Előzmény és névválasztás:
A tanács tagjai nem sokáig kutattak egy olyan személy iránt, aki a település kultúrájáért sokat tett, hiszen Vitay Yvette közel hatvan éven át meghatározó szereplője volt a kulturális életnek. Már iskolás évei alatt is kivette részét a különböző események szervezéséből, később a házban vállalt munkát és nyugdíjba is innen ment, egyenesen az igazgatói székből. A jelenleg hetvenhetedik életévét betöltő boszorkány máig fiatalos lendülettel vezeti a helyi nyugdíjas klubbot és a belőle alakult dalkört - NyugiBanyák -, valamint aktív fellépője kisebb rendezvényeknek. Utódainak szívesen ad tanácsot, mindig lelkiismeretes, a település díszpolgára.

Felépítés
Az épület külső szemmel láthatóan is aránytalan, hiszen bejárata nem középen helyezkedik el, ám ezt az apró szépséghibát jól ellensúlyozza a tökéletes belső elrendezés. A rengeteg ablaknak köszönhetően minden tér világos, könnyen szellőztethető, üde. Belépve az előtérbe recepcióval találjuk szembe magunkat, ahol a mindig kedvesen mosolygó hölgytől mindent megtudhatunk, legyen szó a helyiségekről vagy a faluról, hiszen ő az első benyomás, amikor az épületbe lépünk, a felkészültsége pedig példaértékű. A hölgyet többnyire helyi vagy környékbeli művészek alkotásai veszik körbe, amatőr és már ismert nevek is szívesen állítják ki itt néhány darabjukat, melyek egytől egyig megvásárolhatóak.
Az épület bal oldalán - ez a kisebbik rész - helyezkedik el a település könyvtára, melyben minden korosztály meglelheti az érdeklődésének legmegfelelőbb olvasnivalót: az állomány folyamatosan frissül, félévente egyszer könyvbörzét tartanak a már leselejtezett könyvekből, emellett ifjúsági és felnőtt olvasókört is működtetnek. Az emeleti részen az olvasókörök klubszobái, valamint a könyvtár raktára és a könyvtárvezető irodája található.
A jobb oldalon helyezkedik el a művelődési ház, két szinten. Az alsó szinten találhatók a mosdók, a harminc fő befogadására alkalmas táncterem, egy szintén ekkora kisterem és a közel százötven főnek elegendő nagyterem, mely színpaddal felszerelt. Ezen kívül itt található még az alkotóműhely és a baba-mama klubszoba is. Az emeleti részen a művelődési ház dolgozóinak, illetve az intézmény vezetőjének irodái vannak. A fenti kisebb helyiségekben a helyi civil szervezetek kaptak helyet: az irodákat saját ízlésükre formálták, rendszeresen tartanak klubmegbeszéléseket, szerveznek eseményeket.

Képek a helyszínekről
Események és közreműködés
Az intézmény fenntartója a polgármesteri hivatal, éves költségvetését Bogolyfalva Tanácsa határozza meg. A fenntartó a termekre bármikor igényt tarthat. Rendszerint a nagyteremben kerülnek megrendezésre a jótékonysági bálok, események, valamint a falugyűlés és a közmeghallgatás is. Termet bárki bérelhet, előzetes egyeztetés alapján.

Feljebb kellett kicsit csavarnia Lillának a lámpa fényerejét, hogy ki tudja olvasni hunyorgás nélkül a papíron található, soron következő tétel címét. A lista előtte lebegett, ő maga pedig egy létrán kapaszkodott, úgy öt méter magasságban, és igazán nem értette, miért nem lehetett legalább a dolgozóknak begyűjtő bűbájt alkalmazni a könyveken. Nyilván nem szerette volna senki, ha kintről kilopkodják a könyvtár tartalmát, és bár Lilla nagyon is szerette és féltette az írott köteteket, volt annyi realitás érzéke, hogy tudja, a kutya nem akarna régi, elnyűtt könyveket eltulajdonítani. Főleg nem vallásos témájúakat.
Délelőtt érkezett még a lista, papírrepülővé hajtogatva, ahogy a legtöbb házon belüli információ gazdát cserélt, de Lillának csak mostanra sikerült időt szakítania rá. Nem volt mondjuk elkésve, mert másnapig kérte őket egy Nemes Balázs nevű illető, akiről azt sikerült kiderítenie, hogy a faluban dolgozik. Egy termet béreltek, vagy adtak ki neki mindenesetre a művelődési házban, oda várta a könyveket.
Képes bibliák, énekeskönyvek, igegyűjtemények.. csupa olyasmi, amit alig talált meg Lilla, ha egyáltalán előkerült. A könyvtár sok mugli szerzeménnyel is rendelkezett, és noha párszáz éve még üldözték a varázslótársadalmat a kereszténység nevében, a levitás tudta, hogy a mágia birtokosai közt is akad számos hívő, Istenfélő ember. Sőt, ami azt illeti, azt is megtudta Nemesről, hogy nem csupán maga szórakoztatására kért ki ennyi vallásos témájú olvasmányt.
A Vizsnyiczky lány egy kis, könyvek rendszerezésére, szállítására vagy tárolására alkalmas kézi kocsival tolatott be a jelölt helyiségbe, rajta a kért kötetek úgy kilencven százalékával. Jócskán benne jártak már a délutánban, de akár este is lehetett volna, egész nap borús, sötét volt az idő, a Nap valahol odafent bújócskázott. Lilla megállt, és megfordulva körülnézett, tekintetével megkereste a teremben tartózkodó egyetlen férfit, akiről oka lehetett feltételezni, hogy az, akit keres.
- Öhm.. Főtisztelendő úr? Balázs atya? - szólalt meg kicsit bizonytalanul. - Hoztam néhány könyvet, amennyiben.. jó helyen járok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=820917#post820917][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2020.11.08. 11:03[/b][/url]

Feljebb kellett kicsit csavarnia Lillának a lámpa fényerejét, hogy ki tudja olvasni hunyorgás nélkül a papíron található, soron következő tétel címét. A lista előtte lebegett, ő maga pedig egy létrán kapaszkodott, úgy öt méter magasságban, és igazán nem értette, miért nem lehetett legalább a dolgozóknak begyűjtő bűbájt alkalmazni a könyveken. Nyilván nem szerette volna senki, ha kintről kilopkodják a könyvtár tartalmát, és bár Lilla nagyon is szerette és féltette az írott köteteket, volt annyi realitás érzéke, hogy tudja, a kutya nem akarna régi, elnyűtt könyveket eltulajdonítani. Főleg nem vallásos témájúakat.
Délelőtt érkezett még a lista, papírrepülővé hajtogatva, ahogy a legtöbb házon belüli információ gazdát cserélt, de Lillának csak mostanra sikerült időt szakítania rá. Nem volt mondjuk elkésve, mert másnapig kérte őket egy Nemes Balázs nevű illető, akiről azt sikerült kiderítenie, hogy a faluban dolgozik. Egy termet béreltek, vagy adtak ki neki mindenesetre a művelődési házban, oda várta a könyveket.
Képes bibliák, énekeskönyvek, igegyűjtemények.. csupa olyasmi, amit alig talált meg Lilla, ha egyáltalán előkerült. A könyvtár sok mugli szerzeménnyel is rendelkezett, és noha párszáz éve még üldözték a varázslótársadalmat a kereszténység nevében, a levitás tudta, hogy a mágia birtokosai közt is akad számos hívő, Istenfélő ember. Sőt, ami azt illeti, azt is megtudta Nemesről, hogy nem csupán maga szórakoztatására kért ki ennyi vallásos témájú olvasmányt.
A Vizsnyiczky lány egy kis, könyvek rendszerezésére, szállítására vagy tárolására alkalmas kézi kocsival tolatott be a jelölt helyiségbe, rajta a kért kötetek úgy kilencven százalékával. Jócskán benne jártak már a délutánban, de akár este is lehetett volna, egész nap borús, sötét volt az idő, a Nap valahol odafent bújócskázott. Lilla megállt, és megfordulva körülnézett, tekintetével megkereste a teremben tartózkodó egyetlen férfit, akiről oka lehetett feltételezni, hogy az, akit keres.
- Öhm.. Főtisztelendő úr? Balázs atya? - szólalt meg kicsit bizonytalanul. - Hoztam néhány könyvet, amennyiben.. jó helyen járok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=821925#post821925][b]Nemes Balázs - 2020.11.24. 21:00[/b][/url]

Volt bennem némi izgatottság, hisz mióta ott hagytam a mugli életet, s Bogolyfalvára költöztem, azóta nem volt alkalmam papként szólni az emberekhez, azóta nem volt időm arra, hogy hirdessem Isten igéjét. Ez nagyon bántott, hisz nem adtam fel a szakmámat, ez még csak meg sem fordult a fejemben, ám az étterem túl sok időt vett el tőlem. Most viszont végre eljött az idő, hogy azt tehessem, amire felszenteltek, hogy hirdethessem az igét, s meséljek Róla másoknak. Fontosnak tartottam, hogy halljanak róla, megismerjék a történeteken keresztül, s megtalálják a bölcsességet a sorok közt. Ez lett volna az első alkalom, aggódtam is, hogy vajon lesznek-e majd érdeklődők, fog-e tetszeni nekik a hely.
Próbáltam egy kicsit hangulatot teremteni, elhelyeztem egy-egy váza virágot, egy-egy gyertyát, hoztam magammal egy keresztet, ezen kívül azonban nem akartam túlzásba esni. Persze, jó lett volna, ha van a faluban egy templom, de ilyen sajnos nem volt, viszont egy termet sikerült kibérelnem, s már a könyveket is megrendeltem, azoknak lassan már itt kellett lenniük. Még léptem jobbra-balra, megigazgattam a galléromat, s akkor hallottam meg a kerekek nyikordulását. Megfordulva pedig láttam a kocsit, s az azt toló fiatal lányt. - Oh, csak nem a könyveket hoztad? Igen, én lennék az, üdvözöllek! - kézfogással köszöntöttem őt, s még egy barátságos mosolyt is küldtem felé. - Jó helyen jársz, ide kértem a könyveket. Várj, segítek - mivel elég sokat hozott, nem vártam el, hogy mindent ő pakoljon ki, magam is felmarkoltam néhány könyvet, ellenőriztem, hogy valóban jók-e. - Kérlek az énekeskönyvekből egyet-egyet tegyél a székekre - kértem szépen, közben már a képes bibliát ellenőriztem. Szép volt, megfelelő illusztrációkkal, csak egy gondom volt, nem akadt belőle elegendő. - Mond csak, ezekből már nincs több a könyvtárban? - kérdően pillantottam rá, ahogy közelebb léptem, s felmutattam neki a könyvet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=822164#post822164][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2020.11.29. 14:38[/b][/url]

Nem volt agyon cicomázva a hely, nem lógott minden falon Szent Máriát, Jézust és egyéb vallási jelképet ábrázoló festmény, a flafont sem fedték be az alkalomra freskókkal. Inkább virágokkal teremtett kellemes hangulatot a rendezvényszervező szerepében is álló Balázs atya, és Lillában is azt az érzést keltette a dekoráció, hogy itt szívesen látott vendég. Még ha csak a kért könyveket is hozta.
Kezet fogott a férfival, és ő is megpróbálkozott egy mosollyal, bár nem volt szokása rögtön ilyenekkel dobálózni. De valamiért zavarba jött attól, hogy egy egyházi alakkal találkozik. Mintha valami fontos ember lett volna, vagy híresség. Azon kapta magát a lány, hogy nem szeretné, ha rossz színben tűnne fel előtte. És ez egyáltalán nem tetszett neki.
- Köszönöm! - mondta, és magához vette az énekeskönyveket, hogy szétszórja őket. Ez ugyan nem tartozott szerinte a munkaköri leírásába, de nem jelentett fáradságot, és szívesen segített. Közben az is eszébe jutott, hogy bár kezet fogtak, ő nem mondta a nevét.
- Öhm, én.. Lilla vagyok - mondta, miközben elkezdte letenni a székekre a köteteket. Közben a férfi odalépett hozzá a képes bibliával, a levitás pedig rápillantott.
- Ó, hát, ami azt illeti, kész csoda, hogy ennyit találtam - vallotta be olyan hangon, mintha az ő hibája lett volna. - Azt hiszem, annyira nem meglepő, de nincs túl sok ilyesmi felhalmozva a varázsló könyvtárakban. - Aztán eszébe jutott valami. - De szívesen megnézem a tanodában is, és ha akad még ilyen, vagy hasonló, akkor megpróbálom kölcsönkérni önnek.
Bár egyáltalán nem volt szokás, vagy épp szabad az iskola területéről elvinni az oda tartozó könyveket, Lilla látott rá némi esélyt, hogy kivételt tehetnek ebben az esetben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=823702#post823702][b]Nemes Balázs - 2020.12.28. 15:56[/b][/url]

Egy kicsit furának tűnt ez a lány, mintha szétszórt lett volna, ennek ellenére mégis kedvesen viselkedett, s még segített is nekem kiosztani a könyveket. Ahogy szorgoskodott, eszembe jutott az otthoni gyülekezetem, hasonlított onnan Rózára, aki minden alkalommal jött, segített és az énekekben is vezette a fiatalságot. Jó lett volna itt is létrehozni egy ilyen kis közösséget, meg is fordult a fejemben, hogy megkérdezzem Lillát, de aztán az is eszembe jutott, hogy a varázslók közt nem mindenki veszi szívesen ezt a témát, s nem akartam olyan lenni, aki csak úgy tukmálja másokra a vallást, mint árusok a pogácsákat. - Szép név, hasonlít a bibliai Delilához - jegyeztem meg bemutatkozására, miközben elhelyeztem az utolsó énekeskönyvet is. Ezután tűnt fel az, hogy a képes bibliából nincs elegendő példány. - Igen, igazad van, megtévedtem - sóhajtottam - tudod, sokáig éltem a muglik közt, és nekem még mindig természetesnek tűnik az, hogy ezek a témák az itteni könyvtárakban is megtalálhatóak. Tényleg megnéznéd? Ezt előre is köszönöm, de jó lesz majd a következő alkalomra, ez a mai úgyis csak egy bemutatkozó lesz, egy kis beszélgetéssel, ismerkedéssel, egy -egy történettel. Köszönöm szépen, hogy ezeket is idehoztad. Tartozom valamivel? - közelebb léptem hozzá, nem tudtam, hogy ez itt hogyan megy, kell-e érte fizetnem, ha igen, volt nálam némi galleon. - Egyébként...mond csak Lilla, nincs kedved részt venni ezen a bemutatkozó délutánon? Hátha kedvet kapsz hozzá, énekelni is fogunk, és elmesélek egy-két érdekes történetet a régmúltból - kedves mosollyal pillantottam rá, de nem akartam túl rámenősnek sem tűnni, mert nem az volt a célom, hogy elijesszem a témától, inkább csak érdekelt az, hogy lenne-e kedve csatlakozni a kis közösséghez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=823760#post823760][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2020.12.29. 17:53[/b][/url]

Az a nevetséges gondolat fogalmazódott meg benne, miközben szétpakolászták a könyveket, hogy ha nem viselkedik kedvesen az atyával, az még a végén fogja, és bepanaszolja őt a főnökénél. Egy mosoly meg is bújt arcán egy pillanatra, és szemét forgatva megcsóválta a fejét. Ilyen marhaságoknak ritkán engedett teret.
De nem is kellett komolyabban erőlködnie, hogy elterelje gondolatait, a férfi megjegyzésére ugyanis felkapta a fejét, és elgondolkodott egy kicsit.
- Igen.. bár másban cseppet sem hasonlítok rá - mondta végül, és közben azon rágódott, hogy ezzel vajon mit is akarhatott Balázs atya, már ha ugyan akart bármit is. Isten útjai kifürkészhetetlenek, szokták mondani, de olykor az igéket hirdetők szavai is azok voltak.
Azért is volt rá különös hatással a férfi jelenléte, mint rájött, mert valóban, a varázslók világában ritka madár volt az ilyen, aki ráadásul tudatosan érintkezett is velük, sőt, maga is varázshasználó volt, méginkább. Mintha két külön, és egymást taszító világ találkozott volna, és csak azt kellett megvárni, mikor alakul ki belőle valami természeti csapás.
Azonban a férfi hangja nyugodt volt, kisugárzása kellemes, és bizalomgerjesztő. Talán ezt is tanulták. Ilyennek lenni. Világítótoronynak az éjszakában.
Megrázta a fejét, egyrészt tiltakozásul, másrészt, hogy gondolatait is kitisztítsa.
- Dehogy, semmivel nem tartozik. Ez a munkám - mondta. - És nem jelent gondot, utána fogok nézni odafent még a bibliáknak.
A férfi közelebb lépett közben, és Lilla felkészült rá, hogy újabb hálálkodásokat kell majd elhessegetnie, de aztán meglepetten pislogott néhányat.
Hogy részt vegyen egy ilyen vallásos.. izén? És még énekelni is fognak, történeteket mesélni? Mégis miért akarna ő...
- Be tudok ugrani szerintem. - Mi van!? Ezt meg mégis miért...
Lefagyott, majd egy-két pillanat múlva bólogatva megfordult, hogy a maradék egy-két könyvet is lekapkodja a kocsiról. Nem volt semmi különösebb dolga, ez igaz. De mégis mit remélt attól, hogy ilyesmit hallgat, néz? Nem hitt benne. Nem volt se értelme, se haszna. Nem oldott meg semmilyen problémát. Nem adott.. feloldozást?
- Mondja atyám, szokott.. gyóntatni? Lehet azt templomon kívül? - kérdezte, de olyan hangon, mintha port nyelt volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=825176#post825176][b]Nemes Balázs - 2021.01.24. 12:56[/b][/url]

- Ebben biztos vagyok - elmosolyodtam, tényleg csak a nevek csengése miatt tűnt fel ez a hasonlóság, egyébként nem vizsgálódtam, hogy vajon lehetnek-e jellembeli megegyezések. Ahhoz ismernem kellett volna a fiatal hölgyet, a szokásait, hogyan viselkedik másokkal. Efféle elemzésbe azonban bele sem kezdtem, inkább csak pakolásztam a kapott könyveket. - Rendben van akkor - biccentettem, mert annak ellenére, hogy ez volt a feladata, igen segítőkésznek bizonyult, ezt pedig pozitívan könyveltem el magamban. Tényleg jó lett volna, ha ilyen tagok is összegyűltek volna ezen a mai délutánon, szerettem volna összekovácsolni egy klassz kis csapatot így a karácsony közeledtével. Már csak emiatt is dobtam be neki az ötletet, hogy mi lenne, ha esetleg csatlakozna, legalább egy alkalom erejéig. Kedves mosollyal, egy picit felvont szemöldökkel vártam válaszát, s legnagyobb örömömre volt ideje.
- Nahát, nagyszerű! Akkor örömmel várlak Lilla néhány óra múlva, hidd el, hogy nagyon jó lesz - tettem még hozzá, hisz sokan, akik még nem vettek részt ilyesmin, nem tudták elképzelni, hogy pontosan mi vár majd rájuk. Arról viszont megnyugtathattam, hogy semmi olyan, amitől kellemetlenül érezhetné magát. - Azt meg hagyd csak, majd én a helyére teszem - az utolsó pár könyvet, ha engedte, elvettem a kezéből, s egy fordulattal tettem arrébb, néhány üresen ácsorgó székre. Ekkor ért a kérdése, meglehetősen váratlanul. Meg is torpantam, aztán meglepett mosollyal fordultam Lilla felé.
- Ha hiszel Benne, akkor bárhol is légy, meggyónhatod a bűneidet, meg fog hallgatni - ennyit mondtam, s talán néhány kollégám nem értett volna egyet, hisz a gyóntatást hivatalosan mindig a templomban végeztük gyóntatófülkében, bár akadtak esetek, amikor házhoz mentünk. Ebben az esetben, itt Bogolyfalván pedig nem volt más lehetőség, mint ez a Művelődési ház. - Miért kérded, lenne valami, amit meggyónnál? - felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mit is tehetett ez a fiatal hölgy, ami miatt felmerült benne a kérdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=825586#post825586][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.01.31. 14:26[/b][/url]

Továbbra sem értette, mi késztette arra, hogy igent mondjon. Távol állt tőle minden ilyesfajta vallásos felhajtás, de hiába gondolta, hogy hülyeség az egész, lelke valahogy ki volt éhezve rá. Arra a fajta megnyugvásra, amit csak a szilárd tényektől való teljes elrugaszkodás adhatott meg.
Mert a valóság kiábrándító volt, és minden jóakarata, szándéka ellenére egyre inkább a menthetetlenség felé száguldott. A tanulmányai persze kiválóan alakultak, a teljesítménye nem hullámzott, és kétségei sem támadtak, hogy rossz irányt választott. De a magánélete, ha lehetett annak nevezni, olyan volt, mintha egy kiszáradt kútba dobták volna, és lezárták volna azt. És bár nem gondolta, hogy bármi haszna is lenne a siránkozásnak, nem volt senki, akinek igazán nyíltan, és őszintén elmondhatta volna, mi nyomja a szívét. Ott volt persze Emma, de még vele sem volt olyan közeli kapcsolata, ami elősegítené, hogy meg tudjon nyílni. És ez persze nem a rellonos lány hibája volt.
Átadta a maradék könyveket, majd kiszaladt a száján a kérdés, amit sosem gondolt, hogy egyszer fel fog tenni. Láthatóan Balázs atyát is meglepte kissé, de saját magát egészen sokkolta. Érezte, hogy forroság önti el az arcát, és a szégyenérzet, amit realizált, hogy ennyire szüksége van a segítségre, szabályosan kupánvágta.
- Én.. nem tudom - kezdte, és beletúrt hajába, tekintetét valahova félrevitte, nem nézett a férfire. Aztán egy pillanattal később visszafordult felé. - Van pár dolog, amire nem vagyok büszke. Ami bánt, és nyomja a szívem. Tudja? És..
Megint elhallgatott, sóhajtott egyet, és kibökte:
- Jó lenne, ha elmondhatnám valakinek, aki nem gyűlöl meg érte.
Vagy legalábbis "hivatalból" úgy tesz, mintha elfogadná, és feloldozhatná.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=826924#post826924][b]Nemes Balázs - 2021.02.27. 20:19[/b][/url]

Itt volt ez a kedves lány, aki segítőkész volt, amióta betette a lábát, pedig nem lett volna szükségszerű az, hogy kipakolja a könyveket, hisz nem ez volt a feladata. Neki csupán le kellett volna szállítania, s ezzel be is fejeződött volna. Ám őt valami mégis vezérelte, hogy segítsen, éppen ezért volt szimpatikus, s eszembe juttatta a hazai kis egyház közösséget. Ott voltak ilyen lelkes fiatalok, rájuk lehetett építeni, mert szívesen jöttek, szívesen beszélgettek a történetekről, kedvük volt ahhoz, hogy a kisebbeket is szárnyaik alá vegyék, hogy kreatív feladatokban hirdessék Isten igéjét, s hogy énekszóval csaljanak örömet mások szívébe. Éppen ezek az emberek hiányoztak most, s Lillát figyelve arra gondoltam, hogy talán ha jobban ismerné a vallást, akkor neki is lenne kedve ahhoz, hogy egy ilyen közösség része legyen. S ahogy beszélgettünk, úgy tűnt, hogy nagyon is érdeklődik, bár a legutóbbi kérdése igen csak meglepett. Mert a gyónásról kérdezett, de nem úgy tűnt, mint aki szimplán csak kíváncsi, hanem sokkal inkább úgy, mint aki szeretne beszélni valakivel a problémáiról. - Oh...értem. Nézd, nem tudom, hogy mit tettél, de a gyűlöletet sokszor csak a pillanatnyi harag táplálja, a féltékenység, az irigység...na de, ha úgy érzed, hogy el szeretnéd mondani, nekem nyugodtan elmondhatod. Bármi, amit elmondanál, az közted és köztem maradna - mondtam komolyan, ezzel felajánlva lelkészi szolgálataimat is, ha szeretné. - Nekem még...van egy órám , míg megérkezik a kis társaság...öhm, tudom, itt nincs fülke, és látom az arcod, de üljünk egymásnak háttal, úgy talán könnyebb lesz, mit szólsz? - kezemmel két szék felé mutattam, most már csak Lillán állt, hogy elfogadja-e a segítséget és megbirkózik a nehézségeivel, vagy sarkon fordul és elszalad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=827277#post827277][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.03.08. 16:30[/b][/url]

Hirtelen rátört a menekülhetnék. A vágy, hogy felszívódjon, láthatatlanná váljon vagy egész egyszerűen elnyelje a föld, megszűnjön létezni, vagy bármi. Bármi, csak ne legyen itt, ahová minden logikus, számító gondolata még véletlenül sem sodorta volna, és amiről egyedül agyonrugdosott, magányos lelke tehetett. Nyilvánvalóan nem gondolta át ezt az egészet, mert ha megteszi, fel sem merül benne, hogy ilyesmit kérjen.
És meg volt győződve róla, hogy már ezzel a kérdéssel elássa magát, tönkreteszi a nehezen felépített képet önmagáról, és visszasüllyed abba a gödörbe, ahonnét pár éve kimászott, mikor ideköltöztek Németországból. Az egy fordulópont volt Lilla számára, egy új lap, de most úgy tűnt, csak még nyomorultabb lett. Akkoriban, ha szomorú volt, legalább Sárira számíthatott.
Most meg kénytelen egy idegentől segítséget kérni? Nehezen jutott szóhoz
 végül, mert gombóc ült a torkára.
- Én nem olyan pillanatnyinak érzem - sóhajtotta, és végül minden vívódása ellenére bólintott, elfogadva a felajánlott lehetőséget.
- Rendben.. de.. ugye nem bánja, ha védővarázst szórok ki, hogy ne hallja senki, aki erre jár?
Paranoia, legalább az a helyén maradt, ha az esze nem is. Aztán amint elhelyezkedtek, és minden készen állt, már csak Lillának kellett összeszednie magát. Rendezni gondolatait, és egyáltalán eldönteni, hogy hol és mivel is kezdje. Vagy hogy egyáltalán belekezdjen-e. Még mindig volt visszaút. Még mindig elmehetett.
Nagy levegőt vett, szólásra nyitotta a száját, aztán becsukta. Ezt ugyan Balázs atya nem láthatta, de hallhatta, érzékelhette, ahogy Lilla egész testében küzd magával, és próbál bátorságot gyűjteni.
- Egyszer majdnem megöltem valakit - szaladt ki végül a száján az első gondolat. Az, amelyik talán a legrosszabb volt, és egyúttal az, amit talán a legkevésbé bánt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=828526#post828526][b]Nemes Balázs - 2021.04.03. 10:00[/b][/url]

Láttam a lány tekintetében a gondterheltséget, érződött rajta az, hogy valóban van valami, amit magában hordoz, s azt hiszem, feladatom volt az, hogy megtudjam, mi az, hogy megpróbáljak rajta segíteni. Emiatt is ajánlottam fel részére a szolgálatomat, de nem erőszakosan, csak lehetőségként, hogy Ő döntsön. S bár ez nem volt egy hagyományos gyóntatófülke, ettől függetlenül könnyíthetett a lelkén, ha akart.
- Nem bánom, nyugodtan szórj szét védő varázslatot - bólintottam, majd helyet foglaltam a széken, s vártam, hogy a leányzó is ezt tegye. Nem láttam őt, csupán a neszekből tudtam ítélni, hogy ott van már-e mögöttem. - Akkor kezdj bele, amikor jól esik , van időnk - tettem hozzá, hogy érezze, nem kell elkapkodnia, nyugodtan összeszedheti a gondolatait.
Vártam csöndben, bár hallottam a küszködését, hogy mondaná is, meg nem is, megfordult a fejemben, hogy kérdésekkel segítsem, ám mielőtt még feltehettem volna egy kérdést, végre hang szökkent ki ajkain. Majdnem megölt valakit. Hangzott elmémben a mondat, ami rövid volt és tömör, mégis sok mindenről árulkodott. - Mi történt pontosan? - nem tettem semmi olyat, amivel azt sugallnám, hogy meglep, vagy elítélem, hangom végig nyugodt volt, érdeklődő. Szerettem volna, ha Lilla megnyílik, s képes beszélni arról, ami ennyire nyomja a lelkét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=828863#post828863][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.04.05. 10:29[/b][/url]

Elméjében állóháború alakult ki logikus gondolatai és azok közt, melyek ebbe a helyzetbe sodorták. Amik segítségért kiáltottak. Nem tehetett mást, beletörődött abba, hogy ilyen gyenge, és elesett. De azt nem engedhette meg, hogy ezt mások véletlenül is megtudják. Nem hagyhatta, hogy ismét céltáblájává váljon néhány semmirekellő, érzelmi nulla suttyó számára. Ezért aztán kiszórta a védővarázslatokat a teremre, melyektől azt remélték, hogy gondolatait bent tartják, még ha ki is mondja azokat a papnak. Mindent előkészített, hogy a lehető legnagyobb biztonságban tárja fel a lelkét egy olyan vadidegennek, akiben mégis ösztönösen bízni lehetett, még ha ő maga nem is volt vallásos.
Mert ezeknek a dolgoknak súlya van, ha hisz az ember bennük, ha nem. És Lilla, bár nem ismerte Balázs atyát, mégis érezte, hogy nála biztonságban vannak gondolatai, titkai. Így aztán kimondta az elsőt, ami szorosan kötődött az összes többihez is. Hiszen Sári miatt ölte meg kis híján azt a nyomorultat annak idején. Amiért bántotta a húgát.
Azonban ahogy kiszaladt a száján ez az egy mondat, és próbálta volna összeszedni gondolatait a folytatáshoz, a férfi megszólalt, megkérdezte, mi történt pontosan. És bár semmi vádló, ítélő hangsúly nem érződött szavain, Lilla mégis összerezzent.
- Sajnálom, ez rossz ötlet volt - mondta színtelen hangon, és felpattant, mielőtt még meggondolhatta volna magát.
Mit csinálsz, te hülye? Kérdezte magát, de hiába, már ragadta is meg a kocsit, amin a könyveket hozta, suhintott kettő pálcájával, hogy megszüntesse a gondosan elhelyezett varázslatokat, és már fordult is ki az ajtón.
Mire ő, vagy a férfi észbe kaphatott volna, már ott se volt. Hiába döntötte el magában, hogy megteszi, hiába készítette föl magát. Nem ment. Még nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=829742#post829742][b]Nemes Balázs - 2021.04.17. 18:43[/b][/url]

Pályafutásom alatt sokan próbáltak meggyónni sokféle bűntettet, ezek többsége azonban házastársakkal kapcsolatos félrelépést és apróbb hibákat jelentett. Nem volt jellemző az emberekre az, hogy komolyabb vétkeket is felvállaljanak, s azt hiszem, hogy a gyülekezeti tagok közt nem is voltak olyanok, akik bármi nagyobb kihágást tettek volna. Éppen ezért is lepett meg az, ahogy ez a fiatal lány az elején kissé bizalmatlanul, majd lassacskán, mégis nagy nehezen nyílt meg nekem, s olyasmit hozott a felszínre, amivel nem sokan néznének farkasszemet. A halál maga is egy szörnyű tragédia, hát még, ha az egy hibás cselekedet következménye. S bár nem egészen volt egyértelmű még egyelőre, hogy amiről a leányzó mesél, az vajon megtörtént-e vagy csak majdnem, mindenesetre felkeltette a kíváncsiságomat. Nem ítéltem el, de meglepett, viszont segíteni szerettem volna, ezért is bátorkodtam újabb kérdést intézni felé. Azt gondoltam, hogy ha nem lát, s háttal ül nekem, akkor talán könnyedebben nyílik meg, s bátran beszél majd, ám ehelyett úgy tűnt, hogy megijedt. Nem tudom, hogy pontosan mitől, vagy kitől, esetleg bennem nem bízott-e meg eléggé, vagy csak nehéz volt számára a téma, de Lilla hirtelen pattant fel, s mire hátrafordultam, már csak azt láttam, ahogy kiszalad az ajtón. Magam is felpattantam, szaladtam, hogy utána szóljak, de mire a folyosóra értem, már hűlt helyét találtam. - Lilla - magam sem tudom már, kinek is mondtam ezt, nem hiszem, hogy hallótávolságon belül volt. Abban viszont biztos voltam, hogy ez a lány valami nagyon súlyos terhet cipelhet, s csak remélhettem, hogy egy napon majd újra megnyílik, és megosztja azt velem. Segíteni szerettem volna, most viszont nem sikerült, így kissé letörten folytattam tovább a könyvek pakolászását.