A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=830643#post830643][b]Vattai Júlia - 2021.04.29. 23:50[/b][/url]

Marina
Hogyan készítsük ki Júliát fél perc alatt
(Darik recept alapján) ||| |||
______________________________________________________

Amikor megtudtam ki lesz a tanulótársam le kellett ülnöm. Különben is bajom van azokkal a naiv ribancokkal akiket az élet nem képelt fel, vagy lépett a szájukba, vagy rúgott hasba, vagy nyomott a porba. Akik körül ott lebeg a gyerekkorban általában szerte szálló burok, s ezért mindent rózsaszínnek, jónak, meg játéknak látnak. Akik képtelenek felelősséget vállalni a jövőjükért, helyette végigbasszák a fél napot a maradékban meg elvihorásznak a semmiről. Nem arról van szó, hogy az ember nem élvezheti az életet, vagy, hogy mindenkinek gyerekkori traumákat kellene elszenvednie. Inkább arról, hogy aki találkozott az élet valódi arcával, az sokkal jobban képes felfogni, felnőttként mire is fog vállalkozni, s hogy erre készülni kell. Tervekkel, tudással, hadsereggel.
Marina Darik egy ilyen ribanc volt. Aranyvérű külföldi család sarja, rossz jegyekkel, borzalmas attitűddel. Nem volt különösebben bunkó, sem gonosz. Nem nézett le, amiért félvér vagyok - bár szerintem fingja nem volt amúgy sem róla. Mégis volt valami benne. Az, amit a legtöbben soha nem fognak tudni elérni nálam, Marinának néhány pillanat alatt sikerült. Kibaszottúl falra tudtam mászni tőle. Azt hiszem leginkább a hozzáállása az élethez, amit képtelen voltam tolerálni. Első találkozásnál kicsi hiányzott ahhoz, hogy ne adjak neki el port. Ilyen eddig ha egyszer fordult elő velem. A mély benyomás után aztán minden is zavarni kezdett benne. Végül odáig fajult,  hogy ahogy előttem ült, az asztal túlsó végében, sötétbarna, hosszú hajával és unott képével már azért le akartam átkocsizni a picsába. De legalább csendben volt.
A magam részét olvastam. Mellé szorgosan jegyzeteltem, a fontosabb részeket a tankönyvben is kihúztam. Közöttünk egy tányér mézes-diós keksz csücsült az asztalon. A gyerkőcöket le szokta kötni az édesség, gondoltam Dariknál is működni fog. Mivel keksz, nem maszatolt, puha volt, így minimális morzsát hullatott, illata pedig alig volt, nehogy elfonja a figyelmet a tanulásról. Egy darabig működött is, aztán mint a legtöbb gyereknél lenni szokott, ez a hülye is elunta magát.
A megállapítására felpillantottam. Arcomon nem tükröződött semmi bosszúság. Milyen édes gondolat. Én azt hittem Farkasházy véletlen talál ki feladatokat. Mint mikor valaki leeszi magát, aztán, hogy kimosni nem tudja, kénytelen megtartani. A bácsinál is valahogy így lehet. Hupsz egy feladat, na akkor már adjuk ki ha így alakult.
- Biztos csak szeretné, hogy jobb jegyeid legyenek - feleltem mosolyogva. Oh de milyen nehéz is volt ezt a mosolyt a képemre erőltetni, s a hangszínemet nem egy pofoncsapás szintjére leengedni.
Következő mondatain egy picit elgondolkodtam. Milyen lenne ha mindenki ilyen hozzáállással állna a dolgokhoz? A nővérek megjegyezhetnék a lélegeztetőgépre kötött embernek, hogy ha nem tud levegőt venni, akkor nem kell erőltetni, vagy a tolókocsis bácsinak, hogy ha nem képes lábra állni. Igaz, ezek drasztikus példák. A bájitaltan mellőzésével nem árt másnak, csak saját magának, mégis mindenhol is bele akartam kötni abba, amit ez a Zagyvadék kiejtett a száján.
- Hm én lassan végzek a részemmel, ha te is befejezed akkor összevetjük őket és mehetünk aludni - válaszoltam szelíd higgadtsággal kérdésére. Bár gyanítottam, hogy ő sehogy se állt az ő részével. Amikor csak rápillantottam, soha nem a könyvet nézte. Úgy nehéz olvasni. Aztán meg nincs is annyira későn, csak már az okosabbja befejezte a tanulást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=831937#post831937][b]Vattai Júlia - 2021.05.28. 21:26[/b][/url]

Marina
Hogyan készítsük ki Júliát fél perc alatt
(Darik recept alapján) ||
______________________________________________________

Mélyet sóhajtottam a kis előadására, amelyben azt taglalta mennyire nagyon sajnálja, hogy miatta rosszabb jegyet fogok kapni. Jaj hagyjuk már. Mekkora egy fasz ez a liba.
Ha most kinyitottam volna a számat, tudtam volna, hogy csak kiabálnék vele, így ezzel a sóhajjal be is fejeztem a reagálást.
- Én még ma be akarom fejezni, holnap más dolgom lesz - már fel se néztem a könyvből. Kezdett a kontroll lassacskán kicsúszni a kezemből. Éreztem, hogy egyensúlyozom a két Júlia között. Nehéz volt fenntartani a maszkot úgy, hogy minden áron le akartam tépni és beverni vele Marina fejét. Reméltem, hogy ennyi kifogásnál megáll. Elolvassa azt a rohadt pár lapot és fél órán belül végzünk. Azonban a rellonos egészen máshogy vélekedett. Nem tudom megmondani, hol pattant el a húr. Ott ahol a száját nyitotta ki, vagy ahogy tényleg elhitte, hogy ez mekkora egy zseni ötlet, vagy egyáltalán a jelenléte vívta ki, de nem bírtam tovább.
Elengedtem a könyvet, ami hangosan csapódott az asztalon.
- Hagyd már abba ezt az ostoba rinyálást. Rohadt idegesítő vagy! Egy, ha nem akarod lerontani a jegyeimet akkor kövess el mindent,hogy ne tedd. Ha pedig leszarod az egészet akkor legalább ne álsajnálkozz. Ha bántana a dolog tennél ellene, így csak gáz vagy és álszent. Kettő, el akarsz menni a barátodhoz, aki állításod szerint egész nap gyakorolt mindent beleadva miközben te három oldalt képtelen vagy elolvasni? Nem fogod magad szégyellni, hogy míg szegény minden erejét beleölte valamibe, addig te lazsáltál mint bolha a kutyaszőrben? És három, holnap is csak ugyanígy hisztiznél, hogy semmi kedved a feladathoz, de elvennéd az időt tőlem és még egy szerencsétlen délutánt kéne eltöltenem azzal, hogy a nyomorult, szenvedő fejedet nézzem, ahogy fáj a tanulás. Egek, ha nem akarsz tanulni akkor takarodj dolgozni valami gyárba csirkét aprítani, hát baszki ez egy iskola, ha nem tudtad volna elolvasni a főajtó feletti táblát - nem emeltem fel a hangomat és nem néztem rá. Halkan, de dühtől eltorzult hangon, az ölemet mereven bámulva engedtem a sokáig kikívánkozó kioktatást. Csak a szünetben pillantottam rá, s mielőtt kinyitotta volna a száját belé folytattam a szót szavaimmal.
- Négy, olvasd el az a pár lapot. Jegyzeteld ki a dolgokat, hogy végre mehessek innen és ne kelljen többet látnunk egymást. Nem nehéz, megtanítottak elsőbe olvasni téged is gondolom. Szóval kérlek, állj neki. Most - azzal visszavettem a könyvet a kezembe. Utáltam az ilyen embereket. Akkor mondják ki, hogy magasról tesznek az egészre és annak a hozományára. Nyíltan, egyértelműen, őszintén. Tenni a bűnbánót viszont úgy, hogy nem tesz ellene semmit...gusztustalan. Ahogy kicsit lehiggadtam rájöttem, hogy a kedves Júliát is elhagytam. Hupsz. Ezt nem kellett volna. Akármennyire is irritált a másik ennyire könnyen eldobni a szerepemet túl necces dolognak számított. Akkor is, ha a velem szemben ülő egy gigantikus félbolond volt.Ennél a csitrinél akármikor találkozom vele, csak bajom származik belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=833345#post833345][b]Vattai Júlia - 2021.06.28. 22:24[/b][/url]

Marina
Hogyan készítsük ki Júliát fél perc alatt
(Darik recept alapján) ||
______________________________________________________

Nem számítottam arra, hogy belátja az igazamat és nekikezd, vagy hogy esetleg bocsánatot kérne a viselkedéséért. Talán abban bíztam, hogy megsértődik, feláll és elmegy. Azonban tudtam, hogy a legnagyobb esély arra van, hogy visszaszól, és így is lett.
Az érvelése meglepett. Észleltem az akcentusát, de nem gondoltam volna, hogy ezt figyelembe kellene vennem.
- Sajnálom - húztam el a számat - Azt gondoltam, hogy aki bevállal egy magyar iskolát az nem bújik ilyen mentsvárak mögé, hogy de hát nem az első nyelve a magyar. A Bagolykő kb fele ugyanilyen cipőben jár mint te, de eddig senki se kérte ki magának, ezért kezeltelek úgy, mint egy egyszerű diákot - ráztam meg a fejem. Tényleg nem hallottam senki mást hápogni, pedig igazán sok emberrel találkoztam, aki külföldi. Már fel se veszem ha idegen eredetű néven mutatkozik be. Izgatja is a halált.
- Gondolom aranyvérű vagy, vagy legalábbis elkényeztetett, hogy ilyen kifogások mögé bújsz még mindig, de ha vigasztal elég jó úton haladsz a magyarok kultúráját tekintve. Ők is előbb hoznak fel kifogásokat, mintsem, hogy bizonyítsanak, hogy a másik illető téved és ők igenis képesek mindenre. Gondolom az előbbi könnyebb - gondolkodtam el. Amúgy tudtam, hogy aranyvérű. Én utánajártam, hogy ki is ő és mérget vehet rá, hogy egyszer a képével egy olyan nyomorult férfi vagy nő alá fogok befeküdni, hogy csak nézhet.
- Amúgy még mugliknál el is ismerném, hogy igazad van, de egy varázslóiskolába az a kifogás, hogy nem ismerem a nyelvet. Számtalan formájú és fajta fordító bűbáj létezik, ketyere meg tetoválások is van, ami lefordítja neked egyiket a másikra - ecseteltem tovább. Nem ezért vagy azért, de ez volt az igazság. Olyasmiért akart előnyt szerezni, amiért a többiek sem kaptak, meg különben is, az előny csak azoknak jár, akik képtelenek az átlaggal felvenni a versenyt, ezért megsajnálják őket.
- Ne érts félre, édes, hogy magyarul tanulsz de ha valaki bonyolult bűbájokat akar kiolvasni egy ovisoknak szóló bájitaltankönyvből ott azért még szükséges a karúszó mert túl mély a víz - ráztam meg a fejem. Úgy tűnik nekem kell megcsinálni az egészet, hiszen a végén még elfordítaná az egészet, bár tök mindegy a jegy, jobb is ha rossz, nem érdekel, ha hármas, legalább nem látja más, hogy értek hozzá. Hogy könnyűnek gondolom azt, ami a lapokra van írva.
- Inkább menj, megcsinálom egyedül, úgy látom te képtelen vagy rá - intettem. A szobámba talán éjfél előtt végezni fogok vele, aztán holnap elmegyek egy fordítóhoz és lefordíttatom dánra, hogy megalázhassam azzal, hogy ennyire nem hiszem képesnek a magyar nyelv értelmezésére, hogy az anyanyelvére fordíttattam.