36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2021. január 31. 18:47 | Link

Polli
egy dal neked


Kész csoda, hogy néha engem is itt látni. És még büntetésben sem vagyok! Bár múltkor majdnem sikerült, de kidumáltam magam Kazanovnál. Rendes fickó, tudtam én mindig. Szóval nem tudom, néha azt hiszem kell egy kis változás, meg talán abban bízom, hogy a környezet motiváló hatással lesz rám. Igazából csak sehol nem tudtam megmaradnia  fenekemen a bájitaltan beadandómmal együtt, így itt kötök ki. Rejtély. Mindenesetre leülök az asztalhoz, és szorgos körmölésbe kezdek. A tankönyvemből próbálom kinyerni azokat az információkat, amiket amúgy valószínűleg tudnom kellene, de mégsem tudok. Hát na, én meg a koncentráció nem szeretjük egymást. Még úgy csak-csak megfőzögetem az órán a bájitalokat - általában bájos segítőim segítségével - de az elmélet az... hagyjuk is. Az elmélet sosem ment jól semmiből. De tényleg. A zeneelmélet is csak úgy volt képes a fejembe menni, hogy rengeteget gyakoroltam. Bár ott azért megvolt az akarat is, nem csak a kényszer, hogy tanuld meg fiam, mert megbuksz. Itt viszont nem érzek semmiféle motivációt ezen kívül, szóval így küzdök rendesen ezzel az egésszel. Ha legalább az lenne, hogy nem zenével akarok foglalkozni, hanem valami rendes, fogjuk rá hogy civil szakmát választanék akkor oké, biztos kicsit lelkesebb lennék, de így olyan... semmilyen ez az egész.
Az utolsó két bekezdés előtt úgy döntök, ideje szünetet tartani egy kicsit. Minden cuccom ott hagyom az asztalon, nem félek attól, hogy bárki is a dolgozatomra pályázna, ha meg igen... hát vigye csak. Átmozgatom elgémberedett tagjaimat, majd az éppen felszabaduló széles ablakpárkányt foglalom el. Homlokomat az üvegnek nyomom, ahogy megpróbálom felfedezni a kinti világot.
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2021. február 6. 22:55 | Link

Nagybátori-Szabó Márton


A tanulás sokszor nehezére esik az Eridonban, hiszen ott sokan vannak, beszélgetnek, élnek. A körlet általában nem arra van, hogy ott mindenki ellegyen magának, mint egy dísznövény, hanem azért, hogy élettel teljen meg. Ennek az a hátránya, hogy hiába van fülvédője, akkor is nagyon zavarja, hogy körülötte mozgolódás van, látja, hogy a többiek jól érzik magukat, neki pedig tanulnia kell. Ehhez még hozzájön, az is, hogy sokszor nincs önfegyelme, ha jó társaságban van, és valahogy nehezen halad a tanulnivalójával. Ilyenkor szokott közbe jönni az utolsó pillanatban, vagy közel az utolsó pillanatban a csodafegyvere, a tanulószoba, esetleg a könyvtár, ahol majdnem teljes csendben, nyugalomban képes elsajátítani az anyagot. Hiába ez a legideálisabb környezet, valamiért mégis nehezen szánja el magát, hogy kimozduljon ide. Talán azért, mert fél a rellonosok esetleges közelségétől, vagy azért, mert a hely kívül esik a hétköznapi megszokott életterén, amiben a megszokás biztonságát érzi, ezt maga sem tudja.
Minden esetre, két napon belül dolgozatot fognak írni. Az órán a figyelme időnként elkalandozott, de többnyire tudott koncentrálni és jegyzetelni, úgyhogy valamennyi alapja van, azonban most szükség van egy gyors ismétlésre, de ez még nem tűzoltás. Hátizsákjába összehányja az összes órai jegyzetét, házi feladatát, tollakat és a tankönyvet, meg persze mindent, amire szüksége lehet: stressz labda, rágó, tea, keksz, hangtompító. Minden kifogására lesz válasz, muszáj koncentrálnia.
A helyiségbe szokás szerint óvatosan nyit be, nehogy egy haragos rellonossal találja magát szemben. Ebben az esetben inkább a könyvtár, ott csak az ijesztő orosz bácsi van, de legalább rászól a még ijesztőbb rellonosokra. Azonban betoppanván az ablakban egy ismerős göndör fejjel találja magát szemben. Huncutul elvigyorodik, vállait játékosan felhúzza, ahogy alsó ajkába harap. Finoman settenkedve közelíti meg Marcit, hogy aztán egy jól irányzott, de gyenge mozdulattal ráfogjon a derekára. – Szia Marcii! – Cincogja a legkedvesebb hangján. Nem tudja, hogy észrevette-e, meg hogy megijesztette-e, de reméli, hogy nem haragszik, elvégre csak játszott. – Van kint valami érdekes? – Kérdi Polli is az ablakhoz lépve, azonban fejét oldalra döntve várja a navinés megerősítését mielőtt kinézne.
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2021. február 15. 17:22 | Link

Polli
egy dal neked


Tiszta ideggyengítő ez a vizsgaidőszak. Amúgy semmi baja nincs az embernek, ezért csinálnak. Tiszta jó, nem? Hát nem annyira. És látom  többieken, hogy nem csak én küzdök ezzel a problémával, hanem körülöttem mindenki idegösszeroppanást kap a vizsgák súlya miatt. Kéne valami új, jobb rendszert találni talán, ami kevesebb nyomást helyez az ember fiára és lányára. Vagy nem tudom, lehet a rendszer jó, csak mi vagyunk túl hülyék hozzá. Igazából, ez a valószínűbb. Mármint oké, ez most még nem vizsga, meg még messze van  vizsgaidőszak, de azért annyira mégsem. És ha nem sikerül ez a beadandóm, akkor valószínűleg a vizsgámnak is lőttek. Szóval , ezért is döntök úgy, hogy kell öt perc szünet, amíg lehűtöm a forrongó gondolataim.
Homlokomat az üvegnek támasztom és totálisan kiürítem a fejem. Néhány percre megszűnik a külvilág, kicsit olyan, mintha nyitott szemmel aludnék. Valószínűleg ezért sem hallom meg, ahogy kis barátnőm tappancsai a hátam mögött állapodnak meg, hogy hirtelen két vékony kar ölelje át a derekam. Meghökkenek kissé, ám mielőtt a lány felé fordulnék rendezem arcvonásaimat. Elvégre a köszönésből már tudom, hogy Pollika zavarta meg a kis délutáni szeánszom. Széles vigyorral hajolok le, hogy derekánál elkapva felemeljem, és magamhoz öleljem. Nem vagyok egy erő ember, de Pollika negyven kilójával még elbírom. Amint kiölelgettem magam visszateszem a földre, hogy utána szabadon tehessen bármit. Lehet, most kiveri a balhét, vagy megüt, de remélem hogy inkább nevetni fog. Az jobb lenne.
- Nem jellemző. Minden dögunalom és nyugalom – nevetem el magam még egyszer hátrapillantva egyenesen ki az ablakon. Igazából tényleg nem láttam semmi érdekeset, bár ez nem zárja ki azt, hogy tényleg nem történik semmi.
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2021. március 13. 13:00 | Link

Nagybátori-Szabó Márton


Nem is érti, hogy miért kell nekik vizsgázni. Amennyire tudja, a mugliknál csak néhány évente van egy nagy vizsga, amikor már idősebbek, meg aztán az egyetemen persze nagyon sok. A szomszédjuk mesélte nyáron, hogy az unokája milyen jó átlaggal végzett és szó sem volt vizsgákról, pedig nagyjából Pollival lehet egy idős a srác. Persze a lány nem szívesen járna egyik tatai mugli iskolába sem, nem azért, mert bármi rosszat hallott volna róluk, egyszerűen csak a muglik világa még rémisztőbb, mint az övéké. Nem teljesen idegen számára, de nagyon sok mindent nem tud még róla és ez szorongással tölti el, ha belegondol.
Ugyan ez erősen hasonló a bagolyköves vizsgák esetén, a gyomrában erős feszülést érez időnként, meg nem tud egy falatot sem enni. Vajon, ha majd jön a nagy ötödikes vizsga, arra már készen fog állni, vagy 3 év múlva is ugyanilyen rettegős lesz?
Már most meg kell találnia az ideális tanulási körülményeket és helyet, hogy később kevésbé viselje meg. Legalábbis ez a terv a tanulószobával kapcsolatban.
A gyakorlat az, hogy valószínűleg Marcit fogja boldogítani és egyikük sem tanul. Persze, ha muszáj, mert holnap lesz vizsgája a jó barátjának, akkor inkább máshol folytatja tovább a tanulást – egészen biztosan nem bírja ki, hogy ne találjon ki valami hülyeséget 5 percenként, amit meg kell kérdeznie.
Széles vigyora hamar döbbenetté alakul, amikor Marci ’bosszúból’ felkapja és magához szorítja. Először a meglepettségtől szinte rongybabává ernyed, azonban mielőtt letenné a fiú, ő is visszaöleli gyengén. Lehet, hogy több spenótot kéne ennie és akkor nagyobbra nőne. Kár, hogy utálja. – Naa, Marcii! – Hangjában a kényesség és a játékosság keveréke cseng. Kicsit késve a lepakolást követően reagál. – Engem nem lehet csak úgy megemelni! – Folytatja a kényes tónust kivéve a hangjából. – Majd én eldöntöm, hogy mikor lehet. – Mondja Marci alkarjába kapaszkodva, ahogy megpróbálja magát felhúzni. Reméli, hogy a fiú befeszíti az izmát, hogy ő se csak úgy vergődjön a kis nyüzöge izomzatával. Abban sem biztos, hogy képes megtartani a saját súlyát.
- Bent is unalmas. – Sóhajtja ő is az ablakhoz lépve, olyan közel, hogy a lehelete meglátszódjon az üvegen. Nem sokat lát a kinti sötétben, épp csak annyi fény van, hogy a kint bandukolók orra ne essenek. – Még a hóembereket is lerombolta valaki, amik ott voltak. – Csóválja meg a fejét, ahogy lemondóan az udvar egy pontjára mutat. A kaszabolás helyszínére.
Utoljára módosította:Palotás Polli, 2021. március 13. 13:01
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2021. március 23. 22:47 | Link

Polli
egy dal neked


Nem sikít, nem sír, nem hisztizik, hanem megölel. Ó hála Merlinnek, hogy nem csináltam magamból totális idiótát. Persze a belső megérzéseim alapján tudtam, hogy ez lesz a vége, mert hát hány ezer éve ismerem már Pollit? De mindig ott van benne a kis félsz, hogy mi van, ha. Persze legtöbbször semmi, mert nincs is ha, csak mégis. rettegek attól, hogy elrontok valamit valakivel, aki fontos nekem.
- Látod, hogy mégis – vigyorgok rá, és csak azért nem borzolom össze a haját, mert tudom, hogy utálja ha valaki hozzáér a fényes tincsekhez. Az én hajam szabadon taperolható, annak ugyan már édes mindegy, hogy hány koszos mancs tűnik el benne. Úgyis olyan megzabolázhatatlan. – De értettem, legközelebb engedélyt kérek – szalutálok bohókásan. Mindketten tudjuk, hogy nem fogok, de ha ettől megnyugszik a kisszíve, hát nem fogom elrontani a pillanatot.
A legjobb emberbe kapaszkodik bele, mármint komolyan, olyan nyüzöge vagyok, hogy a szél majd’ elhord, de azért igyekszem megtámogatni, hogy sikerélménye legyen. Amennyiben úgy látom, hogy esni készülne kapok is utána, hogy ne legyen nagy baj. Az hiányozna, hogy betörje itt nekem valamiét a nagy erőfitogtatásban. Nincs kedvem a gyengélkedőn dekkolni mellett, ahogy szerintem neki sincs kedve egy törött karhoz vagy lábhoz. Elvégre akkor nem tudna zongorázni és úgy vélem, abban szabályosan belehalna. Lelkileg legalábbis.
- Ez egy ilyen időszak, most mindenhol unalmas. – És valóban, se kint, se bent nem történik semmi érdekes. Csak megy az élet, ahogy mindig, mindenféle szín és izgalom nélkül. Bezzeg a művészetiben, ott állandó a pezsgés! – Ki lehetett az a galád, akinek még néhány ártatlan hóember is útban volt? – Esküszöm, hogy nagyon ki tud akasztani az ilyen. Mit ártott az a pár vicces hófigura? Ráadásul arról nem is beszélve, hogy valaki rengeteget dolgozott belőle. Gyűlölöm, mikor más munkáját ennyire semmibe veszik.
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2021. április 3. 01:59 | Link

Nagybátori-Szabó Márton

Ha Marci és Janka nem lett volna mellette gyerekként, akkor csak Panna lett volna neki társaság. Persze Ő is csodás, de így legalább még egy kis családja volt, vagy ilyesmi. Nagyon közel vannak a szülők egymáshoz, összehozta őket az, hogy zenei csodabogarat nevelnek, sok helyen találkoztak. Pollinak is jó érzés volt, hogy talált valakit, aki megérti, amit érez és amit hall. Jankával csak pár hónap van köztük, azonban a bátyja volt az, akivel igazán el tudott beszélgetni. Janka nem érezte át, amikor a kislány Polli a hangokról áradozott és a zongorán mutatta meg a legújabb darabokat, amiket hallás után egy pillanatra megtanult. Vagy kis dalocskákat, amiket megírt. Eleinte nem szerette, hogy ha Marci túl közel jött hozzá, de ennyi év után már olyan neki, mint egy unokatestvér. Vagy legjobb unokatestvér, olyan, mint a legjobb barát, de rokon. – De Neked megengedtem, csak nem szóltam előre. Azért. – Feleli nyelvét finoman kiöltve, azonban elneveti magát saját dinkaságán. Hát, így is lehet mondani, hogy a fiúnak már sok mindent elvisel, amit mástól biztosan nem.
Vigyorogva visszaszalutál a fiúnak, miközben majdnem a szemébe néz, azonban gyorsan elkapja a tekintetét. Panna az egyetlen, akivel olyan közel kerültek egymáshoz, hogy ez is menjen, nem is próbálja tudatosan erőltetni másnál.
De ha még egyszer megpróbálja engedély nélkül, akkor tuti, hogy megcsikizi bosszúból, ha már megemelni nem tudja. Az ujjai úgyis fürgébbek, mint másnak. Kész az ördögi terv.
Boldogan húzza fel magát Marci segítségével. Sajnos a karja nem olyan ügyes, mint az ujjacskái, így bizony segítségre szorul ennél a roppant bonyolult műveletnél. Amikor leengedi, büszkén húzza ki magát. – Há’, látod milyen erős vagyok! – Persze csak tetteti, hogy nem vette észre a segítséget, érezte a fiú támogató karját, azonban úgy csinál, mintha ez kizárólag az ő kis vézna karjának az érdeme lenne.
- Biztosan direkt csinálják, hogy tanuljunk… - Sóhajt fel életuntan. Tuti nem akarják, hogy találjanak szórakoztatóbb dolgot a környéken, mint a tanulás. Talán még a hideg is direkt érkezett, hogy ne járjanak annyit ki a könyv mellől? – A rellonosok! – Vágja rá egyből, ez amolyan berögzött válasz már nála, mint a mugliknál azok az emberek. Látta a plakátokat, mindig megvolt az, akire haragudni kellett. Fura lenne, ha suliban is lenne Rellonellenes plakát. – Ezt lehet Reparoval javítani? Vagy ez csak… hó? – Kérdi bizonytalanul járatva fejét a romok és Marci között. Ő felette jár, biztosan tudja. Talán majd jövőre neki is fog menni.
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2021. április 6. 18:00 | Link

Polli
egy dal neked


Pollika tényleg olyan nekem, mintha a hetedik testvérem lenne. Nagyon hálás vagyok a szüleinknek, amiért már kiskorunkban összehordtak minket, elvégre ha nem tették volna, most egy ilyen baráttal szegényebb lennék. Márpedig nagyon kár lenne érte. Szeretem Pollit, mert értelmes, mindig megérti, vagy ha nem is érti akkor is elfogadja az érzéseimet. Szeretem hogy máshogy látja a világot, ezzel olyan nézőpontokat tár fel előttem, amiket magamtól sosem látnék meg. Türelemre é elfogadásra tanít, cserébe pedig annyi szeretetet ad, hogy csak győzzem feldolgozni. Mindig különleges helye lesz a szívemben.
- Hát így már értem a helyzetet – bólogatok komoly képpel, mielőtt elnevetném magam én is. Olyan bolondok vagyunk mindketten, képesek vagyunk a semmin is órákig nevetni, aztán együtt sírni ki magunkat. Varázslatos ez az összhang, ami köztünk van, én mondom.
Tartom a karom, mert látom milyen boldogságot jelent ez neki. Ha ő boldog ettől segítem benne, mert ha ő boldog én is az vagyok. Ez a legtöbb barátommal így van, hogyha ők boldogok, akkor én is az vagyok. Elég érzékenyen érintenek mások érzései is, nem csak a sajátjaim, ami olykor jó, máskor kevésbé, mert így a negatív érzelmek is ugyanannyira megviselnek, mint amennyire a pozitívak feldobnak. – Látom, látom – bólogatok szorgosan, hogy valóban nagyon erős. Csak épp talán nem úgy, nem ebben a kontextusban, hanem másként. De valóban elképesztően erős csaj és ezért minden tiszteletem.
- Igen, lehet hogy igazad van. – Elvégre ha sehol nem történik semmi akkor mindenki sokkal könnyebben szánja rá magát a tanulásra mint akkor, ha tele van izgalommal az élet. Az unalom tényleg jó motiváló erő.
Kérdőn pillantok rá, hogy honnan ilyen biztos ebben, a kérdés maga azonban nem hangzik el. Ha akarja majd megválaszolja így is. – Azt hiszem nem lehet megjavítani – nézek ki szomorúan a hóemberek hűlt helyére. Esküszöm nagyon szomorú ez az egész.
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2021. április 22. 22:13 | Link

Nagybátori-Szabó Márton

Valószínűleg Marcival sem értenék így meg egymást, ha átlagos fiú lenne, azonban egyáltalán nem az. Pontosan ugyanazokon megy át, amin Polli, még ha neki könnyebben is megy a beilleszkedés. Egészen kicsi koruktól összekötötte őket a zene nyelve, amitől Polli sokkal jobban megbízott és bízik, mint más emberben. Marci értette meg legjobban, hogy mi járt a fejében, amikor kislányként arról beszélt, hogy zene szól a fejében, amit le is tudott játszani. Persze nem hallhatták ugyanazt, azonban a gyermek Pollinak meggyőződése volt, hogy gondolatátvitellel egyformán érzik a ritmust.
Visszafojtott nevetéssel bólogat, hogy bizony így történt, ő csak előre megengedte. – De csak most az egyszer. – Próbál komoly maradni, azonban olyan nehéz. Sosem volt jó az érzelmei elrejtésében, Marci meg Lili pedig kihozzák belőle a legzizzentebb énjét, majdnem olyat, mint amit Panna lát. – Legközelebb én foglak meglepni. – Hangjának megálljt parancsol, nagyon komolynak tűnik, azonban fogalma sincs, hogy mire nem számít tőle Marci. A fiú szemmel láthatóan jobban ismeri az ő reakcióit, mint Polli az övét. Ennyire kiszámítható lenne?
Mindenesetre szerencsére partner a hülyülésben és tartja a karját, nehogy lezúgjon az apró testével. Nagyon szeretne már megnőni, azonban nem lát rá sok lehetőséget. – A gitártól erősödtél meg ennyire? – Kérdi elnevetve magát, ahogy végül méltóztat leereszkedni, mert már szinte remeg a karja a sok erőlködéstől. Nem mindennel képes ennyire elszántnak lenni, mint a csimpaszkodásban. Példának okért a tanulást már nagyon unja, úgy érzi, hogy bénítólag hat rá a dátumok közelsége. – Nem szeretek nyomás alatt tanulni. – A zongorában is az volt a jó, hogy örömből csinálta, azonban jelenleg van néhány olyan tárgya, amitől viszolyog, ha rájuk gondol. – Nem? – Kérdez vissza csalódottan pislogva a ’tetemek’ irányába. Vajon mennyi mindent pusztítanak még el így a többiek, amik másnak fontosak? – Holnap építeni kéne egy hadsereget fenyegető arcokkal. Hóember hadsereg. Pálcával, nem seprűvel. – Mormogja tenyerét a hideg üvegnek támasztva, a sötétségnek mormolva. – Milyen arcot vág egy ijesztő hóember? – Fordul Marcihoz a legrémisztőbb grimaszát felvéve.
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2021. április 23. 15:40 | Link

Polli
egy dal neked


- Értettem, értettem. – Megpróbálok én is komolyságot erőltetni magamra, de ajkaimon finom mosoly játszik, ezzel elárulva magam. Nekem nehezen megy a komolykodás, mert alapvetően nagyon vidám és közvetlen természet vagyok. így általában hacsak a téma nem követeli meg, akkor igyekszem ezt az oldalam mutatni. Önkéntelenül is állandóan vigyorgok azt hiszem, bár én nem látom magam kívülről, de a legtöbben ezt mondják. – Kíváncsian várom, hogy mivel. – De tényleg, szerintem tök érdekes lesz. Mert ha megígéri, hogy meglep majd, akkor az bizonyosan úgy is lesz, egyszóval tehát számíthatok arra, hogy nem csak azért mondja, hogy most visszavágjon, vagy éppen féljek attól, hogy majd visszavág. Szerintem majd valami cuki dologgal lep meg, mert ő maga is olyan cuki, hogy más nem is lehetséges talán.
- Lehet, nem tudom – vonom meg vállaimat mosolyogva. Szerintem nem vagyok kimondottan erős, és lássuk be, nem is teszek érte semmit. Mert eljárhatnék edzeni, vagy kviddicsezhetnék, vagy én nem tudom, de őszintén, rettegek a balesetektől. Na, nem a lábtöréstől vagy ilyesmi, az nem izgatna, de ha a kezeimben megy szét valami, akkor oda lenne az egész életem és a jövőm, így igyekszem minél kevesebb kockázatnak kitennem magam. – Szerintem senki. Olyan frusztráló. – Mármint nem tudom, nekem kicsit olyan mintha valaki állandóan ott állna felettem, és figyelne, hogy tényleg tanulok-e, és ez engem kifejezetten nagyon bosszant.
Csalódottan rázom meg göndör fejem, hogy nem, azt hiszem itt már nincs megoldás. Legfeljebb az újraépítés, de akkor sem lesznek ugyanolyanok. – Nem is rossz ötlet. – Nekem mondjuk sajnos nincs ilyenekre se időm, se energiám, de ha ő belevágna csak hajrá, tényleg. Én támogatom valahonnan a bűbájtan könyvem felől. Kitör belőlem a nevetés, ahogy megpróbál fenyegetően nézni rám, de igyekszem hamar rendbe hozni arcvonásaimat. – Nem tudom, még sosem láttam ijesztő hóembert – vallom meg az őszintét.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet