A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=825810#post825810][b]Palotás Polli - 2021.02.06. 22:55[/b][/url]

A tanulás sokszor nehezére esik az Eridonban, hiszen ott sokan vannak, beszélgetnek, élnek. A körlet általában nem arra van, hogy ott mindenki ellegyen magának, mint egy dísznövény, hanem azért, hogy élettel teljen meg. Ennek az a hátránya, hogy hiába van fülvédője, akkor is nagyon zavarja, hogy körülötte mozgolódás van, látja, hogy a többiek jól érzik magukat, neki pedig tanulnia kell. Ehhez még hozzájön, az is, hogy sokszor nincs önfegyelme, ha jó társaságban van, és valahogy nehezen halad a tanulnivalójával. Ilyenkor szokott közbe jönni az utolsó pillanatban, vagy közel az utolsó pillanatban a csodafegyvere, a tanulószoba, esetleg a könyvtár, ahol majdnem teljes csendben, nyugalomban képes elsajátítani az anyagot. Hiába ez a legideálisabb környezet, valamiért mégis nehezen szánja el magát, hogy kimozduljon ide. Talán azért, mert fél a rellonosok esetleges közelségétől, vagy azért, mert a hely kívül esik a hétköznapi megszokott életterén, amiben a megszokás biztonságát érzi, ezt maga sem tudja.
Minden esetre, két napon belül dolgozatot fognak írni. Az órán a figyelme időnként elkalandozott, de többnyire tudott koncentrálni és jegyzetelni, úgyhogy valamennyi alapja van, azonban most szükség van egy gyors ismétlésre, de ez még nem tűzoltás. Hátizsákjába összehányja az összes órai jegyzetét, házi feladatát, tollakat és a tankönyvet, meg persze mindent, amire szüksége lehet: stressz labda, rágó, tea, keksz, hangtompító. Minden kifogására lesz válasz, muszáj koncentrálnia.
A helyiségbe szokás szerint óvatosan nyit be, nehogy egy haragos rellonossal találja magát szemben. Ebben az esetben inkább a könyvtár, ott csak az ijesztő orosz bácsi van, de legalább rászól a még ijesztőbb rellonosokra. Azonban betoppanván az ablakban egy ismerős göndör fejjel találja magát szemben. Huncutul elvigyorodik, vállait játékosan felhúzza, ahogy alsó ajkába harap. Finoman settenkedve közelíti meg Marcit, hogy aztán egy jól irányzott, de gyenge mozdulattal ráfogjon a derekára. – Szia Marcii! – Cincogja a legkedvesebb hangján. Nem tudja, hogy észrevette-e, meg hogy megijesztette-e, de reméli, hogy nem haragszik, elvégre csak játszott. – Van kint valami érdekes? – Kérdi Polli is az ablakhoz lépve, azonban fejét oldalra döntve várja a navinés megerősítését mielőtt kinézne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=827529#post827529][b]Palotás Polli - 2021.03.13. 13:00[/b][/url]

Nem is érti, hogy miért kell nekik vizsgázni. Amennyire tudja, a mugliknál csak néhány évente van egy nagy vizsga, amikor már idősebbek, meg aztán az egyetemen persze nagyon sok. A szomszédjuk mesélte nyáron, hogy az unokája milyen jó átlaggal végzett és szó sem volt vizsgákról, pedig nagyjából Pollival lehet egy idős a srác. Persze a lány nem szívesen járna egyik tatai mugli iskolába sem, nem azért, mert bármi rosszat hallott volna róluk, egyszerűen csak a muglik világa még rémisztőbb, mint az övéké. Nem teljesen idegen számára, de nagyon sok mindent nem tud még róla és ez szorongással tölti el, ha belegondol.
Ugyan ez erősen hasonló a bagolyköves vizsgák esetén, a gyomrában erős feszülést érez időnként, meg nem tud egy falatot sem enni. Vajon, ha majd jön a nagy ötödikes vizsga, arra már készen fog állni, vagy 3 év múlva is ugyanilyen rettegős lesz?
Már most meg kell találnia az ideális tanulási körülményeket és helyet, hogy később kevésbé viselje meg. Legalábbis ez a terv a tanulószobával kapcsolatban.
A gyakorlat az, hogy valószínűleg Marcit fogja boldogítani és egyikük sem tanul. Persze, ha muszáj, mert holnap lesz vizsgája a jó barátjának, akkor inkább máshol folytatja tovább a tanulást – egészen biztosan nem bírja ki, hogy ne találjon ki valami hülyeséget 5 percenként, amit meg kell kérdeznie.
Széles vigyora hamar döbbenetté alakul, amikor Marci ’bosszúból’ felkapja és magához szorítja. Először a meglepettségtől szinte rongybabává ernyed, azonban mielőtt letenné a fiú, ő is visszaöleli gyengén. Lehet, hogy több spenótot kéne ennie és akkor nagyobbra nőne. Kár, hogy utálja. – Naa, Marcii! – Hangjában a kényesség és a játékosság keveréke cseng. Kicsit késve a lepakolást követően reagál. – Engem nem lehet csak úgy megemelni! – Folytatja a kényes tónust kivéve a hangjából. – Majd én eldöntöm, hogy mikor lehet. – Mondja Marci alkarjába kapaszkodva, ahogy megpróbálja magát felhúzni. Reméli, hogy a fiú befeszíti az izmát, hogy ő se csak úgy vergődjön a kis nyüzöge izomzatával. Abban sem biztos, hogy képes megtartani a saját súlyát.
- Bent is unalmas. – Sóhajtja ő is az ablakhoz lépve, olyan közel, hogy a lehelete meglátszódjon az üvegen. Nem sokat lát a kinti sötétben, épp csak annyi fény van, hogy a kint bandukolók orra ne essenek. – Még a hóembereket is lerombolta valaki, amik ott voltak. – Csóválja meg a fejét, ahogy lemondóan az udvar egy pontjára mutat. A kaszabolás helyszínére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=828522#post828522][b]Palotás Polli - 2021.04.03. 01:59[/b][/url]

Ha Marci és Janka nem lett volna mellette gyerekként, akkor csak Panna lett volna neki társaság. Persze Ő is csodás, de így legalább még egy kis családja volt, vagy ilyesmi. Nagyon közel vannak a szülők egymáshoz, összehozta őket az, hogy zenei csodabogarat nevelnek, sok helyen találkoztak. Pollinak is jó érzés volt, hogy talált valakit, aki megérti, amit érez és amit hall. Jankával csak pár hónap van köztük, azonban a bátyja volt az, akivel igazán el tudott beszélgetni. Janka nem érezte át, amikor a kislány Polli a hangokról áradozott és a zongorán mutatta meg a legújabb darabokat, amiket hallás után egy pillanatra megtanult. Vagy kis dalocskákat, amiket megírt. Eleinte nem szerette, hogy ha Marci túl közel jött hozzá, de ennyi év után már olyan neki, mint egy unokatestvér. Vagy legjobb unokatestvér, olyan, mint a legjobb barát, de rokon. – De Neked megengedtem, csak nem szóltam előre. Azért. – Feleli nyelvét finoman kiöltve, azonban elneveti magát saját dinkaságán. Hát, így is lehet mondani, hogy a fiúnak már sok mindent elvisel, amit mástól biztosan nem.
Vigyorogva visszaszalutál a fiúnak, miközben majdnem a szemébe néz, azonban gyorsan elkapja a tekintetét. Panna az egyetlen, akivel olyan közel kerültek egymáshoz, hogy ez is menjen, nem is próbálja tudatosan erőltetni másnál.
De ha még egyszer megpróbálja engedély nélkül, akkor tuti, hogy megcsikizi bosszúból, ha már megemelni nem tudja. Az ujjai úgyis fürgébbek, mint másnak. Kész az ördögi terv.
Boldogan húzza fel magát Marci segítségével. Sajnos a karja nem olyan ügyes, mint az ujjacskái, így bizony segítségre szorul ennél a roppant bonyolult műveletnél. Amikor leengedi, büszkén húzza ki magát. – Há’, látod milyen erős vagyok! – Persze csak tetteti, hogy nem vette észre a segítséget, érezte a fiú támogató karját, azonban úgy csinál, mintha ez kizárólag az ő kis vézna karjának az érdeme lenne.
- Biztosan direkt csinálják, hogy tanuljunk… - Sóhajt fel életuntan. Tuti nem akarják, hogy találjanak szórakoztatóbb dolgot a környéken, mint a tanulás. Talán még a hideg is direkt érkezett, hogy ne járjanak annyit ki a könyv mellől? – A rellonosok! – Vágja rá egyből, ez amolyan berögzött válasz már nála, mint a mugliknál azok az emberek. Látta a plakátokat, mindig megvolt az, akire haragudni kellett. Fura lenne, ha suliban is lenne Rellonellenes plakát. – Ezt lehet Reparoval javítani? Vagy ez csak… hó? – Kérdi bizonytalanul járatva fejét a romok és Marci között. Ő felette jár, biztosan tudja. Talán majd jövőre neki is fog menni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=829966#post829966][b]Palotás Polli - 2021.04.22. 22:13[/b][/url]

Valószínűleg Marcival sem értenék így meg egymást, ha átlagos fiú lenne, azonban egyáltalán nem az. Pontosan ugyanazokon megy át, amin Polli, még ha neki könnyebben is megy a beilleszkedés. Egészen kicsi koruktól összekötötte őket a zene nyelve, amitől Polli sokkal jobban megbízott és bízik, mint más emberben. Marci értette meg legjobban, hogy mi járt a fejében, amikor kislányként arról beszélt, hogy zene szól a fejében, amit le is tudott játszani. Persze nem hallhatták ugyanazt, azonban a gyermek Pollinak meggyőződése volt, hogy gondolatátvitellel egyformán érzik a ritmust.
Visszafojtott nevetéssel bólogat, hogy bizony így történt, ő csak előre megengedte. – De csak most az egyszer. – Próbál komoly maradni, azonban olyan nehéz. Sosem volt jó az érzelmei elrejtésében, Marci meg Lili pedig kihozzák belőle a legzizzentebb énjét, majdnem olyat, mint amit Panna lát. – Legközelebb én foglak meglepni. – Hangjának megálljt parancsol, nagyon komolynak tűnik, azonban fogalma sincs, hogy mire nem számít tőle Marci. A fiú szemmel láthatóan jobban ismeri az ő reakcióit, mint Polli az övét. Ennyire kiszámítható lenne?
Mindenesetre szerencsére partner a hülyülésben és tartja a karját, nehogy lezúgjon az apró testével. Nagyon szeretne már megnőni, azonban nem lát rá sok lehetőséget. – A gitártól erősödtél meg ennyire? – Kérdi elnevetve magát, ahogy végül méltóztat leereszkedni, mert már szinte remeg a karja a sok erőlködéstől. Nem mindennel képes ennyire elszántnak lenni, mint a csimpaszkodásban. Példának okért a tanulást már nagyon unja, úgy érzi, hogy bénítólag hat rá a dátumok közelsége. – Nem szeretek nyomás alatt tanulni. – A zongorában is az volt a jó, hogy örömből csinálta, azonban jelenleg van néhány olyan tárgya, amitől viszolyog, ha rájuk gondol. – Nem? – Kérdez vissza csalódottan pislogva a ’tetemek’ irányába. Vajon mennyi mindent pusztítanak még el így a többiek, amik másnak fontosak? – Holnap építeni kéne egy hadsereget fenyegető arcokkal. Hóember hadsereg. Pálcával, nem seprűvel. – Mormogja tenyerét a hideg üvegnek támasztva, a sötétségnek mormolva. – Milyen arcot vág egy ijesztő hóember? – Fordul Marcihoz a legrémisztőbb grimaszát felvéve.