A minisztérium a 2010-es évek legelején úgy határozott, hogy kirendeltségeket hoz létre minden nagyobb mágusfalu vagy kisebb mágusváros területén, hogy az apróbb ügyekkel a polgároknak ne kelljen a fővárosi központba utazni. Ezzel a lépéssel a hopp-hálózat leterheltsége harmadára csökkent, a várakozási idő pedig a negyedére.
A bogolyfalvi kirendeltség nem külön épületben helyezkedik el, a polgármesteri hivatal impozáns épületében található, ahol egy külön szárnyat biztosítottak az aurori munka zavartalan végzésére. Az épületbe költözött aurori részleg kinézete nem tér el a hivatal megjelenésétől, ugyanis ezt a részt még azelőtt újították fel, hogy szóba kerültek volna a kirendeltségek. Később pedig az újítások során egyszerre a hivatallal újult meg ez a terület is. A kirendeltség saját vezetővel rendelkezik, nem a polgármester hatásköre, de állandó tájékoztatási kötelezettségük van a település vezetője felé. Indokolt esetben parancsot adhat ki, egyeztetés után a munkaköröket ideiglenesen átszervezheti.  
Az ügyek gördülékenyen haladnak, erről az adminisztrációs osztály gondoskodik, akik állandó hopp-hálózati kapcsolatban vannak a központtal, alap esetben háromóránként, szükségállapotban gyakrabban járnak át a Budanekeresdi intézménybe.
A kétszintes épületet jól kihasználják, alsó része az ügyfélkörrel rendelkező osztályok számára lett kialakítva. Belépés után egy félkör alakú várakozótérben hivatali alkalmazottak segítik az eligazodást. Az alsó szinten minden ügyosztály három irodából áll: a legnagyobb az ügyintézésre szolgáló tér; a két kisebb közül az egyik a háttérmunkát végző alkalmazottak irodája, a másik pedig az ügyosztály vezetőjéé. Ezzel szemben az emeleten az ügyosztályok nem válnak el élesen, mivel munkájuk egy-egy ponton összecseng. A nagy közös térben történik az eligazítás, illetve a folyamatban lévő ügyek felvázolása, míg az ezen a szinten dolgozó személyeknek külön irodájuk van, belépni pedig csak pálcájuk azonosítása után tudnak.

Fogda

Az egyre elszaporodó kihágások, utcai balhék, visszaélések és lopások végett a város vezetése karöltve az aurorokkal úgy döntött, hogy a város lakóinak védelmében a kihelyezett aurorparancsnokságon kialakítanak egy fogdát, ahová ideiglenesen elzárhatják a randalírozókat, míg azok ügyeit tisztázzák.

A helyiség a Bogolyfalvi Hivatal és Művelődésházban kapott helyet, közvetlenül az auror kirendeltség irodái mögött elhelyezkedő raktár helyiségben. Ezt a helyiséget alakították át úgy, hogy az alkalmas legyen a fogvatartottak ideiglenes megőrzésére. A raktárhelyiséget három kisebb és egy nagyobb részre osztották fel, vasrácsok helyett üvegfalhoz hasonló, átlátszó mágikus fal zárja el egymástól a fogvatartottakat, melyet ha megérintenek, az nagy erővel taszítja hátrébb a rabot, ezzel lehetetlenné téve a szökési kísérletet.

A helyiségekben egy-egy ágy, illetve egy-egy pad kapott helyet, sem asztal, sem mosdó, sem egyéb berendezési tárgy nem kapcsolódik ezekhez a fogdákhoz. A fogda előtt található egy recepcióhoz hasonlító kis rész, ahol egy auror elveszi a fogvatartottak személyes tárgyait, beleértve pálcáikat, s ezek a háta mögött elhelyezkedő fali fakkokban kapnak helyet, míg a kirendeltség vezetője nem dönt úgy, hogy az illető elhagyhatja a fogdát.

A fogda 24 órás megfigyelés alatt áll, melyről mindig egy beosztott auror gondoskodik, 8 órás váltásban a társaival. A fogda ajtaját kizárólag egy erre a célra megbűvölt pálca nyithatja ki, így egy átlagos varázspálcával nem lehetséges a bejutás. Csak azok az aurorok léphetnek be, akiknek van ilyen, külön erre a célra mágiázott pálcája.

Závodi Soma munkája

Az ügyosztályok szintek szerint:

Alsó szint:

• Személyes okmányok ügyosztálya
• Járműengedélyeztetési ügyosztály
• Mágikus lényekkel kapcsolatos bejelentések, ügyek osztálya
• Adminisztrációs ügyosztály

Felső szint:

• Minisztériumi nyomozóiroda és bűnmegelőzési osztály
• Boszorkány - és Varázsló Megfigyelő osztály
• Kirendeltségvezető és titkársága

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=835857#post835857][b]Mark D. McMillan - 2021.08.17. 22:21[/b][/url]

- Hogy érted azt, hogy nem találod őt? Nem tűnhetett csak úgy el abban a kastélyban - értetlenül tártam szét a karjaimat, amint a nagyobbik lányom pánikba esve adta tudtomra, hogy nem lelt rá a húgára. Mindig is tudtam, hogy Nevaeh kezelhetetlenebb, mint amilyen ennyi idős korában Keysha volt, de azt azért még én sem feltételeztem volna róla, hogy szó nélkül elutazzon egy másik városba, pláne nem a vizsgaidőszak kezdetén. Márpedig Keysha további szavaiból nagyon is az jött le, hogy a kisebbik lányom a csavargás mezejére lépett, kihasználva az alkalmat, hogy a mai napra kikértem őket.
- Jó, nyugodj meg, menj vissza a kastélyba és nézz körül újra, kérlek. Biztosan ott lesz valahol - próbáltam megnyugtatni a lányomat, nem mintha hozzá képest én oly nyugodt lettem volna. Nagyon is zavart annak a gondolata, hogy a kisebbik már megint valami eszetlenséget művelhet, de higgadtan kellett kezelnem ezt a helyzetet. Keysha viszont közel sem tűnt higgadtnak, valamit hozzávágott a fejemhez, aztán sietve magamra is hagyott a parancsnokságon. Őszintén szólva nagyon rosszul estek a szavai, mintha tőrt döftek volna belém, és az sem hagyott nyugodni, hogy mi van, ha igaza van? Ha a lányom tényleg elhagyta Bogolyfalvát?
Lehet, hogy csapot-papot ott hagyva kellett volna rohannom, ehelyett azonban az egyik kollégámat kértem meg, hogy menjenek ki a vasútállomásra, és ellenőrizzék, hogy a lányom járt-e arra mostanában. Valamiért úgy éreztem, hogy ez is csak egy hülyesége a sok közül, s csak azért csinálja, hogy kiborítson. Megszokhattam volna már, még sem tudtam ehhez hozzászokni az elmúlt években.
Gondterhelten szusszanva egyet, megmasszíroztam az orrnyergemet, de ekkor már intett egy másik kolléga, hogy a kihallgatóban várnak rám. Végeznem kellett a dolgomat, így próbáltam továbbra is higgadt maradni, és a munkámra koncentrálni.
Kezemben egy aktával fordultam be a szűkös helyiségbe, ahol már ott ücsörgött a kihallgatásra váró nő.
- Jó napot, Mark McMillan nyomozó vagyok, én folytatom le a kihallgatását Rothstein kisasszony - utóbbit a papírlapról olvastam le, egy kicsit nehézkesen is ment kiejtenem a nevét így angol akcentussal. Közben ráemeltem a pillantásom, végig nézve rajta egyáltalán nem tűnt bűnöző alkatnak, de ez igazából mit sem számított. Az évek alatt számtalanszor futottam már össze báránybőrbe bújtatott farkassal, ezért semmit sem vetettem el vele kapcsolatban.
- Elnézést, hogy várnia kellett. Az információim alapján Önt azért hozták be, mert iratokat tulajdonított el egy bizonyos Méhes és Társa cég irodájából. Ez pedig betörésnek számít, illetve magántulajdon illetéktelen elkobzásához - röviden ismertettem, hogy mivel is vádolják, majd a mappát az asztalra fektettem, s felette ujjaimat összekulcsolva, kíváncsian emeltem tekintetem a nő barnáira.
-  Elmondaná, hogy miért lopta el ezeket az iratokat Méhes úrtól?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836083#post836083][b]Mark D. McMillan - 2021.08.22. 19:37[/b][/url]

Ez nem egy szokásos kihallgatás volt, már csak azért sem, mert nem voltam nyugodt. A gondolataim a lányaim körül kalandoztak, ez pedig nehezítette azt, hogy erre az ügyre összpontosítsak, ami nagy hiba. Szokás mondani, hogy a munkában nincs helye magánéleti problémáknak, és ezeket jobb otthon felejteni, de mit is tegyen az ember, ha szülőként felelőssége van a gyermekeiért?
Egy részem már bánta is, hogy nem magam indultam kisebbik lányom felkeresésére, mert megtehettem volna. Elmulasztván ezt viszont várt rám a kötelesség, ezért be kellett vennem magam abba kis kihallgatóhelyiségbe, ami aligha hozott volna jobb kedvet a mostaninál.
Úgy tűnt, hogy az odabent ülő nő sem csattan ki a vidámságtól, de az is igaz, hogy szinte semmilyen érzelem nem volt leolvasható az arcáról, ez pedig különös. A legtöbb esetben, ha valakit behoznak egy kihallgatásra, akkor ideges, ide-oda jár a tekintete, vakarózik vagy zavartan babrál valamivel, mondjuk a ruhájával, vagy az asztal szélével. Ez a nő azonban túl nyugodtnak tűnt, ami elsőre arra engedett következtetni, hogy vagy ártatlan vagy egy pszichopata, aki attól sem rezzenne össze, ha azt mondanák, örök életre a börtönben marad.
A kérdésemet követően meglepő fordulatot hozott a válasz, kissé fel is vontam szemöldököm, mint aki új információ birtokába jutott. Tulajdonképp ez történt, fogalmam sem volt a cég pénzmosási tevékenységéről, kellemetlen. De így jár az, aki nem kellően összpontosít a munkában, vagy aki még túl friss ezen a terepen.
- Bizonyítékot - halk hümmentés közben futottam végig a sorokat, végig nézve az előzetesen rögzített adatokat, miszerint a nő újságíró, tehát nem auror és törvényesen nem hozhatott volna el semmit Méhes úr cégétől. Fejemet megemelve elkaptam pillantását, megvártam míg mondandója végére ér.
- Látom, Ön újságíró - ezt már nem csak az elolvasott sorok alapján gondoltam, megjegyzésem inkább a nő válaszainak szólt, aki próbálta átvenni a beszélgetés irányítását, s kérdezővé válni a kihallgatottból.
- Ha Méhes úrnak vannak is kétes üzelmei, nem hunyhatunk szemet a tény felett, hogy Ön betört egy ingatlanba és iratokat lopott el. Ez bűncselekménynek számít és akár két évig terjedő börtönbüntetést is vonhat maga után kisasszony. - sóhajtva tártam szét a kezeimet, mert sajnos ez várt rá. Még akkor is, ha ezt egy újságcikk miatt tette, nem volt egyszerű helyzetben.  Mégis, furdalt a kíváncsiság, hogy vajon miféle indíttatásból cselekedett ilyet egy újságíró. Csupán egy szenzációhajhász cikk miatt, vagy valami más okból kifolyólag. Nem szívesen tudtam volna börtönben anélkül, hogy ne látnánk ezt az ügyet át.
- Kérem, meséljen nekem egy kicsit a Méhes úrral való kapcsolatáról, arról, hogy mi zajlik Méhes úr cégében, és hogy ehhez Önnek mi köze azon kívül, hogy megszerezte azokat az iratokat? - kérdeztem nyugodt hangnemben, nem gyakoroltam rá nyomást, egész kellemes beszélgetésnek is gondolhatta ezt, leszámítva a tényt, hogy mégis csak egy kihallgatóteremben ücsörgött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836092#post836092][b]Mark D. McMillan - 2021.08.22. 22:14[/b][/url]

Miközben Elektra beszélni kezdett, előkaptam ingem zsebéből a jegyzetfüzetemet, ami nélkül sehová sem mentem. Erről meg is feledkeztem eddig, most viszont szükségét éreztem annak, hogy feljegyezzek minden olyan új információt, amiről eddig nem hallottam. Ez a helyzet amúgy is frusztrált kicsit, s ezt bizony a velem szemben ülő nő is észrevehette rajtam, ha feltűnt neki a homlokomon futkosó ráncok sokasága.
- Melyik kolléga, hogy hívták? És melyik alkalmazott vitte be? - lehet, hogy erre most a nő ráncolhatta a homlokát, de mindig is úgy voltam ezzel, hogy legyen akármilyen apró kis részlet, annak később akár nagy jelentősége is lehet. Márpedig ahogy a történet kezdődött, miszerint egy ottani alkalmazott vitte be, majd egy kollégám hozta ki, kissé gyanúsnak tűnt. Ha bevitték, akkor nem lehetett betörés, viszont akit a helyszínen kihallgattunk, az szerint a nő csak úgy behatolt az épületbe. Különös.
Halkan lehet, hogy hümmentettem egyet, de csakis azért, mert az agytekervényeim máris beindultak, és próbálták feldolgozni a korábbi információkat és a most hallottakat.
Információból pedig jutott bőven, mert amint megkértem, hogy kicsit fejtse ki jobban a dolgokat, úgy máris, mintha egy csapot nyitottam volna meg, csak úgy zúdultak ki a szavak a nő ajkain. Még a tekintete is megváltozott, ez szinte azonnal feltűnt, az addigi, szinte semmibe révedő tekintet most mintha felperzselte volna a helyiséget. Mertem remélni, hogy nem velem van problémája, és csupán csak a hév és a szív az, ami hajtja. Márpedig a mondandója nekem hitelesnek tűnt, nagyon is, s kezdett összeállni fejemben a kép.
- Értem-értem Elektra, világos - bólintottam, s még az utolsó gondolatokat felvéstem a jegyzeteim közé, hogy aztán sötétjeibe fúrjam a pillantásomat.
- Amiket most itt elmondott nekem, azok nagyon komoly vádak hölgyem. És még ha igaz is az, hogy Ön jót akart és bizonyítékokat keresett, ezt sajnos akkor sem tehette volna meg. Ön nem tartozik egyik nyomozói szervhez sem, és még ha újságíró is, ilyen téren még magácska keze is kötve van. Tudja, hogy miért hoztuk be? Valaki feljelentette. És ilyen esetben, még ha tényleg ez az igazság, akkor is komoly börtönbüntetés várhat magára, amiért a saját szakállára nyomozott. Szóval mindenképp szüksége lesz egy védőre, de azt el tudjuk intézni, hogy óvadék ellenében most elengedjék Önt. Ezt az ügyet pedig mindenképp ki fogjuk vizsgálni - a rossz hírek után próbáltam kecsegtetni valami jóval is. Nem kellett volna együtt éreznem azokkal, akik kihallgatásra érkeztek, de ez gyakran megesett velem, különösen akkor, ha úgy éreztem, hogy a velem szemben ülő igazat mond. Márpedig jó emberismerő voltam, s valami azt sugallta, hogy ennek a dolognak jobban is utána kéne járnunk.  
- Ki tudja most fizetni az óvadékot, vagy valakit ide tudunk hívni, aki segíthet magán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836114#post836114][b]Mark D. McMillan - 2021.08.23. 18:59[/b][/url]

Bólintottam a kérésre, noha még közel sem volt biztos az, hogy az állítás igaz. Ellenben a nő olyan elhivatottan beszélt Méhes úrról és a vele kapcsolatos ügyletekről, hogy úgy éreztem, nem hazudik. Márpedig, ha ezek az állítások a behozott bizonyítékokkal is alátámaszthatók lesznek, akkor valós veszély leselkedhet az alkalmazottra és Elektrára is.
Az elhangzott nevek lejegyzése okozott némi fejtörést a magyar nyelvtan miatt, de mindeközben nem kerülte el figyelmemet a nő megjegyzése sem. Felpillantottam rá, még sem reagáltam semmit a csípős beszólásra, inkább visszapillantottam a jegyzeteim közé, s befejeztem az utolsó gondolatok leírását.
- Valóban, szörnyű ez a világ - feleltem az újabb megjegyzésre semleges hangszínen, ami akár kétértelműen is hangozhatott. Vehette akár rossz néven is, gúnyos hozzászólásként, de nem erről volt szó. Egyetértettem a megjegyzésével, magam is elítéltem ezeket a dolgokat, csak jelen pillanatban nem arról volt szó, hogy eszmecserét folytassunk. A munkám része volt a kihallgatás, ahogy az is, hogy közöljem a jó vagy rossz hírt. S bár feltehetően tájékozott volt a kisasszony, kötelességem volt ismertetni vele azt, hogy a tettei milyen következményeket vonnak maguk után.
Az, ahogy ezután nézett rám, sok mindenről árulkodott, meg persze azok a szavak is, melyek ezután hagyták el a száját. Végig pillantottam a testhelyzetén, védekező pozíciót vett fel, kicsit talán sértettnek tűnt.
- Pedig ilyen affinitással talán ezen a pályán kellett volna maradnia és akkor most nem történik ez - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, miközben összerendezgettem magam előtt a jegyzeteket, vissza a mappába, majd felegyenesedtem az asztaltól.
 - Rendben Elektra, hamarosan üzenhet, még a türelmét kérem, máris jövök - azzal sarkon fordultam, és megindultam a kijárat felé. Félúton mintha hallottam volna sóhajba öntött szavait, igaz nem tisztán és nem mindent, de hellyel-közzel kiértettem belőle a lényeget, majd magára hagytam a kihallgató helyiségben.
Átsétálva az irodába, máris az egyik kolléga elé csúsztattam a feljegyzett munkatárs nevét, s megkértem, hogy minél előbb kerítsék elő és hozzák be kihallgatásra. Ezt követően a másik kollégát arra kértem, hogy az Elektrától elkobzott iratokat tüzetesen nézzék át, és jelöljenek meg azokban mindent, amiben kétes üzlet gyanúja merülhetne fel.
Végül egy csészébe töltöttem kávét, egy pohárba vizet, s azzal sétáltam vissza a kihallgató terembe, úgy nagyjából tizenöt perccel később. Bár lehet, jobb lett volna, ha nem merészkedek vissza a medve barlangjába, mert amilyen szúrósan nézett korábban, s amilyen megjegyzésekkel illetett, úgy ennyi várakozást követően talán csak még jobban meggyűlölt.
- Elnézést, volt egy kis dolgom. Kárpótlásul kávé, víz - csúsztattam elé, mert fogalmam sem volt arról, hogy mit inna inkább, mire lett volna szüksége épp.
Ezután visszaültem vele szemben, majd úgy húztam elő a pálcámat, hogy hátulról az ne látszódjon, s egy hangtalanító védőbűbájt vontam magunk köré.
- Elektra, nem minden auror korrupt és nem kell azt feltételeznie, hogy itt senki nem foglalkozik ezzel az üggyel. Nem tudom, hogy Ön korábban melyik kollégámnak jelezte ezen gyanúját, miszerint Méhes úrnak kétes üzletei vannak, de azért azt Ön sem gondolhatta komolyan, hogy majd a saját szakállára iratokat lop el, és aztán előáll velük úgy, hogy bizonyítsa a másik fél bűnösségét. Lehet, hogy ez Amerikában így működik, mert ott sokat adnak a látszatra és a színjátékra a bíróságokon, de itt Európában ez nem ilyen egyszerű. Nem beszélve arról, hogy ezzel akár a saját életét is veszélyezteti, amennyiben Méhes úr tényleg olyan kaliberű bűnöző, mint ahogyan azt állítja.Én megígérem, hogy kinyomozzuk ezt az ügyet, de Önnek mostantól minden birtokában lévő információt át kell adnia nekünk, és nem dolgozhat tovább a saját szakállára. Ha a behozott bizonyítékok valósak, el tudjuk érni, hogy enyhítsék a büntetését, akár még el is tudjuk ezt kerülni, de akkor nem lehet több magánakció, mert ezzel nem csak a saját, de más életét is bajba sodorhatja - ezúttal hosszasan beszéltem a nőhöz, végig tartva vele a szemkontaktust, s azt reméltem, hogy ezúttal felül tud kerekedni a sérelmein, és reálisan látja majd a helyzetét. Márpedig Elektra nem volt nyertes pozícióban jelenleg, s valószínűleg ennek Ő is tudatában volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836143#post836143][b]Mark D. McMillan - 2021.08.24. 19:53[/b][/url]

Feltűnt az, hogy a nő szemügyre vette az asztalon landoló italokat, vártam is, hogy majd egy kicsit felderül az arca, és akár még egy köszönömöt is kibök a figyelmességemért. Ehelyett csak az tűnt fel, hogy meg sem moccan a poharak irányába.
- Nem kér? - pillantottam rá kérdően, hisz már jó ideje itt ücsörgött, s egész biztos, hogy vágyott már valami ilyesmire. De ha nem, hát nem, ez nem kényszer, s mivel magam is szomjas voltam, a pohár vízre esett a választásom. Abból ittam néhány kortyot, nem akadt a torkomon, nem mart és még csak nem is patkoltam el tőle perceken belül. Egészséges, tiszta és friss víz volt ez. Ezután igyekeztem összefoglalni a gondolataimat, ám ahelyett, hogy a velem szemben ülő nő megértett volna bármit is abból, amit mondtam, ismét támadóan reagált, ráadásul olyasmit feltételezett rólam, ami még csak meg sem fordult a fejemben, ez eddig. Nem tagadom, a bicskanyitogató stílus kezdte feszegetni a határaimat, melyeket ezidáig elég jól kezeltem. Mégis, kicsit kezdtem felhúzni magam a folyamatos támadásokon, ám egyelőre megfékeztem magam és elnyeltem a gondolataimat és folytattam. A nő azonban újra rákontrázott, ismételten vállalhatatlan stílusban.
- Látom, most nagyon arra játszik, hogy elveszítsem a fejem és kihozzon a sodromból, de fölösleges. Az, hogy maga mit képzel rólam, szíve joga, de leszögezném, hogy ilyen stílussal és hangnemben nem fogunk egyről a kettőre jutni. Nem azért ülök itt, hogy az idejét raboljam vagy a sajátomét. Ha számomra nem lenne tényleg fontos az, amit mondott Méhes úr ügyleteiről, akkor már rég vége lenne ennek a beszélgetésnek. Megmondtam, hogy ki fogjuk nyomozni az ügyet, de ahhoz szükségem van a segítségére. Azzal viszont, hogy arrogánsan fennhordja az orrát, sérteget és azt hiszi, hogy ártani akarok magának, vagy a védencének, rossz úton jár. Ha segít nekem, én is segíteni fogok magának és megoldjuk az ügyet - ennél jobban már a nyelvi ismeret hiánya sem engedte volna, hogy jobban kifejtsem, mi a véleményem az üggyel kapcsolatban. Elmondtam, hogy segíteni akarok, hogy hiszek abban, amit elmesélt, mégis igyekezett elvágni azt a lehetőséget, hogy megoldódjon ez az ügy. Nem értettem, mi oka volt arra, hogy így viselkedjen, miféle sérelmet szerzett korábban, de egyértelmű volt az, hogy valami nem stimmel a nővel, mentálisan nagyon nem. Mégis, vártam, hogy talán végre átérnek hozzá a szavaim, és látja majd azok mögött a jó szándékot. De nem, mintha süket fülekre leltem volna, gőgösen dünnyögte, hogyan hagyja maga mögött a parancsnokságot.
Sóhajtva fújtam ki magam elé a levegőt, miközben megcsóváltam a fejem, ezzel jelezve, mennyire elítélem a viselkedését. Ez volt a véleményem róla, közben azon gondolkodtam már, hogy ha ő nem is hajlandó segíteni, vajon hogyan is tudnék utána járni ennek az ügynek, kitől szerezhetnék információt, hogy bebizonyosodjon, Méhes úr egy bűnszövetkezet feje. Ezekből a gondolatokból rántottak ki a nő szavai, mire már nem is kívántam érdemben reagálni. Egy kicsit csalódott voltam, hogy itt Magyarországon ennyire ellenségesek velem, ez nem az első alkalom volt, amiért azért támadtak be, mert mondjuk összekevertem az egyes számot a többesszámnál, vagy nem tudtam megfelelően kiejteni valakinek a nevét. Már kedvem lett volna elmorogni, hogy hova is menjen, de még mindig az a régi módi alak voltam, aki igyekezett megadni egy nőnek a tiszteletet.
- Köszönöm Roudstájn kisasszony, kifáradhat, hogy intézze az óvadékot - mutattam az ajtó irányába, bár homlokomon a ráncokból láthatta a gondterheltséget, melyet leginkább az okozott, hogy fölösleges szócsatát kellett vívnom ahelyett, hogy az ügyre koncentráltunk volna. S hacsak nem érezte továbbra sem azt, hogy nem az ellensége vagyok, hanem egy lehetőség, hogy megoldódjon az ügy, úgy hagytam, hogy elsétáljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=845896#post845896][b]Mark D. McMillan - 2022.04.22. 19:56[/b][/url]

Egy kicsit kezdte úgy érezni, hogy már nem a régi, mintha jobban érezte volna az öregedés jeleit, s ezt mi sem bizonyította jobban, mint hogy a mai akció során is megsérült. S bár sikerült nyakon csípnie a tolvajt, az eséstől megsérült az oldala. Fájlalta is, így a parancsnokságra való visszaérkezést követően első útja az irodájába vezetett, onnan is a mosdóba, ahol jobban szemügyre vehette magát.
Látta a zöldes-lilás foltot, imitt-amott felületi horzsolás is volt, egy részen felsértette bőrét a kő, ezért kicsit vérzett is. Még sem ítélte komolynak, hogy gyógyítóhoz forduljon, úgy volt vele, hogy az anyjától ellesett házipraktikák megfelelnek. Le is fertőtlenítette a sebét, miután felfrissítette magát, majd néhány dínós mugli tapaszt rakott rá, amit még nem is olyan rég kapott egy ismerősétől.
Éppen csak felrakta az utolsó dínót, hogy rögzítse a kötést, mikor kopogást hallott. Várta már a nőt, ezért is ugrott ki a fürdőszobából, s lépett automatikusan az ajtóhoz, hogy azt kinyissa.
- Késett, de nincs semmi gond, jöjjön be - invitálta beljebb, azután lépdelt csak arrébb, hogy az egyik szekrényből egy vállfáról inget emeljen elő. Ez volt az egyetlen váltás ruhadarabja, jobban kedvelte a pólókat munka közben, de a szakadt darabot már dobhatta a kukába. Kénytelen volt ebbe az ingbe bújtatni magát, azonban a vendégéről sem feledkezhetett meg, így öltözködés közben fordult vissza hozzá.
- Elolvasta a mappa anyagát, amit átküldettem? - kíváncsian nézett az új gyakornokra, akit mellé osztottak be ideiglenesen, míg Vencel az Ispotályban gyógyul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=845901#post845901][b]Mark D. McMillan - 2022.04.22. 21:11[/b][/url]

Nem vette észre a nő megilletődöttségét, ahogy azt sem, hogy hátrált volna, ahhoz túlságosan lekötötte az, hogy leakassza azt az inget a fogasról. Minél előbb fel akart öltözni, mert bármikor riaszthatták, meg amúgy sem volt szokása a parancsnokságon alul öltözötten mászkálni. Ez is csak véletlen volt, arra viszont nem gondolt, hogy ezzel kellemetlen helyzetbe hozna egy nőt, végül is, a strandra is póló nélkül járt.
- Helyes, örülök, hogy olvasta. Első szabály, hogy mindig legyünk képben az ügyet illetően. Ha alaposan átnézzük, akkor a helyszínre érve már pontosabban tudjuk meghatározni a kérdéseinket és több mindent vehetünk figyelembe - magyarázta, ahogy a fogast visszaakasztotta a szekrénybe, az ingbe meg belebújtatta először az egyik ujját, aztán meg a másikat. Közben ismét a nőre emelte pillantását, ekkor vette észre vizslató tekintetét.
- Oh, csak ilyen…dínós volt. Egy kedves ismerősömtől kaptam. Nagyon gyerekes? - kíváncsian vonta fel a szemöldökét, mert hát mi mást is nézhetett volna a nő, biztos az a vacak tapasz szúrt neki szemet.
- Egyébként örülök, hogy magát küldték, sok jót hallottam már magáról és az eredményeiről. Úgy tudom, hogy kitűnően teljesített az akadémián. A pálcaforgatás hogy megy? Volt már része támadásban? - fel akarta mérni, hogy az újonc mennyire tapasztalt, hisz csak ez alapján tudta behatárolni, hogy mennyire is kell figyelnie majd a terepen a nőre.
- Amúgy…ez az öltözet…hogy is mondjam, túl elegáns, hacsak nem álcának szánta, akkor jobban örülnék, ha valami kevésbé nőies holmiban jönne, mondjuk valami sportosban - inge gombolása közben tett egy finom megjegyzést, nem akarta megsérteni az újoncot, de a parancsnokságon voltak szabályok, és azok között is első helyen szerepelt a kényelmes öltözet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=845906#post845906][b]Mark D. McMillan - 2022.04.22. 22:05[/b][/url]

Nem mondta ki, de megjegyezte magának, hogy milyen udvarias és szófogadó a hölgy, érezte is , hogy ha ez így megy tovább, akkor nem lesznek problémáik, és remekül kiegészítik egymást a terepen. Mark szigorú volt a munkát illetően, voltak elvárásai, de mindig megadta a tiszteletet a másiknak. Csak annyit várt el, amit saját magától is, s azt vallotta, hogy ezek a dolgok nélkülözhetetlenek egy auror életében. A legjobbat akarta kihozni az újoncokból, s bár már rég nem kapott gyakornok társat, most legalább lett egy új feladata, ami kitölthette a gondolatait. Mostanában sokat agyalt Elektrán, azon hogy a nő visszatért a régi partneréhez, s ezt nem tudta megemészteni. Zavarta, bántotta, hiányzott is neki, de hogy ne gondoljon folyton rá, mindig elvállalt valami plusz munkát. Ezt a gyakornokot is azért fogadta, mert eredetileg Vencel kapta volna társául, ő azonban lesérült.
- Nos, ez esetben reméljük, hogy jól funkcionálnak majd a dínók - még egy mosolyt is megeresztett Hella felé, hogy a nő ne érezze őt túl mogorvának, mert a már lassan szakállnak tűnő borosta mögül talán zord embernek tűnhetett Mark.
- Egyéb kompetenciák alatt mit ért? Helyszínelésben jártas? Annak nagy hasznát vennénk - jegyezte meg, mostanában ebből volt a legnagyobb hiány. Aztán tovább érdeklődött, de a következő kérdésére kissé furcsa válasz érkezett, s egy pillanatra fel is szaladt a szemöldöke.
- Iskolaihoz? Nem egészen értem…vagyis, értem én, hogy Önök újoncok úgy jönnek ide, hogy van még mit tanulniuk, meg azt gondolják, hogy a gyakornokság is olyan lesz majd, mintha beülnének az iskolapadba, de higgye el, hogy nem. Megtehetném, hogy leültetem az asztalomhoz, és diktálok, de annak mi értelme lenne? Szerintem jó auror akkor lehet igazán, ha terepre megy. De ne aggódjon, ebből nem lesz hiány - tisztázta a helyzetet, mert úgy tűnt, a hölgy nem gondolta, hogy máris mennek valahová. Mark viszont ezt tartotta a legjobb ötletnek.
Végzett is közben ingének gombolásával, helyére került aurori jelvénye, a pálcát is visszacsatolta az oldalára, s szeme láttára a nő is átváltozott. Végig is mérte, de csak diszkréten, nehogy bármi vád is érje.
- Tökéletes, most már indulhatunk is…de, előtte szeretném, ha letartóztatna - Mark fel akarta mérni, hogy az újonc mit tanult az akadémián. Olyan helyre indultak, ahol előfordulhat majd, hogy cselekedni kell, s fel akarta mérni, hogy vajon a hölgy képes-e megtenni a szükséges lépéseket.
- Gyerünk,ne féljen. Bűnöző vagyok, akit be kell vinnie, nincs pálcám. Mit tesz és hogy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=845925#post845925][b]Mark D. McMillan - 2022.04.23. 10:50[/b][/url]

Fel akarta mérni az újonc tudását, látni akarta, hogy mire képes, nehogy meglepetés érje őket a nyílt utcán. Ezért is biztatta a gyakornokot, s bár látta az arcán, hogy furcsállja egy kicsit a kérést, Mark igyekezett tovább biztatni őt, míg végül célt nem ért. Biccentett is a nő felé, hogy kezdheti, közben vizsgálta a mozdulatait, kíváncsi volt, hogyan járna el egy hasonló helyzetben. Arra azonban nem számított, hogy majd hamarosan víztömeg örvénylik körülötte, s arra sem, hogy egy ilyen tudású elemi mágus a gyakornoka. Tulajdonképp a nő aktájában egyetlen szó sem említette ezt, pedig a parancsnokságon nagyon is komolyan vezették, s pontosan tudták, hogy ki miben jártas. Itt valaki egész biztosan hibázott, mindenesetre Markot megdöbbentette ez a lépés, láthatóan nem erre számított.
Kissé feszült is lett, mert nem éppen ezt kérte a gyakornokától, ebből számára még nem derült ki az, hogy a másik mennyire tudja alkalmazni az akadémián tanultakat. Már éppen értékelte volna a nő egyedi letartóztatási módszerét, mikor eltűnt a víztömeg, a nő pedig bemutatkozott.
Ez volt a második meglepetés, ami Markot váratlanul érte, s azzal, hogy megtudta, a nő egy professzor Bagolykőről, azzal együtt rájött ráeszmélt tévedésére.
- Oh, professzor? Nahát, öhm…ez egy kicsit kínos, én meg itt csak lerohantam, azt hittem, hogy az új gyakornokom, nagyon sajnálom! - rögvest elnézést is kért faragatlanságáért, ki tudja, mit gondolhatott róla a professzornő.
- Mark McMillan, tényleg elnézést, hogy összetévesztettem - nyújtotta kezét egy kézfogás erejéig. - És minek köszönhetem a látogatását Erdődy kisasszony? Miben tudok segíteni? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=846005#post846005][b]Mark D. McMillan - 2022.04.25. 20:05[/b][/url]

Kedvesnek és megértőnek tűnt a nő, pedig Mark elég nagy hibát vétett azzal, hogy még csak nem is mutatkozott be, meg sem kérdezte a nő nevét, máris katonásan próbált haladni vele. Aztán, ahogy fürkészte a másikat, egy pillanat erejéig felmerült benne egy kérdés, s azt nem is rejtette véka alá.
- Elnézést, mert tudom, hogy én hibáztam, csak érdekelne, hogy…miért nem szólt rám? Úgy értem, már amikor Önre szóltam, hogy átöltözhetne, amiért szintén ezer bocsánat, mert remek öltözet volt, csak itt az elvárások mások..na meg nem is tudtam, hogy Ön a suliból, szóval…igen - egy mosoly erőltetett, tudni szerette volna, hogy miért is engedte a másik, hogy eddig fajuljon a kis csevegésük.
Aztán közben azt is megtudta, hogy mi a nő látogatásának valódi célja, s erre már a szemöldöke is feljebb szökkent. - A lányomról…Nevaeh, igaz? - szinte biztos volt abban, hogy a kisebbik csinálhatott valami zűrt.
- Tessék, foglaljon csak helyet - az egyik kényelmes székre mutatott, ő pedig megkerülve az asztalát, helyet foglalt saját forgószékében.  - Mi rosszat művelt a lányom? Ugye nem gyújtotta fel az iskolát? - nem lepte volna meg, ha valami efféle dolog történt volna, sajnos a Roxfortból már egy hasonló ügy miatt eltanácsolták.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=846015#post846015][b]Mark D. McMillan - 2022.04.25. 21:21[/b][/url]

Az első válasz egy kicsit meglepte, aztán ráeszmélt, hogy a dínós matricáit mutogatta egy tanárnőnek, ami nem túl jól jön le. Emiatt egy zavart, egyben elnézést kérő mosoly kúszott az arcára, égett emiatt rendesen, mert így ki tudja, hogy mit gondol róla a nő. Mark ezzel úgy volt, hogy kollégákkal mindent megoszt, főleg az aktuális társával, legalábbis majdnem mindent, így nem tartotta cikinek, hogy kikérje egy kolléganője véleményét. Ám most, hogy megtudta, itt egész másról van szó, már kicsit röstellte magát.
Ez az arcára is kiült, elnézést kérően pillantott a nőre, de aztán meglepetten hallgatta tovább, s még a szemöldöke is feljebb szökkent a frappáns válaszon.
- Nahát, megfigyelés. Önben egy nyomozó veszett el - jegyezte meg, el is mosolyodott volna, ha nem jut eszébe Elektra. Mostanában azonban folyton csak a nőre gondolt, még a nyomozásról is ő villant fel az elméjében, így nem is tudott mosolyogni. Vonásai elkomorultak, s már azon kezdett aggódni, hogy mit művelhetett a lánya.
Nem voltak túl jó napjai, hiába próbálta jól rendezni az életét, ez sajnos nem sikerült, ráadásul most még a kisebbik lány is gondot okozott. Már előre tartott attól, hogy vajon mit művelhetett, ezért komolyan fürkészte a tanárnő tekintetét, várva a válaszokat.
- Hogy mit csinált? - jobban elkerekedtek a szemei, előre is hajolt, kicsit fészkelődött is a székében ezután, érződött rajta, hogy felzaklatták a hírek. S ahogy a nő egyre több részletet mesélt el, úgy tűntek elő a gondterhelt ráncok is a férfi homlokán.
- Ettől tartottam, hogy megint valami hülyeséget csinál - csóválta a fejét, majd kissé meglepetten nézett a nőre. - A mi fajtánk alatt most….várjon, ezzel azt akarja mondani, hogy a lányom…a lányom is képes erre a mutatványra a vízzel? Elemi mágus?? - nagyon megdöbbent, nem gondolta azt, hogy bármelyik gyermeke is ilyen különleges képességgel rendelkezett volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=846028#post846028][b]Mark D. McMillan - 2022.04.26. 20:29[/b][/url]

Nem gondolta volna, hogy egy nap majd a lányai tanára efféle hírrel állít be, mégis megtörtént, s Mark kénytelen volt végig hallgatni, hogy mit művelt a legkisebb McMillan. Miközben hallgatta Hellát, elszomorodott, dühöt is érzett, meg szégyent is, amiért éppen az ő lánya próbált ellopni valamit. Nem lepte volna meg, ha ez egyenesen az ifjú hölgy elbocsátásával jár, gondolta is, hogy ez lesz a nő következő mondata, azzal viszont nem számolt, hogy megtudja, Nevaeh egy különleges képesség birtokában lehet. A sokféle érzés mellé így most döbbenet is párosult, nem is tudta hirtelen, hogy a probléma melyik részével kellene foglalatoskodnia először.
Egy ideig csak csöndben ült a beszámoló után, fürkészve Hella tekintetét, s keresgélve a megfelelő szavakat.
- Hella, nem is tudom, hogy mit mondjak. Bocsánatát kérem a lányom nevében is, amiért ezt tette Önnel és köszönöm, hogy személyesen felkeresett. Nekem Nevaeh nem mesélt erről semmit, a büntetést sem említette. Nagyon kellemetlenül érzem magam, biztosan meg van rólam a véleménye, és nem is akarok mentegetőzni, de.. - sóhajtva kezdett volna mesélni, ám ahogy megtudta, hogy Hella már olvasta a lánya aktáit, egy pillanatra el is csöndesedett.
- Igen, a Roxfort…tudja, enyhén szólva is sok minden történt a magánéletünkben, elveszítettük a lányok kisöccsét, utána nem sokkal a feleségem tűnt el. Ez nagy megrázkódtatás volt Nevaehnak, azóta viselkedik így, bár tudom, hogy ez nem mentség a tetteire - fűzte hozzá, majd érdeklődött a különleges mágia felől is, amiről eddig nem volt tudomása.
- Nem, soha. Ahogy mondtam, történtek a családban olyan dolgok, amik már eleve okot adtak a zavaros viselkedésére. Jár pszichológushoz, ennek ellenére szerintem még mindig nem dolgozta fel a történteket. Folyamatosan lázad minden ellen, teljesen megváltozott az anyja eltűnése óta - sóhajtotta. - A felmenőink között egy aeromágus volt, a feleségem dédapja, viszont azóta semmi ilyesmi nem mutatkozott a családban, ezért nem is gondoltuk, hogy bármelyik lány is örökölt volna efféle képességet. Úgy gondolja, hogy a viselkedését ez is befolyásolhatja? Hogy más, mint a többiek? - kíváncsian nézett a nőre, ekkor viszont kopogtattak az ajtón, és egy szőke, vidám nő dugta be rajta a fejét. Mark rájött, hogy a gyakornok az, intett neki, és kérte, hogy várjon kint türelemmel, majd újra Hellára nézett.
- Elnézést, úgy tűnik, megérkezett az igazi gyakornok - mosolyodott el haloványan, ám nem felejtette el a komoly problémát sem. - Mit javasol tanárnő, mi legyen a lányommal? Vegyem őt ki, és legyen magántanuló?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854479#post854479][b]Mark D. McMillan - 2022.10.18. 09:30[/b][/url]

Este hét is lehetett talán, de ő csak most ért vissza a helyszínről, ahonnét bizonyítékokat gyűjtött. Beszélni akart Ágostonnal az ügyről, ám az épületben már senki sem tartózkodott a lenti őrszolgálaton kívül. Nyakkendőjén lazítva tért be második emeleti kis irodájába, ahol csak lekívánta tenni a begyűjtött anyagot, hogy azután tovább állhasson. Nem mintha bárki is várt volna rá odahaza a kutyáján kívül, de az elmúlt napokban kifáradt, jól jött volna a pihenés. Már épp átlépte volna irodájának küszöbét, amikor egy borítékra lett figyelmes asztalának sarkán. Visszasétált, pálcájával rámutatott a borítékra, s elmormolta a megfelelő varázslatot, mire a boríték életre kelt, s tudatta vele a tartalmat.
Hidegzuhanyként érte a hír, a már meglazított nyakkendő fojtogatását érezte, ezért még jobban lazította, s gombolta felső gombjait, mintha ezzel megszabadulhatna attól a torokszorító érzéstől.

Megtalálták neje maradványait oly hosszú idő után.

Szédülés, sokk, harag, önvád?

Tengernyi érzés kavargott mellkasában, miközben fogyott a levegő, megrendült lába alatt a talaj. Le kellett ülnie, s felocsúdnia, szembesülni azzal, hogy ez idáig hiú remények után ácsingózott. Hogy lányait szembesítenie kell majd az igazsággal, miszerint remény nincs többé. Anya nincs többé.
Legalább ez idáig még gondolhatták, hogy egy napon majd előkerül. Most azonban bizonyosságot nyert, hogy többé sosem.

Mark elkeseredetten görnyedt asztala felé, félre söpörve onnan az ott felhalmozott iratokat, próbálta leküzdeni a benne feszülő érzelmek armadáját, de nem sikerült. Dühében leverte a rúnázott asztali lámpát és az egyéb csecsebecséket, melyek most idegesítő lomként hatottak rá.
Könnyei előtörtek a sötétbe burkolózott irodai bútorok közt, egy ideig csak feküdt az asztalon és felnőtt ember létére zokogott. Gondolnánk, talán jobb is, hogy mindez irodája magányában történt, s nem épp hazafelé az utcán, vagy a lányai előtt.

Néhány perccel később már csak folytak azok a könnyek, talán lelkének egy része meg is könnyebbült, noha nem gondolta azt, hogy ennek majd ilyen súlyos árát kell fizetnie.
Az íróasztalon egyetlen tárgy maradt, egy fénykép a családról. Most is ezt vette kezei közé, hüvelykével simított végig nejének arcán, akitől most végleg el kellett búcsúznia.
Valahogy előkerült a fiókjából egy lángnyelv whiskey is, amit az egyik hadonászó fogolytól koboztak el. Nem akarta megtartani, most azonban szükségét érezte annak, hogy megbontsa az üveget és érezze az alkohol erőteljes világát.

Nem tudni, hogy mennyi idő telhetett el, míg irodájában iszogatott, de minden bizonnyal már nagyon későre járt. Egy kicsit mintha el is bóbiskolt volna, bár inkább csak gondolataiba ülve révedt maga elé, mikor neszezésre lett figyelmes a közeli irattárból.
Nehézkesen felegyenesedett székéből, pálcájára szorította ujjait, s kissé zavaros léptekkel indult meg, hogy rájöjjön, ki ólálkodik ott ilyen késői órán. Persze amennyit ivott, az sem volt kizárt, hogy csak beképzeli a dolgot, mindenesetre a neszezés egyre közelebbinek hatott.

Az ajtó résnyire nyitva volt, ahhoz érve, azon keresztül pillantva viszont ismerős arcot látott feltűnni maga előtt. Már jól ismerte a nő vonásait, fejtartását, azt, ahogyan laza kontyba tűzi haját. Pillantása végig futott a csizmába bújtatott lábakon, s újra megakadt a láthatóan munkába mélyült nő vonásain.
- Te meg mit keresel itt? - lökött egyet az ajtón, hangjában nem volt semmi kedvesség, sőt, azt is mondhatnánk, hogy némi indulat szőtte át szavait. Pillantása is haragos volt, mintha szívből utálta volna Elektrát. Persze talán haragudott is rá, és most mindenki másra is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854665#post854665][b]Mark D. McMillan - 2022.10.19. 13:05[/b][/url]

- Ez az aurori kirendeltség. Semmi keresnivalója itt firkásznak - továbbra is keményen sújtanak le szavai, ahogy az ajtófélfának támaszkodik,  azzal nem is tud mit kezdeni, hogy frászt hozott a másikra. Kettejük közül ő van úgymond otthon, nem pedig Elektra. Körbe is pillant, tekintetével kutatva, hogy van-e itt egy kolléga, vagy bárki, aztán pillantása ismét visszaugrik a nőre. Most nem is érti azt, hogyan is juthatott be éjnek idején erre a helyre, de faggatózni sincs kedve. Rohadtul nem érdekli, hogy miféle ügyről lehet szó, szíve szerint felborogatna mindent és üvöltene az éjszakába.
- A csodálatos újságírónőő megint valami fantasztikus új ügyön dolgozik, nemde? - gúnyolódva bámulja a nőt, tekintete szikrákat szór, mérhetetlen düh járja át a mellkasát. Nem lepi meg, hogy az élesnyelvű publicista visszavág kérdésével, hisz ahhoz elég csavaros az észjárása, hogy folyton folyvást kérdésekkel halmozza el a másikat. Mert hát, végül is firkász. A vérében van.
Közelebb lép, s még mielőtt megnyomhatná a gombot Elektra, elkapja a csuklóját, s pillantását a monitorra szegezi. Ha eddig nem érezte volna a nő az alkohol szagát, ilyen közelségből egész biztos, hogy orrába kúszhat a jellegzetes whiskey aroma.  - Nahát..nahát. Ki adott erre engedélyt? - közel fordulva a nőhöz, még mindig szorítva csuklóját, haragos barnáival kutatja a másik tekintetét.
- Mindegy is. Szedd össze a cuccod, és húzz el innen, de most - utasítja, mintha ehhez joga lenne. Igaz, ha abból indulunk ki, hogy az auror kirendeltségen vannak, ahol Mark az auror, Elektra pedig csak egy besunnyogó, akkor ebben az esetben még lenne is rá joga. Ám ő sem makulátlan, hisz dög részeg. Ahhoz képest egész jól tartja magát, lábai megtartják, tekintete azonban ködös. Dühös, elvakult, fájdalmakban gazdag.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854709#post854709][b]Mark D. McMillan - 2022.10.19. 20:09[/b][/url]

Valóban nincs joga ahhoz, hogy így beszéljen a nővel, vagy bárki mással, de ezek a szavak most lepattannak róla, egyik fülén be, a másikon meg ki. Nem gondolkodik, nem hall és lát, legalábbis azokat a dolgokat nem veszi észre, amikre igazán figyelnie kellene. Nem veszi észre, hogy ittasan milyen barom, mintha ösztönlény lenne ezen pillanatokban. Azt sem bánná, ha a nő azon nyomban elmenne, de előtte azért még lecsap az áldozatára, s erősen fogja Elektra csuklóját, nem rezdül akkor sem, mikor a nő szabad keze a magasba lendül, farkasszemet néz a sötét szempárral.
- Számít ez? Attól még nem kéne itt lenned! - ismétli dühösen ráncolt homlokkal, s egy kicsit még jobban is szorítja a nő törékeny csuklóját. Várja, szinte provokálja, hogy az a kéz megüsse, de legnagyobb döbbenetére a csattanás helyett csak egy gyengéd érintés az, mi éri borostás arcbőrét. Meg is borzong tőle, elfordítja arcát, szabad kezével erre a csuklóra is rászorít, s immár mindkét kezével a nőt szorongatja.  
- Hagyd ezt abba! Minden a Te hibád! - hirtelen emeli meg a hangját, lök is rajta egyet, de így elengedi végre azokat a csuklókat, viszont vészesen közelít a nő felé, s szorítja sarokba Elektrát. - Az Istenit! - csap bele a falba öklével, közvetlen a nő feje mellett, de aztán megrázva fejét, arrébb lép, s immár háttal a nőnek, az irattartó polcra görnyed, fejét elmerítve a karjai közt zokogni kezd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854721#post854721][b]Mark D. McMillan - 2022.10.19. 21:06[/b][/url]

Nem akarta őt megütni, nem akart ennyire durva lenni, mégis kifordította önmagából az ital, s a benne kavargó érzelmek. Miközben rátört a zokogás, tengernyi gondolat és érzés kavargott benne, mintha csak film pörögne lelki szemei előtt, úgy látta az elmúlt időszak történéseit. Gyötörte az önvád, a bűntudat. Most minden lépését hibának érezte, utálta magát, azt hogy nem tett meg mindent azért, hogy megtalálja a nejét. Mióta megismerte Elektrát, elhanyagolta a kutatást, újra érzett, újra szerelmes lett, de most ezzel is szembe kellett néznie. Mert hogy egy másik nő végett megfeledkezett gyermekei anyjáról. Ezt pedig nem tudta megbocsájtani magának, ezért volt neki most oly nehéz látni ezt a nőt.
Megérezte a hátára csúszó tenyér meleg érintését, s ezúttal nem húzódott el. Csak még jobban felszínre törtek benne az érzések, teste rázkódva adta ki magából minden fájdalmát.  - Elfelejtettem Őt - kezdett végül bele, nyelve a könnyeit, ahogy Elektra felé fordult, s próbálta eltörölni baljával a könnyeket.

- Nem kerestem, egy ideje már nem - nézett végül azokba a sötét szemekbe. - Ha keresem , akkor talán még időben megtaláljuk. Hogy….hogy momdjam meg a lányoknak? - idegesen masszírozta homlokát, még mindig folytak a könnyek az arcán. - Meghalt Elek…míg veled voltam, ő ott ott haldoklott - sírva nézett ismét a nő szemeibe, teljesen maga alatt volt.