A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=759541#post759541][b]Benzsay Gergely - 2019.05.26. 07:06[/b][/url]

Tanulósrandi. A hivatalos megfogalmazása talán annyi, hogy anyádék akkor nyugodtak, ha a találkozásotok nevében benne van a tanulás szó, de igazából az első húsz perc varázstani alapismeretek után elkezdenek elindulni a kezek. Először persze csak "véletlenül" érsz hozzá a másikhoz, éppen csak, hogy megkérdezd: "Mennyi időm is van kidolgozni a B tételt?", aztán mosolyogtok egymásra, majd közelebb csúsztok, egyre sűrűbben érzitek, hogy a másik néz titeket, és ti is sűrűbben pillantotok fel, aztán egyszer csak bumm, azon kapod magad, hogy egy apró puszin túl nyelveddel kérsz bebocsátást a szájába.
Ez volt olyan, három órája. Saccra. Azóta leginkább csak csókolózom, simogatom az ölembe húzott aprócska lányt. Imádom őt, az egész lényét, ahogy az arcával grimaszol, ahogy próbálom őt zavarba hozni. Ahogy egyre inkább fiúvá válok mellette. Bolondos, kissé akaratos és makacs kölyökké. Akaratos, de tisztelettudó kölyökké. Nem léptünk át még egy határt, még ha nagyon akarom is, mert, azt mondtam, ez a dolog csak akkor történhet meg, amikor ő is akarja. Nem leszek olyan gyökér, aki kiköveteli magának a dolgot, aztán elégedetten csettint, hogy kösz, ez jó volt. Nem. Eszemben sincs. Mélyen tisztelem őt, és érzem, hogy vannak dolgok, amikről nem kell beszélnünk, például a családja, és van, amiről kell, például a kviddics, a képregények, mi.
- Megszöktetlek a hétvégére.
Suttogom az ajkaiba, szorosabban húzva magamhoz, és mivel valahogy - magam sem tudom, hogyan - a székekről a fotelekbe telepedtünk, így most kérlelőn pillantok fel rá, hogy mondjon igent. Igazából már mindent elterveztem, és kivételesen áldását adta apám is arra, hogy ne legyek itthon a hétvégén. Viszont ehhez mondjuk Mei sem árt, egyedül nem olyan izgalmas a dolog.
- Arra gondoltam, hogy felmegyünk Pestre. Turistáskodunk, elviszlek vacsorázni, veszünk pár új játékot. Kell valami, amiben nem alázol szét harminc perc után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=760830#post760830][b]Benzsay Gergely - 2019.06.09. 07:09[/b][/url]

- Hablabla.
Ennyit tudok felelni arra, hogy neki se megy mindig az én legyőzésem. Kamus. Hatalmas kamus maga Ms. Watts. Dehogynem. Lehet, hogy megnehezítem a dolgát, de nem győztem hetek óta. És nem, én nem a cuki barát vagyok, aki hagyja a barátnőjét nyerni, mert abban reménykedik, hogy a felfokozott hangulatban majd a lány kapható lesz mindenre. Nem, én a fiú vagyok, aki vért izzadva próbál taktikusabb lenni, mint a mellette ülő, próbál jobban kellékeket választani, és a végén mégis gyöngyöző homlokkal nézi végig, ahogy veszít. Nem értem, hogyan veszítek. Vagyis de, de néha csak nézek, mint a lukinyúl.
- De bolond vagy.
Nevetem el magam az egyértelmű utalásra, ami a származását illeti. Valóban, az ő népe igazán ért ahhoz, hogy egy utcán végigsétálva nettó nyolcvanhat jó és húsz elfogadható képet készítsen. Én meg, csóró, éppen csak kihozok valamit ugyanabból a látványból. Nevetésem enyhül, ahogy a nyakam köré fonja a kezeit, és eláll, amikor a tekintete találkozik a tekintetemmel.
- Azt nagyon jól teszed.
Illedelmes és türelmes vagyok, de fiú is, nagyon kamasz, ha Meiről van szó, így a derekát átölelve rántom közelebb magamhoz az ölemben, és ajkaimmal ajkait célzom meg, már nem udvariaskodom, ha csókról van szó, ennyi idő alatt kiismertem az ízlését, és illik az enyémbe. Szeretek vele csókolózni, és nyilván minden mást is szeretnék, de türelmesnek kell lennem, mert nem akarom elveszíteni. Azt akarom, hogy akkor történjen meg közöttünk, ha ő készen áll. Addig pedig teljesen nyugodtan csókolózok vele órákon át. Kicsit előre hajolok, hogy testem a testének feszülhessen, és érezhessem, hogy itt van velem.
- Annyira gyönyörű vagy ma is.
Suttogom az ajkaiba, és csillogó szemekkel nézek a szemébe. Mei mindig szép, de egy ideje már gyönyörűbbnek látom mindenkinél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=761566#post761566][b]Benzsay Gergely - 2019.06.18. 07:53[/b][/url]

Kiscsibém

- Ez így igaz.
Folytatnám azzal, hogy örökre, de egy nevét elhallgatni kérő háztársunk azt mondta, hogy a kapcsoltunk statisztikailag halálra van ítélve, mert a korunkat nézve még diákszerelemnek számítunk, ráadásul túl nagy a kulturális differenciáltság - jelentsen ez bármit is -, és, hogy egy olyan lány, mint Mei nem illik egy olyan kölyökhöz, mint én. Azóta, amióta ezt ilyen simán a szemembe mondták, azon gondolkozom, hogy igaz lehet-e, hogy tényleg képes-e a statisztika győzni az érzelmeinken, hogy lesz-e egy olyan pont, amikor azt mondja, hogy nem kér belőlem, hogy szép volt, jó volt, de inkább egy igazi férfi az, akire vágyik. Hiába nézem magam a tükörben hosszú órákon át, nem tudok férfiasabb lenni, nem tudok olyan lenni, mint mondjuk a házvezető-helyettese, vagy a tanári kar többi tagja, vagy a rellonos alfahímek. Én túlságosan is anya vonásait örököltem.
- Szeretlek.
Mosolyogva hunyom le a szemem, ahogy a homlokát a homlokomnak dönti, megnyugszom. Nem érdekel az, ha ez egyszer véget is ér, az a jövő, nem a jelen. A jelenben pedig mindennél jobban hiszek magunkban, hiszem, hogy boldog, hiszen én is az vagyok. Nem tudom már felvenni apám megjegyzéseit, mert ha beszól valamit, csak az jut az eszembe, hogy Mei mellett vagyok, és ez erőssé tesz, mintha a kapcsolatunk egy láthatatlan, erős pajzsot képezne a világ ellen. Persze néha az olyan kis szemetek, mint a statisztikázós átjutnak rajta, de többségében mindent kibír. Vagyis majdnem, mert a célozgatására rákvörössé válok.  
- Hm.
Hümmögök, torkot köszörülök, a világ legvonzóbb embere lehetek ebben a pillanatban. Ujjaim feljebb csúsznak, a nyakát simogatják, majd két kezem közé fogom az arcát, és komolyan nézek rá.
- Oké.
Nem csak a legvonzóbb, de a legromantikusabbnak ható is tudok lenni. Oké... Istenem Gergő, ez már túlmegy azon is, mint a Star Wars ikonikus Szeretlek - Tudom párbeszéde. Nem, ez nem egy félvállról vett oké, az arcom, a szemem ezt mondja, de a hangom, az nem tudom, a mutáláskori Gergőt idézi inkább.
- Valamit tudnod kell.
Ajkaimat megnyalva nézek rá, bátorságot gyűjtve hozzá, hogy kimondjam. De hát csak nem olyan vészes a dolog nem. Ez is vajon része lesz a statisztikának? Remélem, hogy nem.
- Én még soha.
A fejem is megrázom, hogy értse, mire gondolok. Elméleti ismereteim vannak, számos, de gyakorlati? Annak rendesen híján vagyok, és aggódom, hogy mi van, ha kiábrándítom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=761666#post761666][b]Benzsay Gergely - 2019.06.19. 09:36[/b][/url]

Felfedni magunkat a világ egyik legnehezebb dolga Egy ember kezébe helyezel egy hatalmas súlyt, megadva a bizalmat neki, hogy képes lesz az idők végezetéig tartani. A szerencsésebbek elég erős kezekbe adják a "csomagjukat", és valóban bíznak a lehető legjobb végkimenetelbe. Én pedig most remélem, hogy életem legerősebb markát fogtam ki.
Válaszára a zavarom növekszik, mégis megjelenik valami más, a megkönnyebbülés. Meg persze ezáltal az aggodalom is, mert mi van, ha nem lesz jó neki, de mi együtt jók leszünk, és életünk végéig összetartozunk majd, és amikor a játszótéren beszélget majd a többi anyukával, ő is szélesen mosolyog, de belül aggódik majd, hogy az igazságot nem mondhatja ki, hogy nem több, amit kap, csak egy gyenge közepes. Előreszaladtam.
Az a baj, hogy ezt viszont én tekintem kihívásnak, olyan kihívásnak, amiben nagyon meg kell felelnem, nagyon meg akarok felelni, nagyon azt akarom mondani, hogy igen, ez olyan, amire büszke lehetek. Azt hiszem, megvan a program, hogy min fog kattogni az agyam egész éjjel. Közelebb húzom magamhoz, és újra birtokba veszem az ajkait, hogy éreztetni tudjam vele, mennyire csodálatos, és mennyire örülök, hogy van nekem.
- Egy kicsit sem.
De még mennyire, hogy nem. Csak nagyon messze van az a hétvége, szívem szerint most azonnal, mielőtt még túl mélyre ásnék a témában, megtenném, de nem akarok egy tanulószoba hátsó sarkában elvesztett és elvett szüzesség gondolatával élni. Szeretem Mei-t, szerelmes vagyok belé, és ezt az élet minden terén ki akarom mutatni neki, tisztességesen, elkényeztetve őt. Nélküle nem lennék ilyen erős, ilyen nyílt, nem tudtam volna kiadni magamból azt, ami eddig bennem gyűlt feszültség főleg apám miatt.
- Köszönöm, hogy vagy nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=763090#post763090][b]Benzsay Gergely - 2019.07.04. 08:40[/b][/url]

- Benzsayné?
Emelem meg a szemöldökömet, de a szám szélesebb mosolyra húzódik, mint eddig, és van egy furcsa mellékdobbanása a szívemnek. Végül is, igen, ha azt vesszük ő az, pontosabban nagyon szeretném, ha egy nap az lenne. Mondjuk nem tudom, hogy miként lenne a neve, mert vegyes házasság lenne, de megoldanánk, ebben biztos vagyok.
- Hogy hozzám tartozol.
Mondom ki azt, amit először gondolok a dologról, mert valóban ezt jelenti ezen a szinten. Iskolások vagyunk, és az iskolai párokat általában így szokták hívni, mint a Révay lány, akit még most is Vajdáznak. Mondjuk oké, vannak akik ezt a dolgot komolyan veszik, ezért lett Stella is Kreßler, Cath meg Brightmore. Ha tippelnem kellett volna, akkor én Lilire tettem volna, mint tanulmányai alatt házasodóra, és Stellára mondtam volna azt, hogy ő nem lesz soha házas, mert minek azt, ő egy erős, független nő. Igen, elelmélkedem ezen békésen, egy perc is eltelik így talán, miközben monoton simogatom Mei hátát, és azon gondolkozom, hogy mikor is ideális házasságra lépni.
- Igazából a magyar megfelelője annak, hogy Mrs. vagy.
Oké, és akkor benne is vagyunk a témába, hogy miért is mondják ezt. Mi eléggé látványos szerelmesek vagyunk, de nem nagyon érdekelnek a füttyögők meg azok, akik javasolják, hogy menjünk szobára. Már nem jövök zavarba, csak egy kacsintással jutalmazom az ilyen ötleteket. Megyünk, a hétvégén. Ez a hétvége egy új szint lesz mind a kettőnknek, és nem izgulok, most még, mert vele történik meg. De majd akkor? Na akkor nagyon fogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=763431#post763431][b]Benzsay Gergely - 2019.07.09. 07:29[/b][/url]

- Viccnek.
Még bólintok is hozzá, mert ezt többnyire tényleg így gondolják, Vagy ha nem is vicc, hát kedves gesztus. El van ismerve a kapcsolatunk, és ez ellen senki nem tehet már semmit. Kőbe van vésve, vagy valami ilyesmi. Szóval a lényeg, hogy már széles körben elterjedt, hogy ezt komolyan gondoljuk, és foglaltak vagyunk mind a ketten. Már jó, Már olyan dolog, ami miatt nem kell aggódnunk, kivéve, ha valamelyik nagyszájú nekikezd az én elhódítom kezdetű dolgoknak, de mivel szinte minden diák nálunk vásárol, erre kicsi az esély. Minket sosem piszkáltak, sosem ugrattak azzal, hogy együtt vagyunk, sem azzal, hogy Mei felettem jár.
- Segítenie kell nekem Benzsayné, mert fogalmam sincs, hogy merre tanuljak tovább.
Apámnak még mindig nem meséltem el, hogy egyelőre nem szándékozom átvenni a kereskedést, hogy szeretnék továbbtanulni. Tudom, hogy ez neki nem szerepel a tervei között, de amikor anyával erről beszélgettünk, ő azt mondta, mindenben támogat, és ott lesz mellettem, amikor közlöm apával, csak gondoljam át, hogy mit akarok. Itt folytatni a tanulmányaimat, vagy esetleg egyetemre menni. Csak annyit kért, hogy segítsek továbbra is a boltba, mert ő egyedül nem bírná. Sem apát, sem az eladást. Szóval ez a része csak természetes.
- Fogalmam sincs, hogy mi lehetnék.
Kellene egy külső, és lehetőleg reális ötlet, vagy kettő, mert jelenleg a szuperhősön kívül nem nagyon jut eszembe, ami lehetnék. Eddig csak sikertelen kísérleteim vannak, mint például a legyen olyan arcszőrzetem, mint Tony-nak. Konkrétan az arcomon szinte semmi sem nő, nem hogy szőr. Szóval egyelőre tényleg kicsit elfuseráltnak érzem magam ezen a téren.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=763630#post763630][b]Benzsay Gergely - 2019.07.12. 06:25[/b][/url]

A hideg futkos a hátamon a politika és a vendéglátás emlegetésétől is, viszont van valami plusz, valami jóleső plusz, ami a tanítás szóval együtt érkezik. Lehet, hogy csak azért, mert olyan szépen mondja, lehet azért, meg igazán élvezném, ha tanár lennék. Igazán élvezném? Sosem gondoltam még bele, hogy tanítsak, de be kell vallanom, nem érzem magam rosszul, nem úgy, mint a politikától, attól iszonyatosan rosszul érzem magam.
Tanítani. Látom is magunkat ebben a felállásban, ahogy az oktatás után vidáman hazasétálok, otthon ő vár, belebújva a számlákba, és megállapítva, hogy abban a hónapban meglepően sok sajt fogyott el, mert az új kreálmányát viszik, mint a cukrot. Nézem, ahogy átcsoportosít, miközben lepakolok, és hallom a dübörgő, sietős lépéseket, ahogy felszalad egy tizenéves forma gyerek, riadtan közölve, hogy megint elfogyott a sajt, ő pedig leszalad vele, hogy megoldást találjanak. Ilyen egy jól működő, egyedi ízeken alapuló étterem tulajdonosának lenni. Látom magunkat, és tetszik, amit látok.
Kívülről azonban csak annyi látszik, hogy halványan elmosolyodom, miközben a lehetséges jövőképet elemzem. A hátát simogatva nézem őt, és kicsit nyújtózkodok egy újabb csókért, hogy ne nézzen teljesen bolondnak. Tetszik, amit ez az egész este kiváltott bennünk.
- Szóval tanítás.
Bólogatok párat, miközben elnyomok egy ásítást. Tekintetem az órámra téved, és egy nagy sóhajjal fordítom felé, hogy ő is lássa, hogyan állnak a mutatók.
- Kiváló, megint megbüntethetsz.
Nevetem el magam, mert nem ez lenne az első eset. Sokkal könnyebb volt, amíg prefektus voltam, hiszen akkor nem számított az óra. De most már számít, és ezt a helyzetet úgy hívják, hogy szívás. Viszont ha ő csinálja, annyira nem bánom. Ilyen ez a szerelem dolog.