A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=825173#post825173][b]Fekete Nonó - 2021.01.24. 10:31[/b][/url]

Zina

Az órámról jövök, és mielőtt idejöttem volna, kikölcsönöztem ezeket a könyveket, és elhoztam ide őket, hogy el tudjam olvasni őket nyugiba. Oda is megyek a tulajdonoshoz, de nem találom ott. Akkor oda is megyek a könyvespolchoz és nézem, hogy nekem melyik kellene. Meg is nézem, hogy nekem melyik kell. Meg is találom. Le is ülök vele az asztalhoz. Nem figyelve arra, hogy nem vagyok egyedül, kinyitom a könyvet és elkezdem olvasni. – Á! Milyen érdekes. – Aztán jövök rá, hogy tanulni jöttem. – Kezdjünk hozzá.
Nem is veszem észre, hogy van itt valaki.
– Ó van itt valaki. – Berakom a könyvbe a karórámat, hogy tudjam hol tartok a könyvben. Le is rakom a könyvet. Hm. Próbálom átgondolni, hogy miként szólítsam meg anélkül, hogy megzavarnám. – Szia! Érdekes az a könyv? Az enyém nagyon érdekes.            

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=828210#post828210][b]Fekete Nonó - 2021.03.28. 20:57[/b][/url]

Zina

Miközben kinézek a szoba ablakán, látom ahogy a természet átöltözik őszből tavaszba. Visszafordulok a asztalhoz. És lenézek a tankönyvre. És felemelem, hogy könnyeben tudjam olvasni a könyvemet. Majd eszembe jut, hogy még meg se néztem, mi van az idei tananyagokban. Vissza kell mennem az Eridon toronyba, mert ott vannak könyvek meg pár jegyzet is, mert én inkább nem cipelek mindent mindenhova, mert mindig találkozom valakivel órára menet, vagy valami ilyesmi, és akkor nem jó egyszerre sok dologgal futkosni össze-vissza, bár mindig lerakjuk a dolainkat, mert nagyrészt Eridonosokkal vagyok együtt nyilván. Kikkel, ha nem a háztársaimal. Persze vannak esetek, amikor nem. De akkor meg nem óráról jövök. Ez milyen furcsa. Erre csak most jöttem rá. De ez most így év elején nyugisak most még a napok, reggelek. De milyen lesz ez később…  Abból állt nagyjából az eddigi év, hogy találkoztam pár baráttal, akiket még előző évben gyűjtöttem. De most pont nincs semmi dolgom. Nyugis napom volt ma. Beszéltem barátokkal. Meg köszöngettem.  Szerintem Zinával is lassan elbúcsúzunk bár nem biztos ez csak feltételezés volt. Mit mondjak?
–  Ja tudom! Elmegyek egy kicsit, mert el kell mennem a klubhelyiségbe. Remélem nem zavar!
Miután elmondom, ami akartam Zinának, azután felállok és elindulok a klubhelyiség felé. Aztán visszafordulok és hozzáteszem.
 –  Ne menj el, persze csak akkor ha elmennél, akkor maradj, még mert visszajövök szóval számíts a visszajövetelemre Zina, mert miután elhoztam az a pár könyvet akkor visszajövök. Nem sok idő. Nem mondok pontosat mert még nem tudom én se mennyi. Elindulok gyors léptekkel, hogy minél előbb vissza érjek. Oda érve elvégzem, azt amit meg kell csinálnom, és már megyek is vissza a tanulószobába tanulni, meg átnézni dolgokat a tananyagban, meg beszélgetni, de szerintem már csak öt percet-fél órát fogok ott lenni, mert még van egy dolog amit nem csináltam meg. De szerintem az nem lesz annyira sok idő, de ki tudja lehet, hogy még több is lesz az az idő, és túllépem a saját korlátaimat. Na most tényleg csinálom a dolgomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=843113#post843113][b]Fekete Nonó - 2022.02.03. 19:24[/b][/url]

A hálókörletek felől megyek a tanulásra kijelölt helyszínre. Már a szoba előtt állok. Körbenézek. Meglátom Tímeát, aki éppen egy könyvet bújik. Reménykedem, hogy észrevett. Közelebb megyek hozzá, és leülök aztán megszólítom.
– Szia Tímea! – Köszöntöm, és lerakom a kezemben lévő tárgyakat, üvegeket, fűszereket, és hozzávalókat. – Elkezdted már? – Tudja, hogyan kell készíteni bájitalt? Mert elképzelhető, hogy még nem csinált. – Segítsek? Készítettél már bájitalt, tudod hogyan kell?


Három perccel később váratlanul beront hozzánk Rudolf. Mintha figyelne valamit, majd megkérdezi, mit csinálunk, én elmondom, aztán megdicsér minket. Kicsit elcsevegek vele, aztán magunkra hagy. Belekukkantok a könyvbe. – Most kell kettő csipet abból a törmelékből. – Mutatok egy kicsi fém dobozkára. Berakom, és közben elkezdek ismerkedni jobban a lánnyal.

– És milyen eddig a kastélyban? – Egy alap kérdést teszek fel. – Mennek a tantárgyak? – Érdekel, valami a sulival kapcsolatban? – Mert mint elsős biztos érdekes neki Bagolykő és a mágusvilág. Nézegetem a kotyvalékot, ami készül az üstben. Közben Tímeát próbálom figyelni, hogy lássam, nem ront el semmit. Néha szólok neki, “hogy abból kevesebbet” vagy “azt ne tedd bele” de amúgy nagyon jól csinálja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=871508#post871508][b]Fekete Nonó - 2024.01.07. 11:23[/b][/url]

Úgy gondolom, hogy akinek nehézségei vannak annak segíteni kell. Nekem is nagyon jól jött, amikor valamiben elakadtam. Most a tanulószobába tartok, mert egy elsős felkeresett, hogy elakadt az egyik tantárgynál. Mondtam neki, hogy szívesen segítek. A tanulás mellet azért szerencsére marad időm. Gyorsan összepakoltam a tanulós cuccom és elindultam a tanulószobába. Ott találkozom Lisaval. Kicsit izgulok. Mert még sosem korrepetáltam. Csak házit készítettem osztálytársakkal. Mikor oda érek leülök az egyik székre és előveszem a tanuláshoz szükséges dolgokat. A füzetemet, tintát-tollat és a szükséges eszközöket. Így várom a kis diákot. Amíg várakozom gyorsan átveszem az első éves varázslatokat, gyógynövényeket. Minden lehetséges dolgot, mert még pontosan én sem tudom, hogy miből korrepetálom. De szerencsére mindenre gondoltam. Mondjuk, ha bájitaltanból akkor abból nehéz lesz. Mondjuk az elméletet eltudom neki mondani. Szóval végül is bármilyen tárgyból is kell felkészültem. Csendben várakozom. Valaki éppen bejön az ajtón. Oda kapom a fejem és megpillantom Larissat. Intek neki, hogy itt vagyok. Végig nézek rajta és elmosolyodom.
- Szia! Miben kell segítség? miben akadtál el? – kérdeztem mikor leül. Aztán elkezdtem előszedni a táskámból azt a füzetet, amiből tanulni fogunk. Majd tekintettemet a lányra emelem. Kicsit elkalandozom. Eszembe jut, hogy milyen volt nekem az első évem és hogy mennyire izgatott voltam mindig és mennyire bennem ált a szám. Elmosolyodom és a füzetemre nézzek.