A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

Fárasztó a mestertanonc lét. Sokkal többet kell tanulni, és már lassan az agyam is cseppfolyóssá válik a sok információtól. Ráadásul a melodimágiával és Axellal is kellene foglalkoznom, de arra nincs időm, hogy rendesen egyek. Most se épp látszódok ki a jegyzetekből, meg a tankönyvekből. Egy jó dolog van azért, hogy a tanulószobában lévő legjobb hely az enyém: az ablakpárkány. Néha annyira kényelmesnek éreztem, hogy elbóbiskoltam, és ha fél pillanattal később riadok fel, akkor a padlón feküdnék. Szép is lenne, ha valaki meglátna kiterülve. Tuti rosszat hinne rólam, aztán meg terjeszteni kezdené, és jönnének a vádaskodások. Nem, nekem nincs szükségem az ilyesmire.
A nagy könyvbújás közepette elnyomtam egy ásítást is, miközben becsuktam az SVK könyvemet. Mára sok volt a defenzív varázslatokból, és azok használatából, így jöhetnek a felsőfokú bűbájok ismeretei. Szinte azt se tudom, hogy minek olvasom, mert úgy sem marad már meg semmi sem, viszont haladnom kell az anyaggal, ha nem akarok már az év elején lemaradni. Valami gyógyítással kapcsolatos bűbáj van éppen terítéken, ami csontok gyógyítására használható. Biztosan hasznos bűbáj, de ha az én csontom tör el, tutira nem leszek képes arra koncentrálni, hogy összeforrasszam. Ezt a könyvet is félredobtam, és vettem a következőt, am az Aurormágia könyv volt. Ez már érdekesebbnek bizonyult, így el is merültem az olvasásában, miközben kivonatoltam a fontosabb részeket. Mégis csak könnyebb úgy tanulni, ha egy: leírom; kettő: kevesebb oldalt kell átnyálaznom a fontos információk érdekében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=407698#post407698][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.10.22. 00:31[/b][/url]

Fárasztó a mestertanonc lét. Sokkal többet kell tanulni, és már lassan az agyam is cseppfolyóssá válik a sok információtól. Ráadásul a melodimágiával és Axellal is kellene foglalkoznom, de arra nincs időm, hogy rendesen egyek. Most se épp látszódok ki a jegyzetekből, meg a tankönyvekből. Egy jó dolog van azért, hogy a tanulószobában lévő legjobb hely az enyém: az ablakpárkány. Néha annyira kényelmesnek éreztem, hogy elbóbiskoltam, és ha fél pillanattal később riadok fel, akkor a padlón feküdnék. Szép is lenne, ha valaki meglátna kiterülve. Tuti rosszat hinne rólam, aztán meg terjeszteni kezdené, és jönnének a vádaskodások. Nem, nekem nincs szükségem az ilyesmire.
A nagy könyvbújás közepette elnyomtam egy ásítást is, miközben becsuktam az SVK könyvemet. Mára sok volt a defenzív varázslatokból, és azok használatából, így jöhetnek a felsőfokú bűbájok ismeretei. Szinte azt se tudom, hogy minek olvasom, mert úgy sem marad már meg semmi sem, viszont haladnom kell az anyaggal, ha nem akarok már az év elején lemaradni. Valami gyógyítással kapcsolatos bűbáj van éppen terítéken, ami csontok gyógyítására használható. Biztosan hasznos bűbáj, de ha az én csontom tör el, tutira nem leszek képes arra koncentrálni, hogy összeforrasszam. Ezt a könyvet is félredobtam, és vettem a következőt, am az Aurormágia könyv volt. Ez már érdekesebbnek bizonyult, így el is merültem az olvasásában, miközben kivonatoltam a fontosabb részeket. Mégis csak könnyebb úgy tanulni, ha egy: leírom; kettő: kevesebb oldalt kell átnyálaznom a fontos információk érdekében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=407793#post407793][b]Jeremy Claythorn - 2014.10.22. 15:12[/b][/url]

Tanulószoba.
Egy hely, ahova el lehet menekülni minden zajtól. Tanult volna otthon is szívesen, de hol Noel kezdett sírni, hol valami „fontosabb” dolga akadt. Igen, úgy gondolta a megoldás az, hogy minden érdekestől elzárja magát, otthon hagyja az emberi viselkedésről szóló könyvét, és felkeresi azt a helyet. Mikor belépett, hirtelen megszűnt a folyosón kiabáló hiperaktív diákok zaja. Ezt egy elégedett sóhajjal díjazta, majd mikor körbenézett elkeseredetten vette észre, hogy nincs egyedül. Persze az arca rezzenéstelen volt, mint mindig, de mélyen legbelül nagyot káromkodott.
Magához szorította könyveit, majd keresett egy asztalt, lehetőleg minél messzebb a másiktól. Nem tetszett neki a halványkék színű fal, de mit lehetett tenni, az ablakot már befoglalták. Egyébként is, ha oda ült volna, egy idő után biztos az erdőt kezdte volna el bámulni, a fal meg csak egy fal, nem kell rajta semmit bámulni, lehet tanulni.
Már majdnem egy óra telt el, és még mindig a bűbájtannal szenvedett. Egyszerűen az elméleti részéből nem értett egy mukkot sem. Főleg amiatt, mert magyarul van, az már mellékes, hogy angolul sem volt a kedvenc tantárgya. A háta mögött valami halkan puffant. Egy kék borítású könyv volt, a címét ugyan nem tudta elolvasni, de a stílusa ugyanaz volt, mint az övé. Visszafordulta könyvéhez, megpróbálta még egyszer memorizálni, megérteni a dolgot, de semmi eredménye nem lett. Belül dühös volt, próbálta türtőztetni magát. Becsukta a könyvét, halkan felállt a székről, majd elindult a párkány felé. Még egyszer megforgatta szemét, mielőtt láthatta volna a fiú, majd lehajolt az eldobott könyvét, felkapta, és visszavitte a rendetlen gazdájának.
- Szia. Látom, hogy boldogulsz a bűbájtannal. – rámosolygott, megvakarta a feje búbját. Ezt már olyan sokszor eljátszotta, hogy már reflexszerűen jött belőle. – Legalább is nem buktál meg belőle. Nem tudnál segíteni nekem egy kicsit? – elé tolta a könyvet, és remélte, hogy a másik válasza megérte a jópofizást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=407946#post407946][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.10.22. 17:30[/b][/url]

Fel sem tűnt, hogy közben betért egy másik nebuló is. Ameddig nem zavar, addig nem is nagyon érdekel a jelenléte. Van elég hely mind a kettőnknek, maximum azért tudna megorrolni rám, hogy a párkányt foglaltam el a tanulás érdekében. Éreztem is, hogy nem tetszik neki, de hát ez van. Én voltam itt előbb, nem fogom átadni a helyem. Legközelebb jöjjön előbb, és akkor megkíméli magát a szitkozódástól, engem meg attól, hogy akarva-akaratlanul is megérezzem a tudatában való rendellenes rezgéseket.
Közben az idő csak telt, én pedig átrágtam magam három fejezeten is. Egészen izgalmas lesz ez a tanév, főleg úgy, hogy most új gyakorlati tanárunk lett. Az előzőt sajnos nem volt lehetőségem megismerni, így az összehasonlítás elmarad. Viszont az MM tanárt össze tudom majd hasonlítani Kahlillal, aki hiányzik. Nagyon jó tanárom volt, de megértem, hogy a családja fontosabb. Na, de vissza a jelenbe, hiszen gondolataimból egy hang zökkent ki. A forrása nem más, mint a srác, aki betévedt. Jegyzetemet behelyeztem a könyvbe, hogy tudjam hol is tartottam a kivonatolásában, majd be is csuktam azt. Tekintetemet az ismeretlenre emeltem, és halványan mosolyogtam rá. Mily’ kedvesség járja át, hogy még a könyvemet is visszahozta. Felőlem elfért volna a földön is, hiszen úgy is felvettem volna a tanulás befejeztével. Így azonban hamarabb került vissza hozzám, de nem bántam.
– Szia. Igen, csak most nem igazán van agyam hozzá. –elvettem tőle a könyvem, magam mellé tettem, és egy biccentéssel köszöntem meg. Közben kibújik a szög a zsákból –ha szabad így fogalmaznom–, mert egy kéréssel állt elő. Legalább nem kertel, és azonnal kimondta, amit akart.
– Ha megbuktam volna, nehezen lennék most aurortanonc. Hát nem mondom biztosra, hogy tudok segíteni, mert nem ismerem a problémádat, viszont állok rendelkezésedre. Elmélet, vagy gyakorlat inkább? –teljesen mindegy volt, hogy melyik részében kér segítséget, csak ismerjem a problémát, hogy tudjak is segíteni. Ezért se ígértem meg neki biztosra, hiszen ha olyan gondja van, amire nem tudom a megoldást, akkor eléggé beégetném magamat, amit meg szintén nem akarok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=408076#post408076][b]Jeremy Claythorn - 2014.10.22. 20:02[/b][/url]

Jeremy kedvenc évszaka volt ez. A viharok belefáradtak a nyáris tombolásba, és tompa, borongós esővé váltak. Nem volt meleg, nem sütött a nap folyamatosan, és indokot adott a pulóver hordására. Valamiért akárhányszor tehette, abban volt ősszel, és télen. És a legnagyobb érv, Az otthonára emlékeztette. Mikor odaért az idegenhez, hogy odaadja a könyvét, kitekintett a nagy ablakon. Hűvös, szürke fény áradt be a szobába, mintha hidegebb is lett volna kicsit. Válaszolt, De Jeremy szenét valami más kötötte le. Hangos koppanással landolt egy kövér esőcsepp az ablakon. Na, tessék, csak emlegetni kellet.  Egymást követték a koppanások, az ötödiknél az előtte ülőre emelte tekintetét.
- Ó, milyen udvariatlan vagyok, a nevem Jeremy Claythorn. A Rellonba járok, bár nem régóta, most érkeztem a Mardekárból. Be kell vallanom, elég nehéz idegen nyelven tanulni. A könyv negyedéről azt sem tudom, mit akar jelenteni.– vigyorgott, természetesen, még nevetett is egy keveset, de belül olyan unott volt, mint az órákon. – Ez lesz az ötödik évfolyamom, és elég nehéz fába vágtam a fejszém azzal, hogy itt fogom letenni a vizsgát.
Olyan veszélyes volt az az ablakpárkány. Ha valakit meglöketek volna, egyből kizuhanna. Ez a gondolat, még Jeremy gondolkodásához képest is furcsának tűnt. Kiderült, hogy aurortanonc lesz. Annyira nem nézett ki keményen, hogy ezt első pillantásra megállapítsa. a Mardekárban általában nagyon kitűnt, hogy ki mi lesz, pár auror nem gyakran került ki a zöldek közül. Ki tudja, itt mi történik.
- Köszönöm, hogy segítesz, otthon kiváló voltam, és nem akarom lerontani. A Gyakorlat jól megy, csak a hőképző bűbájjal vannak valamiért gondjaim. Az elmélet pedig… - gyorsan felcsapta a könyvet, és kikereste neki azt az oldalt, ahol elakadt. Az ablakon már sebesen kopogtak a cseppek, és a szél is erőteljesen feltámadt. – Ez lenne az, amint nem tudok továbbjutni. Mondd, nem ülnénk át az egyik asztalhoz? Elég kényelmetlenül érzem magam így álldogálva, és időbe fog telni, hogy elmagyarázd nekem. – újabb lélektelen, hiteles mosoly. Szerette adni a vidámat, mindig is ez volt a kedvenc szerepe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=409411#post409411][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.10.25. 01:07[/b][/url]

Furcsállottam, hogy zavarta a földön lévő könyvem, de később az is kiderült, hogy mi célból hozta vissza. Tekintete viszont az ablakon pihent, ezért érdeklődve néztem ki én is, hogy megtudjam, mit is nézhet. Pár esőcsepp koppant az ablakom, de nem merültem el benne, hiszen a nebuló hamarosan megszólalt. Felvont szemöldökkel néztem rá, és próbáltam felidézni az arcát. Ha ő is Roxfortos volt, akkor ismernem kellene.
– Elliot Wayne, örvendek. Érdekes… nem emlékszem rá, hogy ismernélek, pedig én is Roxfortos voltam, csak Griffendéles. Ismerős érzés a nyelvtanulás… sokat küszködtem vele én is, és néha még mindig keverek ezt-azt. –némi együttérzés is csengett a hangomban, de annyira nem sajnáltam. Tudhatta volna előre, hogy meg kell tanulnia magyarul, ha idejön. Közben a kezemet nyújtottam felé, mert ezt is illik a bemutatkozás mellé. – Ebben igazat adok neked. Tavaly végeztem, és eléggé húzós volt a VAV. –megszenvedtem vele, de végül meglett az is. Most már csak el kell végeznem a mesterképzést, és azzal befejezve az iskolát.
A bemutatkozás, és a rövid eszmecsere után, átterelődött a szó arra a témára, amiért alapból a közelemben jött Jeremy. Valahogy átéreztem azt, hogy nem akar csak azért rontani az átlagán, mert keveset vagy egyáltalán nem ért semmit a tananyagból. Naphosszat tanulni egyedül nem felemelő érzés, és a segítség sokszor jól jön. Visszautasíthattam volna, de be kell vallanom, hogy egy idő után unalmassá vált volna a magányosság. Becsuktam a könyvemet, hogy jobban szemügyre tudjam venni azt a leckét, ahol elakadt. Ám a magyarázatom megkezdése előtt, megkért valamire, amire csak vállat vontam, összeszedtem a holmimat, és felkeltem a helyemről.
– Oké, üljünk át. Megpróbálom tömören és érthetően elmondani, de szakíts félbe, ha valami nem tiszta. Szándékomtól távol álljon, hogy elhadarjam, aztán ne fogj fel semmit belőle. –halvány mosolyt eresztettem meg felé, és az egyik asztalhoz léptem, majd leültem, és vártam Jeremyre. Ha már mellettem, vagy velem szemben volt, nem volt más hátra, mint hogy nekikezdtem a magyarázatnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=410373#post410373][b]Jeremy Claythorn - 2014.10.26. 17:36[/b][/url]

- Nos, örvendek Elliot! Hát, a pirosakkal nagyon nem találkoztam, mikor jöttél át? Azért jó hallani, hogy sikerülhet a VAV még így is. Majd nagyon ráfekszek a nyelvtanulásra, akkor nem lehet gond. - kezet ráztak. Jeremy nem volt új ebben a bizniszben, érezte, valami nincs rendben. Mások ilyenkor már sokkal barátságosabbak. Lehetséges, hogy mégis emlékszik a fiúra, csak nem mondja ki? Mindenesetre, folytatta a taktikát, később ráér változtatni. Elliot beleegyezett az asztalhoz ülésbe.
 A halvány mosolya ígéretes kezdésnek tűnt, így Jeremy egy őszinte, elégedett vigyort eresztett el az arcán. Mellé ült, egész közel, hogy el tudja olvasni, ha valamit épp a könyvben mutat a griffendéles. Kezdett melegebb lenni, valószínű, a manók meggyújtottak a kandallókba, vagy hova szoktak. Türelmesen végighallgatta, sokkal könnyebb volt így.
 Elővette a füzetét, és a pennáját. Belemártotta a tintába, majd elkezdett jegyzetelni. Közben bőszen bólogatott, jelezve, hogy tartja a tempót. Nehéz volt számára olvashatóan írni, így akaratlanul kidugta a nyelve hegyét.Mikor végeztek, feltette a kérdéseit.
- Most akkor ez... - mutatott rá az egyik törvényre. - ennek a fordítottja? - reménykedve pillantott fel Elliotra, remélte hogy most megértette. megrázta a fejét, hiszen saját magától is rájött, nagy baromságot mondott.
- Sosem fog menni... - volt benne kis elkeseredés, de ennyi azért nem. Szokása volt az érzései eltúlzására, amikor a jófiút játszotta. Mintha egy erősítőre kapcsolta volna a kimutatott érzelmeit. Talpával rugózott a szőnyeggel porított padlón. Milyen rég érezte magát így? A Roxfortban az utolsó hónapokban már nem is erőlködött, hogy másként tegyen, mint ami.
Úgy érezte, visszatért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=410542#post410542][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.10.26. 22:21[/b][/url]

– Két éve már, hogy elhagytam a Roxfortot, pont az RBF évem előtt. Meglehet csinálni, csak a nyelv miatt lehet nehezebb lesz. Nekem a féltesóm és az unokatesóm segített megtanulni magyarul, szívesen segítek neked, ha gondolod. –ajánlottam fel a segítségemet ebben is. Ha már a bűbájtanban segítek, ez sem lehet túl nagy akadály.
Kérésére átültünk az egyik asztalhoz, ő pedig egész közel ült mellém. Nem mutattam meglepettséget, de egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hogy kb –feltételezem– az aurámban van már, de betudom annak, hogy így jobban lehet figyelni, ami igaz is. Minden megfelelő volt, így elkezdtem magyarázni neki a dolgokat. Időközben lejjebb húztam a felsőmön a cipzárt, mert kezdett melegem lenni. Mikor bejöttem, még egész hűvös volt, de most meg megsülni van kedvem. Jeremy mindeközben szorgosan jegyzetelt, és bólogatott is mellé. Kicsit lassabbra vettem azért a tempót, mégse szeretné, ha valami számára fontos kimaradna. Figyeltem ahogyan írt, és vigyorogva vettem észre, hogy kidugta a nyelve hegyét. Engem nem zavart, hiszen ha neki így könnyebb a jegyzetelés, akkor legyen. Mindenkinek más szokása van. Kérdése hallatán megálltam, és válaszolni készültem, mikor megrázta a fejét, és amolyan feladom stílust kezdett mutatni. Kicsit arrébb toltam a könyvet, és egyik kezemmel bátorítóan megpaskoltam a vállát.
– Ha így állsz a dologhoz, akkor tényleg tegyél le róla. Ne add fel az elején, mert akkor elhasalsz a VAV-on. Figyelj, elmondom megint, és tényleg szólj, ha valamit nem értesz. –mosolyogtam is a kedves hangnem mellé, mert tényleg a segítés volt a célom, és nem az, hogy lecsesszem. Visszahúztam a könyvet, ám előtte levettem a felsőmet, mer már nagyon melegem volt. Onnan kezdtem el újra a szövegelést, ahol rákérdezett, mert akkor az előtte lévőket értette, de ezt már nem. A magyarázás közben hol a könyvre, hol pedig Jeremyre figyeltem, hogy tudjam követni a jegyzetelését, ezért néha lassítottam is a tempón, ha túl gyorsan haladtam volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=411616#post411616][b]Jeremy Claythorn - 2014.10.27. 20:22[/b][/url]

Elliot
- Ez igazán kedves tőled. Örülnék, ha segítenél néha.
Mikor leültek az asztalhoz, nem látta semmi jelét annak, hogy zavarná a közelség, így ott maradt. A magyarázást Elliot jobb válla fölött szemlélte, míg el nem kezdett jegyzetelni sőt, közben is át-át nézett, hogy jól írta-e le a szöveget. Sercegett a papíron a dísztelen szürke toll, olyan gyorsan írt, hogy a tintamártogatás következtében pár apró tintacsepp kezdett el beivódni a rostok közé.
Fürgén húzta át az elírásokat, az írásképe a szokásos olvasható, és olvashatatlan határán volt. ilyen téren nem figyelt a külsőségekre nem olyan volt, mint a megjelenés, ez nem annyira elítélendő. Elliot valószínű észrevette, hogy kidugta a nyelvét, ugyanis a szeme sarkából látta, ahogy vigyorog. Jeremy ügyet sem vetett rá, had mosolyogjon, amíg tanít, mindegy mit csinál.
Mikor Jeremy felerősített kétségeit meghallotta, eltolta magától a könyvet. A fiú már érezte, hogy egy elnyújtott beszéd következik arról, hogy ne adja fel, de az igazán meglepte, hogy Elliot megpaskolta a vállát. Ezt viszonzásképp rámosolygott, jelezve, hogy minden rendben, majd bólintott egyet, folytathatják.
Levette pulóverét, ami nem is volt meglepő, az idő az esővel lehűlni készült, és jobbnak látták előbb növelni a hőmérsékletet, minthogy dideregve kelljen várni egy kis melegre. Úgy döntött ő is tesz a hőségellen valamit, ezért kicipzárazta a sajátját. Egyelőre ennyi elég volt, hogy ne süljön meg. Felnézett a plafonra, bele a lámpába, nagyot sóhajtott, beletúrt a hajába feszültsége levezetéseképp, majd folytatta a körmölést.
- Már értem. És, milyen az itteni közösség? A házak ugyanolyanok egymással, mint a Roxfortban? – egy ideig hallgatott, emésztette még az elmagyarázott szöveget, végre meg is értette. Egy kis ideig hezitált, majd feltette a kérdést, ami bármelyik srác arcára felcsalta a buta vigyort. – Vannak jó csajok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=411739#post411739][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.10.27. 23:25[/b][/url]

Apró biccentéssel jeleztem neki, hogy nincs akadálya a tanulásnak. Már csak azt kell egyeztetni, hogy mikor és hol találkozzunk legközelebb, és neki is kezdhetünk. Most viszont a bűbájtant kellett elmagyaráznom Jeremynek, és egész jól megy. Egyszer álltunk csak meg, akkor is sikerült pár szóval bíztatnom őt, és már haladtunk is tovább. A hőmérséklet kezdett megállapodni, most már ez a tényező se zavarhat minket a tanulás folytatásában. Legalábbis is folytatnám, ugyanis a tanulótársam megállt egy pillanatra. Felkészültem a kérdésére, de helyette a plafonra nézett, majd megszólalt. Elégedett voltam vele, amiért gyorsan képes felfogni a dolgokat. Bizonyára éles eszű, bár említette is, hogy kitűnő volt. Magamnak meg elkönyvelhetek egy jó pontot a képzeletbeli noteszom, tanítás címszóval ellátott lapján.
– Egészen jó. Akiket ismerek, azok normálisak, de bevallom, hogy nem sok időt töltöttem eddig a suli falai között. Leginkább órákon vagyok, utána mentem is haza lepakolni, hogy be tudjak segíteni az unokatesómnak a csárdában. –válaszoltam nemes egyszerűséggel a legelső feltett kérdésre, majd még elmondtam pár fontosabb dolgot a tananyagból, utána becsuktam a könyvet. Előtte persze megjelöltem hol hagytuk abba, majd megint arrébb toltam. – A házak itt is rivalizálnak, de a tapasztalataim szerint leginkább a pontversenyben, és a kviddicsben marják egymást. Most, hogy megkezdődött az idény, megint ettől lesz hangos az iskola. Nincs ezzel baj, mert imádom a játékot, csak mikor a hatszázadik ember mellett mész el a folyosón, és azt hallod, hogy így meg úgy csalt a másik csapat, az eléggé kiakasztó. Játékosként tűrhető volt, mert akkor hiába vádoltak, tudtam, hogy nem szabálytalankodtam, de így eléggé rossz. Főleg, ha még érzem is, hogy hazudik mellé. –vontam meg aprón a vállam a monológ után, majd megfogtam a székem, és úgy fordítottam, hogy Jeremyvel szemben legyek. Így mégis csak kényelmesebb a kommunikáció, mert nem tekeredek össze-vissza, mint egy kígyó. Közben éreztem, hogy hezitál valamin, belső hangja eltért az átlagnál, végül ki is bukott belőle a kérdés. Ezen nem kellett volna ennyit vacakolni, de talán megértem, hogy miért is tette. Halványan elmosolyodtam a válaszadás előtt, aztán vettem egy mély levegőt, és belevágtam.
– Akad egy-kettő, de mióta párom van, nem nagyon nézek másra. Csak vigyázz nehogy olyan csajba szeress bele, aki foglalt. –gondolom ezt ő is tudja, de azért jobb ha van figyelmezteti is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=414257#post414257][b]Jeremy Claythorn - 2014.10.31. 00:00[/b][/url]

- Én sem voltam sokat eddig az iskolában, szabadidőmben, a nővéreméknél lakok. Sokkal nyugodtabb a környezet, mint itt. Plusz sokkal kényelmesebb egy külön szobában. A csárdában? Még nem voltam ott, érdemes benézni? – próbált érdeklődő leni, de már megtudta, amiért jött, ez már csak formaság volt számára. Folytatta az okítást, de már csak felszínesen, hiszen végre megértettem a dolgot. Becsukta a könyvet, és arrébb tolta.
- Ha valahol verseny van, ott biztos rivalizálás is lesz. – bölcselkedett Jeremy. Az igaz, hogy a Mardekárban igen sok pontot szerzett, de maga a ház nem a tanulásról szólt. azt meghagyták a Hóllóhátnak, ők inkább a pontszerzés egyéb formáját preferálták. – És itt általában ki szokott nyerni? Még szerencse, hogy nem utálod, jómagam is kviddicses lennék, terelő. – olyan büszkén mondta, ahogy csak tellett tőle. Tény hogy szerette a játékot, de ha önmagát adta volna, az egész beszélgetést fapofával ülte volna végig. Ám itt érkezett el az érdekes része Elliot rozsájának. Ha még érzi, hogy hazudik… Biztosra kell menni, egy ilyen felett nem lehet elsuhanni.
Oldalra döntötte fejét, és érdeklődve, elmosolyodva kérdezte.
- Érzed? – nem hagyta abba a színjátékot, még így is jobban érezte magát. Válaszolt a lány kérdésre. Még azelőtt reagált arra, mielőtt az előbbi kérdésérő leránthatta volna a leplet Elliot. – Attól félek, hogy ebben a korosztályban már mindenkit elkapkodtak, hogy későn érkeztem. Ó, és hogy hívják a lányt? Sok ideje vagytok együtt? Ne aggódj, miattam, szerintem ura vagyok az érzéseimnek, nem fogok egyből beleszeretni valakibe.
Rákönyökölt a térdére, hogy alaposabban figyelembe vegye a fiút.
 Fülbevalója van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=414312#post414312][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.10.31. 01:34[/b][/url]

– A saját szoba fontos tényező. Sokkal jobb, mintha hárman-négyen még ott laknának, és kb el nem férnétek egymás cuccaitól. Érdemes, mert jobb és olcsóbb is a vajsörünk, meg sok más is. –gondoltam itt a szobákra, illetve a többi szeszesitalra. Áradoznom viszont felesleges lenne, mert úgy vagyok vele, hogy mindenki ítélje meg saját maga, hogy mi a jó számára. Bölcsességére elmosolyodtam, hisz okos meglátás, csak azt nem értem még, hogy mi célja van ezzel az egésszel? Valami nem stimmel vele, csak még nem jöttem rá, hogy mi. Sajna a képességem ezen a téren még nem eléggé fejlett, és Jeremy se tűnik olyannak, aki most kezdte volna a „szakmáját”. No mindegy, ameddig nem próbál meg nekem ártani, addig hagyom.
– A pontversenyt eddig a Levita nyerte, ha jól emlékszem, de a kviddicskupát tavaly a Navine. Bolond lennék utálni a legjobb sportot. Jó poszt a terelő, én is az voltam, mikor még repkedtem a levegőben. –régi szép idők is voltak azok, csak ugye jött az a baleset, meg a költözködés, és a züllött időszak. Érdeklődő, mosolygó tekintete zökkentett ki a múltból való merengésből. Kérdésére nem válaszoltam rögtön, hagytam előbb Jeremyt kibontakozni, majd megejtem egyben az egészet. Figyel, mintha elemezni próbálna, vagy valami. Érdekes egy figura ez a gyerek, nem csoda, hogy a Mardekárba járt.
– Érzem. Az már marad az én titkom, hogy miként, és biztosra veheted, hogy nem hazudok. –válaszom komoly volt, és hangomon is érezhető volt az őszinteség szikrája. – Talán akad még szingli lány, és nem aggódóm miattad. Elhiszem, hogy képes vagy uralni az érzéseidet. A lányt meg hát… nem lány. Barátom van, nem barátnőm, és lassan két éve együtt vagyunk Axellal. Gondolom nem erre a válaszra számítottál. –nem lepne meg, ha fogná magát, és emiatt lelépne. Kevés ember van, aki elfogadja az ilyesmit, és hogy Jeremy közéjük tartozik-e, vagy sem, az hamarosan ki fog derülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=414314#post414314][b]Jeremy Claythorn - 2014.10.31. 02:08[/b][/url]

Egy nagy bólintással adott igazaz Elliot szobával kapcsolatos véleménykifejtésére.
- Biztos, hogy be fogok nézni valamikor, remélem, ott leszel. – mosolyodott el. Nem tudja miért tette ezt? Volt egy olyan érzése, hogy a srácnak ez szimpatikusabb lesz a többi módszerénél. Jeremy mintha fürkésző arckifejezést fedezett volna fel Elliot arcán. Gyanakszik? Csak érdekesebb lesz tőle a játék. Ennek hatására széles, cinkos vigyor ült ki arcára, most az egyszer őszintén azt érezte, amit kimutatott.
Mindig is élvezte a kis egyszemélyes játékát, amiben az emberek befolyásolhatóságát, megtéveszthetőségét tette próbára. A legtöbb esetben úgy végződött, hogy a másik illető egy szimpatikus emberre találkozott, akit Jeremynek hívnak, ő pedig az utolsó darabkáit is elvetette az emberiségbe vetett hitének. A pontverseny hallatán horkantott egyet.
- Mily’ meglepő? – szavai csöpögtek a szarkazmustól. A kviddicses mondatra reagálva felemelte jobb kezét, ötöst remélve. Nem akarta lerántani a leplet titkáról, de ez csak még jobban felpörgette Jeremyt. A kihívást szerette a legjobban.
- Had’ találjam ki… Titkos auror múlt? Nem… Hydromágiával figyeled a szívverés gyorsaságát? Vagy valami sokkal egyszerűbb? – gyerekes csillogás jelent meg Jeremy égkék szemeiben, ahogy végigmérte Elliotot. Vajon mit rejteget előle?
És akkor Elliot mondott valamit. Jeremy arcán ártatlan mosoly ült a mondat előtt, és még közben is. Ó, szóval inkább a fiúk érdeklik? Vagy mindkettő? Nem volt lényeges. Itt volt a nagy esélye, hogy a bizalmi szintet feljebb kerüljön. Ha ezt jól reagálja le, talán jobban meg fog benne bízni.
- Két év? Hűha, jól bírjátok! A Roxfortban volt csak mindenki a gyors összejövések, és gyors szakítások híve? – A mosoly még szélesebbre húzódott, megjelentek a fogai, és már nevetett is.  Bár mélyen belül gondolta ő, hogy azért maradtak ennyi ideig egymás mellett, mert nincs annyi srác, aki ugyanígy érezne. – Nem csinálok belőle nagy ügyet. – kacsintott egyet hozzá. És akkor minden megvilágosult Jeremy előtt. A megérzései… Helyesek voltak. Azért nyomta eddig is azt a szöveget, azt a reakciósorozatot, amit a lányoknak szokott, mert valahol az agya mélyén villogott az a bizonyos jelzőlámpa.
Ő tényleg egy géniusz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=414523#post414523][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.10.31. 15:00[/b][/url]

– Hétvégéken biztos bent leszek, ott majd meg tudom mondani, hogy a következő héten mikor dolgozok. –tekintve, hogy mindig máskor vannak óráim, így necces összehozni a műszakokat is. A társaság meg mindig jól jön akkor, amikor nem sokan vannak, és talán ha több időt töltök vele, rájöhetek a színjátékának nyitjára is. Viszont széles mosolyát most őszintének látom, de ez nem adhat okot a megnyugvásra sem.
Szarkazmus megjegyzésére elvigyorodtam, felemelt kezébe pedig belecsaptam. Legalább egy valami közös bennünk, mégpedig az, hogy mind a ketten szeretjük a kviddicset. Meg persze terelő poszton játszik, én meg játszottam. Ezért is érdekes az, hogy nem ismertük egymást, pedig ha jól számolok, akkor max egy évfolyammal lehetett lejjebb, mint én. Közben jöttek a kérdések, aminek hatására csak jobban vigyorogtam rá. Nevethetnékem is támadt hirtelen, de visszafojtottam, és aprón megráztam a fejemet.
– Nagyon kíváncsi vagy. Találgass csak, ha szeretném, de még nem tartunk ott, hogy eláruljam. Nincs semmilyen aurori múlt, és hydromágia sincs, de jó nyomon vagy. –adtam némi segítséget neki, hagy gondolkodjon csak. A lehetőségek száma ezen a téren véges, mert csak át kell gondolni, hogy itt képességű emberek fordulhatnak meg, és meg is van a megfelelő válasz. Tény, hogy Jeremy nem rég érkezett, de biztos vagyok benne, hogy a tantárgylistát legalább egyszer átfutotta.
Aztán jött a nagy kérdés, hogy milyen lányok is vannak erre, majd tőlem egy vallomás. Meglepett a reagálása, valahogy azt hittem, hogy undorodni fog majd, de mégsem. Felírtam neki egy jó pontot, de attól még nem teszek elhamarkodott lépéseket.
– Köszönjük. A Roxfort meg más téma, és igen. Finoman fogalmazva, de valahogy igaz ez. –vele együtt nevettem fel a kérdésén, mert felelevenedtek a régi emlékek egy része. Kacsintására, és kijelentésére viszont hálásan mosolyogtam. Ez amúgy felvet bennem egy dolgot vele kapcsolatban: mi van akkor, ha ő is olyan, mint én, és csak azért színlel, mert nem tudja, hogy ki miként viszonyul az ilyesmihez? Ha meg nem is ez van a dologban, legalább szép dolog tőle, hogy nem csinál ügyet belőle, csak itt meg az a kérdés, hogy komolyan is gondolta-e vagy nem. Rejtélyek övezik, amiket ki kell nyomoznom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=414580#post414580][b]Jeremy Claythorn - 2014.10.31. 16:38[/b][/url]

- Akkor talán ezen a hétvégén benézek valakivel oda. - ó, a mi Jeremynk nagyon belejött ebbe a kis játékba. Tudta ő, ez olyan mint a biciklizés. A saját szemléletében nem volt erkölcsi feketepont a hazugság, számára ez eszköz volt, hogy elérjen akármit. Gyakran vetül fel benne, hogy lehet szociopata, mert nem sokszor érez empátiát mások iránt, de utána eszébe jut azon kevés alkalmak egyike, amikor megszánt valakit.
A viszonzott pacsi jó jel, általában a sport hozza meg két férfi közt azt a bizonyos baráti, de közömbös kapcsolatot, tehát ha beszélnek, kedvesek egymással, általában ez a téma jön elő, de ha valamelyiknek szüksége lenne bármire, a másik nem segítene neki. Jeremy legalább is ezt figyelte meg kiskorában, amikor az apja elment a kviddicsmeccsekre. Az elején még nagyon nehéz volt lehámozni a közömbösséget a többi ember arcáról, hogy átlásson rajtuk, és meglássa a valódi érzéseiket, gondolataikat, de miután ő is ezt tette, rájönni minden apró titkára az iparnak.
- A kíváncsiság vitte előre a világot, és engem nagyon érdekel, mi a titkod. – ezúttal úgy nézett a srácra, mint aki tudja mi a dolga, és meg is fogja fejteni Elliot rejtélyét. Jeremy a térdére könyökölt, majd tenyerén pihentetve fejét, elemezte a srácot.
- Lehet legilimentor, de akár… Melodimágus is. Ha a hydromágussal közel jártam, akkor valószínű, a született képesség az.
Diadalittas arckifejezéssel dőlt hátra a székben, és a levegőbe bokszolt kettőt. Feje hátradőlve, szemével viszont Elliot arcát figyelte.
– Most, hogy meg lettél fejtve, te jössz. – Nem tudta, mit gondol Jeremyről Elliot, itt volt az ideje, hogy nyíltan, de mégis játékosan folytassák az eddig is zajló néma fejtegetést. – Ne tagadd, hogy gyanús vagyok, láttam ahogy méregettél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=415347#post415347][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.11.01. 23:52[/b][/url]

– Majd foglalok nektek helyet. –ennyi szívességet én is adhatok neki, aztán meg majd kiderül, hogy kivel érkezik. Lehet, hogy egyedül fog, de az is lehet, hogy felszed addig valakit. Ez hétvégén úgy is ki fog derülni, de őszintén nem nagyon érdekel. A pacsi viszont egy másik irányba billentette a kettőnk között kialakult kapcsolatot. Eddig gyanakvó voltam vele szemben, és nem azt mondom, hogy már nem vagyok, csak kevésbé. Egyfajta bizalom, illetve haveri kapcsolat kezdeményezése is az ilyesmi, legalábbis véleményem szerint; de az biztos, hogy Jeremyvel vigyáznom kell.
Ám a kis csevejünk legjobb pillanatához nem rég érkeztünk. Tagadni nem lehetett volna, hogy számomra gyanús Jeremy viselkedése, ezt ő is észrevette. Előtte viszont neki kellett rájönnie arra, hogy én miként is érzem meg, hogy hazudik. Áldom a tanáraimat, és a gyakorlást, hogy legalább ezt tökéletesen megtanultam. Figyeltem, hogyan cselekszik, milyen „eszközöket” vet majd be ellenem. Könyöklés, fürkésző tekintet… még jó, hogy felnőttem már, és párom van, különben tuti zavarba jönnék tőle. Sokat amúgy se kellett várnom, ugyanis kimondja a megfelelő képességet. Tényleg vág az esze, így vigyorogva tapsoltam párat, és elismerően bólogattam is.
– Tájékozott vagy a képességeket illetően. Valóban velem született képességem van, és nem legilimentor vagyok. Ez annál jóval több. –azt viszont nem tettem hozzá, hogy a hátránya is megvan. A stafétabot hozzám került át, nekem kell beszámolnom arról, hogy miért is tartom Jeremyt gyanúsnak. Legyen, hiszen addig sem unatkozunk, és ha már benne vagyunk a téma kellős közepében, akkor zárjuk ezt le rendesen.
– Igazad van, nem tagadom. Szép és jó, hogy kifele az ártatlan arcodat mutatod, és próbálsz az emberek bizalmába férkőzni. A gond az, hogy az ilyen embereknek mindig van valami hátsó szándéka, és ha nem is most bontakozik ki, akkor később. Éreztem, hogy néha már csak kíváncsiságból vagy mellettem és beszélgetsz velem, mert belül halálra untad már magad. Ettől persze jó fejnek tartalak, talán haverok is lehetünk, ameddig nem próbálsz meg ártani nekem. –szándékosan nem barátot mondtam, mert az az én számból hülyén adná magát. Hátradőltem a székemen, és Jeremy tekintetét kerestem, hogy megtudjam belőle: kielégítő magyarázatot kapott-e, vagy többet szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=426165#post426165][b]Jeremy Claythorn - 2014.11.24. 16:55[/b][/url]

-    Köszönöm. – ujjaival dobolt az asztallapon, miközben továbbra is az előtte ülő – számára már haszontalan – személy vonásait fürkészte. A mozdulataiban volt valami… védekezést, amit csak a tapasztalat miatt vett észre. Egy rövid életű mosollyal reagál arra a gondolatára, hogy már szinte egy ragadozóként viselkedik ezekkel a megfigyelésekkel. Tettetett örömmámora közben azért Elliot arcára sandított, hogy betalált-e. Igen, sikerült, már ezt nem volt meglepő. egy időben nagyon foglalkoztatták az ilyesmi, csak hogy ismerje azt, amitől tartani a kell.
- Köszönöm nem volt olyan nagydolog, csak logika kellett hozzá. Az meg szerencsére van bőven. - a szoba másik végében heverő táskájára pillantott, ami az asztal lábának döntve, félig nyitva hevert a kőpadlón. Már mehetett volna, de ekkor megszólalt Elliot.
„Az elején még barátságos mosollyal hallgatta a szöveget, majd ahogy előre haladt, átváltozott egy önelégült vigyorrá. Lassú tapssal jutalmazta a végén és megszólalt.
-  Ahogy az egy melodimágus tanonctól várható volt. Nem pontos, mindenre kiható feltérképezés, de azért a lényegére rájöttél a dolognak. Tulajdonképpen a hasznot látom az emberekben és csak ez motivál. Tehát nem hinném, hogy szükségem lenne a haverságra – a szó közben összedörzsölte tenyereit, majd felállni készült. Meggondolta magát, és félúton visszahuppant.– És miért nem zártad le a beszélgetést már akkor, amikor ezt érzékelted? Kíváncsi voltál? „
A fejében ez a forgatókönyv játszódott le, de már dobta is a kukába. Továbbra is bárgyú, ártatlan maszk mögött folytatta beszélgetést.
- Ügyes, a nagyját el is találtad! Szóval melodimágia, huh? Jól tudom, hogy az egy trauma hatására jön elő?
Mondta sokat sejtetően, hátha megered a fiú nyelve, és kikotyogja mi is volt az. Bal könyökét a kardára támasztotta, majd állát az ujjaival megtámasztva figyelte másikat. A felméréssel még mindig nem tudott leállni. Lejegyezte a haja színét, hogy mit csinál, amikor meglepődik, ilyesmik. Talán túllőtt a célon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=451816#post451816][b]Elliot A. J. Wayne - 2015.01.11. 21:52[/b][/url]

Kérdése jogos, sértését viszont elengedem a fülem mellett. Úgy tesz, mintha sokat tudna a melodimágusokról, közben csak a töredékének a töredékét, ha tudja. Húzzon csak fel, nyomban a gyengélkedőn köt ki, és még a kezemet se kell használni hozzá.
– Hogy miért nem? Mert érdekelt, hogy mit is akarsz tőlem. –a haverság dologra meg nem is reagáltam már. Nem kell, hogy azok legyünk, ez csak egy opció volt. Úgy se sokat találkoznánk, ráadásul, ha csak a haszon kell neki egy emberből, nálam rossz ajtón kopogtat. Az égadta világon semmit nem kapna tőlem, maximum a tanulásban segítek neki, mert az megígértem, de másban nem. Újabb kérdésére, csak megforgatom a szemeimet. Nocsak, érdekli, hogy miként is jelentkezett a képességem. Ez érthető, biztos azt várja, hogy el is mondom neki, miután közölte, hogy csak a hasznot látja az emberekben. Ennyire bolondnak néz? Vigyorra húztam a számat, majd aprón bólintottam csak, mielőtt megszólaltam.
– Nem feltétlen. Használd még a logikádat, amivel olyan nagyra vagy, és rájössz. –eszem ágában sem volt megmondani neki, hogy mikor jelentkezhet a képessége. Nagyra van magával, hát oldja meg a rejtvényt, és megkapja a válaszát. Ezt viszont nem fogom megvárni, így felkeltem a helyemről, és kinyújtóztattam a végtagjaimat. Felsőmet a kezembe vettem, majd könyveimet elpakoltam a táskámba, amit a vállamra vettem, de az indulás előtt Jeremy szemeibe néztem.
– Fejezzük be ezt az értelmetlen csevegést, de egy valamire figyelmeztetlek… –közelebb léptem hozzám, egyik kezemet mellkasán húztam végig egészen a vállát megfogva, de közben nem álltam meg. Megfordultam, és füléhez hajoltam, hogy befejezzem a mondatot. – …ne akarj újat húzni velem, mert te leszel az, aki alul marad. Többet tudok, mint amit te látsz, és ezt vésd az eszedbe. –gyengéd súgtam a fülébe, közben kezem szívén pihent. Kíváncsi voltam a szívverésére, mert ebből megtudhatom, hogy miként is érintette a dolog. Ha ezt megtudtam, minden szó nélkül kiléptem az ajtón, és hazafele vettem az irányt.