37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház
Auror kirendeltség - Vattai Júlia hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2022. január 19. 22:51 | Link

Zalán
______________________________________________________


A por kiürülési ideje nyolc-kilenc óra. Ezt végigülni a kapitányságon nem túl vicces. Színészkednem sem kellett igazán, mindvégig halálra voltam rémülve. A szívem kalapált és rettegtem a következményektől. Az egészet csak vissza akarom csinálni úgy, mintha soha meg sem történt volna. Nekem amúgy sem lett volna szabad port fogyasztanom. Ez az első számú szabály, ezt soha nem szabad megszegni. Most pedig mégis ezért vagyok itt. Mert megtettem, mert újra és újra megtettem.
A sarokba kuporodva vártam ki az időt, a gondolataimba merülve. Ha be-be is jött valaki csak néhány rémültnek hangzó elcsukló szót nyögtem oda, máskor síráson kaptak. Mondanám, hogy az is a színjáték része volt, bárcsak megtehetném, hogy ilyet mondjak és ha bárki valaha erről tudomást szerez és ismer, azt is fogom mondani, hogy az egész egy zseniálisan megrendezett előadás volt, mind a nyolc retek hosszú óra és tizenkilenc perc, de hazudnék. Nem azért bőgtem el magam, mert jól mutatott a kisírt szem, hanem mert ahogy lassan számba vettem a közelmúltat és aztán azt a helyiséget, ahova kerültem gyermeki rettegés fogott el. Mintha újra a szobámba lennék ahova apu zárt és tudnám, hogy valamennyi idő után, de hamarosan be fog jönni egy nadrágszíjjal a kezében. Az ágy alja nem védett meg. Soha, akárhányszor próbáltam. Régóta nem éreztem magam ennyire fiatalnak és elveszettnek. Néha azon kaptam magam, hogy abban reménykedtem bárcsak valaki megmentene. Akárki. Besétálna az ajtón felnyalábolna a földről és meleg ölelésében azt suttogná, hogy nem lesz semmi baj. Ám akárhányszor méláztam ezen tudtam, hogy ilyen ember nincs az életemben. Nem fog megmenteni senki se most, se máskor. Nincsenek hősök. Egyedül vagyok, ahogy mindenki más is.
Végül eljött az idő. Azt mondták tiszta vagyok, ugyan már órák óta nem éreztem a hatását. Tegnap éjjel hoztak be, most sütött a nap. Ahogy vezetgettek végig a folyosón, minden annyira szürreálisan nyugodtan tűnt. Aztán belépek a sötét helyiségbe és megtorpanok. Azt mondják üljek le, bár oda kell lökdösniük, magamtól nem megy. Képtelen vagyok elővenni a hidegvéremet, hogy logikusan és átfontoltan cselekedjek. Igyekszem terveket eszkábálni, de mintha vasba akarnék szöget verni másnapos cipóval. Koppan-koppan, aztán lepattan.
Egy storit kitaláltam, egy gyenge kis hazugságot, amit talán a külsőm fog eladni. Tudom, hogy nézek ki, magammal szembe látom tükörképemet a fekete üvegablakokban. Szörnyen festek. Fiatalnak hatok a túlontúl hatalmas oroszlánsörény közepette, arcom nyúzott, szemem kisírt, ajkaimon aprócska sebek ahol túl sok bőrt haraptam le belőle.
Végre bejön valaki. Ráemelem tekintetemet. Máskor ezer mindent gondolnék róla, most nem tudok kezdeni vele semmit. Ha azt állítaná, hogy ő jött be abba a nyolc órába mind a nyolcszor lecsekkolni, hinnék neki.
A kérdésre tétovázva bólintok. Felesleges hazudni. Buliból vittek el, ahogy több más embert is. Sokan poroztak ott. Szinte mindeni, csak a legtöbbnek sikerült elmenekülnie, de én épp valaki ölében faltam a nyálát.
- Nagy bajban vagyok ugye? - kérdeztem vékony, cincogó hangon.
Szál megtekintése

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2022. január 29. 13:53 | Link

Zalán 1
______________________________________________________


Elég nagy bajban. Alsó ajkam beszívva pillantok ölemben heverő kezeimre. Görcsösen szorongatom ujjaim között a ruha vékony szegélyét. Észre sem vettem eddig.
Bárcsak tudnék valamit mondani, ami segít. Akármit, amivel ki lennék képes vágni magam innen. Volna egyáltalán ilyen szó? Létezik a világon? Valószínűleg igen. Úgy kezdődne, hogy az én családom befolyásos...Akinek nincs családja az pedig itt marad, mint egy árva kiskutya.
A másik kijelentésére csak bólintok, aztán az információkra is szép lassan mindegyikre egyenként. Arra sem emlékszem egyáltalán volt-e nálam személyi vagy sem. Annyira távolinak tűnik az az este, pedig tegnap volt. Tegnap éjjel.
Amikor újra meghallom a nevem felpillantok rá.
- Igen, egy drog - suttogom. Tök felesleges ilyesmit tagadni. Tudják. Hogy ne tudnák. Mindent tudnak, talán csak azért ültetnek be ide a kihallgatóba, hogy élvezzék a kínt, amit az arcomon látnak. A macska is szeret játszani az egérrel, mielőtt felfalná, mert az adrenalintól édesebb a vér. A velem szemben lévő férfi is lehet, hogy élvezi ezt. Ki tudja milyen pedofil gondolatok járhatnak most a fejében. Ahogy annyira érzelemmentesen beszél, viselkedik, egészen kiráz a hideg.  Azt mondják az alvilágban, hogy az aurorok kegyetlenek és buták. De ha annyira buták és mégis elkaptak, akkor én még náluk is ostobább vagyok bassza meg.
Szál megtekintése

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2022. február 2. 15:52 | Link

Leila
______________________________________________________


A férfival való beszélgetés borzalmasan hosszúnak tűnt. Túl sokat kérdezett. Az én agyam viszont teljesen üres volt. Nem mondtam neveket. Azt mondtam a fiú akitől vettem Peti néven mutatkozott be de soha nem mondott ennél többet. Adtam egy standard leírást, minek a fél férfinem megfelel. A kihallgató végül elengedett. Azt hiszem megsajnált. Szörnyű érzés tudni, hogy valaki szán téged. Még ha ezzel meg is úszol egy csomó mindent, akkor is az arcába kiabáltam volna, hogy baszd meg az anyádat a sajnálatoddal, a fél megyét én látom el droggal cseszdmeg erős vagyok és hatalmas. De nyilván nem mondtam ilyet. Csak szipogtam.
Visszakísértem abba a helyiségbe ahol az éjszakát töltöttem. Nem tudom meddig kuksoltam ott, míg végre valaki értem jött.
Felállít a padlóról, gyengéden. Nem ráncigál vagy kiabál. Ő is szán engemet. Kicsit még a hajamat is megigazgatja a nő mielőtt elmondaná, hogy jött értem valaki ezért hazamehetek. Még egy kabátot is rám terít és míg kifelé sétálunk megkér, hogy egyszer hozzam vissza az őrsre. Bólintok, de a fasznak van kedve visszajönni ide. Mikor kinyitja az ajtót és megpillantom Leilát beharapom ajkamat és nem tudom megállni, hogy ne rohanjak oda hozzá és vessem magam a nyakába. Eljött értem. A boldogság ami végigszáguld testemen könnyekben tör ki belőlem.
- Vigyél haza kérlek - szipogok. El akarok innen menni messzire. Bezárkózni a szobámba és eltűnni a világ szemem elől.
Szál megtekintése

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2022. február 2. 18:02 | Link

Leila
______________________________________________________


Nem érdekel, hogy mennyi férfi veszi körül, vagy, hogy az engem kísérő milyen hangosan kiáltja a nevemet, akkor is Leila nyakában kötök ki. Nem érdekel ki látja, ki hiszi azt, hogy gyerek vagyok vagy nyomorult. Ha Leila erősebb lenne még az ölébe is belemásznék, hogy vigyen ki innen.
A mosolyára csak nagy kerek szemekkel figyelem őt. Nem tudom viszonozni, de belül melegség árad szét bennem tőle. Ahogy az ujjaitól is, amik ujjaim köré vonódnak.
Azokat nézem egész végig amíg ő valamit aláír. Nem is figyelek mit.  Majd később figyelek. Most csak bambulom a kezeket. Lehet ilyen érzés azoknak akiknek van egy nővérük. Vagy lehet kérni fog érte cserébe valamit. De azt sem bánnám ha kérne. Van pénzem. Ugyan kicsit kevesebb,mert mostanában sokat költök porra, meg anyámra de így is kicsit félre tudtam tenni.
- Végeztünk - hallom a nő szájából, akik a papírokat töltette Leiával. Vége. Megkönnyebbülök, ahogy végre átlépjük az auror kirendeltség küszöbét. Vége. Megúsztam. Legalábbis most azonnal nem fognak nevelőintézetbe zárni.
- Köszönöm, hogy eljöttél értem - motyogom. Nem vagyok éppen felöltözve, a kabát ami a vállaimon lóg sokat segít, hogy kinn tartsa a hideget.
Szál megtekintése

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2022. február 2. 20:02 | Link

Leila 2
______________________________________________________


A kérdésre megvonom a vállamat. Furcsa, hogy most semmiféle szexuális dologról nem gondolkodtam. Pedig visszagondolva még a kihallgatóban lévő is helyesnek tűnt, de akkor mégse akartam tőle semmit amikor épp velem foglalkozott.
- Nem hiszem, hogy agresszívek lennének, inkább olyan kutyafajták lehetnek, már azért is csóválják a farkukat, ha megsimogatod őket - a földet figyelem meg a lábamat. Magassarkú. Halkan kopog. Sokkal nehezebb járni benne mint általában.
- De te ezt nem értheted - mordulok fel. Fejemet a lányra szegezem. Kinyitom ajkaimat, hogy elkezdjek pampogni, hogy egy drogdílert ha bevisznek drog miatt utána már semmi se lesz az igazi, de aztán lassan becsukom a szám. Nem mondhatom el neki. Ő van a legközelebb ahhoz, hogy tudhassa, valószínűleg meg is tartaná a titkom, de elég nagy súly lenne.
- Mindegy nem számít. Le kell szoknom. - rázom meg a fejemet végül. Tudom, hogy meg kell tennem. Ha továbbra is ennyire felelőtlen vagyok újra itt fogok kikötni. Akkor pedig lehet azt is kiderítik, hogy nem én vettem a drogot hanem én árulom. Onnantól meg nem sajnálni fognak, ahogy az a kölyökkutya szemű auror srác, hanem bűnözőként odabaszni ahova csak jólesik nekik.
- Nem, nem szex közbe. De valaki ölében voltam és hát eléggé el voltam foglalva, faszomba de nagyon be voltam állva - mérges vagyok, leginkább saját magamra. Tekintetem is hasonlót sugall, miközben felpillantok az égre. Csak néhány  pillanatig tudom bámulni a csillagokat. Aztán megbotlom és majdnem pofára esem. Mikor lett ilyen kibaszott nehéz magassarkúba járni?
Szál megtekintése

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2022. február 2. 21:31 | Link

Leila 2
______________________________________________________


Ajkamba harapok. Mi nem érthető, mi nem érthető, hát nyilván az apró betűs rész nem érthető. Amit nem magyaráztam el. Amit nem volna szabad elmagyarázni. Szerencsémre tovább siklik ezen.
Hallom a hangján, hogy ő ebben nem fog segíteni nekem. Vagy legalábbis szolidaritás nem vállal. Nem is kell. Megértem, hogy miért nem akar. Nincs olyan nyomós érve ellene, mint nekem, viszont ugyanannyi van mellette minimum mint nekem.
- Basztak volna egy jót ők is, aztán ment volna mindenki a dolgára, így kellett volna... - rázom a fejemet. Mindenki jobban járt volna. Nekik nem dolgozni kellett volna, én meg nem éltem volna át lelki válságot és sírtam volna vörösre a szememet.
Aztán újra visszakanyarodik. Mi a fasz? Aztán nagyot sóhajtok. Kell egy bajtárs. Ő pedig bizonyított. Nem akarok tovább ennyire magam lenni, ennyire mindenki előtt titkolózni. Azt akarom, hogy legalább egy valaki tudja, hogy ki vagyok. Valójában ki, teljesen és totálisan ismerje mindegyik oldalamat. Megállok. Tekintetem rá szegezem, hangomat lenémítom. Most lehet elbaltáztam négy év munkáját és a fél életem szabadságát.
- Én nem a fogyasztó vagyok...nem csak a fogyasztó. Én vagyok a díler. Bogolyfalva és kábé a fél megye az én hatáskörömben van. Néha más városok is.
Szál megtekintése

Auror kirendeltség - Vattai Júlia hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház