36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Borbély A. Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 253
Írta: 2022. február 2. 12:18 | Link

Júlia
Chicago (2002)



Még egy utolsó fuvallat beférkőzött lenge szövetkabátom alá, mielőtt beléptem volna a kirendeltségre. Sose jártam még itt, és reménykedtem benne, hogy a büdös életbe nem kell betennem ide a lábam, de ha már muszáj volt, igyekeztem a legtöbbet kihozni belőle. Határozott léptekkel közelítettem meg a félkör alakú várakozóban az egyik ügyintéző férfit, és egy édeskés mosollyal, ártatlanul néztem rá.
- Üdvözlöm nyomozó, Vattai Júliáért jöttem. Tegnap este hozták be egy félreértés miatt - rebegtem, és kicsit közelebb hajoltam hozzá az asztalnál. - Tudja... nagyon aggódtam érte, amikor nem jött haza, be is telefonáltam. Azt mondták mostanra kiengedik. Meg tudná nézni nekem? Kérem - esengtem. Úgy fojt belőlem a hazugság, mint a Trevi-kútból a víz, mégis láttam a jelvényesen, hogy egy pillanat alatt bevette amit mondtam. Naná, azért dolgozik az alsó emeleten, mert nem az eszéért tartják.
- Egy pillanat és utána nézek, ne menjen el - mosolygott vissza megszeppent kisfiú módjára, és már ment is felderíteni az ügyet.
- Köszönöm, nagyon hálás vagyok érte - biztosítottam, és ahogy elfordult, elkezdtem kigombolni a kabátom. Rövid egybe ruhám végigkövette testem alakját, kiemelve minden potenciált bennem. Egy huncut mosoly mellett körbeforogtam, kinézve azokat, akiknek megragadtam a tekintetét. Vagyis nem én, hanem a testem. A vérem már csak attól felpezsdült, hogy láttam rajtuk mennyire akarnak. Lehet ki kéne próbálnom milyen egy tisztviselőt ágyba csábítani. Neki talán ingyen is vállalnám.
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. február 2. 15:52 | Link

Leila
______________________________________________________


A férfival való beszélgetés borzalmasan hosszúnak tűnt. Túl sokat kérdezett. Az én agyam viszont teljesen üres volt. Nem mondtam neveket. Azt mondtam a fiú akitől vettem Peti néven mutatkozott be de soha nem mondott ennél többet. Adtam egy standard leírást, minek a fél férfinem megfelel. A kihallgató végül elengedett. Azt hiszem megsajnált. Szörnyű érzés tudni, hogy valaki szán téged. Még ha ezzel meg is úszol egy csomó mindent, akkor is az arcába kiabáltam volna, hogy baszd meg az anyádat a sajnálatoddal, a fél megyét én látom el droggal cseszdmeg erős vagyok és hatalmas. De nyilván nem mondtam ilyet. Csak szipogtam.
Visszakísértem abba a helyiségbe ahol az éjszakát töltöttem. Nem tudom meddig kuksoltam ott, míg végre valaki értem jött.
Felállít a padlóról, gyengéden. Nem ráncigál vagy kiabál. Ő is szán engemet. Kicsit még a hajamat is megigazgatja a nő mielőtt elmondaná, hogy jött értem valaki ezért hazamehetek. Még egy kabátot is rám terít és míg kifelé sétálunk megkér, hogy egyszer hozzam vissza az őrsre. Bólintok, de a fasznak van kedve visszajönni ide. Mikor kinyitja az ajtót és megpillantom Leilát beharapom ajkamat és nem tudom megállni, hogy ne rohanjak oda hozzá és vessem magam a nyakába. Eljött értem. A boldogság ami végigszáguld testemen könnyekben tör ki belőlem.
- Vigyél haza kérlek - szipogok. El akarok innen menni messzire. Bezárkózni a szobámba és eltűnni a világ szemem elől.
Hozzászólásai ebben a témában

Borbély A. Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 253
Írta: 2022. február 2. 16:59 | Link

Júlia
Chicago (2002)



Nem voltam a kirendeltségen tíz kibaszott perce, de egy csapat férfi már körbe is állt. Félig felültem az egyik tisztviselő asztalára, és édesen nevettem a gügye vicceiken. Boostoljuk csak azt az egót, attól jobban áll majd később a kiskatona. Egyiknek megérintettem a karját, megjegyeztem milyen erős, a többi meg azonnal vetekedni kezdett a figyelemért. Kiszámíthatóak, és roppant szórakoztatóak. Hirtelen már nem is úgy éreztem magam, mintha aurorok között lennék, hanem a pubban. Csak az őrülten hangos zene hiányzott csak, meg egy kis alkohol.
Az ajtó, ahol a tisztviselő eltűnt nemrég, csakhamar újra kinyílt. Nem volt hangos, még csak feltűnő sem, mégis azonnal félretoltam két férfit az útból. Ők csak a mókát jelentették, Júlia meg lassan de magabiztosan valami többet. Ezt pedig éreztem az öleléséből is. Meglepett? Naná. Gyengéd érintések nagyon ritkán érnek, és talán zavarba jöttem volna tőle, ha nem szegeződött volna ránk négy férfi tekintete. Szerepemből csupán egy pillanatra kiesve öleltem vissza a lányt, és megsimítottam kócos haját.
- Már megyünk is - ígértem meg, és kibújva a karjai közül rámosolyogtam. Már nincs gond, itt vagyok. - Ne haragudjatok fiúk - álltam fel, és megsimítva Júlia kezét kulcsoltam össze ujjainkat. - Majd keressetek, ha unatkoztok - kacsintottam vissza, és már majdnem az ajtónál voltunk, mikor az ügyintéző elénk lépett.
- Bocsánat, még ezt a papírt alá kell írnia. Csupán formaiság, hogy felelősséget vállal Júliáért - tartott elém egy tollat.
- Hát persze - engedtem el a szőkét, és hezitálás nélkül firkantottam rá a papírra a nevem. - Végeztünk? - vontam fel a szemöldököm, mire csak egy bólintást kaptam válasznak.
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. február 2. 18:02 | Link

Leila
______________________________________________________


Nem érdekel, hogy mennyi férfi veszi körül, vagy, hogy az engem kísérő milyen hangosan kiáltja a nevemet, akkor is Leila nyakában kötök ki. Nem érdekel ki látja, ki hiszi azt, hogy gyerek vagyok vagy nyomorult. Ha Leila erősebb lenne még az ölébe is belemásznék, hogy vigyen ki innen.
A mosolyára csak nagy kerek szemekkel figyelem őt. Nem tudom viszonozni, de belül melegség árad szét bennem tőle. Ahogy az ujjaitól is, amik ujjaim köré vonódnak.
Azokat nézem egész végig amíg ő valamit aláír. Nem is figyelek mit.  Majd később figyelek. Most csak bambulom a kezeket. Lehet ilyen érzés azoknak akiknek van egy nővérük. Vagy lehet kérni fog érte cserébe valamit. De azt sem bánnám ha kérne. Van pénzem. Ugyan kicsit kevesebb,mert mostanában sokat költök porra, meg anyámra de így is kicsit félre tudtam tenni.
- Végeztünk - hallom a nő szájából, akik a papírokat töltette Leiával. Vége. Megkönnyebbülök, ahogy végre átlépjük az auror kirendeltség küszöbét. Vége. Megúsztam. Legalábbis most azonnal nem fognak nevelőintézetbe zárni.
- Köszönöm, hogy eljöttél értem - motyogom. Nem vagyok éppen felöltözve, a kabát ami a vállaimon lóg sokat segít, hogy kinn tartsa a hideget.
Hozzászólásai ebben a témában

Borbély A. Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 253
Írta: 2022. február 2. 18:17 | Link

Júlia
Chicago (2002)




Láttam a megtörtséget Júlián, de nem akartam foglalkozni vele. Nem azért, mert nem érdekelt, hanem mert szimplán nem tett neki jót. Ha ilyen állapotban az orrom alá dörgölnék, hogy szarul nézek ki, valószínűleg inkább visszavonulnék a poros zárkába. Vagyis, nem tudom poros-e. Annak képzelem. Lepukkantnak, mint azokban a szörnyű filmekben, amiket Ádám szokott mutatni. Bár azok többnyire a vadnyugaton játszódnak valamikor kétszáz évvel ezelőtt. De ha őszinte akarok lenni, a magyar valóság se sokkal fényesebb.
Kitártam magunk előtt az ajtót. - Ugyan, erre vannak a barátok. Meg különben is, mindig ki akartam próbálni milyen lehet a szex egy aurorral. Mit gondolsz, erőszakosak? Lehet akkor vezetik le a sok munkahelyi frusztrációt - csacsogtam, és egy huncut mosolyra húzódott a szám. Visszapillantottam a vállam felett az épületre. Azon gondolkodtam mennyire lehetett szar bent tölteni az éjszakát.
- Héj Júlia, túlélted. Bevittek, de nem sikerült bevarrniuk. Mosolyogj egy kicsit - próbálkoztam. - Bár őszintén nem értem hogy bukhattál le. Mond, hogy nem szex közben razziáztak ezek a köcsögök - fintorogtam. Elég undorító dolog, de megesik. És akkor így jusson el az ember lánya a csúcsra.
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. február 2. 20:02 | Link

Leila 2
______________________________________________________


A kérdésre megvonom a vállamat. Furcsa, hogy most semmiféle szexuális dologról nem gondolkodtam. Pedig visszagondolva még a kihallgatóban lévő is helyesnek tűnt, de akkor mégse akartam tőle semmit amikor épp velem foglalkozott.
- Nem hiszem, hogy agresszívek lennének, inkább olyan kutyafajták lehetnek, már azért is csóválják a farkukat, ha megsimogatod őket - a földet figyelem meg a lábamat. Magassarkú. Halkan kopog. Sokkal nehezebb járni benne mint általában.
- De te ezt nem értheted - mordulok fel. Fejemet a lányra szegezem. Kinyitom ajkaimat, hogy elkezdjek pampogni, hogy egy drogdílert ha bevisznek drog miatt utána már semmi se lesz az igazi, de aztán lassan becsukom a szám. Nem mondhatom el neki. Ő van a legközelebb ahhoz, hogy tudhassa, valószínűleg meg is tartaná a titkom, de elég nagy súly lenne.
- Mindegy nem számít. Le kell szoknom. - rázom meg a fejemet végül. Tudom, hogy meg kell tennem. Ha továbbra is ennyire felelőtlen vagyok újra itt fogok kikötni. Akkor pedig lehet azt is kiderítik, hogy nem én vettem a drogot hanem én árulom. Onnantól meg nem sajnálni fognak, ahogy az a kölyökkutya szemű auror srác, hanem bűnözőként odabaszni ahova csak jólesik nekik.
- Nem, nem szex közbe. De valaki ölében voltam és hát eléggé el voltam foglalva, faszomba de nagyon be voltam állva - mérges vagyok, leginkább saját magamra. Tekintetem is hasonlót sugall, miközben felpillantok az égre. Csak néhány  pillanatig tudom bámulni a csillagokat. Aztán megbotlom és majdnem pofára esem. Mikor lett ilyen kibaszott nehéz magassarkúba járni?
Hozzászólásai ebben a témában

Borbély A. Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 253
Írta: 2022. február 2. 20:51 | Link

Júlia
Chicago (2002)



Elméláztam azon, amit mondott, majd beleegyezőn bólogattam. Tényleg úgy tűnt, hogy nincs semmi önbizalmuk a srácoknak, akik a kirendeltségen voltam. Alapjáraton az alacsony rangra fogtam volna, de Júlia valószínűleg valami nagyobb fejessel találkozott. Szóval ha ő mondja, én aztán kibaszottul elfogadom.
- Mi az, hogy nem értem? - torpantam meg egy pillanatra, de mintha mi sem történt volna folytattam az utamat. - Mi a szar nem érthető ebből? - kérdeztem. Én is fogyasztó voltam. Tudtommal nem ugyanazt a fost toltam, mint Júlia, de ezek egyre mennek. Ha pedig van valami extra cucc az övében, akkor lehet nem lenne rossz, ha szólna. Már csak azért is, mert nem látom, hogy annyian tolongnának megnézni, hogy jól van e.
- Ha te mondod - hagytam rá egy szarkasztikus röhögés mellett. Én nem lennék rá képes. Néha felkelni se tudnék a kibaszott ágyamból. Az a mentsváram. És ha ez azt jelenti, hogy legközelebb én végzem a rácsok mögött, legyen.
Akaratlanul, és elnevettem magam. - Édes istenem, ezek a rohadt aurorok nem tudják mi az a privát szféra - köhögtem, aztán kabátzsebembe nyúlva előhúztam egy doboz cigit. - Na szedd össze magad. Vegyél egyet - nyújtottam felé a dobozt, amikor láttam a botladozását. Ilyen szoktam lenni, amikor haza kell mennem. A pánik egyszerűen elborítja az agyamat, és nem hagy élni.
- Ki akarod bökni miért akkora nagy dolog, hogy elkaptak, vagy ejtsem a témát?
- mértem fel az állapotát. Franc tudja. A normális emberek szeretnek beszélni, én nem. Ha Júlia tényleg hasonlít rám, ő se fog. A lehetőséget azért megadtam.
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. február 2. 21:31 | Link

Leila 2
______________________________________________________


Ajkamba harapok. Mi nem érthető, mi nem érthető, hát nyilván az apró betűs rész nem érthető. Amit nem magyaráztam el. Amit nem volna szabad elmagyarázni. Szerencsémre tovább siklik ezen.
Hallom a hangján, hogy ő ebben nem fog segíteni nekem. Vagy legalábbis szolidaritás nem vállal. Nem is kell. Megértem, hogy miért nem akar. Nincs olyan nyomós érve ellene, mint nekem, viszont ugyanannyi van mellette minimum mint nekem.
- Basztak volna egy jót ők is, aztán ment volna mindenki a dolgára, így kellett volna... - rázom a fejemet. Mindenki jobban járt volna. Nekik nem dolgozni kellett volna, én meg nem éltem volna át lelki válságot és sírtam volna vörösre a szememet.
Aztán újra visszakanyarodik. Mi a fasz? Aztán nagyot sóhajtok. Kell egy bajtárs. Ő pedig bizonyított. Nem akarok tovább ennyire magam lenni, ennyire mindenki előtt titkolózni. Azt akarom, hogy legalább egy valaki tudja, hogy ki vagyok. Valójában ki, teljesen és totálisan ismerje mindegyik oldalamat. Megállok. Tekintetem rá szegezem, hangomat lenémítom. Most lehet elbaltáztam négy év munkáját és a fél életem szabadságát.
- Én nem a fogyasztó vagyok...nem csak a fogyasztó. Én vagyok a díler. Bogolyfalva és kábé a fél megye az én hatáskörömben van. Néha más városok is.
Hozzászólásai ebben a témában

Borbély A. Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 253
Írta: 2022. február 2. 22:22 | Link

Júlia
Chicago (2002)



A mondatára csak tovább fantáziálok az aurorokkal. Volt nem egy helyes köztük. Kicsit idősebbek, de még éppen a határon mozognak. És erősek, hohó, azok az izmos testek azt is kibírnák, hogy a kámaszútra összes pozícióját végigcsináljuk egymás után. A kérdés már csak az, hány kört bírnának odalent. Talán abban is jobb a teljesítményük, mint az átlagos férfiaknak.
Megzörgetem kezemben a felnyitott dobozt, miközben felteszem az ötmillió forintos kérdésem. Ahogy megtorpan, én is megteszem, bár ez nem akadályoz meg abban, hogy egy szálat a szám szélébe biggyesszek. Zsebemben keresek a gyújtóm után, mikor meghallom a választ. Ajkam o alakúra formálódik, és majdnem ki is esik onnan a szál.
- Ne bassz fel! - jön ki a számon az egyik legnőiesebb megnyilvánulásom. - Hogy a picsába? - képedtem el teljesen, és körbenéztem az utcán. Este révén már egészen kihalt volt de azért nem kellett volna a sok káromkodással felhívnom magunkra a figyelmet.
- Várj. Előbb érjünk be az erdőbe, aztán folytatjuk - emeltem fel a mutatóujjamat csitítóan, és újra megindultam. Már csak az kéne, hogy újra ránk szálljanak az aurorok. Mármint nem abban az értelemben, ahogy azt a fejemben elképzeltem, hanem amúgy.
Közben meggyújtottam a szálat, és mélyet szívtam belőle. Agyamban próbáltam minden információt összerakni a mellettem sétálóról amit csak tudtam. De csak egyetlen kérdés ismétlődött újra és újra: mégis hogy a francba?
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház