Előzmény és névválasztás:
A tanács tagjai nem sokáig kutattak egy olyan személy iránt, aki a település kultúrájáért sokat tett, hiszen Vitay Yvette közel hatvan éven át meghatározó szereplője volt a kulturális életnek. Már iskolás évei alatt is kivette részét a különböző események szervezéséből, később a házban vállalt munkát és nyugdíjba is innen ment, egyenesen az igazgatói székből. A jelenleg hetvenhetedik életévét betöltő boszorkány máig fiatalos lendülettel vezeti a helyi nyugdíjas klubbot és a belőle alakult dalkört - NyugiBanyák -, valamint aktív fellépője kisebb rendezvényeknek. Utódainak szívesen ad tanácsot, mindig lelkiismeretes, a település díszpolgára.

Felépítés
Az épület külső szemmel láthatóan is aránytalan, hiszen bejárata nem középen helyezkedik el, ám ezt az apró szépséghibát jól ellensúlyozza a tökéletes belső elrendezés. A rengeteg ablaknak köszönhetően minden tér világos, könnyen szellőztethető, üde. Belépve az előtérbe recepcióval találjuk szembe magunkat, ahol a mindig kedvesen mosolygó hölgytől mindent megtudhatunk, legyen szó a helyiségekről vagy a faluról, hiszen ő az első benyomás, amikor az épületbe lépünk, a felkészültsége pedig példaértékű. A hölgyet többnyire helyi vagy környékbeli művészek alkotásai veszik körbe, amatőr és már ismert nevek is szívesen állítják ki itt néhány darabjukat, melyek egytől egyig megvásárolhatóak.
Az épület bal oldalán - ez a kisebbik rész - helyezkedik el a település könyvtára, melyben minden korosztály meglelheti az érdeklődésének legmegfelelőbb olvasnivalót: az állomány folyamatosan frissül, félévente egyszer könyvbörzét tartanak a már leselejtezett könyvekből, emellett ifjúsági és felnőtt olvasókört is működtetnek. Az emeleti részen az olvasókörök klubszobái, valamint a könyvtár raktára és a könyvtárvezető irodája található.
A jobb oldalon helyezkedik el a művelődési ház, két szinten. Az alsó szinten találhatók a mosdók, a harminc fő befogadására alkalmas táncterem, egy szintén ekkora kisterem és a közel százötven főnek elegendő nagyterem, mely színpaddal felszerelt. Ezen kívül itt található még az alkotóműhely és a baba-mama klubszoba is. Az emeleti részen a művelődési ház dolgozóinak, illetve az intézmény vezetőjének irodái vannak. A fenti kisebb helyiségekben a helyi civil szervezetek kaptak helyet: az irodákat saját ízlésükre formálták, rendszeresen tartanak klubmegbeszéléseket, szerveznek eseményeket.

Képek a helyszínekről
Események és közreműködés
Az intézmény fenntartója a polgármesteri hivatal, éves költségvetését Bogolyfalva Tanácsa határozza meg. A fenntartó a termekre bármikor igényt tarthat. Rendszerint a nagyteremben kerülnek megrendezésre a jótékonysági bálok, események, valamint a falugyűlés és a közmeghallgatás is. Termet bárki bérelhet, előzetes egyeztetés alapján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886094#post886094][b]Androvics B. Márton - 2025.01.26. 22:45[/b][/url]

Elégedett mosollyal engedi el csoportját. Lassan elérnek a félév lezárásához, amit egy egész estés táncház alkalommal fognak megünnepelni, és úgy érzi, mindenki eljutott arra a szintre, hogy ott megfelelő partnert találjon, és egész este jól mulasson. Pedig egyáltalán nem nevezné könnyűnek az elsajátított táncanyagot, de mégis, mindenkiben látja a fejlődést, ami mindig őszinte örömmel tölti el.
Az óra vége után vált pár szót a még bent maradókkal, összegzi az adománybefőtt tartalmat és biztonságba helyezi, valamint néhány pálcamozdulattal visszarendezi és kitakarítja a termet maguk után, ahogy azt minden kedd este szokta. Kabátot húz, magához veszi táskáját és kilép a teremből, majd rutinból körbekémlel, hogy ezúttal nem maradt-e véletlenül valaki cipője, szoknyája vagy pénztárcája a terem melletti padon. Annyi mindent szedett már össze onnan, hogy szinte meg sem tudja számolni. Így bukkan rá a kis kék virágra, amelyről első ránézésre azt hiszi, hogy valamelyik lány hagyta el, így készülne is zsebre vágni, hogy jövő héten visszaszolgáltassa jogos tulajdonosának, azonban mielőtt ezt megtehetné, a virág halványan fényleni, jobban mondva inkább csak derengeni kezd, és megannyi apró arany csillogó gömböcske jelenik meg előtte, mintha csak csillagpor lenne. Kellően kíváncsi alkat ahhoz, hogy megnézze, hová vezet ez a szemmel láthatólag mágikus út, még akkor is, ha a leghalványabb fogalma sincs róla, mit talál majd a végén. Olyan, mint egy gyerek, akinek egy kincsestérképet nyomtak a kezébe: mindegy, mit talál majd, a kaland izgalmasabbnak ígérkezik, mint a cél.
Gondolja ezt egész addig, míg meg nem látja a lányt, jobban mondva mostmár sokkal inkább érett, felnőtt nőt a folyosó végén. Nem kell lássa az arcát, hogy ráismerjen Pannira. Érzi a lányt, azt a torokszorító, pillangóidéző érzést, amit az utolsó időkben mindig érzett mellette. Úgy áll tőle néhány méterre, mintha földbegyökerezett volna, és egy különösen ijesztő kísértettel kellene farkasszemet néznie. - Te nem vagy valóságos - nyögi ki végül nagy nehezen, mikor megtalálja a hangját. Ennyi év után, nem lehet igaz. Biztos Boti egy ilyen hülye tréfával akarja tudatni vele, hogy ő is felbukkant a városban, kinézné belőle, hogy csak azért, hogy a szívbajt hozza rá felbérel egy metamorfmágust vagy ilyesmi. De a szíve mégis azt mondja, hogy a vele szemközt álló barna nem valami olcsó hasonmás, hanem az a hús-vér, igazi nőszemély, akit már hat éve képtelen kiverni a fejéből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886095#post886095][b]Lénárd Anna - 2025.01.26. 23:07[/b][/url]

Úgy másfél órát készülődött, mielőtt a végén azt mondta volna, mindegy. Anna az utolsó percig próbálta meggyőzni magát róla, nem számít milyen ruhát visel és hogy áll a haja, annak a férfinak ő ugyanaz a tizenkilenc éves boszorka marad, aki mindig is volt. A gyöngyvirága. Mégis úgy döntött, fonott hajjal, kötött ruhában és csizmában jelenik meg, bár a ruhát jelenleg fekete szövetkabát takarja. Van rajta némi új, némi felnőttes, összességében azonban ugyanaz a lány.
Vet egy pillantást karórájára várakozás alatt, az órának néhány perce vége, hallotta is a társaságot távozni. Még vár, kitartóan hisz benne, nem fog csalódni a bongyor kíváncsiságában. Ajkait párszor elhagyják izgatott sóhajok és felszisszen, mert túl erősen harapott rá.
Végül annyira belemerül a várakozásba, hogy észre sem veszi a közeledő lépteket, majd a folyosón álló férfit. A hangjára viszont kihagy egy ütemet a szíve és félig megperdülve tengelye körül állítja magát szembe vele. Megváltozott és mégsem, de az első, amit kiszúr, az a borosta az arcán. El is mosolyodik rajta.
- Nefelejcs. Ugye nem felejtettél? - nehezen találja meg a hangját, de sikerül, miközben fejével a harisnyavirágra bök. Most hangosabban sóhajt fel, ad maguknak fél percet arra, elhiggyék, ez a valóság. Anna bűntudata azért még ott motoszkál, amiért hagyta magát annak idején befolyásolni és a szerelem miatt elsodródott barátja és egyben táncpartnere mellől.
Aztán a fél perc leteltével megremeg alsó ajka, szemeiben könnyek gyűlnek, lábai pedig leküzdik a köztük lévő néhány métert. Marcihoz szalad és nem törődve semmivel a nyakába veti magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886097#post886097][b]Androvics B. Márton - 2025.01.26. 23:20[/b][/url]

Nem akarja megijeszteni őt, mégis látja, hogy egy pillanatra sikerül, de tudja jól, hogy ez csak a helyet váratlanságának és nem neki szól. Mert Panni elmosolyodik, ahogy megmustrálja, Marci azt is tudja, hogy a kis bajusza és az állán meghagyott halvány borosta készteti őt erre. Úgy ismeri a lány minden rezdülését és gondolatát, mintha a sajátja lenne - legalábbis egykor így volt. És lehet, hogy ebben nem történt változás azóta sem, hiába telt el annyi hossz év közben.
- Soha. - Egyetlen szó, de többre nem futja, mert azok a fránya szavak már megint cserben hagyják, mint olyan sokszor, ha meglepődik, zavarba jön vagy bármi olyan történik vele, ami kibillenti őt az átlagos létezésből.
Ahogy végig nézi, hogy Panni megadja magát az elérzékenyülésnek, és utat enged a viszontlátás könnyeinek, Marci szeme is bepárásodik, és néhány kósza csepp útnak is indul az arcán. Azzal azonban nem törődik, hogy letörölje őket, mert addigra az ő Gyöngyvirága ismét a karjaiban van. Marci úgy öleli át, mintha soha többet nem akarná elengedni, és így is érez. Nem lehet benne biztos, hogy visszakapta őt, de szeretné, ha így lenne. És biztos benne, hogy ezúttal nem fogja magát olyan könnyen megadni, mint az első alkalommal. Történjék bármi is. - Fogalmad sincs mennyire hiányoztál - motyogja a lány hajának, míg egyik kezével szorosan tartja Panni derekát, a másikkal pedig a hátát simogatja, hogy így nyugtassa meg mindkettejüket. Nem tudja, hogy csak másodpercek vagy hosszú percek, tízpercek telnek el, míg így ácsorognak ketten a művház folyosóján, de nem is akarja tudni. Panni itt van, tényleg itt van, és semmi más nem számít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886098#post886098][b]Lénárd Anna - 2025.01.26. 23:39[/b][/url]

Milyen érdekes. Majdnem annyi időt töltöttek egymástól távol, mint együtt, mégis mintha egész életükben össze lettek volna nőve. Talán az okozta az egymáshoz való ragaszkodást, hogy szinte csak a hálókörletbe kényszerülve búcsúztak el egymástól a Navine klubhelyiségében. Ugyanott találkoztak utoljára hat évvel ezelőtt, Anna akkor vidáman mesélte, férjhez fog menni és magántanulóként folytatja a képzést.
Marci nem felejtette el, hogy is felejthette volna? Talán ő is érezte, az ő Pannija mennyit gondolt rá utolsó találkozásuk óta. Mert így volt, minden nap, többször is, elég volt hozzá látnia valamit a kirakatban amiről úgy gondolta, ez tetszene a bongyijának.
Érezhetően mindketten zavarban vannak egy kis ideig, Marci épp annyira nem tudja, mit is kezdjen a helyzettel, mint a nő. A hiányérzet győz a végén, Anna pedig engedelmeskedik ennek és már haza is tér. Marci az ő igazi otthona. Hosszasan ölelkeznek, mintha ebbe az ölelésbe sűrítenék az elmúlt hat év hiányát.
- Nem annyira, mint te nekem - kuncogva licitál rá és egy kis időre elveszik a férfi nyakában. Bőrét cirógatják a kusza tincsei, orrába bekúszik a táncóra utáni jellegzetes illat. Az az illat, ami másnak talán kellemetlen lenne, Annának viszont a biztonságot jelenti.
- Soha többet nem megyek el. - Magabiztosan jelenti ki, vagy inkább ígéri? Komolyan gondolja. Még egy búcsút nem élne túl. Még azt az ölelést is nehezére esik ellazítani, épp csak annyira húzódik hátra, hogy szemügyre vegye Marci arcát. Apró ráncok jelentek meg a bőrén, ezeket egyesével végigtapogatja, de a tenyere a borostán állapodik meg és mosolyog. Csillogó szemmel mosolyog. - Látom beteljesült az életcélod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886102#post886102][b]Androvics B. Márton - 2025.01.27. 11:51[/b][/url]

Sokszor elképzelte ezt a pillanatot, hogy egyszer újra így ácsoroghatnak majd. Számtalan forgatókönyvet gyártott, legalább a képzeletében, hiszen nem látott rá valódi esélyt, hogy egyszer valóban bekövetkezik majd. Főleg azután, hogy a levelek egyre elmaradtak, és végül már egyáltalán nem jöttek többet.
- Nekem te csak ne mondd meg, ez nem verseny - csiklandozza meg finoman Panni oldalát mosolyogva. Az elmúlt percek első mosolya, a viszontlátásé, a megkönnyebbülése, az őszinte, tiszta, soha nem múlt szereteté. Minden benne van ebben, a játékos komolytalanságtól a szíve mélyéig hatoló érzelmekig.
- Ez egy ígéret? - Először néz igazán a lány szemébe, hosszan, és komolyan, mert muszáj látnia, és nem csak hallania, hogy ezek a szavak komolyak és igaziak. Hagyja, hogy az övéhez képest kicsike kéz végigsimogassa arca minden szegletét és megállapodjon az állán. A szavak hallatán ajkai elégedett vigyorra húzódnak, és komolykodva bólint is egyet. - Kemény küzdelem volt, de teljes a siker. - Tudja, hogy az arcszőrzete megosztó, Edit minden alkalommal, amikor teheti, elmondja, hogy szörnyű ötlet volt, de hát Edit már csak ilyen. Amíg Marcinak tetszik, más véleményére nem kíváncsi ebben a témában.
- Annyi mindent kell elmesélned. Hogy kerülsz ide? Meddig maradsz? A... férjeddel együtt jöttetek? - És ezen kívül még száz meg száz kérdőjel kavarog benne, amit legszívesebben még most Pannira zúdítana, amíg itt van, és látja, érzi őt. Amíg biztos benne, hogy választ kap majd a kérdésekre, mert nem tűnik el ismét, a bizonytalanban hagyva őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886104#post886104][b]Lénárd Anna - 2025.01.27. 14:44[/b][/url]

Nem titok, szüksége volt néhány hónapra, mielőtt meghozta volna ezt a döntést. Szinte állandóan azon rágódott, szabad-e felbukkannia a férfi életében vagy jobb lenne hagyni, hogy elfelejtse. Aztán a hiánya legyőzte saját maga ellen állított érveit és most, ebben a pillanatban már tudja, jól döntött amikor elhatározta, vissza akar térni Marci életébe. Mosolya egyszerűen levakarhatatlan, a könnyek is csupán örömkönnyek.
- Eskü - pontosít határozottan. Nos ami azt illeti, még mindig képes elveszni azokban a boci szemekben. Különös, a kezdeti izgatottság milyen könnyedén száll tova, ha a két szétválasztott lélek újra egymásra talál. - Tetszik. - Valójában Marci bármit csinálhatna, a haját is lenyírathatná, maximum meglepődne elsőre, de nem tudná kritizálni.
Az ölelésből még mindig nem enged, lazán karolja a férfi nyakát, miközben záporozni kezdenek felé a kérdések. Ő meg felnevet és a fejét rázza.
- Nem, Tamás már nem a férjem. - Hogy miért ezt találja legfontosabbnak hangsúlyozni? Anna erre azt mondaná, mert lényegében Tamás áll a háttérben, ő miatta szakította meg a számára addig legfontosabb emberrel a kapcsolatot. Szerkesztőként nekem más a véleményem, de hagyjuk a fiatalokra.
- Budanekeresdre költözöm, vagyis már megvettem a lakást, irodát nyitok az alsó szinten - ez pedig válasz a másik két kérdésre, félig-meddig. - És nagyon hiányzott a legjobb barátom. Amikor elért hozzám a tánccsoportod híre, tudtam, hogy vissza akarok jönni. Olyan büszke vagyok rád. - Őszinte, tiszta érzelmek ezek, nem azért mondja, hogy Marci jól érezze magát, hanem mert ez az igazság. Mellkasában egyébként is, mintha a Napot rejtették volna el, szétszakad a boldogságtól.
- Ráérsz? Mert akkor vehetnénk egy doboz bonbont és egy üveg bort, elmesélhetnéd mi történt veled az elmúlt... években. Vagy találkozhatunk máskor is egy ebéd erejéig. - Úgy beszél, mintha még mindig azok a tizennyolc éves diákok lennének, akik a tavacskánál ülve bepusziltak egy doboz édességet és lerészegedtek egyetlen üveg vöröstől. Csakhogy kapcsol, Marcinak azóta akár családja is lehet, akik nem feltétlenül örülnének, ha váratlanul kimaradna otthonról a családfő, esetleg a múltban elveszett legjobb barát tűnne fel náluk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886113#post886113][b]Stormie A. Daniels - 2025.01.27. 17:27[/b][/url]

- Seggfej - nyelvet ölt és még a középső ujja is felemelkedik az arcuk szintjére, hogy Csongor jól lássa. Erre egy reakció kevés, kettő snassz, na de egyben a három, az már tökéletes. Stormie utálja a palacsintát és ezt anno a levelezáseik során elsőként mesélte el magáról. Szia, a nevem Stormie, tizenhat vagyok és utálom a palacsintát.
- Most már mindig azt fogod hinni, a fejedelem mellé álltam a szolga helyett? - kérdezi aztán szemöldökét kissé megemelve. Túl nagy erőt nem fektet az ellenkezésbe egyébként, jó embernek gondolja magát, de racionálisnak is. Ebben a témában nem tudná azt mondani, csak egy jó válasz van. - Legyen akkor Gyugyu. Hátha kegyesebb lesz a karma - úgyis ezt akarja mindenki hallani, nem?
A lány egy újabb szaloncukor felét harapja le, közben jelét nem nagyon mutatja annak, felfedezte volna a fiú reakcióját. Márpedig nem volt nehéz, most először akadt el a szava és remegett meg a hangja, mióta barátkoznak.
- Uh szivi, káromkodtál - most viszont elvigyorodik, szórakoztatja a barátja, akit egyébként nem azért hív szivinek, mert bármi lenne köztük, hanem mert sajnos képtelen kimondani a nevét köpködés nélkül. Valahogy az amerikai nyelve nincs ráállva erre. - Amúgy egyetértek. Szerinted mi voltál előző életedben? Én a Télapó egyik manója, de eltapostak a rénszarvasai mikor megcsikiztem őket, és most büntetésből a te legjobb barátod kell legyek. - Arcvonásai nem tükrözik azt a szórakozást, amit ő egyébként érez közben. Talán a szeme máshogy csillog a pálca halvány fényében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886136#post886136][b]Erdélyi Csongor - 2025.01.27. 19:58[/b][/url]

A lánynak különös érzéke van a bókoláshoz, ezt már megfigyeltem máskor is. Itt-ott szavakkal, máshol testbeszéddel, máskor pedig rendkívül elegáns arckifejezéssel tudja kifejezni szeretetét. Piszkosul szerencsésnek tartom magam, hogy nekem mind a háromban lehet részem. Egyszerre. A terem félhomályában aligha látszik meg ezt követő cinkos kacsintásom, ami talán az első ösztönből jött cselekedetem az utolsó öt percben, amit nem gondolok túl.
Nagy elégtétellel veszem, hogy végre eljutottunk a válaszadáshoz, még akkor is ha meglep választása. – Nem lennél Gyugyu – kontrázok rá. Nem hiszem, hogy hazudna nekem, önmagának annál inkább. Karma ide vagy oda, meggyőződésem, hogy mindenki, aki Gyugyut választja csak szeretne hinni abban, hogy akkor is így döntene, ha a lehetőség adott lenne. – Úgy, ahogy én sem lennék – újra felfelé meredve adom meg neki az én válaszomat is. Habár fáj belegondolni, de biztos vagyok benne, hogy ha élhetnék egy könyörtelen, igazságtalan, de bűntudat nélküli fejedelemként, tízből tízszer választanám azt a sorsot, mint sem a szolgáét, kinek kegyelem lenne a halál. Természetesen nyitott vagyok arra, hogy a lány meggyőzzön önzetlenségéről, de aligha látok rá esélyt.
Érzem, ahogy arcom elpirul, hálát adva a látásviszonyoknak, amik segítenek álcázni mindezt. S bár tudom, hogy becézésem mögött nem bujkál semmilyen szándék, nem tudok mit tenni akaratlan suta mosolyom ellen. – Szoktam. – Nem. De erről valószínűleg rekedtes hangom és a szemeim is tanúbizonyságot tesznek, utóbbiak a szoba egyik részéről a másikra táncolnak, csak a lány szemein nem állapodnak meg. A folytatáson majdhogynem elröhögöm magamat, és csak pár másodperc nevetgélés után tudok reagálni. – Merész állítás, hogy a legjobb barátom lennél. – Az. – Valószínű én voltam a Télapó rénszarvas idomára, és a baleseted után halálra ítéltek, az én nyakamba varrva Rudolf agresszivitását. – Újból oldalra fordulok, hátam még mindig a földön, szemeim a Stormie szemei között ugrálnak, ahogy a pálcájának fénye játékosan rezegve verődik vissza bennük. – Szóval köszi, hogy tönkretetted a karrieremet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886150#post886150][b]Stormie A. Daniels - 2025.01.27. 21:15[/b][/url]

Egy tökéletes világban mindenki őszintén akarna Gyugyuvá válni. Talán ő a "helyes" válasz, már ha valaki gondolkodás nélkül akar dönteni, másoknak megfelelve. Stormie is ezt tette. Az elvei szerint válaszolt, azt, amit a legtöbben hallani akarnának. Hogy őszintén tett-e? Dehogy. Csongornak feltűnt? Természetesen.
Míg Csongi az ésszel gondolkodók táborát erősíti, Stormie szeret elvinni bármilyen kérdéskört a spiritualitás tengerére. Megúsztatni rajta, mint tengeren a hajót, néha napsütésben, néha erős viharban.
- Ha Tomóceusz Katatiki bűnözőnek számított volna, sokkal egyszerűbb dolgunk lenne, nem igaz? - Összegzi a beszélgetést és végleges döntéseiket. Új perspektívából nézve újra meg újra körbe lehetne járni a témát.
Nem szokott. Storm most vetne rá egy "komoly?" pillantást, de már kezdi is a cukkolást és az újjászületésük okának fejtegetését.
- Nincs is más barátod - kontrázik rá csendesen. A nevetése viszont már betölti az üres termet, úgyhogy a fejét támasztó kezét a szájára tapasztja egy kis időre. - Látod? Előző életünkben is legjobb barátok voltunk. Egyébként szívesen, bármikor. Szólj ha meguntad az életet a suliban és megetetem magunkat egy vérfarkassal. Vagy inkább vámpír? Kiszívom a véred, Szivi! - megvillantja felső fogsorát, még közelebb is hajol Csongor nyakához, de hamar visszahúzza a fejét, amint realizálja, talán barátjának ez kevésbé vicces, inkább kínos és kellemetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886158#post886158][b]Erdélyi Csongor - 2025.01.27. 22:10[/b][/url]

Ha Tomóceusz Katatiki bűnöző lett volna, talán még akkor is az ő mocskos életét választanám, feltéve, hogy sosem kapják el. Gyáva meglátás ez, nem is vagyok büszke rá, úgyhogy ezt nem firtatván, csak csendesen bólintok egyet, mintsem, hogy vezetésemmel belemerüljünk ennek a további kivesézésébe. – Cserébe egy az alattvalói által közkedvelt és igazságosnak tartott uralkodó volt – zárom le végül.
Valahogy a legkevésbé sem üt szíven a nem létező baráti köröm említése. Ez inkább tény, mint sértés. Még ha neheztelnék is rá érte, a nevetésével valószínű nagyon könnyen elfeledtette volna velem, hogy éppen haragudnom kellene rá.
Stormie közelítésére reflexszerűen húzom kissé hátrébb a fejemet, nyitott tenyeremmel pedig viccesen tolom el magamtól az övét, végig mosollyal az arcomon. Mindez remek kifogás arra, hogy közben pozíciót váltsak és felüljek törökülésben a lány felé fordulva.
- Először is, csak mert ugyanaz volt a górénk, nem jelenti azt, hogy barátok is voltunk. Biztos nehezteltem rád, mert a Télapó téged jobban kedvelt, mint engem. – Ez adott, tekintettel arra, hogy az ő halála véget lettem elítélve. Nagyban bólogatok, és örömmel konstatálom, hogy közel sem érzem magam annyira sebezhetőnek és bizonytalannak, mint a földön fekve.
- Másodszor pedig, nem tudhatod, ebben az életemben lehet, hogy egy kiváló vérfarkas idomár vagyok, és itt már a csikizés nem lesz elég – tárom szét a karjaim egy széles mosollyal, folytatva az immáron már nem annyira mély, inkább nonszensz diskurzusunkat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886197#post886197][b]Stormie A. Daniels - 2025.01.28. 19:55[/b][/url]

A navinés fiú végezetül szépen lezárja ezt az eszmecserét. Eltelt már legalább fél óra, ha nem több azóta, hogy befészkelték magukat az üres terembe. Jó társaságban jól telik az idő - szokták mondani.
Stormot nem különösebben hatja meg a játékos visszautasítás, hisz nem szándékozott olyasmit tenni, ami átlépne a barátságuk határán. Habár jó kérdés, a lány mennyire van ezekkel egyáltalán tisztában, tekintve, hogy néhanapján hárman fetrengenek a lakásukba nagy nehezen megvásárolt ágyban, ebből az egyik személy a lakótársa.
- Azt gondolod, nem voltunk barátok? - ragadja meg a lényeget. - A Télapónak csak jó és rossz listája van, nem szimpátialista - fontosnak tartja leszögezni, ez nem lehet valóságos, hisz az öreg pirosruhás számára mindenki egyforma... kell legyen.
A félhomályban nem feltétlenül látja a fiú, de Stormie szemöldöke megemelkedik. Még hogy vérfarkasidomár, na persze!
- Mit gondolsz te vérfarkasokkal táncoló, nem zártak még be minket az épületbe? - Valójában őt ez sem zavarná különösebben amíg meleg van és fedett helyen alhat. A társasházban bérelt lakásban is matracon aludt hónapokig, nem volt vele gondja. Csontjai is jól bírják még a kiképzést ilyen szemtelenül fiatalon. Kérdését követően talpra is áll, hogy aztán nyújtózzon egy nagyot. Kezét nyújtja Csonginak, hogy felhúzza, majd a pálcájáért sétál. - Köszi amúgy a mozizást. Felkísérjelek a kastélyba vagy még átjössz hozzánk egy sörre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886203#post886203][b]Erdélyi Csongor - 2025.01.28. 20:50[/b][/url]

- Ha egyszer akasztófára kerültem, akkor biztos különböző listán szerepelt a nevünk. - Ezt diktálja a logika. Így neheztelésem oka továbbra is adott, nem lehet valakit minden életben kedvelni. - Sőt, a Télapóra is haragszom mostmár - fejezem be a hülyéskedést nagyokat bólogatva, keresztbe tett karokkal.
Őszintén szólva mióta itt vagyunk minden járt a fejemben, csak az idő múlása nem, így azon sem lennék meglepődve, ha már tényleg bezárt volna a hely. Megvonom vállam, majd kezét elfogadva állok én is talpra. Hagyom Stormiet, hogy vezessen a teremből ki. Egy pillanatra elsötétül minden, majd az ajtó nyílásakor egy nagy fényáramlat bevilágítja az egész szobát újra. A félhomályból való átmenet a világosságba ásításra készteti szervezetemet, amit karom hajlatával igyekszek palástolni. Mielőtt zárnám az ajtót egy utolsó pillantást vetek a teremre, majd újra elnyeli azt a sötétség.
- Én köszönöm a társaságot, örülök, hogy eljöttél. - A kérdésére egy pillanatra elgondolkozom, bár nem azért mert bármi más programom lenne a kastélyban, de már így is úgy érzem, hogy a társasági aksim már most merülőben van, s talán Stormie mellett még elvagyok, a lakótársa valószínű, hogy otthon van. - Megleszek ne fáradj. Kimerült vagyok egy kicsit, úgyhogy talán legközelebb - felelem végül.
Kilépve a művházból megcsap a hideg téli szél, kegyetlen lenne elvárni a lánytól, hogy ok nélkül sétáljon még fel a kastélyig, majd vissza. Én még felajánlhattam volna, hogy hazáig elkísérjem, de már nem tudom hogyan ajánljam fel, hogy ne legyen fura.
- Hát akkor köszi mégegyszer és további szép estét - mosolygok rá. Itt jön az a pillanat, ahol sosem tudom eldönteni, hogy kell-e kezdeményezni ölelést, és ha igen akkor hogy. Így, ha ő nem teszi meg, csak béna módon felemelem bal kezem egy integetésre, ahogy útjaink ketté válnak. Még párszor hátranézek a vállam fölött, míg a következő sarkon be nem fordulok, s elindulok vissza a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886212#post886212][b]Androvics B. Márton - 2025.01.28. 23:54[/b][/url]

Az eskü szó hallatán szíve hevesebben dobog. Az ígéret szó is kőkemény, de az eskü... - Legyen így. - Ezzel a határozott magabiztossággal, ezzel a megingathatatlan hittel álljon majd a következő időszak elé is. - Ennek örülök - mosolyog le rá melegen. - De kérlek mondd meg kérlek Editnek is, szanaszét szívat vele - neveti el magát.
Az illem azt kívánná, hogy sajnálatát fejezze ki, de nem jön a szájára a szó. Tulajdonképpen nem is sajnálja a dolgot, és nem csak abból az önző okból kifolyólag, hogy ennek köszönhetően visszakapta Pannit. Leginkább azért, mert szerinte a lány már a kezdetekben sem volt boldog mellette, és hozzámenni egyenesen borzalmas döntés volt. Mindenbizonnyal épp ezért nem kapott meghívót sem az esküvőre, de ez egy másik történet. végül most szavak helyett ismét szorosabbra fonja a másik dereka körül a karjait, és apró puszit nyom feje búbjára, hogy így fejezze ki támogatását.
- Ha bármiben, bármikor segítségre van szükséged, már tudod hol találsz. Nagyon profin rakom össze a lapra szerelt bútort például - somolyog kisfiúsan a bajsza alatt. Arról nem is szólva, hogy mindent szívesen átnéz és megszerel, ami normál esetben elektromossággal kéne működjön. - Nem az enyém. A miénk. Mindig is a miénk volt. És nagyon reméltem, hogy egyszer visszajössz, mert én képtelen vagyok olyan jó forgástechnikákat tanítani a lányoknak, mint te. - Próbálja elviccelni, hogy ne törjön ki belőle ismét az érzelgősség, de ez a projekt mindig a kettőjük álma volt, amit végül Marc egyedül kényszerült megvalósítani. Legalábbis mostanáig.
- Dehogyis, most tökéletes. Mehetünk is, hiszen neked is rengeteg a mesélni valód. Menjünk hozzám, vagy hozzád? Vagy lógjunk be a csónakházba, mint akkor száz évvel ezelőtt? Vagy épült az elmúlt években egy csomó park meg ilyesmi is. - Érte a világvégére is elmenne, akkor is, ha épp halaszthatatlan dolga lenne. De jelenleg az egyetlen, amit muszáj lenne megejtenie az egy fürdés, mert a testszaga két halott borz, egy ázott medve és egy teli szemetes keverékére emlékeztet. Szép dolog is a férfilét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886213#post886213][b]Szabó Olívia - 2025.01.29. 05:20[/b][/url]

Egy nagy sóhajtás kíséretében állok a tükör előtt, ami lehetőséget ad arra, hogy megnézzem, hogyan is mozdulok az egyes lépések során, és valami nem jó. Nem látványos, mert ha az lenne, akkor tudnám, hogy na ez az, ami nem jó, de az a nagy helyzet, hogy nem látom. Csak érzem. Ez olyan női dolog, elég bosszantó tény. A két fonatomba kapaszkodom, és sóhajtva nézem magam a tükörben, immár mozdulatlan, hogy végre rájöjjek, mi is az, ami nem klappol. De nem tudom. Gyerekkorom óta táncolok, mégis, amikor meghallottam, hogy Márton egy kezdő és újrakezdő csoportot indít, megkérdeztem, hogy csatlakozhatok-e hozzájuk. Nekem ez a stílus sokkal jobban tetszik, és sokkal jobban meg lehet érteni benne a mozdulatok alapjait. Nem úgy persze, hogy az ember csak áll a tükör előtt és szenved. Az nem olyan nagyon segítő a problémák szempontjából, így végül, amikor nyílik az ajtó és Márton belép rajta egyedül megkönnyebbülten szusszanok egyet.
- Szia, kérhetek egy kis segítséget? Tudom butaság, de úgy érzem, hogy valami nem működik abban, amit a múlt héten tanultunk. A többiek olyan szépen csinálták, de nem tudom. Az az érzésem, hogy valami nem olyan jó. - Nehéz ez elmagyarázni, mert ugye én sem értem. - Edit felajánlotta a segítségét, de a nővéred stílusa néha túl hajcsáros nekem. - imádom őt, de nem könnyű mindig, ezért is lenne jobb most Márton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886220#post886220][b]Lénárd Anna - 2025.01.29. 11:36[/b][/url]

- Szívesen beszélek a nővéreddel - önfeledten nevet fel, mert igazából ezen nem tud meglepődni. Míg ő elfogult lelkitársával kapcsolatban, a testvérei mindent nagyító alá vesznek és megmondják, ha az nekik nem tetszik. Ilyenek a testvérek.
Anna tudja ám, Marcinak sosem volt jó véleménye a volt férjéről és milyen jól tette volna, ha inkább rá hallgat, nem a szívére. Vagy a szívére, ami a fellángolás mellett a kezdetektől kitartóan parázslott más iránt, de a barátságba nem fért bele, hogy olajat öntsön rá.
- Élni fogok az ajánlatoddal, még elég sok dolog van, amit be kell fejezni. - Sosem érezte azt, hogy Marcinak gond lett volna, ha segítséget kért tőle. A kapcsolatuk annyira tiszta és szoros volt mindig, bármiben számíthattak egymásra és úgy tűnik, az a láthatatlan fonal kettejük között akármennyire is nyúlt hosszúra, visszahúzta őket egymáshoz.
Ha Marci próbálja is elviccelni, Annának ez a szívéig hatol. Lebiggyeszti alsó ajkát, boci szemeket mereszt barátjára. Elképzelni sem tudja, mennyire sokat jelent ez a nőnek, aki ha visszaforgathatná az időt, soha nem menne el mellőle.
- Köszönöm - hogy bizalmat szavaz neki újra, na meg ennyi idő után is ugyanolyan fontosak maradhattak egymásnak. Újra szorosan magához öleli, cuppanós puszit nyom az arcára, csak aztán engedi el, hogy felvesse az ötletet a beszélgetés folytatására.
- Menjünk hozzám, főzök valamit. Te pedig gondolom letusolnál. Kihajtottad a gyerekekből a szuszt? - kuncogva csúsztatja le a kezét Marci karján, hogy végül a kezébe csúsztassa sajátját és összefűzze ujjaikat. A boldogság sugárzik az arcáról, miközben elindul mellette ki az épületből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886222#post886222][b]Androvics B. Márton - 2025.01.29. 13:30[/b][/url]

Általában kicsit korábban érkezik, ha teheti, egyrész azért, mert szereti előre berendezni  termet, bekészíteni a zenét és egyebek. Ezen kívül ilyenkor van alkalma gyakorolni, ötletelni a koreográfiákon a szobáján kívül is, egy olyan teremben, ami erre valóban alkalmas. Kicsit meglepte, hogy a kulcsot már előtte elvitte valaki, így aztán kíváncsian sétál fel, hogy megnézze, kinek támadt kedve szintén az óra előtt gyakorolni.
- Szia! - Arcán megkönnyebbült mosoly látszik, örül, hogy csak Olívia az, és nem valaki olyan, akivel kellemetlen lenne kettesben tölteni az időt, míg a többiek is megérkeznek. - Egyáltalán nem butaság, ha valami zavar, azt le kell tisztázni. Máris megnézzük, csak cipőt cserélek. - A fal mellett sorakozik néhány szék és pad, direkt azért, hogy az érkezők akár lábbelit, akár teljes ruhát tudjanak cserélni, ha úgy adódik. Marci szereti ezt a kényelmetlenséget megspórolni magának, és már próbaruhában érkezik ilyenkor, de a cipője nem feltétlen utcai hordásra való, így azt jobb szereti itt megoldani. Edit említésére muszáj elnevetnie magát, és bár részben egyet ért, de azért szeretné is megvédeni a nővérét. - Tényleg nem mindig könnyű vele - egyezik ki végül ezzel a válasszal, míg a cipőjét köti.
- Na gyere, lássuk - tápászkodik fel a székről, és három hosszú lépéssel a lány mellett terem, hogy kezét nyújtva jelezze, ő készen áll. Egyszerűbb belülről megnézni, hogy mit ronthat el a lány, mint kívülről, ahonnan talán nem is érezni a hibát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886249#post886249][b]Szabó Olívia - 2025.01.29. 21:34[/b][/url]

Hálásan pillantok rá, mert nem lenne kötelessége külön foglalkozni velem, de Márton már csak ilyen. Tudtam, de mégis megnyugtat, hogy segít, mert tényleg zavar az a valami, ami miatt nem tökéletes a mozdulatsor. Talán csak nagyon ráfeszülök, nem tudom.
- De azért kedves.- teszem hozzá még gyorsan, hiszen tényleg felajánlotta ő is, hogy segít nekem, csak így jobb, Márton tanít engem, neki szívesebben referálok. Ahogy megáll velem szemben, elmosolyodom, és a kezem a kezébe teszem, majd bólintok egyet, hogy kezdhetjük. Maga a mozdulatsor most is rendben van, könnyen ráhangolódok a partnerre, és gond nélkül felidézem a lépéseket, átadom magam a mozdulatsornak. Nincs lábra lépés, egymásnak ütközés, és mégis, valami most sem klappol.
- Tudom butaság, de nem lehet, hogy azért van, mert hét évig ugyanazzal táncoltam, és most másokkal csinálom?- akkor is ott voltak a mások, csak nekem Endre volt a párom, most viszont nincs állandó partnerem, és ez olyan, mintha gátolna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886361#post886361][b]Várkonyi Lilien - 2025.02.01. 19:28[/b][/url]

Elmosolyodik, ha a férfi nem kvibli, akkor könnyű dolga lesz, bár vannak, akik szívesen takarítanak két kézzel, mondjuk ő is. Ha épp dühös, akkor szívesen vezeti le a mérgét a csapon vagy az edényeken. - Oké - biccent is, fogadta a jó tanácsot és ugyan most még nem tudja, hogy van-e benne elég szándék ahhoz, hogy csatlakozzon a csapathoz, de ha már itt van és kapta ezt a lehetőséget, akkor mindenképp kipróbálja, ezzel nem veszíthet semmit. - Ezzel nem lesz gond - mosolyog, a vezetést teljes mértékben rábízza a tanárra, már csak azért is, mert neki egy kis ritmusérzéken kívül más nincs. Éppen ezért át is engedi magát az irányításnak, figyelve a férfi és saját mozdulataira is, meg persze a vezényszavakra, melyek még jobban vezethetik lépteit a parketten. Lili a vállaiba kapaszkodik Marcinak, feje viszont lefelé néz, mert épp a lépteket nézi. Az elején sikerül egy kicsit belebonyolódnia, egyszer még a férfi  lábfejét is sikerül telibe találnia. - Uhm , bocsánat - mosolyog elnézést kérően, utána próbál koncentrálni, figyel a zenére, a ritmusra és erre a jobb-bal tititá-ra, majd a bal jobb tititára. Néhány perc elteltével már egészen belejön, arcára is kiül a mosoly az apró sikerélmény végett. - Csak belejövök - pillant fel hálásan a tanárra és még egy kicsit táncol így vele, míg lassan az egyik tag jelzi az óráján, hogy mennyi az idő, Lilinek is eszébe jut, hogy az anyja már biztos aggódhat, hogy vajon hol is van ez a lány. - Hát igazán köszönöm ezt az ingyen leckét, hogy foglalkoztál velem - mosolyodik hálásan, miközben elengedi Marcit és tesz egy lépést hátrébb. -  Egy élmény volt! Lehet, hogy csatlakozom hozzátok akkor, átgondolom még a hétvégén, aztán lehet, hogy még látjuk egymást - elereszt egy mosolyt, aztán integet és elköszön mindenkitől, hazafelé még menet közben próbálgatja a lépteket és örül annak, hogy ma is tanulhatott valami újat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886402#post886402][b]Androvics B. Márton - 2025.02.02. 11:32[/b][/url]

- Legalábbis a maga módján - teszi még hozzá elnéző mosollyal. Valahogy úgy van ez a testvéri kapcsolat mindőjük közt, hogy ők bánthatják a másikat, de ha bárki már egyetlen rossz szót is szól, aláírta a halálos ítéletét. És ezért nagyon hálás, hogy ennyire összetartó és szerető családja van.
Kétszer megismételteti a mozdulatsort, hátha akkor kibukik, hogy mi a hiba, de technikailag Olívia mindkétszer hibátlanul veszi az akadályt. Ám mielőtt ezt közölhetné vele, és azt is, hogy mi fogalmazódott meg benne lehetséges problémaként, Olívia tökéletesen kihangosítja gondolatait kérdés formában. - Pontosan ezt akartam mondani, egyáltalán nem butaság. Az ember nem mindenkivel találja meg azt a hangot. Én sem találtam senkit azóta sem, akivel csak megközelítőleg olyan lenne, mint Pannival - vonja meg egykedvűen a vállát. - Ez nem azt jelenti, hogy már sosem lesz senki, akivel olyasmit éreznél, mint Endrével, mert személyes érzelmek nélkül is lehet valaki a tökéletes párod. Biztos, hogy a csoportban is vannak olyan fiúk, akikkel könnyebben megy, meg olyanok is, akikkel nehezebben, mindegy, mennyire táncolnak jól. -  Kicsit talán bénán, de azt próbálja a lány értésére adni, hogy egyrészt átérzi a helyzetét, másrészt ez normális, harmadrészt pedig vannak ilyen időszakok az ember életében. A tánc egyébként sem mentes sosem a személyes érzelmektől. Marci szerint az embernek ahhoz, hogy igazán jó élményként maradjon meg benne a tánc, szüksége van egy olyan alapvető kémiára a másik féllel, amelyet egyesek vonzalomnak hívnának. Nehéz ezt pontosan definiálni, hogy micsoda, mert az ember néha azokban talál a legjobb táncpartnerre, akikhez emberként alapvetően nem áll közel, és nem is érez erre késztetést. - Szóval csak tarts ki - veregeti meg kicsit esetlenül, de együttérzően a lány vállát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886620#post886620][b]Szabó Olívia - 2025.02.06. 17:08[/b][/url]

Elmosolyodom a válaszon, mert tudom, hogy minden piszkálódás ellenére ők nagyon jó testvérek, és jó példát is nyújtanak arra, hogy hogyan kell bánni egy testvérrel. Én szívesen veszek róluk példát, mert tényleg olyanok, akik jó alapot szolgáltatnak egy dinamikus testvérkapcsolathoz.
- Igen, valószínűleg még nem táncoltam elég fiúval. Lehet, hogy az összeset meg kellene táncoltatnom? - kérdezem elgondolkozva, még mindig Marciba kapaszkodva. - Az biztos, hogy mivel te jól táncolsz és én is, de mégsem érezzük egymást tökéletesnek, akkor nem a tudásunkkal van a baj, hanem a kémiával. - szeretem a kémiát két ember között, és a legtöbbször fel is ismerem. Vannak a városban is kedvenc jó kémiájú lakóim, akik nagyon jó párt alkotnának, csak vagy még nem jöttek rá erre, vagy nem mernek lépni, vagy egy másik személynek mondtak igent, és nem is gondolnak bele abba az opcióba, hogy mi lenne, ha mással lennének, vagy nagyon is belegondolnak, csak nem hagyják magukat szárnyalni. Finoman és nem riadtan, de elengedem a kezeit, és egy kis szájelhúzással konstatálom, hogy nem lettem bölcsebb, és azt se mondhatom, hogy nem táncoltam egy jót, mert Marcival mindig élvezet táncolni.
- Köszönöm, és azt is, hogy táncoltál velem. - hajolok előre, és nyomok egy puszit az arcára, mielőtt ellépve tőle a táskámhoz sétálnék, hogy igyak kicsit. Egy pillanatig habozok, de aztán visszafordulok felé. - Marci, te is tarts ki. Jó ember vagy, így egészen biztos vagyok benne, hogy el fog jönni az, akivel áttáncolnád az életet. - én hiszek benne, hogy ez megtörténik vele, és csak remélni merem, hogy hamarosan, mert szeretném nagyon boldognak látni.  A kezembe veszem az üveget és iszok egy kortyot, mert fontos, hogy mindig hidratáltak legyünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886783#post886783][b]Androvics B. Márton - 2025.02.09. 23:01[/b][/url]

- Inkább nekik téged. Hülyék lennének kihagyni egy ilyen lehetőséget - kacsint rá cinkos mosollyal. Elvégre Olívia nem csak remek táncos, de kifejezetten kedves és szép is. Tudja, hogy egyszer valakinek olyan lesz, mint neki az ő Gyöngyvirága, mert sok mindenben hasonlít egymásra a két nő. - Tökéletesen összefoglaltad - bólint egyetértése jeléül. Ez már csak ilyen.  Szeret Olíviával táncolni, mert tényleg jó táncos, és szereti, ha valaki nem csak precíz, de szívvel-lélekkel csinálja amit csinál, mégsem érezte sosem még csak megközelítőleg sem azt, amit Pannival minden alkalommal.
- Bármikor. - Kedves mosollyal simítja meg a lány vállát, hogy viszonozza a puszit valamilyen gesztus formájában is. A lány előtt tényleg bármikor nyitva áll az ajtaja, legyen szó szakmai, vagy kevésbé szakmai kérdésről. Egészen zavarba jön ennyi kedves szótól egy helyen, kell is néhány másodperc, hogy képes legyen megszólalni. - Nagyon aranyos vagy, hogy ezt mondod. Az a valaki az én életemben már eljött, de hagytam elmenni - vonja meg szomorkás mosollyal vállait. Kettejük történetében a legfőbb különbség, hogy Olívia megkapta a beteljesülést és a méltó lezárást, míg Marcinak csak a sóvárgás volt. Úgy érzi, ha az ő történetük is úgy alakult volna, mint ahogy a lány és Endre kapcsolata, akkor sem bánta volna ennyire, mert legalább megpróbálták volna, és nem csak a meg nem élt vágyak maradtak volna számára. Míg a barna iszik, addig Marci átmozgatja tagjait, mintegy bemelegítésként a hamarosan következő bemelegítéshez. Ő is öregszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=886989#post886989][b]Szabó Olívia - 2025.02.15. 16:25[/b][/url]

- Lehet, hogy majd most, hogy egyedül maradtam, megteszik. - húzom ki magam vidáman. Az a szerelem tényleg elmúlt, és nem mondom, hogy azóta nincs, aki tetszene, mert van, de a táncot tényleg sajnálom, rossz, hogy nincs meg az a plusz, ami eddig jelen volt. Hallgatva őt pedig értem, hogy mit érezhet, és ha létezne a lélek simogatása, akkor biztos, hogy nem csak megsimogatnám, de meg is ölelném az övét, mert annyira rendes fiú.
- Azt mondják, hogy ha valakinek vissza kell találnia hozzád, mert még dolgotok van az életben, akkor vissza is fog. Akkor az univerzum úgy keveri a kártyákat, hogy mindenképpen összeérjen még a történetetek. Szóval sosem tudhatod, hogy ami kicsúszott a kezeid közül, nem landol-e a... várj, ez nagyon rosszul folytatódna minden hogyan. - nyilván nem lenne rossz, de nem biztos, hogy éppen bármely öv alatti részébe szeretne ő vagy én belegondolni. Köhintek egyet csípőre tett kézzel, hogy korrigálhassam magam lángvörös fülekkel és kipirult orcával - Szóval csak azt akarom mondani, hogy szerintem ha nem zártátok le minden ügyeteket, akkor kaptok erre esélyt. Mert jó emberek vagytok. Tudom például, hogy Endre nem fog visszajönni, mert mind a ketten pontot tettünk a dolog végére, és a szívünk el is engedte a másikat, de rajtad érződik a sóvárgás. Bocs, de tényleg. - tudom, hogy nem jó ezt hallani, viszont szeretném, ha tudná, hogy én látom, hogy néha mennyire elmerül, és olyankor tudom, hogy Annára gondol. Példaképek voltak ők mindenkinek, aztán teljesen összezavarodtunk mind, amikor Anna férjhez ment. És ott vártuk, hogy majd Marci színt vall és ellovagolnak a naplementébe, de nem. Anna tényleg házas lett, és mi csak néztünk, hogy akkor egy másik happy endet kell elfogadnunk. Én támogatom a szerelmet, támogattam Annáét is, csak rossz volt látni, hogy Marciból elmegy egy darab vele. - De ha tévedek, akkor nem bánom Androvics Márton, feleségül vehetsz és csinálhatunk kémiát meg kisbabákat. Mondjuk tíz év múlva. Ha addig sem lesz mással kémiánk, akkor kérlek, vegyél feleségül, mert a nénik nagyon gonoszak azokkal a lányokkal, akik nem mennek férjhez. - ez egy reális félelem, de azért remélem, hogy nem kell beváltanunk. Szerintem össze tudnánk hozni a dolgot, csak azért inkább szeretném, ha mind a ketten meglelnénk azt, akivel működik a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=887314#post887314][b]Hegedüsh Marcell - 2025.02.25. 13:38[/b][/url]

Egy utolsó pillantást vetek a tükörképemre a művelődési ház ablaküvegében, és próbálom kiegyenesíteni a kabátom gallérját. Tökéletes. Túl tökéletes. Mintha minden rendben lenne, mintha nem azért lennék itt újra, mert az életem egy hullámvasút, ahol csak felfelé kapaszkodom, de a lejtő sosem marad el.
Besétálok a „rendelőbe”, a kis csengő csilingelve jelzi az érkezésem. A helyiség kellemesen meleg, a falakon pasztellszínek és ízlésesen elhelyezett könyvespolcok – minden arra szolgál, hogy az ember ellazuljon. Jól kitalálták ezt a helyet ideiglenes páciensvárónak. Helyet foglalok egy széken, és egy pillanatra elmerülök a gondolataimban. Vidám vagyok. Mindig is az voltam. Az emberek szeretik ezt bennem – könnyű velem együtt nevetni. De azt senki sem látja már, hogy néha milyen nehéz magammal lenni. Hogy milyen érzés, amikor az összes „majd jobb lesz” önmaga ellen fordul. És a végén már én sem hiszem el. Talán ezért vagyok itt. Vagy talán azért, mert még mindig túl sok minden fáj. Otília. A név még mindig ott van bennem, mintha egy elfeledett dallamot dúdolnék magamban, akaratlanul. Azt hittem, hogy ő az igazi. Az a fajta kapcsolat volt, amiről azt gondoltam, hogy végre biztonságos, hogy végre nem kell kételkednem. Aztán egyik nap már nem volt az. Egyetlen pillanat alatt lett belőle valaki másé, és én ott maradtam a saját naivitásommal, mint egy félbehagyott mondat. Amit senki nem akar befejezni… Aztán jött Elektra. Ő más volt. Túl sok és túl kevés egyszerre. Se veled, se nélküled – így mondanák az emberek, ha lenne erre pontosabb kifejezés. Volt, hogy minden tökéletes volt, aztán minden a visszájára fordult. Olyan volt, mintha két mágnes lettünk volna, amik néha vonzották egymást, máskor pedig taszították. Éveken át hittem, hogy megoldható. Hogy valahogyan rendbe hozható. De nem volt az. Az ilyen dolgok sosem azok. És ott van az a másik dolog is. Románia. Megfeszül az állkapcsom, ahogyan erre gondolok. Erről igazán senkinek nem beszéltem. Mert ha kimondom, akkor az azt jelenti, hogy megtörtént. Hogy valóban megtörtént.
A Szőke arca nem halványul. Néha éjszaka, amikor azt hiszem, hogy végre békén hagynak az emlékek, újra látom őt. Újra érzem azt, amit akkor éreztem. A fájdalmat, ami nem csak fizikai volt, hanem valami mélyebb. Az a legrosszabb, hogy azóta sem tudtam igazán feldolgozni. Csak elraktam, valahova mélyre. Hátha elfelejtem.
De nem felejtem el. Így csak hátra dőlök egy kényelmes székben, és várok a soromra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=887316#post887316][b]Rátonyi Jázmin - 2025.02.25. 14:09[/b][/url]

Nem akartam pácinesekkel foglalkozni, jó időre vissza akartam vonulni ebből a világból, hogy egy kicsit megnyugodjak, feldolgozzam az elmúlt időszak történéseit és valami újba vessem bele magam. Mindez nem változott, ez a terv, hogy beindítsam a birtokot, rájöjjek, hogyan működik egy gazdálkodás, pontosabban egy szőlőültetvény, mit lehet abból kihozni. Mellette pedig ott az írás, viszont amikor az egyik barátnőm szóba hozta, hogy lenne egy barátja, akinek szüksége volna szakemberre, elgondolkodtatott. Noha az elképzeléseimben szerepelt az, hogy talán néhány év múlva indítok egy magánpraxist, Hajni barátnőm ráébresztett arra, hogy ha hanyagolom ezt a területet, akkor majd sok mindent elfeledek, és akkor hiába az a sok év tanulás, befektetett munka és idő. Kell, hogy folytassam, ha csak egy vagy két emberrel is, de muszáj. Emiatt végül is felvettem a kapcsolatot Hegedüsh úrral, aki már volt is nálam egyszer, rendelő híján itt a városházán. Kész szerencse, hogy ki lehet bérelni helyiséget, hisz jelenleg még nem készült el az otthonom, ott nem fogadhatnám, a teaházba meg még sem ülhetünk be. Egy kedves illuzionista barátomnak köszönhetően kaptam egy mágikus rúnát, ami egy-két óra erejéig megteremti a közeg illúzióját, s a szimpla helyiségnek ad egy olyan külsőt és hangulatot, mintha csak egy kényelmes magánrendelő lenne. Ennél jobbat magam sem tudnék elképzelni. A találkozó előtt időben érkeztem, hogy elhelyezzem a rúnát, s hogy a megfelelő hangszigetelő bűbájt is ráolvassam a falakra, hisz nem szeretném, ha Marcell bármely velem megosztott gondolata szárnyra kelne, s holnap már az egész falu arról fecserészne. Épp egy teát kortyolgatok, amikor hallom a csengőt, ezért sétálok ki az illúzió szülte falak közül, s mosolygom kedvesen a várakozó férfire.
- Szervusz Marcell - tegezem az első alkalom óta, mert így könnyebben tudunk beszélgetni, legalábbis ez a személyes tapasztalat. - Gyere csak, foglalj kérlek helyet - mutatok a kényelmes kanapéra és egyúttal vele szemben helyet is foglalok, jegyzeteimet az ölembe veszem, kényelmesen dőlök hátra és fürkészem a férfi vonásait. Igazán jól fest, a tekintete és azok az apró redők az arcán mégis másról árulkodnak. Mesélt néhány dologról az első alkalommal, de úgy éreztem, mintha nem szívesen nyílna meg előttem, nem csoda, az első alkalom mindig inkább az ismerkedésről szól, pontosabban arról, hogy egyáltalán megszokja a helyzetet, merjen egyáltalán közölni bármit is. - Hogy vagy ma? - kérdezem szelíd mosollyal, ez kezdetnek egy bemelegítő kérdés. Nem szeretném a szájába adni a szavakat, azt szeretném, ha magától nyílna meg és beszélne arról, amiért valójában jött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=887319#post887319][b]Hegedüsh Marcell - 2025.02.25. 15:03[/b][/url]

Nyílik az ajtó, és a megszokott, kedves mosollyal fogad. Egy pillanatra eltöprengek, hogy vajon udvariasságból fakad-e, vagy tényleg örül annak, hogy lát. A helyiség kellemes, nyugodt légköre mintha azonnal körém fonódna, és én megint azon kapom magam, hogy egy részemben ott a késztetés, hogy hatra dőljek, ellazuljak, elhiggyem, hogy ez a tér biztonságos. De a másik részem… nos, az még mindig harcol ellene.
– Szervusz doki nő – biccentek vissza, és bár a hangom laza, tudom, hogy ő már az első percben észreveszi, hogy a mosolyom nem ér fel egészen a homlokomig.
Leülök a kanapéra, kicsit talán túlságosan is tudatosan helyezkedem el, mint aki próbálja megtalálni azt a pozíciót, ami nem árul el rólam semmit. Az egyik kezem végigsimít a nadrágom térdén – egy régi szokás, amire csak akkor jövök rá, amikor már megtettem. A kérdés egyszerű, egy tökéletes bemelegítő mondat. „Hogy vagy ma?”
Nem tudom, miért ez a pillanat az, amikor a gondolataim hirtelen szétesnek. Az őszinte válasz erre az lenne, hogy fogalmam sincs. Lehetne azt mondani, hogy jól vagyok, mert végül is, itt vagyok, a világ forog, reggel felkeltem, és nem történt semmi olyan, ami azonnal romba döntötte volna a napomat. Lehetne azt mondani, hogy nem vagyok jól, mert még mindig vannak pillanatok, amikor az életem olyan, mint egy törött tükör: kívülről talán épnek tűnik, de ha elég közel hajolsz, látod benne az összes repedést.
De mindkettő túlságosan súlyos válasz lenne egy egyszerű kérdésre. Ezért egy kis sóhajjal inkább ezt mondom:
– Hát… most éppen próbálok rájönni, hogy a teázás vajon tudományosan bizonyítottan nyugtató hatással bír-e, vagy csak a placebo ereje működik – tekintetem a csészéjére siklik, és egy halvány, kissé féloldalas mosollyal visszanézek rá. Ez a taktika. Egy kis humor, egy kis lazaság, mert ha viccelődöm, akkor talán nem kell igazán válaszolnom. De már az első alkalom után tudom, hogy őt nem olyan könnyű lerázni. A mosolya türelmes, a jegyzeteit ugyan az ölében tartja, de nem ír le semmit – még nem. Figyel. Szóval, sóhajtok egyet, és megdörzsölöm a tarkómat, mielőtt kicsit őszintébben folytatnám. – Igazából… nem is tudom – ismerem be végül. – Voltak jobb napjaim, voltak rosszabbak is. A kettő között ingázom, mint valami rosszul beállított hoppanálási pont – dőlhetnék hátra, keresztbe tehetném a lábam, lazának tűnhetnék, de nem teszem. Csak a kanapé peremén ülök, előrehajolva, és figyelem, milyen választ kapok erre. Mert ha őszinte akarok lenni – tényleg őszinte –, akkor a kérdés nem is az, hogy hogy vagyok ma. Hanem az, hogy miért érzem úgy, hogy néha semennyire sem vagyok. Igen, ez a nagy kérdés, Hegedüsh.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=887320#post887320][b]Rátonyi Jázmin - 2025.02.25. 15:55[/b][/url]

Elmosolyodom Marcell sajátos köszönésén, bár igaz, hogy doktoráltam, azért nem sűrűn szólítanak így, de egy cseppet sem bánom. Ha neki így könnyebb és ezzel közvetlenebbnek éli meg a pillanatot, legyen így. A lényeg az, hogy a páciens érezze magát otthonosan és kényelmesen. Egyébként az első benyomásom az volt róla, amikor megláttam, hogy egy meglehetősen céltudatás és határozott pasas, ellenben az évek során számtalanszor tapasztaltam már, hogy a legkeményebb külső is fedhet gyenge alapokat. A lelki segítségnyújtásért érkezők többsége pedig többnyire kapaszkodót keres, valamit, ami segít helyre rántani az életét, s biztos vagyok abban, hogy valami Marcell sorsát is nehezíti.
Miután kényelembe helyeztem magam, hogy abszolút neki szentelhessem minden figyelmem, fel is bukkan az első jel. Feltűnik, ahogy végig simít a térdén, ami másoknak talán fel sem tűnne, én viszont egyértelműen azt érzékelem, hogy szorong, s feltehetően elfojtja magában az érzéseit. Az egyszerű kérdésre sokan általában egyszerűen is válaszolnak, Ő viszont frappánsan reagál, ami még az ajkaimra is mosolyt csal. Egész ügyes próbálkozás. Ha jó házigazda lennék, most mozdulnék is, hogy töltsek neki egy pohárral, de ez most nem vendégség és az irányítást sem adom ki a kezeim közül. - Jól esne egy csészével? - inkább csak rákérdezek, ezzel utalva finoman arra, hogy érzékelek felőle némi szorongást. Erről árulkodik az is, ahogy ott megül a kanapé szélén, s előre hajol. Biztosan szeretne beszélni, de tudom, hogy ez nem olyan egyszerű. - Tehát érzelmi hullámzást tapasztalsz, mit gondolsz, mi lehet ennek az oka? Munka? Család? - mivel nem ismerem igazán Marcellt, muszáj, hogy ezekbe belekérdezzek, hisz a részletek fedik fel majd a valódi probléma gyökerét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=887395#post887395][b]Hegedüsh Marcell - 2025.02.28. 15:42[/b][/url]

A kérdése ott lebeg közöttünk, és egy pillanatra azon kapom magam, hogy tényleg elgondolkodom rajta. Ami őszintén szólva már önmagában gyanús. Nem vagyok az a fajta ember, aki szeret túlságosan mélyre ásni a saját érzéseiben – legalábbis nem anélkül, hogy ne lenne ott valami kapaszkodó, valami biztos pont, ami miatt érdemes. De itt ülök, és azon kapom magam, hogy tényleg próbálok válaszolni. A tea kérdésén elmosolyodom, félszegen, kicsit szkeptikusan.
– Mondjuk úgy, hogy ha tényleg tudományosan bizonyított nyugtató hatása van, akkor lehet, hogy el kéne kezdenem vödörszámra inni – a félvállról odavetett humor mögött ott van az igazság is, és tudom, hogy ő ezt pontosan látja. De a második kérdés az, ami igazán megakaszt. Mi lehet ennek az oka? Munka? Család? Felnézek rá, és egy pillanatig gondolkodom azon, hogy egyáltalán hogyan lehet erre jól válaszolni. Mert az ok nem egy dolog. Nem egyetlen nagy esemény vagy egyetlen trauma. Inkább olyan, mint egy maroknyi apró kavics, ami egy idő után annyira megtölti a zsebedet, hogy már nehéz lépni. – Minden? – a válasz félig-meddig komoly, félig-meddig megint csak egy védekező reflex. – A munka… nos, az legalább kiszámítható. Kijelölt feladatok, meghatározott határok. Talán néha fárasztó, de legalább van eleje és vége – a kezemet ismét végighúzom a nadrágom térdén, és egy kicsit előrehajolok, mintha ez segítene, hogy megtaláljam a gondolatok közötti rendet.
– A család… az más kérdés – itt megállok egy pillanatra. Mert erről beszélni nem egyszerű. Nem tudom, hogy hogyan kellene nekiugrani. – Azt hiszem, az a bonyolultabb rész. Vannak dolgok, amik egyszerűen… következmények. Elkezdesz egy életet, aztán az szépen, csendben, kérdés nélkül rád telepszik. Aztán ott találod magad egy ponton, és azt érzed, hogy talán te sem vagy igazán benne a saját életedben – ránézek, és próbálom kiolvasni a reakcióját. Próbálja megérteni. Próbálja összekapcsolni a mozaikdarabokat. – A hullámzás… talán abból jön, hogy néha úgy érzem, minden rendben van, máskor meg mintha semmi sem lenne az én kezemben. Mintha sodródnék, és néha sikerül megkapaszkodni, máskor meg csak hagyom, hogy vigyen az ár – megdörzsölöm a tarkóm, és halkan sóhajtok egyet. – És néha elgondolkodom, hogy vajon a jó napok tényleg jó napok-e, vagy csak jobban el tudom hinni őket– a szavaim ott maradnak a csendben. És valahol belül érzem, hogy ez az első alkalom, amikor tényleg megpróbálom kimondani, ami bennem van. Úgy néz ki, hogy ennek is eljött az ideje...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=887445#post887445][b]Androvics B. Márton - 2025.03.02. 00:23[/b][/url]

- Soha ne mondd, hogy soha! – Százszor mondott klisé, Marci is tudja, de ebben a helyzetben mégis olyan találónak érződik. Egyikük sem tudhatja, mit hoz számukra a jövő, így Olívia sem, hogy hogyan is alakul majd ez a dolog a tánccal meg a szerelemmel.
Igazán szeretné elhinni, amit a lány mond neki, de nem elég optimista ahhoz, hogy valódi reményeket tápláljon afelé, hogy Panni visszatér hozzá. Univerzum ide, vagy oda. Azon azért jót kuncog, hogy Olcsi mennyire zavarbajön a saját gondolataitól, bár ha egészen őszinte szeretne lenni magához, azért egy kicsit számára is arcpirító a gondolat. Mármint főleg az, hogy a lánynak egyáltalán eszébe jutott vele kapcsolatban olyan dolgokra gondolni, amiktől így elvörösödik. – Azért csak folytasd – kacsint rá, majd elneveti magát, mintha a világ legkönnyebb témáját tárgyalnák meg éppen. Azon ismét muszáj nevetnie, hogy mennyire fájdalmas hanglejtéssel mondja ki, hogy sóvárog utána. – Én is tudom, hogy néha rossz rámnézni is, ne aggódj. – Olyankor belül még rosszabb. – És nagyon kedves, hogy így gondolsz ránk. Aztán majd meglátjuk, hogy az univerzum mit szól ehhez. – Abba elvégre úgysincs beleszólása egyiküknek sem, szóval történik, ami történik, valami mindenképp lesz. Kicsit azért meghatódik ennyi kedves szótól, nem volt rá felkészülve reggel, amikor felkelt, hogy ilyen tündéri pillanatoknak lesz részese.
- Legyen tizenöt, és áll az alku – húzza ki magát katonásan, majd egy játékos tisztelgés után a kezét nyújtja erre a komolytalan ajánlatra. – Bár biztos vagyok benne, hogy csodálatos felesége leszel egy csodálatos férfinek addigra, és csodáédes kisbabáitok lesznek, akiket a nénik állandóan terrorizálni fognak majd. – Erre nagy összegben merne fogadni is, mert Olívia annyira kedves lélek, hogy amelyik normális férfi nem akarja magának, az tutira bolond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=887963#post887963][b]Szabó Olívia - 2025.03.29. 07:49[/b][/url]

Azért szeretem nagyon Marcit, mert ő tudja, hogy nem úgy gondolom sokszor a dolgokat, ahogy hangoznak. Vagyis de, csak, hogy nem látok mögéjük mást, nem tervezem elcsábítani meg ilyenek, csak sokszor jól sem tudom megfogalmazni a dolgokat, ezért inkább kimondom őket úgy, ahogy vannak.
- Szerintem mindenkinél van olyan, hogy rossz ránézni, de aztán jön a változás, és akkor meg majd jó lesz. Csak az emberek ilyenkor aggódnak azért, aki fontos nekik, és mivel mi régóta ismerjük egymást, aggódom miattad, mert fontos vagy nekem. - és ebben pontosan annyi is van, amennyit kimondok. Szerintem létezik fiú és lány között barátság, ezért is merek tőle olyat kérni, amit azok, akik nem hisznek ebben, biztos, hogy nem kérnének. Megnyugszom, amikor alkudozik és el is nevetem magam a mozdulataira, de a kezem a kezébe teszem és bólintok. - Jó, a tizenöt még rendben lehet. - megnyugtató, hogy van egy alternatívám a jövőre, de őszinte leszek, azért sokkal jobban drukkolok az igaz szerelemnek, mint ennek a lehetőségnek. Azt hiszem, csak szeretném bebiztosítani magam, hogy ne maradjak én a kedves lány, akivel valahogy senki se számol, mint opció. A gondolataim kuszák, de nem logikátlanok.
- Szeretném, hogy igazad legyen. Azt hiszem, hogy Endre búcsúja és a tény, hogy nem találom a helyem a táncban együtt túl sok most és egy kicsit megijedtem. De én is remélem, hogy eljön a csodálatos férfi, és remélem, hogy te is reménykedsz a csodálatos lányban. - szeretném, ha a számomra fontos emberek boldogok lennének, és igen, azt is, hogy én is megleljem azt, akivel boldog jövőt építhetek majd. - Köszönöm Marci.  - mondom kicsit halkabban, ahogy nyílik az ajtó és megérkeznek az első emberkék a mai órára.