36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. július 15. 18:59 | Link

Lyra A. Black
[zárt játék]

Megérkeztem, és már unom. Az igazgató olyan öreg, hogy alig hiszem el, hogy él, és azzal a nyálas jósággal van beterítve, amit utálok. Tényleg próbáltam normális lenni vele, de azért néha csak elröhintettem magam. Télapó beköltözött a kastélyba öcsém! Vagy ez az Északi sark? Mindegy, megmondta, hogy ki lesz a házvezetőm, valami Markovics, meg, hogy a pincében laknak a rellonosok, és majd biztos lesz helyem, de addig a gólyalakban leszek, blablabla. Mondjuk abban pozitívan csalódtam, hogy a zöldek legtöbbje egész jó fej, néhány percig közösen utáltuk a sárvérűeket egy elsőssel, a kis taknyossal. Kábé ezt jegyeztem meg belőle, mert folyt az orra, azt próbálta bemesélni, hogy itt van egy jégvarázsló és volt nála és akkor fázhatott meg. Érted?! Jégvarázsló! Ja, meg egy sárkányt is tartunk lent, és az szokta télen befűteni a kemencét, öcsém. Pár nap alatt bejártam a pincét, végül is egész otthonos, és mint mondtam, vannak jó arcok is, és persze van pár suttyó is, de hát nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint én, van ilyen. A tanórák dögunalmasak, az egyiken el is aludtam, de senki se kérdezze, hogy melyiken, mert nem tudom, kábé nem is érdekel. Most viszont végre határozott célom van, meg kell találnom a Black lányt és át kell adnom neki apja levelét. Kábé annyira fog örülni neki, mint én. Tudom, hogy másodéves és izés, letitás, vagy milyen, a lényeg, hogy kék talárost kell keresni. Ja, azt tudtátok, hogy itt fel vannak szabadítva a manók? Hát ezek nem normálisak, meg is írom apámnak, hogy ha lehet, mégis lennék inkább magántanuló, hát mi ez már?! Egy manó szabad akarattal? Nonszensz! Most meg itt állok az el… a folyosón, de végül meggondolom magam és belépek az egyik ajtón. Valamilyen könyvtárszerű, sok könyv, viszont nincs itt senki, szuper lesz. Viszont a Black lány rohadtul nem fog idejönni csak úgy, ezért el kell másznom a bagolyházig. Ez sajnos eltart egy darabig, mert minden jöttmenttel nem állok szóba, szóval egy tanárt kérdezek meg, egy idős tanárt, aki segít szerencsére. Még el is kísér, pedig azt igazán nem vártam el, remélem pénzt nem vár el az útbaigazításért a vén tulok. Elkapok egy baglyot és írok levelet a csajnak.

Levél

Még van fél órám, de nem bízom a véletlenre, és éppen, hogy oda érhetek időben. Benyitok, rendbe szedem az új ruhám, na, igen, nem volt olcsó. Akkor már nézzünk ki jól, mégiscsak egy fontos ember lesz, akit várok. Legalábbis többen azt szeretnék, hogy fontos legyen. Felülök az egyik szék támlájára, a lábaimat hanyagul az ülő részen tartom, és várom, hogy megérkezzen a csaj. Biztosan el fog késni…

Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2014. július 15. 19:06
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. július 18. 04:26 | Link

Farkas Zétény
~ alias életem megkeserítője


„Csá!

Megint én, tudom, hogy már vártad. Kettőkor legyél a második emeleten, a Keleti szárnyban, valamilyen könyvtárszerű kis szobában fogsz megtalálni. Ott fogom átadni neked a leveled, amit apád küldött. Mondjuk, majd szóljál neki, hogy k… nem vagyok postás.

Várlak akkor, ne késs!

Zé”


Épp az ebédet követően pakolt le a szobájában, amikor egy iskolai bagoly a fentebbi üzenetet hordozva kopogtatott az ablakon. Már amikor rápillantott a pergamenre, akkor összeszűkültek szemei, az utóbbi pár napban túl sokszor kellett találkozzon ezzel a kézírással ahhoz, hogy mostanra ne ismerje fel rögtön.
Ajkait összepréselve olvasta el a levél tartalmát, miközben érezte, hogy tőle szokatlan módon egyre gyűlik benne az idegesség. Még most sem tudta, mit akarhat tőle ez a srác, akiről csak sejtette, hogy kicsoda. A Farkas név ismerősen csengett a számára, sejtette, hogy apja egyik üzlettársa lehet, de itt megállt a tudománya, ötlete sem volt, hogy miért éppen most kereste fel őt a fiú.
Az pedig csak a ráadás, hogy az udvariasság legalapvetőbb elemei is ismeretlenek lehetnek az illető előtt, amit Lyra már az első bagoly érkeztekor megállapíthatott. Alapjáraton békés embernek vallotta magát, de rosszul viselte, ha nem kapta meg a minimális tiszteletet, ami szerinte minden embernek kijárt. Az pedig, hogy egyszerűen odarendeljék valahova, érthető módon, kissé kiborította. Az egyedüli oka, hogy pontosan kettőkor mégis megjelent a másodikon csak az volt, hogy az apját emlegette, amit meglehetősen furcsának talált. Miért egy ismeretlennel küldözgetné a leveleit az apja, amikor eddig tökéletesen beváltak a baglyok is?
A kíváncsiság felülkerekedett sértettségén, így aztán kimért léptekkel ugyan, de a Tanulószoba ajtajához sétált. Csakis ez a terem volt "könyvtárszerű" az emeleten, így biztosra vehette, hogy ide várják.
Egy sóhajt követően lenyomta a kilincset, majd egy rövid pillanatnyi hezitálás után benyitott, hogy aztán belépve bezárja maga után az ajtót. Volt egy olyan megérzése, hogy a most következő beszélgetéshez nem szeretne tanúkat.
Tekintetét végigfuttatta az ismerős berendezésen, majd szeme megállapodott az egyik széken terpeszkedő fiún. Végigmérte az alakot, majd közelebb sétált hozzá, mielőtt megszólalt volna.
- Gondolom Zéhez van szerencsém.
Hiába próbálkozott, nem tudta elnyomni az iróniát, amely beköltözött hangjába. A háta közepére sem kívánta ezt a valakit, akiről szinte sugárzott az arrogancia - az arcáról, a tartásáról, szinte még a bőrén is érezte a kisugárzását. Ennek ellenére azonban még közelebb lépett hozzá, majd jobb kezét felé nyújtotta. Határozottan semmi kedve nem volt ehhez az egészhez, de neveltetése felülkerekedett mogorvaságán, nem akart udvariatlan lenni.
- Lyra Black, bár gondolom ezt már tudod. Milyen levelet említettél, amit elvileg apám küldött nekem? - Rögtön a tárgyra tért, szemöldökét leheletnyit megemelte, jelezve, hogy magyarázatot vár. Úgy mindenre.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. július 18. 10:10 | Link

Lyra A. Black

Remélem, hogy jó helyre jöttem, és tényleg nincs másik ilyen helyiség a közelben. Azt leshetik öcsém, hogy én végignézzem az egész kócerájt, majd az évek alatt… Még belegondolni is gáz, hogy legalább három évig még itt kell lennem, ebben a koszos, öreg viskóba. A fejem fáj már az állandó zsibogástól, hát el***tem, hogy magántanuló maradjak. Most meg várok valami csajra, aki biztos valami szőke, okoskodó liba lesz.
- Hehh – akaratlanul is kinyögöm, amikor meglátom, hogy tényleg egy szőke csaj lép be az ajtón. Végigmérem, mint régen a rabszolgákat, minden olyan pontját, ami engem érdekel, a szememen szinte süt az a fajta tekintély, amit ismeretlenekkel szoktam megosztani. Egyébként nem rossz a csaj, a kicsivel nagyobb szeme jót tesz az összhatásnak. Ja, jó bőr, végül is. Ezek szerint van valami pozitívum is az ügyben… csak még nem szólalt meg.
-Csá csajszi, fantasztikus, ahogy erre magadtól rájöttél – leugrok a székről és fölé magasodok. Odabattyogok hozzá, ő a kezét nyújtja. Halványan elmosolyodom és kézbe veszem az övét, majd kézcsókra hajolok… azonban csak végignyalom a kézfejét, majd röhögök egy sort.
- Farkas Zétény – ha már volt olyan kedves, hogy bemutatkozzon, hát én sem leszek bunkó, egyelőre. A nevemből csak rájön, hogy ki vagyok, ha nem, akkor nem is érdemes a további levegővételre, főleg a közösre.
- Mi van, sietsz valahova? Előbb ismerkedjünk meg – húzom őt és a számat is mosolyra egyidejűleg. Tudom, mert látszik a fején, hogy nem akar itt lenni, és még ezt nem tudhatja, de meg tudom érteni. Én sem kéjutazás miatt vagyok itt, hanem főleg miatta. Előveszem a pálcámat és egy Colloportussal elintézem a zárat, annak ellenére, hogy szőke mugli – fujj! – módszerrel is bezárta már.
- Szóval te leszel az. Nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek kínomban – benyúlok a farzsebembe, és előhúzok egy felbontott levelet, amit az apja címzett. Még jó, hogy elolvastam, ha már postásnak használt, és egyébként is tudtam, hogy mi és miért van benne. Végül a kezébe nyomom és visszaülök a székbe, ha lenne popcorn elővenném. De így csak azt tudom nézni, hogy milyen fejet vág majd, ahogy olvassa.
- Javaslom, hogy ülj le, de felőlem állhatsz is. Csak oly nagy a kedvességem öcsém, hogy majd szétvet, neked akarok jót – vigyorodom el magabiztosan, aztán várom a fejleményeket.

Levél Castortól

Mivel olvastam az levelet, szinte látom, hogy hol tart. Az apja nem éppen egy túl aggályos ember, ha ilyen nyersen közölte a tényeket. Pedig bármit írhatott volna, Lyra úgysem tudott volna hisztizni, amíg haza nem megy.
- Jó mi?
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2014. július 18. 10:10
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. július 19. 04:05 | Link

Farkas Zétény

Annyira tudta, hogy még meg fogja bánni, hogy belépett azon az ajtón. Tulajdonképpen ez már akkor bekövetkezett, amikor a srác leugrott a székéről és már a leveleiből megismert irritáló stílusával köszöntötte Lyrát. Erre persze akaratlan megjelent egy fintor a lány ajkain, de ez nem gátolta meg abban, hogy kövesse az udvariasság diktálta lépéseket. Kezét a fiú felé nyújtotta és egy pillanatra még el is hitte, hogy félreismerte amazt, amikor az egyszerű kézfogás helyett kacsója felé hajolt. Amikor aztán a várt kézcsók helyett a fiú felfoghatatlan okból, de végignyalta a lány kézfejét, hatalmas volt a kísértés, hogy Lyra egy bájos pofonnal viszonozza a gesztust. Már lendült a keze, amikor végül sikerült kissé elcsitítania indulatait és a megkezdett mozdulatot félbehagyva inkább szorosan magához vonta jobbját, a pálcája közelében tartva azt. Elővigyázatosság, ugye.
Amikor végül túltette magát a kis közjátékon és rátért a lényegre, egyet hátra is lépett, hogy megszabaduljon a fiú kellemetlen aurájától és legfagyosabb hangját elővéve kérte számon tőle találkozásuk okát.
Az, hogy erre Zétény nem volt hajlandó egyenes választ adni, sőt, szemmel láthatóan csak tovább akarta marcangolni Lyra idegeit a lehetetlen ötleteivel - mi az, hogy ismerkedjenek meg?! bekapott egy zagyváló-átkot, hogy egyáltalán eszébe jutott ez? -, végképp elvette a lány kedvét a jó modortól. Karjait maga előtt összefűzve, jobbjával megnyugtatóan simogatva a talárja belső zsebében rejtőző pálcáját, fejét felszegve bámult bele a másik vakítóan kék szemeibe, miközben ajkait dacosan összeszorította. Elhatározta, hogy a minimumra szorítja vissza a kettőjük közötti kommunikációt, így csak szúrós tekintetével ösztökélhette a fiút, hogy végre adja át a neki szánt levelet.
Amikor viszont az újra szólásra nyitotta száját, és még mindig nem az érdemi információval szolgált, hanem helyette ködös utalgatásokkal, a levitás érezte, amint türelme utolsó cseppjei is szertefoszlanak, és tőle szokatlanul ingerült hangnemben kérte ismét számon a kék szeműt.
- Mégis mi leszek én?! Nem gondolod, hogy.. - Szinte csak kipréselte magából a szavakat, nem emelte fel közben a hangját. Még nem. Azonban még mielőtt belelendülhetett volna az eddig visszatartott monológba, észrevette a farzsebből előkerülő levelet, aminek hatására rögtön el is némult. Szinte már erőszakos mozdulattal nyúlt érte, hogy utána rögtön egy sötét pillantást küldjön a másik felé, aki időközben már kényelembe helyezte magát. Felbontotta.
A fiú szavaira csak kurtán nemet intett fejével, nem állt szándékában több időt pazarolnia társaságára, csak végigfutja a levelet és már itt sincs, felesleges leülnie.
Ebben a hitében egészen addig megmaradt, amíg el nem jutott a feleség szóig. Ott aztán ledermedt és csak bámulta tovább azt az egy szót, amelyet nem volt képes feldolgozni. Mikor aztán végképp semmilyen ötlete nem volt, hogy mégis hogyan értelmezze a leírtakat, elölről kezdte az olvasást, de a levél ezúttal sem tartalmazott mást. A szerződés már megköttetett. Dühösen mordult fel, majd ismét végigfutotta az irományt, ezúttal csak az érdekesebb részekre figyelve.
A férj személye a levelet átadó Farkas Zétény, akit én igazán illedelmes és jól nevelt ifjú úrnak ismertem meg. Illedelmes és jól nevelt, hát hogyne, ennél a ripacsnál még egy kobold is jól neveltebb! Hogy ismerhette az apja ennyire félre? És egyáltalán hogy jutott eszébe, hogy a megkérdezése nélkül hozzáadja? Még csak nem is szólt róla, ettől a tahótól kellett megtudja!
Ez ellen nem tehetsz semmit. Ajkait szorosan összeszorítva vetette le magát a Zéténnyel szemben lévő székbe, hogy a következő pillanatban az összegyűrt levél már a földön landoljon. Máskor kedvesen csillogó szemei most hidegebbek volt, mint a legfagyosabb éjszaka, és egyenest a jegyese tekintetébe fúrta őket. A jegyese. A szóra még az utolsó pihe is felállt a tarkóján.
A fiú törte meg a csendet, két rövidke, flegma szóval, amely Lyra szájáról is végleg eltávolította a lakatot.
- Ez nem fog megtörténni! Nem érdekel mit akar apám, azt nem fogja megszabni, hogy kihez menjek hozzá. Mégis hogy képzelte, hogy egy ilyen beképzelt, modortalan, bunkó... Szóval hogy te leszel a férjem!
A szavak megállíthatatlanul törtek ki belőle, nem is volt igazán tudatában, hogy mindezt az a bizonyos bunkó is végighallgatja. De őszintén szólva, nem is érdekelte volna különösebben, a szemében semmivel sem volt jobb Zétény az apjánál, fel sem merült benne, hogy a másik ugyanolyan áldozat, mint ő. Elvégre ő hozta azt a hétszer is átkozott levelet!
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. július 19. 04:12
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. július 20. 09:36 | Link

Lyra A. Black

Végül is bejött a szöszi, mindkét értelemben. Most mondjam, hogy ennél fontosabb dolog nem igazán volt első pillantásra? Pontos volt, jó bőr, ennél többet nem várhatok el. Oké, ha mosolyogva és alázkodva érkezett volna, azt jobban bejött volna, öcsém. A kézcsók úgy sült el, ahogy én vártam, nem igazán díjazta, hogy végignyaltam a kézfejét. Még mintha egy pofonnal is meg akart ajándékozni, a kis csitri, de szerencséjére visszafogta magát. Gúnyos mosolyomból biztos rájött már, hogy élvezem a helyzetet, és vele ellentétben én mindent tudok. Ezért húztam tovább a szöszi agyát, hogy a levél elolvasása után még rosszabb legyen neki, ha már én is szenvedek miatta. Még a levelet sem adtam át, csak meglebegtettem előtte, mint éhes kutyának a koncot, de próbáltam, még kihúzni nála a gyufát továbbra is, homályos utalásokkal. Ez már végre megszólaltatta néma Leventinát, igazán élvezetes volt nézni, a majd felrobban fejét, ami vörös volt és nem kék, ahogy a levitáshoz illik.
- Nem gondolom, hanem tudom, szöszimöszi – vigyorgok rá, majd végül átadom neki apja levelét. Kiragadja a kezemből, mint egy dühös macska és a figyelmeztetésem ellenére sem ül le. Pedig igazán rendes akartam vele lenni, de hát szabad akarata van, vagy mifene. Ez még nagyjából 30 másodpercig fog tartani. Látom a fején, hogy éppen hol tart az olvasásban, szinte követem az eseményeket. Ülve figyelem a csinos, de letorzuló pofit, ahogy elolvassa a tényeket, rólunk. Rólunk, öcsém. Megvárom, amíg végez, mégiscsak nagy trauma lesz az én kis cukorborsómnak, pfuj. Ha ilyet mondanék neki, valaki lőjön rám, egy Adevarát. Az lesz, amit mondtam belevágja magát a szemben lévő székre, és most már én sem mosolyogok, főleg a kedves kis megjegyzései miatt.
- Mondhattad volna legalább, hogy jóképű, vagy szép szemű bunkó. Azt nem venném annyira, a lelkemre – hazudom, mert igazán tök mindegy, hogy mit vág a fejemhez. Az sem számít, ha felpofozna, mert felettünk döntöttek, a mi kárunkra, jobban mondva az én káromra, hiszen ő még jól is jár velem. Azt még nem tudhatom, hogy ez fordítva is így lesz-e, de alapból elutasítom az ilyenfajta kapcsolatot. Persze, megértem, hogy fontos az ilyen döntés, csak ha rám alkalmazzák, nehezen azonosulok az ilyen baromsággal.
- Lehet, hogy meg kellene csókolnod, hogy tudjam, mire számíthatok később, cicus – kacsintok rá befejezésképpen, mivel tudom, hogy úgysem fogja megtenni, ránézésre utál. Persze, nincs rá oka, hiszen egészen rendes voltam vele eddig, még egy kósza átkot sem kapott kedvtelésből.
- Csak, hogy tisztázzuk. Rohadtul nem örülök én sem ennek, és bár jól nézel ki, még a hátam közepére sem kívánom ezt a házasságosdit. Sajnos, én nem tehetem meg, hogy ebből kitáncoljak, sok minden forog kockán, de remélem, hogy te, szösszencs, találsz majd ki valamit, és akkor mindketten boldogan elfelejthetjük egymást. Viszont van itt még más is – ez már látszik, hogy nekem sem tetszik, mert egy másik levelet is előveszek, ami későbbre van dátumozva. Ez egy nagyon nagy szemétség volt apáink részéről, de oda kell adnom neki. Odasétálok hozzá, és a kezébe nyomom, majd visszaülök a székembe.

Meglepi levél

Várom, hogy szóljon, nekem ehhez nincs mondanivalóm. Illetve ami van, azt senki sem akarja hallani, mert ha jól gondolom, úriemberek ezeket a mondatokat nem szokták kiejteni a szájukon. Csak ülök, és már én sem vigyorgok tovább. Aki ezt kitalálta, biztosan számíthat néhány Kung-fu mozdulatomra.  Csak nézek rá fintorogva, ami kivételesen nem neki szól, hanem az egésznek.
- Valami ötlet, kedves menyasszonyom? – azt hiszem, hogy ennél több iróniát nem tudtam volna a szavaim érzelmi töltetébe sűríteni. Remélem, hogy a szöszi, ha már az okoskákat erősíti, lesz valami használható ötlete is. Addig meg kénytelenek leszünk elviselni egymást, ami nyilván nekem lesz nehezebb.
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2014. július 24. 16:30
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. augusztus 28. 01:14 | Link

Farkas Zétény
~ bocsánat a kései válaszért <3


Habár Lyra idegei már a szobába lépésének pillanatától az elpattanás szélén voltak, utolsó csepp hidegvérét felhasználva nem reagált semmit a fiú ostoba becézgetésére, amellyel a lányt illette. Minél hamarabb túl akart lenni az egészen, és mostanra már arra is rájött, hogy csak maga alatt vágja a fát, ha reagál a másik megjegyzéseire.
Helyette inkább a már sokat emlegetett levelet kaparintotta kezei közé, hogy aztán elolvasva végképp elálljon a szava. Természetes, hogy nem akarta elhinni, hogy ezt tette vele az apja. Az apja, aki szinte körberajongta a hajdanvolt kislányt, hogy utána a cseperedő hölggyel is mindig elnézően bánjon. Nem, ez csak egy rossz vicc lehet.
Mikor aztán sokadik pillantásra sem változott meg a szavak értelme és a hamisíthatatlan pecsét továbbra is a levitás képébe nevetett, Lyra kénytelen volt elfogadni az elképzelhetetlent: eljegyezték.
Miután nem kimondottan finom mozdulatokkal elhelyezkedett a fiúval szemközti fotelben már csak az újabb megjegyzés hiányzott, hogy elinduljon a lavina. Szinte kirobbantak belőle a szavak, amelyeket máskor még véletlenül sem mondott volna ki, most azonban a legkevésbé az érdekelte, hogy mit gondolhatnak róla mások. Meghallva Zétény újabb frappáns megjegyzését csak egy lemondó nyögés szakadt ki ajkai közül, hogy utána a másik végletbe essen, visszazuhanva a fotelbe teljes letargiába zuhanjon. Mikor aztán megütötte füleit újra a fiú hangja, ahogy az szenvtelenül csókra invitálta Lyrát...
- Hamarabb fogok egy varangyost csókolgatni, mint téged, farkaska. - Hiába fogadta meg, hogy nem reagál az ostobaságokra, mielőtt még végiggondolta volna, a szavak már ki is buktak a száján. Pillantását azonban csak akkor emelte a másikra, amikor az újra megszólalt, ezúttal valamelyest értelmesebb dolgokat osztva meg a lánnyal.
Való igaz, eddig bele sem gondolt a levitás, hogy ez nem csak neki lesz egyenértékű egy világégéssel, azonban ez a felismerés sem tudott részvétet támasztani benne a másik iránt. Zétény láthatóan valamilyen szinten élvezte a helyzetet, amely a legkevésbé sem volt elmondható jegyeséről. Viszont ha igazat mondott, és ő sem kívánta ezt az egészet, akkor lehet hogy mégsem fognak olyan rosszul kijönni, elvégre máris találtak kettőjükben egy közös pontot.
Gondolataival körülbelül idáig jutott, amikor a fiú elővarázsolta a második levelet is, amelyet Lyra immár jól láthatóan remegő kézzel vett át. Mi jöhet még?
Ezt valakikkel ellenőriztetni is fogjuk. Elhűlve bámulta a leírt sorokat, ujjai között a pergamen megadóan nyögött, ahogy a lány erején felül szorongatta a papirost. Figyeltetni fogják őket.
Ezúttal arra sem vette a fáradtságot, hogy összegyűrje a lapot, úgy hajította a másik mellé, miközben ismét hátradőlve szemeivel a másik tekintetét kereste. Ha ezúttal is képes lesz és vigyorog az egészen... De nem.
Zétény eddig tőle még nem tapasztalt komolysággal figyelte a lányt, amely más helyzetben akár még zavarba is hozhatta volna a szfinxet. Most azonban a kék gondolatai nem kalandoztak el, várta a másik reakcióját. Mikor aztán meghallotta a kérdését, felszaladtak a szemöldökei, hogy aztán sóhajtva megcsóválja a fejét.
Talán gyerekesnek tűnhet, de ő igazán bízott benne, hogy Zétény mindjárt valami olyasmit mond, hogy őt ugyan nem érdekli ez az egész, és hogy Lyra ne is számítson rá, hogy ő majd kísérgeti mindenhol, de csalódnia kellett.
- Én... Nem tudom. Tényleg nem tudom.
Kétségbeesetten bámult a másikra, a vőlegényére, miközben valami kiutat keresett ebből az egész helyzetből. De mit tehetne, amikor az apja már mindent elrendezett? Amikor ő tudott meg mindent utoljára?
Felidézte magában a második levél szavait, majd egy pillanatnyi hezitálás után lassan szavakba kezdte önteni a gondolatait.
- Nos... Végül is relatív, hogy mi a nagy iskolai rendezvény, nem? Tanévnyitóra meg a végzősök báljára majd együtt megyünk, a többi igazán semmiség ezekhez képest. - Megerősítésben bízva pislogott a fiúra, miközben már azon töprengett, hogyan tudná kijátszani a heti négyszeri kötelező randevút. Mert hogy abba belehülyülne, az is biztos.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. augusztus 31. 00:04 | Link

Lyra A. Black

Nem zavart a csaj, ez a tény viszont zavart. Sokkal jobb lett volna, ha egy undok mekegő béka – nyilván kecskebéka – jött volna be, aki két mázsa jegyzetfüzettel és furcsa szemüveggel érkezik, akit könnyen meg tudok utálni már a kinézete miatt is. De ez a Lyra valóban aranyvérű volt, csodás alakkal áldották meg a szülei. Nem beszélve arról, hogy van benne kurázsi, ezt meg kell hagyni, öcsém. Jól tolja a szöveget, a kis heccelésemre állandóan visszaszól, ami tetszik nekem, és ezt ő nem is tudja. Ha mindezekkel tisztában lenne, már biztos kitalált volna valami okosat, hogy az idegeimre menjen.
- Jössz, te még az én utcámba könyörögni, csak nehogy késő legyen… Piroska – ezt a buta mugli mesét mindenki ismeri, az öreg Bede ezzel szórakoztatott sokszor, amíg bele nem halt a taníttatásomba. Nem tehetek róla, hogy ilyen idegbeteg egy vénember volt, aki nem bírta a hecceléseimet. Amúgy sem nálunk utazott el a túlvilágra, tehát semmi közöm nincs a halálához, amúgy sem vettem a lelkemre. A tanítóim jöttek mentek, ki kevesebb, ki még kevesebb ideig bírta, ez van. Engem nem érdekelnek a muglik, minek róluk tanulni?
Na, de itt az ideje megosztani a jegyesemmel a kedvenc levelemet, amit csak azért nem égettem el, mert meg kell mutatnom neki. Gyorsan elolvasta – jé, tud olvasni – ezt is, majd elhajította a másik mellé. Látszott, hogy nincs jókedvében, nem beszélve arról, hogy tiszta ideg lett. Mondjuk, ebben hasonszőrűek vagyunk, csak én már a fél villánkat tönkretettem, szétbombáztam.
A kérdésemre persze nem tud válaszolni, de igazából nem is vártam el. Mit tudna egy kb. 15 éves csaj ezekről a dolgokról, szerintem még fel sem fogta, hogy milyen komoly ez a dolog. Én azért már próbálkoztam utánamenni a dolgoknak, de anélkül, hogy a család, vagy az én érdekeim sérülnének, nem találtam igazi megoldást. Igaz, még van pár évünk, hogy legyen valami, aztán meglátjuk.
- Hát én sem – utálom ezt kimondani, de tényleg semmi esélyt nem látok, hogy változzon a helyzet. Az, meg, hogy még figyelnek is, hát őszintén le.....m. Aztán mit csinálhatnának velünk? Ebbe apáink sem gondoltak bele teljesen, de ez már legyen az ő dolguk. A kis kék észkerék megmozdul és szavak jönnek ki a száján, nem is rosszak. Lazán ülve hallgatom őt, bámulva a kék szemeit.
- Ez mondjuk igaz, ezzel is lecsökkenthetjük a találkozásaink számát. Hacsak nem vagy máris belém szerelmes, de van egy tippem – az arckifejezésem visszatetszést fog kiváltani belőle, ebben biztos vagyok. Viszont még le kell beszélni, ezt az egész találkozósdit.
- Melyik napok jók neked a találkozásra, és hol legyenek? Persze, ha nem muszáj, ne a nagyközönség előtt randizgassunk, még kinéznének a zöldek – mondjuk, gőzöm sincs, hogy ez valóban így van-e, de kábé ennyire is érdekel. Ha majd valaki arcoskodik, beverem a képét, azt jóccakát. Öcsém, már utálom ezt az egész kócerájt, majd hallgathatom a népek nyavalygását. Milyen jó is volt otthon, ahol akár ki tudtam feküdni a tetőre is, ha úgy hozta kedvem. Bár ennek a kupac romnak is van teteje, majd megnézem, hogy hogyan lehet feljutni rá.
- Egyébként pedig túlságosan ne éld bele magad, hogy a kisebb rendezvényeken később nem fogunk találkozni, nyilvános enyelgést színlelve. Lefogadom, hogy két héten belül jön egy levél, hogy miért nem jelentük meg itt, meg ott, és miért nem nyaltunk már egy fagyit valahol – fújok egyet az orrlukaimon keresztül, és elhúzom a számat. Ha figyelnek, minden kis sz..ba bele fognak kötni, hogy elhiggyék, az nekik, meg nekünk milyen jó. Akár el is durvulhat a helyzet, de ebbe már nem akarok belemenni. Szerintem, habár lány, van annyira értelmes Lyra, hogy gyorsan megoldunk majd mindent és a kelleténél több időt még véletlenül sem fogunk együtt tölteni.
- Na, akarsz még tudni valamit elsőre, vagy eleget láttuk egymást? Lásd, milyen úriember vagyok – vigyorodom el, majd tényleg figyelmet szentelek neki. Legyen gyereknap.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet