A minisztérium a 2010-es évek legelején úgy határozott, hogy kirendeltségeket hoz létre minden nagyobb mágusfalu vagy kisebb mágusváros területén, hogy az apróbb ügyekkel a polgároknak ne kelljen a fővárosi központba utazni. Ezzel a lépéssel a hopp-hálózat leterheltsége harmadára csökkent, a várakozási idő pedig a negyedére.
A bogolyfalvi kirendeltség nem külön épületben helyezkedik el, a polgármesteri hivatal impozáns épületében található, ahol egy külön szárnyat biztosítottak az aurori munka zavartalan végzésére. Az épületbe költözött aurori részleg kinézete nem tér el a hivatal megjelenésétől, ugyanis ezt a részt még azelőtt újították fel, hogy szóba kerültek volna a kirendeltségek. Később pedig az újítások során egyszerre a hivatallal újult meg ez a terület is. A kirendeltség saját vezetővel rendelkezik, nem a polgármester hatásköre, de állandó tájékoztatási kötelezettségük van a település vezetője felé. Indokolt esetben parancsot adhat ki, egyeztetés után a munkaköröket ideiglenesen átszervezheti.  
Az ügyek gördülékenyen haladnak, erről az adminisztrációs osztály gondoskodik, akik állandó hopp-hálózati kapcsolatban vannak a központtal, alap esetben háromóránként, szükségállapotban gyakrabban járnak át a Budanekeresdi intézménybe.
A kétszintes épületet jól kihasználják, alsó része az ügyfélkörrel rendelkező osztályok számára lett kialakítva. Belépés után egy félkör alakú várakozótérben hivatali alkalmazottak segítik az eligazodást. Az alsó szinten minden ügyosztály három irodából áll: a legnagyobb az ügyintézésre szolgáló tér; a két kisebb közül az egyik a háttérmunkát végző alkalmazottak irodája, a másik pedig az ügyosztály vezetőjéé. Ezzel szemben az emeleten az ügyosztályok nem válnak el élesen, mivel munkájuk egy-egy ponton összecseng. A nagy közös térben történik az eligazítás, illetve a folyamatban lévő ügyek felvázolása, míg az ezen a szinten dolgozó személyeknek külön irodájuk van, belépni pedig csak pálcájuk azonosítása után tudnak.

Fogda

Az egyre elszaporodó kihágások, utcai balhék, visszaélések és lopások végett a város vezetése karöltve az aurorokkal úgy döntött, hogy a város lakóinak védelmében a kihelyezett aurorparancsnokságon kialakítanak egy fogdát, ahová ideiglenesen elzárhatják a randalírozókat, míg azok ügyeit tisztázzák.

A helyiség a Bogolyfalvi Hivatal és Művelődésházban kapott helyet, közvetlenül az auror kirendeltség irodái mögött elhelyezkedő raktár helyiségben. Ezt a helyiséget alakították át úgy, hogy az alkalmas legyen a fogvatartottak ideiglenes megőrzésére. A raktárhelyiséget három kisebb és egy nagyobb részre osztották fel, vasrácsok helyett üvegfalhoz hasonló, átlátszó mágikus fal zárja el egymástól a fogvatartottakat, melyet ha megérintenek, az nagy erővel taszítja hátrébb a rabot, ezzel lehetetlenné téve a szökési kísérletet.

A helyiségekben egy-egy ágy, illetve egy-egy pad kapott helyet, sem asztal, sem mosdó, sem egyéb berendezési tárgy nem kapcsolódik ezekhez a fogdákhoz. A fogda előtt található egy recepcióhoz hasonlító kis rész, ahol egy auror elveszi a fogvatartottak személyes tárgyait, beleértve pálcáikat, s ezek a háta mögött elhelyezkedő fali fakkokban kapnak helyet, míg a kirendeltség vezetője nem dönt úgy, hogy az illető elhagyhatja a fogdát.

A fogda 24 órás megfigyelés alatt áll, melyről mindig egy beosztott auror gondoskodik, 8 órás váltásban a társaival. A fogda ajtaját kizárólag egy erre a célra megbűvölt pálca nyithatja ki, így egy átlagos varázspálcával nem lehetséges a bejutás. Csak azok az aurorok léphetnek be, akiknek van ilyen, külön erre a célra mágiázott pálcája.

Závodi Soma munkája

Az ügyosztályok szintek szerint:

Alsó szint:

• Személyes okmányok ügyosztálya
• Járműengedélyeztetési ügyosztály
• Mágikus lényekkel kapcsolatos bejelentések, ügyek osztálya
• Adminisztrációs ügyosztály

Felső szint:

• Minisztériumi nyomozóiroda és bűnmegelőzési osztály
• Boszorkány - és Varázsló Megfigyelő osztály
• Kirendeltségvezető és titkársága

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=834244#post834244][b]Egervári Zalán - 2021.07.12. 18:04[/b][/url]

Bólintott a másik szavaira. Pontosan ugyanolyan komolyan kezelték a kérdést, efelől nem volt Zalánnak kétsége. Másfelől nem kereste volna meg. A gyerekek oldaláról közelítette meg az ügyet, éppen úgy, ahogy Zalán is, csupán míg előbbi nem ismerte az akta kiterjedését, addig utóbbi igen. Beszélt a felnőttekkel, látott pár igen ronda esetet, és igyekezett a tinédzsereket is jó útra terelni. Azt se tudták mit csinálnak, vagy hogy vették valakitől, és hogy jó volt. Fiatalok és bolondok.
- Persze, amennyi idő csak kell. Talán jobb is, ha egy kicsit nem én olvasgatom - jelentette ki Zalán. Minden egyes betűt már kívülről ismert a vaskos lapokról. Azzal kelt, feküdt, álmodott. Nem hagyta nyugodni. Roxy is gyakran megjegyzéseket tett rá, hogy nem tudja abbahagyni az agyalást, de egyszerűen azt érezte, hogy ott van az orra előtt a megoldás, de mégsem látja.
- Pontosan, ahogy mondod. Viszont itt nem az utcai törvényeit kell néznünk - magyarázta a barna még mindig a térképpel farkasszemezve. - A legtöbb diák azt mondta valamiféle próbán kellett túlesniük, ami minden esetben közel esett a kastélyhoz. Gondolom arra oda kellett mennie a forrásnak is. Megnézni ki az új fogyasztó. Az ilyet nem szokták a terjesztőkre bízni - magyarázta, és a kis fekete x jelekre mutogatott a térkép pár pontján. - Valaki olyanról lesz szó, aki könnyen bejut az épületbe, a kertbe. De ki is onnan. Ebbe beleesnek a Bagolykő dolgozói, tanárai, illetve a 16 év feletti diákok is - fordult vissza Bertalan felé a férfi komoly tekintettel. Talán ez a kis információ zavarta a legjobban a nyomozásban. Mi van, ha pont az egyik diák sodorja ilyen veszélybe a társait?
- De kérlek nézd át az aktát. Utána talán pontosabb elképzelésed lesz az ügy egészéről. Remélem, hogy észreveszel valamit, amit nekem nem sikerült - helyezte be az új két diák ügyét is az aktába. A kezét nyújtotta Bertalannak. Szövetségesek. Megbíznak egymásban, hogy a gyerekeknek jobb legyen. Ez a feladatuk. Legalábbis nagyon remélte, hogy munkatársának is ugyanez jár a fejében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=835018#post835018][b]Egervári Zalán - 2021.07.30. 12:24[/b][/url]

A kezével dobolt az akta felett. A halk kopogás tökéletes szinkronban volt az esőcseppek pergésével az üvegablakon. Magában újraelemezte az akció minden kis részletét. Főleg azt, hogy hol csúszott el a dolog. Sóhajtott, és megmasszírozta szemeit. Fáradt volt, már napok óta nem aludt rendesen, annyira izgult, és ez csak most csúcsosodott ki, hogy már újra a kirendeltségen voltak. De még volt egy kihallgatása.
Végül felállt a székéből. Felkapta az aktát, és újra kinyitotta. A szőke férfi nézett rá, akit a falhoz szorított pár órával azelőtt. Az ember, akit végül sikerült elkapniuk. Visszahajtva a fedlapot a hóna alá csapta a vékony mappát, és gyors léptekkel szelte keresztül a folyosót. Néhányan rámosolyogtak, mások elismerően biccentettek. Egészen új volt ez a fajta hozzáállás, mint amit hónapok óta tapasztalt a kirendeltségen. Megbecsülést érzett, pedig nem érezte úgy, hogy annyival előrébb lenne.
Végül benyitott a kihallgató ajtaján. - Vadász Csenger Richárd, ha nem tévedek - olvasta fel a nevet újonnan a mappájából. Szinte hallotta Bródy hangján ahogy hozzáteszi a kérdést "hol az uszonya?". És habár Zalánt is érdekelte a dolog, mégse lehetett ennyire szakszerűtlen. Koncentrálnia kellett, ha a megfelelő infókat akarta kiszedni a férfiból.
- Csenger. A vád ami ellened szól, az illegális drogvásárlás és fogyasztás, talán még azzal való kereskedelem is. Természetesen jogodban áll ügyvédet fogadni - esett túl a formaiságokon Zalán szürke, erőtlen hangon. - De én inkább nem javasolnám. Sokkal inkább azt, hogy áruld el ki volt a férfi, akitől venni akartad a Tündérport. Ha együtt dolgozol velünk, talán tudjuk ejteni a vádakat - ült le Richárddal szembe a barna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=835099#post835099][b]Vadász Csenger Richárd - 2021.07.31. 21:03[/b][/url]

Minden egészen jól ment. Richárd végre kezdte úgy érezni, hogy nincsen minden veszve. Volt egy társa és vélt egy célja. Egy olyan célja, ami visszaültetheti őt a trónra. Aztán jöttek azok a hülye aurorok.
Richárd a kihallgató szobába ült, most életében először. Eddig az ilyesmit sikerült megúsznia, azonban persze amikor egyszer ártatlan, nyilván az első az, hogy lekapcsolják. Duzzogva tehénkedett az asztal lapjára, fején hagyva fekete pulcsija kapucniját. Biztos volt abban, hogy ez a póló benne volt abban, hogy el akarják kapni. Ahogy a fekete farmer és nadrág is. Bezzeg ha egy koronával sétálgatna senki le se szarná.
- Hülye, hülye varázslók, csak a kavaráshoz értenek - motyogta orra alatt míg egyedül volt a szobába. Azt se tudta a testőre merre van. Szinte biztos, hogy látta ahogy a falhoz lökték és letartóztatták. Szegény nyikhaj emberi test, az évek során semennyit sem változott, gyenge maradt és törékeny. Nem mintha a sellő alakja nem lett volna gizda. De anno legalább hordott oldalán tőrt, amit most elvettek tőle. Pedig az is egy szép sellő ereklye volt. Igazi békaszem kövecskékkel.
Kinyílt az ajtó, a férfi felemelte fejét. Jó sokáig váratták.
- És mi van ha igen? - morogta. Nem volt ez így jó, sehogy sem volt jó. Kerülnie kellett volna a feltűnést, azzal, hogy megszerezték a nevét szinte kitáblázták az egész örsöt neonlámpákkal, hogy nagynéni itt a fiú akit meg akar ölni jöjjön csak jöjjön.
- Nem akartam venni tündérport. Mint már említettem is mikor a falhoz nyomtál, hogy nagyon de nagyon rossz embert kaptatok el. Figyelj ide... - ránézett de nem látott semmi kis névtáblácskát vagy ilyesmit, szóval egyszerűen megoldotta - varázsló, engem hidegen hagy a porozgatásotok. Az a csávó valamilyen módon a mágikus műkincs kereskedelemben van benne, átment a keze alatt a fél királyi családom ékszerei és fegyverei. Szóval ahelyett hogy engem csücsültettek, aki szintén csak el akarta kapni és aki ennyire közel volt hozzá- mutatta mutató és hüvelykujja között a pár milis távolságot.
- Inkább őt kellene elkapnotok - dőlt hátra. Zalánra emelte tekintetét, néhány csapzott szőke tincs a szemeibe hullott, amit egy fejbiccentéssel arrébb tolt. Néhány napja nem aludt, szemei alatt sötét karikák voltak, arca beesett, haja loknisan kavargott arca körül ki-kikandikálva a fekete kapucni alól. Semmi királyi nem volt benne ezen a ponton, de még csak nemes elegancia sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=835848#post835848][b]Rothstein Elektra - 2021.08.17. 20:32[/b][/url]

Nem lett volna szabad megtennie. Túl nagy kockázatot vállalt, már megint. Azonban most bele is bukott a hősködésbe. Mégis muszáj volt megpróbálnia. El kellett volna lopnia azokat az iratokat, hogy megtudhassa belőlük az igazat. Arra azonban nem számított, hogy nyomjelző van rajtuk, ami ha a papírok elhagyják annak az irodáját, akinél vannak, akkor azonnal kicsődíti a fél auror hadosztályt. Ebből a slamasztikából még Zlatan sem tudná kihúzni, de hősnőnk nem is akarja. Senki sem tud róla itt, hogy összedolgoznak néhanapján, és ennek így is kell maradnia. Egy valamire való firkász sohasem fedi fel a belső forrását. Úgyhogy Elektra most itt gubbaszt, egy sötét kis helyiségbe zárva, arra várva, hogy valaki kihallgassa. Sorsszerű szituáció, nem igaz? Ennél jobb nem is lehetne a helyzete. Alig egy hete értek haza Splitből és ő máris fejest ugrott a zsurnaliszta lét sűrűjébe. A szülei büszkék lesznek rá, az egyszer biztos. Élete eddigi harmincöt éve alatt egyszer sem tartóztatták le, erre pont most sikerült magát instant dutyiba utaltatni, amikor odahaza anyja már biztosan a tortáját süti. Így kell egy születésnapot méltón megünnepelni, nemde? Szánalmasnak érzi magát és nem is tudja eldönteni, hogy sírjon, vagy nevessen. Körbe pillant inkább, hogy felmérje a terepet, de egy ajtón és egy átlátható tükrön kívül nem lát mást, ami a helyiséget határoló komor, szürke falak monotonságát megbontaná. Egy asztal, két oldalán székek, meg egy ósdi, de annál nagyobb lumennel világító lámpatest rajta. Annyira tipikus, hogy az már filmbe illő. Mondjuk erre a mozira a fene se ülne be, hogy megnézze. Mit fog mondani? Melyik álarcát húzza magára, hogy kijusson innen? Megtört asszony legyen, akinek az eszét vette a gyász, éles elméjű és mindenre elszánt riporternő, néma bűnös, hangos áldozat, vagy higgadt diplomata? Maga sem tudja még, majd a helyzet és a kihallgató tiszt személye hozza. Karjait mellkasa előtt mégis ösztönösen összefonva ül, miközben várakozik. Mondhatni meditálni kezd és lehunyja szemeit. Sötét haja szoros kontyban, lábán szandál, testén a melegtől itt ott bőréhez tapadó, könnyű anyagú, tunika fazonú felső és szorosan lábaira simuló nadrág. Arca békés. Gondolatai messze járnak. Hallani véli a tenger hullámainak csobbanását és azt a semmivel össze nem téveszthető illatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=835857#post835857][b]Mark D. McMillan - 2021.08.17. 22:21[/b][/url]

- Hogy érted azt, hogy nem találod őt? Nem tűnhetett csak úgy el abban a kastélyban - értetlenül tártam szét a karjaimat, amint a nagyobbik lányom pánikba esve adta tudtomra, hogy nem lelt rá a húgára. Mindig is tudtam, hogy Nevaeh kezelhetetlenebb, mint amilyen ennyi idős korában Keysha volt, de azt azért még én sem feltételeztem volna róla, hogy szó nélkül elutazzon egy másik városba, pláne nem a vizsgaidőszak kezdetén. Márpedig Keysha további szavaiból nagyon is az jött le, hogy a kisebbik lányom a csavargás mezejére lépett, kihasználva az alkalmat, hogy a mai napra kikértem őket.
- Jó, nyugodj meg, menj vissza a kastélyba és nézz körül újra, kérlek. Biztosan ott lesz valahol - próbáltam megnyugtatni a lányomat, nem mintha hozzá képest én oly nyugodt lettem volna. Nagyon is zavart annak a gondolata, hogy a kisebbik már megint valami eszetlenséget művelhet, de higgadtan kellett kezelnem ezt a helyzetet. Keysha viszont közel sem tűnt higgadtnak, valamit hozzávágott a fejemhez, aztán sietve magamra is hagyott a parancsnokságon. Őszintén szólva nagyon rosszul estek a szavai, mintha tőrt döftek volna belém, és az sem hagyott nyugodni, hogy mi van, ha igaza van? Ha a lányom tényleg elhagyta Bogolyfalvát?
Lehet, hogy csapot-papot ott hagyva kellett volna rohannom, ehelyett azonban az egyik kollégámat kértem meg, hogy menjenek ki a vasútállomásra, és ellenőrizzék, hogy a lányom járt-e arra mostanában. Valamiért úgy éreztem, hogy ez is csak egy hülyesége a sok közül, s csak azért csinálja, hogy kiborítson. Megszokhattam volna már, még sem tudtam ehhez hozzászokni az elmúlt években.
Gondterhelten szusszanva egyet, megmasszíroztam az orrnyergemet, de ekkor már intett egy másik kolléga, hogy a kihallgatóban várnak rám. Végeznem kellett a dolgomat, így próbáltam továbbra is higgadt maradni, és a munkámra koncentrálni.
Kezemben egy aktával fordultam be a szűkös helyiségbe, ahol már ott ücsörgött a kihallgatásra váró nő.
- Jó napot, Mark McMillan nyomozó vagyok, én folytatom le a kihallgatását Rothstein kisasszony - utóbbit a papírlapról olvastam le, egy kicsit nehézkesen is ment kiejtenem a nevét így angol akcentussal. Közben ráemeltem a pillantásom, végig nézve rajta egyáltalán nem tűnt bűnöző alkatnak, de ez igazából mit sem számított. Az évek alatt számtalanszor futottam már össze báránybőrbe bújtatott farkassal, ezért semmit sem vetettem el vele kapcsolatban.
- Elnézést, hogy várnia kellett. Az információim alapján Önt azért hozták be, mert iratokat tulajdonított el egy bizonyos Méhes és Társa cég irodájából. Ez pedig betörésnek számít, illetve magántulajdon illetéktelen elkobzásához - röviden ismertettem, hogy mivel is vádolják, majd a mappát az asztalra fektettem, s felette ujjaimat összekulcsolva, kíváncsian emeltem tekintetem a nő barnáira.
-  Elmondaná, hogy miért lopta el ezeket az iratokat Méhes úrtól?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=835859#post835859][b]Rothstein Elektra - 2021.08.17. 23:02[/b][/url]

Egy férfi lép be az ajtón. Végre valahára. Már kezdte elülni a csontos hátsó fertályát. Kihúzza magát ültében és sötét szemeit érdeklődve emeli az érkező kihallgató tisztre. Kíváncsi mivel áll elő, s miként kezdi a kommunikációt. Figyeli a hangját és a testtartását. Szinte az első szavából kihallja, hogy nem a magyar az anyanyelve, de nem azért következtet erre hősnőnk, mert a bemutatkozásakor kiejtett neve ír hangzású. Ahogyan arra már egy ideje rájött, ebben a városban semmit sem jelent, ha valakit teszem azt McMillannak hívnak. A férfi az ő vezetéknevét mondta furcsán. Igen, a Rothstein egyeseknek tényleg nyelvtörő tud lenni, mint azt a mellékelt ábra is mutatja. Elektra arcán nem látszanak érzései. Semleges kifejezés ül vonásain. - Jó napot! - viszonozza a köszönést, de nem szól egyebet egyelőre és a várakozásért kapott bocsánatkérést elereszti füle mellett. Kivár és fürkésző pillantást vet a férfira, miközben az a nála lévő aktából puskázza ki, hogy mit is követett el egyáltalán. Tehát valószínű lilája nincs az egészről, csak beküldték, amolyan tessék-lássék módon. - Nos, csupán néhány bizonyítékot hoztam el a cég pénzmosási tevékenységére vonatkozólag, hogy eljuttassam maguknak - kezdi válaszát higgadt, hűvös hangon és miközben beszél átható tekintetét végig az auroron tartja, hogy ne kerüljön elnyomott helyzetbe. Tudja, hogyan használja fel lélektükreit a maga hasznára. - Gondolom, tisztában van Méhes úr viselt dolgaival, hiszen köztudottak a kétes üzelmei - igyekszik úgy forgatni a szavakat, hogy azok felkeltsék a kihallgató tiszt figyelmét, miközben kicsit játszik is a hangjával és titokzatossá teszi a tónusán sötétítve. Ki kell jutnia innen. Ha a vele szemben álló rájön milyen értékes a tudása, ez nem lesz nehéz, csak jól kell taktikáznia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836083#post836083][b]Mark D. McMillan - 2021.08.22. 19:37[/b][/url]

Ez nem egy szokásos kihallgatás volt, már csak azért sem, mert nem voltam nyugodt. A gondolataim a lányaim körül kalandoztak, ez pedig nehezítette azt, hogy erre az ügyre összpontosítsak, ami nagy hiba. Szokás mondani, hogy a munkában nincs helye magánéleti problémáknak, és ezeket jobb otthon felejteni, de mit is tegyen az ember, ha szülőként felelőssége van a gyermekeiért?
Egy részem már bánta is, hogy nem magam indultam kisebbik lányom felkeresésére, mert megtehettem volna. Elmulasztván ezt viszont várt rám a kötelesség, ezért be kellett vennem magam abba kis kihallgatóhelyiségbe, ami aligha hozott volna jobb kedvet a mostaninál.
Úgy tűnt, hogy az odabent ülő nő sem csattan ki a vidámságtól, de az is igaz, hogy szinte semmilyen érzelem nem volt leolvasható az arcáról, ez pedig különös. A legtöbb esetben, ha valakit behoznak egy kihallgatásra, akkor ideges, ide-oda jár a tekintete, vakarózik vagy zavartan babrál valamivel, mondjuk a ruhájával, vagy az asztal szélével. Ez a nő azonban túl nyugodtnak tűnt, ami elsőre arra engedett következtetni, hogy vagy ártatlan vagy egy pszichopata, aki attól sem rezzenne össze, ha azt mondanák, örök életre a börtönben marad.
A kérdésemet követően meglepő fordulatot hozott a válasz, kissé fel is vontam szemöldököm, mint aki új információ birtokába jutott. Tulajdonképp ez történt, fogalmam sem volt a cég pénzmosási tevékenységéről, kellemetlen. De így jár az, aki nem kellően összpontosít a munkában, vagy aki még túl friss ezen a terepen.
- Bizonyítékot - halk hümmentés közben futottam végig a sorokat, végig nézve az előzetesen rögzített adatokat, miszerint a nő újságíró, tehát nem auror és törvényesen nem hozhatott volna el semmit Méhes úr cégétől. Fejemet megemelve elkaptam pillantását, megvártam míg mondandója végére ér.
- Látom, Ön újságíró - ezt már nem csak az elolvasott sorok alapján gondoltam, megjegyzésem inkább a nő válaszainak szólt, aki próbálta átvenni a beszélgetés irányítását, s kérdezővé válni a kihallgatottból.
- Ha Méhes úrnak vannak is kétes üzelmei, nem hunyhatunk szemet a tény felett, hogy Ön betört egy ingatlanba és iratokat lopott el. Ez bűncselekménynek számít és akár két évig terjedő börtönbüntetést is vonhat maga után kisasszony. - sóhajtva tártam szét a kezeimet, mert sajnos ez várt rá. Még akkor is, ha ezt egy újságcikk miatt tette, nem volt egyszerű helyzetben.  Mégis, furdalt a kíváncsiság, hogy vajon miféle indíttatásból cselekedett ilyet egy újságíró. Csupán egy szenzációhajhász cikk miatt, vagy valami más okból kifolyólag. Nem szívesen tudtam volna börtönben anélkül, hogy ne látnánk ezt az ügyet át.
- Kérem, meséljen nekem egy kicsit a Méhes úrral való kapcsolatáról, arról, hogy mi zajlik Méhes úr cégében, és hogy ehhez Önnek mi köze azon kívül, hogy megszerezte azokat az iratokat? - kérdeztem nyugodt hangnemben, nem gyakoroltam rá nyomást, egész kellemes beszélgetésnek is gondolhatta ezt, leszámítva a tényt, hogy mégis csak egy kihallgatóteremben ücsörgött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836087#post836087][b]Rothstein Elektra - 2021.08.22. 20:36[/b][/url]

Elmosolyodik. Halványan, szinte alig láthatóan húzza oldalra ajka szegletét. Jellemző rá ez az arckifejezés. Különösen olyankor, ha úgy érzi próbálják megforgatni, mint grillcsirkét a nyárson. A vele szemben ülő auror testtartása és az, hogy továbbra is csak olvasás után kerül képbe, jelzi hősnőnk számára a helyzet bizarrságát. Miért épp ezt az inkompetens férfit küldték be hozzá, akinek látványosan lilája sincs semmiről? Nem csoda, ha az emberek bizalma már nem olyan erős a bűnüldöző szervekben, mint egykor volt. Vagy esetleg Zlatan furcsa taktikája volna, hogy a kettejük kapcsolatát ne sejthesse meg senki? Igazán remek logikája van, de ez most kicsit félrement terv lett. Minden esetre, abból főzz, amid van elven Elektrának most ezzel a Mark nevű férfival kell boldogulnia. Úgy dönt, hagyja egy kicsit most magát vezetni, de csupán addig, míg feltétlen szükséges. - Technikailag az egyik alkalmazott vitt be az irodába, és nem hoztam ki semmit, csak akkor, amikor az Ön egyik kedves kollégája elvezetett - tisztázza a helyzetet, miközben ujjait maga előtt az asztalon összefonva néz a férfi szemébe. Pillantása kihívó mintsem fölényes. Hangja tónusa tárgyilagos, de cseppet sem ellenséges, hiszen egy oldalon állnak. Kompetens riporterként reagál tehát a felhozott vádra, csipetnyi Rothstein csavarral. - Méhes úr egy bűnöző - jelenti ki szemrebbenés nélkül - Kiterjedt bűnszervezet feje, aki azoknak a pénzén veszi a kézzel tűzött Armaniját, akiket kizsákmányol és megkínoz. A keze viszont tiszta marad mindig, mert mindent mások tesznek meg helyette - folytatja immár egy kicsit indulatosabban. Eszébe jut ugyanis Ákos és az, ahogyan a kedves férfi remegett első találkozásukkor. Majdnem tönkre tette az életét az a patkány. Szerencsére csak majdnem, mert a férfi erős és kitartó. - Egy ideje már nyomozok utána és most végre sikerült a közelébe férkőznöm azoknak a főkönyveknek, amik bizonyítják a pénzmosát és az emberkereskedelmet - beszél tovább és arra jut, hogy kiteríti kártyáinak azon részét, amikkel nem árthat Ákosnak, sem azoknak, akikkel azóta kapcsolatba került, hogy belefogott az ügybe - Méhes minden áron megpróbál feljebb kapaszkodni, hogy bejuthasson az aranyvérű mágusok közé, így válva érinthetetlenné. Ha ez sikerül neki, akkor már semmit sem lehet tenni ellene! Úgy tudja tovább folytatni a gaztetteit, hogy egy ujjal sem tud majd hozzáérni senki, mert megvesz mindenkit, még magukat is kilóra - széttárja karjait és sötét, tűztől izzó, eltökélt tekintetét a mennyezet felé emeli - Meg kellett próbálnom! Nem azért, hogy cikket csináljak belőle...Hanem azért, hogy segítsek azoknak, akiken átgázolt, akiket megnyomorított. Mert maguk hagyják, hogy még mindig szabadon járjon-keljen a világban - néz vissza a vele szemben ülőre és ahogy pillantása rá siklik az aurorra, sok hónapnyi sötétség után, mely körül ölelte, végre úgy érzi, kezdi megtalálni újra a fényt - Megírni az eredményt akarom. A tényeket. Az igazságot. A hírt, hogy börtönbe került a bandájával együtt - beharapja alsó ajkát és fejét rázva mélyen és hangosan szívja be a levegőt. Az újságírás és a lelkiismeret a legrosszabb kombináció. Mégsem bánja, hogy neki épp ez jutott. Ez számára a fényhez vezető egyetlen ösvény, amiről az utóbbi időben le kellett térnie. Azonban ennek vége. Ismét rajta jár és még ha göröngyös is, ez az ő igazi útja. Boldog, hogy születésnapjára ezt a felismerést kapta a Sorstól ajándék gyanánt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836092#post836092][b]Mark D. McMillan - 2021.08.22. 22:14[/b][/url]

Miközben Elektra beszélni kezdett, előkaptam ingem zsebéből a jegyzetfüzetemet, ami nélkül sehová sem mentem. Erről meg is feledkeztem eddig, most viszont szükségét éreztem annak, hogy feljegyezzek minden olyan új információt, amiről eddig nem hallottam. Ez a helyzet amúgy is frusztrált kicsit, s ezt bizony a velem szemben ülő nő is észrevehette rajtam, ha feltűnt neki a homlokomon futkosó ráncok sokasága.
- Melyik kolléga, hogy hívták? És melyik alkalmazott vitte be? - lehet, hogy erre most a nő ráncolhatta a homlokát, de mindig is úgy voltam ezzel, hogy legyen akármilyen apró kis részlet, annak később akár nagy jelentősége is lehet. Márpedig ahogy a történet kezdődött, miszerint egy ottani alkalmazott vitte be, majd egy kollégám hozta ki, kissé gyanúsnak tűnt. Ha bevitték, akkor nem lehetett betörés, viszont akit a helyszínen kihallgattunk, az szerint a nő csak úgy behatolt az épületbe. Különös.
Halkan lehet, hogy hümmentettem egyet, de csakis azért, mert az agytekervényeim máris beindultak, és próbálták feldolgozni a korábbi információkat és a most hallottakat.
Információból pedig jutott bőven, mert amint megkértem, hogy kicsit fejtse ki jobban a dolgokat, úgy máris, mintha egy csapot nyitottam volna meg, csak úgy zúdultak ki a szavak a nő ajkain. Még a tekintete is megváltozott, ez szinte azonnal feltűnt, az addigi, szinte semmibe révedő tekintet most mintha felperzselte volna a helyiséget. Mertem remélni, hogy nem velem van problémája, és csupán csak a hév és a szív az, ami hajtja. Márpedig a mondandója nekem hitelesnek tűnt, nagyon is, s kezdett összeállni fejemben a kép.
- Értem-értem Elektra, világos - bólintottam, s még az utolsó gondolatokat felvéstem a jegyzeteim közé, hogy aztán sötétjeibe fúrjam a pillantásomat.
- Amiket most itt elmondott nekem, azok nagyon komoly vádak hölgyem. És még ha igaz is az, hogy Ön jót akart és bizonyítékokat keresett, ezt sajnos akkor sem tehette volna meg. Ön nem tartozik egyik nyomozói szervhez sem, és még ha újságíró is, ilyen téren még magácska keze is kötve van. Tudja, hogy miért hoztuk be? Valaki feljelentette. És ilyen esetben, még ha tényleg ez az igazság, akkor is komoly börtönbüntetés várhat magára, amiért a saját szakállára nyomozott. Szóval mindenképp szüksége lesz egy védőre, de azt el tudjuk intézni, hogy óvadék ellenében most elengedjék Önt. Ezt az ügyet pedig mindenképp ki fogjuk vizsgálni - a rossz hírek után próbáltam kecsegtetni valami jóval is. Nem kellett volna együtt éreznem azokkal, akik kihallgatásra érkeztek, de ez gyakran megesett velem, különösen akkor, ha úgy éreztem, hogy a velem szemben ülő igazat mond. Márpedig jó emberismerő voltam, s valami azt sugallta, hogy ennek a dolognak jobban is utána kéne járnunk.  
- Ki tudja most fizetni az óvadékot, vagy valakit ide tudunk hívni, aki segíthet magán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836107#post836107][b]Rothstein Elektra - 2021.08.23. 13:09[/b][/url]

Megadja a neveket. Mindkettőt, ám azt kéri az aurortól, hogy az alkalmazottat védjék meg, hiszen azzal, hogy segített neki, saját és családja életét veszélyeztette. Összefogtak, mert az a nő sem tudta már tovább nézni azt, ami ment ott, abban az irodában. Helyes útra térni sosem késő. Ezután hősnőnk bölcs hallgatásba burkolózva figyeli a vele szemben ülőt. Látja is és nem csak nézi immár. Az imént kezdett csak el jegyzetelni és láthatóan ideges. Arcvonásai legalábbis erről árulkodnak. Szorgosan írogat, miközben ráncok futkosnak homlokán és hümmög. - Jó reggelt! Végre maga is megérkezett a műsorba - konstatálja mindezt hősnőnk magában, a rá jellemző csípős éllel, de egy szót sem szól továbbra sem és megint felveszi kifürkészhetetlen pókerarcát. Vékony ujjait finoman fonja össze. Ajkait lágyan tartja, egyenletesen lélegzik. A szemei viszont továbbra is szikráznak. Tudja jól mi forog kockán. Már hallotta. Így amikor a férfi újra elismétli, mintha elsőre nem értette volna, hogy mi várhat rá emiatt, hősnőnk ittléte óta először pillant megvetéssel az aurorra. - Furcsa egy világ ez, ahol azt, aki az igazságért harcol börtönnel fenyegetik, míg azt, aki sárba tiporja, dicsfény és pompa veszi körül - ejti ki hűvös tárgyilagossággal a szavakat, amik mégis szinte menydörgő robajjal csapódnak kettejük közé. Gyűlöli az igazságtalanságot. A hatalmasokat, akik bármit megtehetnek, ami érdekükben áll, ha úgy kívánják. A hatóságok pedig, tisztelet a kivételnek, kutya mód fekszenek le előttük és szinte várják, hogy a hasukat vakargassák. Néha úgy érzi, neki nem ebben a korban kellene élnie. Egy forradalom kellős közepén, fegyverrel a kézben harcolva, vagy meghalva a szabadságért talán többet tehetne. Itt viszont, ahogy az auror is megmondta, kötve van a keze. Sőt, ahogy a helyzet áll, mondhatni bilincsbe verve. - Történjék bármi, legalább kivizsgálják... - szólal meg elgondolkozva és karjait mellkasa előtt összefonva, felsőtestét hátra húzva eltávolodik a férfitól - Aztán persze megy majd a süllyesztőbe, én meg a tömlöcbe. Méhes pedig éli világát, mint egy kis király - húzza féloldalas, kegyetlen mosolyra ajkát - Ilyenkor adok hálát a Sorsnak, hogy a szemem miatt nem lehettem auror, pedig az volt a legnagyobb vágyam annak idején - pillantása csalódott és szomorú, mert hitt a hősökben. Hisz az igazságban és hitt az aurorokban. Előre dől megint a széken, majd felkönyököl az asztal hűvös fémlapjára. Fogva tartja a másik fél tekintetét. Álla alatt fonja össze ujjait, amikre rátámasztja állát - A szüleimet hívásához én vagyok idős, a lányom meg túl kicsi még hozzá, hogy kifizesse. Úgyhogy megoldom egyedül, köszönöm - válaszolja a rá jellemző élesnyelvűséggel, de egy mosolyfélét is megenged magának. Azonban inkább szól ez a helyzet iróniájának, mintsem a kihallgató tisztnek, akit úgy érzi, bár érdekel az ügy mégsem fog tenni semmit. Hiszen valószínűleg nem az övé lesz. Bejött, mert erre utasították. Tette a kötelességét. Elektra újra rápillant. Sötét, kifejező szemei úgy futnak át a férfin, mintha letapogatná. Végig sorjázik a vonásain, hogy emlékezetébe vésse őket. Az ember arcát, aki vele átellenben ül és csak a munkáját végzi. Nem ébred benne szimpátia. Nem érez vele kapcsolatban semmit sem, és ez rosszabb hősnőnk esetében még az ellenszenvnél is, ami legalább egy őszinte reakció. - Bárcsak valaki olyan faggatott volna, akit jobban érdekel azoknak a sorsa, akit Méhes bántott, mint az, hogy hány év jár egy mondvacsinált betörésért - sóhajt fel kétségbeesetten, ahogy belső hangján kimondja azt, ami bántja az aurorral kapcsolatban. A törvény és az igazság tényleg fényév távolságban jár egymástól és ez az, ami igazán elkeserítő. Egyre nehezebb ezt elfogadnia hősnőnknek. A törvény nem az ártatlanokat védi manapság. A bűnüldöző szervek emberei sem az igazság hős harcosai többé, hanem csupán a jog pálcásszolgái. Pórázon tartja őket a hatalmasok rétege, az érinthetetleneké, ahogy az ő fajtáját. Mert az újságírók is hasonló cipőben járnak. Meglehet hősnőnk megint tévedett, amikor tegnap éjjel beosont a nővel abba az irodába. Kockázatot vállalt, hogy segíthessen. Elbukott. Megfizeti az árát megint, mint amikor testét szerte szabdaló sebeiből gyógyult. Annak is csak fájdalom és szenvedés lett a vége. Újra és újra elbukik, majd feláll. Porig sújtva, a semmiből építve fel önmagát. Meddig bírja még? Ha bezárják, Imolát a szülei nevelik majd fel, ez biztos. Legalább az ő sorsa felől nyugodt lehet. A sajátját pedig a két kezére és a lelkére bízza. Hirtelen sötét árnyékként vetül elméje színes széles vásznára egy rémkép. Megtenné. Álmában már látta a hírt róla. Az baleset volt, ez öngyilkosság lenne. Bátor vagy botor az, aki nem látva kiutat az életnek nevezett szenvedésből inkább megválik tőle? Meghalni könnyű. Élni nehéz. Elektra pedig kezd belefáradni a hiábavaló próbálkozásba, hiszen minduntalan kudarcot vall jó ideje. Van értelme folytatni tovább, akkor is, ha tudja a Sors és a Végzet egyként összeesküdtek ellene?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836114#post836114][b]Mark D. McMillan - 2021.08.23. 18:59[/b][/url]

Bólintottam a kérésre, noha még közel sem volt biztos az, hogy az állítás igaz. Ellenben a nő olyan elhivatottan beszélt Méhes úrról és a vele kapcsolatos ügyletekről, hogy úgy éreztem, nem hazudik. Márpedig, ha ezek az állítások a behozott bizonyítékokkal is alátámaszthatók lesznek, akkor valós veszély leselkedhet az alkalmazottra és Elektrára is.
Az elhangzott nevek lejegyzése okozott némi fejtörést a magyar nyelvtan miatt, de mindeközben nem kerülte el figyelmemet a nő megjegyzése sem. Felpillantottam rá, még sem reagáltam semmit a csípős beszólásra, inkább visszapillantottam a jegyzeteim közé, s befejeztem az utolsó gondolatok leírását.
- Valóban, szörnyű ez a világ - feleltem az újabb megjegyzésre semleges hangszínen, ami akár kétértelműen is hangozhatott. Vehette akár rossz néven is, gúnyos hozzászólásként, de nem erről volt szó. Egyetértettem a megjegyzésével, magam is elítéltem ezeket a dolgokat, csak jelen pillanatban nem arról volt szó, hogy eszmecserét folytassunk. A munkám része volt a kihallgatás, ahogy az is, hogy közöljem a jó vagy rossz hírt. S bár feltehetően tájékozott volt a kisasszony, kötelességem volt ismertetni vele azt, hogy a tettei milyen következményeket vonnak maguk után.
Az, ahogy ezután nézett rám, sok mindenről árulkodott, meg persze azok a szavak is, melyek ezután hagyták el a száját. Végig pillantottam a testhelyzetén, védekező pozíciót vett fel, kicsit talán sértettnek tűnt.
- Pedig ilyen affinitással talán ezen a pályán kellett volna maradnia és akkor most nem történik ez - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, miközben összerendezgettem magam előtt a jegyzeteket, vissza a mappába, majd felegyenesedtem az asztaltól.
 - Rendben Elektra, hamarosan üzenhet, még a türelmét kérem, máris jövök - azzal sarkon fordultam, és megindultam a kijárat felé. Félúton mintha hallottam volna sóhajba öntött szavait, igaz nem tisztán és nem mindent, de hellyel-közzel kiértettem belőle a lényeget, majd magára hagytam a kihallgató helyiségben.
Átsétálva az irodába, máris az egyik kolléga elé csúsztattam a feljegyzett munkatárs nevét, s megkértem, hogy minél előbb kerítsék elő és hozzák be kihallgatásra. Ezt követően a másik kollégát arra kértem, hogy az Elektrától elkobzott iratokat tüzetesen nézzék át, és jelöljenek meg azokban mindent, amiben kétes üzlet gyanúja merülhetne fel.
Végül egy csészébe töltöttem kávét, egy pohárba vizet, s azzal sétáltam vissza a kihallgató terembe, úgy nagyjából tizenöt perccel később. Bár lehet, jobb lett volna, ha nem merészkedek vissza a medve barlangjába, mert amilyen szúrósan nézett korábban, s amilyen megjegyzésekkel illetett, úgy ennyi várakozást követően talán csak még jobban meggyűlölt.
- Elnézést, volt egy kis dolgom. Kárpótlásul kávé, víz - csúsztattam elé, mert fogalmam sem volt arról, hogy mit inna inkább, mire lett volna szüksége épp.
Ezután visszaültem vele szemben, majd úgy húztam elő a pálcámat, hogy hátulról az ne látszódjon, s egy hangtalanító védőbűbájt vontam magunk köré.
- Elektra, nem minden auror korrupt és nem kell azt feltételeznie, hogy itt senki nem foglalkozik ezzel az üggyel. Nem tudom, hogy Ön korábban melyik kollégámnak jelezte ezen gyanúját, miszerint Méhes úrnak kétes üzletei vannak, de azért azt Ön sem gondolhatta komolyan, hogy majd a saját szakállára iratokat lop el, és aztán előáll velük úgy, hogy bizonyítsa a másik fél bűnösségét. Lehet, hogy ez Amerikában így működik, mert ott sokat adnak a látszatra és a színjátékra a bíróságokon, de itt Európában ez nem ilyen egyszerű. Nem beszélve arról, hogy ezzel akár a saját életét is veszélyezteti, amennyiben Méhes úr tényleg olyan kaliberű bűnöző, mint ahogyan azt állítja.Én megígérem, hogy kinyomozzuk ezt az ügyet, de Önnek mostantól minden birtokában lévő információt át kell adnia nekünk, és nem dolgozhat tovább a saját szakállára. Ha a behozott bizonyítékok valósak, el tudjuk érni, hogy enyhítsék a büntetését, akár még el is tudjuk ezt kerülni, de akkor nem lehet több magánakció, mert ezzel nem csak a saját, de más életét is bajba sodorhatja - ezúttal hosszasan beszéltem a nőhöz, végig tartva vele a szemkontaktust, s azt reméltem, hogy ezúttal felül tud kerekedni a sérelmein, és reálisan látja majd a helyzetét. Márpedig Elektra nem volt nyertes pozícióban jelenleg, s valószínűleg ennek Ő is tudatában volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836126#post836126][b]Rothstein Elektra - 2021.08.23. 21:32[/b][/url]

Tizenöt perc. Mire elég ennyi idő? Mit tehet ezalatt, ebben a szűk szobában az elméjét megszálló sötét gondolatok közt bolyongva? Kioldja a haját tartó kötéseket, mire hullámos, sötét fürtjei leomlanak. Ujjaival közéjük túr és eligazgatja őket, majd ahogy kezeit előre húzza rájuk pillantva eszébe jut egy régi emlék. Akkor még másként látta a világot. Csupa fénynek, nem csupa árnynak. Ott volt egy gyűrű az ujján, ami emlékeztette, hogy az élet jó és szép, s hogy tartozik valakihez. Az ujjai most üresek, ahogy a szíves is azzá vált. Tenyerébe temeti arcát. Férjére, fiára, lányára és Hegére  gondol. Ha ő nincs, ezeknek az embereknek a sorsa mind másként alakult volna. Hősnőnk a hiba a képletben, melytől minden számítás összedőlt. Parttalan sodródnak gondolatai. Elméje színes széles vásznán olyan események képei villannak fel melyek sosem történhetnek meg ebben a valóságban. Ebben, amitől Elektra kezd egyre távolabb kerülni. Irracionális, őrült, zavarodott. Régen utálta magát, ha elgyengült. Nem szeretett sírni sohasem. Azonban az utóbbi években több könnyet hullatott, mint egész életében, a babakorát is beleértve. Most is fojtogatja torkát a feltörni készülő zokogás, ám ekkor nyílik az ajtó. Visszakényszeríti hát magát pár pillanat alatt a szerepébe. Nem láthatja ez az ember, hogy megtört, mert még azt hinné, miatta történt. - Semmi gond - rázza meg fejét az exkuzálásra és figyeli mint csinál a másik. A kávé illata, melyet elé tesz, csábító. Keserédes csók volna ajkán, amiért eleped. Viszont ki tudja mit tett az auror a poharakba a bennük lévő innivalókon kívül. Hősnőnk sóvár pillantása árulkodó lehet, azt nem tudja leplezni, ám fő az óvatosság. Így nem kortyol bele egyik pohárba sem és nem is fog, ha nem lesz muszáj. - Ha most azt várja tőlem, hogy kiadom az esetleges itteni kapcsolatomat, akkor maga vagy teljesen amatőr, vagy engem néz komplett hülyének. Az első a maga baja, a másodikat viszont én nem tűröm - húzza össze sötét szemét, ajkára közben megvető mosoly szökik. Állja a férfi tekintetét, ami fürkésző és éles, akár egy penge. Elméleti élveboncolás. Ez zajlik most kettejük között. - Higgye el tisztában vagyok vele mivel járhat pro és kontra a nyomozásom. Nem kell rá figyelmeztetnie, vagy úgy tennie, mintha együtt érezne velem, esetleg annak a mocsoknak az áldozataival. Főleg, mert láttam, hogy az előbb a papírokból puskázott ki mindent. Most meg többes számban beszél. Tehát felteszem nem a magáé az ügy, így nem is ígérheti meg nekem, hogy a végére fog járni, igaz? - kiszáradt ajkát megnedvesíti, majd ösztönösen beharapja. Vágyakozik a kávé után, melynek illata úgy simogatja, mint kedvesét egy szerelmes szerető. Nem szabad, hogy ez most megzavarja, így inkább beszél tovább - Én viszont bátran tehetek ígéretet arra, hogy mindjárt leteszem az óvadékomat, aztán szépen kisétálok innen, elfújom a tortámon a gyertyákat és magával az életben nem találkozom, soha többé. Sem itt, sem máshol - lélektükreiben dac fénylik, ezután félresöpör egy kósza tincset, ami az arcába hullt az imént. Szépsége fakóbb mint pár hónappal ezelőtt, de még mindig van benne abból a fanyar, különös vonzerőből, melyet olykor ki is használt annakidején - Oh és van itt még valami...Attól, hogy a vezetéknevem magának nyelvtörő, nem jogosította fel rá semmi, hogy a keresztnevemen szólítson- biccenti oldalra fejét miközben kicsit felvonja szemöldökét. Nem ittak pertut, és úgy fél órával ezelőttig azt sem tudták egymásról, hogy a másik egyáltalán létezik. Ha már azzal meg tudta kétszer is fenyegetni az auror, hogy lecsukják, akkor adhatna legalább annyit a látszatra, hogy megpróbálja tisztelni egy kicsit. Elektra számára az ilyen formalitások igen fontosak és sokat elmondanak az emberekről, illetve most épp Mark McMillan kihallgatótisztről.    

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836143#post836143][b]Mark D. McMillan - 2021.08.24. 19:53[/b][/url]

Feltűnt az, hogy a nő szemügyre vette az asztalon landoló italokat, vártam is, hogy majd egy kicsit felderül az arca, és akár még egy köszönömöt is kibök a figyelmességemért. Ehelyett csak az tűnt fel, hogy meg sem moccan a poharak irányába.
- Nem kér? - pillantottam rá kérdően, hisz már jó ideje itt ücsörgött, s egész biztos, hogy vágyott már valami ilyesmire. De ha nem, hát nem, ez nem kényszer, s mivel magam is szomjas voltam, a pohár vízre esett a választásom. Abból ittam néhány kortyot, nem akadt a torkomon, nem mart és még csak nem is patkoltam el tőle perceken belül. Egészséges, tiszta és friss víz volt ez. Ezután igyekeztem összefoglalni a gondolataimat, ám ahelyett, hogy a velem szemben ülő nő megértett volna bármit is abból, amit mondtam, ismét támadóan reagált, ráadásul olyasmit feltételezett rólam, ami még csak meg sem fordult a fejemben, ez eddig. Nem tagadom, a bicskanyitogató stílus kezdte feszegetni a határaimat, melyeket ezidáig elég jól kezeltem. Mégis, kicsit kezdtem felhúzni magam a folyamatos támadásokon, ám egyelőre megfékeztem magam és elnyeltem a gondolataimat és folytattam. A nő azonban újra rákontrázott, ismételten vállalhatatlan stílusban.
- Látom, most nagyon arra játszik, hogy elveszítsem a fejem és kihozzon a sodromból, de fölösleges. Az, hogy maga mit képzel rólam, szíve joga, de leszögezném, hogy ilyen stílussal és hangnemben nem fogunk egyről a kettőre jutni. Nem azért ülök itt, hogy az idejét raboljam vagy a sajátomét. Ha számomra nem lenne tényleg fontos az, amit mondott Méhes úr ügyleteiről, akkor már rég vége lenne ennek a beszélgetésnek. Megmondtam, hogy ki fogjuk nyomozni az ügyet, de ahhoz szükségem van a segítségére. Azzal viszont, hogy arrogánsan fennhordja az orrát, sérteget és azt hiszi, hogy ártani akarok magának, vagy a védencének, rossz úton jár. Ha segít nekem, én is segíteni fogok magának és megoldjuk az ügyet - ennél jobban már a nyelvi ismeret hiánya sem engedte volna, hogy jobban kifejtsem, mi a véleményem az üggyel kapcsolatban. Elmondtam, hogy segíteni akarok, hogy hiszek abban, amit elmesélt, mégis igyekezett elvágni azt a lehetőséget, hogy megoldódjon ez az ügy. Nem értettem, mi oka volt arra, hogy így viselkedjen, miféle sérelmet szerzett korábban, de egyértelmű volt az, hogy valami nem stimmel a nővel, mentálisan nagyon nem. Mégis, vártam, hogy talán végre átérnek hozzá a szavaim, és látja majd azok mögött a jó szándékot. De nem, mintha süket fülekre leltem volna, gőgösen dünnyögte, hogyan hagyja maga mögött a parancsnokságot.
Sóhajtva fújtam ki magam elé a levegőt, miközben megcsóváltam a fejem, ezzel jelezve, mennyire elítélem a viselkedését. Ez volt a véleményem róla, közben azon gondolkodtam már, hogy ha ő nem is hajlandó segíteni, vajon hogyan is tudnék utána járni ennek az ügynek, kitől szerezhetnék információt, hogy bebizonyosodjon, Méhes úr egy bűnszövetkezet feje. Ezekből a gondolatokból rántottak ki a nő szavai, mire már nem is kívántam érdemben reagálni. Egy kicsit csalódott voltam, hogy itt Magyarországon ennyire ellenségesek velem, ez nem az első alkalom volt, amiért azért támadtak be, mert mondjuk összekevertem az egyes számot a többesszámnál, vagy nem tudtam megfelelően kiejteni valakinek a nevét. Már kedvem lett volna elmorogni, hogy hova is menjen, de még mindig az a régi módi alak voltam, aki igyekezett megadni egy nőnek a tiszteletet.
- Köszönöm Roudstájn kisasszony, kifáradhat, hogy intézze az óvadékot - mutattam az ajtó irányába, bár homlokomon a ráncokból láthatta a gondterheltséget, melyet leginkább az okozott, hogy fölösleges szócsatát kellett vívnom ahelyett, hogy az ügyre koncentráltunk volna. S hacsak nem érezte továbbra sem azt, hogy nem az ellensége vagyok, hanem egy lehetőség, hogy megoldódjon az ügy, úgy hagytam, hogy elsétáljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836147#post836147][b]Rothstein Elektra - 2021.08.24. 20:50[/b][/url]

Vágyik a kávéra, a cukra a padló alatt van, de nem mer belőle inni és nézni sem bírja, hogy a vele szemben ülő a vízből kortyol. Az egész város tudja, hogy a kávé a szenvedélye, így egyértelmű, hogy abba kerülhetett bármi, ha ez volt a szándék. Elektra a megszokottnál is paranoiásabbá vált az eltelt hónapok alatt. Attól fél, hogy esetleg verita szérummal próbálkozik nála az auror. Egyenesen retteg, hogy a szer hatása alatt esetleg elárulja azt a titkot, amit szíve mélyén őriz. Hege kilétének titkát. Nem tudhatja senki, s hősnőnk megesküdött rá, hogy az élete árán is megvédi. Így lesz. Ha kell a sírba is magával viszi. - Köszönöm, nem - tolja el finoman a csészét, hogy még az illatát se érezze a benne lévő fekete aranynak. Ezután az események hirtelen és keményen gyorsulnak fel kettejük között. Mondatok csapnak össze, akár a kardpengék. Ész érvek csatáznak érzelmekkel. Elme száll harcba hittel. Kitörni készül a vihar. Indulataik egymásnak feszülnek, míg végül elhangzik egy mondat, akarva akaratlan az auror szájából, mely visszahozza hősnőnk józan eszét. Nem árulja el mégsem magát. Kivárja a férfi végszavát. Miután megkapja egy szó nélkül indul el kifelé, azonban amikor mellé ér, kecses mozdulattal odahajol hozzá és a füléhez közel suttogni kezd - Miért nem ezzel kezdte? Szüksége van a segítségemre? Kérje és megkapja. Ennyi az egész - hangja bársonyossá válik, ahogy a szavakat formálja. Egész attitűdje megváltozik ennek a néhány szónak a tónusában. - Pub, holnap este, tízkor és ne késsen - fejezi be mondandóját, majd határozott léptekkel elhagyja a helyiséget. Odakinn az ajtón túl térde megrogy és meg kell támaszkodnia, hogy össze ne essen. - Lélegezz! Lélegezz! - kiált rá belső hangja, mire remegve cselekszi meg, amire utasítja. Saját szavára hajtva pedig néhány pillanattal később erejére talál. Kifizetve az óvadékot visszakapja holmiját. Mindene megvan, ahogy elvárható. Jó fél óra múltán tud csak kilépni a kirendeltség épületéből, ahonnan azonnal haza hoppanál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836342#post836342][b]Kállay Bertalan - 2021.08.29. 21:34[/b][/url]

Sosem árt egy kis extra tudás, mindig ezt állítom. Vagy éppen ihletadó gondolat, bár ezt már nem reklámozom hangosan, mint holmi életbölcseletet. Nem is gond, ilyenkor mindig úgy vagyok vele, hogy ez az én kis titkom, mert a falnak is füle van és valahogy nincs kedvem apámmal harcolni, hogy mégis mit művelek. Lehet nem szólna érte semmit sem, azonban, inkább nem kockáztatok. Vagy valami ilyesmi.
- Úriemberek sportja – ízlelgetem a kifejezést, amelyből senkinek nincs kedve éppen arra gondolni, hogy harc lenne. Beugrik elém a tenisz, a golf, amik nem az őrjöngős, lelátón iszogatós sportok, aztán el is engedem. Figyelek a másikra, amint sorolni kezdi, mi az a minden. Kicsit pislogok is párat a lehetőségek tárházát. - Hűha. Ez tényleg minden. Tehát lényegében vannak alap fogások, amiket ezekhez a tárgyakhoz hozzá tudsz kombinálni? - érdeklődöm kicsit előre dőlve, mert annyi biztos, hogy nem mindennapi egy mágus életében ilyet hallani. Ó, hát szinte lúdbőrzik a hátam a gondolatra, ha két kézzel tanulnék ilyeneket és közben apám pedig nem értené, miért fecsérlem erre az időm. Mintha nekem a lázadó korszak igencsak késve érkezne meg. De legalább van. Addig jó, míg nem nyíratom fel a hajam és lövetek ékszert a szemöldökömbe, nem?
- A bot tényleg hasznos, olyat már láttam, hogy bottal. De most így elképzelve egy cilinderrel mit lehet… vagy mondjuk egy éjjeli lámpával… érdekes. Na de, értem én ezt úgy, hogy van egy fogás, ami jó arra, ami keményebb, nyele van és egy dobás, ami jó arra, ami kisebb és puhább? - csak összerakni szeretném, aztán hagyom is. Milyen mókás, ő jött ide kérdezni és kíváncsiskodni, erre én vagyok az, aki faggatja őt, meg lassan csillogó szemekkel hallgatja. Mert nem elég a harc, még ott van a különlegesség is, amivel rátesz a lapátra. És emellett ő szeretne auror lenni. Az ilyen „aduászok” mindenre jól jönnek, ha rajtam múlna, már holnap kezdhetne is. Jó, persze, sok mindent kell még tanulnia, de az alapokat látom, amire nagyon lehet építkezni.
- Minden képesség ritka, mivel az átlagos, mint én, vagyunk többségben. Nincs ezzel probléma, szerintem. Jobb is, mert az ilyenek általában a jó embereknél landolnak, mint ugye te – mosolyodom el, hiszen belőle nehezen nézem ki, még ha a harc részt szereti is, hogy hajlamos a gonoszságra. Sőt.
- Ó, vagy úgy. Teljesen véletlen jött elő és ez lett belőle – bólintok, hogy akkor nem volt ismert a kezdetek óta, hanem úgymond, most fejlődnek egymással inkább. Veszélyes, ha a végén ő kerül mindig a gyengélkedőre, nem inkább vicces. - Tehát egy kisebb sérülés is nagyon kimerít vagy lehet úgymond gyakorlással vagy bármivel egy kicsit… jobb? - mert akkor nemigen szabad használni, ha egy orrtörés is ekkora gondot okoz. Bár lehet csak én és most, így szóban félnék tenni bármit, gyakorlatban meg… mindegy. Nekem nincsenek rejtett dolgaim.
- Hmmm – gondolkodom el a kérdésén. Nem hallottam még így kifejezetten róla, bizonyára azonban mégse lehetetlen. Bár hogy mit tudna, az jó kérdés, de nyilván nem is rajtam múlik. - Őszinte leszek, nem tudom. Viszont azt igen, hogy utána tudok járni a dolgoknak. Lehet nem önkéntes lenne hanem úgymond, mint valami kis gyakornoki munka. Az is az lényegében, szóval ezt kiderítem neked és megkereslek a válasszal – bólintok, hogy így is lesz, csak kapjak el valami fejest. Nekem apa révén teljesen más volt, evidens, hogy egy idő után segítettem neki, de az más, teljesen.
- Na igen, az se utolsó, ha ismered a járást és a dolgok menetét. Nekem kicsit más, mert volt előnyöm, de csak úgy a semmiből elég fura lehet egy ilyen hely. Körbevezethetlek ahol szabad, ha gondolod – ajánlom fel a dolgot hirtelen, ha elfogynak a kérdések, mit tudnánk még kezdeni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836348#post836348][b]Kállay Bertalan - 2021.08.29. 21:54[/b][/url]

Elismerem, én nagyon csak a felszínt kapartam ebben az ügyben. Aligha vannak most jó érzéseim azzal kapcsolatban, hogy mi szerepel azokban az aktákban, amik előttem sorakoznak és a magam kis szegény sorait is hozzátettem. Tetemes. Ez az ijesztő az egészben. Túl sok, mintha sosem akarna elfogyni, gyanítom, hogy nem is ez a vége az egésznek, lesznek még oldalak, kupacok belőle. Erre sóhajtok egy nagyot csupán. Jó lenne, ha most, hogy így ketten ülünk felette, kész lenne a válasz, de csak orrnyergem dörzsölöm meg, nem oldódik meg azonnal semmi sem. Álomvilág lenne, nagyobb, mint maga a mágia.
- Rongyosra lapoztad őket? - a mosoly inkább szomorú, mint vidám, mert tudom milyen, amikor valamire rákattan és nem mászik ki a fejéből. Nagyon nagy ügyem még nem volt, amit én annak neveznék, de kirakóst raktam össze eleget és tudom, ha egyszer nekiindulok, akkor nincs más, csak az létezik. Így megértem, ahogy azt is, hiába viszem el, akkor is vele lesznek és ugyan úgy tovább fogja fejben pörgetni. Most azonban én is Zalán szavaira figyelek inkább, mint a papírokra.
- Nem, pedig egyszerűbb lenne – mert ott van egy minta, amit lehet követni. Itt is azonban, ahogy Zalán ismerteti a dolgokat, homlokom ráncolódik, ahogy a képkockákat helyezem magam elé.
- Egy próbán. Gondolom a hallgatás miatt. Lehet tudni, milyen próba? - kérdezek közbe, hátha legalább egyet tud, az is több lenne, mint a semmi. - A kastélyhoz – motyogom, ahogy tekintetem járatom az x jeleken oda-vissza. A próbák közel a kastélyhoz, diákok, a helyszín.
- Nem, a terjesztő itt túl feltűnő lenne – mint egy ballonkabátos alak a strandon. Oldalra billentem kissé a fejem. - A tanárokat átvilágítani szokása az iskolának. Legalábbis remélem – teszem hozzá, majd elemelem a tekintetem a térképről. Felállva teszek pár lépést, majd fordulok ismét felé.
- Beleesnek, pontosan. Ha a kastély a gócpont úgymond, akkor… diákokkal ki ért a legjobban szót? Egy diák, esetleg fiatal, pályakezdő tanár. Aki el tud vegyülni közöttük, ha éppenséggel valami parti van vagy csak gyűlés. A diákok között bizonyára akadnak problémásak, nehéz hátterűek. Ezekről nincs semmi nyilvántartás? Esetleg akinek van már valami priusza? - mert lehet, hogy iskola, a kihágások is lehetnek durvák, ahogy a diákok is. Lehetséges, hogy pont ez az a hely, ahol senki, de mindent meg kell vizsgálni, ez már biztos. Az utolsó porszemet is.
- Igyekszem – lépek vissza és rázok vele kezet. - Egyelőre ezt tudom mondani. Átnézni azokat, akikről van valami, illetve a diákságot figyelni. Nézd – engedi el a kezét. - Nekem egy másik ügy miatt van néhai bejárásom. Majd nyitva tartom a szemem, így kicsit előrébb lehetünk – nem hiszem, hogy pont akkor történne valami, aztán ki tudja, kit kapok egyszer el. Vagy csak egy-egy szó. Bárcsak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836477#post836477][b]Homokföldi Réka - 2021.08.31. 23:00[/b][/url]

Olyan izgalmas, hogy a vele szemben ülő férfi ennyire érdeklődik a dolgok iránt, amiket mond neki. Mintha egy álma vált volna valóra. Egy igazi auror figyel az ő szavaira. Ettől teljesen izgatottá válik és magáról megfeledkezve kezd gesztikulálni, hogy bemutasson pár fogást. - Például egy kalappal blokkolni tudok egy ütést így, hogy aztán visszalökjem, ide az áll csúcsára, vagy kifordítsam a kezet - imitálja a mozzanatot nagy átéléssel - Aztán az esernyő kampós végét beakaszthatom a térdhajlatba és ki tudom húzni vele a lábat, hogy utána még egy jó nagyot rá is sózzak a mellkasra. A legyezőt rányithatom arra, aki késsel vagy pálcával támad, aztán összecsukva ki tudom csavarni vele a kezéből - mutogatja ezt is végig - Aztán ott a bot után a másik nagy kedvencem a sörös krigli. Na azzal lehet csak nagyot csapni, és ha tele van, még rá is lehet önteni a tartalmát az ellenre, elterelésként - meséli akkora elánnal, hogy csak úgy ragyog tőle. Nem az erőszakot élvezi, hanem magukat a cseleket és taktikus megoldásokat, amiket kivitelezhet a legegyszerűbb használatitárgyakkal. Igazi belevaló nő benyomását kelti, aki rögtönzött bemutatója végén kipirulva és csillogó szemekkel hallgatja az aurort, akire hősként tekint. Bölcsnek és nagy tudásúnak látja, akinek minden szava aranyat ér, ha az ember megfogadja. - Oh... - ennyit tud csak mondani a dicséretre, fülig pirul, lesüti a szemét és joker mosoly fut ajkára. Ilyen kedveset még soha nem mondott neki senki. Többet ér számára ez a mondat, mint a virág vagy a csokoládé, amit nem mellesleg nagyon szeret. - Öhmmm, gyakorlással tudom fejleszteni. Meg van egy kő amibe tudok erőt tölteni és ha viselem az olyan, mintha lenne nálam egy aksi - magyarázza, azt amit még ős sem egészen értett meg, pedig nem nagy ördöngösség a segítője szerint. Elvileg csak a nyakában kell majd hordania az erőtároló követ és amikor kimerült átáramoltatnia magába a tartalékot úgy, hogy megfogja és koncentrálva kimondja a varázsigét, ami lehívja az energiát. Még csak most kezdik majd gyakorolni, hogy ezt miként is kell. - Nagyon köszönöm! Ígérem nem fogja megbánni! Megcsinálok tényleg mindent. Még kávét is főzök, vagy kukát ürítek, csak itt lehessek a közelében - lelkendezik szélesen mosolyogva, majd mikor rájön milyen félreérthető dolgot mondott, gyorsan javít - Mármint, úgy értem az események közelében - teszi tehát hozzá és vidáman csillogó szeme elárulja, tényleg igazat beszél. Ennyire lelkes. Az már persze egy másik történet, hogy szimpatikus neki Bertalan. Szívesen lennek a segítője, titkárnője vagy bármi hasonló. - Jaj, az nagyon jó lenne! Köszönöm! - bólogat hevesen és már pattan is fel, hogy minél előbb indulhassanak. Mindent látni szeretne, amit csak szabad. Szemét nyitva tartja, fülét hegyezi végig az egész túra alatt. Annyi információt, hangot, illatot és színt szív magába, amennyit csak agya képes befogadni. Az meg szerencsére azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amik érdeklik, olyan mint egy szivacs. Örömmámorban és rengeteg élménnyel gazdagodva búcsúzik el az aurortól, majd hagyja el az épületet, hogy azután egyenesen visszamenjen a Kastélyba.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836673#post836673][b]Egervári Zalán - 2021.09.07. 18:43[/b][/url]

Nem szerette a kihallgatásokat. Nyomasztotta, mikor kérdéseket kellett feltennie, ugyanis habár a válaszokra kíváncsi volt, mégsem érezte, hogy elég nagy lenne a szakmai tapasztalata ahhoz, hogy egy ilyen mértékű kihallgatást végigvigyen. Így hát nem maradt más, követte a protokollt, és reménykedett benne, hogy a férfi előbb vagy utóbb színt vall.
A visszakérdezésére nem reagált semmit, a kitörését is csak csöndben hallgatott. Összevonta a szemöldökét az újabb információkra, de ezen kívül nem mutatott semmilyen más érzelmet. Bólintott a férfi, és lassan elkezdett előre dőlni. Kezeit összekulcsolva az asztalra helyezte, és rátámaszkodott.
- Akkor azt mondd meg nekem, hogy miért dobott el két üvegcse Tündérport a kereskedő, ha nem azért, mert te meg akartad venni tőle? Ezek a csempészek úgy rejtegetik a szert, mintha csak az életük múlna rajta. Hacsak nem volt már alapjáraton a kezében, kicsi az esélye, hogy elhagyja - tisztáztam vele az álláspontot. A műkincsekre még nem kérdeztem rá, előbb utána kellett járnom, hogy igazat mond-e. Az ilyen drogosok általában mindenre is képesek voltak, csak hogy szabaduljanak.
Zalán sóhajtott, és újra hátra dőlt. - Rendben. Kezdjük valami egyszerűbbel. 2010 szeptemberében jelent meg először a szárazföldön. Csaknem hat évet a felszínen töltött, majd visszament királyosdit játszani. Miért jött vissza? - szegezte neki a pőre tényeket. Az azóta eltelt nyolc évről sokkal kevesebb feljegyzésük van, ahhoz már a Minisztérium jóváhagyására kellene hagyatkozniuk, de a kirendeltség sose volt jóba velük. Túl kicsinek tartották az egységet, hogy egyáltalán számításba vegyék.
- Miért hagyta cserben a népét? Ezért? - emelt fel egy kisebb üvegcsét Zalán. Tündérpor. Teljes valójában, igaz kisebb mennyiségben, mint amiben találni szokták. Ez csak minta volt. Bizonyíték, hogy miért is van bent Csenger az őrsön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836682#post836682][b]Egervári Zalán - 2021.09.07. 20:16[/b][/url]

Minél többet forgatta az aktát, annál kevésbé akart összeállni az egész. Mint akinek a nyelve hegyén a válasz, mégis mindig elkúszik előle. Hiába tartott megbeszéléseket Zlatannal, hiába mondta ki most is újra a részleteket. Egyszerűen nem jött rá. Vagy csak nem akart.
- Azt egyikőjük se árulta el. Vagy azt mondták nem emlékeznek, vagy csak szimplán azt mondták nem történt ilyesfajta próba. Szimplán odasétáltak és kész - sóhajtott Zalán. Talán több volt emögött, mint szimpla próba. Másféle átvilágítás volt, nem is olyan, mint amire alapjáraton gondolt. Megvakarta arca élét, miközben agytekervényei tovább pörögtek.
Fogalma sem volt róla, hogy az iskolának milyen szabályai vannak ezzel kapcsolatban. Múltkor elkapták Nadia Rosalest is. Igaz, az nem volt bizonyított a végére, de nem jelentette, hogy a feljelentőknek nincs igaza. Hiszen valahonnan venniük kellett az információt, nem?
- Gondolod, hogy egy tanár, vagy egy diák képes lenne rá? Az is lehet, hogy valamilyen új módszert dolgozott ki - agyalt hangosan, bár őszintén nem tudott semmire sem egyértelmű választ adni. Kivéve az utolsó kérdésre. Mivel Léda is az iskolában tanult, így az volt az első dolga, hogy körbenézzen a diákok között is. Arról nem is beszélve, hogy Gyárgyánné esetében még segédkezett is az unokái áthelyezésében. - Vannak. Nem is egyen - húzta el a száját a férfi. Már most érezte, hogy hosszú éjszaka áll előtte. Nem fogja hagyni nyugodni a téma. Majd hagy egy üzenetet Roxynak, hogy ne várja meg.
Felállt. - Köszönöm, már ez is sokat jelent - bólintott egy utolsót, mielőtt Bertalan elhagyta volna a helyet. Egy kicsit félt, hogy az a rengeteg munka esetleg rossz kezekben köt ki. Hogy eltűnnek belőle nyomok, de nincs olyan, amit ne jegyzett volna meg az elmúlt időszakból. Talán csak túléli, ha pár napig valaki másnál nyugszik az ügy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836879#post836879][b]Vadász Csenger Richárd - 2021.09.13. 22:39[/b][/url]

Richárd eldarálta a lényeget, tömören és egyszerűen, hogy egy varázsló aki ráadásul még kopó is képes legyen felfogni. Ezután várt, naivan arra számított, hogy Zalánnak le fog esni az egész, hallani fog egy nagy koppanást, aztán leveszik a sellőről a bilincset és mehet útjára. Ehelyett a férfi újabb kérdést szegezett neki. Richárd arca megnyúlt, szemeit az égre emelte.
- Hát nem egyértelmű, hogy ez volt a csali? Rám akarta terelni a gyanút és félrevezetni titeket is, ő volt a nagy hal és sikerült neki elúsznia. Gratula fiúk - megrovó hangon ecsetelte aztán zárta a kis prédikációját Richárd, közben végig Zalán szemébe nézve. Nem volt semmi rejtegetnivalója, nem volt semmiféle hibája vagy bűne, amit be kellett volna ismernie.
A kérdésre összeszorította állát. Elismerni valamit, amit nehéz még csak fel is fogni nehéz volt. Nem akarta az auror orrára kötni, hogy elbukott. Azt, hogy letaszították, puccsal megfosztották a trónjától és lényegében azért volt a száraz földön, mert száműzetésbe került.
- Valószínűleg úgyis tudják - nyögte végül ki sértetten. Azt gondolta tényleg tudják, Zalán feltevése így meglepte a sellőt. Döbbenten meredt a másikra, aztán az üvegcsére.
- Ne viccelj, szerinted nem tudnám megoldani, hogy betépjek a trónon? - gúnyos vigyor ült ki ajkára, aztán egyszerűen csak megrántotta a vállát.
- De mint már mondtam, nem drogoztam se a trónon, se most. Jó fiú vagyok, legalább is a varázsló törvényeket nem szegtem meg. - emelte fel kezét, mindkettőt, mivel össze volt bilincselve. Unta az egészet. A felesleges kérdéseket, amik kezdtek átcsapni idegesítőbe. Nem akarta hallani egy girhes aurórtól hallani mennyire elbaszta. Tudta jól. Rohadtul elbaszta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=837345#post837345][b]Kállay Bertalan - 2021.09.26. 15:39[/b][/url]

Ez nehéz lesz, érzi, látja is. Sóhajtok egy nagyot, mintha csak ezzel könnyíteni lehetne rajta, de sajnos semmi sem működik így. Hiába lapozta át sokszor, nem jött rá, hát nekem vajon talán sikerül valamit meglelnem benne? Reménykedem.
- Vagy úgy. Túl egyszerű lenne – mosolyodom el, de ez inkább kesernyés mosoly, mintsem vidám. Ha elárulta volna bárki, előrébb lenne, sokkal, illetve az, aki ezt műveli, nagyon nagy bajban. Vannak ostoba emberek, akik a bűn útján járnak és hamar el is kapjuk őket, azonban egy szemernyit sem hihetek abban, hogy a jelenlegi esetnél ez a „gond” állna fenn. Ó nem, őt nehéz lesz. Ezért is foglalkoztat annyira. - Elképzelhetőnek tartom az emlékmódosítást, ami után hihetik, hogy odasétáltak és észre sem veszik, hogy betörtek az elméjükbe – dörzsölöm meg orrnyergemet kissé fáradtan. Egyáltalán nem lenne utolsó módszer, sokkal inkább bevált, az áldozatok nagy része nem rendelkezik okklumentori képességekkel vagy bármivel, amivel felismerhetik, hogy éppen mi történik. Ha pedig nincs probléma és tényleg csak odasétálnak, akkor bőven nem fognak elárulni semmit, amit pedig mondanának, nem lenne épp hasznos. Álcát minden magára adó tud alkotni. Illúzió, bűbáj vagy épp bájital segítségével.
- Igen. A tanárok is emberek, még ha megkövetel a szakma egy bizonyos erkölcsösséget. Mondhatjuk azt is, közülünk aurorok közül is emeltek már ki korrupt vagy épp rosszabb arcokat. Nem lehetetlen. A diákok főleg nem. Befolyásolhatóak, kis bevétel mellett főleg – sajnos vagy sem, ki kell mondani, hogy nincsenek mindenhol szentek. Az új módszerben biztos vagyok, mint ahogy itt ülök, ez nem kétség. Csak rá kellene jönni, hogy mit és hogyan alakított át. Ezért is ülünk itt és nézzük egymást és a papírokat. Ahogy hallom, nem elsőnek és utolsónak, de nem bánom. Bennem feléledt a tettvágy, azt akarom, hogy ez az egész ügy le legyen zárva és ne a döglött ügyek között kössön ki. Így is sok van ott már, az ismeretlen támadó farkasnak sem értünk a nyomába.
- Akkor szívesen segítek átnézni azokat. Elmegyek az iskolába és kikérem ott is az iratokat. Amennyiben ma jó neked, vissza is térek ide és egy erős kávé társaságában olvasunk egyet – ajánlom fel, hogy nem kell innentől egyedül küzdenie ezzel. Ha már valamelyest belefolytam, nem úszhat egyedül. Felállva veszem hónom alá az aktákat, ölelem magamhoz és kezet nyújtok neki.
- Nyugodtan keress meg máskor is, ha nem jövök előbb én. Akkor hozom amit tudok, addig pedig, ejtek egy kényelmetlen randevút – pillant le oldalra a halomra, majd rövid kézfogás és köszönés után távozik. Mielőtt az iskolába indulna, az első aktákat átfutva jön rá, hogy ez hosszabb küzdelem lesz, mint azt hitte. De nem adja fel, nem olyan fajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=837355#post837355][b]Kállay Bertalan - 2021.09.26. 19:21[/b][/url]

Talán nem tűnök annyira profinak így, hogy kérdezgetek, mintha én is egy diák lennék és valaki előtt ülve inni szeretném a szavait. Nem bánom, elvégre veterán sem, aki nem engedheti meg, hogy gyengülést lássanak az imázsán. Amúgy se tenném. Érdekes amiről beszél és kérdezni is illik, így működnek a beszélgetések. Már a képzés alatt is megmondták, hogy a kommunikációmmal semmi gond nincs és nem is lesz. Figyelem hát, ahogy végül ugyan eszköz és ellenfél nélkül, de imitálja azt, amit érteni kell a szavai alatt. Kissé nagyobbra is nyílnak a szemeim, ahogy sorolja, mutatja én pedig elképzelem. Ez nem is harc, inkább igényel kreativitást. Bár, hallottam már olyan művekről, ahol a főhős egy szál ceruzával győzi le az ellenséget. Egy kalap még humánusabb is, ezekből kevesebb vér akad, inkább fájdalmas pillanatok dögivel.
- Azta – rázom meg kissé a fejem, mintha most aléltam volna el és egyben fel is keltem volna. Elismerő pillantásommal bólintok egyet felé. - Annyi biztos, hogy nem szeretnék haragban lenni veled. A másik pedig, hogy ez nem épp vad gyilkolászásra való harc, azonban roppant… kreatív módja az önvédelemnek. Hiszen nézzük csak a háztartást. Egy átlagos házban előbb akad esernyő mint harcosnak való bot. Mindenképp érdekes és látványos lehet, amellett, hogy hatásos. Teljesen megértem, hogy magával ragadja az embert. Ha előbb hallottam volna, talán még én is kipróbálom – nem mintha olyan öreg lennék ezekhez, inkább érzem magam ebben ügyetlennek. A pálcával kiválóan boldogulok, az alapvető önvédelmi, lefegyverzési mozdulatok sem állnak oly távol tőlem, de ez egészen más.
- Mindenesetre, én csak további jót kívánok a fejlődéshez. Vannak szintek, gondolom – miért ne lenne, így hát csak támogatni tudom benne. Az apró zavarra, amit okozok, csak mosolygok egyet. Munka közben nem kenyerem a flört, ezek csak igaz szavak, amik ritkábbak, ezért tűnnek fel és érnek oda, ahova kell. Nem fordítok figyelmet a pírnak, csupán azért, hogy ne érezze magát még jobban kényelmetlenül. Kortyolok egyet a kávéból, hagyom, hogy összeszedje magát és folytassuk.
- Ó, vagy úgy. Egy kő, hasznos lehet. Nos, remélem nem meríted ki magad, ma főleg nem. Ez egy nyugis hely – általában. Nem törnek ránk sötét varázslók, inkább csak riasztás idején nyüzsög, mint egy kaptár, de mivel a kastélyban él, ahol ez bőven sokszor megtörténik, nem lenne az sem újdonság neki.
- Értem én értem – mosolygom meg az apró javítását a szavainak. Nem baj az, ha gyakorlatot szeretne, nekem is jól jött, így nem is kérdőjelezem meg azt, hogy mindent megtenne. Szerencsére nem kell csorbát szenvednie semminek sem, így minden kényelmesen elérhető lenne. Újat és okosabbat egyelőre nem is tudnék neki mondani, így tápászkodok fel és az út végét jelző, apró túrát ajánlom fel. Biztos amint vége, eszembe fog jutni még ezer dolog, mindig így van.
- Akkor csak utánad. Mutatom, amit csak tudok – és valóban így teszek. Ajtót nyitva engedem előre és minden teret, amit csak civilként láthat, megmutatok neki. Benyitok pár kollegához, akik nem harapnak, bemutatom nekik is, pár szót váltunk és már nem is zavarunk. Nem nagy hely, mégis tudom, neki mennyire hatalmas élmény. Látom mosolyán, csillogó szemein, hogy mennyire sokat jelentett neki ez a mai nap. Ezért is szeretem csinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=838297#post838297][b]Egervári Zalán - 2021.10.18. 13:57[/b][/url]

A férfi túl egyértelműen tagadott mindent. Túl támadóan ahhoz, hogy el tudja hinni a szavait. Igaz, semmi jelét nem mutatta annak, hogy hazudna, mégis Zalánban volt egy érzés, ami arra engedett következtetni számára, hogy a férfi nem osztja meg vele a teljes igazságot. Pedig ha gyorsan szabadulni akart, akkor muszáj lesz neki.
- Tőled kell hallanom - kerülte ki a kérdést Zalán. Amellett, hogy igaz volt az állítás, nem szívesen osztotta volna meg a nagyképű hercegecskével, hogy mennyire a sötétben tapogatódznak. Az egész tündérporos ügyben.
A visszakérdezésre elhúzta a száját. - Ezzel nem segítesz magadon - jegyezte meg rosszmájúan. Bármennyire is hinni akart a férfinek, ha ilyeneket mondott egészen megnehezítette a dolgát. Arról nem is beszélve, hogy a stílussal is gondok voltak.
- Jó fiú, aki elhagyta a népét, és a fekete piacon találtuk meg. Elég nehéz elhinni ezt a mesét úgy, hogy nem válaszolsz rendesen a kérdéseimre - vetette közbe Zalán, reménykedve, hogy esetleg ezzel majd sikerül kihúznia valami igazságfélét a férfiból. - Megkérdezem újra. Miért léptél újra szárazföldre? - kérdezte Zalán. Hangja magabiztosan, kissé fenyegetően csengett. Ez volt a férfi utolsó esélye, és ezt éreztette testhelyzete változtatásával. Kihúzta magát, arca komorságról adott tanúbizonyságot, és kezei ökölbe szorultak. Vége volt a játéknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=838717#post838717][b]Vadász Csenger Richárd - 2021.10.31. 20:37[/b][/url]

- Minek, hát már úgyis tudja mindenki, az egész mágikus világ rajtam röhög miatta... - emelte fel hangját. Nem ordított, de látszódott rajta, mennyire felingerelte őt ez az egész. Legszívesebben csapot-papot otthagyva vonult volna el, sértett gyermekhez hasonlóan és gyűlölte, hogy ezt nem tehette meg.
A megjegyzésre csak megrántotta a vállát. Hiszen logikus volt, hogy ilyen piti dolgok miatt, mint a drog senki sem hagyná ott a trónt. Meg lehet oldani másképp is, meg különben is, a felelősség azért királyként jobban nyomja a sellő vállát, mintsem, hogy ilyesmit csináljon.
Összepréselte ajkát. Dühös volt, amiért kikényszerítik belőle azt, amit amúgy is mindenki tudott, csak, hogy hallják még egyszer. Hogy aztán gúnyosan vigyorogjon rajta, amiért ekkora egy balfasz volt és megbízott a családjában.
- Jó. Jelenleg a nagynéném ül a trónon. Elvette tőlem. Ha a vízben maradok megöltek volna, lehet így is néhány héten belül halott leszek, lévén, hogy a sellők ki tudnak jönni a vízből - keserű félmosolyra húzta arcát, aztán Zalánra emelte tekintetét. " Remélem, most örülsz ". Ezt a szemrehányó beszólást szavak nélkül is ki lehetett olvasni tengerkék szemeiből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=839164#post839164][b]Egervári Zalán - 2021.11.18. 23:41[/b][/url]

Az egész kihallgatás alatt Zalán végig figyelt a testbeszédére. Jól a fejükbe verték ezt az akadémián, konkrétan még a lélegzetvételére is odafigyelt. Azonban ahogy Richárdból kitört az igazság, mintha egy pillanatra leesett volna az álca az arcáról. Szemöldökei értetlenül húzódtak össze, és íriszeiben az értetlenség szürke homálya kezdett kavarogni. Még hogy az egész mágustársadalom tud róla, jó vicc. A minisztérium túl jó volt a titoktartásban, és azt Zalán egyre többször tapasztalta meg.
- Trónbitorlás? Miért nem kerested fel ezzel a hatóságokat? - morogta a férfi, de már egyáltalán nem az a passzív viselkedés látszott rajta. Lassan felállt, és az ajtóhoz lépve hagyta ott egy pillanatra Richárdot egy szó nélkül.
- Valami nézzen utána mi folyik jelenleg a sellőknél, fókuszálva a Balatonra - szólt megemelkedett hangon Zalán, és az egyik aurortanoncra mutatott. - Te ott. Gyerünk, iparkodj. Kapsz tíz percet - főnökösködött rajta, aztán visszament a kis szobába.
- Mint Bogolyfalvi kirendeltség, nem szólhatunk bele politikai ügyekbe. Szabadon kell, hogy engedjelek, ha igaz a meséd, jelenleg az egyik kolléga azon dolgozik, hogy igazolja ezt a számodra - ismertette az állást Zalán. Nem ült le, csak állt az ajtó mellett karba font kézzel. Nem tetszett neki a megváltozott helyzet.
- Azonban azt is el kell mondanom, hogy ha kilépsz az őrs ajtaján, sokkal könnyebben találnak majd rád. Tehát a kérdésem a következő: mi a terved? - sóhajtott a férfi, egy kicsit lejjebb engedve a stílusából. Hiába volt a szőke egy tapló. Utálta a felsőbbrendű stílusát. Mégis segíteni akart, mert ha mindez igaz, hatalmas bajban volt. Fene a jó szívét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=839596#post839596][b]Vadász Csenger Richárd - 2021.11.30. 19:41[/b][/url]

- A hatóságoknak semmi beleszólása nincs a sellők kormányzói ügyeibe - vonta meg vállát. Ez egy elég határozott megállapodás volt a minisztérium és az intelligens varázsfajok között. A sellők vad módszerei gyakran radikálisnak hathatnának a földi lények szemébe. Szinte barbár amit néha egymással teszünk, de ez olyan hagyomány amit nem tud elfelejteni a vízi nép.
Sötét, tengerkék szeme követték az aurort az ajtóig. A parancs hallatán szemöldöke lassan megemelkedett. Nem tudták? Komolyan nem lettek informálva egy rendszerváltásról? Irónikus módon mosolyognia kellett ezen. Nyomorult földiek. A nőik jók, de a kommunikáció pocsék.
Mégis bárhogy is legyen a szabadság lassan újra opciónak tűnt ez pedig reménnyel töltötte el Richárdot. Egy évnek érezte az itt töltött órákat. Aztán jött a kérdés, amire egyáltalán nem számított.
- Megpróbálni nem megdögleni - nem volt terve. Vagyis volt. Visszaszerezni valahogy a trónt és a családja ékszerit. Azonban sohasem volt ez kidolgozva igazán, lépésről lépésre. Elment a piacra. Próbált arcokat keresni, próbált valahol megfogni egy fonalat amit követhetett.
- Ugyanúgy vissza fogok menni a fekete piacra, akárhányszor rángattok be miatta. Ott kell lennie egy fonalnak amin el tudok indulni a trónom felé - ennyi a terv. Ha mákja lesz az aurorok már csak legyintenek majd rá vagy kiraknak az előtérbe egy táblát az arcával és azzal a felirattal, hogy "ez csak egy flúgos exsellőkirály  ne rángasd be a kihallgatóba pusztán felesleges papírmunkát gyártasz majd magadnak."

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=841319#post841319][b]Kállay Bertalan - 2021.12.30. 14:42[/b][/url]

- Tudom jól, tudom. Hallgass már el – dörrenek az apró szerkezetre az asztalon, amely egész nap jelez és tudatomra adja, hogy bizony baj van. Azóta már sikerült gyors és sietős beszélgetést folytatnom, hogy „annyira” nem nagy a gond, még mindig ugyanott van, ahol addig, csak épp, nem mozdult semerre. William egy ideig csendben élte az életét, mindentől mentesen, most viszont mintha minden kezdene összeomlani. Először Dr. Meyers, az eljegyzés, amire sokan nem néznek jó szemmel, most meg ez. Hogy lehetettem ekkora naiv? Minden olyan jól indult, még örültem is, hogy hé, hát nem kell itt befeszülnie, aggódnom, a rossz „zsarut” tolnom, aztán... Nem tudom, hogy kiben csalódtam jobban: magamban vagy benne? Hiszem, hogy nem gonosz lélek, hogy csak nem találja a helyét, de kezdem azt hinni, hogy direkt és azért is feszegeti a határokat és csak a bajt akarja magára hozni.
- Bassza meg – nem kenyerem a káromkodás, ez is halk, inkább morgás, miközben pálcámmal intek a szerkezet felé, hogy legalább hangot ne adjon ki többé. Egyik felem kész arra, hogy azonnal mozgósítva mindent, már induljunk is érte, a másik viszont nem tudja mit akar. Kávét. Fáradt arcom dörzsölöm meg, korán jöttem be, rohanva, amikor jött a „hír”. Erre jó kelni. Dwayne felé tekintek, neki már mondani se merek semmit, mert így is eléggé leszerepelek. Felállok inkább, hogy kávét készítsek és legalább egy kicsit átgondoljam az egészet.
- Kellemes ünnepeket – sóhajtom magam elé. Nem mintha annyira menni akartam volna a családhoz, várnak, de nos, ma ez elmarad. Baglyot már küldtem apáméknak, majd valamikor élvezem. A szabadnap meg egy olyan dolog, mint másnak a lottó ötös: szép álom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=841329#post841329][b]Dwayne Warren - 2021.12.30. 16:55[/b][/url]

A fia születése óta ez az első év, amikor karácsonyi ügyeletbe osztották. Kimondatlan szabály a parancsnokság berkeiben, hogy a családosok azok, akik otthon tölthetik az ünnepeket - ő pedig most először esik ezen kategórián kívülre. Nem, a családi állapota továbbra sem változott, mindössze a legkisebb lánya töltötte be a tizedik évét, ezzel együtt pedig Dwayne is elvesztette az előjogait. Fájó szívvel tehát, de kénytelen volt magára hagyni a kényelmes, előmelegített kanapéját, a felesége bejglijét, a fűszerezett borát és a reggelt már a kirendeltségen kezdte. Általános esetben Budapesten várakozna, csak akkor utazik vidékre, ha a szükség szólítja.
Az pedig reggel hat óra két perckor szólította őt. Akkor kandallóba szállt, percekkel később pedig már a begyűjtők sötétszürke egyenruhájában, nyűgösen ballagott végig a kirendeltség recsegő parkettáján. Azóta pedig kávé cigaretta, cigaretta pedig kávét követ; jelenleg az előbbivel az ujjai között áll meg az iroda hosszabb, üresen hagyott falát borító, jókora országtérkép előtt. A képen nevek mozognak rendületlenül, ha Bogolyfalvára pillant, látja a sajátját és Bertalanét is, ha pedig oldalra lép párat... a másikat, rikító vörös tintával, folyamatosam pulzárva a papíron. Hévíz. Ki az úristen megy Hévízre?
   -  Szóval... adsz még neki időt, vagy...?
A válla fölött pillant oldalra a tőle nem messze álló kávéfőzőhöz sétáló férfire. Őszintén kedveli a srácot, évek óta dolgoznak együtt, eddig pedig nem igazán lehetett rá panasza. Majd jött Krise. Karácsonykor. Amikor ő még otthon akár még ágyban lehetne a feleségével, de nem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=841333#post841333][b]Kállay Bertalan - 2021.12.30. 17:55[/b][/url]

Sejthettem volna, hogy az elfogadott szabadság nem készpénz, hogy a családdal töltött idő nem lesz kellemes és szép, de azért ezt el tudtam volna viselni. Valahol persze, egy nagyon haloványan mégis hálás vagyok annak, neki, hogy ezt megúsztam és idebent dekkolok, egy majdnem vállveregetést megérdemel a srác, ha épp nem lenne az a feszült él, amely elvág mindent. Ezer meg egy dolgot ütöttem már fejemben fel és érzem a tompa nyomást is, amivel a fejfájás kezdődik, amikor ideges vagyok vagy stressz ér. Remek. A fiókomban mindenre van megoldás, ettől nem félek, csak attól, hogy addig se látok mindent tisztán és nem sikerül azonnal a racionális utat megtalálnom. Lehet nem is akkora gond ez, lehet minden. Nem tudom
A helyzetet csak felettesem jelenléte okozza. Úgy hittem, ő marad otthon, mert családja van, bár a gyerekek nem kicsik, de attól még gyerekek. És ez szép és jó, pihenni is kell, nem hiszem, hogy neki is kellemesebb itt, mint otthon, mégis itt van. Nem félek tőle, nem félek a szavaitól, mert abból is tanulok, csak valahogy most úgy érzem magam, mintha ez lenne az első napom és pár, apró kretén szabályszegőt sem tudnék elkapni, nemhogy ezt. Lehet most törik bele a bicskám mindenbe. Nagyot sóhajtok, ahogy végül a kész kávéval a kezemben fordulok felé, pont akkor, amikor meghallom a hangját. A tábla előtt áll és lépked mellé, ahol semmi változás.
- Adnék is, meg nem is. Egyrészt, még feljebb intéznek pár papírügyet, másrészt nem hivatalosan azt mondták, lehet épp az egész éjjelt átszeretkezték és fel se bír állni. Nem sürgetnek, ameddig nem látják, hogy nem mozdul másfelé. De mégis, itt kéne már lennie, rég – dörzsölöm meg az orrnyergemet. - Te már rég elmentél volna érte, jól gondolom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=841336#post841336][b]Dwayne Warren - 2021.12.30. 18:45[/b][/url]

Ő beleszív a szálba - amit természetesen nem tehetne meg itt, de az elmúlt másfél évtizedben a kollégái és felettesei beletörődtek a a viselkedésébe. A kollégája mellé lép, így már ketten néznek vissza tanácstalanul a Balaton csücskében vibráló névre.
  -  Legalább tudjuk, hogy még él - állapítja meg, az egyik karját átfogja maga előtt, a felkarjára markol, maga mellé hamuzik a padlón. Amíg a név ilyen vörös és aktív, a megfigyelt személy rendben van, csak épp a mágia által kijelölt határvonalon kívül. Egy ilyen esemény a fegyenctől függően vált ki választ az aurori szervben: van, hogy a Kommandó beavatkozása szükséges, máskor azonban annak legközelebbi aktív begyűjtőjét riadóztatják. Mivel Krise nem veszélyes, ez utóbbi történt most is. Dwayne pedig emiatt füstölög a kihalt irodában ahelyett, hogy töltött káposztába folytaná magát.
   -  Engem nem érdekel, mit csinál meg kivel, ha hatra otthon kell lennie, akkor én hat után öt perccel felébresztettem volna. Már ha nem lenne... ez a dolog.
A cigarettával az ujjvégei között vakarja meg a tarkóját.
   -  A Machay- birtokon van. A feleségem családja. Nem mondhatnám, hogy kurvára kitörő lelkesedéssel fogadnának engem ott. Amit pont leszarok, de Ilya politikailag érinthetetlen. Az a Machay Ilya. Nem akarod azt a cirkuszt, amit akkor robbantana ránk, ha aurorok jelennének meg az otthonában karácsony reggel.