36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 9 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. március 21. 14:14 | Link

Nadia Rosales


Nem volt hozzászokva ehhez a korai intézkedéshez. Még csak reggel hét volt, ilyenkor egyáltalán van olyan ember, akinek működik az agya? Ráadásul nem csak hogy a reggeli kávéját nem tudta meginni, de azt is elutasították, hogy másnak adjon. Bár nem teljesen értette a nő logikáját, mert ha tényleg annyira szomjas volt, akkor megitta volna. Legalábbis ő biztosan. Inkább csak figyelmen kívül hagyta a nő mondatait, és elkezdte felolvasni az aktát. Hiszen mindenki így viselkedett volna, ha tagadni akar, és akkor is, ha nincs mit.
- Kérem hölgyem, tartsa meg a hideg vérét - próbálkozott Zalán a megnyugtatásával, de nem sokat ért el vele, azt egyszer biztos. Talán csak még idegesebbé is tette a nőt.
Válaszolta volna ő, hogy hát jobb cipőt kell választani, és akkor nem reped fel a sarok, de nem tűnt etikusnak a válasz a helyzetet eltekintve. Azonban a kérésnek nem mondhatott nemet. Lassan végigmérte a nőt. Bozontos haj, elkenődött smink, szakadt harisnya... nem is úgy nézett ki, mint aki a Ritzben szokott aludni a saját pénzén. Elhúzta a száját, és összeszűkítette szemét. Nem szívesen válaszolt a kérdésre.
- Én csak arra kérem, hogy válaszoljon a protokollkérdésekre. Amíg ezt nem teszi meg, nem tudom elengedni, értse meg - próbált a nő eszére hatni, ha már a szimpla nyugtatgatás nem ment. - Szóval, amikor az aurorok megtalálták, akkor éppen az útpadkán ücsörgött. Akkor is feltették magának a kérdést, de én most megteszem újra, mivel csak folyékony káromkodás hagyta el az Ön száját: várt ott valakire? - kérdezte még mindig nyugalmat erőltetve magára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2021. március 21. 14:41 | Link

Egervári Zalán

- Tartsam meg, hát persze…milyen egyszerű is ez, nem magát vádolták meg prostitúcióval - morrantam vissza a férfinek azon nyomban, mert még mindig a düh vezérelt, s ezt nem is tudtam volna tagadni. Azért egy kicsit elcsöndesedtem, hogy feltegye a kérdéseit, azok azonban nem kis felháborodást váltottak fel bennem, ismét úrrá lett rajtam a hevesség, s bizony dühösen fúrtam tekintetem a férfi pillantásába, aki azonban ahelyett, hogy megnyugtató választ adott volna, inkább csak elhúzta a száját. - Maga…na jól van! Tehát úgy nézek ki, mint egy prosti, csak azért, mert van rajtam egy csinos ruha, amit egy kellemes vacsorához vettem fel…akkor már biztos, hogy árulom a testem - vetettem oda dühösen a szavakat, nem mintha ez túl sokat számított volna ebben az esetben. - Protokollkérdés…nincs jobb dolguk? Nem találnak semmilyen ügyet a városban, ezért kinéznek valakit, és máris megvádolják? - igen elviselhetetlen lehettem abban a percben, valószínűleg a nyomozó idegeit sikerült felborzolnom, de mentségemre legyen, hogy még mindig nem volt semmi hírem a lányomról, az eljárást sem tartottam megfelelőnek és igen is sértve éreztem magam a vádak miatt. - Jó…mondja már , csak legyünk túl rajta végre - nyögtem be végre, mintegy megadóan, hisz úgy tűnt, addig úgy sem szabadulok, míg nem válaszolom meg ezeket a kérdéseket. Közben visszaültem, s bosszúsan fúrtam pillantásom az auror tekintetébe. - Nem, nem vártam senkire! Már elmondtam, hazafelé tartottam, a cipőm sarka beakadt, egy ideig szenvedtem vele, míg sikerült kicibálnom. Elfáradtam, felhúztam magam, mert tönkre ment a sarka, és elhiheti, hogy tanári fizetésből nem olyan egyszerű ilyen holmikat csak úgy beszerezni. Aztán leültem a padkára, hogy elszívjak egy szál cigit. Ekkor jött az a férfi, nekem nem volt tüzem, ő meg adott. Ennyi történt, ez nem prostitúció! Az aurorok pedig nem igazán kérdeztek! Egyből megvádoltak, még csak a jogaimat sem olvasták fel, berángattak ide, és belöktek abba a cellába. Hiába mondtam, hogy nem igaz, végig úgy kezeltek, mintha az lennék. Nem kaptam vizet, nem kaptam lehetőséget, hogy bárkit is értesítsek. Otthon van a kislányom az anyámmal, még nekik sem szólhattam haza, biztosan aggódnak már…és ne mondja, hogy nyugodt legyek, mert ezt nem lehet nyugodtan elviselni. Értse már meg….én csak egy tanárnő vagyok - mondtam, immár elkeseredve, s csak azért nem sírtam el magam, mert ahhoz erős voltam, hogy ne ilyen alakok előtt gyengüljek el, akik aztán ujjal mutogassanak rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. március 21. 16:21 | Link

Nadia Rosales


Jó, nem a legelegánsabb válasz volt a hallgatás, ezt Zalánnak is be kellett ismernie. De most inkább mondta volna a nőnek, hogy "bocs, szarul nézel ki"? Azzal se segített volna a helyzeten, szóval inkább csak elnyomott egy nagy sóhajt, és beleivott a kávéjába, miközben a nőt hallgatta. Aztán végül csak megfeszült egy pillanatra az arca, ahogy a "semmilyen ügy" megütötte a fülét. Épp eléggé zaklatta őt a tündérpor, nem kellett, hogy még egy prostituáltnak titulált nő is az orra alá dörgölje, hogy nem halad.
- Nem mi vádoltuk meg önt. Három különböző bejelentést kaptunk, ami miatt az aurorok behozták tegnap este. Volt aki azt állította, hogy nem első alkalommal látja magát ott - magyarázta Zalán, bár nem tudta pontosan miért is ő magyarázkodik, amikor nem a tettes székében ül.
Ahogy a nőt hallgatta egyre feszültebb lett. Nem feltétlenül amiatt, hogy Nadia számon kérte, hanem sokkal inkább azért, mert az ügyeletesek figyelmen kívül hagytak nem egy, de minimum kettő jogot, amely megilleti a vádlottat. Magában meg is jegyezte, hogy ezután majd megkeresi őket, illetve a felügyelőjüket is, bár szinte biztos volt benne, hogy egy Bodócs féle alak lesz az ügy mögött.
- Szóval tanár - morogta maga elé Zalán. - Egy gyerekes anya, aki cigarettázik - foglalta össze a hallottakat, és szemei minden porcikáját kielemezték a nőnek. Kereste a hazugság bármely csöppnyi kis jelét, de eddig nem nagyon tudta beazonosítani. Ez a nő vagy igazat mondott, vagy a legjobb svindler volt, akivel találkozott.
- Igaz-e, hogy Ön... - kezdte, de kopogás hangja szakította félbe. - Egy pillanat - emelte fel hüvelykujját a nő felé, és kinyitotta a reteszt, ahol egy fiatal - még Zalánt is leköröző - srác állt. Láthatóan zavarban volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2021. március 21. 17:06 | Link

Egervári Zalán

- Három különböző bejelentés? - megdöbbenve hallgattam a nyomozót, s azon gondolkodtam, hogy vajon mégis kinek állhat érdekében az, hogy efféle valótlanságot állítson? Vagy lehet, hogy összekevertek valaki mással, és tényleg működött prostitúció a városban? Ha igen, az nagy probléma a fiatalokra nézve, egy pillanat erejéig el is merengtem ezen, de nem tudtam túl sokat aggódni mások életéért, hisz jelen pillanatban még mindig én ültem odabent, s engem vádoltak meg. - Nézze, nem tudom, hogy ezek a dolgok hogy mennek, hogy elég-e csak egy bejelentés, és máris előveszik az embert, de biztosan állíthatom, hogy nem igazak ezek a vádak, és még bizonyíték sincs ellenem, és már tényleg nagyon ideges vagyok, és ez a bánásmód is szörnyű! - kezdtem elkeseredni, ami felváltotta az idegességet, mert egyszerűen nem értettem, hogy kerülhettem ilyen kellemetlen helyzetbe. Végül megint csak ideges lettem, s így a velem szemben ülő auror szemére vetettem, hogy mégis mit művelt az, aki behozott, vagy épp mit nem tett meg. Ezután nyúltam csak a kávé után, amit először nem is akartam elfogadni, de még mindig jobb volt, mintha nem kapnék semmit. - Igen, mondtam már, hogy tanár vagyok…oh, na ne. Nehogy már el akarjon ítélni, amiért elszívtam egy szál cigarettát. Ha gyerekem van, akkor már nem is dohányozhatom? Amúgy is …csak kocadohányos vagyok, ritkán szívok el egy szálat, és ez pont este történt, ez még nem bűn! - vágtam vissza, rosszul esett, hogy ez a nyomozó is elítélt mindenféle bizonyíték nélkül. - Nem, nem igaz! - vágtam oda, még mielőtt bármit is kérdezett volna, de szerencsére épp kopogtattak, ez szakította meg a feszült hangulatot. Idegesen kaptam pillantásom az ajtó irányába, ahol egy fiatal auror ácsorgott. - Ő ki lenne? A kuncsaftom? Hm? - kérdeztem némi gúnnyal, mert most már tényleg nagyon elegem volt abból, hogy ártatlanul tartanak fogva. Haza akartam menni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. március 21. 17:27 | Link

Nadia Rosales


Lehet, hogy túl sokat árult el a nőnek az ügyről, de még mindig nem veszélyeztette a bejelentők személyiségi jogait, szóval nem volt gond. Az viszont egyértelműen aggasztotta, hogy a nő egyik percről a másikra vált stílust. Mintha játszadozna csak vele. Próbálkozik először dühösen, nem jön be. Aztán megpróbált szánalmat kelteni benne, most meg megint dühös. Ez csak két verziót jelenthetett Zalán számára. Egy, tényleg prostituált a nő, és minden lehető módszerrel próbál kiszabadulni a karmai közül. Vagy kettő, épp megvan neki a havija. Olyankor Roxy is mindig össze-vissza mindenhogy viselkedik és még az is baj, ha csak egy helyben ül. Ha pedig utóbbi esetet tekintjük, akkor bizony megértette a nő feldúltságát.
- Eszem ágában sem volt elítélni azért, mert cigarettázik - ingatta fejét Zalán. Ez az egész szituáció egyre reménytelenebbnek tűnt. Mintha valaki ma reggel úgy döntött volna, hogy megvicceli. Ez nem is egy rendes ügy, és a nő is csak színészkedik.
- Azt se tudja, mit akartam - képedt el Zalán, és talán először esett ki igazán a szerepéből. Jó is volt az a kopogás, így legalább egy kicsit rendbe tudta szedni a vonásait. Komolyan, az ember esze megáll mennyire nincs tisztelet mostanában az emberekben.
A férfi néhány papírt hozott oda neki, pár adattal, nem sokkal. A megjegyzésre csak egy sötétebb pillantást kapott a nő Zalántól, aztán vissza is nézett a papírok közé. Átvette őket, és egy köszönöm kíséretében visszafordult a nő felé.
- A beszélgetésünk alatt leellenőriztettem a történetét. Úgy tűnik egyezik minden amit mondott. Már csak egyetlen röpke visszajelzést várunk - jelentette ki Zalán. Bár egészen nehezére esett, az utóbbi percek után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2021. március 21. 17:44 | Link

Egervári Zalán

- Mégis olyan hangsúllyal mondta…hagyjuk - legyintettem egyet, bár nagyon rosszul esett az, hogy eddig minden aurornak volt felém olyan megjegyzése, amiből az jött le, hogy itt egyedül én lehetek a hibás, csak azért mert dohányzom, vagy ahogy öltözködöm, máris mindegyikük megbélyegezett, még akkor is, ha ezt nem merték kimondani a szemembe. Megjegyzéseikből viszont egyértelműen érződött az, hogy nem hisznek nekem. Bezzeg, ha egy férfivel történt volna ugyanez, máris ment volna a hajbókolás, s már legalább ötször elnézést kértek volna tőle a kellemetlenség miatt. Nekem azonban továbbra is tűrnöm kellett, ráadásul a fejem is megfájdult, s lassan már teljesen elkeseredtem, így már épp, hogy csak némi gúnyra futotta belőlem. Végül aztán feladva a küzdelmet, tenyerembe temetett arccal vártam a végítéletet. Az viszont még mindig nem érkezett meg, én viszont már túl fáradt voltam ehhez az egészhez. - Visszajelzést? - keserű mosollyal ráztam meg a fejem, de legszívesebben sírni lett volna kedvem. - Nézze, lehet hogy dühösen reagáltam, de ez igazságtalan. Tényleg nem tettem semmi rosszat, és maguk még csak annyit sem ajánlottak fel nekem, hogy küldjek haza egy értesítést. Mit gondolhat az anyám, és a lányom? Tudja maga, hogy mit élhetnek át? Jogom lett volna ahhoz, hogy üzenhessek, hogy idehívhassak valakit, mert ez az eljárás ez nem méltó senkihez sem. Az egész éjszakát egy kalitkában töltöttem…hogy tehetik meg ezt? - nem kiabáltam, inkább csak kétségbeesve tettem fel a kérdéseimet, mert nagyon is bántott az, hogy ilyesmi megtörténhet egy nővel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. március 22. 12:05 | Link

Nadia Rosales


Higgadtan próbálta végighallgatni a nő egész mondandóját. Természetesen el tudta képzelni, hogy milyen zavaró lehet, hogy itt kell lennie, és ha tényleg van rá esély, hogy nem prostituált - ami valljuk be Bogolyfalván nem népszerű hivatás -, akkor frusztráló is. Zalán azonnal el is engedte volna a nőt, ha csak egy bejelentésről értesültek volna. De a három túl nagy szám volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják.
- Biztosíthatom, a családját értesítettük róla, hogy bent kell tartanunk. Ahogy azt is elmondtuk nekik, hogy óvadék mellett elengedjük Önt, ha azonnal távozni kíván. Azonban az édesanyja hasonlóképp reagált, mint Ön, és ezt mondta, hogy "nem fizetek olyanért, ami nem is igaz". Idézet vége - tudatta a nővel Zalán, és az ajtó melletti falnak dőlt. - Higgye el, hogy nem szórakozásból tartom itt. Ha sikerült igazolnunk az alibijét, mely szerint egy étteremben tartózkodott egy férfivel, és külön utakon mentek haza, úgy el fogjuk engedni - sulykolta a nőbe az információkat. Hiába állította Nadia, hogy ez történt, igazi bizonyítékokra volt szükség ahhoz, hogy végül ejtsék a vádakat.
- Én szeretnék hinni magának. De emellett azt akarom elérni, hogy biztonságos legyen a város mindenki számára - jegyezte meg Zalán, és az asztalhoz lépve újra a bögréjéért nyúlt.
- Milyen tantárgyat tanít? - kérdezte a férfi, hogy oldja egy kicsit a feszültséget, és elterelje a nő gondolatait várakozás közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2021. március 28. 17:36 | Link

Zalán

- Nahát, ez megnyugtató. Ezt mondta? Nagyon jó - sóhajtva ráztam meg a fejem, nem is tudtam, hogy örüljek-e annak, hogy anyám ennyire bízott bennem, vagy legyek dühös, amiért nem tette le azt az óvadékot. Mindenesetre egy kicsit bosszantott ez a helyzet, ahogy az is, hogy én magam nem beszélhettem vele. - Tudja, a maga kollégája egyáltalán nem tájékoztatott semmiről, még csak a lehetőséget sem kaptam meg, hogy én magam üzenjek haza. Pedig ehhez jogom lett volna - panaszoltam a nyomozónak, aki valamelyest szimpatikusabb volt, mint az, aki az éjszaka folyamán behozott. - Alibi...most tényleg? - nevetve ráztam meg a fejem, bár ez inkább keserédes mosoly volt, mint sem boldog. Egész egyszerűen nevetségesnek találtam a vádakat, s azt is, hogy bent tartottak. - Szeretne, de mégis megvádol mindenféle bizonyíték nélkül prostitúcióval. Tényleg tőlem kell megvédeni ezt a várost, csakis egy mexikói származású nő űzheti ezt az ipart...- újra elítéltem a rendszerüket, még ha elviselhetetlennek is tűntem, volt elég okom arra, hogy így viselkedjek. Végül sóhajtva hajtottam előre a fejem, hisz nem volt mit tenni, várni kellett, míg elérik az ismerősömet, aki bizonyíthatja, hogy együtt vacsoráztunk. - Tényleg érdekli? - a röpke csöndet az auror kérdése törte meg, némi értetlenséggel emeltem rá a pillantásom. - Mugliismeret - válaszoltam végül. - És a következő órám éppen...öt perc múlva kezdődik, szóval kérem, legalább hadd értesítsem az igazgatót, hogy ma valószínűleg késni fogok - bíztam benne, hogy legalább erre lesz valami mód, mobiltelefonom az akadt, s úgy emlékeztem, hogy Ákosnak is van, így neki üzenhetek erről a kínos incidensről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. március 29. 23:37 | Link

Nadia Rosales


Érezte Zalán, ahogy a hallottakra megfeszült az állkapcsa, de mégsem mondhatott semmit. Nem ismerhette el, hogy a nőnek igaza volt, nem is háborodhatott fel vele együtt nyilvánosan, hiszen akkor elismerte volna a kirendeltség bűnét. De lássuk be, melyik aurortanonc nem hibázott már legalább kisezerszer? Hisz olyankor már az ember úgy érzi övé a világ, mégse érzi cselekedetei következményeit. De ha végre hazajuttatták a nőt, akkor majd biztosan fogja.
- Én esküszöm magának, fogalmam sem volt a származásáról - magyarázkodott Zalán. Magyarázkodott? Inkább csak megemlítette. Nem szerette, ha rasszistának tekintik. Épp elég volt, hogy a nő nagy feministának tűnt. Mármint abból a fajtából, aki megsértődik azon is, ha Zalán kinyitná előtte az ajtót. Igazából mindegy is volt mit tesz, azzal csak a baj van.
- Mugliismeret, remek - bólintott a férfi komolyan. - Sajnos csak egyetlen telefonkészülékünk van. Azonban az igazgató biztosan ismeretes a helyzetről - szólt megnyugtatóan Zalán, és igazán reménykedett benne, hogy nem nyúl mellé ezzel a kijelentéssel. Ha a tanonc az egész elfogatást ennyire el tudta szúrni, akkor ezt is képes lehetett. Ahogy a felügyelő auror is, aki éjszaka a zöldfülű mellett ügyelt.
Beleivott kávéjába, és az éghez imádkozott közben, hogy végre visszaérjen valami jó hírrel az "asszisztense". - Szóval mugliismeret. Ismeretes is a világukkal, vagy csak érdekli? - kérdezte. Ha már ott voltak, üssék el az időt valamivel.
Aztán újabb kopogás szakította félbe a beszélgetésüket. Zalán úgy lépett az ajtóhoz, mintha minimum fuldokolt volna a bent lévő levegőtől. Suttogott neki valamit a férfi, ő pedig komolyan bólintott.
- Elnézést a félreértésért, Miss Rosales, az egész kirendeltség nevében bocsánatot kérek. Természetesen szabadon távozhat - tárta ki az ajtót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. március 31. 22:25 | Link


munkaügyek; segítsünk egymásnak



Persze, van ezer és egy ügy minden mellett, amivel haladni kell, mert az élet sehol sem áll meg. Attól még, hogy a városka csendes, akad bőven ellátni való, mert igen, azt sem szabad csukott szemmel hagyni és hallgatni, ha valaki éppen a szomszédja miatt perlekedik. Ez kis helyeken megszokott és nem újdonság, újoncként, gyakornokként is nem egyszer kísértem vagy csak vizsgáltam ki pitiáner, vélt vagy éppen teljesen ártalmatlan ügyeket. Voltak, amik megmosolyogtatnak a mai napig, vannak, amiktől csak fáradt a sóhajom. A lényeg, hogy az emberek szeretik egymást gyanúsítani, akár minden alap nélkül.
Ez az ügy azonban más, mert nem mutogat senki és kiabál hangosan. Alattomosan, a sorok között húzódik meg, nem is veszi észre senki sem, csak aki nagyon figyel, aki direkt keresi. Mégis, hallani suttogásokat, mert a lelkiismeret olyan dolog, amely egy idő után feladja a tagadást. Nem egy oldalon, nem egy stócban fog heverni a nyoma annak, amely ma ide vezetett, hozzá, az elhatározás, hogy most már valamit lépni kell, de nem egyedül. Nem tudom, kevés vagyok-e vagy éppen ez a méreg dagadt hatalmasra. Ki kell szúrni.
- Á, nagyszerű. Én Kállay Bertalan – nyúlok felé én is, rövid, tömör, de minden benne van a kézfogásban, amit megejtünk. Hamar elengedem, ahogy azt a látványt is, amely pár pillanattal előbb tárult elém; a sebesen félretolt iratokat. Talán mást várt? Mást hitt? Tőlem nem kell tartania, nem én leszek a hóhér, aki ítélkezik felette. Letelepszem hát, hogy a magammal hozott iratokat egyelőre csak az asztalra tegyem, a mappában pihenve, tekintetem szegezem rá.
- Inkább lehet, fordítva lenne így – mosolyodom el szerényen, mert ez inkább kölcsönös lesz, mint valamelyikünk áldozata. Vagyis, ezt remélem. – Igyekszem rövidre fogni. Mivel, úgymond eredeti célom, a vérfarkas állomány figyelme egyelőre pozitív állást mutat, van időm az iskola és a környék további ügyes-bajos dolgait jobban megszemlélni. De van egy ügy, amiben ritka kevés információm vagy épp hézagos történeteim vannak. Úgy hallottam, te talán többet tudsz és ha nem gond, ha elfogadod, összedolgozhatnánk – nem akarok feljebbvalónak tűnni, nem olyan rég volt az, hogy én ültem ott, ahol ő és én számítottam annak, ami ő. Teljesen megértem és átérzem, milyen csak hajtani és hajtani, nem figyelve senkit sem.
- A Tündérporról lenne szó – azzal felé tolom az anyagom, ami van.
Utoljára módosította:Kállay Bertalan, 2021. március 31. 22:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. április 4. 15:08 | Link

A bajba jutott hölgy megmentése
Az elkésett lovag szerepében: Én


Vannak érdekes és emlékezetes találkozások az életben. Az egyik ilyen Miss Nadia Rosaleshez köt, akivel az elmúlt este véletlenül találkoztam. Őt a randevú partnere ültette fel, engem pedig nagy valószínűség szerint az édesanyám, mert, ahogy megláttam, hogy kivel kíván összeboronálni, gondolkodás nélkül leültem az első asztalhoz, ahol láthatóan egyedül volt a másik. Ez lenne Miss Rosales.
A kellemes estét követően azonban, bármennyire is evidensnek tűnik, nem kísérhettem haza, ugyanis, azonnal jelenésem volt a saját hivatalomban, nem tűrt halasztást a dolog. Ő megértette, elbúcsúztunk, elraktároztam őt az igazán kellemes emlékek között, és nem is sejtettem, hogy pár óra múlva az aurori kirendeltség fogdájában láthatom viszont, tegnapi ruhában, láthatóan megviselten, így hát, ahogy feltárul a cella ajtaja, úgy lépek ki én magam is az árnyékból a fényre.
- Nadia. Sajnálom, hogy csak most értem ide, amint meghallottam, hogy mi történt, útnak indultam.
Kedves, bocsánatkérő mosollyal pillantok rá, remélve, hogy megbocsát majd nekem azért, hogy csak reggelre bukkantak a nyomomra. Nem is értem, hiszen könnyedén tudnának nekem üzenni, az étteremben is pontosan tudták, hogy ki vagyok, nem véletlenül hoztak drága bort, és ugrálták körül kettősünket, mintha mi volnánk a legismertebb celebpár. A kezem nyújtom felé, hogy ha elfogadja, akkor védelmezőn húzzam magamhoz.
- Ne aggódj, jeleztem az iskolában, hogy ma gyengébbnek érzed magad, helyettesítenek. Úgy gondoltam, hogy jól esne egy kiadós reggeli, és egy rendes ágyban való pihenés. Tisztáztam a helyzetet, amivel megvádoltak. Senki sem tud róla.
Nem teljesen igaz, én is tudom, hiszen a családját értesítették, de az iskolába én magam álltam ki mellette, és kértem bocsánatot, amiért a hibámból most a kiváló tanerő gyengélkedik, valamint biztosítottam az igazgatóságot, hogy holnapra kutya baja sem lesz, mert megissza a gyógyfőzetet.
- Remélem, nem esett csorba a hölgy becsületén.
Fordítom a tekintetem kérdőn és sokatmondón Zalán felé, alaposan végignézve rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2021. április 4. 15:47 | Link

Zalán és Benedek

- Nem lep meg…úgy értem, és ne vegye magára, de amit és ahogy a kollégája művelt, az alapján nem vontam le pozitív következtetéseket Önökről, aurorokról. Pedig alapvetően nincs bajom a munkásságukkal - tettem hozzá, ezzel tényleg nem a velem szemben ülő férfit akartam megsérteni, hanem csak próbáltam felnyitni a szemét, hogy valami nagyon nem stimmel itt házon belül, s nem ártana, ha egy kicsit feltérképeznék a saját házuk táját, mielőtt még ártatlanul ítélnének embereket börtönre.
Ezt követően kellett egy-két perc, meg a kávé, s persze egy nagy sóhaj, hogy félretéve a csatabárdot, várakozás közben tudjak értelmesen kommunikálni az aurorral. - Igen, a varázsvilág átka - sóhajtottam, szinte kicsusszant a számon, mert valljuk be, számos hasznos és praktikus mugli eszköz volt, amiből ha több lett volna használatban, az megkönnyítette volna a varázslók életét. Értettem én persze, hogy bagoly, meg varázslat, és a hagyományok, de egy mobillal sokkal könnyedebb volt felvenni a kapcsolatot egy távolabbi ismerősünkkel. - Ajjaj, azt mondta, hogy az igazgató? - elhúztam a számat, aztán sóhajtva temettem arcomat a tenyereim közé, volt egy rossz érzésem. Ki tudja, hogyan s mit közölhettek a főnökkel, már előre féltem, hogy kínos beszélgetés vár majd rám.
- Ismeretes, a fél életemet muglik közt töltöttem, nagyon sok kultúrát tanulmányoztam..- kezdtem bele, bár ez a beszélgetés most nem igazán esett jól, pedig más alkalommal talán kedvem lett volna erről bővebben is fecserészni. Szerencsére kopogtattak az ajtón, kicsit még ideges voltam, hogy már megint történhetett. Legnagyobb döbbenetemre azonban végre, mintha csoda történt volna, közölte, hogy elmehetek.  - El sem hiszem, hogyan? - kissé értetlenül pillantottam rá, hisz ezidáig senki sem hitt nekem, de ahogy megpillantottam az ajtóban Benedeket, úgy ezzel együtt egy nagy kő is leesett a szívemről, s így már minden egyértelművé vált. - Benedek, de jó hogy látlak! -  elfogadva a kezét, szinte a karjába szökkentem, s azt hiszem, még ennyire nem örültem egy “randipartner” viszontlátásának sem. Benedek jelen esetben azonban kivételt képezett, s bár csak véletlenül sodorta a sors az asztalomhoz, most mégis a megmentőm lehetett. - Nagyon köszönöm…tényleg? Jajj emiatt aggódtam, annyira kellemetlen ez az egész, hogy is vádolhatnak meg ilyesmivel? Még hogy Bogolyfalván prostitúció…- érezhette a hangomból, hogy mennyire rosszul érintett ez a helyzet. - De nem a Te hibád volt…állítólag három-négy bejelentés is érkezett, pedig én nem - ráztam meg a fejem, kicsit mintha előtte is magyarázkodtam volna, pedig csak nem tartott annak, aminek az a zöldfülű auror. Ezt követően pillantásom a nyomozó felé szökött,  kinek Benedek szegezett kérdést, joggal. Ettől függetlenül egy kicsit sajnálni kezdtem a férfit, hisz nem ő vitt be hanem a kollégája.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay L. Dóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 68
Írta: 2021. április 4. 22:34 | Link

Drága Bátyám, Bertalan

kinézetem


Már kisgyermekkoromban megtanultam azt, hogy egy kis hízelgéssel, kedves mosollyal és némi pillarebegtetéssel kenyérre lehet kenni bárkit, aki önmagán kívül másokkal is törődik. Merlinnek hála nekem pedig megadatott két áldott jó lélek testvér, így nem sokat kellett tennem azért, ha valamit akartam tőlük. Azzal viszont tisztában voltam, hogy drága fivéreim már kellően fifikásak és tapasztaltak voltak ahhoz, hogy egy mosoly kifogjon rajtuk, így bátorkodtam néha az ujjaim köré csavarni a bátyáimat.
Megfigyeltem, hogy Ákos például él-hal a rakott krumpliért, ezért ha hozzá mentem, mindig elrejtettem a szatyromban egy adaggal, hogy aztán a kellő pillanatban lekenyerezhessem. Berci pedig oda volt a különféle ízű fánkokért, a karamellás kávéért, sok habbal, na meg a répákért. Igazából soha nem értettem, honnan ered nála ez a vegetáriánus lét, és miért épp a répa az egyik kedvence. Viszont, ha már így alakult, magamra öltöttem egy piros ruhát, karomra csaptam a kis fonott kosaram, majd a piacon vásároltam neki egy csokor répát, ügyelve arra, hogy a legszebbeket szállítsam házhoz. Emellett landolt a kosaramban némi ízesített fánk, és két nagy pohár habos-karamellás kávé.
Ezzel a kis csomaggal tértem be a munkahelyére, s úgy riszáltam végig a folyosókon, mint amikor Piroska grasszált az erdei ösvényen, keresve a nagymamát. Berti asztalához értve azonban szomorúan tapasztaltam azt, hogy a drága bátyám épp nincs a helyén, így csalódottan landolt a kosaram az asztalán. Egy kicsit el is húztam a szám, szerencsére ezt nem látta a mögöttem felszólaló férfi, mert hogy ez egész biztos férfi volt, de még milyen! Már a hangjától is libabőrös lettem, hát még mikor megfordultam, és megpillantottam.
- András nyomozó! Rég láttam - széles mosolyt küldtem felé, máris eszembe jutott, hogy korábban már találkoztunk, végig is pillantottam rajta, s ha már úgy alakult, hogy várnom kell, intenzív flörtbe kezdtem az úriemberrel, aki alig néhány perccel később már velem együtt kacarászott, miközben a bátyámnak hozott kávét kortyolgatta. - Ott egy kis…hab - jegyeztem meg, nyelvem végig futtattam az ajkamon, közben felé nyúltam, s ujjbegyemmel igyekeztem letörölni András szája sarkából azt a fránya kis habot.
Utoljára módosította:Kállay L. Dóra, 2021. április 4. 22:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. április 10. 00:14 | Link

Kállay Bertalan


Könnyed bemutatkozásban le is tudták a kötelező köröket. Egyikük se tűnt olyan embernek, aki kicsit is tudta értékelni ilyen helyzetekben a mellébeszélést vagy a feszültségoldó pár kérdést, mint a "hogy vagy?" és a "szerinted ma esni fog?". Helyet foglaltak és már mehetett is a meló.
Zalán összefűzte ujjait maga előtt, és kényelmesen az ajkai elé helyezte. Minden egyes szót, amit Bertalan kimondott úgy emésztett meg, mintha gumiszerű rágós mangó lenne, pedig még soha nem ízlelte a gyümölcsöt. Agyában futkorásztak a különböző elméletek, hogy vajon ezekhez a dolgokhoz milyen köze lehet. Esetleg valamihez a segítsége kell? Egy régebbi aktával függ össze, amit ő zárt le? Vagy egy egészen más nyomozás.
Aztán elhangzott végre a kulcsfogalom. Tündérpor. Mintha a téma folyamatosan felette lett volna, mint Damoklész kardja. Testtartása is azonnal megváltozott, feszesebb lett, éberebb, mint amilyen volt.
- Csak nem új információd van? - kérdezte izgatottan, mint ahogy egy kisgyerek tenné. Talán nem volt rendjén, hogy egy ilyen ügy miatt legyen boldog, de nem tehetett róla. Valószínűleg az összes aurornak ilyen furcsán működött az agya, máskülönben nem tudták volna felfogni azt a sok szörnyűséget, amellyel nap mint nap szembesülnek.
- Elég sokat tudok az ügyről, de sajnos még mindig nem eleget - vallotta be, és felcsapva az aktát dőlt előre a székében. - Újabb diákok? - nézett rá a képekre elkerekedett szemekkel. - Mikor történtek ezek? - szórta következő kérdését a férfire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. április 10. 00:54 | Link

Nadia Rosales és Ballay Benedek


Már lassan egy órája bent volt a kirendeltségen, még sem érezte úgy, hogy bármi hasznosat tett volna. Ott ücsörgött egy nővel a kihallgatóban, biztosra véve, hogy csak valami félreértés lehet az egész, de mégis muszáj végigmenniük most már az egész procedúrán. Egymással szemben, mind a ketten nyúzottan próbáltam valami beszélgetésfélét imitálni, hol egyikőjük, hol másikójuk jött jobban méregbe. Csak még Nadia temperamentumát három irodával arrébb is hallották, addig Zalán belső forrongását még az őt néző nő se tudta megállapítani.
Egy félmosolyt küldött a nő felé a megjegyzésre. Egy kvibli apával és egy mugli mostohaanyával ő sem mondhatta, hogy sok varázslat volt az otthonukban, mikor felnőtt. Pontosan látta milyen hátrányai vannak a varázslók elittudatának, és tökéletesen egyetértett a nővel. Több telefon kéne. Egy számítógép, belső információs rendszer, de természetesen ők inkább a nehezebb utat választották.
Mielőtt megszólalhatott volna, újabb kopogás szakította fél be őket. Természetesen nem volt rest azonnal bocsánatot kérni, még ha nem is az ő hibájából tartották ott Nadiat. Igazából már az ücsörgés közben kitalálta, hogy mit fog mondani, egyáltalán nem érte váratlanul a feladat.
- Volt egy őrangyala - mosolygott félszegen Zalán. Nem teljesen tudta eldönteni, hogy a hölgy mennyire haragszik rá a történtekért. Azért örült neki, hogy boldog vége lett a dolognak.
- Legjobb tudásom szerint nem jutott ki a hír, egyedül a családhoz és... nos Önhöz - bólintott. - Még egy utolsó megjegyzés erejéig rabolnám az idejét - ráncolta össze a homlokát a férfi, de hát csak nem bírta ki. - Egy ideig talán elkerülném a város idősebb korosztályát. Főleg a hölgyeket. Ha érti mire célzok - vetett jelentőségteljes pillantást Nadiara. - És még egyszer elnézést - indult vissza a tárgyalóba, hogy összeszedje az eszközöket. Fejben már el is kezdte kigondolni a pontos szavakat, amiket majd a tanonc fejéhez fog vágni. Nem lesz kellemes reggele, az biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. április 23. 20:54 | Link

Kállay Bertalan


Olyan izgatott, mintha már a felvételijén lenne. Jár keze-lába és egyfeszt vigyorog. Ha nem lennének fülei mosolya körbe érné a fejét. Végre találkozhat egy igazi aurorral, ráadásul itt a bogolyfalvi kirendeltségen. Ahogy belépett máris elképzelte, ahogy néhány év múlva már, mint dolgozó fogja ezt tenni. Szolgálni és védeni. Összeszorult a gyomra egy pillanatra ettől a nagy örömtől és pár mély levegőt kellett vennie, hogy lecsillapodjon. Hihetetlen élmény lesz az első nap majd itt, de a mostani látogatás sem piskóta. Kapott egy kitűzőt amin a neve áll és, hogy "látogató". Elmagyarázták neki, hogy hová kell mennie, hogy megtalálja, akihez tart. Kállay Bertalannal fog találkozni, személyesen. Ez elképesztő. Lelkesedése lángoló. Le sem lehet lőni. Már fejben összeszedett vagy száz kérdést, amiket ahogy meglátja a férfit biztosan el fog felejteni. Még két év és irány a Sárkányölő, ott végezve pedig visszatér ide, ha fogadják. Azt is eldöntötte, hogy ha gyakornoki helyet kell majd választania, mert úgy olvasta, hogy így lesz, akkor csakis Bogolyfalva jöhet szóba. Minél messzebb a nevelőitől. Minél közelebb ahhoz a helyhez, amit elsős kora óta igazi otthonának érez. A tanoda az ő fészke, amióta csak az Eridon ház diákja lett. De most az a lényeg, hogy megélje és amennyire lehet kihasználja ezt a csodás lehetőséget. Még szobatársa segítségét is kérte, hogy jó benyomást kelthessen. Felvette a legszebb ruháit, megcsinálták a haját és még valami nagyon halvány kis sminket is hagyott felpakolni magára, pedig nagyon nem szokott ilyesmit viselni. Tök hülyén érzi magát. Szoknyát húzott és blúzt, amikben folyton azt érzi, hogy mindene kilóg és furán is mozog bennük. Ez igazából nem így van, csak az izgalom miatt van így vele. Összességében egy vidám és lelkes fiatal nőnek látszik.  - Jó napot! - köszön mosolyogva, miután bedugta a fejét az ajtón. Az auror tudott róla, hogy jönni fog és ő nagyon pontos volt. Fontos neki ez a találkozó és tudta nem hozhat szégyent magára azzal, hogy esetleg késik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. április 30. 19:47 | Link

Dóra
Az irodában, munkaidőben
Mégis mi a franc?





Idebent kicsit megint hajtás van, de hazudnék, ha azt mondanám, nem szeretem. Motivál, ha van mit csinálni, ha az a valami halad is, nem csak toporog és a fejem fogom, hogy mégis mi a fene legyen a következő lépés. Persze, olyan is kell, nem lehet minden tökéletes és szép, főleg nem sima és zökkenőmentes. Akkor az nem ez a munka lenne, hanem sokkalta inkább valami idilli álom vagy épp regény sorai. Apa úgyis mindig azt mondja, a kemény munka kifizetődő, bár nem tudom, itt melyik számít annak: a korai nyugdíj, a kitüntetések vagy úgy az, hogy megvan minden tagom. Láttunk már leharcolt aurorokat mind, sokaknak akad is egy-egy sebhelye már, akik jobban benne vannak a sűrűjében. Én eddig megúsztam, de hát, nem is vagyok olyan rég itt, mint sok más kolléga, akiknek néha igencsak érdekes történeteik vannak. Az hagyján, hogy ostoba rejtőzködési helyeket vagy épp bűbájokat alkalmaznak, de néha már a lebukás is vicces. Kedvencem az, aki szőnyegnek álcázta magát, majd felnyögött, amikor egy emberesebb auror lépkedett rajta – no nem a gyönyörtől. Nem a legetikusabb kibeszélni másokat, de ezeket leginkább itt oszthatjuk meg és egymással, bár nekem nincs úgy családom, akihez hazavihetném a történeteim. Ami olyan, azt felhasználom, de persze, csak töredékeket. Került már a történetembe egy karakteres arc, egy-egy komolyabb és akciósabb menekülési akció, nem feltétlen innen akarok azonban inspirálódni. De én, egy barátnő/feleség helyett a papírnak mesélek olykor.
Családom nagy része szerencsére a faluban él, Ákosnak szokásom jobban történeteket mesélni, Dóra nem épp az, aki arra lenne vevő, bátyám legalább mulat kicsit, ha még rossz is a kedve, olyankorra tartogatom a vicces eseteket. Most azonban nincs ilyen, csak egyszerű, átlagos nap. Sóhajtok egyet, amint kicsit felállok az asztalomtól és kinyújtóztatni kívánom a tagjaim. Sokáig görnyedtem a papírok felett, így tartok egy kis szünetet. Elsétálok, előbb a mosdóba, ahol egy arcmosással is felfrissítem magam és egy távolabb ülő kollégát megkeresve beszélek pár mondatot. Friss apuka, így aztán a sötét karikák a szeme alatt eleget beszélnek helyette. Visszaindulva döntöm el, hogy ma azért is időben alszom, amikor igencsak ismerős alakot pillantok meg az asztalom környékén. Ezzel nem is lenne semmi gond, ha nem az történne, ami, melytől homlokom ráncolódik. Tudom, hogy Dóra ízlése nem éppen megszokott, sőt mi több, sajátos és néha igencsak ingatag a béketűrésem, de sosem szóltam bele mit és hogyan csinál. Ez itt azonban a munkahelyem, a munkatársam és a húgom. Így nem csoda, hogy erélyesebben sikerül köhintenem, amikor odaérek melléjük.
- Hello Dóra, András – biccentek a férfi felé, aki valamiért majdnem magára önti a kávét, úgy lép hátra. Nem fél tőlem, mert eléggé rangban felettem áll, egyszerű reakció. - Talán megzavartam valamit? - mosolyodom el, de az most nem olyan kedves. Ekkor esik tekintetem testvéremre. - Minek köszönhetem a látogatást, kedves húgom? Mert gondolom, hozzám jöttél – erőteljes utalás, mire András elköszön és sebtiben távozik. Kérdő tekintetem marad Dórán. Ugye nem most kell majd a szentbeszédet megtartanom?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. április 30. 20:13 | Link


munkaügyek; segítsünk egymásnak



Lehetséges, hogy sokan hasonlónak tartanak minket, csak én pár kockával előrébb járok a mezőn, mint ő. De tény, hogy hatalmas elánnal tudok dolgozni, ha akarok és akarok, de még hogy! Ákos nem egyszer nevezett megszállottnak, amikor még csak gyakornok voltam, tanonc, viszont kisebb ügyeket, amikkel megtanulhattam a menetét a dolgoknak, otthon is ezerrel pörgettem. Szeretem az alaposságot és bár tény és való, a túlzás se áll messze tőlem, szerencsére, ez egészen kifizetődő tud lenni.
És akkor most ragasztom rá erre az ifjú titánra. Legyünk együtt megszállottak és ki tudja, talán sikerül ami másnak nem? Optimista akarok lenni, tudom, az idősebbek már sokat mondták; majd elmúlik, majd lejjebb engedek és a többi. Nem biztos, majd az idő igazol. Röviden és mégis, kicsit bő lére sikerült eresztenem a bevezetőmet, aminek hallatán lehet, hogy nem kapna csalira. Megértem, mi köze lenne bármi máshoz, van elég dolga, tudom milyen, amikor az elején minden olyat sóznak az ember elé, amivel több a munka vagy csak az adminisztráció. Mégis, ez olyan úgy, túl nagy, hogy csak a szőnyeg, esetünkben pedig egy fiók mélyére legyen süllyesztve. Mások is dolgoznak rajta, tudom, de azt is, hogy ő jobban, többet foglalkozik vele, mint mások. Ahogy kimondom, miről is van szó, elkapom, figyelme az enyém és látni, ahogy pillanatok alatt áll máshogy hozzám. Ez volt a cél, ahogy végül átengedem, ami a birtokomban van.
- Reméljük új és nem csak én gondolom annak, te pedig már rég ismered – mert benne van a pakliban, hogy a nevek, események ismerősek, csak nekem kerülte el a figyelmem, hogy itt van valami. Nos, nem gond, megesik az ilyen is. - Senki se tud eléggé eleget ahhoz, hogy elérjük a forrást – szusszantok egyet, ámbár ez nem ellene szól. Egyszerűen bosszant, mint minden réteges, nehezen megfejthető eset. Rettentően. Ha van is egy név, el is érjük, eltűnik vagy éppen megszakad a szál. Hagyom, hogy átnézze a papírokat, addig körbepillantok, rossz szokás felmérni a terepet, de berögzült. Kérdésére csak bólintok.
- Igen. A legtöbb csak birtokló, használó. Egy volt, aki kicsit komolyabb készlettel talán terjeszteni akart besegíteni. Viszont akit megadott forrásnak… - az is ott van. Kihűlt, fals nyom. Mintha nem is létezne. Nem újdonság azonban, hogy akik ezzel foglalatoskodnak, a valódi nevüket tűzik a mellkasukra.
- A legutolsó eset két napja, talán három. Egy kicsit elül minden, majd kezdődik előröl. A végén pedig nyakig úszunk majd benne – nem szeretném, senki sem. - Azért is jöttem, hátha a segítségeddel talán végre sejthető lesz az út vége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. április 30. 21:09 | Link

Réka
Az irodában, látogatással
Újonc a fedélzeten



Látatlanban, messziről is nagyon jól tudom, mit érezhet az, aki éppen ma hozzám fog érkezni. Én, emlékszem, annyira lelkes voltam, amikor először és nem apám miatt jöhettem be és végre nem valaki fia voltam, hanem egy hatalmas út elején álló fiatal. Kicsit még a lázam is felment, annyira felpörögtem, szaktársam az őrületbe kergettem és ha hatvanszor nem játszottuk el, hogy mi lesz, akkor egyszer sem. Elmosolyodok az emlékekre, amint kicsit rendezkedem az irodában. Nem akarok kuplerájban ücsörögni, de mivel nagyon dolgozni szoktam az ügyeken, nem szoktam figyelni arra, hogy mennyi gyűlik fel, na meg, mennyi hely maradt az asztalomon. Maradjon a dobozomnak, amiből eszem, mikor mit és a bögrének, a többi nem fontos. Szerencsére azt megbűvöltem, hogy ne dőljön fel és ne hagyjon foltot az iratokon, mert akkor foghatnám a fejem, hogy még azt is tisztogatni kell. Nincs sok személyes tárgyam, nem olyan rég és nem a legnagyobb, legtágasabb az enyém – viszont ahol most vagyok még, bőven tökéletes. Egy ablakom is van, amelybe növényeket tettem cserépbe, normál, varázstalan példányok, de szépek. Ezeket is megöntözöm, illetve Lajoskát is, a kicsi bonsai fácskát, akit az első napom örömére kaptam. Ő lakik még az asztalomon, a kicsi káosz mellett. Az iratok végül egy kupacba gyűlnek, szortírozva a megfelelő fakkba, miközben friss kávét főzők. Egy egyszerű masinát szereztem be, jobb, ami a közös étkezőben van, viszont amikor belemerülök, akkor nemigen moccanok ki innen – erről lehet le kellene szoknom. Viszont, kellemes kávéillat lengi körbe az irodát, vettem némi pogácsát is, egy kis kosárkába teszem le a bonsai mellé, majd sétálok az asztal mögé és nézem az összképet. Oké, bevallom, talán kicsit jobban izgulok, mint kellene. Szépek leszünk, ha tényleg jól érzem, hogy ő is így érez.
Épp leülök, amikor kopogás után nyílik az ajtó, így fel is ugrok, lábammal kicsit hátra lökve a széket.
- Hello, hello, gyere csak – invitálom beljebb, hogy ne az ajtóban ácsorogjon, a szék felé mutatok. - Kávét? Illetve van pogácsa is – kínálom, bár lehet kicsit elsietem. Igen, azt hiszem, tényleg izgulok.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. április 30. 22:21 | Link

Kállya Bertalan


Behívták, be is megy. Alig várta már ezt a nagy pillanatot és most végre eljött. Széles mosollyal lép az auror elé és úgy lendíti fel bemutatkozáshoz a kezét, mint akinek ezt beprogramozták, mert különben elfelejtené izgalmában. - Homokföldi Réka vagyok - trillázza karcos hangján és röviden megrázza a férfi kezét, ha az odanyújtja neki - Persze tudom, hogy tudja - teszi hozzá és vigyora még szélesebbé válik, aztán leesik neki, hogy hellyel, kávéval meg pogival kínálták - Uh, köszönöm! Úgy izgultam, hogy csak fél szelet pirítóst tudtam enni, azt is reggel - csap le rögtön mindenből egy kevésre csacsogva. Nem éhezett igazából, de sosem tudott annyit enni, hogy ne fért volna belé még egy kevés, de most annyira be volt sózva egész nap, hogy ez megdőlt. A kávéval meg úgy van, hogy amikor majd szolgálatba áll, akkor úgyis rá fog szokni. Szóval miért ne kezdhetné el most magát szoktatni hozzá. - Milyen szép rend van itt - folytatja a csicsergést miközben leül a székre és eligazgatja azt a fránya szoknyát, amiről mindig úgy hiszi már kilátszik belőle mindene. Amíg babrál vele addig nem beszél, viszont nem tart sokáig, hogy újra megtalálja hangját. - Köszönöm, hogy fogad és válaszol a sok kérdésre amikkel készültem - beszél lehengerlő lendülettel, majd mosolya lehervad - És amiket azonnal el is felejtettem, ahogy bejöttem - harapdálja meg bűnbánón alsó ajkát és olyan arcot vág közben, mint egy csínyen kapott tűzrevaló kölyök. - Ilyen az én formám. Végre találkozhatok egy aurorral, erre nem jut eszembe semmi, pedig tegnap este még listát is írtam - vonja meg vállát megint mosolyogva és tejet löttyint a neki felkínált kávéba. Ha jól emlékszik azzal jobban ízlett neki, amikor pár hete először megkóstolta. Nevelője nem adott neki, pedig ők rendszeresen isszák. A gyógyító, aki képessége gyakorlásában segíti, azt mondta ha úgy érzi nyugodtan igyon, de túlzásba ne vigye. Nem fogja. Olyan lesz neki, míg tanul, mint a csoki. Ritka csemege. később meg majd lesz, ahogy lesz. Egyelőre ez a mai nap a legfontosabb és a vele szemben lévő férfi, akinek a szavait fogja úgy inni, mint a keze ügyében lévő feketét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. május 18. 02:42 | Link

Réka
Az irodában, látogatással
Újonc a fedélzeten



Egy bájos, fiatal hölgy az, aki végül érkezik hozzám. Tele energiával és előtte van még sok-sok lépcső, amit meg kell majd másznia, ez pedig ha nem is az első, de még korántsem a vége. Töretlen mosolyom az, ami fogadja és kíséri, amint bebújik az ajtón és közelebb lépked hozzám. Elfogadom a kinyújtott kezét és finoman fogva rá, megrázom azt.
- Kállay Bertalan - mintha nem tudná és nem lenne kiírva sehol sem, mégis, így illik. Elengedem aztán, hagyom, hogy körbenézzen, bár való igaz, tudtam a nevét, ezen nem akarok fenn. Izgalmában az ember máshogy működik, van, aki elképzeli az egész szituációt előtte, mi és hogyan zajlik majd le, mit kell mondani és aszerint megy, akkor is, ha az eltér attól, ami a fejében létezik. Csak akkor zökken ki, ha arra kicsit jobban felhívják a figyelmét. Velem is megesett már, így azt hiszem, nem fog tőle semmi sem meglepni, de nem is akarom, hogy rosszul érezze magát.
- Uhh, ez azért kicsit kevés. Akkor főleg azt kérem, hogy csak bátran és amennyi jól esik - kellemetlen lenne, ha az éhség miatt szédelegne, lenne rosszul, bár az alapokat tudom, hogy hogyan is kell ellátni valakit, nem vagyok olyan ügyes benne. Magam is végül a kávé felé nyúlok, ráérősen keverve hagyom hűlni, majd kényelembe helyezve magam, aprót kortyolok belőle. Nem sietem el, az se gond, ha kihűl, megszoktam minden formában.
- Köszönöm. Bevallom, most raktam igazán rendet - azért is ilyen feltűnő, én pedig eminensként nem tudom azt füllenteni, hogy ez eddig is így volt. Vagy nincs időm, vagy fel sem tűnik, hogy megint mindenhol széthagytam a dolgokat. Pedig otthon, az asztalon, ahol alkotok, mindig rend van, valahogy arra ügyelek, másnem azért, mert berögzült. Be, mert míg otthon éltem, az írói dolgokat gondosan rejtettem el, nehogy apám szeme elé kerüljön és valamiért előle féltették ezt a kincset, így hiába élek egyedül, megszokott mozdulatok. Lehet idebent és kéne egy kicsit. Inkább figyelek ismét Rékára, akinek nem tudom nem megmosolyogni a szavait.
- Azt előre leszögezem, nincs rossz kérdés. Ha valami olyan, maximum nem válaszolhatok rá, de azt úgy is jelzem - nyilván ismeri ezeket, meg azt is, hogy mit nem szabad, nem illik, vagy ne adj ég, tabuként kell kezelni. De az se mindegy, hogy csak ő gondolja annak és közben közel sincs hozzá. - No. Fújd ki magad először és egyél még egy kicsit. Lazulj el, akkor eszedbe fog jutni az a lista, hidd el - izgul, és most, hogy nem jut eszébe még jobban is parázik tőle, mint kellene. De ezen is lehet segíteni. - Illetve, kezdjük kötetlenül. Most nem a szakmával, úgy könnyebb lesz. Szóval, Réka, miért szeretnél auror lenni? Mi az, ami arra késztetett, hogy ezt a pályát válaszd? - annyira nem megy el a szakmától, viszont ha kicsit olyanról beszél, aminek szavaiban biztos, meglátja majd, hogy könnyebb lesz. Nekem időm van, tettem ma félre, pont rá, hiszen beszélni kell, illetve szívesen mutatom meg neki később a helyét, szóval, egy percig sem siettetem. A kávéba kortyolok addig is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. május 20. 12:35 | Link

Kállay Bertalan


Hörcsög módjára tömi magába a pogácsákat, ha már így ajánlgatta neki a férfi. Finomak. Etetik magukat. Tényleg éhes volt és, hogy erre rájöjjön, az kellett, hogy egyen. Logikus. Teljesen. Ja, nem. Minden esetre szélesen mosolyog, teleszájjal, béka szélességben arra amiket a vele szemben ülő mond neki és kezdi el is engedni magát. Egy kicsit. Rág, nyel, gondolatait fésülgeti míg egy korty kávét elfogyaszt, azután nagy levegőt vesz és belefog a válaszba. - Szeretek megvédeni másokat. A suliban a kisebbekre is mindig vigyáztam. Nem voltam se prefektus, meg semmi, csak úgy jött a dolog. Aztán meg a többi lánnyal ellentétben tudok harcolni. Küzdősportra járok, meg vívni, meg úszni és hasonlók. Erős vagyok, fürge és nem félek a nálam nagyobbaktól sem, pedig annak lenni nem nehéz - sorol fel egy szuszra mindent és megint megvillantja mosolyát, ami szerinte csak egy mosoly, ám valójában a belőle áradó jókedv bizonyítéka. - Van olyan dolog, ami kizáró ok lehet? Úgy értem olyasmi, ami miatt valaki nem lehet auror? - teszi fel az első kérdését, mert tényleg kezdenek eszébe jutni a listáján szereplők. Nem áll meg azonban egynél. Azonnal felteszi a következőt, még mielőtt kiröppenne a fejéből - Hátrány az, ha valaki nem a legkiválóbb tanuló, de mondjuk vannak dolgok, amihez viszont kivételes tehetsége van? - néz a férfira várakozó pillantással és amikor épp nem beszél akkor vagy pogácsát majszol vagy mosolyog. Nem akarja elmondani, hogy milyen adottsága van, mert azt tanulta erről jobb ha hallgat. De kíváncsi, hogy esetleg származhat-e belőle előnye vagy épp hátránya, hogy nem átlagos lány. A gyógyítási képessége igen ritka. Ha átad erejéből, akkor önmagát gyengíti. Bele is halhat. De nem akar emiatt lemondani az álmáról. Auror akar lenni, amióta csak megtudta, hogy azok kicsodák. Most kiderül, hogy felelegesen aggódik-e emiatt vagy sem. Bertalan majd biztosan megmondja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. május 25. 00:08 | Link

Réka
Az irodában, látogatással
Újonc a fedélzeten



Na igen, ahogy tűnnek el a pogácsák, úgy látni, hogy mennyire kár volt kihagyni a reggelit. Nem mintha sajnálnám, sőt, azért nem kettő szemet tettem ide, hogy ha netán hosszúra nyúlna a beszélgetés, lehet majszolni közben. Az se baj, ha most elfogy, akkor majd okos leszek és máshogy oldom meg. Hagyom enni, nem siettetem, nem kell még itt az, hogy félrenyeljen, mert kapkod a válasszal. Én sem teszem, elveszek magam is egyet, rágcsálom, majd a kávém felét tüntetem el. Sima, egyszerű fehér bögre, nem mertem még behozni egyik kapott csecsebecsém sem, mert nem ide való. Ez munkahely, jó ide az, ami tiszta és egyszerű, nem akarok falcolni olyanokkal – nincs is amúgy – amik a legjobb valami címmel illetnek. Leteszem hát, olyan helyre, ahol nem lököm fel, ha esetleg írni kell vagy csak mutogatok és hátradőlve várom a válaszát.
- Ó – kapom fel a fejem arra, hogy nem csak úgy jön, mert „divat és menő”, hanem mert tényleg szeretné. Ráadásul, ahogy mondja, még a mugli-féle önvédelmet is ismeri. Nem mondom, hogy sok kell ide belőle, mert hát, mágusok és boszorkányok vagyunk, viszont sosem árt. Nem, mert ha mugli területen van, talán okosabb módszer tudni, hogyan fogjon meg valakit, vagy éppen védje magát, ha amaz is hasonlóan, mágiamentesen támad.
- Ez jól hangzik. Miféle küzdősport? - érdeklődöm, mert sokat ismerek, még ha csak névről is. Eléggé sportos, bár ahogy röpke pillantásom alakjára esik, látni is. No nem akkora, mint azok a réges-régi, bizonyos úszónők, akik már inkább férfiak, de azt látni, hogy nem csak vékony és törékeny, mint a lányok alapvetően. - Viszont nem árt azért, ha egy egészséges szinten van tartva a félelem. Sosem tudni, hogy valaki abból, vagy éppen akkor, amikor sarokba szorítva érzi magát, mire vetemedik. Bár az alkalmasságot nem én fogom felmérni, de ezen részében nem látok akadályt – mert ugye, nem csak ebből áll, hanem számos és sok dologból. Bűbájok, átkok, amit csak ismerni lehet, elő fog jönni. Nem hiába, nem is egyszerű teljesíteni és átmenni rajtuk, sokan, akik csak nagyzolásból vágnak bele, el is véreznek.
- Vannak persze – bólintok, ahogy helyezkedem kicsit ültömben. Gyors elhangzik a második kérdés, mialatt beállt a kis hatásszünet. Elmosolyodom, mert csak eszébe jutottak és akkor most már válaszolok, hogy újra enni kezdett.
- Nos, nézzük. Ami kizáró ok lehet, ha valakinek nem engedi az egészsége, beteges vagy épp gyenge a mágia. De még itt is lehet kivételes eset, maximum papírmunkát végez és irodán marad. De ami jobban kizárja, az az erkölcsi tisztaság, mert fontos ugyebár, hogy ne legyen semmi, ami miatt számonkérhető lenne. Illetve, ha valaki nem éri el a szinteket, követelményeket, mind a felvételnél, mind alkalmasságban. Ez lehet fizikai, szellemi is ugye. De én idevenném azt is, aki nem gondolja komolyan, csak jön, mert hű, ez menő – nem ítélem el, van, amikor szenvedéllyé vagy tényleg olyanná válik, aki teljes erőből csinálja. Azonban akadnak sokan akik… nos, inkább nem kéne erőltetni.
- A jegyeken lehet javítani, idő még van rá – nyugtatom meg, hogy ha ráfekszik, akkor biztosan jobb lesz. - Mi az a kivételes tehetség? Mert hát, ha épp a zene, akkor sajnos az, hogy elhúzzuk a sötét varázslók nótáját, nem szó szerint értendő – viszont vigyorgok, hogy igen, ez egy vicc tőlem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. május 25. 15:05 | Link

Kállay Bertalan


Annyira figyel, hogy a férfi mit mond, hogy alig pislog. Nem szeretne lemaradni semmiről. Kezében megáll a bögre és a rágás is sztrájkol. Bájosan bárdolatlan hörcsög képpel ül a széken. Issza a szavakat. Lelkesedése sugárzik és látszik rajta, hogy le sem lehet lőni, ha belekezd valamibe. Menetel előre, mint egy kis tank. - Barticut tanulok - válaszol a kérdésre, de csak azután, hogy lenyeli a falatot és széles vigyorral palástolja zavarát. Olyan érzése van, mint amikor a nevelője rajtakapta a kamrában, amint éppen a kenyér csücskét ette le lopva. Mekkora taslit kapott érte...Estig égett tőle az arca. Kilenc volt, de megfogadta egyszer minden ilyen pofonért meg fog fizetni valahogy annak a rusnya dögnek. Elsőként azzal tette, hogy elment nyári munkára egy vastelepre és amit megkeresett, abból maga fizette ki az első óráját. Ezzel tudta csak rávenni a férfit, hogy egyáltalán eleressze. Megérte. Többé nem emelt kezet rá, miután elkapta a karját és saját esernyőjével, amivel bántani akarta, küldte padlóra. Nem épp erkölcsi győzelem volt, de bevált. Vendéglátója közben ismét beszélni kezd és megadja a válaszokat első két kérdésére a listájáról. Nem buta lány, de picit most elgondolkozik. Ez is biztosan olyan "auroros" dolog lehet, hogy úgy szedik ki az emberből a dolgaikat, hogy azt hiszik ők kérdeztek. Reméli most már, hogy majd megtanítják neki ezt is, ha bekerül a Sárkányölőre. Hasznos módszer. - Nem, nem zene - kuncog a vicces szövegen és szája még mindig felfelé görbül, amikor folytatja - Igazából olyasmi, mint amikor van egy tele üveg vize az embernek, és van egy másik ember, akinek ugyanúgy van egy üvege, csak az meg majdnem üres. Az az ember, akinek sok van, át tud önteni annak az üvegébe, akinek meg csak kevés...- igyekszik széles gesztusokkal magyarázni, úgy ahogy neki is elmondták mit is csinál valójában - Neki utána félig lesz az üvege és el kell mennie újra feltölteni, de a másik embernek is lesz elég, hogy ő is elmehessen a kútra - mutatja ujjaival azt a bizonyos menést - Ezt tudom csinálni, csak én nem vizet töltök át, hanem az életerőmet, abba aki rászorul - böki ki végül szégyenlősen. Nem szeret róla beszélni. Ez olyan csodabogár dolog. Nem is régóta tudja, hogy képes rá egyáltalán. Meg amikor kiderült is olyan beteg lett, hogy csuda. Később a kedves gyógyító elmagyarázta neki, hogy ő az úgynevezett "Áldozat" képességével rendelkezik. Át tudja adni a saját erejét másoknak és meggyógyítani őket. Ezért cserébe ő lesz rosszul, attól függ mennyire, hogy milyen sokat adott át a maga energiájából. Nem tudja, hogy ismeri-e ezt a dolgot a férfi, de reméli, hogy nem nézi emiatt kákalagnak, vagy ilyesmi. Kedvesnek tűnt eddig és nem egy olyan tahófalvi töhötömnek, mint mondjuk a nevelője. Most, hogy jobban megnézi, nem is olyan idős, mint hitte. Fiatal inkább. Jó, nem annyira, mint ő, de azért akkor sem egy vénség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. május 29. 17:24 | Link

Kállay Bertalan



Reflexszerűen nyúlt a férfi a szemüvege után, és tűzte fel orrára. Sokszor mondták már neki, hogy egy varázslattal megjavítják a látását, és habár kezdetben szülei miatt nem élt a lehetőséggel, azóta nagyon is megszokta már milyen a pápaszemes élet. Pláne, hogy csak az olvasáshoz kellett neki, és nem állandóan.
Kezébe fogta az aktát, és farkasszemet nézett az új tizenévesekkel. Nem, semmiképpen nem ismerte ezt a részét az ügynek, pedig szinte minden bejövő aktát igyekszik elolvasni, hogy újabb nyomokra leljen. Valahogy mégse éri váratlanul a hír, hogy valaki eltitkolta előle az aktát. Voltak aurorok, akiknek nem az ügyek lezárása és feltárása volt az elsődleges, hanem az előrejutás. És persze ehhez rögtön csatlakozott a féltékenység is, ha valaki olyan kap egy ilyen nagy ügyet, mint Zalán.
Felsóhajtott, ahogy újra az asztalra helyezte az aktát. - Nem, ezek sajnos teljesen új esetek. Olyan, mintha egyre beljebb férkőzne az iskolába a drog. A tinédzserek meg még könnyen befolyásolhatóak - húzta el a száját a férfi, és felállt a székéből, és saját, vaskos gyűjteményét odahelyezte Bertalan elé.
- Ez minden infó, amit eddig összeszedtem. Kezdve a tündérpor vegyi mintáival és alkotóelemeivel, egészen az elméleteimig - magyarázta meg, hogy miért tűnik olyan nagynak az akta. Pedig nem volt annyi ügy, amennyiből szeretett volna táplálkozni.
- Ez pedig... - mutatott a falon lévő térképre, amelyen különböző színű rajzszegek helyezkedtek el. - ...a felbukkanások helyszínei. A sárga az egyszer használó felnőttek, a kék akik már többször is vettek a szerből és felnőttek, a pirosak pedig a diákok - komorodott el Zalán, és két újabb tűt nyomott a térképbe. A szomorú látvány tökéletesen kimutatta, hogy a szerhasználók kétharmada diák volt. - Azt sajnos nem tudjuk, hogy a diákok csak gyorsabban buknak-e le, vagy tényleg több használó van köztük, de elég elkeserítő a helyzet - vallotta be. Az sem segített, hogy húga is már az iskolába járt. Igaz, biztos volt benne, hogy Lédát egyenlőre nem fenyegeti a veszély, hogy használó lesz, de már vészesen közeledett a lázadó tinikorszak felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. június 29. 22:29 | Link

Réka
Az irodában, látogatással
Újonc a fedélzeten



Van ideje enni, én biztosan nem sietek sehová, elég időmet szabadítottam fel, hogy mindenre maradjon, ami jelenleg a látogatását jelenti. Nem félek, mivel be tudom hozni a lemaradásom bármikor, hiszen olyan olcsó dolgokról simán lemondok, mint az alvás vagy a szabadidő. Aztán majd a testvéreim morognak – ki milyen hangnemben –, hogy még mindig stréber vagyok.
- Barticu – homlokom ráncolom egyelőre, ahogy próbálom betájolni melyikről is van szó pontosan. A munkám miatt, valamelyest átfolytam a pálca nélküli harcmódok tanulmányozására, pár alapfogást elsajátítottam, azonban többre megyek, ha mágiát használhatok, mint nem. Nem árt az ismeret, nem mindig fog kegyelmezni a helyzet arra, azonban annyira nem széles az ismereteim skálája, hogy tudjam, miről van szó. - Nem hiszem, hogy beugrik. Mit is takar ez pontosan? - abszolút csak magáról a fogalomról kérdezek, nem megyek bele abba, hogy miért, mikor, mi volt az ok. Sosem baj az, ha egy nő meg tudja védeni magát, mert valakinek mindig csinos lesz és törékenynek tűnő. Külön öröm, amikor erre cáfolnak rá és aztán… Aprót kortyolok, miközben várom a válaszát, vagy éppen a sajátom fogalmazom meg. Beszélgetős nap lesz, szerencsére a hangomnak semmi gondja, baja, így aztán nem szégyenlem szavakba önteni kíváncsiságára az információt. Nem hiszem, hogy ezekkel vagy épp bármivel el tudnám ijeszteni, hiszen ahhoz az árnyoldal kedvezőbb lenne, de ki nyitna azzal, hogy ilyen létezik. A toborzás a cél, nem az elijesztés. Bár nem ismerem, tény és való. De a viccet érti, szóval, már jól hangzik a dolog. Azonban sokkalta másabb az, amit végül felvázol. Ültömben dőlök előre akaratlanul, hiszen ritkán hallok ilyesmit, úgy általában a képességek is azok, ilyesmi azonban végképp. Ajkaim nyílnak el enyhén a hallatára, majd teszem le kezem ügyéből a bögrémet és rendezem vissza magam, amit észreveszem, hogy lassan az asztalra hasalok. Aprót köhintek és bólintok egy nagyot.
- Hú… őszintén, mindenre gondoltam, de ilyesmire sosem – vallom meg az őszintét, de semmiképp sem sértő hangnemben. Lenyűgözött a dolog, holott, ahogy hallom, veszélyes hiszen életről van szó. Akarva és akaratlanul rágom meg újra a hallottakat, talán még kicsit a hideg is kiráz.
- Ez csodálatos és valahol ijesztő is. Már meg ne sértselek – emelem fel a kezem egyből, hogy erről szó sincs. - Ezzel életet lehet menteni, miközben, ha jól értelmezem, a sajátodból veszik el. Máguscsaládba születtem, de sosem hallottam ilyesmiről – és milyen jó, hogy nekem nincs, mert akkor minden cseppet Ákosnak adtam volna, amikor lehetőség lett volna rá. Egyszerre egy hirtelen vágyott és félelmetes dolog ez. - Nem kell részletekbe mennie, de használtad már? - egyszerű igen is elég, azt már el tudom képzelni, hogyan hat rá. Aztán kapcsolok és megcsóválom a fejem, inkább magamnak.
- Ne haragudj, eltértem a lényegtől. Kérdezz bátran te is cserébe, ami csak felbukkan – eresztek mosolyt felé. Nem tudom, ez hátrány lenne-e, nem tartom annak. De valahogy azt se hiszem, hogy ezt csak úgy reklámozná.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. június 29. 22:45 | Link


munkaügyek; segítsünk egymásnak




Azt hiszem jókor léptem meg azt, hogy felálltam az asztalomtól és végül hozzá fordultam. Nem az határoz meg valakit, hány év van mögötte, hanem az elszántság, ami a másik szemében csillan, hogy ezt megoldja, hogy jobbá tegye a világot. Ahogy olvasni kezd, arcán apró mimikák, mind azt mondják, új információt kapott és egyre nehezebb így, nehezebb harcolni ellene. Nem csodálom, hiszen a varázstalan világban is eléggé lehetetlen háborút vívnak a drogokkal. Mindig lesz aki elkészíti és főleg, aki megveszi. A függőség, a rabság és a szegény sorsok sokszor vezetik arra az embert, itt azonban nem éppen arról van szó, hogy egy gettóban ülünk és hajléktalanok vagy éppen lecsúszott emberek ügyeit nézzük. Diákokét, kiskorúak lapjai azok és ez a legrosszabb ebben. Nekik ez csak divat és szórakozás, mert megtehetik. Nekünk is pont ugyanannyi lenne élni vele, mégsem tesszük. Szusszanok csak, csendben várom ki, hogy Zalán befejezze a sorok átfutását.
- Hóbort ez nekik és mulatság, ha az egyik kipróbálja, rögtön a másik és a harmadik is akarja – elég csak arra visszagondolnom, amikor egy „menőbb” évfolyamtársam annak idején cigarettázni kezdett, a fele banda már ment is és vásárolta, pöfékelte. - Ronda marketing a népszerűség, nyilván ezért is terjed ilyen gyorsan. De valóban, minél beljebb ér, annál nehezebb lesz kigyomlálni – mordulok egyet, mérges vagyok a helyzetre. Követem tekintetemmel, ahogy mozdul, majd végül egy emberes vastagságú halmot rak le elém. Kicsit elkerekedik a szemem, két dolog miatt is.
- Húha, ez nem semmi… - mert ugye, mi munka ezt összeszedni, másrészt, akkor még nagyobb a gond, mint én a saját kis aktáim miatt gondoltam. Azonnal lapozni kezdek, egyelőre csak átfutva a dolgokat, a főbb címzéseket. Nem két perc ezt átrágni, annyi biztos.
- Ha megbeszéltük, kérhetek egy pár órát kettesben velük? Átnéznék mindent alaposan én is – mutatok a halomra. Nem a lopás a célom, hanem az, hogy teljesen képben legyek. Hátha valamit nem vett észre és fordítva. Tudom, hogy sokan irigyek vagy felszínesek, remélem csak, hogy nem tűnök annak. Fejem megemelve nézek a térképre, követem a pettyeket, egy apró pillantás is elég, miből van a legtöbb.
- Hmmm – nézem a térképet, majd végül hátradőlök. - A diákok a célpont, ez látszik és könnyen lebuknak, hiszen azt sem tudják mit csinálnak, illetve egy bentlakásos iskolában a felügyelet adott, hogy kiszúrja. Olcsó és elég „élményt” ad, mégsem egy olyan méregről van szó, amitől félnének. A szerhasználók nagy része már olyasmiket használ, aminek hatásait ki se merjük ejteni. Őket ilyesmi nem érdekli, látható is – mutatok a tűk felé, majd nem hagyom abban. - Talán több az apróbb terjesztő, kérdés, ki a forrás. Erre van tipped? Mindenképp felnőtt emberben gondolkodnék, ha csak az utca törvényeit nézzük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay L. Dóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 68
Írta: 2021. július 1. 15:58 | Link

Bátyám, Bertalan


András felnevetett, s amint letöröltem szája széléről a habot, megfogta a kezemet, miközben pillantása játékosan csillant felém. Visszamosolyogtam rá, a gondolataimat sikerült megmozgatnia, s szerintem András fantáziája is beindult, ám ekkor köszönt ránk a bátyám, ami véget vetett ennek a kezdődő kis irodai afférnak. Pedig, ha véletlenül úgy alakult volna, hogy sajnos házon kívül van a testvérem, szerintem nem kellett volna sok ahhoz, hogy András is kivegyen egy fél órás szünetet. Milyen kár. S míg András a torkát köszörülve engedte el kezemet, majd egyenesedett fel az asztalról, hogy aztán zavartan matasson nyakkendőjével, addig én jót mosolyogtam, s nem zavartatva magam, pillantásom a bátyámra emeltem. - Igen, de fátylat rá - mondtam ki őszintén, hogy igen is tudatosítsam benne, hogy sikerült elrontania a kis játékomat. Aztán legyintve egyet, átnyújtottam neki a kis ajándékkosarat, amit valójában megvesztegetés gyanánt állítottam össze neki, csak hogy aztán ne tudjon nekem nemet mondani. - Nincs különösebb ok, már az is baj, ha meglátogatom a drága bátyámat? - mosolyogva hajoltam oda egy pusziért, András meg közben köszönve távozott. - Nagyon félhet tőled - súgtam Berci fülébe nevetve, aztán visszahúzódtam a két puszi után, s visszaereszkedtem a talpaimra.
- Szóval csak azért kereslek, mert kellene nekem egy szekrény nálad és tudom, hogy úgy sincs túl sok cuccod, szóval gondolom, tudnál nekem szorítani egy kis helyet - bájosan mosolyogtam, még ujjaimmal jelképesen mutattam is, hogy mindössze egy kis helyre lenne szükségem, azt nem kellett tudnia, hogy mennyi holmit szeretnék átcipelni hozzá. - Egyébként miféle ügyben dolgozol most? Kicsit fáradtnak tűnsz - jegyeztem meg, ahogy vizslattam az arcát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. július 4. 17:28 | Link

Dóra
Az irodában, munkaidőben
Mégis mi a franc?



Komolyan mondom, az eszem megáll. Mert az oké, ha máshol, a saját kis magánidejében csinál ilyet – mármint nem oké, akkor is ideges leszek, hogy idősebb férfiakkal kavar, vagy úgy, hogy férfiakkal kavar egyáltalán –, de itt, a munkahelyemen? Minden idegszálam sikolt ellene, sőt, az agyam is, hogy ezt itt most azonnal fejezzék be. Szerencsére elég a jelenlétem hozzá, hogy ennek pillanatokon belül vége is legyen. Az ember, ha húga van, akaratlanul hiszi azt, hogy örökké kicsit és ártatlan marad, olyan, akit védeni kell minden áron. Akinek mindig csak a bátyjaira van szüksége. Aztán koppan, koppanok, hogy ez régen nincs így. Dóra tudja mit akar és azt főleg, hogy hogyan érje el. Az pedig, hogy kikkel és mit csinál… nem az én dolgom. Nem az lenne, de itt igen. És ezt András is tudja, pedig jóval felettem van korban, rangban, most mégis, lesütött tekintettel, mint egy csínytevésen kapott gyerek, úgy oldalog el. Helyes, morgom magamban, erről majd még biztosan beszélni fogok vele. Felőlem azt fűz, akit akar, őt nem. Megtehetem? Nem, de nem érdekel.
- Ó, én kérek elnézést – forgatom meg a szemeim és mogorván pillantok rá, majd végül a kosárra. Ez kibillent a kemény testvér szerepéből, elvégre, az Ákos eleve, nem én. Pislogok párat, bugyután, hogy akkor most ez komoly? Elveszem, tartom, mintha sosem kaptam volna ilyet, pláne nem tőle. Tényleg nem kaptam.
- Köszi. De ezzel… nincs elfelejtve – teszem le a kosarat az asztalomra, majd még egy utolsó, lesújtó pillantást vetek András felé és hagyom, hogy Dóra köszönjön. Ajkai csattannak borostás arcomon, túl mérges vagyok, hogy megöleljem és olyan legyek, amilyen szoktam lenni vele.
- Nem, az nem baj. Ellenben amit vele csináltál, már igen. Dóra, ez a munkahelyem – szusszantok egy nagyot. Még nekem sem lenne illendő és szabályszerű az, ha egy kollégámmal folytatnék viszonyt, akár otthon, vagy épp a raktárban, mert ránk tör a vágyakozás. Izgalmas, de csak lapokon, leírva. - Nem fél, de tudja, hogy nem ez az első húzása. Ha jelentem, bajba kerül – fűzök hozzá ennyit. Nem tartok én szánt szándékkal a markomban senkit, de igen könnyű rájönni, hogy néhányan nem teljesen tiszták. Andrást egyszer már, igaz másik ügy miatt, de megfeddtem, akkor és ott megígértem, az-az utolsó, amit elnézek.
- Mégis van okod – csóválom meg a fejem, egy fokkal szelídebb vonásokkal. Az asztalnak dőlve hallgatom tovább, majd szusszanok fel. - Attól függ, mennyi. Mert fióktól az akasztóson át, bármi lehet egy „szekrény tartalma” – nem mintha egyikből se lenne. Igaza van, egyedül élek, nem halmozok fel sok mindent. Van, ami tabu, a többibe nyugodtan pakolhat, de megesz a kíváncsiság, ez mire kell neki.
- És mégis miért kell a szekrényem? - adok neki hangot, majd a kosarat vizslatva húzok elő egy répát, megtörölgetem és beleharapok. Tessék, stresszre eszek. - Gyorshajtásért szórok ki bírságokat seprűkre – vigyorodom el haloványan. - Sajnos folyamatban lévő ügyekről nem beszélhetek, mintha nem tudnád. Apa se beszélt sosem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. július 4. 20:41 | Link

Kállay Bertalan


Az aurorok is biztos tanulnak küzdősportokat. Ha nem így lenne, akkor az előtte ülő sem lenne ilyen jó kondiban. Varázsolni az is tud aki egy tonna, nem? Elvileg igen. Szóval ha nem pont barticu, akkor tuti valami más lehet amitől fitt Bertalan meg a többi bűnüldöző. Ezen jár az esze mialatt megint eltüntet egy pogácsát. Aztán a kérdésre megvonja kicsit a vállát. - Igazából úgy hívják, hogy az úriemberek sportja. Mindennel Is megtanulunk harcolni. De tényleg - meséli lelkesen és ujjain számolva sorolja, azokat a dolgokat, amikkel tud - Esernyő, sörös krigli, felmosó, serpenyő, kendő, húr, cilinder, sétapálca. Nekem csak egy sima, hosszú botom van, amit nagyon szeretek. Azzal is tök jól el lehet verni bárkit. Kihúzni a lábát, tarkón csapni, meg ilyenek - magyarázza átéléssel és látszik rajta mennyire élvezi, hogy néha elpáholhat valakit. Nem gonoszságból, csak fölös energia levezetésből. Ha rossz szándék vezérelné nem pont auror szeretne lenni, hanem mondjuk valami maffiás valaki. Csak azt ne! Merlin ments! Aztán egy okos megfogalmazással felfedi képessége titkát, ami igazából nem titok csak nem szokta reklámozni nagy neon feliratokkal, hogy: "Hahó! Meg tudlak gyógyítani a saját életem árán!" Az elég érdekes esetekhez és hasonló reakciókhoz vezetne, mint amiket Bertalantól kap jelenleg is, ahogy a férfi székében előre dőlve beszél hozzá. Réka kicsit megszeppen, mert megint csodabogárnak nézik. Hozzá kellene szoknia, mert ez már csak így lesz. - Iszonyat ritka képesség. Még én sem találkoztam sorstárssal. Állítólag legtöbbször nőknél fordul elő, de azt mondta a Gyógyító hölgy, akinél tanulom a használatát, hogy vannak férfiak is, csak ők tényleg nagyon kevesen - bele kell kortyolnia a vízbe, mert egy kicsit kiszáradt a torka - Igen, már használtam párszor. Úgy derült ki, hogy rendelkezem vele, hogy egy kocsmai verekedés közepébe keveredtünk és a barátnőm orrát eltörték. Meggyógyítottam, de utána engem kellett a gyenguszra vinni. Vicces egy este volt - csacsogja kicsit felszabadultabban és már mosolyog is megint. Aztán azt mondja neki az auror, hogy bármit kérdezhet. Ez aztán az ajánlat. Az a soha vissza nem térő alkalom. Ki kell használnia, így rá is vágyja azonnal, ami az eszébe jut. - Lehetnék önkéntes itt a kirendeltségen? Bármit megcsinálnék. Annyira szeretnék itt lenni, hogy lássam milyen az aurorok élete. Aztán meg, amikor végzek a Sárkányölőn, mert oda szeretnék járni, akkor visszajönnék és nem lenne idegen semmi, mert már mindent ismernék - néz kérlelőn a férfira és arcának kislányos bája valahol keveredik a határozott elképzelésekkel rendelkező fiatal nő kisugárzásával. Huszonkét éves és tényleg tudja mit akar. Segíteni. Szolgálni és védeni. Egy szóval auror lenni. Erre vágyik, ezért tanul és ezt a beszélgetést is ezért kérte a férfitól. Nincs más, amit jobban szeretne. Na jó talán egy barátot, de az most mellékes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 9 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház