Blair Devan Azomyr
Egy szabad napon



Szabad idő. Végre. Már nagyon vártam ezt a percet, amikor azt mondhatom, pihenés.
De sajnos ez így nem teljesen igaz. Nem pihenni fogok ma, hanem tanulni, elvégre itt van a vizsgaidőszak a nyakunkon, és nem szeretnék megbukni.
Keresnem kell valami csöndes helyet ahol átolvashatom a jegyzeteimet.
Gyorsan kivettem a szekrényemből az említett irományokat, felhúztam a kedvenc sapkám, elővettem a pálcám, majd elhagytam a hálókörletemet.
A folyosók érdekes mód, most üresek voltak, egy árva lélek sem tartózkodott az említett helyen. Még a szellemek sem, pedig azok naphosszat itt szoktak bóklászni. Nem is csoda, mindenki tanul mostanság.
Ahogy haladok a folyosón, az egyik teremből kiabálást hallok.
Talán valaki összeveszett egy másik emberrel? Fogalmam sincs. - gondoltam, majd halk léptekkel elindultam a zaj irányába. Talán, nem kéne ilyen kíváncsinak lennem. Sokszor kerültem már bajba e tulajdonságom miatt. Nem is tudom, miért vagyok ennyire ilyen.
A terem első látásra üresnek tűnt. Fotelok, asztalok, könyvek, és mindenféle berendezési tárgyak sorakoztak benne. Olyan volt, mintha a suli könyvtárában lennék, csak kicsit kevesebb könyvespolccal.
 - Nincs is itt senki. - jelentettem ki, majd helyet foglaltam az egyik közeli fotelon.  
 - De viszont itt tanulhatok! Mekkora mázli, hogy rátaláltam erre a helyre.
Elővettem a jegyzeteket, majd olvasni kezdtem. Már éppen végeztem volna az egyik  résszel, amikor a fejem felettem lévő polcról leesett egy könyv, pont a fejemre.
 - Hé! Ki volt az?
Csak annyit hallottam, hogy valaki motyog a fotelek mögött.
 - Halihó! Van itt valaki? - kérdeztem, miközben felkeltem, hogy körülnézhessek.

Blair Devan Azomyr
Egy szabad napon



Szabad idő. Végre. Már nagyon vártam ezt a percet, amikor azt mondhatom, pihenés.
De sajnos ez így nem teljesen igaz. Nem pihenni fogok ma, hanem tanulni, elvégre itt van a vizsgaidőszak a nyakunkon, és nem szeretnék megbukni.
Keresnem kell valami csöndes helyet ahol átolvashatom a jegyzeteimet.
Gyorsan kivettem a szekrényemből az említett irományokat, felhúztam a kedvenc sapkám, elővettem a pálcám, majd elhagytam a hálókörletemet.
A folyosók érdekes mód, most üresek voltak, egy árva lélek sem tartózkodott az említett helyen. Még a szellemek sem, pedig azok naphosszat itt szoktak bóklászni. Nem is csoda, mindenki tanul mostanság.
Ahogy haladok a folyosón, az egyik teremből kiabálást hallok.
Talán valaki összeveszett egy másik emberrel? Fogalmam sincs. - gondoltam, majd halk léptekkel elindultam a zaj irányába. Talán, nem kéne ilyen kíváncsinak lennem. Sokszor kerültem már bajba e tulajdonságom miatt. Nem is tudom, miért vagyok ennyire ilyen.
A terem első látásra üresnek tűnt. Fotelok, asztalok, könyvek, és mindenféle berendezési tárgyak sorakoztak benne. Olyan volt, mintha a suli könyvtárában lennék, csak kicsit kevesebb könyvespolccal.
 - Nincs is itt senki. - jelentettem ki, majd helyet foglaltam az egyik közeli fotelon.  
 - De viszont itt tanulhatok! Mekkora mázli, hogy rátaláltam erre a helyre.
Elővettem a jegyzeteket, majd olvasni kezdtem. Már éppen végeztem volna az egyik  résszel, amikor a fejem felettem lévő polcról leesett egy könyv, pont a fejemre.
 - Hé! Ki volt az?
Csak annyit hallottam, hogy valaki motyog a fotelek mögött.
 - Halihó! Van itt valaki? - kérdeztem, miközben felkeltem, hogy körülnézhessek.

Blair unottan lófrál az iskola folyosóin. Csodálkozva bámul ki az ablakon, furcsállja a ragyogó időt február közepén. Még csak két napja jár ide, szerencse hogy egyáltalán felvették az év végén. Tanulnia kellene vagy legalább ismételni valamit de (Minek tanuljak? Egy nap van a vizsgaidőszakig, addig szinte semmit nem tudok bepótolni...)-gondolja. Ezért inkább csak felfedezi az iskolát. A keleti szárny felé veszi az irányt és közben figyeli a vele szemben elhaladó tanulókat. Mindenki be van zsongva, ki a tavasz miatt ki a vizsgák miatt. A második emeleten meglát egy kiírást: "Tanulószoba". (Ott biztos csend van) És belép a terembe. Rögtön megtetszett neki a hely, mert alig vannak bent és kellemes nyugalom uralkodik a helységben.
Óvatosan körülnéz...(Olvasni kellene valamit.) és elindul az egyik könyvespolc felé. Percekig csak áll a könyvespolc előtt, de végül kiválasztja a Tudor Hushpush: Gondolatok a gurkóról – Védekezési stratégiák a kviddicsben című könyvet. (Hátha még egyszer jól jön..) Óvatosan hajol oldalra hogy le tudja venni a könyvet a polcról, de Blair amilyen szerencsétlen... rosszul fogja meg a könyvet és az kicsúszik a kezéből, és ráesik a polc alatt ülő lány fejére.
- Oh my god.. I'm so sorry.. bo-bocsánat.. nem direkt volt! -mondja a lánynak megijedve.
- Nem lett bajod?-folytatja. Annyira szégyelli most magát, nem szokott ilyen ügyetlen lenni.