar olyan fura egy nyelv... egy csomó hasonló szó van. Bénán és banán... és tényleg olyan, mint egy banán! Hát ez zseniális! - Nevetgéltem tovább még egy kicsit, aztán kicsit megtörölgettem az enyhén kipirult arcomat. Ismét a kislányos, aranyos, nevetgélős énem került előnybe, ami alapvetően nem tartozik hozzám, csupán az alkohol mámora alkotta bennem. Vagy talán valahol még megvan? Volt egyáltalán valaha? Nem vagyok biztos egyikben sem.
  Nem tudom, miért maradt ki belőlem a normális értelemben vett, tömény kedvesség és aranyosság. Akármikor jót akartam a szeretteimnek, rosszul tettem, mégis jót akartam. Jót, csak rosszul. Ilyen ellentétek is csak bennem alakulhatnak ki, nagyon jellemző. Sóhajtottam egyet és felpillantottam újra a holdra, őszinte, tiszta, csillogó szemekkel néztem kicsit. Közben kezeimet a combjaim közé zártam és kicsit dülöngéltem, most kivételesen direkt. Teljesen elmerültem pár gondolatomban, továbbra sem tudtam, ki vagyok. De már nem is érdekelt.
  - H-hogy mi? - Kaptam a fejem Gertrúd felé, amikor megszólalt újból. - Na, mi? - Kérdeztem végül vissza, aztán amikor meghallottam a kérdését elvigyorodtam. Csak egy pillanatra volt ez bájos vigyor, hamar átváltott ijesztőbe, valami nem túl bizalomgerjesztőbe. Lassan, bátortalanul állok fel, ahogy Gertrúd segíteni próbál nekem, de még gyorsan elkapom az üvegemet, mielőtt teljesen eltávolodnék a már barátaimmá vált macskakövektől. Amint álló helyzetben voltam, hátravetettem a fejem, megszorítottam a lány kezét, hogy ne dőljek hátra, aztán megpróbáltam inni az üvegből, még pár cseppet legalább. Nagyon finom whiskey volt és hihetetlenül csalódott lettem attól, hogy nem ihattam belőle többet. Pénzem lett volna rá, de sehol nem szolgálnak már ki, főleg így nem. Összeszorítottam a szemem, majd hátrébb léptem kicsit, lecsaptam a fejem és egyszerűen magam elé levágtam a kövekre az üres üveget, ami szilánkokra tört.
  - Elfogyott. - Köszöntem keserűen, sóhajtva. Aztán megindultam tántorogva pár lépést, az üvegszilánkok csak úgy pattogtak a cipőm alatt, de engem nagyon nem tudtak érdekelni. Sötét pillantást vetettem előre. - Van egy hely, ahol nyugodtan tudunk beszélgetni. Bár nem túl meleg vagy kényelmes, de én oda megyek. - Közöltem makacsul, miközben elindultam, bár nem mentem túl egyenesen, teljesen határozottan trappoltam előre. Már pontosan tudtam, hogy víz közelébe megyek. Az majd megnyugtat, kijózanít, talán még meg is tudom, ki vagyok én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. november 23. 19:03 | Link


Egészen más most Lori, mint mikor korábban összehozott vele a sors. Olyankor szűkszavú és elutasító volt, sőt, úgy tűnt a háta közepére kíván egy újabb beszélgetést, de most egészen kifordult önmagából, vagy épp most mutatja meg magát, azt az énjét, melyet eltemetett. Sok minden kibukik az emberből, ha feloldódik némileg az alkoholban a tudata. Néha mást is előhoz a dolog, de erre most igyekszem nem gondolni. Lori figyelmet kíván, amit nem is mérek szűkmarkúan.
Nevetése egészen furcsa mód tetszik, talán mert nem hittem, hogy képes ilyesmire, és mert bár nincs nehéz dolgom jelen állapotában, de én nevettettem meg. Nézegeti még kicsit az említett banánt, előre-hátra dülöngélve kicsit, én pedig erősen szuggerálom, hogy ne boruljon eközben fel.
Végülis sikerül talpra állítanom, ami nem kis teljesítmény, hiszen magasabb nálam, és igen instabilan áll csak meg lábain, és aztán erősen belém kapaszkodva még hátra is dől kicsit, hogy meghúzza az üveget, amit nem tudom hogy sikerült elcsípnie. Ráadásul az a vigyor is előtte.. már ez is elbizonytalaníthatna tervemben, hogy elcipelem innét.
- Jaj.. jaj! Na, elég lesz - bár az üveg üres, már akkor látszott rajta, mikor rallizni kezdett a macskaköveken, Lori azért még a fenekére néz, hátha bujkál ott még néhány csepp. Aztán kissé összerezzenek, mikor ismét a kövön köt ki a palack, csak ezúttal a töréshatáron kívül esik a sebességével.
- Ó, tényleg - állapítom meg és szavait egy szomorkás bólogatás-mosoly kombóval is kommentálom. Kissé ijesztő a tudat, hogy annak az üvegnek a teljes tartalma eltűnt, és Lori csalódott arckifejezését látva biztosan nem öntött félre egy kortyot sem belőle, mert ahhoz túlságosan sajnálta volna. Egy kicsit aggodalmas kifejezéssel látom, hogy bele is trappol a szilánkokba, igyekszem némi erővel húzni-vonni a közeléből, és megindulni a kastély felé, ám láthatóan Lorinak egész más elképzelése van erről, melyet meg is oszt velem. Amilyen bizonytalan az állása, szavai épp annyira határozottak, így valahogy érzem, hogy egészen felesleges lenne vitába szállni vele. Mindenesetre ha már nem az utcán fetreng, csak jobb lehet, bárhová megyünk is.
- Rendben, akkor veled tartok - mosolygok rá, és a biztonság kedvéért azért belékarolok, nehogy rosszul lépjen és tényleg az árokban kössön ki, ahogy először tervezte. - És egyébként Matilda vagyok. Tilda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 705
Összes hsz: 6226
Írta: 2013. november 25. 15:56 | Link

Királylány
November 30. 17:00

Gyöngybagollyal üzent két nappal ezelőtt a Levita toronyba, hogy a mostani hétvégén szeretné elvinni Black kisasszonyt Bogolyfalvára, és a környező vidékre. A válaszra várni kétségbeejtő, és veszettül bosszantó volt, amely idő alatt a rellonos fiatal többször meggondolta magát romantikus találkozójukkal kapcsolatosan. Az akvárium óta nem találkozott Lyrával, de nem telt el úgy nap, hogy ne látta volna maga előtt azokat a csodás szemeket, melyekkel olyan kacéran, és gyomorrángatóan nézett rá ez a lány. Olyan fantasztikusan. Aztán megérkezett a bagoly, és benne a válasz, na meg a legfontosabb szó: igen. Hogy ez az igen később mivé alakul, az a mai naptól függött, és nagyon valószínű, hogy Noel emiatt nem evett a kis madár elrepülte óta jóformán semmit. Csipegetett, rendszeresen lejárt a konyhába, de sem Keiko, sem más nem volt a társasága. A manók között csendesen ücsörgött, szótlansága még önmagát is meglepte. Nem tudta mit mondhatna, hiszen még gondolatai is megszűntek létezni. Csak a szőke lepel, és a kék pillantások telepedtek lelkébe, csavarták el teljesen fejét. Többször kinevette magát nem normális üzemmódja miatt, aztán fejét vakargatva, fehér arcbőrét csapkodva igyekezett észhez téríteni magát.
S most itt áll a fő utcza első macskakövén, a délutáni sötétségben, a hideg szélben, és hóban. Hamarabb érkezik, úgysem tud mit csinálni a mai nappal, csak bánni az eszét, hogy nem délelőttre tette a találkozót. Barna vászon kabátjában didereg a hűvösben, és figyeli Bogolyfalva kora esti életét. Pillanatnyilag nem tudja, hova viszi hamarosan megérkező barátosnőjét, talán csak a cukrászdába ülnek be, talán kiviszi a határhoz, de abban biztos, hogy ez abban a szent pillanatban fog eldőlni, ahogy meglátja a levitást. Zsebében pihennek fázós kezei, és zöldjei tisztán látják ajkai között távozó leheletét. Nincs mese, itt a tél, és nem biztos, hogy ilyen időben, és ennyi fokban kint kellene mászkálniuk a határban. A cukrászda gondolata viszont vérét is azonnal lehűti, hiszen az magában rejti a randevú szócskát, és jelenlegi életében ez az, amitől a legjobban retteg. Még elmehet, még elfuthat. Mégsem teszi.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 25. 15:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 25. 21:22 | Link

Kicsi sárkány

Két napja kapta meg a várva várt levelet, melyben fixálták végül a találka időpontját és helyét. Azóta érezhetően, napról napra idegesebb lett - rá kellett jönnie, hogy nem hogy nem tud koncentrálni semmire, de gyakran órákon is elkalandozik a figyelme és gondolataiban egy zöld szempárt fürkészik vagy épp egy ismerős mosoly dereng fel fejében.
Reggel izgatottan kelt fel, a szokásosnál hamarabb, hogy aztán csalódottan tudatosuljon benne, hogy bizony csak délután kezdődik programja. Egész nap használhatatlan volt, kétségbeesésében már a tanulásról is lemondott és megelégedett volna egy jó könyv olvasásával is, de mikor ötödjére olvasta ugyanazt a két mondatot, rá kellett döbbennie, hogy reménytelen a próbálkozása. Végül aztán a kitűzött időpont előtt már egy másfél órával nekiállt készülődni, magát azzal nyugtatva, hogy majd csak lassan sétál le a faluba, és valószínűleg úgysem találja meg elsőre a megbeszélt helyet. Próbált egyszerre kényelmesen, melegen, elegánsan, de azért nem túl hivalkodóan öltözni - míg nem feladta a képtelen kísérletet és egy egyszerű fekete farmert kapott fel csizmával, galambszürke felsővel, hozzá sötétkék szövetkabátjával és egy fekete kötött sállal kiegészülve. Pálcáját övébe dugta, erszényét zsebre vágta és izgatottan indult meg a falu felé. Mikor már az iskola kapuján is túl volt jutott csak eszébe, hogy kesztyűje a szobájában maradt, így kénytelen volt már most jéghideg kezét zsebre dugni.
Hamarosan rá kellett jöjjön, hogy az út a faluba egyáltalán nem bonyolult, és hogy ráadásul sietős lépteit sem tudja visszafogni. Így ő lepődött meg a legjobban, mikor a megbeszélt időpont előtt a Fő utzára érve egy ismerős alakot pillantott meg nem is olyan távol. Akarva akaratlanul kanyarodott egy lelkes mosoly ajkaira, hogy aztán lépteit még jobban megszaporázva közeledjen Noel felé.
A fiú jól láthatóan gondolataiba mélyedt, Lyra pedig nem akart ráijeszteni, így egy kisebb kanyart vett, hogy a fiú látóterébe kerüljön. Amint az rápillantott, kissé rekedten ugyan, de kinyögte az első dolgot, ami eszébe jutott:
- Jó újra látni - Egy pillanatra elképedt saját szavain, mivel azok tökéletesen őszinték voltak: meglepően hiányzott neki a rellonos látványa, sőt, inkább a társasága. Alakját magában is fel tudta idézni, de váratlan megnyilvánulásai, szokatlan gondolatai a fiú sajátjai voltak. Amint túllépett saját véleménye feletti sokkján, újra fesztelenül fordult a másikhoz.
- Régóta vársz itt?
Remélte nem kellett a fiúnak hosszú ideje idekint fagyoskodnia, de magát sem hibáztatta, ő nem késett - sőt. Ez csak azt jelenthette, hogy a másik még kevésbé bírt magával, ez pedig egy elégedett mosolyt csalt a lány arcára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. november 26. 08:38 | Link



Luna Cox

Igaziból semmiség az egész. Vagyis a vérzés erőssége és a fájdalom valahogy nem ezt mutatja, de nem nagyon köti le a figyelmemet mindez. Sokkal inkább fontos, hogy a karommal bíbelődő lány hogy van. Meg is fogom dolgos kezeit, és felállok, vele együtt.
-Hagyjad csak. Az a lényeg, hogy Te jól vagy!
Mosolyodok el, és a férfi nyomába nézek. Beáll a csend. Hosszú, mély, kissé nyomasztó. Hideg is van, és a történések sem hathattak túl pozitívan a lányra. Tekintetem visszafordítom az övéhez és belenézek a szemeibe. Talán bármennyire friss élmény, és fájdalmas, beszélni kell róla. Ha nem is velem, mással, de ezt nem lehet félvállról venni. Ha az én lányomról lett volna szó, azt hiszem simán kinyírtam volna, minden gondolkodás nélkül az ürgét.
-Ismerted?
Bökök fejemmel a már eltűnt férfi irányába, majd csak bámulok a lányra. Igaziból nekem is elég sokkoló élmény volt, ki tudja, mi történhetett volna, ha nem sétálok éppen erre, és igaziból senki más nem sétál erre...
-Figyelj, szerintem az lesz a legjobb, ha ezt valakivel kibeszéled. Bár hál Istennek a végzetes dolog nem következett be, de...
Nem is fejezem be, mit is mondhatnék. Puszta okoskodás mindez, a lényeget úgyis az előttem álló érzi. Neki kell mérlegelni és kezelni az adott szituációt. Aztán ismét csend magasodik fölénk, és csak azt veszem észre, hogy a kezeim remegni kezdenek a hidegtől. Alapjába véve szeretem a hideget, de talán az, hogy a vérzés még el sem állt, némiképp súlyosbító körülmény. Végül megnézem a vágást. Tényleg, már szinte az ingen egész ujja tiszta vér. Fogalmam sincsen, milyen mély lehet, de abból, hogy még mindig nem állt el a vérzés, csak arra tudok következtetni, hogy nem csak egy felszíni karcolásról van szó.
-Szóval...-kezdek bele ismét-szólnod kellene az illetékeseknek. Jelezned kellene, hogy elkaphassák ezt a....
Inkább be sem fejezem, a csúnya szavaknak itt most nincsen helye.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 705
Összes hsz: 6226
Írta: 2013. november 26. 15:56 | Link

Királylány

A fő utcza magasan álló órájára pillant, mert úgy érzi már órák óta itt fagyoskodik egymagában, de el kell engednie ezzel kapcsolatos ideges gondolatait, hiszen még mindig nincs öt óra, csupán ő érkezett hamarabb, amit nem bán, hiszen ez így természetes. Arra nem is gondolt, mikor a gyöngybaglyot útnak eresztette, hogy Lyra talán nem is tudja a faluba vezető utat, és mi van akkor, ha éppen ezért meg sem próbál legyalogolni ide, és akkor puccsba fullad a romantikus találkozójuk terve. Idegesen nézelődik, és kusza gondolatai után kapkod, amelyek döngetik koponyáját, és neheztelnek rá, amiért nem az iskola nagy tölgyfaajtajánál várja most a levitás királylányt. Idegen falulakókat, és néhány diákot lát szembejönni, majd pár hópehely, és saját leheletén át kirajzolódik a kék kabátos szőke lány alakja, majd egyre nagyobbá, és jobban kivehetővé válik. Megérkezett. A levitás vastag sál mögé bújva mosolyog rellonos évfolyamtársára, és izgatottnak hangzó, rekedtes hangon szól hozzá.
- Téged is - feleli lágy mosollyal Noel, és szíve majd kiugrik helyéből. Izgalom, aggodalom és érzések váltogatják egymást benne, hideg kezei reszketnek zsebében. Az idő egyre hűvösebb, és mintha a szél is feltámadni készülne, de a fiú végtagjai nem ettől, mint inkább az adrenalinszintjének hirtelen megnövekedése miatt vacog.
- Pár perce - füllenti halkan, de nem számít, most hogy itt van mellette a lány, akár többet is várt volna. A rájuk szakadó lehetőség, az együttlét és az akváriumi találkozásuknak fantasztikus emléke lebénítja a rellonost, és igen erős belső akaratra van szüksége ahhoz, hogy ne csak nézze az előtte álló kedvest, hanem mondjon is valamit, ajkaival hangokat formáljon, és emellett még határozott, és magabiztos benyomást is keltsen.
- Nos, amennyiben van kedved, szívesen leviszlek a határhoz, vagy akár az erdőbe is - kezd bele kisebb monológjába, majd a lány zsebre tett kezeire néz, és valószínűnek tartja, hogy azok hasonlóan átfagytak, mint sajátjai. - De a rossz időre való tekintettel, beugorhatunk az egyik meleg üzletbe is.
Fejével az utca felé biccent, és közelebb lépve a lányhoz, karjával finoman átöleli annak vállát. Nem érzi túlságosan erősnek, talán egy kicsit váratlan fordulat, de ennél többet is szeretne tenni, így első lépésnek ez tűnik a legelfogadhatóbbnak. Lemosolyog a szőkére, és lassan elindul, vezetve Királylányt az utcán lefele, hogy meghívja őt arra, amihez éppen kedve van.
- Széles választék van hangulatos helyek kategóriában - mondja, mikor a cukrászda elé érnek, és egy pillanatra megáll előtte, hogy a díszes ablakon benézve, megjön-e a kedve Lyrának a süteményekhez, vagy menjenek még tovább, és esetleg visszafele beülnek. - Innen vettem nemrég Violettának édességeket, nagyon finomak voltak, legalábbis ízlett neki, de én is ettem egy vaníliás muffint, és nem volt rossz.
Szabad kezével az ablakra mutat, és beszéd közben jut eszébe, hogy Lyra nem is tudja ki az a Violetta, és netalántán még azt hiszi, hogy egy másik szóba jöhető lány. Gondolatára felnevet, majd egy pillanatra magához húzva apró társaságát, ismét beszélni kezd napról napra mélyülő hangján.
- Violetta az egyik barátom. Nemsokára férjhez megy, és ikergyermekeknek ad életet. Nagyon kedvelem, és pár napja meglátogattam. Akkor vittem neki a süteményeket, mert tudod, most hogy várandós, igen édesszájú lett.
Ha eddig úgy gondolta Lyra, hogy Noel csak akar valamit, amiről ő maga sem tudja mi az, akkor most megnyugodhat, hiszen a fiú alig beszél társasági életéről, érzéseiről pedig végképp nem lehet tudni semmit. Most viszont mesél, belátást enged magába, és nihili nyugodtságot áraszt.
- Mit gondolsz, van kedved sütizni, vagy menjünk tovább? Van miből választani, és ha nem fázol, körbenézhetünk az egész utcán, ha már megígértem, hogy megmutatom a vidéket.
Szavai határozottak, mégis érződik belőlük, hogy nagyon szeretné, ha ez a találkozó úgy sikerülne, ahogyan azt eltervezte. Vágyja a másik társaságát, nemcsak most, de az elkövetkezendő időkre is, és most ezért igyekszik felfedni magát, megnyílni a másiknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 26. 23:11 | Link

Kicsi sárkány

Egy pillanat alatt járta át a melegség, ahogy meghallotta a biztató választ. Nem volt feleslegesen hízelkedő, csak egyszerűen, ösztönösen jött a fiúból és Lyra ebből tudta, hogy nem csak az ő gondolatait töltötte ki az elmúlt napokban a másik. A fiún halvány remegést látott, ám ezt betudta a hidegnek, így rögtön feljegyezte magának, hogy ne vesztegessék felesleges szócsépléssel az időt és induljanak meg valamerre. Épp annyi ideje volt, hogy ezt végiggondolja, máris jött az újabb felelet, mely alatt Noel egy pillanatra lesütötte szemeit - ezzel egyértelművé téve a lánynak, hogy a rellonos valószínűleg már meglehetősen régóta fagyoskodhat kint. Lyra csak halványan elmosolyodott a makacs tagadásra, majd érdeklődve hallgatta a másik felvetéseit, miközben tagjaiba visszatért az elmúlt napokból már ismerős várakozó bizsergés. Mielőtt kinyöghetett volna bármi választ, megérezte a fiú karját maga körül és egy pillanat alatt röppent ki minden épkézláb gondolat a fejéből. A pontokból, ahol hozzáért Noel, lassan egyre erősödő melegség indult ki, amely hamarosan átjárta egész testét, és amelynek köszönhetően arca immáron nem csak a csípős időnek köszönhetően volt piros. Hatalmasat nyelt, óvatosan még közelebb ficergett a másikhoz, hogy oldaluk is összeérjen, majd minden erejét egy értelmes válasz megfogalmazásába ölte.
- Az erdőt inkább hagyjuk valami kellemesebb időre.
Elmerengve tekintett végig az utcán sorakozó boltokon, miközben a fiú oldalán megindult a macskaköveken. Engedve a másik finom terelésének hamarosan a cukrászda ablaka előtt találta magát, amelyen betekintve azonnal aprót jelzett hasa, utalva rá, hogy a lány teljesen elfeledkezett az aznapi étkezésről. Még jobban elrejtette arcát sáljában, és úgy hallgatta a fiú lelkes magyarázatát, amely hamarosan már nem is a sütikről szólt, hanem egy rövid nevetés után áttért Lettire. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjön, a fiú csak azt szerette volna megmagyarázni neki, hogy mégis ki az a lány, akinek ő sütiket vesz: ezek szerint nem tudatosult benne, hogy éppen háztársáról mesél Lyrának, akivel már volt szerencséje találkozni, habár még nem beszélgettek. Ennek ellenére nem szakította félbe a másikat, meghagyta abban a hitben, hogy egy ismeretlen emberről beszél neki, nem akart közbeszólni most, hogy végre egy kicsit megnyílni látta a rellonost.
Az apró mosoly végig jelen volt szája szegletében, hogy aztán mikor a fiú visszatért eredeti témájukhoz, újra kiszélesedjen.
- Menjünk be felmelegedni kicsit, aztán a sütizés után tehetünk egy kis kerülőt a faluban, mielőtt visszaindulnánk. Mit szólsz?
Egyszerűnek tűnhetett az ötlet, ám valójában pontos számítások álltak mögötte. Amennyiben nem úgy sül el a találka, mint Lyra szeretné, akkor  kihagyva a városnézést rövid úton visszaérhetnek a kastélyba, hogy aztán a lány belefojthassa magát a párnájába. Ha viszont beteljesülnek reményei és jól ellesz a fiúval... Nos maradjunk annyiban, hogy a kis kerülőből akár éjszakába nyúló csavargás is lehet, amely meglepő módon kimondottan vonzó ötlet volt a levitás számára.
Miután ezt meghányta-vetette magában, kelletlenül indult meg a cukrászda bejárata felé, annak teljes tudatában, hogy bent már semmi oka nem lesz a fiú oldalához bújni. Közben gondolatai vadul cikáztak, érezte, hogy most neki kellene megszólalnia, miután a fiú már betekintést engedett belső világába. Kiábrándítóan unalmasnak érezte a másiké mellett az életét, unalmas fecsegéssel pedig nem akarta terhelni őt. Kínjában megint csak egy kérdésre futotta, taktikája egyértelmű volt: minél többet beszéltetni Noelt.
- Na és változott bármit az életviteled azóta? Bár kétlem, ha még Lettihez lejönni is volt időd.
Gondolatait kitöltötte a várakozás, hogy újra hallja a kellemes baritont, így fel sem tűnt neki, hogy valószínűleg lebuktatta magát háztársa ismeretével kapcsolatban. Habár ez fogja a legkevésbé érdekelni, ha a másik újra belelendül a beszédbe, már most sem tudta tökéletesen uralni elméjét, pedig még csak a tiszteletköröket járták le.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. november 26. 23:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. november 27. 15:10 | Link

Manda

Napsütés és hideg. Olyan, mint az édes savanyú, Yarista nagyon nem szereti az ilyen összeállítást. Az más kérdés, hogy a sós-édes párost már igen, de az ritkán jelenik meg az ételekben. Most viszont ilyen idő volt, szép napos, és csípős hideg. Jól beöltözött hozzá, a meleg kabátja felé felkötötte a Vikingses sálát és még sapkát is húzott, ami védelmet nyújt a fejének. Szerette ezt a sapkát, jó emlékek fűződnek a kék-sárga klubjelvénnyel díszített kötött fejfedőhöz. A bélelt cipője alatt pedig kifordult pár kavicsdarab, ahogy rákanyarodott zsebre vágott kézzel a Fő utcára. Rolinak ment beszerző körútra, úgy hallotta, hogy jött valami árus a faluba, aki mindenféle csemegét árul kisállatoknak. Mivel több húsevő házi kedvenc is akad a diákoknál és felnőtteknél egyaránt, úgy gondoltam, hogy talán a kis sárkánynak is tud szerezni valami finomságot. Alig-vigyorral haladt az úton, éppen a szökőkút mellett haladt el, de nem látta meg az árust. ~ Hol kezdjem a keresését? Olyan sok hely van...~ Nézelődik, de egyelőre ötlete sincs. Viszont egy másik árus feltűnik a látómezejében, az, aki forró csokit árul. Kísértetiesen hasonló a helyzet a múltkorihoz, amikor összetalálkozott az eperlánnyal. Mosolya kiszélesedik, ahogy odasiet a férfihez. Azonnal rendel magának egy dupla csokis italt és gyorsan leszámolja az ellenértéket. Hirtelen megfordul és szétnéz, de Viko most nem teszi tiszteletét, hogy megszólítsa. Savanyú képet vág egy pillanatra csalódottságában, de nem veszi el igazán a kedvét, hogy a lány most nem lepte meg, csak titkon reménykedett benne. ~ Na, majd meglátogatom! ~ Határozza el, és máris azon gondolkodik, hogy miket fog vásárolni a boltban. Már előre elhatározza, hogy nem fog túl sok pénzt magával vinni, mert abban biztos, hogy ami nála lesz, azt mind el fogja költeni. Ha másért nem, csak azért, hogy húzza az időt és több ideig tudja szóval tartani az eladó kisasszonyt. Egy közeli pad háttámlájára ül fel, miközben elhatározza magában, hogy elég lesz oda 5 galleon. Az így is sok pénz, és tényleg nem kellene az összes maradék zsebpénzét elköltenie. Már így is egy kisebb vagyont áldozott a múltkor arra a nyaralásra, ahová Amandát vitte, tökéletesen eltitkolva ezt a húzását a szülei elől. Most inkább spórol, hogy nagyjából vissza tudja szerezni a pénzét a tanév végéig, különben bajba is kerülhet, hogy felelőtlenül költi el azt a rengeteg galleont. De mindegy is, nem bánja igazán, jó kis nyaralás volt az. Talán meg kéne ismételnie majd valakivel, de erre most nincs ideje, és egyedülálló lévén nincs is kivel mennie. Bár Vikoval szívesen elmenne… ~ Azt lesheted, hogy veled elmenjen apukám. Előbb talán oda kéne menned hozzá egy rendit kérni, nem? ~ Morcosan kortyol bele a forró csokiba és az íz, gyorsan elviszi a gondolatait egy kellemesebb témára. Például a lány szemeire. ~ Nem lesz ez így jó, hallod-e. Csak nem máris beleestél? ~ Zúgolódik magában, de nem jut konszenzusra. Bevallani pedig úgysem fogja, pedig tudja, hogy már rég elvarázsolta a lány a szívét. Vállat von csak mosolyogva, majd egy újabb adaggal rövidíti meg a mennyei íz világú forró italát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 705
Összes hsz: 6226
Írta: 2013. november 28. 08:48 | Link

Királylány

A törékeny vállakat ölelni különleges érzéssel tölti el bensőjét, olyan közel van valakihez, mint ezelőtt még soha. Lyra nem húzódik el, sőt, mintha még saját oldalán érezné az övét. Bizsergető.
- Akkor az erdőt tavaszra hagyjuk - mosolyog le a szőkére, akitől kihagy a szíve, vére pedig fel, s alá futkos ereiben. Még jó, hogy a hideg miatt vastagon kellett öltöznie, és a levitás nem érzi belül dörömbölő részeit, mert ugyanez a jelenet nyári melegben, alig ruhában hamar mérsékelné határozottságát. Széles mosolya közben indulnak meg rövid útjukra, hiszen hamar megállnak a cukrászda előtt, és úgy tűnik Lyra nem is kíván továbbsétálni, inkább a meleg helyiségben töltené további idejét. Noel ezzel egyetért, bár a kétségek áttörik magukat koponyáján, és halványan beférkőznek gondolatai közé. Talán csak minél előbb végezni akar a szőke találkájukkal, és vele? Ezután soha többé nem látja, kivéve legendás lények gondozásán vagy a rettentően unalmas elméleti órákon? Keserű szájízzel néz előre, a lányt ölelő jobb keze még inkább magához húzza az apró testet. Még el sem kezdődött, de már olyan kérdésekkel foglalkozik, ami a végét hozná ennek a reményteljes kapcsolatnak. ~ Normális vagyok én? Kizárt dolog! ~ Eldobja magától az összes negatív gondolatot, és ismét a lányra figyel, aki közben egy könnyed kérdést tesz fel útjukkal kapcsolatban.
- Ha így szeretnéd - von vállat Noel, de jókedve nem apad. Szívesen menne be ő is az illatos vendéglátóba, és folytatná ott randevújukat. Kezdi érezni találkozójuk mibenlétét, és lassan eljut tudatáig, hogy ezek az összefutások hova fognak vezetni. Érdekesnek és izgalmasnak találja, nem utolsó sorban pedig vágyja is első kapcsolatát. Eddig nem érdekelte ez a téma, nem gondolkozott lányokon, szíve nem ütött félre, ha meglátott egy csinosabb példányt. Most viszont zavartan kalapál belül, és nem akar mást, csak az oldalához bújt levitás ajkain csüngni. Hát eljött ez az idő is, és beláthatatlan mit hoz magával.
- Ahogy ígértem, a legtöbb órámra bejárok - feleli hangosan nevetve, hiszen az akváriumban tett ígéretét követően tényleg bent volt minden elméleti és gyakorlati óráján, kivéve az illemtanon, hiszen arra neki nincs szüksége, és biztos nem fog bejárni rá azért, hogy öltözködési, és ápoltsági tanácsokkal lássa el valami idióta. Ugyan, kérem.
- Ismered Lettit? - kérdése egyben kijelentés is, hiszen bolondul azt hitte, hogy Violetta a faluba költözése óta elszigetelődött, és csak az ismeri, aki véletlenül összefut vele a korcsolyapályán, vagy valamelyik üzletben. Milyen batár gondolat! - Persze, hogy ismered! Hiszen levitás...
Noel ismét felnevet, ez a tény örömmel tölti el, és meg is nyugtatja egyben. Előző magyarázkodása teljességgel felesleges volt, no de nem sejthette, hogy Lyra találkozott már a várandós fiatallal. - Lementem hozzá, az illemtan óra helyett. És az nem számít.
Huncutul néz le szőkéjére, vigyora nem tágít. Érzi, hogy lassan ideje lenne bemenni elfogyasztani a süteményeket, és inni egy forró italt, mégsem lép az ajtó felé. Határozottan húzza a levitást a kivilágított hely ablaka elé, és engedi el vállait, hogy egészen szembe kerüljön vele.
- Szeretem a szeplőid - mondja hosszú, néma másodpercek után, és ujjai a lány sálja köré szegődnek. Túl közel vannak már egymáshoz ahhoz, hogy a rellonos higgadt maradjon, és elengedje a teremtett lehetőséget. Várni tud, de habozni soha. Tőle ne számítson senki udvarlásképp versekre, dalra, vagy nyálas szövegekre, tőle csupán ennyire futja. Megállapít, és az igazat mondja. Zöldjei hol a kékséget fürkészik, hol a telt ajkakat, arca hamar közel kerül a levitáséhoz. Homlokát az apró lány homlokához nyomja, és ha ő engedi, nem túl finom, kissé erőszakos csókkal indítja el az estét. Egyik keze a mézillatú hajszálakat simítja, másik Lyra derekán, hogy ha lehet, még jobban magához tudja húzni a kedvest.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 28. 08:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 28. 16:34 | Link

Kicsi sárkány ♪♫

Úgy érezte, a fiú még közelebb húzta magához, ha ez egyáltalán lehetséges. Ám nem tiltakozott, élvezte a másik birtoklási vágyát, amely feléje irányult, jó volt kicsit elengednie magát. A tavaszi erdőlátogatás gondolatára a mosoly újfent kiszélesedett arcán, egyrészt mert már most várta, hogy ketten járják az illatos ligetet, másrészt pedig tetszett neki, hogy a fiú magától értetődőnek veszi, hogy kapcsolatuk megmarad tavaszig. Igaz nem volt az olyan messze, de azért jól esett neki, hogy nem egy pár hetes kikapcsolódást keresnek benne.
Noel könnyedén bólintott rá ötletére, ezzel egyértelművé téve a lánynak, hogy ma valószínűleg övé a döntés lehetősége mindenben. Hízelgő volt neki, hogy a fiú a kedvében akart járni, ugyanakkor azonnal elárasztotta az aggodalom is, hogy így nem fog szólni neki, ha ő esetleg mást szeretne csinálni. Csapongó gondolatait végül azzal nyugtatta, hogy a kis sárkány van olyan önfejű, hogy ne menjen bele olyanba, amit ne akarna - és ezzel a gondolattal túl is lépett az udvariaskodás feletti nyugtalanságán.
A nem várt válaszra kénytelen volt kihívóan-kétkedően felbámulni a fiúra, nehezen tudta elhinni, hogy csupán a neki tett ígéret miatt felhagyott eddigi lógásaival. Emellett meg is rémisztette kicsit a másik elszántsága, bár ezt nem vallotta volna be, de már aggódott kissé fogadásuk miatt, amely az év végi vizsgaeredményekre vonatkozott. Ha már a piszkálódása miatt rávette magát, hogy bejárjon az órákra, akkor el sem merte képzelni, mi mindent fog megtenni, hogy jobban teljesítsen a lánynál, és aztán az orra alá dörgölhesse igazát. Persze ez nem tántorította el, sőt, elhatározta, hogy mindenképpen jobb eredményeket fog elérni, csak hogy véletlen se maradjon alul, ha már minden másban úgy érezte, vesztésre áll: a fiú egy szavára ugrott volna, és ez őt is megrémisztette, nem szokott hozzá, hogy ilyen könnyen a bizalmába férkőzzenek.
Gondolataiból magához térve, kissé késve felelt csak:
- Nahát, vannak még csodák - merészen bámult a jáde tükrökbe, melyekben hamarosan a felismerés szikrái csillantak fel. A költői kérdésre csak kissé elvigyorodott válasz gyanánt, mulattatta, ahogy a fiú lassan levonta az egyértelmű következtetéseket. Az illemtan órás megjegyzésre azonban eltűnt a magabiztos kifejezés arcáról, szájából kibuggyant a nevetés, képtelen volt ellenállni neki a tárgyilagos kijelentésre.
- Sosem változol, igaz? - Derűsen mosolygott a másikra, ugyanakkor egy cseppnyi korholás kiérződött a hangjából, de ennek ellenére egyértelmű volt, hogy nem gondolta komolyan, tetszett neki a fiú szenvtelensége.
Habár már megindult a bejárat felé, kénytelen volt irányt változtatni a határozott húzásra, hogy aztán újra az ablak előtt találja magát. Kérdőn pillantott a zöld szemekbe, már épp feltette volna kérdését, hogy miért nem mennek be, mikor egy pillanat alatt némult el a fiú tekintetére. Nem tudta kiolvasni a másik gondolatait, úgy érezte, egyenesen belezuhan a szemeibe. Hirtelen tért magához a szavakra, melyekre már képtelen volt reagálni, arcát elöntötte a pír, melyen csak még jobban kirajzolódtak az említett szeplők. Ahogy megérezte a fiú ujjait arca körül, majd pedig homlokát a homlokán, zavarában kényszeredetten kezdte harapdálni száját, hogy aztán egy sóhaj szökjön ki ajkai közül. A fiú nem tétovázott, követelőzően kezdte csókolni Lyrát, aki megszédült az intenzív érzésre, kezeit rögtön a széles vállakra csúsztatta, hogy megkapaszkodhasson. Kimondottan bénának érezte magát tapasztalatlansága okán, de próbálta ösztönösen viszonozni, felvenni a tempót. Ez lehetetlennek tűnt, kezdte elsodorni a másik heve, így figyelmeztetően karcolta végig fogaival az ajkakat, majd utána egy lassú, kényelmes ütemet vett fel, ráértek, ő pedig ki akarta élvezni első csókját. Percekkel később, mikor már úgy érezte, nem bírja tovább, pihegve tolta el magától Noelt, úgy bámult fel rá csillogó szemekkel. Ha eddig bármilyen kétség is felmerült benne, az ezzel a csókkal eltűnt, most végre igazán közel érezte magához a másikat, és nem csak fizikailag. Úgy érezte, eltűnt közülük egy fal, amely eddig talán túlzott óvatosságuk miatt volt ott. Várakozóan nézte a fiút, nem tudta, most mégis mit kéne tennie.
Cukrászda. Igen, be akartak menni a melegbe, hogy aztán együtt töltsék a nap hátralévő részét. Eltűnt belőle maradék bizonytalansága is, felszabadultan felnevetve, a másikra vigyorogva kezdte lassan tolni a rellonost hátrafelé, a bejárati ajtóhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Luna Cox
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 29. 23:04 | Link

Richard J. Ifens

 Most egyáltalán nem izgat, hogy nekem mi bajom van, a megmentőmnek sokkal nagyobb baja esett. Néhány ütés mit számít, azok hamar eltűnnek, s csak az emlék marad belőle. De neki, neki talán, sőt biztos örök életére megmarad a vágás nyoma. Ezt tudom, hisz apám testén is számtalan heg éktelenkedik.
Épp próbálom lefejteni a férfi - merthogy látszik, hogy túl van a tizennyolcon - karjáról a ruhadarabot, ami eltakarja a a sebet, de ez sehogy nem akar összejönni. Aztán eszembe jut, hogy nálam van anyu bicskája, és most konkrétan a fejemet verném a falba, hoy ez miért nem jutott előbb eszembe. Akkor talán lehetett volna kicsivel nagyobb esélyem a férfival szemben. Bár ha elgondolkozom az egészen akkor már nem olyan biztos, hogy sokat segített volna a bicska, mivel a kezemet a földhöz szorította a térdével.
- Mégis hogy hagyjam? Hisz ez nem egy kis karcolás. Én nem hagyhatom, hogy itt vérezz el nekem. - mondom neki, a mosolyát figyelmen kívül hagyva, kicsit aggodalmasan. Lehet hogy ezt egy kicsit túlreagálom, de a vér... Nagyon vérzik a karja, és úgy érzem kezdek rosszul lenni tőle. Mindent elviselek, de komolyan mindent, csak ezt az egyet nem. Egy darabig bírom, de ha folyamatosan érzem a vér szagát, attól nagyon rosszul vagyok, és ez most sincs másképp. Kicsit megszédülök, és a fejem is fáj, de ezt talán betudhatjuk a pár perccel ezelőtt történt dolgoknak is.
- Nem... Nem ismertem őt. - Felelem, s tekintetem a férfi .....be fúrom, s egészen addig nem eresztem el tekintetét, míg ki nem mondja a következő, be nem fejezett mondatot, akkor lesütöm a szemem, s ismét a sebet kezdem el bámulni. Nem fejezte be a mondatot, de tudom mit akart mondani, vagyis csak sejtem, de szerintem ugyanarra gondolunk mind a ketten. Megbeszélni? Ugyan mégis kivel? Itt még senkit nem ismerek, csak őt, meg azt a rellonos csajt, asszem Blanka a neve. De senki mást nem ismerek még és egy idegenhez csak nem mehetek oda, hogy ezt elmondjam, talán el is küldene melegebb éghajlatokra, hisz én is ezt tenném ha egy vadidegen ilyennel jönne hozzám.
- Ezen mit lehet megbeszélni? Bárkivel megtörténhetett volna, és... én... nem tudok erről mit mondani. - mondom, s hangom végig remeg, én pedig a sebet figyelem. Eztán ismét csend száll ránk, és csak azt veszem észre, hogy remeg. Én nem remegek, sőt, a hideg eddig fel sem tűnt nekem, addig, míg még nem érzem az ő remegését. Megszorítom két, hideg kezét az én melegebb kezemmel, abban reménykedve, hogy kicsit fel tudom melegíteni a kezeit, és halványan elmosolyodom.
- És ugyan mit érnék el azzal, hogy ha ezt megtenném? - kérdezem teljesen nyugodt hangnemben. Nem is tudom mi van velem, nem is ismerek magamra, mert tudom, hogy máskor is reagálnék, mint ő. Azt a férfit is, aki anyámat bántotta, gyakorlatilag én küldtem a börtönbe, persze a zseniális ügyvéd segítségével. Ha anyun múlt volna, akkor az a férfi még ma is szabadlábon lenne. És most is szerintem pont ilyen a helyzet, és én nem tudom mi tévő legyek, bár az előttem álló férfi nyilvánvalóvá tette, de én mégsem tudom rászánni magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 30. 16:21 | Link

Yar
Pillangó, pillangó; szállj-szállj még!
Pillangó, pillangó; színe oly' szép!


Mindenki azt hiszi, hogy ebben a világban létezik tökéletes, pedig nem, itt csak látszat létezik. Hiszen bárki tudja azt mutatni, hogy boldog, rendben van, egészséges, jó kedve van, aranyos, vagy ellenkezőleg, agresszív, szomorú, elkeseredett, társaságra szorul, elveszett. Mindig azt látják, amit mi akarunk is, hogy lássanak, akár tudat alatt, akár tudatosan, az eredmény mindig ugyan az. Akadnak olyan esetek, amikor más is befolyásolja a tudatunkon kívül, de ott is alapfelvetés a rejtegetés, úgy sem mondod ki, hogy attól lett jobb kedved, mert ittál egy pohárka rumot, vagy hasonló, ahogy azt se, ha megölel egy tök ismeretlen, az jó érzés-e avagy sem. Mind színészek vagyunk, vannak, akik jobban csinálják, vannak, olyanok is, akik kevésbé, de ez az élet rendje.
A Mandából áradó szeretet és béke, már teljesen externália szerű. Ugyanis a túlcsorduló mosoly és kedvesség az különösen pozitívan hatott ma mindenkire, nem is érti, hogy lehetnek ilyen befogadóképességűek a körülötte lévők. Kopp-kopp, szinte hallatszik, ahogy magas sarkú lábelije a kövön koppan, miközben az Ajándékbolt felé igyekszik vissza, ma ketten is bent vannak Kristóffal, ezért sikerült kicsit meglógnia levegőzni, aminek nem kisebb célja volt, mint enyhíteni a maga sóvárgását. Be kellett vennie valamit. Nagy valószínűséggel nem fáj semmije, de ezt nem ismerné be, így inkább valami erősebb fejfájás ürügyén beszélte ezt meg magával, ma már nem először, de nagy valószínűséggel nem is utoljára. Egy pohár kávéval a kezében ballag végig az utcán, egyik keze a zsebében, másikban a pohár pihen. Az öltözködést továbbra se viszi túlzásba, mint eddig se, egész egyszerűen, de melegen öltözött ma, az egyik kisdiák, aki valami hó gömb félét keresett náluk, aztán végül egy mágikus kirakót vett, meg is dicsérte. Amanda pedig a feje leharapása helyett még kedvesen meg is köszönte a dolgot. Most is különös jókedv ül az arcán, bár a tekintetében és a tág pupilláiban ott tükröződik azért pár dolog. Új szokását felvéve ráadásul énekelget is. Lehetséges, hogy alapból nem túl komplett, de mostanság meg pláne.
- Pillangó, pillangó…
Csak akkor kezd el halkulni, mikor tátott szájjal áll meg a Fő utczán. Mondogatja, hogy jó lenne az állát felszedni, sikerül is, majd mosolyogva egyelőre nem mozdulva várja, hogy az előtte kirajzolódott alak tekintetét felé emelje. Nincs is tőle messze, még a kis magánkoncertje is hallható lehetett, de ezzel most nem foglalkozik. Úgy gondolja, sőt, nagyobb összeget tenne rá, szerencsére még szerencsejáték függőnek nem nevezhető, hogy ez Ő. Yar. Mondjuk meg őszintén, mióta elváltak útjaik, se így, se úgy nem kereste, sőt nagy ívben próbálta elkerülni. Ami részben nem volt feltűnő, mert a kékek házát mindig is elkerülte, a másik kettőt szintén, de a Nagyterembe sem járkált le, az órák látogatása meg sose tartozott a fő hobbijai közé. Mikor vélhetően kiszúrja, mert azért nem egy nehezen felismerhető személynek tartja magát, mint valami kislány kezd el integetni neki, a mosoly pedig cseppet sem látszik távozni. Elindul, ismét, ez az, amire ma nem számított, pedig aztán még égből hulló kék elefántokra is fel van készülve a legtöbbször.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 36 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza