36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. február 24. 22:29 | Link


munkaügyek; segítsünk egymásnak



Nem, nem azt mondom, hogy miattam van, de mégis, picit, egy nagyon halovány esélyt adok neki, hogy mióta itt vagyok, a „szerencsém” annyit engedett, hogy az iskolai vérfarkas diákok körül elnyugodott minden. Már a minisztériumban sem csapkodják miattuk annyira az asztalt, persze, a figyelem még mindig kiemelt és fontos, kicsit lehet szusszanni. Azt nem tudom, hogy máshol hogyan állnak a dolgok, kapunk még néha érdekes híreket, nekem azonban a figyelmem ide koncentrálódik, így, ha azt nem, mást még figyelhetek. Már nem járok a kastélyba és a kastély környékére annyit, mint ahogy az első időszakban, persze a kötelező, rendszeres mértéket tartom, azonban nem akarom, hogy olyannak tartsanak, akit nem lehet kikapcsolni, lerázni, mert mindenre ugrik. Már pedig, mindig van valamire, sosem mondtam és hittem egy pillanatig, hogy minden a lehető legbékésebb. Az egy idilli világ, ahol úgymond az én, a mi munkánk nem is létezik, mert nincs rá szükség, ilyentől nem félek, hogy azért nyugdíjaznak előbb, mert elfogynak a rosszfiúk. Vannak mások, a támadásokon és minden egyeben kívül.
És ez a más is olyasmi, ami talán véletlen ért el hozzám is, én pedig akaratlan kapcsolódtam rá, ha már, „jobb” dolgom nem akadt. Ez téved, mert csak én hiszem ezt, azonban tudom azt, hogy nem én kezdtem el ezen dolgozni. A két férfi munkájába nem akartam beleszólni, azonban most, hogy nem az erdő felé figyelek jobban, hanem a diákságra, valami feltűnt. Mindig van valami, ami felüti a fejét, majd rákapnak és úgy terjed, mint a pestis, mérgez, sunnyog a sorok között. Noha, két kézzel még bizonyítékot nem sikerült szereznem, tapasztalnom, a pletykák léteznek, léteznek olyan diákok, akik készségesen osztanak meg információt, ha szükség van rá, mert vagy arra a pályára készülnek, amin én vagyok, vagy épp mert a lelkiismeretük ezt mondja. Végül, mégsem feléjük, hanem pontosan ahhoz igyekszem, aki a kettő egyikeként, jobb rálátással bír a témában. Sosem árt összedolgozni, így aztán, én nem vagyok rest társulni, tudom, mindenki a maga ura, mindenki egyedül hős, ez valami népbetegség az aurorok között néha, bennem egyelőre nem alakult ki ilyen, nem szégyellem magam, ahogy végül az ajtón kopogva vezetem tekintetem a fiatal növendék felé.
- Helló! Zalán ugye? Zavarhatlak egy kicsit? – csak pár jegyzet van nálam, semmi több, ennyim van egyelőre, így hátha jó a „közösbe”, már ha nem akarja, hogy kívül tágasabb legyen nekem a világ.
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. február 28. 18:05 | Link

Kállay Bertalan


Már több hete állt a nyomozás. Se új nyom, se szemtanú, se újabb fogyasztó. Mintha az árusító fülébe jutott volna, hogy Zalán nyomozni kezdett utána. Ez persze nem állította meg az aurortanoncot semmiben. Újra átfutotta az összes információt, amit csak a tündérporról szerzett, és a többi bejelentést is átnézte, hátha talál bennük valamit, amivel összekapcsolhatja a két ügyet. Zlatan pedig bármennyire is próbálta elterelni a gondolatait az ügyről, nem sikerült neki. Annyi munkával látta el, hogy a munkaidejét kitöltötték, de ezért Zalán az esti órákban kezdett el újra visszanyúlni a tündérporos aktához. Ez volt az első komolyabb nyomozása, és egyszerűen képtelen volt elfogadni, hogy megakadt benne.
Most is épp az egyik rablásos ügyön feküdt az agyon olvasott aktakupac. Zalán hátradőlt a székében, és oldalra fordulva szuggerálta a falra függesztett térképet, amelyen a az átadás helyszínei voltak. Túl véletlenszerű volt ahhoz, hogy bármilyen mintára gyanakodjanak, de valamiért segített a férfinek, ha nézhette agyalás közben. Legalábbis remélte, hogy eredményre jut ilyenkor.
Felnézett a hirtelen hangra, és egy gyors mozdulattal kezdte el arrébb pakolni a drogos esetet, csakhogy végül megnyugodva álljon fel helyéről. Nem Zlatan állt az ajtóban. Egyszerre volt ez jó hír, és igazán aggasztó. Pláne, hogy mióta megkapta az ügyet, egyre kevesebben álltak vele szóba. Sose volt nagy kedvenc, hiszen ő nem barátkozni járt a kirendeltségre, de most elkezdtek féltékenyek lenni rá a nyomozók.
- Üdv, igen, Egervári Zalán – nyújtotta karját a férfi. Ismerős volt számára az alak, pontosan meg tudta mondani a nevét és a kiküldetését is, ám sose beszéltek még szemtől szembe, így ez tűnt a logikus választásnak. – Persze, miben lehetek a szolgálatodra? – kínálta hellyel a férfit azonnal. Még mindig furcsa volt neki, hogy a felette állókat tegeznie kell, de ezen a helyen ez volt a szokás. S ha reményei beváltak, akkor pár hónapon belül már nem csak mint gyakornok kell megszoknia ezt a szokást.

Hozzászólásai ebben a témában

Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. március 31. 22:25 | Link


munkaügyek; segítsünk egymásnak



Persze, van ezer és egy ügy minden mellett, amivel haladni kell, mert az élet sehol sem áll meg. Attól még, hogy a városka csendes, akad bőven ellátni való, mert igen, azt sem szabad csukott szemmel hagyni és hallgatni, ha valaki éppen a szomszédja miatt perlekedik. Ez kis helyeken megszokott és nem újdonság, újoncként, gyakornokként is nem egyszer kísértem vagy csak vizsgáltam ki pitiáner, vélt vagy éppen teljesen ártalmatlan ügyeket. Voltak, amik megmosolyogtatnak a mai napig, vannak, amiktől csak fáradt a sóhajom. A lényeg, hogy az emberek szeretik egymást gyanúsítani, akár minden alap nélkül.
Ez az ügy azonban más, mert nem mutogat senki és kiabál hangosan. Alattomosan, a sorok között húzódik meg, nem is veszi észre senki sem, csak aki nagyon figyel, aki direkt keresi. Mégis, hallani suttogásokat, mert a lelkiismeret olyan dolog, amely egy idő után feladja a tagadást. Nem egy oldalon, nem egy stócban fog heverni a nyoma annak, amely ma ide vezetett, hozzá, az elhatározás, hogy most már valamit lépni kell, de nem egyedül. Nem tudom, kevés vagyok-e vagy éppen ez a méreg dagadt hatalmasra. Ki kell szúrni.
- Á, nagyszerű. Én Kállay Bertalan – nyúlok felé én is, rövid, tömör, de minden benne van a kézfogásban, amit megejtünk. Hamar elengedem, ahogy azt a látványt is, amely pár pillanattal előbb tárult elém; a sebesen félretolt iratokat. Talán mást várt? Mást hitt? Tőlem nem kell tartania, nem én leszek a hóhér, aki ítélkezik felette. Letelepszem hát, hogy a magammal hozott iratokat egyelőre csak az asztalra tegyem, a mappában pihenve, tekintetem szegezem rá.
- Inkább lehet, fordítva lenne így – mosolyodom el szerényen, mert ez inkább kölcsönös lesz, mint valamelyikünk áldozata. Vagyis, ezt remélem. – Igyekszem rövidre fogni. Mivel, úgymond eredeti célom, a vérfarkas állomány figyelme egyelőre pozitív állást mutat, van időm az iskola és a környék további ügyes-bajos dolgait jobban megszemlélni. De van egy ügy, amiben ritka kevés információm vagy épp hézagos történeteim vannak. Úgy hallottam, te talán többet tudsz és ha nem gond, ha elfogadod, összedolgozhatnánk – nem akarok feljebbvalónak tűnni, nem olyan rég volt az, hogy én ültem ott, ahol ő és én számítottam annak, ami ő. Teljesen megértem és átérzem, milyen csak hajtani és hajtani, nem figyelve senkit sem.
- A Tündérporról lenne szó – azzal felé tolom az anyagom, ami van.
Utoljára módosította:Kállay Bertalan, 2021. március 31. 22:25
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. április 10. 00:14 | Link

Kállay Bertalan


Könnyed bemutatkozásban le is tudták a kötelező köröket. Egyikük se tűnt olyan embernek, aki kicsit is tudta értékelni ilyen helyzetekben a mellébeszélést vagy a feszültségoldó pár kérdést, mint a "hogy vagy?" és a "szerinted ma esni fog?". Helyet foglaltak és már mehetett is a meló.
Zalán összefűzte ujjait maga előtt, és kényelmesen az ajkai elé helyezte. Minden egyes szót, amit Bertalan kimondott úgy emésztett meg, mintha gumiszerű rágós mangó lenne, pedig még soha nem ízlelte a gyümölcsöt. Agyában futkorásztak a különböző elméletek, hogy vajon ezekhez a dolgokhoz milyen köze lehet. Esetleg valamihez a segítsége kell? Egy régebbi aktával függ össze, amit ő zárt le? Vagy egy egészen más nyomozás.
Aztán elhangzott végre a kulcsfogalom. Tündérpor. Mintha a téma folyamatosan felette lett volna, mint Damoklész kardja. Testtartása is azonnal megváltozott, feszesebb lett, éberebb, mint amilyen volt.
- Csak nem új információd van? - kérdezte izgatottan, mint ahogy egy kisgyerek tenné. Talán nem volt rendjén, hogy egy ilyen ügy miatt legyen boldog, de nem tehetett róla. Valószínűleg az összes aurornak ilyen furcsán működött az agya, máskülönben nem tudták volna felfogni azt a sok szörnyűséget, amellyel nap mint nap szembesülnek.
- Elég sokat tudok az ügyről, de sajnos még mindig nem eleget - vallotta be, és felcsapva az aktát dőlt előre a székében. - Újabb diákok? - nézett rá a képekre elkerekedett szemekkel. - Mikor történtek ezek? - szórta következő kérdését a férfire.
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. április 30. 20:13 | Link


munkaügyek; segítsünk egymásnak



Lehetséges, hogy sokan hasonlónak tartanak minket, csak én pár kockával előrébb járok a mezőn, mint ő. De tény, hogy hatalmas elánnal tudok dolgozni, ha akarok és akarok, de még hogy! Ákos nem egyszer nevezett megszállottnak, amikor még csak gyakornok voltam, tanonc, viszont kisebb ügyeket, amikkel megtanulhattam a menetét a dolgoknak, otthon is ezerrel pörgettem. Szeretem az alaposságot és bár tény és való, a túlzás se áll messze tőlem, szerencsére, ez egészen kifizetődő tud lenni.
És akkor most ragasztom rá erre az ifjú titánra. Legyünk együtt megszállottak és ki tudja, talán sikerül ami másnak nem? Optimista akarok lenni, tudom, az idősebbek már sokat mondták; majd elmúlik, majd lejjebb engedek és a többi. Nem biztos, majd az idő igazol. Röviden és mégis, kicsit bő lére sikerült eresztenem a bevezetőmet, aminek hallatán lehet, hogy nem kapna csalira. Megértem, mi köze lenne bármi máshoz, van elég dolga, tudom milyen, amikor az elején minden olyat sóznak az ember elé, amivel több a munka vagy csak az adminisztráció. Mégis, ez olyan úgy, túl nagy, hogy csak a szőnyeg, esetünkben pedig egy fiók mélyére legyen süllyesztve. Mások is dolgoznak rajta, tudom, de azt is, hogy ő jobban, többet foglalkozik vele, mint mások. Ahogy kimondom, miről is van szó, elkapom, figyelme az enyém és látni, ahogy pillanatok alatt áll máshogy hozzám. Ez volt a cél, ahogy végül átengedem, ami a birtokomban van.
- Reméljük új és nem csak én gondolom annak, te pedig már rég ismered – mert benne van a pakliban, hogy a nevek, események ismerősek, csak nekem kerülte el a figyelmem, hogy itt van valami. Nos, nem gond, megesik az ilyen is. - Senki se tud eléggé eleget ahhoz, hogy elérjük a forrást – szusszantok egyet, ámbár ez nem ellene szól. Egyszerűen bosszant, mint minden réteges, nehezen megfejthető eset. Rettentően. Ha van is egy név, el is érjük, eltűnik vagy éppen megszakad a szál. Hagyom, hogy átnézze a papírokat, addig körbepillantok, rossz szokás felmérni a terepet, de berögzült. Kérdésére csak bólintok.
- Igen. A legtöbb csak birtokló, használó. Egy volt, aki kicsit komolyabb készlettel talán terjeszteni akart besegíteni. Viszont akit megadott forrásnak… - az is ott van. Kihűlt, fals nyom. Mintha nem is létezne. Nem újdonság azonban, hogy akik ezzel foglalatoskodnak, a valódi nevüket tűzik a mellkasukra.
- A legutolsó eset két napja, talán három. Egy kicsit elül minden, majd kezdődik előröl. A végén pedig nyakig úszunk majd benne – nem szeretném, senki sem. - Azért is jöttem, hátha a segítségeddel talán végre sejthető lesz az út vége.
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. május 29. 17:24 | Link

Kállay Bertalan



Reflexszerűen nyúlt a férfi a szemüvege után, és tűzte fel orrára. Sokszor mondták már neki, hogy egy varázslattal megjavítják a látását, és habár kezdetben szülei miatt nem élt a lehetőséggel, azóta nagyon is megszokta már milyen a pápaszemes élet. Pláne, hogy csak az olvasáshoz kellett neki, és nem állandóan.
Kezébe fogta az aktát, és farkasszemet nézett az új tizenévesekkel. Nem, semmiképpen nem ismerte ezt a részét az ügynek, pedig szinte minden bejövő aktát igyekszik elolvasni, hogy újabb nyomokra leljen. Valahogy mégse éri váratlanul a hír, hogy valaki eltitkolta előle az aktát. Voltak aurorok, akiknek nem az ügyek lezárása és feltárása volt az elsődleges, hanem az előrejutás. És persze ehhez rögtön csatlakozott a féltékenység is, ha valaki olyan kap egy ilyen nagy ügyet, mint Zalán.
Felsóhajtott, ahogy újra az asztalra helyezte az aktát. - Nem, ezek sajnos teljesen új esetek. Olyan, mintha egyre beljebb férkőzne az iskolába a drog. A tinédzserek meg még könnyen befolyásolhatóak - húzta el a száját a férfi, és felállt a székéből, és saját, vaskos gyűjteményét odahelyezte Bertalan elé.
- Ez minden infó, amit eddig összeszedtem. Kezdve a tündérpor vegyi mintáival és alkotóelemeivel, egészen az elméleteimig - magyarázta meg, hogy miért tűnik olyan nagynak az akta. Pedig nem volt annyi ügy, amennyiből szeretett volna táplálkozni.
- Ez pedig... - mutatott a falon lévő térképre, amelyen különböző színű rajzszegek helyezkedtek el. - ...a felbukkanások helyszínei. A sárga az egyszer használó felnőttek, a kék akik már többször is vettek a szerből és felnőttek, a pirosak pedig a diákok - komorodott el Zalán, és két újabb tűt nyomott a térképbe. A szomorú látvány tökéletesen kimutatta, hogy a szerhasználók kétharmada diák volt. - Azt sajnos nem tudjuk, hogy a diákok csak gyorsabban buknak-e le, vagy tényleg több használó van köztük, de elég elkeserítő a helyzet - vallotta be. Az sem segített, hogy húga is már az iskolába járt. Igaz, biztos volt benne, hogy Lédát egyenlőre nem fenyegeti a veszély, hogy használó lesz, de már vészesen közeledett a lázadó tinikorszak felé.
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. június 29. 22:45 | Link


munkaügyek; segítsünk egymásnak




Azt hiszem jókor léptem meg azt, hogy felálltam az asztalomtól és végül hozzá fordultam. Nem az határoz meg valakit, hány év van mögötte, hanem az elszántság, ami a másik szemében csillan, hogy ezt megoldja, hogy jobbá tegye a világot. Ahogy olvasni kezd, arcán apró mimikák, mind azt mondják, új információt kapott és egyre nehezebb így, nehezebb harcolni ellene. Nem csodálom, hiszen a varázstalan világban is eléggé lehetetlen háborút vívnak a drogokkal. Mindig lesz aki elkészíti és főleg, aki megveszi. A függőség, a rabság és a szegény sorsok sokszor vezetik arra az embert, itt azonban nem éppen arról van szó, hogy egy gettóban ülünk és hajléktalanok vagy éppen lecsúszott emberek ügyeit nézzük. Diákokét, kiskorúak lapjai azok és ez a legrosszabb ebben. Nekik ez csak divat és szórakozás, mert megtehetik. Nekünk is pont ugyanannyi lenne élni vele, mégsem tesszük. Szusszanok csak, csendben várom ki, hogy Zalán befejezze a sorok átfutását.
- Hóbort ez nekik és mulatság, ha az egyik kipróbálja, rögtön a másik és a harmadik is akarja – elég csak arra visszagondolnom, amikor egy „menőbb” évfolyamtársam annak idején cigarettázni kezdett, a fele banda már ment is és vásárolta, pöfékelte. - Ronda marketing a népszerűség, nyilván ezért is terjed ilyen gyorsan. De valóban, minél beljebb ér, annál nehezebb lesz kigyomlálni – mordulok egyet, mérges vagyok a helyzetre. Követem tekintetemmel, ahogy mozdul, majd végül egy emberes vastagságú halmot rak le elém. Kicsit elkerekedik a szemem, két dolog miatt is.
- Húha, ez nem semmi… - mert ugye, mi munka ezt összeszedni, másrészt, akkor még nagyobb a gond, mint én a saját kis aktáim miatt gondoltam. Azonnal lapozni kezdek, egyelőre csak átfutva a dolgokat, a főbb címzéseket. Nem két perc ezt átrágni, annyi biztos.
- Ha megbeszéltük, kérhetek egy pár órát kettesben velük? Átnéznék mindent alaposan én is – mutatok a halomra. Nem a lopás a célom, hanem az, hogy teljesen képben legyek. Hátha valamit nem vett észre és fordítva. Tudom, hogy sokan irigyek vagy felszínesek, remélem csak, hogy nem tűnök annak. Fejem megemelve nézek a térképre, követem a pettyeket, egy apró pillantás is elég, miből van a legtöbb.
- Hmmm – nézem a térképet, majd végül hátradőlök. - A diákok a célpont, ez látszik és könnyen lebuknak, hiszen azt sem tudják mit csinálnak, illetve egy bentlakásos iskolában a felügyelet adott, hogy kiszúrja. Olcsó és elég „élményt” ad, mégsem egy olyan méregről van szó, amitől félnének. A szerhasználók nagy része már olyasmiket használ, aminek hatásait ki se merjük ejteni. Őket ilyesmi nem érdekli, látható is – mutatok a tűk felé, majd nem hagyom abban. - Talán több az apróbb terjesztő, kérdés, ki a forrás. Erre van tipped? Mindenképp felnőtt emberben gondolkodnék, ha csak az utca törvényeit nézzük.
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. július 12. 18:04 | Link

Kállay Bertalan


Bólintott a másik szavaira. Pontosan ugyanolyan komolyan kezelték a kérdést, efelől nem volt Zalánnak kétsége. Másfelől nem kereste volna meg. A gyerekek oldaláról közelítette meg az ügyet, éppen úgy, ahogy Zalán is, csupán míg előbbi nem ismerte az akta kiterjedését, addig utóbbi igen. Beszélt a felnőttekkel, látott pár igen ronda esetet, és igyekezett a tinédzsereket is jó útra terelni. Azt se tudták mit csinálnak, vagy hogy vették valakitől, és hogy jó volt. Fiatalok és bolondok.
- Persze, amennyi idő csak kell. Talán jobb is, ha egy kicsit nem én olvasgatom - jelentette ki Zalán. Minden egyes betűt már kívülről ismert a vaskos lapokról. Azzal kelt, feküdt, álmodott. Nem hagyta nyugodni. Roxy is gyakran megjegyzéseket tett rá, hogy nem tudja abbahagyni az agyalást, de egyszerűen azt érezte, hogy ott van az orra előtt a megoldás, de mégsem látja.
- Pontosan, ahogy mondod. Viszont itt nem az utcai törvényeit kell néznünk - magyarázta a barna még mindig a térképpel farkasszemezve. - A legtöbb diák azt mondta valamiféle próbán kellett túlesniük, ami minden esetben közel esett a kastélyhoz. Gondolom arra oda kellett mennie a forrásnak is. Megnézni ki az új fogyasztó. Az ilyet nem szokták a terjesztőkre bízni - magyarázta, és a kis fekete x jelekre mutogatott a térkép pár pontján. - Valaki olyanról lesz szó, aki könnyen bejut az épületbe, a kertbe. De ki is onnan. Ebbe beleesnek a Bagolykő dolgozói, tanárai, illetve a 16 év feletti diákok is - fordult vissza Bertalan felé a férfi komoly tekintettel. Talán ez a kis információ zavarta a legjobban a nyomozásban. Mi van, ha pont az egyik diák sodorja ilyen veszélybe a társait?
- De kérlek nézd át az aktát. Utána talán pontosabb elképzelésed lesz az ügy egészéről. Remélem, hogy észreveszel valamit, amit nekem nem sikerült - helyezte be az új két diák ügyét is az aktába. A kezét nyújtotta Bertalannak. Szövetségesek. Megbíznak egymásban, hogy a gyerekeknek jobb legyen. Ez a feladatuk. Legalábbis nagyon remélte, hogy munkatársának is ugyanez jár a fejében.
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. augusztus 29. 21:54 | Link


munkaügyek; segítsünk egymásnak



Elismerem, én nagyon csak a felszínt kapartam ebben az ügyben. Aligha vannak most jó érzéseim azzal kapcsolatban, hogy mi szerepel azokban az aktákban, amik előttem sorakoznak és a magam kis szegény sorait is hozzátettem. Tetemes. Ez az ijesztő az egészben. Túl sok, mintha sosem akarna elfogyni, gyanítom, hogy nem is ez a vége az egésznek, lesznek még oldalak, kupacok belőle. Erre sóhajtok egy nagyot csupán. Jó lenne, ha most, hogy így ketten ülünk felette, kész lenne a válasz, de csak orrnyergem dörzsölöm meg, nem oldódik meg azonnal semmi sem. Álomvilág lenne, nagyobb, mint maga a mágia.
- Rongyosra lapoztad őket? - a mosoly inkább szomorú, mint vidám, mert tudom milyen, amikor valamire rákattan és nem mászik ki a fejéből. Nagyon nagy ügyem még nem volt, amit én annak neveznék, de kirakóst raktam össze eleget és tudom, ha egyszer nekiindulok, akkor nincs más, csak az létezik. Így megértem, ahogy azt is, hiába viszem el, akkor is vele lesznek és ugyan úgy tovább fogja fejben pörgetni. Most azonban én is Zalán szavaira figyelek inkább, mint a papírokra.
- Nem, pedig egyszerűbb lenne – mert ott van egy minta, amit lehet követni. Itt is azonban, ahogy Zalán ismerteti a dolgokat, homlokom ráncolódik, ahogy a képkockákat helyezem magam elé.
- Egy próbán. Gondolom a hallgatás miatt. Lehet tudni, milyen próba? - kérdezek közbe, hátha legalább egyet tud, az is több lenne, mint a semmi. - A kastélyhoz – motyogom, ahogy tekintetem járatom az x jeleken oda-vissza. A próbák közel a kastélyhoz, diákok, a helyszín.
- Nem, a terjesztő itt túl feltűnő lenne – mint egy ballonkabátos alak a strandon. Oldalra billentem kissé a fejem. - A tanárokat átvilágítani szokása az iskolának. Legalábbis remélem – teszem hozzá, majd elemelem a tekintetem a térképről. Felállva teszek pár lépést, majd fordulok ismét felé.
- Beleesnek, pontosan. Ha a kastély a gócpont úgymond, akkor… diákokkal ki ért a legjobban szót? Egy diák, esetleg fiatal, pályakezdő tanár. Aki el tud vegyülni közöttük, ha éppenséggel valami parti van vagy csak gyűlés. A diákok között bizonyára akadnak problémásak, nehéz hátterűek. Ezekről nincs semmi nyilvántartás? Esetleg akinek van már valami priusza? - mert lehet, hogy iskola, a kihágások is lehetnek durvák, ahogy a diákok is. Lehetséges, hogy pont ez az a hely, ahol senki, de mindent meg kell vizsgálni, ez már biztos. Az utolsó porszemet is.
- Igyekszem – lépek vissza és rázok vele kezet. - Egyelőre ezt tudom mondani. Átnézni azokat, akikről van valami, illetve a diákságot figyelni. Nézd – engedi el a kezét. - Nekem egy másik ügy miatt van néhai bejárásom. Majd nyitva tartom a szemem, így kicsit előrébb lehetünk – nem hiszem, hogy pont akkor történne valami, aztán ki tudja, kit kapok egyszer el. Vagy csak egy-egy szó. Bárcsak.
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. szeptember 7. 20:16 | Link

Kállay Bertalan


Minél többet forgatta az aktát, annál kevésbé akart összeállni az egész. Mint akinek a nyelve hegyén a válasz, mégis mindig elkúszik előle. Hiába tartott megbeszéléseket Zlatannal, hiába mondta ki most is újra a részleteket. Egyszerűen nem jött rá. Vagy csak nem akart.
- Azt egyikőjük se árulta el. Vagy azt mondták nem emlékeznek, vagy csak szimplán azt mondták nem történt ilyesfajta próba. Szimplán odasétáltak és kész - sóhajtott Zalán. Talán több volt emögött, mint szimpla próba. Másféle átvilágítás volt, nem is olyan, mint amire alapjáraton gondolt. Megvakarta arca élét, miközben agytekervényei tovább pörögtek.
Fogalma sem volt róla, hogy az iskolának milyen szabályai vannak ezzel kapcsolatban. Múltkor elkapták Nadia Rosalest is. Igaz, az nem volt bizonyított a végére, de nem jelentette, hogy a feljelentőknek nincs igaza. Hiszen valahonnan venniük kellett az információt, nem?
- Gondolod, hogy egy tanár, vagy egy diák képes lenne rá? Az is lehet, hogy valamilyen új módszert dolgozott ki - agyalt hangosan, bár őszintén nem tudott semmire sem egyértelmű választ adni. Kivéve az utolsó kérdésre. Mivel Léda is az iskolában tanult, így az volt az első dolga, hogy körbenézzen a diákok között is. Arról nem is beszélve, hogy Gyárgyánné esetében még segédkezett is az unokái áthelyezésében. - Vannak. Nem is egyen - húzta el a száját a férfi. Már most érezte, hogy hosszú éjszaka áll előtte. Nem fogja hagyni nyugodni a téma. Majd hagy egy üzenetet Roxynak, hogy ne várja meg.
Felállt. - Köszönöm, már ez is sokat jelent - bólintott egy utolsót, mielőtt Bertalan elhagyta volna a helyet. Egy kicsit félt, hogy az a rengeteg munka esetleg rossz kezekben köt ki. Hogy eltűnnek belőle nyomok, de nincs olyan, amit ne jegyzett volna meg az elmúlt időszakból. Talán csak túléli, ha pár napig valaki másnál nyugszik az ügy.
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. szeptember 26. 15:39 | Link


munkaügyek; segítsünk egymásnak



Ez nehéz lesz, érzi, látja is. Sóhajtok egy nagyot, mintha csak ezzel könnyíteni lehetne rajta, de sajnos semmi sem működik így. Hiába lapozta át sokszor, nem jött rá, hát nekem vajon talán sikerül valamit meglelnem benne? Reménykedem.
- Vagy úgy. Túl egyszerű lenne – mosolyodom el, de ez inkább kesernyés mosoly, mintsem vidám. Ha elárulta volna bárki, előrébb lenne, sokkal, illetve az, aki ezt műveli, nagyon nagy bajban. Vannak ostoba emberek, akik a bűn útján járnak és hamar el is kapjuk őket, azonban egy szemernyit sem hihetek abban, hogy a jelenlegi esetnél ez a „gond” állna fenn. Ó nem, őt nehéz lesz. Ezért is foglalkoztat annyira. - Elképzelhetőnek tartom az emlékmódosítást, ami után hihetik, hogy odasétáltak és észre sem veszik, hogy betörtek az elméjükbe – dörzsölöm meg orrnyergemet kissé fáradtan. Egyáltalán nem lenne utolsó módszer, sokkal inkább bevált, az áldozatok nagy része nem rendelkezik okklumentori képességekkel vagy bármivel, amivel felismerhetik, hogy éppen mi történik. Ha pedig nincs probléma és tényleg csak odasétálnak, akkor bőven nem fognak elárulni semmit, amit pedig mondanának, nem lenne épp hasznos. Álcát minden magára adó tud alkotni. Illúzió, bűbáj vagy épp bájital segítségével.
- Igen. A tanárok is emberek, még ha megkövetel a szakma egy bizonyos erkölcsösséget. Mondhatjuk azt is, közülünk aurorok közül is emeltek már ki korrupt vagy épp rosszabb arcokat. Nem lehetetlen. A diákok főleg nem. Befolyásolhatóak, kis bevétel mellett főleg – sajnos vagy sem, ki kell mondani, hogy nincsenek mindenhol szentek. Az új módszerben biztos vagyok, mint ahogy itt ülök, ez nem kétség. Csak rá kellene jönni, hogy mit és hogyan alakított át. Ezért is ülünk itt és nézzük egymást és a papírokat. Ahogy hallom, nem elsőnek és utolsónak, de nem bánom. Bennem feléledt a tettvágy, azt akarom, hogy ez az egész ügy le legyen zárva és ne a döglött ügyek között kössön ki. Így is sok van ott már, az ismeretlen támadó farkasnak sem értünk a nyomába.
- Akkor szívesen segítek átnézni azokat. Elmegyek az iskolába és kikérem ott is az iratokat. Amennyiben ma jó neked, vissza is térek ide és egy erős kávé társaságában olvasunk egyet – ajánlom fel, hogy nem kell innentől egyedül küzdenie ezzel. Ha már valamelyest belefolytam, nem úszhat egyedül. Felállva veszem hónom alá az aktákat, ölelem magamhoz és kezet nyújtok neki.
- Nyugodtan keress meg máskor is, ha nem jövök előbb én. Akkor hozom amit tudok, addig pedig, ejtek egy kényelmetlen randevút – pillant le oldalra a halomra, majd rövid kézfogás és köszönés után távozik. Mielőtt az iskolába indulna, az első aktákat átfutva jön rá, hogy ez hosszabb küzdelem lesz, mint azt hitte. De nem adja fel, nem olyan fajta.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház