Előzmény és névválasztás:
A tanács tagjai nem sokáig kutattak egy olyan személy iránt, aki a település kultúrájáért sokat tett, hiszen Vitay Yvette közel hatvan éven át meghatározó szereplője volt a kulturális életnek. Már iskolás évei alatt is kivette részét a különböző események szervezéséből, később a házban vállalt munkát és nyugdíjba is innen ment, egyenesen az igazgatói székből. A jelenleg hetvenhetedik életévét betöltő boszorkány máig fiatalos lendülettel vezeti a helyi nyugdíjas klubbot és a belőle alakult dalkört - NyugiBanyák -, valamint aktív fellépője kisebb rendezvényeknek. Utódainak szívesen ad tanácsot, mindig lelkiismeretes, a település díszpolgára.

Felépítés
Az épület külső szemmel láthatóan is aránytalan, hiszen bejárata nem középen helyezkedik el, ám ezt az apró szépséghibát jól ellensúlyozza a tökéletes belső elrendezés. A rengeteg ablaknak köszönhetően minden tér világos, könnyen szellőztethető, üde. Belépve az előtérbe recepcióval találjuk szembe magunkat, ahol a mindig kedvesen mosolygó hölgytől mindent megtudhatunk, legyen szó a helyiségekről vagy a faluról, hiszen ő az első benyomás, amikor az épületbe lépünk, a felkészültsége pedig példaértékű. A hölgyet többnyire helyi vagy környékbeli művészek alkotásai veszik körbe, amatőr és már ismert nevek is szívesen állítják ki itt néhány darabjukat, melyek egytől egyig megvásárolhatóak.
Az épület bal oldalán - ez a kisebbik rész - helyezkedik el a település könyvtára, melyben minden korosztály meglelheti az érdeklődésének legmegfelelőbb olvasnivalót: az állomány folyamatosan frissül, félévente egyszer könyvbörzét tartanak a már leselejtezett könyvekből, emellett ifjúsági és felnőtt olvasókört is működtetnek. Az emeleti részen az olvasókörök klubszobái, valamint a könyvtár raktára és a könyvtárvezető irodája található.
A jobb oldalon helyezkedik el a művelődési ház, két szinten. Az alsó szinten találhatók a mosdók, a harminc fő befogadására alkalmas táncterem, egy szintén ekkora kisterem és a közel százötven főnek elegendő nagyterem, mely színpaddal felszerelt. Ezen kívül itt található még az alkotóműhely és a baba-mama klubszoba is. Az emeleti részen a művelődési ház dolgozóinak, illetve az intézmény vezetőjének irodái vannak. A fenti kisebb helyiségekben a helyi civil szervezetek kaptak helyet: az irodákat saját ízlésükre formálták, rendszeresen tartanak klubmegbeszéléseket, szerveznek eseményeket.

Képek a helyszínekről
Események és közreműködés
Az intézmény fenntartója a polgármesteri hivatal, éves költségvetését Bogolyfalva Tanácsa határozza meg. A fenntartó a termekre bármikor igényt tarthat. Rendszerint a nagyteremben kerülnek megrendezésre a jótékonysági bálok, események, valamint a falugyűlés és a közmeghallgatás is. Termet bárki bérelhet, előzetes egyeztetés alapján.

Már kora este is lehetett, amikor Lilien egy nagy pakkal tért be a Művelődési házba és célba vette a könyvtárat. Régebben kivett könyveket hozott vissza, köztük akadt olyan is, aminek bizony már lejárt a kölcsönzési ideje. Ezzel volt is némi adminisztráció, úgy legalább öt-tíz percig toporgott a pultnál, míg a könyvtáros hölgy alaposan, nagyítója segítségével felmérte a kölcsönzői azonosítót és bepötyögte azt a rendszerbe. Lilinek az volt a szerencséje, hogy nem emelték meg a díjakat az előző évhez képest, így épp volt nála annyi pénz, hogy kifizesse az utólagos kölcsönzés díját, vagy nevezzük büntetésnek. Ciki, és ő is röstellte magát, ugyanis életében most először fordult elő ilyen. Pontosabban másodszor, mostanában kissé szétszórt lett. Végül nézett magának két könyvet, azokat is kivette, s megtömött kis hátizsákkal indult kifelé, nem túl gyorsan, ugyanis nem volt otthon az anyja, mára meg nem tervezett már semmit. Az egyik terem ajtaja résnyire nyitva állt, bentről  népzene hallatszott, egész jó kis dallamok. Lilien kedvelte ezt a fajta muzsikát is, ezért az ajtóhoz sétált, látta, hogy odabent éppen táncolnak, fiatalok-idősek vegyesen, ezért is torpant meg, s onnan figyelte a táncosok játékát. Lábfeje a zene ütemére mozdult, akárcsak ajtót támasztó ujjai. Talán még a fejét is ingatta a zenére, s belegondolt abba, hogy milyen kár, hogy ő ehhez nem is ért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=885448#post885448][b]Várkonyi Lilien - 2025.01.09. 21:37[/b][/url]

Már kora este is lehetett, amikor Lilien egy nagy pakkal tért be a Művelődési házba és célba vette a könyvtárat. Régebben kivett könyveket hozott vissza, köztük akadt olyan is, aminek bizony már lejárt a kölcsönzési ideje. Ezzel volt is némi adminisztráció, úgy legalább öt-tíz percig toporgott a pultnál, míg a könyvtáros hölgy alaposan, nagyítója segítségével felmérte a kölcsönzői azonosítót és bepötyögte azt a rendszerbe. Lilinek az volt a szerencséje, hogy nem emelték meg a díjakat az előző évhez képest, így épp volt nála annyi pénz, hogy kifizesse az utólagos kölcsönzés díját, vagy nevezzük büntetésnek. Ciki, és ő is röstellte magát, ugyanis életében most először fordult elő ilyen. Pontosabban másodszor, mostanában kissé szétszórt lett. Végül nézett magának két könyvet, azokat is kivette, s megtömött kis hátizsákkal indult kifelé, nem túl gyorsan, ugyanis nem volt otthon az anyja, mára meg nem tervezett már semmit. Az egyik terem ajtaja résnyire nyitva állt, bentről  népzene hallatszott, egész jó kis dallamok. Lilien kedvelte ezt a fajta muzsikát is, ezért az ajtóhoz sétált, látta, hogy odabent éppen táncolnak, fiatalok-idősek vegyesen, ezért is torpant meg, s onnan figyelte a táncosok játékát. Lábfeje a zene ütemére mozdult, akárcsak ajtót támasztó ujjai. Talán még a fejét is ingatta a zenére, s belegondolt abba, hogy milyen kár, hogy ő ehhez nem is ért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=885475#post885475][b]Androvics B. Márton - 2025.01.11. 19:23[/b][/url]

Imádja nézni a tanítványait. Vagyis inkább azokat az embereket, akikkel keddenként együtt táncol. A termet betöltő muzsika, a lábak által felvert por, a mosolyok, az érintések, mind-mind megannyi kis része ennek a nagy egésznek, ami minden alkalommal megtölti a szívét, legyen bármilyen fáradt, nyűgös vagy rosszkedvű. Most sincs ez másként, ahogy végigtekint az ismerős arcokon, amint zenére gyakorolják a ma elsajátított új figurát. - Párcsere! - kiabálja túl a zenét, és tekintetével követi, hogy mindenhol flottul megy-e a dolog. Hiába ez a módszer évek óta, hiába csinálják meg minden órán számtalanszor, néha még így is porszem kerül a gépezetbe. Ahogy pillantását körbehordozza a táncosokon, meglátja az ajtórésben ácsorgó lányt. Ajkai kedves mosolyra húzódnak, int Lilinek, hogy jöjjön beljebb nyugodtan. Bár nem ismerik egymást, és sosem találkoztak ezelőtt, de ez egy nyitott tér bárki számára, aki csatlakozna, és látja a lányon, hogy bár visszafogja magát, de legszívesebben becsatlakozna a táncolók közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=885514#post885514][b]Várkonyi Lilien - 2025.01.12. 14:26[/b][/url]

Mindig is szerette a zenét, legyen az népi vagy polulárisabb, a szobájában néha-néha még táncolgatott is, de az, hogy egy buliban vagy bármely társasági eseményen megmozduljon, soha nem jutott volna az eszébe. Most is csak figyelt a nyitott ajtón át, tetszett neki az, ahogy pördülnek-fordulnak a táncosok, s hogy milyen egyszerre teszik meg a lépéseiket. Egy kicsit talán még irigy is volt, hogy mennyire ügyesek. Leselkedésében lebukott, ugyanis az egyik táncos - aki láthatóan vezető szerepet töltött be - intett Lilinek, s még rá is mosolygott. Na tessék, még sem láthatatlan. Zavart mosoly szökik az arcára, aztán beljebb sétál, körbe is pillant jobban, látja, hogy van, aki csak ücsörög és nézi a táncosokat. - Sziasztok - mosolyogva int, aztán tovább toporog, immár a táncosok közelében állva. Persze, hogy zavarban van, senkit sem ismer, és biztos furán néznek rá, hogy mégis mit akar ott. Mozdulni sem mer egyelőre, hiába szól a zene, úgy nagyon fogalma sincs arról, hogy mit hogyan is kell csinálni. - Elnézést, nem szeretnék zavarni - feleli végül annak, aki beljebb invitálta. - Csak megtetszett, de sosem táncoltam ilyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=885599#post885599][b]Androvics B. Márton - 2025.01.14. 13:29[/b][/url]

A táncosok szemmel láthatólag nem jönnek zavarba attól, hogy Lili csak úgy betoppan. Olyan, mintha megszokták volna már, ami tulajdonképpen így is van. Nyitott ajtókkal próbálnak, sosem rejtegetve, hogy mi folyik odabent, így nem a lány az első véletlen betévedő. - Szia! Egy pillanat türelmet - mosolyog rá Lilire, majd kiadja a következő feladatot. Egy összetett, több elemből álló forgatást tanulnak épp, most következik az, hogy az eddig ketté szedett, külön-külön begyakorolt mozdulatot zenére egyben is kipróbálják. - Öt, hat, hét és! - Egy másik dallam csendül fel, mint ami az előbb szólt, minden órára hoz öt-hat alapot, a változatosság kedvéért. Beszámol be a zene megfelelő részénél, mire az addigra már egymást megtaláló párok elkezdik a gyakorolt forgatást.
- Egyáltalán nem zavarsz. A legtöbben itt pont így kezdték, hogy sosem táncoltak még ilyet azelőtt. Van aki már két éve jár, van aki csak most kezdte. Téged is szívesen látunk jövőhéttől - invitálja meg kedvesen. Csak azért nem a mai alkalommal kezdve, mert annak már hamarosan vége, és nem lenne sok értelme, hogy most beálljon. - Párcsere! - kiabálja ismét. Szemmel láthatólag egyáltalán nem okoz gondot az, hogy egyszerre figyeljen Lilire és a táncosaira is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=885601#post885601][b]Várkonyi Lilien - 2025.01.14. 15:42[/b][/url]

Leintik, mielőtt kérdezne, így szépen kivárja a sorát, nem szeretné véletlenül sem megzavarni a táncot és úgy tűnik, hogy ez a fiatal férfi lehet a tánctanár, vagy valamiféle csoportvezető. Újabb feladatot zsebelnek be a közösség tagjai, Lilinek most ezek a mozzanatok is újak. - Ó értem, ezek szerint akkor lehet csatlakozni - biccent egy mosollyal, újabb kérdést tenne fel, viszont ismét megzavarná az instrukciókat, így csöndben vár, figyeli, hogy milyen ügyesen cserélnek párt a táncosok. - Öhm, látom ezek páros táncok, az baj, ha nem tudok hozni párt? Illetve, van valami díja a táncnak? - érdeklődik, egyelőre csak felméri a lehetőségeket, mert bár tetszik neki a tánc és gondolt is rá, hogy valami újba kellene fognia, még nem végleges a döntése.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=885631#post885631][b]Androvics B. Márton - 2025.01.15. 10:45[/b][/url]

- Abszolút, a próbák bármikor nyitottak, bárkinek. - Nyilván amikor egy adott dialektusterületről tanulnak, jobb, ha az ember már az első óráktól a csoporttal tart, de nem szenved leküzdhetetlen hátrányokat akkor sem, ha ez nem így van. Marci mindig igyekszik úgy magyarázni, hogy annak is egyértelmű legyen a feladat, aki életében először hall ilyet, és minden órán van ismétlés is, így a korábbi részek is könnyedén elsajátíthatóak.
- Egyáltalán nem, épp ezért van párcsere, hogy mindenki tudjon mindenkivel táncolni. Van egy megszokott körforgásos rendszer, néha van, hogy egy-egy lány pihen, ha nincs elég fiú - mutat olyan két pár között ácsorgó lányokra, akik épp csak állnak és nézik a többieket. Ez leküzdhetetlen sajnos, többségében ő is beáll, hogy legalább eggyel több férfi legyen, de mindig küzdenek egy kicsit a női túlerővel. - A pénzügyek pedig önkéntes alapon mennek, van egy becsületkasszánk, és amennyit épp jónak látsz, vagy megengedhetsz magadnak, annyival hozzájárulsz a dologhoz. Van aki év elején egyben befizet egy nagyobb összeget, vagy minden második héten két heti összeget. Szóval igazából rád van bízva - vonja meg a vállát. Nem a pénzért csinálja, és pontosan tisztában van vele, hogy nem mindenki engedhet meg magának hatalmas összegeket egy-egy ilyen órára. Így aztán bár az üvegen szerepel egy ajánlott hozzájárulási összeg, de sosem ellenőrzi, hogy ki és mennyit dob be a közösbe.
Az órájára pillant, majd leállítja a zenét. Megköszöni a táncosainak az órát és szabadtáncot hirdet. - Egyébként Androvics Marci - fordul vissza Lilihez a kezét nyújtva. - És ha szeretnéd kipróbálni, akkor most előtted a lehetőség - nyújtja felé a kezét kedves mosollyal azután is, hogy kezet ráztak. Ma még úgysem mozgatta át magát rendesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=885692#post885692][b]Várkonyi Lilien - 2025.01.17. 17:37[/b][/url]

- Ó, ez remek - máris egy mosoly görbült az arcára, ahogy kiderült, hogy ehhez bizony nem kell, hogy legyen a tarsolyában egy fiú, mert akkor bizony kimaradhatna ebből a táncos dologból. Mondjuk, még ha együtt lenne Levivel, akkor sem jött volna el vele a srác egy ilyen kikapcsolódásra, ebben is egész biztos. A röpke gondolot végig is fut benne, míg felméri azokat a lányokat, akik épp várnak, hogy eléjük kerüljön egy fiú. Kezdi megérteni ezt a táncot, legalábbis az alapján, amit eddig lát. - Értem már - a pénzügyi része sem vészes, abban viszont biztos, hogy ha elszánja magát, és jövő héttől úgy dönt, hogy csatlakozik, akkor szépen be fogja tenni a kiírt összeget a kasszába. Nem tudna úgy bejárni, hogy kevesebbet adjon, mint a többiek. Míg a férfi lezárja a táncórát, kényelmesen fűzi maga köré a kezeit, aztán lepillant a táncosok lábára, felméri, hogy milyen cipőt viselnek, majd az övére. Rajta bakancs van, téli, nem biztos, hogy éppen megfelelő a tánchoz. - Várkonyi Lili - mosolyogva ráz kezet a tanárral, majd meglepődik picit a felajánláson. - Mármint most? Nem baj, hogy nem úgy készültem? - mutat a cipőjére. - Amúgy szívesen - bólint és megfogja a kezét, de azért egy zavart mosoly húzódik az arcára.
- Fogalmam sincs, hogy mit csináljak - pillant fel Marcira. Keringőzni tud, de az egész más.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=885725#post885725][b]Androvics B. Márton - 2025.01.18. 12:55[/b][/url]

Lelkesedést lát Lilin, méghozzá igazit, aminek szívből örül. Minden új ember egy új színt ad a csoportnak, és egy újabb okot Marcinak arra, hogy csinálja, amit csinál. Épp ezért ajánlja fel a lehetőséget a lánynak miután bemutatkoznak egymásnak, nem kényszerítve őt semmire, pusztán tényleg csak opcióként, hogy most kipróbálhatja magát, és hogy akarja-e tényleg csinálni.
- Dehogy. Táncolni bármiben lehet, a takarítást meg úgyis én intézem. - Hálás, hogy varázslónak született és néhány pálcamozdulattal rendbe tudja tenni a termet, és nem kell mugli felmosási módszerekkel bajlódni például. - De ha csatlakozol hozzánk, akkor egy kényelmesebb sportcipőt ajánlok, míg nem köteleződsz el annyira, hogy cipőt is vegyél. - Valóigaz, hogy egy-egy ilyen cipő nem a legolcsóbb mulatság, ugyanakkor Marci férfiszemmel úgy látja, hogy a tánctéren kívül is remek alapdarabja lehet egy női ruhatárnak - már persze ha az adott hölgy úgy öltözik. Addig is, egy kényelmes cipő tökéletesen megteszi majd.
- Csak hagyd, hogy vezesselek. Minden páros tánc első számú szabálya, hogy a férfi irányít. - Marci a világ egyik legkedvesebb férfija, soha nem lenne képes arra, hogy kontrolláljon egy nőt, de a táncban nem képzi vita tárgyát, hogy ő irányít. Egy jó páros akkor jó páros, ha a felek egyenrangúan képesek kezelni egymást, és kiegészítik a mozdulataikkal a másikét. De ha mindketten vezetni akarnának, annak zűrzavar lenne a vége, ami senkinek sem jó. Lilit határozottan fogja, de nem erőszakosan, és tökéletes lendülettel vezeti lépéseit a megfelelő irányba. - Lényegében csak azt léped, hogy jobb-bal-ti-ti-tá, aztán bal-jobb-ti-ti-tá - magyarázza szavakkal is, hogy könnyebben érthető és átlátható legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886361#post886361][b]Várkonyi Lilien - 2025.02.01. 19:28[/b][/url]

Elmosolyodik, ha a férfi nem kvibli, akkor könnyű dolga lesz, bár vannak, akik szívesen takarítanak két kézzel, mondjuk ő is. Ha épp dühös, akkor szívesen vezeti le a mérgét a csapon vagy az edényeken. - Oké - biccent is, fogadta a jó tanácsot és ugyan most még nem tudja, hogy van-e benne elég szándék ahhoz, hogy csatlakozzon a csapathoz, de ha már itt van és kapta ezt a lehetőséget, akkor mindenképp kipróbálja, ezzel nem veszíthet semmit. - Ezzel nem lesz gond - mosolyog, a vezetést teljes mértékben rábízza a tanárra, már csak azért is, mert neki egy kis ritmusérzéken kívül más nincs. Éppen ezért át is engedi magát az irányításnak, figyelve a férfi és saját mozdulataira is, meg persze a vezényszavakra, melyek még jobban vezethetik lépteit a parketten. Lili a vállaiba kapaszkodik Marcinak, feje viszont lefelé néz, mert épp a lépteket nézi. Az elején sikerül egy kicsit belebonyolódnia, egyszer még a férfi  lábfejét is sikerül telibe találnia. - Uhm , bocsánat - mosolyog elnézést kérően, utána próbál koncentrálni, figyel a zenére, a ritmusra és erre a jobb-bal tititá-ra, majd a bal jobb tititára. Néhány perc elteltével már egészen belejön, arcára is kiül a mosoly az apró sikerélmény végett. - Csak belejövök - pillant fel hálásan a tanárra és még egy kicsit táncol így vele, míg lassan az egyik tag jelzi az óráján, hogy mennyi az idő, Lilinek is eszébe jut, hogy az anyja már biztos aggódhat, hogy vajon hol is van ez a lány. - Hát igazán köszönöm ezt az ingyen leckét, hogy foglalkoztál velem - mosolyodik hálásan, miközben elengedi Marcit és tesz egy lépést hátrébb. -  Egy élmény volt! Lehet, hogy csatlakozom hozzátok akkor, átgondolom még a hétvégén, aztán lehet, hogy még látjuk egymást - elereszt egy mosolyt, aztán integet és elköszön mindenkitől, hazafelé még menet közben próbálgatja a lépteket és örül annak, hogy ma is tanulhatott valami újat.