A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=836238#post836238][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.08.27. 18:33[/b][/url]

Pokoli fejfájással ébredt, olyan rosszal, hogy ahhoz se tudott kellően koncentrálni, hogy elkészítsen egy bájitalt, ami csillapítaná. Nem mintha ne mehetne el a gyengélkedőre ilyenkor, tudta jól, hogy a lehetőség adott, de szinte látta maga előtt a komoly bajaiktól nyöszörgő bent fekvő diákok gúnyos pillantását. Kinevették, lenézték, hogy holmi fejfájással picsog itt. Végzős mestertanonc létére. Ő Vizsnyicky Lilla volt, az ég szerelmére!
Szóval nem, inkább az egész napot végigkínlódta, noha teljesen hasznavehetetlen volt emiatt. Ami szintén rendkívül frusztrálta, jobban, mint maga a gyötrő szúrás a halántékában. Viszont nem adhatta jelét ennek, legalábbis ott nem, ahol látják, mert vagy kíváncsian megbámulnák, aminek már a gondolatától is viszketni kezdett a tarkója, vagy ami rosszabb, megkérdeznék, hogy jól van-e. A megjátszott kedvességre pedig semmi szüksége nem volt, főleg nem azon az áron, hogy beismerje gyengeségét. És egyébként sem ért rá, rengeteg idejét vesztegette el, és a nyakán volt a vizsgaidőszak.
A délután a tanulószobában érte, ezt találta Lilla a legmegfelelőbb helyszínnek, mert az év ezen szakászában már tényleg csak azok időztek itt, akik valóban arra használták a termet, amire rendeltetett: tanulni. Itt nem zavarták, nem hangoskodott senki, és még csak nem is próbáltak beszédbe elegyedni vele. Legalábbis azt hitte.
Sztella, az egyik évfolyamtársa csapódott mellé, de szó szerint, úgy rakta le magát a székre, hogy az megreccsent alatta. Pedig nem volt súlyos a lány, csak lendületes. És rellonos. Ez talán túl sokat is elmondott róla, ugyanis azok közé tartozott, akik direkt ráerősítettek a házhoz köthető sztereotípiákra.
És mielőt Lilla bármit tehetett volna ellene, a csaj faggatni, nyaggatni kezdte, röhögcsélve megkérdezte, hogy kikérdezze-e őt, és a levitás érezte, hogy menten elfogy a türelme, és leátkozza ennek a szerencsétlennek a haját. Ami nagyon nem volt jó ötlet, szóval alternatíva gyanánt inkább megkísérelte elterelni magáról a figyelmet. Fejével rábökött az épp belépő navinés lányra.
- Neki vajon nem telik nadrágra és cipőre, vagy csak nagyon otthon érzi magát? - tette fel a költői kérdést, és felvonogatta a szemöldökét is kétszer, úgy nézett Sztellára, aki vihorászni kezdett.
Lilla pedig sóhajtott, és újra a könyvébe bújt.  A rellonos leszállt róla, és miután kiszórakozta magát, valamit magyarázva is "Hudson"-ról, fogta magát, és nagy lendülettel felállt, és magára hagyta a két lányt.
Nem hitte, hogy a navinés hallotta volna őket, de úgy tűnt, sikeresen megoldotta a problémáját úgy, hogy kreált egy újabbat. Fáradtan, és kissé ingerülten emelte fel fejét ismét a könyvből, hogy kékjeit Zayday-re fókuszálja.
- Túl hangos vagy, az a problémám. Hudson. - Nem értette, mi baja ennek a nőnek, de ha teljesen őszinte akart lenni, egyáltalán nem is akarta. A feje még most is lüktetett.