37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2022. január 1. 18:37 | Link

Vattai Júlia


Már jó pár órája behozták a fiatalt, de egyelőre még várniuk kellett. Egy gyógyító minden órában bement megnézni az állapotát, de amíg egy kis tündérpor volt a szervezetében, jogilag nem volt megengedett a kihallgatása. Így lehet, hogy csupán hat óra, és egy intenzív orvosi kúra után értek el odáig, hogy bevigyék a lányt egy kihallgatószobába. Mint az ügyben legérdekeltebb tagot, Egervári Zalánt szinte azonnal értesítették. Mikor beért, megrökönyödött. Júlia túlságosan hasonlított a húgához. Nem kinézet ügyileg. Korban. Akár Léda is lehetne, ha Zalán nem tett volna meg mindent azért, hogy minél hamarabb elhozza abból a mérgező családi légkörből.
Megingatta a fejét. Megdörgölte a szemét, és sóhajtott egyet, mielőtt belépett volna a szűkös szobába. Leült a lánnyal szembe. - Szia! A nevem Egervári Zalán, és szeretnék feltenni pár kérdést - kezdte el. Úgy viselkedett, mint mindenki mással szokott, mégis a belsője mart. Talán ilyen, amikor igazán közel kerül hozzád egy ügy. Az idősebbektől már hallott róla históriákat, de a saját bőrén még sose tapasztalta.
- Mond csak Júlia, tudod miért vagy itt? - kérdezte Zalán, és összekulcsolta a kezeit maga előtt, ahogy előrehajolt kicsit. Nem fenyegetően, csak kényelmesen. Hitte, hogy ott lesznek egy ideig. Ha ő nem is, a lány biztosan.
Hozzászólásai ebben a témában

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2022. január 19. 22:51 | Link

Zalán
______________________________________________________


A por kiürülési ideje nyolc-kilenc óra. Ezt végigülni a kapitányságon nem túl vicces. Színészkednem sem kellett igazán, mindvégig halálra voltam rémülve. A szívem kalapált és rettegtem a következményektől. Az egészet csak vissza akarom csinálni úgy, mintha soha meg sem történt volna. Nekem amúgy sem lett volna szabad port fogyasztanom. Ez az első számú szabály, ezt soha nem szabad megszegni. Most pedig mégis ezért vagyok itt. Mert megtettem, mert újra és újra megtettem.
A sarokba kuporodva vártam ki az időt, a gondolataimba merülve. Ha be-be is jött valaki csak néhány rémültnek hangzó elcsukló szót nyögtem oda, máskor síráson kaptak. Mondanám, hogy az is a színjáték része volt, bárcsak megtehetném, hogy ilyet mondjak és ha bárki valaha erről tudomást szerez és ismer, azt is fogom mondani, hogy az egész egy zseniálisan megrendezett előadás volt, mind a nyolc retek hosszú óra és tizenkilenc perc, de hazudnék. Nem azért bőgtem el magam, mert jól mutatott a kisírt szem, hanem mert ahogy lassan számba vettem a közelmúltat és aztán azt a helyiséget, ahova kerültem gyermeki rettegés fogott el. Mintha újra a szobámba lennék ahova apu zárt és tudnám, hogy valamennyi idő után, de hamarosan be fog jönni egy nadrágszíjjal a kezében. Az ágy alja nem védett meg. Soha, akárhányszor próbáltam. Régóta nem éreztem magam ennyire fiatalnak és elveszettnek. Néha azon kaptam magam, hogy abban reménykedtem bárcsak valaki megmentene. Akárki. Besétálna az ajtón felnyalábolna a földről és meleg ölelésében azt suttogná, hogy nem lesz semmi baj. Ám akárhányszor méláztam ezen tudtam, hogy ilyen ember nincs az életemben. Nem fog megmenteni senki se most, se máskor. Nincsenek hősök. Egyedül vagyok, ahogy mindenki más is.
Végül eljött az idő. Azt mondták tiszta vagyok, ugyan már órák óta nem éreztem a hatását. Tegnap éjjel hoztak be, most sütött a nap. Ahogy vezetgettek végig a folyosón, minden annyira szürreálisan nyugodtan tűnt. Aztán belépek a sötét helyiségbe és megtorpanok. Azt mondják üljek le, bár oda kell lökdösniük, magamtól nem megy. Képtelen vagyok elővenni a hidegvéremet, hogy logikusan és átfontoltan cselekedjek. Igyekszem terveket eszkábálni, de mintha vasba akarnék szöget verni másnapos cipóval. Koppan-koppan, aztán lepattan.
Egy storit kitaláltam, egy gyenge kis hazugságot, amit talán a külsőm fog eladni. Tudom, hogy nézek ki, magammal szembe látom tükörképemet a fekete üvegablakokban. Szörnyen festek. Fiatalnak hatok a túlontúl hatalmas oroszlánsörény közepette, arcom nyúzott, szemem kisírt, ajkaimon aprócska sebek ahol túl sok bőrt haraptam le belőle.
Végre bejön valaki. Ráemelem tekintetemet. Máskor ezer mindent gondolnék róla, most nem tudok kezdeni vele semmit. Ha azt állítaná, hogy ő jött be abba a nyolc órába mind a nyolcszor lecsekkolni, hinnék neki.
A kérdésre tétovázva bólintok. Felesleges hazudni. Buliból vittek el, ahogy több más embert is. Sokan poroztak ott. Szinte mindeni, csak a legtöbbnek sikerült elmenekülnie, de én épp valaki ölében faltam a nyálát.
- Nagy bajban vagyok ugye? - kérdeztem vékony, cincogó hangon.
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2022. január 26. 00:05 | Link

Vattai Júlia


Olyan fiatal még. Haja bozontosan kúszott a szélrózsa minden irányába, vékony teste alig volt magasabb 160 centinél. Szemében pedig egy ijedt kisegér bújt meg. Alatta hatalmas táskák hirdették az utóbbi pár óra borzadalmait, míg orcája egyszerre volt falfehér és pirospozsgás. Létezett ilyen? Annyira sajnálta. Mégsem mondhatta el neki. Erősnek kellett lennie, ahogy az akadémián tanították neki. Csak egy katona volt. Érzelmek nélkül. Múlt és jelen nélkül.
- Elég nagy bajban, igen - válaszolta meg a kérdését Zalán. Hiába hagyta volna figyelmen kívül, mind a ketten tudták miről van szó. - Most felsorolok néhány információt rólad, csak az adminisztrációhoz kell, kérlek erősítsd meg, és utána rátérhetünk a lényegre - nézett sokatmondóan a szőkére, majd felemente az aktát maga elől. Csupa formaiság, embertelen bánásmód. Hiszen az előtte ülő lány remegett a félélemtől. Legszívesebben egy szó nélkül elengedte volna. Hangja mégis erősen csengett a csendes szobában.
- A neved Vattai Júlia. - Kis szünet. - Január 13-án születtél. - Szünet. Rápillantott a lányra, ellenőrizte, hogy vele van-e még, vagy elveszett a gondolataiban. - Édesanyád neve Vattai Erzsébet. - Szünet. - Lakhelye Rózsafa - olvasta fel az utolsó tételt Zalán. Elég biztosak voltak benne, hogy ezek valós tények, mégis szükségesek a kihallgatáshoz.
Becsukta a mappát, és lefektette az asztalra. - Júlia, a szervezetedben Tündérport találtunk, amikor behoztunk. Tudod, hogy mi az? - kérdezte Zalán. Biztos volt benne, hogy igen. Ez nem partydrog volt. A kérdés szimplán csak felvezette a következőket.
Hozzászólásai ebben a témában

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2022. január 29. 13:53 | Link

Zalán 1
______________________________________________________


Elég nagy bajban. Alsó ajkam beszívva pillantok ölemben heverő kezeimre. Görcsösen szorongatom ujjaim között a ruha vékony szegélyét. Észre sem vettem eddig.
Bárcsak tudnék valamit mondani, ami segít. Akármit, amivel ki lennék képes vágni magam innen. Volna egyáltalán ilyen szó? Létezik a világon? Valószínűleg igen. Úgy kezdődne, hogy az én családom befolyásos...Akinek nincs családja az pedig itt marad, mint egy árva kiskutya.
A másik kijelentésére csak bólintok, aztán az információkra is szép lassan mindegyikre egyenként. Arra sem emlékszem egyáltalán volt-e nálam személyi vagy sem. Annyira távolinak tűnik az az este, pedig tegnap volt. Tegnap éjjel.
Amikor újra meghallom a nevem felpillantok rá.
- Igen, egy drog - suttogom. Tök felesleges ilyesmit tagadni. Tudják. Hogy ne tudnák. Mindent tudnak, talán csak azért ültetnek be ide a kihallgatóba, hogy élvezzék a kínt, amit az arcomon látnak. A macska is szeret játszani az egérrel, mielőtt felfalná, mert az adrenalintól édesebb a vér. A velem szemben lévő férfi is lehet, hogy élvezi ezt. Ki tudja milyen pedofil gondolatok járhatnak most a fejében. Ahogy annyira érzelemmentesen beszél, viselkedik, egészen kiráz a hideg.  Azt mondják az alvilágban, hogy az aurorok kegyetlenek és buták. De ha annyira buták és mégis elkaptak, akkor én még náluk is ostobább vagyok bassza meg.
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2022. február 2. 16:30 | Link

Vattai Júlia



Nem Júlia volt az első, akit elkaptak, és valószínűleg nem is az utolsó. Mégis minden egyes alkalommal nehéz volt a kikérdezés. Ezek a gyerekek ilyenkor sarokba szorítva érezték magukat. Hazudtak, ha az kellett, és igazat mondtak csak hogy szabaduljanak. Minden kérdést háromféleképpen fel kellett tenni, hátha az összezavarja őket, és kibukik egy-egy csalfa szó. Júlián is ugyanaz az anyátlanság látszott, mint másokon.
- Hányszor fogyasztottál tündérport?
- tette fel a következő kérdést. - Mást is kipróbáltál már? - Hangjában semmi változás nem állt be. Nem mutatta, hogy sajnálná, nem mutatta, hogy elítéli. Pedig mélyen belül nagyon utálta, hogy bárhogyan a diákok kezébe kerülhet egy ilyen veszélyes szer. Hiába tudta, hogy a húga ennél okosabb, mégis folyamatosan benne volt a félsz, hogy talán elcsábul. Most kezdődik csak igazán a lázadó korszaka, és totál egyedül van a nevelésében. Mi van, ha elrontja, és Léda úgy végzi, mint Júlia?
- Szeretném, ha pontosan elmesélnéd hogyan jutottál a szerhez
- kérte a barna, és továbbra is teljes pókerarccal figyelte a reszkető gyereket. Hiába akarta volna gyorsan elintézni, fájdalommentesen. Ez az ügy annál nagyobb volt, minthogy félvállról vegye. Júlia volt a biztosíték arra, hogy új életet kapjon a nyomozás. Az utóbbi időben amúgy is túl sok falba ütköztek. Neki is továbbképzésre kellett mennie, a többi auror pedig nem volt alkalmas az ügy felgöngyölítésére. Talán nagyképűség volt tőle, de komolyan gondolta.
- Pontosan hogy nézett ki, akitől kaptad? - toldotta meg a kikérdezést.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház