36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 11:48 | Link

Keiko Sama

Egy napos délután.
 
Elindultam a szobámból egy kupac könyvvel, pennával és papírral. Ez a sok tanulnivaló meg beadandó... Minek vajon? Teszem fel a kérdést magamban, mert szerintem felesleges. Na nem baj, erre van a tanulószoba, ott majd mindent bevágok és megírok. Ezt eldöntve belépek a szobába. Hál istennek teljesen üres.. Szeretem ezt a szobát, kellemes és csendes, könnyű benne tanulni, olvasni meg ilyeneket csinálni. Vagy kicsit élvezni csak a csöndet. Beleülök egy babzsákba és elkezdek olvasni egy nagyon "érdekes" könyvet a mugli történelemről. Egy jó van benne, hogy érdekes képek vannak az uncsi szöveghez. Pár perc után abbahagyom és inkább elkezdem megírni a legendás lények gondozása órára való szorgalmi feladatomat csinálni. A sárkányok legalább érdekesek, fel is csapom a könyvet amiben megtalálom amit keresek. Elkezdem olvasni. Amint megtaláltam amit keresek, felállok és leülök az asztalhoz. És előveszem a pennám, pergamenem. El is szakítom sikeresen. Mérgelődve felállok és veszek egyet a polcról. Visszaülök, keresem most már a tintatartóm, hát azt meg a szobámban hagytam.
-Hurrá!
Mondom és elindulok most már nagyon is füstölögve a tintatartók felé,közben azon morfondírozom, hogy felejthetem el. De hát hiába, mostanában csöppet szétszórt vagyok. Miközben ezt elgondoltam, megtaláltam a jó szint az íráshoz. Szép tenger kék. Egy jó szín a szorgalmihoz. Most már el is kezdhetem. Visszaülök a székre. Lepakolok mindent és írni kezdek. Csak úgy serceg a pennám.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 16. 20:03
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 30. 14:47 | Link

Állia Szipenni

Olvasok. Már hetek óta nem olvastam semmit, persze a tananyagon, vagy ahhoz kapcsolódó könyveken kívül, de most végre újra olvasok, és ebben most semmi, senki nem akadályozhat meg, még Mogyorót is betessékeltem az állatsimogatóba, hogy nyugodtan tudjak olvasni. Az értik kedvenc könyvemet, a Futótüzet veszem elő, amit már legalább kétszer biztos elolvastam, de annyira jó, hogy az hihetetlen. Nagyon szeretem, és awhh, nagyon jó könyv. Szinte egész délelőtt olvastam, már amennyire tudtam a háztársaimtól, bár én ha elkezdek olvasni, akkor nagyon nehezen tudnak eltávolítani a könyvtől. De most mégis úgy érzem, hogy nem tudok teljesen a könyvre koncentrálni, így keresnem kell egy másik, ideálisabb helyet az olvasáshoz, és ennek a tanulószoba tűnik a legalkalmasabbnak. Oda úgyis ritkán tévednek be diákok, legalábbis azon a néhány napon, mikor oda tévedtem nem, vagy csak 1-2 diák volt bent. Viszonylag hamar és zökkenőmentesen odaérek, már ha nem vesszük figyelembe azt, hogy utam során nekimegyek két páncélnak és 3 oszlopnak is, ja és egyszer majdnem le is estem a lépcsőről. És hogy miért? a válasz egyszerű: a könyvet egy percre sem teszem le, olvasok, miközben megyek a célirány felé. De végül csak odaérek, és be is nyitok, ekkor már azért becsukom a könyvet, az ujjammal megjelölve, hogy hol tartok. Sajnos - vagy nem - nem vagyok egyedül, először csak a penna halk sercenését hallom, aztán meglátok egy lányt az egyik asztalnál, aki valamit ír. Valószínűleg szorgalmit. Erről jut eszembe, már nekem is írnom kéne néhányat, mert az utolsó hetekben kicsit ellustultam, na mindegy, majd este nekilátok szerintem, vagy majd holnap.
- Szia! Leülhetek melléd? - kérdezem barátságosan, még egy mosolyt is eleresztek felé, s ott állva várom, hogy feleljen.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 15:36 | Link

Keiko Sama

Egy napos délután.

Már majdnem kész voltam. Terveztem, hogy pihenek egy kicsit, olvasok valami olyat, ami nem tananyag. Mikor belépett egy lány. Látszik, hogy csak egy pillanatra csukja be a könyvet, mikor bejön. Egy levitás, láttam már, nagyon okos, emlékszem ő lett a második a jóslástan versenyben, pont utánam.De nem érdekelt jöjjön amíg nem zavar.És folytatom az írást.Egyszer csak oda jön hozzám.És megkérdi ide-e ülhet,Hát mivel nem az én külön asztalom nem tudom mért kérdi de jó.
-Szia, persze. Meg kérdezhetem, mit olvasol?
Jó könyvnek tűnik, talán még kicsit ismerős is. Nem tankönyv, valami regény. Talán kicsit pihen ő is, hisz neki is sokat kell tanulni. Nekem is már csak pár sorom van és elkezdem olvasni a Csontkollekciót. Jó horror. Már ráadásul nagyon unom a tananyagot, kész felüdülés lesz. Kicsit elkalandozom, csak azt veszem észre, hogy már ül is a Levitás lány. Nem vagyok biztos a nevében, úgyhogy rá kérdek, bár szerintem nem fogja értékelni, hogy piszkálom szerintem.
-Ugye a te neved Keiko?
Teszem fel a kérdést, fel sem nézve a papírromról. Mert még írok. Szerintem ő tudja én ki vagyok, mert látta hogy én előztem meg a versenyen.
 
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 16. 20:24
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 30. 16:18 | Link

Állia Szipenni

Olyan jó újra egy jó vaskos - azért annyira nem, de egész vastag - könyvet tartani ismét a kezemben. Csak úgy iszom minden leírt betűjét, percenként akár 2-3 oldalt is elolvasok. Végül is mindig is gyorsan tudtam olvasni, legyen szó bármilyen könyvről, amit még még is értek, mert azért timbuktuul, vagy németül nem fogok semmilyen könyvet elolvasni, mert azokból tuti nem értenék semmit. Ja és angolul sem hiszem, hogy valaha is fogok majd olvasni, mert az angoltudásom elég gyatra, vagyis megérteni még valamennyire tudom, de már beszélni, vagy írni nem tudok angolul, és ez elveszi az egész kedvem minden angolos dologtól. Belépek a tanulószobába, abban a reményben, hogy egyedül leszek, de ez nem így alakul, mert egy lány is itt van, aki valamit éppen nagyon ír. Közelebb megyek, és megkérdezem, hogy leülhetek-e, mert azért valljuk be, nem túl kedves dolog, ha csak úgy, szó nélkül helyet foglalnék, mégha ez az asztal nem is az övé, hanem mindenkié. Én kicsit rosszulérezném magam emiatt.
- Futótűz. Ez egy mugli regény, és az egyik kedvencem. Szerintem nagyon jó. - felelek, miközben helyet foglalok, és ismét kinyitom a könyvet, amit ugyan még csak ma kezdtem el, de már nagyjából a felénél tartok. Ahh, olyan jó! - És te mit írsz? - kérdezem felpillantva a könyvből, majd egyből vissza is térek a félbehagyott mondathoz, és olvasok tovább. Talán még egy jó darabig, míg én ki nem olvasom a könyvet, vagy ő el nem hagyja a termet csendben ülnénk, ha nem szólalna meg a lány, egy kérdéssel. Tudja a nevemet? De mégis honnan? Nem tudom elképzelni, hogy honnan ismerhet, de ezzel most kíváncsivá tett, mert nekem halványlila sejtésem sincs, hogy ő ki. Vagyis annyit tudok, hogy diák, meg az arca is ismerős egy kicsit de ennyi, a nevét nem tudom.
- Igen, ez a nevem. De honnan tudod? - kérdezem kíváncsian. - Mármint, bocsi ha nem emlékszem rád, de tényleg nem tudom, hogy ki vagy. Legalábbis is arcról nem tűnsz ismerősnek, talán ha megtudnám a neved... - mondom, de be sem fejezem a mondatot, mert valószínű, hogy tudja mire akarok kilyukadni, szóval minek mondjam. Most viszont csak várok, hogy mit fog mondani, s közben régi jó szokásomhoz híven beleharapok idegességemben a számba.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 16:38 | Link

Keiko Sama

Egy napos délután.

Futótűz egy jó könyv, ismerős. Látom már majdnem befejezte. Én is lehet hogy majd megveszem és elolvasom egyszer a közeljövőben. De most elsőnek azt a könyvet olvasom, amit terveztem, hisz már csak nagyon kicsi van. Úgy látom kicsit beszélgetni fogunk.
-Legendás lények szorgalmit.
Kb. úgy, hogy én írok, ő olvas és nem nézünk egymásra beszélgetés lesz. Az nem rossz. Most felnézett. Hát mégse emlékszik rám, akkor csak én vagyok ilyen, hogy mindenkit megjegyzek.
-Megleptelek azzal hogy ismerlek?
Teszem fel a kérdést, amitől nevethetnékem támad. De beérem egy vigyorral. Látszik, hogy nem tud hova tenni. Nem csoda, nem vagyok az a hú de népszerű. Hát már most érdekes ez a beszélgetés. Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni ebből.
-Nem csoda, hogy nem emlékszel rám. Hisz még nem beszélgetünk. Én is csak hírből és látásból ismerlek.
Mondom még nagyobb mosollyal. Mert szerintem egyre jobban elveszik. Hát, ha megmondom a nevem se segít, de jó, megmondom.
-Állia Szipenni vagyok. Szólíts Álliának nyugodtan. Na, így ismersz?
Mondom, és még hozzá teszem.
-Szerintem nem fogsz meg ismerni.
Hát, szerintem nem ismer meg. Na kíváncsi vagyok mi lesz. Remélem még egy kicsit élvezhetem ezt.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 16. 20:40
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 30. 17:35 | Link

Állia Szipenni

Ahogy sejtettem ez a lány szorgalmit ír. Mondjuk mi mást csinálna, végrendeletet? Ugyan, hisz ahogy a terem neve is mutatja, ez a tanulószóba, magyarul ide a diákok tanulni jönnek. Elviekben. Már ha egyáltalán ide jönnek, mert én még soha nem láttam, hogy itt annyira tolongtak volna az emberek, hogy ne fértek volna el itt. De mindegy is, a lényeg az, hogy ő velem ellentétben tanulás, pontosabban szorgalmi gyártás céljából jött ide, ami teljesen helyénvaló.
- Legendás lények? És érdekes az óra? Mármint neked tetszik? Én nem vettem fel azt a tantárgyat, nem is tudom miért, de nem vettem fel. - mondom neki vigyorogva, amiből a lány semmit nem lát, mivelhogy ő írja a szorgalmit és nem néz fel rám, de én sem nézek rá. Ez így jó lesz, és még a nyelvem, és csak én beszélek szinte, ő még csak néha-néha egy mondatot benyög. Ejj, ez így nem lesz jó, ha csak én beszélek, és így még a könyvre se tudok figyelni, noha egy percre sem veszem le tekintetem a sorokról.
- Hát igen, egy kicsit. - Felelem kérdésére, s halványan elmosolyodom. kicsit frusztrál, hogy nem tudom ki ő, és honnan ismer, és én miért nem ismerem. De szerencsére ezekre a fel nem tett kérdésekre hamar megkapom a választ, és a nevét is megtudom. Állia... mintha rémlene valami ilyesmi név, valahonnan. De honnan. Na, gyerünk, gondolkozz! Tudom, hogy tudom, honnan ismerős a neve. Magamban egy párszor elismétlem a nevét, abban reménykedve, hogy beugrik, miért ilyen ismerős a neve.
- Jaj már tudom! - mondom talán kicsit hangosan, közben csettintek egyet Állia felé. - Jóslástan pontgyűjtő versenyén lettél első nem? De! Most már emlékszem. Tudtam hogy be fog ugrani, honnan is ismerlek. - arcomon most már egy nagy mosoly ül, és véletlenül még a könyvet is becsukom, ezt persze nem veszem észre, mivel túlságosan lefoglal, hogy örüljek, hogy rájöttem ki ő. És egyedül. Vagyis majdnem, ő mondta ék a nevét de akkor is én jöttem rá, hogy honnan ismerem.
- Nagyon ügyes voltál, vagyis gondolom még mindig az vagy. És pontosan melyik házba is tartozol? - kérdezem vigyorogva, most már Álliát figyelve.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 18:00 | Link

Érdekes egy lány. Olyan kis eleven. De az nem baj, eddig bírom. Asszem még lesz közös témánk.
-Igen. Érdekes. Én szeretem. Pedig nem rossz, legközelebb vedd fel szerintem.
És közben még eszembe jut egy plusz infó.
-Én nagyon szeretem az állatokat.
Felnézek a szorgalmiból és mosolygok rajta. Mondom már csevegő hangon. Mert kezdem élvezni a beszélgetést. Úgy nézem nagyon jól el tud bújni a könyv mögött. Kíváncsi vagyok, milyen arcot vág.
Még jó, hogy meglepte, hisz mért ismerne, nem vagyok levitás. Most hogy tudja a nevem, érzem, hogy gondolkodik. Vajon rájön, ki vagyok? De már be is ugrott neki. Látom, hogy örül neki. Eltalálta, első lettem, élvezem is.
-Igen, eltaláltad.
Mondom mosolyogva. Olyan aranyos, úgy örül, hogy még a könyvet is becsukta. Ez azt jelenti, hogy beszélgetni akar, most már tényleg.
-Köszi. Rellonos vagyok. Te meg ugye Levitás?
Kérdem, mert nincs jobb kérdésem. Majd mindjárt kitalálok egy jó kérdést. Megvan!
-Várod már a jóslástan órát?
Teszem fel a nem tökéletes kérdést.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 16. 20:51
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 30. 18:32 | Link

Állia Szipenni

- Hát rendben, lehet majd következő tanévben felveszem. - vigyorgok mint valami hülye, de nem tehetek róla, egyszerűen ilyen a kedvem, de kifejezett oka nincs. Végül is nem kell mindennek oka legyen, csak legyen, és ne szomorkodjanak az emberek. Azt nem szeretem. Bár sokszor vagyok én is szomorú, azaz csak voltam, mert mostanában ez már nem jellemző rám, bár ha összefutnék Eris-szel tuti elrontaná a kedvem, mert ő ilyen. Annyira már ismerem azt a csajt, hogy tudjam, hogy elrontja a kedvem, ha találkozunk. Ezért is próbálom kerülni őt, és ez eddig bevált, szóval jól haladok, egyelőre.
Én is szeretetem az állatokat. Csak apu nem engedi, hogy legyen, de mégis van nekem egy kis mókusom, ilyen picike még, és erről apa nem is tud, mert tuti mérges lenne, ha rájönne. - mesélem Álliának, teljes komolysággal, ami most kicsit viccesen hathat a másik fel számára. Mikor pedig a méretét mondom el a kis szőrmóknak, két kezemmel mutatom meg, hogy mekkora. - És Mogyoró a neve, mert nagyon szereti a mogyorót. Kicsivel több mint egy hete van velem, és szerintem már nem s fog elmenni. Csak ha kell. - Mesélem tovább, nem is törődve azzal, hogy talán Állia nem is kíváncsi ezekre a dolgokra, és én csak beszélek, egy kis időt sem adva arra a lánynak, hogy leállítson. Aztán végre sikerül kitalálnom, hogy honnan ismerem őt, és ettől annyira boldog leszek, hogy még a könyvet is becsukom, ami nálam nagyon ritka dolog, de azt jelenti, hogy találtam egy jó beszélgetőpartnert, és akár még egy jó barátot is.
- Igen, én levitás vagyok. De rólad nem gondoltam volna, hogy rellonos lennél, már megbocsáss. - villantok meg egy bájos mosolyt, és remélem nem akad ki, de tényleg nem gondoltam volna, hogy rellonos. Ők nem lennének ennyire szorgalmasak. Vagy de? Hát nem tudom, igazából még olyan nagyon nem ismerek onnan senkit. De kivétel erősíti a szabályt.
- Igen várom. Egyrészt azért, mert szeretem magát a jóslástant, és a tanárt is bírom. Nagyon kedves. - kuncogok, és felszínre jönnek az első találkozásom emlékei a jóslástan tanárral, amitől kénytelenül elnevetem magam, halkan. - És te várod már? - kérdezek vissza, de szerintem már tudom is rá a választ, hisz nem véletlenül lett ő az első, ha nem várná.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 18:55 | Link

Keiko Sama

Egy napos délután.

Örömmel veszem hogy felveszi majd.Én is vigyorgok már mert rá nézek és muszáj.Olyan jó kedvem lett tőle hogy az hihetetlen.Ritkán vagyok ilyen vidám.Folyton tanulok nincs rá időm hát most majd szakítok rá.Milyen érdekes hogy mókusa van illik hozzá.
-A mókusok nagyon aranyosak.Majd meg nézhetem?
Teszem fel e legjobban érdeklő kérdést.
-Nekem az nem lehetne.
Teszem hozzá nevetve.Mert szerintem Gombóc nem bírná,csak meg enné szegény mókuskát.Ettől még jobban nevetek.Meg magyarázom Keikonak is.
-Tudod nekem baglyom az csak kajának nézné.Különben nagyon aranyos hóbagoly.
Csak akkor nem ha álmos.Persze ezt csak magamban mondom.Hisz tényleg nagyon aranyos jó bagoly.Bár kicsit rendetlen.
-Nem baj.Már meg szoktam hogy kicsit szorgosabb vagyok.De különben minden illik  szinte rám.
Hát tény és való nem minden napi rellonos vagyok.Hát ez van.Nem váltanék az biztos.Nagyon meg szeretem ott.Úgy látszik már vannak jó emlékei a jóslástanárral.Mondjuk nekem is.Ezen nevetek egy kicsit megint.
-Várom.bár szerintem nem volt túl nehéz el érni hogy mehessek.
Mondom,mert tényleg könnyű volt.Nekem.
-Szerinted érdekes lesz?
teszem fel az újabb kérdést.  
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 30. 19:32 | Link

Állia Szipenni

Olyan jó látni, hogy mosolyog, vagyis már vigyorog, és ez nem olyan művigyorgás, hanem igazi szívből jövő, ezt látom rajta.
- Igen, majd megnézheted. Tényleg nagyon aranyos, és kíváncsi. Mindig odamegy mindenhez, és mindenkihez. Ebből már egyszer majdnem nagyon baja is lett. - gondolok itt most az Erisszel való találkozására a nagyteremben, amikor csuron víz lett. Szerencsére nagyobb baja nem lett szegénynek, csak egy kisebb traumát okozott neki, de nem álltam volna jót magamért, ha bármi baja esett volna Mogyorónak.
Álliának is van kisállata, de jó. Bár az nem is olyan kicsi, de biztos aranyos lehet. Egy hóbagoly. De jó lehet neki, kár hogy nekem nem lehet, pedig apának is van és ez így olyan nem igazság. Jó, ő az apám, és idősebb, szóval persze hogy neki van, de akkor mondjuk vegyük az unokatesóimat. Nekik is van baglyuk, pedig ők nem is szeretik az állatokat. Kíváncsi vagyok milyen körülmények között tartják szegény baglyot, bár szerintem addig jó, míg nem tudom.
- Az nem is baj, hogy szorgos vagy, sőt... annál jobb. - szorgos, de a tibi illik rá. Hmm... szerintem én nem akarom megtudni, milyen amikor igazán rellonos, elég nekem egy olyan lánytól szenvednem, örülök, hogy Állia ilyen kedves, és jófej. Legalábbis most így első körben ilyennek látom, de nem akarom, hogy ez a nézőpontom változzon, max jobb irányba.
- Tényleg nem volt nehéz. Elég könnyűek a szorgalmi feladatok szerintem, bár kinek mi a könnyű. - mosolyodom el ismét. Aztán a következő kérdésén kicsit elgondolkozom. Hogy érdekeslesz-e? hát ezt elsőre így nem tudom megmondani, de ahogyan ismerem már a tanárt valószínű hogy az lesz. Remélem.
- Szerintem érdekes lesz, bár nem tudom, hogy ott most három emberrel mit fog majd csinálni, de szerintem az egész jóslástan egy igen érdekes tantárgy, szóval az óra is az lesz. Felelem neki halványan elnosolyodva, majd ismét néhány perces csend száll felénk, míg egy hirtelen ötlettől vezérelve fel nem állok, hogy keressek egy pergament, egy pennát, és egy kis tintát. Mikor ez megvan visszaülök a helyemre és elkezdek rajzolni.
- Jaj, ugye nem baj, ha lerajzollak? - kérdezem néhány vonás után, és ha nem zavarja, akkor folytatom, de közben felelek mindenre, ha kérdez.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 20:19 | Link

Keiko Sama

Egy napos délután.

Örömmel veszem, hogy találkozhatok Mogyoróval. Olyan édi lehet. Biztos jól elleszünk, engem eddig minden állat szeretett. Mondjuk én is szeretem mindet. Az én kis Gombócommal az élen. Ő nagyon aranyos.
-Neked baglyod sincs?
Teszem fel a kérdést, mert szerintem a bagoly fontos postakellék. De ez az ő dolga. Örömmel veszem, hogy nem ijesztette el, hogy rellonos vagyok. Mert én nem vagyok annyira rossz, csak akkor, ha mérges vagyok vagy sértett, mert akkor nagyon vissza tudok vágni. Olyankor nagyon találékony vagyok.
-Tudom. Meg én szeretek szorgos lenni - ehhez mosolygok és hozzáteszem:
-Bár ha elfog a rellonos hangulat, akkor nem jó, ha szorgalmas vagyok, mert akkor sok embernek lesz baja.
Ehhez egy kicsit nevetek. Majd megnyugtatásul hozzáteszem:
-De nyugi, embert még nem öltem.
Ezen viszont már nagyon nevetek.
-Tényleg ne félj tőlem, általában kedves és aranyos vagyok. Csak ha feldühítenek, akkor kell félni tőlem.
Ehhez kicsit gonoszul vigyorgok. Nem ijesztésből persze. Csak eszembe jut pár emlék.
De ezt a témát már váltjuk is és beszéljük a szorgalmikat. Szerinte is könnyű volt, ez nem csoda. Tényleg jó kérdés mit fogunk négyen csinálni. De tanár úr biztos kitalál valami jót. Egyetértek abban, hogy érdekes a jóslástan.
-Igen. Érdekes, én nagyon megszerettem.
Mondom, mert tényleg megszerettem. Csönd telepszik egy kicsit ránk. Rátekintek a szorgalmimra, és látom, hogy már csak a nevem, házam, évfolyamom hiányzik. Ezért pennát ragadok és ráírom. Közben a szemem sarkából látom, hogy Keiko feláll és pennát, tintát valamint pergament vesz. Majd elindul vissza és leül .Vissza oda, ahova eddig ült. Elkezd rajzolni, majd rám néz, és megkérdi le rajzolhat-e. Hát ezen egy kicsit meglepődőm.
-Engem?
Kérdem, mert el sem akarom hinni. Engem nem szoktak lerajzolni. Kicsit zavarba jövök.
-Persze. De minek?
Tényleg nem értem, minek engem lerajzolni. De jó, ha akarja.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 16. 21:02
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 1. 12:45 | Link

Állia Szipenni

- Sajnos nincs. Egyenlőre, de remélem hamarosan lesz majd egy. - mondom halványan elmosolyodva. Ezt egy kicsit cikinek érzem, hogy szinte csak nekem nincs baglyom, és ez olyan gáz szerintem. Egy bagoly alap dolog lenne, hogy legyen, de nekem nincs pedig néha nagyon kéne. Na nem mintha olyan nagyon sűrűn írnék levelet, de akkor is, gáz és kész. Nem ijedtem meg attól, hol rellonos, mert eddig úgy vélem, nincs mitől tartanom, és nem is fogom őt felhúzni semmivel, ha eddig nem sikerült, akkor szerintem nem is fog. Na nem mintha szándékomban állna felbosszantani, csak úgy megjegyeztem. Nekem ez a helyzet tökéletes, nem akarok ezen rontani.
- Nem félek. Mert tudom, hogy én nem dühítenélek fel semmivel. Legalábbis a tudtomon kívül. Ha meg mégis, akkor az nem szánt szándékból lenne. - vigyorodom el. igazából még ilyen nem is fordult elő, csak egyszer néhány éve az uncsitesóimmal, valami nem tetszett nekik, amit csináltam, és ezért elkezdtek piszkálni. Őket mennyire nem szeretem, olyan gonoszak, és egoisták, hogy az csak na. De most inkább ne is foglalkozzunk velük, inkább a jelen helyzettel, ahol a téma máris átvált a jóslástanra.
- Én is nagyon megszerettem. Idén vettem fel először, csak úgy próbaképp, hogy milyen, kíváncsiságból, de nagyon megtetszett, és nem is fogom már leadni. - Felelem, majd ismét néhány perc csend következik, amikoris Állia befejezi a szorgalmit, én pedig a könyvem borítóját figyelem, de kinyitni már nen nyitom. Aztán egyszer csak megemelkedem, és elveszek egy pennát, pergament, és tintát, s visszaülök a helyemre. És rajzolni kezdek. Aztán még is kérdezem, hogy egyáltalán lerajzolhatom-e, és a kérdésére csak ból intok megerősítés képpen, hogy igen, őt akarom lerajzolni. Szerencsére nem ad nemleges választ, így folytatom, gyors, határozott vonásokkal. Még ilyennel soha nem festettem, így elég fura, de némiképp hasonlít az ecsethet, vagy nem is tudom.
- Hát igazából nem is tudom, hogy miért téged. Vannak ilyen dilijeim, hogy mindenféle dolgot, és mindenkit, akit érdemesnek látok arra, hogy papírra fessek, lerajzolok. Szóval különösebb oka nincs. - mondom, miközben rajzolok, és csak néha-néha nézek fel Álliára.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 1. 13:19 | Link

Keiko Sama

Egy napos délután.

Egy bagoly nekem már megszokott. Én imádom az én kicsi Gombócomat. Tény és való, hogy én azért elég sokat írok haza. Mert azért nem árt tudni, mi van otthon. De én csak úgy szeretgetni is szeretem. Olyan édes állatok. Bár néha elég rossz szokott lenni.
- Ne aggódj, majd biztos megengedik. A baglyok hasznosak, aranyosak és felelősségre nevelnek.
Mondom jól átgondoltan. Mert szerintem igazam van.
- Ezt mondhatnád a szüleidnek is.
Teszem hozzá, mert hátha segít. Szerintem jó ötlet. Örülök, hogy nem zavarja, hogy rellonos vagyok, mert azért a rellonosoktól egy kicsit félnek. Pedig nem kéne. Jó hogy így gondolja. Ne is féljen, mert nincs oka. Nem hiszem, hogy feltud mérgesíteni. Ahhoz túl kedves. De én általában kontrollálom magam, úgyhogy nem bántok szinte senkit.
- De szerintem te nem is tudsz felmérgesíteni. Túl aranyos vagy hozzá.
Ezen egy kicsit nevetek is, mert tényleg engem csak kevés ember mérgesít fel, azokkal is szerintem elég finom vagyok. Váltunk máris, a jóslástan a következő téma. Ő is szereti. Én is, jó óra. Kár, hogy csak most vette fel.
- Nekem tavaly is megvolt.
Mondom az igazságnak megfelelően. De tavaly nem volt olyan jó. Elment, de most jobb.
- Tavaly nem volt ilyen jó. Most jó, én se adom le. Már túlságosan meg szeretem hozzá.
Nem úgy, mint más órát. Ezt már csak magamban teszem hozzá. Ő vajon még melyiket szereti? Teszem fel magamban a kérdést.
- Te még melyik órát szereted?
Mondom ki kíváncsian a kérdést. Mert elégé érdekel. Feláll, elindul, összeszed pennát, tintát, pergament. És neki áll valamit rajzolni. De mit? Kicsit felállok, hogy megnézem mit rajzol. Ekkor felpillant és meg kérdi le rajzolhat-e. Ezen úgy meglepődök, hogy vissza huppanok a székre. Mivel beleegyeztem,vissza néz a lapra és rajzol. Gyors vonásokkal rajzol. Csak ritkán néz fel, úgy rajzol le. Érdekes válasz. Vajon ilyen csoda bogár vagyok tényleg? Teszem fel magamnak a kérdést. De úgy döntök nem.
- Hát akkor rajzolj nyugodtan.
Mondom és várom a végeredményt. Gyorsan dolgozik de, én már nagyon kíváncsi vagyok. Már majdnem végzett, egy picit izgulok, hogy milyen lettem.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2013. december 16. 21:00
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 1. 16:24 | Link

Állia Szipenni

- Hát ezt már próbáltam én is. Vagyis nem épp ezekkel a szavakkal de a lényege ezt volt. De apámnál nem értem el vele semmit. Anyu, és a nevelőapám meg nem értik minek kell nekem bagoly, és nem magyarázhatom el nekik, mert anyu nem akarja, hogy Hayate tudomást szerezzen a varázsvilágról. Tudod, ok muglik. - fejezem be ezzel, és halványan mosolyodom. Nem értem,hogy anyu miért nem akarja, hogy Hayate tudja, mi vagyok, hisz ő az apám, ha nem is vérszerinti, de én annak tekintem, mert ő ott volt mellettem akkor is, amikor az igazi apám nem. Szóval szerintem úgy lenne a jogos, ha tudna erről a kis apróságról, bár nem tudom miként reagálna rá, de anyu miatt nem árulom el neki.
Túl aranyos vagyok. Ez milyen kedves. Ilyet még nem is mondott nekem senki ha jól emlékszem, a családomon kívül, és ettől még jobb kedvem lesz, s a szám, ha lehet így mondani, akkor a fülemig ér.
- Nem mindig vagyok ilyen aranyos. Ha nagyon felbosszantanak, akkor tudok én is kicsit rellonosként viselkedni, de ez nagyon ritkán történik meg. - vigyorgok mint a tejbetök, és még el is nevetem magam. Tényleg talán ha kétszer, háromszor fordult elő, hogy nagyon kiborultam, de igazából nm számolom, nem is kell, mert elég nagy a türelmem, és ha mégis megközelíti valaki azt a bizonyos határt, akkor is inkább elszámolok magamban tizig, és ha azután sem sikerül lenyugodnom, csak akkor megyek neki annak aki felidegesített. A téma pedig átvált a jóslástanra, és kiderül, hogy ő is szereti, és tavaly is tanulta de akkor nem volt olyan jó. Ez meg hogy lehet? Talán a tanár nem vót jó, vagy mi? Ezt nem igazán értem.
- Hogy-hogy? Mármint miért nem volt jó tavaly? - kérdezem összeráncolva homlokom.
-Én még nagyon szeretem a rajz- és melodimagát, meg a rúnatant. Ezek a kedvenceim. És neked? kérdezek rá én is, és csak azután állok fel, hogy tintát, pennát; és pergament halásszak elő valahonnan. Amint ez megvan elkezdek rajzolni, de azért előtte meg megkérdezem, hogy szabad-e. Mármint őt lerajzolni. Igennel felel, így hozzá is látok, és viszonylag hamar elkészülök vele.
- Kész is van. Nézd! - mutatom meg neki. - De szerintem én megyek, mert még tanulnom kéne egy keveset, és szerintem nekiállok néhány szorgalmit megírni. Szóval, szia, majd még találkozunk. Ja és ez a tied lehet. - vigyorgok a lányra, és odaadom neki a rajzot, majd megfogom a könyvet, és ismét elköszönök tőle, s már itt sem vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 2. 16:47 | Link

Keiko Sama

Egy napos délután.

- Hát, a szülőkre nehéz hatni. Én is sokat szenvedtem, de azért egy bagoly nem egy sárkány.
Mondom mert tényleg, csak egy kis állat, még nem is veszélyes. Bár láttam már kerge baglyot. Az én kicsi Gombócom példának is jó erre nagyon, jó tud lenni, de van, mikor dilis egy kicsit és már egy csomó emlék van is a fejemben erről. Mókásak és nem mókásak egyaránt. Mert tényleg voltak nehéz esettek vele. Ezen mosolygok. Hát a muglikkal nehéz egy kicsit.
- Szerintem megértené. Bár a muglikkat nem ismerem ki.
Ez igaz is, mert néha még elveszek a muglik közt. Mert már annyira megszoktam a varázsló létet. De ez mindegy.
Furcsa, hogy azt mondja, hogy nem nevezik túl aranyosnak. Tényleg olyan kis aranyoska pedig. Hát, szerintem nehéz lenne őt felbőszíteni.
- Téged felbőszíteni tuti nehéz.
Mondom mosolyogva. Mert nem bántásból mondtam. Ő is mosolyog, ezt annak veszem, hogy nem zavarja a kijelentésem. De már meg is volt a téma váltás. Jóslástan. Mért nem volt jó tavaly? Hát, csak azért, mert nem volt ilyen jó fej a tanár.
- Mert a tavalyi tanár nem volt ilyen király.
Mondom mert így volt. De azért elment. Nekem nem a kedvencem a rajz, rúnatant még nem tudom. Ezen egy kicsit morfondíroznom kell.
- Én csak most kezdtem a rúnatant az még nem tudom milyen. Én a bájitaltant, legendás lények gondozását és a önismeretet szeretem.
Bár talán még lesz jó óra és megszeretek pár dolgot. Most elkezd rajzolni. Jól rajzol, ügyes lány. Lerajzol és hamar kész lesz vele.
- Nagyon szép. Ügyes vagy.
Nagyon jól sikerültem. Teljesen én vagyok, kár, hogy már mennie kell. Még beszélgetem volna egy kicsit. De ez van.
- Jó szia. Nekem is van dolgom még úgyis. Jó tanulást. Köszi a rajzot.
Mondom mosolyogva, nagyon boldog vagyok, hogy lett egy jó rajzom és egy új barátom. El is ment már, asszem én is megyek. Ezzel el is kezdek pakolni és elindulok vissza a szobámba.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2013. december 16. 20:53
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet