Előzmény és névválasztás:
A tanács tagjai nem sokáig kutattak egy olyan személy iránt, aki a település kultúrájáért sokat tett, hiszen Vitay Yvette közel hatvan éven át meghatározó szereplője volt a kulturális életnek. Már iskolás évei alatt is kivette részét a különböző események szervezéséből, később a házban vállalt munkát és nyugdíjba is innen ment, egyenesen az igazgatói székből. A jelenleg hetvenhetedik életévét betöltő boszorkány máig fiatalos lendülettel vezeti a helyi nyugdíjas klubbot és a belőle alakult dalkört - NyugiBanyák -, valamint aktív fellépője kisebb rendezvényeknek. Utódainak szívesen ad tanácsot, mindig lelkiismeretes, a település díszpolgára.

Felépítés
Az épület külső szemmel láthatóan is aránytalan, hiszen bejárata nem középen helyezkedik el, ám ezt az apró szépséghibát jól ellensúlyozza a tökéletes belső elrendezés. A rengeteg ablaknak köszönhetően minden tér világos, könnyen szellőztethető, üde. Belépve az előtérbe recepcióval találjuk szembe magunkat, ahol a mindig kedvesen mosolygó hölgytől mindent megtudhatunk, legyen szó a helyiségekről vagy a faluról, hiszen ő az első benyomás, amikor az épületbe lépünk, a felkészültsége pedig példaértékű. A hölgyet többnyire helyi vagy környékbeli művészek alkotásai veszik körbe, amatőr és már ismert nevek is szívesen állítják ki itt néhány darabjukat, melyek egytől egyig megvásárolhatóak.
Az épület bal oldalán - ez a kisebbik rész - helyezkedik el a település könyvtára, melyben minden korosztály meglelheti az érdeklődésének legmegfelelőbb olvasnivalót: az állomány folyamatosan frissül, félévente egyszer könyvbörzét tartanak a már leselejtezett könyvekből, emellett ifjúsági és felnőtt olvasókört is működtetnek. Az emeleti részen az olvasókörök klubszobái, valamint a könyvtár raktára és a könyvtárvezető irodája található.
A jobb oldalon helyezkedik el a művelődési ház, két szinten. Az alsó szinten találhatók a mosdók, a harminc fő befogadására alkalmas táncterem, egy szintén ekkora kisterem és a közel százötven főnek elegendő nagyterem, mely színpaddal felszerelt. Ezen kívül itt található még az alkotóműhely és a baba-mama klubszoba is. Az emeleti részen a művelődési ház dolgozóinak, illetve az intézmény vezetőjének irodái vannak. A fenti kisebb helyiségekben a helyi civil szervezetek kaptak helyet: az irodákat saját ízlésükre formálták, rendszeresen tartanak klubmegbeszéléseket, szerveznek eseményeket.

Képek a helyszínekről
Események és közreműködés
Az intézmény fenntartója a polgármesteri hivatal, éves költségvetését Bogolyfalva Tanácsa határozza meg. A fenntartó a termekre bármikor igényt tarthat. Rendszerint a nagyteremben kerülnek megrendezésre a jótékonysági bálok, események, valamint a falugyűlés és a közmeghallgatás is. Termet bárki bérelhet, előzetes egyeztetés alapján.

Ha bárkit megkérnének, hogy nevezzen meg egy igazán sorsfordító eseményt, ami történt mióta a Bagolykőbe jár, valószínű nem sokan hoznák fel azt, mikor múlt évben a Bogolyfalvi Művelődési Ház belezsúfolt egy hétvégi filmvetítést a heti programjába. Számomra viszont kész megváltás volt. Teljesen átformálódtak a szabadhétvégéim, amikben eddig maximum annyi örömömet leltem, hogy picit üresebbé vált a kastély és a klubhelyiség. Sosem volt ínyemre a faluba való lelátogatás, a diákokkal zsúfolt üzletek, éttermek és terek. Viszont, a műv. ház, sajnos, nem sajnos, nem örült akkora hírnévnek, mint egyes édességes boltok, legalább is a fiatalabb generációnál biztosan nem.
Természetesen akadt egy kevés kivétel, a diákok normálisabb kisebbségéből, de ők sem voltak állandó látogatók. Ezek közé tartozik Stormie is, aki talán eleinte csupán unaloműzésből csatlakozott, de néha-néha továbbra is eljön velem, ha van kedve. Szeretek Stormieval mozizni. Mivel érdekli a fényképészet, elég jó szeme van, és tudja értékelni a jó cinematográfiát is, valamint, és ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni, képes kussban végig nézni egy filmet, kérdések, apró erőltetett poénok és csámcsogás nélkül. Nem egy lehengerlő kvalitás, de számomra ez az otthoni körülmények után luxus. De még mekkora.
- Na? – Mintha valakire megemlékeznénk, egy perc néma csönd előzi meg kérdésemet, ahogy a lány tekintetét fürkészem. Nem is tudom, milyen reakcióra számíthatok, ha számíthatok bármilyenre is egyáltalán. Fura lenne egy ilyen filmet egy tízes skálán pontozni, de ha először látnám, valószínű szavakat se nagyon tudnék formálni, nem, hogy véleményt alkotni. A kastélyból lefele vezető úton, a Tizenkét dühös emberhez hasonlítottam Az ötödik pecsétet, hogy tudja, mire számítson. Habár túlzás lenne ezt a filmet az amerikai magyar megfelelőjének titulálni, de hellyel-közzel hasonló morális dilemma elé állítja a két film a nézőit.
Ahogy visszatérnek a terembe a fények, úgy kapom össze én is magam, és a két órán keresztült zsibbadt lábaimba igyekszem visszatéríteni a vérkeringést, mielőtt felállnék és törném az utat a kijárat felé. Ha egyedül lennék, biztos, hogy egyhelyben maradnék, de úgy gondolom, társaságomnak nem kell feltétlen tudnia, vagyok akkora kocka, hogy még a film utáni kibeszélőkön is részt vegyek. Stormie valószínű amúgy is szívesebben beszélne róla kettesben, sem mint egy csoport ismeretlen előtt, így hát lassú léptekkel elindulok mellette a folyosó felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=885792#post885792][b]Erdélyi Csongor - 2025.01.19. 22:07[/b][/url]

Ha bárkit megkérnének, hogy nevezzen meg egy igazán sorsfordító eseményt, ami történt mióta a Bagolykőbe jár, valószínű nem sokan hoznák fel azt, mikor múlt évben a Bogolyfalvi Művelődési Ház belezsúfolt egy hétvégi filmvetítést a heti programjába. Számomra viszont kész megváltás volt. Teljesen átformálódtak a szabadhétvégéim, amikben eddig maximum annyi örömömet leltem, hogy picit üresebbé vált a kastély és a klubhelyiség. Sosem volt ínyemre a faluba való lelátogatás, a diákokkal zsúfolt üzletek, éttermek és terek. Viszont, a műv. ház, sajnos, nem sajnos, nem örült akkora hírnévnek, mint egyes édességes boltok, legalább is a fiatalabb generációnál biztosan nem.
Természetesen akadt egy kevés kivétel, a diákok normálisabb kisebbségéből, de ők sem voltak állandó látogatók. Ezek közé tartozik Stormie is, aki talán eleinte csupán unaloműzésből csatlakozott, de néha-néha továbbra is eljön velem, ha van kedve. Szeretek Stormieval mozizni. Mivel érdekli a fényképészet, elég jó szeme van, és tudja értékelni a jó cinematográfiát is, valamint, és ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni, képes kussban végig nézni egy filmet, kérdések, apró erőltetett poénok és csámcsogás nélkül. Nem egy lehengerlő kvalitás, de számomra ez az otthoni körülmények után luxus. De még mekkora.
- Na? – Mintha valakire megemlékeznénk, egy perc néma csönd előzi meg kérdésemet, ahogy a lány tekintetét fürkészem. Nem is tudom, milyen reakcióra számíthatok, ha számíthatok bármilyenre is egyáltalán. Fura lenne egy ilyen filmet egy tízes skálán pontozni, de ha először látnám, valószínű szavakat se nagyon tudnék formálni, nem, hogy véleményt alkotni. A kastélyból lefele vezető úton, a Tizenkét dühös emberhez hasonlítottam Az ötödik pecsétet, hogy tudja, mire számítson. Habár túlzás lenne ezt a filmet az amerikai magyar megfelelőjének titulálni, de hellyel-közzel hasonló morális dilemma elé állítja a két film a nézőit.
Ahogy visszatérnek a terembe a fények, úgy kapom össze én is magam, és a két órán keresztült zsibbadt lábaimba igyekszem visszatéríteni a vérkeringést, mielőtt felállnék és törném az utat a kijárat felé. Ha egyedül lennék, biztos, hogy egyhelyben maradnék, de úgy gondolom, társaságomnak nem kell feltétlen tudnia, vagyok akkora kocka, hogy még a film utáni kibeszélőkön is részt vegyek. Stormie valószínű amúgy is szívesebben beszélne róla kettesben, sem mint egy csoport ismeretlen előtt, így hát lassú léptekkel elindulok mellette a folyosó felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=885894#post885894][b]Stormie A. Daniels - 2025.01.22. 21:34[/b][/url]

Ő az a fajta lány, akit a szülei tiszteletre neveltek egyes alkotások és alkotók irányába, legyen szó festészetről, zenéről vagy akár filmkészítésről. Még ha nem is feltétlenül tetszik neki az adott mű, nem hangzik el a szájából az "ez szar" kifejezés, inkább kifejti, ha valahol hiányosságot érez vele kapcsolatban, esetleg átestek a ló túloldalára. Első körben most is csak hümment.
- Ez zseniális volt. Minden magyar film ilyen jó? - kíváncsian fordul mozitársa felé. Ez a felvezető kérés és az egymondatos összegző, ugyanis bőven van mit megvitatniuk a Fábri Zoltán keze alatt gyártott filmmel kapcsolatban. Stormie a levelezőtársa mellett szokott le ide a vetítésekre, de egyelőre nem bánta meg, egytől egyig érdekes alkotásokkal ismerkedhetett meg.
Nem sietnek kifelé, mennek az árral, közben ezer meg egy gondolat kavarog a fejében. A fordítógyűrűje által értett mindent, talán csak a tipikus magyar szófordulatokat nem tudja továbbra sem úgy értelmezni, ahogy azt ők teszik.
- Érdekes téma ez. Mint az érem két oldala, nem? Valójában mindkettőnek van jogosultsága a saját oldalán. Csak az egyik, amelyik pofára esik, az általában a sötétben veszik el. - Legyen szó éremről vagy fejedelem és rabszolga különbségeiről, attól függ, honnan nézzük.
Miután kijutottak, a lány habozás nyit be az egyik üres, kivilágítatlan terembe. Elmormol egy Lumost, világító pálcáját pedig a fal mellett álló asztalkára teszi, ő pedig beljebb sétál és a sötét terem közepén leül a padlóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=885902#post885902][b]Erdélyi Csongor - 2025.01.23. 00:57[/b][/url]

Egy félmosoly, nem több jelenik meg az arcomon. Csúnya dolog lenne kinevetni szegényt, mert egy jó filmen felbátorodva mer hinni benne, hogy minőségieket gyártunk itthon.
- Van pár jó, de a többség... - szar. Nevezzük a nevén. - Nem sok nemzetközileg elismert filmünk van, azok amik meg vannak szerintem senki sem érti őket, csak a sok fennhéjazó okoskodó szereti játszani a művelt embert és isteníti őket. - Azon kapom magam, hogy már-már suttogok, a tudatalattim biztosan tart tőle, hogy körülöttünk bárki is meghallja, ahogy anonim módon szidom Tarr Béla egész karrierjét. Nem a mai nap lesz az, mikor valaki megmagyarázza, hogy miért nem kidobott idő a napom egy harmadát a Sátántangóval tölteni.
- Érdekes mód, a legtöbb jó magyar film vagy a második világháború utóhatásairól szól, vagy a kommunizmusról. Itthon ezek a témák a nyerők. -Kimondottan örültem, hogy Stormie pont egy hazai filmre jött el, így legalább láthatott valamit, amit Észak-Dakotában nem valószínű, hogy valaha is vetítenének.
Egy ideig csak csendben, bólogatva haladok mellette, fontolgatva az ő meglátását. Már csak akkor szólalok meg, mikor ketten maradtunk. - Te ki lennél? - Ő utána én is besétálok a sötét terembe, magam mögött bezárva az ajtót. Próbálva nem túlgondolni, hogy Stormietól milyen messze, vagy éppen milyen közel foglalok helyet, végül vele szemben, tettetett lazasággal ülök, majd fekszek a hátamra, a végtelen feketeségbe meredve fölöttünk. - Gyugyu vagy Tomóceusz Katatiki? - Fejemet oldalra fordítva keresem a lány tekintetét, kinek pálcája fénye a sötét haján és nagy, mély szemein nem jut lejjebb, hagyván, hogy azok árnyékként olvadjanak bele a komor szobába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=885948#post885948][b]Stormie A. Daniels - 2025.01.24. 18:43[/b][/url]

- Mert a legokosabban abban lehetsz, amihez nem ért senki. Bármit mondhatsz, nem fogják megkérdőjelezni - állapítja meg. Ez a határozott véleménye nem csak a filmkészítésről, de akár a csillagászatról és legilimenciáról. Neki aztán beszélhetnek sületlenségeket bármelyikről, vagy elhiszi, vagy nem.
- Nem sok filmet láttam otthon amúgy, szóval nekem lehet világháború vagy csöpörgős romantikus, mindet élvezem - nos a filmekhez sem ért annyira, hogy érdemben tudjon válaszolni, a mondandóval viszont már nincs gondja.
- Nehéz kérdés - még mindig gondolkodik, ebben a kérdésben lehet-e helyes válasz, vagy helyes döntést hozni. - Én egy olyan családban nevelkedtem, ahol hiszünk a karmában és abban, hogy minden cselekedetünknek van következménye. Tomóceusz Katatiki bár azt gondolja, neki ez megengedett, a karma a következő életében minden rossz cselekedetét be fogja rajta hajtani. Gyugyu pedig abban a hitben él, nem tett semmi rosszat, de szerinted az jó cselekedet, hogy meg sem próbált tenni a sok rossz ellen, amit elkövettek a családja ellen? - Láthatóan érdekli a téma, eléggé ki lehet forgatni és bármit is választ az ember, sehogy sem lesz jó. Az érem két oldala. Csongor példáját követve Stormie is elfekszik mellette a sötét szoba padlóján. Az egyébként őket körülvevő csendet a lány mocorgása zavarja meg, bő kabátjának zsebéből egy marék szaloncukrot húz elő, pár szemet pedig a fiú mellkasára pakol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=885966#post885966][b]Erdélyi Csongor - 2025.01.24. 23:03[/b][/url]

Csak nagyokat bólintok Stormie véleményére. A probléma ott kezdődik, hogy ha valakinek nem tetszik egy adott mű, az egyenlő azzal, hogy nem érti, és ha nem érti akkor biztos buta is, ha buta akkor pedig kit érdekel, hogy nem tetszik neki, hisz nem ért hozzá. Természetesen, normális, épkézláb érv amellett, hogy miért zseniális egy függönyt bámulni hét percen keresztül, miközben egy nő távoli sikolyaira élvezkednek füleink nincs. Csak el kell fogadni, hogy az, ha pedig te nem így látod, buta vagy.
- Kell is élvezni, a műfaj nem határozza meg valami minőségét, találsz mindenből jót meg rosszat is. - Sokan szeretnek megbélyegezni és általánosítani különböző műfajokat. Mivel én teljesen magamban fedeztem fel még gyerekként a mozi világát, teljesen elkerült ez engem. Míg Borcsi és a bátyáim előszeretettel bandáztak apu kocsmája körül, én napi szinten jártam a mozikat, és ha úgy adta, beültem ide-oda, független attól, hogy mit vetítettek. Hamar megtanultam a történetmesélést értékelni egy filmben mindenekfelett.
Csendben hallgatom a lányt a földön fekve, elmosolyodva mikor megkérdőjelezi Gyugyu ártatlanságát. Soha nem gondoltam erre még így, az én fejemben ő volt az áldozat, aki kínok közt is a pozitívumot kereste, egy fekete-fehér világban ő az egyértelmű jó. - Nem tudom, vagyis, nem hiszem. Talán sose hitte, hogy módjában állna ellenszegülni. - A mellkasomon landolt édességeket felkapva a fénybe tartom fel, s mikor meglátom mik azok, kénytelen vagyok elmosolyodni. Oldalra fordítva a fejemet már sajnos nem tudom jól kivenni Stormie arckifejezését. Ha picivel több fény lenne a teremben, ő biztosan le tudna olvasni egy "mi a fenének van nálad szaloncukor"-t. Annyira random, főleg tőle. Úgy néz ki nem a pálinka az egyetlen hungarikum amivel megbarátkozott. - A gonosz győzelméhez elég, ha a jók nem tesznek semmit alapon, Gyugyu tétlensége önmagában lehet bűn gondolom, de azért durva lenne az ő nyakába varrni családja balsorsát. - Mondatom második felét már picit szórakozottan fejezem be, egy szem szaloncukrot kibontva és a számba helyezve tovább meredek a sötét plafonra. Rövid csend után próbálok összegezni. - Gondolod Gyugyu következő élete se lenne olyan fényes, mint ahogy ő hiszi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886020#post886020][b]Stormie A. Daniels - 2025.01.25. 22:32[/b][/url]

- Ezért járok veled vetítésre - foglalja össze röviden, mennyire egyetért és egyébként élvezi a Csongorral töltött időt. A diskurzus vége nem ajtócsapkodás és egymás eszetlen hülyének való elkönyvelése, maximum az a sokatmondó hümmögés, amiből azt szűr le a másik, amit szeretne.
Gyugyu és a fejedelem közti különbségeken is lehetne vitatkozni, sőt, veszekedni és a halálba kívánni bármelyiket attól függően, ki melyiknek ad igazat a saját látásmódja szerint. Stormie egyelőre tartózkodik, előbb összedugná fejét a fiúval, hogy rájöjjenek, lehet-e ebben a helyzetben jól választani.
- Hmm - ismét az a hümmögés, bár most nem jelent többet gondolkodási időnél. Mesél a karmáról és az ő első következtetéséről, majd szavait a szaloncukor követi. Ami számára egyértelmű, másoknak néha meglepetést okoz. Itt az élő példa rá.
- Naaa! Én nem ezt mondtam Csongor, vigyázz, mert meg foglak harapni - fenyegetőzik halkan nevetgélve és valamelyest felé fordulva mutatóujját a fiú oldalába fúrja. - A családja helyében én eléggé dühös lennék rá, amiért meg sem próbált rajtunk segíteni. Örök körforgás, bűntudat végülis bárhonnan, bármiből származhat, nem? Lehet, hogy következő életemben a karma azért fog basztatni, mert megböktelek - veti fel az újabb megközelítést.
Idő közben ő is falatozik a szaloncukorból, fejét forgatni kezdi a padlón, majd Csongor felé fordulva áll meg.
- Szerintem senki nem tud úgy élni, hogy hibátlan legyen, ezért a karma minden következő életben megtalál. Azt mondják, akkor, amikor egy baba a születését követően meghal, neki már nem volt több dolga a Földön. Biztos jól csinálta és vele nincs dolga a karmának. Szerinted?
Kíváncsiságában oldalára gördül, fejét a karján támasztja meg. Ha akarná, most zavarba tudná hozni barátját, hisz a félhomályban való mély beszélgetések sok esetben végződnek máshogy. Jelen esetben mondjuk egy újabb szaloncukorral, sajnos képtelen ellenállni az édességnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886073#post886073][b]Erdélyi Csongor - 2025.01.26. 20:04[/b][/url]

Nem mondok semmit, csak nagyokat mosolygok magam elé Stormie bókját követően, már, ha lehet ezt egyáltalán annak nevezni. Ő is jól tudja, hogy örülök társaságának, s ha eleinte nem is akartam magamnak beismerni, sokkal jobban telnek vele ezek a hétvégi napok, mint magamban.
A váratlanul érkező bökésre csak nagyon későn és sikertelenül próbálok meg reagálni, mire a kezét lökném el, addigra ő már azt vissza is húzta ezért csak csendesen nevetek. Fenyegetőzhet amennyit csak akar, rendkívül úgy hangzott, mintha Gyugyut legalább annyira tartaná bűnösnek, mint az urát.
- Pontosan, s nagyon remélem, hogy egy palacsintázó családi vállalkozásba születsz majd bele. – fordulok Stormie felé, nevetve, abszolút megragadva a lényeget mondandójában. – Viccet félretéve, családja így is, úgy is bűnhődött volna, vele együtt. Ha megpróbál tenni ellene, valószínű sokkal többet, mint amúgy. Akkor meg azért haragudnál rá, mert nem tudott megülni a helyén.
Hátamon fekve, csendben, grimaszolva hallgatom, ahogy további okfejtése egy váratlan sötét fordulatot vesz. Mire a végére ér, hallva mocorgását és érezvén tekintetét rajtam, oldalra billentem a fejemet és felnézve találkoznak szemeink. Folyamat gyorsuló szívverésem dobogása képtelenség lenne, hogy elkerülje füleinket, ha csak az üres szaloncukros papírom nem recsegne ujjaim közt, ahogy egy galacsinba gyúrva öntudatomon kívül, szórakozottan babrálok vele.
- Nem… - hangom kétségkívül megtörni látszott, így inkább egy nagyobb levegőt véve, torkomat megköszörülve vágok bele újra. – Nem tudom, személy szerint sose törekednék egy tökéletes életre, ha tudnám, hogy utána annyi és nem születhetek újra. Meg gondolj bele szegény szülők helyébe. Sovány vígasz lehet számukra, hogy halott csecsemőjük egy kibaszott jó ember lehetett előző életében. – Kissé kényelmetlenül nevetem el magam. Idegen számból a káromkodás, s ez talán kívülről is észrevehető. Utóbbi időben figyeltem meg magamon, hogy akarva-akaratlanul veszem át Stormie stílusát a jelenlétében, mintha megfelelni próbálnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886113#post886113][b]Stormie A. Daniels - 2025.01.27. 17:27[/b][/url]

- Seggfej - nyelvet ölt és még a középső ujja is felemelkedik az arcuk szintjére, hogy Csongor jól lássa. Erre egy reakció kevés, kettő snassz, na de egyben a három, az már tökéletes. Stormie utálja a palacsintát és ezt anno a levelezáseik során elsőként mesélte el magáról. Szia, a nevem Stormie, tizenhat vagyok és utálom a palacsintát.
- Most már mindig azt fogod hinni, a fejedelem mellé álltam a szolga helyett? - kérdezi aztán szemöldökét kissé megemelve. Túl nagy erőt nem fektet az ellenkezésbe egyébként, jó embernek gondolja magát, de racionálisnak is. Ebben a témában nem tudná azt mondani, csak egy jó válasz van. - Legyen akkor Gyugyu. Hátha kegyesebb lesz a karma - úgyis ezt akarja mindenki hallani, nem?
A lány egy újabb szaloncukor felét harapja le, közben jelét nem nagyon mutatja annak, felfedezte volna a fiú reakcióját. Márpedig nem volt nehéz, most először akadt el a szava és remegett meg a hangja, mióta barátkoznak.
- Uh szivi, káromkodtál - most viszont elvigyorodik, szórakoztatja a barátja, akit egyébként nem azért hív szivinek, mert bármi lenne köztük, hanem mert sajnos képtelen kimondani a nevét köpködés nélkül. Valahogy az amerikai nyelve nincs ráállva erre. - Amúgy egyetértek. Szerinted mi voltál előző életedben? Én a Télapó egyik manója, de eltapostak a rénszarvasai mikor megcsikiztem őket, és most büntetésből a te legjobb barátod kell legyek. - Arcvonásai nem tükrözik azt a szórakozást, amit ő egyébként érez közben. Talán a szeme máshogy csillog a pálca halvány fényében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886136#post886136][b]Erdélyi Csongor - 2025.01.27. 19:58[/b][/url]

A lánynak különös érzéke van a bókoláshoz, ezt már megfigyeltem máskor is. Itt-ott szavakkal, máshol testbeszéddel, máskor pedig rendkívül elegáns arckifejezéssel tudja kifejezni szeretetét. Piszkosul szerencsésnek tartom magam, hogy nekem mind a háromban lehet részem. Egyszerre. A terem félhomályában aligha látszik meg ezt követő cinkos kacsintásom, ami talán az első ösztönből jött cselekedetem az utolsó öt percben, amit nem gondolok túl.
Nagy elégtétellel veszem, hogy végre eljutottunk a válaszadáshoz, még akkor is ha meglep választása. – Nem lennél Gyugyu – kontrázok rá. Nem hiszem, hogy hazudna nekem, önmagának annál inkább. Karma ide vagy oda, meggyőződésem, hogy mindenki, aki Gyugyut választja csak szeretne hinni abban, hogy akkor is így döntene, ha a lehetőség adott lenne. – Úgy, ahogy én sem lennék – újra felfelé meredve adom meg neki az én válaszomat is. Habár fáj belegondolni, de biztos vagyok benne, hogy ha élhetnék egy könyörtelen, igazságtalan, de bűntudat nélküli fejedelemként, tízből tízszer választanám azt a sorsot, mint sem a szolgáét, kinek kegyelem lenne a halál. Természetesen nyitott vagyok arra, hogy a lány meggyőzzön önzetlenségéről, de aligha látok rá esélyt.
Érzem, ahogy arcom elpirul, hálát adva a látásviszonyoknak, amik segítenek álcázni mindezt. S bár tudom, hogy becézésem mögött nem bujkál semmilyen szándék, nem tudok mit tenni akaratlan suta mosolyom ellen. – Szoktam. – Nem. De erről valószínűleg rekedtes hangom és a szemeim is tanúbizonyságot tesznek, utóbbiak a szoba egyik részéről a másikra táncolnak, csak a lány szemein nem állapodnak meg. A folytatáson majdhogynem elröhögöm magamat, és csak pár másodperc nevetgélés után tudok reagálni. – Merész állítás, hogy a legjobb barátom lennél. – Az. – Valószínű én voltam a Télapó rénszarvas idomára, és a baleseted után halálra ítéltek, az én nyakamba varrva Rudolf agresszivitását. – Újból oldalra fordulok, hátam még mindig a földön, szemeim a Stormie szemei között ugrálnak, ahogy a pálcájának fénye játékosan rezegve verődik vissza bennük. – Szóval köszi, hogy tönkretetted a karrieremet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886150#post886150][b]Stormie A. Daniels - 2025.01.27. 21:15[/b][/url]

Egy tökéletes világban mindenki őszintén akarna Gyugyuvá válni. Talán ő a "helyes" válasz, már ha valaki gondolkodás nélkül akar dönteni, másoknak megfelelve. Stormie is ezt tette. Az elvei szerint válaszolt, azt, amit a legtöbben hallani akarnának. Hogy őszintén tett-e? Dehogy. Csongornak feltűnt? Természetesen.
Míg Csongi az ésszel gondolkodók táborát erősíti, Stormie szeret elvinni bármilyen kérdéskört a spiritualitás tengerére. Megúsztatni rajta, mint tengeren a hajót, néha napsütésben, néha erős viharban.
- Ha Tomóceusz Katatiki bűnözőnek számított volna, sokkal egyszerűbb dolgunk lenne, nem igaz? - Összegzi a beszélgetést és végleges döntéseiket. Új perspektívából nézve újra meg újra körbe lehetne járni a témát.
Nem szokott. Storm most vetne rá egy "komoly?" pillantást, de már kezdi is a cukkolást és az újjászületésük okának fejtegetését.
- Nincs is más barátod - kontrázik rá csendesen. A nevetése viszont már betölti az üres termet, úgyhogy a fejét támasztó kezét a szájára tapasztja egy kis időre. - Látod? Előző életünkben is legjobb barátok voltunk. Egyébként szívesen, bármikor. Szólj ha meguntad az életet a suliban és megetetem magunkat egy vérfarkassal. Vagy inkább vámpír? Kiszívom a véred, Szivi! - megvillantja felső fogsorát, még közelebb is hajol Csongor nyakához, de hamar visszahúzza a fejét, amint realizálja, talán barátjának ez kevésbé vicces, inkább kínos és kellemetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886158#post886158][b]Erdélyi Csongor - 2025.01.27. 22:10[/b][/url]

Ha Tomóceusz Katatiki bűnöző lett volna, talán még akkor is az ő mocskos életét választanám, feltéve, hogy sosem kapják el. Gyáva meglátás ez, nem is vagyok büszke rá, úgyhogy ezt nem firtatván, csak csendesen bólintok egyet, mintsem, hogy vezetésemmel belemerüljünk ennek a további kivesézésébe. – Cserébe egy az alattvalói által közkedvelt és igazságosnak tartott uralkodó volt – zárom le végül.
Valahogy a legkevésbé sem üt szíven a nem létező baráti köröm említése. Ez inkább tény, mint sértés. Még ha neheztelnék is rá érte, a nevetésével valószínű nagyon könnyen elfeledtette volna velem, hogy éppen haragudnom kellene rá.
Stormie közelítésére reflexszerűen húzom kissé hátrébb a fejemet, nyitott tenyeremmel pedig viccesen tolom el magamtól az övét, végig mosollyal az arcomon. Mindez remek kifogás arra, hogy közben pozíciót váltsak és felüljek törökülésben a lány felé fordulva.
- Először is, csak mert ugyanaz volt a górénk, nem jelenti azt, hogy barátok is voltunk. Biztos nehezteltem rád, mert a Télapó téged jobban kedvelt, mint engem. – Ez adott, tekintettel arra, hogy az ő halála véget lettem elítélve. Nagyban bólogatok, és örömmel konstatálom, hogy közel sem érzem magam annyira sebezhetőnek és bizonytalannak, mint a földön fekve.
- Másodszor pedig, nem tudhatod, ebben az életemben lehet, hogy egy kiváló vérfarkas idomár vagyok, és itt már a csikizés nem lesz elég – tárom szét a karjaim egy széles mosollyal, folytatva az immáron már nem annyira mély, inkább nonszensz diskurzusunkat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886197#post886197][b]Stormie A. Daniels - 2025.01.28. 19:55[/b][/url]

A navinés fiú végezetül szépen lezárja ezt az eszmecserét. Eltelt már legalább fél óra, ha nem több azóta, hogy befészkelték magukat az üres terembe. Jó társaságban jól telik az idő - szokták mondani.
Stormot nem különösebben hatja meg a játékos visszautasítás, hisz nem szándékozott olyasmit tenni, ami átlépne a barátságuk határán. Habár jó kérdés, a lány mennyire van ezekkel egyáltalán tisztában, tekintve, hogy néhanapján hárman fetrengenek a lakásukba nagy nehezen megvásárolt ágyban, ebből az egyik személy a lakótársa.
- Azt gondolod, nem voltunk barátok? - ragadja meg a lényeget. - A Télapónak csak jó és rossz listája van, nem szimpátialista - fontosnak tartja leszögezni, ez nem lehet valóságos, hisz az öreg pirosruhás számára mindenki egyforma... kell legyen.
A félhomályban nem feltétlenül látja a fiú, de Stormie szemöldöke megemelkedik. Még hogy vérfarkasidomár, na persze!
- Mit gondolsz te vérfarkasokkal táncoló, nem zártak még be minket az épületbe? - Valójában őt ez sem zavarná különösebben amíg meleg van és fedett helyen alhat. A társasházban bérelt lakásban is matracon aludt hónapokig, nem volt vele gondja. Csontjai is jól bírják még a kiképzést ilyen szemtelenül fiatalon. Kérdését követően talpra is áll, hogy aztán nyújtózzon egy nagyot. Kezét nyújtja Csonginak, hogy felhúzza, majd a pálcájáért sétál. - Köszi amúgy a mozizást. Felkísérjelek a kastélyba vagy még átjössz hozzánk egy sörre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886203#post886203][b]Erdélyi Csongor - 2025.01.28. 20:50[/b][/url]

- Ha egyszer akasztófára kerültem, akkor biztos különböző listán szerepelt a nevünk. - Ezt diktálja a logika. Így neheztelésem oka továbbra is adott, nem lehet valakit minden életben kedvelni. - Sőt, a Télapóra is haragszom mostmár - fejezem be a hülyéskedést nagyokat bólogatva, keresztbe tett karokkal.
Őszintén szólva mióta itt vagyunk minden járt a fejemben, csak az idő múlása nem, így azon sem lennék meglepődve, ha már tényleg bezárt volna a hely. Megvonom vállam, majd kezét elfogadva állok én is talpra. Hagyom Stormiet, hogy vezessen a teremből ki. Egy pillanatra elsötétül minden, majd az ajtó nyílásakor egy nagy fényáramlat bevilágítja az egész szobát újra. A félhomályból való átmenet a világosságba ásításra készteti szervezetemet, amit karom hajlatával igyekszek palástolni. Mielőtt zárnám az ajtót egy utolsó pillantást vetek a teremre, majd újra elnyeli azt a sötétség.
- Én köszönöm a társaságot, örülök, hogy eljöttél. - A kérdésére egy pillanatra elgondolkozom, bár nem azért mert bármi más programom lenne a kastélyban, de már így is úgy érzem, hogy a társasági aksim már most merülőben van, s talán Stormie mellett még elvagyok, a lakótársa valószínű, hogy otthon van. - Megleszek ne fáradj. Kimerült vagyok egy kicsit, úgyhogy talán legközelebb - felelem végül.
Kilépve a művházból megcsap a hideg téli szél, kegyetlen lenne elvárni a lánytól, hogy ok nélkül sétáljon még fel a kastélyig, majd vissza. Én még felajánlhattam volna, hogy hazáig elkísérjem, de már nem tudom hogyan ajánljam fel, hogy ne legyen fura.
- Hát akkor köszi mégegyszer és további szép estét - mosolygok rá. Itt jön az a pillanat, ahol sosem tudom eldönteni, hogy kell-e kezdeményezni ölelést, és ha igen akkor hogy. Így, ha ő nem teszi meg, csak béna módon felemelem bal kezem egy integetésre, ahogy útjaink ketté válnak. Még párszor hátranézek a vállam fölött, míg a következő sarkon be nem fordulok, s elindulok vissza a kastélyba.