A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839132#post839132][b]Autumn Rue Danvers - 2021.11.17. 00:32[/b][/url]

Kiborított az otthonlét. Egyszerűen megfojtott a közös levegő, a bájolgás az egész hülye színjáték. Több mint egy éve kerülgetjük egymást abban a nagy lakásban, és semmi nem változott. Mintha mind arra várnánk, hogy anya egyszer csak betoppanjon, és mindent megoldjon. De igazán már azt se tudom, hogy őt akarom-e. Szeretném tudni, hogy jól van. Hogy él. De ha visszajön, az azt jelenti, hogy magától ment el. Elhagyott minket, és amikor kellett volna nekünk se jött vissza.
Ahelyett, hogy a kelleténél tovább agyaltam volna ezeken, inkább haza se mentem. A legtöbb délutánt a Nagyteremben, a tanulóban vagy valahol a kastély környékén lófrálva töltöttem. Igyekeztem esti órákat bevállalni a kocsmában, és csak úgy csinálni, mint akinek rengeteg dolga van. Akkor soha senki nem kérdez.
Csakhogy volt egy ember, akit képtelenség volt lerázni. Eleinte féltem, hogy esetleg belemászik. Rákérdez, hogy miért nem megyek haza tanulni, vagy miért vagyok mindig egyedül. Szóval hogy fenntartásokkal kezeltem a jelenlétét. Biztosan ő is érezte. Nem lehet, hogy nem. De mégsem ment el. És hozzászoktam. Már anélkül tudtam a feladatomra koncentrálni, hogy zavart volna a jelenléte. Amikor meg nekiállt mondani, akkor pedig örömmel vettem. Nem akart az életemben vájkálni, csak átlagos témákat érintett. Bármennyire is nehezen vallottam be, de örültem, hogy ott van. Mint régen Summer.
- Igen? - vetettem az utolsó e betűt a papírra, és felnéztem rá. Már legalább két perce nézett. Máskor is szokott ilyet, de most valahogy más volt a kisugárzása. Mintha akart volna valamit. - Azt ne mond, hogy már mindennel végeztél - vontam fel a szemöldökömet, mert mikor nekiálltunk még rengeteg dolga volt. Én meg konkrétan egy esszét nem bírtam még befejezni. Mondjuk a legnehezebbel kezdtem, de akkor is. - Adjak plusz munkát, hogy elfoglald magad? Azt hiszem a szertárban vannak még teletömött polcok- jegyeztem meg huncut mosollyal. Egyedül vele szoktam viccelődni a prefektusi jelvényemmel, és az azzal járó feladatokkal. Többnyire rajtam se volt. Most is a táskám első zsebében pihent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839145#post839145][b]Autumn Rue Danvers - 2021.11.17. 23:05[/b][/url]

Általában egészen komolyan vettem a feladataimat. Érdekelt, amit csinálok, még akkor is, ha egy olyan helyen kellett motiváltnak maradnom, ahonnan legszívesebben menekültem volna. Azonban a mai nap egyáltalán nem az enyém volt. A szavak nehezen jöttek, az ábrák bonyolultak voltak, és hirtelen már a petíció mintatervét se volt hajlandóságom papírra vetni. És még így is úgy tűnt jobban tudok figyelni a feladatomra, mint Zalán. Remek.
Egy kis méreggel vegyített vágyakozással néztem a srácra. Legszívesebben én is mentem volna. Menekülnék én egészen Írországig. Aztán azonban megingattam a fejem. Összeszorítottam az ajkaim egy pillanatra, aztán elengedtem, hogy utána bíborbarna hangon kezdjem felsorolni az indokokat.
- Nem lehet. Először is tanulnod kell, mert nem romolhatnak le a jegyeid miattam - kezdtem a komolyabb indokkal, még mindig az agyamban tartva a táskájában lapuló érdemjelet. - Másodszor pedig túl hideg van. Úgy kéne lekaparnod a lelátó padjairól öt perc elteltével - ingattam a fejem, és kinéztem az ablakon egy pillanatra. A szürke felhők teljesen beborították az eget, melankóliát hintve a földiekre.
Visszafordultam a saját könyveimhez, de egy perc se telt el, és Zalán újra szenvedni kezdett. Bal oldala a számnak felkunkorodott, ahogy alulról felsandítottam rá. - Ki kell hozzá nyitnod a harmadik szemed - szóltam euforikus magasságokból. - Vagyis légy kreatív. Tényleg semmi dolgod nincs - vontam meg a vállamat, és a füzetre sandítottam. A kedvenc témaköröm.
- Vegyük a tenyérjóslást. Van egy csomó vonalka a kezedben, és soha, egyszer nem nézted még meg őket. De most! Most megnézed milyen mélyek, milyen hosszúra nyúlnak, milyen távol vannak egymástól. Még össze is hasonlítod, hogy szimmetrikus-e a másik kezeddel - magyaráztam, és kinyújtottam először a balomat, aztán a jobbomat. - Mond el mit látsz benne - tettem próbára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839166#post839166][b]Autumn Rue Danvers - 2021.11.19. 00:21[/b][/url]

Számítottam valami passzív válaszra, de Zalán replikáján mégis elnevettem magam - sokak nemtetszésére. Még jó, hogy nem a könyvtárban voltunk, ott talán még két dobásunk lett volna, mielőtt kiteszik a szőrünket. És ebbe a hangos beszéd is beletartozott volna. Milyen edukatív környezet...
Mondataim úgy tűntek elérték a fiút. Komolyan, mintha valami megcsillant volna a szemében. Nem érdeklődés, azért ilyen messzeségekbe nem mennék el, de valamiféle értelem. Vagy annak a foszlánya. Még a tenyerembe is érdeklődve nézett, hát nézzenek oda, csak az én motivációm kellett csak.
Aha, hát persze. Amint ujja megindult a jobb kezem fele, csalódottan dobtam le az asztalra. Egyik szemöldökömet kérdőn, mégis mérgesen húztam fel, ahogy a szemeibe néztem. - Nem vagy vicces. A tenyérjóslást meg a bal tenyérből kell végezni - mutattam fel számára az említett végtagot. Kicsit félre túrtam az előttem elterülő eszközöket, és Zalán kezéért nyúltam. Finoman magam felé fordítottam a tenyerét, aztán óvatosan végighúztam az ujjam a két vízszintes, egyenes vonalon.
- Látod, ez a kettő a fejvonal és az életvonal. Míg az első a mentális épségünkre utal, vagyis mivel neked egy mély, határozott vonal, így megállapítom, hogy magas az intelligenciád és jó az emlékezőképességed. A másik vonal pedig a fizikai épségre utal. Nem fázol meg könnyen, és nincs semmilyen komoly örökölt betegséged se - ujjam eljátszott Zalán tenyerének belsején, miközben rávetettem a pillantásom, hogy lássam, mennyire követett eddig. - Persze ezek olyan adatok, amiket amúgy is gondoltam rólad, de megnyugtató a bizonyosság - jegyeztem meg. De komolyan, a srác folyamatosan kint volt a kviddicspályán. Ha göthös fajta lenne, állandóan valamilyen náthától szenvedne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839618#post839618][b]Autumn Rue Danvers - 2021.12.01. 00:18[/b][/url]

Szerettem ezt csinálni. Nem is azért, hogy mások életében vájkáljak, hanem mert érdekesnek találtam ezeket a fajta varázslatokat. Ezek olyanok voltak, amiket a muglik is megpróbáltak utánozni, sőt voltak köztük is olyanok, akik nem csak azért csinálták, hogy másokból pénzt szedjenek ki. Értékelendő, hogy ők is értenek valamihez.
A körülöttük lévő hirtelen sutyorgást szinte már fel sem fogtam. Ha tettem volna se nagyon tudok változtatni a véleményükön, és őszintén, már nem is nagyon akartam. Zavart, hogy az emberek pletykálnak rólam, de már nem féltem tőle, hogy mit tehet velem a magány, amit ez szül. Megtanultam vele élni.
- A tenyérjóslás nem csak a jövőről szól ám. Meg egyik jóslás sem. Mindbe benne van a múltad és a jelened is, mert anélkül nincs jövőd - okítottam magamhoz képest egészen türelmesen, és odanéztem, ahova mutatott.
- Is. Nincsen egy bizonyos vonal, ami csak a jövősre lett kitalálva. Az egész tenyeredet kell nézni. Például itt az életvonalad - mutattam a hosszúkás, görbe vonalra, ami a a tenyere alsó felén húzódott. - Elindulsz az egyik végéből, látod? Mély, nem ágazik szét. Aztán... várj - hajoltam közelebb, és jobban megnéztem magamnak a vonal húzódását. Egy ponton olyan halványka volt, hogy majdnem el is tűnt. Aztán ha csak egy picivel is, de az eredeti vonaltól eltérően folytatta tovább az útját. Újra egyre erősödve. Nem voltam benne biztos, hogy pontosan mit jelent, csak hogy rosszat. Egy pillanatig haboztam, csak néztem magam elé. Agyaltam, hogy mivel tennék jobbat, aztán pedig meghoztam a döntésem.
- Szóval minden boldogság. Ahogy általában a jósok mondani is szokták - dőltem hátra, és zavartan kezdtem visszahúzni magam elé a füzetemet. Beletenyereltem valamibe, amibe nem kellett volna? Valószínűleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839627#post839627][b]Autumn Rue Danvers - 2021.12.01. 12:13[/b][/url]

Beharaptam az alsó ajkam szélét, aztán lassan engedtem, hogy kicsússzon onnan. Reflexből jött a mondat, agyam éppen nagyon máshol járt. Próbáltam megfejteni a tenyeret, ami előttem volt, és közben nem felhívni a viselkedésemre a másik figyelmét. Kellemetlenül tapasztaltam, hogy általában sáfrány hangom baritsárga fakósággal csengett a teremben, mikor megszólaltam.
- Konkrétum? Mire gondolsz? - kérdeztem vissza, szigorúan a füzeteimet nézve, rendezgetve, mintha egyetlen gyors mozdulattal nem tudtam volna pontosan ugyanoda visszarakni, ahol eddig volt. Mellékcselekvés, amíg kitalálok valamit.
- Zalán... - szóltam megfedő stílusban. Tökéletes tématerelő volt a hozzászólása. - Abban a pillanatban rájöhettél, hogy nem úszod meg büntetés nélkül, amikor kiderült a számodra, hogy prefektus lettem - néztem újra a szemébe, és lassan felkunkorodott a szám széle. Huncut csillogás villant a szememben, és egy pillanatig hagytam, hogy elhiggye, hogy igazat mondok. Igazából lehet azt is tettem. Ha valamin rajta kaptam volna elég valószínű, hogy tényleg kiosztanék rá valami feladatot. Vagy nem. Ki tudja. Néha nekem is lehet vajszívem, nem?
- De tudod mit, lehet hogy kiolvastam a tenyeredből a beosztásomat, mert most mintha... mintha... - szívtam be a mellkasomba mélyen a levegőt, és a távolba meredtem. - Igen, határozottan azt érzem, hogy nem fogok dolgozni szombaton. Miért, akarod gyakorolni a jóslástant? Elég gyér a tudásod - cukkoltam tovább egy mosoly kíséretében. Igyekeztem a tenyerében megbújó igazságot valami nagyon hátsó pontra száműzni az agyamban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839659#post839659][b]Autumn Rue Danvers - 2021.12.01. 17:29[/b][/url]

Zalán AZ ESET óta egészen kerülte Wintert, mint téma. És jól is tette. Na nem azért, mert mindenre is ugrottam volna amit mond, hiszen nekem is gyakran az agyamra ment. Szimplán csak furcsán éreztem magam, ha más rosszat mond róla. A legkisebb dolgokban is meg akartam védeni, ha már ő nem lehet ott a nagy képével, hogy megtegye ezt magától. De a jelenlegi körülmények miatt csak megálltam egy kicsit, és a hajamba túrtam. És már el is engedtem a megjegyzést.
- Nem, az apánk fog pultozni a hétvégén. Néha a góré is csinálhat úgy, mintha lenne felelősségérzete - hangom gúnyos ércsárgán üzente a fenntartásaimat a családfőt illetően. Egy újabb tag, akire nem tudtam ugyanúgy ránézni anya eltűnése óta. Igazából nem is nagyon akartam egy pillantást se szentelni neki. Ő se tette a legnagyobb baj idején, nekem most miért kéne.
- Őszi séta, forrócsoki és sikító pillecukor? - vontam össze a szemöldököm. Vártam. Talán arra, hogy neki is leessen a tantusz, vagy hogy lejátssza újra a fejében. És láss csodát meg is történt. Elmosolyodtam, és aprót biccentettem.
- Ne értsd félre, ez egy nagyon... hangzatos felsorolás, de inkább Ramit kéne megkérdezned. Vagy valamelyik évfolyamtársadat - próbáltam kedvesen rávezetni a helyes útra. Már csak az kellett volna, hogy elhíreszteljék, hogy velem randizott. Akkor aztán szegény srác már hirtelen a kitalált covenem tagjává is avanzsálják. Engem meg liliomtiprónak. Pedig ez a cím is Wintert illeti, ugyebár.
- De egy korrepbe benne vagyok. Átjöhetsz a nagyi lakásához, ott általában mindig nagyon csend van - egyeztem bele készségesen. - Summer szokott ott lófrálni meg... Félix - ismertettem a szituációt. Hiába volt Gárgyán mama olyan idős mint maga a ház, mindig úton volt valahova. Nem tudom milyen elem hajtotta, de reméltem, hogy bennem is olyan van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839664#post839664][b]Autumn Rue Danvers - 2021.12.01. 18:54[/b][/url]

Szemem a fiú arcán nyugtattam. A vonásait elemeztem, és próbáltam rájönni, hogy Zalán ajánlata mennyire volt komoly. Vagy éppen szándékos. Barátok voltunk. És valószínűleg úgy mentünk volna el forrócsokizni is. De mégis furcsa volt, és a gyomromban valami furcsa csavaros érzés vette kezdetét.
- Ha zavarnál, nem mondtam volna - néztem jelentőségteljesen Zalánra. Nem szoktam a semmiért jártatni a szám. Ha nem akarnám, hogy átjöjjön, akkor szimplán csak hagytam volna elévülni a beszélgetést, és figyelmemet újra a rakatnyi házira fordítani.
- Mi lenne érdekesebb, mint a jóslástan? Ugyan már, esküszöm nem foglak egy oltáron feláldozni - sóhajtottam fáradtan, talán a kelleténél hangosabban is, ugyanis a csituló diákság újra heves szóváltásba kezdett. Holnaptól már gyilkos is leszek, remek.
- Félix a nagyi kutyája. Okos egy eb. Még neki is megy a tenyérjóslás - humorizáltam faarccal. Volt néhány vonás, amiben egészen hasonlítottam Winterre. Gesztikulálás, mondatszerkezet, és hát... a kissé sértő odaszúrások.
- Oké, szóval nekem szabad a szombatom, nem nagyon lesz senki a lakásban, neked korrep kell jóslástanból, szóval gyere háromra - vontam meg a vállam egyszerűen, és felvettem a tollamat, hogy ezzel is jelezzem, hogy számomra le van zárva az ügy. Semmi értelme nem volt ezt tovább cifrázni.
- Oh, és ha tenyérjóslást fogunk csinálni, akkor próbáld meg nem összerajzolni a kezed, meg elég nehéz volt így bármit kinézni belőle - jegyeztem meg. Hazugság volt? Talán. De ezzel biztos volt, hogy eltüntettem a gyanakvás csíráit is Zalánból. Hiszen minek riogatnám, ha igazából csak odaképzelek valamit?