A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

Előtte nyitott könyv, mögötte zsongás, amit a fülhallgató ellenére is túl jól hall. Direkt korán baktatott fel az alagsorból, mert el szerette volna kerülni a tömeget, de úgy néz ki, hogy ezzel így újév környékén eléggé befürdött. Nyilván mindenki megfogadta, hogy jobban tanul, többet olvas, szorgalmizik, szóval eleget tesz az otthoni elvárásoknak, arról viszont nagy izgatottságukban megfeledkeznek, hogy a szoba alapvetően csendes elmélyülésre lett kitalálva - nem a szilveszteri élmények megvitatására. Lapoz a mágustörténelemről szóló könyvben, és nem titkolt érdeklődéssel tér át a koboldháborúk összegzésére. Másnak talán unalmas, vagy érdektelen lehet a tárgy, ám Zinának ez most olyan, mintha meséket olvasna - valahol neki tényleg annak is számítanak. Nem ebben nőtt fel, a legtöbb eseményről sosem hallott, kutat tehát, hogy mégse legyen olyan nagy hátrányban arany és kevert vérű társaihoz képest.
Lábait kényelmesen maga alá húzta, így törökülésben gubbaszt a széken, puha pulcsijának ujjai egészen kézfejének végéig érnek. Az ablak mellé telepedett le, így jól érzi az ablakon keresztül áradó hűvösséget, illetve szeme sarkából néha le is ellenőrzi még mindig esik-e a hó. Odalent az udvaron is nagy a nyüzsgés, emberek foltjai játszanak és fogócskáznak egymással, a lány pedig igazán örülne, ha a mögötte lévő asztalnál ülők is inkább így tennének, mert a karácsonyi sztorijuktól lassan már saját gondolatait sem hallja, nem hogy a koboldokéit.
Lassan telik az idő, egyik csatáról ugrik a másikra, a tartalomjegyzékben kutat további, névről szuperül hangzó események után, és csak azért áll meg, hogy tagjait megnyújtva fel-felegyenesedjen, karjait a magasba lendítve, mint egy lusta macska.
Még messze nem véget ugyan a kötettel, de lehajol, hogy táskájából előhalásszon egy vázlatfüzetet, és a fejében megelevenedő képet el is kezdje megalkotni, mielőtt kiűzik onnan a boszorkányégetések fenyegető sorai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=824536#post824536][b]Antal Zina - 2021.01.14. 23:59[/b][/url]

Előtte nyitott könyv, mögötte zsongás, amit a fülhallgató ellenére is túl jól hall. Direkt korán baktatott fel az alagsorból, mert el szerette volna kerülni a tömeget, de úgy néz ki, hogy ezzel így újév környékén eléggé befürdött. Nyilván mindenki megfogadta, hogy jobban tanul, többet olvas, szorgalmizik, szóval eleget tesz az otthoni elvárásoknak, arról viszont nagy izgatottságukban megfeledkeznek, hogy a szoba alapvetően csendes elmélyülésre lett kitalálva - nem a szilveszteri élmények megvitatására. Lapoz a mágustörténelemről szóló könyvben, és nem titkolt érdeklődéssel tér át a koboldháborúk összegzésére. Másnak talán unalmas, vagy érdektelen lehet a tárgy, ám Zinának ez most olyan, mintha meséket olvasna - valahol neki tényleg annak is számítanak. Nem ebben nőtt fel, a legtöbb eseményről sosem hallott, kutat tehát, hogy mégse legyen olyan nagy hátrányban arany és kevert vérű társaihoz képest.
Lábait kényelmesen maga alá húzta, így törökülésben gubbaszt a széken, puha pulcsijának ujjai egészen kézfejének végéig érnek. Az ablak mellé telepedett le, így jól érzi az ablakon keresztül áradó hűvösséget, illetve szeme sarkából néha le is ellenőrzi még mindig esik-e a hó. Odalent az udvaron is nagy a nyüzsgés, emberek foltjai játszanak és fogócskáznak egymással, a lány pedig igazán örülne, ha a mögötte lévő asztalnál ülők is inkább így tennének, mert a karácsonyi sztorijuktól lassan már saját gondolatait sem hallja, nem hogy a koboldokéit.
Lassan telik az idő, egyik csatáról ugrik a másikra, a tartalomjegyzékben kutat további, névről szuperül hangzó események után, és csak azért áll meg, hogy tagjait megnyújtva fel-felegyenesedjen, karjait a magasba lendítve, mint egy lusta macska.
Még messze nem véget ugyan a kötettel, de lehajol, hogy táskájából előhalásszon egy vázlatfüzetet, és a fejében megelevenedő képet el is kezdje megalkotni, mielőtt kiűzik onnan a boszorkányégetések fenyegető sorai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=825173#post825173][b]Fekete Nonó - 2021.01.24. 10:31[/b][/url]

Zina

Az órámról jövök, és mielőtt idejöttem volna, kikölcsönöztem ezeket a könyveket, és elhoztam ide őket, hogy el tudjam olvasni őket nyugiba. Oda is megyek a tulajdonoshoz, de nem találom ott. Akkor oda is megyek a könyvespolchoz és nézem, hogy nekem melyik kellene. Meg is nézem, hogy nekem melyik kell. Meg is találom. Le is ülök vele az asztalhoz. Nem figyelve arra, hogy nem vagyok egyedül, kinyitom a könyvet és elkezdem olvasni. – Á! Milyen érdekes. – Aztán jövök rá, hogy tanulni jöttem. – Kezdjünk hozzá.
Nem is veszem észre, hogy van itt valaki.
– Ó van itt valaki. – Berakom a könyvbe a karórámat, hogy tudjam hol tartok a könyvben. Le is rakom a könyvet. Hm. Próbálom átgondolni, hogy miként szólítsam meg anélkül, hogy megzavarnám. – Szia! Érdekes az a könyv? Az enyém nagyon érdekes.            

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=828026#post828026][b]Antal Zina - 2021.03.22. 23:03[/b][/url]

Ujjai szokatlanul hamar fáradnak bele a skeccelésbe, és nem is igazán elégedett az eredménnyel, így nem sokáig hevernek előtte a grafitporra vágyó papírlapok. Még csak az első óra ér véget (ami Zinának ilyenkor lyukas), már újra a mágustörténelem eseményeit tanulmányozza, falva a fejezeteket. Azt nem tudja megmondani, hogy nála milyen mértékben játszik most szerepet az igyekezetben a tény, hogy szünetről visszajőve teljesíteni szeretne, az az egy azonban biztos, hogy szeretne mesélni ezekről otthon, ha ismét hazalátogat.
Az óra végével lecserélődnek az emberek odabent, új tanulni vágyók érkeznek, régiek slisszolnak ki csendesen a helyiségből. Zina sóhajt, amikor rájön, hogy ez számára most csak azt jelenti, hogy hallhat még olyan sztorikat amiket nem szeretne, és valljuk be, nem túl boldog ettől a felfedezéstől. Mikor harmadjára kezd bele ugyanaz a vékony fiúhang ugyanabba a mondatba, fejét felemeli, hogy felmérje magának mennyire lenne lehetetlen küldetés elküldeni őket innen, ekkor látja meg, az őt figyelő Nonót. Hozzá beszélt? Hangja egybeolvadt a többiekével, így nem is gondolta volna, hogy a szavaknak ő a célpontja, így viszont kihúzza fülhallgatóját, és úgy pillant a másikra. Ugyan nem tudja, hogy az eridonos kérdezett-e bármi fontosat korábban, arra az egy kérdésre válaszol amit sikeresen dekódolt: bólint, elvégre a könyve érdekes. Ezért is szeretné olvasni tovább, csendben, ahogy eddig is tette. Kényelmetlenül ficeregve köszörüli meg a torkát, elkövetkezett amitől tartott, és beszédbe próbálnak elegyedni vele, hát akkor essünk túl rajta. - Akkor jó olvasást. - Húzza száját mosolyra, mely nem éri el tekintetét, és székében kicsit lejjebb csúszva szegezi pillantását újra a lapokra. Fülét azonban nem dugja be, nem tudja nem tűnne-e úgy túl... Bunkónak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=828210#post828210][b]Fekete Nonó - 2021.03.28. 20:57[/b][/url]

Zina

Miközben kinézek a szoba ablakán, látom ahogy a természet átöltözik őszből tavaszba. Visszafordulok a asztalhoz. És lenézek a tankönyvre. És felemelem, hogy könnyeben tudjam olvasni a könyvemet. Majd eszembe jut, hogy még meg se néztem, mi van az idei tananyagokban. Vissza kell mennem az Eridon toronyba, mert ott vannak könyvek meg pár jegyzet is, mert én inkább nem cipelek mindent mindenhova, mert mindig találkozom valakivel órára menet, vagy valami ilyesmi, és akkor nem jó egyszerre sok dologgal futkosni össze-vissza, bár mindig lerakjuk a dolainkat, mert nagyrészt Eridonosokkal vagyok együtt nyilván. Kikkel, ha nem a háztársaimal. Persze vannak esetek, amikor nem. De akkor meg nem óráról jövök. Ez milyen furcsa. Erre csak most jöttem rá. De ez most így év elején nyugisak most még a napok, reggelek. De milyen lesz ez később…  Abból állt nagyjából az eddigi év, hogy találkoztam pár baráttal, akiket még előző évben gyűjtöttem. De most pont nincs semmi dolgom. Nyugis napom volt ma. Beszéltem barátokkal. Meg köszöngettem.  Szerintem Zinával is lassan elbúcsúzunk bár nem biztos ez csak feltételezés volt. Mit mondjak?
–  Ja tudom! Elmegyek egy kicsit, mert el kell mennem a klubhelyiségbe. Remélem nem zavar!
Miután elmondom, ami akartam Zinának, azután felállok és elindulok a klubhelyiség felé. Aztán visszafordulok és hozzáteszem.
 –  Ne menj el, persze csak akkor ha elmennél, akkor maradj, még mert visszajövök szóval számíts a visszajövetelemre Zina, mert miután elhoztam az a pár könyvet akkor visszajövök. Nem sok idő. Nem mondok pontosat mert még nem tudom én se mennyi. Elindulok gyors léptekkel, hogy minél előbb vissza érjek. Oda érve elvégzem, azt amit meg kell csinálnom, és már megyek is vissza a tanulószobába tanulni, meg átnézni dolgokat a tananyagban, meg beszélgetni, de szerintem már csak öt percet-fél órát fogok ott lenni, mert még van egy dolog amit nem csináltam meg. De szerintem az nem lesz annyira sok idő, de ki tudja lehet, hogy még több is lesz az az idő, és túllépem a saját korlátaimat. Na most tényleg csinálom a dolgomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=830808#post830808][b]Antal Zina - 2021.05.03. 14:23[/b][/url]

zárás
Szorosabbra húzza magán pulóverét, ahogy elkényelmesedve beleburkolódzik a nyugalomba. Lábujjaitól feje búbjáig megmozgatja minden kis izmát, megnyújtja nyakát balra, jobbra, nehogy elgémberedjen, vagy ami még rosszabb - idő előtt megpúposodjon. Úgyis vár még rá elég borzalom - emlékezteti magát sztoikus nyugalommal -, kopaszodás, kiütések, csak hogy pár kellemest emlegessünk a kellemesek közül. Részéről ennyivel lezártnak is tekinti a beszélgetést, hiszen az eridonos nem mond rá hirtelen mást, így visszafordul könyvéhez. Bal fülébe lassan visszavándorol a fülhallgató odaillő fele, ujjai között pedig halkan sercen a lap, ahogy a következő fejezethez ér. Hazugság lenne azt mondani, hogy szeretne jó előre felkészülni mindenre, és most azért olvas ennyit, hogy aztán a tanév további részében kisujját se kelljen mozdítania, de ha már így felmerül, valahol ez is benne van a pakliban. Inkább okozhatja a hirtelen jött szorgalmidömping amivel foglalkoznia kéne, de nincs kedve, így még előttük beiktat inkább egy párszáz oldalas könyvet… Elvégre ez is tanulás. Ő csak szorgalmas, ő nem halogat!
- Menj csak - kapja fel a fejét zavartan, majd ugyanígy bólint a neki szegezett… felszólításra? Nem teljesen érti, vajon beszélt hozzá korábban, csak ő nem figyelt, és nem vette észre? Végignézi, ahogy Nonó kisiet, és bár nem teljesen érti, mi történik, de vállat vonva olvas tovább. Ugyanígy akkor is, amikor az eridonos visszaérkezik. Biccent neki, még egy óvatos mosolyt is megenged, majd inkább kicsit kínosan lejjebb csúszik, és füleit bedugva kerüli a további kontaktust a következő étkezésig.