A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=817217#post817217][b]Harmat Betti - 2020.09.19. 22:01[/b][/url]

- Koncentrálj erősen! - pálcámat kezemben tartva ücsörgök egy széken, és figyelem, ahogy szegény elsős háztársam küzd a feladatával. Az átváltoztatástan az egyik kedvencem, így mikor Tami megkért, segítsek neki felkészülni a vizsgára, örömmel igent mondtam neki. Na meg addig sem a sajátomon izgulok. Az elsőssel az étkezés alkalmával ismerkedtünk meg, mikor egymás mellé keveredtünk, és beszélgetni kezdtünk. - Képzeld el, hogy megváltozik a színe - tanácsolom neki. Egy fehér lepedőt szereztem, azt próbálja átszínezni a lány. A tavalyi vizsgán ezt a bűbájt kellett bemutatnunk, gondoltam ezzel a legérdemesebb kezdeni.
Sosem tanítottam még senkit semmire. Nem is kicsit izgultam ma reggel, nehogy érthetetlen rébuszokban sikerüljön magyaráznom Tamarának. Szerencsére eddig jól haladunk, és ahogy reméltem, a tanulószoba is csendes. Rajtunk kívül egy idősebb srác, és egy navinés lány - akit órákról ismerek - ülnek a teremben. Ők is csendesen tanulgatnak csak, így nem zavarjuk egymást.
- Milyen színűre szeretnéd változtatni? - kérdezem, mikor a második próbálkozás után is fehér marad a lepedő. Egyáltalán nem az ügyetlenségére utal a dolog, hiszen az átváltoztatástan nehéz tárgy. Mikor a tavalyi vizsgára készültem, még a kezem is remegett, és egy óráig nem sikerült beszíneznem a poharat, amin gyakoroltam. - Próbáljuk meg egyszerre, jó? - az ötlet hirtelen jut eszembe, de rögtön fel is pattanok, megragadva pálcámat. Talán könnyebb lesz Taminak a dolog, ha én is a saját lepedőmre koncentrálok, és nem érzi a tekintetem a hátán. Egy erőteljes mozdulattal letépek egy darabot a már eddig is szakadt lepedőből, és lerakom magam elé az asztalra. - Készen állsz? - kérdezem, pálcámat a fehér anyagdarabra szegezve. Fejemben élénken megjelenik a piros szín, amit a lepedődarabra akarok varázsolni. Megvárom háztársam válaszát, majd ha készen áll, kimondom a varázsigét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=819185#post819185][b]Harmat Betti - 2020.10.11. 18:11[/b][/url]

Türelmesen várom, hogy a lepedő színe megváltozzon, és közben figyelem Tamara reakcióit. Teljes mértékben magamra ismerek bennük. Pont olyan türelmetlen önmagával, mint én vagyok magammal. Persze a másikban könnyű felismerni a hibát, még tanácsot is adhatnék, de magamban nem tudom orvosolni a dolgot. Látom Tamin, hogy szörnyen izgul, és ráfeszül a dologra. Ettől viszont én is befeszülök kicsit. Hogyan segítsek neki? Mivel nyugtassam meg?
- Csak próbáld meg újra - mondom türelmesen. Nem vagyok türelmetlen ember, és nem is tudom, mennyi ideje próbálkozik már. Az a cél, hogy az a lepedő színes legyen, akkor addig próbálkozunk, míg el nem érjük. - Az átváltoztatás nehéz, csak bele kell jönni. Menni fog, hidd el! - biztatom. Majd kapva a válaszán megpróbálok a lehető leglelkesebben megszólalni: - Akkor legyen rózsaszín! Képzeld el milyen rózsaszínt szeretnél. Legyen a fejedben, mit akarsz csinálni. Minél tudatosabb vagy, annál nagyobb a siker - egészen kezdem magamat tanárnak érezni, ahogy az instrukciókat kiadom a lánynak.
Az én magabiztosságom megnőtt, mióta elkezdtük a gyakorlást, és reménykedem benne, hogy az övé is. Biztatóan intek, hogy próbálja meg újra, és izgatottan várom az eredményt. Ám mikor nem sikerül, akkor sem keseredem el, hanem új ötlettel állok elő.
- Igen! Te ezen a darabom gyakorolj, én pedig ezt fogom átváltoztatni - tolom vissza elé a lepedő egyik darabját. Elnevetem magam Tami megjegyzésére. - Szeretem a pinket - vonom meg a vállam nevetve, majd visszafordulok a epedőhöz. - Akkor háromra! - pillantok a lányra, pálcámat pedig az anyagdarabra szegezem. - Egy, kettő... - várok egy pillanatot, hogy Tami kifújja a levegőt, majd fojtatom Három! - rámutatok a lepedőre, és kimondom a varázsigét. - Coloris mutatio viridis! - az anyag lassan felveszi a piros színt, én pedig büszkén oldalra fordulok, vajon Taminak sikerült-e a bűbáj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=820309#post820309][b]Harmat Betti - 2020.10.29. 00:33[/b][/url]

Mosolyogva figyelem Tami örömét, habár még nem tökéletesen sikerült a bűbáj. Nem baj, legalább most történt valami.
- Szívesen segítek - válaszolok mosolyogva, bár kicsit belepirulok a nagy hálálkodásába. Már én is teljesen beleálltam a dologba, így az, hogy sikerült átszíneznie a lepedőt, nekem is örömet okoz. Egyáltalán nem érzem, hogy csak nyűg az, hogy most itt vagyok. Közben eszembe jut a saját lepedődarabom, ránézve pedig büszkeség tölt el, mert az anyagdarab szép, élénkpirosban pompázik. Sikerült a bűbáj, pedig félig a "tanítványomra" koncentráltam. Újra kimondva a bűbájt napsárgára változtatom a piros darabot. Majd mosolyogva visszafordulok Tamarához. A hirtelen kérdését viszont nem nagyon tudom mire vélni. Látom rajta, hogy valamin nagyon gondolkozik, de inkább nem firtatom, nem tudom, mennyire személyes.
- Amúgy jól - mosolygok. Azért válaszolok, ha már kérdezett, nem hagyom közénk ülni a csendet. - Nagyban tanulok én is a vizsgákra. De csak sikerülnek - húzom el kicsit a szám. Igen, önbizalom a toppon.
- Előbb próbáld meg TÉNYLEG rózsaszínre színezni azt a lepedőt - mutatok szabad kezemmel az anyagra. Jól megnyomom a tényleg szót, hogy értse, a barna még csak félsiker. A fél pedig kevés. - Ha már biztosan megy, sokkal kellemesebb lesz elmenni a vizsgára. Sokkal magabiztosabb leszel - kezdem magam ténylegesen tanárnak érezni. Ettől azonban pici el is bizonytalanodom. Nem tudom, mi az a határ, ahonnan már idegesítem Tamit. Ahol már úgy érzi, parancsolgatok neki. Azt a határt pedig nem szeretném átlépni. - Aztán megnézhetjük a Sonorus bűbájt is. Tudod, amelyiket az igazgató használt az évnyitón, hogy felhangosítsa magát. Majd megpróbáljuk nem nagyon zavarni a többieket - nézek körbe. Körülöttünk még mindig mindenki nyugalmasan tanul. Közben bejön egy levitás, akit látásból ismerek csak, de visszaintek neki köszönésére. Majd visszafordulok Tamihoz. - Na! Próbáld meg újra. Most menni fog! - bíztatom - Gondolj erősen a rózsaszínre. Jelenjen meg a fejedben, milyenre szeretnéd változtatni. És bízz magadban! - Tudom, mondani könnyű. Nekem sem megy ez az önbizalom dolog, de hátha rá jól hat, ha én magabiztosnak tűnök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=822335#post822335][b]Harmat Betti - 2020.12.02. 10:16[/b][/url]

- Nyugodj meg, szívesen segítek. Még élvezem is - mosolygok rá. És nem hazudok, tényleg élvezem a dolgot. Sosem gondoltam eddig a tanári pályára, de ezek után talán fontolóra veszem. Mindig bátortalan voltam, ám fejlődőm, talán egész jó tanár válna belőlem.
Hiába gondolkodom el, közben nem veszem le a szemem a barna lepedőről. A szemem sarkából látom azt is, hogy Tami mennyire koncentrál. Én is elképzelem magamban, hogy rózsaszínné válik a lepedő, ahogy várom, hogy ez megtörténjen. Pálcámat azonban az asztalra tettem, így szerencsére a padló nem lesz rózsaszín. Ellentétben azzal a lepedődarabbal, amire barátnőm szegezi a pálcáját. A következő pillanatban pedig már nem barna az a lepedő darab... Hanem rózsaszín! Még mielőtt reagálhatnék, Tami a nyakamba vetődik. Egy pillanatra merevedem csak le, aztán viszont én is átölelem őt.
- Sikerül! - mondom a nyakának. - Most már ráéreztél a módjára. Ha még egyszer-kétszer átszínezel valamit a vizsga előtt, simán fog menni - elengedem a barátnőmet, és rámosolygok.
- Tovább mehetünk? Van még erőd? - kérdezem. Elsőre a sonorust javasoltam neki, ám körül nézve rájövök, hogy a hely nem alkalmas hozzá. Nem szívesen zavarnám meg a többieket, a kiabálás viszont határozottan nem tetszene nekik. Ahogy az sem, ha besötétítenénk a szobában. Így gyorsan végig gondolva a dolgokat, két lehetőség jut eszembe: - Ha keresünk egy olyan helyet, ahol nem zavarunk senkit, gyakorolhatjuk a hangerősítő bűbájt. De átevezhetünk a bűbájtan tananyagra is. A szakító és ragasztó bűbájokat tudjuk a lepedő darabon is gyakorolni. - Tamra hagyom a választást, elvégre ő az, aki gyakorolni szeretne, ő tudja, mi az, ami nehezebben megy neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=825075#post825075][b]Harmat Betti - 2021.01.22. 12:44[/b][/url]

Kicsit a saját győzelmemnek is érzem Tami sikerét, de ezt ügyesen magamban tartom. Inkább neki örülök, és próbálom benne megtartani a most megszerzett önbizalmat. Örülök neki, hogy lelkes, és szívesen gyakorol velem. Elsőre nagyon féltem, hogy nem fog menni a dolog, és, hogy nem tudok majd neki segíteni. Szerencsére kiderült, hogy jobban megy ez a tanítás dolog, mint elsőre gondoltam
- Én szívesen segítek neked még - bólintok mosolyogva.
Éppen megfordulok, mikor a a sikítás megüti a fülemet. Összerezzenek a hirtelen hangra, és majdnem elejtem a kezemben tartott pálcámat. Fel is pattanok ijedtemben, és rögtön a hang forrását kezdem keresni. Nem tart sok ideig, míg meglátom a lányt, hiszen alig pár méterre áll tőlünk. Lefagyva bámulom a jelenetet. Mire pedig reagálnék az idősebb srác már oda is ugrott a navinéshez, és elhessegette a madarat. Elijah-n kívül nem láttam még senkit, aki így tartott volna a madaraktól. Nem lehet könnyű egy olyan kastélyban élniük, ahol minden nap baglyok szálldosnak ide-oda. Évfolyamtársam szerencsére megnyugodni látszik már, így én is megkönnyebbülök.
- Na, keressünk egy helyet, ahol nem zavarunk senkit - fordulok ismét Tami felé.
El is indulok, miután felnyalábolom a beszínezett és széttépdesett lepedődarabok és egyéb kellékeket, pálcámat pedig ruhám zsebébe süllyesztem. Ám mikor hátra nézek, hogy Tami követ-e, szememmel éppen elkapom, ahogy a navinés lány összeesik.
A lepedőket ledobva ugrom oda hozzá, még elkapva az üvegpoharat, amit a ragasztó bűbáj gyakorlásának céljából hoztam. Megpróbálom megtölteni vízzel, ám kezem láthatóan remeg, így a bűbáj hatása körülbelül két csepp folyadék lesz csupán. Mellettem viszont megjelent az idősebb srác, most fel is fedeztem a navinés színeket rajta is. A poharat így átnyújtom neki, hogy a félig eszméletlen lányt ő meg tudja itatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=845680#post845680][b]Harmat Betti - 2022.04.18. 19:29[/b][/url]

Bármennyire is nehéznek éreztem mindig, egészen jó vagyok átváltoztatástanból. Háztársaimnak segítette már korábban, de nem gondoltam volna, hogy még sor kerül ilyesmire. Ezúttal is csak véletlenül botlom bele a kis eridonosba, mikor a tanulószobában gyakorol. Én mágusjogot magolni bújtam be ide, ezért is foglaltam helyet az egyik fotelben. Pont rálátok azonban a vörös lánykára, ahogy a színváltó varázslattal szenved. Éppen csak hallom, melyik bűbájt mondogatja. Egy darabig figyelem, ahogy próbálkozik, majd újra elmélyedek dr. Laines tananyagában. Csak a csalódott sóhaj hallatán nézek újra fel. Kis habozás után aztán úgy döntök, segítek a lánynak, hátha örül neki.
Könyvjelzőmet kihúzva a fotel párnája mellől visszarakom azt a könyvbe, megjelölve hol tartottam, majd lerakva a minden tekintetben nehéz olvasmányt, lassan felállok. Kicsit kinyújtózom, megmozgatom elgémberedett tagjaimat, hogy a vér ismét visszatérhessen lábaimba. Rendbe rakom a tankönyveimet, füzeteimet, majd lassan elindulok az eridonos felé.
- Szia! - szólítom meg már menet közben, mikor már csak pár lépésre vagyok tőle. - Betti vagyok, levitás mestertanonc - mosolygok rá aztán, ahogy megállok mellette. Picit várok, szemeim az asztalon fekvő, kinyitott tankönyveire esnek. - Láttam, hogy gyakorolsz. Ha gondolod, szívesen segítek. Én mindig nagyon szerettem a színváltó bűbájt - beszéd közben már elő is húzom a saját varázspálcám. Ha elfogadja a segítségem, meg is mutatom neki, mire kell varázslás közben figyelnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=845715#post845715][b]Harmat Betti - 2022.04.19. 11:23[/b][/url]

Az eridonos igen feszültnek tűnik. Meg is értem. A gyakorlás stresszes tud lenni, főleg, ha nem akar sikerülni, amivel az ember próbálkozik. Sok estét töltöttem én is így elsősként. Aztán kicsit könnyebb lett a nagyrésze, mikor ráéreztem a varázslás alapjaira. Szépen lassan megtanultam kezelni a mágiámat, a vadmágiám eltűnt. Utólag visszanézve csak türelem és gyakorlás kérdése volt, de emlékszem arra is, mennyire kétségbeesett voltam az elején.
- Persze, nagyon szívesen segítek - mosolygok rá kedvesen. Ugyanezt a bűbájt gyakoroltuk Tamival, és úgy tűnt, neki segítettek az instrukcióim. Meglátjuk, most hogy fog menni a dolog. - Először csak próbáld meg a pálca mozdulatot, lassan, hogy az biztosan meglegyen. Ha úgy érzed, abban már biztos vagy, próbáld meg kimondani hozzá a varázsigét, lassan, artikulálva, hogy minden szótag meglegyen. Figyelj közben arra, hogy melyik szótag a hangsúlyos. - Saját pálcám lendül aztán, végével az asztalon fekvő ruhára mutatok, imitálva a megfelelő pálcamozdulatot.
- Ismerted a varázsvilágot, mielőtt idekerültél? A szüleid is varázslók? - faggatom kicsit. Az emberek általában szeretnek magukról mesélni, megnyugtatja őket az ismerős téma. Plusz nekem is segít, ha tudom, mennyire van képben a mágiával, annak mivoltával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=846718#post846718][b]Harmat Betti - 2022.05.24. 18:29[/b][/url]

Modolyogva bólogatok felé, megerősítve, hogy jól csinálja. Avarázslásban minden részlet fontos.
- Ha akad bármi kérdésed a varázsvilágról, tedd fel bátran - mert lehet, már tudott róla korábban, érteni nehéz lehet ezt az egészet, hogy hogyan is működnek itt a dolgok. - Én a varázsvilágba születtem, így tudok mesélni, ha szeretnéd - közben elhelyezkedem egy közeli széken, úgy, hogy még rálássak az anyagra. - És igen, mugliknak nevezzük a varázstalanokat. De azért ne mondj le teljesen az álmaidról. Vannak, akik visszatérnek egy-egy mugli szakmához, ha már megtanulták irányítani a mágiájukat. Sőt, a varázsvilágban is vannak gyógyítók. Ha felmész a gyengélkedőre egyszer, ott biztos szívesen mesélnek neked.
Picit figyelem, ahogy próbálkozik, majd egyik hüvelykujjam tartom fel, jelezve, hogy ügyes.
- Légy türelmes. Az átváltoztatás az egyik legnehezebb mágiaág. De aztán nagyon jó érzés tud lenni, ha sikerül. Csak gyakorolj még kicsit és menni fog. - Ki tudja, mennyire működnek a motivációs szövegeim nála, de próbálkozni ér.