37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér→Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. április 23. 20:54 | Link
Kállay Bertalan


Olyan izgatott, mintha már a felvételijén lenne. Jár keze-lába és egyfeszt vigyorog. Ha nem lennének fülei mosolya körbe érné a fejét. Végre találkozhat egy igazi aurorral, ráadásul itt a bogolyfalvi kirendeltségen. Ahogy belépett máris elképzelte, ahogy néhány év múlva már, mint dolgozó fogja ezt tenni. Szolgálni és védeni. Összeszorult a gyomra egy pillanatra ettől a nagy örömtől és pár mély levegőt kellett vennie, hogy lecsillapodjon. Hihetetlen élmény lesz az első nap majd itt, de a mostani látogatás sem piskóta. Kapott egy kitűzőt amin a neve áll és, hogy "látogató". Elmagyarázták neki, hogy hová kell mennie, hogy megtalálja, akihez tart. Kállay Bertalannal fog találkozni, személyesen. Ez elképesztő. Lelkesedése lángoló. Le sem lehet lőni. Már fejben összeszedett vagy száz kérdést, amiket ahogy meglátja a férfit biztosan el fog felejteni. Még két év és irány a Sárkányölő, ott végezve pedig visszatér ide, ha fogadják. Azt is eldöntötte, hogy ha gyakornoki helyet kell majd választania, mert úgy olvasta, hogy így lesz, akkor csakis Bogolyfalva jöhet szóba. Minél messzebb a nevelőitől. Minél közelebb ahhoz a helyhez, amit elsős kora óta igazi otthonának érez. A tanoda az ő fészke, amióta csak az Eridon ház diákja lett. De most az a lényeg, hogy megélje és amennyire lehet kihasználja ezt a csodás lehetőséget. Még szobatársa segítségét is kérte, hogy jó benyomást kelthessen. Felvette a legszebb ruháit, megcsinálták a haját és még valami nagyon halvány kis sminket is hagyott felpakolni magára, pedig nagyon nem szokott ilyesmit viselni. Tök hülyén érzi magát. Szoknyát húzott és blúzt, amikben folyton azt érzi, hogy mindene kilóg és furán is mozog bennük. Ez igazából nem így van, csak az izgalom miatt van így vele. Összességében egy vidám és lelkes fiatal nőnek látszik.  - Jó napot! - köszön mosolyogva, miután bedugta a fejét az ajtón. Az auror tudott róla, hogy jönni fog és ő nagyon pontos volt. Fontos neki ez a találkozó és tudta nem hozhat szégyent magára azzal, hogy esetleg késik.
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. április 30. 21:09 | Link
Réka
Az irodában, látogatással
Újonc a fedélzeten


Látatlanban, messziről is nagyon jól tudom, mit érezhet az, aki éppen ma hozzám fog érkezni. Én, emlékszem, annyira lelkes voltam, amikor először és nem apám miatt jöhettem be és végre nem valaki fia voltam, hanem egy hatalmas út elején álló fiatal. Kicsit még a lázam is felment, annyira felpörögtem, szaktársam az őrületbe kergettem és ha hatvanszor nem játszottuk el, hogy mi lesz, akkor egyszer sem. Elmosolyodok az emlékekre, amint kicsit rendezkedem az irodában. Nem akarok kuplerájban ücsörögni, de mivel nagyon dolgozni szoktam az ügyeken, nem szoktam figyelni arra, hogy mennyi gyűlik fel, na meg, mennyi hely maradt az asztalomon. Maradjon a dobozomnak, amiből eszem, mikor mit és a bögrének, a többi nem fontos. Szerencsére azt megbűvöltem, hogy ne dőljön fel és ne hagyjon foltot az iratokon, mert akkor foghatnám a fejem, hogy még azt is tisztogatni kell. Nincs sok személyes tárgyam, nem olyan rég és nem a legnagyobb, legtágasabb az enyém – viszont ahol most vagyok még, bőven tökéletes. Egy ablakom is van, amelybe növényeket tettem cserépbe, normál, varázstalan példányok, de szépek. Ezeket is megöntözöm, illetve Lajoskát is, a kicsi bonsai fácskát, akit az első napom örömére kaptam. Ő lakik még az asztalomon, a kicsi káosz mellett. Az iratok végül egy kupacba gyűlnek, szortírozva a megfelelő fakkba, miközben friss kávét főzők. Egy egyszerű masinát szereztem be, jobb, ami a közös étkezőben van, viszont amikor belemerülök, akkor nemigen moccanok ki innen – erről lehet le kellene szoknom. Viszont, kellemes kávéillat lengi körbe az irodát, vettem némi pogácsát is, egy kis kosárkába teszem le a bonsai mellé, majd sétálok az asztal mögé és nézem az összképet. Oké, bevallom, talán kicsit jobban izgulok, mint kellene. Szépek leszünk, ha tényleg jól érzem, hogy ő is így érez.
Épp leülök, amikor kopogás után nyílik az ajtó, így fel is ugrok, lábammal kicsit hátra lökve a széket.
- Hello, hello, gyere csak – invitálom beljebb, hogy ne az ajtóban ácsorogjon, a szék felé mutatok. - Kávét? Illetve van pogácsa is – kínálom, bár lehet kicsit elsietem. Igen, azt hiszem, tényleg izgulok.
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. április 30. 22:21 | Link
Kállya Bertalan


Behívták, be is megy. Alig várta már ezt a nagy pillanatot és most végre eljött. Széles mosollyal lép az auror elé és úgy lendíti fel bemutatkozáshoz a kezét, mint akinek ezt beprogramozták, mert különben elfelejtené izgalmában. - Homokföldi Réka vagyok - trillázza karcos hangján és röviden megrázza a férfi kezét, ha az odanyújtja neki - Persze tudom, hogy tudja - teszi hozzá és vigyora még szélesebbé válik, aztán leesik neki, hogy hellyel, kávéval meg pogival kínálták - Uh, köszönöm! Úgy izgultam, hogy csak fél szelet pirítóst tudtam enni, azt is reggel - csap le rögtön mindenből egy kevésre csacsogva. Nem éhezett igazából, de sosem tudott annyit enni, hogy ne fért volna belé még egy kevés, de most annyira be volt sózva egész nap, hogy ez megdőlt. A kávéval meg úgy van, hogy amikor majd szolgálatba áll, akkor úgyis rá fog szokni. Szóval miért ne kezdhetné el most magát szoktatni hozzá. - Milyen szép rend van itt - folytatja a csicsergést miközben leül a székre és eligazgatja azt a fránya szoknyát, amiről mindig úgy hiszi már kilátszik belőle mindene. Amíg babrál vele addig nem beszél, viszont nem tart sokáig, hogy újra megtalálja hangját. - Köszönöm, hogy fogad és válaszol a sok kérdésre amikkel készültem - beszél lehengerlő lendülettel, majd mosolya lehervad - És amiket azonnal el is felejtettem, ahogy bejöttem - harapdálja meg bűnbánón alsó ajkát és olyan arcot vág közben, mint egy csínyen kapott tűzrevaló kölyök. - Ilyen az én formám. Végre találkozhatok egy aurorral, erre nem jut eszembe semmi, pedig tegnap este még listát is írtam - vonja meg vállát megint mosolyogva és tejet löttyint a neki felkínált kávéba. Ha jól emlékszik azzal jobban ízlett neki, amikor pár hete először megkóstolta. Nevelője nem adott neki, pedig ők rendszeresen isszák. A gyógyító, aki képessége gyakorlásában segíti, azt mondta ha úgy érzi nyugodtan igyon, de túlzásba ne vigye. Nem fogja. Olyan lesz neki, míg tanul, mint a csoki. Ritka csemege. később meg majd lesz, ahogy lesz. Egyelőre ez a mai nap a legfontosabb és a vele szemben lévő férfi, akinek a szavait fogja úgy inni, mint a keze ügyében lévő feketét.
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. május 18. 02:42 | Link
Réka
Az irodában, látogatással
Újonc a fedélzeten


Egy bájos, fiatal hölgy az, aki végül érkezik hozzám. Tele energiával és előtte van még sok-sok lépcső, amit meg kell majd másznia, ez pedig ha nem is az első, de még korántsem a vége. Töretlen mosolyom az, ami fogadja és kíséri, amint bebújik az ajtón és közelebb lépked hozzám. Elfogadom a kinyújtott kezét és finoman fogva rá, megrázom azt.
- Kállay Bertalan - mintha nem tudná és nem lenne kiírva sehol sem, mégis, így illik. Elengedem aztán, hagyom, hogy körbenézzen, bár való igaz, tudtam a nevét, ezen nem akarok fenn. Izgalmában az ember máshogy működik, van, aki elképzeli az egész szituációt előtte, mi és hogyan zajlik majd le, mit kell mondani és aszerint megy, akkor is, ha az eltér attól, ami a fejében létezik. Csak akkor zökken ki, ha arra kicsit jobban felhívják a figyelmét. Velem is megesett már, így azt hiszem, nem fog tőle semmi sem meglepni, de nem is akarom, hogy rosszul érezze magát.
- Uhh, ez azért kicsit kevés. Akkor főleg azt kérem, hogy csak bátran és amennyi jól esik - kellemetlen lenne, ha az éhség miatt szédelegne, lenne rosszul, bár az alapokat tudom, hogy hogyan is kell ellátni valakit, nem vagyok olyan ügyes benne. Magam is végül a kávé felé nyúlok, ráérősen keverve hagyom hűlni, majd kényelembe helyezve magam, aprót kortyolok belőle. Nem sietem el, az se gond, ha kihűl, megszoktam minden formában.
- Köszönöm. Bevallom, most raktam igazán rendet - azért is ilyen feltűnő, én pedig eminensként nem tudom azt füllenteni, hogy ez eddig is így volt. Vagy nincs időm, vagy fel sem tűnik, hogy megint mindenhol széthagytam a dolgokat. Pedig otthon, az asztalon, ahol alkotok, mindig rend van, valahogy arra ügyelek, másnem azért, mert berögzült. Be, mert míg otthon éltem, az írói dolgokat gondosan rejtettem el, nehogy apám szeme elé kerüljön és valamiért előle féltették ezt a kincset, így hiába élek egyedül, megszokott mozdulatok. Lehet idebent és kéne egy kicsit. Inkább figyelek ismét Rékára, akinek nem tudom nem megmosolyogni a szavait.
- Azt előre leszögezem, nincs rossz kérdés. Ha valami olyan, maximum nem válaszolhatok rá, de azt úgy is jelzem - nyilván ismeri ezeket, meg azt is, hogy mit nem szabad, nem illik, vagy ne adj ég, tabuként kell kezelni. De az se mindegy, hogy csak ő gondolja annak és közben közel sincs hozzá. - No. Fújd ki magad először és egyél még egy kicsit. Lazulj el, akkor eszedbe fog jutni az a lista, hidd el - izgul, és most, hogy nem jut eszébe még jobban is parázik tőle, mint kellene. De ezen is lehet segíteni. - Illetve, kezdjük kötetlenül. Most nem a szakmával, úgy könnyebb lesz. Szóval, Réka, miért szeretnél auror lenni? Mi az, ami arra késztetett, hogy ezt a pályát válaszd? - annyira nem megy el a szakmától, viszont ha kicsit olyanról beszél, aminek szavaiban biztos, meglátja majd, hogy könnyebb lesz. Nekem időm van, tettem ma félre, pont rá, hiszen beszélni kell, illetve szívesen mutatom meg neki később a helyét, szóval, egy percig sem siettetem. A kávéba kortyolok addig is.
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. május 20. 12:35 | Link
Kállay Bertalan


Hörcsög módjára tömi magába a pogácsákat, ha már így ajánlgatta neki a férfi. Finomak. Etetik magukat. Tényleg éhes volt és, hogy erre rájöjjön, az kellett, hogy egyen. Logikus. Teljesen. Ja, nem. Minden esetre szélesen mosolyog, teleszájjal, béka szélességben arra amiket a vele szemben ülő mond neki és kezdi el is engedni magát. Egy kicsit. Rág, nyel, gondolatait fésülgeti míg egy korty kávét elfogyaszt, azután nagy levegőt vesz és belefog a válaszba. - Szeretek megvédeni másokat. A suliban a kisebbekre is mindig vigyáztam. Nem voltam se prefektus, meg semmi, csak úgy jött a dolog. Aztán meg a többi lánnyal ellentétben tudok harcolni. Küzdősportra járok, meg vívni, meg úszni és hasonlók. Erős vagyok, fürge és nem félek a nálam nagyobbaktól sem, pedig annak lenni nem nehéz - sorol fel egy szuszra mindent és megint megvillantja mosolyát, ami szerinte csak egy mosoly, ám valójában a belőle áradó jókedv bizonyítéka. - Van olyan dolog, ami kizáró ok lehet? Úgy értem olyasmi, ami miatt valaki nem lehet auror? - teszi fel az első kérdését, mert tényleg kezdenek eszébe jutni a listáján szereplők. Nem áll meg azonban egynél. Azonnal felteszi a következőt, még mielőtt kiröppenne a fejéből - Hátrány az, ha valaki nem a legkiválóbb tanuló, de mondjuk vannak dolgok, amihez viszont kivételes tehetsége van? - néz a férfira várakozó pillantással és amikor épp nem beszél akkor vagy pogácsát majszol vagy mosolyog. Nem akarja elmondani, hogy milyen adottsága van, mert azt tanulta erről jobb ha hallgat. De kíváncsi, hogy esetleg származhat-e belőle előnye vagy épp hátránya, hogy nem átlagos lány. A gyógyítási képessége igen ritka. Ha átad erejéből, akkor önmagát gyengíti. Bele is halhat. De nem akar emiatt lemondani az álmáról. Auror akar lenni, amióta csak megtudta, hogy azok kicsodák. Most kiderül, hogy felelegesen aggódik-e emiatt vagy sem. Bertalan majd biztosan megmondja.
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. május 25. 00:08 | Link
Réka
Az irodában, látogatással
Újonc a fedélzeten


Na igen, ahogy tűnnek el a pogácsák, úgy látni, hogy mennyire kár volt kihagyni a reggelit. Nem mintha sajnálnám, sőt, azért nem kettő szemet tettem ide, hogy ha netán hosszúra nyúlna a beszélgetés, lehet majszolni közben. Az se baj, ha most elfogy, akkor majd okos leszek és máshogy oldom meg. Hagyom enni, nem siettetem, nem kell még itt az, hogy félrenyeljen, mert kapkod a válasszal. Én sem teszem, elveszek magam is egyet, rágcsálom, majd a kávém felét tüntetem el. Sima, egyszerű fehér bögre, nem mertem még behozni egyik kapott csecsebecsém sem, mert nem ide való. Ez munkahely, jó ide az, ami tiszta és egyszerű, nem akarok falcolni olyanokkal – nincs is amúgy – amik a legjobb valami címmel illetnek. Leteszem hát, olyan helyre, ahol nem lököm fel, ha esetleg írni kell vagy csak mutogatok és hátradőlve várom a válaszát.
- Ó – kapom fel a fejem arra, hogy nem csak úgy jön, mert „divat és menő”, hanem mert tényleg szeretné. Ráadásul, ahogy mondja, még a mugli-féle önvédelmet is ismeri. Nem mondom, hogy sok kell ide belőle, mert hát, mágusok és boszorkányok vagyunk, viszont sosem árt. Nem, mert ha mugli területen van, talán okosabb módszer tudni, hogyan fogjon meg valakit, vagy éppen védje magát, ha amaz is hasonlóan, mágiamentesen támad.
- Ez jól hangzik. Miféle küzdősport? - érdeklődöm, mert sokat ismerek, még ha csak névről is. Eléggé sportos, bár ahogy röpke pillantásom alakjára esik, látni is. No nem akkora, mint azok a réges-régi, bizonyos úszónők, akik már inkább férfiak, de azt látni, hogy nem csak vékony és törékeny, mint a lányok alapvetően. - Viszont nem árt azért, ha egy egészséges szinten van tartva a félelem. Sosem tudni, hogy valaki abból, vagy éppen akkor, amikor sarokba szorítva érzi magát, mire vetemedik. Bár az alkalmasságot nem én fogom felmérni, de ezen részében nem látok akadályt – mert ugye, nem csak ebből áll, hanem számos és sok dologból. Bűbájok, átkok, amit csak ismerni lehet, elő fog jönni. Nem hiába, nem is egyszerű teljesíteni és átmenni rajtuk, sokan, akik csak nagyzolásból vágnak bele, el is véreznek.
- Vannak persze – bólintok, ahogy helyezkedem kicsit ültömben. Gyors elhangzik a második kérdés, mialatt beállt a kis hatásszünet. Elmosolyodom, mert csak eszébe jutottak és akkor most már válaszolok, hogy újra enni kezdett.
- Nos, nézzük. Ami kizáró ok lehet, ha valakinek nem engedi az egészsége, beteges vagy épp gyenge a mágia. De még itt is lehet kivételes eset, maximum papírmunkát végez és irodán marad. De ami jobban kizárja, az az erkölcsi tisztaság, mert fontos ugyebár, hogy ne legyen semmi, ami miatt számonkérhető lenne. Illetve, ha valaki nem éri el a szinteket, követelményeket, mind a felvételnél, mind alkalmasságban. Ez lehet fizikai, szellemi is ugye. De én idevenném azt is, aki nem gondolja komolyan, csak jön, mert hű, ez menő – nem ítélem el, van, amikor szenvedéllyé vagy tényleg olyanná válik, aki teljes erőből csinálja. Azonban akadnak sokan akik… nos, inkább nem kéne erőltetni.
- A jegyeken lehet javítani, idő még van rá – nyugtatom meg, hogy ha ráfekszik, akkor biztosan jobb lesz. - Mi az a kivételes tehetség? Mert hát, ha épp a zene, akkor sajnos az, hogy elhúzzuk a sötét varázslók nótáját, nem szó szerint értendő – viszont vigyorgok, hogy igen, ez egy vicc tőlem.
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. május 25. 15:05 | Link
Kállay Bertalan


Annyira figyel, hogy a férfi mit mond, hogy alig pislog. Nem szeretne lemaradni semmiről. Kezében megáll a bögre és a rágás is sztrájkol. Bájosan bárdolatlan hörcsög képpel ül a széken. Issza a szavakat. Lelkesedése sugárzik és látszik rajta, hogy le sem lehet lőni, ha belekezd valamibe. Menetel előre, mint egy kis tank. - Barticut tanulok - válaszol a kérdésre, de csak azután, hogy lenyeli a falatot és széles vigyorral palástolja zavarát. Olyan érzése van, mint amikor a nevelője rajtakapta a kamrában, amint éppen a kenyér csücskét ette le lopva. Mekkora taslit kapott érte...Estig égett tőle az arca. Kilenc volt, de megfogadta egyszer minden ilyen pofonért meg fog fizetni valahogy annak a rusnya dögnek. Elsőként azzal tette, hogy elment nyári munkára egy vastelepre és amit megkeresett, abból maga fizette ki az első óráját. Ezzel tudta csak rávenni a férfit, hogy egyáltalán eleressze. Megérte. Többé nem emelt kezet rá, miután elkapta a karját és saját esernyőjével, amivel bántani akarta, küldte padlóra. Nem épp erkölcsi győzelem volt, de bevált. Vendéglátója közben ismét beszélni kezd és megadja a válaszokat első két kérdésére a listájáról. Nem buta lány, de picit most elgondolkozik. Ez is biztosan olyan "auroros" dolog lehet, hogy úgy szedik ki az emberből a dolgaikat, hogy azt hiszik ők kérdeztek. Reméli most már, hogy majd megtanítják neki ezt is, ha bekerül a Sárkányölőre. Hasznos módszer. - Nem, nem zene - kuncog a vicces szövegen és szája még mindig felfelé görbül, amikor folytatja - Igazából olyasmi, mint amikor van egy tele üveg vize az embernek, és van egy másik ember, akinek ugyanúgy van egy üvege, csak az meg majdnem üres. Az az ember, akinek sok van, át tud önteni annak az üvegébe, akinek meg csak kevés...- igyekszik széles gesztusokkal magyarázni, úgy ahogy neki is elmondták mit is csinál valójában - Neki utána félig lesz az üvege és el kell mennie újra feltölteni, de a másik embernek is lesz elég, hogy ő is elmehessen a kútra - mutatja ujjaival azt a bizonyos menést - Ezt tudom csinálni, csak én nem vizet töltök át, hanem az életerőmet, abba aki rászorul - böki ki végül szégyenlősen. Nem szeret róla beszélni. Ez olyan csodabogár dolog. Nem is régóta tudja, hogy képes rá egyáltalán. Meg amikor kiderült is olyan beteg lett, hogy csuda. Később a kedves gyógyító elmagyarázta neki, hogy ő az úgynevezett "Áldozat" képességével rendelkezik. Át tudja adni a saját erejét másoknak és meggyógyítani őket. Ezért cserébe ő lesz rosszul, attól függ mennyire, hogy milyen sokat adott át a maga energiájából. Nem tudja, hogy ismeri-e ezt a dolgot a férfi, de reméli, hogy nem nézi emiatt kákalagnak, vagy ilyesmi. Kedvesnek tűnt eddig és nem egy olyan tahófalvi töhötömnek, mint mondjuk a nevelője. Most, hogy jobban megnézi, nem is olyan idős, mint hitte. Fiatal inkább. Jó, nem annyira, mint ő, de azért akkor sem egy vénség.
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. június 29. 22:29 | Link
Réka
Az irodában, látogatással
Újonc a fedélzeten


Van ideje enni, én biztosan nem sietek sehová, elég időmet szabadítottam fel, hogy mindenre maradjon, ami jelenleg a látogatását jelenti. Nem félek, mivel be tudom hozni a lemaradásom bármikor, hiszen olyan olcsó dolgokról simán lemondok, mint az alvás vagy a szabadidő. Aztán majd a testvéreim morognak – ki milyen hangnemben –, hogy még mindig stréber vagyok.
- Barticu – homlokom ráncolom egyelőre, ahogy próbálom betájolni melyikről is van szó pontosan. A munkám miatt, valamelyest átfolytam a pálca nélküli harcmódok tanulmányozására, pár alapfogást elsajátítottam, azonban többre megyek, ha mágiát használhatok, mint nem. Nem árt az ismeret, nem mindig fog kegyelmezni a helyzet arra, azonban annyira nem széles az ismereteim skálája, hogy tudjam, miről van szó. - Nem hiszem, hogy beugrik. Mit is takar ez pontosan? - abszolút csak magáról a fogalomról kérdezek, nem megyek bele abba, hogy miért, mikor, mi volt az ok. Sosem baj az, ha egy nő meg tudja védeni magát, mert valakinek mindig csinos lesz és törékenynek tűnő. Külön öröm, amikor erre cáfolnak rá és aztán… Aprót kortyolok, miközben várom a válaszát, vagy éppen a sajátom fogalmazom meg. Beszélgetős nap lesz, szerencsére a hangomnak semmi gondja, baja, így aztán nem szégyenlem szavakba önteni kíváncsiságára az információt. Nem hiszem, hogy ezekkel vagy épp bármivel el tudnám ijeszteni, hiszen ahhoz az árnyoldal kedvezőbb lenne, de ki nyitna azzal, hogy ilyen létezik. A toborzás a cél, nem az elijesztés. Bár nem ismerem, tény és való. De a viccet érti, szóval, már jól hangzik a dolog. Azonban sokkalta másabb az, amit végül felvázol. Ültömben dőlök előre akaratlanul, hiszen ritkán hallok ilyesmit, úgy általában a képességek is azok, ilyesmi azonban végképp. Ajkaim nyílnak el enyhén a hallatára, majd teszem le kezem ügyéből a bögrémet és rendezem vissza magam, amit észreveszem, hogy lassan az asztalra hasalok. Aprót köhintek és bólintok egy nagyot.
- Hú… őszintén, mindenre gondoltam, de ilyesmire sosem – vallom meg az őszintét, de semmiképp sem sértő hangnemben. Lenyűgözött a dolog, holott, ahogy hallom, veszélyes hiszen életről van szó. Akarva és akaratlanul rágom meg újra a hallottakat, talán még kicsit a hideg is kiráz.
- Ez csodálatos és valahol ijesztő is. Már meg ne sértselek – emelem fel a kezem egyből, hogy erről szó sincs. - Ezzel életet lehet menteni, miközben, ha jól értelmezem, a sajátodból veszik el. Máguscsaládba születtem, de sosem hallottam ilyesmiről – és milyen jó, hogy nekem nincs, mert akkor minden cseppet Ákosnak adtam volna, amikor lehetőség lett volna rá. Egyszerre egy hirtelen vágyott és félelmetes dolog ez. - Nem kell részletekbe mennie, de használtad már? - egyszerű igen is elég, azt már el tudom képzelni, hogyan hat rá. Aztán kapcsolok és megcsóválom a fejem, inkább magamnak.
- Ne haragudj, eltértem a lényegtől. Kérdezz bátran te is cserébe, ami csak felbukkan – eresztek mosolyt felé. Nem tudom, ez hátrány lenne-e, nem tartom annak. De valahogy azt se hiszem, hogy ezt csak úgy reklámozná.
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. július 4. 20:41 | Link
Kállay Bertalan


Az aurorok is biztos tanulnak küzdősportokat. Ha nem így lenne, akkor az előtte ülő sem lenne ilyen jó kondiban. Varázsolni az is tud aki egy tonna, nem? Elvileg igen. Szóval ha nem pont barticu, akkor tuti valami más lehet amitől fitt Bertalan meg a többi bűnüldöző. Ezen jár az esze mialatt megint eltüntet egy pogácsát. Aztán a kérdésre megvonja kicsit a vállát. - Igazából úgy hívják, hogy az úriemberek sportja. Mindennel Is megtanulunk harcolni. De tényleg - meséli lelkesen és ujjain számolva sorolja, azokat a dolgokat, amikkel tud - Esernyő, sörös krigli, felmosó, serpenyő, kendő, húr, cilinder, sétapálca. Nekem csak egy sima, hosszú botom van, amit nagyon szeretek. Azzal is tök jól el lehet verni bárkit. Kihúzni a lábát, tarkón csapni, meg ilyenek - magyarázza átéléssel és látszik rajta mennyire élvezi, hogy néha elpáholhat valakit. Nem gonoszságból, csak fölös energia levezetésből. Ha rossz szándék vezérelné nem pont auror szeretne lenni, hanem mondjuk valami maffiás valaki. Csak azt ne! Merlin ments! Aztán egy okos megfogalmazással felfedi képessége titkát, ami igazából nem titok csak nem szokta reklámozni nagy neon feliratokkal, hogy: "Hahó! Meg tudlak gyógyítani a saját életem árán!" Az elég érdekes esetekhez és hasonló reakciókhoz vezetne, mint amiket Bertalantól kap jelenleg is, ahogy a férfi székében előre dőlve beszél hozzá. Réka kicsit megszeppen, mert megint csodabogárnak nézik. Hozzá kellene szoknia, mert ez már csak így lesz. - Iszonyat ritka képesség. Még én sem találkoztam sorstárssal. Állítólag legtöbbször nőknél fordul elő, de azt mondta a Gyógyító hölgy, akinél tanulom a használatát, hogy vannak férfiak is, csak ők tényleg nagyon kevesen - bele kell kortyolnia a vízbe, mert egy kicsit kiszáradt a torka - Igen, már használtam párszor. Úgy derült ki, hogy rendelkezem vele, hogy egy kocsmai verekedés közepébe keveredtünk és a barátnőm orrát eltörték. Meggyógyítottam, de utána engem kellett a gyenguszra vinni. Vicces egy este volt - csacsogja kicsit felszabadultabban és már mosolyog is megint. Aztán azt mondja neki az auror, hogy bármit kérdezhet. Ez aztán az ajánlat. Az a soha vissza nem térő alkalom. Ki kell használnia, így rá is vágyja azonnal, ami az eszébe jut. - Lehetnék önkéntes itt a kirendeltségen? Bármit megcsinálnék. Annyira szeretnék itt lenni, hogy lássam milyen az aurorok élete. Aztán meg, amikor végzek a Sárkányölőn, mert oda szeretnék járni, akkor visszajönnék és nem lenne idegen semmi, mert már mindent ismernék - néz kérlelőn a férfira és arcának kislányos bája valahol keveredik a határozott elképzelésekkel rendelkező fiatal nő kisugárzásával. Huszonkét éves és tényleg tudja mit akar. Segíteni. Szolgálni és védeni. Egy szóval auror lenni. Erre vágyik, ezért tanul és ezt a beszélgetést is ezért kérte a férfitól. Nincs más, amit jobban szeretne. Na jó talán egy barátot, de az most mellékes.
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. augusztus 29. 21:34 | Link
Réka
Az irodában, látogatással
Újonc a fedélzeten


Sosem árt egy kis extra tudás, mindig ezt állítom. Vagy éppen ihletadó gondolat, bár ezt már nem reklámozom hangosan, mint holmi életbölcseletet. Nem is gond, ilyenkor mindig úgy vagyok vele, hogy ez az én kis titkom, mert a falnak is füle van és valahogy nincs kedvem apámmal harcolni, hogy mégis mit művelek. Lehet nem szólna érte semmit sem, azonban, inkább nem kockáztatok. Vagy valami ilyesmi.
- Úriemberek sportja – ízlelgetem a kifejezést, amelyből senkinek nincs kedve éppen arra gondolni, hogy harc lenne. Beugrik elém a tenisz, a golf, amik nem az őrjöngős, lelátón iszogatós sportok, aztán el is engedem. Figyelek a másikra, amint sorolni kezdi, mi az a minden. Kicsit pislogok is párat a lehetőségek tárházát. - Hűha. Ez tényleg minden. Tehát lényegében vannak alap fogások, amiket ezekhez a tárgyakhoz hozzá tudsz kombinálni? - érdeklődöm kicsit előre dőlve, mert annyi biztos, hogy nem mindennapi egy mágus életében ilyet hallani. Ó, hát szinte lúdbőrzik a hátam a gondolatra, ha két kézzel tanulnék ilyeneket és közben apám pedig nem értené, miért fecsérlem erre az időm. Mintha nekem a lázadó korszak igencsak késve érkezne meg. De legalább van. Addig jó, míg nem nyíratom fel a hajam és lövetek ékszert a szemöldökömbe, nem?
- A bot tényleg hasznos, olyat már láttam, hogy bottal. De most így elképzelve egy cilinderrel mit lehet… vagy mondjuk egy éjjeli lámpával… érdekes. Na de, értem én ezt úgy, hogy van egy fogás, ami jó arra, ami keményebb, nyele van és egy dobás, ami jó arra, ami kisebb és puhább? - csak összerakni szeretném, aztán hagyom is. Milyen mókás, ő jött ide kérdezni és kíváncsiskodni, erre én vagyok az, aki faggatja őt, meg lassan csillogó szemekkel hallgatja. Mert nem elég a harc, még ott van a különlegesség is, amivel rátesz a lapátra. És emellett ő szeretne auror lenni. Az ilyen „aduászok” mindenre jól jönnek, ha rajtam múlna, már holnap kezdhetne is. Jó, persze, sok mindent kell még tanulnia, de az alapokat látom, amire nagyon lehet építkezni.
- Minden képesség ritka, mivel az átlagos, mint én, vagyunk többségben. Nincs ezzel probléma, szerintem. Jobb is, mert az ilyenek általában a jó embereknél landolnak, mint ugye te – mosolyodom el, hiszen belőle nehezen nézem ki, még ha a harc részt szereti is, hogy hajlamos a gonoszságra. Sőt.
- Ó, vagy úgy. Teljesen véletlen jött elő és ez lett belőle – bólintok, hogy akkor nem volt ismert a kezdetek óta, hanem úgymond, most fejlődnek egymással inkább. Veszélyes, ha a végén ő kerül mindig a gyengélkedőre, nem inkább vicces. - Tehát egy kisebb sérülés is nagyon kimerít vagy lehet úgymond gyakorlással vagy bármivel egy kicsit… jobb? - mert akkor nemigen szabad használni, ha egy orrtörés is ekkora gondot okoz. Bár lehet csak én és most, így szóban félnék tenni bármit, gyakorlatban meg… mindegy. Nekem nincsenek rejtett dolgaim.
- Hmmm – gondolkodom el a kérdésén. Nem hallottam még így kifejezetten róla, bizonyára azonban mégse lehetetlen. Bár hogy mit tudna, az jó kérdés, de nyilván nem is rajtam múlik. - Őszinte leszek, nem tudom. Viszont azt igen, hogy utána tudok járni a dolgoknak. Lehet nem önkéntes lenne hanem úgymond, mint valami kis gyakornoki munka. Az is az lényegében, szóval ezt kiderítem neked és megkereslek a válasszal – bólintok, hogy így is lesz, csak kapjak el valami fejest. Nekem apa révén teljesen más volt, evidens, hogy egy idő után segítettem neki, de az más, teljesen.
- Na igen, az se utolsó, ha ismered a járást és a dolgok menetét. Nekem kicsit más, mert volt előnyöm, de csak úgy a semmiből elég fura lehet egy ilyen hely. Körbevezethetlek ahol szabad, ha gondolod – ajánlom fel a dolgot hirtelen, ha elfogynak a kérdések, mit tudnánk még kezdeni.
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. augusztus 31. 23:00 | Link
Kállay Bertalan


Olyan izgalmas, hogy a vele szemben ülő férfi ennyire érdeklődik a dolgok iránt, amiket mond neki. Mintha egy álma vált volna valóra. Egy igazi auror figyel az ő szavaira. Ettől teljesen izgatottá válik és magáról megfeledkezve kezd gesztikulálni, hogy bemutasson pár fogást. - Például egy kalappal blokkolni tudok egy ütést így, hogy aztán visszalökjem, ide az áll csúcsára, vagy kifordítsam a kezet - imitálja a mozzanatot nagy átéléssel - Aztán az esernyő kampós végét beakaszthatom a térdhajlatba és ki tudom húzni vele a lábat, hogy utána még egy jó nagyot rá is sózzak a mellkasra. A legyezőt rányithatom arra, aki késsel vagy pálcával támad, aztán összecsukva ki tudom csavarni vele a kezéből - mutogatja ezt is végig - Aztán ott a bot után a másik nagy kedvencem a sörös krigli. Na azzal lehet csak nagyot csapni, és ha tele van, még rá is lehet önteni a tartalmát az ellenre, elterelésként - meséli akkora elánnal, hogy csak úgy ragyog tőle. Nem az erőszakot élvezi, hanem magukat a cseleket és taktikus megoldásokat, amiket kivitelezhet a legegyszerűbb használatitárgyakkal. Igazi belevaló nő benyomását kelti, aki rögtönzött bemutatója végén kipirulva és csillogó szemekkel hallgatja az aurort, akire hősként tekint. Bölcsnek és nagy tudásúnak látja, akinek minden szava aranyat ér, ha az ember megfogadja. - Oh... - ennyit tud csak mondani a dicséretre, fülig pirul, lesüti a szemét és joker mosoly fut ajkára. Ilyen kedveset még soha nem mondott neki senki. Többet ér számára ez a mondat, mint a virág vagy a csokoládé, amit nem mellesleg nagyon szeret. - Öhmmm, gyakorlással tudom fejleszteni. Meg van egy kő amibe tudok erőt tölteni és ha viselem az olyan, mintha lenne nálam egy aksi - magyarázza, azt amit még ős sem egészen értett meg, pedig nem nagy ördöngösség a segítője szerint. Elvileg csak a nyakában kell majd hordania az erőtároló követ és amikor kimerült átáramoltatnia magába a tartalékot úgy, hogy megfogja és koncentrálva kimondja a varázsigét, ami lehívja az energiát. Még csak most kezdik majd gyakorolni, hogy ezt miként is kell. - Nagyon köszönöm! Ígérem nem fogja megbánni! Megcsinálok tényleg mindent. Még kávét is főzök, vagy kukát ürítek, csak itt lehessek a közelében - lelkendezik szélesen mosolyogva, majd mikor rájön milyen félreérthető dolgot mondott, gyorsan javít - Mármint, úgy értem az események közelében - teszi tehát hozzá és vidáman csillogó szeme elárulja, tényleg igazat beszél. Ennyire lelkes. Az már persze egy másik történet, hogy szimpatikus neki Bertalan. Szívesen lennek a segítője, titkárnője vagy bármi hasonló. - Jaj, az nagyon jó lenne! Köszönöm! - bólogat hevesen és már pattan is fel, hogy minél előbb indulhassanak. Mindent látni szeretne, amit csak szabad. Szemét nyitva tartja, fülét hegyezi végig az egész túra alatt. Annyi információt, hangot, illatot és színt szív magába, amennyit csak agya képes befogadni. Az meg szerencsére azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amik érdeklik, olyan mint egy szivacs. Örömmámorban és rengeteg élménnyel gazdagodva búcsúzik el az aurortól, majd hagyja el az épületet, hogy azután egyenesen visszamenjen a Kastélyba.  
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. szeptember 26. 19:21 | Link
Réka
Az irodában, látogatással
Újonc a fedélzeten


Talán nem tűnök annyira profinak így, hogy kérdezgetek, mintha én is egy diák lennék és valaki előtt ülve inni szeretném a szavait. Nem bánom, elvégre veterán sem, aki nem engedheti meg, hogy gyengülést lássanak az imázsán. Amúgy se tenném. Érdekes amiről beszél és kérdezni is illik, így működnek a beszélgetések. Már a képzés alatt is megmondták, hogy a kommunikációmmal semmi gond nincs és nem is lesz. Figyelem hát, ahogy végül ugyan eszköz és ellenfél nélkül, de imitálja azt, amit érteni kell a szavai alatt. Kissé nagyobbra is nyílnak a szemeim, ahogy sorolja, mutatja én pedig elképzelem. Ez nem is harc, inkább igényel kreativitást. Bár, hallottam már olyan művekről, ahol a főhős egy szál ceruzával győzi le az ellenséget. Egy kalap még humánusabb is, ezekből kevesebb vér akad, inkább fájdalmas pillanatok dögivel.
- Azta – rázom meg kissé a fejem, mintha most aléltam volna el és egyben fel is keltem volna. Elismerő pillantásommal bólintok egyet felé. - Annyi biztos, hogy nem szeretnék haragban lenni veled. A másik pedig, hogy ez nem épp vad gyilkolászásra való harc, azonban roppant… kreatív módja az önvédelemnek. Hiszen nézzük csak a háztartást. Egy átlagos házban előbb akad esernyő mint harcosnak való bot. Mindenképp érdekes és látványos lehet, amellett, hogy hatásos. Teljesen megértem, hogy magával ragadja az embert. Ha előbb hallottam volna, talán még én is kipróbálom – nem mintha olyan öreg lennék ezekhez, inkább érzem magam ebben ügyetlennek. A pálcával kiválóan boldogulok, az alapvető önvédelmi, lefegyverzési mozdulatok sem állnak oly távol tőlem, de ez egészen más.
- Mindenesetre, én csak további jót kívánok a fejlődéshez. Vannak szintek, gondolom – miért ne lenne, így hát csak támogatni tudom benne. Az apró zavarra, amit okozok, csak mosolygok egyet. Munka közben nem kenyerem a flört, ezek csak igaz szavak, amik ritkábbak, ezért tűnnek fel és érnek oda, ahova kell. Nem fordítok figyelmet a pírnak, csupán azért, hogy ne érezze magát még jobban kényelmetlenül. Kortyolok egyet a kávéból, hagyom, hogy összeszedje magát és folytassuk.
- Ó, vagy úgy. Egy kő, hasznos lehet. Nos, remélem nem meríted ki magad, ma főleg nem. Ez egy nyugis hely – általában. Nem törnek ránk sötét varázslók, inkább csak riasztás idején nyüzsög, mint egy kaptár, de mivel a kastélyban él, ahol ez bőven sokszor megtörténik, nem lenne az sem újdonság neki.
- Értem én értem – mosolygom meg az apró javítását a szavainak. Nem baj az, ha gyakorlatot szeretne, nekem is jól jött, így nem is kérdőjelezem meg azt, hogy mindent megtenne. Szerencsére nem kell csorbát szenvednie semminek sem, így minden kényelmesen elérhető lenne. Újat és okosabbat egyelőre nem is tudnék neki mondani, így tápászkodok fel és az út végét jelző, apró túrát ajánlom fel. Biztos amint vége, eszembe fog jutni még ezer dolog, mindig így van.
- Akkor csak utánad. Mutatom, amit csak tudok – és valóban így teszek. Ajtót nyitva engedem előre és minden teret, amit csak civilként láthat, megmutatok neki. Benyitok pár kollegához, akik nem harapnak, bemutatom nekik is, pár szót váltunk és már nem is zavarunk. Nem nagy hely, mégis tudom, neki mennyire hatalmas élmény. Látom mosolyán, csillogó szemein, hogy mennyire sokat jelentett neki ez a mai nap. Ezért is szeretem csinálni.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér→Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház