36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2021. augusztus 17. 20:32 | Link

Kihallgatás


Nem lett volna szabad megtennie. Túl nagy kockázatot vállalt, már megint. Azonban most bele is bukott a hősködésbe. Mégis muszáj volt megpróbálnia. El kellett volna lopnia azokat az iratokat, hogy megtudhassa belőlük az igazat. Arra azonban nem számított, hogy nyomjelző van rajtuk, ami ha a papírok elhagyják annak az irodáját, akinél vannak, akkor azonnal kicsődíti a fél auror hadosztályt. Ebből a slamasztikából még Zlatan sem tudná kihúzni, de hősnőnk nem is akarja. Senki sem tud róla itt, hogy összedolgoznak néhanapján, és ennek így is kell maradnia. Egy valamire való firkász sohasem fedi fel a belső forrását. Úgyhogy Elektra most itt gubbaszt, egy sötét kis helyiségbe zárva, arra várva, hogy valaki kihallgassa. Sorsszerű szituáció, nem igaz? Ennél jobb nem is lehetne a helyzete. Alig egy hete értek haza Splitből és ő máris fejest ugrott a zsurnaliszta lét sűrűjébe. A szülei büszkék lesznek rá, az egyszer biztos. Élete eddigi harmincöt éve alatt egyszer sem tartóztatták le, erre pont most sikerült magát instant dutyiba utaltatni, amikor odahaza anyja már biztosan a tortáját süti. Így kell egy születésnapot méltón megünnepelni, nemde? Szánalmasnak érzi magát és nem is tudja eldönteni, hogy sírjon, vagy nevessen. Körbe pillant inkább, hogy felmérje a terepet, de egy ajtón és egy átlátható tükrön kívül nem lát mást, ami a helyiséget határoló komor, szürke falak monotonságát megbontaná. Egy asztal, két oldalán székek, meg egy ósdi, de annál nagyobb lumennel világító lámpatest rajta. Annyira tipikus, hogy az már filmbe illő. Mondjuk erre a mozira a fene se ülne be, hogy megnézze. Mit fog mondani? Melyik álarcát húzza magára, hogy kijusson innen? Megtört asszony legyen, akinek az eszét vette a gyász, éles elméjű és mindenre elszánt riporternő, néma bűnös, hangos áldozat, vagy higgadt diplomata? Maga sem tudja még, majd a helyzet és a kihallgató tiszt személye hozza. Karjait mellkasa előtt mégis ösztönösen összefonva ül, miközben várakozik. Mondhatni meditálni kezd és lehunyja szemeit. Sötét haja szoros kontyban, lábán szandál, testén a melegtől itt ott bőréhez tapadó, könnyű anyagú, tunika fazonú felső és szorosan lábaira simuló nadrág. Arca békés. Gondolatai messze járnak. Hallani véli a tenger hullámainak csobbanását és azt a semmivel össze nem téveszthető illatot.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Mark D. McMillan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2021. augusztus 17. 22:21 | Link

Rothstein kisasszony


- Hogy érted azt, hogy nem találod őt? Nem tűnhetett csak úgy el abban a kastélyban - értetlenül tártam szét a karjaimat, amint a nagyobbik lányom pánikba esve adta tudtomra, hogy nem lelt rá a húgára. Mindig is tudtam, hogy Nevaeh kezelhetetlenebb, mint amilyen ennyi idős korában Keysha volt, de azt azért még én sem feltételeztem volna róla, hogy szó nélkül elutazzon egy másik városba, pláne nem a vizsgaidőszak kezdetén. Márpedig Keysha további szavaiból nagyon is az jött le, hogy a kisebbik lányom a csavargás mezejére lépett, kihasználva az alkalmat, hogy a mai napra kikértem őket.
- Jó, nyugodj meg, menj vissza a kastélyba és nézz körül újra, kérlek. Biztosan ott lesz valahol - próbáltam megnyugtatni a lányomat, nem mintha hozzá képest én oly nyugodt lettem volna. Nagyon is zavart annak a gondolata, hogy a kisebbik már megint valami eszetlenséget művelhet, de higgadtan kellett kezelnem ezt a helyzetet. Keysha viszont közel sem tűnt higgadtnak, valamit hozzávágott a fejemhez, aztán sietve magamra is hagyott a parancsnokságon. Őszintén szólva nagyon rosszul estek a szavai, mintha tőrt döftek volna belém, és az sem hagyott nyugodni, hogy mi van, ha igaza van? Ha a lányom tényleg elhagyta Bogolyfalvát?
Lehet, hogy csapot-papot ott hagyva kellett volna rohannom, ehelyett azonban az egyik kollégámat kértem meg, hogy menjenek ki a vasútállomásra, és ellenőrizzék, hogy a lányom járt-e arra mostanában. Valamiért úgy éreztem, hogy ez is csak egy hülyesége a sok közül, s csak azért csinálja, hogy kiborítson. Megszokhattam volna már, még sem tudtam ehhez hozzászokni az elmúlt években.
Gondterhelten szusszanva egyet, megmasszíroztam az orrnyergemet, de ekkor már intett egy másik kolléga, hogy a kihallgatóban várnak rám. Végeznem kellett a dolgomat, így próbáltam továbbra is higgadt maradni, és a munkámra koncentrálni.
Kezemben egy aktával fordultam be a szűkös helyiségbe, ahol már ott ücsörgött a kihallgatásra váró nő.
- Jó napot, Mark McMillan nyomozó vagyok, én folytatom le a kihallgatását Rothstein kisasszony - utóbbit a papírlapról olvastam le, egy kicsit nehézkesen is ment kiejtenem a nevét így angol akcentussal. Közben ráemeltem a pillantásom, végig nézve rajta egyáltalán nem tűnt bűnöző alkatnak, de ez igazából mit sem számított. Az évek alatt számtalanszor futottam már össze báránybőrbe bújtatott farkassal, ezért semmit sem vetettem el vele kapcsolatban.
- Elnézést, hogy várnia kellett. Az információim alapján Önt azért hozták be, mert iratokat tulajdonított el egy bizonyos Méhes és Társa cég irodájából. Ez pedig betörésnek számít, illetve magántulajdon illetéktelen elkobzásához - röviden ismertettem, hogy mivel is vádolják, majd a mappát az asztalra fektettem, s felette ujjaimat összekulcsolva, kíváncsian emeltem tekintetem a nő barnáira.
-  Elmondaná, hogy miért lopta el ezeket az iratokat Méhes úrtól?
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2021. augusztus 17. 23:02 | Link

Mark McMillan


Egy férfi lép be az ajtón. Végre valahára. Már kezdte elülni a csontos hátsó fertályát. Kihúzza magát ültében és sötét szemeit érdeklődve emeli az érkező kihallgató tisztre. Kíváncsi mivel áll elő, s miként kezdi a kommunikációt. Figyeli a hangját és a testtartását. Szinte az első szavából kihallja, hogy nem a magyar az anyanyelve, de nem azért következtet erre hősnőnk, mert a bemutatkozásakor kiejtett neve ír hangzású. Ahogyan arra már egy ideje rájött, ebben a városban semmit sem jelent, ha valakit teszem azt McMillannak hívnak. A férfi az ő vezetéknevét mondta furcsán. Igen, a Rothstein egyeseknek tényleg nyelvtörő tud lenni, mint azt a mellékelt ábra is mutatja. Elektra arcán nem látszanak érzései. Semleges kifejezés ül vonásain. - Jó napot! - viszonozza a köszönést, de nem szól egyebet egyelőre és a várakozásért kapott bocsánatkérést elereszti füle mellett. Kivár és fürkésző pillantást vet a férfira, miközben az a nála lévő aktából puskázza ki, hogy mit is követett el egyáltalán. Tehát valószínű lilája nincs az egészről, csak beküldték, amolyan tessék-lássék módon. - Nos, csupán néhány bizonyítékot hoztam el a cég pénzmosási tevékenységére vonatkozólag, hogy eljuttassam maguknak - kezdi válaszát higgadt, hűvös hangon és miközben beszél átható tekintetét végig az auroron tartja, hogy ne kerüljön elnyomott helyzetbe. Tudja, hogyan használja fel lélektükreit a maga hasznára. - Gondolom, tisztában van Méhes úr viselt dolgaival, hiszen köztudottak a kétes üzelmei - igyekszik úgy forgatni a szavakat, hogy azok felkeltsék a kihallgató tiszt figyelmét, miközben kicsit játszik is a hangjával és titokzatossá teszi a tónusán sötétítve. Ki kell jutnia innen. Ha a vele szemben álló rájön milyen értékes a tudása, ez nem lesz nehéz, csak jól kell taktikáznia.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Mark D. McMillan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2021. augusztus 22. 19:37 | Link

Elektra


Ez nem egy szokásos kihallgatás volt, már csak azért sem, mert nem voltam nyugodt. A gondolataim a lányaim körül kalandoztak, ez pedig nehezítette azt, hogy erre az ügyre összpontosítsak, ami nagy hiba. Szokás mondani, hogy a munkában nincs helye magánéleti problémáknak, és ezeket jobb otthon felejteni, de mit is tegyen az ember, ha szülőként felelőssége van a gyermekeiért?
Egy részem már bánta is, hogy nem magam indultam kisebbik lányom felkeresésére, mert megtehettem volna. Elmulasztván ezt viszont várt rám a kötelesség, ezért be kellett vennem magam abba kis kihallgatóhelyiségbe, ami aligha hozott volna jobb kedvet a mostaninál.
Úgy tűnt, hogy az odabent ülő nő sem csattan ki a vidámságtól, de az is igaz, hogy szinte semmilyen érzelem nem volt leolvasható az arcáról, ez pedig különös. A legtöbb esetben, ha valakit behoznak egy kihallgatásra, akkor ideges, ide-oda jár a tekintete, vakarózik vagy zavartan babrál valamivel, mondjuk a ruhájával, vagy az asztal szélével. Ez a nő azonban túl nyugodtnak tűnt, ami elsőre arra engedett következtetni, hogy vagy ártatlan vagy egy pszichopata, aki attól sem rezzenne össze, ha azt mondanák, örök életre a börtönben marad.
A kérdésemet követően meglepő fordulatot hozott a válasz, kissé fel is vontam szemöldököm, mint aki új információ birtokába jutott. Tulajdonképp ez történt, fogalmam sem volt a cég pénzmosási tevékenységéről, kellemetlen. De így jár az, aki nem kellően összpontosít a munkában, vagy aki még túl friss ezen a terepen.
- Bizonyítékot - halk hümmentés közben futottam végig a sorokat, végig nézve az előzetesen rögzített adatokat, miszerint a nő újságíró, tehát nem auror és törvényesen nem hozhatott volna el semmit Méhes úr cégétől. Fejemet megemelve elkaptam pillantását, megvártam míg mondandója végére ér.
- Látom, Ön újságíró - ezt már nem csak az elolvasott sorok alapján gondoltam, megjegyzésem inkább a nő válaszainak szólt, aki próbálta átvenni a beszélgetés irányítását, s kérdezővé válni a kihallgatottból.
- Ha Méhes úrnak vannak is kétes üzelmei, nem hunyhatunk szemet a tény felett, hogy Ön betört egy ingatlanba és iratokat lopott el. Ez bűncselekménynek számít és akár két évig terjedő börtönbüntetést is vonhat maga után kisasszony. - sóhajtva tártam szét a kezeimet, mert sajnos ez várt rá. Még akkor is, ha ezt egy újságcikk miatt tette, nem volt egyszerű helyzetben.  Mégis, furdalt a kíváncsiság, hogy vajon miféle indíttatásból cselekedett ilyet egy újságíró. Csupán egy szenzációhajhász cikk miatt, vagy valami más okból kifolyólag. Nem szívesen tudtam volna börtönben anélkül, hogy ne látnánk ezt az ügyet át.
- Kérem, meséljen nekem egy kicsit a Méhes úrral való kapcsolatáról, arról, hogy mi zajlik Méhes úr cégében, és hogy ehhez Önnek mi köze azon kívül, hogy megszerezte azokat az iratokat? - kérdeztem nyugodt hangnemben, nem gyakoroltam rá nyomást, egész kellemes beszélgetésnek is gondolhatta ezt, leszámítva a tényt, hogy mégis csak egy kihallgatóteremben ücsörgött.
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2021. augusztus 22. 20:36 | Link

Mark McMillan


Elmosolyodik. Halványan, szinte alig láthatóan húzza oldalra ajka szegletét. Jellemző rá ez az arckifejezés. Különösen olyankor, ha úgy érzi próbálják megforgatni, mint grillcsirkét a nyárson. A vele szemben ülő auror testtartása és az, hogy továbbra is csak olvasás után kerül képbe, jelzi hősnőnk számára a helyzet bizarrságát. Miért épp ezt az inkompetens férfit küldték be hozzá, akinek látványosan lilája sincs semmiről? Nem csoda, ha az emberek bizalma már nem olyan erős a bűnüldöző szervekben, mint egykor volt. Vagy esetleg Zlatan furcsa taktikája volna, hogy a kettejük kapcsolatát ne sejthesse meg senki? Igazán remek logikája van, de ez most kicsit félrement terv lett. Minden esetre, abból főzz, amid van elven Elektrának most ezzel a Mark nevű férfival kell boldogulnia. Úgy dönt, hagyja egy kicsit most magát vezetni, de csupán addig, míg feltétlen szükséges. - Technikailag az egyik alkalmazott vitt be az irodába, és nem hoztam ki semmit, csak akkor, amikor az Ön egyik kedves kollégája elvezetett - tisztázza a helyzetet, miközben ujjait maga előtt az asztalon összefonva néz a férfi szemébe. Pillantása kihívó mintsem fölényes. Hangja tónusa tárgyilagos, de cseppet sem ellenséges, hiszen egy oldalon állnak. Kompetens riporterként reagál tehát a felhozott vádra, csipetnyi Rothstein csavarral. - Méhes úr egy bűnöző - jelenti ki szemrebbenés nélkül - Kiterjedt bűnszervezet feje, aki azoknak a pénzén veszi a kézzel tűzött Armaniját, akiket kizsákmányol és megkínoz. A keze viszont tiszta marad mindig, mert mindent mások tesznek meg helyette - folytatja immár egy kicsit indulatosabban. Eszébe jut ugyanis Ákos és az, ahogyan a kedves férfi remegett első találkozásukkor. Majdnem tönkre tette az életét az a patkány. Szerencsére csak majdnem, mert a férfi erős és kitartó. - Egy ideje már nyomozok utána és most végre sikerült a közelébe férkőznöm azoknak a főkönyveknek, amik bizonyítják a pénzmosát és az emberkereskedelmet - beszél tovább és arra jut, hogy kiteríti kártyáinak azon részét, amikkel nem árthat Ákosnak, sem azoknak, akikkel azóta kapcsolatba került, hogy belefogott az ügybe - Méhes minden áron megpróbál feljebb kapaszkodni, hogy bejuthasson az aranyvérű mágusok közé, így válva érinthetetlenné. Ha ez sikerül neki, akkor már semmit sem lehet tenni ellene! Úgy tudja tovább folytatni a gaztetteit, hogy egy ujjal sem tud majd hozzáérni senki, mert megvesz mindenkit, még magukat is kilóra - széttárja karjait és sötét, tűztől izzó, eltökélt tekintetét a mennyezet felé emeli - Meg kellett próbálnom! Nem azért, hogy cikket csináljak belőle...Hanem azért, hogy segítsek azoknak, akiken átgázolt, akiket megnyomorított. Mert maguk hagyják, hogy még mindig szabadon járjon-keljen a világban - néz vissza a vele szemben ülőre és ahogy pillantása rá siklik az aurorra, sok hónapnyi sötétség után, mely körül ölelte, végre úgy érzi, kezdi megtalálni újra a fényt - Megírni az eredményt akarom. A tényeket. Az igazságot. A hírt, hogy börtönbe került a bandájával együtt - beharapja alsó ajkát és fejét rázva mélyen és hangosan szívja be a levegőt. Az újságírás és a lelkiismeret a legrosszabb kombináció. Mégsem bánja, hogy neki épp ez jutott. Ez számára a fényhez vezető egyetlen ösvény, amiről az utóbbi időben le kellett térnie. Azonban ennek vége. Ismét rajta jár és még ha göröngyös is, ez az ő igazi útja. Boldog, hogy születésnapjára ezt a felismerést kapta a Sorstól ajándék gyanánt.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Mark D. McMillan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2021. augusztus 22. 22:14 | Link

Elektra


Miközben Elektra beszélni kezdett, előkaptam ingem zsebéből a jegyzetfüzetemet, ami nélkül sehová sem mentem. Erről meg is feledkeztem eddig, most viszont szükségét éreztem annak, hogy feljegyezzek minden olyan új információt, amiről eddig nem hallottam. Ez a helyzet amúgy is frusztrált kicsit, s ezt bizony a velem szemben ülő nő is észrevehette rajtam, ha feltűnt neki a homlokomon futkosó ráncok sokasága.
- Melyik kolléga, hogy hívták? És melyik alkalmazott vitte be? - lehet, hogy erre most a nő ráncolhatta a homlokát, de mindig is úgy voltam ezzel, hogy legyen akármilyen apró kis részlet, annak később akár nagy jelentősége is lehet. Márpedig ahogy a történet kezdődött, miszerint egy ottani alkalmazott vitte be, majd egy kollégám hozta ki, kissé gyanúsnak tűnt. Ha bevitték, akkor nem lehetett betörés, viszont akit a helyszínen kihallgattunk, az szerint a nő csak úgy behatolt az épületbe. Különös.
Halkan lehet, hogy hümmentettem egyet, de csakis azért, mert az agytekervényeim máris beindultak, és próbálták feldolgozni a korábbi információkat és a most hallottakat.
Információból pedig jutott bőven, mert amint megkértem, hogy kicsit fejtse ki jobban a dolgokat, úgy máris, mintha egy csapot nyitottam volna meg, csak úgy zúdultak ki a szavak a nő ajkain. Még a tekintete is megváltozott, ez szinte azonnal feltűnt, az addigi, szinte semmibe révedő tekintet most mintha felperzselte volna a helyiséget. Mertem remélni, hogy nem velem van problémája, és csupán csak a hév és a szív az, ami hajtja. Márpedig a mondandója nekem hitelesnek tűnt, nagyon is, s kezdett összeállni fejemben a kép.
- Értem-értem Elektra, világos - bólintottam, s még az utolsó gondolatokat felvéstem a jegyzeteim közé, hogy aztán sötétjeibe fúrjam a pillantásomat.
- Amiket most itt elmondott nekem, azok nagyon komoly vádak hölgyem. És még ha igaz is az, hogy Ön jót akart és bizonyítékokat keresett, ezt sajnos akkor sem tehette volna meg. Ön nem tartozik egyik nyomozói szervhez sem, és még ha újságíró is, ilyen téren még magácska keze is kötve van. Tudja, hogy miért hoztuk be? Valaki feljelentette. És ilyen esetben, még ha tényleg ez az igazság, akkor is komoly börtönbüntetés várhat magára, amiért a saját szakállára nyomozott. Szóval mindenképp szüksége lesz egy védőre, de azt el tudjuk intézni, hogy óvadék ellenében most elengedjék Önt. Ezt az ügyet pedig mindenképp ki fogjuk vizsgálni - a rossz hírek után próbáltam kecsegtetni valami jóval is. Nem kellett volna együtt éreznem azokkal, akik kihallgatásra érkeztek, de ez gyakran megesett velem, különösen akkor, ha úgy éreztem, hogy a velem szemben ülő igazat mond. Márpedig jó emberismerő voltam, s valami azt sugallta, hogy ennek a dolognak jobban is utána kéne járnunk.  
- Ki tudja most fizetni az óvadékot, vagy valakit ide tudunk hívni, aki segíthet magán?
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2021. augusztus 23. 13:09 | Link

Mark McMillan


Megadja a neveket. Mindkettőt, ám azt kéri az aurortól, hogy az alkalmazottat védjék meg, hiszen azzal, hogy segített neki, saját és családja életét veszélyeztette. Összefogtak, mert az a nő sem tudta már tovább nézni azt, ami ment ott, abban az irodában. Helyes útra térni sosem késő. Ezután hősnőnk bölcs hallgatásba burkolózva figyeli a vele szemben ülőt. Látja is és nem csak nézi immár. Az imént kezdett csak el jegyzetelni és láthatóan ideges. Arcvonásai legalábbis erről árulkodnak. Szorgosan írogat, miközben ráncok futkosnak homlokán és hümmög. - Jó reggelt! Végre maga is megérkezett a műsorba - konstatálja mindezt hősnőnk magában, a rá jellemző csípős éllel, de egy szót sem szól továbbra sem és megint felveszi kifürkészhetetlen pókerarcát. Vékony ujjait finoman fonja össze. Ajkait lágyan tartja, egyenletesen lélegzik. A szemei viszont továbbra is szikráznak. Tudja jól mi forog kockán. Már hallotta. Így amikor a férfi újra elismétli, mintha elsőre nem értette volna, hogy mi várhat rá emiatt, hősnőnk ittléte óta először pillant megvetéssel az aurorra. - Furcsa egy világ ez, ahol azt, aki az igazságért harcol börtönnel fenyegetik, míg azt, aki sárba tiporja, dicsfény és pompa veszi körül - ejti ki hűvös tárgyilagossággal a szavakat, amik mégis szinte menydörgő robajjal csapódnak kettejük közé. Gyűlöli az igazságtalanságot. A hatalmasokat, akik bármit megtehetnek, ami érdekükben áll, ha úgy kívánják. A hatóságok pedig, tisztelet a kivételnek, kutya mód fekszenek le előttük és szinte várják, hogy a hasukat vakargassák. Néha úgy érzi, neki nem ebben a korban kellene élnie. Egy forradalom kellős közepén, fegyverrel a kézben harcolva, vagy meghalva a szabadságért talán többet tehetne. Itt viszont, ahogy az auror is megmondta, kötve van a keze. Sőt, ahogy a helyzet áll, mondhatni bilincsbe verve. - Történjék bármi, legalább kivizsgálják... - szólal meg elgondolkozva és karjait mellkasa előtt összefonva, felsőtestét hátra húzva eltávolodik a férfitól - Aztán persze megy majd a süllyesztőbe, én meg a tömlöcbe. Méhes pedig éli világát, mint egy kis király - húzza féloldalas, kegyetlen mosolyra ajkát - Ilyenkor adok hálát a Sorsnak, hogy a szemem miatt nem lehettem auror, pedig az volt a legnagyobb vágyam annak idején - pillantása csalódott és szomorú, mert hitt a hősökben. Hisz az igazságban és hitt az aurorokban. Előre dől megint a széken, majd felkönyököl az asztal hűvös fémlapjára. Fogva tartja a másik fél tekintetét. Álla alatt fonja össze ujjait, amikre rátámasztja állát - A szüleimet hívásához én vagyok idős, a lányom meg túl kicsi még hozzá, hogy kifizesse. Úgyhogy megoldom egyedül, köszönöm - válaszolja a rá jellemző élesnyelvűséggel, de egy mosolyfélét is megenged magának. Azonban inkább szól ez a helyzet iróniájának, mintsem a kihallgató tisztnek, akit úgy érzi, bár érdekel az ügy mégsem fog tenni semmit. Hiszen valószínűleg nem az övé lesz. Bejött, mert erre utasították. Tette a kötelességét. Elektra újra rápillant. Sötét, kifejező szemei úgy futnak át a férfin, mintha letapogatná. Végig sorjázik a vonásain, hogy emlékezetébe vésse őket. Az ember arcát, aki vele átellenben ül és csak a munkáját végzi. Nem ébred benne szimpátia. Nem érez vele kapcsolatban semmit sem, és ez rosszabb hősnőnk esetében még az ellenszenvnél is, ami legalább egy őszinte reakció. - Bárcsak valaki olyan faggatott volna, akit jobban érdekel azoknak a sorsa, akit Méhes bántott, mint az, hogy hány év jár egy mondvacsinált betörésért - sóhajt fel kétségbeesetten, ahogy belső hangján kimondja azt, ami bántja az aurorral kapcsolatban. A törvény és az igazság tényleg fényév távolságban jár egymástól és ez az, ami igazán elkeserítő. Egyre nehezebb ezt elfogadnia hősnőnknek. A törvény nem az ártatlanokat védi manapság. A bűnüldöző szervek emberei sem az igazság hős harcosai többé, hanem csupán a jog pálcásszolgái. Pórázon tartja őket a hatalmasok rétege, az érinthetetleneké, ahogy az ő fajtáját. Mert az újságírók is hasonló cipőben járnak. Meglehet hősnőnk megint tévedett, amikor tegnap éjjel beosont a nővel abba az irodába. Kockázatot vállalt, hogy segíthessen. Elbukott. Megfizeti az árát megint, mint amikor testét szerte szabdaló sebeiből gyógyult. Annak is csak fájdalom és szenvedés lett a vége. Újra és újra elbukik, majd feláll. Porig sújtva, a semmiből építve fel önmagát. Meddig bírja még? Ha bezárják, Imolát a szülei nevelik majd fel, ez biztos. Legalább az ő sorsa felől nyugodt lehet. A sajátját pedig a két kezére és a lelkére bízza. Hirtelen sötét árnyékként vetül elméje színes széles vásznára egy rémkép. Megtenné. Álmában már látta a hírt róla. Az baleset volt, ez öngyilkosság lenne. Bátor vagy botor az, aki nem látva kiutat az életnek nevezett szenvedésből inkább megválik tőle? Meghalni könnyű. Élni nehéz. Elektra pedig kezd belefáradni a hiábavaló próbálkozásba, hiszen minduntalan kudarcot vall jó ideje. Van értelme folytatni tovább, akkor is, ha tudja a Sors és a Végzet egyként összeesküdtek ellene?
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Mark D. McMillan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2021. augusztus 23. 18:59 | Link

Elektra


Bólintottam a kérésre, noha még közel sem volt biztos az, hogy az állítás igaz. Ellenben a nő olyan elhivatottan beszélt Méhes úrról és a vele kapcsolatos ügyletekről, hogy úgy éreztem, nem hazudik. Márpedig, ha ezek az állítások a behozott bizonyítékokkal is alátámaszthatók lesznek, akkor valós veszély leselkedhet az alkalmazottra és Elektrára is.
Az elhangzott nevek lejegyzése okozott némi fejtörést a magyar nyelvtan miatt, de mindeközben nem kerülte el figyelmemet a nő megjegyzése sem. Felpillantottam rá, még sem reagáltam semmit a csípős beszólásra, inkább visszapillantottam a jegyzeteim közé, s befejeztem az utolsó gondolatok leírását.
- Valóban, szörnyű ez a világ - feleltem az újabb megjegyzésre semleges hangszínen, ami akár kétértelműen is hangozhatott. Vehette akár rossz néven is, gúnyos hozzászólásként, de nem erről volt szó. Egyetértettem a megjegyzésével, magam is elítéltem ezeket a dolgokat, csak jelen pillanatban nem arról volt szó, hogy eszmecserét folytassunk. A munkám része volt a kihallgatás, ahogy az is, hogy közöljem a jó vagy rossz hírt. S bár feltehetően tájékozott volt a kisasszony, kötelességem volt ismertetni vele azt, hogy a tettei milyen következményeket vonnak maguk után.
Az, ahogy ezután nézett rám, sok mindenről árulkodott, meg persze azok a szavak is, melyek ezután hagyták el a száját. Végig pillantottam a testhelyzetén, védekező pozíciót vett fel, kicsit talán sértettnek tűnt.
- Pedig ilyen affinitással talán ezen a pályán kellett volna maradnia és akkor most nem történik ez - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, miközben összerendezgettem magam előtt a jegyzeteket, vissza a mappába, majd felegyenesedtem az asztaltól.
 - Rendben Elektra, hamarosan üzenhet, még a türelmét kérem, máris jövök - azzal sarkon fordultam, és megindultam a kijárat felé. Félúton mintha hallottam volna sóhajba öntött szavait, igaz nem tisztán és nem mindent, de hellyel-közzel kiértettem belőle a lényeget, majd magára hagytam a kihallgató helyiségben.
Átsétálva az irodába, máris az egyik kolléga elé csúsztattam a feljegyzett munkatárs nevét, s megkértem, hogy minél előbb kerítsék elő és hozzák be kihallgatásra. Ezt követően a másik kollégát arra kértem, hogy az Elektrától elkobzott iratokat tüzetesen nézzék át, és jelöljenek meg azokban mindent, amiben kétes üzlet gyanúja merülhetne fel.
Végül egy csészébe töltöttem kávét, egy pohárba vizet, s azzal sétáltam vissza a kihallgató terembe, úgy nagyjából tizenöt perccel később. Bár lehet, jobb lett volna, ha nem merészkedek vissza a medve barlangjába, mert amilyen szúrósan nézett korábban, s amilyen megjegyzésekkel illetett, úgy ennyi várakozást követően talán csak még jobban meggyűlölt.
- Elnézést, volt egy kis dolgom. Kárpótlásul kávé, víz - csúsztattam elé, mert fogalmam sem volt arról, hogy mit inna inkább, mire lett volna szüksége épp.
Ezután visszaültem vele szemben, majd úgy húztam elő a pálcámat, hogy hátulról az ne látszódjon, s egy hangtalanító védőbűbájt vontam magunk köré.
- Elektra, nem minden auror korrupt és nem kell azt feltételeznie, hogy itt senki nem foglalkozik ezzel az üggyel. Nem tudom, hogy Ön korábban melyik kollégámnak jelezte ezen gyanúját, miszerint Méhes úrnak kétes üzletei vannak, de azért azt Ön sem gondolhatta komolyan, hogy majd a saját szakállára iratokat lop el, és aztán előáll velük úgy, hogy bizonyítsa a másik fél bűnösségét. Lehet, hogy ez Amerikában így működik, mert ott sokat adnak a látszatra és a színjátékra a bíróságokon, de itt Európában ez nem ilyen egyszerű. Nem beszélve arról, hogy ezzel akár a saját életét is veszélyezteti, amennyiben Méhes úr tényleg olyan kaliberű bűnöző, mint ahogyan azt állítja.Én megígérem, hogy kinyomozzuk ezt az ügyet, de Önnek mostantól minden birtokában lévő információt át kell adnia nekünk, és nem dolgozhat tovább a saját szakállára. Ha a behozott bizonyítékok valósak, el tudjuk érni, hogy enyhítsék a büntetését, akár még el is tudjuk ezt kerülni, de akkor nem lehet több magánakció, mert ezzel nem csak a saját, de más életét is bajba sodorhatja - ezúttal hosszasan beszéltem a nőhöz, végig tartva vele a szemkontaktust, s azt reméltem, hogy ezúttal felül tud kerekedni a sérelmein, és reálisan látja majd a helyzetét. Márpedig Elektra nem volt nyertes pozícióban jelenleg, s valószínűleg ennek Ő is tudatában volt.
  
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2021. augusztus 23. 21:32 | Link

Mark D. McMillan


Tizenöt perc. Mire elég ennyi idő? Mit tehet ezalatt, ebben a szűk szobában az elméjét megszálló sötét gondolatok közt bolyongva? Kioldja a haját tartó kötéseket, mire hullámos, sötét fürtjei leomlanak. Ujjaival közéjük túr és eligazgatja őket, majd ahogy kezeit előre húzza rájuk pillantva eszébe jut egy régi emlék. Akkor még másként látta a világot. Csupa fénynek, nem csupa árnynak. Ott volt egy gyűrű az ujján, ami emlékeztette, hogy az élet jó és szép, s hogy tartozik valakihez. Az ujjai most üresek, ahogy a szíves is azzá vált. Tenyerébe temeti arcát. Férjére, fiára, lányára és Hegére  gondol. Ha ő nincs, ezeknek az embereknek a sorsa mind másként alakult volna. Hősnőnk a hiba a képletben, melytől minden számítás összedőlt. Parttalan sodródnak gondolatai. Elméje színes széles vásznán olyan események képei villannak fel melyek sosem történhetnek meg ebben a valóságban. Ebben, amitől Elektra kezd egyre távolabb kerülni. Irracionális, őrült, zavarodott. Régen utálta magát, ha elgyengült. Nem szeretett sírni sohasem. Azonban az utóbbi években több könnyet hullatott, mint egész életében, a babakorát is beleértve. Most is fojtogatja torkát a feltörni készülő zokogás, ám ekkor nyílik az ajtó. Visszakényszeríti hát magát pár pillanat alatt a szerepébe. Nem láthatja ez az ember, hogy megtört, mert még azt hinné, miatta történt. - Semmi gond - rázza meg fejét az exkuzálásra és figyeli mint csinál a másik. A kávé illata, melyet elé tesz, csábító. Keserédes csók volna ajkán, amiért eleped. Viszont ki tudja mit tett az auror a poharakba a bennük lévő innivalókon kívül. Hősnőnk sóvár pillantása árulkodó lehet, azt nem tudja leplezni, ám fő az óvatosság. Így nem kortyol bele egyik pohárba sem és nem is fog, ha nem lesz muszáj. - Ha most azt várja tőlem, hogy kiadom az esetleges itteni kapcsolatomat, akkor maga vagy teljesen amatőr, vagy engem néz komplett hülyének. Az első a maga baja, a másodikat viszont én nem tűröm - húzza össze sötét szemét, ajkára közben megvető mosoly szökik. Állja a férfi tekintetét, ami fürkésző és éles, akár egy penge. Elméleti élveboncolás. Ez zajlik most kettejük között. - Higgye el tisztában vagyok vele mivel járhat pro és kontra a nyomozásom. Nem kell rá figyelmeztetnie, vagy úgy tennie, mintha együtt érezne velem, esetleg annak a mocsoknak az áldozataival. Főleg, mert láttam, hogy az előbb a papírokból puskázott ki mindent. Most meg többes számban beszél. Tehát felteszem nem a magáé az ügy, így nem is ígérheti meg nekem, hogy a végére fog járni, igaz? - kiszáradt ajkát megnedvesíti, majd ösztönösen beharapja. Vágyakozik a kávé után, melynek illata úgy simogatja, mint kedvesét egy szerelmes szerető. Nem szabad, hogy ez most megzavarja, így inkább beszél tovább - Én viszont bátran tehetek ígéretet arra, hogy mindjárt leteszem az óvadékomat, aztán szépen kisétálok innen, elfújom a tortámon a gyertyákat és magával az életben nem találkozom, soha többé. Sem itt, sem máshol - lélektükreiben dac fénylik, ezután félresöpör egy kósza tincset, ami az arcába hullt az imént. Szépsége fakóbb mint pár hónappal ezelőtt, de még mindig van benne abból a fanyar, különös vonzerőből, melyet olykor ki is használt annakidején - Oh és van itt még valami...Attól, hogy a vezetéknevem magának nyelvtörő, nem jogosította fel rá semmi, hogy a keresztnevemen szólítson- biccenti oldalra fejét miközben kicsit felvonja szemöldökét. Nem ittak pertut, és úgy fél órával ezelőttig azt sem tudták egymásról, hogy a másik egyáltalán létezik. Ha már azzal meg tudta kétszer is fenyegetni az auror, hogy lecsukják, akkor adhatna legalább annyit a látszatra, hogy megpróbálja tisztelni egy kicsit. Elektra számára az ilyen formalitások igen fontosak és sokat elmondanak az emberekről, illetve most épp Mark McMillan kihallgatótisztről.    
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Mark D. McMillan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2021. augusztus 24. 19:53 | Link

Elektra


Feltűnt az, hogy a nő szemügyre vette az asztalon landoló italokat, vártam is, hogy majd egy kicsit felderül az arca, és akár még egy köszönömöt is kibök a figyelmességemért. Ehelyett csak az tűnt fel, hogy meg sem moccan a poharak irányába.
- Nem kér? - pillantottam rá kérdően, hisz már jó ideje itt ücsörgött, s egész biztos, hogy vágyott már valami ilyesmire. De ha nem, hát nem, ez nem kényszer, s mivel magam is szomjas voltam, a pohár vízre esett a választásom. Abból ittam néhány kortyot, nem akadt a torkomon, nem mart és még csak nem is patkoltam el tőle perceken belül. Egészséges, tiszta és friss víz volt ez. Ezután igyekeztem összefoglalni a gondolataimat, ám ahelyett, hogy a velem szemben ülő nő megértett volna bármit is abból, amit mondtam, ismét támadóan reagált, ráadásul olyasmit feltételezett rólam, ami még csak meg sem fordult a fejemben, ez eddig. Nem tagadom, a bicskanyitogató stílus kezdte feszegetni a határaimat, melyeket ezidáig elég jól kezeltem. Mégis, kicsit kezdtem felhúzni magam a folyamatos támadásokon, ám egyelőre megfékeztem magam és elnyeltem a gondolataimat és folytattam. A nő azonban újra rákontrázott, ismételten vállalhatatlan stílusban.
- Látom, most nagyon arra játszik, hogy elveszítsem a fejem és kihozzon a sodromból, de fölösleges. Az, hogy maga mit képzel rólam, szíve joga, de leszögezném, hogy ilyen stílussal és hangnemben nem fogunk egyről a kettőre jutni. Nem azért ülök itt, hogy az idejét raboljam vagy a sajátomét. Ha számomra nem lenne tényleg fontos az, amit mondott Méhes úr ügyleteiről, akkor már rég vége lenne ennek a beszélgetésnek. Megmondtam, hogy ki fogjuk nyomozni az ügyet, de ahhoz szükségem van a segítségére. Azzal viszont, hogy arrogánsan fennhordja az orrát, sérteget és azt hiszi, hogy ártani akarok magának, vagy a védencének, rossz úton jár. Ha segít nekem, én is segíteni fogok magának és megoldjuk az ügyet - ennél jobban már a nyelvi ismeret hiánya sem engedte volna, hogy jobban kifejtsem, mi a véleményem az üggyel kapcsolatban. Elmondtam, hogy segíteni akarok, hogy hiszek abban, amit elmesélt, mégis igyekezett elvágni azt a lehetőséget, hogy megoldódjon ez az ügy. Nem értettem, mi oka volt arra, hogy így viselkedjen, miféle sérelmet szerzett korábban, de egyértelmű volt az, hogy valami nem stimmel a nővel, mentálisan nagyon nem. Mégis, vártam, hogy talán végre átérnek hozzá a szavaim, és látja majd azok mögött a jó szándékot. De nem, mintha süket fülekre leltem volna, gőgösen dünnyögte, hogyan hagyja maga mögött a parancsnokságot.
Sóhajtva fújtam ki magam elé a levegőt, miközben megcsóváltam a fejem, ezzel jelezve, mennyire elítélem a viselkedését. Ez volt a véleményem róla, közben azon gondolkodtam már, hogy ha ő nem is hajlandó segíteni, vajon hogyan is tudnék utána járni ennek az ügynek, kitől szerezhetnék információt, hogy bebizonyosodjon, Méhes úr egy bűnszövetkezet feje. Ezekből a gondolatokból rántottak ki a nő szavai, mire már nem is kívántam érdemben reagálni. Egy kicsit csalódott voltam, hogy itt Magyarországon ennyire ellenségesek velem, ez nem az első alkalom volt, amiért azért támadtak be, mert mondjuk összekevertem az egyes számot a többesszámnál, vagy nem tudtam megfelelően kiejteni valakinek a nevét. Már kedvem lett volna elmorogni, hogy hova is menjen, de még mindig az a régi módi alak voltam, aki igyekezett megadni egy nőnek a tiszteletet.
- Köszönöm Roudstájn kisasszony, kifáradhat, hogy intézze az óvadékot - mutattam az ajtó irányába, bár homlokomon a ráncokból láthatta a gondterheltséget, melyet leginkább az okozott, hogy fölösleges szócsatát kellett vívnom ahelyett, hogy az ügyre koncentráltunk volna. S hacsak nem érezte továbbra sem azt, hogy nem az ellensége vagyok, hanem egy lehetőség, hogy megoldódjon az ügy, úgy hagytam, hogy elsétáljon.
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2021. augusztus 24. 20:50 | Link

Mark D. McMillan


Vágyik a kávéra, a cukra a padló alatt van, de nem mer belőle inni és nézni sem bírja, hogy a vele szemben ülő a vízből kortyol. Az egész város tudja, hogy a kávé a szenvedélye, így egyértelmű, hogy abba kerülhetett bármi, ha ez volt a szándék. Elektra a megszokottnál is paranoiásabbá vált az eltelt hónapok alatt. Attól fél, hogy esetleg verita szérummal próbálkozik nála az auror. Egyenesen retteg, hogy a szer hatása alatt esetleg elárulja azt a titkot, amit szíve mélyén őriz. Hege kilétének titkát. Nem tudhatja senki, s hősnőnk megesküdött rá, hogy az élete árán is megvédi. Így lesz. Ha kell a sírba is magával viszi. - Köszönöm, nem - tolja el finoman a csészét, hogy még az illatát se érezze a benne lévő fekete aranynak. Ezután az események hirtelen és keményen gyorsulnak fel kettejük között. Mondatok csapnak össze, akár a kardpengék. Ész érvek csatáznak érzelmekkel. Elme száll harcba hittel. Kitörni készül a vihar. Indulataik egymásnak feszülnek, míg végül elhangzik egy mondat, akarva akaratlan az auror szájából, mely visszahozza hősnőnk józan eszét. Nem árulja el mégsem magát. Kivárja a férfi végszavát. Miután megkapja egy szó nélkül indul el kifelé, azonban amikor mellé ér, kecses mozdulattal odahajol hozzá és a füléhez közel suttogni kezd - Miért nem ezzel kezdte? Szüksége van a segítségemre? Kérje és megkapja. Ennyi az egész - hangja bársonyossá válik, ahogy a szavakat formálja. Egész attitűdje megváltozik ennek a néhány szónak a tónusában. - Pub, holnap este, tízkor és ne késsen - fejezi be mondandóját, majd határozott léptekkel elhagyja a helyiséget. Odakinn az ajtón túl térde megrogy és meg kell támaszkodnia, hogy össze ne essen. - Lélegezz! Lélegezz! - kiált rá belső hangja, mire remegve cselekszi meg, amire utasítja. Saját szavára hajtva pedig néhány pillanattal később erejére talál. Kifizetve az óvadékot visszakapja holmiját. Mindene megvan, ahogy elvárható. Jó fél óra múltán tud csak kilépni a kirendeltség épületéből, ahonnan azonnal haza hoppanál.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház