36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. november 17. 00:04 | Link

Autumn

Már nagyban a tanév derekán jártak és ez abban mutatkozott meg leginkább, hogy a diákok lassabban vonszolták magukat a folyosón év elejéhez képest, annyi könyvtári könyvet és füzetet kellett magukkal cipelniük mindenhová. Senki nem kímélte őket a tanórákon. Egyik számonkérés követte nyomban a másikat és a megírandó házidolgozatok osztódással szaporodtak a határidőnaplókban.
 Zalán akármennyire érezte kimerültnek magát, be kellett látnia, hogy most nem elég az a töredéknyi idő éjjel, amit tanulásra tud fordítani. Különösen azért, mert a szülei nagyon a nyakára szálltak ebben a témában. Nem hangzott el konkrétan, de a fiúnak olyan érzése volt, mintha feltételhez akarták volna kötni a repüléssel töltött idejét. Csakis jó jegyek ellenében volt szándékuk békénhagyni őt. Annyira fellelkesültek attól, hogy évfolyamelső lett tavaly, hogy már egyféle elvárásuk formálódott a fiuk irányába. Még szerencse, hogy nincsenek itt, hogy minden léptét nyomon kövessék. ​Azért tartott attól, hogy egy nem éppen fényes időszakában egyszer csak levél fog érkezni a házvezetőjének az anyjáéktól. Azt pedig nagyon nem szerette volna. Így is sok volt már a rovásán Keserűnél.
 ​Így kényszerült rá arra, hogy néhány délutánját tényleg ne a pályán töltse, hanem a tanulószobában. Persze ennek a tevékenységnek is volt jó oldala: Autumn társasága.
 ​Az elején azt tapasztalta, hogy a lány meglepetten (és talán kicsit megbotránkozva is) fogadta, hogy Zalán spontán mellévetődik, bárhol is fussanak össze a birtokon vagy épp a kastély falai között. Próbálta emlékeztetni magát arra, hogy Autumn legfissebb álláspontja szerint ők most jóban vannak, így nincs oka különösebb problémát feltételezni a reakciója mögött. A közös tanulást például úgy tűnt, hogy kezdte megszokni, sőt: nincs gondja a társaságával. Talán mert ilyenkor automatikusan tiszteletben tartotta a lány csendjét és figyelmét, amit a tanulnivalójára szokott fordítani.
 Most is épp ezt csinálta. Az SVK beadandóján már túlvolt, de még próbált elmerülni egy hozzá tartozó szakirodalomban. Annyira nem érdekelte, inkább csak halogatni próbálta az utána következő feladatát: a jóslástan háziját. Halkan szusszantott, hogy véletlenül se zavarja vele a másikat, majd lopva oldalra pillantott, abban a reményben, hogy talán Rue is most végzett egy kisebb szeletnyi tanulnivalóval. Zavartan játszadozni kezdett a kezében lévő ceruzával, mert meg akart szólalni, de nem mert. Megint bámulod. - szólt egy hang a fejében, ami felért számára egy mentális pofonnal. Sietve elfordította a tekintetét, de volt egy olyan érzése, hogy már elkésett vele.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. november 17. 00:05
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Palm Reader
Írta: 2021. november 17. 00:32
| Link

x


Kiborított az otthonlét. Egyszerűen megfojtott a közös levegő, a bájolgás az egész hülye színjáték. Több mint egy éve kerülgetjük egymást abban a nagy lakásban, és semmi nem változott. Mintha mind arra várnánk, hogy anya egyszer csak betoppanjon, és mindent megoldjon. De igazán már azt se tudom, hogy őt akarom-e. Szeretném tudni, hogy jól van. Hogy él. De ha visszajön, az azt jelenti, hogy magától ment el. Elhagyott minket, és amikor kellett volna nekünk se jött vissza.
Ahelyett, hogy a kelleténél tovább agyaltam volna ezeken, inkább haza se mentem. A legtöbb délutánt a Nagyteremben, a tanulóban vagy valahol a kastély környékén lófrálva töltöttem. Igyekeztem esti órákat bevállalni a kocsmában, és csak úgy csinálni, mint akinek rengeteg dolga van. Akkor soha senki nem kérdez.
Csakhogy volt egy ember, akit képtelenség volt lerázni. Eleinte féltem, hogy esetleg belemászik. Rákérdez, hogy miért nem megyek haza tanulni, vagy miért vagyok mindig egyedül. Szóval hogy fenntartásokkal kezeltem a jelenlétét. Biztosan ő is érezte. Nem lehet, hogy nem. De mégsem ment el. És hozzászoktam. Már anélkül tudtam a feladatomra koncentrálni, hogy zavart volna a jelenléte. Amikor meg nekiállt mondani, akkor pedig örömmel vettem. Nem akart az életemben vájkálni, csak átlagos témákat érintett. Bármennyire is nehezen vallottam be, de örültem, hogy ott van. Mint régen Summer.
- Igen? - vetettem az utolsó e betűt a papírra, és felnéztem rá. Már legalább két perce nézett. Máskor is szokott ilyet, de most valahogy más volt a kisugárzása. Mintha akart volna valamit. - Azt ne mond, hogy már mindennel végeztél - vontam fel a szemöldökömet, mert mikor nekiálltunk még rengeteg dolga volt. Én meg konkrétan egy esszét nem bírtam még befejezni. Mondjuk a legnehezebbel kezdtem, de akkor is. - Adjak plusz munkát, hogy elfoglald magad? Azt hiszem a szertárban vannak még teletömött polcok- jegyeztem meg huncut mosollyal. Egyedül vele szoktam viccelődni a prefektusi jelvényemmel, és az azzal járó feladatokkal. Többnyire rajtam se volt. Most is a táskám első zsebében pihent.
Utoljára módosította:Autumn Rue Danvers, 2021. november 19. 00:22
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. november 17. 01:15 | Link

Autumn

Volt egy halvány remény benne, hogy nem kapják rajta, ahogy bámészkodik. De egyszer csak megütötte a fülét Autumn hangja, amitől kiesett az ujjai közül az írószerszám. Próbált még utána kapkodni a levegőben, eredménytelenül. Ennyit erről.
 - Nem mondanám - válaszolta halkan, hogy ne zavarja a körülöttük ülőket. Nem voltak sokan, de Zalán esküdni mert volna rá, hogy néha érezte tarkóján a vizslató tekintetek kereszttüzét. Lassan már megszokhatta volna. Mindig ez van, amikor a Danvers lány oldalán látják őt. A pletykák a családról nem tudtak egykönnyen elkopni. Sőt, előszeretettel toldottak hozzá újakat is. De nem akarta tudni, miféléket.
 Autumn mosolya ragályos volt. Nem nézett vissza rá egyelőre, csak az előtte terpeszkedő füzethalomra irányította a figyelmét. - Komolyan, most több kedvem lenne hozzá. - Várt egy kicsit, majd előre dőlt a székében, úgy folytatta. - Gyere ki velem a pályára. Esküszöm, hogy hagynálak tanulni.
 Félig-meddig komolyan gondolta az ötletét. A jóslástan várhat még. Oláh tanár úr amúgyis többre értékeli az órai jelenlétét. Talán az egyetlen tárgy a repüléstanon kívül, ahol létezik Zalánnak "órai jelenléte". Nem gondolt bele, hogy már lassan oda lehetett fagyni a lelátókhoz, csak az járt a fejében, hogy jó volt Rue közelében lenni... És hogy elvonási tüneteket észlelt magán az adrenalin hiánya végett.
 Tudta, mekkora ostobaság, amit mondott, így kissé fáradtan, de a jóslástan füzete után nyúlt. Fellapozta az utolsó óra anyagát. Tenyérjóslás - ez a cím volt felvésve a lap tetejére. Utána pedig a nagy üresség tátongott. Igen. Így néz ki az órai munkája. A lap alján alig olvasható, csúfondáros betűk néztek vissza rá.

Házi d.: híres magyar jóstehetségek. 2 old.

Ismét sóhaj hagyta el a száját - Nem tudom, te hogy élvezed ezt a tárgyat - jegyezte meg az orra alatt. Azzal tisztában volt már, hogy a lány nála sokkal több értelmet lát a jóslás művészetében, de sosem akart beleállni egy komolyabb vitába. Több, mint valószínű, hogy vesztesként kerülne ki belőle. Na nem az észérvek miatt, hanem azért, ahogyan a másik képes volt nézni rá.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. november 17. 04:07
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Palm Reader
Írta: 2021. november 17. 23:05
| Link

x


Általában egészen komolyan vettem a feladataimat. Érdekelt, amit csinálok, még akkor is, ha egy olyan helyen kellett motiváltnak maradnom, ahonnan legszívesebben menekültem volna. Azonban a mai nap egyáltalán nem az enyém volt. A szavak nehezen jöttek, az ábrák bonyolultak voltak, és hirtelen már a petíció mintatervét se volt hajlandóságom papírra vetni. És még így is úgy tűnt jobban tudok figyelni a feladatomra, mint Zalán. Remek.
Egy kis méreggel vegyített vágyakozással néztem a srácra. Legszívesebben én is mentem volna. Menekülnék én egészen Írországig. Aztán azonban megingattam a fejem. Összeszorítottam az ajkaim egy pillanatra, aztán elengedtem, hogy utána bíborbarna hangon kezdjem felsorolni az indokokat.
- Nem lehet. Először is tanulnod kell, mert nem romolhatnak le a jegyeid miattam - kezdtem a komolyabb indokkal, még mindig az agyamban tartva a táskájában lapuló érdemjelet. - Másodszor pedig túl hideg van. Úgy kéne lekaparnod a lelátó padjairól öt perc elteltével - ingattam a fejem, és kinéztem az ablakon egy pillanatra. A szürke felhők teljesen beborították az eget, melankóliát hintve a földiekre.
Visszafordultam a saját könyveimhez, de egy perc se telt el, és Zalán újra szenvedni kezdett. Bal oldala a számnak felkunkorodott, ahogy alulról felsandítottam rá. - Ki kell hozzá nyitnod a harmadik szemed - szóltam euforikus magasságokból. - Vagyis légy kreatív. Tényleg semmi dolgod nincs - vontam meg a vállamat, és a füzetre sandítottam. A kedvenc témaköröm.
- Vegyük a tenyérjóslást. Van egy csomó vonalka a kezedben, és soha, egyszer nem nézted még meg őket. De most! Most megnézed milyen mélyek, milyen hosszúra nyúlnak, milyen távol vannak egymástól. Még össze is hasonlítod, hogy szimmetrikus-e a másik kezeddel - magyaráztam, és kinyújtottam először a balomat, aztán a jobbomat. - Mond el mit látsz benne - tettem próbára.
Utoljára módosította:Autumn Rue Danvers, 2021. november 19. 00:22
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. november 18. 15:03 | Link

Autumn

- A harmadik szemem? Egy plusz karnak jobban örülnék, ami azt illeti. - próbált viccelődni, mert észrevette, hogy Autumn már most komolyabban állt hozzá a témához, mint szerinte kellett volna.
 Az ölébe tette a füzetét, majd homlokráncolva kezdte méregetni a jobbját. Több tintafolt is éktelenkedett rajta, de semmi emléke nem volt most arról, hogy sikerült elintéznie. Semmi egyéb érdekességet nem talált rajta. Hülye vonalak. Ezeknek ugyan mi közük lenne bárki jövőjéhez? Órán nem másztak még bele úgy igazán a témakörbe, csak fejtegették, hogy hol divat manapság és kik voltak az úttörő alakjai a történelem során.
 Gyanakodva pillantott le a lány kezeire, amikor kinyújtotta azokat felé. Kicsit ismerős volt neki a szituáció. Csak ott fordítva voltak és az lett a vége, hogy megsértődtek rá. Ő nem volt az a sértődős fajta, de... mégis mit kéne látnia? Már épp szólt volna, hogy hagyják az egészet, amikor Autumn arcára tévedt a tekintete. Megint. Túl kedves volt most ahhoz, hogy elutasítsa. Ne csináld ezt velem.
 Kicsit előrehajolt és jobban szemügyre vette a tenyerét, majd a benne végződő karcsú ujjakat. Nem jutott más eszébe eleinte, csak az, hogy szebb mint az övé. De hát ez csak valami női sajátosságnak látszott. Még Rami keze is szépnek volt mondható, pedig ő aztán nem törődött azzal, mennyire lesz koszos gyógynövénytanon vagy LLG-n. Először úgy tett, mintha komolyan venné a feladatát, némán tanulmányozta a számára semmit mondó vájatokat a bőrön. Még hümmögött is mellé.
 - Azt hiszem - kezdte kisvártatva, majd mégjobban lehalkította magát, hogy Rue csak akkor értse, ha ő is közelebb hajol hozzá kicsit. Tettetett komolysággal pillantott körbe, mintha valami szupertitkos információt készülne közölni. - Eléggé úgy néz ki, hogy... - kísérletett tett arra, hogy mutatóujját játékosan végighúzza az egyik vonalon. - Nem csikis a tenyered. És ez száz százalék. - Balta arccal nézett újta Autumn szemeibe, de tudta, hogyha a lányból akár csak egy halvány mosolyt is ki tud csikarni, akkor ő is el fogja nevetni magát.
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Palm Reader
Írta: 2021. november 19. 00:21
| Link

x


Számítottam valami passzív válaszra, de Zalán replikáján mégis elnevettem magam - sokak nemtetszésére. Még jó, hogy nem a könyvtárban voltunk, ott talán még két dobásunk lett volna, mielőtt kiteszik a szőrünket. És ebbe a hangos beszéd is beletartozott volna. Milyen edukatív környezet...
Mondataim úgy tűntek elérték a fiút. Komolyan, mintha valami megcsillant volna a szemében. Nem érdeklődés, azért ilyen messzeségekbe nem mennék el, de valamiféle értelem. Vagy annak a foszlánya. Még a tenyerembe is érdeklődve nézett, hát nézzenek oda, csak az én motivációm kellett csak.
Aha, hát persze. Amint ujja megindult a jobb kezem fele, csalódottan dobtam le az asztalra. Egyik szemöldökömet kérdőn, mégis mérgesen húztam fel, ahogy a szemeibe néztem. - Nem vagy vicces. A tenyérjóslást meg a bal tenyérből kell végezni - mutattam fel számára az említett végtagot. Kicsit félre túrtam az előttem elterülő eszközöket, és Zalán kezéért nyúltam. Finoman magam felé fordítottam a tenyerét, aztán óvatosan végighúztam az ujjam a két vízszintes, egyenes vonalon.
- Látod, ez a kettő a fejvonal és az életvonal. Míg az első a mentális épségünkre utal, vagyis mivel neked egy mély, határozott vonal, így megállapítom, hogy magas az intelligenciád és jó az emlékezőképességed. A másik vonal pedig a fizikai épségre utal. Nem fázol meg könnyen, és nincs semmilyen komoly örökölt betegséged se - ujjam eljátszott Zalán tenyerének belsején, miközben rávetettem a pillantásom, hogy lássam, mennyire követett eddig. - Persze ezek olyan adatok, amiket amúgy is gondoltam rólad, de megnyugtató a bizonyosság - jegyeztem meg. De komolyan, a srác folyamatosan kint volt a kviddicspályán. Ha göthös fajta lenne, állandóan valamilyen náthától szenvedne.
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. november 20. 00:06 | Link

*
Autumn

Le sem tagadhatta, hogy most kivételesen a korának megfelelően viselkedett. És még mínusz öt év. Kifejezetten jót mulatott azon, milyen kontrasztosan elütött Rue szigorú hozzáállása az ő gyermeteg komolytalanságától. Kevés olyan téma volt, amit képtelen volt komolyan venni, és a jóslásnak kitüntetett helye volt közöttük. A legutóbbi tasszeomancia ismétlőórán is prüszkölve nevetett a teáscsészéjébe, amikor meghallotta, hogy Manka lányos zavarában nevetgélni kezdett padtársa neki szánt jóslatától, miszerint hamarosan megtalálja őt a szerelem. Persze az utána következő rész már nem volt annyira vicces, mert a lány egyenesen Zalánra bámult, azon az ijesztő módon, amivel sosem tudott mit kezdeni. Persze Kornéliának sikerült valamennyire megnyugtatnia őt, hogy a mögötte ülő rellonos fiút nézte meg magának és hogy csupán paranoiás. Igen. Ez nem több paranoiánál.
 Némán hagyta, hogy Autumn rendezkedjen kicsit az asztalon, mert fennakadt azon, hogy ő "nem vicces" és annyira elbambult, hogy a lánynak egy kis erőt is kellett kifejtenie először, hogy maga felé húzhassa a bal kezét. Megint valami megjegyzést készült közbeszúrni, ám a torkán akadt a szó, amikor a tenyerét felfordították. Észrevette, hogy Autumn vonásai megváltoztak. Átszellemült, ez lehet erre a helyes kifejezés, hiszen annyira elmélyült a tenyere vonalaiban, mintha az univerzum titkait is ki tudná olvasni belőle. Zalán kicsit zavarban is érezte magát ettől, helyezkedni kezdett a székében, majd lopva körbepillantott a szobában. Egy kisebb csoportosulás éppen sietve kapta el Autumn-ról a tekintetét, majd összedugva fejüket sutyorogni kezdtek egymás között. Még mielőtt komolyabban elgondolkodhatott volna a látottakon, érezte, ahogy végigsimítanak a tenyerén. Esélye sem volt már máshova figyelni.
 - Azt hiszem, ez igaz - mondta kisvártatva. - De ezt egy gyógyító vagy egy agykurkász is meg tudja állapítani. Ezek aktuális tények rólam, semmi köze a jövőmhöz. Melyik vonal mutatja meg azt? - faggatózott, hiszen ha Rue ebben tényleg rációt lát, akkor azt meg kell magyaráznia neki. Ezért kedvelte annyira Oláh tanár urat is. Nem sértődött meg a szkeptikus kérdésein, megpróbált mindenre válaszolni. - Ez az? - kérdezte hirtelen, majd szabad kezével a csuklója tövéből eredő vonalra mutatott. Vagy inkább vonalakra. Több helyen mintha szaggatottnak látszott volna, vagy inkább megtört.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. március 26. 13:42
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Palm Reader
Írta: 2021. december 1. 00:18
| Link

x


Szerettem ezt csinálni. Nem is azért, hogy mások életében vájkáljak, hanem mert érdekesnek találtam ezeket a fajta varázslatokat. Ezek olyanok voltak, amiket a muglik is megpróbáltak utánozni, sőt voltak köztük is olyanok, akik nem csak azért csinálták, hogy másokból pénzt szedjenek ki. Értékelendő, hogy ők is értenek valamihez.
A körülöttük lévő hirtelen sutyorgást szinte már fel sem fogtam. Ha tettem volna se nagyon tudok változtatni a véleményükön, és őszintén, már nem is nagyon akartam. Zavart, hogy az emberek pletykálnak rólam, de már nem féltem tőle, hogy mit tehet velem a magány, amit ez szül. Megtanultam vele élni.
- A tenyérjóslás nem csak a jövőről szól ám. Meg egyik jóslás sem. Mindbe benne van a múltad és a jelened is, mert anélkül nincs jövőd - okítottam magamhoz képest egészen türelmesen, és odanéztem, ahova mutatott.
- Is. Nincsen egy bizonyos vonal, ami csak a jövősre lett kitalálva. Az egész tenyeredet kell nézni. Például itt az életvonalad - mutattam a hosszúkás, görbe vonalra, ami a a tenyere alsó felén húzódott. - Elindulsz az egyik végéből, látod? Mély, nem ágazik szét. Aztán... várj - hajoltam közelebb, és jobban megnéztem magamnak a vonal húzódását. Egy ponton olyan halványka volt, hogy majdnem el is tűnt. Aztán ha csak egy picivel is, de az eredeti vonaltól eltérően folytatta tovább az útját. Újra egyre erősödve. Nem voltam benne biztos, hogy pontosan mit jelent, csak hogy rosszat. Egy pillanatig haboztam, csak néztem magam elé. Agyaltam, hogy mivel tennék jobbat, aztán pedig meghoztam a döntésem.
- Szóval minden boldogság. Ahogy általában a jósok mondani is szokták
- dőltem hátra, és zavartan kezdtem visszahúzni magam elé a füzetemet. Beletenyereltem valamibe, amibe nem kellett volna? Valószínűleg.
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. december 1. 01:09 | Link

*
Autumn

- Milyen bölcs ma valaki - csendült hangja tettetett elismeréssel és egyszerre őszinte csodálattal. Fölöslegessé vált jobbjával a szék karfáját kezdte támasztani, úgy kereste Autumn pillantását. Messziről zöld volt az összkép, de ha jobban megnézte az íriszét, amikor fény vetült rá, ezer színben pompázott minden apró szilánkja, amikor felnézett a kezéből. Arany, borsmenta zöldje, karamell, és füstkvarc. Ólomüveg berakásra emlékeztette leginkább. Mennyi minden tűnik fel neki, ha van ideje odafigyelni az apró részletekre.
 - Igen? - kérdezte elnyújtva, mert várta a nagy próféciát, ami majd gyökerestől megváltoztatja a véleményét a jövőbelátásról. Ajka mosolyra húzódott, amikor közelebb húzódtak hozzá. Tetszett neki, hogy ennyire fókuszálni próbál valamire, látszott rajta, hogy érdekli. Érdemes lesz figyelnie és fejben tartania az ilyen pillanatokat, mert jelenleg csak így, közvetetten tudta Autumn-ot megismerni. Legalábbis... neki fontos dolgokat. Hogy melyik tantárgy a kedvence. Melyik napja a legzsúfoltabb a héten. Hogy milyen édességet szeret. Mik azok a szófordulatok, amiket mulatságosnak talál és mi az a téma, amit mindenképp érdemes elkerülnie. Mennyire ügyeskezű, vagy mennyire feledékeny. Milyen az a közelség, amit...
 - Figyelek - mondta végül, mert úgy érezte, hogy a lány csak az időt húzza, hogy kitaláljon neki valami triviális, légből kapott butaságot. Olyasmit kapott, mint amit várt, mégis kicsit meglepődött.
 - Semmi konkrétum? Mondjuk hogy évfolyamelső leszek megint? Megúszom büntetőmunka nélkül a további éveimet? Vagy mondjuk hogy nem dolgozol szombat délután? - ő is látta, hogy Autumn kissé kényelmetlenül érezte magát, ezért próbált tovább viccelődni, hátha kicsit jobb kedvre derítheti vele. Feltehetően a sikertelen próbálkozás okán volt csalódott. De hát mit vártunk? Minden jóslat ilyen.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. március 26. 13:43
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Palm Reader
Írta: 2021. december 1. 12:13
| Link

x


Beharaptam az alsó ajkam szélét, aztán lassan engedtem, hogy kicsússzon onnan. Reflexből jött a mondat, agyam éppen nagyon máshol járt. Próbáltam megfejteni a tenyeret, ami előttem volt, és közben nem felhívni a viselkedésemre a másik figyelmét. Kellemetlenül tapasztaltam, hogy általában sáfrány hangom baritsárga fakósággal csengett a teremben, mikor megszólaltam.
- Konkrétum? Mire gondolsz? - kérdeztem vissza, szigorúan a füzeteimet nézve, rendezgetve, mintha egyetlen gyors mozdulattal nem tudtam volna pontosan ugyanoda visszarakni, ahol eddig volt. Mellékcselekvés, amíg kitalálok valamit.
- Zalán... - szóltam megfedő stílusban. Tökéletes tématerelő volt a hozzászólása. - Abban a pillanatban rájöhettél, hogy nem úszod meg büntetés nélkül, amikor kiderült a számodra, hogy prefektus lettem - néztem újra a szemébe, és lassan felkunkorodott a szám széle. Huncut csillogás villant a szememben, és egy pillanatig hagytam, hogy elhiggye, hogy igazat mondok. Igazából lehet azt is tettem. Ha valamin rajta kaptam volna elég valószínű, hogy tényleg kiosztanék rá valami feladatot. Vagy nem. Ki tudja. Néha nekem is lehet vajszívem, nem?
- De tudod mit, lehet hogy kiolvastam a tenyeredből a beosztásomat, mert most mintha... mintha... - szívtam be a mellkasomba mélyen a levegőt, és a távolba meredtem. - Igen, határozottan azt érzem, hogy nem fogok dolgozni szombaton. Miért, akarod gyakorolni a jóslástant? Elég gyér a tudásod - cukkoltam tovább egy mosoly kíséretében. Igyekeztem a tenyerében megbújó igazságot valami nagyon hátsó pontra száműzni az agyamban.
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. december 1. 17:01 | Link

Autumn

Zavartan összevonta a szemöldökét egy pillanatra és figyelte, ahogy Rue ide-oda pakolássza a tanulnivalóját. Talán félreértett valamit a reakciójából? Makacsul bámult a tenyerébe, de ő ugyan nem jött rá, mi a gond vele. Elengedte a dolgot.
 A neve hallatán libabőrös lett a karja. Pedig már megszokhatta volna, Autumn különösen sokat vette ajkára a nevét. Hatásosnak bizonyult, mert amint megtette, onnantól kezdve Zalán feltétlen figyelme szegeződött rá. Kiderült, hogy most csak visszakapta a játékos szurkálódást. Vitába szállhatott volna, de hagyta, hogy a lány kiélvezze a helyzet adta önbizalmat. Jól állt neki.
 Hátradőlt a székében, kicsit közelebb húzta magához a jóslástan könyvét, és újra kézbe vette a ceruzát abban a hitben, hogy kitárgyaltak mindent. Esélytelenek nyugalmával tette fel a kérdést Autumn szombatját illetően, így egészen meglepődött, amikor fülébe jutott a válasz.
 - Hogyhogy? Csak nem volt olyan nagyvonalú a bátyád, hogy bevállalta helyett... - elharapta a mondat végét, mert tudta, hogy már most több utálat csendült a hangjában Danvers iránt, mint amennyit a húga előtt láttatnia szabadott volna. Idáig szerencséje volt, mert nem sokszor keresztezték egymás útját a kastélyon belül. Szerette volna, ha ez így is maradna. Szemét lehunyta kicsit, hogy önuralmat erőltessen magára.
 - Nem érthetek mindenhez - vont végül vállat reménykedve, hogy nem sértette meg a másikat. - Gondoltam, hogy talán szereted az őszi sétát. Vagy a forrócsokit. Vagy a sikító pillecukrot. Vagy úgy mindet egyszerre. - Kicsit elbizonytalanodott, ahogy mindezt felsorolta. A ceruza végével tanácstalanul ritmusokat kezdett kopogtatni az asztallapon. Miért zavarja most ez ennyire? Egy egyszerű kérdés csak. Ne légy nevetséges!
 - Inkább... inkább mégiscsak segíthetnél jóslástanban. - bukott aztán ki belőle, mielőtt még Autumn válaszolhatott volna.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. december 1. 17:02
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Palm Reader
Írta: 2021. december 1. 17:29
| Link

x


Zalán AZ ESET óta egészen kerülte Wintert, mint téma. És jól is tette. Na nem azért, mert mindenre is ugrottam volna amit mond, hiszen nekem is gyakran az agyamra ment. Szimplán csak furcsán éreztem magam, ha más rosszat mond róla. A legkisebb dolgokban is meg akartam védeni, ha már ő nem lehet ott a nagy képével, hogy megtegye ezt magától. De a jelenlegi körülmények miatt csak megálltam egy kicsit, és a hajamba túrtam. És már el is engedtem a megjegyzést.
- Nem, az apánk fog pultozni a hétvégén. Néha a góré is csinálhat úgy, mintha lenne felelősségérzete - hangom gúnyos ércsárgán üzente a fenntartásaimat a családfőt illetően. Egy újabb tag, akire nem tudtam ugyanúgy ránézni anya eltűnése óta. Igazából nem is nagyon akartam egy pillantást se szentelni neki. Ő se tette a legnagyobb baj idején, nekem most miért kéne.
- Őszi séta, forrócsoki és sikító pillecukor? - vontam össze a szemöldököm. Vártam. Talán arra, hogy neki is leessen a tantusz, vagy hogy lejátssza újra a fejében. És láss csodát meg is történt. Elmosolyodtam, és aprót biccentettem.
- Ne értsd félre, ez egy nagyon... hangzatos felsorolás, de inkább Ramit kéne megkérdezned. Vagy valamelyik évfolyamtársadat - próbáltam kedvesen rávezetni a helyes útra. Már csak az kellett volna, hogy elhíreszteljék, hogy velem randizott. Akkor aztán szegény srác már hirtelen a kitalált covenem tagjává is avanzsálják. Engem meg liliomtiprónak. Pedig ez a cím is Wintert illeti, ugyebár.
- De egy korrepbe benne vagyok. Átjöhetsz a nagyi lakásához, ott általában mindig nagyon csend van - egyeztem bele készségesen. - Summer szokott ott lófrálni meg... Félix - ismertettem a szituációt. Hiába volt Gárgyán mama olyan idős mint maga a ház, mindig úton volt valahova. Nem tudom milyen elem hajtotta, de reméltem, hogy bennem is olyan van.
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. december 1. 18:19 | Link

Autumn

Tudta, hogy a Danvers família nem merül ki a három testvérben, de az apjukról talán most esett először szó. Kutatni kezdett az emlékeiben, a felvetése igaznak látszott. Nem kérdezte azóta sem Autumn-ot a családjáról, így az ilyen információ morzsák mindig kincsnek számítottak.
 Látványosan a tankönyv borítójára szegezte tekintetét, amikor pedig visszahallotta a saját ötletét, olyan grimaszt vágott, mint amit akkor csinálnak, ha valaki rossz szögben, csikorogva húzza végig a krétát a táblán. Egyszóval: fájdalmasat.
 Nem tudta volna megmondani, honnan jött az ötlet. Csak hogy kedve lett volna hozzá. És ha ő is ráér, ugyan mi akadálya lehetne annak, hogy együtt üssék el az időt? Miért pont Ramit ajánlotta? Nem is beszélnek sokat mostanában. Kornélt meg aztán biztos nem viszi magával, neki a földszintre lejutni sem egy leányálom, nemhogy sétálni menni. Minél tovább gondolkodott a lehetséges jelölteken, annál furábban érezte magát. Nem volt kedve senki máshoz. Csak Rue-val hangzott jól.
 Egyszeriben kitörte a ceruza hegyét, ahogy játszadozott vele, így kis időbe telt, mire felfogta a lány újabb szavait.
 - Mármint hozzátok..? Nem tudom, én egyáltalán nem akarok zavarni - kezdett gyorsan magyarázkodni. - Ez nem is olyan fontos tárgy, meg biztos van neked ennél érdekesebb dolgod is, meg... ki az a Félix? - szúrta közbe a kérdést. Hangja leheletnyit magasabban csengett az átlagnál. Nem érezte ennyire zavarban magát azóta, hogy ott álltak egymás mellett a szertárban szótlanul, mint két szerencsétlen.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. december 1. 18:21
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Palm Reader
Írta: 2021. december 1. 18:54
| Link

x


Szemem a fiú arcán nyugtattam. A vonásait elemeztem, és próbáltam rájönni, hogy Zalán ajánlata mennyire volt komoly. Vagy éppen szándékos. Barátok voltunk. És valószínűleg úgy mentünk volna el forrócsokizni is. De mégis furcsa volt, és a gyomromban valami furcsa csavaros érzés vette kezdetét.
- Ha zavarnál, nem mondtam volna - néztem jelentőségteljesen Zalánra. Nem szoktam a semmiért jártatni a szám. Ha nem akarnám, hogy átjöjjön, akkor szimplán csak hagytam volna elévülni a beszélgetést, és figyelmemet újra a rakatnyi házira fordítani.
- Mi lenne érdekesebb, mint a jóslástan? Ugyan már, esküszöm nem foglak egy oltáron feláldozni - sóhajtottam fáradtan, talán a kelleténél hangosabban is, ugyanis a csituló diákság újra heves szóváltásba kezdett. Holnaptól már gyilkos is leszek, remek.
- Félix a nagyi kutyája. Okos egy eb. Még neki is megy a tenyérjóslás - humorizáltam faarccal. Volt néhány vonás, amiben egészen hasonlítottam Winterre. Gesztikulálás, mondatszerkezet, és hát... a kissé sértő odaszúrások.
- Oké, szóval nekem szabad a szombatom, nem nagyon lesz senki a lakásban, neked korrep kell jóslástanból, szóval gyere háromra - vontam meg a vállam egyszerűen, és felvettem a tollamat, hogy ezzel is jelezzem, hogy számomra le van zárva az ügy. Semmi értelme nem volt ezt tovább cifrázni.
- Oh, és ha tenyérjóslást fogunk csinálni, akkor próbáld meg nem összerajzolni a kezed, meg elég nehéz volt így bármit kinézni belőle - jegyeztem meg. Hazugság volt? Talán. De ezzel biztos volt, hogy eltüntettem a gyanakvás csíráit is Zalánból. Hiszen minek riogatnám, ha igazából csak odaképzelek valamit?
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. december 1. 21:55 | Link

Autumn

A sors fintora volt, hogy fordított helyzetbe kerültek és most Autumn próbálta megtörni nála a jeget. Meg kell jegyezni, hogy sikeresen.
 - Hogy mégis mi lenne érdekesebb? Most tényleg kezdjem el sorolni? - kérdezte nevetve, bár a feláldozás résznél kicsit az arcára fagyott a vigyor. Örülnie kellett volna inkább, hogy a lány már képes ezzel viccelődni. De mégsem ment neki. Talán mert azóta sem tudja, mi szülhette ezeket a pletykákat. Vagy mert már az Edictum is írt róla. Vagy mert egyre többet hall tanórán a feketemágiáról.
 - Szuper. Még a kutya is ügyesebb nálam. Ezt nevezem motiváló erőnek - motyogta, de azért le lehetett olvasni az arcáról, hogy megkönnyebbült kicsit a ténytől, hogy nincs még egy negyedik Danvers testvér.
 Autumn határozottsága mindent elnyomó erőként vibrált közöttük és biztos volt abban, hogy ezt más is megérezte rajta kívül. A mellettük ülő szószátyár bagázs most már leplezetlenül Zalán bámulta, azzal az ítélkező pillantással. Páran a "ne" szót artikulálták, egy navinés lány közülük még a fejét is rázta mellé.
 - Oké - vágta rá habozás nélkül, miközben állta a diákok tekintetét. - Akkor szombat - ismételte határozottan, majd ő is visszafordult az asztaluk felé és megpróbálta lejegyzetelni füzetébe emlékeztetőül az időpontot törött hegyű ceruzájával.
 - Azért ihatunk majd forrócsokit is, ugye?
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet