A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=715749#post715749][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.03.06. 17:44[/b][/url]

Varga Nóra

Összességében meg voltam elégedve eddig a diákjaim vizsgaidőszakban nyújtott teljesítményével. De azért arra is kíváncsi voltam, hogy hogyan készülnek fel. Ezért úgy döntöttem, hogy ellátogatok a tanulószobába, és kicsit elvegyülök a vizsgára készülők között.
A tanulószoba egy kiváló hely volt arra, hogy az ember megtanulja, rosszabb esetben bemagolja az elméletet. Gyakorlásra viszont teljesen alkalmatlan volt, pedig az lenne igazi, ha a tanultakat rögtön a gyakorlatba is átültethetnék a diákok. Ezen még valahogy túllendültem, de a falak ocsmány kék színén már nem tudtam. Gyorsan le is huppantam egy zöld fotelba, hogy valahogyan feldolgozzam ezt az emberiség elleni merényletet. Biztos valami levitás döntött a színről. Ekkor vettem csak észre, hogy velem szemben Nóra ül, az egyik diákom, aki igazán ügyesen szerepelt a vizsgán. Egy vaskos bájitaltan könyvet bújt éppen, amit ezer közül is felismertem volna.
- Van, ami sosem változik. Bájitaltan vizsga Felagundnál? - kérdeztem rá fennhangon, nem érdekelt, ha megzavarom a lányt. Az öreg generációkat tanított bájitaltanra, tegyük hozzá, hogy véleményem szerint nem valami eredményesen. Nekem mindig olyan érzésem volt az óráin, hogy egyszerűen nem tudja átadni azt az állítólag fene nagy tudását. És akkor tanév végén menetrend szerint jöttek a szívatós, maratoni hosszúságú vizsgák. Úgyhogy csak részvétet tudtam érezni Nóra iránt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=715756#post715756][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.03.06. 18:28[/b][/url]

Varga Nóra

- Egészségedre! - szóltam, miután tüsszentett a lány.
- Százszor inkább egy megfázás mint egy vizsga annál a vén fa*... akarom mondani Felagund tanár úrnál. Szigorú egy ember. - majdnem csúnyát mondtam az öregre, de hát sok pletyka keringett úgyis róla a diákok között.
- Na, és megtaláltad már a megoldást? Mehettél volna a gyengélkedőre is. - én persze tudtam egy hatásos bájitalt, de kíváncsi voltam, hogy mire jutott eddig Nóra egyedül. Olykor megéri egyedül végigszenvedni valamit, mert annál édesebb a siker. Gondolom Nóra gyakorolni szeretett volna azzal, hogy magától próbálkozik. Remek hozzáállás!
- Ha nagykorú lennél, a lángnyelv-whiskyt ajánlanám, nekem be szokott válni- nevettem fel hangosan. Amire persze néhány levitás pisszegésbe kezdett, hogy fogjam csendesebbre, itt egyesek tanulni szeretnének. Micsoda stréberek! Nem láthatták, hogy én nevetek, különben fülüket-farkukat behúzva kussoltak volna. Odamentem hozzájuk, és szépen tudtukra adtam, hogy húzzanak át a könyvtárba, ha valami nem tetszik. Öröm volt nézni, hogy mennyire be voltak tojva! Aztán visszamentem Nórához, és újból elhelyezkedtem a zöld fotelban.
- Mit meg nem engednek maguknak egyes diákok. Tiszta szégyen! Egy darabig most tuti nem jönnek vissza. - foglaltam össze a történteket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=715806#post715806][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.03.07. 13:32[/b][/url]

Varga Nóra

- A bájitaltannal foglalkozó könyvek sajátossága, hogy áttekinthetetlenek. Valamiért így alakult ez ki, és ragaszkodnak a hagyományhoz. - egyetértettem Nórával, hogy hagyományos úton nem könnyű megtalálni hatás alapján főzetek receptjét. Nem marad más, mit átnyálazni a teljes könyvet, de addig is tanulhat új dolgokat az ember, talán éppen ez a rendszerezetlenség oka.
- A Kalapkúra-bájital az, amit keresel. - azzal intettem egyet, és a lány kezében a könyv kinyílt a megfelelő oldalon. Imádtam, amikor pálca nélküli mágiával menőzhettem.  
- De nem tanultatok még erről? Nem egy bonyolult főzet. Talán a bikornisszarv-őrlemény a legnehezebben beszerezhető hozzávalója. A bikornisokról remélem azért csak tanultatok Legendás Lények Gondozása órán. - az itteni oktatás csődje, hogy egy ilyen igazán hasznos, de mégsem bonyolult bájitalról fogalma sincs egy harmadikos diáknak. Jobb helyeken már az előkészítősöknek van némi fogalma a Kalapkúra-bájitalról.
- A hozzávalók mellett persze ott van még varázslat is, ami kell a főzet elkészítéséhez. A mumusátok ellenátkáról van szó. Maga a mumusátok mond neked valamit? - ez a csínytevők egyik kedvenc varázslata, ami rögtön kellemetlen náthát és csöpögő orrot idéz elő a célszemélyben. Én is sokat szórakoztam vele még kölyökként. Gondolom hivatalosan nem tananyag, de felsőbb évesektől, idősebbektől elleshette akár Nóra is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=715938#post715938][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.03.08. 21:32[/b][/url]

Varga Nóra

A Bájitaltan oktatás elszomorító helyzetén csak csóváltam a fejemet. Felagund maga volt az intézmény az intézményben, gondolom senki sem merte szembesíteni azzal, hogy a módszerei felett már rég eljárt az idő.
- Állandóan csak az a fránya magolás. - jegyeztem meg, hogy mennyire nem értek egyet a tanodában általánosan meglévő gyakorlatiatlan szemlélettel.
- Remek, hogy anyukád megismertetett veled ennyi mindent. Gondolom, hozzád is közel áll a magizoológia. - a szülők támogatása, a családi háttér rengeteget számított, pláne olyankor, ha az iskolában még az alaptudás átadásában is súlyos problémák mutatkoztak.
- Az átoknak a neve ellenére sok köze nincs a valódi mumusokhoz. Márpedig a Comikulissimus a valódi mumusok elűzésére szolgáló varázslat. - mosolyodtam el.
- De becsülendő, hogy logikusan gondolkoztál. - dicsértem meg a lányt, a mai diákok többségéből sajnos ez az alapvető képesség is hiányzott.
- Tudod mit? Bemutatom neked az átkot és az ellenátkot is, és akkor tudod gyakorolni. Már csak kísérleti alany után kell nézni. - körbetekintettem, és ki is szúrtam egy bambuló navinést.
- Hé, te! Gyere csak ide! Legalább hasznossá teheted magadat, és nem csak a levegőt szívod el mások elől. - szóltam a fiúhoz, akinek kicsit nehéz volt a felfogása, de lassacskán azért megértette, hogy mit akarok.      
- MU-cus ad NAU-se-am! - tisztán, jól érthetően, a hangsúlyokra különösen odafigyelve ejtettem ki a varázsigét, miközben pálcámat a célszemély felé irányoztam, és egy csepp alakot írtam le az óramutató járásával ellentétesen. Szerencsétlen navinésen rögtön megmutatkoztak a tünetek, és akkorát tüsszentett, hogy taknya-nyála egybefolyt. Rövid hatásszünetet tartottam, hadd szenvedjen még egy kicsit a fiú, mielőtt bemutatnám az ellenátkot.
- Mu-cus EX Nau-se-am! - szólt az ellenátok, a pálcamozdulatban csupán annyi volt az eltérés, hogy a csepp alak felfelé nézett, az irány pedig az óramutató járásával megegyezett.  
- Ilyen egyszerű. Most te jössz! - adtam át a terepet Nórának. Ki kell használnia, hogy a navinés ilyen készségesen rendelkezésünkre állt a gyakorláshoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=716815#post716815][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.03.16. 21:00[/b][/url]

Varga Nóra

- Nagyon helyes! Az arra érdemeseknek a varázslást nem lehet elég korán elkezdeniük. - bőszen helyeseltem arra, hogy a lány már kiskora óta varázsolgat, és a szülei is segítik. Rendes családoknál ez így megy, én is így nőttem fel, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy ma az vagyok, aki.
Egyáltalán nem tartottam reménytelennek Nórát, a vizsgájával bizonyított, máskülönben szóba se álltam volna vele. Valószínűleg több biztatásra lenne szüksége, hogy nagyobb legyen az önbizalma, mert a tehetség amúgy megvan benne véleményem szerint. Az apró dicséretem érezhetően jól esett neki.
Az átkot, majd az ellenátkot is szépen kivitelezte a lány, elsőre legalábbis túlzó lett volna ennél jobbat elvárnom.
- Bravó! Szép volt! - elégedetten tapsoltam meg a teljesítményét, ez is mutatta, hogy micsoda remek tanár vagyok.
- Ha egy kicsit jobban odafigyelsz az átok hangsúlyozásra, még durvább náthát tudsz majd okozni az ellenfeleidnek. - kacsintottam.
- Most már megpróbálhatod elkészíteni a Kalapkúra-bájitalt. De arra számíts, hogy a bájital mellékhatásként egy ideig füst fog szivárogni a füleidből, ez sajnos elkerülhetetlen. Sok sikert! - köszöntem el, és elindultam kifelé.
- Még egy dolog! 5 pont jutalmat ítélek meg az Eridonnak, amiért ilyen ügyesen helytálltál. Gratulálok! - fordultam vissza még, hogy utána már aztán tényleg továbbálljak.